120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
7071 31| így írni; nekem fertelmes írásom van, ez pedig kalligráfiai
7072 29| megismeri a borítékon az írásomat, visszaküldi; hanem – tessék
7073 Ut| engedélyt. Én siettem az írásommal fel Budára gróf Pálffy Mórichoz,
7074 22| s rögtön megismerte az íráson Szerafin kezét.~Odakünn
7075 33| levélkét pedig azzal a két sor írással összehajtogatá, megcsókolta,
7076 29| mondtad, hogy tegyem el irataim közé e levelet, mert még
7077 10| a hírnökre nézve baj; az iratból nem okul senki, mert a megoldó
7078 33| elkezd hadarni egy eléje tett iratcsomagból valamit, melynek midőn vége
7079 10| lett azután, mit tett az iratokkal, arról kinek volna most
7080 28| halljon semmit. Az isten irgalmára kérem önt; ne árulja be
7081 22| szerelmesén kívül. Érez-e irgalmat apa, anya iránt, mikor arról
7082 8| fordítja a tüzet! Isten irgalmazz!~Néhány perc múlva a tüzes
7083 1| valami hasznát is vehetjük. Írhat mindjárt valami köszöntő
7084 33| 1847-ben végrendeletet nem írhatott senki az ott készült papírra,
7085 34| látnál állani azt, aki ezt írhatta.~„Helye rég betöltve, ruháit
7086 6| Arachne és Marsyas idejében is irigyek voltak. Vetélytársairól
7087 Ut| ezzel az elbeszéléssel. Irigyeltem a muszka íróknak a sorsát.
7088 7| mellyel a mérges vezércikkeket írják, sem az a toll, melynek
7089 33| kegyed, hogy olvasatlan írjam alá?~– Óh, nem. Kegyednek
7090 23| ellenállás. Adjuk meg magunkat; írjuk alá a békét. Látod, mégis
7091 11| tapasztalatok figyelmeztetik, hogy írjunk csendesen, mert a felhevítő
7092 33| Szerafinhez.~A sok köteles irkafirkával úgy eltelt az idő, hogy
7093 2| tekintettel nézett Bélára.~Béla íróasztalának támaszkodott, karjait összefonva.
7094 3| szólt Hargitay felvéve íróasztaláról a hosszú okiratot –, tessék
7095 7| szőnyeg ágyad előtt; ez íróasztalnál dolgozom én, arcképeddel
7096 19| használtatott; úr változtával valami iroda szorult bele, annak a szemetje
7097 3| szavát.~– Óh, tehát megint irodalmi koldulás! És Pusztafi Lávaynál
7098 7| képmásai akarnának lenni írójuk kifestett, kiborotvált arcának;
7099 15| nem törvénycikkelyezte, írók, szerzők tollukra nem fogadták;
7100 Ut| elbeszéléssel. Irigyeltem a muszka íróknak a sorsát. Így készült, foltokra
7101 33| végválasz, azt majd csak ott írom le a törvényszéken.~– Hát
7102 13| szobákban komoly férfiak irományokat égetnek hamuvá; mások hajukat,
7103 33| lenni.~– Eljöttem nagysád az irományokért. El tetszett végezni?~–
7104 10| írva az egész izenet apró irónbetűkkel.~Melchior azalatt írta azt
7105 28| jóindulatból?~– Nem. Ámbár az irónia nem volt egészen helyén;
7106 18| hamiskás komolysággal, mely az iróniát csak azért rejté, hogy kitüntesse. –
7107 6| miért nem? – szólt a költő iróniával. – A pálya ellen semmi kifogásom.
