120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
6065 2| magukat illendően, de a Hargitay-család levén a rendező, minden
6066 25| saját nevét, én pedig a Hargitay-családét veszem el tőle, s együtt
6067 8| dolgot.~– A többek között a Hargitay-ház is porrá égett.~Fertőy arcán
6068 24| találom, hogy jó volna, ha a Hargitay-ügy befejezéséhez komolyan hozzáfognánk.
6069 3| ütésre~Bárzsing úr sietett Hargitayékhoz – amennyire ugyan az éjjel
6070 1| ügye teljesen el van rontva Hargitayéknál. Még többet is tudok. El
6071 3| királyt.~A társaságban magán Hargitayn kívül, ki Vörösmartyt nagyon
6072 1| szókkal nyújtá vissza azt Hargitaynak, ki mellette ült: „Úgy látszik,
6073 4| S e terhes pillanatban Hargitaynénak, ki leánya oldalán állt,
6074 1| Meglehet, hogy azok. De Hargitaynéra nézve egész klimakterikus
6075 30| szívdobogás nélkül, kívánja, hogy hárítson el egy akadályt, mely kettőjük
6076 9| vörösprémes mentét. Ez a harkálymadár! Jól látta, hogy a várkapun
6077 28| Miért ön oly nagylelkű, hogy harmadát átengedje annak, amit egészen
6078 8| aztán meg a másodikat, a harmadikat.~Az ember csatával álmodik,
6079 22| bizonyára egy másiknak, harmadiknak, ki a lámpa nimbuszba lépett,
6080 10| helyettesíti az „A”-t, a harmadiknál az „L” és így minden szónak
6081 29| meglátogat s elfogadod, harmadnap igen kedves embernek fogod
6082 16| pihenés nélkül.~Mikor már harmadnapi járóföldön utaztak, akkor
6083 12| valamelyiknek megtetszett. Ketten, hárman lehasalnak, s leterített
6084 1| s vele éppen oda, ahol a hármas zöld halomra a kereszt tövén
6085 29| levél van a tarsolyában, hármat-hármat ugrott a lépcsőkön, úgy
6086 35| pusztaságban itta az ég harmatját, őszi kökörcsin alakjában…~…
6087 2| szolgálatára adta magát, s harmincéves korában már bevégezte az
6088 9| felé vezető úton.~Ő, aki harmincévi itt laktában sohasem volt
6089 21| virágbokrétát rendeltem meg hármunk számára.~– Óh, szép nagysád,
6090 31| szellemekben pedig semmi; hát még a háromban együtt hogy lett volna.~–
6091 21| tán éppen kétezer, ha nem háromezer négyszögmértföldre terjedtek;
6092 Ut| állítani, s mindkettőnket háromhavi börtönre elítélni.” (Schmerling
6093 21| terjedtek; s amikben két- vagy hárommillió jobbágya lakott, akinek
6094 18| eltemették; itt van mind a háromnak (hiteles szászföldi polgártársak)
6095 8| kondulásait. A szép város háromnegyed része égett egy óra alatt,
6096 14| józsefvárosi toronyban ütötte a háromnegyedet egy után, egy cselédforma
6097 18| hogy a fekete atlasz csak háromnegyedrész gyászhoz való, az egész
6098 13| vonultak az út túlsó oldalán, háromölnyi távolban a menekülőktől,
6099 15| lehetett csúsztatni.~Mintegy háromszáz őrnagy volt a várudvaron;
6100 2| az anyjukat, akkor mind a háromszázezer a tied; ha azonban azt akarod,
6101 11| nyílásába tűzte éppen a háromszín lobogó nyelét.~A gyermekek
6102 32| mint amilyen, hanem egy hárpia volna, Medúzafővel, és ostoba,
6103 11| mindkét karja. Azután a harsogó zenekart, mely egy rég várt,
6104 4| mely a Hunyady-indulót harsogtatja, azt a dalt, melynek refrénje
6105 11| elfojtott, titokban énekelt dalt harsogtatva vonul végig az utcán; és
6106 15| tajtéksörényes habverés, mely harsogva, dulakodva közeleg feléjük,
6107 16| isten neki.~A vízre vékony hártya fagyott hamarjában, s azon
6108 10| héj feltörésével a belső hártyán állt az egész írás. Az is
6109 1| Pesti Divatlap” és „Honderü” hasábjain az illető magán- és közvigalmakat,
6110 34| hajnalfény betör az ablaktáblák hasadékain, akkor aludni menni; ez
6111 13| aztán az ostorral csak a hasát kell csipkedni a lónak,
6112 29| Nem. De az írás mégis oly hasonlatos.~Judit szemei megteltek
6113 12| halovány mind a kettő. Úgy hasonlítanak egymáshoz, mintha testvérek
6114 1| megyei szónokot színészhez hasonlítani.~Már erre egy mély gordonkahang
6115 35| Róbert, nem jövök reklamálni. Hasonlítottunk ugyan egymáshoz egy kicsit
6116 35| valaha; de most már éppen nem hasonlítunk. Én megvénültem, ő pedig
6117 29| nagyon válogatják a magukhoz hasonlókat, s nemigen adnak életjelt
6118 13| téged látlak. Nem érzesz-e hasonlón? Egykor azt mondtad nekem:
6119 15| csizmáit lehúzni. András gazda hasonlót tett.~Azután levetettek
6120 31| százan és ezeren vannak, akik hasonlóul tesznek. Száz és ezer közül
6121 19| üvegű ürömlélre s egy öblös hasú arrakra esett. Volt ott
6122 12| orvtámadásnak mégis annyi haszna volt, hogy a kozákok nem
6123 10| sikerre.~Hadjáratokban sokszor használják ezt, a hírnök és izenet
6124 32| hogy hírlapi körülírásokat használjon. Ezzel nagy változásnak
6125 10| szabad.~Tehát titkosírást használnak hozzá.~Sokféle neme van
6126 1| perplexitás”-ra célzó gúnynév használtatik, meg kell magyaráznunk,
6127 18| időben pedig mint raktárak használtatnak gabona és lisztneműek számára,
6128 19| hónapig szalonnás raktárul használtatott; úr változtával valami iroda
6129 2| különösen oly emberek irányában használtatva, akiknek nem akarja az ember
6130 28| tervhalmazát változtatta hasznavehetlen makulatúrává, iparkodott
6131 20| lehete többé kiadni, s a haszonbér készpénzül behajtása maradt
6132 20| Ámbátor az évenkénti haszonbérből kiszámíthatta volna, hogy
6133 20| maradt részbirtoka, melynek haszonbére abból állt, hogy az a becsületes
