120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
1015 6| mintha folytatása volna Petur bán szavainak.~Ha annyira el
1016 34| a publikum most hazafiúi bánatában semmi könyvet sem vesz,
1017 9| méltánylani az öreg asszonyság bánatát.~– Jól van, én holnap mindjárt
1018 22| ellágyult, vonásai a rideg bánatból méla keservbe mentek át,
1019 13| ami téged ér, örömnek, bánatnak, jó és balszerencsének,
1020 2| Nem az ínyed rossz, hanem bánatod van, amit előlem titkolsz.
1021 30| húszéves, aztán az egész banda feje. Nézzed, mikor a fejét
1022 Ut| magyar vendégszerető gazda bánhat a vendégével, szó sem volt „
1023 21| volta?~– Ön velem megvetően bánik. És azt hiszi, hogy igaza
1024 12| be van végezve.~– Holt eb bánja dolgát – felelt rá a költő. –
1025 2| magát meghívójegyek után a bankettre.~Lávay szerette volna barátjának
1026 10| belőle – tíz darab százas bankjegy – és egyéb semmi. A százasok
1027 18| egy kis öt pengő forintos bankjegyecskét összehajtogatva. Milyen
1028 10| ott a sötétben a kapott bankjegyet vékony zsineggel átszorítva,
1029 33| Tehát ez az ember nem bánná, ha engemet szeretne.”~ ~
1030 29| őrizd te, ha akarod.~– S nem bánod, akárki az, aki előtted
1031 11| házasság is az; mondjátok: va banque! aztán „vagy hatot, vagy
1032 Ut| katonák oly emberségesen bántak velünk, elítéltekkel, ahogy
1033 5| volt barátkozva e hideg, bántalmas gondolattal; csupán az tartotta
1034 29| aki előtted elvádol?~– Bántam-e valaha? Először teszik-e
1035 2| Ha valaki az én fiamat bántaná! Azért, hogy én olyan könnyen
1036 23| örültem neki, hogy nem engem bántanak, hanem őtet.~De mikor aztán
1037 9| világban szokás. Az ilyen bántásra nem lehet egyet aludni és
1038 15| a várőrséghez tartozott, bántatlanság és szabad elvonulhatás volt
1039 8| nem úszik vele, őtet sem bántja senki.~Amint így csendesen
1040 30| fényes ajánlatot, mindenféle bántó találgatások raját támasztja
1041 34| hajlik arra, amivel senkit se bántott; az becstelen a világ előtt!
1042 11| csontom?~Ez a fordulat már bántotta Szerafint.~– Szóljon már
1043 2| hogy az én fiamat úgy bántsa valaki, hogy én megverem!”~–
1044 25| kínálta meg látogatóját, ne bántsák a fán azt, ami éretlen.~–
1045 23| az a Kalifornia, amelynek bányái e hangadó életmód költségeit
1046 1| szomszédba – felelt rá Jóska, Baraczkyék lakája, nagy kötött fehér
1047 33| gyöngéd szívek tenni bizalmas barátaikkal, s azután, hogy az ajtó
1048 25| ezen volt utam, s régi barátaimat nem szoktam ilyenkor elkerülni.
1049 Ut| cikket. Én közöltem azt barátaimmal; nagyon tetszett nekik.
1050 33| Hisz ez a nap adta vissza barátainak vagyonát, családi nyugalmát
1051 2| rég Pesten kellene lenned; barátaink egyre tudakozódnak felőled,
1052 24| nem hajthat, legszilárdabb barátaira vélte bízni. Alhatnám-e
1053 1| ellenségeinek, amit azok jó barátairól beszélnek?~– Nekem most
1054 18| pedig jó volt félni.~A régi baráti körök tehát újra feltalálták
1055 14| azért, hogy egy távollevő barátjáé jusson eszébe? Ki tenné
1056 29| megfeledkezett, táncolva ugrált barátjáig, annak megszorítá a kezét,
1057 29| minősége nyújt, hogy régi barátjait meglátogassa, s olyankor
1058 34| az mind tele van az ő jó barátjaival, szeretőivel, tisztelőivel,
1059 2| Béla hüledezve tekinte barátjára, mint ki nem tudja, hogy
1060 24| Fertőy. S azt nem is késett barátjával első találkozásuk alkalmával
1061 29| vagyok, aki nagyon könnyen barátkozom.~– Azt nem mondtam; de nagyon
1062 5| gondolkodni képes? s rég meg volt barátkozva e hideg, bántalmas gondolattal;
1063 29| érintkezzünk.~– De nem, hogy barátkozzunk.~– Teszem-e én azt?~– Óh,
1064 22| vedd rossz néven egy régi barátnéd jó tanácsát: távozzál el
1065 2| Előre tudom már, mikor a barátnéim látogatnak, hogy ezek azért
1066 31| ölelte összevissza régi barátnéit: idősb és ifjabb Lávayné
1067 28| levelezett az ön érdekében barátnéival; ki akarta önt külföldre
1068 5| Legiszonyúbb volt két ismerős barátnéjának alakja, kik egymást szorosan
1069 31| örült, hogy ily régi kedves barátnéját újra láthatta, s engedte
1070 18| sétált Szerafin csevegő barátnéjával, abban a kínai mulatókában
1071 29| meglátogat, és negyedik nap barátod lett.”~Amit ez az asszony
1072 2| programot ismerem. Én elmegyek barátomhoz mint felkért násznagya.
1073 34| asszonyt, aki hű, egy jó barátot, aki szeret, egy sorsot,
1074 16| egyetlen állatnak, melynél a barátság, jellem, bátorság és önfeláldozás,
1075 24| Lássa húgom, jobb velem jó barátságban, mint ellenségeskedésben
1076 30| barátom, azon rendületlen barátságnál fogva, mely engemet az ő
1077 24| Csináljunk egyességet. Az én barátságomnak az ára, s az önökre nézve
1078 10| Egyszerre félbeszakított minden barátságot.~– Uram; adja vissza a mankómat.
