120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
5062 20| megtudta, nem hoztak-e új foglyokat; azokhoz könnyű volt neki
5063 13| csatában sebesültet megöli, s a foglyul esettet ezer mérföldnyire
5064 23| mielőtt reggeli piperéjéhez fogna, íróasztalához ül, kinyitja
5065 24| kiterjedt amnesztia őt is ki fogná szabadítani. Hanem arra
5066 6| kimenetelétől függ, hogy koszorút fognak-e ma este lábaihoz hajítani
5067 19| elszállíták másnap több gyanús fogollyal együtt.~Így jutott a k…i
5068 20| otthonos volt. Az egyik fogolynak az a kívánsága volt, hogy
5069 Ut| engedélyt az én mélyen tisztelt fogolytársamnak, azt nem tudom; mert énnekem
5070 33| ideiglenesen vizsgálati fogságba kell helyezni.~Bárzsing
5071 Ut| szabadságom nem volt, mint fogságomban, egész nap látogatókat fogadtam,
5072 34| volna belőle valami, hogy a fogságomból anekdota-kapitálist csináljak,
5073 8| láthatják.~Azután új lovakat fogtak a szekér elé, az ostor pattogott,
5074 2| hozzá. A háziasszony mégsem fogy ki a kínálkozásból; baja,
5075 21| jövedelme ilyen célokra fogyott el.~A bárónőt százan meg
5076 10| szekerén jár mindenütt a főhadiszállással együtt?~Melchior gondolkozott
5077 Ut| őrnagyból, egy századosból, egy főhadnagyból, egy alhadnagyból, egy őrmesterből,
5078 1| mi a sértő.~Az elébbeni főhadnagyhoz most egy kapitány is csatlakozik,
5079 1| kézzel elvenni.~– Ez sok egy főhadnagyi szívnek! – kiálta fel Artmann
5080 11| ezredesi egyenruhát, ő csak főhadnagyul ismeré.) Ne higgye azt,
5081 9| sötétben egy másik halk fohász utánamondja az „ámen”-t,
5082 14| hangulattal.~– Adná az isten! – fohászkodék Kapor András uram. – Azért
5083 8| arra neveltem.~Azzal nagyot fohászkodott, leült asztalkája mellé,
5084 32| nagyobbra tartotta magát a főispánnál a vármegyében. E büszkeség
5085 15| töltött; a kínos küzdelem a fojtogató elemmel, a segélytelen kétségbeesés,
5086 23| töltöm. Kábító italokba fojtom lelkemet. Imádkozom, mielőtt
5087 El| leheljük be, mint éltetőt, mint fojtót; ez keserít, ez édesít,
5088 15| kérdezé Katicát a szesztől fojtott hangon.~– Jaj, dehogy kell! –
5089 10| Van eszem, hogy ezt ne fojtsam meg – nevetett a korcsmáros
5090 8| mondanak, s hat ágyúlövés a vár fokáról felelt a riadóra, míg künn
5091 9| valami exceptívával leütni a főkérdést, s nagy vállmozgatással
5092 6| polgári állására nézve egy fokkal följebb áll az enyimnél,
5093 5| minden ablak tele várakozó főkkel, akik sápadtan kérdik a
5094 15| Az öreg nő fején nem volt főkötő. Ősz haja lecsüngött halántékaira.
5095 22| szerelem az, melyet a düh fokoz, s a büszkeség, mely a megaláztatással
5096 31| szellemét életében, annyira fokozódnak képességei halála után.
5097 3| tisztességes, barna bőrbe kötött fóliánsok, az oroszlánlábú íróasztalon
5098 5| gubanccá keveredve, mint egy folt féreg, melyet a zivatar
5099 7| adtam, nem szabad semmi foltnak lenni; én megyek. Te várni
5100 12| előtt már igen. Homályos foltokat látok mindenütt. Mellemet
5101 Ut| íróknak a sorsát. Így készült, foltokra szaggatva, újra összefoltozva
5102 34| amely kopott, rongyos és foltozott. Szerafin szokott nekik
5103 5| számítgatja a tőle távol történtek folyamát. Most megérkezett a gőzös.
5104 Ut| sok hézag, ami e regény folyamatán elárulja magát. A történet,
5105 15| betaszítá a csónakot a folyamba, s ekkor maga is óvatosan
5106 5| ünnepjáró fut visszafelé a folyamhoz… Óh, milyen ünnep ez!~Hargitay
5107 15| egy forgácsot.~A szél a folyammal keresztben fútt s az evezőkkel
5108 8| látta még egyszer hozzá folyamodni a rumos palackhoz.~– Tehát
5109 10| divatozó expedienséhez is folyamodott hadműködési titkos értesülések
5110 8| hadgyakorlatokra, majd a folyampartra, majd a közbeeső szigetnek.
