120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
1 20| átlaga évenként legkevesebb 120 pengőre tehető.~– S igen
2 El| visszaadni.~Pest, augusztus 18-án, 1862.~Jókai Mór~
3 2| Eredeti honi készítmény, 1846-ban”, kívül a pantallonjára
4 33| tanúsítja, az okirat készült 1856-ban, kilenc évvel a végrendelkező
5 El| Pest, augusztus 18-án, 1862.~Jókai Mór~
6 Ut| leszállt két forintra (olvasd: 2 forintra o. é.). Amely nap
7 21| Fiatal legény volt még, alig 25-26 éves; simára borotvált
8 21| legény volt még, alig 25-26 éves; simára borotvált arcú,
9 3| jeles „étude”-öt, melyben 333 rendszabály adatik elő,
10 3| szokott ifjú” rendszabályainak 39-ik §-usára, mely így szól: „
11 3| jártas férfi” nevére érdemes. 4-ik §-us ugyan körülírja: „
12 Ut| ekkor élénken emlékeztem a 48/49-iki világra; minden nagy
13 Ut| élénken emlékeztem a 48/49-iki világra; minden nagy
14 21| Fritz”, szentimentális ideák à part! Mi megint nem ismerjük
15 22| divat, selyemutánzatát az abaposztónak, hanem valódi, igazi kocsisruhát,
16 1| oszlani; látta, hogy mindenütt abbahagyják a beszélgetést, ahova közeledik;
17 24| azért mégis elég gonosz volt abbeli aggodalmát kifejezni, hogy
18 10| pedig nagyon egyszerű.~Az ábécé betűi kétszer leíratnak
19 30| kérdéseihez, mint a tyúk az ábécéhez; kénytelen magyar ügyvédet
20 12| fellobogva az égbe mint Ábel áldozatja. Reggelre nem
21 11| ott találták a hadastyánt ablakában könyökölve, amint nézte
22 11| látvágyó nőcseléd, az ő ablakai nyitva sincsenek, még csak
23 5| ütött-e ki?”~A magas épület ablakaiból semmi irányban sem lehetett
24 30| volt, egy városban laktak, ablakaik átellenben; a város azt
25 11| két sor ablakkal. A ház ablakait kiülő vaskosarak védik,
26 29| fölállt helyéről, elsétált az ablakig, magára hagyva Bélát az
27 11| van emeletre véve két sor ablakkal. A ház ablakait kiülő vaskosarak
28 1| van a háznál, ő ott ül az ablakmélyedésben, ahonnan mindenkire lehet
29 7| könyvek, amikkel mulatsz – ablakod kertre nyílik. Itthon vagyunk.”~
30 11| kormos falakon, szétrepedt ablakodúkba tűzve, magányosan álló tűzfalakra
31 15| rom, tátongó halálszemű ablakokkal.~András úgy sietteté a maradozót: „
32 15| hőség volt, dacára a nyitott ablakoknak; az előszobákban nem volt
33 35| falakon, selyemfüggöny az ablakokon. Körös-körül minden selyem.~
34 21| virágcsoportozattól, meg az ablakokra sütő nap miatt nem láthatták,
35 6| íróasztala előtt ül; szobája ablaktáblái bezárva, gyertyái csonkig
36 23| kezd; akkor sem záratja be ablaktábláit, csupán a vékony csipkefüggönyök
37 34| mikor a hajnalfény betör az ablaktáblák hasadékain, akkor aludni
38 18| keskeny ágyúlőrések szolgálnak ablakul, s az ablakon mindenféle
39 15| beszakították a bombák.~A rozsdás ablakvason keresztül benéz a szobába,
40 1| és már most, miután az ablakvasra felkapaszkodnunk nem illik,
41 16| káplárok a lovas katonáknak az abrakolásra.~Tehát baj van!~A hosszú
42 34| vesződtek többé, ez álmok ábrándjairól nem volt szabad tudósítani
43 29| zsenik, akik fiatalságuk ábrándjait botlásoknak beismerve, most
44 32| asszony lelkülete. Nappal ábrándokba, álmokba elmerülve kereste
45 32| fölött.~Vége volt a boldog ábrándoknak, az álomképeknek, a csábító,
46 2| azzal vége legyen a privát ábrándozásnak. Azután nagyobb ábrándok
47 30| színpadon kezdődik a dráma ábrándozással, végződik csalatkozással,
48 23| újra megtalált ismerőssel ábrándozik, míg egyszerre átcsap az
49 7| sóhajtani; minden szívnek szabad ábrándozni; de ha egy színésznő teszi
50 8| választák azt bakancsos idillek ábrándozó helyéül.~Ma azonban szokatlanul
51 El| érezni, hogy aki csupán az ábrándozónak volt ideálja, az csak félig
52 21| keresni, és olvasott, és ábrándozott, míg Olga és Feodora rá
53 1| ez a hosszú meredt szemű ábrázat. Vencinek ugyanis az a megbecsülhetetlen
54 20| nappal! A maga tulajdon ábrázatával! Igaz, hogy ki volt borotválva
55 31| tudná felejteni egy halavány ábrázatért itthon mosolygó boldogságát?
