120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
3040 23| hallottam. Hallottam szívem elfojthatlan dobogását, és láttam a rettenetes
3041 30| nőt, s egy pillanat alatt elfojtotta égő köntösein a lángot.~
3042 12| már emberi erő, mely azt elfojtsa többé; a költő nyugodtan
3043 3| közül mindenáron azt akarta elfordítani, amelyik nem fordul. Az
3044 15| újra fölkeresheti, nincs elfordítva róla a veszély. Az anya
3045 30| akkor meg vállat vonított s elfordult. Jobb magára hagyni, mert
3046 6| körülállók nem feleltek, elfordultak, szemeiket törülték. Kinn
3047 14| letépte róla a leplet, s aztán elfulladtan tántorodott vissza, kábult
3048 8| láttam, amint az égő házból elfutott, egy kosár búzát vitt az
3049 10| a levéltárban.~Melchiort elfutotta a méreg erre a szóra. Hisz
3050 12| termett a földön, a csóvát elgázolta térdével, s a farkasokéhoz
3051 34| mikor azon kihajtatott. Majd elgázoltak a lovai. Az asszonyság nagyot
3052 35| előttem. A lovak szinte elgázolták.~Ő mosolygott és köszöntött.~
3053 35| jártál volna vele, ha most elgázoltatsz fényes hintóddal!”~Most
3054 3| szorongást érze magában, ha elgondolá, hogy most egy kisírt szemű
3055 2| szeretetem nagyságát, ha elgondolod, hogy teérted cselekvém
3056 23| azután hallottam valamit elgurulni fejem fölött, és egy csendes
3057 12| Mindegyre jobban érzem elgyengülésemet. Az égen még nem alkonyodik,
3058 10| gyakorolta magát. Melchior olyan elhagyatottnak érezte magát a nagy év elején;
3059 31| felelgessenek, s egy hívására elhagyhassák azt a mennyei boldogságot
3060 7| mondhatja meg neki.~De hát elhagyja-e őt? Meghagyja-e cselédének,
3061 13| egészen elejétől újra. Elhagyjuk a ragyogó pályákat, amiken
3062 11| mégis jó volna ránézve, ha elhagyná ezt a magányos bagolyodút,
3063 29| midőn nyitva van előtted, elhagynád-e az egész világért őt. Egy
3064 12| közelükben, amint rejteküket elhagynák, rögtön észre lennének véve.~
3065 16| mosnak. Most ezek az utak is elhagyottak, keréknyom sem látszik rajtuk;
3066 7| vőlegények az esküvő napja után elhagyták ifjú szerelmüket, és mentek
3067 8| monda~– Aki azonban helyét elhagyván, az főbe lövettetvén.~Senki
3068 22| méreg, itt a tőr, itt az elhajítani való gyűrű; itt a pecsétes
3069 22| kérelmet, s odaadta neki elhajításra szánt szivarcsutakját: „
3070 18| míg a fegyveres őr ismét elhalad, és háttal fordul.~Akkor
3071 25| Blumnéék kertje előtt kellett elhaladnia, s olyankor a rácson keresztül
3072 8| balra, nem ügyel a mellette elhaladó nemzetőri csapatokra, mintha
3073 8| szólítja meg az előtte elhaladót az öreg asszonyság.~– Mi?
3074 15| minden embert, aki előtte elhaladt, mintha keresné azt, aki
3075 13| És azután – – csendesen elhaladtak egymás mellett. Béla fütyürészett,
3076 Ut| egészen elvész, a korrajz elhalaványul, az előadás hangulatában
3077 32| remegett, mint egy gyermek, és elhalaványult titkának felfödözése miatt.~–
3078 3| mégis nem állhatom meg, hogy elhallgassam. Kedves bátyám még legjobb
3079 32| önzésének skrupulusait elhallgatá (az öreg mutatta két ujja
3080 28| volt valami értelme, de elhallgatni a valót a tulajdon édesanyja
3081 2| csakugyan örökre kár volna elhallgatnunk, hogy ő azon posztó szélét,
3082 28| hogy Judit előtt mindeddig elhallgatta azt, ami közte és Fertőy
3083 32| morzsolásával az eszközt, amivel ez elhallgattatás történt), éppen annyira
3084 15| Judit dolgát aközben bölcsen elhallgatva.~A tűz vígan pattogott már,
3085 25| hanem friss pletykákkal is elhalmozta a vendégséget, amit minden
3086 11| ifjút paripán, koszorúkkal elhalmozva, diadalmas hadjáratból visszatérve;
3087 29| posztumusz levélre.~Judit egészen elhalványult; maga Béla is meg volt lepetve.
3088 14| napokban –, csak az őrjáratok elhangzó léptei kísérik az elcsillapuló
3089 32| titka. És amellett nejét elhanyagolja. Nejének van egy örökségi
3090 34| útját álló férfinak.~Nagyon elhanyagolt külsejű alak volt; haja
3091 30| ütköznék meg rajta, s ha elhárítaná róla e szégyent, örülnék
3092 29| véglegesen, e birtoknak felét elhasíttatják, s az énáltalam képviselt
3093 3| kellene tennem, amire magamat elhatározám: azért, hogy példa adassék
3094 34| bizonytalanok voltak annak az elhatározásában, hogy melyik kőre kell lépni,
3095 30| jogigazgatói állomást?~– Elhatározásom az.~Szerafin eszméiben mind
3096 Ut| Barátaim mind beleegyeztek az elhatározásomba. Minden embernek ínsége
3097 6| meg kegyed, mi oka van ez elhatározásra?~– Azon akartam kezdeni.
