Fejezet
1 El| hogy az elmondott mese ne legyen feltűnően magyar
2 El| szülötte is, egyszóval: ne írjatok mindig irányregényt.~
3 El| élethűtelen vagy éppen frivol ne legyen.~Kérdezzétek meg
4 El| különösen saját divatjai.~Ki ne tudná, csak másfél évtized
5 El| Ismerős alakokat egyébiránt ne keressen e regényben az
6 1| hogy azt a szomszédok fel ne kutassák.~Egy arab példabeszéd
7 1| szittya keresztnév, se azt ne ítélje, hogy tán mint „perplexitás”-
8 1| magától, hogy piros ruháját be ne fenje.~– Min röhögnek odabenn? –
9 1| Blumné Szerafint.~– Óh, miért ne? Szegény cselszövő volna
10 1| kérdésre kétféle válasszal ne volna készen. E napokban
11 1| ember, hogy…~– Valami nagyot ne mondjon, Kolbay bácsi –
12 1| suttogá Szerafin Bélához –, ne hallgasson rájuk! – s átsétált
13 1| Azért, mert?… No de ön ne haljon meg, inkább beszéljünk
14 1| jött, úgy el fog múlni.~– Ne higgye ön; itt nem csupán
15 1| kapacitálhatja afelől, hogy ne féljen öntül. Az ön ügye
16 1| Én sem állhatom ki.~– Te ne is menj hozzá.~– De az egész
17 2| dáma legyen, s szükséget ne lásson, akkor azt tanácslom,
18 2| akkor dobja el az ívet, vagy ne tegyen vele semmit. Semmi
19 2| nagyobb szerencsétlenség soha ne érje ezt a házat! – szólt
20 2| takarnád el a hajaddal, ne látná minden ember!” És
21 2| viselte.~– Kérem, édesanyám, ne szóljunk erről – szólt Béla
22 2| kevesebbet fogok enni.~– No, no; ne vedd ezt szívedre, édes
23 2| közöttük igaz emberre akadni. Ne búsulj, édes fiam; van nekünk
24 2| átölelte, s csendesen suttogá: „Ne felejtsd el szegény anyádat.”
25 2| akart adni a társalgásnak.~– Ne kényeztesse kegyed olyan
26 2| ugyanazok.~– Ah, azoktól ne féltse őt kegyed. Béla férfi,
27 2| arra ösztönzött volna, hogy ne hallgassak e szóra, annak
28 2| felelni, hogy magát se meg ne alázza, se el ne árulja.~–
29 2| se meg ne alázza, se el ne árulja.~– Hát kedves Náci –
30 2| nem adta át, akkor ezután ne tegye.~– De kérem alássan –
31 2| talál?~– Felelek.~– Óh, ne tessék semmitől tartani –
32 2| füttyents a kutyáidnak, hogy ne rohanjanak utánam. Az elébb
33 3| Lávaynál van szállva? No azért ne fáradjon ön oda; tegye az
34 4| ünnepjárat hevélyében meg ne bolygassa.~Az ünnepély programjában
35 4| aminek okos ember hasznát ne tudja venni. Itt van most
36 4| reszket-e? No ezt szeretem. Ne gondolj a jövővel; a bátor
37 4| ugató eb. Csak olyan soká ne volna az este. Kivált az
38 6| egész világ sáros, mért ne lehetnék én is?~Voltak kedvetlen
39 6| sóhajtva gondol rá, bárcsak ne hínák ki annyit, hogy kapuzárás
40 6| a harmadik felvonásban; ne kellene két garast fizetni
41 6| talán a rendezőt is, miért ne az igazgatót magát vagy
42 6| próbán kegyedre várnak. Ne gondolkozzék soká. Látja,
43 6| örömmel. Van szerencsém. Ki ne ismerné önt? Kérem. Méltóztassék.~–
44 6| helyett, végigsikoltani: „Ne bántsátok, ne bántsátok
45 6| végigsikoltani: „Ne bántsátok, ne bántsátok őt!”~Óh, milyen
46 7| távolítani, hogy a botrányba bele ne keveredjék.~Tehát ennyire
47 7| hogy a te szemedből ki ne csorduljon a könny.~És amint
48 7| mik megengedik, hogy ők ne értsenek semmihez, ami a
49 7| akkor az gondot, hiányt ne találjon sehol.~Judit egy
50 8| húzódva, hogy valakibe bele ne botoljék, egy csörtető alak
51 8| engem vasra veret! Csak ne szeretném úgy ezt a várost!
