120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
2017 6| trónját mint háborodott tenger csapkodta körül, valóban hallható
2018 34| hogy ahol parádét lehet csapni, azt az alkalmat elszalasztaná.
2019 16| holtuk után is szeretnek, nem csapodárok többé.~Ez édes ábrándok
2020 23| mindannyiszor egy nehéz csappanást, mintha valami éles vas
2021 2| voltunk, Linzben; együtt csaptunk fel; te, úgy látom, sokra
2022 15| ablakon keresztül, mihez csapzott fejét bódultan hajtja le
2023 13| más kocsissal összejön a csárdában meg az istállóban, ne legyen
2024 15| isten hírével.~A faluvégi csárdáknál Kapor uram csak úgy beszélt
2025 30| gyöngytyúk; ha majd egy csárdást akarsz valamelyikkel táncolni,
2026 22| után robogtak a színház csarnoka elé, selyemruhás delnőket,
2027 20| fel, aki ismeri egy József császár idejében lerakott, s azóta
2028 29| szalagcsillagokat, s ha egy-egy csatadalát elolvasná valaki, amit akkor
2029 9| ott van, mert onnan már csatadalt is írt.~Az öreg asszonyság
2030 13| bizonyos, hogy ez minden csatai rohamnál nagyobb merénylet
2031 1| tömegei, zászlói, előharcosai, csatái, győzelmei és veszteségei,
2032 10| semmi köze nem volt is a csaták sorsához, a politikai élet
2033 6| meglátja, lelke elveszti csataképességét. Hirtelen odament hozzá,
2034 1| feledhetlen emlékű házi estélyek csatamezején; míg a zöld kapu pártját
2035 18| lehetett.~Mikor a segesvári csatának híre jött, s vele együtt
2036 12| lappangott, s félig-meddig csatárláncban ügetett kifelé a mocsárból.~
2037 8| uram is lecsatolta állára csataszíját, s legénységének megparancsolá,
2038 23| mind.~Féltem, iszonyodtam a csatától; de ha ő rám tekintett,
2039 8| a harmadikat.~Az ember csatával álmodik, felébred, puskát
2040 13| viharban, éjszakán, álutakon, csatázó táborokon keresztül, egyedül
2041 16| átöltözés, a várőrséghez csatlakozás megmagyarázták előtte, amit
2042 1| főhadnagyhoz most egy kapitány is csatlakozik, egy izmos vállú, idegen
2043 1| másikig, nagy római fejes csatokkal, a sötétkék dolmányok gombjai
2044 11| martalékra, föld rendül, ég csattan utána.~– Pompásan lőnek.
2045 13| ketté; egy szobában tompa csattanás szól; talán valaki meglőtte
2046 12| ötlete támadt. Nádleveleket csavargott össze szivar gyanánt, mikor
2047 3| minden fuvallat más irányba csavarint. En szilárd ember vagyok.
2048 10| Le lehet ennek a tetejét csavarni, ugyebár.~– Igen ám, még
2049 30| ültetnek, mely először befelé csavarodik, azután a górt elérve, onnan
2050 32| tüskés, bozontos, őszbe csavarodó szakállakat eresztettek,
2051 30| elérve, onnan megint kifelé csavarog vissza.~A herceg olyankor,
2052 14| egy néhány gyomszagú utcán csavarogtak végig, amiket csak deszkakerítés
2053 35| egy kicsit apprehendálva csavarta félre a nyakát.~– Nono:
2054 33| mikor azt a papírgyárt Csehországban nagy ünnepéllyel megnyitották
2055 7| megszűnt.~És mind e prózai csekélységen keresztül megtalálja a lélek
2056 15| sokáig sírnia kell, hogy a csel sikerüljön. Óh, e kegyetlen
2057 23| ez lehetetlen, Szerafin csélcsap; ma csupa tűzláng egy új
2058 13| rábízza, kezet szorít a cseléddel, s odább küldi. A szobákban
2059 13| bízod magadat?~– Felöltöm cseléded gúnyáját, és szolgállak
2060 30| járást még korábbi időkből; a cselédeket is, akik ott voltak, de
2061 21| herceg. – Ön olyan szépen tud cselédekkel gorombáskodni, mintha pólyás
2062 21| kertész is egyike volt azon cselédeknek, kikről a meghalt hercegnő
2063 14| magával be a városba egy cselédemet?~Kapor András uram egy kicsit
2064 30| gentlemanben egy hajdani cselédemre ismerni, ki politikai okokból
2065 7| elhagyja-e őt? Meghagyja-e cselédének, hogy mikor jönni fog, mondja
2066 14| háromnegyedet egy után, egy cselédforma közelített felé az utcán,
2067 14| kicsit neheztelt.~– Ha a cselédjében jobban megbízik, mint énbennem…~–
2068 1| applikálva látjuk egy belső cselédnél, akitől társai azt kérdik,
2069 14| van.~Az a leányzó ott a cselédruhában – Judit volt maga.~És ezt
2070 1| hang nélkül, amitől a többi cselédség majd szétesik, aki nem szokta
2071 21| nejét rágalmazni fogják, az cselédszájra kerül, s azt ön is meg foga
2072 14| szóljon hát kegyed, hogy mit cselekedjem én? – szólt e tárgytól kínozva
2073 2| valami elhatározó dolgot cselekedjünk. Neked rég Pesten kellene
2074 7| hozzá:~„Jól tetted; helyesen cselekedtél.”~És amint virágállványát
2075 17| megcsókolta annak ajkát.~– Mit cselekszel? – Ne kísérts istent!~Óh,
2076 23| fordulva, nem láthatta, mit cselekszem. Dühös voltam rá. Akartam,
2077 2| elgondolod, hogy teérted cselekvém azt a rettenetes önmegtagadást,
2078 31| Ezek az emberek alávaló cselszövénnyel fontak engem körül, hogy
2079 10| de én önnek semmi olyan cselszövényben nem szolgálok, ami Lávay
2080 14| irigykednek egymásra, rágalmaznak, cselt szőnek, de akinek honfibánata
2081 2| a kérdés a „provokatőr” cselvetése: vajon mit fog rá felelni,
2082 2| pedig még hátra volt a sok csemege, a sok befőtt, aszalt gyümölcs,
2083 2| számadásaiban kimutatta a csempészkedést; szegény boldogultam igen
2084 23| hóhér!”~Azután megfordult, s csendesebben aludt tovább.~Vajon mit
2085 1| ebből támadt zaj le nem csendesül. Járjanak miatta a koldusok
2086 Ut| adták vissza; az ott maradt csendháborítás által okozott károk megtérítésére.~
2087 13| tanított. Az erdők méla csendje hallgatott hozzá.~És e csók
2088 16| táplál.~Az erdők bánatos csendjében sokáig és messzünnen elhangzik
2089 1| nagyon fiatal ember.~– Aha – cseng közbe egy hölgyi hang –,
2090 33| megfertőztettek.~Azután csenget. Két drabant, ki az ájult
2091 35| öcsém, csak nyargalj, ha én csengetek, mert a kezemben talál maradni
2092 35| közé tartozni, kik az egyik csengetéstől a másikig azon a mondaton
2093 6| meg fog bukni! – Már elsőt csengetnek a színfal gépészeinek.~–
2094 22| keresztül; kár is volt nekem csengetni. Ismerősök bejárhatnak a
2095 35| kétszer-háromszor megrántotta a csengettyűt.~Vencel aztán törte magát
2096 3| Hargitayné asszonyság élesen csengő hangjával nagyon pöröl valakire.
