120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
4054 22| hogy őt e rongyokban valaki észrevegye.~A kapu előtt ki volt függesztve
4055 10| vannak rá írva láthatlan, észrevehetlen betűkkel; olyan szerrel,
4056 15| anélkül, hogy a hamisítás észrevehető lenne. Béla huszonnégy éves
4057 14| szekérrel, de valaki még észrevenné.~– Okosan gondolta. A cseléd
4058 29| amikor lőközelébe érnek; ha észrevennék elébb, visszafutnának, megkerülnék,
4059 19| mikor fel akarod venni, észreveszed, hogy egy vékony lánc jön
4060 15| egyaránt fenékre lőhették, ha észreveszik.~Egyszerre valami sötét
4061 12| nekem… Ha megmozdulunk, észrevesznek… Nem akarok kezeikbe jutni
4062 1| beszél!~Az öreg úr rokokó észrevétele általános tetszésben részesül;
4063 32| alkalmatlankodtam kegyednek azon észrevételeim unalmas előadásával, amiket
4064 34| szakaszaiból, miket ő abba átírt, észrevételeivel, vallomásaival kísért; mik
4065 20| került az aszaló mögé, nehogy észrevétessék ez ember által, s az még
4066 15| András tudatta vele, hogy észrevétlen bejöhet.~– Át akarnék öltözni,
4067 13| ekhónak hínak.~Könnyű volt észrevétlenül felülni és eltávozni. Ezernyolcszáz
4068 23| kapuján; egy őrt álló kozák észrevett, s rám kiáltott. Nem értettem
4069 29| észrevételt rá. Egyszer azonban észrevevé Bárzsing a tükörből, hogy
4070 15| teremtette! Mintha csak esztendeig lett volna a kaszárnyában,
4071 31| visszaadta neki hátralevő esztendeit; s ha csodának nevezhető
4072 8| előtt felajánlkozván egy esztendőre önkéntesnek ide a várba;
4073 30| veled; egyébiránt őt akár esztendőszámra ne lássad, kivéve mikor
4074 25| Néha bizony egyik esős esztendőtől a másikig nem látták egymást,
4075 20| mit tettél ezelőtt egy esztendővel. Végre kitört belőle az
4076 15| alkotmány, amit felvitetett az eszterhajra; de ebben a zivatarban ki
4077 19| fölemelte.~Vencel igen gyors eszű fiú volt, s ilyenforma eszmejárás
4078 3| dandárral leend dolguk, s eszükre térnek. En hiszem, hogy
4079 17| szemei is kápráztak már. Ez észvesztő jelenet, hol egy háborodott
4080 5| vágtattak, fövegvesztve, észvesztve, s kiáltoztak nejeik, gyermekeik
4081 22| asztalon; nem várt senkit.~Az étek érintetlen, a pohár üresen
4082 22| túljárnak a láthatáron.~Az étel elhűlt, megfagyott már;
4083 2| legjobban szeret; drága jó ételek: Pusztafi nem győzi magasztalni,
4084 2| szereted már az itthoni ételt? Ugye nem szereted. Pesten
4085 13| a lovakat meg ne itassa etetés előtt, szénát elébb adjon
4086 31| úgy kikeresnünk éppen az etikett óráját.~Judit azt mondta
4087 3| Egész ebéd alatt nem ettél. Bajod van?~– Meg akarom
4088 10| átment Melchior a közös étterembe. Alig kapott helyet, annyira
4089 3| megtanulta ezt a jeles „étude”-öt, melyben 333 rendszabály
4090 10| az egész mankó mint egy etuis, kétfelé válik.~– Ugyan
4091 10| voltak. Korábban jött jó étvágyú vendégek meglehetősen elfogyasztának
4092 34| hírlaphoz, s ott kapáljam az európai diplomácia tetteinek homokos,
4093 1| védelmezik, kétszerte több az évbére, mint más szomszédaiké.~
4094 23| hollétét fel fogja fedezni, s evégre határidő is tűzetett ki
4095 35| hosszú életet kívánnak, késő évekkel, amikor már a mostani tósztmondók
4096 16| elijeszteni úrnéját; de magában évelődött: rossz helyt járunk, eltévedtünk
4097 20| másik szólt:~– Ámbátor az évenkénti haszonbérből kiszámíthatta
4098 15| folyammal keresztben fútt s az evezőkkel szemben. A Vág egész felszíne
4099 15| kezébe fogta a kormányt és evezőlapátot, s megindult.~– Hát a vízmerő
4100 15| mégsem venném ma éjjel az evezőt a kezembe. Énutánam senki
4101 7| folytán leend azon szomorú nap évfordulója, melyen kegyed szerencsétlen
4102 Ut| folytattam a lapot, a jövő évnegyedben az előfizetők újból felsereglettek,
4103 Ut| széjjelszaladt, hogy a második évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek
4104 8| lecsillapítani.~– Boldogságos isten – évődék a tisztes asszonyság a harc
4105 25| sem szólt, csak ment és évődött, míg a piacra ért. Itt aztán
4106 8| megelégedéssel nézte az evolúciókat, s megvárta, míg Kapor uram
4107 15| betűkkel volt beírva az évszám rovatba:~„Vierundzwanzig.”~
4108 15| lehetne a különbséget az évszámban megváltoztatni?~A kénszesz
4109 15| oltalomlevél németül van írva, s az évszámot betűkkel jegyzik fel belé.~
4110 3| folytatá:~– Ámde ha fél évszázados élet állana is még előttem,
4111 8| de pusztán közlegénynek ex propriis, az már nagyon
4112 21| elő.~– No én meg tudnám examinálni, mert én is nagy virágismerő
4113 34| tőlem a feleségének, aki par excellence szépasszony. „Szeretnek
4114 29| magában maradt.~Láttam én már excellenciás urakat olyan calabriai tollas
4115 9| ismét vállalkozott valami exceptívával leütni a főkérdést, s nagy
4116 10| szellemek akkor nagyon divatozó expedienséhez is folyamodott hadműködési
4117 9| kellemetlen. Jó szelleme egy jó expedienst küldött e percben számára.
