120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
504 34| rossz szíve van”, a hideg álomrém újra elfoglalta régi helyét,
505 23| Vajon mit fog erről az álomról írni naplójába?~Fertőy nem
506 12| súghatja-e neki az emberkínzó álomtündér: „Férjed most is a föld
507 33| közelebb akárná vele hozni az alperesi ügyvédet, rászegzi azt,
508 33| hogy hallgasson.~– Adja elő alpörösi ügyvéd, miért tartja ez
509 13| Amint a szabadba kiérünk, az álruhát felveheted. És azontúl bízd
510 35| de mivel egyúttal ez az alsó kabátom is, hát csak hagyd
511 15| közkatonája sem volt a várban; alsóbb rendű tisztek számát ezernél
512 29| van; s hogy a keményített alsószoknyák hány millió embernek a kenyerét
513 23| ébren vagyok, másikat mikor alszom, amaz víg, tréfával örömmel,
514 19| Ez a vegytani készítmény általában azzal a szokással bír, hogy
515 14| egy veszendő jó barátnak általadjon?~– Óh, szóljon hát kegyed,
516 1| kérőt. Az ismerős világ általánosan igen kedvezőleg nyilatkozott
517 6| nem mondom tovább, csupán általánosságban beszéltem. Kegyed tud tűrni…~–
518 30| volnék?~– Kedves Szerafin! Ne áltassa magát, egy nő sohasem egészen
519 28| így áll. Rám nézve ez az alternatíva vagy felét az illetőségnek
520 17| recsegése hallatszott. A csendőr altiszt leült.~– Valóban nem tudtam,
521 34| most légy csendes, most aludjál; de az nem fogad szót, az
522 8| meghaljunk, de azt nem, hogy ne aludjunk. Én még, amióta itt vagyunk,
523 8| amióta itt vagyunk, nem aludtam egyebet, mint a múlt vasárnap
524 7| Ön feledni látszik, hogy alulírott önnek nagybátyja, s ön szülőinek
525 22| még egy kenyeret hozzon alulról, ma éhes vagyok.~A nőcseléd
526 22| éjszakákon át, mikor más jó lélek aluszik, s áldotta a vihart, mely
527 13| asszony viharban, éjszakán, álutakon, csatázó táborokon keresztül,
528 23| akivel akár ébren, akár alva, egy megholt férj árnya
529 15| ellenében.~Hiszen olyan „amabilis confusio” uralgott már,
530 29| ne fogadd el ennek vagy amannak a köszönését. Én nem szoktam
531 21| ennek a virágnak a neve, mi amazé. A kertész felelgetett neki
532 25| babok voltak szürke alapon, amazon pedig szürke babok fekete
533 32| kevélysége, ambíciója, de mégis ambíció volt az, rangviselő férj,
534 3| ünnepélyes hangon folytatá:~– Ámde ha fél évszázados élet állana
535 25| hogy meddig viselheti.~– Ameddig neki tetszik, amíg férjhez
536 2| szerencsére várnunk, mint amekkora minket megillet.~– Mit,
537 11| torony maradt csodára épen, amellől is le volt égve a templom;
538 19| ismeretes volt.~Az a helyiség, amelybe került, több hónapig szalonnás
539 30| ez összeköttetésben érni, amelyből azután nincs több út kifelé.~–
540 9| és tájképfestésről, mint amelyek miatt mindig bátran el-kifuthat
541 Ut| oka: ugyanazon a napon, amelyen Zichy Nándor a kegyetlen
542 10| közvélemény asztala mellett, amelyhez néha egy-egy olyan arc is
543 18| visszaveszik abba a charge-ba, amelyikben átlépett, mert olyan kitűnő
544 23| hol van az a Kalifornia, amelynek bányái e hangadó életmód
545 35| mert születésem napja az, amelyre hívatlanul jön minden vendég.~
546 19| vigyünk fel magunkkal annyit, amennyi magunknak elég, a többit
547 1| két víz közötti téren.~– Amennyiben én tanítottam Szerafin kisasszonyt
548 31| nép-óriások számára a kedves Amerika talált ki valami szép játékot:
549 3| emblemai hírre küzdték fel, Amerikából importálva nem levén.~A
550 24| megoldásra fogok juthatni – amicaliter.~– Hogyan? Remél ön az ifjasszonnyal
551 8| mondék neki. – Édes amice, nem őrizénk mi együtt négylábú
552 Ut| kimondta az őszinte jelszót, amihez tartsuk magunkat: „Zahlen
553 34| vissza magadat, és légy az, amije voltál e nemzetnek: csillaga.~–
554 33| el, hogy néhány okmányt, amikhez kegyed aláírása szükséges,
555 34| írtam össze álnév alatt, amikre a jámbor lélek kétszáz aláírót
556 30| be legfontosabb ügyeit, amily rövid idő alatt lehet. És
557 15| halász.~Egész olyan idő volt, amilyenben veszni induló emberek istent
558 34| őszi kökörcsinek nyílnak, amilyenek csak nyílhatnak október
559 31| egy olyan emberhez, mint – amilyenhez hozzáment. Ez tönkretette
560 33| Blum úr olyan flegmával, amilyennel a perzsa basreliefeken egymással
561 24| kiformálva vízjeggyel, mint amilyenre az első végrendeletnél mondták
562 34| egy kissé ismerős alakkal, amilyenről rémlik az embernek, hogy
563 29| furcsább, talán nem is olyan, amilyet kívánunk, de mindenesetre
564 2| a derelye mind elázik!~– Aminél nagyobb szerencsétlenség
565 3| hagyta magát meglepetni, aminőben szerencséjének tarthatja,
566 9| Azon idők mása volt ez, aminőkben a székely népdal a „felhőben
567 22| ilyen történetek születtek, aminőket én itt mesélgetek, tudni
568 35| ajándékokat, ünnepi emlékeket, aminőkkel az olyan ember szokta megörökíteni
569 9| Látta, hogy őtet valamivel ámítják; most Szerafin megszánta,
570 32| mit szóltak hozzá?~Azok is ámították.~E naptól fogva az örökkön
571 13| olvasod, én már azzá lettem, amivé sorsom: porrá. Elismerem,
572 35| visszajöttél, most én megyek amoda át.”~Hogyan fogok előtte
573 32| penzióba tett kaktuszokkal, az amputált trillage-okkal még csak
574 13| kinek rémneve a Szajnától az Amurig, s a Bering úttól az Aranyszarv
575 El| visszaadni.~Pest, augusztus 18-án, 1862.~Jókai Mór~
576 21| tudod-e, hogyan kell dinnyét ananászba ojtani?~Béla e szóra nem
577 25| asszonynénémnek. Van egy ananászdinnyém, annak olyan illatja van,
578 1| pusztít egy tányérba halmozott ananászfagylaltot, jókedvű megjegyzéssel mond:~–
579 8| végre az öreg harang a Szent András-egyház tornyában. Ez a hiteles!