5111 8| izzó égre és a vérszínű folyamra, melynek tükre egész a távozóig
5112 34| spiritusokkal társalkodom, más, mint folyékony alakban.~– Tehát Róbert
5113 21| legnagyobb készséggel és csoda folyékonysággal recitálta el minden növénynek
5114 Ut| lefoglalta a lapot a Tárcában folyó regény miatt; nekem aztán
5115 15| átvágásokkal sík mezőkön, útbaeső folyókon keresztül. Ismert ő már
5116 29| pedig már régen befutotta a folyondár repkény!~Némán nyújtá át
5117 12| az égett fa öbléből, futó folyondárját messze elereszti, koszorúkat
5118 15| le a lépcsőkről a pavilon folyosójára, hogy támaszkodott a vállára
5119 6| hír.~A színházban ezalatt folytak az előkészületek az esteli
5120 23| Ma a tegnapi álmom folytatását láttam.~Ugyanazon úton jöttem
5121 Ut| van szükséged, hogy azt folytathasd?~Mondtam neki valami összeget.~
5122 29| akik ivadékról ivadékra folytatják apák és nagyapák küzdelmét;
5123 29| gyűlölködést a tusa után nem folytatjuk. Nálunk nincs „fehér és
5124 1| tárgyat többé nem lehetett folytatni. Béla is átment a társasághoz,
5125 34| hogy jó barátaim: „Ha így folytatod az ivást, egy év alatt meg
5126 31| elővette horgacsoló tűjét, s folytatott valami munkát; tán egy ujjas
5127 31| csodálatos – viszonza az, folytatva a munkát azzal a nyílhegyű
5128 15| fenekén térdelve meríté ki folytonosan a vizet, mivel a zápor s
5129 2| eltart egy pászma vékony fonala, míg az orsónként megtelik,
5130 21| hogy tépném, szaggatnám a fonalakat, amik önt Judithoz fűzik,
5131 15| az egész alakjátékot. A főnek nem szabad szelíden előrehajlani,
5132 21| a latin „us”-ba végződő főnevek mellékneveit szinte „us”-
5133 12| felett jár – és koszorúját fonja.”~ ~Pusztafi pedig
5134 3| rózsakoszorút a diadém körül fonják, s azt teszi fel úgy a kisasszony.~
5135 30| szillogizmusokat tudnának szőni, fonni.~Ha pedig ott maradna az
5136 30| elszabadult indái boltozatként fonódtak össze a pompás virágfa gallyaival,
5137 9| szólt senkinek semmit, csak fonogatott, csak főzögetett a közös
5138 13| meg lehet őket ismerni; fonott szíjkorbácsa mindegyiknek
5139 14| koszorú, mit a művészet font homlokára.~Kapor uram olyan
5140 5| karját dermedt erőszakkal fonta vállai körül, átkulcsolta
5141 31| emberek alávaló cselszövénnyel fontak engem körül, hogy fiam felesége
5142 2| minden lenszálát az ő kezei fonták. Mennyi áldást viselhetett
5143 10| nagy gyulladás alatt némely fontosabb okmányokat a levéltárban
5144 19| melyből egy üvegre való nyolc fontot akar nyomni, nem lehet a
5145 Ut| alatt. Egyszer aztán lapom főpártolóját, Almássy Pált is elfogták,
5146 10| egy ezeresre fölváltani a főpénztárnál, akkor még könnyebben elrejthető
5147 21| kevesebb anyagi költséget fordíthatott, hanem bőven pótolták azt
5148 13| közül még csak az arcát sem fordította feléjük, mintha láthatatlanok
5149 12| egy perc múlva aztán ágyút fordítottak ellenük, s egy kartácslövés
5150 21| genre-ra a most élők közül nem fordítottam kellő figyelmet, hacsak
5151 29| relatív fogalom.~– Tehát fordítsunk rajta. Tegye ön azt, amit
5152 1| jövedelme a jótékony célra fordíttassék.~A hasonló nehézségű vállalat
5153 32| kegyed életének meglepő fordulatai bennem és más akárkiben
5154 1| s csak azután érté meg a fordulatot, midőn háta mögött a fiatal
5155 33| feltűnik, a gyár neve nem is fordulhat elő abban az évben, melyről
5156 34| haragudjál meg olyan könnyen. Ne fordulj félre. Látod, tinektek többieknek
5157 13| Szervusz Béla! Arra ne menj! Forduljatok vissza!~Judit szigorú arccal
5158 2| kezem. Ha azt mondod „nem”, fordulok rögtön vissza, s megyek
5159 Ut| bízva a haza sorsának jobbra fordultában. De ez csak nem következett
5160 20| új időszak. Olyan napok fordultak elő, amikben az öregúr azt
5161 16| kerék. Jó még, hogy fel nem fordultunk.~– Mit fogunk most csinálni?~–
5162 Ut| engedély megadassék rá. Gróf Forgách Antal első kértemre megadta
5163 15| hullám tovaragadt mint egy forgácsot.~A szél a folyammal keresztben
5164 10| Az utazó mohó készséggel forgatá ki zsebeit, adta át tárcáját,
5165 10| eléjük tett titkot addig forgatják, próbálgatják, míg csakugyan
5166 1| a pallos. Aki fel akarja forgatni az egész országot, szerencsétlenné
5167 10| istenekkel?~Ki volt a világ forgatva a sarkaiból; minden ember
5168 2| nép, kivált ha a tollas forgóját is feltűzi. Hát önnek mi
5169 35| Vencel nagyon nyájas és forgolódó kezdett a furcsa vendég
5170 4| bársonyöltözetben; kócsagos, forgós kalpagokkal, villogó szablyákkal,
5171 9| helyzetben csakugyan nem forgott még Bárzsing úr. Ez akár
5172 10| húszas; itt a tíz pengő forintja.”~Mindenki el volt ragadtatva
5173 10| ennek a bolondnak a tíz forintjáért. Nem ismeri meg sülve.~Ez
5174 18| rostélyon. Úgy egy kis öt pengő forintos bankjegyecskét összehajtogatva.
