120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
5562 25| volt az öreg asszonyság gyenge oldala.~– Cserhajú?~– Nem
5563 2| bignoniákkal van körülárnyékolva, a gyep késő nyáron is üde és süppedező,
5564 18| mulatóka van felállítva; ezen a gyepes magaslaton sokat sétált
5565 16| s erősebben fogta lovai gyeplűjét, amik egy idő óta különösen
5566 14| az kikerült szépen; ha a gyeplűszár lógásáról észrevették a
5567 16| lovait a rúd mellől, s azokat gyeplűszárnál fogva maga előtt eresztve,
5568 13| kocsisa leszállt, s átadta a gyeplűt Bélának. Elmondta urának,
5569 25| nálam, ahol bizony csak a gyepszínbe szoktuk azt vetni; hanem
5570 25| lepiszkoltak, kigúnyoltak, mint egy gyereket, mint egy dezertor katonát,
5571 Ut| Fiatal, ideális szép neje gyermekágyban feküdt. A helytartó megengedte
5572 8| iskolák udvarain is sorakozott gyermekcsapatok tartottak hadgyakorlatokat,
5573 31| elfelejtené.~Judit odafutott gyermekéhez és a félig alvó csecsemőt
5574 15| látta többé senki. Az elment gyermekei s unokái után.~Judit a veszély
5575 32| Tudom, sokat gyönyörködött gyermekeiben. Azt csodálom, hogy vissza
5576 1| neje akarsz-e lenni? S ha gyermekeid lesznek, azt akarod-e, hogy
5577 29| ilyen tiszta eget, mint gyermekeié, felhő homályosítson el.
5578 29| keze a sírból is kiér, hogy gyermekeiket védjék vagy sújtsák. E láthatatlan
5579 32| nagy elszántan:~– Az én gyermekeim nem boldogok.~– Hogyan? –
5580 1| nemzet tízmilliónyi mostoha gyermekeiről, a rettenetes népfenségről –
5581 32| átváltozott. Nemcsak az, hogy a gyermekekből férfiak, asszonyok, az asszonyokból,
5582 29| bizonyítékát, a végrendeletet. De a gyermekeket nem törte meg sem az élet,
5583 1| De hisz ezek mind igen gyermekes beszédek.~– Meglehet, hogy
5584 10| életben egy sánta ember, akit gyermekkorában a dajka elejtett, s kinek
5585 21| Ön jól tudja azt, mert gyermekkoromtól fogva ismert. Amit anyám
5586 30| játszik velem, éppen úgy, mint gyermekkorunkban, mikor ön egy kavicsot,
5587 1| akarja, hát nagyon régi. Gyermekkorunktól kezdődik.~– Úgy, Lávay úr
5588 34| történetekről, meg épületes gyermekregényeket érettebb ifjúság számára?
5589 32| önt egy emberrel, kihez a gyermekszerelem emlékei kötik. Ön elveszté
5590 28| azzal, amit akart. De amióta gyermekünk van, az ő sorsáért a pör
5591 6| Robespierre; az a fiatal, gyermeteg tekintetű tojásdad arc,
5592 19| és onnan pislogott az égő gyertyába. Nem mintha abban valami
5593 6| szobája ablaktáblái bezárva, gyertyái csonkig leégve. Előtte egy
5594 35| csak az én szívem és a gyertyák lobogó lángja, amik közt
5595 19| ám a rend, hogy idebenn gyertyának kell égni.~– Hát akkor akaszd
5596 35| vetett az asztalon levő ezüst gyertyatartókra, mintha nem tartaná tanácsosnak
5597 19| egy korsóra és egy bádog gyertyatartóra szorítkoztak, melybe faggyúgyertya
5598 15| megállt a szekér. Odabenn gyertyavilág volt már. András gazda hátraszólt
5599 15| kifőzött előre.~Délfelé gyérülni kezdtek a jelentkező csoportok,
5600 13| sem kérdezték.~Lassanként gyérültek a futó szekerek, hanem a
5601 2| két nap, felolvasott két gyilkos drámát; hiába mondtam neki,
5602 23| gyökereket válogattam, egy kettős gyökér akadt a kezembe, melynek
5603 23| hazahozott veteményből; amint a gyökereket válogattam, egy kettős gyökér
5604 29| tudakozá tovább fiától.~Béla gyöngédebb volt, hogysem nőket szenvedései
5605 29| kisfiához fordult, s keserű gyöngédséggel susogott a szendergőhöz:~–
5606 10| ki van cserélve.~Akadtak gyöngédtelen példálózók, akik felemlegették,
5607 31| mondanám neki: „Uram, a szemeim gyöngék, de a hitem erős; a szememet
5608 34| akinek szívét az alkotó gyöngének teremté, hallgat a szerelem
5609 30| Bélát.~Az az igen becsülendő gyöngeség megvan az embereknél, hogy
5610 15| válságos percben el ne árulják gyöngeségükkel.~Kolbay mereven nézett az
5611 1| törekedett ellencáfolatokkal gyöngíteni, hanem a komoly és pártatlan
5612 3| volt – mint egy királyné.~A gyöngyfüzérrel – miként egy istenasszony.~
5613 3| hogy a legszebb lesz, ha a gyöngyfüzért meg a rózsakoszorút a diadém
5614 6| Bemutatom önnek nagynénémet, Gyöngyi Saroltát.~A kis eleven asszonyság,
5615 7| Gyöngyinét és senkit egyebet.~Gyöngyiné azt állította, hogy ő ezt
5616 7| onnan a Szepességből; azután Gyöngyinét és senkit egyebet.~Gyöngyiné
5617 11| szedi a kagylókat, mikben a gyöngyök termenek, jár a tengerfenék
5618 3| gyémántos rezgőkkel, egy füzér gyöngyökből és nefelejcsekből és egy
5619 33| nézve; rendezetlen hajfürtei gyöngyös hálóba szorítva. És a sápadt
5620 30| ostoba mind a kettő, mint a gyöngytyúk; ha majd egy csárdást akarsz
5621 12| másikhoz kötve; vadászok gyönyörére, járatlanok veszélyére.~
5622 32| kegyed szép mosolygásában gyönyörködhessék, szívét, nevét, sorsát kegyed
5623 6| teremtés pillanatában valódi gyönyört; hanem óhajtanám előbb tudni,
5624 13| daloltak hozzá.~Judit pedig gyönyörtelten nézett üléséből férje szöghajú
5625 10| ilyen keserű foglalkozás gyönyörűségei jutottak Fertőynek, amidőn
5626 11| könyökölve, amint nézte nagy gyönyörűséggel, hogy szeli keresztül az
5627 18| bombamentes kazamaták teteje gyöppel van fedve; az egyik szögleten
5628 1| fogják átkozni, mint Dózsa Györgyét. Ezt a nevet akarod-e viselni?