56 3| Zrínyi Miklós kirontását ábrázolja; s végre egy függönytől
57 6| megvilágított térre, a palotát ábrázoló papirosok közé, s úgy szeretett
58 Ut| mert „ez” egy becsületes abszolutizmus volt, mely kimondta az őszinte
59 El| a jellem ebben edződik acéllá vagy olvad salakká; ennek
60 23| valahol felejteni. Egy kis acéllánc volt a kezén, azon függött
61 23| reszketett a keze, midőn az acélláncot a hófehér kézcsuklóra visszacsatolta.~
62 6| engednék, visszatolnák.~Ez acélmetszetek itt körül mind idegen szabású
63 6| díszkötésekben állnak. Falain acélmetszetű arcképek; de nem azok, amiket
64 1| lurida terribiles miscent aconita novercae”.)~Egyik, a főtérre
65 20| az út Vék felé, egy pár ács dolgozott a hídkarfákat
66 4| még most a szigetpartokon ácsorog, s a nagy jegenyék soraira
67 9| nyers rövidséggel tudtára adá, hogy a várkormányzónak
68 33| küldött a Komlókertbe egy adag bifsztekért.~– Ez, úgy látszik,
69 Ut| ékes német nyelven) elő is adám a katonai törvényszék előtt,
70 1| modorban történt alkalom adás volt egy ajánlkozó pillanat
71 35| bízott meg e hír tudtul adásával, s hitelesség végett átadta
72 31| pontos és helyes megoldását adassa a fenntisztelt szellem úrral.~
73 3| elhatározám: azért, hogy példa adassék az „ifjú óriásoknak”, mint
74 20| illető bevallók maguk is adataikat esküvel egyértékűnek tekintendik.~
75 1| számára.~Ahogy e divatlapi adatok nyomán meggyőződésre lehet
76 20| bevallásába a valóságtól eltérő adatokat.~Megint a másik szólt:~–
77 Ut| virágzásnak indult.~Ezt az adatot kötelességemnek tartottam
78 16| földön.~Többet megbírni nem adatott nőnek…~
79 30| érzelgés, ami e tanácsot adatta velem, hanem egy igen természetes,
80 7| nem lehet! Nem szabad! Ki adhat jó tanácsot itt?~Nagynénje
81 24| beavatni a tervbe?~– Óh, nem. Adhatnak az emberek tudtukon kívül
82 28| szerencsés nevemet neki adhatni. Az sem volt előttem titok,
83 6| tanácsával.~– Azt előre adhatok, mielőtt a tárgyat hallottam
84 2| még mélyebb meghasonlásra adhatott volna okot, ha Béla anyja
85 10| kipótolja az agyában? Nem adhatott-e neki lábak helyett szárnyakat,
86 28| titokban fogja tartani ezt! Adja-e?~Fertőy kárörvendő mosollyal
87 20| volt, hogy olvashasson, adjanak neki könyveket; a másik
88 3| Torokköszörüléssel vagy lábdobogással adjon-e jelt, hogy valaki van a
89 23| már, mire az ellenállás. Adjuk meg magunkat; írjuk alá
90 Ut| szabadelvű hírlapírókra nézve, az administrationalis tyrannokkal szemben.~Először
91 Ut| oltalom volt ránk nézve az „adminisztratív közegek dühöngése ellenében.~
92 3| fáklyászenét kapott, mikor az adminisztrátori rendszert olyan hatalmasan
93 30| Volozov herceg országokat adna érte, tele muszka parasztokkal,
94 30| magában: „Üssön meg a devla! Adnátok inkább egy pohár bort!”~
95 21| felhasználásáról számot kellend adnia, mikor az idők teljessége
96 34| Nekem számot kell itthon adnom, hogy hol jártam.~Pusztafi
97 19| tudja becsülni.~Amint Vencel adogatná fel a palackokat egyenként
98 9| mintha ez a legderekabb adoma volna.~Nem is volna Lávaynénak
99 30| nem bízhatom ezt. – Én az adomai furcsaságig őszinte vagyok
100 21| szép metszésű száj, ahogy Adoniszokat festenek. Szépségéről ő
101 25| kosár ringlótát.~Nem akart adós maradni valahogy.~Blumné
102 34| hogy melyiknek írtam alá az adóslevelet, hogy élni fogok érte.~Béla
103 Ut| nem következett be. Aztán adósságra folytattam a lapot. Mikor
104 10| megismerhető legyen, nem adott-e fel a szakács pulykát a
105 1| kúria, városi hatóságtul, adózástul, bekvártélyozástul ment;
106 29| vele, második nap kezet adsz neki, harmadik nap meglátogat,
107 2| valamennyien. Még okát sem adtad. Csak egyszerűen bejelentéd,
108 31| érintése mellett válaszokat adtak a legcifrább kérdésekre,
109 Ut| Hanem az ezer forintot nem adták vissza; az ott maradt csendháborítás
110 15| hol adiectivum, néha éppen adverbium vagy interjekció: mint verbum
111 14| Tűz?~– Igen. Hírlapok és affélék.~Judit egy üldözött vizsga
112 1| görbült keresztes koronával s afölé fehér-veres lapidár betűkkel
113 11| egy bomba úgy esett a két ága közé, hogy derékig kétfelé
114 30| egyik kezével annak kinyúló ágába kapaszkodva, másik kezét
115 34| öreg, olyan nagyon. Észem ágában sincs nekem, hogy én Fertőynére
116 5| féreg, melyet a zivatar ágastul letört, egymásba és a karfába
117 15| kezével egy vízbe hajló fűz ágát ragadta meg, másikkal Judit
118 25| elfogadni. – Hogy egy gazdag agglegény hogy kért nőül egy özvegy
119 2| egy fejjel kisebb – szólt aggó célzással a jó öreg.~– De
120 15| senki.~Most csak az volt aggodalmai központja, hogyan lehetne
121 35| vége felé elűzték Szerafin aggodalmait. A dáridó hevélye szétszórta
122 2| nem szónokolsz.~Pusztafi aggodalmasan tekinte Bélára; ő ismerte
123 24| elég gonosz volt abbeli aggodalmát kifejezni, hogy vajon nem
124 24| belső bíró” felől volna nagy aggodalomban.~– Ah! ah! kedves barátom.
