Fejezet
1 El| akik hívek maradtak még akkor is eszméikhez, midőn azok
2 1| legjobb is, ha Pusztafi fráter akkor kutyagol le ide, mikor a
3 1| nádor keresztül fog utazni, akkor valami hasznát is vehetjük.
4 1| pár nap múlva itt lesz, s akkor hozzánk is eljön.~– No –
5 1| hozzánk is eljön.~– No – akkor én nem leszek itten.~– Az
6 1| mélyen szemeibe tekintett. S akkor így szólt:~– El fogja ön
7 1| önnel, míg kicsi voltam, s akkor mindig azzal fenyegetett,
8 1| rá. Ah, ön irtózatos volt akkor! S ami beszéde után keletkezett,
9 1| ha már nővé kell lenni, akkor nagyon előnyös alak egy
10 1| kihallgatni?~Szerafinnek már akkor a nyitott költeményfüzér
11 1| hogyha magad mégy hozzá, akkor meg téged tehet tönkre.~–
12 1| frizurjával sem ért fel válláig. – Akkor te nem ismersz még engem.~
13 2| dikciózásrul?~– Le.~– No, akkor szervusz. Itt a kezem. Ha
14 2| közlegényt.~– Csakhogy neked akkor más neved volt.~– Apám megtiltotta
15 2| kell elégíteni a szerelmet, akkor aztán nem ő uralkodik mifelettünk.
16 2| Mikor én beszélek, öcsém, akkor te hallgass. Én nem azért
17 2| valami urodalmi ügyésznek, s akkor aztán itt dicsőülsz meg
18 2| vagy.~– Mint halálomról.~– Akkor vedd el szülői ellenére.~–
19 2| gyomrát dédelgeti inkább, akkor a szívnek jut a burgonyatáp.
20 2| s szükséget ne lásson, akkor azt tanácslom, hogy van
21 2| és – vedd el az anyjukat, akkor mind a háromszázezer a tied;
22 2| kenyerét is megossza veled, akkor, ha mind való az, amit kedvesedről
23 2| helybenhagyja és elfogadni kész, akkor tudassa azt velem ekképp:~
24 2| találja helyesnek e tervemet, akkor dobja el az ívet, vagy ne
25 2| nem? Ha mindkétszer igen, akkor ő a tied, te az övé. Ha
26 2| Gagyogó kisgyermek volt még akkor Béla, mikor atyját eltemették;
27 2| et kiált, óh, mint dobog akkor a szegény özvegyasszony
28 2| Ha nem úgy szólt volna, akkor kellene kegyednek pirulni
29 2| szerelmes anyai hang; s ha akkor engem valaki arra ösztönzött
30 2| No ha eddig nem adta át, akkor ezután ne tegye.~– De kérem
31 2| ellen a Hargitay háznál.~– Akkor hát nem bánom, vigye el,
32 3| akar eljutni céljához; még akkor a gumi felcipők – seligen
33 3| csak maga volna itthon, akkor nem jelenteti be magát,
34 3| hogy látogatásokat elfogad, akkor megmondja a nevét, s míg
35 3| igazságot! Ha ez megtörténik, akkor minekünk aztán csak ,Szállj
36 3| mit mondasz? Hogy hát akkor járni fogunk gyalog? – De
37 3| emberek jobban tetszenek, akkor maradjon neki. Atyád elég
38 3| önkénytelen felsóhajtott, akkor úgy tűnt elő, mint egy idvezült,
39 3| Mikor pedig végigolvasta, akkor fogta a levelet s hideg,
40 3| jól, hogy miért jött. – Akkor hát nem alkalmatlankodom
41 3| állana is még előttem, még akkor is meg kellene tennem, amire
42 3| kitépte azt is; átlátandják akkor, milyen vas dandárral leend
43 3| markomba nyomta borravalónak.~– Akkor hát nem tudom, minek örült
44 3| őfensége szólítja meg kegyedet, akkor mégis kell rá válaszolnia.~–
45 3| mégis kell rá válaszolnia.~– Akkor tudok egy szép köszöntőt;
46 4| hídra jutni, melyhez már akkor fegyveres hadsorok tartották
47 4| paraszt is úrrá lesz, hát akkor a szegény hajdúk hivatala
48 4| bársonyruhás lovagot érti, aki akkor vágtat végig a hídon, s
49 4| amikor ilyen jó nap van, akkor minden polgárnak kötelessége
50 5| part hosszában, mely még akkor zászlókkal volt fölékesítve.~–
51 5| elhangzottak a Városház téren, akkor kezdett egy csapat férfi
52 5| megtartá öntudatát, még akkor is, midőn a következő percben
53 5| kedvese vállára borult, ah, akkor az a gondolatja támadt,
54 5| rájuk talált. A lyányka akkor is ölelve tartá kedvesét,
55 5| hajfürtöket; a leány fején még akkor is ott volt a zöld mirtuszkoszorú.