5629 19| idegei reszkettek, mintha láz gyötörné, nagyon sok fájdalomtól
5630 21| idejében a tudományokkal gyötrött. Én gyakran bámulom ennek
5631 1| Az ön viszonya Judittal gyógyíthatlanul szét van tépve azon beszéd
5632 33| Inkább beteg patkányokat gyógyítottál volna ez idő alatt.~Béla
5633 10| kegyed beteg, miért nem gyógyíttatja magát.~– Az én bajom számára
5634 28| elfogták, s a herceg sokáig gyógyíttatta, de szegény fiú e bajba
5635 34| államfoglyok számára ruhát, gyógyszert, pénzt gyűjtöttek, én is
5636 15| Katicát, hogy hozzon számára a gyógyszertárból egy üvegcse kénszeszt és
5637 13| kancsukaütés az, ami nem gyógyul be.~És ezen ellenséggel
5638 34| Sebes a vállad; bekötöm, gyógyuljon:~Éhes vagy, fáradt vagy; –
5639 15| szentélye. Valami zörög alant a gyom között; valami hideg csúszó
5640 9| ájtatos könyvét, kertében gyomlálgatva virágait, fésülgetve kisfia
5641 10| Csak sietve, mert az éhes gyomor minden szentimentalizmust
5642 2| burgonyát és boldog. Ha pedig a gyomrát dédelgeti inkább, akkor
5643 15| elől. – Kiégetné az az én gyomromat.~Judit is csaknem úgy érezte.~–
5644 14| innen.~Azután még egy néhány gyomszagú utcán csavarogtak végig,
5645 21| lenni: hallgassa meg, amit gyónok, s vallomás után ítéljen.
5646 2| rögtön vissza, s megyek odább Győrig.~– Jer, hadd mutassalak
5647 10| gyorsan egyesített, még gyorsabban szétválasztott, menyasszonyból
5648 20| asszonyt.~Egy délben szokatlan gyorsasággal s egészen felhevült állapotban
5649 13| éjszakába. Az, aki irt, ahol győz, temetőt hágy, ahol átvonul.
5650 1| a sárga kapu pártja volt győzedelmesebb a fényes táncvigalmak, a
5651 1| zászlói, előharcosai, csatái, győzelmei és veszteségei, sőt még
5652 32| nem akart is dicsekedni győzelmével.~– Bizony, nagyasszony,
5653 30| vajon igazat mond-e. Nem győzhetem meg kegyedet okaim felől,
5654 25| Arról legjobban meg fogunk győződhetni, ha odamegyünk.~– Igen,
5655 28| elrontva közöttünk, ön meg fog győződni róla, hogy a tizedik részlet
5656 8| Bárzsing úr elől, hogy az alig győzte őt szemével kísérni.~A víhatatlan
5657 17| engedte, hogy az „ember” győzzön.~A házigazda áhítattal ragadá
5658 28| most csókjaival, hízelgő gyügyögtetésével halmozott el.~Odakinn komoly
5659 8| melyet magunk is osztunk.~Ama gyülekezet tehát nem egyébről tanácskozott,
5660 6| világítva a színház, már gyülekezett a közönség, és még semmi
5661 6| a színfalak között már gyülekezni kezdtek a fényes paszomántos,
5662 21| Ficus elastica.~– Volt-e már gyümölcse?~– Kérem, ennek nem szokott
5663 25| megmutogatott, s minden érett gyümölcséből mutatványt adott, s azután
5664 2| kérdeni, szabad-e valami gyümölcshöz hozzányúlni; s ha anyja
5665 25| asszonyság a város szigetén levő gyümölcsöskertéből estefelé hazajött, a Blumnéék
5666 14| az apád hol lévén?~– Ide gyütt az is Pestre; egy újságírónak
5667 2| illik –; jobb volna, ha gyufáról gondoskodnál. Borzasztó
5668 8| teste hólyagos. Gyertyát gyújt. Az átkozott ellenség nincs
5669 2| térve, Pusztafi szivarra gyújta, s így szólt:~– Hát te fiú,
5670 29| szabad, kérem, egy szivarra gyújtanom?~– Nem szabad. Nőmnek árt
5671 3| protokollumok, közjogi gyűjtemények, tisztességes, barna bőrbe
5672 34| ruhát, gyógyszert, pénzt gyűjtöttek, én is adtam pazaron; –
5673 2| hogy az rendén van, ha én gyűjtőívemet ajánló levél kíséretében
5674 2| legyen szíves tőlem egy ilyen gyűjtőívet elvinni hozzá, majd én egy
5675 12| egyet csóválva rajta, lángra gyújtotta azt, s azután úgy járt vele,
5676 2| özvegynek önkénytelen könny gyűle szemébe ez emléknél; e könnyragyogáson
5677 2| megharagudtak a beszédéért, amit a gyűlésen tartott; amiben azt mondta,
5678 33| A boldog emlékű megyeház gyűlésterme ez idő szerint apró bürókra
5679 9| volt az akkori egyetlen gyűlhelye a bennszülötteknek és bevándorlottaknak.
5680 19| mozdította utána. Nézte, hogy gyullad meg apródonként a papírhalmaz,
5681 10| elébbi tudatlanságnál.~A nagy gyulladás alatt némely fontosabb okmányokat
5682 8| ég! – Most három helyen gyulladt ki egyszer re! – Már a város
5683 21| Juditot! – kiálta fel lángra gyulladtan Béla.~– Legyen ön csendesen.