580 16| elindult a hosszú útra Kapor Andrással, ki azt ígérte neki, hogy
581 30| elé téve a nyereményt.~Az anekdota még az előadás alatt megtette
582 34| valami, hogy a fogságomból anekdota-kapitálist csináljak, s a kamatjaiból
583 3| gumi felcipők – seligen Angedenkens – melyek magukat később
584 8| sétány, melyet kevélységből angolkertnek is neveznek; ennek a közepén
585 33| kivágással. Hosszú leeresztett angolos fürtei hófehér vállain,
586 21| magyarnak kell lenni, s angolul és franciául érteni. Amint
587 5| még láthatta a koszorús angyalfőket maga előtt, még hallhatta
588 28| aki még legközelebb van az angyalhoz, s legtávolabb az embertől;
589 30| törődik se emberrel, se angyallal, mintha csak magának játszanék
590 22| fogadni, amivel a bukott angyalok valaha az ég villámaira
591 22| feleség rossz híre volt az angyalszárny a bujdokló férj menedéke
592 22| titokban boldogít. Ahány, annyiféle érdekből iparkodott e titkot
593 30| Azt nemsokára megtudjuk.~Annyiról tisztában lehetünk, hogy
594 1| ahogy szónokolt, bizonyomra, Anschütz nem szavalt volna jobban.~
595 Ut| megadassék rá. Gróf Forgách Antal első kértemre megadta az
596 33| később, egy megelőző időre antedatálva, a későbbi év papírja el
597 21| már én jól tudom. Ez az Antillákról való, másutt nem terem.~
598 30| fair”-en, és én imádom az antipedeseimet.~A kínai lakból kitörő bacchanáli
599 34| naplója elkezdett valódi antológia lenni e költemény szakaszaiból,
600 33| legelőször e hírt nődnek és anyádnak? Barátom, hiszen te aranyos
601 15| lett volna még otthon az anyádnál pamutgombolításban segíteni.”~
602 28| az időt, melyben szegény anyámtól távol kell lennem.~– Jól
603 2| Kicsiny korában Béla is nagyon anyás gyerek volt, félénk, otthon
604 15| egykor lakolni.~Hisz az anyától mégsem kellett volna féltenie
605 25| lett volna helyőrségnél; ha anyjához menekült volna; ha olyan
606 29| nem nézett sem nejére, sem anyjára, hanem kiment.~E perctől
607 2| légy szemes és – vedd el az anyjukat, akkor mind a háromszázezer
608 2| elszeretik őket a lyányok anyjuktól; s nagy kérdés, fog-e olyanra
609 Ut| hírlapom közönsége pedig egyre apadt. Írni sem mert már bele
610 15| Zsitva annyira ki van most apadva, hogy nem kell a hidakat
611 25| Fertőy között, mely őket az apai örökség miatt ellentétbe
612 32| ahogy azt én kaptam az apámtól. – Most mondhatja, hogy
613 Ut| helytartó megengedte az apának, hogy egy hétig, amíg a
614 29| kitagadá. A halál meggátlá az apát, hogy átkát visszavonja.
615 29| magamat.~– Még én nem. Én apellálom az ügyet.~– Ugyan kihez?~–
616 6| előre látni, hogy a múzsák, apjukkal Apollóval egyben, már Arachne
617 17| őt e hideg szobából, és ápoljátok.~– Bízd ránk. Őrizni foguk,
618 6| Vetélytársairól ma is lehúzatja a bőrt Apolló. Vannak kellemetlen, kiállhatlan,
619 6| hogy a múzsák, apjukkal Apollóval egyben, már Arachne és Marsyas
620 24| vannak nemes érzések, amiket ápolni, pártfogolni kell. Ilyen
621 21| öntudattal bírt, s azt úgy ápolta, mint a bibliai sáfár a
622 31| meg dicsőülésre, mely Pál apostolt felmagasztalá, midőn a jövendőmondó
623 29| embernek új ruhát felvenni nem aposztázia, hanem csak mutare consilium
624 1| aranyat érő tulajdon, ha applikálva látjuk egy belső cselédnél,
625 35| asszonyod?~Vencel egy kicsit apprehendálva csavarta félre a nyakát.~–
626 30| fenekére kívánta annak öregét, apraját; és senkit sem gyűlölt olyan
627 18| sétált Blumnéval a szép áprilisi verőfényen a rácsos lőrések
628 9| szedtek szét szálanként mentül apróbbra tépegetve.~Táncvigalmak
629 31| megcsodálta, hogy milyen aprók a kezei, azután vette kalapját,
630 34| egy izenetet, amit holmi aprólékos gátló körülmények miatt
631 34| Szerafin szokott nekik aprópénzt adni, ha megszólítják, de
632 19| volt; minden csontja oly apróra törve, mintha mozsárban
633 30| kis féltékenység, s a sok apróságból oly általános tömkeleg támad,
634 24| füttyöt vetett.~– Ilyen apróságokon nem szokott megbukni egy
635 7| prózáját illeti; ki minden apróságot beszerzett, hogy midőn kedvesének