3098 3| megtagadni.~S azzal nagy mecénási elhatározással vevé ki kebléből a Pusztafi
3099 2| hogy elbír-e hasonló nagy elhatározást.~– Azt előre tudtam, hogy „
3100 32| Szerafinnek kevés volt ez óra elhatározni, hogy minő szerepet játsszék
3101 2| tudakozódjam, hanem hogy valami elhatározó dolgot cselekedjünk. Neked
3102 3| Hargitay János elég szilárd és elhatározott volt kitépni szívéből azt
3103 32| szembe az öreggel, mint aki elhatározta, hogy ha méreg van is benne,
3104 Ut| megemberelte magát, vezérférfiai elhatározták, hogy egy sajtóorgánumot
3105 8| utólagos jóváhagyás reményében, elhatároztatik, hogy ideiglenesen a városban
3106 9| azután leült a kőpadra, elhatározva, hogy várni fog, ha kell
3107 12| hullát, s az odvas fa üregébe elhelyezé. Az üreg éppen akkora volt,
3108 9| felállítja a partos oldalra, s elhelyezi benne magát.~Egy ilyen vásári
3109 8| tiszttársat ajánlkozott szállásán elhelyezni, ami általános elismeréssel
3110 2| reggelizett, hogy Béla úri módon élhessen.~Hanem hát a fiak megnőnek,
3111 30| meg. Mai világban már nem élhet az ügyvéd másképp, mintha
3112 3| miszerint én még sokáig élhetek, meg kell önnek jegyeznem,
3113 29| úri jószága jövedelméből élhetne. Nos azonban, ha a végrendelet
3114 9| akarták elhinni.~– Hogy elhiggyék, íme itt a bizonysága.~Azzal
3115 9| biztosnak. Azért jött, hogy elhíja magához, várbeli szállására
3116 22| Másnap gyászt öltött, s elhíresztelé, hogy férje meghalt.~Megmutogatta
3117 21| kedvemben vagyok, hogy mindent elhiszek, csak parancsoljanak velem.~
3118 9| ezt a szót mai nap könnyen elhiszik. Miután a városban, hol
3119 25| pedig nagyon köszönöm, hogy elhítt. Nagyon örülök rajta. Sohasem
3120 14| Micsodát? Írni?~– Nem; hanem elhordani a városban, amit az elkészített;
3121 34| neki, s elég lovat, aki elhordja a hátán. A szúnyog, aki
3122 10| hol! El is megyek érte, s elhozom számára. A kegyed betegségének
3123 28| ön előtt az orangériában elhullattam, tökéletesen sikerült. Azt
3124 22| minden szava lelkének egy-egy elhulló vércseppe volt.~Azt mondta
3125 23| mert már az asszonyok is elhulltak mind.~Féltem, iszonyodtam
3126 22| túljárnak a láthatáron.~Az étel elhűlt, megfagyott már; az élő
3127 29| megtalálta a hullát, amit elhurcoltak, tudja, hogy vissza fognak
3128 23| volna Moszkovában. Róbertet elhurcolták Szibériába.~Egy szökevény,
3129 34| kellenek, akik gyűlölnek, akik elhúzzák a székeiket, ha közéjük
3130 10| izenetet, ne tudjanak rajta eligazodni.~Legegyszerűbb ugyan a szóbeli
3131 16| szólt semmit, nem akarta elijeszteni úrnéját; de magában évelődött:
3132 6| végrendeletük maradt, melyet ők elijesztésemre írtak, nem sejtve, hogy
3133 29| lenni, hogy mikor egy vadász elindul vadászni, nemcsak azt a
3134 5| csónakok, dereglyék kezdtek elindulni, a hídtöredék menekülteit
3135 10| még akinek valami sürgetős elintézni, végezni, megtudni, végrehajtani
3136 33| Hargitay pör végtárgyalása elintéztetett, kik voltak név szerint
3137 8| elhelyezni, ami általános elismeréssel fogadtaték.~Innen aztán
3138 23| minőségében kénytelen volt elismerni azt a jogviszonyt, mely
3139 8| legelső erősségének van elismerve.~És ők bizonyára azzal a
3140 29| ember volt az, aki mindennap elismételte azt az esküt, amit egyszer
3141 Ut| megtámadtak; azokat is elítélték, becsukatták: „közcsendháborításért”.
3142 Ut| emberségesen bántak velünk, elítéltekkel, ahogy csak magyar vendégszerető
3143 22| igen gazdag ember, s mindig eljár a színházba, mikor Judit
3144 10| becsületessége és lelkiismeretes eljárása fölött.~Már erre Melchiornak
3145 2| nem kötöm, hogy mindennap eljárok a csizmáját kitakarítani;
3146 2| bíztam. Ez ám a fődolog. Én eljártam az ön ügyében; hát ön az
3147 15| Béla kedvenc dalát utolszor eljátszotta rajta; amott függött arcképe
3148 21| amilyen mértékben én azt eljátszottam. Lássa ön, ez a gondolat
3149 34| én lettem volna vele neki eljegyezve. Hej, pedig de sokszor lett
3150 18| melyet Róbertnek adott eljegyzéskor.~Szerafin egy rémületeset
3151 3| létezett, felbontani, az eljegyzést ünnepélyesen megsemmisítvén
3152 34| mondtam. Hogy én teneked éljek? Teneked?~– Az pedig igen
3153 35| éljen a róka!’ És azután ,éljenek a majmok!’~És az nem volt
3154 2| néptömeg a közeledő vándornak éljenez, minden tekintet az ő arcán
3155 5| előtt, még hallhatta a zengő éljenkiáltást, és egy perc múlva a koszorúk
3156 5| hídra fel. A zeneszó, az éljenriadás mind jobban kivehető a part
3157 6| ember ember hátán tapsolt, éljenzett, szónokolt, a páholyokból
3158 21| mikor az idők teljessége eljő.~Az egész világ beszélt
3159 1| költeményét akarom Pusztafinak eljöttére betanulni.~Róbert mennyre-földre
3160 17| tud, ami elmúlt, és ami eljövendő.~Van eszmélete visszagondolni
3161 30| vándorolnia, hogy a hátulsó ajtóig eljusson, úgy hogy azon időtől, amidőn
3162 4| azalatt a hölgyek csendesen eljuthatnak a híd túlsó végéig, s ott
3163 22| lassanként arra a felfedezésre is eljutottak, hogy a boldog kiválasztott
3164 11| mind álom, ami fejemet elkábítja. Akiket látok, azok is csak
3165 5| érzett füleiben, mely agyát elkábította; az a pillanat volt ez,
3166 6| emlékpénzt hajigálva s tenyerével elkapkodva; azután ismét leül és ír
3167 6| kétségbeesett rettegés, az elkapó büszkeség dicsőített kedvese
3168 15| ragadta a csónakot, mint egy elkapott nádszálat.~A két férfinak
3169 23| volt kapcsolva, hirtelen elkapta azt férje kezéből, s felsikoltott „
3170 4| gyaloghidat, az ellenálló őrséget elkapva, mint a vihar a kaszált
3171 9| kérdezősködöm Béla felől – szólt elkedvetlenülten Lávayné, mikor a nevét meghallotta; –
3172 13| el voltak sápadva, ajkaik elkékülve a félelemtől. Ezeket már
3173 17| őrmester úr.~– Köszönöm, a biz elkel. Mikor az ember egész nap
3174 1| lecsendesült, az a hűlt elképedés a komolyabb férfiak arcán,
3175 15| körülzárolt városba, de elképzelé, hogy az igen erős ok lehet.