5175 15| eltakarja ugyan a női kecsteljes formákat, a magas katonai nyakszorító
5176 5| kiáltásra nyíltak, még a szemek forogtak üregeikben… és az már a
5177 23| ruhás táncosné egymás körül forogva. Pokolbeli vízió!~Nekem
5178 Ut| belepillantottak. „Hisz ez a forradalomban játszik!” Voltak kiadóim,
5179 9| Bárzsing úr is ott lesz, s első forrásból hallatja majd hírül hozott
5180 17| melegétől, és talán szerelmem forróságától rögtön elmúlt a baj. Neki
5181 25| egyenesen be a városba.~Forrt lelkében minden keserű gondolat,
5182 10| tanítá meg már mindazon fortélyokat, mik által dugárusok a hatóság
5183 15| összegyűrt hosszú, vékony foszlányformát, s annak az egyik végébe
5184 7| sem az a toll, melynek fosztott pelyhein olyan szépeket
5185 1| aconita novercae”.)~Egyik, a főtérre vivő utcáján ez ezüstös
5186 15| föl volt téve.~Egy másik főtiszt egy nyitott láda mellett
5187 Ut| Egyike a legelőkelőbb magyar főuraknak; vagyonban gazdag, műveltségben
5188 30| ügyvédférj, aki nem fogadja el a főurat kliensének, ki koszorúkat
5189 30| ügyvédférj, aki meggazdagodik egy főúri kliens mellett, aki koszorúkat
5190 11| elmúlt az már régen.~Távol a főutcák zajától, a városnak azon
5191 22| sokszor eltévedve, az ország fővárosába elérkezett. Az utolsó napot
5192 9| Hogyan? Szerafin kisasszony főz? Szerafin a tűzhely mellett?~
5193 6| bejáró cseléd ehhez nem ért; főzés közben szerepe főbb momentumait
5194 9| ötletekből. Az igaz, hogy ha a főzésben nem nagy segítségére volt
5195 9| kisasszony pedig segített a főzésnél Lávaynénak. Hogyan? Szerafin
5196 15| melegedjünk meg a tűznél; ott főzi már a reggelit Katica leányom.~
5197 15| felől. – Azt akár ne is főznéd.~– Hát annak a tensasszonynak
5198 23| értem.~Otthon ebédet kellett főznöm a hazahozott veteményből;
5199 9| semmit, csak fonogatott, csak főzögetett a közös gunyhócskában, s
5200 23| nevetni. Azt kérdezte ,Mit főztél nekem?’~Én lábaihoz borultam
5201 23| kettős gyökeret is közé főztem a többinek.~Róbert azután
5202 23| nem szereti: Kopotnyikot főzzön neki”.~Én úgy haragudtam
5203 Ut| őrmesterből, egy káplárból, egy frájterből és egy közbakából.~Ily szakértő
5204 1| hanem jártak divatos fekete frakkban, magas tetejű kalappal,
5205 35| hogy várakozzék, míg ő a frakkját felölti.~Az pedig, aki az
5206 6| tászlis nyakkendőkkel, ódivatú frakkokban. Nem egy falusi ismerője
5207 2| esztendőben 1847-et, s viseltünk frakkot, pantallont és fényes kürtőkalapot,
5208 21| kell lenni, s angolul és franciául érteni. Amint ilyenhez juthatnak,
5209 1| szavak: „NEMES TELEK.”~Ezek a freskók pedig kívül a kapun nem
5210 3| falon függ egy nagy ezüstös fringia; annak a vasát is nehezen
5211 14| magának mindkettőből, a frisséből megkínálta a leányzót. A
5212 El| hogy élethűtelen vagy éppen frivol ne legyen.~Kérdezzétek meg
5213 1| csodálatos fantasie alkotta frizurája is bizonyítanak. Szerafin
5214 1| karjába kapaszkodva, magas frizurjával sem ért fel válláig. – Akkor
5215 22| a haraszt, ha a szél nem fú.~A Volozov hercegrőli mese
5216 21| magam tenyésztettem, s olyan fügék termettek rajta, mint az
5217 21| arcát, midőn az sokáig önre függeszté szemeit. Akkor gyanakodott.
5218 22| észrevegye.~A kapu előtt ki volt függesztve a színlap, a lámpavilágnál
5219 6| teremtek magam előtt, s melyen függetlenül nézhetek a sors elé, ha
5220 21| fölkerestetem, minő családi ágon függnek össze Olga és Feodora hercegkisasszonyok
5221 2| tekintet az ő arcán fog függni; kegyetek egy mellékutcán
5222 31| fűzte, melyen a nyakában függő medaillont viselte, egyik
5223 22| világítva volt.~Béla az alcoven függönyei mögé rejtőzött, miknek szövetén
5224 14| hazament, bezárkózott, még a függönyeit is leereszté az ablakán,
5225 1| nagy mennyiségű csipkét és függönyt és egyéb haszontalanságot.~
5226 29| amiket csak igen zeneszokott fül vesz észre, de Béla tudni
5227 29| hány rajta az óra; azután füléhez tartva, hogy vajon ugyanannyit
5228 5| Valami siket zúgást érzett füleiben, mely agyát elkábította;
5229 17| már az érverést hallották füleim.~S folytatá az őrült munkát:
5230 23| eltakartam arcomat, és bedugtam füleimet, hogy ne lássak, ne halljak
5231 24| boldogságukat. Ne bolygassuk a fülemilefészket.~– Csudálom, hogy ön egyszerre
5232 17| a fejéért nem adnék egy fületlen pitykét.~– Tessék még egy
5233 15| és anyja arcképe. Ott a fülkében állt fehér függönyös nyugágya;
5234 31| megnyílva látszottak hallgatni a füllel meg nem hallható szavakat.~
5235 Ut| kiméretni.~– Das übrige ist für die schöne Verteidigung! –
5236 30| egyszer piros.~Bálokban, fürdőkön, divaturacsok rajongák körül
5237 28| szöktetni, ugyanakkor ő maga is fürdőkre készült – külföldre. Ezt
5238 31| szemeivel végigbámulva a kis fürgenc asszonyt, onnan a magasból.~–
5239 21| mint a kertész? – kérdezé fürkésző tekintettel Fertőy.~– Egy
5240 14| üldözött vizsga tekintetével fürkészte körül a szoba zugait.~Egyszerre
5241 12| fölött vad ordítozással fürkészve a menekülteket. A lovak
5242 5| színén, a nap melegében fürödve s leskelődve a lég bogárkái
5243 1| fejecskéjét, számtalan rezgő fürteivel, s minthogy már az úton
5244 13| szöghajú fejére, melynek minden fürtét ismerték csókoló ajkai,
5245 35| hamis fogakat és kölcsönzött fürtöket visel, s nevetni fognak
5246 2| barna, szabadon zilált fürtökkel, kicsiny bajusszal s nálunk
5247 18| meghalni, elvérzeni, lángokban, füstben, párában elrepülni, aki
5248 8| tornyokra, a gomolygó aranyvörös füstfelhőkre, az izzó égre és a vérszínű
5249 18| tudnak, akik az áldozat füstjét magukba felvették, s azok
5250 16| völgyön végig; a kémények füstöltek, s az ablakokban világolt
5251 8| hirtelen magasra felkanyarodó füstoszlop bizonyítá, hogy a harangok
5252 2| ajánlom magamat. Béla, kérlek, füttyents a kutyáidnak, hogy ne rohanjanak
5253 24| félszemével, s ujjaival füttyöt vetett.~– Ilyen apróságokon
5254 13| ostorral, s egy vidám dalt fütyörészett; erdők madarai csevegtek,
5255 7| mely ugyanazt a népdalt fütyörészi, melyet az otthon levő.