636 19| motozás a papiroshalomban, az aprózott futó léptek, a visítás,
637 1| szomszédok fel ne kutassák.~Egy arab példabeszéd azt mondja: „
638 6| apjukkal Apollóval egyben, már Arachne és Marsyas idejében is irigyek
639 30| társaságra egy villanyfolyam árad el róla. Ezt a fickót katonának
640 13| feleség~Van egy várrom az aradi szőlős hegytetőkön, melynek
641 10| hevesen kezd tombolni az áradozó érzéstől, társai járnak
642 19| azok elfogták, s elvitték Aradra.~Néhány hónappal elébb is
643 34| rajta. A menyecskének még Aradról megírtam, hogy férje meghalt,
644 28| még felesége jó hírének árán is.~– Nem értem önt, édes
645 1| szokott igazat mondani; ami aranyat érő tulajdon, ha applikálva
646 22| valami csillámlott. Az egy aranyba foglalt mellkép volt.~Béla
647 11| melynek hajtókáján három aranycsík jelölé az ezredesi rangot.~–
648 10| egyet a legszebbek közül, aranycsillámos zöld tollal, legyezős pávafarkkal,
649 1| csupa ezüstgombos férfiak, aranyfüggős, selyemruhás asszonyok,
650 21| Kremlben előkérem a nemességi aranykönyvet, s fölkerestetem, minő családi
651 1| szólt az ifjú ember, egy aranymetszésű könyvecskét nyújtva át Szerafinnek.~–
652 19| egyenként kirázogatni belőle az aranypénzeket, nagy idővesztéssel és gyanút
653 21| mély rózsaszín kelyhét aranysárga hímporbojtjával magasan
654 8| prémmel körös-körül, könyökig aranysujtás, tele aranyzsinórral, paszománttal;
655 4| pompás sujtásos paripákon, aranysujtásos bársonyöltözetben; kócsagos,
656 13| Amurig, s a Bering úttól az Aranyszarv öbléig rettegéssel és irtózattal
657 7| veres-fehér-zöld mellé a kék és aranyszín is fölvétetett a kokárdába;
658 8| lobogó tornyokra, a gomolygó aranyvörös füstfelhőkre, az izzó égre
659 8| könyökig aranysujtás, tele aranyzsinórral, paszománttal; zöld csákóján
660 21| nílusi lótusz, mely első, arasznyi nagyságú rózsáját aznap
661 5| ki kegyteljes mosolyát árasztja reájuk. Ekkor egyszerre
662 6| nagy és gyors sikert akar aratni, valami magas személyes
663 2| jelesek. Te a szónoki pályán aratsz babérokat. – Itt maga is
664 34| névvel, s ennyi példánynak az árával biztosította a költeményfüzér
665 34| csak bort reá! Míg úszom az árban, mint a bolond, vízbe esett
666 11| elegyíti szavát; ágyúdörej, árboctörés, gályák összeroppanása,
667 12| vihar utolsót zúdul odafenn; árbocvitorla eltűnik, tört deszkadarabokon
668 35| hogy sok év óta elváltozott arcában keresse az ismerős vonásokat,
669 6| szánta el magát, melyet arcából észrevéve a költő, sietett
670 13| megállíták Judit kocsiját. Arcaik el voltak sápadva, ajkaik
671 33| elbúcsúzni tőlük, megcsókolni arcaikat, kezeiket, megmondani, hova
672 1| egészen simára borotvált arcaikkal különbözteték meg magukat
673 13| anélkül, hogy eltorzított arcaikon valaki nevetne; némelyik
674 9| kedély nyoma az öcsémuramék arcain, kikből nagyon rossz komédiás
675 2| kicsiny volt, ő mosdatta piros arcáját, ő fésülte selyem haját,
676 34| elterült, homloka barázdás, arcbőre rezes, mint aki erős italokkal
677 6| kötöttek fel, amikor az arcfestőnek ültek, s a markolatra tették
678 16| egymás karjain pihenni: arc archoz dűlve, és nem félni többé
679 21| van felborotválva, hogy arcjellegének egészen szokatlan kifejezést
680 7| íróasztalnál dolgozom én, arcképeddel szemben – ezek a virágok,
681 3| koszorús fővel; a nádorok arcképei egy táblán; egy tarka, illuminált
682 29| hogy hősök, nagy szónokok arcképeit hordják melltűkben, inggombokon,
683 6| állnak. Falain acélmetszetű arcképek; de nem azok, amiket minden
684 14| világból semmi.~Leszedte a régi arcképeket a falról, üresen hagyta
685 32| unszolá, hogy most festesse le arcképét, s a tavalyit mázoltassa
686 31| viselte, egyik felén Béla arcképével, másikon édesanyjáéval.~– „
687 7| a kis médaillont, a két arcképpel, és suttogá:~„Anyám, lásd,
688 22| többé; zokogva borult le az arcképre, s égő homlokát két kezébe
689 15| el, ne mutasd magad, mert arcodról leolvassák titkodat!”; hát
690 1| semmi nyomát sem találja az arcokon, hogy az ő balesetein mulattak.