125 7| azt önnel. Sejtelemszerű aggodalomból, melynek látnoki szavait
126 2| megnőnek, s az anyák öröme aggodalommá válik bennük. Deliségükért
127 28| tessék többé férjem miatt aggódni.~Mikor Judit a védlevelet
128 34| is azt hiszed?~– Komolyan aggódom.~– Lásd, ezt nekem már sokan
129 24| Most csak egy dologtól aggódott Fertőy. S azt nem is késett
130 34| Azt tudtam. Afelől nem aggódtam. Ami csomót én kötöttem,
131 21| fölkerestetem, minő családi ágon függnek össze Olga és Feodora
132 4| A Duna a váron felül két ágra szakad, s egy kis szigetet
133 7| karszéked alatt, ez a szőnyeg ágyad előtt; ez íróasztalnál dolgozom
134 11| kenegette be a sebeket iszapos agyaggal.~Néhány régi ismerőse az
135 17| mély föld alá, hatlábnyi agyagot temetnek feje fölé, és ő
136 22| már a kerepesi téglavetők agyagvermeiben várta végig.~Szerencséjére
137 9| közlegény heverészett tábori ágyakon. Azonkívül egy szalmaszék
138 23| szobánkban voltunk. Én már ágyamban feküdtem, ő ágyam szélén
139 12| diadaljelül hurcolni véres agyaraik közt. Eltemetlek, mint a
140 9| éjjel künn aludni a fagyon s ágyat vetni a hóba, követ és árokpartot
141 17| a homlokban, a gerinci agyban tartja-e szállását? valami,
142 19| egy asztalból, egy tábori ágyból és egy székből. Egyéb utenziliák
143 15| álmatlan éjszakákat űzni agyfárasztó feladványok fejtegetésével.~
144 1| kilátszik, éppen mint Blaubart agyoncsiklandott feleségének a viaszbáb-bódéban;
145 34| ember volt, ugyan hamar agyonitta magát.” – Hahaha!~– Óh,
146 34| az emberekkel. Majd talán agyonütnek valahol. Ne félj, dehogy
147 21| királynét egyszerre menthetlenül agyonzúzott, míg Béla hirtelen egy szökéssel
148 19| mely megőrizte attól, hogy agyonzúzza magát. Ott rátaláltak a
149 19| s rögtön ledűlt a tábori ágyra.~Hanem ott nem maradhatott
150 8| ledobja magát a tábori ágyról; egész teste hólyagos. Gyertyát
151 35| nála voltál látogatáson – agyszélhűdésben meghalt.~– Kár érte – jó
152 11| harc is elegyíti szavát; ágyúdörej, árboctörés, gályák összeroppanása,
153 7| és mentek egyenesen az ágyúdörgés után?~Aki kétkedik, jöjjön
154 15| múlt hónapban hordta el az ágyúgolyó. Az Úr adta, az Úr elvette.
155 15| ellenséges sánc között, melyeknek ágyúi egyaránt fenékre lőhették,
156 13| és gyalog hadcsapatokkal, ágyúkkal és poggyászszekerekkel.~
157 8| harangok igazat mondanak, s hat ágyúlövés a vár fokáról felelt a riadóra,
158 18| falak, e falakon keskeny ágyúlőrések szolgálnak ablakul, s az
159 18| valaki.~Aki látott már ilyen ágyúlőréseket belül, emlékezni fog rá,
160 8| irtózunk, rohanunk ha kell az ágyútűzbe; de csípetni, maratni magunkat
161 13| mellette a szembejövő hadtest; ágyúütegek egymás után, fényes huszárezredek
162 10| még pallónak neveztek.~– Áh, jó napot citoyen, hát hol
163 31| megyek, csirkéket venni.~– Ahhaha! Ön csirkéket vásárol? Ön
164 20| verrretem! Kurrrtha vasssra! Ahhogy ő akkarrt engem, engem vassra
165 8| asztalkája mellé, elővette az „Áhítatosság óráit”, és úgy tapasztalá,
166 6| mely annyi fiatal kebelnek áhított Olympja, a nemzeti színházhoz.~
167 12| Pusztafi összeszorított ajakkal, az undor és irtózat dühétől
168 1| gunyoros félkacaj minden ajakról.~– Ugyan kérem – szól előre
169 21| Lássa ön, ez mégis valami ajándék öntől. Azt mondják ugyan,
170 17| Őrizni foguk, mint isten ajándékát.~– Küldj az orvosért.~–
171 35| üdvkívánatokkal; hoztak ajándékokat, ünnepi emlékeket, aminőkkel
172 34| Mit tett? Rabolt? Nem. Ajándékot osztott. Gyilkolt? Nem: –
173 21| hogy barátok közt kést ajándékozni nem jó jel, de én azt is
174 1| emlékül egy szép opálgyűrűt is ajándékozott neki, melynek kövében egy
175 Ut| Nándor, ugyanazon a napon ajándékoztatott meg egy minden titulusoknál
176 21| Tessék megkísérteni! – ajánlá a herceg. – Lieber Friedrich!
177 28| mutatni.~– Ha tehetné ön, nem ajánlana nekem egyezkedést.~– Már
178 15| sincs ásva a földből, nekem ajánlaná is, mégsem venném ma éjjel
179 30| választani jogigazgatónak; kit ajánlanék neki? Én, tudva azt, hogy
180 21| között valaki, akit nevelőül ajánlhatnék fia mellé. A nevelőnek magyarnak
181 30| Gyermekkori játszótársa ajánlja azt, hogy váljék el férjétől.
182 10| mankóban tartani; egyébiránt ő ajánlkozik a tíz darab százast egy
183 1| történt alkalom adás volt egy ajánlkozó pillanat megragadására,
184 8| gombostűvel! Mi önkényt ajánlkoztunk a hazáért harcolni, de nem
185 21| befogva várakozik önre. Az ajánlólevél itt van nálam. Két nap múlva
186 3| általa saját kezűleg írt ajánlólevele mellett. Az ilyesmit nem
187 22| beszéltem Béláddal, azt ajánlottam neki, hogy menjen el innen
188 22| némán rebegő ajkakhoz. Midőn ajkaihoz ért, nem bírt magával többé;
189 13| Arcaik el voltak sápadva, ajkaik elkékülve a félelemtől.
