120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
3542 22| borral él; azért, hogy eltitkolja a rejtve tartott férjt,
3543 35| Alig bírta reszketését eltitkolni; alig merte szemeit fölemelni
3544 18| igazságtalanok volnánk hozzá, ha eltitkolnók, hogy a szép asszony szenvedett.
3545 32| könnycsepp gördült végig; eltitkolta; orsóján igazított egyet.~–
3546 17| föltámadást készül erőszakolni, eltölté borzadállyal az egyszerű
3547 19| hogy biz egy palack pálinka eltörött, tartalma elment a föld
3548 13| vagdalják le, anélkül, hogy eltorzított arcaikon valaki nevetne;
3549 5| mint légben a pehely, másik eltorzult arccal, összehúzott szemekkel
3550 29| sújtsák. E láthatatlan kéz eltünteté nyomtalanul az apa haragjának
3551 30| fog „ma” elvégződni. Én eltűntem a csata színhelyéről; maradt
3552 12| súgá Róbert.~– Akkor újra eltűnünk előlük.~– Én nem soká állom
3553 24| Az nem lehet, hogy egy nő eltűrje azt a gúnyt, azt a csúfságot,
3554 9| tiszttársakat maguk közül elüldözik, hogy ki is van adva a rendelet
3555 1| Szerafin mamája, annyira elütnek egymástól. A mama alacsony,
3556 8| kálvinista toronyban ugyan már elütötte ám a tizenkettőt éppen mostan.
3557 30| mindennapi falatnál. Ha Béla elutasít ily fényes ajánlatot, mindenféle
3558 25| a hadastyánnál, s míg az elutasítá az útlevél után járást,
3559 34| pajtás – szólt Pusztafi elutasító gőggel –, ti nem nekem való
3560 2| parancsolnak velünk.~– Szülői elutasítottak.~– Azokat hát hagyd ott.
3561 29| akart velem kiegyezni; én elutasítottam.~E rövid mondatok mindegyikére
3562 3| származható következtetést elutasítván. Kelt stb. Hargitay János
3563 23| aztán a nyomozott imádó elutazott vagy megházasodott, vagy
3564 35| tánc, a mámor, vége felé elűzték Szerafin aggodalmait. A
3565 16| feketekávéval, hogy álmát elűzze.~A pirospozsgás parasztleány,
3566 12| És még tüzet raknak, hogy elűzzék az éj jóltevő sötétjét,
3567 29| akárki az, aki előtted elvádol?~– Bántam-e valaha? Először
3568 9| jó volna, ha nekem elébb elvágnád a nyakamat azzal a késsel,
3569 24| kölcsönös hallgatást fogadott elváláskor.~Mi történt azután a válságos
3570 16| dűlve, és nem félni többé az elválástól.~Hogy fogja majd férjét
3571 33| s azután, hogy az ajtó elválasztá őket egymástól, úgy kacagott
3572 30| férjemtől, azért… azért… hogy elválaszthasson a hercegtől.~Szerafin, mint
3573 10| rég szerető szíveket úgy elválasztott, hogy még csak hírt sem
3574 6| el, sőt inkább most már elválhatlanná tették sorsomat az övétől.
3575 9| Pusztafi is ott van; ők pedig elválhatlanok. Pusztafi pedig mindenesetre
3576 32| de még mindig jó. Most elválik kegyed férjétől, és lesz
3577 30| Megszorította Béla kezét.~– Akkor elvállalja ön az én válóperemet?~–
3578 13| rám mérte az isten, s én elvállalom azt. Tudtam jól, hogy te
3579 25| volt találkozhatni, s mikor elválnak, a meglátogatott azon töri
3580 7| sem nőül menni, sem tőle elválni nem akar, akkor határozottan
3581 35| menjen, hogy sok év óta elváltozott arcában keresse az ismerős
3582 9| eltagadni?~Tehát egyszerre csak elváltoztatá eddigi arcát, s familiáris
3583 34| lehettem akkor én! ~Midőn elváltunk búcsúzástalan.~Ha látnál
3584 14| arra, akit küldeni tetszik, elvárok akármeddig; tudom, városi
3585 3| az, ki az ,örökváltság’ elve mellett küzdött? Nem magasztalták-e
3586 21| eredetű; hajdanában a honfiak elvégezték a haza minden dolgát, most
3587 32| mondhatja, hogy menjek; én elvégeztem.~Szerafin felszökött helyéről,
3588 30| vitézi torna nem fog „ma” elvégződni. Én eltűntem a csata színhelyéről;
3589 1| kérdi Zeleji.~– Ön is elvenne tőle valamit, de amit éppen
3590 34| a bűnöm, hogy a börtöni élvényeimről beszéljek, üss jól, de jól
3591 18| valóban látta meghalni, elvérzeni, lángokban, füstben, párában
3592 12| hosszas vízbenlét alatt elvérzett e nehéz sebben.~A költő
3593 Ut| históriai háttér pedig egészen elvész, a korrajz elhalaványul,
3594 2| te az övé. Ha nem adják, elveszed erővel.~– Mit gondolsz? –
3595 2| kell. Minden, amit ember elveszíthet: ismerősök nyájassága, rokonok
3596 9| bámuló arc láttára másnak is elveszne a szemefénye. Lávaynénak
3597 32| gyermekszerelem emlékei kötik. Ön elveszté fejét.~Szerafin remegett,
3598 14| dicsőséget szerez, ahelyett, amit elvesztett, kitagadva; a fényes napok,
3599 33| gondolatom az volt: ez az ember elvesztette magát, de neje barátném,
3600 19| helyzetben, hogy mindent elvesztettek, s most nyugodtan várják,
3601 9| életből magamnak; mindent elvesztettem már. Férjem rég halott,
3602 3| lábtörlője. Egy perc alatt elvesztheti népszerűségét, s abba ő
3603 6| Juditot meglátja, lelke elveszti csataképességét. Hirtelen
3604 30| bágyadtabb színt adott az élveteg arcnak, melynek piros ajkai,
3605 34| se néznek. Ilyesmit nem élvez az ember ott, ahol én utaztam.