6134 20| mint sokan érteni fogják, a haszonbért bizonyos epochán túl természetben
6135 1| csipkét és függönyt és egyéb haszontalanságot.~Felőle tehát Szerafin akármit
6136 2| úr mindjárt, mert úgy a hátához verem egybe ezt a rokkanyelet,
6137 32| bízott egyenes lelkében és hatalmában; hazáig menet sokkal büszkébben
6138 20| velük érintkező felügyelő hatalmak előtt egész élettörténetét,
6139 3| szerzeményem és melyről rendelkezni hatalmamban állott, az én kedves sógoromat,
6140 3| adminisztrátori rendszert olyan hatalmasan megtámadta! Hát még, mikor
6141 3| népszerűségére féltékeny, a hatalmasokkal szemben dacos, alárendeltei
6142 2| kiknek az isteni jog királyi hatalmat adott gyermekeik felett,
6143 19| az ordináncon gyakorolta hatalmát, azt hangyva hátra, hogy
6144 18| tartotta, hogy ez már a határa annak, amit tréfának szokás
6145 10| utazik, szekérre rakva egyik határból a másikba; talán utol lehet
6146 28| fogom nyerni a pert.~– Ha a határnapig elő tudja mutatni az eredeti
6147 10| nyugodt lehetett; a százasok hátáról nem lehetett semmi gyanús
6148 19| véletlenül egy csoport határőrre bukkant, midőn a havasokon
6149 8| izzadt tovább; megmásíthatlan határozata levén tizenkét órai harangütésig
6150 8| vagy a hadügyminiszternek?~Határozatba ment, hogy a hadügyminiszternek
6151 32| annyira beleélte magát egy határozatlan, semmiféle alakkal nem bíró
6152 25| tudott velök.~Amint így határozatlanul tépelődnék, meglátja öreg
6153 14| ellenvetéssel kitérítsen határozatomból. Én így akarom. És ez sikerülni
6154 25| szó, s ezúttal egész lelki határozottsággal mondta rá, hogy „jawohl”.~–
6155 1| többet is tudok. El van náluk határozva, hogy Juditot minél előbb
6156 20| parasztok beszédeit, hogy határozzák meg, mennyi rész televény
6157 28| küldjem a szekundánsaimat; határozzanak időt és helyet; hanem ez
6158 29| fejére. Gondolja meg ezt, és határozzon.”~Judit arca elsápadt; atyja
6159 28| növények közé taszított, a hatás sikerének számítom be; –
6160 34| csalhatlan kozmetikumainak hatását tanulmányozza; – szép volt
6161 1| hölgykarzaton, s elmondom, mi hatással volt az ön beszéde rám.
6162 19| fellobbanása körülbelül annyi hatású, mintha valaki tizenkét
6163 29| szerencsét a vadászathoz.~Azzal hátat fordított neki.~Bárzsing
6164 14| gyújtott, s nekivetve a hátát a „Két kecske” kapubálványának,
6165 23| Egyszer megállt előttem, hátával éppen az ágyú nyílásának
6166 3| kénytelen volt zsebre dugni a hátbaütést s a naiv quiproquot; miután
6167 33| buckákból, vagy valami hamis hatkrajcáros-készítőket valamelyik külvárosi lebujból.~
6168 17| leeresztik mély föld alá, hatlábnyi agyagot temetnek feje fölé,
6169 33| becstelensége egész életére ki fog hatni. Én siettem kezemet nyújtani,
6170 9| bejárat boltíve alá be ne hatoljon; ott már többen állták útját.~–
6171 20| meghiúsítására törekvést, a hatósági közegek szántszándékos félrevezetését,
6172 1| hogy ezen a kapun városi hatóságnak be nem szabad tenni a lábát,
6173 28| adják őket százszor, hanem a hatóságok nem törődnek már a feladásokkal.
6174 24| papok dolga, hanem a világi hatóságokról. Az ilyen tréfának, ha kiderül,
6175 10| vele, ahova kellett, ott új hatóságot talált, ki nem akarta ismerni,
6176 1| ez nemesi kúria, városi hatóságtul, adózástul, bekvártélyozástul
6177 20| egy osztállyal a valódinál hátrább, abból az államnak millió
6178 32| ravasz. Fertőyné az.~Kolbay hátraesett a pamlag támlájáig e szóra.~–
6179 23| előttem állt, csakhogy a fejét hátrafordította, s úgy nézett rám vissza
6180 9| asztal.~Itt a segédtiszt hátrahagyá Lávaynét.~Néhány perc múlva
6181 12| őrtüzek, miket a kozákok hátrahagytak. Azokból lehetett hozni.~
6182 13| ölelj meg, csókolj meg.~Béla hátrahajolt, neje átölelte őt, s egy
6183 18| Egyszer aztán Szerafin hátramaradt, míg Blumné folytatta a
6184 14| hogy az országúton voltak, hátramutatott az ostora végével.~– Látod
6185 34| taszigálnak, a szép leányok, akik hátranézegetnek, s a nagy urak, akik rám
6186 15| gyertyavilág volt már. András gazda hátraszólt Judithoz:~– No Örzsi lányom,
6187 3| Eltávozáskor kalapot bal kézzel hátratartani, fenn tartott arccal meghajolva,
6188 13| ragadta meg a fehér kezet, s hátratekinte… A fehér kéz Judit keze
6189 30| feje. Nézzed, mikor a fejét hátraveti, nem törődik se emberrel,
6190 29| protestánsi keménységgel hátravető kezdőbetű s a végsorok vastag
6191 13| azzal – – fele a csapatnak hátravonult, és utat nyitott a közeledő
6192 6| végeztével kihítták Juditot vagy hatszor; azután a többit külön és
6193 29| címét is hozzá kiáltva; hattal okvetlen kezet szorít, s
6194 Ut| komoly valót; a históriai háttér pedig egészen elvész, a
6195 23| ünnepélyes indulót játszik; a háttérben a trón magas lépcsőjével,
6196 22| alcovenre nyílt, melynek hátterét egy fehér függönyös nyoszolya
6197 3| bársonymentében, milyen hattyúprémes zekében, milyen kalpaggal
6198 13| Bárzsing még a gyékényernyő hátulján kibújva is utánuk kiabált,
6199 15| lélekvesztő, hol elejével, hol hátuljával tűnve ki újra a haláldajka
6200 15| első szobát, s te maradj a hátulsóban, míg híni foglak.~Judit
6201 14| Látod azt a lámpást ott a hátunk mögött húgám? Az ott a vám.
