120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
2518 4| hallatszik a szigeten és arra hat dördülés egymás után a várfokon,
2519 1| előttem soha nem álmodott dörgéssé, mely fenyegetve, magával
2520 4| hogy valaki közel van – dörmög Márton.~Most újra három
2521 6| amit írt már: „nyomorúság!” dörmögi magában; azután széttépi
2522 11| Szerafin.~– No az más – dörmögött odabenn jóval szelídülten
2523 2| hagyhatom.~Pusztafi azt dörmögte rá, hogy „brávó”. Ez már
2524 25| félvállról „isten megáldjá”-t dörmögve a hadastyánnak, indult a
2525 34| hogy te se ismerj rám! – dörögte fennhangon a szürke ember,
2526 14| találta.~Estig sokat is dörömböztek az ajtaján, de ő csak nem
2527 6| s tovább bicegett kezeit dörzsölve örömében, hogy ilyen szerencse
2528 El| saját kultusza van, saját dogmái, saját költészete és különösen
2529 20| az öregurat egypár mázsa dohánnyal ellátni, amit ő évről évre
2530 20| Magyarország leghíresebb dohánya terem. Kevés rendetlen házbul
2531 9| keresztül, míg végre egy sötét, dohánybűzös előszobába nyitott, ahol
2532 3| tajtékokkal s a medvefejű dohánydöbözzel. A falakon egypár kőrajzú
2533 20| mikor ezek I-ső osztályú dohányföldek?~Az öregurat annyira kivette
2534 20| gondolkodott, hogy hiszen nem a dohányföldemnek a minéműségét megtudni vágtattam
2535 29| Nem szabad. Nőmnek árt a dohányfüst.~– Ah, tehát őnagysága az
2536 24| hogy patkányszőrt tesznek a dohánylevelek közé.~– Ezt én régen jól
2537 20| űzik el, hogy ne menjen a dohányra.~– Ez az ember részeg! Hajtson
2538 20| legelébb is, hogy e kis dohánytelepen magának Kolbay őrnagynak
2539 20| át a szót.~– Pedig ez hát dohánytermesztő föld levén, úgy vétetik,
2540 8| vasra veret! Engem!~Hazáig dohogott a mogorva öregúr végig az
2541 8| vissza-visszafordultában.~A hadastyán nagy dohogva jött végig az utcán. Csak
2542 21| leszakítá a rózsát, a kertész dolgához látott.~– Kedves Friedrich,
2543 34| divatoznak. Az én viselt dolgaimnak indexét készíti a sors.
2544 34| el, fiam, ne szégyelld a dolgodat. Ez az egy zsarnokság, amit
2545 3| vagyok kapacitálható. Nagyobb dolgokban, országos ügyekben sem szoktam
2546 9| jöttem én és nem holnapi dolgokért; ma, még ma kell annak megtörténni.~–
2547 Ut| történet: érdekesebb a költött dolgoknál. A jellemek széles alapon
2548 1| Nem jó jel! Nagyon mély dolgokon töri a fejét. Nem szeretem
2549 3| meghallani.~Hargitayné segített a dolgon, mert leánya szavait oly
2550 34| nem mondja nekik, hogy dolgozhatnának még. Némelyiknek talán ősz
2551 11| hadifoglyok a sáncépítésnél dolgoznak, a konyhaedényeket a fejükhöz
2552 28| volt azokban a mindennap dolgozó kezeiben.~– Megmondta ezt
2553 6| melyben inasa lakik, egy dolgozószoba és egy hálókamra képezik
2554 3| egy szót sem!~Hargitay úr dolgozószobája az épület másik szárnyán
2555 29| Ah, tehát őnagysága az ön dolgozószobájában is rendelkezik.~– Igen. –
2556 2| még a konyhát tartották dolgozószobájuknak, s aki büszkén elmondhatá
2557 29| Mindjárt megyek; vezesd ez urat dolgozószobámba.~És azzal fölkelt, s nem
2558 29| Judit a bölcső mellett dolgozva színpadi öltözékén, hallgatta
2559 12| éjszakába soha. Nekünk még dolgunk lesz idefenn.~– Velem csak
2560 1| asszonyok, némelyik kék dolmánynak ezüst vitézlánc egyik vállátul
2561 1| fejes csatokkal, a sötétkék dolmányok gombjai csiga alakúak, a
2562 21| hosszú idejük teljék, azzal Dolnayné házról házra eljárt más
2563 18| csak az érthette, aki a dologba be volt avatva.~Például,
2564 2| lehetünk mindnyájan egy dologban jelesek. Te a szónoki pályán
2565 18| új fordultával sok régi dologból ismét új lett. A régi ház
2566 3| Mármost tehát lássunk a dologhoz – szólt Hargitay, a pipát
2567 24| bemutattatott.~Most csak egy dologtól aggódott Fertőy. S azt nem
2568 16| kanyarulatnál, mely egy erdős domb mögül kivezetett, ott állt
2569 12| átbujdosni, hogy fog minden dombot, minden bokrot megkérdezni
2570 8| meg az egész tudományt egy Dommiguel-káplártól; most már ő a mester.~Van
2571 3| asszony Judit kisasszonyt dorgálá.~„…most van az utolsó óra:
2572 9| cotillonfigura!” – szokta ilyenkor dorgálni tréfásan, s ha a kisasszony
2573 34| Szerafin történetéhez.~A dorgált nő tán nem is neje annak,
2574 10| állt.~Egy tapasztalt régi douanier vizsgálta meg a keresztülutazókat,
2575 1| úgy fogják átkozni, mint Dózsa Györgyét. Ezt a nevet akarod-e
2576 22| kellett magára fogni, hogy dőzsöl, hogy dobzódik, szivarral,
2577 24| tud, s titkát csak minél drágábban akarja felárvereztetni a
2578 2| hogy elviszem azokat a drámabíráló választmánynak, s megmondom,
2579 6| Pusztafi által feladott drámai szerepet betanulja. Az éjjel
2580 2| dehogy az; ez egy titkos drámaíró. Most ott járt Pesten, a
2581 2| bíráló választmánynak az ön drámáit.~Tudja jól, hogy ezért a
2582 2| engemet három napig gyilkolt drámáival, én most megteszem a kedvéért,
2583 2| megölelte Pusztafit. – Hát a drámára?~– Arról meg azt mondta,
2584 29| egy időben mennyi rossz drámával kínozta Pusztafit a jeles
2585 2| Lehetetlen, hogy külön nem dresszíroznád arra, hogy rám rohanjanak. –
2586 30| barlangot képezve, melynek hogy driásza se hiányozzék, egy halavány
2587 10| gerendáról, s benyúlva kezével a dúcba, kihúzott egy nagy orrú
2588 10| a padlásra, s lehozok a dúcból egy fiókgalambot helyette.