2097 23| meleg kezdett el nyakamra csepegni onnan felülről. Ereztem,
2098 15| lelkét.~Éppen az első nehéz cseppek kezdtek hullani a gyékényernyőre,
2099 Ut| pennájára, hogy valami ki ne cseppenjen belőle.~Az új lap szerkesztősége
2100 15| ajtaján.~Amíg a zápor kövér cseppjei egyhangúan verik a szomjú
2101 12| feloszthatlan darabon, s csereberélnek, ami a másiknál valamelyiknek
2102 20| csak elámult.~Hiszen még a cserebogárnak is két esztendő kell, amíg
2103 13| nyergest Vidámnak; el ne cserélje őket, mikor befogja, mert
2104 10| tréfát, hogy a galamb ki van cserélve.~Akadtak gyöngédtelen példálózók,
2105 Ut| megmagyarázva – a morva cserepárnak, a mi törvénybíránknak.~
2106 7| költészetét; a legotrombább cserépedény arról beszél, mennyire szeretett
2107 34| szerzeményeimet, amik részint cserépedényékben, részint tapasztalásokban
2108 30| gondolhatott-e egy kettős cserére? A régi tüzet könnyű föléleszteni.”~
2109 1| hogy e csorbát eklatáns cserével üsse helyre. Mint ön tudja,
2110 25| asszonyság gyenge oldala.~– Cserhajú?~– Nem az, olyan sima, mint
2111 21| fel, miszerint a fák és cserjék a diáknál mind a „szép nemhez”
2112 34| találkozáskor mindig sárgább, mindig cserszínűbb pofával látok elém jönni;
2113 24| ütve le szivarja hamvát a csészébe, mintha semmi egyébről nem
2114 8| az udvarra; odabenn nagy csetepaté támadt; a két fehércseléd
2115 18| magaslaton sokat sétált Szerafin csevegő barátnéjával, abban a kínai
2116 31| melyet vidámnak, örökké csevegőnek szokott meg minden ismerője,
2117 13| fütyörészett; erdők madarai csevegtek, daloltak hozzá.~Judit pedig
2118 25| közrebocsátásában, egy úri cséza áll meg a kertajtó előtt,
2119 20| úr?~– Mit csinálok? Mith cshinálokh! Kurrrtha vasssra verrretem!
2120 1| sötétkék dolmányok gombjai csiga alakúak, a világoskékeké
2121 30| hogy fákat és bokrokat csigatekervény sorjába ültetnek, mely először
2122 30| egymással szembeállítá őket. A csigaút úgy hozta, hogy éppen csak
2123 30| elébb az egész kacskaringós csigautat végig kellett vándorolnia,
2124 30| megszorítá Béla kezét, s nehogy a csigaúton együtt legyen kénytelen
2125 16| és messzünnen elhangzik csiholó üvöltésük, míg a hajha egy
2126 2| pantallonjára varratta hosszában csík helyett, hogy azt messziről
2127 12| közeledtére, de egy vén csikasz ordas szembeállt a közeledővel,
2128 11| kenetlen hangon, mely éppen úgy csikorgott, mint minden kulcs, zár,
2129 34| amije voltál e nemzetnek: csillaga.~– Lehullott az már. Csillagok
2130 16| esti tűz, mint fénybogárkák csillagai a mezőn.~Judit megállt,
2131 22| megkérdi a legelső éjszaka csillagaitól, hogy merre van dél, s egyenesen
2132 12| magaslatokra felhalmoztak. A csillagfénynél egész várat épített körüle.~
2133 13| szerelme magasabb, mint a csillagjárás.~– Tehát velem fogsz jőni? –
2134 13| azután abrakot; a rudas lovat Csillagnak híják, a nyergest Vidámnak;
2135 12| özvegyem, így van az megírva a csillagokban. Nézd, hogy pirosodnak a
2136 9| hogy az ember ama hulló csillagoktól eléretnék, amik nappal is
2137 30| marad, az előbb kidűlttel csillagot rúgat. Áll pedig a csillagrúgatás
2138 30| megközelítéséig, ahol az ember a csillagrúgásra megérett, mint vetélytársa.~
2139 30| csillagot rúgat. Áll pedig a csillagrúgatás mulatsága abból, hogy az
2140 30| lámparöppentyűk és a csillagrúgók.~– A csillagrúgó majd te magad fogsz lenni
2141 30| elébb a lámparöppentyűk és a csillagrúgók.~– A csillagrúgó majd te
2142 12| átragyogott két földi kép csillagsugára: a hősi öntudat s a szerelmi
2143 8| nem jöhettek azok utána, a csillámló folyam nem futott vele versenyt,
2144 22| fölemelte, s két kezében valami csillámlott. Az egy aranyba foglalt
2145 23| táncterme volt az, száz csillár által kivilágítva.~A fényes
2146 12| elrejté öltönye alá, hogy ne csillogjon messziről a tűzfényben,
2147 35| két ujja között valami csillogót tartva, és megszólalt:~–
2148 8| felőle, de nem egymillió csimaz ellen, mint mi; Zrínyi Miklós
2149 8| Megmérhetetlen mennyiségű átkozott csimazt. Kisvárosok polgárai még
2150 14| gondolkozni, hogy vajon mit csinálhatnak ilyenkor a betegei, akiket
2151 24| dönthetném, de nem teszem. Csináljunk egyességet. Az én barátságomnak
2152 Ut| Deák Ferenc azt az élcet csinálta, hogy jelenben nagy Magyarországon