691 14| napon járok, oly barna lesz arcom, mint az övé. Én magam akarok
692 12| Pedig milyen hidegek, amint arcomhoz verődnek!… Óh, be rút!…~
693 35| szégyen pírja örökkétartó lesz arcomon; le nem törli azt onnan
694 5| fekvő két hideg, elkékült arcról.~„Most már egymáséi vagytok.”~ ~
695 33| még meg is simogatá Béla arcszakállát, mint szoktak gyöngéd szívek
696 1| csak egy félhold alakú arcszakállt hagyva meg szabály szerint.~
697 5| minden mosolygás, a piros arcszín szederjesre vált, a szép
698 17| Így mosolyog-e azoknak az arcuk? Nem igaz, nem igaz.~– Bár
699 1| öntelt kedéllyel hamvas arcukon, s ha néha-néha egy-egy
700 31| most is!~Az anyának minden arcvonása tűzben s indulatban lángolt;
701 6| kegyed igen rossz titkárt arcvonásaiban. Szándékom nem nyerte meg
702 8| pedig úgy látszik, mintha arcvonásainak torzképe enyhülne, amint
703 1| kivel beszélnie, szemeivel, arcvonásaival beszélt láthatatlan társaságoknak,
704 22| átvillant előtte. A szép nemes arcvonásokon méla, mély gondú csüggetegség
705 29| okmányt szinte azért az árért.~– S ön azt hiszi, hogy
706 Ut| lehetetlennek hittem, hogy argumentumaim meggyőző hatást ne eszközöljenek.~
707 10| által dugárusok a hatóság árgus tekintetét megcsalni törekesznek.
708 1| Ő ugyan szereti a nevét arisztokrát „gh”-val írni, míg ön ősi „
709 28| egyharmada átengedésével. Az aritmetika megmagyarázza, miért választottam
710 2| is üde és süppedező, az árkok még tele virággal.~Jelenleg
711 13| lovak tajtékos szügye, az árkon-völgyön átnyargaló szekerek tanúsítják,
712 34| hogy prózai egy fátum! Egy árkus papirosban kitörni az embernek
713 7| alacsony rágalom!~Mi kegyetlen ármány!~Tehát ez a színpadi fénykör? –
714 30| irányomban van Fertőynek valami ármánya? Tehet-e velem még több
715 8| beszélni; nem áll útjába az árnak, azért, hogy nem úszik vele,
716 23| akár alva, egy megholt férj árnya jár, kel és fekszik; az
717 22| réme szeme előtt. Ezek az árnyak, amik még éjszaka sem maradnak
718 16| belé hajló vadrózsabokrok árnyazták.~Amint Judit ezt a fát meglátta,
719 34| újra az elébbi gunyoros árnyék vonta be. Gondolt ilyesmit: „
720 16| elhozott magával Pestről, csak árnyéka lett minapi alakjának.~És
721 21| hajló délszaki növények zöld árnyékában, senkitől észre nem véve,
722 22| meg feje hordozásáról, árnyékáról, lépése hangjáról. Judit
723 32| mely fénynek veszi azt az árnyékot, mit egy hercegi korona
724 12| hozzá, a táncoló alak szilaj árnyképeit messze hajigálja a fellobogó
725 14| keresztülvitorlázva, utoljára egy nagy árok elé jutottak, melyen túl
726 10| eláshatta valahol valami árokba, vagy beledobta a Dunába;
727 13| mellől az ülésből, hogy az árokpartig meg sem állt; mire felszedte
728 9| ágyat vetni a hóba, követ és árokpartot keresni feje alá vánkosnak;
729 19| ürömlélre s egy öblös hasú arrakra esett. Volt ott más is elég:
730 13| elragadtatva szorítá karjai közé Arria eszményképét, s e rettentő
731 29| gyújtanom?~– Nem szabad. Nőmnek árt a dohányfüst.~– Ah, tehát
732 25| színésznőkre, akik rendesen ártatlanok mindabban, amit róluk pletykáznak,
733 3| Igenis? – kérdezé ez ostoba ártatlansággal; pedig tudta jól, hogy miért
734 2| túl esik azon, hogy neki árthassanak.~– Én is azt mondom. Hiszen
735 21| akadályozta eddig, hogy önnek nem árthatott, mivel a herceg magával
736 33| úrtól minden írószert, kést, ártó szerszámot el kell távolítani,
737 32| töretett az ablakok helyén, árul a salva guardia küszöbén
738 11| Tudom-e én, mi a hűség, mi az árulás, mi a szeretet, mi a gyűlölet,
739 14| tagok között sohasem volt árulkodó. Azok sokat irigykednek
740 32| törnek, amott is üveget árulnak; a régi úri házakból mind
741 33| későbbi év papírja el fogja árulni. Jurátus koromban, mikor
742 29| az olyanok, mint Béla, az árulók, és most ők az okos emberek,
743 29| nejéhez, ha Melchior el nem árulta volna a Judit homlokán levő
744 18| itt veszett. Pedig már egy árva szotnyája sincs az országban.~–
745 15| füzesi nyárfaerdőhöz és az árvafűzfákhoz elérkeztek.~Bizony ideje
746 15| kezembe. Énutánam senki árvája, özvegye ne sírjon. Aztán
747 El| könnyeit, miért hullanak, az árvák sóhajait, hová repülnek;
748 4| épült. Ötvenkét év előtt az árvíz pusztította el; a pusztaságnak
749 30| az egész famíliádnak, in ascendenti et descendenti; boldog ember
750 31| millióinak szimpatetikus ásítását, mellyel egyik unatkozó
751 23| viszony nem „rím”, csak „asszonánc”. E baj kiegyenlítésére
752 30| hiszen utoljára is az egész asszony-boldogság csak emberi tréfa és sorsszeszély.~
753 16| lehetett mindenkinek olyan asszonya, hogy ezt kigondolta volna;
754 31| Juditom – szólt Blumné az ifjú asszonyba kötve bele –, kegyed bámulni
755 9| végezém. Én csendes, békés asszonyember vagyok; odúmból soha senki
756 14| szénaülésre telepedni, ami asszonyfélének nagy akadály. A leányzó
757 1| kevélységgel nézve le a parányi asszonykára, ki karjába kapaszkodva,
758 13| csendesen eléje nyúlt egy fehér asszonykéz, s a leírt lapot kiszakítá
759 25| Nagyon örülök, hogy kedves asszonynénémet is itt láthatom.~Fertőy
760 25| kell kóstoltatnom kedves asszonynénémmel; legyen szerencsém holnap
761 9| ott halat rekvirál, azt asszonynénjének hazahordja, ellátva a konyhát;
762 25| adná ezért a szigetért, ha asszonynénjét ma ide nem hívta volna,
763 14| teszi. Hát te hogy vagy az asszonyoddal, he? Búsul-e szegény nagyon?~–
764 32| gyermekekből férfiak, asszonyok, az asszonyokból, férfiakból öregek, az öregekből „
765 33| volt hóna alatt, mikor az asszonyokhoz átment, szokás szerint elbúcsúzni
766 31| a gyászban járó tisztes asszonyoknak, akik távollevő kedveseik
767 29| tinektek. Rosszabbak vagytok az asszonyoknál, mert akárki udvarol, meghallgatjátok.~–
768 4| annyi ideig, míg a nádor az asszonyoktól átveszi a koszorút, mert
769 14| az egyre kérem, hogy az asszonyomrul ne tudakozódjék, mert mikor
770 21| idejében; de itt egy mostani asszonyról van szó, akinek kegyelmességed
771 33| a zivatar hangja az öreg asszonyságnál.~– Legyőzte őket; leverte
772 9| jobban tisztelem, mint hogy asszonyságoddal feleselésbe ereszkedjem.~–
773 3| Ő menti magát, hogy az asszonyságoknál kívánt elébb tisztelkedni.