5684 21| szeret és annak a szeme, aki gyűlöl?~– Jöjjön utánam az üvegházba –
5685 11| árulás, mi a szeretet, mi a gyűlölet, mi a hőstett, mi a szörnytett
5686 30| kapitális, mely fölér az ő gyűlöletével, hogy éppen oly engesztelhetlen
5687 29| Szeretjük a verekedést, de a gyűlölködést a tusa után nem folytatjuk.
5688 34| olyan emberek kellenek, akik gyűlölnek, akik elhúzzák a székeiket,
5689 12| közeledtére szétriadtak a tűz vad gyűlölői, s távolból vonítottak az
5690 Ut| azokat a hazánkfiait, akik gyűlöltek bennünket (mert gyűlölni
5691 33| velük szóba, akiket mi úgy gyűlölünk; akkor ő jobban gyűlölte
5692 8| megyeháza ég; most a városháza gyúlt ki; most a szentegyházba
5693 30| által Juditot a cselszövény gyúpontjába lehetne helyezni, s általa
5694 19| összeaprított, tépett és gyűrt papírrakás mivoltában.~A
5695 34| maradt ki a földbül.~Nézd, gyűrűdet, kedvesem, visszaadom!~–
5696 34| nefelejcs fűve zöldül ~Csak gyűrűs ujja maradt ki a földbül.~
5697 12| nyomtalan a halálhíradó gyűrűvel együtt.~És ha azután évek
5698 31| egy okuláriomnál és egy gyűszűnél.~Ezalatt elkészült a kávé,
5699 19| durr-higany azon szer, mellyel a gyutacsokat készítik; az a fehérsárgás
5700 10| izenet első szavánál a „H” betű vétetik „A” helyett,
5701 15| leereszteni a csónakot, a tomboló hab egyszerre felfordította
5702 5| hogy ily küzdelem mellett a haboknak ura maradhasson. Mondá neki: „
5703 5| Egy csónak sikamlott a habokon végig, csak egy férfi ült
5704 22| úgy tud haragudni: mit háborgatja a „nézők” figyelmét ilyenkor.~
5705 16| belevetette magát a veszélyekkel háborgós világba, hogy mindaz, amit
5706 34| csöndes szobád, ahol senki sem háborít, s akiket látni fogsz, mind
5707 12| náluknál rosszabb ember meg nem háboríthat ottan. Nem fognak mérges
5708 20| katona volt, és soha egy háborúból is seb nélkül haza nem jött;
5709 29| bujdostál, veszélyeken, háborúk borzalmain keresztül keresé
5710 10| a kettőnek egyformán. Ez háborún kívül békés időben is így
5711 31| Blumnét, s Blumné eljött, hogy háborút csináljon a mi békés hajlékunkban.
5712 15| víztől, se földi, se égi háborútól. Akinek az Úr megerősíté
5713 15| forgatta a lenge járművet habtorlat ellenében, míg a nő a csónak
5714 21| felvilágon prüszkölni és habuckolni, azt a jelenetet a herceg
5715 15| mutatja; minden tajtéksörényes habverés, mely harsogva, dulakodva
5716 35| nyájas suttogási, a pohárban habzó bor; – a szép asszony csak
5717 13| Nyugatnak, északnak orosz hadak; kelet felé ismeretlen hegyi
5718 10| ment a ki tudja merre járó hadakkal, s nem lehetetlen, hogy
5719 33| inggallérú fiatalúr elkezd hadarni egy eléje tett iratcsomagból
5720 2| tessék semmitől tartani – hadart közbe badaron Bárzsing vitéz –,
5721 11| vonva az ifjú tisztet a hadastyánhoz.~Ez még jobban megtámasztá
5722 8| összetalálkozik a szemközt jövő hadastyánnal, s hallja, hogy egy kis
5723 25| Fertőy úr előzékenyebb volt a hadastyánnál, s míg az elutasítá az útlevél
5724 10| embereknek: ügyvédből tett hadbírót, bíróból tett hadszerelőt,
5725 11| asszonysereg, csörömpölő hadcsapatok: mind csak álom és álmodás.
5726 13| közeledő lovas és gyalog hadcsapatokkal, ágyúkkal és poggyászszekerekkel.~
5727 17| átemelni a meleg szobába.~A hadfi lelke meg volt hatva; elhagyta,
5728 8| közbeeső szigetnek. Az ilyen hadgyakorlatnak rendesen sok bámulója szokott
5729 8| szép polgári zeneszóval hadgyakorlatokra, majd a folyampartra, majd
5730 8| kohákkal ellátva; azok is hadgyakorlatra jártak:~„Jobbra nézz! Balra
5731 28| bujdosott ön? Volt az ön neve a hadi törvényszékek elé idézettek
5732 11| rohanni, hogy amint ott a hadifoglyok a sáncépítésnél dolgoznak,
5733 8| várban feküdtek, tartott haditanácsot valami igen fontos ügy felett.~
5734 15| bizalommal elmondá Juditnak saját haditervét, mely szerint egy minden
5735 9| bojtjuktól megfosztassanak, s haditörvényszék elé legyenek állítva. Ezt
5736 8| ámbátor legjobb regula az a haditudományban, hogy „mikor eléred, üsd”,
5737 15| a nyelvújítók tisztítási hadjárata: e szó kineveti őket: „a
5738 11| koszorúkkal elhalmozva, diadalmas hadjáratból visszatérve; az ifjú látott
5739 10| kombinációval nem jut sikerre.~Hadjáratokban sokszor használják ezt,
5740 8| lóháton végeztem be a francia hadjáratot! S én, tősgyökeres nemesember,
5741 10| expedienséhez is folyamodott hadműködési titkos értesülések végett.~
5742 1| midőn háta mögött a fiatal hadnagy hangja megszólalt, ki tréfásan
5743 4| bandérium, lóháton, mely hadnagya vezetése alatt a közeli
5744 8| Ott egypár esztendő alatt hadnagyságra vihette volna, transzferáltathatta