3606 6| hiányozzék a nevezetes nap élvezeteiből, estére olyan drámát fognak
3607 7| kétkedik, jöjjön el, én elvezethetem még azokhoz a sírokhoz is,
3608 9| magát előtte, s ígérte, hogy elvezeti odáig.~A pavilon ajtajánál
3609 El| országos bajokhoz fognak elvezetni.~S ha rokonszenv után vágyó
3610 23| amaz víg, tréfával örömmel, élvezettel tele; emez szomorú, ijesztő,
3611 El| lármájával; hogy tudja azt élvezni akármi nemzet szülötte is,
3612 14| van ön?~– Egyes-egyedül.~– Elvinné-e magával be a városba egy
3613 29| megértitek, addig majd csak elviselem megvetéstek súlyát. Addig
3614 16| mint amennyit női idegek elviselni képesek.~Valóban beteg volt;
3615 2| hogy parancsoljak vele, ő elvisz mindent. Én aztán írtam
3616 Ut| Sváb-hegyre, a porkolábot is elvittem magammal. Térparancsnokunk,
3617 9| gömbölyű arcú férfi szörnyen elvörösödött e kérdésre. Zavarba jött;
3618 15| sürgeté András az elmélázót, s elvonszolta a szomorú képtől.~Judit
3619 10| természet, amit a lábában elvont tőle.~Vacsorálni átment
3620 15| bántatlanság és szabad elvonulhatás volt biztosítva.~A várban
3621 13| az szíveinket is bevonja. Elvonulunk olyan zugába a hazának,
3622 30| hogy egy gondolat elől elzárhatta volna szívét. Gyermekkori
3623 24| mikor az mindenki elől elzárkózik: azóta nem volt kedve vetélytársakat
3624 15| E kéz szorítása most is elzsibbasztá testét, lelkét; e kéz talán
3625 12| csillagok közelből megannyi szép emberarcok… Ez arc olyan mint az övé, …
3626 1| állomásokba, eszerint az emberbaráti részvétek törekvései egyedül
3627 21| bele akar kötni az ifjú emberbe.~– Tessék megkísérteni! –
3628 30| mint egy tökéletesen józan emberé egy félig-meddig jó fejjel
3629 10| celebritásokat elfelejtett emberekké sorozott be.~A gazdag nélkülözni
3630 30| becsülendő gyöngeség megvan az embereknél, hogy ha valami jó hírt
3631 25| ember.~– Sőt ez az egy igaz emberem van; ez az egy igaz barátom –
3632 14| maga hivatalos nyelvét, embergyilkos „ván” „vén”-jeivel, számlálván,
3633 29| őtet valaki.~– Nincs itt emberhalálról szó, de van szó arról, hogy „
3634 12| peressé téve a vitatott tért.~Emberhangnak nem volt szabad hallatszani.~
3635 20| bennem levő ördögnek; annak emberhús kell ma. Azt az embert én
3636 24| felmagasulásra.~Nem is csalatkozott emberismeretében.~Néhány nap múlva értesült
3637 2| te kedves állat, te derék emberismerő bölcs!”~Béla perc múlva
3638 6| Pusztafi egy kis sánta emberkét fogott el az utcán, aki
3639 12| nem súghatja-e neki az emberkínzó álomtündér: „Férjed most
3640 16| segéljen, nem teszem, amíg emberlakta helyre nem érünk – fakadt
3641 15| hímzőasztalkája. – Most az embermagasságnyi dudva és laboda hajlik az
3642 4| rohanó alakból tömörült emberoszlop nyomását egy négyszögölnyi
3643 20| engem vassra verretni, öregh emberrth! Kóstolja meg ő, hogy milyen
3644 Ut| börtönben pedig a katonák oly emberségesen bántak velünk, elítéltekkel,
3645 21| volna neki érte.~Először is, emberségtudásból, levette a sipkáját, míg
3646 25| ad szerencsét annak, aki embertársát megy üldözni”; és csakugyan
3647 5| kábulatban engedi magát az egész embertömeg, lélekvesztő tutaján, a
3648 25| asszonyom! Emlékezzék az én embervadászatomra! „Aki az őzet megkergeti,
3649 20| azokkal a kévékkel, megyünk embervadászni!~No majd meglássuk, hogy
3650 3| melyek magukat később emblemai hírre küzdték fel, Amerikából
3651 1| fekete szemekkel; minden embonpointja mellett látszik rajta, hogy
3652 28| szilárd hangon. – Eredj. Emeld fel anyádat amaz ember lábaitól,
3653 25| asszony van, aki előtt kalapot emelek, ha vele találkozom, de
3654 2| lázítás és pártütés jogát emelem fel ellenük; s ha az írás
3655 22| megvilágosodni. Második emelet, balra. Neki nem volt szabad
3656 6| háromemeletes ház, melynek első emeletét a nemzeti kaszinó tartá
3657 11| hanem a háztető maga van emeletre véve két sor ablakkal. A
3658 16| szekérről, Kapor András úgy emelgette le karjai közt. Útközben
3659 15| Judithoz, azt mondá, hogy emelje fel a karjait. És azzal
3660 33| országba menni. Engedje, hadd emeljem föl.~Béla még egyszer kezét
3661 9| ki e rágalom ellen szót emeljen – mert hiszen nem is tartozik
3662 33| piszkolva.”~Szerafin reszketve emelkedék föl helyéből, szemei rémülettel,
3663 10| múlva szárnycsattogtatva emelkedett a magasba, s néhányszor
3664 24| erkölcsi magassága annyival emelkedettebb legyen.~De mármost Fertőy
3665 5| úgy érzé, mintha csendesen emelkednék fölfelé: tán éppen azáltal,
3666 15| felől terhes felhők kezdtek emelkedni az égen, miket meg-megvilágított
3667 8| közepéből mint rémes fáklyák emelkedtek ki a templomok, a kolostorok,
3668 20| pantalon zsebébe, s egyet-egyet emelkedve a sarkán. – Én tudom, minő
3669 2| mozgalom van körül; itt gúlákat emelnek zöld jegenyegallyakból;
3670 1| úrias szenvelgéssel. A szót emelő asszonyságról nehéz volna
3671 29| semmire.~– Kötelez. Ma kalapot emelsz valaki előtt, holnap megszólít,
3672 22| zokogni, akik félaléltan emelték fel, s szobájáig vezették
3673 22| eltemetteté, sírkövet is emeltetett fölé, de mint sokan már
3674 8| közepén van egy gömbölyű emelvény, melyen hajdani boldog időkben
