Fejezet
1 1| Szerafinnek.~– Ah, amit ön ígért: Pusztafi költeményei.
2 1| közé ért? – kérdi Zeleji.~– Ön is elvenne tőle valamit,
3 1| akkor így szólt:~– El fogja ön nekem azt mind hinni, amit
4 1| Föltétlenül.~– El fogja ön azt hinni ellenségeinek,
5 1| igyekeznek. Nem találta ön még ki?~– Túljár minden
6 1| szólt borultan Lávay. – Ön sohasem szeretett senkit.~
7 1| meghalt.~– Azért, mert?… No de ön ne haljon meg, inkább beszéljünk
8 1| beszéljünk másról. Tehát minthogy ön nem találja ki, mit vétett,
9 1| vétett, én megmondom. Az ön viszonya Judittal gyógyíthatlanul
10 1| azon beszéd által, melyet ön a múlt megyegyűlésen tartott
11 1| elmondom, mi hatással volt az ön beszéde rám. Én, aki megszoktam
12 1| rám. Én, aki megszoktam az ön nyájas, biztató arcát, amit
13 1| gerjedt villogó tekintetté, ön ismeretes lágy hangját valami
14 1| mikor visszagondolok rá. Ah, ön irtózatos volt akkor! S
15 1| körül, néma és halovány. Ön vékony piros nyakkendőt
16 1| magánéletemhez?~– Mindjárt meg fogja ön érteni. Hargitayné, mint
17 1| érteni. Hargitayné, mint ön is jól ismeri, nagyon fogékony
18 1| kedvezőleg nyilatkozott az ön tehetségei felől. Ön brochure-öket
19 1| az ön tehetségei felől. Ön brochure-öket írt közjogi
20 1| írt közjogi kérdésekről, ön törvényes ügyekben plaidírozott;
21 1| alkancellár is lehet. Mikor ön beszédét végezte, egyik
22 1| mozdulatot tevé, amiről tudja ön, hogy mit szoktak jelezni.
23 1| ezek egy elítélt ivadékai.” Ön látja, hogy még a szavakat
24 1| társaságot, egy perccel ön megérkezte előtt.~– És Judit?
25 1| el fog múlni.~– Ne higgye ön; itt nem csupán Hargitayné
26 1| Hargitayné idegei lázadtak fel ön ellen. Maga a férj is ellene
27 1| úrbériségekben bírja, s az a kő, amit ön mozgat, az ő házuknak összeomlását
28 1| értek. – Kedves Béla! Ha ön valakit megsértett, jóváteheti,
29 1| hogy ne féljen öntül. Az ön ügye teljesen el van rontva
30 1| cserével üsse helyre. Mint ön tudja, Bárzsing nem nemes
31 1| arisztokrát „gh”-val írni, míg ön ősi „y”-át régen felváltotta
32 1| embert megveti, … azt akarta ön mondani. Oh, kedves Béla,
33 1| lehet vetni.~– Ah, Szerafin, ön maga sem tudja, mit mond!~–
34 1| rágalmazok egy lyányt, akit ön szeret, hogy titkokat fedezek
35 1| hogy titkokat fedezek fel ön előtt, mik önre nézve lehetetlenné
36 1| kezét, s hevesen szólt:~– Ön most mélyen gondolkozik
37 2| megismerni.~– Nem látja ön még Pusztafit? – kérdé Szerafin
38 2| tevé Lávayhoz:~– Nem veszi ön észre, mennyire hasonlít
39 2| vette! „köszöni”.) Hanem hát ön is tegyen már most velem
40 2| beretirálóhoz. – Majd úgy járt ön, mint Krétai Miló.~– Ördög
41 2| erénynek”, csak nem akar ön dikciót tartani?~(Tudni
42 2| bíráló választmánynak az ön drámáit.~Tudja jól, hogy
43 2| az erénynek; mit csinált ön a levelemmel, amit önre
44 2| fődolog. Én eljártam az ön ügyében; hát ön az enyimben
45 2| eljártam az ön ügyében; hát ön az enyimben mit tett.~–