5745 34| nemzedék”?~– Egy szál az egész hadsereg.~– Fiúcska?~– Az, de nagyon
5746 14| aztán magamat beíratnia hadseregbe Béla nevével, mint férfi,
5747 10| annak gondviselője a felső hadsereggel kalandoz, ő oda utána nem
5748 15| hogy ma fogják a kapituláló hadseregnek kiosztani az oltalomleveleket.~
5749 8| öltözetű embert lehetett hadsorba állítva látni, kiket egy
5750 4| melyhez már akkor fegyveres hadsorok tartották hozzájárulhatóvá
5751 10| tett hadbírót, bíróból tett hadszerelőt, az orvost megtette sebésznek,
5752 13| el mellette a szembejövő hadtest; ágyúütegek egymás után,
5753 10| tanácsosabbnak mutatták e hadtesttől jó nagy lőtávolban maradnia.~
5754 Ut| egyre nincs instrukciója a hadügyminisztériumtól; de majd kérdést fog intézni
5755 10| esetében.~Igen régi axióma a hadviselés tudományában, hogy a legjobb
5756 12| verte az ellenállókat.~– Hágj kengyelembe, s ülj mögém! –
5757 2| nyakáról, melyet szabadon hagy a kétfelé hajtott fehér
5758 13| irt, ahol győz, temetőt hágy, ahol átvonul. És ami több
5759 5| ragadta.~De a költő nem hagya elveszni azt, akit szeret.~
5760 14| szavamat.~– Azt jól teszed – hagyá helybe Kapor uram, s hogy
5761 21| kikről a meghalt hercegnő hagyatékilag kikötötte, hogy azokat a
5762 29| örökös; őnagyságának nem hagyatott más, mint a komáromi ház,
5763 33| Szerencsétlenségében nem hagyhatja el.~– Ah, ez nemes vonás
5764 2| vendégemet és barátomat el nem hagyhatom.~Pusztafi azt dörmögte rá,
5765 32| dölyf miatt. – Milliomot hagyhatott volna, ha alázatos tud lenni;
5766 8| és tizenöt napig el nem hagyhatván és addig senki fiát a szekeremmel
5767 2| kategorikus intéssel:~– Hagyjátok már abba a trécselést; a
5768 7| Azt fogadtam, hogy nem hagylak el soha, s íme egy nap még
5769 25| s mikor a színpadra lép, hagymakoszorút hajíttatok neki, és kifütyültetem.~–
5770 23| zilált hajjal feküdt, és hagymázosan fantaziált; a férj pedig
5771 Ut| legjobb gondolataimtól, üresen hagynom az összekötő epizódok helyét.
5772 17| látszassék is, soha el nem hagyod őt temetni, míg én meg nem
5773 32| jó családok egymás után hagyogatták el egykor oly mulatságos
5774 29| egy titkot olyan sokáig hagyok előttük rejtegetni.~Az ebéd
5775 29| végrendeletet, mely az ön apósa hagyományát birtokába adja feleérték
5776 24| akarja felárvereztetni a hagyományosok és a természetes örökösök
5777 21| országnak. A hercegnő férjének hagyományozta minden vagyonát.~Ezt ismét
5778 17| való hit tartott fenn… most hagysz-e el halálom órájában?… Engeded-e,
5779 9| szeretett volna olyant, akit nem hagytak neki szeretni; ne kényszerítette
5780 33| midőn Bélát meglátta itt.~– Háh! Halásszolgája huraságodnak!
5781 34| erejéből.~– A hazájának? Hahhaha! Nem magyaráznád meg, kérlek,
5782 34| úrnője színe elé juthassak.~Hahhahhaha!~
5783 12| száz lépésnyi távolban: „hahóh!” Pusztafi hirtelen négykézláb
5784 1| szobából jön ki, ahonnan nagy hahotahang tör elő; magának Vencinek
5785 8| bír, sem a tomboló vihar hahotája túl nem ordít.~És azok,
5786 34| Pusztafi határozott. Elkezdett hahotával kacagni, hogy a szék rengett
5787 12| erőszakkal. Egy fürtöt levágott hajából, azt eldugta keblébe.~Azután
5788 2| Legalább takarnád el a hajaddal, ne látná minden ember!”
5789 5| volt a fején, úgy vágtatott hajadonfővel a megyeház kapujáig; nagy
5790 11| paripák lábai elé boruló hajadonok rettenetes csoportozatából
5791 6| fényes öltönyt, s szétszórt hajakkal rohanni végig sáros utcákon,
5792 12| még kardod? Az nagyon jó… Hajamból egy fürtöt levágj, és azt
5793 10| se jövet, se menet, egy hajaszála sem szokott meggörbülni.~
5794 14| volt a férfidivat, hogy a hajazatot tövig simára lenyírva viselték.
5795 21| a szó sem régi eredetű; hajdanában a honfiak elvégezték a haza
5796 8| alatt ismert a vasúttalan hajdankor.~A szekér hátuljában egy
5797 9| hírnevét megölje. Az úr egy hajdankori jó barátját, bizonyos Lávay
5798 6| szellemdús női arc: ógörög hajdíszével: madame Roland. Aki pedig
5799 4| lesz, hát akkor a szegény hajdúk hivatala hová alacsonyul
5800 9| ruhában, kelmében, fejékben, hajfodrozatban! Mi tegnap kapós volt, holnap
5801 5| homlokaikról az összecsapzott hajfürtöket; a leány fején még akkor
5802 34| szégyene rettentő szabadalom.”~Hajh bizony nagyon igaza volt
5803 16| csiholó üvöltésük, míg a hajha egy más völgyben el nem
5804 34| fogom. S ha a világ köveket hajigál rá, én azokat visszahajigálom.~
5805 Ut| hogy ifjú korukban együtt hajigáltak be ablakokat és gázlámpákat
5806 11| lapdáztak velök, egymást hajigálták, diót, mogyorót törtek velök.