3675 23| egyenként lépdeltek fel az emelvényre, mely alatt rejtve voltam,
3676 12| tűzlevelekkel.~A gyors láng gyorsan emészt, nem lett volna már emberi
3677 4| lettek. Harminc éve tűz emésztette meg; hamvaiból ismét újra
3678 34| tudatva senkivel, mi féreg emészti belül.~Szerafin tudott élni.~
3679 35| szemrehányó tekintetével, e lassan emésztő tűzön.~De miért nem jő hát,
3680 23| Amazt utálom, megvetem; emettől irtózom.”~„A nap mindennap
3681 3| fejére: nézze ezt! nézze emezt!~Judit engedett magával
3682 24| Bárzsing még jobban belejött az emfaticus hangulatba.~– Jól tudja
3683 33| volna, vajon miért ez az emfatikus öröm a vén csontnál?~Sietett
3684 34| mint a hazáért szenvedő emigráns, és ítélni fog nálánál kevésbé
3685 29| hogy nagyobb dolgokat ne is emlegessünk. De hát ugyan, ki vetné
3686 34| nőm téged nagyon sokszor emleget. Hiszen alig van életünknek
3687 18| sem foghatta meg, miért emlegeti Holdváry mama Szerafin előtt
3688 1| betanultattak, az olvasó-, igazító-, emlék-, díszlet-, és jelmezpróbák
3689 34| nyelv marad előtted becses emlékben, mely telelármázta füledet.
3690 34| ki akarják irtani a világ emlékéből, hogy vele ismeretségben
3691 4| hogy nőd legyen. Elteszem emlékeim közé névaláírását; még a
3692 35| hoztak ajándékokat, ünnepi emlékeket, aminőkkel az olyan ember
3693 32| vesz, nem törődik ócska emlékekkel. Ezt már a vén csont nem
3694 14| Mindent, mindent, anyám emlékére fogadom – sietett válaszolni
3695 34| ugyane tárgyról gondolkozni.~„Emlékezel-e rózsám, még mikor ~Fehér
3696 21| egyike volt azoknak, kiket az emlékezet hálásan fog szájról szájra
3697 29| számok és kombinációk, amik emlékezete nagy szótárában felhalmoztattak;
3698 21| kultuszt csinált a megboldogult emlékezetéből.~Hanem ezért vendégeinek
3699 21| nevére? Valld ki. Segítsek az emlékezeteden?~Szerafin reszketve látta,
3700 35| én azt láttam volna; de emlékezetem elhagy; ezt talán csak álmodtam
3701 10| alakkal; egyszer, midőn amaz emlékezetes napon Juditnak esernyőjét
3702 34| borzadozott; visszaerőltette emlékezetét azokra a sötét, kapu mögé
3703 30| vetélytársnők.~Most már emlékezett arra is, hogy Szerafin nagyot
3704 6| napja.~Akiknek nagyon jó emlékezetük van, még talán révedezik
3705 30| előszobában nyihogott elé, mintha emlékeznék még valamire a jövevény
3706 15| földére megérkezünk. (Az emlékező köznép még most is Csák
3707 21| ennek a fiúnak az óriási emlékezőtehetségét. Annyi ezer növényt mind
3708 22| játék, és az, ami nem játék~Emlékeztek-e még arra a szomorú divatra?
3709 30| lelkemben, ami kegyedre emlékeztet, nem hallgathattam, és ha
3710 31| de mi, kik benne éltünk, emlékezünk azon sötét hangulat mély
3711 8| Sőt éppen a fegyelemre emlékezvén. Mert hogy hat hét előtt
3712 34| szerepek várnak itthon. Rá emlékezzél, ha majd egyszer nyakad
3713 Ut| Naplót kínálta meg ezzel az emlékirattal, de Kemény Zsigmondnak nem
3714 2| önkénytelen könny gyűle szemébe ez emléknél; e könnyragyogáson keresztül
3715 6| szobáján végig, egy tallérnyi emlékpénzt hajigálva s tenyerével elkapkodva;
3716 14| személyleírást is adnak. Ön emlékszik rá, Béla homlokán egy hosszú
3717 21| ismét nem szemrehányásképpen említem fel. A herceg, mint ezt
3718 29| minapi találkozásunkkor említém, az ügy, melyben önnel beszélni
3719 35| borongós, hűvös idő volt. Talán említettük is már egyszer.~Szerafin
3720 2| Mikor Zeleji nevét hallá említtetni s rátekinte, örvendve kiálta
3721 21| jöjjenek egy kis kellemes emócióba.~A sűrű virágcsoportozattól,
3722 29| felét elhasíttatják, s az énáltalam képviselt ügyfélnek átengedik,
3723 14| cselédjében jobban megbízik, mint énbennem…~– Nem a bizalom végett,
3724 31| verte át szívét, amiért az endori boszorkánnyal lelket idéztetett;
3725 6| zsibongás, mely Jeruzsálemi Endre trónját mint háborodott
3726 2| szobájában senkitől nem hallva énekelgeté magányosan a zsoltár ájtatos
3727 11| balladákat írtak róla, népdalokat énekelnek a nevéről! De ha egyszer
3728 6| törülték. Kinn az udvaron énekeltek, imádkoztak; a toronyban
3729 9| templomban könnyes szemmel énekelve; az egy sötét éjjeli órában
3730 29| aztán jön egy táncosnő, egy énekesnő, egy lovarművésznő, s annak
3731 2| pártomat Pénelopédnél.~– Énértem?~– De ugyan hallgass. Ahelyett,
3732 17| hagysz-e el halálom órájában?… Engeded-e, hogy átmenjek egy másik
3733 34| nyakára ilyen iszákos cimborát engedek hozni, mint én!”~– Igen,
3734 13| akarsz kijátszani látszó engedékenységgel. Ne szólj senkinek, jöjj
3735 11| hadastyánt, s remélte kedélyével engedékenységre bírhatni.~– Hiszen, kedves
3736 13| Most azt parancsolom, hogy engedelmeskedjél! – kiálta összeszedve tekintélyét
3737 21| Hát ez itten micsoda?~– Ez engedelmével cebravirág.~– Hol ennek
3738 Ut| kancelláriánál, hogy az engedély megadassék rá. Gróf Forgách
3739 Ut| nem tartozom, mégis nem engedhetem, hogy ez a lap megszűnjék:
3740 Ut| bőre, hogy az egyiket le engedheti magáról húzatni?”~A regény
3741 8| csípetni, maratni magunkat nem engedhetjük. Jöjjenek ránk százezer
3742 14| Nagyon messze. És én nem is engedhetném, hogy ő azt megkísértse.