2153 21| elfognának, én szabad embert csináltam magamból.~– Az istenért,
2154 2| Óh, igen szívesen, csak csináltasson kegyed végrendeletet, amennyit
2155 17| halotti ruhába, koporsót csináltattak neki, s meghúzatták a harangokat,
2156 31| a földöntúli régiókba, s csináltunk magunknak a szellemekből
2157 2| terminusom van: végrendeletet csinálunk valahol. Megengedi kegyed,
2158 3| fúvással Vezúv-kitörést csinálva pipája maradéksziporkáiból,
2159 11| Nem ismer rá? – kérdé csintalanul mosolyogva Szerafin, s közelebb
2160 23| jártunk, Róbert és én. Én csínyt tettem, s Róbert magára
2161 13| ostorral csak a hasát kell csipkedni a lónak, mert aki a hátára
2162 33| nyakán és karjain körülfutó csipkefodorral. Olyan volt benne, mint
2163 33| bársonyruha volt rajta, fekete csipkefodrokkal divat szerinti merész kivágással.
2164 23| ablaktábláit, csupán a vékony csipkefüggönyök szűrik meg a beható napvilágot.
2165 21| sietett Szerafin beszélni, csipkekendőjével hirtelen letörülve könnyeit. –
2166 10| miknek felső bőre alatt csipkéket, a bádogcsecsemők, mikben
2167 1| végtelen nagy mennyiségű csipkét és függönyt és egyéb haszontalanságot.~
2168 15| nyugodni, nem a láb elején; a csípőnek nem szabad hajlékonynak
2169 32| Szerafin, mintha kígyó csípte volna meg, sikoltott fel
2170 10| közt volt a válogatás.~– Se csirke, se lúd, se más baromfi
2171 20| szólt Bárzsing, a másikat csitítva. – Én az őrnagy urat szándékossággal
2172 2| magyar nadrág és rojtos csizma, feltűrt karimájú kalap.
2173 2| hogy majd ha lesz valahol csizmadia-lakozás, melyet az „én kedvemért”
2174 8| szürke molnármester, diák, csizmadialegény és más egyéb vegyest.~A
2175 35| rajtam.~– De talán mégis a csizmáiról leverném nagysádnak ezt
2176 15| szólt az öreg, s elkezdte csizmáit lehúzni. András gazda hasonlót
2177 19| üveget a nyakánál, hozzáüti a csizmája sarkához, az kétfelé esik,
2178 2| hogy mindennap eljárok a csizmáját kitakarítani; én tehát magam
2179 10| mikben lőport, a duplatalpú csizmák, mikben titkos levelezést
2180 35| hátha nagyapád pora ez a csizmámon? Ne üsd.~Most már a vén
2181 35| az már, mint az, amit a csizmámról le akartál verni. – Isten
2182 13| ütése érhetné, az egyik cső megszabadított téged, a
2183 8| kemény töltéseket eresztvén a csőbe, puskáját le ne tegye kezéből,
2184 14| hogyan kell a zöld korsó csőbimbójából szopva inni, hogy az ember
2185 24| mellett álhitelezők által csőd alá vétesse a vagyonát,
2186 6| vannak tömve egyetlen napba!~Csoda-e, ha e napnak nem tudott
2187 35| bizonyosan észrevette, hogy ez a csodabogár csakugyan érdekli őt.~–
2188 1| eltávozott vendégen.~– Hát ezt a csodabogarat mi lelte, hogy úgy visszaszaladt? –
2189 9| hallatja majd hírül hozott csodadolgait.~Lávayné is nagyon kérte
2190 6| művésznő fog fellépni, akiről csodadolgokat beszélnek.~Csak maga az,
2191 31| levelét megszúrja, hogy az egy csodagyümölccsé nő ki, belül hamu van és
2192 34| a járókelők megálltak a csodájára.~Erre azután Lávay Béla
2193 31| édesanyám ezt az egészet csodálatosnak? – kérdé Judit megszakítva
2194 9| bámulatából magához ocsúdott, a csodálatra méltó nő már kinn volt az
2195 14| bizalmatlankodott bennem.~– Óh, ne csodálja azt, én most mindenkitől
2196 34| dolgod nála? – kérdé Béla csodálkozva.~– Hát, tudod, holmi ostobaságokat
2197 32| gyönyörködött gyermekeiben. Azt csodálom, hogy vissza tudott térni
2198 31| hátralevő esztendeit; s ha csodának nevezhető az, hogy egy férj
2199 11| Egyetlen nagy torony maradt csodára épen, amellől is le volt
2200 4| szülötteföldét. Uram, e csodás honszerelem bűvkörébe lépj
2201 22| Odakünn már a zenészek számára csöngettek, de a levél sürgős volt,
2202 4| hosszan engedve maga után csörömpölni ezüstös kardját; egy-egy
2203 11| bombák, síró asszonysereg, csörömpölő hadcsapatok: mind csak álom
2204 17| Isten őrizz.~A puskaagy csörrenése hangzott, amint azt a földről
2205 16| mind a heten, melynek csak csörtetését lehetett hallani a csalitban.~
2206 12| egyszerre megindultak nagy csörtetéssel – éppen azon hely felé,
2207 21| félrerántotta a fegyver csövét.~A herceg bámult, és újra
2208 13| arcomat ez ellennek egy csókja vagy a tiédet egy ütése
2209 15| a papírlapot csókolni és csókjai közt Béla nevét emlegetni.~
2210 7| meg fogja lepni ébresztő csókjával, ha visszajő. Mint lesz