6202 32| környékben mi voltunk a haute volée. Gúnyoltak bennünket
6203 30| nő, hanem megint valami hava van, nem lehet hozzá közelíteni.
6204 19| határőrre bukkant, midőn a havasokon keresztül akart vágni; azok
6205 15| Micsoda pénz?~– Hát az egy havi díjad, ami még kijár.~–
6206 15| állt, melyből az utolsó havidíjt osztá a távozóknak.~Lehetetlen
6207 9| vádolja úton-útfélen, hogy az hazaáruló. Az úr tudja azt jól, hogy
6208 13| Az ellen, akivel senki e hazában beszélni nem tud, aki a
6209 11| évekig mindennapos voltam a házadnál, itt sakkoztunk együtt óra
6210 1| bekvártélyozzon, sem azért, hogy házadót beszedjen, sem, hogy benne
6211 28| megtudtam, amely nap ön hazaérkezett, hogy itt van már. Nem szóltam
6212 34| prókátornál? Vagy nekiinduljak bús hazafiakkal együtt „Szózat”-ot énekelni
6213 2| szükségem van nagy befolyású hazafiakra, akik nem restellik a szaladgálást,
6214 34| s mert a publikum most hazafiúi bánatában semmi könyvet
6215 9| rekvirál, azt asszonynénjének hazahordja, ellátva a konyhát; szolgabíró
6216 23| ebédet kellett főznöm a hazahozott veteményből; amint a gyökereket
6217 8| fejeire szállingózott. Saját házaiknak hamva volt az. A sorban
6218 21| cebravirág.~– Hol ennek a hazája?~– Kérem alássan, Madagaszkár
6219 33| átsóhajta az alaktalan lények hazájába:~„Anyám, lásd! én boldog
6220 6| Tizenegykor a királyné hazajön, tüzet rak, rántást készít,
6221 14| várost. Hát te szeretsz-e hazajönni?~– No, de még!…~– Hm. Csúnya
6222 17| ismét ütött, kilenc volt.~A házajtóban kardcsörtetés hangzott,
6223 15| betakarni, hogy ne ázzék, amíg a házajtóig ér. Judit nem törődött azzal.~
6224 21| elvesztik az illatot, saját hazájukban van nekik.~– Hát ön nem
6225 29| kezdett el valóban élni, mikor hazajutott szűk családi körébe, melyet
6226 1| azért különböztetik meg a házakat a többi mellettök levő épületektől,
6227 1| tallér, és abban a földszinti házakban is mindenkinek van ezüstje.
6228 32| üveget árulnak; a régi úri házakból mind kurtakereskedők boltja
6229 10| aminek látása őt menten hazakergette.~Egyetlen öröme abban telt,
6230 22| ottan zsandár? A szélső házaknál szállt, a zsindelyes tetőket
6231 34| alatt, hogy „a koldulás és házalás tiltatik”, hanem azért tán
6232 32| alkalmával csaknem kikergettem a házamból, s azt kegyed még nem köszönte
6233 Ut| szabadság újra életre kel hazánkban. Fölszabadult a politikai
6234 Ut| ránk eresztette azokat a hazánkfiait, akik gyűlöltek bennünket (
6235 1| gondoskodott Cicero a maga házáról.”~– Az élc elég jó.~– Egy
6236 3| Hát még, mikor a vegyes házasságok ügyében kikelt! Megyéről
6237 22| Azután a színészek kezdtek hazaszállingózni, kik hamarább bevégezték
6238 34| születtem. Vagy szélesebb hazát értesz? Tán éppen az egész
6239 1| tulajdonosaik ködös időben hazataláljanak, hanem ezeknek mélyebb közjogi
6240 8| csakhogy nem akartak semmi áron hazatalálni. Tartották magukat a katonaregulához.~
6241 22| merre van dél, s egyenesen hazatér.~Beletelt abba két hét,
6242 34| akkor az egész országban! Hazatérők örömünnepe. Nő, gyermek,
6243 6| nem tudta elaltatni.~Amint hazatért, amint fekhelyre ledűlt,
6244 7| az ifjú nőt a menyegzőről hazaviszi a férj kicsiny szállására,
6245 20| dohánya terem. Kevés rendetlen házbul áll az, jegenyefákkal körülvéve.~
6246 15| egy til-túl befödelezett házcsoporthoz értek; azok között volt
6247 11| viruló fákra s a kormos házfalakra, onnan ujjongtak és daloltak
6248 10| tenyerére fektetve kitartotta a házhéj ablakán.~A galamb néhányat
6249 15| érkezett.~Azután arra kérte a háziakat, hogy már most hagyják magára
6250 16| Ah, olyan jólesik e hű háziállatnak a szavát hallani az éjben;
6251 3| mindig szemben maradjon a háziasszonnyal, kitől búcsúzik” – ehhez
6252 23| nem tesznek azok, akik a háziasszonyba szerelmesek.~Pedig Volozov
6253 23| pártfogó, ki a felismert házibarát minőségében kénytelen volt
6254 1| S a második – megmarad házibarátnak –, szólt gonoszul hunyorítva
6255 24| tervével, hogy egy gazdag házibarátot üldözzön.~Mióta megtudta,
6256 22| haladt fel a lépcsőn.~A házicselédet már nehezebb volt e szereppel
6257 17| bírta órákkal megelőzni házigazdáját, ki szekéren járt gyors
6258 16| tornácra besuhanva a csendes házikóban hamar megtalálta az ajtót,
6259 25| már lelkemig fagylalva.~A házinő szemrehányásokat tett Fertőynek.~–
6260 22| Előcsengette a házmestert.~A gyanús háziőr szemei előtt kellett a legelső
6261 29| használta az alkalmat, melyet a háziorvos minősége nyújt, hogy régi
6262 6| kellene két garast fizetni a házmesternek. – Nos tehát tud kegyed
6263 22| lopni indul.~Előcsengette a házmestert.~A gyanús háziőr szemei
6264 17| A házigazda azt mondta háznépének, hogy csak menjenek aludni,
6265 32| elé, s erősen csitítá a házőrző ebet, mely vén létére még
6266 21| teljék, azzal Dolnayné házról házra eljárt más gazdag úrnőket
6267 21| idejük teljék, azzal Dolnayné házról házra eljárt más gazdag
6268 11| akarok – ismétlé az öregúr házsártosan. – Nem vagyok arra való
6269 34| sorsot, mely igazságos, egy háztájt, amely boldog… és aztán
6270 14| kövezeten, tekervényes, háztalan utcák tömkelegébe, amikben
6271 15| leánya volt otthon, aki a háztartást vitte. Katicának hítták.