3743 1| miatt, végre azt a nagyszerű engedményt tevé neki, hogy válasszon
3744 6| valakinek megártson, ők nem engednék, visszatolnák.~Ez acélmetszetek
3745 29| a fél világért meg nem engedném, hogy színésznő legyen.~–
3746 4| akként kelle nyomrul nyomra engedniök.~A hölgyek pedig a baldachin
3747 29| holnap” az lesz: egy évet engedtem. Az pedig szép idő.~Vannak
3748 Ut| térparancsnok előtt, hogy engedtessék meg neki minden nap a börtönből
3749 31| tegyen semmit, jó anyám – engesztelé szomorú hangon Judit az
3750 2| rebegtek elkeseredésében; Béla engesztelőleg nyújtá kezét anyja keze
3751 Ut| torkába bedugni; akkor aztán énhozzám hozta a cikket. Én közöltem
3752 14| rám?~– Elmehettél volna énmellettem; azt se mondtam volna, hogy
3753 33| régi barátném volt, éppen énmiattam, éppen az ő keze által legyen
3754 30| megtekintetesurazlak. A bor énnálam nem autokrata, mi egészen
3755 21| vannak, azokkal beszél, s ennélfogva Fertőy egészen vadászos
3756 25| megértett, hogy valami nagyon jó ennivalóról van szó, s ezúttal egész
3757 23| szalmás viskóba.~Nem volt mit ennünk, csak fekete kenyér. Jólesett.~
3758 7| rágva jó hírneve? Tehát ennyibe kerül egy nyájas mosoly,
3759 34| nagyon rövid, mindössze ennyiből áll: „Violám; én már meghaltam,
3760 15| éjjel az evezőt a kezembe. Énutánam senki árvája, özvegye ne
3761 3| hátra.~– Ezer bocsánat – enyelge Márton, a kacskaringós bajuszú
3762 21| Fertőy egészen vadászos enyelgésnek találta kilőni fegyverét,
3763 32| sablonjaiba. Víg legyen, tréfás, enyelgő? Hagyja játszani ötleteit,
3764 24| titkába, én is közlöm önnel az enyémet, hanem éppen úgy kérem azt
3765 7| magában:~Ha a te szíved az enyémnek valóban igazán megfelelő
3766 17| hantoknak mind jobban, jobban enyészetes döngését; és azután körül
3767 23| dicsfényében a családi hűség enyhe légkörébe emelkedjék. És
3768 8| mintha arcvonásainak torzképe enyhülne, amint a rémvilágítás távolodik,
3769 2| az ön ügyében; hát ön az enyimben mit tett.~– Ezer milliom
3770 6| egy fokkal följebb áll az enyimnél, fényére nézve végtelenül
3771 34| szépen belemártottad az enyvbe!) a régi szállásomon találkoztam.
3772 30| azt beitta, s kitörte két ép fogát, hogy itthon maradhasson.
3773 34| s ha velem összevesztek, epelázt kapnak utána. Azok közé
3774 6| az a ráncoktól áterelt, epés, gunyoros arc, melynek két
3775 11| hidegen, és e hidegség is oly epesárga volt.~– Tessék helyet foglalni –
3776 2| Mit jársz utánuk? Mint epeszted velük magadat? Nem szorultál
3777 11| ilyen májusfákat, bevégzett építés örömcégéréül; ezúttal a
3778 12| csillagfénynél egész várat épített körüle.~A máglya kész, csak
3779 2| azt ezzel a kis langyos epithetonnal keresztelni meg: „csinos
3780 9| az egymásután következő epithetonokat.~– Nem tetszik? – kérdé
3781 34| élni.~Nagy híre volt. Más epithetont nem találunk számára.~Öröm,
3782 30| állásáért munkál, jövőjét építi, kötelességeit rója le,
3783 8| hogy az ilyen várakat nem építik olyan komforttal, hogy aki
3784 9| azt mondták egymásnak: építsünk egy kunyhót, s lakjunk benne
3785 32| után egész utcák maradtak építtetlenül, s amik felépültek is, alig
3786 11| körül a téli sátrak voltak építve, s amit épen hagyott meg
3787 Ut| üresen hagynom az összekötő epizódok helyét. Soha még regényírónak
3788 30| uraim és hölgyeim, aki ebből épkézláb a táncterembe visszajut,
3789 11| részt vegyek, ami ebben az epochában történik, legyen az bár
3790 6| találkozom-e legelőször. Ma tehát epochális jó napomnak kell lenni!~–
3791 20| fogják, a haszonbért bizonyos epochán túl természetben nem lehete
3792 11| vannak díszítve. Tetőtlen épületeken sokszor látni ilyen májusfákat,
3793 1| házakat a többi mellettök levő épületektől, hogy tulajdonosaik ködös
3794 34| szerelmes történetekről, meg épületes gyermekregényeket érettebb
3795 33| hallgatja egymás beszédét; az épületet használni kell; a nagy termekben
3796 16| van ez így. A láz minden érben dúl már, az idegek érzik
3797 11| mögé, mert a szétrúgott ércdarabok ilyenkor minden irányba
3798 30| futó nő után, akkor Béla érchangon kiálta rá:~– Szerafin! Megálljon!~
3799 31| csak rakja le gyűrűit, mert ércnek nem szabad a kézen lenni.~
3800 16| fogja őt találni, amint az erdei úton sétál, mindennap mértföldnyire
3801 11| tán ha a korallok piros erdejében egy tört horgonyra bukkan
3802 22| boldogít. Ahány, annyiféle érdekből iparkodott e titkot felfedezni.~
3803 20| megfeledkezni; de amidőn a státus érdekei kívánják, mellőzni kényszeríttetem
3804 30| akar kiegyezni, s rám bízta érdekeit.~– Ah, az igen szép. Akkor
3805 31| demokraták is, s anyagi érdekek által meg nem vesztegethetők,
3806 31| téve; a játék újdonsága érdekelte. Aztán ő nem evett még abból
3807 31| divatja? És figyeltek nagy érdekeltséggel a kért válaszra, amelyet