2589 15| Most az embermagasságnyi dudva és laboda hajlik az ablakon
2590 12| ajakkal, az undor és irtózat dühétől szikrázó szemekkel rohant
2591 30| megölje? Talán, hogy féltése dühével üldözze? Éppen nem; ezt
2592 Ut| adminisztratív közegek dühöngése ellenében.~Hát természetes,
2593 19| változással.~Pusztafi hagyta őket dühösködni.~Egyszer egy kihízott őspatkány
2594 33| alatt.~Béla reszketett a dühtől és elkeseredéstől, midőn
2595 18| vagy egy pár forintost dug be nekik a rácson, mikor
2596 1| ki tréfásan leskelődve dugá be a fejét az ajtón.~– Nem
2597 24| bizonyos okok miatt, végképp dugába dűlt. Hanem azért ő Bárzsing
2598 10| mindazon fortélyokat, mik által dugárusok a hatóság árgus tekintetét
2599 19| arany.~Felnyitni az üveget dugójánál, s egyenként kirázogatni
2600 15| nem takart, a gyékény alá dugván, így szólt András gazda
2601 16| így. A láz minden érben dúl már, az idegek érzik jelenlétét,
2602 15| habverés, mely harsogva, dulakodva közeleg feléjük, egy-egy
2603 1| felnyitott állkapcával hanyatt dűlni a nevetés miatt – egy hang
2604 15| nagy kanyargásokat tett dűlőutakon, szőlők, kertek alatt; amit
2605 24| okok miatt, végképp dugába dűlt. Hanem azért ő Bárzsing
2606 22| a lámpafény elé, ezzel a dúlt arccal; hazudni királynéi
2607 19| a kazamaták fel voltak dúlva, a sáncok összeszaggatva;
2608 16| karjain pihenni: arc archoz dűlve, és nem félni többé az elválástól.~
2609 10| szekér érkezett egyikébe azon Duna-parti helységeknek, melyek a világhírű
2610 34| belőle?~Vagy egy szép hulla a Duna-parton, melyet egy reggel a hullám
2611 2| kegyetek egy mellékutcán a Duna-partra sietnek; ott vár egy csónak
2612 8| torony lángol; most az egész Duna-sor végig, a hajók, a malmok
2613 8| végig, a hajók, a malmok a Dunán úsznak égve mind. Koldusokká
2614 15| zivatarban ki merne azzal a Dunára szállni?~– Én is.~– Azután –
2615 30| Pikó, a másiké a nyalka Dundi. Húzni fognak indulókat,
2616 33| héppenséggel.~Soha annyi duplabetűt és hehentést nem használt
2617 10| hordók, mikben lőport, a duplatalpú csizmák, mikben titkos levelezést
2618 21| szerepénél volt; szeretetreméltó durcával sietett a nimródok elé,
2619 19| volnának az iránt, hogy a durr-higannyal mennyire lehet tréfát űzni,
2620 34| után, amik közt egy palack durrhigany is volt, mint a postára.
2621 13| félszemű vezénytiszt rekedt, durva hangon valamit kiáltott
2622 21| sima arc, nagy kék szemek, dúsgazdag szőke haj, szép metszésű
2623 2| kiülők, ajkai szélesek és duzzadtak, jellemtelen színű haja
2624 29| Béla összeharapta ajkait, s duzzogott nejére e szavak miatt.~–
2625 13| tányérsüvegű vadászosztályok, dzsidás szakaszok, poggyászszekerek
2626 Ut| forintra (olvasd: 2 forintra o. é.). Amely nap reggel megegyeztem
2627 15| tintának a színét… A nagy E-ből lehet V-t idomítani, a kis
2628 3| tartandó beszédjéből. A pompás ebédben, a pompás beszédben csak
2629 2| előtt, míg a villásreggelit ebéddé érleli, azonkívül még Hargitayné
2630 33| tálba, melyből családoddal ebédelsz. Mármost hitesd el, ha tudod,
2631 6| átgondolja, s azután iparkodik az ebéden mentül előbb átesni, amin
2632 23| míg hazáig értem.~Otthon ebédet kellett főznöm a hazahozott
2633 34| rohannak rám, mint a csahos ebek, amik kígyót hajtottak fel,
2634 2| megverve nem volt!” El is eblábolt őkelme, alig találta ijedtében
2635 32| mint mikor valaki arra ébred, hogy a ház ég a feje fölött.~
2636 33| aljas, megvetendő hajlam ébredését. A leckét köszönöm. „Ha
2637 14| aludt addig, amíg fel kelle ébrednie. Órát nem tartott, hanem
2638 23| feküdtem a szőnyegen, ott ébredtem fel.~Óh, én istenem, örökké
2639 34| s egészen betölté a két ébrenlét közötti nyugtalan órákat.~
2640 22| neje iránti féltékenységet ébreszte föl; Béla nem fog már sehol
2641 7| népdalt fütyülő madárka ébreszti fel reggel Juditot álmából,
2642 17| más, mint hogy a borból ecet lesz. Hanem egyet nem fejtettek
2643 17| a bölcsek… Hogy lesz az ecetből újra bor?!~A vér megállt
2644 35| nekik, hogy hozzanak illatos ecetet, repülősót, mert úgy látszik,
2645 12| Pusztafi biztató szavakkal édelgeté haldokló bajtársát, attól
2646 30| fordulva ül egy tujafás edény mellett, hogy semmit se
2647 7| asztali szerek, amott az edények; ez a zsámolyka karszéked
2648 33| ránc a homlokon.~– Lássa édesanyánk – szólt napához –, most
2649 31| Béla arcképével, másikon édesanyjáéval.~– „Öröködbe uram pogányok
2650 2| nyolcvan éven alul. Bár szegény édesapád is maradt volna ottan! Ő
2651 15| tensasszonynak?~– Hát akihez beszólt édesapám az elébb, hogy „mi tetszik,
2652 2| meglátom, mintha mindig szegény édesatyja állana előttem: ugyanaz
2653 7| kimúltak. Kegyed megboldogult édesatyjától egy végrendelet van letéve
2654 El| hegyi lég, melytől a szőlő édesebb lesz, a torma pedig keserűbb,
2655 El| mint fojtót; ez keserít, ez édesít, mint a gyümölcsöt a hegyi
2656 30| legfanyarabb növényt egy édességektől túlterhelt lakoma után. –
2657 El| lábára láncot; a jellem ebben edződik acéllá vagy olvad salakká;
2658 21| van egy gondolat, ami még efelett lesújt, összezúz, az a gondolat,
2659 18| pálma szegélyzettel. Blumné efölött tréfált.~– A pálmák, hiába,
2660 21| tréfásnak találta, hogy efölötti mulatságában mindent elfelejtett,
2661 2| boldog életed legyen az égben.” Mert rosszul gondoskodott
2662 9| orrán, melyet az éjjel az egér rágott rajta! Mennyit lehet
2663 30| nem történt. Néhány könnyű égésfolt és az ijedelem az egész.