3176 10| martalékát, ki sehogy sem tudta elképzelni, mint lehessen az, hogy
3177 25| nagy időköz; akkor aztán elkérdezősködtek egymás állapotjáról, Blumné
3178 25| barátaimat nem szoktam ilyenkor elkerülni. Nagyon örülök, hogy kedves
3179 2| síráshoz közel rebegtek elkeseredésében; Béla engesztelőleg nyújtá
3180 33| Béla reszketett a dühtől és elkeseredéstől, midőn lakása ajtaján benyitott.~
3181 20| az egész nemzet irányában elkeseredik. Sohasem sejtettem volna
3182 1| hang.~– Lávay úr mindig elkésik tőlünk – ismétlődik panaszos
3183 33| merülve a munkában.~– Ugye, elkéstél a végirattal Judit pörében.~–
3184 14| elhordani a városban, amit az elkészített; hanem hát most annak is
3185 Ut| hamuból, a ködből.~Mire aztán elkészültem a regénnyel, akkorra vége
3186 19| egy tűzhelyi vaslapockával elkezdék a földet félrehárítani azon
3187 33| lepik meg ismerőseiket, hogy elkezdenek véneknek mutatkozni. Ráncok,
3188 34| kérdezem, hogy van, mindenik elkezdi előttem a világot szidni,
3189 5| harangszó.~És egy perc múlva elkezdik a harangokat félreverni.~
3190 22| támaszkodva, amíg a színmű elkezdődik, és nézte az arcokat, amiket
3191 22| kell fulladnia.~– A játék elkezdődött! A kegyed jelenése következik! –
3192 15| időnek – szólt az öreg, s elkezdte csizmáit lehúzni. András
3193 14| felkapván a szekerébe, s elkihajtván az átkozott döcögős, rázós
3194 31| szárazon.~– Hová indult most? Elkísérem odáig. Bizonyosan a színházba!~–
3195 14| aztán. Mármost csendesen elkocognak magukban is a lovak. Hát
3196 18| hítták, s Szerafin gyakran elkocsikázott hozzá, néha férjével, néha
3197 10| miniszterek, reggelijöket elkölteni; itt folyt a művészi vita
3198 31| meg azt a titkos tettet elkövette? Lesz-e még ilyen meg amolyan
3199 17| házához jött Judit, mindent elkövettek, hogy őt életre hozzák ismét,
3200 34| édes fiam – szólt azután elkomolyodva, hogy Béla mozdulatlan arcát
3201 22| színpadon elejtett, tudja, mikor elküldi a hírnöktől. Ott volt a
3202 24| szomorú felfedezés reggelén elküldött Bárzsing úrért Fertőy.~A
3203 33| lepecsételé, és rögtön elküldte Fertőyné asszonyságnak.~
3204 2| bánom, hogy azt a levelet elküldtem attól az ostoba fickótól.~–
3205 22| hosszasan nézett reá, tekintete ellágyult, vonásai a rideg bánatból
3206 3| mint atyád! – Ő kiáll és ellármázza, hogy nem ,örökváltság’,
3207 21| s a foglyok kényelmesebb ellátására fordítva az így szerzett
3208 1| Verpflegs-Kommissar”, ami „ellátási biztost” jelent; a lakosság
3209 20| öregurat egypár mázsa dohánnyal ellátni, amit ő évről évre el is
3210 34| Kikerül engem minden. Hiszen ellátogatok én hozzátok sokszor, mikor
3211 18| s a régi vendégek ismét ellátogattak termeibe. Nem ugyanazok,
3212 6| paszomántos, históriai orrokkal ellátott férfialakok. Judit letevé
3213 33| keresztfalakat húztak, s az ajtókat ellátták számokkal.~Ne ítéljen meg
3214 29| tudtam. És evégett előre elláttam magamat annak bizonyítékaival,
3215 31| érzé Judit, hogy akarata és ellenállása dacára visszatért az írt
3216 4| a tribünig szorította az ellenállhatlan néphatalom, s a korlátok
3217 4| elfoglalta a gyaloghidat, az ellenálló őrséget elkapva, mint a
3218 12| kartácslövés a mocsárba verte az ellenállókat.~– Hágj kengyelembe, s ülj
3219 1| ismét telhetőleg törekedett ellencáfolatokkal gyöngíteni, hanem a komoly
3220 13| Elismerem, hogy vétkezém ellened, midőn ily balsorshoz, mint
3221 28| egész mesében a látszat ellenfele pártján van.~– Kedves rokon,
3222 28| szólt Béla oly közel lépve ellenfeléhez, hogy halkan beszélhessen
3223 30| pedig nem haragszom az ellenfeleimre.~– Jól van tehát ügyvéd
3224 Ut| is, akik minket, védtelen ellenfeleket, megtámadtak; azokat is
3225 9| is azokkal tart, kik az ellenféllel egyetértenek, mert csak
3226 24| hányadán van. Fertőy minden ellenkezése dacára volt annyi figyelemmel,
3227 5| nyugodalmas halálba.~Judit nem ellenkezett vele; csendesen összetevé
3228 6| fecsegőket, mik lelkével ellenkeznek. Mit csinál ilyenkor? Tűr
3229 11| kucikból?~– Sőt ennek éppen az ellenkezőjébe csapott át; amióta a vár
3230 9| mondjon ki valamit, aminek ellenkezőjéről van értesítve.~– De hát
3231 6| szónokait mind. Azok nem ellenkeztek a népakarattal, kijöttek,
3232 18| után mindjárt éppen annak ellenlábasához fordulni, hisz Zeleji és
3233 1| amiből nem lehetett kivenni ellenmondás vagy lelkesülés zűrhangja-e.
