120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
4559 7| Hasonló ott még csak nem is felötlő; ha az embernek tetszik,
4560 13| jóváteszem hibámat: meghalok. Feloldalak egy fátum alul, mely bennem
4561 2| a nyakamon ült két nap, felolvasott két gyilkos drámát; hiába
4562 22| szemcsövét le nem veszi róla félóra hosszat is.~Nem zörög a
4563 33| megjelenésben, mint Lávay Béla. Jó félóráig kellett rá várakozni mindenkinek.~
4564 20| ember ült rajta. – Látták. Félórával ezelőtt hajtatott arra a
4565 5| vissza, magával vonszolva a félőrültet: „A dereglyékhez, a dereglyékhez!
4566 28| hogy ama paraszt, azon félőrültnek híresztelt cseléd ön volt,
4567 34| sors. Testem, lelkem csak feloszlása elé megy. Amit írok, maró
4568 12| hogy huzakodnak egy-egy feloszthatlan darabon, s csereberélnek,
4569 3| mindegyik díszítményt egyenként felpróbálta leánya fejére: nézze ezt!
4570 33| pokolból a mennyországba felragadnak.~Judit kevés beszédű volt
4571 5| pillanatban Béla karja újra felragadta őt, de az erőszakos kéz
4572 14| tudja kigyelmed, egy kicsit félreállt az útból, most nem ír senki
4573 30| közepett ott állt Fertőy alakja félrecsapott kalappal, vigyorgó orcával,
4574 22| jegyét.” A megszólított félreérté a kérelmet, s odaadta neki
4575 33| önt adni saját magának. Ön félreértett, s midőn engemet vélt eltaszítani,
4576 30| két kezével szemeit, és félrefordulva Bélától, leborult, és elkezde
4577 35| Róbert!” rebegé, s azzal félrehajtá fejét, és összeroskadt.~
4578 19| vaslapockával elkezdék a földet félrehárítani azon a helyen, s csakhamar
4579 14| kigyelmednek is – szólt a leány félreismerhetlen Duna melléki szóejtéssel –,
4580 32| az asszonyt már egyszer félreismerte, és én azt mondtam, az az
4581 21| nem felelt semmit, hanem félrekancsalított a herceg felé, sipkáját
4582 19| ládástul együtt a levegőbe felrepült, s hüvelyestül együtt a
4583 21| Szerafin megragadta kezét, s félrerántotta a fegyver csövét.~A herceg
4584 6| mi baj? – kérdi Pusztafi félretolva a reteszt.~– Két asszonyság
4585 5| múlva elkezdik a harangokat félreverni.~Mint nagy vész idején,
4586 20| hatósági közegek szántszándékos félrevezetését, mint mennyit jelenleg a
4587 9| titkolnak, el akarnak simítani, félrevinni a beszédet.~– De ha nem
4588 30| félig-meddig bemutatásformán, aztán félrevonta, s fülébe súgá:~– Ne beszélj
4589 29| jónak hittek; csakhogy azok félrevonultak odúikba, otthon ülnek, nagyon
4590 17| Erre a virrasztó férfi felriadó kiáltása hangzott.~– Szentháromság
4591 28| egy szép asszonyt kebléről felriasztott?~– Uram!~– S amire a szép
4592 2| okvetlenül respektálni fogja a felséges nép, kivált ha a tollas
4593 7| fogózott, és ment vele.~Béla felsegíté őt a bérkocsiba, mely az
4594 14| Fiastyúk az égről.~Azzal felsegítette a cselédet a szekérre, ami
4595 Ut| évnegyedben az előfizetők újból felsereglettek, nyomdászom vállalkozott
4596 23| kért, hogy csókoljam meg.~Felsikoltottam. Ágyam előtt feküdtem a
4597 8| Bárzsing úr, mint afféle felsőbbség, magas megelégedéssel nézte
4598 3| égnek emelé, s önkénytelen felsóhajtott, akkor úgy tűnt elő, mint
4599 2| ember – szólt Pusztafi, felsóhajtva –, ki még istenében s kedvesében
4600 20| minőségét, amit még a bombák is felszaggattak, s meggondolja, mit tesz
4601 29| biztatá maga Béla nejét.~Judit felszakítá a levél borítékát. Benne
4602 12| lángban. Tested atomjai felszállnak utánad a légbe; még az is
4603 5| vízen keresztül, s a millió felszálló buborékban megtört sugáritól
4604 11| egész város képe, az utcák felszántva bombáktul, s bevetve vascserepekkel,
4605 13| árokpartig meg sem állt; mire felszedte magát, Kapor uram szekere
4606 24| Bárzsing ravaszul hunyorított félszemével, s ujjaival füttyöt vetett.~–
4607 30| művész Ole-Bullnál. Csak úgy félszemmel kacsint le ránk, de azért
4608 13| ötven lépésnyire voltak, a félszemű vezénytiszt rekedt, durva
4609 1| oszlófélben volt, Fertőy úr félszemüvegével rég fixírozva Szerafint
4610 18| idején álló lövegekkel vannak felszerelve, miket kerekes támlányokon
4611 14| föltette; azután sebtében felszerszámozta a lovait, nem szólt semmit,
4612 15| evezőkkel szemben. A Vág egész felszíne ősz volt a korbácsolt hullámok
4613 11| tán amire felbukik a víz felszínére, új lélegzetet venni, már
4614 12| hamuval, melynek lengeteg felszínét ha olykor megbolygatta a
4615 12| nem engedik meglátszani a felszivárgó vért, mely a víz alá rejtőzött
4616 20| a faluháza előtt, egyet felszólított, hogy vezesse őt azon emberek
4617 1| most meglevőket ma rögtön felszülné valami hatalom másvalami
4618 34| Egy kőhajító gép a lőpor feltalálása után. Mit csináljak én itt
4619 8| elhagyja, azt mindjárt megint feltalálhassa bennük.~A legelső éjszakán,
4620 12| valamikor a nagyvilágban őt feltalálhatod, add át neki ez ereklyét,
4621 22| esküdt ellensége. Ha elébb feltalálná őt az üldöző, mint nejével
4622 28| kerestem önt, s akartam feltalálni. Én idéztem e kissé kellemetlen
4623 9| szükségem segítségükre. Feltalálom azt az embert magam is.
