120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
1515 2| az említett honleány. A bikfic esküdött becsületére, hogy
1516 2| Ezt a levelet rábíztam a bikficre, hogy adja kézhez, s ő azt
1517 30| melyek olyan művészien billegtették azokat az elefántcsontokat,
1518 29| a kezével, kalapját sem billentve meg. Színházban ő adja a
1519 25| s a virágok nem akarnak bimbóba indulni; csak egy óriási
1520 21| Ne forduljon el tőlem. Bírám akart lenni: hallgassa meg,
1521 10| várparancsnok útban van”; de a kulcs bírása nélkül az egész értelmetlen
1522 11| kedélyével engedékenységre bírhatni.~– Hiszen, kedves bácsi,
1523 32| olvasót azon nyilatkozatra bírják, hogy „Erre a lapra tovább
1524 15| s megint megfordul. Ki bírná szeszélyét kitanulni?~A
1525 10| ügyvédből tett hadbírót, bíróból tett hadszerelőt, az orvost
1526 35| irtózatos lesz! És én nem bírok, nem akarok előle menekülni.
1527 12| Róbert. – Bal lábamat nem bírom; bizonyosan lövés érte.~
1528 28| Nekünk egy pörünk folyik a bíróságok előtt.~– Eddig csak az ön
1529 Ut| major.~Azonkívül ezer forint bírság.~A bírságot lefizette Zichy
1530 Ut| Azonkívül ezer forint bírság.~A bírságot lefizette Zichy Nándor;
1531 30| valódi csábító bűbájjal bírtak. Akkor költői ér nyílt meg
1532 22| kiállni olyan meleg van, nem bírtam elébbre furakodni az ajtószőnyegnél,
1533 21| oroszországi roppant terjedelmű birtokairól, amik ezer, vagy tán éppen
1534 20| Kolbay valahányszor a véki birtokára gondolt, mindig nagyon kedvetlen
1535 29| döntetik el véglegesen, e birtoknak felét elhasíttatják, s az
1536 23| bíróság által, a per alatti birtokok jövedelme az időre hivatalos
1537 3| ahhoz nőül menne, minden birtokomban, mely szerzeményem és melyről
1538 1| hanem azokban tulajdon birtokosaik laktak, ami gyaníttatja
1539 28| az egész kereset alatti birtokot; ha pedig egyezségemet elfogadják,
1540 11| felhevült szívének nem bírva parancsolni. – Ez sok volt.
1541 2| felőled meg Juditod felől; a bivaly elmondott minden elmondhatót.
1542 33| légy kedélyes. Aki pört bíz rád, mondd neki: Fizessen
1543 3| magadnak, ha hozzád volt bizadalma. Ha nekem akart volna írni,
1544 29| azonban minden határtalan bizalmassága mellett is megtett, hogy
1545 2| olvas fel előttem? Nagy bizalmasságnak vette ez azt a részemről.
1546 15| volt, hogy nem oszthatta bizalmát senkinek. Azon az egy emberen
1547 14| szemrehányással monda Juditnak:~– Ön bizalmatlankodott bennem.~– Óh, ne csodálja
1548 19| ráakadtak; most már teljes bizalmuk volt Pusztafi felfedezéséhez.~
1549 14| mint énbennem…~– Nem a bizalom végett, hanem azért, mert
1550 30| itt többet. Magamra nem bízhatom ezt. – Én az adomai furcsaságig
1551 13| Hiszen Judit ígéretében bízhatott.~„Nem érhet semmi: én vigyázok
1552 22| megsértett. Most már nem bízhatta egy darabka papírra férje
1553 2| még istenében s kedvesében bízik.~
1554 34| minden tizediknek, kiben bíznak, hogy nem fogja őket lenézni,
1555 13| Megfogadod, amit én mondok? Rám bízod magadat?~– Felöltöm cseléded
1556 29| Először teszik-e most?~– Bízol-e bennem?~– Élnék-e anélkül?~–
1557 1| fantasie alkotta frizurája is bizonyítanak. Szerafin kisasszony pedig
1558 33| hamisnak.~– Nagyon egyszerű a bizonyíték. A törvényszék tisztelt
1559 29| előre elláttam magamat annak bizonyítékaival, hogy amiért ide jöttem,
1560 29| nyomtalanul az apa haragjának bizonyítékát, a végrendeletet. De a gyermekeket
1561 28| állítását csak egy tanú bizonyíthatná be, aki az összefüggést
1562 13| elvetetted azt, íme e papír bizonyítja, én fölvettem; tehát az
1563 9| Tessék írni: „Én – a nevét – bizonyítom, hogy Lávay Béla derék,
1564 28| hozta.~– Én, a sértő fél, bizonyítsam be azt, hogy önt megsértettem?~–
1565 33| végrendeletet adott le, csalhatlan bizonyítvány volt maga a papír, amire
1566 2| özvegy fiacskája fényes bizonyítványaival! Az pedig éppen diadalnap
1567 18| a gyászhírt szabad volt bizonyosnak venni, senki sem kételkedhetett
1568 9| futár azt állította egész bizonyossággal, hogy Lávay Béla jelenleg
1569 10| rosszabb volt a legrosszabb bizonyosságnál.~Mert ha elégett a végrendelet,
1570 24| megyeház elpusztulásakor.~– Bizonyosságot szerzett ön magának afelől,
1571 9| Hogy elhiggyék, íme itt a bizonysága.~Azzal kivette kebléből
1572 35| tudakozódni, s visszajött azzal a bizonysággal, hogy senki sem látott olyanforma
1573 10| keresett végrendelet.~Ez a bizonytalan tudósítás rosszabb volt
1574 34| kedélyű férfi lábai nagyon bizonytalanok voltak annak az elhatározásában,
1575 15| megtudta Judit, hogy vegyes bizottság osztja ki az oltalomleveleket.~
1576 Ut| nézeteiket képviselje. Engem bíztak meg a szerkesztőséggel.
1577 3| kérdi azt tetőled. Nem is bízták rád – szerencsére. Sem pedig
1578 2| a levelemmel, amit önre bíztam. Ez ám a fődolog. Én eljártam
1579 2| engem is így marasztott, így biztatott egy soha-soha vissza nem
1580 15| ismerősére nem találhat, s így bizton keresztülcsúszik férje nevével,
1581 22| tudta magát többé egész biztonsággal tájékozni, hogy a sok ajtó
1582 11| lakhelyét, s menjen be velök biztosabb helyre, a várba.~Ezek késő
1583 15| zavaros lesz az éjszaka, annál biztosabban átjutunk a túlsó partra.