2664 23| indokolást most már ki tudta egészíteni: „mert már azon valaki ül!”~
2665 8| nyakörv, ugyanaz a világnézet egészíti ki most is.~Oly feszesen
2666 33| amik egymást csodálatosan egészítik ki, s amiket tán el sem
2667 8| maradt meg egy negyedrésze az egésznek.~– Hm. Ha a szél megfordul,
2668 30| poharat „minden szép asszony” egészségéért; a bor úgy villogott poharában,
2669 17| inkább.~– Köszönöm. Az úr egészségére!~Egy szék recsegése hallatszott.
2670 9| vannak engedve.~– Él és egészséges a Béla, asszonynéném.~A
2671 1| vívómester, ha tanítványától egy egészségeset kap a plasztronjára.~– De
2672 28| nők fogékonysága nagyon egészségrontó.~A felülkerült vad kezdte
2673 12| de a harapás, a gúnyolás éget… Utálat!… Egy hullát, aki
2674 19| válogatás, a mindenféle égetett szeszekből. A választás
2675 13| komoly férfiak irományokat égetnek hamuvá; mások hajukat, szakállukat
2676 30| arcnak, melynek piros ajkai, égető szemei úgy követelték még
2677 9| fehér kezei össze is vannak égetve és leforrázva számtalan
2678 33| férfiak lehettek, s valami éghajlat alatt bizonyosan most is
2679 19| helyéből.~– De hisz ön is itt éghetett volna.~– Az nem az én gondom.~
2680 2| Mint ösztönünk súgja, az égiek nem értik e tárgyban a tréfát;
2681 10| állat és virág egy idegen égitest légkörét szívta.~Sajátságos
2682 34| szederinda.~Pálmasudár, égjáró sas; – ~Nagyratörő szívek
2683 12| fenevad irtózik attól. Hogy ne égjen ott lakomáik mellett, megfürödtek
2684 19| idebenn gyertyának kell égni.~– Hát akkor akaszd a kilincsre.
2685 34| nincs, nincs. Alios vidi ego ventos! Tizenhét krajcárja
2686 11| magában nyugodt, mogorva egoizmussal:~– Tehát nem tartozom senkihez
2687 14| másikba belelát a Fiastyúk az égről.~Azzal felsegítette a cselédet
2688 11| városban; amik mind ott égtek el a szép kéttornyú templomban.~
2689 21| mellénye zsebéből kivett égy burnótszelencét, nagyot
2690 34| nélkül aligha lehetne is egyáltalában kioldani. Úgy tetszett,
2691 15| között, melyeknek ágyúi egyaránt fenékre lőhették, ha észreveszik.~
2692 2| mert úgy a hátához verem egybe ezt a rokkanyelet, ahogy
2693 25| kötött kesztyűjével; – és más egyébben is különbözött tőlük. De
2694 30| ijedelem után. És talán egyébért is?~ ~Mikor minden
2695 30| parkba. Szükségem van az egyedüllétre. Ez óra életemnek egyik
2696 12| fűzfa volt a cél, ahova egyelőre Pusztafi eljutni kívánt.
2697 9| megengedte, csak azon az egyen aggódva, hogy hátha azalatt
2698 1| lószőr nyakörvet, mely fejét egyenesre tartja; bajuszát, üstökét
2699 34| mint az ő lábai számára egyengetni az utat, őt magasztalni,
2700 29| nagy kísérete a hangadó egyéniségnek, egy csoport fiatalember,
2701 28| homlokát, mintha gondolatát egyenlítené simára.~– Tehát, édes rokon,
2702 9| megkülönböztetett annyi járókelő egyenruha között egy vörösprémes mentét.
2703 15| sorakoztak az utcákon; tisztek egyenruháikban siettek a vár felé. Judit
2704 23| udvaroncsereg, a feszes egyenruhák, a gyémántokkal rakott delnők;
2705 8| s úgy elbámult a cifra egyenruhára, hogy tisztelkedni is elfelejtett
2706 8| várba.~A várkapunál kék egyenruhás nemzetőr állt az őrsön,
2707 9| poharat visz csudálatosan egyensúlyozott piramidba rakva.~– Nem ismeri
2708 9| ezúttal tizenkét üres poharat egyensúlyozva kezében –, nem adósa az
2709 4| maga a céhmester tartá az egyensúlyt; az iskolák növendékei hosszú
2710 2| hármat adott ellenfelének egyért: – de hátha megöltek volna?~„
2711 20| maguk is adataikat esküvel egyértékűnek tekintendik.~Bárzsing szólt:~–
2712 10| Szeretőket összehozott, gyorsan egyesített, még gyorsabban szétválasztott,
2713 24| de nem teszem. Csináljunk egyességet. Az én barátságomnak az
2714 14| utoljára még egy hatalmas egyest abból a törkölypálinkából,
2715 19| vastag láncot, s amint abba egyesült erővel belekapaszkodtak,
2716 20| kezét a pantalon zsebébe, s egyet-egyet emelkedve a sarkán. – Én
2717 2| iskoláit végzé, s hazajött az egyetemről. Hogy dicsekedett a jó özvegy
2718 9| tart, kik az ellenféllel egyetértenek, mert csak színből verekesznek,
2719 15| rabolja a hullám. A két férfi egyetértő munkával forgatta a lenge
2720 29| kockáztatom. Súlyos vád. Hogy nem egyezem ki pörlekedő rokonaiddal.