4624 2| volt foglalva véletlenül feltalált, új ismerősével, úgy, hogy
4625 18| baráti körök tehát újra feltalálták egymást: Blumné megint a
4626 9| rögtön – szólt ő hirtelen feltalálva magát.~Erre már egy tizedes
4627 22| melyen szerény estebédje volt feltálalva.~Egy tányér, egy pohár az
4628 11| akárhogy fújják is fülembe a feltámadás trombitáját.~Szerafin ki
4629 35| Tehát a halottak ilyen korán feltámadnak?~El fog jönni hozzám, bizonyosan.~
4630 30| érzé, hogy önkéntelenül feltámadt szívében valami emlék: mit
4631 34| áldozataiul temetve voltak, feltámaszta börtönsírjaikból, s visszaadta
4632 8| előőrs az, mely szekerét feltartóztatá.~Olyan világ volt ez, amikor
4633 15| képet látott maga előtt feltárulni.~Egy várost, melynek minden
4634 9| düh szikrázó hevével, s feltárva azt az ócska tisztes zöld
4635 30| egy kis látszat, egy kis féltékenység, s a sok apróságból oly
4636 22| Ő a férjben neje iránti féltékenységet ébreszte föl; Béla nem fog
4637 5| Az rá sem ért a kérdezőre feltekinteni, mert talán nem mondta volna
4638 14| hogy jókor eljöttem?~– Nem féltél magadban ilyen éjszaka,
4639 22| Mint rettegek érted, mint féltelek, mint oltalmazlak! Mennyire
4640 23| asszonyok is elhulltak mind.~Féltem, iszonyodtam a csatától;
4641 8| hadügyminiszternek teendő a felterjesztés.~Addig is pedig, utólagos
4642 30| hogy megölje? Talán, hogy féltése dühével üldözze? Éppen nem;
4643 28| hogy fölkeltettem önben a féltést saját neje iránt. A mendemonda,
4644 33| midőn vége van, Blum úr felteszi szemüvegét, s mintha közelebb
4645 8| vagyonából kizárja, a házat oly feltétellel hagyta meg neki, hogy abban
4646 21| a sipkáját, míg az urak feltett föveggel jártak, s akkor
4647 23| kettőt naplójából.~Mennyire féltett titoknak kell e naplóban
4648 6| jó helyen; tán Bélát is féltette, hogy ha Juditot meglátja,
4649 31| őszinte. Százmilliomszor feltettem magamban, hogy meglátogatom
4650 15| megtörlé szemüvegeit, újra feltevé, s azután lehajolva az előtte
4651 12| víz alá rejtőzött sebeiből feltör, s elárulja ottlétét a kutatóknak.~
4652 10| tojáson semmi, de a kemény héj feltörésével a belső hártyán állt az
4653 3| elébb anyjának nyújtott át feltöretlenül.~– Csak tartsd meg magadnak,
4654 7| vélni ezt. Reszkető kézzel feltörte a pecsétet, és olvasott.~„
4655 13| hajtsunk utánuk.~Kapor uram feltolta a kalapját homlokáról, hogy
4656 29| semmi vakarás! – sietett féltréfásan rendre igazítani a vizsgálót.~–
4657 30| nagy nevetés.~Fertőy egy féltucat röppentyű egymás után eregetésével
4658 22| támadt; bőrig átázott, de feltűnés nélkül közévegyülhetett
4659 33| ami az okmány vízjegyén feltűnik, a gyár neve nem is fordulhat
4660 32| volt, nem lehetett nagyon feltűnő; ez őneki már típusa volt.
4661 33| esetnél a hamisítás annyival feltűnőbb, hogy ami az okmány vízjegyén
4662 El| elmondott mese ne legyen feltűnően magyar történet, tele a
4663 23| Éppen e kerülgetése minden feltűnőnek, ami őt gyanújában megerősíti.
4664 13| között egy-egy ismerős arc is feltűnt néha, kiket Béla és Judit
4665 2| nadrág és rojtos csizma, feltűrt karimájú kalap. Egészen
4666 2| ha a tollas forgóját is feltűzi. Hát önnek mi szerep jutott?~–
4667 30| homlokára a kivívott babért feltűzze. Van önnek kedve odamenni
4668 2| könnyragyogáson keresztül oly féltve, oly szeretve nézett fiára,
4669 16| volna, mintha egész idegzete felüdült volna egy gondolat által.