46 3| viszonyt, mely eddigelé ön és Judit leányom közt létezett,
47 3| fiatalember kezét.~– Remélem, hogy ön kellemesnek találandja e
48 3| fel megorrolva Hargitay. – Ön is azon emberrel tart?~–
49 3| szállva? No azért ne fáradjon ön oda; tegye az ívet egy üres
50 6| kell lenni!~– Megbocsát ön, hogy idejét és eszméit
51 6| aláírni a kívánságát.~– Ön megbánta, hogy előre helyeslé
52 7| unokahúgom! – szólt a levél. – Ön feledni látszik, hogy alulírott
53 7| alulírott önnek nagybátyja, s ön szülőinek halála után mint
54 7| törvényesen helybenhagyott gyámja. Ön, felhasználva a mostani
55 7| vagyok. Vagyonommal tehet ön, amit akar, de jó híremhez
56 8| szobában volt Fertőy.~– Ah, ön megérkezett? – szólt nyájasan
57 8| sem lehetett. A hídon jött ön keresztül?~– Óh, dehogy
58 8| Ez Judit húgocskám baja. Ön tudja, barátom, hogy az
59 9| piramidba rakva.~– Nem ismeri ön Bárzsing urat?~– Óh, igen.
60 9| megdönthetetlen.~– Mit kíván ön nekem mondani, asszonyom? –
61 9| fordulva a parancsnok. – Ismer ön ez asszonyságot?~– N… nemigen
62 9| hosszában leereszté.~– Ne mondja ön azt uram, hogy asszony vagyok,
63 9| védni a kölykét, s mikor ön az asszonyok fegyverét,
64 9| fogom én, a másikat fogja ön. Innen aztán lőhetünk egymásra.~
65 9| még meg; azt nem adom oda. Ön egyenesen a mellemnek szegezheti
66 9| önt megölni, óh, nem, az ön halálának terhét nem akarom
67 9| uraságtok ezt? Jól van, adja ön ezt rögtön írásban.~– Igen
68 10| tudott, és amit nem tudott.~– Ön többször is volt már itt,
69 10| megismerkedtünk, akkor még ön nem viselt mankót.~– Lábbajom
70 11| Szerafint.~– Szóljon már ön is, Róbert, talán ön jobban
71 11| már ön is, Róbert, talán ön jobban szívéhez tud szólni.~
72 11| meleg hangon kérte:~– Tegye ön meg ez áldozatot Szerafin
73 11| valamit, akkor átkozni fogja ön, akit most dicsőít, és a
74 11| parancsolni. – Ez sok volt. Ön utoljára látott engemet
75 14| fulladtan rebegé:~– Megbocsásson ön, én oly rettegő vagyok.
76 14| szemrehányással monda Juditnak:~– Ön bizalmatlankodott bennem.~–
77 14| kell őt szabadítanom! Ugye ön fog nekem ebben segíteni?~
78 14| kívánni fog tőle.~– Megígéri ön, mindenre, ami szent, hogy
79 14| nejének kezét.~– Akkor tudja ön meg, hogy mit akarok. E
80 14| kínozva az orvos.~– Figyeljen ön rám jól. Én huszonegy éves
81 14| fog. Segítségemre lesz-e ön?~– Önnek le kell vágni azt
82 14| mikor kalapját leemelte.~– Ön egy világot tett semmivé
83 14| személyleírást is adnak. Ön emlékszik rá, Béla homlokán
84 14| párbajnál, melyben azt kapta.~– Ön emlékezik rá, mily irányban
85 14| kezemet átkozta meg, mert ha ön nem teendi meg nekem e szolgálatot,
86 14| kedves barátom, akarja-e ön nekem azt a szolgálatot
87 14| ráismert a megszólítóra.~– Ön az Kapor bácsi?~– Rám ismert
88 14| az öreg tensasszonynak?~– Ön kocsival van itten?~– No
89 14| megszorítva monda:~– Egyedül van ön?~– Egyes-egyedül.~– Elvinné-e
90 15| Lávay Bélát ismerem jól. Ön nem az, hanem Hargitay Judit,