4118 16| késlemezen tengerit zsúrolt. Ezeken kívül senki sem volt odabenn.~–
4119 20| fényes nappal, kocsin. Ezekkel az élő szemeimmel láttam.
4120 32| de sohasem láttam egyebet ezeknél a muskátliknál. Meg is látogatom
4121 7| nincs titok. Már most én, ezennel hivatalos komolysággal szólítom
4122 31| mentség az, hogy százan és ezeren vannak, akik hasonlóul tesznek.
4123 10| a tíz darab százast egy ezeresre fölváltani a főpénztárnál,
4124 15| alsóbb rendű tisztek számát ezernél többre tehetni, akik nem
4125 13| észrevétlenül felülni és eltávozni. Ezernyolcszáz minden alakú utazó jármű
4126 10| mosolygó arccal adta át neki az ezerpengőst.~– Tessék tovább utazni,
4127 5| víz színén, és a fájdalom ezerszavú ordítása tölté be a levegőt.~
4128 8| berekommendáltam volna hajdani ezredemhez, sok jó ismerősöm van ott.
4129 Ut| törvényszék előtt, mely állt egy ezredesből, egy őrnagyból, egy századosból,
4130 17| rokonai közé siet… de hátha az ezredik, a százezredik még akkor
4131 5| halacskák rajzanak, mik ezrivel úszkálnak a víz színén,
4132 1| házakban is mindenkinek van ezüstje. Valódi ezüst korszak; nem
4133 8| mindenét. Kis megtakargatott ezüstjét, még a gyermekét is. Kegyed
4134 3| íróasztal végében áll, antik ezüstkupakos tajtékokkal s a medvefejű
4135 4| öltözetű nép, ezüstgombos, ezüstláncos férfiak, selyemruhás polgárnők,
4136 5| nyusztos díszöltözetében, ezüstmarkolatú kardjával kezében, álló
4137 8| búzát vitt az ölében az ezüstneműi helyett.~– Ah! – szólt Fertőy
4138 15| a festés maradványairól. Ezüstszínű volt az kék virágokkal.
4139 31| tudom, hogy mit oltottam a fába! Az nem teremhet más gyümölcsöt.
4140 17| nemsokára le fogják zárni egy fabörtönbe, leeresztik mély föld alá,
4141 13| láttam én még ilyen sok fábul faragott embert többet.~–
4142 10| lakott jól a kakassal, mintha fácánhúst evett volna, arra nézve
4143 15| Juditot a városba juttatni.~Facsaró víz volt a nő is. A veszélyben
4144 12| Szivarjai is mind össze voltak facsarónak ázva, különben azokkal segíthetett
4145 21| eladván neki mesés áron e kis faemlékeket, s a foglyok kényelmesebb
4146 1| mulatott, engedve magát naivul faggatni Róbert által a betanulandó
4147 19| felnyalogatta a tartórul a faggyúpettyeket. Vágyait ez még jobban megerősíté.
4148 9| szalmaszékre, lekönyökölt a faggyúpettyes asztalra rendületlen elszántsággal.~
4149 15| egy sulyokkal és favésűvel faggyús rongyokat tömögetett a ladik
4150 9| is meg szokta vendégelni fagunyhójában.~Messze földről érkezett
4151 17| érzi a lélek az éktelen éj fagyain keresztül!~– Megállj! –
4152 25| marasztalta, hogy most jön a fagylalt.~– Eléggé át vagyok én már
4153 25| át vagyok én már lelkemig fagylalva.~A házinő szemrehányásokat
4154 16| neki.~A vízre vékony hártya fagyott hamarjában, s azon itt-amott
4155 14| vagy; csak hiába, ki tudják fáinítni a leányt ezen a Pesten.
4156 30| versenytársam a „vanity fair”-en, és én imádom az antipedeseimet.~
4157 11| sincsenek, még csak kertje fáiról sem hull virág az utcára,
4158 34| rég kiveszett már annak a faja is, mint a mopszlikutyáé.
4159 10| Melchiorral a debreceni fajárdán, amit akkor még pallónak
4160 5| kínosan megharapta lábát.~E fájdalomra önkénytelenül összevonaglott
4161 19| láz gyötörné, nagyon sok fájdalomtól megkímélte volna magát,
4162 34| szíved fáj; – nem bánom: hadd fájjon.”~„Igaz.” Írta utána Szerafin
4163 34| azt nem vethetem imádott fajomnak szemére, hogy ahol parádét
4164 18| asszonynál idült betegséggé fajul el, ennél mint hevenyláz
4165 2| ezt tirannizmussá engedik fajulni, én a lázítás és pártütés
4166 34| könnyekre vagy nevetésre fakadjon-e?~Pusztafi határozott. Elkezdett
4167 16| fatáblán szoktak reggelenként fakalapáccsal jelt adni a káplárok a lovas
4168 30| érdemelni ez elnevezést, hogy fákat és bokrokat csigatekervény
4169 11| Egy sem gyújtott, csak a fákban tett kárt. Akik ostromszünetek
4170 23| szurokfáklyák világíták meg.~A veres fáklyafénynél egy csoport láncra vert
4171 8| láng közepéből mint rémes fáklyák emelkedtek ki a templomok,
4172 2| nézőé. Szó volt róla, hogy a fáklyászenénél én szónokoljak, hanem tegnap
4173 3| legszabadelvűbb férfia. Tudod, milyen fáklyászenét kapott, mikor az adminisztrátori
4174 8| nappal volt az égő tornyok fáklyavilágától; csillag nem tudott keresztültörni
4175 34| mind, akik kísérni fognak: fáklyavivők, honleányok, akadémikusok
4176 11| gyermekek felmásztak a viruló fákra s a kormos házfalakra, onnan
4177 6| pompás díszkötésekben állnak. Falain acélmetszetű arcképek; de
4178 15| van égve porig.~A kopasz falakat végigmossa az eső; az udvart
4179 19| téglákkal.~Vencelt a pince falán lelték meg. Egy odamázolt
4180 22| maradt a szomszéd vendéglő falának támaszkodva, amíg a színmű
4181 22| bérkocsik érkeznek, s hosszú falanxot állnak a színházzal szemben,
4182 11| őrjöngést, mely minden ház faláról omlik, kiált, aláviharzik
4183 2| erőszakkal rakja elé legízletesb falatjait, ott feledi azokat, s még
4184 30| hírük drágább a mindennapi falatnál. Ha Béla elutasít ily fényes
4185 29| megtett, hogy a szemközt álló fali tükörből szüntelen figyelemmel
4186 2| akit a kutyák fel akarnak falni?~– Az ördög vigye el! –
4187 15| fejét bódultan hajtja le a falrepedésben megfészkelt bógács.~Ez volt
4188 14| Leszedte a régi arcképeket a falról, üresen hagyta a rámáikat,
4189 6| vonásaival, nyílt tekintetével, faltörő homlokával: Danton; az a
4190 14| nevetett.~Vácon fölül, egy kis faluban állt meg kívül a csárdánál
4191 14| ülésébe, s el-kihajtott a faluból, ahogy csak a lovak bírták
4192 20| pár szájtátó ember volt a faluháza előtt, egyet felszólított,
4193 20| Bárzsingot erre a helyre?~Amint a faluházához ért, csudálkozva tapasztalá,
4194 32| táblabíró-világ, ott künn búsulnak faluikon, s akkor már nagyon nagy
4195 16| Tehát baj van!~A hosszú falun végtől végig kellett menni.