3808 25| legjobban benne vannak az érdekesnél érdekesebb kalandok közrebocsátásában,
3809 18| eleven arcokat különösen érdekessé tudja varázsolni a provizórius
3810 7| herceg rendjele; sőt mikor az erdélyi unió kimondatott, akkor
3811 32| válópere miatt utazik egész Erdélyig, ahol, mint mondják, könnyebben
3812 31| szarkazmusaival mechanikus érdemeikre redukálni.~– Jöjjön, barátném –
3813 3| bocsánatot soha nem ismerő, érdemeire hiú, népszerűségére féltékeny,
3814 20| ismeretei a hadastyán korábbi érdemeiről, annálfogva ez szarkasztikus
3815 30| mint tudjuk, azzal szokta érdemelni ez elnevezést, hogy fákat
3816 21| magát oly mértékben tette érdemessé viszontszerelmére, amilyen
3817 18| tárcáját megtarták maguknak érdemlett jutalmul; a személyleírás
3818 2| elhinni, hogy felét sem érdemli meg.~– De mikor énnekem
3819 33| részesülnek, és azt meg is érdemlik, de a mi meridiánusunk alatt
3820 16| melynek hátulsó ablaka már az erdőre nyílt.~– Itt fogunk maradni –
3821 17| Mikor az ember egész nap az erdőt járja, ilyen időben.~– Tetszett
3822 23| Holmi deficitek, miknek eredetét felfedezni akarták kíváncsi
3823 24| végrendelet ügyvédje által eredetiben bemutattatott.~Most csak
3824 29| avia et devia a végrendelet eredetijének birtokába jutott; s ugyanazon
3825 9| hogy katonák számára volt eredetileg berendezve, akikkel állva
3826 30| féltucat röppentyű egymás után eregetésével torkolta le a kacajt, mely
3827 9| elkezdett csendesen szálat eregetni, halkan dönögve a zsoltár
3828 10| benne volt, azt szélnek is eregették már; talán eláshatta valahol
3829 16| Szíve oly sebesen dobogott, erei úgy lüktettek; a nagy öröm
3830 35| köszöntött.~A vér megfagyott ereimben.~Ez arc, e szemek, e tekintet!
3831 1| népfenségről – a vér visszafutott ereimből, minden idegemet hideg borzongás
3832 34| beteg ember köhögne egész erejéből.~– A hazájának? Hahhaha!
3833 15| nádszálat.~A két férfinak minden erejét meg kelle feszíteni, hogy
3834 2| anyja szerette. Bátorságuk, erejük arra viszi, hogy legénykedjenek;
3835 2| gyűjtést nem fogadhatom el; nem érek rá, nem vagyok oly helyzetben;
3836 29| Addig is kérlek, tartsd meg ereklyéid között, és ne pusztítsd
3837 12| feltalálhatod, add át neki ez ereklyét, mondd meg neki a napot,
3838 21| sötétzöld levelei veres és sárga erektől márványozva a víz tükrén
3839 15| a veszély által fokozott eréllyel segített magán; ő is belekapaszkodott
3840 28| üldözöm, harapom, ahol érem; s nem végzem be másutt,
3841 16| emberek közt oly ritka erények, nála – mindennapi szokás.~
3842 30| magában, hogy mindkét nő erényét védeni fogja; Szerafinét
3843 30| vannak esetek, amikor az erényt is becsülik valamire!~Fertőy
3844 29| vagyunk. S ki tudja, talán erényünk ez!~Béla összeharapta ajkait,
3845 8| okleveleit. Mondta, hogy eresszék gyorsan odább, mert ő futár,
3846 9| asszonyságoddal feleselésbe ereszkedjem.~– Nem feleselésről lesz
3847 16| alig százlépésnyire az ereszkedőn túl az első házak, a többi
3848 12| szájukba fogták, s hanyatt ereszkedtek a sásliliomok és nymphaeák
3849 34| szivárványos selyemszálakat ereszt; vagy tán egy más ember
3850 25| deszkakerítés ajtaját, s maga előtt ereszté Lávaynét.~Szomorú kert volt
3851 9| hogy hat óra után úgysem eresztenek be többé semmi idegent a
3852 20| mintha nem akarná odább ereszteni.~– Frissen, frissen Kapor
3853 32| őszbe csavarodó szakállakat eresztettek, mintha még külsejükben
3854 16| gyeplűszárnál fogva maga előtt eresztve, karjára emelte Juditot,
3855 8| hogy kemény töltéseket eresztvén a csőbe, puskáját le ne
3856 33| ide; Fertőy úron kellett eret vágnom. Már magához tért,
3857 22| valakit szerelmesén kívül. Érez-e irgalmat apa, anya iránt,
3858 17| idegét.~A halottak örömöt is éreznek.~– Az istenért, hogy jössz
3859 23| csepegni onnan felülről. Ereztem, hogy az vér.~Az iszonyat
3860 29| éppen azért, mert te és én éreztük mind a kettőt, nekünk kell
3861 21| kertészi büszkeség keresztül ne érezzék rajta, mert az ismét gyanút
3862 13| ígéretében bízhatott.~„Nem érhet semmi: én vigyázok rád,
3863 23| küzdött, ajkai felnyíltak; érhetetlenül nyögött, s midőn a lánc
3864 9| ott ugyan veszedelem nem érheti. A jó öreg asszonyság ebben
3865 13| vagy a tiédet egy ütése érhetné, az egyik cső megszabadított
3866 8| szállásolva is éppen úgy közel érik a várat, mikor szükség van
3867 7| botránynak, mely családilag közel érint, törvényes úton végét vessem!”~
3868 22| mellette, hogy ruhájával érinté.~Béla figyelmesen nézett
3869 31| szövetségben élő „médium” érintése mellett válaszokat adtak
3870 22| nem várt senkit.~Az étek érintetlen, a pohár üresen állt előtte;
3871 31| akármekkora regényt, anélkül, hogy érintkezésbe jönne vele. Egész nap bürójában
3872 28| Pedig az nagyon közel érintkezett önnel egyszer.~– Velem?