2721 22| mehetsz. Ebbe ő bele is egyezett.”~Judit homloka redőkbe
2722 24| Egyébiránt a minap tervezett egyezkedés Judittal, bizonyos okok
2723 28| alatti birtokot; ha pedig egyezségemet elfogadják, megnyerik egyharmadát.
2724 28| megmagyarázza, miért választottam az egyezséget. Kétharmad több, mint egy
2725 6| emlékezik rá? Tegnap abban egyeztünk meg, hogy kegyed egy tragédiában
2726 3| Sem én, sem atyád bele nem egyezünk soha, hogy hozzá menj. Atyád
2727 30| tárcájából egy újdonatúj egyforintost, azt négyrét hajtotta, nyelvével
2728 15| Amíg a zápor kövér cseppjei egyhangúan verik a szomjú földet, amíg
2729 Ut| az auditor kihirdette az egyhangúlag hozott ítéletet.~„Egy esztendei
2730 28| vagy kegyeddel kiegyezni egyharmada átengedésével. Az aritmetika
2731 29| akarta neki átadni; – Fertőy egyharmadában akart velem kiegyezni; én
2732 28| önnek a per alatti vagyon egyharmadának átengedésével.~– Miért ön
2733 28| egyezségemet elfogadják, megnyerik egyharmadát. Nos, rokon, mit szól ön
2734 29| többet ád érte.~– Fertőy egyharmadot ígért. És ön?~– Semmit.~
2735 7| órában, mint a lelkész, az egyházfi s egy templomlépcsőt lakó
2736 18| Szerafin ne gondolja magát egyhirtelen özvegynek és szabadnak.~
2737 15| rakva újból.~Ez ablakok egyikében látta állni Béla anyját.~
2738 12| vállára véve megindult vele egyikén azon keskeny utaknak, miket
2739 19| elébb fütyült, aztán dalolt, egyikére azon népdaloknak gyújtva
2740 29| tekintetes úrnak három levele, az egyikért fizetni kell tizenhárom
2741 30| Két fejed van; amit az egyikkel ki nem találtál, megkérdezed
2742 30| cigánybanda fog versenyezni. Az egyiknek vezére a hírhedett Pikó,
2743 6| mik estére szükségesek, egyikre új díszítményt kell varrni,
2744 22| mindnyájuknál hatalmasabb, akivel egyikük sem versenyezhet.~Az vagy
2745 28| végzem be másutt, mint ahol egyikünk meghalt.~– De én, remélem,
2746 20| is mondott „jó nap”-ra, s egykedvűen hányta le a rőzsekévéket. –
2747 20| ravasz titkolózást, alattomos egykézre játszást, tettetést, az
2748 2| restellik a szaladgálást, s egykönnyen le nem hagyják magukat rázatni
2749 33| egymástól, úgy kacagott egyedül egymagában.~„Tehát ez az ember nem
2750 5| elkékült arcról.~„Most már egymáséi vagytok.”~ ~Egyébiránt
2751 24| olyan bizonyos, hogy ők egymásért minden nagylelkű bolondságra
2752 10| csak hírt sem hallottak egymásról.~Új életpályát osztogatott
2753 9| úr mégis megsokallta az egymásután következő epithetonokat.~–
2754 32| ahol lakom, nem találok egynél több embert, akihez szólni
2755 21| mindjárt elfelejtem.~– „Reine d’Egypte Semiramide”.~– Igaz, igaz;
2756 Ut| regény miatt; nekem aztán egyre-másra törülnöm, másítanom kellett
2757 29| figyelemmel tartotta Bélát; tán egyrészt azért, hogy titokban a hatást
2758 34| jövő posványából dugja ki egyszarvú fejét valami mítoszi remény
2759 32| nagy bajuk lehet, mikor egyszer-egyszer a városban megpillanthatja
2760 8| megmutatja, hogyan kell, egyszer-kétszer, meg ne tanulja. Pedig ő
2761 9| jellemzé a bútorzat nagy egyszerűsége. Látszott, hogy katonák
2762 29| föl, miszerint az önnek az együgyűségére számít. A végrendelet nálam
2763 22| szerepét, és fogadta az együttérzők vigasztalását; sokáig keresteté
2764 21| Bakunin titkos jó barátja, aki együttműködött ugyan a magyarországi campagne-ban,
2765 2| is kiáll a közélet nagy egzamenébe, s elkezd beszélni dolgokat,
2766 1| még mint kis diák nekem az egzámentben egzercíciumot hozott, s
2767 1| diák nekem az egzámentben egzercíciumot hozott, s most már a vármegye
2768 21| fattyúhajtásokat, s ojtogatja az egzotikus virágokat nagy gonddal és
2769 3| Meg akarom szokni az éhezést – szólt vissza a leány.~
2770 12| éhes farkas meleg vérre éhezett, s a hideg lakomáról kicsapott
2771 19| tartalmával egy szegény éhező családnak egy napra való
2772 29| ráismert.~– Hát azután sokat éheztél, fáztál, bujdokoltál? –
2773 16| megtámadni az embert, csak a téli éhség teszi őket vakmerőkké.~Hanem
2774 15| mégis valahogy a német „Einundzwanzig”-ból „Vierundzwanzigot”
2775 29| elbocsátanád-e kezét. A nő éjeket virrasztott, midőn rejtve
2776 17| tompa zuhanás verte föl az éji csendet, mintha a nyitott
2777 16| hálunk.~– Az nem lehet. Az éjjelt nem várhatjuk itt be.~–
2778 6| napnak nem tudott lenni éjszakája?!~
2779 9| lát kimozdulni. Hogy éjnek éjszakáján egyedül a várba jöttem,
2780 33| fagyva. Lehetett is. A pólusi éjszakák nem oly hidegek, mint ez
2781 15| lázbeteg hosszú álmatlan éjszakákat űzni agyfárasztó feladványok
2782 22| dobogását. Vándorolt sötét éjszakákon át, mikor más jó lélek aluszik,
2783 12| ütöttek.~Ezek itt fognak éjszakázni!~És még tüzet raknak, hogy
2784 16| amiket görgeteggel terítve az éjszaki záporok mosnak. Most ezek
2785 33| magával együtt fogja vonni. Éjt-napot dolgoztam ezért; bejártam
2786 3| mellett lovagolni. Hargitay is ejtegetett kegyesen egy-egy körmönfont
2787 34| botrány miatt el lehetne őt ejteni. Kinek is volna kedve politikai
2788 25| kínált dinnyét, de azért nem ejtette el a fölvett tárgyat.~–
2789 34| szót, egy kérdő szót nem ejtettem el érte. Elhittem egy ember
2790 21| Olyankor, mihelyt szerét ejtheté, megszökött tőlük, lement
2791 14| szépségű homlokon egy karcolást ejtsek éles vassal, bárcsak olyan
2792 16| házigazda, s a zsámolyba ékelt késlemezen tengerit zsúrolt.