6272 11| földszintre, mint szokás, hanem a háztető maga van emeletre véve két
6273 4| a jegenyék tetejéig és a háztetőkig; s az örömriadal úgy hömpölyög
6274 1| hiszen ki van tiltva a háztul.~– Óh, persze! Én a szobaleánytul
6275 10| lapjukra írva. Mert sokszor azt hazudja a papírlap, hogy ő fehér,
6276 1| kő, amit ön mozgat, az ő házuknak összeomlását okozza.~– Ejh.
6277 16| osztották a vészt, mit jelenléte házukra hozott. Hogy fognak ismét
6278 8| nyugtalankodni kezdtek: „Házunk, családunk; mindenünk?”~
6279 29| átadni, s azzal futott egy házzal odább.~A Judit kezébe adott
6280 14| hogy vagy az asszonyoddal, he? Búsul-e szegény nagyon?~–
6281 31| lettek is, meg ne ismerje – hébe-hóba.~– Jó napot, Judit! Ezer
6282 29| mikor teheti.~– Azaz, hogy – hebegé zavarodva – azt tehetné
6283 14| vonal, egy begyógyult seb hegedése látszott a márványtiszta
6284 30| volna.~Minden trombita és hegedű rivallása kísérte a tósztot;
6285 33| Tessék besétálni, tessék. Hegész hegyedül van, huraságodat
6286 33| besétálni, tessék. Hegész hegyedül van, huraságodat várrrja
6287 25| Minden hajam szálának a hegyéig. Igenis, őhozzá készülök,
6288 31| No mármost tegye az ujjai hegyeit az asztalkára – szólt Blumné –,
6289 17| lehetett. De hogy gyalog, a hegyeken keresztül, hogy bírta órákkal
6290 20| alássan. Láttam jól; a nyelvük hegyére veszik a földet, megforgatják
6291 21| Mindenre?~– Igen. – És e szónál hegyesre köszörült kést vont ki kebléből
6292 16| amik egy idő óta különösen hegyezték füleiket, s minden útban
6293 22| miket kecskék vertek a hegyoldalakba.~Óvakodva leskődött be az
6294 13| egy várrom az aradi szőlős hegytetőkön, melynek neve: „lucus a
6295 4| ágyúdördülés a túlparti hegytetőn jelenté, hogy a gőzös, mely
6296 16| látszanék valahol. Néhol a hegyvágányokból egyes meredély út vonul
6297 16| térképen sincsen; olyan hegyzugban, ahova csak egy helyen van
6298 10| lerajzolt térképek, ugyebár. Hehehe! No én nem tudok semmit.
6299 33| Soha annyi duplabetűt és hehentést nem használt a hadastyán,
6300 8| Hénh! Phatrolra mhenni! Héhn? Jubilátus huszár major!
6301 34| volna vele neki eljegyezve. Hej, pedig de sokszor lett volna
6302 10| tojáson semmi, de a kemény héj feltörésével a belső hártyán
6303 33| huraságodnak! Thettszett heljönni. Nagyonh hörülök, hogy thalálkozunk!