91 17| itt? Mi történt?~– Nézze ön. A halott magához tért –
92 19| történt.~– Miért nem oltotta ön el a tüzet? – kérdé a porkoláb.~–
93 19| mozdulva helyéből.~– De hisz ön is itt éghetett volna.~–
94 20| azt tudom, hogy ő szalad; ön pedig uram kergetni akarja,
95 20| be az aszalóba.~– Itt van ön tehát, Bárzsing uram!~Bárzsing
96 20| minő tisztelettel tartozom ön korábbi érdemeinek, azokról
97 21| hazájukban van nekik.~– Hát ön nem tudja, hogyan lehet
98 21| lassan, alig hallhatón:~– Ön, barátom, rosszul van álcázva…~
99 21| vagyok, a másik Fertőy… Ön Lávay Béla…~A megszólított
100 21| de ha bevárja őt, akkor ön veszve van.~– Köszönöm,
101 21| istenért, minő eszméket hord ön magával! Éles késsel fekszik
102 21| vagyok, gyönge és gyáva; de ön férfi. Adja ön nekem ezt
103 21| gyáva; de ön férfi. Adja ön nekem ezt a kést.~– Mit
104 21| rövidebb vagy hosszabb volta?~– Ön velem megvetően bánik. És
105 21| nem szabad engem elítélni. Ön jól tudhatja azt, miért
106 21| senkit – senkit – soha. Ön jól tudja azt, mert gyermekkoromtól
107 21| azt eljátszottam. Lássa ön, ez a gondolat az, ami megöl,
108 21| cselédszájra kerül, s azt ön is meg foga hallani.~– Juditot! –
109 21| gyulladtan Béla.~– Legyen ön csendesen. Méltatlanul rágalmazzák.
110 21| mint egy angyal. Óh, érzi-e ön azt a rettenetes kínt, hogy
111 21| reszkető hölgy elé.~– Lássa ön, milyen bolond vagyok én.
112 21| egy nő, akit szeret, az ön oltalmára van szorulva.
113 21| oltalmára van szorulva. Átadja-e ön már azt a kést?~Béla kivonta
114 21| átadta Szerafinnek.~– Lássa ön, ez mégis valami ajándék
115 21| azt is elfogadom. Lássa ön, milyen bolond vagyok én.
116 21| róla? De most hallgassa ön meg, mi tervet gondoltam
117 21| tervet gondoltam ki, hogy ön megmeneküljön, és nejével
118 21| Komáromi Albert: egyik az ön szülöttevárosának neve,
119 21| németre fordított Béla. Ön még az éjjel általam már
120 21| grófné kiutazik Schweizba, s ön ez úton kimenekül az országból.
121 21| őt utazásaiban kövesse, s ön egy napon azt fogja látni,
122 21| hogy Judit is ott lesz ön mellett.~Szerafin egy forró
123 21| megint nem ismerjük egymást; ön menjen azáleákat oltogatni,
124 21| akkor mennyi lehetett, mikor ön is ott járt – vágott közbe
125 21| szólt közbe a herceg. – Ön olyan szépen tud cselédekkel
126 21| sincs. Ezt csak azért mondja ön, hogy bizonyos helyeken
127 24| Tehát csakugyan azt hiszi ön, hogy végrendeletünk elégett?~–
128 24| Bizonyosságot szerzett ön magának afelől, hogy az
129 24| hangulatba.~– Jól tudja ön, tisztelt barátom, hogy
130 24| vannak.~– De csak nem akarja ön azokat is beavatni a tervbe?~–
131 24| biz ez; hanem hát engedjen ön nekem két hetet mindezeknek
132 24| amicaliter.~– Hogyan? Remél ön az ifjasszonnyal kiegyezhetni?~–
133 24| vagyok felőle. Hallotta ön már, hogy Judit húgomnak
134 24| Ugyan ki lehet?~– Mindhogy ön is beavatott saját titkába,
135 24| előre láttam.~– És nem állt ön bosszút Lávayn?~– Óh, nem.