4670 19| mert az egy tábori sütő felügyelete alatt állt, ki ott tartotta
4671 21| des plantes-ból tulajdon felügyeletem alatt, és már virágzik.~–
4672 20| elmondta a velük érintkező felügyelő hatalmak előtt egész élettörténetét,
4673 15| változhatatlan, mindenen felülemelkedett szó: a „muszáj”.~Tudják
4674 19| négyszöglábnyi lehetett.~A látvány felülmúlta a várakozást. Egy üreg nyílt
4675 13| Könnyű volt észrevétlenül felülni és eltávozni. Ezernyolcszáz
4676 20| Pedig azért mégis elmegyek. Felülök a kocsis mellé a deszkára.~–
4677 23| nyakamra csepegni onnan felülről. Ereztem, hogy az vér.~Az
4678 32| jön olyan beszéd, amikor felugrálunk székeinkről, és úgy fogunk
4679 19| helyen kezdd el a földet felvájni. Majd nemsokára találsz
4680 10| vendéglőben, amíg a százasait felváltják; különben is este van már,
4681 1| míg ön ősi „y”-át régen felváltotta a köznépies „i”-vel; hanem
4682 23| kezét nyújtani utána, hogy felvegye. Hanem az út és mód, melyen
4683 15| Katica leányom ruháiból felvehet egyet.~– Köszönöm. Hoztam
4684 13| szabadba kiérünk, az álruhát felveheted. És azontúl bízd magadat
4685 28| részlet igaz volt, s akkor felvehetjük az eldobott fonalat. Magamat
4686 29| fejével gondolkozni, hanem felveszi a divatot, úgy, ahogy készen
4687 13| utóbb aztán beérve azzal, ha felveszik és elszállítják ahová akarják.~
4688 10| külön papírszeletre. Akkor felvesznek egy szót, például ezt: „
4689 5| egy erőszakos rándulással felveté magát: e rándulástól az
4690 30| sok álarc között egyszer felvetted a kertészlivrét is; szolgáltál
4691 32| volna, leveté a fátyolt, s felvevé a menyasszonyruhát másodszor,
4692 3| Tehát – szólt Hargitay felvéve íróasztaláról a hosszú okiratot –,
4693 15| szigetről a dobogóhídra felvezet.~– Itt vagyunk már. Most
4694 13| András uram volt.~Onnan a felvidékről jött el idáig a szekerével;
4695 1| teremtés. A ház örök éber felvigyázója. Társalgónő, ki Szerafint
4696 21| koszorúzva, s elkezdett a felvilágon prüszkölni és habuckolni,
4697 10| sorsáról nem lehetett semmi felvilágosításhoz jutni.~Vajon elégett-e a
4698 3| kinyilatkoztatott akaratom«, aziránt felvilágosítást nyújtand azon levelem, melyet
4699 Ut| divatok-hoz szükséges a felvilágosító végszó.~Valószínűleg föltűnik
4700 11| hazajáró lélek vagyok, akit a felvilágosodott gyermek is kinevet. Egy
4701 El| sorsát, a kereskedő üzlete felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára
4702 15| fából vájt alkotmány, amit felvitetett az eszterhajra; de ebben
4703 30| tárgyról beszélnek. De hát a felvonásközökben mit csinálnak? Ez ám az
4704 30| csalatkozással, s a szereplők öt felvonáson keresztül mindig egy tárgyról
4705 6| földszinten fuldoklókat felvonják magukhoz, és mikor aztán
4706 11| magányosan álló tűzfalakra felvonva, tornyok lecsüggő kapocsvasaiba
4707 14| tudni, mikor Magyaráton felyül találkoztunk. De én nem
4708 11| Azután a diadalünnep, a felzászlózott romok, az ujjongó tömeg:
4709 32| előterjesztéseket fogok tenni egy család felzavart nyugalmáról, az ifjú Lávayné
4710 32| öregember emléke egészen felzavarta kedélyét.~Azon nap óta,
4711 11| azért, hogy nyugalmából felzavarták, de nem is adott tanácsot
4712 15| Azzal Tuba uram ládája fenekéből kivett valami összegyűrt
4713 5| le, le egész a Duna mély fenekéig, ahol a kagylók teremnek!~
4714 12| kozák paripája egyikébe azon feneketlen örvényeknek lépett, mik
4715 15| vállon a könnyű ladikot, azt fenékkel felfordítva letették a szoba
4716 15| melyeknek ágyúi egyaránt fenékre lőhették, ha észreveszik.~
4717 16| bottal kellett menni az erdők fenevadaira.~Ha vissza talál az éhes
4718 12| szemekkel rohant a véres szájú fenevadra, mely görbe hátán felborzolva
4719 1| hogy piros ruháját be ne fenje.~– Min röhögnek odabenn? –
4720 15| dobogóhíd oszlopainál fognak fennakadni, s ott, ha a csónak felfordul
4721 5| másik rész pántjainál fogva fennakadva, arról csak a rajta levő
4722 Ut| össze melléje, mely annak fennállását biztosítani látszott; azonfölül
4723 6| kétfelé van vetve: Marat; az a fennen fölemelt fő, masszív vonásaival,
4724 28| mondja, hogy nem tud semmit fennforgó sérelemről. Igazán kétsége
4725 17| menjenek aludni, ő majd fennmarad virrasztani a halott mellett.~
4726 31| helyes megoldását adassa a fenntisztelt szellem úrral.~A háromlábú
4727 20| ebbe a városba merni jönni! Fénnyes nappal! A maga tulajdon
4728 2| Megverjük a pecsovicsokat, fenséges uram, hogy csak úgy zúg!”
4729 11| hírhedett, ragyogó, hős, mert fénybe is borítja azt, akit magához
4730 16| világolt az esti tűz, mint fénybogárkák csillagai a mezőn.~Judit
4731 8| a halál. Az előbbi vörös fényből nem maradt rajta más, csak
4732 21| beszélni, akkor az öröm fénye élénkíté az ifjú tekintetét,
4733 7| Fertőy nagynénjének is írt, s fenyegetéseivel megijeszté. Az most el akarja
4734 7| gondolat. – És mégis – Fertőy fenyegetését bevárni nem lehet! Nem szabad!
4735 23| szorongató helyzetek, amik mindig fenyegetőbb alakot kezdtek ölteni. Holmi