4196 10| régi levéltárnokra, aki faluról szinte beszorult a cigánymezői
4197 8| Duna mentében utazott, a faluvégeken láthatott szűrdolmányos
4198 El| kérdezzétek meg az elszegényült falvak urát – a közélet kuszált
4199 22| leskődött be az útjába került falvakba: minő nép lakik ott? érti-e
4200 4| vezetése alatt a közeli falvakból jő, kék mentékben, tarsolyos
4201 30| meg nekem, meg az egész famíliádnak, in ascendenti et descendenti;
4202 9| elváltoztatá eddigi arcát, s familiáris nyájassággal monda:~– De
4203 32| Még most a kifejlődés en famille intézhető el; a törlés még
4204 30| halavány hölgy támaszkodott a fának, egyik kezével annak kinyúló
4205 1| divatos toalettje s csodálatos fantasie alkotta frizurája is bizonyítanak.
4206 23| viszontlátási szcénák, a bizarr fantáziák és a hitvesi megtérés; ez
4207 23| hajjal feküdt, és hagymázosan fantaziált; a férj pedig kényelmesen
4208 32| annyira el volt telve új fantazmáival, hogy az öregember emléke
4209 23| villant át lelkemen.~Ez a fantom engem mily régóta gyötör;
4210 24| fürkészni.~Pedig az élet prózája fantomokkal ki nem elégíthető.~Fertőynek
4211 12| hogy lángra ne lobbanjon; a fanyar füst leette a bőrt ajkairól,
4212 28| sietett Fertőy cukrozott fanyarsággal közbeszólni.~– Nem ön engemet,
4213 13| rejtsük el a pénztárt valami faodúba; úgyis veszve van már minden.
4214 12| akarnak nyitni maguknak a faodúig, melyben holt bajtársa fekszik.
4215 8| amint egyenes sorba állítva, fapuskával kezeikben, hadgyakorlatokat
4216 3| van szállva? No azért ne fáradjon ön oda; tegye az ívet egy
4217 5| karjánál fogva emelte és vitte fáradságosan úszva a hullámok között,
4218 9| hozzám, vagy ha restellné a fáradságot, hát majd én utánamegyek.~
4219 19| valamit a lábán, el volt fáradva, s rögtön ledűlt a tábori
4220 Ut| például megengedte, hogy a faragó szerszámaimat fölhozassam
4221 13| láttam én még ilyen sok fábul faragott embert többet.~– Hallja
4222 Ut| fölhozassam a börtönbe; ott faragtam ki a feleségem mellszobrát
4223 21| s amit azok odabenn apró faragványocskákat készítettek, hogy hosszú
4224 1| annak fogantyúján a furcsa faragványokat, míg Venci ismerős mosolygással
4225 31| kár őket életükben annyit fárasztani az iskoláztatással, miután
4226 16| esett; a járás kétszeresen fárasztó. Judit kénytelen volt sokszor
4227 12| elgázolta térdével, s a farkasokéhoz hasonló rivallással felelt
4228 16| ez nem kutyaugatás – ez farkasordítás.~Alig mondta ki, hét darab
4229 12| meghallja valaki. A kozákdal, a farkasüvöltés elnyomta a halk rebegést.~–
4230 10| azok drága galambok, páva farkúak; nem látja? Csak ritkaságnak
4231 9| százezrek abban találták a farsangi divatot, hogy vászonszöveteket
4232 9| És ott elfértek szépen.~A fasátor közepén el volt rekesztve
4233 9| Alkony volt már, a sötét fasorok között nehéz volt megismerni
4234 20| vagyok megjegyezni, hogy a fassió benyújtmányi ívén világosan
4235 23| tette le neje naplóját.~Fásult önzése mellett babonás volt;
4236 16| roskadnia a földre.~Azon a fatáblán szoktak reggelenként fakalapáccsal
4237 34| elmondá előttem, milyen fatálisan megjárta veled. Már az igaz,
4238 21| ültetgeti a rabatokat, metéli a fattyúhajtásokat, s ojtogatja az egzotikus
4239 7| Judit még csak kalapja fátyolát sem húzta le arcára. Béla
4240 15| visszaadására.~„Debet – oportet – il faut – deve”, – stb. ez mind
4241 15| kinn járt, egy sulyokkal és favésűvel faggyús rongyokat tömögetett
4242 9| el-kifuthat az embernek a levese a fazékból.~Az öreg asszonyság odakünn
4243 24| tudnak a végrendelet további fázisai felől. Egyébiránt a minap
4244 8| önkénytelenül összeborzad, s mintha fáznék, összehúzza magán szélben
4245 12| csóktól, mely arcát éri, fázni fog… Óh, bajtárs, gyűrűmet
4246 29| Hát azután sokat éheztél, fáztál, bujdokoltál? – tudakozá
4247 1| mikor oly nekitüzesedve fecsegnek.~– S a második – megmarad
4248 34| politizáljak. Látod, milyen vén fecsegő lettem. – Úgy szaporítom
4249 6| öregasszonyokat, tréfás fecsegőket, mik lelkével ellenkeznek.