7108 13| születését látni.~Levelét irónnal írta tárcája pergamen lapjára.~„
7109 31| visszatért az írt szó elejére irónos lábával.~– Aha! Most valamelyik
7110 18| érzékeny lélek, aki egy kis irónt és papírtekercset, vagy
7111 18| nemigen hányja-veti magát, írószereket pedig tilos nekik adni,
7112 33| ettől a két úrtól minden írószert, kést, ártó szerszámot el
7113 3| ólomkalamáris, belemártott írótollakkal, miknek zászlós végei azon
7114 29| alákanyarítása, mely rendesen egy írótollnak az életébe került; mindezekről
7115 2| embernek, hogy drámákat írsz! – feddé tréfásan Béla Bárzsing
7116 13| földsarki éjszakába. Az, aki irt, ahol győz, temetőt hágy,
7117 34| megtaszigálják azok, akik ki akarják irtani a világ emlékéből, hogy
7118 13| Aranyszarv öbléig rettegéssel és irtózattal tölti be a szíveket.~Jön
7119 22| úrnak szolgája: a közönségé.~Irtóznék odabenn lenni és látni őt
7120 8| Uraim! Fegyver élétől mi nem irtózunk, rohanunk ha kell az ágyútűzbe;
7121 6| hiszen mi nem történetet írunk, hanem regényt és divatokat.~
7122 21| foghatta rá, mintha valami iskolában tanulta volna. És ami a
7123 2| jutalmat kapta! Hát mikor iskoláit végzé, s hazajött az egyetemről.
7124 21| annyi szamár van most az iskolákban.~– Hát még akkor mennyi
7125 2| átelleni faluba. A lelkész iskolatársunk volt; készen vár tanúival,
7126 19| van benne.~Vencel azonban iskolázott fiú volt, s annyit tudott,
7127 31| életükben annyit fárasztani az iskoláztatással, miután rövid idő múlva
7128 30| megkérdezem ezt Bélától.~– Te ismered?~– Nagyon jól. Igen furcsa
7129 33| melyen Szerafin kézvonását ismerém fel.~– Nem olvastad? – kérdé
7130 20| szólt. Ennek már nem voltak ismeretei a hadastyán korábbi érdemeiről,
7131 16| keresztülvezet; de hidak már ott nem ismeretesek.~Az egyetlen út hosszan
7132 30| én lennék az erős. Ezt az ismeretét ön nagyon jól fel tudja
7133 29| a klienseket.~Igen nagy ismeretköre van.~Jeles és kitűnő férfiú
7134 25| bódékban újra feléledt az ismeretség, hogy azután idők fordultával
7135 34| világ emlékéből, hogy vele ismeretségben voltak. A törvény szigorú
7136 19| mint a kijáró sütőlegény ismeretségét felhasználni, azzal őszintén
7137 3| akarata változhatatlan. Ismerheted, mert hiszen ráütött a természeted;
7138 21| játszott szerep mögött: ki ismerhetett volna rá e helyzetben, ez
7139 35| álmodtam valamikor.~Hogy ismerhetne engemet valaki, akire én
7140 10| szerint természetesen nagyon ismerhették egymást, anélkül, hogy neveik
7141 9| az öreg asszonyság, hogy ismeri-e az ő Béla fiát, de hát hogyne
7142 8| Kisvárosok polgárai még nem ismerik ezt a fenevadat; azért az
7143 34| kellene még, hogy te se ismerj rám! – dörögte fennhangon
7144 31| komédiásnék lettek is, meg ne ismerje – hébe-hóba.~– Jó napot,
7145 10| levelező tag minőségben, itt ismerkedék meg egy kicsi sánta ifjúval,
7146 11| látni való volt, hogy az ismerkedés nem erőltethető, mert ha
7147 18| Még ezzel is meg kell-e ismerkednünk?~Szerafin kacagott.~– Bizony,
7148 6| örömmel. Van szerencsém. Ki ne ismerné önt? Kérem. Méltóztassék.~–
7149 35| mit nyernél vele. Te sem ismernél rám róla, meg az úrnőd sem.
7150 29| elméjében, mert azt el kell ismernem, ha föl nem tettem volna
7151 34| Én is gúnyolnálak, ha nem ismerném bátorságodat, hogy te attól
7152 3| türelmetlen, bocsánatot soha nem ismerő, érdemeire hiú, népszerűségére
7153 10| s mikor már hozzászoktak ismerői, hogy őt mankón járva lássák,
7154 2| díszkardokkal, kik mind ismerőik, rokonaik után nézelődtek.