2211 33| kerülni? Nem utasítja-e vissza csókodat, és méltán, azt vetve szemedre,
2212 17| Judit hallá, de nem érzé a csókokat, amik kezére, arcára hullottak,
2213 34| Nagy idő múlt! Nőd nem csókol, ~És a kutyád megharap.”~
2214 17| halottja arcát százszor csókolá össze, és ott maradt.~–
2215 34| távollét után ~A hű nő mint csókoland! ~Hogy nyalja gazdája kezét ~
2216 13| kezét.~– És most ölelj meg, csókolj meg.~Béla hátrahajolt, neje
2217 23| közeledett felém, és kért, hogy csókoljam meg.~Felsikoltottam. Ágyam
2218 15| legelőször összejön vele, kezet csókoljon neki. Én mondtam. Rá emlékezzék.”~
2219 15| közben azt a papírlapot csókolni és csókjai közt Béla nevét
2220 25| kisgyermekek, keresztfiacskái kezet csókoltak neki mentében, azokhoz sem
2221 34| barátok vártak az érkezőre, s csókolták az arcot, mely fekete szakállal
2222 1| versíró? Mint izé volt: az a Csokonai. Ismertem, az is nagy korhely
2223 33| bérkocsit hozatott, s egész csomag írás volt hóna alatt, mikor
2224 24| csomagot Fertőy által küldve. A csomagban három levelet talált, a
2225 20| hogy kötik össze ismét csomagokba az aszaló hídjára kirakott
2226 24| egy gondosan lepecsételt csomagot Fertőy által küldve. A csomagban
2227 12| nádkévéket hoztak a gúlába rakott csomókból, s azokat meggyújtva, ott
2228 34| pőrén szokott volna járni. A csomóra hurkolt nyakkendő igen valószínűleg
2229 4| sziget végén, beleülök egy csónakba, és csendesen horgászom.
2230 5| abban. Az volt Pusztafi.~E csónakban leste ő a halakat horogra;
2231 5| partján nagyvolt a riadal; csónakok, dereglyék kezdtek elindulni,
2232 15| mehetünk át a Vág-Dunán, mert a csónakokat, dereglyéket lefoglalták,
2233 15| fejét megrázva. – Még ha a csónakom kéznél volna is, ilyen zivatar
2234 15| lelkemre. De különben is a csónakomat elvitték.~– Óh, én tudom,
2235 6| ablaktáblái bezárva, gyertyái csonkig leégve. Előtte egy megkezdett
2236 19| odamázolt tömeg volt; minden csontja oly apróra törve, mintha
2237 34| menjenek, ~A vázak vigyék zörgő csontjaik, ~Az áldott nap hadd fehérítse
2238 32| nyugalomra kell letenni öreg csontjaimat, s ha meg nem mondanám kegyednek
2239 11| a bombasértett fák tört csontjait, s kenegette be a sebeket
2240 11| mint egy napfényre került csontkoponya. Tudom-e én, mi a hűség,
2241 20| dolga van egy olyan vén csontnak, aki már régen meghalt,
2242 33| az emfatikus öröm a vén csontnál?~Sietett Szerafinhez.~A
2243 11| násznagy. Minek arra az én öreg csontom?~Ez a fordulat már bántotta
2244 14| orvos sietett letakarni a csontvázt, s a könyvtár mögé tolta
2245 13| vágtató szekerek egyre sűrűbb csoportban kezdtek szemközt jőni; nem
2246 15| gyérülni kezdtek a jelentkező csoportok, sok megunta magát, és ebédelni
2247 23| feszes ceremónia-mester, ki a csoportokat rendezi; a katonai zenekar,
2248 11| boruló hajadonok rettenetes csoportozatából támadt. El a képpel! Ez
2249 6| képzelemtől elevenné tett kor nagy csoportozataiban, miket egy óriás lélek masszív
2250 4| hogy a néptömeg e díszes csoportozatot az ünnepjárat hevélyében
2251 1| egyúttal gondja van rá, hogy e csorbát eklatáns cserével üsse helyre.
2252 16| Ha vissza talál az éhes csorda térni!~A hidegláztól reszketett
2253 7| hogy a te szemedből ki ne csorduljon a könny.~És amint ekkor
2254 1| sarkától a másikig, a sas két csőrében egy fehér szalagot tartott,
2255 17| és halántékain a veríték csorgott alá. Óh, ez rettenetes harc
2256 12| izzó parázs volt már. A csóva lobbot vetett.~Ez rossz
2257 12| parázsvégű tekercset, s egyet csóválva rajta, lángra gyújtotta
2258 31| hogy ismét a table moving csudáira térhessen vissza a napirend,
2259 9| tizennégy tele poharat visz csudálatosan egyensúlyozott piramidba
2260 30| néha még szépen is. Meg is csudáljuk – szép, gömbölyű vállaikat,
2261 20| Amint a faluházához ért, csudálkozva tapasztalá, hogy a zöld
2262 24| bolygassuk a fülemilefészket.~– Csudálom, hogy ön egyszerre olyan
2263 29| már a színfalai, csak úgy csügg róluk a ponyva. Biz az keserves
2264 14| ott kellene lenni.~Judit csüggedten felelt.~– De ő már nem lehet
2265 22| arcvonásokon méla, mély gondú csüggetegség volt látható. Ez a kép szívébe
2266 35| A hölgy feje halványan csüggött a szék támláján alá, hanem
2267 30| a pagoda tetejét, s úgy csüggtek le világoszöld indáikkal.