1584 30| segíték őt ágyba fektetni, biztosíták az urakat, hogy semmi komoly
1585 Ut| mely annak fennállását biztosítani látszott; azonfölül voltak
1586 2| vagyoni önállást kell magamnak biztosítanom.~– Kedves öcsém, ha valaki
1587 34| ennyi példánynak az árával biztosította a költeményfüzér megjelenését,
1588 30| fölösleges lesz továbbra is biztosíttatnom.~Azzal felugrott egy székre
1589 9| Perflexnek, hanem élelmezési biztosnak. Azért jött, hogy elhíja
1590 1| Verpflegs-Kommissar”, ami „ellátási biztost” jelent; a lakosság által
1591 3| Vilmos hites ügyvéd úrra bízván kézbesítés végett az illetőnek.~
1592 9| felhőben tollászkodó hollóra bízza” az ő izenetét.~Ha mégis
1593 15| ha a szélre és hullámokra bízzák magukat, majd a füzes szigetre,
1594 1| megállt vele a világ.~– Bizzon öccsém urram – szól az öreg,
1595 10| jelenhettek; itt beszéltek Louis Blancról, Michelet-ről, a népfenség
1596 1| foga kilátszik, éppen mint Blaubart agyoncsiklandott feleségének
1597 31| a mai napra. Először már Blumnéban sem nagy hite volt, az asztalban
1598 25| gyümölcsöskertéből estefelé hazajött, a Blumnéék kertje előtt kellett elhaladnia,
1599 31| Kinek a mentségére? Béláéra, Blumnééra, Szerafinéra vagy tán a
1600 9| Szerafint, hogy csak menjen el Blumnéhoz a várba, hisz az idő kellemes,
1601 21| ernyővel volt a fején, s zöld blúzt viselt.~Szerafin olyan sokáig
1602 2| magyarkát öltött fel, melynek bő, nyitott ujjából rózsaszín
1603 35| bosszút állani? – Meg nem bocsát; azt tőle nem várhatom,
1604 10| legnagyobb önbizalommal bocsátá közvizsgálatra; csupán csak
1605 21| herceg tette volna, meg nem bocsátanám.~– S Fertőynek megbocsátja? –
1606 33| hogy őt mindenkor be szabad bocsátani.~A sápadt asszony ma különösen
1607 20| tekinteteket. Ezt előre kell bocsátanom.~Most megint a másik úr
1608 22| aminőt férfi soha meg nem bocsáthat. Béla e jelenet után rögtön
1609 30| csalatkozott!~Szerafin önkéntelenül bocsátkozék le a lugas mélyében levő
1610 5| folyvást tartotta alant, és nem bocsátotta el. Érzé, minő erőfeszítésébe
1611 9| társaságban egyet azon vásáros bódék közül, miket bécsi és pesti
1612 25| Szerafinhez, s a vásári bódékban újra feléledt az ismeretség,
1613 15| keresztül, mihez csapzott fejét bódultan hajtja le a falrepedésben
1614 17| egyet nem fejtettek meg a bölcsek… Hogy lesz az ecetből újra
1615 15| hazáig, Judit dolgát aközben bölcsen elhallgatva.~A tűz vígan
1616 2| esztendős; most jönnek a bölcsességfogai, s a kisgyerekek olyankor,
1617 2| Bélámnak már nincs szüksége bölcsességfogakra. Inkább az a baja, hogy
1618 15| szólt Katica gazdasszonyi bölcsességgel.~Judit hangosan felkacagott;
1619 34| mikor Szerafint e szomorú bölcsességre megtanítá.~Fertőy nyomorultul
1620 29| kézműves, aki boldog.~Judit a bölcső mellett dolgozva színpadi
1621 5| karjaival mint két gyermeket a bölcsőbül, s azután lefekteté őket
1622 28| másik.~Egy perc múlva kis bölcsője előtt térdelt annak a néma
1623 28| előlem; elrántom gyermeke bölcsőjétől, felesége ölelésétől, el
1624 34| tenyerével.~– Óh, én amerikai bölény! Hogy ezt a magam eszével
1625 30| a vadszőlő éretlen zöld böngjei voltak virág helyett tűzve.
1626 Ut| engedtessék meg neki minden nap a börtönből kimehetni hajnali misére
1627 34| temetve voltak, feltámaszta börtönsírjaikból, s visszaadta őket családjaiknak.~
1628 14| komáromi leány vagy te, Böske! Hanem szó ami szó, nagyon
1629 15| beszélve, tele szájal, és ökle bötykével törülve meg a száját evés
1630 15| falrepedésben megfészkelt bógács.~Ez volt a boldog és boldogtalan
1631 29| mozdulatlanul ül; engedi arcát maró bogaraktól csípetni, nem hajtja el
1632 5| fürödve s leskelődve a lég bogárkái után.~A nap odafenn mint
1633 22| ízében reszketni.~– Hát az a bohó színházi szolga úgy hívatja
1634 2| vagy valóság.~– Te most bohóckodol?~– Szoktam. Tudod. – Aha!
