120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
6571 30| világítottak.~– Ez volt a „Höllenfahrt des Zauberkönigs” – hangzott
6572 5| a rajta levő népcsoport hömpölygött alá; néhány karfa utánuk
6573 4| háztetőkig; s az örömriadal úgy hömpölyög odább-odább, amint a sziget
6574 17| tagadó szó kiejtőjére.~Az hörgő ijedelem fuldoklásával rogyott
6575 33| Thettszett heljönni. Nagyonh hörülök, hogy thalálkozunk! A húgomat
6576 21| ez a jó fiú; pedig nekem „Hofmeisterem” volt, aki annak idejében
6577 24| jól, hogy csak egy akkora hógomolynak kell megindulni, mint egy
6578 2| nézzem, s kisasszonyaitoknak hogyléte felől tudakozódjam, hanem
6579 29| S mi köze az úrnak az én hogylétemhez?”~Ellenkezőleg, mindig akad
6580 29| kezet szorított velük, s hogylétükről tudakozódik. S nem akad
6581 29| fiától.~Béla gyöngédebb volt, hogysem nőket szenvedései leírásával
6582 15| hogy tartsa addig, amíg a hóka iszik, ő meg az abrakot
6583 21| mely alig tesz húszezer holdacskát.~A birtokba iktatásnál Fertőy
6584 2| nehéz, mégis elviszi a hold. Holdadnál fogva viszlek. Neked el
6585 10| mosolygásért elment volna a holdba is.~Készíttetett magának
6586 8| ülésében, s arca, mely most a holdfénnyel szembe fordul, olyan sápadt,
6587 10| jövedelméhez nem nyúlhatott, azok a holdon is túl voltak; – más meg
6588 34| rászedhetem? Írjak Kínáról, a holdról, meg Liliputról allegóriákat,
6589 2| gőzhajókiállásnál találkozot Holdváryékkal. Az asszonyság, Szerafin
6590 2| Jer, hadd mutassalak be Holdváryéknak.~Pusztafi oly büszkén, mintha
6591 2| ismerősével, úgy, hogy végre Holdvárynénak kellett őt visszavonni a
6592 8| birtokos. Most jólesik neki.~– Holdvárynét ájulva vitték a Rozália
6593 16| az est jókor beállt, s a hólepte mezőn alig lehetett felismerni
6594 14| hová lett az a gyönyörű hollófekete haj, mely a színpadot söpörte,
6595 9| a „felhőben tollászkodó hollóra bízza” az ő izenetét.~Ha
6596 16| képzelheti Judit örömét.~Nem várt holnapot; még azon éjjel elindult
6597 23| olyan hozzá, mint a jég, s holnapután egy rég elfeledett s újra
6598 18| atlasz-szalagokkal díszíté föl, holott tudnia kellett volna, hogy
6599 28| tisztes öreg asszonyság, midőn holtnak hitt fiát azon ajtón kilépni
6600 32| úgysegéljen, kényszerítve volnék holtom után én is belebújni egyikébe
6601 17| arra még szabad az út. A holttal ne törődjél többé; ő már
6602 12| éppen akkora volt, hogy a holttesttel betölt.~Akkor megcsókolá
6603 34| Két férjétől?~– No, a holttól meg az eleventől. Valahogy
6604 16| mert hisz a halottak, akik holtuk után is szeretnek, nem csapodárok
6605 3| ellen mennél férjhez, még holtunk után is utolérjen a büntetés.
6606 8| tábori ágyról; egész teste hólyagos. Gyertyát gyújt. Az átkozott
6607 15| a zápor és éjszaka vak homályán csak nehezen tűnve keresztül.
6608 9| ismeretlen alakot hosszú, homályosan világított folyosókon, nagy,
6609 29| mint gyermekeié, felhő homályosítson el. Közbeszólt, de természetesen
6610 2| előttem: ugyanaz a magas homlok, azok a szelíd szemek, még
6611 14| tántorodott vissza, kábult homlokához kapva.~A hallgatózó alak
6612 5| odavette az ölébe, lesimítá homlokaikról az összecsapzott hajfürtöket;
6613 17| a vér melegében van-e, a homlokban, a gerinci agyban tartja-e
6614 34| férj, aki őszinte, derült homlokkal meg meri vallani, hogy „
6615 23| nyájas volt, megsimogatta homlokomat.~Azután lehajtá fejét a
6616 14| hasonló vágást itt az én homlokomon.~– Az istenért! Mit kíván
6617 14| teljesítse. Egy műértő vágást homlokomra.~– Ah! Kegyed énvelem tréfál.
6618 33| A redők elmúltak minden homlokról, csak az a két egymásnak
6619 34| európai diplomácia tetteinek homokos, atkás, szikes krumpliföldjét?~–
6620 14| szerencsésen kijutottak abba a homoktengerbe, ami a fővárost oldalba
6621 10| felhívásnak engedni; lecsavarta a hónaljvánkost és a rézszorítót a mankóról,
6622 Ut| hisz a helytartó csak három hónapi fogságot kért ránk kiméretni.~–
6623 32| betűt sem dolgozott benne hónapok óta. Ha előhoztam neki,
6624 28| elégtétel volt, hogy ön hónapokig házi börtönt ad magának,
6625 19| elvitték Aradra.~Néhány hónappal elébb is volt már ott, tulajdonképpen
6626 Ut| hogy a még hátralevő egy hónapra a Hon előfizetőit a Pesti
6627 1| asszonyság és családja; a honcímeresben pedig tekintetes Hargitay
6628 1| aki a „Pesti Divatlap” és „Honderü” hasábjain az illető magán-
6629 21| régi eredetű; hajdanában a honfiak elvégezték a haza minden
6630 14| cselt szőnek, de akinek honfibánata van, az szent titok előttük,
6631 21| beszélte, azért, hogy magyar honfivá lehessen, kénytelen volt
6632 3| fel, hogy ismerve nagysád honleányi buzgalmát, hozzam el nagysádhoz
6633 21| honleány volt.~És ha egy honleánynak van valami hibája, ez az,
6634 29| csak tucatszámra szedte a honleányoktól a nemzetiszínű szalagcsillagokat,
6635 1| hajósok és molnárok, ezek a honoráciorok, közöttök a tanácsbeliek
6636 3| találna vele történni, ami a honti követtel Pesten a Szép utcában
6637 34| mintha azt csak fogadásból hordaná, s normális időkben pőrén
6638 34| mondjátok, legyünk hangyák, hordjuk össze morzsánként, amit
6639 29| hozzá, és hatodik nap te hordod az ő divatját. Az éntőlem
6640 10| külhoni borszeszt, a kétfenekű hordók, mikben lőport, a duplatalpú
6641 29| ismerte, akiknek leveleket hordott, hanem még azoknak a kézírását
6642 22| felében a menny nyugalmát hordozá szívében; s ha künn minden
6643 22| Megismerte járásáról, meg feje hordozásáról, árnyékáról, lépése hangjáról.