5256 9| Ugyan kérem – szólt a pincér fütyörézéshez kezdve, s ezúttal tizenkét
5257 7| bajlódni.~Ugyanaz a népdalt fütyülő madárka ébreszti fel reggel
5258 12| új ellenségét; a golyók fütyülve jártak a két beszélő fő
5259 13| elhaladtak egymás mellett. Béla fütyürészett, a kozákok daloltak, mintha
5260 4| mint a vihar a kaszált füvet. Néhány percig lehete még
5261 3| gyémántos rezgőkkel, egy füzér gyöngyökből és nefelejcsekből
5262 15| hullámokra bízzák magukat, majd a füzes szigetre, mely a Vág közepén
5263 15| késő este lett, midőn a füzesi nyárfaerdőhöz és az árvafűzfákhoz
5264 15| gázlókon. Akkor lekerülünk Füzesnek. Ott emberséges halászok
5265 3| nemes, nemzetes és vitézlő Füzitői Lávay Béla úrnak; hites
5266 11| bőrbe nem búvok, akárhogy fújják is fülembe a feltámadás
5267 12| odáig, hogy el ne aludjék, fújni pedig nem volt szabad, hogy
5268 21| közrebocsátásában nem is volt fukar.~Fél év múlva férjhezmenetele
5269 17| kiejtőjére.~Az hörgő ijedelem fuldoklásával rogyott térdre… Minden jó
5270 16| megszabadított?~Bárha csak egy vízben fuldokló ebet, egy vergődő madarat,
5271 6| kezeiket, hogy a földszinten fuldoklókat felvonják magukhoz, és mikor
5272 22| gondolat alatt meg kell fulladnia.~– A játék elkezdődött!
5273 14| gyámolul támaszkodva rá, s fulladtan rebegé:~– Megbocsásson ön,
5274 22| van, nem bírtam elébbre furakodni az ajtószőnyegnél, s onnan
5275 29| elszakad; jön helyette – talán furcsább, talán nem is olyan, amilyet
5276 30| bízhatom ezt. – Én az adomai furcsaságig őszinte vagyok önhöz, azt
5277 1| nagyon képtelent, valami igen furcsát.~– Nem gondolok semmit,
5278 11| felmászva, nagy nyugalommal fűrészelgeté a bombasértett fák tört
5279 25| úgy összevissza szabdalva, fűrészelve, egyik sem terem már, koronáját
5280 10| meglepetések felől.~Az emberi furfang sokat kitalált e nemben
5281 9| tudott jutni valaki, nagy furfanggal és csodálatos mesterségekkel,
5282 7| kirekesztették. Kegyed igen ügyes és furfangos módját találta ki e végrendelet
5283 13| Tehát azt kívánod, hogy fussak; én?~– Azt, hogy kövess,
5284 9| Lássanak utána, hogy ki ne fusson a lábasból a tej. Ha nem
5285 15| aminek mindenféle zöldségből fűszeres ágya volt vetve.~– No vitéz
5286 3| pompás volt, vidám beszéddel fűszerezett; a beszéd tárgya kizárólag
5287 9| midőn egyszer ismét híre futamodék, hogy futár érkezett a várba,
5288 22| amellett színésznő is, ha híre futamodik, hogy vigasztalást keres,
5289 3| ellen. Majd ha híre fog futamodni annak, hogy Hargitay János
5290 9| nyugodtan az agg nő –, önnek egy futárja érkezett ma a várba, ki
5291 14| ahogy csak a lovak bírták futással.~Mikor aztán már jó messze
5292 33| vagy. Futok.~– Hogy jobban futhass, vidd el bérkocsimat, itt
5293 9| le is szoktak esni; ilyen futócsillag nagyon sok esett be a tetőtlen
5294 14| rámáikat, s egész éjjel fűtött idei hírlapjaival, pedig
5295 14| amit már száz embertől, fűtől, fától, madártól megkérdett.
5296 22| hagyják!~S ha valamelyik futónak ifjú neje volt otthon!~Ifjú
5297 9| haladt a város felé.~Utána futottak, hogy lecsendesítsék. Nagy
5298 2| választmánynak, s megmondom, hogy fűtsenek be velük. (Ezt ő élcnek
5299 33| te nevetséges figura! Ki futsz, fáradsz, koptatod magadat
5300 15| szél a folyammal keresztben fútt s az evezőkkel szemben.