7155 6| látnokká tett. Amivel szülőim, ismerőim fenyegettek, hogy Bélát
7156 11| arcok, a közéjük vegyült ismerők, a lábnyomaikat csókoló
7157 25| utcán ruha nélkül be egy ismerőséhez. – Hogy egy új pár esküvője
7158 33| egyszerre csak azzal lepik meg ismerőseiket, hogy elkezdenek véneknek
7159 22| férje meghalt.~Megmutogatta ismerőseinek férje levelét, melyben tőle
7160 15| e feladatot, azok között ismerősére nem találhat, s így bizton
7161 25| tépelődnék, meglátja öreg ismerősét, a vén csontot, Kolbayt,
7162 30| hogy Lávayné egykor közeli ismerősnője volt, egy városban laktak,
7163 34| Fertőynéhez. Hisz neked is ismerősöd.~– Mi dolgod nála? – kérdé
7164 30| szokott köszöntgetni új ismerősöket, ezt csak rejtegetve.~A
7165 11| az ablaka alatt megálló ismerősöknek, mert a kaput magának kellett
7166 23| elfeledett s újra megtalált ismerőssel ábrándozik, míg egyszerre
7167 32| jobban Fertőyt, mint te ismerted, mielőtt hozzámentél. Ha
7168 30| ott voltak, de azok nem ismertek őrá; nagyon megváltozott.
7169 13| fejére, melynek minden fürtét ismerték csókoló ajkai, s szíve repesett,
7170 15| ismeretlen, fehér kabátos tiszt.~„Ismertető jelei – mormogá magában
7171 3| ismerősöm, kért fel, hogy ismerve nagysád honleányi buzgalmát,
7172 16| magányban; annyiszor kelle ismételnie gondolataiban: „már közel
7173 5| szónak szájról szájra kelő ismétléséből támad; hanem egy zűrzavaros
7174 25| olimpuszi meséje Mars fiával ismétlődhetett volna.~– Tudja, uramöcsém,
7175 1| mindig elkésik tőlünk – ismétlődik panaszos hangon a szemrehányás,
7176 30| Összeakasztott Fertőyvel, hogy ki issza le a másikat – fogadásból.
7177 22| asszonyok, akik örömest isszák a bort.~Judit csak most
7178 Ut| kiméretni.~– Das übrige ist für die schöne Verteidigung! –
7179 13| összejön a csárdában meg az istállóban, ne legyen hozzá kevély,
7180 20| meglássa, hogy nem lesz istenáldás ezen a jártán; valami éri
7181 3| gyöngyfüzérrel – miként egy istenasszony.~S a mirtusszal olyan szép
7182 2| Pusztafi, felsóhajtva –, ki még istenében s kedvesében bízik.~
7183 34| szépasszony. „Szeretnek engemet az istenek; hogy az ördögbe ne szeretnének?”~
7184 10| nem harcolt-e magukkal az istenekkel?~Ki volt a világ forgatva
7185 31| elfelejteni, vagy fogadom istenemre, hogy én ott leszek, aki
7186 31| meg van írva, hogy aki az istenen kívül jövendőmondó szellemek
7187 8| Bárzsing úr le is hordta istenesen.~Az első udvaron egy csoport
7188 34| hétszer megváltoztatja hitét, istenét, meggyőződéseit, az azért
7189 31| reménytelen hit egy szalmaszálat istenévé emelt, s mikor az ég nem
7190 18| törökökkel, hogy „egyedül istennél az oltalom”.~– Ne rágalmazd
7191 7| melyek azonban a színvilág istennőit nem sokat zsenírozzák. Színésznőknél
7192 1| mintha szűk volna neki.~– De isz oda ugyan többet be nem
7193 8| Ott kifizette fuvarosát, s iszákját kezébe véve, fölment a fogadóba.~
7194 34| derék nőd nyakára ilyen iszákos cimborát engedek hozni,
7195 12| vannak, fogjátok meg!” – az iszap megfojtotta.~Társai azután
7196 11| elszakadt kötéllel, egy iszapba elsüllyedt ágyút talál,
7197 11| s kenegette be a sebeket iszapos agyaggal.~Néhány régi ismerőse
7198 29| Bélának fogta pártját.~– De iszen Béla nem olyan könnyen ingadozó
7199 23| elhulltak mind.~Féltem, iszonyodtam a csatától; de ha ő rám
7200 9| láthatja kormányzó úr, milyen iszonyúnak kell a sérelemnek lenni,
7201 23| társaságban töltöm. Kábító italokba fojtom lelkemet. Imádkozom,
7202 34| arcbőre rezes, mint aki erős italokkal vigasztalja magát. Azután
7203 13| aztán a lovakat meg ne itassa etetés előtt, szénát elébb
7204 12| ott fejük fölött lovaikat itatni.~Valamelyik közülük elkezdett
7205 15| leánycselédje volna: egyszer az itató puttony fülét is megfogatta
7206 14| ülésbe, én csak a lovakat itatom meg, azután mindjárt befogok
7207 14| csárdánál Kapor uram egy rövid itatóra; amikor maga is elővette
7208 Ut| legszebb az volt az egész ítéletben, hogy nem sajtóvétségért
7209 1| szittya keresztnév, se azt ne ítélje, hogy tán mint „perplexitás”-
7210 29| ön tisztelt nejének fog ítéltetni. Szép vagyon! Megérdemli
7211 35| kinn a zöld pusztaságban itta az ég harmatját, őszi kökörcsin
7212 34| találkozásunk órájáig folyvást ittam. Hol bort, hol pálinkát.~–
7213 20| vallhatta be uraságod az itteni földeit III-ik osztályúaknak,
7214 Ut| a többi pártoló hívek is itthagyták a fővárost.~Azért még folytattam
7215 2| Vagy nem szereted már az itthoni ételt? Ugye nem szereted.