6644 32| Béla, tenyerén kellene őt hordoznia azokért, amiket szerelmében
6645 12| énekelt a nép, kit szárnyán hordozott a hír.~Ki találna itt reá?
6646 34| felejtettem el; mindig ujjamon hordoztam azóta, mintha én lettem
6647 29| tekintetes úr írását, sok levelet hordtam tőle a tekintetes úrnak,
6648 8| versenyt, mindenütt utána hordva a tűz világát; hanem egy
6649 8| meglévén, most is követ hordván az erődítésekhez.~– Én szeretnék
6650 1| mindenkire lehet látni, és horgacsol végtelen nagy mennyiségű
6651 4| egy csónakba, és csendesen horgászom. Hanem megállj. Még úgyis
6652 12| a vízfenékre alá, s tört horgonyba botlik lábam.~A vihar utolsót
6653 11| piros erdejében egy tört horgonyra bukkan elszakadt kötéllel,
6654 5| csónakban leste ő a halakat horogra; míg mások az ünnepély zaját
6655 11| kocka, ha a délceg, ragyogó hősből száműzött földönfutó talál
6656 34| társaságot fogadni el, melynek hőse Volozov herceg; tánc, kártya
6657 15| túltömött termekben egyiptomi hőség volt, dacára a nyitott ablakoknak;
6658 8| mintha a távoli tűz pokoli hőségét érezné mértföldnyi messzeségben,
6659 Ut| szabadságharcra vonatkoztak, amik hőseimnek a jellemét kiemelték, megszöknöm
6660 10| szónokszék, végre a csatatér hőseinek és áldozatainak; innen hangzott
6661 31| bennünket.” Azután meghalt a hősemlékezetű férj is, s ő hozzáment egy
6662 12| Eltemetlek, mint a római hősöket szokták: tűzben, lángban.
6663 6| másodszor csengetett, a hősöknek iramodni kellett a színpadról;
6664 28| velem való értekezésre, ne hosszabbítsa az időt, melyben szegény
6665 32| lakják többé a Vág-Duna hosszát; átköltöztek élénkebb kereskedelmi
6666 1| Vencel, egyszerre megint hosszúra kapva a pofáját – ezt meg
6667 4| túlteher alatt harminc ölnyi hosszúságban egyszerre leszakadt, s hölgyeivel,
6668 12| elhangzott, mely az utolsó hőst lováról leüté. Halottakkal
6669 11| szeretet, mi a gyűlölet, mi a hőstett, mi a szörnytett a mai világban?
6670 11| amiket szenvedett, az ifjú hőstetteiről, amiket kivívott, és azt
6671 29| még kevésbé. Ön nem tud hovalettéről semmit; ön nem részese annak,
6672 1| nyomorúságba némi organizáció hozassék be; úgy vélekedvén Hargitayné
6673 8| hisz az is ég. Csónakon hozattam át magamat.~E szóra Fertőy
6674 30| az.~– Hát tudod mit? Ne hozd neki elő ezt a dolgot. Más
6675 1| általa, még a fejére is azt hozhat.~– Jerünk innen – suttogá
6676 20| gondolni, voltaképpen mi hozhatta Bárzsingot erre a helyre?~
6677 35| Szép nagysád, én e gyűrűt hozom kegyednek vissza. Szerafin
6678 34| kezeiket, s hogy a neje hozománya is erősen úszik; hanem hogy
6679 20| fellátogatott a várba; megtudta, nem hoztak-e új foglyokat; azokhoz könnyű
6680 1| kísérő inasnak: „Mért nem hoztál melegebb sált, János? Úgy
6681 31| öreg Lávayné indulatba volt hozva.~– Előttem nem mentség az,
6682 17| azon észrevenni semmit.~– Hozz egy tükröt, tartsd szája
6683 10| meg, csakhogy nem lehetett hozzáférni.~A végrendelet sorsáról
6684 24| Hargitay-ügy befejezéséhez komolyan hozzáfognánk. Tessék leülni kérem.~–
6685 31| rögtön egész készséggel hozzáfogott, hogy e matematikai talánynak
6686 17| födelét, s megölöm, aki hozzája nyúl.”~Óh, e szavaknak melegét
6687 4| fegyveres hadsorok tartották hozzájárulhatóvá az utat. A gyaloghídon is
6688 19| vele elbánni, hogy hirtelen hozzájusson a tartalmához; megfogja
6689 34| hajtottak fel, de nem mernek hozzákapni, az énnekem a gyönyörűség.
6690 32| tudom, hogy mi okod volt hozzámenni, akkor azt nem tudom, hogy
6691 32| mint te ismerted, mielőtt hozzámentél. Ha azt értem, hogy miért
6692 35| fehércselédeit, s mondjad nekik, hogy hozzanak illatos ecetet, repülősót,
6693 21| nem szabad, s fizetésüket hozzányúlhatlan hitbizományban biztosítá.~
6694 10| járt fel s alá, s mikor már hozzászoktak ismerői, hogy őt mankón
6695 25| színésznő pedig, mihelyt hozzászól is valakihez, azt az egész
6696 15| haj.” A fehér ruhás tiszt hozzászólt: „egy sebhely a homlokon.”