136 24| fülemilefészket.~– Csudálom, hogy ön egyszerre olyan jóakarójuk
137 24| Magam is. Hanem hát lássa ön, vannak nemes érzések, amiket
138 24| csóválta a fejét.~– Higgye el ön nekem – monda Fertőy –,
139 24| Tagsatzungok vártak rá.~– Az ön tervéről tehát két hét múlva;
140 25| Olyan jól voltunk, míg ön ide nem jött, ön rossz ember.~–
141 25| voltunk, míg ön ide nem jött, ön rossz ember.~– Sőt ez az
142 26| hozni nem szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot
143 26| És akkor mi nevet fog ön viselni? Mert azt ne feledje
144 26| elszántan.~– És akkor miből fog ön élni?~– Dolgozni fogok.~–
145 26| hidegen. – Én elhiszem, hogy ön meg van illetődve. Azt hitte,
146 26| Különös. Nem szíveskednék ön nekem megmondani gyermeke
147 26| atyjának nevét?~– Mért kívánja ön azt?~– Bizony nem kíváncsiságból.
148 26| így szólok neki: „Uram, ön szerencsétlenné tett egy
149 26| elvettem nevét; emlékezzék ön kötelességére, s ha becsületes
150 26| felelhetek önnek.~– Keljen fel ön! – kiálta szárazan Lávayné. –
151 26| hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~Judit némán inte
152 26| felé rohant.~– Mit akar ön? – kiálta Judit, megragadva
153 27| hozni nem szabad. Üljön le ön, kérem, nem jöttem haragot
154 27| És akkor mi nevet fog ön viselni? Mert azt ne feledje
155 27| elszántan.~– És akkor miből fog ön élni?~– Dolgozni fogok.~–
156 27| hidegen. – Én elhiszem, hogy ön meg van illetődve. Azt hitte,
157 27| Különös. Nem szíveskednék ön nekem megmondani gyermeke
158 27| atyjának nevét?~– Mért kívánja ön azt?~– Bizony nem kíváncsiságból.
159 27| így szólok neki: „Uram, ön szerencsétlenné tett egy
160 27| elvettem nevét; emlékezzék ön kötelességére, s ha becsületes
161 27| felelhetek önnek.~– Keljen fel ön! – kiálta szárazan Lávayné. –
162 27| hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~Judit némán inte
163 27| felé rohant.~– Mit akar ön? – kiálta Judit, megragadva
164 28| itt látott valamit! Ugye, ön hiszi az istent? Ugye, ön
165 28| ön hiszi az istent? Ugye, ön becsületes ember? Adja ön
166 28| ön becsületes ember? Adja ön becsületszavát, hogy titokban
167 28| Fertőy kezét.~– Hiszen uram, ön volt az oka, hogy én idejöttem;
168 28| saját kezemmel. Minek mondta ön nekem, hogy Judit menyem
169 28| vásároltam. Én látom, hogy ön rossz ember. A rossz embernek
170 28| Nézze, a porban könyörgök ön előtt: ne árulja el Bélámat;
171 28| Azzal Fertőyhez fordult.~– Ön pedig, tisztelt uram, ha
172 28| halkan beszélhessen vele –, ön úgy látszik, hogy engemet
173 28| fanyarsággal közbeszólni.~– Nem ön engemet, hanem én önt. S
174 28| Nem értem önt, édes rokon; ön sértett volna meg engemet?~
175 28| segítségére jőni.~– Nem emlékezik ön azon jelenetre, midőn Volozov
176 28| kiverhette fejemből.~– Nézzen ön meg jól. Nem emlékezik azon
177 28| Úgy tudom.~– Rosszul tudja ön; az a kertész én vagyok.~
178 28| gúnyosan mosolygott.~– Be tudja ön azt bizonyítani?~Bélának
179 28| feleségem.~– Tehát mégis tudja ön, miről van szó? – kérdé