3234 3| kemény hang, a parancs- és ellenmondásban rekedtté és pattogóvá idomult
3235 13| az, hogy az én arcomat ez ellennek egy csókja vagy a tiédet
3236 10| feküsznek. A helység nagyon jó ellenőrség alatt állt.~Egy tapasztalt
3237 20| Bárzsing szólt:~– Melynek ellenőrzése minekünk, bár kellemetlen,
3238 25| kezet, amely legnagyobb ellenségéé volt, s ígéretet adott neki,
3239 31| iránt. Nekem kellett az ellenségein bosszút állnom. Ez az asszony
3240 20| hogy ki az a Bárzsing. Ellenségem nekem is, a fiamnak is,
3241 15| merre a folyam ragadta, két ellenséges sánc között, melyeknek ágyúi
3242 24| velem jó barátságban, mint ellenségeskedésben élni. Én most önöket végveszélybe
3243 8| egy orozva támadó undok ellenségnek áldozatul esnek a daliák.
3244 13| bizalommal jő szemközt az ellenségre, ki annak közeledtére nem
3245 21| hercegnő társaságában; valami ellenszenvet, valami delejes ingerültséget
3246 2| tudhatod, hogy ennek nincs ellenszere.~– Van; ki kell elégíteni
3247 25| őket az apai örökség miatt ellentétbe állítá, s nem lepte meg,
3248 3| vagyok. Ami pedig önnek azon ellenvetését illeti (nyilvános pályámon
3249 14| mellett, hogy valaki egy rövid ellenvetéssel kitérítsen határozatomból.
3250 4| négyszögölnyi területen, ellenvetett vállakkal visszatartóztatni,
3251 Ut| Egyszer aztán a magyarországi ellenzék megemberelte magát, vezérférfiai
3252 3| vonított. Minthogy mindenki ellenzi, tehát azért…~Bárzsing szükségesnek
3253 4| mindenütt, mely minden utcát ellepett, amerre a díszmenetnek jönni
3254 12| levelek, mik a víz színét ellepik, nem engedik meglátszani
3255 23| oldalai tükrökkel voltak ellepve, én mindenütt láttam magamat
3256 19| leseprő toll zsúrlására is ellobban, s romboló ereje körülbelül
3257 34| hölgy, a koponya elől, ~Mely ellöketve ott, feléd gurul,~Tán férjed
3258 9| fenyegette Bárzsingot, hogy ellövi a lábát, egészen kitört
3259 9| szegezni a pisztolyt és ellövöm az úrnak a lábát, hogy ne
3260 9| mondaná a fiam felől, hogy ellőtték a lábát, vagy elfogták valahol,
3261 8| vérveres felhő nem akart elmaradni feje fölül soha; az együtt
3262 8| szüntelenül a háta mögött elmaradó égő városra néz. A tűz arcába
3263 8| Tanyák, szántóföldek, hidak elmaradoznak az útfélen, ő nem néz előre
3264 13| közül, s amint a bokrok elmaradtak, a megnyílt síkon végtül
3265 33| délig, de oda már gyalog is elmehetek.~Melchior boldog volt, hogy
3266 Ut| Zichy Nándor és Jókai Mór elmehetnek vele dicsekedni, hogy ifjú
3267 14| kegyelmed sem ismerne rám?~– Elmehettél volna énmellettem; azt se
3268 29| csalatkoztam volna önnek éles elméjében, mert azt el kell ismernem,
3269 2| jónak látták valami érett elméjű öregurat szólítani fel e
3270 15| menjünk! – sürgeté András az elmélázót, s elvonszolta a szomorú
3271 31| azután visszajött, leült, és elmélázott a folyvást előtte fekvő
3272 30| meg, hogy miért.~Szerafin elmélázva tekinte Béla szemeibe, és
3273 12| sebben.~A költő még sokáig elmelengeté keblére szorított bajtársát,
3274 31| öregasszony folytatta haragos elmélkedését.~– Én nem hiszek hazajáró
3275 6| ült az ablaknál. Egészen elmélyedt a képzelemtől elevenné tett
3276 16| udvartelkes házban gondolatokban elmélyedve ül, vagy talán éjjel, midőn
3277 23| erőlködtem azt eszembe juttatni, elmém megtagadta a szolgálatot;
3278 17| hogy íme eltávozott a férj, elmenekült a széles világba, ő pedig
3279 3| pedig visszaforduljon és elmenjen?~Kivált mikor a mellékteremnek
3280 10| végigbicegnie?~Mikor más gyermekek elmennek játszani, neki félre kell
3281 8| szeretném úgy ezt a várost! Ma elmennék innen, soha vissza nem jönnék
3282 35| kezemet megfogja. És azután elmenni vele.~Milyen őrült eszméket
3283 21| hogy a herceg és Fertőy elmentek vadászni, s olyankor Olga,
3284 34| hogy ezentúl a tömlöci élményeimmel foglak mulattatni, mint
3285 34| ni, már megint a börtöni élményeimről beszélek.~– Nem tudok róla
3286 34| tán nem is tudott annak élményeiről semmit. Képzelem volt az;
3287 23| álomlátó nem jegyzé föl nappali élményeit. Semmi szó naplójában szeretőkről.