2793 Ut| van.~Ezt a védbeszédet (ékes német nyelven) elő is adám
2794 31| kétértelmű lenne a válasz az ékezés nélkül.~A leírt szó ez volt:~„
2795 13| négyoszlopú ernyővel, amit nálunk ekhónak hínak.~Könnyű volt észrevétlenül
2796 10| hivatal előtt megállt a könnyű ekhós szekér, s belőle egy kis
2797 19| nem lehet a világon.”~„Ekkora súllyal ilyen kis terme
2798 1| gondja van rá, hogy e csorbát eklatáns cserével üsse helyre. Mint
2799 15| kegyelmed előtt. Itt van tárcám, ékszereim. Mind jutalmul adom, csak
2800 23| kezén, azon függött a kulcs, ékszernek is nézhette, akinek tetszett.~
2801 1| belőle, hogyan lehet kacagni, eksztázisba jönni, felnyitott állkapcával
2802 17| melegét érzi a lélek az éktelen éj fagyain keresztül!~–
2803 22| jólesett. Judit nem jár ekvipázson. Óh, az nem a nagy urak
2804 9| amelyek miatt mindig bátran el-kifuthat az embernek a levese a fazékból.~
2805 14| felugrott az ülésébe, s el-kihajtott a faluból, ahogy csak a
2806 29| De ki? – szólt Judit elábrándozó tekintettel.~– Babonás vagy-e?~–
2807 21| szabadságában állt száz rubelével eladni; s amely jószágért évenként
2808 Ut| utcai házban feküdt. A házat eladtam, az örökségemet ráköltöttem
2809 21| úrnőket is megadóztatva, eladván neki mesés áron e kis faemlékeket,
2810 35| Pusztafi azt hitte, hogy az elájulás elég színpadi rutinnal van
2811 20| megillanjon. Sikerült is elállnia az ajtót. Ott állt Bárzsing
2812 29| az emeleten, lélegzete is elállt, mikor bebukott a levéllel;
2813 14| anélkül az ember mindjárt elálmosodik. Ilyenkor rendesen megkínálta
2814 25| azután idők fordultával ismét elaludjék.~Találkozásaik legfeljebb
2815 14| ahol letette a fejét, ott elaludt. Amint a szállásra ért,
2816 28| az, mint mikor egy percre elaluszunk, s azalatt egy egész nap
2817 34| helyét, újra ott volt minden elalváskor alakjának proteuszi változékonyságával,
2818 23| Óh, mint irtózom az elalvástól.~Reggel fekszem le, mikor
2819 35| komornyik félig mérgesen, félig elámultan.~– Bizony, fráter, nekem
2820 12| Pusztafi bajtársának. – Itt elárul bennünket a ló hullája.~–
2821 21| aki itt lőtt.~A herceg elárulá, hogy Fertőy cselekedte.~–
2822 15| veszély. Az anya megnyugvása elárulná őt. Az anyának még sokáig
2823 24| Ha én Béla rejtekhelyét elárulnám, mit nyernék vele? Meglehet,
2824 21| Bélával. Neki nem volt szabad elárulni az emberi általános büszkeséget,
2825 10| is eregették már; talán eláshatta valahol valami árokba, vagy
2826 19| postára, azután igyekezzél az elásott kincs után, mert félek,
2827 21| Hát ez micsoda?~– Ficus elastica.~– Volt-e már gyümölcse?~–
2828 1| titok sincs olyan mélyen elásva, hogy azt a szomszédok fel
2829 6| Megváltak tőlem haraggal; elátkozó kezükkel fejemen; ha van
2830 2| én magam az én százszor elátkozott, de mindig imádott pályámra
2831 17| egy mozdulatlan testbe van elátkozva, ez valami démoni!~Nem mozdíthatni
2832 2| trécselést; a derelye mind elázik!~– Aminél nagyobb szerencsétlenség
2833 15| Mikor Lávayné ablaka alatt elballagott, megállt egy percre, megkopogtatá
2834 8| letörte a vállát, s úgy elbámult a cifra egyenruhára, hogy
2835 19| Ő tehát röviden fog vele elbánni, hogy hirtelen hozzájusson
2836 25| be a házamhoz, majd ottan elbeszélem.~– Ezer örömmel, jó asszonyom.
2837 Ut| csak más irányt vesz; az elbeszélés ott, ahol legérdekesebbnek
2838 29| múlt évek viszontagságainak elbeszélésében, ő ugyan még most is viselte
2839 Ut| munkájával, mint nekem ezzel az elbeszéléssel. Irigyeltem a muszka íróknak
2840 20| szokta nyitni az ablakát, s elbeszélgettek, rendesen ugyanerről a tárgyról.