56 6| mert bejáró cselédje még akkor alszik. Akkor a királyné
57 6| cselédje még akkor alszik. Akkor a királyné megfőzi reggelijét,
58 6| toronyban zúgtak a harangok, akkor temették mind a kettőt.
59 6| megye levéltárában van, s én akkor, midőn Bélának kezemet nyújtom,
60 6| annak, az be van tiltva.~– Akkor ugyanaz, amit én gondolok.
61 6| leendnek betiltott színművek.~– Akkor az ilyen világnak holnap
62 6| Bélának szót se erről.~– Akkor jó lesz, ha nem mutatja
63 6| megtudja, hogy itt van, akkor titkát nem fogja előtte
64 6| is, mindazzal együtt, ami akkor történt.~Kérem: hiszen mi
65 6| kezdett; lelkével játszani akkor, midőn a külesemények is
66 6| az emberi hangrobajtól, akkor Pusztafi kilépett a súgólyuk
67 6| eloltá, szemeit lehunyta, akkor vette észre, hogy hisz a
68 7| erdélyi unió kimondatott, akkor még a veres-fehér-zöld mellé
69 7| sem tőle elválni nem akar, akkor határozottan tudatom kegyeddel,
70 7| mondja: „itthon vagyunk”, akkor az gondot, hiányt ne találjon
71 8| a poloska.~A honfi csak akkor vette észre, mit kapott
72 9| süstörgésre szaladt már be, akkor volt mit hallani Szerafinnek
73 9| akarja emelni az asztalról, s akkor veszi észre, hogy oda van
74 9| földre, a leterített gubára, akkor olyan jókat nevetnek mindezen,
75 9| ő volna még itt!”~Persze akkor paradicsom volna a négy
76 9| a négy deszkafal ürege; akkor olyan tökéletes volna ez
77 9| elsóhajtja az „ámen”-t; és akkor a sötétben egy másik halk
78 9| Áruló? Ez is divat volt akkor. Két ember összeveszett
79 9| ügyben?~– Igenis, abban.~– Akkor tessék velem jönni.~A fiatal
80 9| az életben előfordul.~– Akkor jöjjön kegyed velem; a várkormányzó
81 9| a fia is „ilyen katona”, akkor gratulálok hozzá önnek is
82 10| magán, mire visszajött, akkor megint más hatóság volt
83 10| futár küldesse be magát, s akkor aztán tudakozódjék a végrendelet
84 10| debreceni fajárdán, amit akkor még pallónak neveztek.~–
85 10| részét pedig éppen csak akkor gondolta ki.~Bárzsing nem
86 10| Pesten megismerkedtünk, akkor még ön nem viselt mankót.~–
87 10| alatt még a kopogó szellemek akkor nagyon divatozó expedienséhez
88 10| két külön papírszeletre. Akkor felvesznek egy szót, például
89 10| fölváltani a főpénztárnál, akkor még könnyebben elrejthető
90 10| sem volt írva.~Igen, de akkor hová tette a rábízott izenetet?~
91 10| galamb szárnya alá kötötte; akkor megsimogatta, megcsókolgatta
92 10| bevitte Melchiornak.~Már akkor mindenki tudta odabenn a
93 11| kinek arca oly ismerős, akkor gondol csak azokra, amik
94 11| új lélegzetet venni, már akkor se vihar nincs, se csata,
95 11| nem hamvasztott el, állt akkor még egy ódon alakzatú ház.