4250 33| burnótszelencéjét, és felnyitja annak fedelét – de nem azért, hogy Bárzsing
4251 1| ön szeret, hogy titkokat fedezek fel ön előtt, mik önre nézve
4252 13| szakaszok, poggyászszekerek és fedezetük, fényes törzstisztek és
4253 17| tudomány semmi mozzanatát sem fedezheti fel az éltet magyarázó vegytani
4254 23| hangadó életmód költségeit fedezik?~Ezt maga a férj sem tudta.~
4255 23| annak hollétét fel fogja fedezni, s evégre határidő is tűzetett
4256 21| igényeinek megfelelő ifjút fedeztem föl; neve Komáromi Albert:
4257 17| ne menj, az már fel van fedezve; siess északnak, arra még
4258 34| bogár! – ~Földön fekszem; – fedjetek be…”~Egy ember, akinek azt
4259 8| fegyelemről?~– Sőt éppen a fegyelemre emlékezvén. Mert hogy hat
4260 8| Elfelejtkezett a tartozott fegyelemről?~– Sőt éppen a fegyelemre
4261 8| dobszóra a katona és nemzetőr fegyverbe állt, a várudvaron egymás
4262 1| keresztes koronával s afölé fehér-veres lapidár betűkkel írva e
4263 8| csetepaté támadt; a két fehércseléd véres verekedést kezdett
4264 35| hívd össze az asszonyod fehércselédeit, s mondjad nekik, hogy hozzanak
4265 8| a kalickában, s ma már a fehércselédek kezdenek el verekedni. Mindenütt
4266 30| éjszaka mindig eljön, s egyre fehérebbé festi orcáját; olyan már,
4267 12| előtt, ahogy óhajtá; de fehéren és szótalanul, s a csóktól,
4268 7| minden ember a kalapján; ki fehéret, ki feketét, sokan rózsaszínűt
4269 34| csontjaik, ~Az áldott nap hadd fehérítse meg.~Ne fuss, szép hölgy,
4270 9| reked, ki fogja utánavinni a fehérneműit?~Maga Szerafin is óhajtott
4271 14| hátulsó ülésben kapaszkodó fehérnép.~– Kapor bácsi, nem tévedtünk
4272 34| fekete szakállal vált meg, fehérrel tért vissza.~De hát azok
4273 19| gyutacsokat készítik; az a fehérsárgás por, mely azon kis rézkupakok
4274 1| hogy elváltak is, nyugtalan fejecskéjét, számtalan rezgő fürteivel,
4275 30| boldog ember vagy. Két fejed van; amit az egyikkel ki
4276 11| sebek, amiket ország és fejedelem védelmében kaptam, s amik
4277 6| színpadról. Valamelyik fényes fejedelemnek vállalkozni kellett, hogy
4278 1| a bécsi kongresszuson a fejedelmek tiszteletére rendezett tűzijáték
4279 17| No, olyan ember, akinek a fejéért nem adnék egy fületlen pitykét.~–
4280 8| pernye a várudvaron állók fejeire szállingózott. Saját házaiknak
4281 30| galamb és a fekete galamb fejeit.~Kiben lehet itt bízni?
4282 9| színben, ruhában, kelmében, fejékben, hajfodrozatban! Mi tegnap
4283 3| áll egy asztal előtt, mely fejékekkel van tele.~– Jöjjön csak,
4284 28| történt, ami kiverhette fejemből.~– Nézzen ön meg jól. Nem
4285 6| haraggal; elátkozó kezükkel fejemen; ha van egy gondolatom,
4286 25| dezertor katonát, és nekem vén fejemmel meg kellett érnem azt, hogy
4287 25| gyalázat, amit e némber ősz fejemre, fiam sírjára hozott, hogy
4288 1| vállátul a másikig, nagy római fejes csatokkal, a sötétkék dolmányok
4289 35| magát? Naplójával.~Egy új fejezet készült abban.~„Ma láttam
4290 Ut| hirtelen letörik, s új fejezetbe csap át. Köztudomású tényeken
4291 18| bársonyszalag díszítmény fejezi ki.~Szerafinnek igen jól
4292 23| Szerafin súlyosan megbetegült, fejgörcsei eszméletlen állapotba hozták,
4293 12| a víz fölötti fő a másik fejhez – az, hogy ő még azt sem
4294 29| elengedve, de egészen a fejök fölött függ az, s ha szívük
4295 35| azon a mondaton törik a fejöket, amivel odabenn előadásukat
4296 15| agyfárasztó feladványok fejtegetésével.~Van a magyar nyelvnek egy
4297 31| tekintetben valódi vakmerőséget fejtenek ki.~Annálfogva is rövid
4298 29| levelet, mintha kérné, hogy fejtse meg ezt a talányt.~Amint
4299 17| a koporsót, a házigazda fejtül emelte azt, s kivitték együtt
4300 11| dolgoznak, a konyhaedényeket a fejükhöz hajigálja. Szegény mama.~
4301 17| A csendőr itt alszik a fejünk felett, ha fölébred, el
4302 8| hoz a te haragod még a mi fejünkre?”~ ~Bárzsing úr pedig
4303 16| csak teával élt és erős feketekávéval, hogy álmát elűzze.~A pirospozsgás
4304 12| égett szérű közepén állt feketén a tövig leégett vén fa csonka
4305 23| arca van az álmodó előtt; a feketeség, a semmi él, mozog, nő,
4306 9| igen szépen be tud valakit feketíteni, hanem azért, mert jelenleg
4307 23| ígért magának. A nő forró fekhelyén zilált hajjal feküdt, és
4308 7| s levetve magát özvegy fekhelyére, sírt, sírt sokáig, mint
4309 9| mama benn a rekesztékben fekhelyéről meg nem mozdulva, folyvást
4310 17| halott feje fölött választá fekhelyét.~És a halott mindezt jól
4311 9| haza; a széna éjszakára jó fekhelynek, nappal pedig szükséges