3288 15| csónakot, s azon pillanatban elmeríté.~András fél kezével egy
3289 34| Bort a fejére! Bort, míg elmerül benne. Végre azután e jámbor,
3290 15| termetet.~– Így. Ez nem engedné elmerülni. Már most induljunk isten
3291 11| gályák összeroppanása, elmerülő hajók lakosságának halálkardala…
3292 32| Nappal ábrándokba, álmokba elmerülve kereste a magányt; és éjjel?
3293 El| praktikusok, mint az angol, elmések, mint a francia – költők
3294 30| és lépcsőkön lejutottak, elmesélte neki, miféle falusi mulatságok
3295 30| meg lelkületében, ötletei elmésségtől szikráztak, akkor szabadelvű
3296 33| bánom, bevallom rokkant elmetehetségemet, de én sok olyan arcot láttam,
3297 34| Tinálatok én első nap elmetszeném a torkomat. Látni egy embert,
3298 32| amiket kegyed énnekem itt elmond – csattant fel az öregúr
3299 1| házba, ott majd mindent elmondanak felőlük.~A sárga kapus házban
3300 34| mikor fejjel lefelé vagyok, elmondhassak egy kétértelmű élcet, mellyel
3301 2| dolgozószobájuknak, s aki büszkén elmondhatá magáról, hogy azon ingnek,
3302 25| felől bemehetnénk, s ott is elmondhatná, amit parancsol.~– Jó lesz.~
3303 32| joga lesz ezt a bókot önnek elmondhatni, és az nem lesz hízelgés,
3304 30| én neked elejétől végig elmondhatok. Te, mint politikai bujdosó,
3305 31| mindig heves voltam, de azt elmondhatom magamról, hogy soha rossz
3306 2| bivaly elmondott minden elmondhatót. Láttam, hogy ő maga is
3307 10| ellátogatott Judithoz, s elmondhatta neki, miket olvasott össze
3308 1| szomszédaiddal, majd azok aztán elmondják, hogy milyen ember vagy.”~
3309 19| tréfát űzni, annak röviden elmondjuk, hogy a durr-higany azon
3310 33| Én azt, amit önnek itt elmondtam – megírtam az ön nejének
3311 12| álmodik – sóhajta halkan, és elmosolyodott. – Tán térdepelve áll szent
3312 30| viszontlátásban, keserve az elmúlás fölött.~Vajon megnőtt-e,
3313 22| hogy bort igyam, akkor elmúlik az álmatlanságom.~A cseléd
3314 11| az is mind álom, álom; elmúló álom.~– De az, amit mi mondtunk
3315 30| rivallása kísérte a tósztot; elmúlva a süvöltő tűzlövegek zajában.~–
3316 29| most?~– Bízol-e bennem?~– Élnék-e anélkül?~– Hiszed-e, hogy
3317 13| hogy nincs miért tovább élnem. Midőn soraimat olvasod,
3318 8| amit a pattogó tűzrobaj elnémítani nem bír, sem a tomboló vihar
3319 35| megszólal, melynek hidegétől elnémul minden vigalom:~,Éljen az
3320 30| elvette tanácsadó eszét, hogy elnémulva nézett a futó nő után, akkor
3321 30| azzal szokta érdemelni ez elnevezést, hogy fákat és bokrokat
3322 9| valamin; egymást rögtön elnevezte árulónak.~– Igen, igen;
3323 10| ezért ama kerek asztalt elnevezték ama sokat igénylő névvel:
3324 32| nő, akinek férje mindent elnéz. Csekély titulus, de még
3325 21| viselt.~Szerafin olyan sokáig elnézegette azt az embert, hogy mit
3326 32| amit egy semmirekellő férj elnézésének hínak. Azt tehette miatta,
3327 21| létezik, mégpedig a férj elnézésével. Pedig még akkor talán nem
3328 6| ilyenkor? Tűr és hallgat és elnézi, milyen szépen el lehet
3329 21| szökevényt.~Vagy pedig óraszámra elnézte, hogy dolgozik a kertész
3330 15| volt ez, melyet könnyeden elnéztek. Mindenkinek, ki a várőrséghez
3331 21| megvédhesse; önnek azért kell élnie, mert egy nő, akit szeret,
3332 29| azt hirtelen összetépi, elnyeli vagy tűzbe hányja, fölállt
3333 30| csak úgy egy álom alatt elnyerni egy fiatal ügyvédnek, csakugyan
3334 23| hogy a házigazda pénzét elnyerte. Így nem tesznek azok, akik
3335 11| csendet intett, s a messze elnyílt kapuhasadékon bekémelt az
3336 30| mulatsága abból, hogy az álomtól elnyomottnak mezítelen talpára papirost
3337 12| kozákdal, a farkasüvöltés elnyomta a halk rebegést.~– Nézd,
3338 9| küzdöttek azután is, hogy amazok elnyugodtak, kik küzdöttek a sorssal.
3339 19| hogy annak az asztalon elnyúlt komor embernek egy kis jókedvet
3340 32| azon észrevételeim unalmas előadásával, amiket kegyed életének
3341 6| előkészületek az esteli előadáshoz a maguk megszokott rendén.~
3342 22| nélkül Judit szállását.~Az előadásnak vége lett, a hintók egymás
3343 1| vándorszínészek pártolása, műkedvelői előadások, jótékony sorsjátékok s
3344 1| közvigalmakat, műkedvelői előadásokat, az azokban működők bájait
3345 22| leste, mit beszélnek az előadásról?~– No ez jó nap volt.~–
3346 35| fejöket, amivel odabenn előadásukat akarják kezdeni, hanem most
3347 6| estére olyan drámát fognak előadni, mely tíz év óta be volt
3348 7| igaz; de olyan ügyesen volt előadva, s a nagynéne különben olyan
3349 1| alakokat, amire aztán mindenki előállt azzal, amit ellenük tudott.
