Fejezet

 1    12| Mellemet szorítja össze valami. Bajtárs, nekem itt meg kell halnom.~–
 2    12|          Kísértsünk szerencsét, bajtárs – suttogá Pusztafi. – Mikor
 3    12|       arcát éri, fázni fog… Óh, bajtárs, gyűrűmet el ne felejtsd.~
 4    12|        beszélgetett társához:~– Bajtárs, légy hű szavadhoz, és eltemess…
 5    12|        a halk rebegést.~– Nézd, bajtárs, az ég már pitymallik… Az
 6    12|        isteni napvilágban. Öreg bajtárs, én eltemetlek az égbe!…~
 7    12|         az egész berket. Sok jó bajtárs lappanghat még abban!~Azután
 8    12| napvilág már nem a menekülőké.~„Bajtárs, szép temetésed van. Isten
 9    12|        ezt?~És ha a megmenekült bajtárs is eltűnik nyomtalan a halálhíradó
10    34|   utolsó szava az volt hozzám: „Bajtárs, gyűrűmet el ne felejtsd.”
11    34|         tagadta az állapotot.~– Bajtárs: e biz úgy van. Mikor az