5807 6| egy tallérnyi emlékpénzt hajigálva s tenyerével elkapkodva;
5808 33| saját levelét, s a tűzbe hajítá.~A kísérő levélkét pedig
5809 3| meggondolná magát, s az ablakon hajítaná ki, nagyot ütve utána az
5810 6| fognak-e ma este lábaihoz hajítani vagy kedvese fejét.~Már
5811 16| vagyunk. Itt van a falu egy hajításnyira. Ha a szél nem fúj, kellett
5812 34| Fertőynére csak annyi követ is hajítsak, amennyit egy hangya visszahozhat.
5813 25| színpadra lép, hagymakoszorút hajíttatok neki, és kifütyültetem.~–
5814 30| egy csomó éretlen szőlőt hajítva fel a levegőbe.~– Ah, az
5815 18| alatt, mely lábaik alatt hajladozik, egy ölnyivel alább tömör
5816 33| mint egy aljas, megvetendő hajlam ébredését. A leckét köszönöm. „
5817 2| szerencsésnek, kit Béla hajlamával megtisztel. Béla egy fejjel
5818 18| leszámítva azt a csekély hajlamot, hogy inkább szeretett volna
5819 20| Bárzsing szólt:~– Én ugyan hajlandó vagyok uraságod mentségére
5820 31| vesztegethetők, ellenben annál hajlandóbbak mindenféle konspirációkra,
5821 16| döcögős hegyi út minden hajlásnál keresztülvezet; de hidak
5822 15| elején; a csípőnek nem szabad hajlékonynak lenni; a vállaknak pedig
5823 31| háborút csináljon a mi békés hajlékunkban. Mindjárt a számban volt
5824 2| Azt gondolom, hogy te egy hájnak induló táblabíró vagy, akinek
5825 14| Minthogy pedig holnap jó hajnalban indulóban vagyok hazafelé,
5826 12| pitymallik… Az ugye ott a hajnalcsillag?… Nézd, mint jön közelebb-közelebb…
5827 34| tölteni az éjt, s mikor a hajnalfény betör az ablaktáblák hasadékain,
5828 7| kinek férje a menyegzőéj hajnalhasadtával trombitaszó után elment
5829 Ut| nap a börtönből kimehetni hajnali misére a templomba.~A jó
5830 2| ujjából rózsaszín selyembélés hajnallott elő, hozzá meggyszín bársonymellényt,
5831 30| tetszék neki, mintha az a hajnalpír, mely oly idegen vendége
5832 7| álmából, mely otthon szokta, a hajnalsugár éppen úgy szűrődik át az
5833 12| tenger fenekén jár…~Tört hajódarabok úszkálnak körülem, ismerős
5834 5| halászok jöjjenek hálóikkal! A hajókhoz minden ember.”~Akik közel
5835 4| Azzal még egypár becsületes hajóslegény segítségével megkísérték
5836 1| ruháké filigrán; amazok a hajósok és molnárok, ezek a honoráciorok,
5837 8| és java a „Tolnai” utcai hajósokból, a „Malomrévi” molnárokból
5838 29| vette sorsod kormányát, s a hajótörésből parthoz vezetett; most elbocsátanád-e
5839 14| egy mentő deszkát, mit a hajótöréstől megkapott, egy veszendő
5840 34| fejét egy emlék a múltból, hajrá! egy pohár bort a nyakába;
5841 31| levéltárban eredeti aláírásait, hajszálnyira hasonlít hozzájuk. Aztán
5842 9| törülte félre azt a néhány ősz hajszált, mely kalapja alól homlokára
5843 13| aztán azt látta, hogy nem is hajtanak rá, akkor meg a fuvarosát
5844 30| négyrét hajtotta, nyelvével a hajtás széleit megnyálazá; s figyelmesen
5845 20| hogy mit hoz vissza ebből a hajtásból a haragos vadász.~Kolbay
5846 17| ki szekéren járt gyors hajtással, azt magyarázzák meg azok,
5847 13| fordítsa meg ő is a rudat, s hajtasson amazok után.~Az a fuvaros
5848 20| lehet messze. De – utána hajtatok. De – megkergetem, ha Liliputig
5849 24| ember holta után végre nem hajthat, legszilárdabb barátaira
5850 13| üresen volt hagyva, azon Béla hajthatta végig a szekerét, anélkül,
5851 2| bolond emberek most mind azt hajtják, hogy te kockára tetted
5852 22| mely fergeteg szárnyával hajtói elől eltakarta.~De mit vihar,
5853 11| egyenruhában állt előtte, melynek hajtókáján három aranycsík jelölé az
5854 1| kocsisa, inasa volt, ezüst hajtókás kék egyenruhában; a másiknak
5855 30| egyforintost, azt négyrét hajtotta, nyelvével a hajtás széleit
5856 14| mindig azt mondta, jobban hajtsa Kapor bácsi azt a hintát;
5857 14| fejét a karszék támlájára hajtva, nagy eleven szemeivel az
5858 13| irományokat égetnek hamuvá; mások hajukat, szakállukat vagdalják le,
5859 2| mert nem voltak itthon.~Hála istennek! – gondolá magában
5860 5| amint fölötte azok az apró halacskák rajzanak, mik ezrivel úszkálnak
5861 11| arccal, rongyolt ruhában halad a romok közt végig; és az
5862 8| koronként tudósítá a vész haladásáról.~– A tűz a Megyercsi utcában
5863 31| nagyon is kedvelői a gyors haladásnak, amiről meggyőződhetett
5864 6| kellemetlen, kiállhatlan, háládatlan szerepek, miket innen is,
5865 16| fog azon jó emberek iránt háládatos lenni, kik őt eddig rejtve
5866 20| bizony nem is igen gyorsan haladhatott, de amelyet Kolbay úr köszvényes
5867 16| is, hogy még egy állomást haladjanak, éjszaka is látni az utat.
5868 22| vette.~Béla engedte őt előre haladni, s csak a távolból követte
5869 4| kardokkal; török muzsikával haladó polgári díszőrség; a becsületes
5870 13| minden ember a velük szemközt haladókra, mintha kérdené, hát ti
5871 23| összeszorult folyosókon át haladtam, utoljára egy csodálatos
5872 5| Pusztafi.~E csónakban leste ő a halakat horogra; míg mások az ünnepély
5873 35| teremben süteményekkel, drága halakkal és sültekkel megrakott asztal
5874 18| s vele együtt a Róbert haláláróli monda, százféle változataival,
5875 6| Visszahozott az életre, midőn már a halálban célt értem, mármost lássa,
5876 5| karja által mentetni meg a halálból, akiért meg akart halni!