5301 5| dereglyékhez! A gőzöshöz kell futtatni, hogy kerüljön a folyamon
5302 22| fogja szállítani.~Azt ő majd futva fogja követni, s megtudja
5303 20| rőzséket, s aztán vigyen engem fuvarba rögtön.~– Adjon isten –
5304 13| hajtasson amazok után.~Az a fuvaros ezúttal Kapor András uram
5305 8| senki fiát a szekeremmel nem fuvarozván.~Azzal Kapor András uram
5306 15| mely egyszerre felduzzadt a fúvásra; akkor erősen bekötötte
5307 3| többet, hanem egy hatalmas fúvással Vezúv-kitörést csinálva
5308 34| Holt szíve felett nefelejcs fűve zöldül ~Csak gyűrűs ujja
5309 4| utcák be voltak hintve zöld fűvel a hídtól a megyeházig; a
5310 15| partján végigsiettek, s a fűzbokrok között rátaláltak a kis
5311 34| mocsárt, rávezetlek a leégett fűzfára, s egy követ cepelünk oda,
5312 20| hajtatott ezen; ha az a fűzfás ott nem volna, meglátszanék,
5313 20| menekül meg tőlem.~Amint a fűzfásból kiértek, már meglátszott
5314 12| arcát, s azután elkezdé a fűzfát körülsáncolni egyikével
5315 2| ott terem; kegyed karjába fűzi kezét, a néptömeg a közeledő
5316 9| Miért nem tudtad őt magadhoz fűzni? Hiszen én is óhajtottam
5317 15| nehezen tűnve keresztül. A fűzsziget volt az. Egy hullámtorlat
5318 25| a vitéz bajnok homlokára fűztek, s mely úgy nőtt, zöldült
5319 18| mint raktárak használtatnak gabona és lisztneműek számára,
5320 2| sohasem másról, mint őróla.~Gagyogó kisgyermek volt még akkor
5321 10| semmi sem vesz rajtunk.~– Galambjai sincsenek?~– Galambjaim? –
5322 10| Galambjai sincsenek?~– Galambjaim? – szólt a korcsmáros élesen
5323 11| mulatságba hí engem, ugye galambom; legszebb tündérkisasszony
5324 34| az érdemes hivatalnokok gallérain divatoznak. Az én viselt
5325 20| szürke köpönyeges, veres galléros ember ült rajta. – Látták.
5326 8| sztentorhangú óriás, őrnagyi gallérral, deklamált a zenekar pulpitusa
5327 12| onnan felkaptak a fűzfa gallyaira; a terebélyes fa, mint egy
5328 30| fonódtak össze a pompás virágfa gallyaival, mintegy élő barlangot képezve,
5329 17| megismeré férje hangját.~Mint a galvánütés, úgy futotta be a hang egyszerre
5330 11| ágyúdörej, árboctörés, gályák összeroppanása, elmerülő
5331 6| felvonásban; ne kellene két garast fizetni a házmesternek. –
5332 8| felesége nem akar vele egyik garnizonból a másikba utazni; de pusztán
5333 15| bajon keresztülesett, semmi gát sincs terve ellenében.~Hiszen
5334 34| izenetet, amit holmi aprólékos gátló körülmények miatt mindekkorig
5335 28| alárendelt szolga ütése egy gavalléron nem sérelem, hanem sajnálatos
5336 32| Bécstől Pestig ugrifüles gavallért eleget, akiket elbolondítson?
5337 22| szeretetreméltóbb, vagy mindenkinél gazdagabb.~Az elsőt sohasem ismeri
5338 3| szegényebbé s szülői haragjával gazdagabbá akarja tenni. Én nem gyűlölöm
5339 30| megnőtt-e, vajon virágzik-e gazdagon az a tulipánfa, amit ő e
5340 1| laktak, ami gyaníttatja gazdagságukat, mert az olyan háznak a
5341 15| térve, sietett haza Kapor gazdához.~Egész úton azon gondolkozott,
5342 32| jó házak el vannak hagyva gazdáiktól; élelmes faj vette ki azokat
5343 15| Judit hirtelen búcsút vett gazdájától, s a tömeg közé elegyedve
5344 11| mind rokkantak volnának gazdájukkal együtt.~Ez a ház az öreg
5345 25| városba lakni; ha falusi gazdák lettek volna; ha Béla nem
5346 32| Folytatom. Kegyed jól gazdálkodott azon tőkével, amit egy semmirekellő
5347 7| válla körül fűzve, szerény gazdaságát megmutogatja neki: „Ez itt
5348 32| rozzant házat, egy zilált gazdaságot fogok testálhatni, de a
5349 31| elkészült a kávé, mit jó gazdasszony tiszta, átlátszó üvegben
5350 15| odabenn? – szólt Katica gazdasszonyi bölcsességgel.~Judit hangosan
5351 31| Ön csirkéket vásárol? Ön gazdasszonykodik! Az ember mindig hercegnének,
5352 Ut| hajigáltak be ablakokat és gázlámpákat a Kerepesi úton, amiért
5353 15| állnak, hanem átmehetünk a gázlókon. Akkor lekerülünk Füzesnek.
5354 33| szőnyegen.~– Taposson ön el, gázoljon rajtam keresztül. Én vétettem
5355 21| miért nem. Valahányszor rám gázolnak, mint egy sáros kőre, önnek
5356 12| miket nádvágók szoktak gázolni a berken keresztül, ingadozó
5357 5| egyszer lovastul a porba gázolt a vakon rohanó néptömeg.
5358 12| menekülteket. A lovak lubickolva gázoltak a vízben, s hallani lehetett
5359 15| besegíté Juditot, azután övig gázolva a vízben, betaszítá a csónakot
5360 30| tudassák vele, s olyanforma genezist adni a történetnek, mintha
5361 21| őszintén megvallom, hogy erre a genre-ra a most élők közül nem fordítottam
5362 30| Mi szükség nekem egy mai gentlemanben egy hajdani cselédemre ismerni,
5363 31| lássák. Az én időmben kevés geográfiát tanultak, az igaz, a leányok,
5364 34| a világon. Egy kőhajító gép a lőpor feltalálása után.
5365 6| elsőt csengetnek a színfal gépészeinek.~– Judit! Itt vagyok – szól
5366 21| neki Szerafin. – Az ifjú gépileg követte.~Itt az egymásra
5367 33| régente az okmányokat nem géppapírra, hanem merített papírra
5368 24| újabb időben legalizált géppapírt használt hozzá a másoló,
5369 23| utoljára egy csodálatos gerenda-tömkelegbe tévelyedtem bele, melyből
5370 23| megtudtam, hogy mi az a sok gerendaalkotvány ott.~Az volt a vérpad.~A
5371 23| rejtélyes állványtömkeleg gerendái közé tévelyedtem, mely most
5372 5| esengő kéz, melynek feje a gerendák alá szorult, emelkedik ki
5373 10| azután elégülten szállt le a gerendáról, s benyúlva kezével a dúcba,
5374 17| melegében van-e, a homlokban, a gerinci agyban tartja-e szállását?