52 8| százezer szuronnyal, de ne százezer gombostűvel! Mi
53 8| meghaljunk, de azt nem, hogy ne aludjunk. Én még, amióta
54 8| tartsa, hogy botránykozást ne okozzon vele.~Ilyen időben
55 8| kell, egyszer-kétszer, meg ne tanulja. Pedig ő sem volt
56 8| Szénás lábad, szalmás lábad! Ne lépj ki a sorból, te lakatos!~
57 8| eresztvén a csőbe, puskáját le ne tegye kezéből, s helyéből
58 8| kezéből, s helyéből meg ne mozduljon.~A sáncon állt
59 9| is itt lehetne köztünk. Ne ment volna el hírt keresni
60 9| hírt keresni a világba; ne szeretett volna olyant,
61 9| nem hagytak neki szeretni; ne kényszerítette volna a sorsát.~
62 9| sóhajtva monda: „Bárcsak a Béla ne volna egyszerre három helyen,
63 9| visszatartogatott.~– Ejh, uraim, ne hímez-hámozzanak önök. Lávay
64 9| Lássanak utána, hogy ki ne fusson a lábasból a tej.
65 9| a bejárat boltíve alá be ne hatoljon; ott már többen
66 9| egészet hosszában leereszté.~– Ne mondja ön azt uram, hogy
67 9| ellövöm az úrnak a lábát, hogy ne járhassa be az országot
68 10| felfedeznék az izenetet, ne tudjanak rajta eligazodni.~
69 10| galambot.~– Van eszem, hogy ezt ne fojtsam meg – nevetett a
70 10| egy másikat): „No, hogy ne mondja uraságod, hogy ebben
71 11| kérem – húzódozék ez –, ne nyúljon ahhoz a vállamhoz,
72 11| tanácsot a gyerekeknek, hogy ne menjenek a jégre sikánkózni.
73 11| csak főhadnagyul ismeré.) Ne higgye azt, hogy én tréfás
74 12| hogy a vérvesztés miatt el ne alélj. A víz még jobban
75 12| csak a férgeknek odalenn.~– Ne beszélj így, Róbert. Ha
76 12| karját tartania, hogy el ne bukjék.~– Kísértsünk szerencsét,
77 12| vesztek hirtelen.~– Nem lehet… Ne vígy engemet innen tovább…
78 12| Óh, bajtárs, gyűrűmet el ne felejtsd.~Az éjszaka rémeihez
79 12| Eltemess, úgy, hogy rám ne találjanak: se ezek, se
80 12| találjanak: se ezek, se amazok. Ne hurcoljanak szét bokorbul
81 12| hurcoljanak szét bokorbul bokorba… Ne űzzenek belőlem csúfot…
82 12| leszünk – aztán… gyűrűmet el ne felejtsd.~Most hirtelen
83 12| mint fogja eltemetni.~– Ne félj, öreg barátom (így
84 12| elrejté öltönye alá, hogy ne csillogjon messziről a tűzfényben,
85 12| fenevad irtózik attól. Hogy ne égjen ott lakomáik mellett,
86 12| színi kellett odáig, hogy el ne aludjék, fújni pedig nem
87 12| volt szabad, hogy lángra ne lobbanjon; a fanyar füst
88 12| levagdalta a nádat, hogy tovább ne terjedjen a tűz, fel ne
89 12| ne terjedjen a tűz, fel ne gyújtsa az egész berket.