4312 6| elaltatni.~Amint hazatért, amint fekhelyre ledűlt, lámpáját eloltá,
4313 34| reggel a hullám a fövényre fektet; – vagy pedig egy szép álarc,
4314 22| kezét összetartva, tenyerébe fekteté a kis medaillont, s amint
4315 30| nők, kik segíték őt ágyba fektetni, biztosíták az urakat, hogy
4316 10| kedves állatkát, s tenyerére fektetve kitartotta a házhéj ablakán.~
4317 19| tenni, hogy az asztalra feküdjék, ahová már nem mehetnek
4318 15| hát eredj a szállásodra, s feküdjél le. Itt van a védleveled
4319 8| az állás és különösen a fekvés ezekben a várbeli pavilonokban
4320 1| pedig nem tudja már maga se fel-, se lehúzni; azt a feszes
4321 6| Hát a negyedik ki lesz?”~Fel-felkel, egyet jár nyugtalanul szobáján
4322 9| gondolatjára visszatérve, fel-felsóhajt: „szegény Bélám!” olyankor
4323 34| vagyok józan soha. Amint fel-felüti bennem a fejét egy emlék
4324 28| hatóságok nem törődnek már a feladásokkal. Én azt nagyon jól tudtam,
4325 10| lehetetlenséggel határos feladat.~Fertőy maga nem mehetett
4326 31| szellemének sokkal magasabb feladatai vannak, mint az újabbkori
4327 19| postára azt a kis izenetet.~– Feladom uram, amit én magamra vállalok.~–
4328 6| arra, hogy a Pusztafi által feladott drámai szerepet betanulja.
4329 23| tele lett a zsák, Róbert feladta a vállamra, hogy vigyem
4330 15| éjszakákat űzni agyfárasztó feladványok fejtegetésével.~Van a magyar
4331 19| ez még jobban megerősíté. Felágaskodott hozzá; a lángnál elpörzsölte
4332 11| tornyok lecsüggő kapocsvasaiba felaggatva.~Egy kert az egész város
4333 Ut| laktunk) egész udvariassággal felajánlani, hogy bárminő kívánságai
4334 8| Mert hogy hat hét előtt felajánlkozván egy esztendőre önkéntesnek
4335 30| keresztül, toalettje világos feláldozásával.~Béla visszatért a kastélyba,
4336 24| férjéért; vajon nem könnyebben feláldozna-e egy pert olyan vagyon miatt,
4337 22| könnyeket zokogni, akik félaléltan emelték fel, s szobájáig
4338 8| hogyan lehet az, hogy minden felállításkor hosszabb lesz a had sora?
4339 9| vásárok alkalmával, azt felállítja a partos oldalra, s elhelyezi
4340 15| kivehették a part hosszában felállított őrök alakjait, kik a vihar
4341 18| szögleten kis kínai mulatóka van felállítva; ezen a gyepes magaslaton
4342 32| vártam öntől – szólt Lávayné felállva helyéről, megszorítva a
4343 24| csak minél drágábban akarja felárvereztetni a hagyományosok és a természetes
4344 19| palackokat köpönyege alá rejté, s felballagott a pince lépcsőin.~Mikor
4345 17| szólj hozzám. Ne szakíts félbe. Az elébb, ha tovább folytatom,
4346 29| Különben magam sem bánom, ha félbehagyunk minden szentimentalizmust –
4347 5| reájuk. Ekkor egyszerre félbeszakad a zene, megáll a harangszó.~
4348 30| cigányok jellemrajzai fölött félbeszakíta a nagy süstörékelés, amit
4349 3| ha őhozzá fog menni nőül; félbeszakítandja a viszonyt; nem azért, mintha
4350 1| senki sincs otthon.~A vitát félbeszakítja Venci megjelenése (ez a
4351 5| töredezetten megszakad, a csapat felbomlik, s zenész és ünnepjáró fut
4352 7| Halálom után egy év múlva felbontandó.« Kegyed tudja e végrendelet
4353 3| Judit leányom közt létezett, felbontani, az eljegyzést ünnepélyesen
4354 33| mindenkitől.”~E sorokat s a felbontatlan levelet új borítékba téve,
4355 21| homlokán a haj kétfelől úgy van felborotválva, hogy arcjellegének egészen
4356 12| fenevadra, mely görbe hátán felborzolva sertéit, sunda pofával várta
4357 31| hogy fiam felesége ellen felbőszítsenek. Ezek az emberek el akarták
4358 11| fölött történnek, s tán amire felbukik a víz felszínére, új lélegzetet
4359 3| céljához; még akkor a gumi felcipők – seligen Angedenkens –
4360 21| elfeledkezik magáról, hogy hirtelen felcsapja a sipkáját a fejére.~Fertőy
4361 30| haragítani, hogy dühbe jönne, felcsapná előttem a kalapját, és veszekednék
4362 9| vele. – Tán katonának akar felcsapni?~– A várkormányzóval akarok
4363 29| botlásoknak beismerve, most már felcsaptak hidegvérű kozmopolitáknak;
4364 22| előtt ült ismét, s a sült feldarabolásához kezdett.~A belépő nőcseléd
4365 1| egy nagy tálcát hoz ki feldarabolt dinnyehéjakkal, messzire
4366 9| kedélyével annál inkább felderíté.~Mert semmi sem olyan tréfás
4367 24| képesek. Azzal, hogy én őket feldicsérem, nem szűntem meg rájuk haragudni.~
4368 4| van emelve s gyönyörűen feldíszítve virágfüzérekkel, zászlókkal
4369 El| találni.~Kérdezzétek meg a feldúlt életpályák viszontagságait,
4370 15| volt az, mely egyszerre felduzzadt a fúvásra; akkor erősen
4371 8| ember csatával álmodik, felébred, puskát ragad; senki sincs.
