Fejezet

 1     2| Énértem?~– De ugyan hallgass. Ahelyett, hogy mindig belebeszélsz
 2    14|      hírt, dicsőséget szerez, ahelyett, amit elvesztett, kitagadva;
 3    19|    volt, hogy milyen jó volna ahelyett, hogy ez a gyertya itt csak
 4    20|       aki tud tótul. Csakhogy ahelyett, hogy „dobre”, azt mondja,
 5    21|      milyen bolond vagyok én. Ahelyett, hogy tépném, szaggatnám
 6    21|      milyen bolond vagyok én. Ahelyett, hogy örülnék annak, hogy
 7    21|     legyen se enyém, se másé, ahelyett a vas és a szív közé állok.
 8    28|   akart törni, visszarettent; ahelyett, hogy fiához rohant volna,
 9    29|   okmányt a bíró kezébe adni, ahelyett, hogy elsikkasztaná, mikor
10    30|    igen ízetlen ember, Lávay; ahelyett, hogy azt mondaná: azaz,
11    32|       elég szerencsétlen volt ahelyett, hogy e dilemmából egy bonmot-val