190 1| fiatal serkedő bajusszal ajkaikon, büszke öntelt kedéllyel
191 5| magával vonta a víz alá, és ajkaival annak ajkait keresve föl,
192 22| képecskét a némán rebegő ajkakhoz. Midőn ajkaihoz ért, nem
193 15| meglepetés sikoltása tört ki ajkán, midőn egy pillantást vetett
194 28| találó igazság volt egy hazug ajkáról.~– Uram. Hagyjon ön az én
195 3| levelet s hideg, megvető ajkpittyesztéssel széttépte, és a virágkosárba
196 14| beszélgetés alatt lakása ajtajáig ért cselédjét előre küldve.
197 9| elvezeti odáig.~A pavilon ajtajánál ez is magára hagyta; rábízta,
198 30| leszedette a kéjlak első három ajtajáról a kilincseket, lebocsáttatá
199 11| pár közeledett a bezárt ajtajú ház felé: egy szép fiatal
200 29| megzavarnád-e álmát egy éjszakai ajtóbecsapással, víg mulatságból hazatérve.
201 11| Hiszen jól tudom én ez ajtók járását, évekig mindennapos
202 3| előtt történt, amikor még az ajtókon való hallgatózás nem volt
203 11| mint minden kulcs, zár, ajtósark, kútágas és szélvitorla
204 22| bírtam elébbre furakodni az ajtószőnyegnél, s onnan nem láttam semmit.
205 32| mondom, hogy ha van közelében ájulás elleni szer, azt tartsa
206 8| jólesik neki.~– Holdvárynét ájulva vitték a Rozália térre,
207 11| főtéren állt egy régi kétágú akácfa; egy bomba úgy esett a két
208 14| jobbról-balról egy jótékony akácfaültetvény vette az utazókat oltalma
209 14| ami asszonyfélének nagy akadály. A leányzó értette már azt
210 1| hasonló nehézségű vállalat akadályai szerencsésen leküzdettek.
211 10| szolgálat, mennél nagyobbak az akadályok, bonyolultabb a helyzet,
212 21| a munkától, s mielőtt az akadályozhatta volna, összecsókolá e kezet,
213 21| fogja önök szerencséjét akadályozni.~Szerafin most már visszatalált
214 21| hogy önt megismeré. Csak az akadályozta eddig, hogy önnek nem árthatott,
215 8| város pusztulása…?~– Mi akadályozza önt, az én nevemben jelen
216 30| kívánja, hogy hárítson el egy akadályt, mely kettőjük között áll.~
217 15| inkább segélyül lesz, mint akadályul. Ha pedig az utóbbiak végzik
218 10| contrapondiumot vélték képezni a tudós akadémiával szemben.~Tehát Bárzsing
219 10| Debrecent.~ ~A hadtudomány akadémikus tudósai előtt legfontosabb
220 34| fáklyavivők, honleányok, akadémikusok és poéták, szomorún fogják
221 18| használ az nekik?~– Hát akadhat néha olyan érzékeny lélek,
222 23| között semmi nyomára sem akadhatni, anélkül pedig bírói ítélet
223 23| Csak egy gyönge selyemszál akadna a kezébe ebből a gubancból,
224 6| míg utoljára olyan kézbe akadnak, mely azokat megtartja.
225 2| Lávayné. – Lám, hogy mégis akadok valakire, aki azt mondja,
226 7| szólt végre valami szóra akadva –, ma reggel találtam a
227 3| megnyugszom kedves bátyám akaratában – szólt nyájas részvéttel
228 14| tekintéstől egészen azon nő akaratának rabjává lenni érzé magát…~
229 6| megbánta, hogy előre helyeslé akaratomat?~– Kegyed valóban igen jó
230 3| Bárzsing úrnak nyújtá a szilárd akaratú úr, s megszorítá a fiatalember
231 3| lesz kötve a kezed, hogy ha akaratunk ellen mennél férjhez, még
232 30| Én már ilyen Vezuviust akárhány kovácsműhelyben láttam.~–
233 11| voltam, s új bőrbe nem búvok, akárhogy fújják is fülembe a feltámadás
234 30| megilletnek.~– Jaj, kérem, ne akarjon okos színt adni annak, amit
235 24| okiratot hamvaiból ismét fel akarjuk támasztani – szólt Bárzsing
236 32| fordulatai bennem és más akárkiben is támasztottak. Azt mondtam
237 30| volnék-e miatta rég a másé, akárkié, az egész világé, ha a magamé
238 29| azzal az emberrel. Mással akárkivel, de azzal nem.~– Pedig még
239 14| küldeni tetszik, elvárok akármeddig; tudom, városi cseléd nem
240 31| aki felől akárki megírhat akármekkora regényt, anélkül, hogy érintkezésbe
241 20| őneki rögtön megmondanák, akármely részében az országnak lenne
242 10| magát.~– Biz ebben elfér akármennyi.~– És erre senki sem jöhet
243 1| beszedjen, sem, hogy benne akármiféle bírói ítéletet végrehajtani
244 10| tudakozásokkal és értesítésekkel.~Akármiket mesélt légyen is Bárzsing
245 25| afelől pedig beszélhetnek akármiről.~Annyit azonban megértett
246 33| szemüvegét, s mintha közelebb akárná vele hozni az alperesi ügyvédet,
247 31| mindjárt a legerősebb férfiak akarnák is erővel letartani.~Az
248 25| mondani. Nagy szívességre akarnám kérni, jöjjön be a házamhoz,
249 28| akartam egyebet; de ennyit akarnom a saját feleségem miatt
250 1| eléri, egy kivégzett neje akarsz-e lenni? S ha gyermekeid lesznek,
251 4| Szeretném hallani, mivel akartad felköszönteni a magas vendéget?