3350 13| poggyászszekerekkel.~Az előcsapat alig kétszáz lépésnyi távolban
3351 22| jól, mint aki lopni indul.~Előcsengette a házmestert.~A gyanús háziőr
3352 15| feleselni, ezt nem lehet elodábbozni, ez nem kapacitálható, ezt
3353 1| szép akrosztichont, ami elöl-hátul nagybetűvel megy ki, ha
3354 34| Az istenért, hisz így elölöd magadat.~– Te is azt hiszed?~–
3355 8| tetején, s azokat védték az elözönlő zsarátnokhullás közepett,
3356 Ut| tehetségekből. Újévre oly nagy előfizető közönség gyűlt össze melléje,
3357 35| meghalt.~– Kár érte – jó előfizető-gyűjtő volt.~
3358 3| hírhedett lett a megyében előfizetőfogdosási talentumairól, most egy
3359 Ut| hátralevő egy hónapra a Hon előfizetőit a Pesti Naplóval fogja kielégíteni.
3360 Ut| lapot, a jövő évnegyedben az előfizetők újból felsereglettek, nyomdászom
3361 2| útonállás azon nemére, amit előfizettetésnek hívnak. E célra szükségem
3362 10| különben is este van már, előfogatot reggelig nem kaphat. Kész
3363 1| amint Fertőy eltávozott, előfogta Blumnét.~– Ti az imént engem
3364 Ut| cikkünkért, hanem aztán előfogták a kormány által szubvencionált
3365 9| legfontosabb, ami az életben előfordul.~– Akkor jöjjön kegyed velem;
3366 1| Mind a két család bizonyos előhangot viselt a város egyik része
3367 1| nyers tömegei, zászlói, előharcosai, csatái, győzelmei és veszteségei,
3368 16| siralom lett.~Már a falu előházainál meglepte ez a gondolat Kapor
3369 14| megitatta a lovait, befogott, előhítta a korcsmárost, s kifizette,
3370 25| Lássa, kár volt ezt most itt előhozni. Nekünk az egész mulatságunkat
3371 30| hozok; tegnap Volozov herceg előhozta, hogy a tagosztályi ügyek
3372 32| dolgozott benne hónapok óta. Ha előhoztam neki, röviden azzal fizetett
3373 29| természetében, hogy ezt neki előhozza.~– Halljuk az ügyletet,
3374 34| bele. Nem tudom, üdvösség előíze-e az vagy kárhozaté; de az
3375 28| idézettek sorában? Sohasem! Ön előjöhetett, amikor akart, mint annyian,
3376 22| jutalmazó közönség kihívására előjöjjön magát meghajtani, azok sejtették,
3377 8| Megint lefekszik. Megint előjönnek a vérét követelni. Egy-két
3378 19| számára csend van, azok előjőnek, és megkezdik rendszer nélküli
3379 21| torzonborz hetmanoknak az előképe, akiket a világ minden bolond
3380 21| fogok utazni, ott a Kremlben előkérem a nemességi aranykönyvet,
3381 6| hogy igen rövid. Azután előkeresi öltönyeit, mik estére szükségesek,
3382 35| fog felejtkezni a nevéről.~Előkerültek olyan emberek is, akiket
3383 2| minden ember csak az ünnepély előkészületeiről beszél. E tárgy színe alatt
3384 17| kőmerev nézése, mellyel élőket ijeszt.~– Látod! Látod!
3385 34| végigszaladgálnom az utcákon, s akit elől-utól találok, ismerőst, nem ismerőst,
3386 29| magát a világ előtt, midőn előled el volt zárva a világ; most,
3387 6| fekhelyre ledűlt, lámpáját eloltá, szemeit lehunyta, akkor
3388 7| sietett, hogy a gyertyát eloltsa, s megdöbbenve pillanta
3389 2| velem ekképp:~Mondja a levél elolvasása után azon embernek: »Sajnálom,
3390 29| s ha egy-egy csatadalát elolvasná valaki, amit akkor írt,
3391 6| eszme, ami oda való volna. Elolvassa, amit írt már: „nyomorúság!”
3392 34| alatti álmirul.”~Százszor elolvasta Szerafin e nyolc sort, s
3393 10| ismét lenyírták a fejét, s elolvasták róla az izenetet. Tepelenti
3394 29| szőnyegek a szobában mennyire előmozdítják a gümőkórt.~– Tehát menjünk! –
3395 28| Mikor Judit a védlevelet előmutatá, három különböző indulatkifejezésű
3396 1| kell lenni, akkor nagyon előnyös alak egy olyan férj, akit
3397 23| őrzött titkai, amikből annyi előnyt ígért magának. A nő forró
3398 29| maradjanak. Óh, ez nagy előnyük az embereknek a ruhák felett.~
3399 15| kerülnünk, ahol bizonyosan előőrsök állnak, hanem átmehetünk
3400 22| szőnyegajtó, mely oldalt nyílt az előpitvarból, a másik szemközt levő szárnyajtó
3401 5| mint ki haláldöfést kapott, elordította magát.~– Mind a két Juditom!! (
3402 5| távolabb álló tömeg hullámzott előre-hátra, mint kinek jó tanács nem
3403 15| főnek nem szabad szelíden előrehajlani, hanem délcegen föltartva
3404 13| megemlegeti.~– Mindegy!~Béla előrehajtott. Hiszen Judit ígéretében
3405 12| az égbe!…~A halott feje előrehanyatlott, mintha jóváhagyást intene
3406 1| borotvált bajuszkái, szépen előresimított hajfürtei, miket vendéghaj
3407 20| állásuknál fogva gyámolítani, elősegíteni volnának hivatva az üdvös
3408 20| Mentettem, védelmeztem, magam is elősegítettem a menekülésben a szegény
3409 6| egy hang az álfal mögül elősietve.~– Béla! – sikolt fel a
3410 16| odább.~Egyszer aztán kezdte előszedni a lőcs mellől a vasvilláját,
3411 33| végrendelet minden kétséget eloszlat, a törvényszék nem fog egyebet
3412 El| Előszó~Hiába mondják nekünk, válasszátok
3413 3| az emberre, sőt egész az előszobáig el lehete jutni Bárzsingnak