90 13| Béla nem állhatta meg, hogy ne sírjon, mint egy gyermek,
91 13| látszó engedékenységgel. Ne szólj senkinek, jöjj rögtön
92 13| kénytelen gyakorlat. Egyet ne felejts el. Mindennek, ami
93 13| kétségbeesel, magaddal rántasz. Ne félj: szégyent én nevedre
94 13| csárdában meg az istállóban, ne legyen hozzá kevély, de
95 13| legyen hozzá kevély, de ne is traktálja; ha a tekintetes
96 13| hangosan; aztán a lovakat meg ne itassa etetés előtt, szénát
97 13| a nyergest Vidámnak; el ne cserélje őket, mikor befogja,
98 13| útfélen, hogy tengelyét ne törjék.~Még senki sem mondta
99 13| ráismert.~– Szervusz Béla! Arra ne menj! Forduljatok vissza!~
100 13| is utánuk kiabált, hogy ne menjenek arra, az egész
101 13| embert többet.~– Hallja kend, ne gorombáskodjék.~– Ha nem
102 13| vagy talán üldözőbe venni. Ne féltse azt az úr; azok majd
103 13| Jó helyen van kezemben, ne félj, nem reszket az. Én
104 14| vehette lelkére, hogy ki ne nyissa azt, és be ne bocsássa
105 14| ki ne nyissa azt, és be ne bocsássa a kérezkedőt.~–
106 14| ott? Ki van ottan?~– Óh, ne nézze meg, ne menjen oda –
107 14| ottan?~– Óh, ne nézze meg, ne menjen oda – erőszakolá
108 14| bizalmatlankodott bennem.~– Óh, ne csodálja azt, én most mindenkitől
109 14| tenne neki, s magában mondá: ne volnék csak sánta, én tenném
110 14| cseléd nem kel korán.~– Ne féljen, ott fog lenni két
111 14| rajta, hogy mással össze ne tévessze. Piros kendő lesz
112 14| mellől Kapor uram –, aztán ne félj semmit – s azzal megcsapkodva
113 14| kérem, hogy az asszonyomrul ne tudakozódjék, mert mikor
114 14| szájából meg a szeme közé ne öntse a vizet. – Ej, de
115 15| valamivel betakarni, hogy ne ázzék, amíg a házajtóig
116 15| Énutánam senki árvája, özvegye ne sírjon. Aztán minek úgy
117 15| Komáromi ember, aztán ne tudna evezni!~– No hát jó,
118 15| az ellenkező roham vissza ne verje őket a parthoz. Az
119 15| volt, hogy a csónakot fel ne borítsa a szél, el ne rabolja
120 15| fel ne borítsa a szél, el ne rabolja a hullám. A két
121 15| maradozót: „Menjünk, menjünk, ne álljunk meg sehol.”~És a
122 15| siethet el anélkül, hogy meg ne állna előtte, bár vezetője
123 15| szekrénybe, hogy senki észre ne vegye.~Judit egészen férfinak
124 15| minősége felől. – Azt akár ne is főznéd.~– Hát annak a
125 15| hogy e válságos percben el ne árulják gyöngeségükkel.~
126 15| kezébe jut, zárkózzál el, ne mutasd magad, mert arcodról
127 16| annyi viszontagság össze ne törje.~Kapor András maga
128 16| fogjuk egymást”, hogy erőt ne vegyen rajta a sivatag félelme.~
129 17| leeresztik az ablakon, hogy ne süssön arcára a nap, és
130 17| mondja – felelt a káplár. – Ne is beszéljünk erről többet.~–
131 17| beszéljünk erről többet.~– Ne ám. Tessék egy pohár bor
132 17| van véve; az odvas kőbe ne menj, az már fel van fedezve;
133 17| szabad az út. A holttal ne törődjél többé; ő már boldog.