252 13| mintha kérdené, hát ti hová akartok vesztetekre jutni.~A visszasietők
253 29| sötét szemeit.~– Ha mi is le akarunk feküdni, ki marad akkor
254 19| gyertyának kell égni.~– Hát akkor akaszd a kilincsre. Jó éjszakát.~
255 7| éppen úgy szűrődik át az ákászokon, mint az otthoni kerti ablakon
256 7| arckép körül fűzte, s így akasztá azt ismét ágya fölé.~Egy
257 11| ugyanannak másik karjára akasztott tarka nagykendője. Meleg
258 13| szíjkorbácsa mindegyiknek kezére akasztva lógott; marcona vad tekintet
259 31| Most valamelyik betű fölé akcentust csinál – magyarázá Blumné. –
260 11| való ember, hogy valamely akcióban részt vegyek, ami ebben
261 23| halmozá el látható kegyeivel, akikért sohasem kellend lelkével
262 El| mily nagyokat vitt magával, akiknél az több volt, mint divat,
263 34| nekem már sokan mondták, akikről azt hiszem, hogy jó barátaim: „
264 29| más; maga az a bizonyos, akinél most van, juttathatná önnek
265 20| Kurrrtha vasssra! Ahhogy ő akkarrt engem, engem vassra verretni,
266 8| kisfiai, sok lábasjószág az akolban; asszony, gyerek vajon tud-e
267 31| válasszal, nézték; de biz az ákombák, amit ott hagyott a papíron,
268 20| előtte rovatokba mindenféle ákombákot, hogy kötik össze ismét
269 1| köszöntő verset, valami szép akrosztichont, ami elöl-hátul nagybetűvel
270 21| hírhedett lótusznak, mely önnek akváriumában egy szépasszony nevére van
271 21| mikor egy perc múlva az akváriumból ismét felmerült, mint egy
272 23| A kijárás minden végén alabárdosok álltak ókori páncélöltözetben;
273 11| egyszerre aztán hirtelen alácsap, mint az ölyv a martalékra,
274 4| szegény hajdúk hivatala hová alacsonyul le!~Hanem azért Márton huszár
275 24| hogy az az egész lavina aláhömpölyögjön, aminek neve „bukás”.~Még
276 33| okmányt, amikhez kegyed aláírása szükséges, kiegészíthessek.~–
277 31| udvari levéltárban eredeti aláírásait, hajszálnyira hasonlít hozzájuk.
278 34| Szerafin rögtön átvett egy aláírási ívet, azt teleírta kétszáz
279 24| között semmi.~– De hát az aláírások? Hát a pecsétek?~– Kettőről
280 33| kiegészíthessek.~– Tehát még az én aláírásom szükséges?~– Természetesen.~–
281 Ut| Keménnyel, másnap kellett volna aláírnunk a szerződést, aznap este
282 34| szabadság urában; és te is aláírod a zsarnok világ balítéletét?
283 34| amikre a jámbor lélek kétszáz aláírót gyűjtött, azt meg kell neki
284 28| hogy ugyanaz, melyet én is aláírtam. Hanem – nincs az én kezem
285 34| eltemettek?” Álnév volt aláírva.~Szerafin úgy szíven találva
286 29| kezdőbetű s a végsorok vastag alákanyarítása, mely rendesen egy írótollnak
287 4| feladatot, ezernyi rohanó alakból tömörült emberoszlop nyomását
288 14| kezéből, odarohant a hallgató alakhoz, letépte róla a leplet,
289 34| egészen alanyivá lett a költő alakítása; ahol a világ jelen állapotát
290 21| ebből a kőből gyémántot alakíthattam volna”. Én nem szerettem
291 15| hosszában felállított őrök alakjait, kik a vihar dacára helyeiken
292 21| mely ellenfelének igazi alakját visszaadja, ha csakugyan
293 15| semmivé teheti az egész alakjátékot. A főnek nem szabad szelíden
294 3| tett, mintha valami képzelt alaknak a gallérját megragadná,
295 6| egy óriás lélek masszív alakokban teremte újra.~Egyszer csak
296 34| sötét, kapu mögé húzódó alakokra, akik nem tanulták még meg,
297 22| vonásaiban a valót, akkor, amidőn alakoskodik.~Ha lehetne belépti jegyet
298 33| rozsda.~Judit átsóhajta az alaktalan lények hazájába:~„Anyám,
299 1| dolmányok gombjai csiga alakúak, a világoskékeké laposak
300 El| minden egyes életregény alakulására oly határozott befolyással
301 17| semmi más, mint vegytani alakulásfolyam, s a halál semmi más, mint
302 1| szarkasztikus szemöldök és proteuszi alakulásra képes hang.~– Lávay úr mindig
303 33| észre, kezdenek barázdákká alakulni, s az idő elfoglalja a homlokon
304 1| természetes kereszt volt alakulva; míg másfelől az is históriailag
305 7| országcímerrel; kezdték őket csillag alakúra is idomítani, nagy kerülettel,
306 11| állt akkor még egy ódon alakzatú ház. Még a francia háború
307 23| átcsap az ízlése megint oly alanti régiókba, hogy minden ember
308 34| körvonalazta magát.~Néha egészen alanyivá lett a költő alakítása;