1635 18| nevettek együtt mindenféle napi bohóságon.~Arra talán egyik sem gondolt,
1636 9| hogy mindannyian tiszti bojtjuktól megfosztassanak, s haditörvényszék
1637 23| praktikus utógondolattal, hogy a bőkezű imádót ne a nő ruinálja „
1638 10| változatossággal jár, amit nagyon bőkezűleg szoktak jutalmazni, ha sikerül,
1639 1| Blumnénak mondva útféli bókokat, e kérdést kockáztatá hozzá:~–
1640 33| megvárni.~– Ön elszokott a bókoktól. Udvariasabb ember azt mondaná: „
1641 12| hurcoljanak szét bokorbul bokorba… Ne űzzenek belőlem csúfot…
1642 12| amazok. Ne hurcoljanak szét bokorbul bokorba… Ne űzzenek belőlem
1643 21| eltűnt a gonosztevő a kert bokrai között.~Szerencsére Fertőy
1644 30| nyeste eleget a labirint bokrait; nem tartozott azon vad
1645 13| kiért a fák közül, s amint a bokrok elmaradtak, a megnyílt síkon
1646 30| elnevezést, hogy fákat és bokrokat csigatekervény sorjába ültetnek,
1647 30| kimenni, utat tört magának a bokrokon keresztül, toalettje világos
1648 1| igyekeznek adni. Ez Fertőy Boldizsár. – Nagyon híres szavaló!
1649 3| sógoromat, Fertői Fertőy Boldizsárt helyezem be általános örökösül,
1650 30| Miféle mesterember?~– Boldogabb időkben publicista; – ilyenkor
1651 7| csak az álmok – azok voltak boldogabbak.~Judit fölébredve új élete
1652 13| órájában a kétségbeesésnek boldogabbnak érzé magát, mint valaha.~…
1653 33| megbántásnak venni?~– Oh, te boldoggá fogod őt tenni, ha e levelet
1654 22| valakit szerelmével titokban boldogít. Ahány, annyiféle érdekből
1655 34| karjaikon hordani, szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé emelni.
1656 34| osztott. Gyilkolt? Nem: – boldogított. Ellenséggel cimborált?
1657 34| mint te ezzel a szóval: „Boldognak érzem magamat itthon”. Az
1658 2| semmi az elveszett szerelem boldogságához. Nem kérdem kegyedtől, van-e
1659 31| ábrázatért itthon mosolygó boldogságát? De nem fogja elfelejteni,
1660 1| kezdődik, még több része volt a boldogságban, mint a dicsőségben; vasárnaponként
1661 30| Osztályt kérek abból a boldogságból, abból a becsültetésből,
1662 8| lehetett őket lecsillapítani.~– Boldogságos isten – évődék a tisztes
1663 24| Mi ne zavarjuk meg az ő boldogságukat. Ne bolygassuk a fülemilefészket.~–
1664 2| de a mátkások, kivált a boldogtalanul szeretők, nem valók semmire,
1665 22| a halottat, míg szívében boldogul bírta az élőt; s midőn jöttek
1666 2| csempészkedést; szegény boldogultam igen csendes ember, hanem
1667 20| babona lesz az: talán a földi bolhát űzik el, hogy ne menjen
1668 24| állítani elő.~Fertőy némán bólinta rá, de szavát nem adta,
1669 10| ablakán.~A galamb néhányat bólintott karcsú nyakával, aztán vizsgálódva
1670 34| egész világ – ám járja a bolondját.~– Rengeteg igazság, amit
1671 29| az olyanok, mint Béla, a bolondok. Ez a mérhetlen mélység
1672 1| ilyen teóriákat! Tréfáljon, bolondozzon ilyenekkel a francia; nekünk
1673 35| kezemben talál maradni ennek a bolondságnak a fogantyúja.~– Mi tetszik? –
1674 25| és magamat is.~– Ah ilyen bolondságot nem fog asszonynéném tenni,
1675 24| egymásért minden nagylelkű bolondságra képesek. Azzal, hogy én
1676 31| öregasszonyt.~– Óh, ne tarts valami bolondtól. Életemben mindig heves
1677 30| színt adni annak, amit én bolondul beszélek. Miért nem nevet
1678 32| számlálgatja magában: „Már itt is boltajtót törnek, amott is üveget
1679 29| úgy, ahogy készen kapja a boltban.~Azért természetesen vannak
1680 9| öreg asszonyság a bejárat boltíve alá be ne hatoljon; ott
1681 32| házakból mind kurtakereskedők boltja lesz már.”~Ez persze nagyon
1682 23| falusi földesúr vagy városi boltos tőkének nevezett volna,
1683 18| egy ölnyivel alább tömör boltozat következik, annak oldalai
1684 30| vadszőlő elszabadult indái boltozatként fonódtak össze a pompás
1685 4| ünnepjárat hevélyében meg ne bolygassa.~Az ünnepély programjában
1686 24| meg az ő boldogságukat. Ne bolygassuk a fülemilefészket.~– Csudálom,
1687 11| képe, az utcák felszántva bombáktul, s bevetve vascserepekkel,
1688 18| igen szép séták esnek; a bombamentes kazamaták teteje gyöppel
1689 11| nyugalommal fűrészelgeté a bombasértett fák tört csontjait, s kenegette
1690 25| szerencsétlen rokonságunk erősen bomladozni kezd már.~– Nem gondolnám –
1691 32| kérlelhetlen kritika veszi bonckése alá, akkor már javítani
1692 10| törődve.~A vámbiztos nagy bonhomiával mondta neki, hogy ez igen
1693 32| ahelyett, hogy e dilemmából egy bonmot-val kivágja magát, azt kérdezni