4736 4| küszködő tollbokrétát és fenyegetőleg fölemelt kardot. Azok is
4737 10| eltávozó sántának, s öklével fenyegetőzött utána: „Megbánod te még
4738 9| tökéletes nő lett. Mikor azzal fenyegette Bárzsingot, hogy ellövi
4739 6| Amivel szülőim, ismerőim fenyegettek, hogy Bélát azon elvek,
4740 15| nem azért, hogy gúnyolja a fényehagyott zászlót, hanem hogy könnyítse
4741 6| följebb áll az enyimnél, fényére nézve végtelenül fölülmúlja
4742 34| embernek, hogy látta valahol, fényesebb körülmények között, oly
4743 Ut| készültem, melyben napnál fényesebben bebizonyítottam, hogy gróf
4744 11| korszak divatjait is, azoknak fényével és nyomorával, azon a helyen,
4745 20| mikor egy-egy súlyosan fenyítettnek kieszközölhette, hogy beszélhet
4746 El| e regényben az olvasó. A fényképezés szép tudomány, de nem művészet.
4747 7| ármány!~Tehát ez a színpadi fénykör? – Minden virágbimbónak
4748 5| diadal mámorában, az ünnepély fénykörében, a nádor szeme láttára,
4749 8| szemek mintha maguk is vérben fénylenének, s a távolról lobogó fény
4750 12| reggfuvallat, még izzó parázsszem fénylett ki belőle.~Az égett szérű
4751 29| Benne ugyanazzal a vastag fénylő tintával írva, ugyanolyan
4752 10| közvizsgálatra; csupán csak fénymázas mankójára látszott különösen
4753 32| neme a büszkeségnek, mely fénynek veszi azt az árnyékot, mit
4754 15| közepén.~A pillanatig tartó fénynél kivehették a part hosszában
4755 2| amott diadalkapu készül fenyőágból, dália vitézkötéssel; azt
4756 16| a bükkfák, mint másutt a fenyők. A völgy keskeny zöld mezejét
4757 35| jőnek.~Nem kerülhetem ki a fényt, a mulatságot, mert születésem
4758 7| szalagcsillagokat illeti, azokban valódi fényűzés fejlődött ki, a kokárdák
4759 3| szárnyán volt. A többi termek fényűzéséhez képest túlságosan egyszerű
4760 23| nevezett volna, de a tudvalevő fényűzéshez nem lehetett elég.~Igaz,
4761 6| csupán könyvtára képviseli a fényűzést, mikben az angol, francia
4762 32| büszke volt ez asszony, ferde utat vett ugyan kevélysége,
4763 Ut| nemességétől (amire Deák Ferenc azt az élcet csinálta, hogy
4764 3| e megye legszabadelvűbb férfia. Tudod, milyen fáklyászenét
4765 32| asszonyok, az asszonyokból, férfiakból öregek, az öregekből „csendes
4766 9| küzdöttek a sorssal. A história férfiaké, a nőknél hadd beszéljen
4767 33| mámora, ami oly szédítő a férfiakra nézve; rendezetlen hajfürtei
4768 6| históriai orrokkal ellátott férfialakok. Judit letevé szerepét,
4769 4| bajusza s egész tekintetének férfias nyájassága olyan önkénytelen
4770 15| hiszik el; nincs arcán a férfibélyeg.~„Huszonegy.”~„Milyen fiatal
4771 9| harmadik teremből hangos férfibeszéd zajlott át arra a pillanatra,
4772 15| preservert”. A mentőöv, mi férfideréknak szánva egyszeri átöltő lehetett,
4773 14| Abban az évben az volt a férfidivat, hogy a hajazatot tövig
4774 15| hölgyidom s az ötszegletű férfinyak között; egy kis barna festék
4775 34| tükör nincs a szobádban. Nem férfiszobába való. Mert tudod sok olyan
4776 6| permetező esőnek, egyes férfitömegek vonulnak végig az utcán
4777 16| hogy ezt kigondolta volna; férfitól pedig ez ki nem telik.~Azért
4778 34| megismerni e magas ülésű férfiút, mikor látogatáson voltam
4779 21| volt, valódi női szépség férfiúvá travesztálva.~Deli termet,
4780 30| nekiinduljanak.~A pagodában nagy férfizaj volt, pohárcsengés és hahota,
4781 12| itt a békák között… A vízi férgek között… Pedig milyen hidegek,
4782 12| idefenn.~– Velem csak a férgeknek odalenn.~– Ne beszélj így,
4783 22| s áldotta a vihart, mely fergeteg szárnyával hajtói elől eltakarta.~
4784 20| indulatosan felkapaszkodott a ferhécen keresztül az első saraglyába,
4785 15| Sem elöl, sem utol rag nem férhet hozzá.~Ez a rendkívüli,
4786 22| ugyanaz, ami az enyém. Ő a férjben neje iránti féltékenységet
4787 31| Nálunk úgy híják a nők férjeiket, hogy „uram”.~– Meggondoltam.
4788 15| ember halála fog lenni: – a férjemé és az enyém. Ha belemegyünk
4789 18| oltalom”.~– Ne rágalmazd a férjemet, kérlek – szólt Szerafin
4790 21| becsülés, s ami jelenlegi férjemhez hozott, az hideg, hiú asszonyi
4791 30| akar engem választani a férjemtől, azért… azért… hogy elválaszthasson
4792 3| akaratom ellenére választana férjet, és ahhoz nőül menne, minden
4793 30| éppen azért választotta férjéül.~Az pedig lehetetlen, hogy
4794 32| látogatni, akit még első férjéveli menyegzője előtt oly haragosan
4795 21| volt fukar.~Fél év múlva férjhezmenetele után a hercegnő meghalt.
4796 28| neje mellől. Ez rám mint férjre nézve, nagyon megnyugtató
4797 17| hogy egy lomha tömeg új fermentációnak adatik át, semmi más, mint
4798 7| büszke átlátszó lélekhez férő gondolat. – És mégis – Fertőy
4799 30| otthon.~– Hát fogadjunk egy fertálybankóba.~– Áll. Teneked ez a bizarr
4800 13| kezdtek szemközt jőni; nem is fértek már el az országúton; sok
4801 31| nem tudnék így írni; nekem fertelmes írásom van, ez pedig kalligráfiai
4802 3| az én kedves sógoromat, Fertői Fertőy Boldizsárt helyezem
4803 22| Hatalmas ellensége volt Fertőyben, kit Béla halálosan megsértett.
4804 24| talált, a negyedik volt Fertőyé. Fertőy azt írta, hogy ő
4805 21| embernek a rossz gondolatját.~Fertőyék sokat időztek a herceg kastélyában.~
4806 34| szépasszonyhoz készülsz?~– Igen, Fertőynéhez. Hisz neked is ismerősöd.~–
4807 34| ágában sincs nekem, hogy én Fertőynére csak annyi követ is hajítsak,
4808 32| összetalálkozott Volozov hercegnél Béla Fertőynével.~– Volozov hercegnél?~–
4809 33| Ez, úgy látszik, mindent Fertőyre akar majd kenni. Annál rosszabb.