180 28| Hagyjuk ezt abba, édes rokon. Ön fiatal ember, s úgy veszi
181 28| veszi fel a dolgot, ahogy ön szokta. Ön azt akarja nekem
182 28| dolgot, ahogy ön szokta. Ön azt akarja nekem elmondani,
183 28| félőrültnek híresztelt cseléd ön volt, csupán egy asszony
184 28| egyik én vagyok – a másik ön.~– Én?~– Sokkal többet is
185 28| édes rokon, mint amennyit ön nálam gyanít. Higgye el
186 28| nálam gyanít. Higgye el ön, hogy a rododendronok levelei
187 28| ismét fegyvert vont elő.~– Ön nejét akarja velem gyanúsítani? –
188 28| Nem tudom, hova célozhat ön?~– No, ezt a szót tőlem
189 28| minő viszony volt nőm és ön között, mielőtt én lettem
190 28| Az asszony levelezett az ön érdekében barátnéival; ki
191 28| szégyenl. Mit tehettem én ön ellen? – Azt tehettem, hogy
192 28| iránt. A mendemonda, amit ön előtt az orangériában elhullattam,
193 28| sikerült. Azt a lökést, amivel ön engem a tengeri növények
194 28| számítom be; – hanem azután ön egyenesen hazajött, szépen
195 28| aznap megtudtam, amely nap ön hazaérkezett, hogy itt van
196 28| volt. Ki elől bujdosott ön? Volt az ön neve a hadi
197 28| elől bujdosott ön? Volt az ön neve a hadi törvényszékek
198 28| idézettek sorában? Sohasem! Ön előjöhetett, amikor akart,
199 28| nagyon jól tudtam, hogy ön ok nélkül rejtegeti magát,
200 28| kedves elégtétel volt, hogy ön hónapokig házi börtönt ad
201 28| megnyugtató volt.~– Azért nevezte ön anyám előtt nőmet becstelennek?~–
202 28| neveztem, édes rokon, amiért ön párbajra kihíhasson. Semmit
203 28| Hihettem-e én azt, hogy ön, ki oly gyöngéd fiú volt,
204 28| ajkáról.~– Uram. Hagyjon ön az én magánéletemnek békét.
205 28| magánéletemnek békét. Amiket ön elmondott, mind alaptalan
206 28| semmiségek. Nem azokért jött ön ide. Önnek oka volt engemet
207 28| bíróságok előtt.~– Eddig csak az ön pöre volt az; mi nem jártunk
208 28| nagyon utána soha. Tehette ön azzal, amit akart. De amióta
209 28| fogom mutatni.~– Ha tehetné ön, nem ajánlana nekem egyezkedést.~–
210 28| egymást rokonoknak. Higgyen ön felőlem minden rosszat,
211 28| egyharmadának átengedésével.~– Miért ön oly nagylelkű, hogy harmadát
212 28| kérdés; felelni fogok rá, és ön átlátandja, hogy amit beszélek,
213 28| egyharmadát. Nos, rokon, mit szól ön ehhez?~Béla igen röviden
214 28| szavát se higgyem. Amiket ön itt elmondott, azoknak kilenctized
215 28| semmi elrontva közöttünk, ön meg fog győződni róla, hogy
216 29| Ah, tehát őnagysága az ön dolgozószobájában is rendelkezik.~–
217 29| rendelkezik.~– Igen. – Mondja ön uram szaporán, mit akar
218 29| a végrendeletet, mely az ön apósa hagyományát birtokába
219 29| feleérték díjáért, addig ön megelőzheti őt, s kezébe
220 29| szinte azért az árért.~– S ön azt hiszi, hogy én, ha a
221 29| olvasni nem lehetne rajta.~– S ön azt hiszi, hogy én oly semmirekellő
222 29| legazemberezni.~– De tisztelt uram, ön még mindig nagyon költőileg
223 29| határidőig, az egész vagyon az ön tisztelt nejének fog ítéltetni.
224 29| képviselt ügyfélnek átengedik, ön nem tud többről semmit.