3873 20| embernek elmondta a velük érintkező felügyelő hatalmak előtt
3874 29| kényszerít, hogy a világgal érintkezzünk.~– De nem, hogy barátkozzunk.~–
3875 31| kisujjai az én kezem ujjait érintsék. No mármost kérdezzük meg
3876 2| szerencsétlenség soha ne érje ezt a házat! – szólt tréfás
3877 30| Szerafin! Az a csapása az égnek érjen engem, amit soha nem mérhet
3878 30| odalenn volt a földszinti erkélyen. A herceg nem vetette oda
3879 20| Egészen a propos tetszik érkezni. Éppen uraságod ügyével
3880 15| vége volt már mindennek. Az érkezőket meg sem szólította senki.~–
3881 11| omlik, kiált, aláviharzik az érkezőkre mint dal, mint üdvrivallás,
3882 34| testvérek, barátok vártak az érkezőre, s csókolták az arcot, mely
3883 2| mondtam le, mert Pusztafi érkeztét megtudva, természetesnek
3884 2| a villásreggelit ebéddé érleli, azonkívül még Hargitayné
3885 30| hetekben azon határozatot érleltem meg magamban, miszerint
3886 30| örömöm, ha Fertőyt baj nem érné. De ön nem fogja őt megmenteni.~–
3887 25| vén fejemmel meg kellett érnem azt, hogy piruljak. Ha kezem,
3888 3| szemek, két sötét szemöld ernyője alatt. Igazolja azt a kemény
3889 13| Légy férfi, Béla. Legyen erőd, mint van nekem. Nem az
3890 10| helységeknek, melyek a világhírű erőddel átellenben feküsznek. A
3891 8| most is követ hordván az erődítésekhez.~– Én szeretnék Tatára utazni.~
3892 5| bocsátotta el. Érzé, minő erőfeszítésébe kerül kedvesének, hogy ily
3893 5| szemekkel vonaglott, tehetetlen erőködéssel kapkodva mentő tárgyak után.
3894 28| védelmezőre.~– Jöjjön, anyám – erőlteté őt gyöngéden Judit a másik
3895 30| És azzal pajzán nevetést erőltetett.~– Én valóban nem látszhatom
3896 11| hogy az ismerkedés nem erőltethető, mert ha még tovább fűzik,
3897 3| akarom mutatni, hogy van erőm őt megtörni, hogy eszére
3898 9| zsoltár énekét: „Az Úr az én erősségem.”~Ki gondolta, ki hitte
3899 8| tudjuk, az ország legelső erősségének van elismerve.~És ők bizonyára
3900 5| megszállta amaz öntudaton kívüli erőszak, minő a kínos halállal küzdőket
3901 28| megfordult, s a kétségbeesés erőszakával ragadta meg Fertőy kezét,
3902 14| nézze meg, ne menjen oda – erőszakolá őt Melchior kezét megragadva,
3903 17| megnyugodni, a föltámadást készül erőszakolni, eltölté borzadállyal az
3904 24| kezeinkbe, nem csaltuk ki, nem erőszakoltuk az illetőtől, önként hívott
3905 30| annak egész remegő testét erőszakosan sokáig magához szorítva
3906 Ut| alatt követtek el rajtunk erőszakot, s ha Bach kormányozni ránk
3907 8| maga elől Bárzsingot, s jön errefelé, amaz meg odább megy, ököllel
3908 13| fogsz tenni, ha a végpontra érsz! Megölöd magadat. Azért
3909 23| nagylelkű, de még nagyobb erszényű pártfogó, ki a felismert
3910 1| tárgyával, s csak azután érté meg a fordulatot, midőn
3911 29| én őnagyságánál személyes értekezés végett bejelenttetem magamat,
3912 28| okai nincsenek a velem való értekezésre, ne hosszabbítsa az időt,
3913 15| ráérünk egy rövid nyelvészeti értekezést tartani magunkban, mint
3914 1| nekünk van valami fontos értekezésünk.~– Ah! – hangzik erre a
3915 3| ekként kezdené: „A titkos értekezlet részleteiből hiteles tudósítónk
3916 1| meglátogatni Pusztafi; arról értekezünk, hogyan kellene őt fogadnunk.~–
3917 30| orcával küldözöm őhozzá, hogy értekezzék vele, ha tetszik.~A herceg
3918 2| kettőjük közötti forgandó értéknek.~A fatális Picotin név még
3919 6| költő kezét.~– Úgy nagyon értéktelen tárgyak rablására adta magát
3920 28| özvegyet, ennek volt valami értelme, de elhallgatni a valót
3921 24| kiegyezés az eltűnt végrendelet értelmében.” És Judit rá fog arra állani.