2268 8| őrizénk mi együtt négylábú csürhét soha. Erre azt mondja nekem –
2269 2| három leánya, mind a három csúf és ostoba, de mindegyik
2270 8| azt azután azzal tette csúffá, hogy az egyik lábára szénát,
2271 20| papírt is kap.~Már úgy is csúfolták a szegény öreget, hogy „
2272 12| bokorba… Ne űzzenek belőlem csúfot… A kardcsapás nem fájt nagyon,
2273 24| eltűrje azt a gúnyt, azt a csúfságot, ami minden oldalról száll
2274 28| agg nő Fertőy térdeihez csuklott le, s azokat ölelte át,
2275 3| ajtót, s nemsokára be is csukta mögötte.~Ő bement, Márton
2276 9| míg az ajtót nyitották, csukták. Azután sarkantyús lépések
2277 15| Át akarnék öltözni, mert csurom víz vagyok – monda Judit.~–
2278 15| gyom között; valami hideg csúszó lesz az, aki most e helyen
2279 16| igyekezett előre. Az út csúszós volt, a hó sárra esett;
2280 15| quiproquot bátran el lehetett csúsztatni.~Mintegy háromszáz őrnagy
2281 24| úr a szivarjának utolsó csutakját is megette már; annálfogva
2282 25| versailles-i, az olyan, mint a cukor. Nicht wahr, Herr Gruber?~
2283 29| tudta venni, hogy a rafinált cukorban hány százalék kutyacsont
2284 28| ennyire? – sietett Fertőy cukrozott fanyarsággal közbeszólni.~–
2285 25| a kis menyecske szájának cuppantásáról s két összefogott ujja lejtéséről
2286 19| más is elég: rosztopcsin, curaçao, allash, maraschino; műértőkre
2287 21| mindjárt elfelejtem.~– „Reine d’Egypte Semiramide”.~– Igaz,
2288 29| fejét, midőn e nagy úrral dacolni merészelt.~Nem fogja azt
2289 22| célzatokat tudta azzal a dacoló mosollyal fogadni, amivel
2290 10| ment Lávay, hová lett a kis dadogó?~Melchior elmondta róluk,
2291 33| Bárzsing felállt, és valamit dadogott, mintha olyasmit kérne,
2292 34| hogy a lábai meg vannak dagadva az átkozott levegőváltoztatás
2293 8| olyankor itten sétálni. Nappal dajkák és pesztonkák választák
2294 6| elhagyott helyekre; játszik dajkákat, öregasszonyokat, tréfás
2295 34| Kék macskánál a kisdedóvó dajkám.~Béla nem tudta, hogy könnyekre
2296 34| leszek dajkája”. De magam is dajkaságon vagyok. Csupán tejjel élek.
2297 11| aláviharzik az érkezőkre mint dal, mint üdvrivallás, mint
2298 34| jelvényem, ~Most bogár szól dalaimba; ~Hajdan pálma volt eszményem, ~
2299 6| városra, amit még egy elkésett dalhang sem zavart meg.~De e nyugodt
2300 2| diadalkapu készül fenyőágból, dália vitézkötéssel; azt már senki
2301 8| ellenségnek áldozatul esnek a daliák. Leónidasz küzdött egymillió
2302 1| a tiszteletére rendezett dalidóban Holdváry Szerafin kisasszonnyal
2303 34| könyv címe ez volt:~„KESERŰ DALOK.”~Írta egy „Kísértet.”~Szerafin
2304 12| Némelyiknek jó kedve támad, s dalolni kezd, másik táncol hozzá,
2305 22| kilépni, korsóval kezében, ki dalolva ment le a lépcsőn; valószínűleg
2306 2| van első gondod, hogy nőd dáma legyen, s szükséget ne lásson,
2307 30| esteledett, a szüretelők távoli danája kezdett felhangzani, s Béla
2308 3| átlátandják akkor, milyen vas dandárral leend dolguk, s eszükre
2309 22| szolgálatot is hozzá. A tudós, a dandy, a hős lovakat vakart.~S
2310 3| idején a látogatóba menő dandynak tojástáncot kell járni a
2311 29| te, hol Fertőy a fülembe danoltok, arról a bizonyos emberről,
2312 6| tekintetével, faltörő homlokával: Danton; az a cicomás alak: Robespierre;
2313 16| esni.~Eleinte csak apró darában szitált alá, utóbb sűrű
2314 21| jobbágya lakott, akinek darabját szabadságában állt száz
2315 21| kénye szerint a rábízott darabjával az országnak. A hercegnő
2316 22| Most már nem bízhatta egy darabka papírra férje élet-halál
2317 12| huzakodnak egy-egy feloszthatlan darabon, s csereberélnek, ami a
2318 12| fordulva, kezében a hosszú dárda. Ez az őrs.~Az ifjaknak
2319 12| lóhátról utánanyújtogatták dárdáikat, keresték a víz alatt, míg
2320 13| veres süvegeikről, hosszú dárdáikról messziről meg lehet őket
2321 35| Szerafin aggodalmait. A dáridó hevélye szétszórta vízióit;
2322 22| divatra? Mikor az ember darócruhát öltött, pórköntöst, nem
2323 Ut| fogságot kért ránk kiméretni.~– Das übrige ist für die schöne
2324 33| nap különben is nevezetes dátum volt a két családra nézve.~
2325 Ut| megfosztatott a nemességétől (amire Deák Ferenc azt az élcet csinálta,
2326 15| értelmébeni visszaadására.~„Debet – oportet – il faut – deve”, –