2841 34| vetni. Aztán akkor majd elbeszélgetünk.~Egy tenger volt az, tele
2842 29| s már készült az egészet elbeszélni, vagy legalább sejttetni,
2843 1| elmondta Blumné inasának, az elbeszélte az asszonyának; Blumné pedig
2844 2| bátorságom tőle megkérdezni, hogy elbír-e hasonló nagy elhatározást.~–
2845 29| hajótörésből parthoz vezetett; most elbocsátanád-e kezét. A nő éjeket virrasztott,
2846 21| azokat a szolgálatból soha elbocsátani nem szabad, s fizetésüket
2847 30| süstörékelés, amit a legelső elbocsátott röppentyű támasztott.~–
2848 32| gavallért eleget, akiket elbolondítson? Egy nős férfival akarja
2849 14| nagy sötétség, mely mindent elborít; mindent, mindent… Az a
2850 30| vendége a liliomarcnak, elborítaná azt, s Szerafin egészen
2851 8| partjáról a másikra csapott át, elborítva az összekötő hidakat, s
2852 29| mosolygása helyrehozna-e egy elborult tekintetet az ő arcán?~Óh,
2853 33| asszonyokhoz átment, szokás szerint elbúcsúzni tőlük, megcsókolni arcaikat,
2854 16| Idáig kísért el, midőn elbúcsúzott tőlem; én nem hagytam odább
2855 12| alá s fel a mocsár berkébe elbújt menekvők után vadászva.~
2856 23| páncélöltözetben; nem mehettem sehova. Elbújtam az állványt borító szőnyegek
2857 12| van két előkelő menekült elbújva a víz alatt.~Azok azután
2858 El| jellemek kiemelkedését, elbukását – politikai katasztrófokat
2859 13| engem is szabadítasz, ha elbukol, veled bukom, ha kétségbeesel,
2860 20| a szegény szerencsétlen elbukottakat; de ennek nyakát fogom törni.~–
2861 13| nem fogja megmérgezni egy elbukottnak beláthatatlan nyomorral
2862 15| szakadozó felhők közül, mik elbúsult morgással távoztak az almási
2863 34| fenekét nem találni!~Béla elbúsultan állt meg e szép rom előtt,
2864 1| fürtei szinte arcához érnek, elbűvölő mosollyal üdvözli.~– Hozta
2865 1| Cicero a maga házáról.”~– Az élc elég jó.~– Egy másik úr
2866 2| fűtsenek be velük. (Ezt ő élcnek vette! „köszöni”.) Hanem
2867 30| escamotage volna, mely egyszerre elcserélné a fehér galamb és a fekete
2868 14| elhangzó léptei kísérik az elcsillapuló estmorajt. Judit egyedül
2869 2| pártfogását.~– Te? – kérdé Béla elcsodálkozva.~– Igen, én. Megítélheted
2870 19| Didldáj.”~Háromszor is eldanolta, és meg volt vele elégedve;
2871 34| csináljak, s a kamatjaiból éldegéljek. Tehát Szerafinról akartam
2872 1| ki a zöld asztal mellett eldikciózta magátul a menyasszonyát.~
2873 30| megtisztelő, hogy valaki eldobja magát ön előtt, és nem fél
2874 28| s akkor felvehetjük az eldobott fonalat. Magamat ajánlom.~
2875 9| tegnap kapós volt, holnap eldobva hever. Amit az egyik farsang
2876 8| dél; azt majd mások fogják eldönteni.~A Szent János-egyház tornyában
2877 29| tenyerébe, mintha valami nagy, eldöntő sikernek tapsolna most,
2878 5| a monostori első ágyúszó eldördül.~„Amíg én élek, amíg e test
2879 25| Gruber?~A kis Perflexné majd eldőlt nevettében, s Herr Gruberre
2880 29| játszaná azt az okmányt, eldugnám azt, vagy megsemmisíteném?~
2881 12| fürtöt levágott hajából, azt eldugta keblébe.~Azután fölemelte
2882 9| s nagy vállmozgatással eléállt, hogy no azt nem mondta
2883 23| Ezen alkalmatlan emberek elébb-utóbb rá fognak jutni, hogy az
2884 2| Pusztafi arca Zelejiéhez? Ha az elébbinek le volna borotválva bajusza,
2885 17| elmúlt a baj. Neki fel kell éledni attól újra.~Óh, mily édes
2886 30| művészien billegtették azokat az elefántcsontokat, csakhogy legyen miért megcsókolhatnunk
2887 23| kérdéses végrendelet a megyeház elégésekor csakugyan ottveszett, a
2888 10| felvilágosításhoz jutni.~Vajon elégett-e a nagy tűz katasztrófa alatt?
2889 10| Az eredeti levelet aztán elégette.~Ez már aztán erős munka
2890 25| hogy most jön a fagylalt.~– Eléggé át vagyok én már lelkemig
2891 8| szél megfordul, még az is eléghet.~Bárzsing jónak látta még
2892 30| föléleszteni.”~Ez a kombináció nem elégíté ki Fertőyt.~Föltette magában,
2893 2| ellenszere.~– Van; ki kell elégíteni a szerelmet, akkor aztán
2894 24| prózája fantomokkal ki nem elégíthető.~Fertőynek minden áron pénz
2895 29| légy férfi!” Nem lehet azt elégszer elmondani tinektek. Rosszabbak
2896 33| többé. A válópör okmányai elégtek, s újra kezdeni nem lehet
2897 28| gonosztett; azért a finom világ elégtétel-adást-vevést nem követel. Azt pedig,
2898 15| gazdájától, s a tömeg közé elegyedve ment, amerre a többiek.~
2899 11| robajába emberi harc is elegyíti szavát; ágyúdörej, árboctörés,
2900 31| ilyesmit el akarna hitetni, eleibe tartanám az én tudományomat,
2901 1| úgy kerüljön valaha szemem elejbe az az ember, hogy…~– Valami
2902 31| dacára visszatért az írt szó elejére irónos lábával.~– Aha! Most
2903 22| mivel azt hittem, hogy még elejét fogom vehetni. Midőn legközelebb
2904 10| klbvlblznczju cbkix noa” elejétül végig megtanult könyv nélkül
2905 15| el-eltűnt a kis lélekvesztő, hol elejével, hol hátuljával tűnve ki
2906 25| embervadászatra, mert más vadat talál elejteni, mint akit űzőbe vett; fogadja
2907 1| neki, hogy vegye föl, ahogy elejtette.~Szerafint a hallgatás egy
2908 1| aki előtt ha egy hölgy elejti a legyezőjét, hát csak engedi
2909 22| porba, koronáját messze elejtve fejéről; ah, akik ezt látták,
2910 9| többé Perflexnek, hanem élelmezési biztosnak. Azért jött, hogy
2911 5| vonaglott az átkozott zöld elem híg világában; még a kezek
2912 4| is szaporodott azokkal az elemekkel, mik eddig a jegenyéket
2913 15| kínos küzdelem a fojtogató elemmel, a segélytelen kétségbeesés,
2914 32| köszönte meg nekem. No, de elengedem. Hát mit mondtam, ugye?