1079 1| várjuk meg azt az ismerős barátunkat, aki amott jön az utcaszögleten,
1080 1| ugyan meg fogjuk ezzel a barátunkkal járni, mert ő nagyon szórakozott
1081 10| Melchior barátunk.~Igazán barátunknak nevezhetjük, mert derék
1082 8| alig ismerne rá Bárzsing barátunkra.~Kardja is van, és az szörnyen
1083 3| lenyomott tokája kettős barázdájáig hirdeti arcán minden vonás:
1084 33| sem vett észre, kezdenek barázdákká alakulni, s az idő elfoglalja
1085 35| mint az elítélt a hóhér bárdcsapását.~Kitaláltam.~Holnap születésem
1086 32| szükségesnek lát, ellenem vagy bárki ellen.~– Holnap délig? Mikor
1087 17| hogy az odvas kőben van egy barlang, abban tartózkodhatik, egyébiránt
1088 30| gallyaival, mintegy élő barlangot képezve, melynek hogy driásza
1089 31| térhessen vissza a napirend, bármennyire iparkodott is azokat az
1090 17| gondját fogod viselni, hogy bármily halottnak látszassék is,
1091 Ut| udvariassággal felajánlani, hogy bárminő kívánságai lesznek a fogoly
1092 34| is”. Mindig talált elég barmot, aki higgyen neki, s elég
1093 3| hagyományos pipafüst szép barnára avított. A szekrényekben
1094 12| bevégzett hős maroknyi hamva barnul, fű, fa hamvától elütő színnel.~
1095 10| Se csirke, se lúd, se más baromfi nincs a háznál? – kérdé
1096 21| ilyen célokra fogyott el.~A bárónőt százan meg százan áldják
1097 7| ki, a kokárdák most már bársonyból is készültek, középett ezüst
1098 2| hajnallott elő, hozzá meggyszín bársonymellényt, s bár nem illik bizonyos
1099 3| lesznek holnap öltözve, milyen bársonymentében, milyen hattyúprémes zekében,
1100 4| paripákon, aranysujtásos bársonyöltözetben; kócsagos, forgós kalpagokkal,
1101 5| kábult rémülettel, aranyos, bársonyos lovagok hogy vágtattak,
1102 33| öltözve, sötét lilaszín bársonyruha volt rajta, fekete csipkefodrokkal
1103 33| el engem!” Abban a pompás bársonyruhában, azokkal az omló selyemfürtökkel,
1104 4| hajdú. Bal szomszédja azt a bársonyruhás lovagot érti, aki akkor
1105 18| való, az egész mély gyászt bársonyszalag díszítmény fejezi ki.~Szerafinnek
1106 20| Igen! de Bárzsing! – Bárzsingh!~– Én tudom legjobban, hogy
1107 28| Ekkor írta azután Fertőy Bárzsinghoz azt a bizonyos levelet,
1108 9| is óhajtott tudakozódni Bárzsingtól.~Délután tehát Blumné ismét
1109 24| nem adta, hogy helyeselné.~Bárzsingúr azonban ki akarta belőle
1110 33| flegmával, amilyennel a perzsa basreliefeken egymással harcoló királyok
1111 12| fa derekához támasztá, és bátorítva monda neki: „Róbert, most
1112 15| hogy ez valami úriasszony.~Bátorkeszin alól már letért Kapor uram
1113 8| egy megállapodás percében bátorkodott illően sipkájához emelve
1114 34| gúnyolnálak, ha nem ismerném bátorságodat, hogy te attól meg nem ijedsz.
1115 2| munkára kész vagyok, de nincs bátorságom tőle megkérdezni, hogy elbír-e
1116 2| szeresse, mint anyja szerette. Bátorságuk, erejük arra viszi, hogy
1117 2| tudod, hogy mit mondott Batthyány Lajos a nádornak, mikor
1118 15| szádat!~– Ej no, András bátya, nem kell a leányt megpirítani
1119 14| kezében kis összekötött batyu; csak egyedül jött.~Kapor
1120 15| veszté el magával hozott kis batyuját.~A sziget partján végigsiettek,
1121 15| Judit a magával hozott kis batyut karjára vette, a két férfi
1122 34| meg nem ijedsz. Mert nem Bayard és Cid énnekem a bátorság
1123 28| a jövendölés teljesedik bé. És az nagyon jól van.~Judit
1124 18| pár forintot akarok neki beadni, azt miről tudhatnák meg?~–
1125 33| nyerve. Scripta manent. A beadott végrendelet minden kétséget
1126 12| Légy nyugodt, amint az éj beáll, én vállamra veszlek, s
1127 34| értettem azok alatt? Vagy beálljak igavonó rabszolgának valamelyik
1128 16| zordonabb lett, az est jókor beállt, s a hólepte mezőn alig
1129 9| a rántáskészítés titkába beavathatta; de sok lisztet összecsomósított
1130 1| szabad e konspiráció titkaiba beavatkoznunk? – interpellálta Blumné
1131 24| nem akarja ön azokat is beavatni a tervbe?~– Óh, nem. Adhatnak
1132 24| lehet?~– Mindhogy ön is beavatott saját titkába, én is közlöm
1133 19| fiatalember, azt a következő perc bebizonyítá.~Abban az üvegben nem volt
1134 29| szándékozott az asszonyok előtt bebizonyítani, hogy a szőnyegek a szobában
1135 Ut| melyben napnál fényesebben bebizonyítottam, hogy gróf Zichy Nándornak
1136 15| a bizottmány ülésezett.~Bebocsáttaték.~Egy hosszú asztal mellett
1137 25| történhetett vele, hogy bebotlott hozzám?~Ilyen ismerőse volt
1138 29| lélegzete is elállt, mikor bebukott a levéllel; bele is halt
1139 15| Katicát alig lehetett újra becsalni a konyhába. Többé rá nem
1140 9| visszafordult, s mérgesen becsapta maga után az ajtót.~Nemsokára
1141 Ut| kérdést fog intézni az iránt Bécsbe.~Megadták-e Bécsből e kegyes
1142 Ut| nevet. Magam jártam utána Bécsben az udvari kancelláriánál,
1143 Ut| iránt Bécsbe.~Megadták-e Bécsből e kegyes óhajtására az engedélyt
1144 35| Szerafin a szokottnál korábban becsengeté komornyikját, hogy a kandallóba
1145 23| azért, mintha tán sértett becsérzete a csábító vérére szomjazott
1146 10| pontosan kézhez juttatni annál becsesebb szolgálat, mennél nagyobbak
1147 22| egy újon épült ház előtt becsöngettek, s a kapun át eltűntek Béla
1148 8| éppen, amidőn Bárzsing úr becsörtetett a várudvarra, Kapor András
1149 28| nevezte ön anyám előtt nőmet becstelennek?~– Semminek sem neveztem,
1150 33| Én tudtam, hogy Fertőy becstelensége egész életére ki fog hatni.