4810 12| gyászkíséret. Az emberi átokkal fertőzetes föld méhe helyett temetőd
4811 21| száj, ahogy Adoniszokat festenek. Szépségéről ő maga is teljes
4812 32| arra unszolá, hogy most festesse le arcképét, s a tavalyit
4813 9| volt a szobában, meg egy festetlen asztal.~Itt a segédtiszt
4814 8| zápor egyhangú szürkére festette a tájat.~Reggelre egy kis
4815 34| Amióta kereset alatt van, nem festhette se szakállát, se bajuszát,
4816 9| kertében gyomlálgatva virágait, fésülgetve kisfia szöghaját, utcán
4817 2| mosdatta piros arcáját, ő fésülte selyem haját, ő tudja legjobban,
4818 8| egészíti ki most is.~Oly feszesen ballag végig most is az
4819 11| kedvéért.~Az öreg pedáns feszességgel válaszolt:~– Főhadnagy úr! (
4820 15| minden erejét meg kelle feszíteni, hogy az ellenkező roham
4821 2| riad, más elretten, és „feszítsd meg”-et kiált, óh, mint
4822 32| találta.~Kolbay kimozdult fészkéből! Ő, aki húsz év óta a város
4823 8| satöbbi.~Hanem ez a várba fészkelt egy zászlóalj pár hónap
4824 15| vállaknak pedig szét kell feszülni, és amellett tekintetben,
4825 23| zuhanást, melynek utóhangjai feszült vonaglások voltak.~Én ezt
4826 11| becsukódjék.~A hadastyán feszülten nézett végig a fiatal katonán,
4827 29| perctől fogva valami hallgató feszültség volt a család körében, mint
4828 18| nekiadni.~Ez adott is némi kis feszültségre alkalmat, aminek helyenkénti
4829 24| ki legyen Judit nagysám fiacskájának a papája?~– Hát senki sem
4830 25| állapotjáról, Blumné Lávaynénak fiacskájáról, aki már azóta prókátor
4831 28| visszarettent; ahelyett, hogy fiához rohant volna, átölelni,
4832 2| módon élhessen.~Hanem hát a fiak megnőnek, s az anyák öröme
4833 9| mit beszélt az az ember fiamról?~Fiskális úr ismét vállalkozott
4834 2| féltve, oly szeretve nézett fiára, hogy Pusztafi nem bírta
4835 14| alatt, másikba belelát a Fiastyúk az égről.~Azzal felsegítette
4836 29| ebédre is el szokott járni.~Fiatalabbkori ismerőseit valódi protektori
4837 5| zsinóros köntöse még tíz évvel fiatalabbnak mutatja; a mai nap eszméi
4838 6| tehát?~A tömeg nagy része fiatalemberekből áll.~Judit lakásával szemben
4839 3| tenni. Én nem gyűlölöm e fiatalembert, de meg akarom mutatni,
4840 33| arcok, amiket sok ideig fiataloknak ismert a világ, s amik egyszerre
4841 29| csoport fiatalember, aki fiatalsága öntudatában megnyugszik
4842 2| jegyet, s mondja meg a nemes fiatalságnak, hogy majd ha lesz valahol
4843 2| szavamba – ami tekintve fiatalságodat (legalább két évvel ifjabb
4844 29| töpörödött zsenik, akik fiatalságuk ábrándjait botlásoknak beismerve,
4845 33| egy veszedelmes inggallérú fiatalúr elkezd hadarni egy eléje
4846 29| bujdokoltál? – tudakozá tovább fiától.~Béla gyöngédebb volt, hogysem
4847 25| Juno olimpuszi meséje Mars fiával ismétlődhetett volna.~–
4848 30| villanyfolyam árad el róla. Ezt a fickót katonának akarták vinni;
4849 21| meglehet.”~– Hát ez micsoda?~– Ficus elastica.~– Volt-e már gyümölcse?~–
4850 29| kik azt tartják, hogy csak fidélis cimbora legyen valaki, aztán
4851 33| prókátor, te nevetséges figura! Ki futsz, fáradsz, koptatod
4852 29| jámbor barátim – mi is együtt figurálunk abban, hányt-vetett emberek.~
4853 19| Nem tudtam. Tehát ide figyelj. A lépcső mellett mindjárt,
4854 1| ízben, mindenre kiterjedő figyelme mellett, azon felfedezésre
4855 15| vége felé kevésbé lesznek figyelmesek, s nem veszik annyira szemügyre
4856 21| közül nem fordítottam kellő figyelmet, hacsak bálkirálynékról
4857 30| söpörné, ha szavamra nem figyelmez. Kegyed jövőjének tartoztam
4858 18| mondja, azért teszik, hogy figyelmeztessék a járókelőket, hogy ott
4859 29| azért mondtam, hogy önt figyelmeztessem arra, mennyivel nagyobb
4860 22| hangzott az ajtóban az ügyelő figyelmeztetése.~Ah! Ebben a percben játszani
4861 8| Kardja is van, és az szörnyen figyelmezteti az utcát végighaladtára;
4862 11| jól ismert tapasztalatok figyelmeztetik, hogy írjunk csendesen,
4863 22| többire nézve vak. Azért kérve figyelmeztetlek, ne vedd rossz néven egy
4864 7| tenné ki, és ami legfőbb, figyelmeztetné arra, hogy a világ mit beszél
4865 22| szemrehányásokat tennének neki, mintha figyelmeztetnék, kérnék, óvnák valamitől.~
4866 32| jövök a szerzőt valamire figyelmeztetni. Ha egyszer be van fejezve
4867 22| minden apró színpadi kellékre figyelmeztetnie, hogy el ne felejtse majd
4868 1| még meg nevetni – némán.~A figyelmeztető bejelentés azonban úgy látszik,
4869 15| a vízbe.~A többi előőrs figyelmeztetve volt, s csak egy újabb villanásra
4870 4| érkező nádor arcán függött figyelmük.~S e terhes pillanatban
4871 9| mintha űzve lettek volna. A figyelő anya szemeit nem kerülheté
4872 31| amolyan tárgyaknak divatja? És figyeltek nagy érdekeltséggel a kért
4873 21| önre: akkor ráismert. Én figyeltem rá, és tudom jól, hogy önt