2915 Ut| őfelsége legmagasabb kegyével elengedte a hátralevő fogházbüntetésemet,
2916 29| már az átok fele van csak elengedve, de egészen a fejök fölött
2917 8| a zenekar tribünjén igen élénk társalgás folyt javában,
2918 32| Vág-Duna hosszát; átköltöztek élénkebb kereskedelmi városba, s
2919 21| beszélni, akkor az öröm fénye élénkíté az ifjú tekintetét, akkor
2920 30| egy-egy vidám női hanggal is élénkítve. A herceg unokahúgai azok
2921 18| gondja?~Egyszóval eltűnt, elenyészett; nem is fogunk tán róla
2922 15| rettenetes „muszáj” előtt elenyészik minden emberi kifogás: ez
2923 17| te hideg kezed messzire elér!… Óh, miért nem követtelek
2924 8| haditudományban, hogy „mikor eléred, üsd”, mégis úgy látszik,
2925 5| halálba vivő kéz nem akarta elereszteni.~Az öntudat elhagyta egészen;
2926 12| futó folyondárját messze elereszti, koszorúkat fonva belőle
2927 9| ember ama hulló csillagoktól eléretnék, amik nappal is csak hullanak.
2928 1| nyomorúságot? S ha sorsa eléri, egy kivégzett neje akarsz-e
2929 22| eltévedve, az ország fővárosába elérkezett. Az utolsó napot már a kerepesi
2930 15| nyárfaerdőhöz és az árvafűzfákhoz elérkeztek.~Bizony ideje volt helyrevergődni,
2931 23| hegyével utánam nyúlt, s elérte vele a vállamat, de meg
2932 30| azt mondják: mars! kusti! Elértjük: megyünk és hallgatunk.
2933 5| kiáltás hangzik; nagyobb, élesebb, áthatóbb az eddigi morajnál:
2934 13| látott már a sors tőreiben elesni, s aki most újra meg fog
2935 7| Ez itt a konyha, ez az éléstár, itt e szekrényben állanak
2936 21| kebléből Béla, s megmutatta az élét Szerafinnek. – Mielőtt elfognának,
2937 15| a zsibbasztó helyzet, az életbe vágó pillanat közelgése,
2938 9| hangon. – Nem sokat ígérek az életből magamnak; mindent elvesztettem
2939 29| rendesen egy írótollnak az életébe került; mindezekről akárki
2940 32| tanulmányozni, amit kegyed saját életéből csinál.~– Kérem – szólt
2941 15| a szobába, melyhez annyi életéhez forrott emlék köti. Még
2942 23| ez valami abból, ami az életen túl van.”~„Ezentúl mindennap
2943 33| Fertőy becstelensége egész életére ki fog hatni. Én siettem
2944 17| kémiából, kifejtették, hogy az életerő semmi más, mint vegytani
2945 5| kapaszkodva; néhol egy-egy életért esengő kéz, melynek feje
2946 34| nemcsak magának tartozik az életével.~– Hát még kinek?~– Hazájának.~
2947 30| minden vonása. Egy olyan életfilozófia, melynek alapelve, hogy
2948 2| országgyűlésre, azt látom, hogy élethalálharc lesz belőle. Azt már tudod,
2949 17| halott, és semmi joga az élethez többé: egy eltemetett ember.
2950 22| keresztüllövellő szívmelegség oly élethűen volt világnak adva.~Akik
2951 22| állították, hogy nem fogja elég élethűséggel visszaadni a nő kétségbeesését,
2952 El| mellőzheti, anélkül, hogy élethűtelen vagy éppen frivol ne legyen.~
2953 El| tudomány, de nem művészet. Az életírás a historikus feladata, nem
2954 15| Most magam vagyok.~E rövid életírásból megérthető volt, hogy amiért
2955 30| vidámabb társ, az legyen életkedvű.~Volozov herceg nem bánta
2956 15| is kiszámította, hogy az életkor rovatába huszonegyet fog
2957 3| Kedves bátyám még legjobb életkorában van, minek ilyenkor még
2958 14| vagyok. Béla huszonhárom, életkorunk csaknem egyforma. Ő férfiúnak
2959 12| hogy majd átmelegszik annak életmelegétől; hasztalan, a kéz hűlt át
2960 23| amelynek bányái e hangadó életmód költségeit fedezik?~Ezt
2961 29| udvarol, meghallgatjátok.~– Életmódunk kényszerít, hogy a világgal
2962 30| természet, arra, ami az életnél nagyobb jó, nem lehet közönyös.