1151 32| megháborítani? Nem talál Bécstől Pestig ugrifüles gavallért
1152 30| meglátogatta Bélát.~Az az igen becsülendő gyöngeség megvan az embereknél,
1153 21| Róbertemhez kötött, az végtelen becsülés, s ami jelenlegi férjemhez
1154 28| lábaitól, és csókold meg. Ő becsületedet védelmezte, s azt nagyon
1155 29| emberrel van dolga, aki csupa becsületérzetből képes volna egy saját maga
1156 29| vonogatta a vállát.~– Az a becsületesség igen relatív fogalom.~–
1157 10| ragadtatva a derék vendéglős becsületessége és lelkiismeretes eljárása
1158 15| éjnek idején megjelent fia becsületét fegyveres kézzel védni.
1159 28| becsületes ember? Adja ön becsületszavát, hogy titokban fogja tartani
1160 20| lelkiismeretes megtartására eskünk és becsületszavunk által vagyunk kötelezve.~
1161 22| kivégeztetésénél többre becsüli a friss bifszteket, s elhagyja
1162 30| esetek, amikor az erényt is becsülik valamire!~Fertőy nagyon
1163 32| azon emberek között, akiket becsülök, a legeslegutolsónak tartom,
1164 2| barátom, mert mindenekfelett becsülöm, oly szerencsés, hogy kegyed
1165 12| szeretett a hölgy, kit úgy becsült a jó barát, kiről dalt énekelt
1166 30| a boldogságból, abból a becsültetésből, abból a nyugalomból, ami
1167 30| amit kiejtettem, de kegyed „becsültetésről” szólt előttem. Fölösleges
1168 3| összeköttetésünknek. Hogy mi is becsültük Lávayt, az bizonyos; de
1169 Ut| megtámadtak; azokat is elítélték, becsukatták: „közcsendháborításért”.
1170 Ut| kívül még a szerkesztőt is becsukják.)~Én egy nagy plaidoyerre
1171 11| járása, hogy magától is becsukódjék.~A hadastyán feszülten nézett
1172 19| palackokat a derce közé bedugdosta, egy földrendítő pukkanás
1173 34| székeiket, ha közéjük leülök, s bedugják a füleiket, mikor beszélek,
1174 Ut| fejét az oroszlán torkába bedugni; akkor aztán énhozzám hozta
1175 23| és eltakartam arcomat, és bedugtam füleimet, hogy ne lássak,
1176 6| s én e szerény sorssal beelégszem. De annyi rajtam beteljesült
1177 30| Béla mindezt egyik fülén beeresztette, a másikon ki.~A mulató
1178 22| kiket megszólítás nélkül beeresztettek a vámon.~Legelső hely, ahova
1179 13| visszafordulnak; utóbb aztán beérve azzal, ha felveszik és elszállítják
1180 20| ifjú vállát, amitől ez majd beesett az aszalókemencébe.~– Kérem,
1181 16| tett, ha Judit arra sürgeté beesteledés után is, hogy még egy állomást
1182 1| egy-egy pompás cantaloupot befalás közben magasztalna.~Lávay
1183 24| volna, ha a Hargitay-ügy befejezéséhez komolyan hozzáfognánk. Tessék
1184 15| egy szájba dugott szivar befejezi a csalódást; hanem azért
1185 15| végighaladva egy til-túl befödelezett házcsoporthoz értek; azok
1186 13| ne cserélje őket, mikor befogja, mert akkor összevissza
1187 14| itatom meg, azután mindjárt befogok és megyünk; jobb setétben
1188 14| rendén megitatta a lovait, befogott, előhítta a korcsmárost,
1189 21| csárdánál egész napestig befogva várakozik önre. Az ajánlólevél
1190 34| így.~„Rongyos a mentéd; – befoldom, legyen jó;~Sebes a vállad;
1191 10| szerét tehette, a vegytan befolyását a nemzetgazdászatra élénken
1192 El| alakulására oly határozott befolyással bírt mindenkor, hogy ez
1193 8| veretni!”~Lávayné pedig befordult az utcáról az udvarra; odabenn
1194 2| volt a sok csemege, a sok befőtt, aszalt gyümölcs, miket
1195 29| sírkövét pedig már régen befutotta a folyondár repkény!~Némán
1196 30| lugassá nőttek fel azóta, s befutották a pagoda tetejét, s úgy
1197 9| Azzal kivette kebléből a begöngyölt iratot, odaadta, hogy olvassák
1198 1| jőve, két átelleni kapun begördültek. Az egyik hintónak magas
1199 15| melegben, s ebben az állig begombolt bekesben. Miért nem gombolod
1200 14| hosszú rózsaszínű vonal, egy begyógyult seb hegedése látszott a
1201 20| s a haszonbér készpénzül behajtása maradt nagyon problematikus
1202 20| mikor az Lávayné kapuján behajtott, s az udvaron megállapodva,
1203 3| át, az illető szegleten behajtva; ha azonban az inas azt
1204 1| mosolyogtatok” idekinn? Behallatszott.~– Azon, hogy Lávay úr az
1205 23| csipkefüggönyök szűrik meg a beható napvilágot. Csak napfénynél
1206 2| észre, hogy fiacskája egy behegedt sebhellyen homlokán jön
1207 33| rögtön mint törvényes örökös, behelyezendő.~Fertőy mindemellett nagyon