5877 15| hátuljával tűnve ki újra a haláldajka ringatásából.~S a viharnak
5878 5| Hargitay János, mint ki haláldöfést kapott, elordította magát.~–
5879 5| vele küzdő alak ott lent haláldühében kínosan megharapta lábát.~
5880 15| kétségbeesés, a hangtalan halálfájdalom, a rémület, mely elébb megöli
5881 18| míg végképp elhangzik a halálharang utolsó kondulásának ringása,
5882 12| bajtárs is eltűnik nyomtalan a halálhíradó gyűrűvel együtt.~És ha azután
5883 34| hamisíthatott akkor is, midőn Róbert halálhírét bizonyítá.~Szerafin tovább
5884 Ut| volt elnöke, ki már egy halálítéletet tartogatott az emlékei között).~
5885 11| elmerülő hajók lakosságának halálkardala… Idelenn nincs semmi; a
5886 5| lélek nyugodt már, de a test halálküzdelemben vonaglik, reszket és harcol
5887 13| ahol átvonul. És ami több halálnál, pusztulásnál: az az ellen,
5888 34| jótéteményeket meg szokták hálálni, s azokra hosszú idők múlva
5889 2| erről bizonyos vagy.~– Mint halálomról.~– Akkor vedd el szülői
5890 12| loccsanó zuhanat, s egy halálordítás támadt. A közeledő kozák
5891 22| volt Fertőyben, kit Béla halálosan megsértett. Most már nem
5892 15| többi meztelen rom, tátongó halálszemű ablakokkal.~András úgy sietteté
5893 31| lelkeknek minden dibdáb halandó ember parancsolhasson, hogy
5894 17| hevült arcán a könny és halántékain a veríték csorgott alá.
5895 15| főkötő. Ősz haja lecsüngött halántékaira. Kisírt szemeivel ott állt,
5896 33| halavány asszony, s kezeit halántékára tapasztva, egy karszékbe
5897 21| azoknak, kiket az emlékezet hálásan fog szájról szájra adni,
5898 15| taglejtésekkel iparkodott a halásszal valamit megértetni, amit
5899 33| Bélát meglátta itt.~– Háh! Halásszolgája huraságodnak! Thettszett
5900 20| a Zsitva rekesztéseinél halászokkal találkozott; azokat is interpellálta
5901 15| víz színén lebegve. A vén halászt nem látta többé senki. Az
5902 3| No, nem oly sürgetős. Halaszthatja ebéd utánra.~– De megígértem,
5903 15| bátyám? – kérdé Judit a halásztól, ki azalatt, míg komája
5904 15| ebédelni ment, délutánra halasztva dolgát; ekkor Judit is bement
5905 9| lenézeget a Vághoz, s ott halat rekvirál, azt asszonynénjének
5906 34| utókor számára fárad. Cudar, hálátlan kor! Elfelejtesz mindent!
5907 10| ifjú arcot napról napra halaványabbá lenni. Egy napon azt mondta
5908 17| el van rejtve. Bevarrva halcsont közé a viselt öltöny vállfűzőjébe.
5909 21| tudja magáról, hogy akkor halhat meg, amikor akar.~– Nem,
5910 15| régi példabeszéd. A muszáj halhatatlan!~… András gazda azonban
5911 18| szerint óhajtotta, hogy bár halhatna meg szívszakadásban, ne
5912 9| uramöcsémék számára hely elég: itt hálhatnak a konyhában; legalább megőriznek
5913 17| ezután? De az nem igaz. Ő nem halhatott meg. Hát ilyenek-e a halottak?
5914 8| legénységgel együtt benn a várban háljanak, miután a városban kinn
5915 28| Ugye? Jobb lesz, hogy ha halkabban beszélünk?~Béla vállat vonított.~–
5916 35| amíg öntől magától nem hallanám. – Jó éjszakát.~Mikor az
5917 16| kellett volna az estharangszót hallanunk. Jerünk, jerünk.~És most
5918 5| de nem közeledik, melynek hallása nem melegít, hanem összeborzaszt.~
5919 34| visszaadom!~– zeng táncterem; hallat a puszta vadon.”~Óh, ha
5920 14| a pipa a szájából e hang hallatára. Ránézett a beszélőre; egy
5921 9| ott lesz, s első forrásból hallatja majd hírül hozott csodadolgait.~
5922 20| meg?~– Hát képzelje azt a hallatlan vakmerőséget. Most ment
5923 12| Emberhangnak nem volt szabad hallatszani.~Pusztafi összeszorított
5924 20| sohasem járt; ott az aszalóban hallatszottak az ismeretes hangok, Bárzsing
5925 4| legalább halljam én.~– Jól van. Halld meg. Körülbelül így szóltam
5926 2| ösztönzött volna, hogy ne hallgassak e szóra, annak én most halálos
5927 28| Dehogy bocsátom önt el, míg hallgatását meg nem vásároltam. Én látom,
5928 28| aki éppen olyan jól ért a hallgatáshoz, mint a mesemondáshoz, s
5929 33| amikben egyszerre ezer ember hallgatja egymás beszédét; az épületet
5930 25| keresnek is, de örömest hallgatnak.~Hogy X. kisasszonynak a
5931 19| jó bort szerezni, ha rám hallgatnál.~– Nem szabad ám valami
5932 10| magyarázgatá a táblakör hallgatóinak.~Mi is kétszer találkoztunk
5933 2| beszélni dolgokat, mikre a hallgatók egy része éljent riad, más
5934 3| amikor még az ajtókon való hallgatózás nem volt diplomáciai rangra
5935 14| kivitelben. De csendesen. Nem hallgatózik itt valaki?~– Senki sincs
5936 3| társasághoz szokott ifjú” ilyenkor hallgatózni szokott.~És itt ismét megjegyzendő,
5937 1| társaságoknak, amik figyelmesen hallgatták újabb észleleteit, s egypárszor
5938 23| vonaglások voltak.~Én ezt hallgattam mind csendesen. Szívem úgy
5939 30| kusti! Elértjük: megyünk és hallgatunk. No hát nyújtsd a kezedet
5940 1| fölötte; s ha szavait nem hallhatja, figyel arcvonásaira, kitud
5941 21| szólt hozzá, lassan, alig hallhatón:~– Ön, barátom, rosszul
5942 5| angyalfőket maga előtt, még hallhatta a zengő éljenkiáltást, és
5943 33| éjjel.~– Azt te legjobban hallhattad volna, mert ébren voltál –
5944 23| füleimet, hogy ne lássak, ne halljak semmit. De mégis láttam,
5945 18| az emberek ott nagyon jól hallják, mikor a fejük fölött olyan
5946 4| veszett dikciódat; legalább halljam én.~– Jól van. Halld meg.