3414 29| alázatosan kocogtatnak az előszobája ajtaján.~Nem estem poétai
3415 15| a nyitott ablakoknak; az előszobákban nem volt hova leülni. Judit
3416 15| András gazda pedig újra előszólítá leányát, s meghagyva neki,
3417 22| udvarlóját, csak egymást elosztani tartja őket, és amellett
3418 20| évre el is szívogatott, s elosztogatott.~Ezt a szívélyes patriarkális
3419 22| szívében boldogul bírta az élőt; s midőn jöttek események,
3420 25| Ugyan örülök, hogy jó uramat előtalálom. Mintha csak kívánságra
3421 2| nem tudom, hát megtanulom; előteremtem a világ végéről is, ha itt
3422 32| kegyednek szentimentális előterjesztéseket fogok tenni egy család felzavart
3423 9| jók, hogy ezt mint tanúk, előttemezik.~Azután csendesen összehajtogatta
3424 24| iránt. Ő feláldozta világ előtti állását, feláldozta jó hírét
3425 18| láthaták, hogy az az egy ujj előtűnik a rács közül.~Egyszer aztán
3426 18| közeledtére egész a harmadik ízig előtűnt a rostély közül, s azon
3427 20| lóhalálában, hanem hogy elővegyelek, hol jártál, mit tettél
3428 32| Kegyed pedig a fiát fogja elővenni.~– Minden erőmmel.~– Szeretném
3429 14| korcsmárost, s kifizette, elővevén ez alkalommal ismét a maga
3430 12| megtámadóját, s felső ínyéből elővillogtatá megsárgult fogait. Nősténye
3431 29| kívánja, mutassam meg.~Azzal elővonta oldalzsebéből az okiratot,
3432 32| történt), éppen annyira előzékeny lett a válóper gyors kimenetele
3433 25| egész évre szóló.~Fertőy úr előzékenyebb volt a hadastyánnál, s míg
3434 8| őt fogadni el férjül. Az előzmények Bárzsing úr kedvét éppen
3435 14| jött.~Kapor uram meg akarta előzni a tudakozást, s messziről
3436 30| egyedül van; tud mulatni vele; elpanaszolja, ha valamije fáj; hanem
3437 1| rendezett tűzijáték rakétái elpattogtak. E napon túl nincs történet,
3438 11| vonult, legyőzött tenger elpihent, ami összetört, elsüllyedt…~
3439 19| Felágaskodott hozzá; a lángnál elpörzsölte a bajuszát, meg a szemöldökét.
3440 25| emléke az emberek előtt elporlott.~Ott volt egy félig elszáradt
3441 24| lett biz az, a megyeház elpusztulásakor.~– Bizonyosságot szerzett
3442 5| előtt tolmácsolhatja.~Ma elragadóan fog szónokolni, mert valóban
3443 13| jött oly gyorsan, mintha elragadták volna a lovak. Két nő ült
3444 6| te szerelmed!” – kiálta elragadtatással a költő”, s kezét nyújtá
3445 28| zárdába bújt is előlem; elrántom gyermeke bölcsőjétől, felesége
3446 9| a csendben imádkozni jó, elrebegi magában szívtől szakadt
3447 14| földet bejárt viszontagságait elregélni útitársnéjának, ki azt hallgatta
3448 23| kegyelem! kegyelem!” Inkább elrejtém magam a függöny alá, és
3449 23| mely egy mélyebb titok elrejtésére van kigondolva, minek nyomára
3450 19| miket mi egy időben oda elrejtettünk, azt gondolva, hogy jó lesz,
3451 10| főpénztárnál, akkor még könnyebben elrejthető lesz.~Melchior megköszönte. „
3452 17| eltemetett ember. Kötelessége elrejtőzni, hallgatni, tűrni, mint
3453 18| lángokban, füstben, párában elrepülni, aki el tudna vezetni a
3454 2| egy része éljent riad, más elretten, és „feszítsd meg”-et kiált,
3455 35| Mikor az utolsó hintó is elrobogott az utolsó vendéggel, s alant
3456 33| nőt, kalapját ragadta és elrohant.~Forrott minden csepp vére,
3457 15| Hátha e hamisítással egészen elrontaná a védlevelet – megfosztaná
3458 31| lenni.~Judit nem akarta elrontani a kis vidám menyecske kedvét,
3459 25| Nekünk az egész mulatságunkat elrontotta vele. Olyan jól voltunk,
3460 28| édes rokon. Nincs semmi elrontva közöttünk, ön meg fog győződni
3461 25| rettenetes, ha ez igaz – rebegé elsápadtan az öreg asszony. – Béla
3462 29| hányja, fölállt helyéről, elsétált az ablakig, magára hagyva
3463 33| Béla vette kalapját, és elsietett.~Az öregasszony ki sem kísérte,
3464 29| kezébe adni, ahelyett, hogy elsikkasztaná, mikor teheti.~– Azaz, hogy –
3465 29| segítsem a végrendeletet elsikkasztani, ugye.~– A vége nem az;
3466 5| mutatja; a mai nap eszméi elsimítottak homlokáról minden ráncot;
3467 31| leírt nevet látni sokszor elsiratott halottaktól, s ha megkapták,
3468 30| órák, amikben a cigánynak elsőbbsége van minden szép asszony
3469 18| óta elő.~Hová lett? Őt is elsöpörte-e a harci vihar? Valahol megölték
3470 12| vetnek, akkor rövid időre elsötétül, te kapaszkodjál nyakamba,
3471 22| olvashatott tovább: a világ elsötétült előtte; lerogyott a székre.~
3472 9| drága kincsét; azután halkan elsóhajtja az „ámen”-t; és akkor a
3473 30| közvetlen érdekel, sietnek elsők lenni, akik azt tudassák
3474 29| tapsoló elszégyenli magát, és elsompolyodik.~Per tu van minden újabbkori
3475 23| egy kicsit fázott tőle, s elsőséget adott azon gondolatnak,
3476 30| röppentyű abban a percben elsült a kezében.~Ő ijedten dobta
3477 19| amikkel a lőfegyvereket elsütik. Ez a vegytani készítmény