3922 15| szegény e szónak teljes értelmébeni visszaadására.~„Debet –
3923 20| hídig; mely merényletnek értelmét csak az foghatja fel, aki
3924 21| megakadályozza a büntető kezet. Ki értene ebből valamit? A másik percben
3925 22| Juditom!~Egy balesetről értesítelek, melyet mindeddig titkolnom
3926 10| szükséges tudakozásokkal és értesítésekkel.~Akármiket mesélt légyen
3927 2| tárgy színe alatt Szerafin értesítheti Lávayt Hargitayék dolgai
3928 9| aminek ellenkezőjéről van értesítve.~– De hát mit hallottak
3929 10| folyamodott hadműködési titkos értesülések végett.~Ily tudósításokat
3930 17| hogy az orvos már mindenről értesülve van, s éppen oda indult.
3931 1| van a választói urnában?~– Értettük Lávayt és Róbertet.~– Az
3932 19| Pusztafi ráírta, hogy ő is érthesse, németül e szavakat „Zeleji
3933 31| Szeráf, válópör, Fertő; érthetetlen badarság! Ma ennek a szellemnek
3934 31| Ezek a válaszok egyre érthetetlenebbek kezdenek lenni – állítá
3935 18| helyenkénti nyilatkozatait csak az érthette, aki a dologba be volt avatva.~
3936 22| falvakba: minő nép lakik ott? érti-e a nyelvét? nem haragosa-e?
3937 33| szabad együtt veszni vele. Értse ön meg. Kezemben volt az
3938 7| mik megengedik, hogy ők ne értsenek semmihez, ami a házi kör
3939 30| rajta. Hogy a kacagás okát értsük, elébb tudnunk kell, hogy
3940 19| lesz, ha majd visszajövünk értük.~– No, majd meglátom, ha
3941 30| Mi következik most?~– „L’eruption du Popocatepetl!” – felelt
3942 15| védlevelet – megfosztaná érvényétől – megsemmisítené azt? –
3943 Ut| tüzét képezte, semmi sem jut érvényre, csak a végkatasztrófa;
3944 17| már sikerül… Hiszen már az érverést hallották füleim.~S folytatá
3945 7| és ha te azt a gondolatot érzed, ami énnekem úgy fáj, lehetetlen,
3946 11| vagyok én is. Meghaltam, nem érzek semmit, nem mozdulok helyemből
3947 21| ismert. Amit anyám iránt érzék, az félelem volt, ami meghalt
3948 8| ideiglenesen a városban történik az érzékenyebb polgártársak elszállásoltatása.
3949 30| cselszövény, sem idétlen érzelgés, ami e tanácsot adatta velem,
3950 4| maradt változatlan irántai érzelmeiben, politikai hitvallása dacára;
3951 18| senki sem vitt ki hasonló érzelmeket; Fertőy és ifjú neje, ha
3952 22| gondolni azokra az időkre és érzelmekre, amikben az ilyen történetek
3953 El| magányéletet a közélettől; tudjatok érzelmesek lenni, mint a német, praktikusok,
3954 24| hát lássa ön, vannak nemes érzések, amiket ápolni, pártfogolni
3955 34| egészen úgy, hogy minden érzésemnek, minden gondolatomnak ura
3956 6| Pusztafi. – Nem hangról, nem érzésről kérdezősködöm én. Azok olyan
3957 10| kezd tombolni az áradozó érzéstől, társai járnak a nő szerelme
3958 13| nekem, ha téged látlak. Nem érzesz-e hasonlón? Egykor azt mondtad
3959 17| gondolat ereje, az állati élet érzete, akként vett magának erőt;
3960 18| meg volt hatva a veszteség érzetétől, azt csak azon egy esetből
3961 22| arcokat szemközt találkozni. Érzette sebző célzások nyilait pályatársai
3962 23| meg nem tudott szúrni. Úgy érzettem a vas hidegségét.~Nagy széles
3963 21| hű, mint egy angyal. Óh, érzi-e ön azt a rettenetes kínt,
3964 34| kegyetlen üldözővel, amit az érző ember saját lelkének nevez.~
3965 30| tartózkodó tisztelője.~Az gonosz escamotage volna, mely egyszerre elcserélné
3966 33| helyéből, szemei rémülettel, esdekléssel voltak Bélára meresztve.~–
3967 32| kezét, mintha kíméletért esdene.~– Folytatom. Kegyed jól
3968 30| volt indulva a halavány nő esdő tekintetétől, s megfogta
3969 24| heteket vesznek igénybe. Ugyan esedezem, egy kis tüzet.~– Tehát
3970 10| kísérletnek legaggasztóbb esélye az, hogy hátha az izenet
3971 6| lelkét a mai izgatott nap eseményeihez.~És ilyen állapotban játszani,
3972 28| s azalatt egy egész nap eseményeit végigálmodjuk.~Az öreg Lávayné
3973 22| az élőt; s midőn jöttek események, mik mindenkit megreszkettetének,
3974 9| asszonyság pedig mindez eseményekről sohasem szólt senkinek semmit,
3975 9| onnan kívülről, az valódi eseményt képezett a város lakóinak
3976 31| Anyám, ne higgye azt! – esenge Judit.~– Én hallok és látok
3977 5| kapaszkodva; néhol egy-egy életért esengő kéz, melynek feje a gerendák
3978 6| igazgatónak.~Az eső esett. Judit esernyő nélkül szaladgált az utcán.
3979 7| nevezetes napon Juditnak esernyőjével szolgált. Ok voltak a szertartás
3980 6| fogott el az utcán, aki esernyővel haladt előre.~– Álljon meg
3981 10| elejtett, s kinek ez egyszeri esés miatt az egész életét nyomorékul
3982 5| egymást nyomta, tulajdon esése terhével, le, le egész a
3983 18| érzetétől, azt csak azon egy esetből is meg lehet ítélni, miszerint
3984 10| rövidebben büntetni rajtavesztés esetében.~Igen régi axióma a hadviselés
3985 29| kedélyek, kik az elsőbb eseteknél hízelgő diatribákkal kenik
3986 Ut| erőszakos keresztülvitel esetén Magyarországot és Ausztriát
3987 8| hogy abban végső ínség esetére maga lakhassék. Ez volt
3988 33| századi pöresetnél. A jelen esetnél a hamisítás annyival feltűnőbb,
3989 13| sebesültet megöli, s a foglyul esettet ezer mérföldnyire hurcolja
3990 32| szeszélyeinek örök türelmet esküdjék, kétszer is meggondolja,
3991 7| A templomba megyünk – esküdni.~Perc múlva ott állt a kocsi
3992 11| abban az utolsó kápolnában esküdtek meg, mely körül a téli sátrak
3993 20| parancsolták a bírót, meg két esküdtet, s egyenesen a pán velkomozsnye
3994 25| vőlegény. – Hogy Q. úr hogy esküdtette meg a feleségét, hogy nem
3995 7| sem telt, már megszegém eskümet. A trombitaszó, mely reggeli
3996 20| lelkiismeretes megtartására eskünk és becsületszavunk által
3997 19| elébb ígérd meg, és add esküszavadat, hogy ezt az izenetet postára
3998 20| bevallók maguk is adataikat esküvel egyértékűnek tekintendik.~
3999 9| kérték, hogy beszéljen. Esküvetten elhitték minden szavát.