1208 2| háznál! Nohát. A fiatal behemót kitárta keblét, hogy parancsoljak
1209 2| Bárzsing vitézt a kapuig, behítta a szobába Cickét, adott
1210 6| Hirtelen odament hozzá, és behívta egy kapu alá.~– Hol jár
1211 1| szeretőjéhez hűtelen volt, újra behízelegheti magát, bocsánatot nyerhet;
1212 34| újonc mártír, akit hat hétre behoztak, s aztán már most minden
1213 34| szeretnének?”~Pusztafi számára behozták a vizet. Az egész üvegkorsóval
1214 19| újra bezárták; Pusztafi behunyta szemeit, a víg fickó végig
1215 21| Olga és Feodora hercegnők a beiktatás után meglátogatták Fertőynét,
1216 14| nő, s ott aztán magamat beíratnia hadseregbe Béla nevével,
1217 15| és vastag betűkkel volt beírva az évszám rovatba:~„Vierundzwanzig.”~
1218 29| fiatalságuk ábrándjait botlásoknak beismerve, most már felcsaptak hidegvérű
1219 30| markába a váltságot, ő azt beitta, s kitörte két ép fogát,
1220 16| ahova csak egy helyen van bejárás, ugyanazon kell vissza is
1221 19| a pincéhez neki nem volt bejárása, mert az egy tábori sütő
1222 4| megyei drabant képezi a két bejárásnál, és most még, midőn a nép
1223 9| hogy az öreg asszonyság a bejárat boltíve alá be ne hatoljon;
1224 29| újabbkori celebritással; bejáratos a legelőkelőbb hivatalos
1225 22| nekem csengetni. Ismerősök bejárhatnak a kocsmaajtón is.~A házmester
1226 14| el Kapor uram sok földet bejárt viszontagságait elregélni
1227 33| Éjt-napot dolgoztam ezért; bejártam minden törvényszéket, utaztam
1228 2| sem adtad. Csak egyszerűen bejelentéd, hogy nem szónokolsz.~Pusztafi
1229 3| Perflexék inasa. – Mindjárt bejelentem a tensurat.~A tensúr pedig
1230 14| az ő nevével kell magát bejelentenie, az ő nevére kell nyerni
1231 1| némán.~A figyelmeztető bejelentés azonban úgy látszik, hogy
1232 3| megmondja a nevét, s míg az inas bejelenti, azalatt még egyszer körülnézi
1233 29| személyes értekezés végett bejelenttetem magamat, azt fogja kiizenni,
1234 15| tudatta vele, hogy észrevétlen bejöhet.~– Át akarnék öltözni, mert
1235 33| az ájult Fertőyt kivitte, bejön.~Blum úr olyan flegmával,
1236 9| én azt álmodtam, hogy ha bejönnek a városba, az asszonyokat
1237 4| a lovagias ifjú nádornak bejövetelekor elmés feliratú babérkoszorút
1238 10| keresztül a hírhedett várba bejutott, annyi bizonyos volt, hogy
1239 12| Halva sem… Inkább itt a békák között… A vízi férgek között…
1240 17| megdicsőülés; e gondolat a lelki béke kútforrása: „Isten mindenütt
1241 31| olyan ház, ahol eddigelé békében nyugvó asztalok eleinte
1242 15| de nem mindent. A prémes bekecs eltakarja ugyan a női kecsteljes
1243 11| messze elnyílt kapuhasadékon bekémelt az udvarra; azután megfogta
1244 30| van benne, ha siker után békén megpihenhet. Ez a rettenetes
1245 Ut| egy hét leteltével ő is bekerült, a derék Haymerle azonnal
1246 15| ebben az állig begombolt bekesben. Miért nem gombolod ki?~–
1247 29| nem lelné tőle a hideg e békeszerető időben, hogy nagyobb dolgokat
1248 22| felvonásban, midőn az ügyelő ismét bekocogtat szobájába:~– Egy levél.~–
1249 20| ment a várból, rendesen bekocogtatott az öreg Lávayné útbaeső
1250 32| az utcán, minden ablakon beköszöngetett; most ezek a jó házak el
1251 2| házához tért vissza.~Az első beköszöntés után Béla dolgozószobájába
1252 23| velem.~Szemét nem engedte bekötni. Most is olyan villogó tekintete
1253 13| fél szeme fehér kendővel bekötve, a vér keresztülázott rajta;
1254 14| azért sajnálnék, mert a bekövetkezendő seblázzal nincs sok időm
1255 17| háziasszony ígérte, hogy fog beküldeni bort. Az éjszaka hosszú,
1256 20| meg egy kis borocskát kért beküldetni, kinek meg nedves volt a
1257 1| városi hatóságtul, adózástul, bekvártélyozástul ment; közvetlen a megyei
1258 1| sem azért, hogy katonát bekvártélyozzon, sem azért, hogy házadót
1259 7| s az én örök szerelmem. Bélád.”~Judit visszament e levéllel
1260 22| udvari kertészében ráismertem Béládra.”~Judit összerezzent, mintha
1261 31| mentségül. Kinek a mentségére? Béláéra, Blumnééra, Szerafinéra
1262 14| egy világot tett semmivé Béláért! – szólt neheztelő hangon
1263 2| milyen szép kisfiú volt az ő Bélája.~Az is nagy örömére vált,
1264 25| fiam sírjára hozott, hogy Bélámmal nem találkozhatnám a másvilágon,
1265 2| Béláról volt szó.~– Óh, az én Bélámnak már nincs szüksége bölcsességfogakra.