2327 10| összetalálkozott Bárzsing Debrecenben egy régi ismerősével, de
2328 10| még azon éjjel elhagyta Debrecent.~ ~A hadtudomány akadémikus
2329 2| boldog. Ha pedig a gyomrát dédelgeti inkább, akkor a szívnek
2330 23| alakot kezdtek ölteni. Holmi deficitek, miknek eredetét felfedezni
2331 34| hallottam én ezt az embert deklamálni, s mennyiszer láttam szaladni;
2332 8| óriás, őrnagyi gallérral, deklamált a zenekar pulpitusa előtt.~–
2333 15| szelíden előrehajlani, hanem délcegen föltartva kell azt viselni;
2334 31| felelne, mert önben igen sok delejességének kell lenni.~Judit nem akarta
2335 5| lebegtek alá; amint a fenn delelő nyári nap keresztülsütött
2336 1| városkának, ilyen ünnepnap délelőttén két urasági hintót is lehete
2337 8| Megdöbbenve néztek össze: ez nem délharangszó, nem óraütés, ez tűzilárma!~
2338 2| aggodalommá válik bennük. Deliségükért elszeretik őket a lyányok
2339 2| Hargitayné terve szerint, a város delnői, az ő vezérlete alatt, ünnepi
2340 23| hallotta.~És valóban a szép delnőnek nehéz lett volna hírét nem
2341 33| megnézheti.~Béla bámulva nézett a delnőre. Szemei látszottak kérdezni
2342 21| követte.~Itt az egymásra hajló délszaki növények zöld árnyékában,
2343 32| nagyon nélkülözte azt, hogy déltájon nem látja a tisztes öreg
2344 16| azokat majd járni, szánnal.~Déltől estig jártak már, és mindig
2345 10| Egyetlen öröme abban telt, ha délutánonként ellátogatott Judithoz, s
2346 30| akkor szabadelvű volt és demokrata.~Vannak ritka példányok,
2347 31| Connecticutból.~A szellemek azonkívül demokraták is, s anyagi érdekek által
2348 21| lehessen, kénytelen volt elébb denaturalizáltatni magát, s ennek folytán lemondani
2349 1| küldetett a kancelláriához önnek denunciációjával. Valószínűleg ő maga volt
2350 29| Úgy látszik, hogy engemet denunciálnak előtted.~– De ki? – szólt
2351 10| szoktak fordulni: „és”, „az”, „der”, „le”, „un”; csak egy ilyen
2352 19| hogy a lelt palackokat a derce közé bedugdosta, egy földrendítő
2353 5| nagyvolt a riadal; csónakok, dereglyék kezdtek elindulni, a hídtöredék
2354 15| Vág-Dunán, mert a csónakokat, dereglyéket lefoglalták, elvitték és
2355 10| a tűzveszedelem hevében dereglyére tétetve, elszállíttatá Neszmélyre;
2356 15| fel a karjait. És azzal dereka körül kötötte az egyszerű „
2357 34| nyakaztat le, mint náladnál derekabb hazafi.~Pusztafi keserűen
2358 12| letette válláról, fejét a fa derekához támasztá, és bátorítva monda
2359 11| esett a két ága közé, hogy derékig kétfelé repesztette, ott
2360 19| Azon aztán dühbe jött; derékon kapta az egész szál gyertyát,
2361 19| igen jól illett egy karcsú derekú ménesi, villogó, mint a
2362 2| már abba a trécselést; a derelye mind elázik!~– Aminél nagyobb
2363 30| ha Szerafin akármi áron deríti fel kedélyét.~Hogy mi az
2364 17| szerettek.~Judit a halálos dermedésből életre térve, nehéz ideglázba
2365 17| ha napok múlva idegeinek dermedése fölenged, ha fölébred, hogy
2366 5| átölelé, mindkét karját dermedt erőszakkal fonta vállai
2367 32| arcán ismét kezdett életpír derülni. A herceg, ki őt néha meglátogatta,
2368 2| szegény anyádat.” Pusztafi derültebb hangulatot akart adni a
2369 35| búcsúzni kezdett. – Ilyen derültnek régen láttam önt, szép asszony.~–
2370 30| famíliádnak, in ascendenti et descendenti; boldog ember vagy. Két
2371 6| címe:~„Cassius”~„Tell”~„Desmoulin”~„Hát a negyedik ki lesz?”~
2372 12| árbocvitorla eltűnik, tört deszkadarabokon úszók maradnak csak fenn
2373 9| paradicsom volna a négy deszkafal ürege; akkor olyan tökéletes
2374 17| egyedüllétben a koporsó deszkái között imádni a halált mint
2375 17| recsegtek, azután a padlás deszkáin hangzottak a lépések, amint
2376 6| Kedvetlenül lép gyűlölt deszkáira, s vándorol más által elhagyott
2377 6| Megkezdeni az új életet azon a deszkákon, mik a világot képviselik,
2378 20| tagokkal, egy szál pucér deszkán ülve s a lőcsbe kapaszkodva.~–
2379 20| Felülök a kocsis mellé a deszkára.~– Ne menjen drága jó uram –
2380 9| mikor leültek a felfordított deszkaszekrényekre, a földre, a leterített
2381 14| tenné azt, hogy egy mentő deszkát, mit a hajótöréstől megkapott,
2382 9| közepén el volt rekesztve deszkával; a belseje volt a hálószoba.