134 17| Hagyj nekem nyugtot. Ne törődjél velem. Én holt
135 17| Nem igaz, nem igaz.~– Bár ne volna igaz.~– Hívattál-e
136 17| kísérletet.~– Hagyj engem. Ne szólj hozzám. Ne szakíts
137 17| engem. Ne szólj hozzám. Ne szakíts félbe. Az elébb,
138 17| ajkát.~– Mit cselekszel? – Ne kísérts istent!~Óh, e fehér
139 18| olyan kitűnő tiszt volt. Ne búsulj Szerafin, ne búsulj.”~
140 18| volt. Ne búsulj Szerafin, ne búsulj.”~Hanem aki a családi
141 18| arra való, hogy Szerafin ne gondolja magát egyhirtelen
142 18| halhatna meg szívszakadásban, ne élne tovább ezen a világon,
143 18| istennél az oltalom”.~– Ne rágalmazd a férjemet, kérlek –
144 18| rossz nyelvednek ezúttal ne legyen igaza, hát Volozov
145 18| tudnám. Én odamegyek.~– Azt ne tedd. Ha a várparancsnok
146 18| miről tudhatnák meg?~– Ejh. Ne tégy ilyeneket. Hagyd őket
147 18| mondta Szerafinnek, hogy ne adjon be valamit a rostélyon.
148 19| valami rosszat tenni.~– Ne félj. Semmi rosszat sem
149 19| nem lesz semmi bajom.~– Ne félj. Hisz ez családi ügy.
150 19| gyertyát, hogy megint el ne vigyék a patkányok?~– Csak
151 19| Hallod-e, Hubert, itt ne igyunk sokat, mert könnyen
152 20| itthon van-e nagyasszonyom? Ne sírjon mindig. A fiának
153 20| kocsis mellé a deszkára.~– Ne menjen drága jó uram – biztatá
154 20| kocsit, se lovat, se ostort ne kíméljen kegyelmed. Sarkában
155 20| földi bolhát űzik el, hogy ne menjen a dohányra.~– Ez
156 21| Varsóig sem kellett menni!~De ne rágalmazzunk senkit idejekorán.
157 21| Szerafin megfogta kezét.~– Ne forduljon el tőlem. Bírám
158 21| hidegebb vas átszegez, hogy ne legyen se enyém, se másé,
159 21| nagysád, az én kertészemről ne tessék oly lenézőleg beszélni.
160 21| papmacska az inggallérukba ne essék. Amit németül beszél,
161 21| kertészi büszkeség keresztül ne érezzék rajta, mert az ismét
162 21| bizonyítá a herceg.~– Ah, ah, ne tréfáljon velem a herceg –
163 22| kapni úgy, hogy a pénztárhoz ne kellene érte menni, ahol
164 22| figyelmeztetnie, hogy el ne felejtse majd magával bevinni
165 22| Azért kérve figyelmeztetlek, ne vedd rossz néven egy régi
166 22| fölötte hazáig, hogy meg ne ázzék.~Béla ott állt előtte
167 22| követte azután, hogy gyanút ne költsön kísérgetésével.~
168 22| hogy a házmester észre ne vegye, hogy valaki bejött
169 23| utógondolattal, hogy a bőkezű imádót ne a nő ruinálja „egyedül”.~
170 23| sírva, és könyörögtem, hogy ne haljon meg.~Ő pedig nevetett,
171 23| könyörögtem neki, hogy ha meghalt, ne nevessen így, s ha él, ne
172 23| ne nevessen így, s ha él, ne legyen ily nehéz; ő csak
173 23| voltam rá. Akartam, hogy ne lássam többé. A kanócot
174 23| Szememet eltakartam, hogy ne lássam. A föld megrendült
175 23| bedugtam füleimet, hogy ne lássak, ne halljak semmit.