96 11| veszélyt nem is számítva, akkor egyszerre félbeszakított
97 11| Zeleji Róbert – szólalt meg akkor a tiszt maga ismerős nyájassággal.~
98 11| hogy tud róla valamit, akkor átkozni fogja ön, akit most
99 11| És ők valóban azt hitték akkor, hogy szeretik egymást.~
100 12| már vége volt mindennek, akkor találkoztak. Róbert egy
101 12| fognak jönni – súgá Róbert.~– Akkor újra eltűnünk előlük.~–
102 12| tűzre új nádkévét vetnek, akkor rövid időre elsötétül, te
103 12| hogy a holttesttel betölt.~Akkor megcsókolá utoljára a szeretett
104 12| jó tömött volt a tekercs, akkor meggyújtotta, s szájába
105 12| tarthatott többé az üldözéstől, akkor ismét csóvát készített nádszálakból,
106 12| vesszőt letört róla emlékül, s akkor köröskörül meggyújtá a máglyát.~
107 12| ha a kétséges özvegy még akkor is tudakozódik álmaiban
108 13| utolsó órámban érte; még akkor is becsülni fogsz, midőn
109 13| Nem az a legerősebb, aki akkor tudja elszakítani az életet,
110 13| vagy a fej, vagy a szív, akkor én volnék, aki azt mondanám: „
111 13| meghalnak, de a Szerelem még akkor is megmarad, túléli a testvérnemtőket!…~
112 13| őket, mikor befogja, mert akkor összevissza járnak; a rudast
113 13| hogy nem is hajtanak rá, akkor meg a fuvarosát arra akarta
114 14| nem is az uborka miatt.~Akkor hazament, bezárkózott, még
115 14| nagy baja van valakinek, akkor még kisebb bajokkal is vesződjék,
116 14| utolsó stádiumában, hát akkor abban nyugodott meg, hogy
117 14| barátja nejének kezét.~– Akkor tudja ön meg, hogy mit akarok.
118 14| meg nekem e szolgálatot, akkor magam fogom azt megtenni,
119 14| homlokáról a köteléket; már akkor egy hosszú rózsaszínű vonal,
120 14| semmi sem tört és szakadt.~Akkor aztán, hogy az országúton
121 15| hanem átmehetünk a gázlókon. Akkor lekerülünk Füzesnek. Ott
122 15| be akar menni.~– Óh, de akkor már késő; akkor már hasztalan
123 15| Óh, de akkor már késő; akkor már hasztalan menni. Óh,
124 15| magamat rettenteni tőle: akkor a másik veszély bizonyosan
125 15| Már hiszen, ha „muszáj”, akkor meg kell lenni. Isten akárhová
126 15| átviszem. Ha el van szánva, akkor ez az idő nagyon jó hozzá.
127 15| egyszerre felduzzadt a fúvásra; akkor erősen bekötötte a végét,
128 15| utcán kívül maradt, s csak akkor jött elő, mikor András tudatta
129 15| egész katona.” András csak akkor csapta össze a kezeit: „
130 15| fegyveres kézzel védni. Akkor az anya, most a feleség.~
131 15| feleljen? Ha huszonegyet mond, akkor Béla nem veheti az oltalomlevélnek
132 15| idomítani, a kis n-ből r-et… akkor lesz „Vir”… Azt fogják hinni,
133 15| szobában, s aki látta volna akkor, amint kezeit fejére kulcsolta,
134 16| nagynevű emberek számára akkor olyan könnyű lett volna
135 16| harmadnapi járóföldön utaztak, akkor egy sűrű erdős völgybe jutottak
136 16| valaha itt járt?~– Nem. Akkor poros út volt mindenütt;
137 16| nem várhatjuk itt be.~– Akkor nem tehetek egyebet, mint
138 16| tépő karjai közé jutott: akkor egyszerre összeroskadt,
139 17| örökkévalónak látszott az arcon, akkor felöltözteték halotti ruhába,
140 17| ezredik, a százezredik még akkor gondolkozik!? Mi az, óh,
141 17| tartja-e szállását? valami, ami akkor is jelen tud lenni, amidőn
142 17| holtan is szeret és félt, még akkor sem az rettegéseinek központja,
143 17| ajtón kezdett zörgetni, akkor szökött ki Béla az ablakon.~
144 17| életereje visszatért, már akkor Bélának híre sem járt sehol
145 18| szerteszét révedezett, akkor Szerafin kétségbe volt esve,
146 18| őt a világban; hanem még akkor a híd nem volt újra fölépítve.~
147 18| ellenében is, mint a nők előtt, akkor nem tudom, hogy jutott a
148 18| elhalad, és háttal fordul.~Akkor aztán megindultak ők is
149 19| az a gyűrű?~Ha Szerafin akkor, midőn magához tért otthon
150 19| lefekvésig el lehet némítani; de akkor, midőn más boldog számára
151 19| gyűrűjét megismeré, hát akkor megtudott volna ilyenforma
152 19| gyertyának kell égni.~– Hát akkor akaszd a kilincsre. Jó éjszakát.~
153 19| nyikorgását hallja, s csak akkor nyúlt a rejtélyes tartalmú
154 20| Aztán hová?~– Majd megmondom akkor; csak siessen.~– De mennyi
155 20| között ő már a legutolsó.~És akkor még inkább érezte, milyen
156 21| után a hercegnő meghalt. Akkor már olyan törvények voltak,
157 21| férj elnézésével. Pedig még akkor talán nem is volt igaz.