774 1| szenvelgéssel. A szót emelő asszonyságról nehéz volna kitalálni, hogy
775 9| maradozott el a felingerült asszonyságtól, ki zajos szavával már az
776 11| szétpattogó bombák, síró asszonysereg, csörömpölő hadcsapatok:
777 19| A borokat palackokban mi ástuk el a II. kazamata alatti
778 20| orcájával toppant be az aszalóba.~– Itt van ön tehát, Bárzsing
779 20| ugyan sohasem járt; ott az aszalóban hallatszottak az ismeretes
780 20| amitől ez majd beesett az aszalókemencébe.~– Kérem, kérem – sietett
781 2| sok csemege, a sok befőtt, aszalt gyümölcs, miket az özvegy
782 20| természetes, hogy e földeket aszerint kell tehát bemesszolni.~
783 19| lemégy, balra van két hosszú ászokfa. Amint a külsőt felemeled,
784 19| leírt helyre.~Amint az első ászokfát fölemelték, a veres jegyre
785 32| sétakocsizásából hazatérve, asztalán Kolbay őrnagy látogatójegyét
786 10| citoyen, a közvélemény asztalának tagjairól, a régi jó pajtásokról?
787 10| ifjúval, ki a közvélemény asztalánál rendes ülnökséggel bírt,
788 31| dobom az ő egész táncoló asztalát. Semmi egyéb nem volt a
789 31| Blumnéban sem nagy hite volt, az asztalban éppen olyan kevés, a hazajáró
790 19| kaphatott.~A bútorzat állt egy asztalból, egy tábori ágyból és egy
791 35| települt le a vendégsereg.~Az asztalfőnél két személyre volt terítve;
792 7| e szekrényben állanak az asztali szerek, amott az edények;
793 31| akik azt állítják, hogy az asztalírás csak szemfényvesztés, csak
794 8| nagyot fohászkodott, leült asztalkája mellé, elővette az „Áhítatosság
795 31| olyan apró, kis háromlábú asztalkákat, akik (tévedésből eleinte „
796 31| elviszem magammal a kis asztalkámat is kegyedhez; vagy még ma
797 19| szögletekben, a kaparás a falon, az asztallábak dühös rágása, mindig növekedő
798 31| délutáni vendéget terített asztallal szokták várni.~Blumné, asztal
799 31| eddigelé békében nyugvó asztalok eleinte rátett tenyerek
800 31| szép játékot: a táncoló asztalokat.~Ha a földön már nem volt
801 31| tett, mint aki neheztel, ha asztalszellemeiről közönséges modorban beszélnek.
802 9| beszélni, mindjárt felugrott az asztaltól; azt bízta rám, hogy mondjam,
803 3| tartalmazza, s azt Fertőy úrnak átadák, hogy a megye levéltárába
804 19| tulajdonképpen a vár első átadásakor, s a helyiségekkel jól ismeretes
805 3| Rögtön sietni fogok az átadásával.~– No, nem oly sürgetős.
806 17| egyszer férje visszajő, átadhassuk neki”, és nem érzi, mikor
807 3| visszatértével pálcáját átadja neki, de a kalapját magával
808 21| oltalmára van szorulva. Átadja-e ön már azt a kést?~Béla
809 33| végrendeletnek vele közöltetését.~Átadják neki.~Ismét azt teszi vele,
810 2| most beszéljünk másról. Átadtam már a bíráló választmánynak
811 14| vette; olyan jól sikerült az átalakítás. Nem hiába mestersége.~
812 32| hozzáveszik a maguk telkeihez, átalakítják, újra beültetik; a vén csont
813 22| hercegekből fakó polgárokká való átalakulást.~Béla mohón leste, mit beszélnek
814 34| vándorolt, de mert nevét átalkodottan titkolja, s mert a publikum
815 25| indulni, útlevél kellene, de átallok odamenni a hivatalba, hogy
816 34| mint aki egy évtizedet átaludt, s fölébredtében nem akarja
817 22| Szerencséjére esős idő támadt; bőrig átázott, de feltűnés nélkül közévegyülhetett
818 12| az országot végig-végig átbujdosni, hogy fog minden dombot,
819 23| ábrándozik, míg egyszerre átcsap az ízlése megint oly alanti
820 10| titkos levelezést szoktak átcsempészni, őelőtte rég nem érvényes
821 17| és halvány pír kezdett átderengeni arcán.~És amint kezei össze
822 1| becses családjával.~A két átellenes kapunak, ha nyíltak is,
823 16| kelle venni Juditot, hogy átemelje a vízen. Hanem ezúttal a
824 17| gazda.~– Segítsen a koporsót átemelni a meleg szobába.~A hadfi
825 33| a kis sánta ember. – Te átengeded nekem, hogy én vigyem meg
826 29| énáltalam képviselt ügyfélnek átengedik, ön nem tud többről semmit.