2963 34| melyik kőre kell lépni, s életnézetei szerint az utca igen szép
2964 8| előtt.~– Uraim! Fegyver élétől mi nem irtózunk, rohanunk
2965 6| megszabadítsa. Ezért kell nekem életpálya, melyet magam teremtek magam
2966 El| Kérdezzétek meg a feldúlt életpályák viszontagságait, kérdezzétek
2967 10| hallottak egymásról.~Új életpályát osztogatott az embereknek:
2968 32| asszony arcán ismét kezdett életpír derülni. A herceg, ki őt
2969 13| hallgatott hozzá.~És e csók után életpiros lett mindkettőnek arca,
2970 28| imádkozik; megvívok vele életre-halálra; ha megsebesít s felgyógyulok,
2971 20| őrnagy törököt?~Kolbay őrnagy életrendébe némi kis változatosságot
2972 34| aludni menni; ez volt szokott életrendje.~Alig töltött néhány órát
2973 2| embert kényszerített már életrevalóvá lenni.~– Óh, hidd el, hogy
2974 21| szőke, telt idomú, piros életszínű alak, másik barna, halovány
2975 16| egyszerre összeroskadt, s élettelenül terült el a földön.~Többet
2976 6| zajgott lelke előtt. Egy élettörténet volt ez rá nézve, tele katasztrófokkal,
2977 20| felügyelő hatalmak előtt egész élettörténetét, családi összeköttetéseit,
2978 22| levelét, melyben tőle és az élettől búcsút vesz. Nem akarja
2979 31| Akkor ugyan kár őket életükben annyit fárasztani az iskoláztatással,
2980 34| emleget. Hiszen alig van életünknek olyan korszaka, melyben
2981 31| unatkozó ország a másik életunt országnak felelt.~Egészen
2982 18| mint hevenyláz tör elő, életveszélyes lefolyással, aggodalmas
2983 34| minek”.~Az alak mindig elevenebben kezdte magát rajzolni:~„
2984 1| nevetett rajta, hogy úgy elevenére találtak. Ő nem szokott
2985 6| elmélyedt a képzelemtől elevenné tett kor nagy csoportozataiban,
2986 34| No, a holttól meg az eleventől. Valahogy azt ne gondold,
2987 21| viszontagságai, vagy annyira elfáradtak a férfiak, hogy a leányágnak
2988 34| kezedet, hadd álljak fel, mert elfáradtam.~Béla fölemelé őt a székből.~
2989 3| fatális törvénykönyv azonban elfelede utasítást adni azon esetre,
2990 30| élet költészetében él, s elfeledi, hogy annak prózája is van –
2991 13| jönnek!~E kiáltásra Béla elfeledkezék magáról, s odatekinte. Bárzsing
2992 21| utolsó szavaknál annyira elfeledkezik magáról, hogy hirtelen felcsapja
2993 13| kibékülsz irántam, anélkül, hogy elfelednél; s ha egykor ismét oly boldog
2994 20| kimaradt a századból; csakhogy elfeledte magát eltemettetni, és most
2995 18| háznál, éppen, mint azelőtt; elfeledték neki, hogy mikor a legszomorúbb
2996 20| Kolbay még a köszvényt is elfelejté térdeiben, úgy iparkodott
2997 19| félek, hogy majd azután elfelejted.~– Esküszöm, uram, hogy
2998 34| asztal körülülve.~Nevét elfelejték, ~Híre elveszett rég.~Hideg
2999 21| fordulva. – Én mindjárt elfelejtem.~– „Reine d’Egypte Semiramide”.~–
3000 31| valamelyikünk iránti kötelességét elfelejtené.~Judit odafutott gyermekéhez
3001 34| fárad. Cudar, hálátlan kor! Elfelejtesz mindent! A kart, mely küzdött,
3002 29| állást, kényelmet, rangot, elfelejthetnéd-e, milyen adósa vagy. A nő
3003 34| Violám; én már meghaltam, elfelejthetsz.” A másiké annál hosszabb.
3004 14| azt, hogy saját személyét elfelejtse, azért, hogy egy távollevő
3005 31| eleinte „amik”-re ment tollam, elfelejtve, hogy az asztal nem tárgy,
3006 10| Elnevette magát.~– Biz ebben elfér akármennyi.~– És erre senki
3007 9| hiszen neki a kegyes szándékú elferdítések diplomatice meg vannak engedve.~–
3008 10| szolgálatokat lehetne tenni. Elférnének benne mindenféle tudósítások,
3009 9| lakjunk benne együtt.~És ott elfértek szépen.~A fasátor közepén
3010 16| alatt állt, s minden utat elfödött előttük.~– Jött ezen a mocsáron
3011 14| ilyen éjszaka, hogy valaki elfog az utcán?~– Ki is kapartam
3012 3| jelenti, hogy látogatásokat elfogad, akkor megmondja a nevét,
3013 5| gőzös. Most történik meg az elfogadás. Most megszólalnak a harangok.
3014 33| várt reá.~Most már egészen elfogadáshoz volt öltözve, sötét lilaszín
3015 30| Gondolkozol tán rajta, hogy elfogadd-e? Barátom, ha én ügyvéd volnék,
3016 28| birtokot; ha pedig egyezségemet elfogadják, megnyerik egyharmadát.
3017 29| vele, másnap meglátogat s elfogadod, harmadnap igen kedves embernek
3018 21| nem jó jel, de én azt is elfogadom. Lássa ön, milyen bolond
3019 25| azt meg kell adni.~Fertőy elfogadta a kínált dinnyét, de azért
3020 2| s hozza majd hírül, hogy elfogadta-e azt, vagy nem.~– E pillanatban
3021 2| kik udvarlóikat egyenként elfogdossák, s dicsőségüknek tartják,
3022 29| váltó-első-bírósági-törvényszék kapuja alatt elfogdosta a klienseket.~Igen nagy
3023 24| hogy előbb menekülne, mint elfoghatnák, s végre is egy kiterjedt
3024 4| választott tisztviselőjének, s elfoghatni egyet azon szíves mosolygások
3025 9| kellett hozzá, míg egy pincért elfoghatott az emberi tömkelegben, aki
3026 28| átengedje annak, amit egészen elfoglalhat? S miért tartaná meg kétharmadát,
3027 9| aggódva, hogy hátha azalatt elfoglalják a várost, s Szerafin a várban
3028 17| szegény halott számára kellett elfoglalnunk.~– Nem tesz semmit. Majd
3029 13| üres szekérrel; de minket elfognak a pénzes ládával.~– Paraszt!
3030 21| nem azért, mert itt önt elfognák, hiszen van nekem annyi
3031 21| élét Szerafinnek. – Mielőtt elfognának, én szabad embert csináltam
3032 3| alkalmatlan ügy. Pesten elfogott, hogy egy előfizetési ívét
3033 13| szemközt jövőktől, s széltében elfogta az utat.~Kozákok voltak.~
3034 31| gondoltam – szólt Judit elfogultan, s nem jutott eszébe a kérdés,
3035 20| részében az országnak lenne is elfogva.~– De hátha meghalt? – ez
3036 10| étvágyú vendégek meglehetősen elfogyasztának már minden megehetőt. Éppen
3037 9| volna, hogy egy reggelit elfogyasztani betérjen olyan helyre.~A
3038 10| hoznak, azt estére rendesen elfogyasztják; semmi sem vesz rajtunk.~–
3039 10| véve a kérdezőt. – Azok is elfogytak a padlásról.~– De hisz itt
|