4372 34| elől, ~Mely ellöketve ott, feléd gurul,~Tán férjed volt az,
4373 28| engemet?~Béla elámult. Ily feledékenységre csakugyan nem számított
4374 1| a kedélyes piknikek, s a feledhetlen emlékű házi estélyek csatamezején;
4375 2| legízletesb falatjait, ott feledi azokat, s még azt mondja,
4376 8| kötelességünkről meg nem feledkeztünk. Talán valamikor támadni
4377 7| is égve maradt. Ő is úgy feledte-e, vagy tán gondolá: „Amit
4378 1| nem jön el.~– Éppen azt feledtem honn, amiért jönnöm kellett –
4379 2| nézve. Egészen el fogja feledtetni a műkedvelői előadás kárbamentét.
4380 29| hagyományát birtokába adja feleérték díjáért, addig ön megelőzheti
4381 7| hová intézze.~És azután felegyenesedett, nagyot lélegzett, ragyogó
4382 10| mintha csak talppal állna feléje a föld túlsó oldalán, s
4383 21| hosszasabb időre is ott felejtette nemcsak a feleségét, hanem
4384 34| nevetve. – No csak mégsem felejtetted el a nevemet. Látod, én
4385 13| kénytelen gyakorlat. Egyet ne felejts el. Mindennek, ami téged
4386 24| doktornak nevezteté magát, peres felek nagy félelmére, amint a „
4387 1| Blumné inasa.~– Azt nevetik – felele Venci –, hogy a cserepár
4388 25| s a vásári bódékban újra feléledt az ismeretség, hogy azután
4389 2| ebből következni talál?~– Felelek.~– Óh, ne tessék semmitől
4390 13| sápadva, ajkaik elkékülve a félelemtől. Ezeket már üldözték a kozákok,
4391 12| kilökték a partra, pedig ha feléleszthették volna, az megmondta volna
4392 30| Parbleu! Hiszen ez igaz. Ez a felelet nekem nagyon tetszik. Még
4393 31| szeszélyében ilyen balga feleleteket ád. No ma nem kérdezünk
4394 16| házigazda nekibátorítá magát a feleletre:~– Béla úr nincs itt. Két
4395 16| fához, s kedélye egyszerre felelevenült.~– Igen, igen, ez az! Ismerem
4396 31| parancsolhasson, hogy azok neki felelgessenek, s egy hívására elhagyhassák
4397 21| neve, mi amazé. A kertész felelgetett neki mindenre köteles készséggel.~
4398 22| valaha az ég villámaira felelgettek vissza; s amitől lelke tisztaságában
4399 15| roskadozni érzé térdeit.~Mit feleljen? Ha huszonegyet mond, akkor
4400 24| magát, peres felek nagy félelmére, amint a „Tagsatzung”-ok
4401 31| Pedig önnek ez bizonyosan felelne, mert önben igen sok delejességének
4402 9| ha valami kérdésre azt felelné, hogy nem tud ebben semmit.~
4403 18| csak a kérdező orvosnak felelnének meg talán.~Hiszen egy kitömött
4404 23| hiszi, miszerint ő nagyon felelősség nélkül kezel olyan pénztárakat,
4405 2| hozzá, komolyan kérdezé:~– S felelsz nekem azért, ami ebből következni
4406 6| anyám?” a körülállók nem feleltek, elfordultak, szemeiket
4407 1| tőlem: „Ez kutyavíz?” Én feleltem rá: „Nem, ez csak kút-víz.”~
4408 15| százados.”~Azután ismét felemelé tekintetét, s az elébbi
4409 19| ászokfa. Amint a külsőt felemeled, annak az aljára veres olajfestékkel
4410 34| megállni, szemeit hozzájuk felemelni; hátha egyikben éppen őrá
4411 23| dobpörgést, lánccsörrenést; felemeltem a szőnyeg egyik szegélyét,
4412 10| gyöngédtelen példálózók, akik felemlegették, hogy mikor a régi nagy
4413 2| nagyon anyás gyerek volt, félénk, otthon ülő kisfiú; hanem
4414 28| férjét az ajtóban még mindig félénken visszatartóztatá.~Az öregasszony
4415 18| ismét új lett. A régi ház felépült hamvaiból, s a régi vendégek
4416 32| maradtak építtetlenül, s amik felépültek is, alig találja magát bennük
4417 2| kiben barátom lelke jobb felére talált, szülői önkény s
4418 34| mikor megtudom, hogy a feleséged a színpadon játszik, és
4419 30| hogy majd közlöm elébb a feleségemmel. Jól teszed barátom; ő okos
4420 25| ő keresett volna számára feleséget; ha nem jöttek volna ebbe
4421 20| kieszközölhette, hogy beszélhet a feleségével, vagy olvashat könyveket,
4422 12| neki szép napokról, szép feleségről; nem felelt az már semmire.