6697 10| zug hírneves férfiakkal és hozzátartozóikkal.~– Mit tud, citoyen, a közvélemény
6698 29| könnyen megbocsátasz.~– Hozzátehetted volna még: és ötödik nap
6699 15| szalonnát hozott elé, s hozzáült vendégével. Judit otthagyta
6700 19| majd az üveget a nyakánál, hozzáüti a csizmája sarkához, az
6701 32| számítanak rá, hogy majd hozzáveszik a maguk telkeihez, átalakítják,
6702 19| után.~Hogy ez a vártatás Hubertre nézve nagyon okosan történt,
6703 19| csakugyan nagy bolondság volna Huberttal megosztani, miután a szerződés
6704 15| hogy „tensasszony?” te hülye, te! Hát te még rám fogod,
6705 19| a levegőbe felrepült, s hüvelyestül együtt a Maros túlsó partjára
6706 31| asztalra leteszi, úgy, hogy a hüvelykujjai egymáshoz érnek, nincs az
6707 1| magas” – felelt amaz, s hüvelykujját állkapcája alá dugva, azt
6708 32| húgom?~– Igen. A kegyed húga. Hogyan jött, miként jött,
6709 3| hiszen időközben majd Judit húgocskámat is jobb gondolatokra téríthetjük.~–
6710 33| hörülök, hogy thalálkozunk! A húgomat thettszik keressni? Tessék
6711 28| mond rá kritikát. Judit húgommal nem így áll. Ő feltöretlen
6712 24| Hallotta ön már, hogy Judit húgomnak fiacskája született?~– Ah,
6713 11| még csak kertje fáiról sem hull virág az utcára, mikor e
6714 19| Vencel azalatt, míg a pörkölt hulladékot takarította, elébb fütyült,
6715 12| Itt elárul bennünket a ló hullája.~– Én nem siethetek – viszonza
6716 22| sors úgyis bevégzett már. Hulláját majd kivetik a habok valahol
6717 12| berkek mélyéből, s a meztelen hullákon osztozott. A farkasok ott
6718 8| tenger volt az, melynek hullámja láng. A szél viharrá nőtt
6719 12| maradnak csak fenn a haragos hullámokon, kik keresik a partot.~Mindennek
6720 15| volt, hogy ha a szélre és hullámokra bízzák magukat, majd a füzes
6721 5| jönne e kérdésre onnan a hullámsírok országából, hirtelen a vizek
6722 15| A fűzsziget volt az. Egy hullámtorlat a parthoz csapta a csónakot,
6723 6| kitörő örömei.~Az utcákon hullámzó tömegek ott jártak végtelen
6724 7| verseny volt, kinek van szebb, hullámzóbb tollbokrétája. Ami pedig
6725 9| úgy leste a kedvetlenül hullatott szót.~– De hát hol van?
6726 9| város szegletében, melyet a hullócsillagok nem értek el; úgy híják,
6727 7| levette és összecsókolá; könny hullott-e rá több, mint csók; ki számlálhatta
6728 11| kertébe, a szomszédjába hullottakat nem számította. Egy sem
6729 Ut| mind becsukták. Pokoli humor volt ez!~A börtönben pedig
6730 2| asszonyság aztán egészen jó humorba jött: rábízta Pusztafira,
6731 3| átlátta, hogy most rossz humorban találta a kisasszonyt, s
6732 20| megbecsülhetetlen jó homok: valódi humusz. Televény tartalmú termékeny
6733 4| tábori zenekarral, mely a Hunyady-indulót harsogtatja, azt a dalt,
6734 15| nyisd ki jobban a füledet, hunyd be a szemedet, s tartsd
6735 1| ébren van, szemeit le nem hunyja mellette.~És arra nagy szüksége
6736 5| fölött.~Szemeit le nem tudta hunyni a víz alatt.~És az rettenetes
6737 14| fejével, meg a szemöldöke hunyorításával, meg a válla felhúzásával
6738 24| különbséget.)~Bárzsing ravaszul hunyorított félszemével, s ujjaival
6739 1| házibarátnak –, szólt gonoszul hunyorítva Fertőy.~– Meg a harmadik –
6740 15| tájat, mintha millió ezüst húr közepett három mozgó árny
6741 33| tessék. Hegész hegyedül van, huraságodat várrrja héppenséggel.~Soha
6742 33| itt.~– Háh! Halásszolgája huraságodnak! Thettszett heljönni. Nagyonh
6743 13| esettet ezer mérföldnyire hurcolja a jeges, fagyos, hosszú
6744 12| se ezek, se amazok. Ne hurcoljanak szét bokorbul bokorba… Ne
6745 12| véres fejedet diadaljelül hurcolni véres agyaraik közt. Eltemetlek,
6746 34| szokott volna járni. A csomóra hurkolt nyakkendő igen valószínűleg
6747 25| melynek tiszta fehér a húsa, és tenyérnyi széles és
6748 20| hogy tartanak neki leckét hűségből, lojalitásból, állam iránti
6749 20| tévedését, s mindig kész hűséggel iparkodand a támasztott
6750 9| ott benn ki hagyta futni a húslevest, hogy az öreg asszonyság
6751 8| maradt a régi.~Ugyanaz a huszárdolmány, ugyanaz a feszes nyakörv,
6752 13| ágyúütegek egymás után, fényes huszárezredek csupa fehér lovon, hegyes
6753 1| kocsisa és veres zsinóros huszárja.~Mikor a kapuk ismét bezárultak
6754 8| szégyen volna viselni, kivált huszárnak; nem néz sem jobbra, sem
6755 5| lovas; egyike a megyei lovas huszároknak, kik a rendtartás végett
6756 4| juthatni; ahol azután Márton huszárral összetalálkozva, e kellemes
6757 1| folyvást ugyanazt a meggyszín huszárruhát, magas szárú csizmát, pedig
6758 12| szuronyos vitézzel; Pusztafi egy huszárszakasz töredékével segélyére rohant,
6759 1| kisasszonnyal.~– No én meg a huszártul tudom, akinek ki van adva
6760 15| kaszárnyában, s ott tanított volna huszárújoncokat!~Katicát alig lehetett újra
6761 3| címet, mellékelje a hat húszast, majd a hajdú el foga azt
6762 30| ezt a fiatal kölyket, alig húszéves, aztán az egész banda feje.