4000 25| ismerőséhez. – Hogy egy új pár esküvője alkalmával hogy fakadt sírva –
4001 11| szegény nem lehet jelen az esküvőnkön. Azért kérem, legyen olyan
4002 21| ártatlanul szólják. Óh, nekem jól esnék az, ha igaz volna, ha bűnös
4003 6| óta, dacára a permetező esőnek, egyes férfitömegek vonulnak
4004 21| papmacska az inggallérukba ne essék. Amit németül beszél, az
4005 1| rongyosok, – s miután azt emberi ésszel megakadályozni nem lehet,
4006 33| végigvárni. E szokásnak nagyon ésszerű oka van. A merített papíron
4007 25| levő gyümölcsöskertéből estefelé hazajött, a Blumnéék kertje
4008 30| végződni. Csalatkozott.~Alig esteledett, a szüretelők távoli danája
4009 6| folytak az előkészületek az esteli előadáshoz a maguk megszokott
4010 32| mulatság a másikat éri; a sok estély, soirée, vagy hogy nevezik,
4011 23| ha megjelent is Szerafin estélyein, a nők mulattatása helyett
4012 1| feledhetlen emlékű házi estélyek csatamezején; míg a zöld
4013 10| Egy késő márciusi estén döcögős fakó szekér érkezett
4014 16| nem fúj, kellett volna az estharangszót hallanunk. Jerünk, jerünk.~
4015 14| kísérik az elcsillapuló estmorajt. Judit egyedül ment cselédjével
4016 13| körös-körül ért már!~Az országút észak felé visz.~Két óra hosszat
4017 35| kinézésű alakkal; hanem eszében volt, hogy úrnője mennyit
4018 9| Jó helyen van, benn ül Eszék várában, semmi baja, el
4019 17| Mondjatok bolondnak, mondjatok eszelősnek, de én nem engedem rázárni
4020 34| mennydörögj, öreg, olyan nagyon. Észem ágában sincs nekem, hogy
4021 29| én is előre tudom csekély eszemmel, hogy ha én őnagyságánál
4022 10| Keresztüljárt mindenkinek az eszén.~Az útlevélláttamozó hivatal
4023 30| mindenkinek elvette tanácsadó eszét, hogy elnémulva nézett a
4024 34| bölény! Hogy ezt a magam eszével föl nem tudtam érni. Hogy
4025 2| neki, hogy szamárságok, eszeveszettségek: nem használt; harmadik
4026 34| szorulsz rájuk. A méreg eszi őket miatta. Ah, ha én őket
4027 15| a viharnak nincs rendes észjárása.~Most oldalt fog, majd meg
4028 1| mássalhangzót, mint mikor még eszkadront kommandírozott – csak az
4029 10| útlevélért.~– Óh, azt majd eszközlök én ki önnek. Meddig marad
4030 24| Bárzsing kezébe szolgáltatja az eszközöket, az majd az ő tiltakozása
4031 23| legjobb akarat mellett sem eszközölhető. Bárzsing, az ügyvivő, ugyan
4032 Ut| argumentumaim meggyőző hatást ne eszközöljenek.~Annál nagyobb volt aztán
4033 32| sajátságos morzsolásával az eszközt, amivel ez elhallgattatás
4034 9| fegyverét, a pletykát használta eszközül, lemondott a büszkeségről,
4035 1| figyelmesen hallgatták újabb észleleteit, s egypárszor mondta a kísérő
4036 29| szenvedj, küzdj azért az eszméért, amiért apád és anyád küzdött,
4037 35| kapaszkodik egy tétova eszméhez; úgy rémlik, mintha lett
4038 30| Elhatározásom az.~Szerafin eszméiben mind mélyebb gyökeret kezdett
4039 El| hívek maradtak még akkor is eszméikhez, midőn azok már kimentek
4040 6| Megbocsát ön, hogy idejét és eszméit rablom? – szólt Judit, megszorítva
4041 19| eszű fiú volt, s ilyenforma eszmejárás gombolyodott le gondolatmotolláján:~„
4042 22| Arcán az a végtelenség eszméjének kifejezése, mellyel a reménytelen
4043 1| válogasson. Nők, kiknek sok saját eszméjük van, nem szeretnek olvasni.~
4044 29| kérdésre nem terjedt már ki eszmeköre. Hisz itt egy olyan bolond
4045 5| különválva élnek; a lélek még eszmél, gondolkozik, de az idegek
4046 6| Amint ama rettentő nap után eszméletemet visszanyertem, azt kérdezém: „
4047 23| megbetegült, fejgörcsei eszméletlen állapotba hozták, akkor
4048 6| hirtelen felállt.~– Egy eszmém van. Ismeri kegyed a legjobb,
4049 34| dalaimba; ~Hajdan pálma volt eszményem, ~Mostan futó szederinda.~
4050 El| ideálért sóhajt, férfi vagy nő eszménykép legyen az, ott is fogjátok
4051 34| és Cid énnekem a bátorság eszményképei, hanem az a férj, aki őszinte,
4052 13| szorítá karjai közé Arria eszményképét, s e rettentő órájában a
4053 19| iszonyodott volna attól az eszmétől, hogy megtudjon valamit,
|