Fejezet

 1    El| felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára szárnyat vagy lábára láncot;
 2     1|     kivette nyugalmából, hogy Béla vállára tevé kezét, s hevesen szólt:~–
 3     5|     levegőt, és midőn arca kedvese vállára borult, ah, akkor az a gondolatja
 4    12|     kiemelte bajtársát a vízből, s vállára véve megindult vele egyikén
 5    15|         karjára vette, a két férfi vállára emelte a ladikot, kezébe
 6    15|           neve?~Judit az eget érzé vállára nehezülni minden terhes
 7    15|   folyosójára, hogy támaszkodott a vállára annak a szürke szakállú
 8    25|       barátom – szólt kezét Fertőy vállára téve Lávayné. – A többi
 9    29|       szólt hozzá Judit, gyöngéden vállára hajolva.~– Óh nem – viszonza
10    30|         ájultan rogyott megmentője vállára.~Hiszen nem volt csoda,