158 21| rózsának nincs tövise.~– Hát akkor leszakítom magam.~Szerafin
159 21| önre függeszté szemeit. Akkor gyanakodott. Egyszer azután
160 21| hirtelen hátratekintett önre: akkor ráismert. Én figyeltem rá,
161 21| vadászni; de ha bevárja őt, akkor ön veszve van.~– Köszönöm,
162 21| azt tudja magáról, hogy akkor halhat meg, amikor akar.~–
163 21| összeköttetésem, hogy önnek sorsán akkor is lehetne fordítani, hanem
164 21| kezdett előtte beszélni, akkor az öröm fénye élénkíté az
165 21| élénkíté az ifjú tekintetét, akkor vágyva leste a szót Szerafin
166 21| urak az ajtóhoz értek, már akkor Szerafin egészen szerepénél
167 21| feltett föveggel jártak, s akkor látta Szerafin, hogy a homlokán
168 21| az iskolákban.~– Hát még akkor mennyi lehetett, mikor ön
169 22| elterjedt a híre egy vidéken, akkor kezébe fogta a vándorbotot,
170 22| s a sárba taposni. Pedig akkor tapasztalta volna, hogy
171 22| fürkészni vonásaiban a valót, akkor, amidőn alakoskodik.~Ha
172 22| homlokát két kezébe hajtá.~És akkor egy csókot érzett kezén.
173 22| cseléd belépett volna. Már akkor estebédje előtt ült ismét,
174 22| tanácsolta, hogy bort igyam, akkor elmúlik az álmatlanságom.~
175 22| fölé, de mint sokan már akkor botránkozva vevék észre,
176 22| mindenkit megreszkettetének, akkor ismét arcán közönyt mutatott;
177 23| feküsznek le hajnal előtt. Akkor oszlik szét a vidám társaság.~
178 23| mikor már virradni kezd; akkor sem záratja be ablaktábláit,
179 23| rendesen délfelé van az idő, akkor mielőtt reggeli piperéjéhez
180 23| eszméletlen állapotba hozták, akkor Fertőy egy éjjel, hitvesi
181 23| Szerafin nem vette azt észre.~Akkor aztán kinyitotta Fertőy
182 23| földre, hogy megverjék, akkor úgy fájt a szívem, majd
183 23| meg volt halva.~Én még akkor sem mertem megvallani, hogy
184 23| szemeimet, s Róbert még akkor is előttem állt, csakhogy
185 23| szóljak, mit akarok.~És én akkor kétségbeesve vettem észre,
186 23| közbezendült; táncra húztak. És akkor egy skarlátvörösbe öltözött
187 23| villogó tekintete volt, mint akkor.~És nekem nem jutott eszembe,
188 23| De szívem dobogását még akkor is hallottam. S a vércseppek
189 24| ollóval szépen felmetszeni. Akkor egy vizes szivaccsal könnyen
190 24| mindezeknek a meggondolására; akkor majd bővebben beszélünk
191 24| előttem: „együtt vagyunk!” És akkor aztán kezemben tartom őket.