4423 1| makacs leszek, nem vesz el feleségül.~– Ah, Szerafin – szólt
4424 9| mint hogy asszonyságoddal feleselésbe ereszkedjem.~– Nem feleselésről
4425 9| feleselésbe ereszkedjem.~– Nem feleselésről lesz szó, uram – felelt
4426 8| között; elébb csak mintha feleselnének, azután egyre gorombább
4427 33| fáradsz, koptatod magadat egy féleszű, hiú asszonyért, csak azért,
4428 28| kacagtak örömükben, föld feletti szerelmükben. A néma ember
4429 24| neve „bukás”.~Még e szomorú felfedezés reggelén elküldött Bárzsing
4430 19| teendők sorozatában a borok felfedezése, mint annak az izenetnek
4431 19| teljes bizalmuk volt Pusztafi felfedezéséhez.~Egy lisztkeverő lapáttal,
4432 10| hogy még azon esetre is, ha felfedeznék az izenetet, ne tudjanak
4433 32| és elhalaványult titkának felfödözése miatt.~– Szerafin húgom –
4434 8| Eb ura a fakó!” Erre ő felförmedt, hogy most itt ő parancsol,
4435 23| igaza, az mindenesetre téves felfogás, mintha Szerafinnak ez úton
4436 21| paraszt arcul üt minden felfogható ok nélkül egy vele csendesen
4437 9| vannak, mikor leültek a felfordított deszkaszekrényekre, a földre,
4438 15| a tomboló hab egyszerre felfordította volna azt. Valami sekély
4439 15| fennakadni, s ott, ha a csónak felfordul is, maguk megmenekülhetnek.~
4440 8| nyugalmas város képe egészen felfordult. Az asszonyok szónokolnak,
4441 6| a színpadról; a függöny felgördült.~A színház tömve volt már;
4442 28| életre-halálra; ha megsebesít s felgyógyulok, újra megvívok vele; üldözöm,
4443 8| az összekötő hidakat, s felgyújtva a szemközt álló falut.~És
4444 30| indulatos kitörés után a felgyúlt szenvedély.~– Ah, Szerafin,
4445 9| sérelemnek lenni, mely engem felháborított és idejönni kényszerített.~
4446 15| között rátaláltak a kis felhágóra, mely a szigetről a dobogóhídra
4447 15| s ekkor maga is óvatosan felhágott a ladik orrára, melyet a
4448 24| vétek; mert hiba~Fertőy felhagyott azzal a tervével, hogy egy
4449 14| Kapor bácsi azt a hintát; felhajtsa az égbe! Én pedig mindig
4450 12| a szárazabb magaslatokra felhalmoztak. A csillagfénynél egész
4451 29| emlékezete nagy szótárában felhalmoztattak; azután felszökött helyéről,
4452 19| látszott a szögletekben felhalmozva most is, összeaprított,
4453 9| kerülheté ki az izgatott felhangoltság, melyet Szerafin arca elárult,
4454 30| szüretelők távoli danája kezdett felhangzani, s Béla szobájához közeledő
4455 21| rábízott talentumot, aminek jól felhasználásáról számot kellend adnia, mikor
4456 7| helybenhagyott gyámja. Ön, felhasználva a mostani izgalmas időket,
4457 14| üggyel-bajjal járt, elébb a felhércre kellvén lépni, arról a saraglyára,
4458 11| írjunk csendesen, mert a felhevítő dolgok – nem valók beteg
4459 2| ereje megtenni azt, amire felhívom: elmondom azt egyszerűen.
4460 3| helyezé örök társalkodóját, s felhívta vendégeit, hogy már most
4461 22| Szélaknay grófné is fiatal.~E felhőárnyékot hamar letörlé arcáról a
4462 9| aminőkben a székely népdal a „felhőben tollászkodó hollóra bízza”
4463 34| munkába; de én most estem le a felhőkből ide; olyan vagyok, mint
4464 16| megáll, mely ezeket a szürke felhőket hajtja, azonnal hó fog esni.~
4465 14| szemközt, arra mindjárt felhőkölt András gazda; valamit mondott
4466 14| hunyorításával, meg a válla felhúzásával intett, hogy nagyon jól
4467 9| fagyva; mikor a cipőjét felhúzza, s egy kis kerek lyukat
4468 25| kérdezé az öregúr, nagyon felindulva azon a gondolaton, hogy
4469 9| hüledezve maradozott el a felingerült asszonyságtól, ki zajos
4470 4| nádornak bejövetelekor elmés feliratú babérkoszorút fognak átnyújtani.
4471 25| azt a látogatást nem fogja felírni az ünnepnapjai közé.~– Nono,
4472 7| borítékba tette, mindkettőre felírta a címet, és lepecsételé.
4473 3| aztán kívül mind az öten felírták, hogy ez a boríték Hargitay
4474 25| szőlőlugason keresztül mindaddig felismerhetlenül közelít, míg annak kijáratánál
4475 29| valóban a legtökéletesebben felismerhető volt a megboldogult Hargitay
4476 24| mennykő, a tanúk rögtön felismerik a különbséget.)~Bárzsing
4477 23| erszényű pártfogó, ki a felismert házibarát minőségében kénytelen
4478 21| parkon végighaladva Fertőy felismerte Szerafin hangját. Igen természetesen
4479 22| vakart.~S ha egy álmezben felismerték, ismét más divatot öltött,
4480 21| reggel önt ez álruhában felismertem, első dolgom volt a grófnénak
4481 15| osztja ki, s ott valaki által felismertetik, az bizonyosan meg fogja
4482 7| mindennapos; kegyedhez a színpadra feljár, egymást tegezik, karöltve
4483 30| magát a földre. A hölgyek ne féljenek, velük van elég parachute,
4484 8| Kapor András uram hirtelen féljobbot csinált, egy irtózatos „
4485 12| Ejh! A nap annyiszor feljön, ahányszor lemegy; nem fullad
4486 5| nagy fájdalom lehet-e az? feljön-e a lélek a buborékokkal?