1694 5| megállítottak, s nagy sokára bontakozott ki a lassan húzódó tömegből
1695 2| engedte a kérdéses jegyet bontani a szép aranyos papirosból.~–
1696 2| varázsát kiállani, s asztalt bontott; pedig még hátra volt a
1697 29| csalódás tökéletes volt.~– Bontsd fel és olvasd! – biztatá
1698 30| kifőzte.~A helyzet igen bonyolódott lehetett.~Fertőynek szép
1699 10| nagyobbak az akadályok, bonyolultabb a helyzet, égetőbb a veszély,
1700 17| semmi más, mint hogy a borból ecet lesz. Hanem egyet nem
1701 13| újonc kocsis; az a jó paripa bőrén két nap is meglátszik.~Ez
1702 34| volna alkalmam egy jó ital borért túladni rajta. A menyecskének
1703 14| jóízűen evett belőle.~– Ha már borfélét nem iszol, hát megtöltöm
1704 22| Szerencséjére esős idő támadt; bőrig átázott, de feltűnés nélkül
1705 30| mezítelen talpára papirost borítanak, s azt meggyújtják. Ezért
1706 3| öten felírták, hogy ez a boríték Hargitay János végrendeletét
1707 29| Judit kezébe adott levél borítékán valóban a legtökéletesebben
1708 7| megye levéltárában, melynek borítékára a megdicsőült e szavakat
1709 29| Judit felszakítá a levél borítékát. Benne ugyanazzal a vastag
1710 24| a három válaszadó levél borítékjain a pecséteket nem törte fel,
1711 33| Mikor Szerafin felbontá a borítékot, s meglátta benne saját
1712 11| ragyogó, hős, mert fénybe is borítja azt, akit magához ölel,
1713 8| tűz erre fordul. A várat borítják el a sziporkák.~– Fel a
1714 23| sehova. Elbújtam az állványt borító szőnyegek alá.~És azután
1715 19| cifra papirosos cinklappal borított üveg nyaka akad a kezébe,
1716 15| hogy a csónakot fel ne borítsa a szél, el ne rabolja a
1717 19| szépen, hagyd utoljára a borkeresést.~– Jól van, uram. Meglesz.~
1718 20| meglátogatni, más meg egy kis borocskát kért beküldetni, kinek meg
1719 19| telides-tele minden alakú boros palackokkal.~A legelsőnek,
1720 18| katona, sebet is kapott.~– Borotválkozás közben.~– Ej, ej, Szerafin,
1721 32| is rosszul esik, hogy nem borotválkoznak többé; a sima arcú ismerősök
1722 3| hüvelyéből.~A megviselt fekete bőrpamlagon ülve találjuk Hargitay és
1723 11| szólt az öregúr egy rozzant bőrpamlagra mutatva. – Rendetlen a házam,
1724 19| szól egyébre, mint csak borra.”~Ezt gondolhatta magában
1725 22| hogy dobzódik, szivarral, borral él; azért, hogy eltitkolja
1726 3| adva, a markomba nyomta borravalónak.~– Akkor hát nem tudom,
1727 34| tettem vele, két húszas borravalót adtam neki; és én úgy olvastam
1728 21| még a hatodik hónapban is borsos kelméből készült kabátot
1729 10| bádogcsecsemők, mikben külhoni borszeszt, a kétfenekű hordók, mikben
1730 2| megrakodva kézitáskákkal, bőrtokos díszkardokkal, kik mind
1731 34| már mindhalálig; de nem a bortól, hanem attól a keserű pohártól,
1732 10| megcsalni törekesznek. A kettős bőrű uszkárok, miknek felső bőre
1733 2| cibálni, mikor tudniillik a bőrük le van húzva. A két jó barátnak
1734 29| tud tisztulni, be sem tud borulni; az ember úgy óhajtozik
1735 11| hölgyek és a paripák lábai elé boruló hajadonok rettenetes csoportozatából
1736 23| főztél nekem?’~Én lábaihoz borultam sírva, és könyörögtem, hogy
1737 1| Ah, Szerafin – szólt borultan Lávay. – Ön sohasem szeretett
1738 15| esett, s arcával az asztalra borulva elkezde sírni és sírtában
1739 17| készül erőszakolni, eltölté borzadállyal az egyszerű embert. Reszketett.~
1740 23| gondolaton, így pedig hideg borzadály járta át tőle, hogy íme
1741 35| kezdett valamit érezni abból a borzadályból, ami úrnőjét megreszketteti,
1742 22| vagyok! Mint örülök, mint borzadok, hogy itt vagy! Mily boldog
1743 34| Minden idege végig-végig borzadozott; visszaerőltette emlékezetét
1744 23| tartani?…”~ ~Fertőy borzadva tette le neje naplóját.~
1745 29| bujdostál, veszélyeken, háborúk borzalmain keresztül keresé nyomodat;
1746 6| próbálgatok legyőzni, ha egész borzalmát kiaknázom, ez az; most is
1747 16| vakmerőkké.~Hanem azért mégis borzalom velük találkozni, ily magányban,
1748 21| ezen a „sport”-on mintha borzebe minden borzfiút kihúzott
1749 21| on mintha borzebe minden borzfiút kihúzott volna a lyukból.~–
1750 1| ereimből, minden idegemet hideg borzongás futotta el; nézze, még most
1751 12| marakodtak közelükben a bőséges lakomán, egymást hívogatva
1752 21| magával, leült valamelyik „bosquet”-ba, s hagyta magát keresni,
1753 34| Ah, ha én őket így tudnám bosszantani!~– Tehetnéd. Foglald vissza
1754 34| s várják, hogy melyikünk bosszantja ki a világból a másikat.