827 28| nagylelkű, hogy harmadát átengedje annak, amit egészen elfoglalhat?
828 28| vagy felét az illetőségnek átengedni annak, ki az okmányt bírja,
829 6| olvasá; – az a ráncoktól áterelt, epés, gunyoros arc, melynek
830 15| átöltő lehetett, kétszer is átérte a karcsú termetet.~– Így.
831 6| iparkodik az ebéden mentül előbb átesni, amin segít az, hogy igen
832 23| lehetett látni, amint a golyó átfúródott rajta.~Óh, milyen nehéz
833 6| szerepe főbb momentumait átgondolja, s azután iparkodik az ebéden
834 5| hangzik; nagyobb, élesebb, áthatóbb az eddigi morajnál: az emberen
835 16| amit maga után hagyott, úgy áthűtötték a levegőt, hogy a nyárból
836 6| Délutánra az utcai zaj áthúzódott Budára.~Mi történhetik ott,
837 34| szakaszaiból, miket ő abba átírt, észrevételeivel, vallomásaival
838 15| éjszaka, annál biztosabban átjutunk a túlsó partra. Nem fél-e
839 34| diplomácia tetteinek homokos, atkás, szikes krumpliföldjét?~–
840 16| zivatar haragjában történt átkelés a Vágon amikor egészen összeázott,
841 17| Óh, anyám, anyám!… A te átkod rettenetes!… A te hideg
842 32| többé a Vág-Duna hosszát; átköltöztek élénkebb kereskedelmi városba,
843 15| is a falon, azt levette, átkötötte Judit derekán, s nagyot
844 14| Kérem önt, vonja vissza ez átkot, mert meglehet, hogy saját
845 34| kiállnom a piac közepére, és átkozódnom tele torokkal. – Jó szerencse,
846 14| meglehet, hogy saját kezemet átkozta meg, mert ha ön nem teendi
847 5| erőszakkal fonta vállai körül, átkulcsolta karjait, magával vonta a
848 20| homok.~– Aminek a jövedelmi átlaga évenként legkevesebb 120
849 18| kellett volna, hogy a fekete atlasz csak háromnegyedrész gyászhoz
850 18| hogy a gyászruhákat fekete atlasz-szalagokkal díszíté föl, holott tudnia
851 33| azonfelül, hogy nevetett, piciny atlasztopánkás lábacskáját feltette a kandalló
852 3| szakadni, kitépte azt is; átlátandják akkor, milyen vas dandárral
853 19| igazolni fogja.~A nehéz palack átlátszatlan üvegből volt, nem lehete
854 17| folytatá az őrült munkát: átlehelni saját életét kedvese keblébe.~–
855 18| a charge-ba, amelyikben átlépett, mert olyan kitűnő tiszt
856 14| fogózva, onnan a kocsiülésen átlépni, s úgy a hátulsó szénaülésre
857 15| bizonyosan előőrsök állnak, hanem átmehetünk a gázlókon. Akkor lekerülünk
858 17| lélegzetével iparkodék azt átmelegíteni, a másik kétkedő férfi oly
859 12| szívén hosszan, hogy majd átmelegszik annak életmelegétől; hasztalan,
860 1| komoly arcot ölt; oly rögtöni átmenettel, hogy az ember alig ismer
861 17| órájában?… Engeded-e, hogy átmenjek egy másik világba azzal
862 15| Az asszonyságnak „muszáj” átmenni még ma! Muszáj!~A halász
863 6| tehetségeivel; tudja-e, átmérlegelte-e, mi kell minden egy színésznő
864 21| értek.~Egy gyönyörű öles átmérőjű márvány vízmedence kristályában
865 13| féltse azt az úr; azok majd átnádalnak valamerre az üres szekérrel;
866 13| szügye, az árkon-völgyön átnyargaló szekerek tanúsítják, hogy
867 8| zsebéből Judit levelét s átnyújtva azt Bárzsingnak, hogy olvassa
868 28| hogy fiához rohant volna, átölelni, kebléhez szorítani, szemére
869 5| alakja, kik egymást szorosan átölelve lebegtek alá; amint a fenn
870 15| férfideréknak szánva egyszeri átöltő lehetett, kétszer is átérte
871 16| törekszik.~A sietség, az átöltözés, a várőrséghez csatlakozás
872 13| Szekeret, lovat vettem, átöltözöl kocsisnak; ahogy idáig eljutottam,
873 12| gyászkíséret. Az emberi átokkal fertőzetes föld méhe helyett
874 Ut| alkotmányos korszaknak. Jött az átokterhelt Schmerling-éra. Százszorta
875 9| szörnyülködve ismét és ismét átolvasták a csalhatatlan jellemző
876 12| tűzben, lángban. Tested atomjai felszállnak utánad a légbe;
877 12| gondolatán keresztül még átragyogott két földi kép csillagsugára:
878 13| perc alatt agyán egy golyót átröpít, mint mikor egy asszony
879 1| ne hallgasson rájuk! – s átsétált vele a mellékterembe, ott
880 33| fogott semmi rozsda.~Judit átsóhajta az alaktalan lények hazájába:~„
881 15| emberek. Éjfél után csónakon átszállítanak bennünket szépen. Kocsi,
882 2| vár egy csónak készen, az átszállítja az átelleni faluba. A lelkész
883 21| keményebb, még hidegebb vas átszegez, hogy ne legyen se enyém,
884 5| midőn egy szabad lehelettel átszívhatá az áldott levegőt, és midőn
885 1| másik úr egy harmadik úrnak átszólt az asztalon keresztül: „
886 10| bankjegyet vékony zsineggel átszorítva, a galamb szárnya alá kötötte;
887 31| már nem volt mit tanulni, áttértünk a földöntúli régiókba, s
888 1| a világoskékeké laposak áttört munkával, a fekete ruháké
889 20| árkon és nádkerítés résein áttörve, végre egy szilvásba értek,
890 Ut| át. Köztudomású tényeken átugrik a mese, s lesz belőle mese,
891 13| egyedül a fél országot átutazza, hogy hitves társára találjon?!~