309 3| részéről, de ismét oly halk, alányomott hangon, hogy Bárzsing úr
310 30| olyan életfilozófia, melynek alapelve, hogy mindenből az a jó,
311 El| bírt mindenkor, hogy ez alaphangot semmi költő nem mellőzheti,
312 2| pontok is voltak a fekete alaphoz.~Kicsiny korában Béla is
313 30| ilyen állás szerencsédet alapítja meg. Mai világban már nem
314 4| rommá döntötte ezt: a romok alapjaira új város épült. Ötvenkét
315 29| nagyon jól tudta e rejtély alapját; ismerte jól azt a kezet,
316 21| kezdett kétkedni gyanúja alaposságáról. Ez nem Lávay Béla.~Most
317 28| nézve mind kevés reális alappal bíró indítvány. Egy paraszt,
318 Ut| vannak megkezdve, s erre az alapra alig van valami fölépítve.
319 28| Amiket ön elmondott, mind alaptalan semmiségek. Nem azokért
320 9| a másik farsang már csak álarcnak viseli, s tavalyi viseletéért
321 30| velem, amit akar. Le vagyok álarcozva; ön tudja, hogy én félek
322 28| indítvány. Egy paraszt, egy alárendelt szolga ütése egy gavalléron
323 3| hatalmasokkal szemben dacos, alárendeltei irányában zsarnok, azt kopasz
324 5| egyszerre mintha egy égből alásuhanó alak szállana le hozzá!
325 5| hídon alul fölmerült az alászakadt hídrész a víz alól.~Minő
326 35| midőn a herceggel beszélt, alattomban, félve, óvatosan hátratekintett,
327 20| annyi maliciával, annyi alattomossággal kell találkoznunk ezen a
328 8| harangütésig gyakorolni alattvalóit a hadtudomány rudimentáiban.~
329 11| ház faláról omlik, kiált, aláviharzik az érkezőkre mint dal, mint
330 5| tutaján, a víztől csendesen alávitetni.~Ezeket megmenteni könnyű!
331 32| lefolyt. Az özvegyruha nagy alázatosság jelmeze; de azon időkben,
332 5| mestergerendája kettéroppant, az alázuhanó szakasznak egyik fele minden
333 2| felelni, hogy magát se meg ne alázza, se el ne árulja.~– Hát
334 1| a hadastyán. – Tudtomra Albertnek keresztelték.~– Magyarul
335 15| tartásban, viseletben, ami az álcán keresztül is elárulja a
336 21| Ön, barátom, rosszul van álcázva…~A kertész ijedten tekinte
337 22| világítva volt.~Béla az alcoven függönyei mögé rejtőzött,
338 22| bemehetett rajta.~Az egy alcovenre nyílt, melynek hátterét
339 22| nyoszolya foglalta el. Az alcovent szőrfüggönyök zárták el
340 2| midőn négyéves korában az alcsuti parasztgyerekekkel együtt
341 11| Hát kell a mai világban áldás is valamire? Szerencsejáték
342 2| tárgyban a tréfát; a költő áldása nem fogott azon a házon.~
343 11| ha már ennyire vagyunk, áldását.~– Áldást! – csattant fel
344 21| százan áldják most is, és ez áldásokat meg is érdemelte, mert valóban
345 13| szerethetsz többé. Lelkem, áldásom mindenütt nyomodban jár…~
346 8| Úr adta, az Úr elvette; áldassék szent neve érette.”~Az őr
347 15| repedéseibe. – Hadd tudjam, kit áldjak, ha egyszer isten a veszedelemből
348 21| bárónőt százan meg százan áldják most is, és ez áldásokat
349 35| le akartál verni. – Isten áldjon.~Azzal eltávozott.~ ~
350 29| idejében megtartjuk annak az áldomását. Hanem addig senkinek se
351 35| is el fog jönni, hogy egy áldomást mondjon reám.~Mikor legvígabban
352 22| más jó lélek aluszik, s áldotta a vihart, mely fergeteg
353 10| végre a csatatér hőseinek és áldozatainak; innen hangzott el a legelső
354 34| kik még e mozgalmas idők áldozataiul temetve voltak, feltámaszta
355 12| fellobogva az égbe mint Ábel áldozatja. Reggelre nem maradt más
356 30| lekötelező, barátságos, áldozatkész; vidámsága elragadó volt,
357 28| okiratot megszerzem a mondott áldozattal, kegyetek elvesztik az egész
358 8| támadó undok ellenségnek áldozatul esnek a daliák. Leónidasz
359 8| micsoda?” Hogy ő tábori alélelmezési biztos. „Úgy? hát prófuntkomisszárius?
360 12| a vérvesztés miatt el ne alélj. A víz még jobban húzza
361 22| neki! mit a kifáradt test aléltsága ahhoz, amit lelkében viselt.
362 10| helyen tudják.~Ekkor a két alfabetsor egymás alá helyeztetik,
363 6| vagyok – szól egy hang az álfal mögül elősietve.~– Béla! –
364 13| Előttük állt a végtelen alföldi róna, ismerős népével, az
365 6| históriai orraikkal, s az álgyémántos hercegnők mind sorba ugyanazt
366 Ut| századosból, egy főhadnagyból, egy alhadnagyból, egy őrmesterből, egy káplárból,
367 24| legszilárdabb barátaira vélte bízni. Alhatnám-e én nyugodtan, ha Hargitay
368 17| padlásra, ott a szénában is jól alhatom.~– Jó éjszakát, őrmester
369 24| hamis kötelezvények mellett álhitelezők által csőd alá vétesse a
370 10| róla az izenetet. Tepelenti Ali Janinából főtt tojásokra
371 34| van, van; ha nincs, nincs. Alios vidi ego ventos! Tizenhét
372 10| elragadó beszédeket; ide jöttek alispánok, országgyűlési szónokok,
373 15| üvegcse kénszeszt és kék alizarin tintát. Olyannal volt írva
374 19| külsőt felemeled, annak az aljára veres olajfestékkel van
375 10| ugyebár.~– Igen ám, még az aljáról is azt a rézszorítót, s
376 33| mindezekben egyebet, mint egy aljas, megvetendő hajlam ébredését.