6763 15| úgy, mint ő kiszámítá, a huszonegyből huszonnégyet csinálni; magyarban
6764 14| huszonegy éves vagyok. Béla huszonhárom, életkorunk csaknem egyforma.
6765 2| Az az egész, hogy most huszonkét esztendős; most jönnek a
6766 15| észrevehető lenne. Béla huszonnégy éves volt.~Tehát mindent
6767 34| sem volnál ~Szerelmünkhöz hűtlen.”~Szólhat-e ez másnak?~Szerafin
6768 35| álmot.~Másnap borongós, hűvös idő volt. Talán említettük
6769 12| lehetett a tűz világánál, hogy huzakodnak egy-egy feloszthatlan darabon,
6770 Ut| egyiket le engedheti magáról húzatni?”~A regény ott penészedett
6771 6| óta.~– Legalább csizmát húzhatna mást, mert ez igen sáros.~–
6772 1| fel, sarkantyús csizmát húznak ünnepnapon, és az mind ezüst;
6773 4| felől a díszmenet közelebb húzódik.~Mennyi pompa! Mennyi igaz
6774 6| néptömeget mind közelebb húzódni, s nem tudta kitalálni,
6775 34| körülmények között, oly félve húzódott előle kocsija mélyébe. Ha
6776 11| hozzá.~– Kérem, kérem – húzódozék ez –, ne nyúljon ahhoz a
6777 8| csendesen ballag, a falhoz húzódva, hogy valakibe bele ne botoljék,
6778 30| is benne volna, ha ki nem húzták volna. Ezt tudja minden
6779 12| alélj. A víz még jobban húzza a vért. Pusztafi bekötötte
6780 19| mikor azt megkaptad, csak húzzad erősen; egy ajtó fog fölemelkedni,
6781 1| hallani való van a házban; húzzunk szépen szalmaszín kesztyűt,
6782 20| osztályúaknak, mikor ezek I-ső osztályú dohányföldek?~Az
6783 22| féltés csak egy tárgyat Iát, a többire nézve vak. Azért
6784 11| vén csont engedte magát ide-oda dobatni, nem protestált
6785 21| lieber Fritz”, szentimentális ideák à part! Mi megint nem ismerjük
6786 30| nejét röppentyűvel, s az ideál ott terem, hogy megmentse
6787 El| után vágyó kebletek egy ideálért sóhajt, férfi vagy nő eszménykép
6788 Ut| az első gyermeke. Fiatal, ideális szép neje gyermekágyban
6789 34| szorosan a keresést a költők ideáljai után?~Szerafin pedig valóban
6790 14| Két kecskénél”. Szívesen ideállnék a szekérrel, de valaki még
6791 12| rút!…~A szenvedő bajnok idegein már a láz képzelődése vett
6792 17| vágya és félelme, midőn az idegekhez semmi köze többé?!~Magyarázzátok
6793 1| ismeri, nagyon fogékony idegekkel bír, s ami egyszer idegeire
6794 1| visszafutott ereimből, minden idegemet hideg borzongás futotta
6795 Ut| katonákat, azok tisztességes idegenek voltak, akikkel lehetett
6796 32| vissza tudott térni ebbe a mi idegenné vált otthonunkba.~Lávayné
6797 33| parfümillata, amit olyan idegennek találtam rajtad.~– Ne hamiskodjál, „
6798 9| eresztenek be többé semmi idegent a várba.~A leégett házak
6799 32| kit e hosszú preambulum idegesített.~– Mindjárt beszélek. Kegyed
6800 16| hallok – szólt Judit finomult ideggel neszezve a csendben. – Menjünk
6801 16| nyugtalan, izgalmas nap, az ideggyötrő jelenet a várban, a kétségbeejtő
6802 17| dermedésből életre térve, nehéz ideglázba esett; hetekig szenvedett,
6803 14| torokgyíkja van, egy másik ideglázban fekszik, egy harmadik a
6804 17| már, a szív nem dobog; az idegnek nincsen akarata többé; az
6805 16| cserélt volna, mintha egész idegzete felüdült volna egy gondolat
6806 1| csak egy mosolyába kerül őt idehódítani. Nem első eset ez.~Szerafin,
6807 14| rámáikat, s egész éjjel fűtött idei hírlapjaival, pedig anélkül
6808 1| vagy mint még II. Leopold idejéből hagyva maradt: „Salva guardia”
6809 35| várt.~Szerafin a vacsora idejéig háromszor is kiment az előszobába
6810 21| De ne rágalmazzunk senkit idejekorán. Hiszen Fertőy is mindig
6811 6| lenni!~– Megbocsát ön, hogy idejét és eszméit rablom? – szólt
6812 3| magasztalták-e ezért? És most idejön egy ilyen tacskó és megszégyeníti.