1755 33| vetettem.~S azzal a démoni bosszúállás diadalmas szemvillogásával
1756 30| veszni.~– Rejtélyes ember! Ön bosszúállása ez?~– Semmi, semmi. Egy
1757 24| nagylelkűségéből.~– Nekem nem bosszúállásra van szükségem, kedves barátom,
1758 20| hosszú papirosra.~Kolbay egy bosszúálló kerubim lángoló orcájával
1759 33| vagyonukra, sem jóllakott bosszújokra, sem szerelmük új korszakára,
1760 7| Bélának? Soha!~Kedvesét bosszúra ingerelné, veszélynek tenné
1761 3| a kisasszony.~Hargitayné bosszús szemrehányással tekinte
1762 31| szívét, amiért az endori boszorkánnyal lelket idéztetett; én emlékezem
1763 8| égett egy óra alatt, s a bőszült láng a széles Duna egyik
1764 2| kis mérges kuvasz ellen botjával védve magát. – Mindig meg
1765 29| akik fiatalságuk ábrándjait botlásoknak beismerve, most már felcsaptak
1766 12| vízfenékre alá, s tört horgonyba botlik lábam.~A vihar utolsót zúdul
1767 8| húzódva, hogy valakibe bele ne botoljék, egy csörtető alak jön rá
1768 20| De hinné-e valaki azt a botor merészséget. Éppen ebbe
1769 16| sincs; biztatta Andrást és a botorkázó lovakat, hogy csak siessenek,
1770 22| de mint sokan már akkor botránkozva vevék észre, sem a temetésre
1771 7| magától távolítani, hogy a botrányba bele ne keveredjék.~Tehát
1772 8| van) miként tartsa, hogy botránykozást ne okozzon vele.~Ilyen időben
1773 7| kötelességemet, hogy egy botránynak, mely családilag közel érint,
1774 16| fegyvert hordani rejtekben; bottal kellett menni az erdők fenevadaira.~
1775 21| szolgáljon az uraságoknak bouquetokkal, este pedig lásson hozzá,
1776 25| asszonyságnak nem volt kedve bővebb szóba állni; odabenn piperés
1777 24| meggondolására; akkor majd bővebben beszélünk felőle. Addig
1778 16| darab ordas ugrott ki a bozótból, s keresztülbaktatott az
1779 12| sietős volt.~A nádas sűrű bozótjain keresztülhatolni eltart
1780 2| Pusztafi azt dörmögte rá, hogy „brávó”. Ez már diplomatának született
1781 1| állású úr, ki éppen önnek brochure-jét lapozgatá a „hazai börtönök
1782 1| ön tehetségei felől. Ön brochure-öket írt közjogi kérdésekről,
1783 30| egy kölyök! Hát azt a vén brugóst nézzed! Tegnap vályogot
1784 El| közéletével, az általános bú és öröm, a történelmet alkotó
1785 30| arcvonásai valódi csábító bűbájjal bírtak. Akkor költői ér
1786 5| keresztül, s a millió felszálló buborékban megtört sugáritól szivárvány
1787 5| lehet-e az? feljön-e a lélek a buborékokkal? elébb megszakad-e a szív,
1788 33| egypár pusztázó betyárt a buckákból, vagy valami hamis hatkrajcáros-készítőket
1789 30| szépen váltál meg, mert búcsú fejében a hercegnek egyik
1790 7| utolszor megcsókolál, az búcsúcsókod volt. En tégedet megcsaltalak.
1791 25| mindenestül el kell vinni búcsúvétel után.~Mikor az öreg asszonyság
1792 34| akkor én! ~Midőn elváltunk búcsúzástalan.~Ha látnál most, vajon mit
1793 3| a háziasszonnyal, kitől búcsúzik” – ehhez tartá magát; a
1794 35| herceg, midőn reggel felé búcsúzni kezdett. – Ilyen derültnek
1795 1| ahova közeledik; nem sokat búcsúzott: itt legjobb mulatság lesz,
1796 6| Délután hat óra volt már, és Budáról még semmi hír.~A színházban
1797 32| nagyságos asszonyhoz, ki budoárjában vár reája.~Az, hogy Kolbay
1798 16| magányosan egy terebély bükkfa, közel hozzá folyt a patak,
1799 16| miken oly óriásokká nőttek a bükkfák, mint másutt a fenyők. A
1800 25| másvilágon, ha ezt meg nem büntetném.~– Nem kérdezem, nem is
1801 31| érintkezésbe jönne vele. Egész nap bürójában ül. Hagyjuk őt ott. – Hanem
1802 33| gyűlésterme ez idő szerint apró bürókra van felosztva. Olyan világdivat
1803 12| berken keresztül, ingadozó bürühíddal egyik láptól a másikhoz
1804 32| hatalmában; hazáig menet sokkal büszkébben rakta előre merev lábait,
1805 32| asszonyok, leányok, arra voltak büszkék; mielőtt a gyászév letelt
1806 34| megvették? Hová hagyott el büszkeséged?~– Büszkeség? – szólt Pusztafi
1807 9| használta eszközül, lemondott a büszkeségről, ami a férfit az asszonynál
1808 12| nádszálakból, a polyvás bugák közé tette a szájában elhozott
1809 25| repkény fut körös-körül buja zöld szőnyeggel falon, kerítésen
1810 18| megölték tán az erdőben bujdokoltában. Talán azon sírok egyikébe
1811 29| azután sokat éheztél, fáztál, bujdokoltál? – tudakozá tovább fiától.~
1812 29| viszályokon ment keresztül bujdosása közben?~Béla nem örömest
1813 21| menekültek rejtegetője, bujdosók táplálója, államfoglyok
1814 14| rettegek-e életéért? Örökké bujdosónak tudjam-e? Halottam legyen-e,
1815 28| szóltam senkinek; hagytam a bujdosót játszani. Amire különben
1816 28| semmi oka sem volt. Ki elől bujdosott ön? Volt az ön neve a hadi
1817 29| A nő járt utánad, mikor bujdostál, veszélyeken, háborúk borzalmain
1818 32| jellemtelen emberek kezdődnek, de bújik előlem, és eltagadja otthonlétét.
1819 9| szembeszállni.~Bárzsing úr ki akart bújni e jelenet alól, s nagy röviden
1820 35| meghalni elébb; hogy játszanánk bújósdit egymással: „Mikor én ezen
1821 34| bolondnak, s vessek kilenc bukfencet, hogy mikor fejjel lefelé
1822 12| karját tartania, hogy el ne bukjék.~– Kísértsünk szerencsét,
1823 11| erdejében egy tört horgonyra bukkan elszakadt kötéllel, egy
1824 19| véletlenül egy csoport határőrre bukkant, midőn a havasokon keresztül
1825 6| Óh, milyen nagyon meg fog bukni! – Már elsőt csengetnek
1826 25| előtt, megtudva, hogy apósa bukófélben van. – Hogy Y. úr hogy tébolyodott
1827 13| szabadítasz, ha elbukol, veled bukom, ha kétségbeesel, magaddal
1828 23| egy pillanat múlva ismét a bűnbánat dicsfényében a családi hűség
1829 12| mocsár vizében, s lompos bundáikról ráfecskendték a nyirkot
1830 34| szavára!~Most még Fertőy bűne is az ő lelkére nehezült.~
1831 21| nem lehet még belőlem? A bűnlajstrom még nem egész. De szerettem
1832 34| számítani egy közönséges bűnöst? Ez már így szokott lenni.