176 23| füleimet, hogy ne lássak, ne halljak semmit. De mégis
177 23| Szerafin nem engedte.~– Ne üljön oda.~– Miért ne?~–
178 23| Ne üljön oda.~– Miért ne?~– Mert… (Itt elnevette
179 23| kezéből, s felsikoltott „ne bánts, hóhér!”~Azután megfordult,
180 24| ezt tették?~– A világról ne beszéljünk, kedves barátom,
181 24| kérem, hogy titkomat el ne árulja. Mi ne zavarjuk meg
182 24| titkomat el ne árulja. Mi ne zavarjuk meg az ő boldogságukat.
183 24| meg az ő boldogságukat. Ne bolygassuk a fülemilefészket.~–
184 25| kedves asszonynéném, hogy be ne jöjjek, oly kínálgatólag
185 25| kínálta meg látogatóját, ne bántsák a fán azt, ami éretlen.~–
186 25| közé.~– Nono, asszonyom, ne tüzeskedjék…~– Nem tűz: –
187 25| embervadászatra indul. Óvom, hogy ne menjen, mert az isten nem
188 25| kölcsönt; most én tanácsolom, ne menjen embervadászatra,
189 25| senkinek jó tanácsot adni; ne utazzék el Pestre; maradjon
190 26| mohot tenyészt, hogy el ne fagyjanak, gondoskodott
191 26| hogy a börtönök lakói meg ne őrüljenek.~Az ott lakóknál
192 26| midőn rajta állt, hogy el ne veszítse kezéből, tehette-e
193 26| kezdte biztatni.~– Asszonyom, ne remegjen énelőttem, nem
194 26| ahhoz férfi kell, aki érti. Ne döbbenjen meg kegyed attól,
195 26| fog ön viselni? Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed
196 26| bíztatólag az öregasszony –, ne értsen félre. Nem akarok
197 26| arcát eltakarta kezeibe.~– Ne öljön meg; óh, ne öljön
198 26| kezeibe.~– Ne öljön meg; óh, ne öljön meg. Hiszen én nem
199 26| azt visszatartani, hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony
200 27| mohot tenyészt, hogy el ne fagyjanak, gondoskodott
201 27| hogy a börtönök lakói meg ne őrüljenek.~Az ott lakóknál
202 27| midőn rajta állt, hogy el ne veszítse kezéből, tehette-e
203 27| kezdte biztatni.~– Asszonyom, ne remegjen énelőttem, nem
204 27| ahhoz férfi kell, aki érti. Ne döbbenjen meg kegyed attól,
205 27| fog ön viselni? Mert azt ne feledje ki, hogy kegyed
206 27| bíztatólag az öregasszony –, ne értsen félre. Nem akarok
207 27| arcát eltakarta kezeibe.~– Ne öljön meg; óh, ne öljön
208 27| kezeibe.~– Ne öljön meg; óh, ne öljön meg. Hiszen én nem
209 27| azt visszatartani, hogy ki ne nyílhasson.~Az öregasszony
210 28| Uram! Kedves öcsémuram! Ne lásson, ne halljon semmit.
211 28| Kedves öcsémuram! Ne lásson, ne halljon semmit. Az isten
212 28| isten irgalmára kérem önt; ne árulja be senkinek, hogy
213 28| amit Juditnak akartam adni. Ne adja fel fiamat. Nézze,
214 28| porban könyörgök ön előtt: ne árulja el Bélámat; ne tegyen
215 28| előtt: ne árulja el Bélámat; ne tegyen kétségbeesetté.~A
216 28| amit akkor kapott. Tehát ne tessék többé férjem miatt
217 28| sűrűek, hogy azokon keresztül ne lehessen látni. Nem tudom,
218 28| volna.”~– De uram!~– Kérem, ne kiáltsunk olyan nagyokat,
219 28| Legyünk azért csak haragosok. Ne tekintsük egymást rokonoknak.