6813 2| férjem életében egyszer idejött gorombáskodni, mert a számadásaiban
6814 21| készítettek, hogy hosszú idejük teljék, azzal Dolnayné házról
6815 11| lakosságának halálkardala… Idelenn nincs semmi; a búvár szedi
6816 24| egyezik. Lássa Bárzsing úr az idemellékelt három levélből, hogy a felkérdezett
6817 15| András uram felesége az idén meghalt, csak egy felnőtt
6818 3| azon levelem, melyet párban iderekesztek, másolatát tekintetes Bárzsing
6819 28| a hadi törvényszékek elé idézettek sorában? Sohasem! Ön előjöhetett,
6820 28| oka volt engemet napfényre idézni. Mondja meg, miért hítt
6821 7| A postakihordó érkezése idézte el az ablakból. Két levelet
6822 1| klimakterikus természetváltozást idéztek elő. Azon az éjszakán nem
6823 13| jöttél te ide?~– Nem magad idéztél-e elő? – szólt Judit a kitépett
6824 28| s akartam feltalálni. Én idéztem e kissé kellemetlen jelenetet
6825 31| endori boszorkánnyal lelket idéztetett; én emlékezem a szenvedésekre,
6826 8| választák azt bakancsos idillek ábrándozó helyéül.~Ma azonban
6827 30| nem veszi észre mögötte az idillt.~Volozov engedte diadalmaskodni
6828 15| lélekvesztő? Jaj, az nem ilyen időhöz való. Mi az? Egy dióhéj
6829 16| minapi alakjának.~És az időjárás is oly kegyetlen volt.~A
6830 10| kollegialitásnak támadt időjártával közöttük.~A részvevők valódi
6831 25| látták egymást, ami nagy időköz; akkor aztán elkérdezősködtek
6832 3| pro forma történik; hiszen időközben majd Judit húgocskámat is
6833 9| mégis aztán valahogy nagy időközökben be tudott jutni valaki,
6834 22| tudnak gondolni azokra az időkre és érzelmekre, amikben az
6835 14| bekövetkezendő seblázzal nincs sok időm fekve maradni.~Melchior
6836 31| világosságot lássák. Az én időmben kevés geográfiát tanultak,
6837 21| szépség. Egyik szőke, telt idomú, piros életszínű alak, másik
6838 3| ellenmondásban rekedtté és pattogóvá idomult beszédmód, melyen a legközönyösebb
6839 11| arra nincs se helyünk, se időnk. Csak egy rövid szertartásból
6840 25| asszonyság kertjébe. Egy idős hivatalnok kíséretében jött,
6841 31| összevissza régi barátnéit: idősb és ifjabb Lávayné asszonyságokat.~
6842 25| vendégséget, amit minden időskorú asszonyságok, ha nem keresnek
6843 19| belőle az aranypénzeket, nagy idővesztéssel és gyanút keltő zajjal járna.
6844 31| az inast; nem is sokáig időzött ott tovább, megnézte az
6845 21| gondolatját.~Fertőyék sokat időztek a herceg kastélyában.~Néha
6846 3| akkor úgy tűnt elő, mint egy idvezült, ki már repül a levegőkön
6847 24| amicaliter.~– Hogyan? Remél ön az ifjasszonnyal kiegyezhetni?~– Bizonyos
6848 1| gyanúja terhel, egészen ifjatag tekintetet igyekeznek adni.
6849 16| félmaroknyi zsúpszalmát.~Az ifjúasszony is láthatta azt; de a városi
6850 11| hogy halálig szerelmes egy ifjúba, mert az délceg, hírhedett,
6851 10| tartották magukat, s tevékeny ifjúi hevük által a contrapondiumot
6852 32| ruhák, fényes napok voltak ifjúsága álmai; nehezen tud beleébredni
6853 34| azok alatt? Vagy beálljak igavonó rabszolgának valamelyik
6854 21| még egy nő, aki őt jobban, igazabban szereti, mint én, s aki
6855 34| ez az, mert nem hinném.~– Igazad van, én nem tudok megköszönni
6856 32| mondtam, ugye? Hát nem volt-e igazam? Hát nem találta-e gyermekeit
6857 34| Látod, tinektek többieknek igazatok van. Azt mondjátok, legyünk
6858 34| elhinni, hogy más jelszavak igazgatják a napok történetét. Egy
6859 6| színházhoz, hadd mutassam be az igazgatónak.~Az eső esett. Judit esernyő
6860 6| rendezőt is, miért ne az igazgatót magát vagy éppen az egész
6861 6| gondom volt. Beszéltem az igazgatóval. A próbán kegyedre várnak.
6862 16| tudta, merre mennek. Judit igazgatta, hogy merre a legközelebbi
6863 29| sietett féltréfásan rendre igazítani a vizsgálót.~– Igaz, nincs –
6864 21| mellékneveit szinte „us”-ra igazítgatta ki, s Béla bírt annyi önmérséklettel,
6865 1| betanultattak, az olvasó-, igazító-, emlék-, díszlet-, és jelmezpróbák
6866 32| végig; eltitkolta; orsóján igazított egyet.~– Őrnagy úr – szólt
6867 30| az ember jó híre ki nem igazodik. Pedig vannak emberek, akiknek
6868 3| sötét szemöld ernyője alatt. Igazolja azt a kemény hang, a parancs-
6869 19| következmény majd mindjárt igazolni fogja.~A nehéz palack átlátszatlan
6870 8| nagy kipkapkodva előkeresni igazoló okleveleit. Mondta, hogy
6871 7| szavait a következett idők igazolták, megtilták önnek szüléi
6872 28| sérelem teszi előttem egészen igazolttá önnek azon törekvését, hogy
6873 34| szeret, egy sorsot, mely igazságos, egy háztájt, amely boldog…
6874 25| ellen, de azt tudom, hogy igazságtalan haragja van. Kevés asszony
6875 30| akitől retteg.~– Kegyed igaztalan hozzám, Szerafin; kegyed
6876 13| szülőid óvtak tőlem, és igazuk volt. De jóváteszem hibámat:
6877 24| előkészületek heteket vesznek igénybe. Ugyan esedezem, egy kis
6878 21| azt írám neki, hogy egy igényeinek megfelelő ifjút fedeztem
6879 24| volt, mely valóságos jogos igényeket adott kezeinkbe, nem csaltuk
6880 1| még nem mondott le minden igényéről a szépnek tartáshoz, amit
6881 10| asztalt elnevezték ama sokat igénylő névvel: a közvélemény asztala.