1266 2| van győződve felőle, hogy Bélánál sem szebb, sem okosabb,
1267 7| s nem fogadom el.~Lávay Béláné.”~Így.~Mindkét levelet borítékba
1268 30| érteni, és akkor tisztán belátandja, hogy nem volt tőlem sem
1269 29| felett.~Vannak bölcs, józan belátású emberek, akik sohasem kerülnek
1270 13| megmérgezni egy elbukottnak beláthatatlan nyomorral teljes élete.
1271 13| megnyílt síkon végtül végig belátszott a széles országút.~És amilyen
1272 2| hallgass. Ahelyett, hogy mindig belebeszélsz a szavamba – ami tekintve
1273 32| volnék holtom után én is belebújni egyikébe azon ostoba módi
1274 10| valahol valami árokba, vagy beledobta a Dunába; de az is meglehet,
1275 30| minthogy nődet rágalmazta, úgy beledobtad az akváriumba, hogy most
1276 12| összefogott nádcsomóból, s azt beledugta a tűzbe, mely csak izzó
1277 32| ifjúsága álmai; nehezen tud beleébredni ebbe a szürke világba.~Csak
1278 34| egyszerre szétzúzott, s beleedződtetek már a munkába; de én most
1279 2| is kérdeztem tőled előre, beleegyezel-e. Ez a kérdés: szereted-e
1280 Ut| nagyon tetszett nekik. Szerző beleegyezésével valami keveset módosítottam
1281 Ut| nem elég, hogy a kancellár beleegyezett; még én is itt vagyok. Önnek
1282 32| egy másiknak, mintha ő is beleegyeznék abba.~Most már az ifjúkori
1283 Ut| kielégíteni. Barátaim mind beleegyeztek az elhatározásomba. Minden
1284 11| kivirágzott, s valaki a beleékelt bomba nyílásába tűzte éppen
1285 6| vasalni. A királyné ezalatt beleélheti magát szerepe lelkületébe.
1286 32| rossz.~Szerafin annyira beleélte magát egy határozatlan,
1287 6| egyszer annyian akartak beleférni, ember ember hátán tapsolt,
1288 15| végébe hatalmas tüdejével belefújt. Egy vastag marhabél volt
1289 3| népszerűségét, s abba ő belehal. Gondold meg, ha egyszer
1290 28| szegény fiú e bajba csakugyan belehalt. Úgy tudom.~– Rosszul tudja
1291 24| Arra Bárzsing még jobban belejött az emfaticus hangulatba.~–
1292 22| azzal a szándékkal, hogy beléjük köt, miért hagyják el ily
1293 19| amint abba egyesült erővel belekapaszkodtak, felnyílt lábaik előtt egy
1294 31| szükség neki az én fiamat belekeverni ebbe?~Judit azt gondolta,
1295 14| van tető alatt, másikba belelát a Fiastyúk az égről.~Azzal
1296 30| Fertőyt az üvegházadban belelökte az akváriumba, s azzal megugrott?~–
1297 4| csákókat és kardokat bizonyosan belelökték a vízbe. Azontúl nem állt
1298 3| mogorva vén ólomkalamáris, belemártott írótollakkal, miknek zászlós
1299 34| újabbikkal (no azt ugyan szépen belemártottad az enyvbe!) a régi szállásomon
1300 15| férjemé és az enyém. Ha belemegyünk az előttünk álló veszedelembe,
1301 35| meglátta az opálgyűrűt a belenőtt fekete kereszttel a kísérő
1302 Ut| regényemmel együtt az ajtón, mikor belepillantottak. „Hisz ez a forradalomban
1303 1| a szomszéd ajtón valaha belépni. Nagyon jól tudom, hogy
1304 22| alakoskodik.~Ha lehetne belépti jegyet kapni úgy, hogy a
1305 22| dél, s egyenesen hazatér.~Beletelt abba két hét, míg olyan
1306 4| maradok a sziget végén, beleülök egy csónakba, és csendesen
1307 24| használt hozzá a másoló, akkor beleütött a száraz mennykő, a tanúk
1308 34| tehát a kiadók nem mertek belevágni; hanem majd aláírást próbálnak
1309 9| asztalon heverő tollat, beleverte a tintatartóba, s papirost
1310 33| a rókákat odúikból, hogy belevesszenek saját kelepcéikbe. Bele
1311 16| hogy férje eltűnt, hogy belevetette magát a veszélyekkel háborgós
1312 19| nézte csendesen.~A patkány belevitte az égő gyertyát a papírhalmazba;
1313 12| vannak, s lovagjával együtt belezuhant. A paripa megint felszínre
1314 1| kedves rokonom, akinek neve Bella, hanem az leány.~Újabb kacaj
1315 Ut| bennünket, még gúnyt is űztek belőlünk: úgy hogy a katonai törvényszék
1316 9| volt rekesztve deszkával; a belseje volt a hálószoba. A külső
1317 9| nő, ki soha egy kávéház belsejét nem látta még, személyesen
1318 6| kényszeríti~Pusztafi valahol a belváros egyik háromemeletes házában
1319 14| keresztül a sors, s amíg a belvárosból visszatért a külvárosi fogadóig,
1320 22| kísérgetésével.~Nem a régi kényelmes belvárosi szállás felé mentek: az
1321 33| előre, tegye le a taksát, a bélyegdíjt, a honoráriumot. – Ne tégy
1322 22| próbálta; nem volt zárva; bemehetett rajta.~Az egy alcovenre
1323 25| közelebb van, itt a kert felől bemehetnénk, s ott is elmondhatná, amit