3478 29| azt kérdik, hogy „mégis élsz?”~Ma beverik valakinek az
3479 11| egy tört horgonyra bukkan elszakadt kötéllel, egy iszapba elsüllyedt
3480 13| legerősebb, aki akkor tudja elszakítani az életet, amikor azt meg
3481 2| sorsnak megy eléje, hogy elszakítva azon szellemtől, mely önnel
3482 34| csapni, azt az alkalmat elszalasztaná. Hisz utoljára ez is egy
3483 13| akarják.~Így kellett neki elszalasztani azt az ellenségét, akit
3484 29| szarvaikkal, a szabadelvűen elszalasztott betűszárak, a nyakát protestánsi
3485 8| érzékenyebb polgártársak elszállásoltatása. Bárzsing maga négy tiszttársat
3486 15| halálnak, mely olyan gyorsan elszállít.~És ebben a hosszú órájában
3487 19| történt.~Hanem azért mégis elszállíták másnap több gyanús fogollyal
3488 13| beérve azzal, ha felveszik és elszállítják ahová akarják.~Így kellett
3489 10| hevében dereglyére tétetve, elszállíttatá Neszmélyre; onnan a visszavonulás
3490 30| kegyedet felszólítani egy nagy elszánásra. Nekem rá kell arra beszélnem
3491 15| várba!~E szók a kétségbeesés elszánt látnoki hangján voltak mondva;
3492 12| lehetett hozni.~A költő elszánta magát, hogy visszatér tüzet
3493 9| faggyúpettyes asztalra rendületlen elszántsággal.~A segédtiszt visszafordult,
3494 25| elporlott.~Ott volt egy félig elszáradt jerikói rózsalugas, abban
3495 6| kellett, hogy azt impromptu elszavalja; aztán még többet kívánt
3496 El| viszontagságait, kérdezzétek meg az elszegényült falvak urát – a közélet
3497 29| lenézett vidéki tapsoló elszégyenli magát, és elsompolyodik.~
3498 8| Szuronyszegezz! Rohamra!” úgy elszelelt Bárzsing úr elől, hogy az
3499 2| válik bennük. Deliségükért elszeretik őket a lyányok anyjuktól;
3500 5| kapujáig; nagy nehezen bírta elszilajult lovát visszatartani.~– Mi
3501 23| régiókba, hogy minden ember elszörnyed rajta, hogy azután egy pillanat
3502 32| kiálta fel térdeire csapva elszörnyedtében Kolbay. – Tehát a másik?~–
3503 33| szeretném megvárni.~– Ön elszokott a bókoktól. Udvariasabb
3504 20| ha kifordítja is.~Lávayné elszomorodott. Itt nem Béláról van szó.~–
3505 2| nem látogatta őket, most eltagadják magukat előtte. Olyanok,
3506 9| számára. Mi lenne az egészet eltagadni?~Tehát egyszerre csak elváltoztatá
3507 35| mégis lehetetlen magam előtt eltagadnom, hogy ráismertem.~Lelkem,
3508 25| után nem járok; de az oly eltakarhatatlan gyalázat, amit e némber
3509 2| s nekiálltam Fertőynek: „Eltakarodjék innen az úr mindjárt, mert
3510 8| abban meglátta mindazt, amit eltakartak hegyek, erdők; hisz ez olyan
3511 3| végre egy függönytől félig eltakarva egy régi ritka kép, melyen
3512 2| esküdött becsületére, hogy ezt eltaláltam. Nohát: legyen szíves tőlem
3513 30| az igazi indok nem volt eltalálva. Hanem – ez a magyarázat
3514 12| a fűzfához ért, de a tűz eltartott odáig.~Midőn oly messze
3515 1| dinnyehéjakkal, messzire eltartva magától, hogy piros ruháját
3516 33| félreértett, s midőn engemet vélt eltaszítani, maga esett el. Segíteni
3517 8| beszéd, végre Kolbay mérgesen eltaszítja maga elől Bárzsingot, s
3518 7| az, akarja-e őt magától eltávolítani vagy nem?« Ha kegyed Lávay
3519 16| kedvese viszontlátása és eltávozása közt vannak. E pillanatokat
3520 12| Pusztafi észrevéve üldözőik eltávozását kiemelte bajtársát a vízből,
3521 3| usára, mely így szól: „Eltávozáskor kalapot bal kézzel hátratartani,
3522 13| észrevétlenül felülni és eltávozni. Ezernyolcszáz minden alakú
3523 10| utánanézett az ablakon az eltávozó sántának, s öklével fenyegetőzött
3524 12| hangzott odafenn.~Amint eltávoztak, a két arc ismét felmerült
3525 33| köteles irkafirkával úgy eltelt az idő, hogy sietnie kellett,
3526 22| szavát hirtelen egy csókban eltemesse.~E csóknak mennyit kellett
3527 17| joga az élethez többé: egy eltemetett ember. Kötelessége elrejtőzni,
3528 34| ember a poétáit fényesen eltemetheti. Lesz fáklya, kivont jurátuskard,
3529 22| Judit azt saját költségén eltemetteté, sírkövet is emeltetett
3530 25| midig az utolsó.~Ezen azután eltépelődött; ha ez történt volna, ha
3531 20| bevallásába a valóságtól eltérő adatokat.~Megint a másik
3532 34| szál; termete nehézkes és elterült, homloka barázdás, arcbőre
3533 6| lépett be; egy fiatal és egy éltes.~– Ah! kegyed az? – kiálta
3534 4| megérdemli, hogy nőd legyen. Elteszem emlékeim közé névaláírását;
3535 17| mozzanatát sem fedezheti fel az éltet magyarázó vegytani működésnek,
3536 El| ki, ezt leheljük be, mint éltetőt, mint fojtót; ez keserít,
3537 9| összehajtogatta az írást, eltette keblébe a fehér zsebkendőbe
3538 33| összehajtogatá, megcsókolta, és eltevé keblébe.~Egy órával elébb
3539 19| Ebbe a palackba arany van eltéve.”~„Most lehet már érteni,
3540 16| évelődött: rossz helyt járunk, eltévedtünk valamerre; bolond helyre
3541 22| sokat lappangva, sokszor eltévedve, az ország fővárosába elérkezett.
|