6882 25| vinné, ha ráakadna, olyan igénytelen külsejű. Asszonynénémnek
6883 19| Ráutasítlak, hanem elébb ígérd meg, és add esküszavadat,
6884 12| ahol el vagyok temetve… Ígéred-e ezt?~A beszélő arc olyan
6885 9| szenvedélytelen hangon. – Nem sokat ígérek az életből magamnak; mindent
6886 13| előrehajtott. Hiszen Judit ígéretében bízhatott.~„Nem érhet semmi:
6887 19| róla a talpat lefejtegetni. Ígérkezett még több is hozzá.~Pusztafi
6888 Ut| ott, ahol legérdekesebbnek ígérkezik, hirtelen letörik, s új
6889 13| szekerekre, először nagy pénzt ígérve nekik, ha visszafordulnak;
6890 23| attól még jobban meg voltam igézve.~Akartam, de nem mertem
6891 11| válaszolt:~– Főhadnagy úr! (Ignorálta az ezredesi egyenruhát,
6892 22| azt tanácsolta, hogy bort igyam, akkor elmúlik az álmatlanságom.~
6893 6| Kegyed tud tűrni…~– Tűrni és igyekezet által kitűnni.~– És már
6894 33| úr és Bárzsing úr nagyobb igyekezetet fejtettek ki a pontos megjelenésben,
6895 15| vargabetűkkel vesztett, bőven igyekezve helyrepótolni egyenes átvágásokkal
6896 19| járj el a postára, azután igyekezzél az elásott kincs után, mert
6897 15| Itt vagyunk már. Most igyekezzünk házamhoz jutni.~A híd végén
6898 19| Hallod-e, Hubert, itt ne igyunk sokat, mert könnyen lecsípjük
6899 23| mert hiszen ez életemnek igzi története, és amaz az álom.”~ ~„
6900 31| a table moving előtt, s ihletett hangon tenni hozzá kérdéseket:
6901 20| uraságod az itteni földeit III-ik osztályúaknak, mikor ezek
6902 21| hogy ő ijesztget, attól nem ijedek meg.~– S valóban megijedt
6903 30| is?~ ~Mikor minden ijedelem- és veszélyen túl voltak,
6904 8| sírása, segélykiáltása, ijedelme támaszt; s amit a pattogó
6905 33| Hát a másik?~– Az a nagy ijedségtől megéhezett; éppen most küldött
6906 34| bátorságodat, hogy te attól meg nem ijedsz. Mert nem Bayard és Cid
6907 2| eblábolt őkelme, alig találta ijedtében a kilincset az ajtón.~Az
6908 16| örvendő meglepetés, ez az ijedtség hangja volt.~– Tensasszony! –
6909 2| még nem térve magához az ijedtségből, Bélára. – Mondtam már,
6910 1| hirtelen összecsapott, s naiv ijedtséggel kiálta fel.~– Nem, nem,
6911 17| kőmerev nézése, mellyel élőket ijeszt.~– Látod! Látod! Ő él! –
6912 5| kérdésnek: meghalni. Nem ijeszté őt meg a pillanat rémképe,
6913 21| Óh, ha azt tudom, hogy ő ijesztget, attól nem ijedek meg.~–
6914 21| húszezer holdacskát.~A birtokba iktatásnál Fertőy volt a végrehajtó
6915 15| visszaadására.~„Debet – oportet – il faut – deve”, – stb. ez
6916 1| mind rájok nézve sokkal ildomosabb volna, mind pedig a közönségnek
6917 35| teremték.~Ebbe a ragyogó, illatfűszeres, lepkearanyporos világba
6918 25| ananászdinnyém, annak olyan illatja van, hogy még másnap is
6919 21| szaga? Én Olaszországban illatosakat találtam.~– Itt elvesztik
6920 21| hogyan lehet a virágot ismét illatossá tenni? Jöjjön ide, majd
6921 21| találtam.~– Itt elvesztik az illatot, saját hazájukban van nekik.~–
6922 5| derült volt, az elszórt fű illatozott az utcákon.~
6923 29| szeretek.~– Ez csak külső illem. A kalapemelés nem kötelez
6924 1| akármit beszélhet, de azért az illemnek elég van téve a világ előtt,
6925 2| törték biz ezek magukat illendően, de a Hargitay-család levén
6926 35| lepkearanyporos világba milyen jól fog illeni egy szürke, zilált hajú,
6927 3| választotta. Ezt azután ő maga illesztette éjsötét hajfürtei közé,
6928 3| kelle találni.~– Ami magamat illet: én szívesen aláírok egy
6929 22| sérték, rágalmazák, gúnnyal illeték, csak a fátyolt segítének
6930 10| Helion”, s ezt csak a két illetékes helyen tudják.~Ekkor a két
6931 17| őrjöngés annak száját csókkal illetni!~És íme a csók után – csendesen
6932 2| Nagyon lekötelezte vele az illetőket, akik három nap óta tanakodtak
6933 24| ollóval. Saját kézvonását illetőleg pedig úri szokása ellenére
6934 28| alternatíva vagy felét az illetőségnek átengedni annak, ki az okmányt
6935 24| ki, nem erőszakoltuk az illetőtől, önként hívott meg bennünket,
6936 35| az egyik hely Szerafint illette.~Úgy került, hogy mellette
6937 8| benne; ezúttal helyzetéhez illő komolyság uralgott barázdás
6938 8| megállapodás percében bátorkodott illően sipkájához emelve kezét
6939 3| arcképei egy táblán; egy tarka, illuminált kép, mely Zrínyi Miklós
6940 9| beszélte Bárzsing, cifrán illusztrálva, s hogy nem először mondhatta
6941 3| sem tudta, mi az a Szép Ilonka, s mi az a vadász-tószt,
6942 3| amivel Vörösmarty Szép Ilonkájában köszönti fel az ismeretlen
6943 9| ilyenhez juthatott! Hisz az ilyenben kemence van és tűzhely,
6944 9| az utcán járót kinevetik. Ilyenek a nők a maguk divatjával.