2383 15| Debet – oportet – il faut – deve”, – stb. ez mind csak annyit
2384 29| bizonyos, aki per avia et devia a végrendelet eredetijének
2385 30| gondolja magában: „Üssön meg a devla! Adnátok inkább egy pohár
2386 25| mint egy gyereket, mint egy dezertor katonát, és nekem vén fejemmel
2387 5| volt ez!~Midőn a zászlós diadalíveken át rohant a jajgató néptömeg
2388 12| Nem fogják véres fejedet diadaljelül hurcolni véres agyaraik
2389 2| jegenyegallyakból; amott diadalkapu készül fenyőágból, dália
2390 2| azért jöttem ide, hogy a ti diadalkapuitokat sorra nézzem, s kisasszonyaitoknak
2391 5| harangok. A menet az első diadalkapun jött át. A nép üdvkiáltása
2392 6| elégülten, jókedvvel jött. E diadalmámorral telt közönség előtt lépett
2393 30| idillt.~Volozov engedte diadalmaskodni szomszédját; mosolygó malíciával
2394 2| bizonyítványaival! Az pedig éppen diadalnap volt, midőn a cenzúrát letette,
2395 5| miket ő képvisel, tartják ma diadalnapjukat.~Le is van írva a szép dialektikával
2396 1| zöld kapu pártját találjuk diadalra jutottnak, midőn vándorszínészek
2397 6| arcán lehetett olvasni a diadalt. Nem kellett kérdezni, hogy
2398 17| nevetéssel mutatott rá; diadaltól hevült arcán a könny és
2399 11| álom és álmodás. Azután a diadalünnep, a felzászlózott romok,
2400 4| tudja venni. Itt van most e diadalút; egyik dicsőséget nyer belőle,
2401 6| dicsőség. A királynét taps és diadalzaj fogadja, felvonás után háromszor
2402 3| mint egy menyasszony.~A diadémmal olyan volt – mint egy királyné.~
2403 6| palástját, feltette fejére a diadémot, kilépett a megvilágított
2404 21| miszerint a fák és cserjék a diáknál mind a „szép nemhez” tartoznak.~–
2405 5| diadalnapjukat.~Le is van írva a szép dialektikával alkotott szónoklat, s Hargitay
2406 21| az oly valóságos „gmoan” dialektus volt, hogy azt ugyan senki
2407 29| elsőbb eseteknél hízelgő diatribákkal kenik a lelkes publikumot,
2408 31| megboldogult lelkeknek minden dibdáb halandó ember parancsolhasson,
2409 25| szebbek, kedves asszonynéném – dicsekedék Blumné, midőn a dinnyeágyak
2410 9| gunyhócskában, s hallgatta a mások dicsekedéseit. – Ha a jelenvoltak valamelyike
2411 22| azt mutogatta úgy, mint dicsekedést.~Hisz mindazok, kik sérték,
2412 6| Juditot. Hisz ő csak nem dicsekedhetik saját talentumaival.~– Óh,
2413 30| nevezetes szerencsével fog dicsekedhetni.~Hanem azért a hölgyek nem
2414 17| térdre… Minden jó lélek dicséri az urat!~A hulla merően
2415 31| akinek csak a fiát kell dicsérni, akkor aztán, mint a cseléd,
2416 2| már olvasni tudott; hogy dicsérték, mikor nagyobb lett, latin
2417 23| pillanat múlva ismét a bűnbánat dicsfényében a családi hűség enyhe légkörébe
2418 5| megtört sugáritól szivárvány dicskör képződött itt alant.~E szivárványos
2419 11| átkozni fogja ön, akit most dicsőít, és a szerencsétlenségben
2420 6| rettegés, az elkapó büszkeség dicsőített kedvese miatt; a vakmerő
2421 29| emberek, mint ő, voltak a dicsők, s az olyanok, mint Béla,
2422 1| volt a boldogságban, mint a dicsőségben; vasárnaponként a vidékről
2423 Ut| tragikus és komikus alakja a dicsőséggel és rémekkel teljes korszaknak
2424 Ut| valami fölépítve. A nagy, dicsőségteljes harcból, mely a szereplő
2425 31| városba, látta, hogy az dicsőségtől van környezve, karjaiba
2426 2| egyenként elfogdossák, s dicsőségüknek tartják, hogy ha megtöltve
2427 31| emlékezem a szenvedésekre, a meg dicsőülésre, mely Pál apostolt felmagasztalá,
2428 2| ügyésznek, s akkor aztán itt dicsőülsz meg az Úrban. Most tehát
2429 30| önfeláldozó imádó; ő csak dicsvágyból hódít. Tetszik neki az,
2430 8| rosszul vagyok – válaszolt dideregve Bárzsing.~– Igyék egy kis
2431 19| meg szereti a kocsmárost. Didldáj.”~Háromszor is eldanolta,
2432 19| kocsmáros megveri a feleségét. Didldumdáj. A kocsmárosné szeret engem,
2433 Ut| kiméretni.~– Das übrige ist für die schöne Verteidigung! – mondá
2434 15| pénz?~– Hát az egy havi díjad, ami még kijár.~– Úgy? Igaz.
2435 29| birtokába adja feleérték díjáért, addig ön megelőzheti őt,
2436 4| meghallani kárba veszett dikciódat; legalább halljam én.~–
2437 2| Lemondtál-e a holnap esti dikciózásrul?~– Le.~– No, akkor szervusz.
2438 8| Már most hol fognak majd dikciózni a tekintetes karok és rendek?~
2439 30| maradni velem? Ugye keserű dilemma?~– Sőt igen kellemes a választás –
2440 32| szerencsétlen volt ahelyett, hogy e dilemmából egy bonmot-val kivágja magát,
2441 34| volna kiosztva milliomod dilúcióban e földön, minden férfinak
2442 19| meg, ahogy valami magyar dinaszta pincéjéből kiszabadíták.~–
2443 25| dicsekedék Blumné, midőn a dinnyeágyak felé sétáltak –, nálam már
2444 31| ő nem evett még abból a dinnyéből, amivel egyszer Blumné a
2445 1| tálcát hoz ki feldarabolt dinnyehéjakkal, messzire eltartva magától,
2446 25| viseli. Kegyed cukrot eszik a dinnyéhez? Kóstolja inkább sóval,
2447 25| szomszédasszonynak igazán pompás dinnyéi termettek; azt meg kell
2448 25| ami éretlen.~– Hanem a dinnyéim szebbek, kedves asszonynéném –
2449 25| sétáltak –, nálam már érett dinnyék is vannak, s különösen a
2450 31| a számban volt az íze a dinnyének, amint megláttam bejönni
2451 15| időhöz való. Mi az? Egy dióhéj ebben a zivatarban. Jótét
2452 11| velök, egymást hajigálták, diót, mogyorót törtek velök.
