Fejezet

 1     8|     uram, sógor uram, jöjjön kegyelmed velünk, odabenn van a víg
 2    14|         Örzsi. Hát nem ismer kegyelmed; a nagyságos úr hajdújának
 3    14|        Nem oda bizony.~– Még kegyelmed sem ismerne rám?~– Elmehettél
 4    15|      ül ma.~– Hallgasson rám kegyelmed. Nézze, én nem vagyok szegény.
 5    15|      szegény. Nem titkolózom kegyelmed előtt. Itt van tárcám, ékszereim.
 6    15|  mentegette keblét.~– Hallja kegyelmed! – szólt Judit hirtelen
 7    15|     a szóval.~– Hát nem érti kegyelmed, komám? Az asszonyságnak „
 8    15|    No hát jó, most menjen ki kegyelmed, lássa el a lovait, azután
 9    15|      szólt hozzá: „Hát adjon kegyelmed egy kardot, mert anélkül
10    20| lovat, se ostort ne kíméljen kegyelmed. Sarkában vagyunk; fogjuk
11    20|     az ember részeg! Hajtson kegyelmed András gazda. Kolbay mégis