6945 17| Ő nem halhatott meg. Hát ilyenek-e a halottak? Így mosolyog-e
6946 3| Magának jó ízlése van az ilyenekben. Azon perelek éppen a leányommal,
6947 1| Tréfáljon, bolondozzon ilyenekkel a francia; nekünk nem valók.
6948 25| pedig hozzáment! – És száz ilyenfélét, ami asszonyokat ártatlanul
6949 1| és öntudatlanul viselte.~Ilyenformán a két szomszéd kapu két
6950 21| nyájas és alázatos volt. Ilyennek csakugyan nem látták a régi
6951 7| szeretett az a férfi, akinek ilyenre is volt gondja, aki a viharos
6952 2| szándékozom kiadni. Könyvárus az ilyesmire nem vállalkozik, hacsak
6953 15| össze a kezeit: „No még ilyet sem látott az ember.”~Hogyne
6954 4| csapásaiban is szereti, imádja és nem hagyja el szülötteföldét.
6955 28| ölelésétől, el az oltár elől, ha imádkozik; megvívok vele életre-halálra;
6956 17| összekulcsolá ujjait, mint akik imádkoznak.~Béla őrjöngő nevetéssel
6957 9| elcsendesült, a csendben imádkozni jó, elrebegi magában szívtől
6958 6| Kinn az udvaron énekeltek, imádkoztak; a toronyban zúgtak a harangok,
6959 7| tán csak ennyi „Szeretlek, imádlak, lelkem mindenütt veled
6960 17| a koporsó deszkái között imádni a halált mint örök szabadítót.~
6961 23| gondolatnak, hogy felesége titkos imádóját lepje meg egy kis kényszerített
6962 22| felfedezni.~A csalatkozott imádók lassanként arra a felfedezésre
6963 30| vanity fair”-en, és én imádom az antipedeseimet.~A kínai
6964 23| utógondolattal, hogy a bőkezű imádót ne a nő ruinálja „egyedül”.~
6965 9| magában szívtől szakadt imáját, hogy az isten őrizze meg,
6966 1| ismer rá, mint lehetett amaz iménti keresztbe nyúlt pofából
6967 3| küzdték fel, Amerikából importálva nem levén.~A zöld kapus
6968 6| vállalkozni kellett, hogy azt impromptu elszavalja; aztán még többet
6969 28| Talán tapsolt az ügyesen improvizált komédiának.~– Én aznap megtudtam,
6970 24| fogalmaztam, nálam az eredeti impúrumban megvan. Az egész az én kezem
6971 2| utánam. Az elébb az egyik az inamba kapott, szerencse, hogy
6972 32| ki fog löketni innen az inasaival, s én még a lépcsőkről is
6973 3| házhoz érkezik látogatóba, az inastól megkérdezi: itthon van-e
6974 1| Perflex” cím alatt van inaugurálva.~– Bizonyosan most vette
6975 30| s a vadszőlő elszabadult indái boltozatként fonódtak össze
6976 30| csüggtek le világoszöld indáikkal. E kéjlak hátulsó ajtaja
6977 7| körülfutotta, abból egy indát letört, összefonta koszorúnak,
6978 34| Az én viselt dolgaimnak indexét készíti a sors. Testem,
6979 15| magyar nyelvnek egy ismeretes indigénája, akit rég bevett, magára
6980 24| egy Bárzsing legmélyebb indignációval utasítná vissza magától;
6981 31| önkéntes volna, minden emberi indítóerőtől ment.~Mikor aztán megállt
6982 10| az!~Némely embert útnak indított: egy hónap alatt négy városban
6983 28| kevés reális alappal bíró indítvány. Egy paraszt, egy alárendelt
6984 19| Hubert ezt egészen okos indítványnak találva, az eddig napfényre
6985 1| előtt egy nappal maga a fő indítványozó és rendező, maga a zöld
6986 30| a fejét rázta; az igazi indok nem volt eltalálva. Hanem –
6987 3| Fontos és változhatatlan indokoknál fogva kényszerítve érzem
6988 23| magának másikat.~Az elmaradt indokolást most már ki tudta egészíteni: „
6989 7| álmodból felkölt, nekem indulást parancsol; én társaimmal
6990 31| minden arcvonása tűzben s indulatban lángolt; az ifjú nő szemei
6991 28| számított a nap alatt.~Ő indulathevében egy embert, ki nejét rágalmazza,
6992 28| előmutatá, három különböző indulatkifejezésű arc tekinte egyszerre rá.~
6993 22| jajkiáltással nyelvén; művészi indulatokat szenvelegni a kétségbeesés
6994 1| átváltozni szemlátomást egy indulatra gerjedt villogó tekintetté,
6995 11| kiálta fel Szerafin túláradó indulattal, felhevült szívének nem
6996 6| arc és a pillanat ezernyi indulatváltozása, mindez élt, lehelt, zajgott
6997 15| engedné elmerülni. Már most induljunk isten szent hírével.~Judit
6998 20| kirakott hosszú iratokat; hogy indulnak meg, anélkül, hogy őt üdvözölnék,
6999 14| pedig holnap jó hajnalban indulóban vagyok hazafelé, hát be
7000 30| nyalka Dundi. Húzni fognak indulókat, amikért meglehet, hogy
7001 23| mely valami ünnepélyes indulót játszik; a háttérben a trón
7002 2| mindig imádott pályámra indultam, engem is így marasztott,
7003 30| most velem?~Béla meg volt indulva a halavány nő esdő tekintetétől,
7004 2| azon posztó szélét, amiből inexpressible-je készült, s amire az illető
7005 32| előttem.~– De hisz ezek infámis dolgok, amiket kegyed énnekem
7006 12| ez út. Mindenütt süppedt, ingadozott a lépés alatt, pedig alant
7007 34| meghódította azt. Hanem azért az ingatag nőhöz közelíteni szégyen!