192 24| aztán kezemben tartom őket. Akkor azt fogom mondani Juditnak „
193 24| használt hozzá a másoló, akkor beleütött a száraz mennykő,
194 25| esztendőben lát egyszer; akkor nagyon örülnek egymásnak,
195 25| egymást, ami nagy időköz; akkor aztán elkérdezősködtek egymás
196 25| a kegyelem után járni; – akkor most ő nem állna ilyen egyedül,
197 25| nem állna ilyen egyedül, akkor most más élet volna itten.~
198 25| társaság elé nem toppan. Akkor aztán mindenki ráismer!~–
199 25| igaz lesz, amit mondtam?~– Akkor nem tudom még, hogy mit
200 25| a gondolatra jőni, amit akkor keresztül is vitt, az nem
201 25| szekérderékba valót, kegyed akkor azt mondta nekem: „Nem adok;
202 26| melyért a koporsóban feküdt.~Akkor jó volt ez. Egy üldözött
203 26| reggelre érkezett meg.~Ha akkor az a veszedelmes rögeszméje
204 26| és megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog ön viselni?
205 26| rebegé Judit elszántan.~– És akkor miből fog ön élni?~– Dolgozni
206 26| szemérmes nő felemelje arcát akkor, midőn pirongatják. Ez természet
207 27| melyért a koporsóban feküdt.~Akkor jó volt ez. Egy üldözött
208 27| reggelre érkezett meg.~Ha akkor az a veszedelmes rögeszméje
209 27| és megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog ön viselni?
210 27| rebegé Judit elszántan.~– És akkor miből fog ön élni?~– Dolgozni
211 27| szemérmes nő felemelje arcát akkor, midőn pirongatják. Ez természet
212 28| tárcámban a védlevele, amit akkor kapott. Tehát ne tessék
213 28| nevét megtalálta rajta, akkor egyszerre két kezével megkapta
214 28| Juditnak erről tudomása van, akkor nem hagyja őket mégis egyedül.~–
215 28| egy kis hóbortja volt, ami akkor kitört rajta, a virágok
216 28| Kedves rokon, amit én akkor tettem, az bizony semmi
217 28| tizedik részlet igaz volt, s akkor felvehetjük az eldobott
218 29| csatadalát elolvasná valaki, amit akkor írt, aligha ki nem lelné
219 29| vetné neki ezt szemére! Ha akkor az volt a divat.~Most pedig
220 29| szükséges volt elmondani, s csak akkor kezdett el valóban élni,
221 29| akarunk feküdni, ki marad akkor állva? Éppen azért, mert
222 29| mint ábrándos bolondokat. Akkor az olyan emberek, mint ő,
223 29| Béla szobájába nyitott, már akkor Bárzsing ott ült a pamlagon,
224 29| a végrendelet előkerül, akkor ennek bizony vége; Fertőy
225 29| barátját meglátta, ki éppen akkor szándékozott az asszonyok
226 29| nagyon pompás. Ha „Neuburg”, akkor meg sem kell mozdulnunk
227 29| mikor még jurátus volt. Akkor mindig kérdezte a tekintetes
228 29| múlva neje utána ment. Már akkor nem volt oly halavány.~–
229 30| lövést.~Szerafin egyedül volt akkor az állítólagos kertésszel
230 30| rövid idő alatt lehet. És akkor mondj le.~Béla megköszönte
231 30| úgy hozta, hogy éppen csak akkor vették észre egymást, midőn
232 30| érdekeit.~– Ah, az igen szép. Akkor sokszor fogjuk egymást látni.
233 30| Én legjobban szeretem önt akkor látni, mikor hallgat; olyankor
234 30| gondolkozik. – Mikor beszél, akkor nehezebben tudom kitalálni.~
235 30| veszekednék velem.~– No hisz akkor meg éppen nem hihetné azt,
236 30| kegyed engemet érteni, és akkor tisztán belátandja, hogy
237 30| Jól tudom, hogy kegyed akkor éppen mellette maradna.