1324 20| földeket aszerint kell tehát bemesszolni.~Kolbay pedig mind azon
1325 12| koszorúkat fonva belőle a bemohosult földön.~És ha a kétséges
1326 30| húgom – szólt félig-meddig bemutatásformán, aztán félrevonta, s fülébe
1327 11| szerencsém vőlegényemet bemutatni Kolbay bácsinak – szólt
1328 6| rablására adta magát kegyed.~– Bemutatom önnek nagynénémet, Gyöngyi
1329 2| kezet azoknak sorba, akiknek bemutatták.~Mikor Zeleji nevét hallá
1330 Ut| kiadóim, akiknek szintén bemutattam. „Van önnek két bőre, hogy
1331 24| ügyvédje által eredetiben bemutattatott.~Most csak egy dologtól
1332 2| kiszálló híd előtt addig fog beneventálhatni a nádor előtt, míg a villásreggelit
1333 15| rozsdás ablakvason keresztül benéz a szobába, melyhez annyi
1334 15| addig az ernyő alatt, míg én benézek, hogy milyen odabenn a házban
1335 32| Bizonyomra, mindennap benéztem a kegyed ablakán asszonyom,
1336 30| másikról vörösre festett a bengáli fény, s diadalmasan emelt
1337 17| rajtam többé?… Örökké a benned való hit tartott fenn… most
1338 11| kétfelé repesztette, ott bennszorult, és nem pattant szét. A
1339 9| akkori egyetlen gyűlhelye a bennszülötteknek és bevándorlottaknak. Az
1340 15| kegyetlenül; a mennydörgő mennykő benyargalázta az eget; olyan idő volt,
1341 22| hirtelen felnyitá egy kis benyíló ajtaját, mely tanulószobájául
1342 33| felhevült.~Amint ily izgatottan benyit Szerafinnál az előszobába,
1343 23| oldalajtóhoz jutottam el, azon benyitottam, s előttem állt egy roppant
1344 20| megjegyezni, hogy a fassió benyújtmányi ívén világosan ki van nyomtatva,
1345 10| szállt le a gerendáról, s benyúlva kezével a dúcba, kihúzott
1346 29| ajánlatot?~– Nos: szegődött bér, osztott konc. Felét feléért.~–
1347 6| tarkójú kedélyes arc: az Béranger. Íróasztalán kedvenc olvasmánya,
1348 32| élelmes faj vette ki azokat bérbe; ajtót töretett az ablakok
1349 12| vadul kurrogva rohant a bereknek; ott azután később nagy
1350 8| legalább szólt volna nekem. Én berekommendáltam volna hajdani ezredemhez,
1351 9| számára volt eredetileg berendezve, akikkel állva szokás beszélni.~
1352 8| a szakaszában egy rossz béreslegény, aki nem tud különbséget
1353 15| bement Judit a szobába, bereteszelte maga után az ajtót; András
1354 2| szólt kacagva Pusztafi a beretirálóhoz. – Majd úgy járt ön, mint
1355 13| Szajnától az Amurig, s a Bering úttól az Aranyszarv öbléig
1356 12| portyázik alá s fel a mocsár berkébe elbújt menekvők után vadászva.~
1357 12| csoport előjött a csendes berkek mélyéből, s a meztelen hullákon
1358 12| nádvágók szoktak gázolni a berken keresztül, ingadozó bürühíddal
1359 12| fel ne gyújtsa az egész berket. Sok jó bajtárs lappanghat
1360 7| vele.~Béla felsegíté őt a bérkocsiba, mely az ajtó előtt várt,
1361 22| játék vége felé hintók, bérkocsik érkeznek, s hosszú falanxot
1362 33| jobban futhass, vidd el bérkocsimat, itt áll a kapu előtt; nekem
1363 22| herceg gyakran jár titokban bérkocsin a külvárosi keresztutcákba,
1364 33| mindennel készen.~Kilenc órakor bérkocsit hozatott, s egész csomag
1365 6| szónokolt, a páholyokból az úri bérlők lenyújtották kezeiket, hogy
1366 9| nem látta még, személyesen beront egy idegen férfiakkal, katonákkal
1367 15| a kötelet, míg a halász besegíté Juditot, azután övig gázolva
1368 30| önnek kedve odamenni és besorozni magát a nemes küzdők rangsorába,
1369 8| ismert, különben bizonyosan besorozta volna az egyiptomi csapások
1370 22| maradt ajtóhoz lépett, s besuhant rajta, mint egy tolvaj.~
1371 16| Andrásnak, s maga a tornácra besuhanva a csendes házikóban hamar
1372 15| telenőtte a fű; a pincét beszakították a bombák.~A rozsdás ablakvason
1373 15| járt ki. Itt legelőször beszállt a vén halász; András tartotta
1374 23| sohasem kellend lelkével beszámolni. Egyszer aztán a nyomozott
1375 9| állt a bámulók előtt.~– Én beszámoltam lelkemmel istenem előtt –
1376 29| Azután meg Bélát iparkodott beszédbe hozni. Hol járt, miket állt
1377 3| ebéd pompás volt, vidám beszéddel fűszerezett; a beszéd tárgya
1378 34| pedig annyit kivehettem a beszédéből, hogy saját vagyonára holmi
1379 14| Igaz biz az. Ejnye, hogy a beszédedről rád nem ismertem. Mindjárt
1380 2| urak hogy megharagudtak a beszédéért, amit a gyűlésen tartott;
1381 20| jegyzőkönyvbe a parasztok beszédeit, hogy határozzák meg, mennyi
1382 1| ezek mind igen gyermekes beszédek.~– Meglehet, hogy azok.