7008 7| szép fejével csendesen ingatva, suttogá hozzá:~„Jól tetted;
7009 30| ma nem nekem való, ma az ingemet is odaadnám, ha kérnék,
7010 7| Soha!~Kedvesét bosszúra ingerelné, veszélynek tenné ki, és
7011 30| magasba.~– No barátom – ingerkedék a herceg –, ez volt az a
7012 2| leráncolta szemöldeit; még ingerkedésnek találja venni! Miért is
7013 25| mikor a pápaszemes kígyót ingerlik, annál kékebb lett a taréja.~–
7014 28| rugékonyságát vissza érzé térni ez ingerlő mosolygástól.~– Béla! –
7015 21| ellenszenvet, valami delejes ingerültséget érzett magában, midőn velük
7016 4| tökéletes sikerrel. A szűrös, inges és mezítlábos még most a
7017 23| ki a fehér zászlót. Nézd, ingfodromat letépem, ez jó lesz.’~Róbert
7018 2| a kétfelé hajtott fehér inggallér. Iránk pedig abban az esztendőben
7019 6| gunyoros arc, melynek két inggalléra meztelen nyakán kétfelé
7020 33| s azzal egy veszedelmes inggallérú fiatalúr elkezd hadarni
7021 21| így, hogy a papmacska az inggallérukba ne essék. Amit németül beszél,
7022 29| arcképeit hordják melltűkben, inggombokon, karpereceken, pálcafogantyúkon;
7023 29| arcképe kerül a melltűkre, az inggombokra. Vannak túlfogékony kedélyek,
7024 2| elmondhatá magáról, hogy azon ingnek, melyet fia visel, minden
7025 35| ezüst kargyertyatartókat, s ingujjra volt vetkőzve.~Ma nem vártak
7026 19| igen jó borokat lehet kapni ingyen.~– Lopni?~– Nem lopni, csak
7027 1| Pusztafi? – kérdé Kolbay őrnagy inkvizítori arccal.~– Sajnos, hogy azt
7028 34| pohártól, amit fenékig ki kelle innod!~– Tehát maradj itthon.
7029 8| meg neki, hogy abban végső ínség esetére maga lakhassék.
7030 Ut| elhatározásomba. Minden embernek ínsége volt. A búza ára leszállt
7031 Ut| hogy erre az egyre nincs instrukciója a hadügyminisztériumtól;
7032 31| gonoszkodó mosolygással integetett menyének, mint aki előre
7033 12| előrehanyatlott, mintha jóváhagyást intene rá.~A költő azzal levonta
7034 15| néha éppen adverbium vagy interjekció: mint verbum nem tűr konjugációt,
7035 29| Bárzsing úr a másodszori száraz interpellációra. – Mint a minapi találkozásunkkor
7036 22| beszélnének ahhoz a képhez, mintha intéseket, szemrehányásokat tennének
7037 30| öntől; ön tudja, hogy egy intésével oda küldhet, ahova akar;
7038 2| perlekedőket, e kategorikus intéssel:~– Hagyjátok már abba a
7039 32| a kifejlődés en famille intézhető el; a törlés még most szabad.~
7040 Ut| minden, a hazára nézve üdvös intézkedéseiben teljes erőmmel támogatni.~
7041 8| Meg is tettem már az intézkedéseket – biztosítá barátja urát
7042 20| célzott hamiskodást, az üdvös intézmények meghiúsítására törekvést,
7043 20| volnának hivatva az üdvös intézményeket. – Nyilván az öregre célzott
7044 8| de mégis mintha valakihez intézné szavait.~– Nézd el, nézd,
7045 24| úri szokása ellenére úgy intézte, hogy a neve tökéletesen
7046 24| érdekel, hanem közhasznú intézvényeket is, iskolákat, templomokat,
7047 7| nem is tudta, hogy hová intézze.~És azután felegyenesedett,
7048 20| szívességgel egyébiránt, intra parenthesim, kénytelen is
7049 2| Nos, hát hogy tetszik az intrikám?~– Komolyan beszélsz?~–
7050 6| Vagy pedig nem tűr, hanem intrikázik: fog magának újságírókat,
7051 32| két öreg~A régi kis kert a invalidus fákkal, a kvietált rózsabokrokkal,
7052 15| András gazdának csak egy kis invitáció kellett arra, hogy most
7053 12| oldalogva megtámadóját, s felső ínyéből elővillogtatá megsárgult
7054 2| rossz.~– Az nem igaz. Nem az ínyed rossz, hanem bánatod van,
7055 2| itthon van, anyám; csak az én ínyem rossz.~– Az nem igaz. Nem
7056 20| s mindig kész hűséggel iparkodand a támasztott hibát helyrehozni.~–
7057 17| keblén, s hosszú lélegzetével iparkodék azt átmelegíteni, a másik
7058 6| momentumait átgondolja, s azután iparkodik az ebéden mentül előbb átesni,
7059 9| rögtön, még ebben az órában iparkodnék felhasználni a sötétséget,
7060 12| máglyát.~A lángok recsegve iparkodtak elérni a máglya tetejét,
7061 21| levelet írni, melyben azt írám neki, hogy egy igényeinek
7062 6| másodszor csengetett, a hősöknek iramodni kellett a színpadról; a
7063 19| lerántotta a székről a földre, s iramodott vele, dacára az égő kanócnak,
7064 2| hajtott fehér inggallér. Iránk pedig abban az esztendőben
7065 4| egyedül maradt változatlan irántai érzelmeiben, politikai hitvallása
7066 10| másikra nem vezet; aki az irányadó szót magát nem tudja, az
7067 El| egyszóval: ne írjatok mindig irányregényt.~Nem lehet szót fogadnunk;
7068 2| gyakorlataiért. Hát még a szép írásáért! Hát mikor az első jutalmat
7069 31| hasonlít a megboldogult írásához.~Óh! Egy évtized és minden
7070 33| égette el ugyanazon kéz írásainak; pedig az a kéz valóban
|