5375 1| szemlátomást egy indulatra gerjedt villogó tekintetté, ön ismeretes
5376 13| jőni? – szólt az örömre gerjedten.~– Veled mindenüvé.~– Megfogadod,
5377 1| soha haragra nem bírt semmi gerjeszteni, és láttam azt átváltozni
5378 13| közönyös arcot mutat, nem gerjeszthet maga ellen semmi gyanút.
5379 20| Hát kit mást, mint azt a gézengúz Bárzsingot; aki tavaly itt
5380 20| Utána megyek, és elcsípem a gézengúzt.~– Az őrnagy úr maga?~–
5381 1| szereti a nevét arisztokrát „gh”-val írni, míg ön ősi „y”-
5382 29| nálunk nincsenek guelfek és ghibellinok, akik ivadékról ivadékra
5383 6| Íróasztalán kedvenc olvasmánya, a girondisták története van kitárva.~A
5384 22| Hosszú taps fogadta; soha gladiátort méltóbb tapssal nem fogadtak,
5385 5| itt alant.~E szivárványos glóriából egyszerre mintha egy égből
5386 21| beszél, az oly valóságos „gmoan” dialektus volt, hogy azt
5387 14| megérkezik, s nézegette aközben a Göncöl szekerét, merre áll már
5388 12| véres szájú fenevadra, mely görbe hátán felborzolva sertéit,
5389 1| nagy nemzeti címerrel, a görbült keresztes koronával s afölé
5390 7| a könny.~És amint ekkor görcsösen megszorítá kedvese kezét,
5391 18| miket kerekes támlányokon gördíthetni előre, hátra, más időben
5392 16| a vízmosásoktól, amiket görgeteggel terítve az éjszaki záporok
5393 21| utóbbi szavaknál elkezd görnyedt állásából kiegyenesedni,
5394 23| tapasztalá, hogy a ravasz görög megcsalja magát a sátánt;
5395 1| kérdezte tőlem, mikor a görögdinnyét körülhordtam:~„Ugyebár,
5396 34| szólt Pusztafi elutasító gőggel –, ti nem nekem való emberek
5397 2| hogy nem ő az oka, hanem gőgös szüléi; mindig mondtam én
5398 11| jobban megtámasztá állát a gőgtartó szőrnyakravalóba, s száraz
5399 13| rövid perc alatt agyán egy golyót átröpít, mint mikor egy
5400 9| hisz az idő kellemes, s a gombai töltésen, négy töltésen
5401 1| csatokkal, a sötétkék dolmányok gombjai csiga alakúak, a világoskékeké
5402 15| begombolt bekesben. Miért nem gombolod ki?~– Nem, nem – tiltakozék
5403 19| s ilyenforma eszmejárás gombolyodott le gondolatmotolláján:~„
5404 2| kecskeszakállal. Viselete: sűrű gombos dolmány, zsinóros felöltővel,
5405 31| papirost, aztán meg négy gombostűt, a négy szegletét letűzni,
5406 8| szuronnyal, de ne százezer gombostűvel! Mi önkényt ajánlkoztunk
5407 5| nélkül omlottak alá egy gomolyba keveredve, mely egymást
5408 8| hátra: a lobogó tornyokra, a gomolygó aranyvörös füstfelhőkre,
5409 17| levő istenre, hogy nőmnek gondját fogod viselni, hogy bármily
5410 2| Ha teneked arra van első gondod, hogy nőd dáma legyen, s
5411 19| milyen őrült vakmerőséget gondola ki ezzel a fiatalember,
5412 10| lehessen az, hogy valakinek a gondolatában is olvassanak.~Bárzsing
5413 15| sikerüljön. Óh, e kegyetlen gondolatáért nagyon meg kelle Juditnak
5414 33| hol járhatnak Szerafin gondolatai.~– Tehát ön azt szeretné,
5415 16| annyiszor kelle ismételnie gondolataiban: „már közel vagyunk, nemsokára
5416 Ut| kiemelték, megszöknöm a legjobb gondolataimtól, üresen hagynom az összekötő
5417 12| a halál nagy és iszonyú gondolatán keresztül még átragyogott
5418 28| végigsimítá homlokát, mintha gondolatát egyenlítené simára.~– Tehát,
5419 9| mikor Lávayné első és utolsó gondolatjára visszatérve, fel-felsóhajt: „
5420 33| azoknak most már minden gondolatjuk azon jár, hogy íme a kisgyermek
5421 19| eszmejárás gombolyodott le gondolatmotolláján:~„Olyan bor, melyből egy
5422 19| volna. Mert vannak üldöző gondolatok, amiket a felkeléstől a
5423 22| szemek követni akarják a gondolatokat, mik túljárnak a láthatáron.~
5424 30| mit szólsz hozzá.~Judit gondolatokba merült.~Azután hirtelen
5425 16| a kis udvartelkes házban gondolatokban elmélyedve ül, vagy talán
5426 3| Judit húgocskámat is jobb gondolatokra téríthetjük.~– Tehát – szólt
5427 34| minden érzésemnek, minden gondolatomnak ura volnék, akkor őrülten
5428 30| akar; ön tudja, hogy nem gondolhatok semmit ön ellen anélkül,
5429 30| Egy férfi, akire sohasem gondolhatott szívdobogás nélkül, kívánja,
5430 30| volt iránta közönyös. Nem gondolhatott-e egy kettős cserére? A régi
5431 4| reszket-e? No ezt szeretem. Ne gondolj a jövővel; a bátor szív
5432 2| várni s hamarább is, mint gondoljuk. Ahogy a választások készülnek
5433 32| az ablaknál, mintha azon gondolkoznék, ne szakítsa-e fel az ablaktáblákat,
5434 30| kezet.~– Hát mi a patvar!? Gondolkozol tán rajta, hogy elfogadd-e?
5435 6| próbán kegyedre várnak. Ne gondolkozzék soká. Látja, hogy ma olyan
5436 30| természetes volt. Minden asszony gondolná ezt magában.~– Azért mégsem
5437 25| bomladozni kezd már.~– Nem gondolnám – felelt Lávayné hidegen –,
5438 28| nagyon sokszor kellett arra gondolnia, hogy saját lakában van.