238 30| gyönge volna irányomban, akkor én lennék az erős. Ezt az
239 30| nyújtani, mert ha őt fölemelné, akkor neki kellene az ő lábainál
240 30| Megszorította Béla kezét.~– Akkor elvállalja ön az én válóperemet?~–
241 30| csábító bűbájjal bírtak. Akkor költői ér nyílt meg lelkületében,
242 30| elmésségtől szikráztak, akkor szabadelvű volt és demokrata.~
243 30| nálunknál volt nagyobb urakra”, akkor koccints velem, s vágd fejéhez
244 30| mit akar neki mondani; akkor meg vállat vonított s elfordult.
245 30| csak mégis egészen más. Akkor csókolom a szép fehér kezét
246 30| hogy fel legyen gyújtva, akkor fölösleges lesz továbbra
247 30| tűzijáték volt annak a szívében akkor.~Valami villant, s megint
248 30| elnémulva nézett a futó nő után, akkor Béla érchangon kiálta rá:~–
249 30| mikor a nő meg volt mentve, akkor ájultan rogyott megmentője
250 31| értenek. Ők tudnak mindent.~– Akkor ugyan kár őket életükben
251 31| csak a fiát kell dicsérni, akkor aztán, mint a cseléd, úgy
252 32| künn búsulnak faluikon, s akkor már nagyon nagy bajuk lehet,
253 32| hű feleség.~– Nos? Tehát akkor nem értem a dolgot.~– Nem
254 32| és ostoba, mint a kő, még akkor is egy becsületes embernek,
255 32| ön Fertőyt?~– Ismerem.~– Akkor tudhatja ön, hogy miért
256 32| hogy miért válsz el tőle; akkor azt nem értem, hogy miért
257 32| mi okod volt hozzámenni, akkor azt nem tudom, hogy miért
258 32| be van fejezve a regény, akkor a kérlelhetlen kritika veszi
259 32| kritika veszi bonckése alá, akkor már javítani nem lehet rajta.
260 32| Én csak azt mondom, hogy „akkor” hittem így – de hogy nem
261 32| Hogy miért nem tették ezt akkor, azt kegyetek maguk legjobban
262 32| tartozunk senkinek semmivel, akkor ismét közelíthetünk egymáshoz.
263 32| Várjon ön holnap délig; akkor majd meg fog tudni valamit;
264 32| fog tudni valamit; és ha akkor nem lesz megelégedve, ám
265 33| levéltárában búvárkodtam, akkor tettem e felfedezést hasonló
266 33| szeretetre méltó lehessen, akkor közelített hozzám. És most –
267 33| egyszer megragadni, kit éppen akkor ily gúnyosan taszított el
268 33| akiket mi úgy gyűlölünk; akkor ő jobban gyűlölte őket,
269 34| ablaktáblák hasadékain, akkor aludni menni; ez volt szokott
270 34| családjaiknak.~Mennyi ünnep volt akkor az egész országban! Hazatérők
271 34| hamisított most, hamisíthatott akkor is, midőn Róbert halálhírét
272 34| hajam? ~Mi szép fiú lehettem akkor én! ~Midőn elváltunk búcsúzástalan.~
273 34| büntető ostort vett kezébe akkor!~Hiszen tudjuk jól, hogy
274 34| gondolatomnak ura volnék, akkor őrülten kellene végigszaladgálnom
275 34| megy le, de ha meghalt, akkor fenn tud úszni a víz színén.~–
276 34| akit meg lehet vetni. Aztán akkor majd elbeszélgetünk.~Egy
277 34| Mikor fagyva van a mocsár, akkor könnyebb benne járni.~–
278 34| látogatáson voltam náluk. Akkor nagy jót tettem vele, két
279 35| ezen a világon kerestelek, akkor te a túlvilágon jártál;
280 35| hívatlanul jön minden vendég.~Ah, akkor ő is el fog jönni, hogy
281 35| a kacaj, a pohárcsengés, akkor egy rekedt hang megszólal,
282 35| teremajtón; a teremben még akkor nem volt senki.~Ráért körültekinteni.~
283 35| s melyet ha kimondott, akkor meg kell halnia.~És mikor
284 35| delejes iszonyat vonta, akkor a szürke alak eléje nyújtá
285 Ut| az, hogy én ezt a regényt akkor kezdtem el megírni, amikor
286 Ut| oroszlán torkába bedugni; akkor aztán énhozzám hozta a cikket.
287 Ut| címmel, az „apa” címével. Akkor született az első gyermeke.
|