225 29| azon túl pedig még kevésbé. Ön nem tud hovalettéről semmit;
226 29| tud hovalettéről semmit; ön nem részese annak, ami azzal
227 29| ami azzal történhetett; az ön híre, neve mocsoktalan marad
228 29| saját szemem előtt és az ön szeme előtt nem.~– Ah, ez
229 29| a tisztelettel tartozik ön saját magának, hogy senkiről
230 29| fölhatalmazott, hogy ha ön látni kívánja, mutassam
231 29| mosollyal Bárzsing.~– Tegye ön, amit hasonló esetben becsületes
232 29| Remélem, hogy meg tudja ön magának magyarázni, mit
233 29| fordítsunk rajta. Tegye ön azt, amit hasonló esetben
234 29| üzér szokott tenni. Adja ön el az okiratot annak, aki
235 29| Fertőy egyharmadot ígért. És ön?~– Semmit.~Bárzsing szédelgett
236 30| midőn Béla üdvözlé.~– Ah, ön az Lávay? Ah!~És azzal pajzán
237 30| legokosabb beszéd. De mit keres ön itt? Tán eszébe jutott,
238 30| kötelességeim vannak.~– Ön igen ízetlen ember, Lávay;
239 30| Szerafin vállat vonított.~– Ön kiállhatatlan! Én önt sérteni
240 30| Én önt sérteni akarom, s ön nevet fölötte. Csak azt
241 30| nyelvzárt kap.~– Óh, ne törődjék ön most védencével, ha a herceget
242 30| herceget érti alatta. Azzal ön nem fog ma egy okos szót
243 30| még rám ragad a nevetése. Ön sohasem veszi észre, mikor
244 30| Béla! Komolyan beszél ön most velem?~Béla meg volt
245 30| nincs több út kifelé.~– Ön megdöbbent.~– Óhajtom, hogy
246 30| kellett mondanom.~– Engedjen ön találgatnom. Fertőyvel fog
247 30| valami nagy dolog történni. Ön Nemezist emlegetett. Vagyonában
248 30| Meglehet.~– S nem tartaná ön azt lehetségesnek, hogy
249 30| Fertőyt baj nem érné. De ön nem fogja őt megmenteni.~–
250 30| megmenteni.~– Miért hiszi ön?~– Mert ő erővel el akar
251 30| veszni.~– Rejtélyes ember! Ön bosszúállása ez?~– Semmi,
252 30| bele fog hullani.~– Tudja ön, hogy én mit gondolok most?~–
253 30| gondolok most?~– Tudom.~– Ön tudja? Nos, mit?~– Azt gondolja
254 30| akar. Le vagyok álarcozva; ön tudja, hogy én félek öntől;
255 30| tudja, hogy én félek öntől; ön tudja, hogy egy intésével
256 30| oda küldhet, ahova akar; ön tudja, hogy nem gondolhatok
257 30| hogy nem gondolhatok semmit ön ellen anélkül, hogy ön meg
258 30| semmit ön ellen anélkül, hogy ön meg ne látná azt. Mit akar
259 30| meg ne látná azt. Mit akar ön velem tenni?~– Azt, amit
260 30| velem tenni?~– Azt, amit ön kívánt e percben, önnek
261 30| megnyerni a világ ellen.~– Ön valóban saját szavaimmal
262 30| hogy az az érzelem, melyet ön iránt megtartottam, a legőszintébb
263 30| kevés, vagy nagyon sok. Ön játszik velem, éppen úgy,
264 30| gyermekkorunkban, mikor ön egy kavicsot, amit öntől
265 30| kinyitni: erősebb volt. Ön érzi, hogy erős, s tudja,
266 30| tud; azt is tudja, hogy ha ön gyönge volna irányomban,
267 30| az erős. Ezt az ismeretét ön nagyon jól fel tudja használni.
268 30| sohase térjek vissza. De ön?~– Én tenni fogom. Ez ügyet,
269 30| vele semmi viszonyban.~– Ön felmondaná a jogigazgatói
270 30| kezét.~– Akkor elvállalja ön az én válóperemet?~– El.
271 30| az ősz. És azután legyen ön rajta, hogy ne találkozzunk
272 30| hogy valaki eldobja magát ön előtt, és nem fél tőle,
273 30| hallom udvarnokomtól, hogy ön megérkezett. Ennek igen
274 31| csirkéket venni.~– Ahhaha! Ön csirkéket vásárol? Ön gazdasszonykodik!