6304 18| miszerint Holdváry mama a helybeli szabójának felmondott, mivel
6305 7| álló rokon, törvényesen helybenhagyott gyámja. Ön, felhasználva
6306 5| kardjával kezében, álló helyében összeroskadt; előbb térdével,
6307 15| alakjait, kik a vihar dacára helyeiken álltak.~Egy őr észrevette
6308 10| megint visszatért. Micsoda helyeket járt be azalatt, mit végzett,
6309 6| vándorol más által elhagyott helyekre; játszik dajkákat, öregasszonyokat,
6310 24| múlva értesült az illető helyekről, hogy a kívánt végrendelet
6311 2| amivel megkeseríthet, azzal helyembe jön. Előre tudom már, mikor
6312 11| érzek semmit, nem mozdulok helyemből se előre, se hátra. – Értek
6313 18| feszültségre alkalmat, aminek helyenkénti nyilatkozatait csak az érthette,
6314 24| de szavát nem adta, hogy helyeselné.~Bárzsingúr azonban ki akarta
6315 15| fogják hinni, hogy csak a helyesírás hiánya az.~Megérkezve gazdája
6316 6| Ön megbánta, hogy előre helyeslé akaratomat?~– Kegyed valóban
6317 2| ívet. Ha pedig nem találja helyesnek e tervemet, akkor dobja
6318 1| meg van győződve sejtelmei helyessége felől.~Lávay is a jelöltek
6319 31| bámulatos precízióval, melynek helyességét kétségbehozni nagy tisztelethiány
6320 8| éjszaka. A terjedő láng helyettesíté a lemenő napot, s egy mértföldnyi
6321 10| második szónál az „E” betű helyettesíti az „A”-t, a harmadiknál
6322 8| bakancsos idillek ábrándozó helyéül.~Ma azonban szokatlanul
6323 3| maradéksziporkáiból, állványára helyezé örök társalkodóját, s felhívta
6324 3| Fertői Fertőy Boldizsárt helyezem be általános örökösül, s
6325 10| két alfabetsor egymás alá helyeztetik, olyformán, hogy az izenet
6326 34| Vagy tán éppen egy egész helyhatósági terület? Gondold meg, hogy
6327 10| utaztatott; – másikat meg úgy egy helyhez ragasztott, hogy még csak
6328 19| vár első átadásakor, s a helyiségekkel jól ismeretes volt.~Az a
6329 10| ha még megvan; annak a helynek csak az egy baja, hogy szüntelen
6330 25| abban a várban lett volna helyőrségnél; ha anyjához menekült volna;
6331 29| egész paradicsom mosolygása helyrehozna-e egy elborult tekintetet
6332 20| iparkodand a támasztott hibát helyrehozni.~– Amely szívességgel egyébiránt,
6333 8| Igyék egy kis rumot, az helyrehozza.~Bárzsing nem kínáltatta
6334 1| kell hozni, a magánvagyon helyrepótlása mellett.~– Ehhez én nem
6335 15| vesztett, bőven igyekezve helyrepótolni egyenes átvágásokkal sík
6336 19| magára vállalja a rejtekajtó helyretevését, s az egész kincsnek újbóli
6337 15| elérkeztek.~Bizony ideje volt helyrevergődni, mert az idő zivatarrá készült
6338 20| amint a sokszor emlegetett helységbe bevágtat döcögő szekerén,
6339 10| egyikébe azon Duna-parti helységeknek, melyek a világhírű erőddel
6340 29| Csupán egy szó az egész. Egy helységnek a neve, amit rég kerestünk.
6341 30| ne lássad, kivéve mikor a helyszínén kell megjelenned, hogy a
6342 Ut| összeköttetései voltak a helytartóságnál, azzal a jó hírrel lepett
6343 2| Béla öcsém, ugyebár, te is helytelennek tartod, hogy egy költő ajánló
6344 12| kétölnyire lubickol végig a helytől, ahol a két ifjú vitéz rejtve
6345 15| hiányzanak; üres térség lett helyükön. Másutt hosszú sor sánckaró
6346 11| kedves bácsi, arra nincs se helyünk, se időnk. Csak egy rövid
6347 29| meg sem kell mozdulnunk a helyünkből. Hiszen az (itt súgva mondá
6348 24| hány ember jött abba a helyzetbe, hogy hamis kötelezvények
6349 8| gyaníttatott benne; ezúttal helyzetéhez illő komolyság uralgott
6350 24| gyászos forradalom rendkívüli helyzeteket idézett elő, amik rendkívüli
6351 8| vasra veret, felakasztat! Hengem felakasztat! Ejnye kutya
6352 8| robotba, ki a monostorra. Hénh! Phatrolra mhenni! Héhn?
6353 33| van, huraságodat várrrja héppenséggel.~Soha annyi duplabetűt és
6354 21| vidám és kitűnő műveltségű hercegasszonykák voltak.~Hogy minő családi
6355 35| herceg is, Olga és Feodora hercegasszonyokkal, akik még mindig unokahúgai.~
6356 18| közönséges ember ellen nem, de hercegek ellenében azt tartja a törökökkel,
6357 22| hamarább bevégezték a fényes hercegekből fakó polgárokká való átalakulást.~
6358 31| családnál, a kézművestől a hercegekig s a művésztől a tudósig
6359 21| férjhez ment Volozov muszka herceghez.~Isten látja lelkemet, nem
6360 34| belőle, ő maga kilencből hercegileg élt. De kérlek, tedd meg
6361 21| függnek össze Olga és Feodora hercegkisasszonyok a Volozov hercegi családtörzzsel,
6362 31| gazdasszonykodik! Az ember mindig hercegnének, királynénak szokta látni,
6363 22| a szél nem fú.~A Volozov hercegrőli mese lassanként elterjedt
6364 30| hogy elválaszthasson a hercegtől.~Szerafin, mint a villámvakított,
6365 29| mint egy pókot vagy egy hernyót, mely véletlenül a kezére
6366 30| Szerafin pedig napról napra hervad, s szeszélyei inkább untatók
6367 21| Oroszország új ivadéka; Herzen és Bakunin titkos jó barátja,
6368 8| torony egyszerre. Csak a hetedik állt még sértetlen, és hangoztatá
6369 10| lássák, el-eltűnt a városból.~Hetek múlva aztán megint visszatért.