1833 29| tudnék lenni, hogy ilyen bűntény részesévé avatnám magamat?~
1834 Ut| elítélve; nem valami politikai bűntettért, hanem közcsendháborításért.
1835 2| akarja kielégíteni, az eszik burgonyát és boldog. Ha pedig a gyomrát
1836 2| inkább, akkor a szívnek jut a burgonyatáp. Ha teneked arra van első
1837 16| pattogó tűz elé lépett, s a burkoló nagy kendőt szétnyitá homlokán,
1838 8| hátuljában egy köpönyegbe burkolt férfi ül, ki azalatt, míg
1839 33| is kérjen, s az elnök úr burnótjának magasztalására nagy osztentációval
1840 33| Blum úr kiveszi zsebéből burnótszelencéjét, és felnyitja annak fedelét –
1841 21| mellénye zsebéből kivett égy burnótszelencét, nagyot szippantott belőle,
1842 16| lenni közel.~András megrázta búsan a fejét, s erősebben fogta
1843 30| féltés, kéjérzet és sötét búskomorság; melynek van vágya a távollétében,
1844 14| vagy az asszonyoddal, he? Búsul-e szegény nagyon?~– Hallja
1845 32| táblabíró-világ, ott künn búsulnak faluikon, s akkor már nagyon
1846 31| fiókokban laknak. Az nem olyan bútor, mint más.~Az öreg asszonyság
1847 3| megakadván az említett maliciózus bútorban, azon szépen hanyatt esett,
1848 3| szobácska; ugyanazon festett bútorokkal, miket még fiatal, nőtlen
1849 6| hálókamra képezik lakosztályát.~Bútorzata igen egyszerű, csupán könyvtára
1850 33| királyi tábla levéltárában búvárkodtam, akkor tettem e felfedezést
1851 31| addig ne produkálja ezt a bűvészetet, amíg a findzsák az asztalon
1852 4| Uram, e csodás honszerelem bűvkörébe lépj be, és maradj meg abban,
1853 30| egy asszony, aki meg van bűvölve, aki lábainál hever, akit
1854 6| mentül közelebb értek azon bűvös szentélyhez, mely annyi
1855 11| aki voltam, s új bőrbe nem búvok, akárhogy fújják is fülembe
1856 Ut| embernek ínsége volt. A búza ára leszállt két forintra (
1857 8| házból elfutott, egy kosár búzát vitt az ölében az ezüstneműi
1858 6| valakire, ki őt kétségei közt buzdítsa, ki balsorsában védje, ki,
1859 3| ismerve nagysád honleányi buzgalmát, hozzam el nagysádhoz egy
1860 1| bájait és toalettjét nagy buzgalommal leírja, nem kímélvén a magasztalást
1861 20| a kocsin jöttek.~Egypár bűzös árkon és nádkerítés résein
1862 10| lábbal a fél világ ellen? Hát Byron lord nem volt-e sánta, s
1863 3| semmi ellenvetést sem hagyni cáfolatlan), miszerint én még sokáig
1864 29| excellenciás urakat olyan calabriai tollas kalappal a fejükön,
1865 31| bámulatos választ, hogy Calcuttából, Tifliszből vagy Connecticutból.~
1866 21| együttműködött ugyan a magyarországi campagne-ban, hanem azért tele van e
1867 1| mintha valaki egy-egy pompás cantaloupot befalás közben magasztalna.~
1868 25| témára, a szájába dugott cantalouptól, abban a kínban majd megfulladt.~
1869 23| előttem, hogy mehessek a cárig.~Rajtam fekete ruha volt,
1870 23| az óriás termetű cár ül a cárnő mellett; mintha most is
1871 6| költemény, melynek címe:~„Cassius”~„Tell”~„Desmoulin”~„Hát
1872 1| mellékterembe, ott leültek egy causeuse-re, míg velük átellenben egy
1873 21| micsoda?~– Ez engedelmével cebravirág.~– Hol ennek a hazája?~–
1874 2| s amire az illető gyár cége szokott felírva lenni: „
1875 4| a középső rúddal maga a céhmester tartá az egyensúlyt; az
1876 21| emelé a menekvőt gyorsan célba véve. Egy pillanattal elébb,
1877 15| személyleírásával betöltött. E célból szemüvege is föl volt téve.~
1878 10| rehabilitált, nagy fényes celebritásokat elfelejtett emberekké sorozott
1879 29| tu van minden újabbkori celebritással; bejáratos a legelőkelőbb
1880 3| orrú csizmával akar eljutni céljához; még akkor a gumi felcipők –
1881 6| mint kiknek valami bizonyos céljuk van, de az nagyon sietős,
1882 28| vonított.~– Nem tudom, hova célozhat ön?~– No, ezt a szót tőlem
1883 9| a szemeim, nem tudok már célozni. Itt ez a zsebkendő: ennek
1884 8| parancsszavára lépve, fordulva, célozva, mint az igazi katonák:~„
1885 6| életre, midőn már a halálban célt értem, mármost lássa, mire
1886 9| érkezett jövevény nagyon céltalanul tenné, ha valami kérdésre
1887 22| találkozni. Érzette sebző célzások nyilait pályatársai elvetett
1888 2| fejjel kisebb – szólt aggó célzással a jó öreg.~– De hát anyám
1889 2| ugyanegy volt, hogy az ilyen célzatok egészen megjárták kettőjük
1890 22| gúnypillantást, a sértő célzatokat tudta azzal a dacoló mosollyal
1891 30| E helyről”? – kérdé Béla célzatos hangnyomattal.~Szerafin
1892 1| tán mint „perplexitás”-ra célzó gúnynév használtatik, meg
1893 2| visszavonni a társaság valódi centrumához.~– Pusztafi úr, holnap délben