892 15| igyekezve helyrepótolni egyenes átvágásokkal sík mezőkön, útbaeső folyókon
893 20| pajorból repülő rovarrá átváltozik.~– Megbocsásson, uram –
894 1| gerjeszteni, és láttam azt átváltozni szemlátomást egy indulatra
895 29| Amíg Fertőy tétovázik, hogy átvegye a végrendeletet, mely az
896 1| előszobában sietnek pálcáját átvenni, s hüledezve bámulják annak
897 4| a nádor az asszonyoktól átveszi a koszorút, mert azután
898 14| lovait bámulatos mesterséggel átvetemedett árkon, töltésen; semmi sem
899 34| nyitni.~Szerafin rögtön átvett egy aláírási ívet, azt teleírta
900 22| érve, mint egy tünemény átvillant előtte. A szép nemes arcvonásokon
901 15| ide, s hogy muszáj még ma átvinni. Tehát átviszem. Ha el van
902 33| Szemeiben egy álmatlanul átvirrasztott éj delejes mámora, ami oly
903 15| muszáj még ma átvinni. Tehát átviszem. Ha el van szánva, akkor
904 7| írását. Nagynénje levelét átvitte annak szobájába, a magáéval
905 10| féltékenynek lenni.~A vámbiztos átvizsgálta útitáskáit, s nem talált
906 13| győz, temetőt hágy, ahol átvonul. És ami több halálnál, pusztulásnál:
907 13| vagy mintha mindez csak egy átvonuló álomkép rajzata volna, mely
908 6| néptömeg nemzeti zászlókkal átvonult Budára, s ott történik most
909 2| azt mondják: „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú
910 3| utasította-e azt vissza? Pedig atyádnak csak egy szavába került
911 1| fejét.~– Talán mégis: – az atyámat.~– Mert már meghalt.~– Azért,
912 19| népdaloknak gyújtva rá, melyet atyánkfiai „gassenhauer” névvel tisztelnek
913 29| ugyanolyan kézirat, mint meghalt atyjáé és ez a tartalom.~Semmi
914 2| volt még akkor Béla, mikor atyját eltemették; azóta folyvást
915 21| mond, ami eszébe jut.~– Au contraire! Mindennek az
916 Ut| a kakukk? – mondám én az auditornak –, hisz a helytartó csak
917 34| nézett ki vele, mint egy ausztráliai töviskes disznó, félig fehér,
918 Ut| esetén Magyarországot és Ausztriát teljesen tönkretennék. Különösen
919 18| szászföldi polgártársak) autentikus vallomása, ők kutatták ki
920 15| él, ott jár a tősgyökeres autochton szavak közt, hol verbum,
921 30| megtekintetesurazlak. A bor énnálam nem autokrata, mi egészen konstitucionális
922 3| volt diplomáciai rangra autorizálva, s amikor bizonyos lehetett
923 31| Finanzratéknak. A jó Blum avandzsérozott: pénzügyi tanácsossá léptettetett
924 29| ilyen bűntény részesévé avatnám magamat?~Bárzsingnak olyan
925 29| az a bizonyos, aki per avia et devia a végrendelet eredetijének
926 3| hagyományos pipafüst szép barnára avított. A szekrényekben csupa törvénykönyvek,
927 34| mely őt felszínre emelte, avulóban volt már, más készült helyébe;
928 10| rajtavesztés esetében.~Igen régi axióma a hadviselés tudományában,
929 21| ismerjük egymást; ön menjen azáleákat oltogatni, s szolgáljon
930 5| emelkednék fölfelé: tán éppen azáltal, hogy elhagyta magát. A
931 29| Én nem szoktam elfogadni azét, akit nem szeretek.~– Ez
932 12| a kozákok hátrahagytak. Azokból lehetett hozni.~A költő
933 20| osztálynál tapasztalok.~– Még azoknál is – sietett közbekiáltani
934 28| kétsége volna a személy azonossága felől? Megkísérté segítségére
935 30| mintha semmit se tudnánk az azonosságról. Mi szükség nekem egy mai
936 10| volna.~Tamerlán izeneteit Ázsia egyik végéről a másikra
937 12| össze voltak facsarónak ázva, különben azokkal segíthetett
938 13| soraimat olvasod, én már azzá lettem, amivé sorsom: porrá.
939 34| jurátuskard, cifra koporsó, babérkoszorú, gyászfátyolos honleányok,
940 4| bejövetelekor elmés feliratú babérkoszorút fognak átnyújtani. Tehát
941 2| a szónoki pályán aratsz babérokat. – Itt maga is megrettent
942 30| győztes homlokára a kivívott babért feltűzze. Van önnek kedve
943 20| aztán megint kiköpik. Valami babona lesz az: talán a földi bolhát
944 30| antipedeseimet.~A kínai lakból kitörő bacchanáli zaj megzavarta a beszélgetést.~
945 Ut| rajtunk erőszakot, s ha Bach kormányozni ránk küldte
946 Ut| Schmerling-éra. Százszorta rosszabb a Bach-korszaknál; mert „ez” egy becsületes
947 11| akar lenni szerencsém.”~– Bácsikám, én pedig egy igen fontos
948 2| semmitől tartani – hadart közbe badaron Bárzsing vitéz –, nem lesz
949 31| válópör, Fertő; érthetetlen badarság! Ma ennek a szellemnek különös
950 19| utenziliák egy korsóra és egy bádog gyertyatartóra szorítkoztak,
951 10| bőre alatt csipkéket, a bádogcsecsemők, mikben külhoni borszeszt,
952 29| azokon kívül.~Ezek persze a baglyok.~Akik nem akarják átlátni,
953 29| egészen helyes lesz. – Ilyen bagoly volt Lávay Béla is.~Mint
954 11| elhagyná ezt a magányos bagolyodút, már csak az élet unalmai
955 30| a halványzöldes fény még bágyadtabb színt adott az élveteg arcnak,
956 9| aki ezt most tanulja.~Sok bajába is került az öreg asszonyságnak,
957 3| rosszul szelelő pipaszopókák bajain is szoktak volna segíteni.