6370 30| fogja ítélhetni. Én a múlt hetekben azon határozatot érleltem
6371 24| Igen, de az előkészületek heteket vesznek igénybe. Ugyan esedezem,
6372 17| nehéz ideglázba esett; hetekig szenvedett, és többnyire
6373 6| magát vagy éppen az egész hétfejű sárkányt? Hisz ezzel a híre
6374 34| akadt kezébe, mely valami hetilapban jött ki. Ez volt a refrénje: „
6375 25| ami abban különbözött a hétköznapitól, hogy ezen fekete babok
6376 21| nem azoknak a torzonborz hetmanoknak az előképe, akiket a világ
6377 34| férfi egy esztendő alatt hétszer megváltoztatja hitét, istenét,
6378 20| lehet ezen a földön, melyet hetvenhét ősapjának vére öntözött,
6379 15| öreg. – A nyáron múltam hetvenkilenc esztendős; feleségem tavaly
6380 10| ügyész még a tűzveszedelem hevében dereglyére tétetve, elszállíttatá
6381 35| Szerafin aggodalmait. A dáridó hevélye szétszórta vízióit; mulatott,
6382 4| csoportozatot az ünnepjárat hevélyében meg ne bolygassa.~Az ünnepély
6383 9| öreg asszonyság, miközben hevenyén szedte fel ócska selyemkalapját,
6384 18| betegséggé fajul el, ennél mint hevenyláz tör elő, életveszélyes lefolyással,
6385 9| nyitott, ahol egypár közlegény heverészett tábori ágyakon. Azonkívül
6386 9| rögtön fogta az asztalon heverő tollat, beleverte a tintatartóba,
6387 3| válogatásban: az asztalon hevert egy koszorú, apró halavány
6388 9| egyszerre, az anyai düh szikrázó hevével, s feltárva azt az ócska
6389 9| más moraj, ami a kebleket hevíté.~De nem akarom én leírni
6390 10| magukat, s tevékeny ifjúi hevük által a contrapondiumot
6391 29| már az öreg asszonyság is hevülni kezdett.~– Hiszen én nem
6392 1| lehetetlen, mert … ez a vers hexameterekben van írva, amiket én nem
6393 Ut| föltűnik az olvasónak az a sok hézag, ami e regény folyamatán
6394 11| visszaadni. Hát mulatságba hí engem, ugye galambom; legszebb
6395 2| szavajárása volt, ha valami nagyon hiábavaló költői operatumot kapott
6396 9| mikor sok a vendég, s kanál hiányában Szerafinnak a nagy levesmerő
6397 3| amelyik nem fordul. Az a hiányos társalgási könyv erről sem
6398 7| vagyunk”, akkor az gondot, hiányt ne találjon sehol.~Judit
6399 15| többé.~Néhol egész házsorok hiányzanak; üres térség lett helyükön.
6400 10| nélkül úgy, hogy egy betű nem hiányzott belőle. Az eredeti levelet
6401 El| melynek bizonyosan számos hibái között első helyet foglalhat
6402 Ut| voltak kimutatva a politikai hibák, melyek Schmerling rendszerét
6403 13| igazuk volt. De jóváteszem hibámat: meghalok. Feloldalak egy
6404 24| fogadjuk el; az sem a mi hibánk, hogy a gyászos forradalom
6405 20| bizonyítá az a másik úr. – Hibásan tetszett a bevallást intézni;
6406 20| iparkodand a támasztott hibát helyrehozni.~– Amely szívességgel
6407 8| katona akart lenni, azt nem hibáztatom, magam is az lettem; de
6408 30| a rotonda körül ültetett hibikfák összeborultak már, s a vadszőlő
6409 3| szerencsére. Sem pedig hiblihubli ifjú uraimékra. Az ilyen
6410 5| közepett az egész tömeg, hidastul együtt roskadni kezdett,
6411 7| neki engedni azt az „arany hidat, melyen a legyőzött ellenfél
6412 5| bukott egyszerre a letört híddal a víz alá.~Ott, a diadal
6413 23| egymáshoz közelítenek, az tart hideget szíveik között.~A beteg
6414 16| az éhes csorda térni!~A hidegláztól reszketett minden tagja.~
6415 11| udvariasan, de hidegen, és e hidegség is oly epesárga volt.~–
6416 23| szúrni. Úgy érzettem a vas hidegségét.~Nagy széles márványlépcsőkön,
6417 20| pedig hajtatott sebesen a hídig; mely merényletnek értelmét
6418 20| ismét csomagokba az aszaló hídjára kirakott hosszú iratokat;
6419 20| egy pár ács dolgozott a hídkarfákat javítva; azokat is megszólítá,
6420 5| rajta levőkkel egyben a hídlábak alá esett, míg a másik rész
6421 20| kend hajtson sebesebben!~A hídnál kérdezősködni kezde a vámosoktól,
6422 5| fölmerült az alászakadt hídrész a víz alól.~Minő látvány
6423 5| dereglyék kezdtek elindulni, a hídtöredék menekülteit csendesen vitte
6424 4| voltak hintve zöld fűvel a hídtól a megyeházig; a házak oldalai
6425 2| úgyis biztos kíséretben hiendik. Ha én azon embernek néhány
6426 30| van egy-egy humorisztikus hieroglif. Lelógó kondor haja egy
6427 5| vonaglott az átkozott zöld elem híg világában; még a kezek nyúltak
6428 28| hogy önnek egy szavát se higgyem. Amiket ön itt elmondott,
6429 29| megvetéstek súlyát. Addig higgyétek felőlem azt, hogy prókátor
6430 18| kívánni, s bezárni az egész hihetetlen történetet.~Hanem hát azért
6431 32| tudott róla felejtkezni.~– Hihetlen. Kegyed meséket mond. Volna
6432 32| kegyedtől hallani. Ez határos a hihetlenséggel. Hiszen asszonyom, ha Judit
6433 30| hisz akkor meg éppen nem hihetné azt, amit mondok; – gondolja
6434 28| gyászban járni: ezt én nem hihettem önről.~Bélának a szemrehányás
6435 28| Juditnak fia született. Hihettem-e én azt, hogy ön, ki oly
6436 15| most is Csák Mátyás nevéről híja az általa vitatott tért.)~…
6437 21| meister Fritz, nem úgy híják-e ezt az új szépséget, hogy „
6438 9| visszatartogatott.~– Ejh, uraim, ne hímez-hámozzanak önök. Lávay Bélát gonoszul
6439 12| állt, s fejét keresztültéve hímje hátán, onnan biztatta azt
6440 13| valamennyit.~Vezetőjük ősz, himlőhelyes arcú férfi volt, fél szeme
6441 21| rózsaszín kelyhét aranysárga hímporbojtjával magasan emelve ki a víz
6442 23| többin mind színes, aranyos, hímzetes.~Eljutottam egész a trón
6443 15| nyugágya; itt az ablaknál hímzőasztalkája. – Most az embermagasságnyi
6444 6| sóhajtva gondol rá, bárcsak ne hínák ki annyit, hogy kapuzárás
6445 12| örvényeknek lépett, mik a mocsárok hínárjában olyan jól rejtve vannak,
6446 21| mint egy tengeri isten, hínárral és sásliliommal koszorúzva,
6447 20| hogy talán az ő fia.~– De hinné-e valaki azt a botor merészséget.