2453 34| ott kapáljam az európai diplomácia tetteinek homokos, atkás,
2454 3| való hallgatózás nem volt diplomáciai rangra autorizálva, s amikor
2455 2| rá, hogy „brávó”. Ez már diplomatának született fickó: nem is
2456 9| kegyes szándékú elferdítések diplomatice meg vannak engedve.~– Él
2457 4| előre láthatta, ahogy a díszhintó a hídra ért, az örömujjongó
2458 4| lovag közepett, aranyos díszhintóban maga a nádor, egy szép daliás
2459 18| fekete atlasz-szalagokkal díszíté föl, holott tudnia kellett
2460 18| mély gyászt bársonyszalag díszítmény fejezi ki.~Szerafinnek igen
2461 1| kívül a kapun nem csupán díszítményül vannak odafestve, nem is
2462 11| májusfákkal is fel vannak díszítve. Tetőtlen épületeken sokszor
2463 2| kézitáskákkal, bőrtokos díszkardokkal, kik mind ismerőik, rokonaik
2464 6| klasszikusok remekei mind pompás díszkötésekben állnak. Falain acélmetszetű
2465 4| uratlan fövegek, fenn libegő díszkoszorúk és lemaradt zászlók. A többi
2466 21| hogy bizonyos helyeken diszkreditáljon.~– Nono herceg, én tudom,
2467 2| férfiúnak, a holnapi nagy díszlakomára meghívó jegyet vagyok szerencsés
2468 1| olvasó-, igazító-, emlék-, díszlet-, és jelmezpróbák megtartattak,
2469 4| amint a sziget felől a díszmenet közelebb húzódik.~Mennyi
2470 4| Tudniillik, hogy nem a díszmenetet lehet legjobban látni, hanem
2471 4| utcát ellepett, amerre a díszmenetnek jönni kellett.~A Duna a
2472 34| egy ausztráliai töviskes disznó, félig fehér, félig fekete
2473 21| tükrén lebegtek.~E ritka dísznövény az egész társaság figyelmét
2474 34| s aztán már most minden disznótoron elmondja, hogy volt, mint
2475 4| a kisasszonyt, ki pompás díszöltözetben a többi delnők között a
2476 5| aranyzsinóros, nyusztos díszöltözetében, ezüstmarkolatú kardjával
2477 4| muzsikával haladó polgári díszőrség; a becsületes céhek pompás
2478 15| fölött öt csonka torony dísztelen tört alakja.~„Menjünk, menjünk.”~
2479 34| föltett kalappal ment a dívánba. De kérlek, üss oldalba,
2480 29| tudnak gondoskodni róla, hogy divatban maradjanak. Óh, ez nagy
2481 El| költészete és különösen saját divatjai.~Ki ne tudná, csak másfél
2482 29| hatodik nap te hordod az ő divatját. Az éntőlem mind kitelik.~
2483 9| kinevetik. Ilyenek a nők a maguk divatjával. Hát a férfiak divatja?
2484 23| úton jutnának a módszerek a divatkirálynői szerephez, mert ő sohasem
2485 1| tollfogható embere, aki a „Pesti Divatlap” és „Honderü” hasábjain
2486 1| ellenfél számára.~Ahogy e divatlapi adatok nyomán meggyőződésre
2487 1| még az akkori korlátolt divatlapirodalmi üzlet mellett is külön moniteurjei;
2488 Ut| módomban volt a Politikai divatok-at a közönség elé hozni a saját
2489 Ut| úgy bizonyára a Politikai divatok-hoz szükséges a felvilágosító
2490 34| érdemes hivatalnokok gallérain divatoznak. Az én viselt dolgaimnak
2491 10| kopogó szellemek akkor nagyon divatozó expedienséhez is folyamodott
2492 2| barátja az erénynek«, nagyon divatozott a „Fiatal Magyarországnál”,
2493 22| Emlékeztek-e még arra a szomorú divatra? Mikor az ember darócruhát
2494 29| kritikája az egész politikai divatunknak. Lágy emberek vagyunk. Nagyon
2495 30| piros.~Bálokban, fürdőkön, divaturacsok rajongák körül a nőt, de
2496 34| őrjöngő volt az, ki sárral dobálja be azon ház ablakát, mely
2497 32| nagyon kegyetlen hozzám.~– Dobasson ki, kérem; mert még kegyetlenebb
2498 2| helyesnek e tervemet, akkor dobja el az ívet, vagy ne tegyen
2499 10| mondott egy fiatalember nagyon dobogó szívvel elragadó beszédeket;
2500 15| felhágóra, mely a szigetről a dobogóhídra felvezet.~– Itt vagyunk
2501 8| egyszerre megpördültek a dobok. Veszély van!~A dobszóra
2502 31| bennünket ez ideig? Pokolba dobom az ő egész táncoló asztalát.
2503 23| katonai csapatlépteket, dobpörgést, lánccsörrenést; felemeltem
2504 20| Csakhogy ahelyett, hogy „dobre”, azt mondja, hogy „dobzse”.~–
2505 13| halkan, trombitaszó nélkül, dobszótlanul vonultak az út túlsó oldalán,
2506 22| fogni, hogy dőzsöl, hogy dobzódik, szivarral, borral él; azért,
2507 20| dobre”, azt mondja, hogy „dobzse”.~– Hát aztán hová lettek?~–
2508 29| Most pedig olyan tökéletes doctor juris utriusque, amilyen
2509 20| emlegetett helységbe bevágtat döcögő szekerén, szemközt jön rá
2510 32| szórta marokkal vagyonát a dölyf miatt. – Milliomot hagyhatott
2511 22| arccal; hazudni királynéi dölyföt ezzel a reszketéssel minden
2512 17| jobban, jobban enyészetes döngését; és azután körül fogja venni
2513 9| szálat eregetni, halkan dönögve a zsoltár énekét: „Az Úr
2514 29| örökösödési per az önök részére döntetik el véglegesen, e birtoknak
2515 24| most önöket végveszélybe dönthetném, de nem teszem. Csináljunk
2516 17| Csendesen. Az égre! Te veszélybe döntöd magadat. Ha itt találnak!
2517 4| előtt a földindulás rommá döntötte ezt: a romok alapjaira új
|