958 1| előadásokat, az azokban működők bájait és toalettjét nagy buzgalommal
959 32| rendkívüli időket jelez. Nagy bajának kell lenni.~Szerafin az
960 28| gyógyíttatta, de szegény fiú e bajba csakugyan belehalt. Úgy
961 7| ember nem restell azzal bajlódni.~Ugyanaz a népdalt fütyülő
962 32| egy üdülő betegre a régi bajnak újra jelentkező szimptómái.~
963 3| mint törjenek az ősi jogok bajnokai ellen. Majd ha híre fog
964 9| panaszkodott, válogatott bajokat találva ki magának, mintha
965 El| azok mind-mind országos bajokhoz fognak elvezetni.~S ha rokonszenv
966 13| sem veszteséget, sem saját bajomat, sem a másét, én csak téged
967 15| szabadulva.~Azt hitte, minden bajon keresztülesett, semmi gát
968 25| pletykáznak, hanem már én mégis bajosan hinném el, hogy Judit húgom
969 25| azt mondja az írás. Nagy bajt fog a családjára hozni!~
970 12| a faodúig, melyben holt bajtársa fekszik. Néhány cirmos kölyökfarkas
971 34| cepelünk oda, ahol derék bajtársunk nyugszik, s rávéssük a nevét.~–
972 32| s akkor már nagyon nagy bajuk lehet, mikor egyszer-egyszer
973 1| arca, kicsinyre borotvált bajuszkái, szépen előresimított hajfürtei,
974 13| látszani: a bajuszát kifenje bajuszkenőccsel, s a kurta szárú pipát a
975 6| magyar földön; nem azon jó bajuszos, szakállas arcok, kik kardot
976 3| enyelge Márton, a kacskaringós bajuszú hajdú –, azt gondoltam,
977 8| pesztonkák választák azt bakancsos idillek ábrándozó helyéül.~
978 34| protekciójában, akire ráismertem a bakon. Úgy hiszem, Vencelnek híják.
979 21| Oroszország új ivadéka; Herzen és Bakunin titkos jó barátja, aki együttműködött
980 3| minekünk aztán csak ,Szállj le Balázs a hintóbul!’ „~„…mit mondasz?
981 5| jól láthaták a borzasztó baleseményt.~„Mi történhetett ott?” –
982 34| helyébe; s Fertőynek e rögtöni balesetében alig volt már kinél segítséget
983 1| találja az arcokon, hogy az ő balesetein mulattak. Az inasok az előszobában
984 22| szólt~„Kedves Juditom!~Egy balesetről értesítelek, melyet mindeddig
985 34| aláírod a zsarnok világ balítéletét? Hát mit vétett ez a nő?
986 23| másik éjjel már az urak báljában táncolt.~
987 12| lakomán, egymást hívogatva baljós üvöltéssel. A haldokló beszélgetett
988 21| kellő figyelmet, hacsak bálkirálynékról nincsen szó.~– Vagy színpadi
989 1| táncvigalmakban és társas körökben a bálkirálynői rangot tudva és öntudatlanul
990 11| ilyen meg ilyen vitéz volt; balladákat írtak róla, népdalokat énekelnek
991 8| fogadtaték.~Innen aztán ballagott Bárzsing úr be a várba.~
992 30| hadd legyen egyszer piros.~Bálokban, fürdőkön, divaturacsok
993 29| jobbot, s kihívást intézett balsorsa ellen. A nő gondolja meg,
994 6| kétségei közt buzdítsa, ki balsorsában védje, ki, ha rászorul,
995 33| találta, osztani akarja balsorsát, és a válópört megsemmisíté.
996 13| vétkezém ellened, midőn ily balsorshoz, mint az enyim, kötöttem
997 30| jóindulat, melyet kegyed balsorsomon tanúsított irántam, kötelességemmé
998 13| örömnek, bánatnak, jó és balszerencsének, fele az enyim. Amit magaddal
999 15| ismerős arcot meglátta. E balszerencsére nem volt készen. Pedig az
1000 3| Nagy Pál; tegnapelőtt még bálványa a nemzetnek, ma lábtörlője.
1001 11| készül, az ő kapujából nem bámészkodik ki látvágyó nőcseléd, az
1002 11| Akik ostromszünetek alatt bámlalódni arra vetődtek, gyakran látták
1003 15| kiterjeszté azt az asztalon. A bámulat, az öröm, a meglepetés sikoltása
1004 9| mutatta elő.~Mire a két férfi bámulatából magához ocsúdott, a csodálatra
1005 10| mankóját, s otthagyta a saját bámulatának martalékát, ki sehogy sem
1006 34| nekem gusztusom. Így is bámulatom tárgyai, amióta Menysikov
1007 30| inkább untatók már, mint bámulatra méltók. A herceg megtudhatta
1008 30| rajtunk. Tudja jól, hogy bámuljuk, s gondolja magában: „Üssön
1009 31| asszonyba kötve bele –, kegyed bámulni fog, ha ezt meglátja. Adjon
1010 8| hadgyakorlatnak rendesen sok bámulója szokott lenni.~Az ilyen
1011 11| Az én kedves szép húgom? Bámulok! Miben szolgálhatnék én,
1012 9| magasztosságával arcán állt a bámulók előtt.~– Én beszámoltam
1013 8| szokott lenni.~Az ilyen bámulókat aztán Kapor uram meg a többi
1014 21| tudományokkal gyötrött. Én gyakran bámulom ennek a fiúnak az óriási
|