1894 Ut| kegyetlen mulatságom, hogy a cenzor minden lépten-nyomon lefoglalta
1895 34| leégett fűzfára, s egy követ cepelünk oda, ahol derék bajtársunk
1896 11| hatot, vagy vakot!” Még ceremónia is kell? Még családfő is
1897 23| ó-nemesek vállain; a feszes ceremónia-mester, ki a csoportokat rendezi;
1898 32| Lávayné házában nincs még cérnaáruló bolt. Kár, hogy az is Pesten
1899 32| salva guardia küszöbén tűt, cérnát.~Mikor a vénember végigmegy
1900 30| Az túlnan rajta. Abban a chamois kabátban.~– Úgy? Az is egy
1901 18| Bizonyosan visszaveszik abba a charge-ba, amelyikben átlépett, mert
1902 2| tigrisek farkát is meg meri cibálni, mikor tudniillik a bőrük
1903 1| látszik, hogy gondoskodott Cicero a maga házáról.”~– Az élc
1904 2| Pusztafi.~– Az a vörös, a Cicke. Hahaha, magamat ajánlom.~
1905 2| kapuig, behítta a szobába Cickét, adott neki cukrot, megsimogatta,
1906 6| homlokával: Danton; az a cicomás alak: Robespierre; az a
1907 34| ijedsz. Mert nem Bayard és Cid énnekem a bátorság eszményképei,
1908 9| Ezt beszélte Bárzsing, cifrán illusztrálva, s hogy nem
1909 30| herceg el volt ragadtatva cigányai által, s akarta, hogy Béla
1910 30| várnak reájuk odalenn. Két cigánybanda fog versenyezni. Az egyiknek
1911 9| értek el; úgy híják, hogy cigánymező. Azért, mivel ezen a téren
1912 10| faluról szinte beszorult a cigánymezői sátorutcába, de annak a
1913 30| Vannak órák, amikben a cigánynak elsőbbsége van minden szép
1914 30| innen-onnan ismeri.~Azzal aztán a cigányokhoz mentek.~Vannak órák, amikben
1915 4| melynek zenekara skarlát ruhás cigánytrombitások csapatja fehér lovakon;
1916 15| mely még a láthatáron alol cikázik.~– Nem tesz semmit – dörmögé
1917 14| Melchior agyán egy örömvillám cikázott keresztül.~– Bélának ott
1918 Ut| ránk a Zichy Nándor gróf cikke miatt, s kiadta a parancsot,
1919 Ut| akkor aztán énhozzám hozta a cikket. Én közöltem azt barátaimmal;
1920 Ut| közcsendháborítás miatt ellenzéki cikkünkért, hanem aztán előfogták a
1921 34| azután e jámbor, nyugalmas cilinderkalapos jelen vesz egyhangú zúgásával
1922 29| tartják, hogy csak fidélis cimbora legyen valaki, aztán a nyilvános
1923 29| tudnád-e őt hagyni most, víg cimborák kedvéért. A nő átvette a
1924 34| boldogított. Ellenséggel cimborált? Nem: – meghódította azt.
1925 34| nőd nyakára ilyen iszákos cimborát engedek hozni, mint én!”~–
1926 30| Van is mit válogatnunk a címekben mai világban. Egyforma kutyák
1927 9| tollat viselnek, kik grófi címekre vágynak, a radikális és
1928 1| melynek kapuját ily hatalmas címer szárnyai védelmezik, kétszerte
1929 1| festve, közepén nagy nemzeti címerrel, a görbült keresztes koronával
1930 Ut| méltóságosabb címmel, az „apa” címével. Akkor született az első
1931 2| Saint-Justömnek szoktalak címezgetni? Vagy te Saint-Just? Vagy
1932 33| érkezett egy levél, hozzám címezve, melyen Szerafin kézvonását
1933 7| az íróasztalon, melynek címlapján e szót olvasá:~„Juditomnak.”~
1934 Ut| titulusoknál méltóságosabb címmel, az „apa” címével. Akkor
1935 19| tedd fel ezt a postára, s a címre küldd el.~– Jó. Hisz azért
1936 Ut| létre a Politikai divatok című regényem.~ ~
1937 25| szájából az „asszonynéném” címzés.~– Hiszen tetszik tudni,
1938 33| hogy ezentúl minden hozzám címzett levelet elébb te olvass
1939 19| futó léptek, a visítás, cincogás a szögletekben, a kaparás
1940 34| Büszkeség? – szólt Pusztafi cinikus gúnnyal. – Hát tenyésztik
1941 6| kedvetlen órái, amikben a cinizmusig ment nála a hiúság hiánya.~
1942 19| egy szép cifra papirosos cinklappal borított üveg nyaka akad
1943 9| köpönyeg alatt fát, szénát cipel haza; a széna éjszakára
1944 33| nagy tekercs írás, amit cipelsz?~– Ez egy válóper.~Mindenki
1945 9| még, hogy ez az egyetlen cipő a világon, mely a kárvallottat
1946 9| oda van fagyva; mikor a cipőjét felhúzza, s egy kis kerek
1947 34| Tíz-tizenegy óráig színházban, cirkuszban mulatni, azután víg társaságot
1948 12| bajtársa fekszik. Néhány cirmos kölyökfarkas szétfutott
1949 31| aztán „quis quid optat, cito credit”: ki mit óhajt, könnyen
1950 30| kérnék, s nem tudnék senkivel civakodni; hanem azért jöttem, hogy
1951 30| ügyvéd vagyok; annyiszor civakodom egy nap, ahányszor ügyfeleim
1952 6| fődolog. A színpadi királynék civillistája nálunk nem olyan nagy, hogy
1953 12| csoport olyan közel volt, hogy civódásaikat lehetett hallani. Az elesettek
1954 25| igaz, hogy pompás reine Claude-ok; nem hiszem, hogy Versailles-ben
1955 13| oly egyszerű az, mint a Columbus tojásának története. Egy
1956 12| volt ő halva jól.~A kartács combját zúzta szét, s a hosszas