5439 3| az utolsó óra: ha meg nem gondolod magadat, meglátod, mi fog
5440 2| hangosan Pusztafi. – Azt gondolom, hogy te egy hájnak induló
5441 28| van önhöz, melyet önnek gondolóra venni éppen úgy érdekében
5442 31| kérdés, hogy „Hát kegyed gondolt-e rá?”.~– Ugyan kérdezzük
5443 9| boldogság napjaiban nemigen gondoltak arra, hogy talán meg is
5444 3| mindezen szeretetteljes szülői gondoskodásaim dacára, az én kinyilatkoztatott
5445 2| jobb volna, ha gyufáról gondoskodnál. Borzasztó az olyan ember,
5446 2| asszonyokat.~– Afelől is gondoskodva van: a híd mindkét végén
5447 32| Szerafint meglepte a kifejezések gondossága nagybátyjától, ki különben
5448 22| arcvonásokon méla, mély gondú csüggetegség volt látható.
5449 10| keresett iratot: ha annak gondviselője a felső hadsereggel kalandoz,
5450 1| harmadik – viszonzá még gonoszabbul Blumné. Szerafin észrevette,
5451 31| plafonra, az öreg Lávayné gonoszkodó mosolygással integetett
5452 28| sérelem, hanem sajnálatos gonosztett; azért a finom világ elégtétel-adást-vevést
5453 1| hasonlítani.~Már erre egy mély gordonkahang is megszólal. Ez Kolbay
5454 8| feleselnének, azután egyre gorombább hangon megy a beszéd, végre
5455 2| láttam, hogy nem tud olyan gorombán beszélni, mint amaz, no
5456 13| többet.~– Hallja kend, ne gorombáskodjék.~– Ha nem tetszik, szálljon
5457 25| Nevessenek rajtam. Valaki még gorombáskodnék velem, s én jól összeszidnám.~–
5458 30| befelé csavarodik, azután a górt elérve, onnan megint kifelé
5459 2| sétáltak. Kisvárosban a gőzhajó megérkezte is esemény, s
5460 2| menettetik~Lávay másnap a gőzhajókiállásnál találkozot Holdváryékkal.
5461 4| lobogós zászlókkal érkező gőzhajót; minden hangzik a földtől
5462 10| benne élt azoknak szokatlan gőzkörében, mint mikor a tizenhatodik
5463 5| dereglyékhez, a dereglyékhez! A gőzöshöz kell futtatni, hogy kerüljön
5464 29| száraz nyáron telve a lég gőzzel, ki sem tud tisztulni, be
5465 21| pusztán lakik egy jó barátném, gr. Szélaknayné. A grófné özvegy;
5466 19| ménesi, villogó, mint a gránát. Következett a válogatás,
5467 23| járt-kelt előttem alá s fel, a gránátok sivítottak körülünk jobbra-balra;
5468 31| mert a vörhenyhimlő nagyon grasszál a városban. Itt van-e még
5469 9| is „ilyen katona”, akkor gratulálok hozzá önnek is meg nekünk
5470 32| kisleány korában? Vagy mutasson gravitást, az úriasszony tekintélyét?
5471 9| fehér tollat viselnek, kik grófi címekre vágynak, a radikális
5472 21| küldött szekéren elutazik a grófnőhöz, a szekér a faluvégi csárdánál
5473 25| eldőlt nevettében, s Herr Gruberre fogta az okot, amiért az
5474 20| az ember, meddig tart; a gubája is jó volna, ha itt volna;
5475 23| akadna a kezébe ebből a gubancból, arról ő az egészet szépen
5476 5| nő és férfi, egy kuszált gubanccá keveredve, mint egy folt
5477 9| a földre, a leterített gubára, akkor olyan jókat nevetnek
5478 29| rózsa”, nálunk nincsenek guelfek és ghibellinok, akik ivadékról
5479 29| mennyire előmozdítják a gümőkórt.~– Tehát menjünk! – szólt
5480 34| ha majd egyszer nyakad a guillotine alá fog kerülni, hogy Bárzsing
5481 12| maguk nádkévéket hoztak a gúlába rakott csomókból, s azokat
5482 2| mozgalom van körül; itt gúlákat emelnek zöld jegenyegallyakból;
5483 3| eljutni céljához; még akkor a gumi felcipők – seligen Angedenkens –
5484 13| magadat?~– Felöltöm cseléded gúnyáját, és szolgállak híven, mint
5485 15| levetettek minden nehezebb gúnyát magukról, hogy éppen csak
5486 9| csak főzögetett a közös gunyhócskában, s hallgatta a mások dicsekedéseit. –
5487 9| már, mire Lávayné a közös gunyhóhoz visszaérkezett. Azok otthon
5488 9| téren van a szegény cigányok gunyhósora. Egy csoport sárból rakott
5489 21| a fejére.~Fertőy démoni gúnymosollyal hajolt oda hozzá.~– Nos,
5490 1| mint „perplexitás”-ra célzó gúnynév használtatik, meg kell magyaráznunk,
5491 2| citoyen Picotin!~Béla e gúnynévre felpattant.~– Azt kétszer
5492 12| nagyon, de a harapás, a gúnyolás éget… Utálat!… Egy hullát,
5493 15| foglalt, nem azért, hogy gúnyolja a fényehagyott zászlót,
5494 20| hogy konvinkálják, hogy gúnyolják, hogy dicsérik, és összesen
5495 34| tartani; amit csak azok gúnyolnak ki, akik irigykednek rá.