5947 28| öcsémuram! Ne lásson, ne halljon semmit. Az isten irgalmára
5948 1| süket; egy hangnak ő nem hallója; azért ő ugyan minden társaságban
5949 30| szorítva vendégével. – Most hallom udvarnokomtól, hogy ön megérkezett.
5950 3| rábízott ügy.~Az ajtón át hallottakból ugyan annyit sejthetett,
5951 34| mint a postára. Hiszen hallottál arról az esetről, mikor
5952 16| eltűnt az erdőben. Azóta nem hallottunk felőle semmit.~Idáig tartott
5953 2| szobájában senkitől nem hallva énekelgeté magányosan a
5954 30| alkalmat, melytől a pörös ügyek halmaza megfoszt. Nekem gyorsan
5955 33| Egy órával elébb egész halmazát égette el ugyanazon kéz
5956 17| feküdni mennék.~– Hol fog hálni az éjszaka? Szobáját a szegény
5957 35| kimondott, akkor meg kell halnia.~És mikor aztán egészen
5958 34| ivást, egy év alatt meg kell halnod.”~– S te nem hittél nekik?~–
5959 12| Bajtárs, nekem itt meg kell halnom.~– Legyen erős a lelked,
5960 33| rendezetlen hajfürtei gyöngyös hálóba szorítva. És a sápadt vonásokon
5961 5| fel! A halászok jöjjenek hálóikkal! A hajókhoz minden ember.”~
5962 6| egy dolgozószoba és egy hálókamra képezik lakosztályát.~Bútorzata
5963 20| hepehupás kövezeten egy halom rőzsével megrakodottan bizony
5964 23| Szerafin sohasem vonul hálószobájába hamarább, mint mikor már
5965 24| Mióta megtudta, ki van neje hálószobájában elrejtve, mikor az mindenki
5966 5| ő is közöttük van.~S ha halottai valóban megindultak a túlvilág
5967 17| míveltél. Az erős szerelem halottakat támaszt fel.~– Most szólítsd
5968 12| utolsó hőst lováról leüté. Halottakkal fedve a csatatér, csak egy
5969 17| hallgatni, tűrni, mint a halottaknak, még följárási ideje is
5970 31| látni sokszor elsiratott halottaktól, s ha megkapták, úgy elhitték,
5971 14| Örökké bujdosónak tudjam-e? Halottam legyen-e, akinek életéért
5972 22| Egyszer aztán Tolna körül egy halottban sokan Bélára véltek ismerni;
5973 12| oly utálattal volt e cudar halottevők iránt, hogy kardjához nem
5974 17| arcon, akkor felöltözteték halotti ruhába, koporsót csináltattak
5975 17| férj azzal felelt, hogy halottja arcát százszor csókolá össze,
5976 17| az őrült szerelem csendes halottját kísértetté változtatta volna
5977 17| Az óra nyolcat vert, a halottlátogatók jó éjszakát kívántak. A
5978 17| estét, őrmester úr. Látja, halottunk van.~– Látom – szólt egy
5979 30| Fertőyné arca csak egyre haloványabb.~Neki bezzeg nincs szüksége
5980 Ut| magunkat: „Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék egy hazudott
5981 16| fogunk most csinálni?~– Itt hálunk.~– Az nem lehet. Az éjjelt
5982 35| tisztelettel ajánlom.~A hölgy feje halványan csüggött a szék támláján
5983 1| nyúlánk, szilfidi alak, halványpiros arc, villámló kék szemek,
5984 30| átlátszó szőlőleveleken, a halványzöldes fény még bágyadtabb színt
5985 30| nézhettem volna e liget hamadriádjának, ily egyedül és a falevelek
5986 16| vízre vékony hártya fagyott hamarjában, s azon itt-amott megállt
5987 18| lőréseknek.~– Nézd, milyen hamisak ezek a rabok – szólt Blumné,
5988 15| szobában.~Tehát oklevelet fog hamisítani!~Egész teste összerázkódott
5989 15| és győzhetetlen.~Hátha e hamisítással egészen elrontaná a védlevelet –
5990 34| nehezült.~Aki hamisított most, hamisíthatott akkor is, midőn Róbert halálhírét
5991 33| törvényszéktől, hol Fertőyt mint hamisítót, rögtön fogságra vetették.~
5992 34| ő lelkére nehezült.~Aki hamisított most, hamisíthatott akkor
5993 18| szólt Szerafin azzal a hamiskás komolysággal, mely az iróniát
5994 20| megrövidítésére célzott hamiskodást, az üdvös intézmények meghiúsítására
5995 33| idegennek találtam rajtad.~– Ne hamiskodjál, „ismerőst” akartál mondani.~
5996 33| miért tartja ez okmányt hamisnak.~– Nagyon egyszerű a bizonyíték.