6448 34| volt az egész, aztán el se hinnéd. Beszéljünk másról. Ugyebár
6449 31| magasztalta. Azt kellett hinnem, mennyire szeretheti, hogy
6450 30| titkom. De kegyednek el kell hinnie, hogy nem ok nélkül, nem
6451 22| akik ezt látták, azt kelle hinniök, hogy ez a művészet remeke;
6452 31| mulatságos válasz. Azt kellene hinnünk, hogy Béla úr ilyenkor délutáni
6453 4| híd túlsó végéig, s ott hintaikba ülhetnek.~– Jól lesz, tensuram.~
6454 5| láttára, alig egy ölnyire hintaja kerekeitől zuhantak a hullámsírba;
6455 5| kíséretéhez; ő maga leugrott a hintajából. Egy ember, kinek neje szeme
6456 14| hajtsa Kapor bácsi azt a hintát; felhajtsa az égbe! Én pedig
6457 14| kicsiny voltam, hányszor hintázott az udvaron.~– Emlékezik
6458 31| őket, most konkolyt akarnak hinteni közénk.~– Anyám, ne higgye
6459 3| csak ,Szállj le Balázs a hintóbul!’ „~„…mit mondasz? Hogy
6460 35| most elgázoltatsz fényes hintóddal!”~Most is előttem áll az
6461 22| tovarobogott. Az utca a fényes hintófalanxtól megüresült. És ez Bélának
6462 22| de kivált azokra, akik a hintókon érkeznek!~Ott maradt a szomszéd
6463 1| kapun begördültek. Az egyik hintónak magas kalapos kocsisa, inasa
6464 22| hall belőle semmit. Egy-egy hintóra, mely az utcán végigrobog,
6465 1| ünnepnap délelőttén két urasági hintót is lehete látni, amint a
6466 4| reggel az utcák be voltak hintve zöld fűvel a hídtól a megyeházig;
6467 29| azután tökéletesen sikerült hipokrízissel Béla –, egy fogadás többek
6468 32| férfival akarja még magát hírbe keverni? No, asszonyom,
6469 5| az újratámadó népzaj is hirdette azt.~Ah, az egészen más
6470 30| s beszélt volna valamit „híréből tisztelés s rég óhajtott
6471 28| minden rosszat, amit kósza hírekből összeszedett; hanem azért
6472 9| ma a várba, ki itt hazug híreket terjeszt.~– Nos? Például.~–
6473 15| Judithoz:~– Hát a rossz hírektől fél-e tensasszonyom?~Judit
6474 7| tehet ön, amit akar, de jó híremhez megtiltom önnek nyúlni.
6475 28| végett, még felesége jó hírének árán is.~– Nem értem önt,
6476 1| le a liberális celebritás híréről, amit a megyei életben szerzett.
6477 9| terjeszt.~– Nos? Például.~– Azt híreszteli, hogy az én fiam, ki a felső
6478 28| paraszt, azon félőrültnek híresztelt cseléd ön volt, csupán egy
6479 9| Pár hét múlva jött a másik hírgalamb. Az is olyan jól ismerte
6480 9| elhitték minden szavát. E ritka hírgalambokat rendesen Lávayné is meg
6481 9| megtörténni. Mikor az első hírgalambot kérdezé az öreg asszonyság,
6482 34| rabszolgának valamelyik lepedő hírlaphoz, s ott kapáljam az európai
6483 32| most még eszébe jut, hogy hírlapi körülírásokat használjon.
6484 Ut| ránk, szegény szabadelvű hírlapírókra nézve, az administrationalis
6485 14| egész éjjel fűtött idei hírlapjaival, pedig anélkül is kegyetlenül
6486 Ut| összefoltozva a Politikai divatok.~A hírlapom közönsége pedig egyre apadt.
6487 19| postára vitele. A rossz hírnek szabad egy éjszakát késni,
6488 7| ennyire meg van már rágva jó hírneve? Tehát ennyibe kerül egy
6489 10| tele volt már minden zug hírneves férfiakkal és hozzátartozóikkal.~–
6490 9| gátolni abban, hogy a fia hírnevét megölje. Az úr egy hajdankori
6491 10| kerül is, az legfeljebb a hírnökre nézve baj; az iratból nem
6492 22| tudja, mikor elküldi a hírnöktől. Ott volt a kulisszák közt,
6493 3| magukat később emblemai hírre küzdték fel, Amerikából
6494 30| vannak emberek, akiknek a jó hírük drágább a mindennapi falatnál.
6495 1| alakulva; míg másfelől az is históriailag megállapított tény marad,
6496 1| felé áll mind a három; s a históriával is ott állt meg, ahol a
6497 El| művészet. Az életírás a historikus feladata, nem a költőé.
6498 7| nem olthatom el.”~ ~Hiszitek, hogy ilyen dolgok nem történtek
6499 35| hanem Pusztafi abban a hitben volt, hogy az elájult nők
6500 21| fizetésüket hozzányúlhatlan hitbizományban biztosítá.~Fiatal legény
6501 31| Először már Blumnéban sem nagy hite volt, az asztalban éppen
6502 29| Óh, asszony, nagy a te hited.~– Volnék csak férfi.~–
6503 24| Még ugyan tekintélye és hitele nagy volt, de tudjuk jól,
6504 Ut| Mikor aztán már a nyomdai hitelem is teljesen ki volt merítve,
6505 35| e hír tudtul adásával, s hitelesség végett átadta jegygyűrűjét.