1957 15| Hiszen olyan „amabilis confusio” uralgott már, ahol ily
1958 31| Calcuttából, Tifliszből vagy Connecticutból.~A szellemek azonkívül demokraták
1959 29| aposztázia, hanem csak mutare consilium in melius, hogy ami tegnapelőtt
1960 33| az a hely, ahol a Fertőy contra Hargitay pör végtárgyalása
1961 21| mond, ami eszébe jut.~– Au contraire! Mindennek az igazi nevét
1962 10| tevékeny ifjúi hevük által a contrapondiumot vélték képezni a tudós akadémiával
1963 3| három csak kívül írja rá a coramizálást.~Fertőy édeskés hangon szólt
1964 9| Bizony, édes kincsem, az nem cotillonfigura!” – szokta ilyenkor dorgálni
1965 31| aztán „quis quid optat, cito credit”: ki mit óhajt, könnyen
1966 32| ugyanaz a kép; a biztatás, a csáb, megelégedés, a családi
1967 32| keresztül? ki el merné, el tudná csábítani Judit kedvesét?~– Van.~–
1968 2| Olyanok, akik szép szavakkal csábították; még az is, aki jegygyűrűjét
1969 34| öten-hatan rohannak rám, mint a csahos ebek, amik kígyót hajtottak
1970 15| emlékező köznép még most is Csák Mátyás nevéről híja az általa
1971 19| félrehárítani azon a helyen, s csakhamar ráakadtak a megígért rézgombra
1972 5| elveszni azt, akit szeret.~Csáklyával kezében addig kereste őket,
1973 9| csak színből verekesznek, s csákóik mellett fehér tollat viselnek,
1974 5| a vakon rohanó néptömeg. Csákója sem volt a fején, úgy vágtatott
1975 8| aranyzsinórral, paszománttal; zöld csákóján rettenetes sastoll. Az ember
1976 4| is eltűntek nemsokára, a csákókat és kardokat bizonyosan belelökték
1977 8| utcán világoskék dolmányos, csákós csapatrendekkel találkozott;
1978 4| vetett mentével, fityegő csákóval, hosszan engedve maga után
1979 30| teszed. Rendes ember, és nem csal meg. Egyébiránt én kitalálom,
1980 34| rég le van törülve, ~Új családdal régi asztal körülülve.~Nevét
1981 11| Még ceremónia is kell? Még családfő is kell? – Respublika! –
1982 7| hogy egy botránynak, mely családilag közel érint, törvényes úton
1983 34| börtönsírjaikból, s visszaadta őket családjaiknak.~Mennyi ünnep volt akkor
1984 33| töltsön a közös tálba, melyből családoddal ebédelsz. Mármost hitesd
1985 32| kereskedelmi városba, s a régi jó családok egymás után hagyogatták
1986 3| halállal halt meg. Az én családomban nem szoktak csendesen, ágyban
1987 1| még aznap el is utazott családostul falura, elszántan mindaddig
1988 21| hercegkisasszonyok a Volozov hercegi családtörzzsel, tehát legjobb lesz, ha
1989 11| Bácsinak kell képviselni családunkat, mert anyám beteg, s közelebbi
1990 24| Bárzsing nem késlekednék csalásnak nevezni, de itt egy megvolt,
1991 30| ábrándozással, végződik csalatkozással, s a szereplők öt felvonáson
1992 32| fogok tenni? Nem fog bennem csalatkozni. No, az nagy számadás lesz.~–
1993 29| vártam öntől; valóban nagyon csalatkoztam volna önnek éles elméjében,
1994 20| Bárzsing; hogy vádolják csalfasággal, alattomos rászedéssel,
1995 9| ismét és ismét átolvasták a csalhatatlan jellemző okiratot, azalatt
1996 16| csörtetését lehetett hallani a csalitban.~A farkasok számba sem látszottak
1997 15| dugott szivar befejezi a csalódást; hanem azért mégis annyi
1998 32| álomképeknek, a csábító, csalogató képzelmeknek; mind szétrepült,
1999 Ut| korszak (1861-ben) azt a csalóka reményt költötte fel, hogy
2000 16| valóban Judit emléke nem csalt. Az első kanyarulatnál,
2001 24| igényeket adott kezeinkbe, nem csaltuk ki, nem erőszakoltuk az
2002 30| kezeit.~– Szerafin! Az a csapása az égnek érjen engem, amit
2003 4| mondják, hogy e nép még csapásaiban is szereti, imádja és nem
2004 8| besorozta volna az egyiptomi csapások közé: a poloska.~A honfi
2005 13| rendes sorban jöttek a bal csapáson; a jobb csapás üresen volt
2006 33| hogy amidőn a kikerülhetlen csapással le fogok ütni a Fertőy névre,
2007 13| A széles országúton két csapásút volt törve. A szembejövő
2008 12| fellobogó láng. És ezalatt egy a csapatból, távol a tűztől, lován ül
2009 4| ruhás cigánytrombitások csapatja fehér lovakon; mind szép
2010 8| mellé sorakozott; a tisztek csapatjaik élén jártak, keltek; Kapor
2011 13| hangon valamit kiáltott csapatjának, mire ez kancsukájához kapva,
2012 23| azután hallottam katonai csapatlépteket, dobpörgést, lánccsörrenést;
2013 13| lovait, s azzal – – fele a csapatnak hátravonult, és utat nyitott
2014 8| mellette elhaladó nemzetőri csapatokra, mintha nem is léteznének
2015 11| és aztán a dobszóra lépő csapatot, mely ragyogó arccal, rongyolt
2016 8| világoskék dolmányos, csákós csapatrendekkel találkozott; azoknak már
|