1383 10| dobogó szívvel elragadó beszédeket; ide jöttek alispánok, országgyűlési
1384 3| találta, hogy a hallott beszédeknek semmi köze sincsen az arcok
1385 14| és kék viganó lesz rajta. Beszédéről is mindjárt rá fog ismerni,
1386 3| mondatot holnap tartandó beszédjéből. A pompás ebédben, a pompás
1387 1| sem azért, hogy házadót beszedjen, sem, hogy benne akármiféle
1388 3| rekedtté és pattogóvá idomult beszédmód, melyen a legközönyösebb
1389 33| felragadnak.~Judit kevés beszédű volt ma. Felölelte kisgyermekét,
1390 13| nevetni való ez! Egy férj, ki beszegődött saját feleségéhez kocsisnak.~–
1391 2| Hiszen én is mindig azt beszélem fiamnak. Mit keresed te
1392 31| felelt.~Egészen kifogyott a beszélgetésre való tárgy, s a história
1393 12| baljós üvöltéssel. A haldokló beszélgetett társához:~– Bajtárs, légy
1394 28| egyenesen azért, hogy önnel beszélhessek, mert fontos szavam van
1395 28| ellenfeléhez, hogy halkan beszélhessen vele –, ön úgy látszik,
1396 25| Gruber úr; afelől pedig beszélhetnek akármiről.~Annyit azonban
1397 32| most szelíden, nyájasan beszélhetünk egymással; még ez mind enyelgés.
1398 8| ott a szigetben; pedig azt beszélik, hogy azokat is ki fogják
1399 6| színpadra; a nép kívánta, hogy beszéljenek; azok nagy rekedten szónokoltak;
1400 20| maga nagyasszonyom, hogy beszélne vele?~– Pest ezer mértföld
1401 30| elszánásra. Nekem rá kell arra beszélnem kegyedet, hogy váljék el
1402 22| rebegni látszottak, mintha beszélnének ahhoz a képhez, mintha intéseket,
1403 1| már az úton nem volt kivel beszélnie, szemeivel, arcvonásaival
1404 2| bizonyos öltönyrészekről beszélnünk, de azt a jó ötletét csakugyan
1405 1| részt vesz, megfigyeli a beszélők arcán, miről lehet szó,
1406 14| hang hallatára. Ránézett a beszélőre; egy percre lekapta a süvegét,
1407 9| Ki halt meg? Látta-e ezt, beszélt-e azzal? Az ilyen embernek
1408 15| módjára, evés közben mohón beszélve, tele szájal, és ökle bötykével
1409 7| illeti; ki minden apróságot beszerzett, hogy midőn kedvesének azt
1410 10| levéltárnokra, aki faluról szinte beszorult a cigánymezői sátorutcába,
1411 19| ölnyire az egész környék beszórva töredék kövekkel, téglákkal.~
1412 19| az egész kincsnek újbóli betakarását. Addig ő rejtse el a palackokat
1413 15| szerette volna valamivel betakarni, hogy ne ázzék, amíg a házajtóig
1414 7| kellett Bélának vesződnie, míg betanította rá. Hogy ilyen komoly ember
1415 1| faggatni Róbert által a betanulandó vers miatt, végre azt a
1416 6| feladott drámai szerepet betanulja. Az éjjel is azzal foglalkozott,
1417 1| akarom Pusztafinak eljöttére betanulni.~Róbert mennyre-földre esküdött,
1418 1| a szerepek kiosztattak, betanultattak, az olvasó-, igazító-, emlék-,
1419 15| azután övig gázolva a vízben, betaszítá a csónakot a folyamba, s
1420 14| csinálhatnak ilyenkor a betegei, akiket két nap óta nem
1421 14| könnyű azoknak, akik csak betegek. Azonban egyszer mégis olyan
1422 16| találkoznia kell. Odáig nem szabad beteggé lenni. Hogy fogja őt meglepni,
1423 10| kérdezték, hogy vidékre volt beteghez híva, akinek szürke hályogot
1424 32| hatott rá, mint egy üdülő betegre a régi bajnak újra jelentkező
1425 22| hogy nemrég kelt föl súlyos betegségből, kímélnie kell idegeit.
1426 18| többé.~Csakhogy különböző a betegségek természete. Ugyanaz a fájdalom,
1427 10| elhozom számára. A kegyed betegségének gyógyszere Béla lábnyomain
1428 18| a másik asszonynál idült betegséggé fajul el, ennél mint hevenyláz
1429 6| beelégszem. De annyi rajtam beteljesült szerencsétlenség már látnokká
1430 9| egy reggelit elfogyasztani betérjen olyan helyre.~A nagy zaj
1431 6| lesz, amikor nem leendnek betiltott színművek.~– Akkor az ilyen
1432 6| volt tiltva. Ma már nincs betiltva. Lássa, nekem még arra is
1433 12| volt, hogy a holttesttel betölt.~Akkor megcsókolá utoljára
1434 6| katasztrófokkal, mik egy évtizedet betöltenének, s most össze vannak tömve
1435 30| Türelem! Ezek csak az entr’act betöltésére valók. Most jönnek elébb
1436 5| Judit lelkének ez az egy betöltő gondolatja volt: „Ah, tehát
1437 15| neveivel, s személyleírásával betöltött. E célból szemüvege is föl
1438 34| ezt írhatta.~„Helye rég betöltve, ruháit más hordja:~emléke
1439 2| volna barátjának a száját betömni; törték biz ezek magukat
1440 34| éjt, s mikor a hajnalfény betör az ablaktáblák hasadékain,
1441 23| szekrénykéhez, mely minden idegen betörés ellen biztosít.~Tehát ezt
1442 20| Bárzsing úr a véletlen betoppanás által valóban meg volt lepetve,
1443 34| mint ő?~Ha csak egyszerre betoppanna, mikor legjobban szól a
1444 31| amint egy hajdani imádója betoppant a városba, látta, hogy az
1445 29| kéziratára ismert minden betűben. Annak a sírkövét pedig
1446 10| nélkül az egész értelmetlen betűcsoport marad.~ ~Egy késő márciusi
1447 10| levelet ilyen értelmetlen betűhalmazzal tele: „nacut zb klbvlblznczju
1448 10| nagyon egyszerű.~Az ábécé betűi kétszer leíratnak egyenlő
1449 31| hasonlított semmi nemzet betűihez.~– Ah, ezek kínai számok –
1450 28| Judit kezében tartott, annak betűit iparkodott sorra szedni
1451 10| vannak olyan két, három betűs szavak, melyek többször
1452 29| szabadelvűen elszalasztott betűszárak, a nyakát protestánsi keménységgel
1453 15| azután akár számmal, akár betűvel lesz írva, két vonással
1454 10| klbvlblznczju cbkix noa” ki lehet betűzni e sort: „Guyon új várparancsnok
1455 33| volna neki egypár pusztázó betyárt a buckákból, vagy valami
1456 32| telkeihez, átalakítják, újra beültetik; a vén csont még mindig
1457 3| szavába került Bárzsingot oda beültetni. Most már késő a megtérés;
1458 17| nyitott ablakon át valaki beugrott volna a szobába.~Erre a
1459 9| országot keresztül-kasul beutazni, nagy társaságban, gyalog
1460 25| asszonyság nem hallgatott rá, bevágta maga után az ajtót, s sietett
1461 20| sokszor emlegetett helységbe bevágtat döcögő szekerén, szemközt
1462 16| nem akarta azt magának sem bevallani.~Mikor le kellett szállnia
1463 20| s csupán tévedésből írt bevallásába a valóságtól eltérő adatokat.~
1464 20| megrövidítésével, hamis bevallással, őt mind egész nemzetestül
1465 20| úr. – Hibásan tetszett a bevallást intézni; harmadik osztályban
1466 24| őket kényszeríteni, hogy bevallják előttem: „együtt vagyunk!”