4487 11| a templom; nagy baj volt feljutni a harangjaihoz, de azért
4488 22| szolgákat.~Azután a folyosóra feljutva, nem is tudta magát többé
4489 1| hangzik erre a gunyoros félkacaj minden ajakról.~– Ugyan
4490 8| tűzilárma!~Egy hirtelen magasra felkanyarodó füstoszlop bizonyítá, hogy
4491 1| most, miután az ablakvasra felkapaszkodnunk nem illik, hogy onnan leskelődjünk
4492 20| öregúr, s nagy indulatosan felkapaszkodott a ferhécen keresztül az
4493 12| a máglya tetejét, onnan felkaptak a fűzfa gallyaira; a terebélyes
4494 14| törkölypálinkából, azzal felkapván a szekerébe, s elkihajtván
4495 19| üldöző gondolatok, amiket a felkeléstől a lefekvésig el lehet némítani;
4496 24| idemellékelt három levélből, hogy a felkérdezett tanúk semmit sem tudnak
4497 22| vigasztalást keres, az hamar felkeresi őt. Judithoz udvarlók közelítettek.~
4498 30| igen örülök. Siettem önt felkeresni. De nem azért, hogy pörös
4499 34| eljössz velem Erdélybe: felkeressük azt a mocsárt, rávezetlek
4500 9| nagy kelete. Utánajártak, felkeresték, magukkal vitték, kérték,
4501 15| gazdája házához, rögtön felkérte Katicát, hogy hozzon számára
4502 16| homlokán, egyszerre mindannyian felkiáltának: – Jézus Mária!~De ez nem
4503 15| fog e száraz, hideg hang felkiáltani: „Az nem igaz! Lávay Bélát
4504 7| trombitaszó, mely reggeli álmodból felkölt, nekem indulást parancsol;
4505 2| szólt közbe haragosan felkönyökölve az asztalra Pusztafi-, Béla
4506 4| Szeretném hallani, mivel akartad felköszönteni a magas vendéget? Úgysem
4507 30| erre kapta azt a furcsa felköszöntést.~– No ez derék! Holnap mindjárt
4508 16| táblát, s az egyik karóra felkötött félmaroknyi zsúpszalmát.~
4509 20| zsandárnak mutogatni, policájra felküldeni, oda személyesen érte menni,
4510 3| piros kőkemény orcák, a felkunkorodó bajusz; a duzzadt, de szép
4511 20| abból állt, hogy naponként fellátogatott a várba; megtudta, nem hoztak-e
4512 2| Mit gondolsz? – kiálta fellázadt kedéllyel Béla.~– Mit gondolok? –
4513 21| A herceg e jelenet által fellázasztva hirtelen lekapta válláról
4514 22| teremben, s várta a függöny fellebbenését.~A tapsvihar, mely keresztülzengett
4515 15| nehezülni minden terhes fellegével, midőn e kérdésre válaszolt:~–
4516 8| vár felé.~A város és az ó fellegvár sáncai közt terül egy kis
4517 29| nem.~– Ah, ez ismét poétai fellengzés! Beszéljünk uram prókátorosan.~–
4518 19| nyolc fontnyi durr-higany fellobbanása körülbelül annyi hatású,
4519 12| pillanatban, hogy a láng fellobbant, a lovas előőrs kiáltása
4520 12| árnyképeit messze hajigálja a fellobogó láng. És ezalatt egy a csapatból,
4521 12| szellőtlen éjben, egyenesen fellobogva az égbe mint Ábel áldozatja.
4522 4| megyeházig; a házak oldalai fellombozva jegenyeágakkal, az ablakokban
4523 24| kényszerítendi a kellő erkölcsi felmagasulásra.~Nem is csalatkozott emberismeretében.~
4524 31| dicsőülésre, mely Pál apostolt felmagasztalá, midőn a jövendőmondó lelket
4525 20| végtül végig a földeken; felmarkolva, megszaglászva, megkóstolva
4526 16| az egyik karóra felkötött félmaroknyi zsúpszalmát.~Az ifjúasszony
4527 19| hogy a szalmaszék lábán felmászott, s a szék karjára leült,
4528 11| lobogó nyelét.~A gyermekek felmásztak a viruló fákra s a kormos
4529 11| amint kertészlábtójára felmászva, nagy nyugalommal fűrészelgeté
4530 15| embertől! – Tehát előbb felmentek a padlásra, lehozták vállon
4531 11| ifjú látott egy leányt a felmentett város küszöbén állva, zászlóját
4532 11| rá: nagyon jó.~Ez volt a felmentő sereg bevonulásának napja.~
4533 24| összetörni, hanem ollóval szépen felmetszeni. Akkor egy vizes szivaccsal
4534 24| pecséteket nem törte fel, hanem felmetszette szépen ollóval. Saját kézvonását
4535 30| vele semmi viszonyban.~– Ön felmondaná a jogigazgatói állomást?~–
4536 18| mama a helybeli szabójának felmondott, mivel az oly ügyetlen volt,
4537 13| szólt Judit a kitépett lapot felmutatva. – Nem tudod-e azt, hogy
4538 3| viszonyt; nem azért, mintha félne Juditot szegényül elvenni,
4539 10| tábori kém az, aki mind a két felnek szolgál. Hogy melyiknek
4540 1| külön moniteurjei; mindkét félnek meg levén a maga vidéki
4541 16| nem ültem lovon soha, s félnék rajta. Csak vigyen ki innen
4542 29| Neuburg”.~Melchior egy ideig felnézett a plafonra, mintha oda volnának
4543 15| hisz szemei előtt látta őt felnőni.~Judit térdre esett, s arcával
4544 15| az idén meghalt, csak egy felnőtt leánya volt otthon, aki
4545 19| körülszaglászta a gyertyát, felnyalogatta a tartórul a faggyúpettyeket.
4546 23| vonaglása küzdött, ajkai felnyíltak; érhetetlenül nyögött, s
4547 8| én nevemben jelen lenni a felnyitásnál? Annyi hely csak lesz a
4548 33| zsebéből burnótszelencéjét, és felnyitja annak fedelét – de nem azért,
4549 12| feléjük nyújtá kezét, s felnyitotta száját, talán társainak
4550 23| elborította.~Azután lassan felnyitottam szemeimet, s Róbert még
4551 5| még a sírok mélyéből is felnyúl hozzá, megragadva gyermekét,
4552 33| Judit kevés beszédű volt ma. Felölelte kisgyermekét, azt vitte
4553 35| várakozzék, míg ő a frakkját felölti.~Az pedig, aki az ajtón
4554 13| mondok? Rám bízod magadat?~– Felöltöm cseléded gúnyáját, és szolgállak
4555 29| most is viselte azt a barna felöltönyt, melyet egy röppentyűszikra
4556 6| akarnak.~– Nem tetszik előbb felöltözni?~– Hiszen le sem vetkőztem
4557 17| látszott az arcon, akkor felöltözteték halotti ruhába, koporsót
4558 2| gombos dolmány, zsinóros felöltővel, magyar nadrág és rojtos
|