4874 1| munkával, a fekete ruháké filigrán; amazok a hajósok és molnárok,
4875 31| jövendőmondó lelket kiűzte a filippibeli leányból; s akármilyen tudós
4876 3| tekinte rá, mintha mondaná: te filkó! nem tudtad már még azt
4877 29| szatírákkal ostorozzák; a józan filozóf azonban úgy veszi a dolgot,
4878 31| sokakat megtérítettem, okos, filozófus férfiakat, akik nevetve
4879 32| kereskedők, a tősgyökeres magyar financierek nem lakják többé a Vág-Duna
4880 31| többé Perflexéknek, hanem Finanzratéknak. A jó Blum avandzsérozott:
4881 31| kérdezünk tőle semmit.~A kis Finanzratné azután többet nem is beszélt
4882 31| ezt a bűvészetet, amíg a findzsák az asztalon vannak.~Blumné
4883 16| Kutyaugatást hallok – szólt Judit finomult ideggel neszezve a csendben. –
4884 31| megdicsőült szellem tanyája. A fiókokban laknak. Az nem olyan bútor,
4885 Ut| regény ott penészedett a fiókomban.~Egyszer aztán a magyarországi
4886 10| süttettem ám meg, hanem csak egy fiókot, aminek az ára két húszas;
4887 31| jött-ment a papíron, nyikorgott, firkált; Judit gondolat nélkül bámult
4888 30| olyankor én őt mindig a fiskálisomhoz szoktam utasítani, s az
4889 4| panyókára vetett mentével, fityegő csákóval, hosszan engedve
4890 31| kérdezősködöm is. Minek volt ennek a fityfiritty asszonynak mostan idejönni?
4891 34| szál az egész hadsereg.~– Fiúcska?~– Az, de nagyon fiatal
4892 2| biz ez megváltozik, ha a fiúk megnőnek, s a jó öregek
4893 2| kegyed olyan nagyon ezt a fiút. Tessék elhinni, hogy felét
4894 1| Fertőy úr félszemüvegével rég fixírozva Szerafint és udvarlóit,
4895 33| pört bíz rád, mondd neki: Fizessen előre, tegye le a taksát,
4896 21| elbocsátani nem szabad, s fizetésüket hozzányúlhatlan hitbizományban
4897 34| a szót, mintha ívszámra fizetnének érte.~Bélának pedig azon
4898 10| pengővel. Éhes ember jó fizető.~A korcsmáros tartotta a
4899 Ut| börtönre lettek elítélve, s fizettek ezer forintot az összetört
4900 14| vén”-jeivel, számlálván, fizetvén, s megiván utoljára még
4901 28| szomszéd szobában van, s ilyen fizikai állapotban a nők fogékonysága
4902 29| Bárzsing úr például olyan jó flamingó volt annak az idejében,
4903 29| kívánni, s megint telivér flamingókat éppen semmi kalappal sem
4904 29| miért hítták egy időben flamingóknak, akik veres tollakat viseltek.~
4905 19| mindezt egy összetört ember flegmájával nézte csendesen.~A patkány
4906 34| hívőiket, hogy a lélek is fluidum, semmi más, milyen könnyű
4907 6| ért; főzés közben szerepe főbb momentumait átgondolja,
4908 17| lakhelyét hiába kerestétek: a főben, a szívben, a vér melegében
4909 2| és ünnepélyes alkalmakkor fodrász remekéül van kidolgozva;
4910 17| engedem rázárni a koporsó födelét, s megölöm, aki hozzája
4911 15| haladt el.~A ház már be volt födelezve, csak nem volt még újravakolva.~
4912 29| legjobb papucskormány.~A nő föláldozott érted mindent, világi szerencsét,
4913 29| elnyeli vagy tűzbe hányja, fölállt helyéről, elsétált az ablakig,
4914 25| egy libériás inas.~Lávayné fölbontá a levelet. Egy szabályszerűen
4915 17| együtt mind le fog szállni a földbe, és senki sem veheti azt
4916 34| gyűrűs ujja maradt ki a földbül.~Nézd, gyűrűdet, kedvesem,
4917 4| léptél, melyre nézve e hon földe egyedül mostoha anya. Nyolcvanöt
4918 17| fölébredésre vár. E jégtetem nem a földé még; az enyém és én nem
4919 20| hogy talán maga sem tudta földeinek minőségét, s csupán tévedésből
4920 20| egyenesen a pán velkomozsnye földeire mentek ki együtt.~– Mit
4921 20| vallhatta be uraságod az itteni földeit III-ik osztályúaknak, mikor
4922 30| tagosztály, úrbér, majorsági földek, regálék és remanenciák
4923 20| s járnak végtül végig a földeken; felmarkolva, megszaglászva,
4924 20| igen természetes, hogy e földeket aszerint kell tehát bemesszolni.~
4925 1| nem a város, de a vármegye földén épült, következőleg ezen
4926 15| éjszaka lesz, mire a Mátyás földére megérkezünk. (Az emlékező
4927 23| szép vagyont, melyet falusi földesúr vagy városi boltos tőkének
4928 8| utcai, „Rozmaring” utcai földészekből telt ki, kiket itt „szekeresgazdáknak”
4929 33| őket; leverte őket! A sárga földig verte őket. Úgy morzsolta
4930 4| anya. Nyolcvanöt év előtt a földindulás rommá döntötte ezt: a romok
4931 4| érzem magamat, mint a macska földinduláskor. Vigyázz rá!~– Az igaz,
4932 13| ahová hír sem jár, s leszünk földmívelők. En a munkát szeretem, s
4933 23| a mezőn jártam, paraszt földmívesek voltunk.~Ő így rejté el
4934 21| asszonyom – szólt az ifjú –, a földmunka a legédesebb, s a zöld levél
4935 6| elvek, amikért küzd, egykor földönfutóvá teszik, hogy valaha üldözött
4936 31| mit tanulni, áttértünk a földöntúli régiókba, s csináltunk magunknak
4937 19| derce közé bedugdosta, egy földrendítő pukkanás által álló helyéből