5496 34| akik irigykednek rá. Én is gúnyolnálak, ha nem ismerném bátorságodat,
5497 34| itthon maradtak örömeit gúnyolni kikelt lepedői közül.~„Tíz
5498 22| pirosítója a szégyen.~A gúnypillantást, a sértő célzatokat tudta
5499 8| arcán a mosoly most már gúnyvigyorgássá fokozódott.~– Ez Judit húgocskám
5500 34| Mely ellöketve ott, feléd gurul,~Tán férjed volt az, és
5501 34| lenni a muszkákba. Az nekem gusztusom. Így is bámulatom tárgyai,
5502 10| ki lehet betűzni e sort: „Guyon új várparancsnok útban van”;
5503 2| mint amaz, no kikaptam ám a guzsalyszárat a rokka mellől, s nekiálltam
5504 29| jogot; annyi bizonyos, hogy gyakorlatában vannak.~Amint Judithoz belépett,
5505 2| mikor nagyobb lett, latin gyakorlataiért. Hát még a szép írásáért!
5506 6| aziránt jöttem kérni, hogy mi gyakorlati kezdete van e szándéknak.
5507 19| magában, hogy ha az ember gyakorlatilag fogja fel a kérdést, csakugyan
5508 14| megtenni, s meglehet, hogy gyakorlatlan kezem nem a kívánt irányban,
5509 8| férfi tanogatott katonai gyakorlatokra.~Volt azok között szűrdolmányos
5510 29| olvasmány az ifjú arcvonásaira gyakorol.~Béla igen nagy flegmával
5511 8| szekeresgazdák ágyúk elé gyakorolják lovaikat.~Csak Kolbay őrnagy
5512 8| tizenkét órai harangütésig gyakorolni alattvalóit a hadtudomány
5513 1| akarod-e viselni? Szégyent, gyalázatot és nyomorúságot? S ha sorsa
5514 2| öltözetekben, a dobogóhíd gyalogáróján fogják várni a menetet baldachin
5515 4| perc alatt elfoglalta a gyaloghidat, az ellenálló őrséget elkapva,
5516 4| van: egy a szekerek, más a gyalogjárók számára.~A gyaloghíd ezúttal
5517 22| kerülni. Erdőn, völgyön, gyalogösvényeken, miket kecskék vertek a
5518 16| mindennap mértföldnyire gyalogolva, ha nem jön-e szemközt Juditja?
5519 7| kegyeddel, hogy én mint gyám és végrendeleti végrehajtó,
5520 7| emberek, kiket a törvény gyámapáknak nevez, s hasonló alkalmatlan
5521 7| olyan pályát választott, gyámi engedélyt nem kérve, nem
5522 7| törvényesen helybenhagyott gyámja. Ön, felhasználva a mostani
5523 20| különben állásuknál fogva gyámolítani, elősegíteni volnának hivatva
5524 14| keresé régi barátja kezét, gyámolul támaszkodva rá, s fulladtan
5525 28| én a tizedik részben is gyanakodom. És most kérem önt, hogy
5526 28| mint amennyit ön nálam gyanít. Higgye el ön, hogy a rododendronok
5527 23| naplóban lenni, az onnan is gyanítható, mert Szerafin angol kulcsot
5528 17| baj.~– A kisebbik?~– Azt gyanítom, hogy az odvas kőben van
5529 1| birtokosaik laktak, ami gyaníttatja gazdagságukat, mert az olyan
5530 8| alkata munkával élő embert gyaníttatott benne; ezúttal helyzetéhez
5531 22| Azokat ridegen elutasítani gyanúgerjesztés lett volna, azokat meg kelle
5532 23| minden feltűnőnek, ami őt gyanújában megerősíti. Csak egy gyönge
5533 10| útitáskáit, s nem talált semmi gyanúra méltót. Az utazó mohó készséggel
5534 10| az jó lesz.”~A százasok gyanúsak voltak.~Nem arról, mintha
5535 17| ablakon.~A belépő csendőr gyanúsan kérdezé:~– Ki volt itt?
5536 28| Ön nejét akarja velem gyanúsítani? – suttogá elfojtott hangon.~–
5537 20| vádolják, hogy védelmezik, hogy gyanúsítják, hogy mentegetik, hogy vallatják,
5538 17| zajra odafenn, neszt fogott, gyanúsnak találta a zajt, megindult;
5539 30| szakálla, szemöldöke, mintha gyapotból volna rárakva. Mily mélabús
5540 29| hanem a merített papír gyári vízjegyét.~– Nos, mit tegyünk
5541 33| papíron rajta van a kiállító gyárnak a neve, és a név mellett
5542 10| Nem arról, mintha hamis gyártmánynak látszanának, hanem, hogy
5543 34| cifra koporsó, babérkoszorú, gyászfátyolos honleányok, és mind, akik
5544 12| törzse; kormos öble mint egy gyászhamvveder, melyben egy hírét bevégzett
5545 17| virrasztók énekét, hallja a gyászharangszót, a látogatók érzékeny suttogását
5546 18| történetet.~Hanem hát azért a gyászhírt szabad volt bizonyosnak
5547 18| atlasz csak háromnegyedrész gyászhoz való, az egész mély gyászt
5548 22| mint egy gyermek; s amióta gyászol, annyit eszik, mint két
5549 22| a bánat. Amíg Judit nem gyászolt, annyit evett, mint egy
5550 22| látogatá meg.~Judit arcával gyászolta a halottat, míg szívében
5551 21| kabátot viselt, megholt nejét gyászolva, s valódi kultuszt csinált
5552 18| oly ügyetlen volt, hogy a gyászruhákat fekete atlasz-szalagokkal
5553 4| meghunyászkodik az, s csak a gyávákat üldözi, mint az ugató eb.
5554 13| kövess, amerre én megyek.~– Gyáván? Meghunyászkodva?…~– Nem
5555 15| melyet a szűr nem takart, a gyékény alá dugván, így szólt András
5556 13| hatalmas csörtető ernyős szekér gyékénye alól rákiált a szemközt
5557 15| cseppek kezdtek hullani a gyékényernyőre, mikor a halászház előtt
5558 30| hogy itthon maradhasson. Gyémánt egy kölyök! Hát azt a vén
5559 23| a feszes egyenruhák, a gyémántokkal rakott delnők; a prémes
5560 3| rózsákból, egy antik diadém, gyémántos rezgőkkel, egy füzér gyöngyökből
5561 21| hogy „én ebből a kőből gyémántot alakíthattam volna”. Én
|