7216 21| szabadelvű Oroszország új ivadéka; Herzen és Bakunin titkos
7217 1| mutogassanak: íme ezek egy elítélt ivadékai.” Ön látja, hogy még a szavakat
7218 29| ghibellinok, akik ivadékról ivadékra folytatják apák és nagyapák
7219 29| guelfek és ghibellinok, akik ivadékról ivadékra folytatják apák
7220 30| arra fogadtak, hogy amelyik ivás mellett tovább talpon marad,
7221 34| barátaim: „Ha így folytatod az ivást, egy év alatt meg kell halnod.”~–
7222 2| levelet küldjön előfizetési ívei mellé?~Pusztafi e szóknál
7223 33| gyár megnyílt, abban minden íven látható az A betű, a másodikon
7224 20| hogy a fassió benyújtmányi ívén világosan ki van nyomtatva,
7225 3| határozott, kemény betűkkel az ívre írta, s tárcájából egy ezüst
7226 3| ezüst kétforintost kivéve az ívvel együtt odanyújtá Bárzsingnak.~
7227 1| Hargitayné asszonyság egy ízben, mindenre kiterjedő figyelme
7228 1| Ah! Hát versíró? Mint izé volt: az a Csokonai. Ismertem,
7229 17| Tépjenek széjjel! De amíg egy ízem él, nem fogom engedni, hogy
7230 18| közül, s azon a harmadik ízen meglátta Szerafin azt az
7231 34| egy asszonynak. Az egyik izenete nagyon rövid, mindössze
7232 10| kimerítette volna.~Tamerlán izeneteit Ázsia egyik végéről a másikra
7233 19| felfedezése, mint annak az izenetnek postára vitele. A rossz
7234 1| tovább, hanem az uraság azt izeni, hogy idekinn szabad nevetni
7235 14| nem tetszenék-e valamit izenni odahaza az öreg tensasszonynak?~–
7236 34| emlékezem, hogy a két férj mit izent annak az egy asszonynak.