4938 13| a jeges, fagyos, hosszú földsarki éjszakába. Az, aki irt,
4939 6| kaszinó tartá kibérelve, a földszintet pedig egyike az ismert nevű
4940 11| francia háború alatt épült, földszintre, mint szokás, hanem a háztető
4941 12| jelezvén, hogy ott szilárdabb a földtalaj.~A vén odvas fához elérve,
4942 10| a földet, hogy az egész földteke úszott benne, s minden lélegző
4943 4| gőzhajót; minden hangzik a földtől a jegenyék tetejéig és a
4944 17| hiszek a halálnak! álom ez! fölébredésre vár. E jégtetem nem a földé
4945 23| nehéz volt ebből az álomból fölébrednem!”~ ~„Mintha a cári
4946 23| halva maradni, mindannyiszor fölébredsz. Jer, tűzzük ki a fehér
4947 17| Siess, siess!” A csendőr fölébredt a zajra odafenn, neszt fogott,
4948 34| egy évtizedet átaludt, s fölébredtében nem akarja elhinni, hogy
4949 23| együtt lezuhantam vele, és fölébredtem.~Milyen jó, hogy napvilág
4950 7| voltak boldogabbak.~Judit fölébredve új élete első álmából, ajkához
4951 23| hogy az vér.~Az iszonyat fölébresztett … De szívem dobogását még
4952 33| amiből az embert hirtelen fölébresztik.~Szánom, bánom, bevallom
4953 5| még akkor zászlókkal volt fölékesítve.~– Siessenek önök a dereglyékhez –
4954 30| cserére? A régi tüzet könnyű föléleszteni.”~Ez a kombináció nem elégíté
4955 30| magáé helyett fölvett. Az fölemelheti, az levonhatja magával a
4956 30| hever, akit egy ujjával fölemelhetne; de akinek őrizkedik ujja
4957 19| húzzad erősen; egy ajtó fog fölemelkedni, s azon ajtó alatt megtalálod
4958 30| hegyét nyújtani, mert ha őt fölemelné, akkor neki kellene az ő
4959 35| eltitkolni; alig merte szemeit fölemelni az előtte álló kopott, zilált
4960 19| Amint az első ászokfát fölemelték, a veres jegyre csakugyan
4961 17| múlva idegeinek dermedése fölenged, ha fölébred, hogy fogja
4962 34| e szép rom előtt, melyet fölépíteni nem lehet többé. A művész,
4963 4| város odábbment, és újra fölépült. E kis tér lakóit minden
4964 30| a lelki kapitális, mely fölér az ő gyűlöletével, hogy
4965 33| azt íratta; de vártam a fölfedezésével. Amint bizonyossá lettem
4966 31| midőn a praktikus világ e fölfedezést haszonra is fordítani óhajtá,
4967 29| maradt. Az a láthatlan kéz fölfedezte ismét az eltűnt végrendeletet,
4968 30| fenyegeti, elválás helyett fölfedezze előtte e titkot?~– Nem ütköznék
4969 17| Nem tesz semmit. Majd fölfekszem a padlásra, ott a szénában
4970 5| mintha csendesen emelkednék fölfelé: tán éppen azáltal, hogy
4971 30| aki e két perc egyikét fölhasználja, hogy őt megmentse, a másikban
4972 29| bizonyos valaki rám bízta, és fölhatalmazott, hogy ha ön látni kívánja,
4973 Ut| hogy a faragó szerszámaimat fölhozassam a börtönbe; ott faragtam
4974 33| sorsot, amit maga ellen fölidézett.~A szép büszke delnő odaomlott
4975 17| mint a halottaknak, még följárási ideje is az éjfél, mint
4976 6| állására nézve egy fokkal följebb áll az enyimnél, fényére
4977 18| tárcájában a nevét; a nevét följegyezték, a tárcáját megtarták maguknak
4978 7| alkalmatlan kérdezősködésekre följogosít. Emlékezni fog rá kegyed
4979 23| minden ember.~Mikor aztán fölkel, rendesen délfelé van az
4980 28| ellen? – Azt tehettem, hogy fölkeltettem önben a féltést saját neje
4981 14| jó öreg asszonyság, aki fölkeres, s első szava is egy kérdés
4982 10| szobájából.~Korán reggel fölkeresé a vámbiztos, s mosolygó
4983 15| ő Bélát rejthelyén újra fölkeresheti, nincs elfordítva róla a
4984 18| Azután el akart indulni, hogy fölkeresi őt a világban; hanem még
4985 25| másiknak arra, hogy engemet fölkeressen. Hogy jutottam éppen ma
4986 31| médiumok, akiket messze földről fölkerestek; voltak, akik rendes protokollumot
4987 21| nemességi aranykönyvet, s fölkerestetem, minő családi ágon függnek
4988 6| dolgok, amik nélkül az első föllépés után megbukik az ember,
4989 8| s iszákját kezébe véve, fölment a fogadóba.~Nem is tudakozódott;
4990 5| több ölnyire a hídon alul fölmerült az alászakadt hídrész a
4991 30| áll.~Összetette kezeit, fölnézett Bélára, s oly könyörögve,
4992 8| tennünk, mint a végrendelet fölnyitását szorgalmaznunk – szólt fogait
4993 25| asszonyság nem tartotta fölöslegesnek megjegyezni, hogy nem lesz
4994 12| lesz a tiszta lég. Nem fog fölötted egyölnyi sár feküdni, szabadon
4995 Ut| újra életre kel hazánkban. Fölszabadult a politikai szószék és a
4996 30| fölkeresni vagy levélben fölszólítani, ha a véletlen össze nem
4997 32| lakik most, mióta fiát újra föltalálta. Ugyan, hogy tudja megszokni
4998 17| nem akar megnyugodni, a föltámadást készül erőszakolni, eltölté
4999 15| előrehajlani, hanem délcegen föltartva kell azt viselni; a befelé
5000 6| pamlagához vezetve –, s attól föltételezem, milyen lesz egész napom,
5001 1| hinni, amit önnek mondok?~– Föltétlenül.~– El fogja ön azt hinni
5002 34| tárgyai, amióta Menysikov föltett kalappal ment a dívánba.