1467 20| nyomtatva, hogy az illető bevallók maguk is adataikat esküvel
1468 33| fölébresztik.~Szánom, bánom, bevallom rokkant elmetehetségemet,
1469 9| gyűlhelye a bennszülötteknek és bevándorlottaknak. Az öreg asszonyság a sötét
1470 21| magával vitte vadászni; de ha bevárja őt, akkor ön veszve van.~–
1471 7| mégis – Fertőy fenyegetését bevárni nem lehet! Nem szabad! Ki
1472 35| futok előle; nem menekülök; bevárom, mint az elítélt a hóhér
1473 17| mert az jól el van rejtve. Bevarrva halcsont közé a viselt öltöny
1474 7| már előre Béla csodálatos bevásárlásaiból, s éppen arra célzott ma
1475 30| herceg nem hagyott ilyesmit bevégezni, vitte odább.~– Ez itt az
1476 2| harmincéves korában már bevégezte az életet.~A jámbor özvegynek
1477 22| hazaszállingózni, kik hamarább bevégezték a fényes hercegekből fakó
1478 6| Pusztafi. – A mai napot bevégeztük. Térjünk szép rendben haza.~
1479 17| működésnek, midőn az anyag már bevégzé halálát, s odabenn valami
1480 30| melyre most fölkért a herceg, bevégzem, és azontúl nem állok vele
1481 16| amit megmentésére tett, bevégzettnek hitt, ezáltal semmivé lett,
1482 22| a bujdosás átkát tovább; bevégzi azt, amit a sors úgyis bevégzett
1483 18| magát ölni, mérget készült bevenni; talán be is vette; talán
1484 29| kérdik, hogy „mégis élsz?”~Ma beverik valakinek az ablakát, s
1485 1| vasárnaponként a vidékről bevetődő utas igen jó fogalmakat
1486 15| ismeretes indigénája, akit rég bevett, magára öltött a közélet,
1487 11| felszántva bombáktul, s bevetve vascserepekkel, a piacok
1488 1| ő is ide tart, s majd az bevezet bennünket mint tisztes látogatókat
1489 11| bácsinak – szólt rögtöni bevezetéssel Szerafin a feszes öregúrhoz,
1490 25| Talán azért sem akarta bevezetni, mert szobái rendetlenek.)~–
1491 34| Pusztafi, midőn Béla szobájába bevezette. – Nem olyan, mint az a
1492 22| ne felejtse majd magával bevinni a színpadra. Itt a méreg,
1493 10| megsütteté. Mikor készen volt, bevitte Melchiornak.~Már akkor mindenki
1494 13| támadni, s az szíveinket is bevonja. Elvonulunk olyan zugába
1495 3| tegyen holnap a fejére, a bevonulás alkalmával. Ő nem akar sehogy
1496 11| Ez volt a felmentő sereg bevonulásának napja.~De ki volna képes
1497 11| lováról leszállt.~Mikor a bevonulási zaj, zúgás lecsendesült,
1498 18| az idő jó éjt kívánni, s bezárni az egész hihetetlen történetet.~
1499 11| fiatal pár közeledett a bezárt ajtajú ház felé: egy szép
1500 23| visszatette helyére a naplót, s bezárta a szekrénykét.~Most még
1501 19| éjt kívánt, az ajtót újra bezárták; Pusztafi behunyta szemeit,
1502 1| huszárja.~Mikor a kapuk ismét bezárultak a hintók után, azokon is
1503 11| vascserepekkel, a piacok bezöldülve a legszebb zabvetéssel.~
1504 6| ennek ugyan kár volt „in bianco” aláírni a kívánságát.~–
1505 21| s azt úgy ápolta, mint a bibliai sáfár a rábízott talentumot,
1506 31| leányok, hanem annál több bibliát. Ott pedig meg van írva,
1507 8| keresztültörni a lángvörös ég bíborán, csak a félhold csónakja
1508 29| rövid mondatok mindegyikére biccentett a fejével Bárzsing, mint
1509 6| átadta esernyőjét, s tovább bicegett kezeit dörzsölve örömében,
1510 10| kétszer találkoztunk már e kis bicegő alakkal; egyszer, midőn
1511 33| küldött a Komlókertbe egy adag bifsztekért.~– Ez, úgy látszik, mindent
1512 22| kivégeztetésénél többre becsüli a friss bifszteket, s elhagyja az előadást.
1513 2| váróterem és környéke vidám zöld bignoniákkal van körülárnyékolva, a gyep
1514 9| őrök nem tudtak magyarul. Bihari román újonc volt mind a
|