5997 Ut| föl lehet már támasztani a hamuból, a ködből.~Mire aztán elkészültem
5998 12| nagy, fekete szérű fedve hamuval, melynek lengeteg felszínét
5999 12| hamvától elütő színnel.~E barna hamv Zeleji Róbert.~Az ifjú,
6000 34| Meg, édes fiam. S ezóta a hamvában olyan szép őszi kökörcsinek
6001 18| hamvvederhez, mely Róbert hamvait rejti: Pusztafi, a költő,
6002 1| büszke öntelt kedéllyel hamvas arcukon, s ha néha-néha
6003 21| létesíthető. Nem messze innen a hamvasi pusztán lakik egy jó barátném,
6004 11| szegletében, melyet a tűz nem hamvasztott el, állt akkor még egy ódon
6005 24| hidegvérrel ütve le szivarja hamvát a csészébe, mintha semmi
6006 12| maroknyi hamva barnul, fű, fa hamvától elütő színnel.~E barna hamv
6007 18| tudna vezetni a körülzöldült hamvvederhez, mely Róbert hamvait rejti:
6008 30| udvarból, melyen Fertőy hangára nehezen lehetett ráismerni.~–
6009 30| amit én mondok? És abból a hangból felelni, amin én kezdtem.
6010 30| hahota, egy-egy vidám női hanggal is élénkítve. A herceg unokahúgai
6011 6| előtt volt. A mai nap képe, hangjai, remegése és kitörő örömei.~
6012 3| asszonyság élesen csengő hangjával nagyon pöröl valakire. És
6013 1| év óta nagyon süket; egy hangnak ő nem hallója; azért ő ugyan
6014 1| Odabenn pedig ismét és hangosabban folyt a tréfás mendemonda
6015 6| lehete hallani az emberi hangrobajtól, akkor Pusztafi kilépett
6016 6| csitítá őt Pusztafi. – Nem hangról, nem érzésről kérdezősködöm
6017 15| segélytelen kétségbeesés, a hangtalan halálfájdalom, a rémület,
6018 21| visszatalált szokott gunyoros hangulatába.~– Tetszik-e önnek a terv?~
6019 Ut| elhalaványul, az előadás hangulatában a hazafias lendület kerültetik.~
6020 4| még, midőn a nép csendes hangulatban van, s a kék dolmány az
6021 2| anyádat.” Pusztafi derültebb hangulatot akart adni a társalgásnak.~–
6022 34| is hajítsak, amennyit egy hangya visszahozhat. Én nekiajándékozom
6023 34| Azt mondjátok, legyünk hangyák, hordjuk össze morzsánként,
6024 19| gyakorolta hatalmát, azt hangyva hátra, hogy takarítsa ki
6025 6| végig sáros utcákon, s a hangzatos jambusok helyett, végigsikoltani: „
6026 17| ő hallani fogja a hulló hantoknak mind jobban, jobban enyészetes
6027 24| egyezik.~Bárzsing úr látta, hányadán van. Fertőy minden ellenkezése
6028 4| ember is, aki megszámlálja, hányat lőnek.~A városban minden
6029 30| változik, s Fertőy pályája hanyatló meredélyre jut?~– Azt tudja
6030 17| kábítani; mentől jobban hanyatlott a gondolat ereje, az állati
6031 18| pénz, tudod, nálam nemigen hányja-veti magát, írószereket pedig
6032 5| alak élt! Még mozgott, még hánykódott, még vonaglott az átkozott
6033 5| Beszélj! – kiálta le a lovától hánykodtatott lovasra Hargitay.~Az rá
6034 28| kebléhez szorítani, szemére hányni, hogy miért hagyta őt ily
6035 15| jutott.~A csónak felfordítva hányódott a víz színén tovább.~András
6036 20| jó nap”-ra, s egykedvűen hányta le a rőzsekévéket. – De
6037 18| Talán azon sírok egyikébe hányták, amiknek lakói nincsenek
6038 30| megharagítani; szeretném rám haragítani, hogy dühbe jönne, felcsapná
6039 29| eltünteté nyomtalanul az apa haragjának bizonyítékát, a végrendeletet.
6040 3| vagyonával szegényebbé s szülői haragjával gazdagabbá akarja tenni.
6041 8| Teremtő úr isten! Mit hoz a te haragod még a mi fejünkre?”~ ~
6042 22| ott? érti-e a nyelvét? nem haragosa-e? nincs-e ottan zsandár?
6043 28| megkísértem. Legyünk azért csak haragosok. Ne tekintsük egymást rokonoknak.
6044 1| biztató arcát, amit soha haragra nem bírt semmi gerjeszteni,
6045 29| szavak miatt.~– Te most haragszol? – szólt hozzá Judit, gyöngéden
6046 30| ügyfeleim óhajtják, pedig nem haragszom az ellenfeleimre.~– Jól
6047 29| hogy még a kritikusra is haragszunk, aki egy rossz versírót
6048 20| arra, hogy ilyen derék úr haragudjék rá.~– No, no, asszonyom;
6049 8| olvassa el.~Bárzsing arca haragvörös lett e sorok olvasásakor;
6050 11| nagy baj volt feljutni a harangjaihoz, de azért reggel óta harangoztak
6051 11| harangjaihoz, de azért reggel óta harangoztak benne ünnepre, pedig ki
6052 8| határozata levén tizenkét órai harangütésig gyakorolni alattvalóit a
6053 12| kardcsapás nem fájt nagyon, de a harapás, a gúnyolás éget… Utálat!…
6054 34| szeretek én járni, akik harapnak, s akiket én visszamarhatok!
6055 34| mint a veszett ló, rúgnom, harapnom, és kiállnom a piac közepére,
6056 28| megvívok vele; üldözöm, harapom, ahol érem; s nem végzem
6057 22| hosszat is.~Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fú.~A Volozov
6058 22| külső és egy belső ember harca tűnik fel ugyanegy arcon,
6059 Ut| A nagy, dicsőségteljes harcból, mely a szereplő alakok
6060 4| vonulnak végig a hídon, büszke, harcias tartással. És azután következnek
6061 5| halálküzdelemben vonaglik, reszket és harcol semmivélétele ellen.~S a
6062 8| önkényt ajánlkoztunk a hazáért harcolni, de nem a hazáért vakarózni.
6063 33| basreliefeken egymással harcoló királyok mérik egymás nyakának
6064 10| maradni, belőle nem lehet harcos – hisz az ő lába sánta.~
|