220 28| velem való értekezésre, ne hosszabbítsa az időt, melyben
221 29| időben, hogy nagyobb dolgokat ne is emlegessünk. De hát ugyan,
222 29| aztán a nyilvános jellemével ne sokat törődjék az ember;
223 29| kézművest nevelek belőled; ne félj, nem fogsz te tudós
224 29| kezedet megrántanom, hogy ne fogadd el ennek vagy amannak
225 29| komisz színpad?~– No, no, ne pattanjon fel; azt értettem,
226 29| hogy színésznő legyen.~– Ne beszéljen erről, kérem.~–
227 29| Nőmhöz? Ugyan tegye azt.~– Ne tessék mosolyogni. Azt én
228 29| Melchiort a székre.~– Miért ne? – felelt Béla kalapját
229 29| meg ereklyéid között, és ne pusztítsd el; mert még szükség
230 30| akármilyen halavány is, valakit ne szeressen a világon.~A herceg
231 30| ilyenkor ügyvéd.~– Te? De ki ne nevess azzal, amit mondok.
232 30| gyerek az.~– Hát tudod mit? Ne hozd neki elő ezt a dolgot.
233 30| Ezer rubelbe.~– Eredj, ne légy bolond. Nem vagy most
234 30| egyébiránt őt akár esztendőszámra ne lássad, kivéve mikor a helyszínén
235 30| azt mondaná: azaz, hogy ne mondana semmit. Mi szükség
236 30| jól jön, önnek rosszul. Ne beszéljen semmit. Én legjobban
237 30| mert nyelvzárt kap.~– Óh, ne törődjék ön most védencével,
238 30| megilletnek.~– Jaj, kérem, ne akarjon okos színt adni
239 30| volnék?~– Kedves Szerafin! Ne áltassa magát, egy nő sohasem
240 30| szégyent, örülnék rajta. Ne felejtse el, amit mondtam;
241 30| ellen anélkül, hogy ön meg ne látná azt. Mit akar ön velem
242 30| azután legyen ön rajta, hogy ne találkozzunk itt többet.
243 30| herceg.~– De ugyan kérem, ne titulázzuk egymást, legyünk
244 30| nyújtsd a kezedet bruder! Ne tartsd ám azt, hogy most
245 30| félrevonta, s fülébe súgá:~– Ne beszélj velük, kérlek, ostoba
246 30| magát a földre. A hölgyek ne féljenek, velük van elég
247 30| nehezen lehetett ráismerni.~– Ne tessék félni! Mefisztó tud
248 31| láncolata által körültáncolni ne kényszeríttettek volna,
249 31| komédiásnék lettek is, meg ne ismerje – hébe-hóba.~– Jó
250 31| újabban és erősebben föl ne támadt volna benne a gyanú,
251 31| rögtön a „szellemdús” tárgyra ne fordítsa a beszédet.~Azt
252 31| amely rögtön két lábra ne emelkedjék, ha mindjárt
253 31| csak arra kérte, hogy addig ne produkálja ezt a bűvészetet,
254 31| szegletét letűzni, hogy ne mozogjon.~Lávayné figyelmezteté,
255 31| valamit; akármit, csak azt ne, hogy meddig él, meg hogy
256 31| találékonysággal Blumné asszony –, ne tessék neki nevetni. Holnap
257 31| kérdésre akármilyen feleletet ne akarna meghallani?~Judit
258 31| hinteni közénk.~– Anyám, ne higgye azt! – esenge Judit.~–
259 31| érette, még most is él!~– Ne tegyen semmit, jó anyám –
260 31| Judit az öregasszonyt.~– Óh, ne tarts valami bolondtól.