377 2| haja vasárnap és ünnepélyes alkalmakkor fodrász remekéül van kidolgozva;
378 34| ot énekelni ünnepélyes alkalmakon? vagy írjak megbolondult
379 6| el hazulról. Judit nagyon alkalmasnak találta az időt arra, hogy
380 9| kérek a parancsnok úrtól az alkalmatlankodásért. Ami itt történt, az közöttünk
381 3| miért jött. – Akkor hát nem alkalmatlankodom nagysádtoknak; sietek át
382 32| hogy én milyen keveset alkalmatlankodtam kegyednek azon észrevételeim
383 34| kell, hogy jó, csendes, alkalmatos ember legyek. Belőlem az
384 19| megsínylették.~Ablaka nem volt az alkalmatosságnak, hanem az ajtó fölött volt
385 6| magát, valami szellemdús bók alkalmazására szánta el magát, melyet
386 1| teóriából szólok; a tan alkalmazásáról te többet tudhatsz praxis
387 19| kiszedett palackok száma ez alkalomra; ő csak vigye fel azokat;
388 34| gyűlöletes volt, még egészen alkalomszerűen jött, hogy egy magánéleti
389 1| ez nagy kapacitás; még alkancellár is lehet. Mikor ön beszédét
390 8| időben; sovány, de izmos alkata munkával élő embert gyaníttatott
391 21| Lávay…?”~Abban a percben az álkertész úgy ütötte öklével arcul
392 9| be akar rontani a várba.~Alkony volt már, a sötét fasorok
393 12| máglyához tűz kell, s aki alkonyattól éjfélig a vízben feküdt,
394 12| elgyengülésemet. Az égen még nem alkonyodik, de az én szemem előtt már
395 15| egy olyan egy fából vájt alkotmány, amit felvitetett az eszterhajra;
396 Ut| Schmerlingék egy hazudott alkotmányosság színe alatt követtek el
397 15| kifogás: ez előtt nincs alku, nincs lehetetlenség; ezzel
398 29| mielőtt azzal a másikkal alkudoznék. Neki nem sikerült. Jól
399 28| röviden végét szakítá az egész alkunak.~– Uram. Én hozzá vagyok
400 29| s melytől undorodik.~Az alkusz átlátta, hogy itt nincsen
401 15| tensasszonyom; nem zsugoriságból alkuszom. De nem lehet. És ha a világ
402 20| hogy ki volt borotválva az álla, de az ilyen pofára ráismer
403 20| valódinál hátrább, abból az államnak millió és millió vesztesége
404 33| jegyzőkönyvbe, a többi az államügyész gondja leend.~ ~Mikor
405 9| férfiak divatja? Melyik állandóbb, melyik változandóbb? A
406 34| alakítása; ahol a világ jelen állapotát saját kedélyében iparkodott
407 23| fejgörcsei eszméletlen állapotba hozták, akkor Fertőy egy
408 32| mindig megvan a maga rokkant állapotjában. A szomszédok hiába számítanak
409 25| elkérdezősködtek egymás állapotjáról, Blumné Lávaynénak fiacskájáról,
410 11| Ezen a nagyon nevetni való állapoton könnyezni kezdtek Szerafin
411 34| egy szóval sem tagadta az állapotot.~– Bajtárs: e biz úgy van.
412 8| András uram is lecsatolta állára csataszíját, s legénységének
413 3| családjának ily kiváltságos állása van a halál nemeire nézve.~
414 21| szavaknál elkezd görnyedt állásából kiegyenesedni, arcvonásai
415 30| oktat, tapasztal, világi állásáért munkál, jövőjét építi, kötelességeit
416 6| kifogásom. Hisz az polgári állására nézve egy fokkal följebb
417 24| feláldozta világ előtti állását, feláldozta jó hírét férjéért;
418 1| valami hatalom másvalami állásba, holnap újak lépnének az
419 32| szeretnek. Titulusért, magas állásért férfiak is változtatnak
420 19| elég: rosztopcsin, curaçao, allash, maraschino; műértőkre nézve
421 10| volt már ott, aki meg az új álláspontot nem fogta fel.~Ha keresett
422 20| másik úr –, akik különben állásuknál fogva gyámolítani, elősegíteni
423 11| Ez még jobban megtámasztá állát a gőgtartó szőrnyakravalóba,
424 1| szabadon jár az ilyen dühös állath? Nem tartják azt kötve?~–
425 17| hanyatlott a gondolat ereje, az állati élet érzete, akként vett
426 32| mint egy szép leopárd az állatigéző jelenléte alatt kalitjában;
427 10| megcsókolgatta a kedves állatkát, s tenyerére fektetve kitartotta
428 16| éjben; ennek az egyetlen állatnak, melynél a barátság, jellem,
429 11| termenek, jár a tengerfenék állatnövényei között, s tán ha a korallok
430 2| összeköttetésbe lépjen egyikével azon állatoknak, amik a természet játékából
431 34| Hát tenyésztik még ezt az állatot ez alatt a klíma alatt?