275 31| Ahhaha! Ön csirkéket vásárol? Ön gazdasszonykodik! Az ember
276 31| szaval otthon. Valahányszor ön felől megkérdezem a kis
277 31| önnel még lehet beszélni, ön nem hitetlen. Kérdezzük
278 32| amilyennek hiszik.~– Mit akar ön tenni?~– Holnap rögtön megyek
279 32| miért váltok.~– Ismeri ön Fertőyt?~– Ismerem.~– Akkor
280 32| Ismerem.~– Akkor tudhatja ön, hogy miért válunk.~– Én
281 32| vagyok.~– De hát beszéljen ön rólam! – sürgeté Szerafin,
282 32| így van, arra most már az ön biztosítása nélkül is rájövök.
283 32| biztosítása nélkül is rájövök. Ön ismerte Fertőy rossz tulajdonait,
284 32| is eltakarja.~– Bátyám. Ön nagyon kegyetlen hozzám.~–
285 32| Most egyszerre kiesett ön szerepéből. A véletlen összehozta
286 32| gyermekszerelem emlékei kötik. Ön elveszté fejét.~Szerafin
287 32| amennyire megrezzent, midőn ön először azt mondá neki,
288 32| unokahúgom, hogy én, ki az ön anyjának unokatestvére vagyok,
289 32| A vén csontot?~– Várjon ön holnap délig; akkor majd
290 32| Holnap délig? Mikor van ön szerint dél?~– Tizenkét
291 33| melyikben ma tárgyalnom kell.~– Ön „nejének” a pere az? – szólt
292 33| Szerafin gondolatai.~– Tehát ön azt szeretné, ha ez a pör
293 33| nevében ír valaki.~– De ha ön írta azt?~Szerafin oly csábító
294 33| s szeretném megvárni.~– Ön elszokott a bókoktól. Udvariasabb
295 33| mélyen szemébe tekintve.~– Ön vissza fog jönni bizonyosan.
296 33| midőn Béla belépett hozzá. – Ön pontosan eljött.~Bélának
297 33| mi ez?~– Láthatja: én az „ön” perét a tűzbe vetettem.~
298 33| felé:~– És most tudja meg ön uram, ami felől eddig talán
299 33| belőlem más férj neje; ön nem gondolt rám többet,
300 33| nálamnál rosszabbak rágalma, ön került engem, ön megvetett
301 33| rágalma, ön került engem, ön megvetett engem, de én azért
302 33| Egyszer aztán azt gondolta ön, ez az asszony elég nyomorult
303 33| Boldogtalan asszony, mit tett ön? – szólt Béla kezét szomorúan
304 33| egymásba. – Hol álmodta ön ez üdvtelen gondolatot?
305 33| együtt veszni vele. Értse ön meg. Kezemben volt az izzó
306 33| titkolóztam saját nőm előtt; érti ön ezt? titkolóztam nőm előtt,
307 33| fogok ütni a Fertőy névre, ön azt mondhassa: „Ez a név
308 33| voltak Bélára meresztve.~– És ön nem látott mindezekben egyebet,
309 33| ügyeihez ne legyen közöd.” Ön pedig asszonyom, már most
310 33| őt.~– Ellenem nem vétett ön, csupán maga ellen. Én megbocsáthatok
311 33| megbocsáthatok önnek, csak ön tudjon megbocsátani magának.
312 33| kegyed maga kívánta: „Védje ön peremet a világ ellen.”
313 33| önt adni saját magának. Ön félreértett, s midőn engemet
314 33| ki börtönben ül. Mi fog ön most lenni? Egy hamisító
315 33| a szőnyegen.~– Taposson ön el, gázoljon rajtam keresztül.
316 33| rajtam keresztül. Én vétettem ön ellen is; és ez a legnagyobb
317 33| elmondtam – megírtam az ön nejének is.~– Ah! – kiálta
318 35| megtalálnák.~– Mit szólna ön hozzá herceg, ha holnap
|