7237 15| tűznél a szivarát, aminek ízét sohasem ismerte eddig, s
7238 30| kötelességeim vannak.~– Ön igen ízetlen ember, Lávay; ahelyett,
7239 22| egyik felében a pokol dacos izgalmát viselte arcán, a másik felében
7240 10| kevés zajjal, annál több izgalommal és változatossággal jár,
7241 6| primadonnát a másik ellen izgatja, egy korifeust vagy kettőt
7242 33| egészen felhevült.~Amint ily izgatottan benyit Szerafinnál az előszobába,
7243 31| arccal Judit.~A kis asztal izgett-mozgott, s egyszer jól érzé Judit,
7244 22| rémjelenetet lelke előtt az izgult képzelem véres vonással
7245 18| közeledtére egész a harmadik ízig előtűnt a rostély közül,
7246 3| Ő nem akar sehogy az én ízlésemre térni; meglássuk, Bárzsing
7247 33| teszi. Reggeli pongyolája ízléssel volt választva; hímzett
7248 17| Nem mozdíthatni meg egy izmot, nem kiálthatni el egy hangot
7249 21| Én mondom önnek. Egy-egy ízt szakítok le saját szívemből,
7250 25| mikor ideje van, annál jobb ízű.~– Óh, amilyen az enyim,
7251 8| mértföldnyi messzeségben, izzadni kezd, s lehány magáról mindent.~
7252 2| rajta; úti öltönyeikben izzadó férfiak, asszonyok, megrakodva
7253 8| eltűnt a térről, Kapor uram izzadt tovább; megmásíthatlan határozata
7254 16| betűt a kéregbe vésve, egy J és egy B, ezt ő metszette
7255 6| magának újságírókat, akik jajgassanak helyette, ez kevésbe kerül,
7256 5| diadalíveken át rohant a jajgató néptömeg minden irányba
7257 5| hosszan a hullám.~És egy jajkiáltás nem hallatszik; a rémület
7258 4| száz megölt ember utolsó jajkiáltása…~A gyaloghíd a túlteher
7259 22| szerepet egy kitörni akaró jajkiáltással nyelvén; művészi indulatokat
7260 8| csinálnak?~– Hát sírnak és jajveszékelnek. Senkinek sincs ilyenkor
7261 17| rettenetes harc volt. Ez Jákob éjszakai küzdelme volt istennel
7262 5| ablakból kérdezték ezt már a jámbortól, de ő nem hallott most semmi
7263 6| sáros utcákon, s a hangzatos jambusok helyett, végigsikoltani: „
7264 31| csinál egyebet, mint mindig jambusokat szaval otthon. Valahányszor
7265 10| izenetet. Tepelenti Ali Janinából főtt tojásokra vegytani
7266 3| hátára e szókkal:~„Jó napot Jankó!”~Bárzsing úr ijedten tekinte
7267 8| fogják eldönteni.~A Szent János-egyház tornyában szinte kondult
7268 3| megyére hordták mint Balogh Jánost vagy hajdan Forintost, hogy
7269 16| volt, a hó sárra esett; a járás kétszeresen fárasztó. Judit
7270 11| visszazuhant az; olyan volt már a járása, hogy magától is becsukódjék.~
7271 22| is megismert. Megismerte járásáról, meg feje hordozásáról,
7272 11| Hiszen jól tudom én ez ajtók járását, évekig mindennapos voltam
7273 12| kötve; vadászok gyönyörére, járatlanok veszélyére.~A kettős teher
7274 21| saját magam hoztam a párizsi jardin des plantes-ból tulajdon
7275 9| az úrnak a lábát, hogy ne járhassa be az országot a fiam rágalmazásával.~
7276 29| gondolsz, ha ő most élne, járhatna-e az emberek között? Első
7277 33| nem. Ő nem is tudta, hol járhatnak Szerafin gondolatai.~– Tehát
7278 1| támadt zaj le nem csendesül. Járjanak miatta a koldusok ezentúl
7279 3| hazafi, s elmondta, hogy mint járjon el.~Bárzsing nem tudott
7280 15| tegyen?~Kétségeiben alá s föl járkált a szobában, s aki látta
7281 13| Ezernyolcszáz minden alakú utazó jármű volt ott sáncnak tolulva,
7282 15| munkával forgatta a lenge járművet habtorlat ellenében, míg
7283 19| idővesztéssel és gyanút keltő zajjal járna. Szükségtelen is volna ily
7284 28| jobban terhelve voltak, s járnak-kelnek a világ szeme előtt; fel
7285 18| mintha mind a ketten nyomában járnának, s azalatt Szerafin hirtelen
7286 16| nélkül.~Mikor már harmadnapi járóföldön utaztak, akkor egy sűrű
7287 32| hogy szomszédok, utcán járók összecsődülnek rá, mikor
7288 9| megkülönböztetett annyi járókelő egyenruha között egy vörösprémes
7289 34| fennhangon a szürke ember, hogy a járókelők megálltak a csodájára.~Erre
7290 5| akik sápadtan kérdik a járókelőktől: mi történt? Senki sem tud
7291 9| tavalyi viseletéért az utcán járót kinevetik. Ilyenek a nők
7292 23| Róbert nem válaszolt, csak járt-kelt előttem alá s fel, a gránátok
7293 34| utcáról! Könnyű neked. Eleget jártad. De énnekem tetszik az utca.