261 31| megvertem a kezét, hogy meg ne mérgezze vele magát. Most
262 32| keresett.~– Kedves Szerafin, ne vegye tőlem rossz néven (
263 32| a vége.~– Kérem, bátyám, ne beszéljen Róbertről – szólt
264 32| változtatnak kalapot, miért ne változtathatnának nők főkötőt.~–
265 32| férjül. Kérem, még mindig ne jöjjünk indulatba, se kegyed,
266 32| mintha azon gondolkoznék, ne szakítsa-e fel az ablaktáblákat,
267 32| fel az ablaktáblákat, s ne ugorjék-e le az ablakból
268 32| akaró kezét.~– Maradjon. Ne menjen azokhoz, akiket mondott.~–
269 33| ajtókat ellátták számokkal.~Ne ítéljen meg a kegyes olvasó,
270 33| titokban, sub rosa, meg ne súgja Fertőynek, miszerint
271 33| prókátor vagy, a szív ügyeihez ne legyen közöd.” Ön pedig
272 33| hazáig. – Ha prókátor vagy, ne légy bolond, ne légy nagylelkű,
273 33| prókátor vagy, ne légy bolond, ne légy nagylelkű, ne légy
274 33| bolond, ne légy nagylelkű, ne légy kedélyes. Aki pört
275 33| bélyegdíjt, a honoráriumot. – Ne tégy semmit azért, hogy
276 33| idegennek találtam rajtad.~– Ne hamiskodjál, „ismerőst”
277 34| nap hadd fehérítse meg.~Ne fuss, szép hölgy, a koponya
278 34| utcán: – ~Azt mondtad, hogy „ne egy krajcár…” ~… (Rongyos
279 34| Gyűrűmet, óh kedvesem, el ne felejtsd!~Holt szíve felett
280 34| hazafelé.~– Hahó, fiú! Fel ne taszíts! – kiálta rá valami
281 34| hát a mennykőbe is, azt ne gondold, hogy ezentúl a
282 34| Ah, te megadod magadat.~– Ne beszélj bolondokat fiú. „
283 34| fordult félre.~– Nono, jó fiú, ne haragudjál meg olyan könnyen.
284 34| haragudjál meg olyan könnyen. Ne fordulj félre. Látod, tinektek
285 34| talán agyonütnek valahol. Ne félj, dehogy ütnek. Kikerül
286 34| adass innom; nono, félre ne érts. Ne bort adj innom;
287 34| innom; nono, félre ne érts. Ne bort adj innom; vizet. Még
288 34| eleventől. Valahogy azt ne gondold, hogy spiritusokkal
289 34| istenek; hogy az ördögbe ne szeretnének?”~Pusztafi számára
290 34| kérlek, üss oldalba, hogy ne politizáljak. Látod, milyen
291 34| hozzám: „Bajtárs, gyűrűmet el ne felejtsd.” Én nem is felejtettem
292 34| kifakadása. Nevetett rajta.~– Ne mennydörögj, öreg, olyan
293 34| papucskormány alatt van. Ne pirulj el, fiam, ne szégyelld
294 34| van. Ne pirulj el, fiam, ne szégyelld a dolgodat. Ez
295 34| jól járt.” – De nem, nem. Ne legyünk igazságtalanok nemzetemhez.
296 34| Hahaha!~– Óh, kérlek, ne szólj, ne nevess így.~–
297 34| Óh, kérlek, ne szólj, ne nevess így.~– Nem, nem.
298 35| egy szembehunyás alatt; de ne ölne meg szemrehányó tekintetével,
299 35| mutatkozott.~Azt valahogy el ne utasítsák. Be kell vezetni
300 35| a nyakát.~– Nono: azért ne húzd fel az orrod, hogy „
301 35| ahol ez a kosztüm. Azért ne sokat válogass bennem, hanem
302 35| vagyok én válva egészen. Ne haragudjál a porra; magad
303 35| nagyapád pora ez a csizmámon? Ne üsd.~Most már a vén szolga
304 Ut| pennájára, hogy valami ki ne cseppenjen belőle.~Az új
305 Ut| argumentumaim meggyőző hatást ne eszközöljenek.~Annál nagyobb
306 Ut| Nándortól: „Lapodat meg ne szüntesd, holnap reggel
|