5003 Ut| felvilágosító végszó.~Valószínűleg föltűnik az olvasónak az a sok hézag,
5004 30| földszinten valakit. Máskor föltűnőleg szokott köszöntgetni új
5005 6| fényére nézve végtelenül fölülmúlja azt, s ami a szenvedély
5006 22| hogy minden várakozást fölülmúlt. Midőn magában küzd; menteni
5007 10| darab százast egy ezeresre fölváltani a főpénztárnál, akkor még
5008 29| s nem látszott azt újra fölvenni akarni. Oly megvető arccal
5009 5| hogy riadt szerte, mint egy fölvert tábor, s mindenki a part
5010 7| mellé a kék és aranyszín is fölvétetett a kokárdába; ami már csakugyan
5011 13| íme e papír bizonyítja, én fölvettem; tehát az enyim. Nem látok
5012 34| dolgába, míg a lépcsőkön fölvihette. Azt állította Pusztafi,
5013 30| veszélyen túl voltak, Szerafint fölvitték szobáiba; s azután a nők,
5014 6| örömtől.~De tetszett is!~A fölvonás vége felé több volt már
5015 Ut| én azért mégis maradok a föntebbi állításom mellett, hogy
5016 12| porszemed a szél szárnyain, s förödhetik az isteni napvilágban. Öreg
5017 7| a fiatalság kezd tollas föveg helyett apró zsinóros sipkákat
5018 4| tükrén más, mint uratlan fövegek, fenn libegő díszkoszorúk
5019 21| sipkáját, míg az urak feltett föveggel jártak, s akkor látta Szerafin,
5020 5| lovagok hogy vágtattak, fövegvesztve, észvesztve, s kiáltoztak
5021 34| melyet egy reggel a hullám a fövényre fektet; – vagy pedig egy
5022 34| most aludjál; de az nem fogad szót, az gondol, az álmodik,
5023 14| kísértetbe se hozza a leányzót fogadásának megszegésére, azt cselekedte,
5024 32| típusa volt. Azért Szerafin fogadhatta őt nyájasan; mondhatta neki: „
5025 10| itt magát.~Melchior egy fogadj istennel szabadulni akart
5026 5| de az idegek más úrnak fogadják szavát; a lélek nyugodt
5027 24| hívott meg bennünket, hogy fogadjuk el; az sem a mi hibánk,
5028 8| iszákját kezébe véve, fölment a fogadóba.~Nem is tudakozódott; tudta
5029 14| belvárosból visszatért a külvárosi fogadóig, elgondolta magában: „Boldog
5030 8| Reggelre egy kis tóparti város fogadója előtt szállt le Bárzsing.
5031 25| De nem, nem! Embereket fogadok pénzért, s mikor a színpadra
5032 15| írók, szerzők tollukra nem fogadták; mégis ott él, ott jár a
5033 8| ami általános elismeréssel fogadtaték.~Innen aztán ballagott Bárzsing
5034 12| ottan. Nem fognak mérges fogaikkal osztozni maradványaidon.
5035 24| vígságában leharapott nagy fogaival egy csomót szivarja végéből,
5036 15| megszálló sereg parancsnokai fogák a jegyeket kiosztani. Ha
5037 35| róla beszélni, hogy hamis fogakat és kölcsönzött fürtöket
5038 25| amilyen az enyim, arról fogalma sincs asszonynénémnek. Van
5039 1| vidékről bevetődő utas igen jó fogalmakat szerezhetett magának a lakosság
5040 24| végrendelet szövegét én fogalmaztam, nálam az eredeti impúrumban
5041 29| becsületesség igen relatív fogalom.~– Tehát fordítsunk rajta.
5042 15| hátha minden csalás már fogamzásakor magában hordja büntetését;
5043 1| hüledezve bámulják annak fogantyúján a furcsa faragványokat,
5044 18| vállpereccsontjából készült fogantyúkkal, sőt inkább egyszerre igen
5045 30| beitta, s kitörte két ép fogát, hogy itthon maradhasson.
5046 11| odabenn jóval szelídülten a fogatlan oroszlán, s kopogó nehéz
5047 17| festi az írás, mint sírás és fogcsikorgatás kínját; óh, de mi ez a kétségbeeséshez,
5048 1| ön is jól ismeri, nagyon fogékony idegekkel bír, s ami egyszer
5049 28| fizikai állapotban a nők fogékonysága nagyon egészségrontó.~A
5050 20| merényletnek értelmét csak az foghatja fel, aki ismeri egy József
5051 Ut| kegyével elengedte a hátralevő fogházbüntetésemet, s Zichy Nándornak is csak
5052 3| vita volna.~– Tehát uraim, fogjunk hozzá. Itt a végrendelet
5053 34| bosszantani!~– Tehetnéd. Foglald vissza magadat, és légy
5054 El| hibái között első helyet foglalhat az, hogy több munkája volt
5055 33| int mindenkinek, hogy hol foglaljon helyet, s azzal egy veszedelmes
5056 31| írja, hogy tanulmányaival foglalkodik.~– Kis asztalt? – kérdé
5057 33| kemény munkája lesz; nem foglalkozhatik velem. Hagyja itt ez iratokat,
5058 33| másik asszonynak az ügyével foglalkozik. Lávayné kétségbe volt esve.
5059 3| ilyen megbízásokkal nem foglalkozom; sem kedvem, sem alkalmam
5060 6| betanulja. Az éjjel is azzal foglalkozott, s most már csak egyes részletein
5061 20| Éppen uraságod ügyével foglalkozunk. De ugyan hogy is vallhatta
|