6506 25| törvény csak tizenegy hónapig hitelez.~– Ha az való? (Még mindig
6507 31| a szemeim gyöngék, de a hitem erős; a szememet megcsalhattad,
6508 33| családoddal ebédelsz. Mármost hitesd el, ha tudod, egy asszonnyal,
6509 34| alatt hétszer megváltoztatja hitét, istenét, meggyőződéseit,
6510 6| ez iszonyú óra után, azt hiteti el velem, hogy a sors valami
6511 31| még lehet beszélni, ön nem hitetlen. Kérdezzük meg az asztal
6512 31| semmit.~– Ah, kegyed tán a hitetlenek közé tartozik, akik azt
6513 28| idézni. Mondja meg, miért hítt elé.~– Igaza van, rokon;
6514 33| jársz te itt?~– A kórházból híttak ide; Fertőy úron kellett
6515 6| száműzött, az bennem mind hitté vált. De nem azt érték el
6516 29| amit egyszer szépnek, jónak hittek; csakhogy azok félrevonultak
6517 34| kell halnod.”~– S te nem hittél nekik?~– Hisz éppen azért
6518 4| irántai érzelmeiben, politikai hitvallása dacára; pedig hiszen ő volt
6519 7| Lávay Bélának törvényes hitvese vagyok. Vagyonommal tehet
6520 21| fekszik le, mint esküdt hitvestárssal, és a halált hordja szíve
6521 23| hogy íme ő egy nőt vett hitvesül, akivel akár ébren, akár
6522 6| a cinizmusig ment nála a hiúság hiánya.~Néhány perc múlva
6523 6| tartotta volna az ablakon át hivalkodva nézegetni, rég észre kellett
6524 31| neki felelgessenek, s egy hívására elhagyhassák azt a mennyei
6525 4| hát akkor a szegény hajdúk hivatala hová alacsonyul le!~Hanem
6526 9| férje a várban most is régi hivatalát viseli, csakhogy az újabb
6527 25| kellene, de átallok odamenni a hivatalba, hogy engem ott jobbra-balra
6528 25| asszonyság kertjébe. Egy idős hivatalnok kíséretében jött, ki nem
6529 2| a nádort, az ország első hivatalnokát, kinek neve még azon időkből
6530 34| Csillagok csak az érdemes hivatalnokok gallérain divatoznak. Az
6531 4| dicsőséget nyer belőle, más hivatalokat; te menyasszonyt. És az
6532 31| Délután pontosan megjelent. Hivatalszolga hozta utána a háromlábú
6533 20| apró kívánalmaikban egyik hivataltól a másikhoz, porkolábtól
6534 1| Hiszed-e még, hogy magas hivatása van?” „Igen magas” – felelt
6535 29| alkalmatlankodni régi viszonyokra való hivatkozással. Vessünk fátyolt a múltakra.~–
6536 35| születésem napja az, amelyre hívatlanul jön minden vendég.~Ah, akkor
6537 17| Bár ne volna igaz.~– Hívattál-e orvost? Megengedte-e, hogy
6538 35| monda neki a kilépő költő –, hívd össze az asszonyod fehércselédeit,
6539 2| pillanatban barátom, kegyed híve, ott terem; kegyed karjába
6540 1| annyival leverőbb lehetett a hívekre, miután egészen véletlenül
6541 9| Azzal inte segédjének, hogy hívja ki Bárzsingot a mellékszobából.~
6542 22| kik lehetnek azok? Hogy hívják őket név szerint? Mi okért
6543 2| nemére, amit előfizettetésnek hívnak. E célra szükségem van nagy
6544 3| volt engem nyílt tusára hívni fel, én őt ujjamnak egy
6545 31| szellem olyankor, ha egy nem hívő van jelen, kedvetlen, és
6546 13| azt, hogy amikor a halált hívod, én egy perccel hamarább
6547 10| megszólal, a többiek sietnek a hívogató szóra, előttük a dicsőség
6548 12| bőséges lakomán, egymást hívogatva baljós üvöltéssel. A haldokló
6549 34| oly szépen megnyugtatják hívőiket, hogy a lélek is fluidum,
6550 24| erőszakoltuk az illetőtől, önként hívott meg bennünket, hogy fogadjuk
6551 12| félj, öreg barátom (így hívták egymást, még mikor ifjak
6552 11| akit magához ölel, mert hízeleg önnek, ha majd mondják az
6553 32| elmondhatni, és az nem lesz hízelgés, és akinek azt mondják,
6554 2| is jónak látá Bárzsing úr hízelkedő hangra fordítani beszédét. –
6555 8| már a világból! Tegnap a hízó kergette meg az üszőborjút,
6556 Ut| az új lap kiadásához.~– Hjaj, barátom – mondta a helytartó –,
6557 9| a fagyon s ágyat vetni a hóba, követ és árokpartot keresni
6558 30| hogy nem volt tőlem sem hóbort, sem cselszövény, sem idétlen
6559 28| igen. Szegénynek egy kis hóbortja volt, ami akkor kitört rajta,
6560 7| volt az utolsó nap. Ezért a hóbortnak látszó sietség. Ma indulni
6561 30| imádó; ő csak dicsvágyból hódít. Tetszik neki az, hogy a
6562 33| Ah, jó reggelt! – szólt hódító mosolygással, midőn Béla
6563 5| ünnepélyes percet, melyben a nép hódolatát az oly forrón óhajtva várt
6564 4| hosszúságban egyszerre leszakadt, s hölgyeivel, zászlóival, szentképével
6565 35| adva; fölemelte a tisztelt hölgyet, s egy karszékbe segíté
6566 1| Aha – cseng közbe egy hölgyi hang –, higgye el, főhadnagy
6567 15| a különbséget a gömbölyű hölgyidom s az ötszegletű férfinyak
6568 1| ott voltam, láthatott a hölgykarzaton, s elmondom, mi hatással
6569 6| hangján Pusztafi, az ifjú hölgynek kezét nyújtva. – Ennek igazán
6570 6| hiánya.~Néhány perc múlva hölgyruha-suhogás hallatszott ajtaja előtt,
|