432 34| holdról, meg Liliputról allegóriákat, s magyarázzam magam mindenkinek,
433 Ut| végkatasztrófa; az is csak allegóriákban, amiknek a sorai között
434 32| öreg, mint mi, összefog, ki állhat nekünk ellent? No, az nagy
435 23| mily régóta gyötör; milyen állhatatosan kínoz.~Ha most a kanócot
436 8| Kész lévén.~– Hát mikor állhatna elő a lovakkal?~– Tíz hónap
437 1| ah! Hisz azt te ki nem állhatod.~– Nos aztán?~– Én sem állhatom
438 25| nem tudott németül.~– Nem állhattam meg, kedves asszonynéném,
439 9| s aki ezzel ellenkezőt állítana, az hazug, alávaló, semmirekellő…”~
440 33| olyasmit mond, mintha ez állítás határos volna a szemtelenséggel.~
441 28| tud felőle semmit. Önnek állítását csak egy tanú bizonyíthatná
442 Ut| mégis maradok a föntebbi állításom mellett, hogy a katonai
443 28| mindenáron maga elé akart állítatni; íme itt vagyok.~Fertőy
444 21| számok, azt én bizonyosan nem állíthatom, de nekem így beszélték
445 31| közé tartozik, akik azt állítják, hogy az asztalírás csak
446 12| legelébb is egy nádkévét állított fel, és azt meggyújtotta
447 22| mesterszerepe. Mások azt állították, hogy nem fogja elég élethűséggel
448 18| Bizony, ha Volozov úgy állja a tüzet férfiak ellenében
449 16| két oldalát meredek hegyek állják el, miken oly óriásokká
450 15| maradozót: „Menjünk, menjünk, ne álljunk meg sehol.”~És a romhalmaz
451 1| felelt amaz, s hüvelykujját állkapcája alá dugva, azt a bizonyos
452 1| eksztázisba jönni, felnyitott állkapcával hanyatt dűlni a nevetés
453 6| volt; most helyt kellett állnia abban.~Délután hat óra volt
454 31| kellett az ellenségein bosszút állnom. Ez az asszony és a Szerafin!
455 8| s az alant a várudvaron állókat koronként tudósítá a vész
456 15| Nem őrizte már az előőrs állomását, hiszen vége volt már mindennek.
457 3| hogy **hercegnél biztos állomásba segíti; nem ő utasította-e
458 1| újak lépnének az elhagyott állomásokba, eszerint az emberbaráti
459 30| Ha pedig ott maradna az állomáson végig: mi lenne abból újra?
460 16| menni. A legutolsó háznál állottak meg, melynek hátulsó ablaka
461 29| holnap megszólít, s szóba állsz vele, másnap meglátogat
462 8| felszólítani.~– Parancsolatjára állván.~– Megvannak a lovai Kapor
463 23| tudtam kiigazodni. Mintha sok állvány volna egymás mellé rakva,
464 3| pipája maradéksziporkáiból, állványára helyezé örök társalkodóját,
465 23| mehettem sehova. Elbújtam az állványt borító szőnyegek alá.~És
466 23| odajutottam.~Ugyanazon rejtélyes állványtömkeleg gerendái közé tévelyedtem,
467 23| nyugtalanul aludt, nehéz álma volt.~Fertőy kitalálni hitte
468 32| fényes napok voltak ifjúsága álmai; nehezen tud beleébredni
469 12| még akkor is tudakozódik álmaiban eltűnt férje hollétéről,
470 32| örökkön élő rém elmaradt álmaiból, mintha önként helyet akarna
471 23| A napló így kezdődött:~„Almaim naplója.”~„Kettős életet
472 34| tűzhalálból, megszűnt naplót vinni álmairól. Ez álmok nem a halott visszatérő
473 25| özvegyének a világ előtt. Az almák, körték szépen pirulnak,
474 22| igyam, akkor elmúlik az álmatlanságom.~A cseléd mindent elhitt
475 33| szép volt. Szemeiben egy álmatlanul átvirrasztott éj delejes
476 22| lovakat vakart.~S ha egy álmezben felismerték, ismét más divatot
477 34| kíván ~Beszélni föld alatti álmirul.”~Százszor elolvasta Szerafin
478 11| hadcsapatok: mind csak álom és álmodás. Azután a diadalünnep, a
479 7| trombitaszó, mely reggeli álmodból felkölt, nekem indulást
480 2| egy soha-soha vissza nem álmodható édes, szerelmes anyai hang;
481 8| Egy-két cseppet. Az ember azt álmodja, hogy elfogták, kínpadra
482 23| sötétséget, melynek arca van az álmodó előtt; a feketeség, a semmi
483 1| valami előttem soha nem álmodott dörgéssé, mely fenyegetve,
484 33| szomorúan fonva egymásba. – Hol álmodta ön ez üdvtelen gondolatot?
485 11| előtte, és mind a ketten azt álmodták, hogy egymásba szerettek.
486 33| őket össze, ahogy mi nem is álmodtuk. Hallgatott, nem beszélte
487 11| leírni ébren, úgy ahogy azok álmodva voltak? Az első lovast,
488 34| Szerafin.~Hisz azokat a kínos álmokat örökíteni kellett.~És azután
489 32| lelkülete. Nappal ábrándokba, álmokba elmerülve kereste a magányt;
490 34| örökíteni kellett.~És azután az álmoknak is voltak új stádiumai.
491 23| játszani a többiekhez.~Még álmomban is milyen rossz szívem van!”~ ~„
492 15| villámlobbanás, mely még a láthatáron alol cikázik.~– Nem tesz semmit –
493 23| szegélyét, és kileskelődtem alóla.~A termet szurokfáklyák
494 11| látok, azok is csak mind álomalakok, és amit azoktól hallok,
495 23| milyen nehéz volt ebből az álomból fölébrednem!”~ ~„Mintha
496 2| viszlek.~– Nehéz leszek!~– Az álomjáró is nehéz, mégis elviszi
497 13| mindez csak egy átvonuló álomkép rajzata volna, mely nem
498 22| mint játék!~Az pedig, kinek álomképe ez egész játék alatt Judit
499 32| a boldog ábrándoknak, az álomképeknek, a csábító, csalogató képzelmeknek;
500 11| összekötött. Ez a fényes álomlátás volt az, mely benneteket
501 11| napja.~De ki volna képes álomlátásokat leírni ébren, úgy ahogy
502 23| azt nem találta meg: az álomlátó nem jegyzé föl nappali élményeit.
503 19| nem menekülhet előlük az álomlét boldog országaiba; oda is
|