7294 11| mert ezt a részt különösen járták a bombák; ő maga cselédet
7295 20| nem lesz istenáldás ezen a jártán; valami éri az úton. Nem
7296 16| menni odább.~Pedig alig volt jártányi ereje már.~És úgy szeretett
7297 3| megtartja, az a „világban jártas férfi” nevére érdemes. 4-
7298 3| Tisztelt nagysád; Pesten jártomban Pusztafi, ki régi ismerősöm,
7299 16| magában évelődött: rossz helyt járunk, eltévedtünk valamerre;
7300 21| azalatt a tenger fenekén járván, nem láthatá Szerafinnek
7301 2| állatoknak, amik a természet játékából emberi alakot nyertek. –
7302 31| ember nevet ezen elmúlt évek játékán; de mi, kik benne éltünk,
7303 22| a közönség figyel. Judit játékát, szavalatát senki sem kíséri
7304 24| tartogatja őt lakásán Judit, s játssza a világ előtt az özvegyet
7305 32| elhatározni, hogy minő szerepet játsszék egy ember előtt, aki sehogy
7306 29| én, ha a véletlen kezembe játszaná azt az okmányt, eldugnám
7307 12| köpönyegen zsíros kártyával játszanak ismeretlen pénzjegyekre.
7308 35| tudnék meghalni elébb; hogy játszanánk bújósdit egymással: „Mikor
7309 30| angyallal, mintha csak magának játszanék az egész világon. A könyöke
7310 20| titkolózást, alattomos egykézre játszást, tettetést, az állam megrövidítésére
7311 28| hogy meghalt? A világ előtt játszatni Judittal az özvegyet, ennek
7312 32| abba.~Most már az ifjúkori játszótárs volt álmainak örökkön visszatérő
7313 1| nevetve Szerafin –, ki annyit játszottam önnel, míg kicsi voltam,
7314 8| igen élénk társalgás folyt javában, midőn Bárzsing odaérkezett.~
7315 13| úton mindig olyan furcsa javaslatokkal kísérgette a lelkemet. Hogy
7316 32| bonckése alá, akkor már javítani nem lehet rajta. Még most
7317 20| dolgozott a hídkarfákat javítva; azokat is megszólítá, nem
7318 25| gyorsan nem mondhatván „jawohlt” a nem értett témára, a
7319 4| házak oldalai fellombozva jegenyeágakkal, az ablakokban megjelentek
7320 15| haragos dalát tanítja a jegenyefák zenekarának, amíg András
7321 8| embereket, azokat a nagy jegenyefákat ott a szigetben; pedig azt
7322 20| rendetlen házbul áll az, jegenyefákkal körülvéve.~Tudnunk kell
7323 2| itt gúlákat emelnek zöld jegenyegallyakból; amott diadalkapu készül
7324 4| az elemekkel, mik eddig a jegenyéket tarták megszállva, s amiknek
7325 13| mérföldnyire hurcolja a jeges, fagyos, hosszú földsarki
7326 17| ez! fölébredésre vár. E jégtetem nem a földé még; az enyém
7327 17| szellemet odabenn, mely egy jégtetembe van lezárva!~– Üldözik őt,
7328 1| szobaleánytul tudom, hogy jegyben is jár a kisasszonnyal.~–
7329 33| senki, ha e letörölhetlen jegyek nem maradtak volna fenn
7330 15| sereg parancsnokai fogák a jegyeket kiosztani. Ha az első osztja
7331 20| egyik vége kék, másik veres, jegyezgetett valamit egy hosszú papirosra.~
7332 3| élhetek, meg kell önnek jegyeznem, hogy apám, nagyapám, minden
7333 23| Ezentúl mindennap fel fogom jegyezni, amit felőle álmodom, mert
7334 15| beszólt:~– Nagyasszonyom. Jegyezze fel magának ezt a napot,
7335 35| A férj jegygyűrűje~Szerafinnak két nappal elébb
7336 12| opálkőben egy fekete kereszt, ez jegygyűrűm… Nőmtől kaptam azt menyegzőm
7337 19| ászokfát fölemelték, a veres jegyre csakugyan ráakadtak; most
7338 1| olvasni, most szavalni – jegyzi meg rá hamis mosolygással
7339 15| s az évszámot betűkkel jegyzik fel belé.~És eszerint nem
7340 33| odabenn írtál, a fiatal jegyző elmondta nekem.~– Úgy, kérlek,
7341 14| embergyilkos „ván” „vén”-jeivel, számlálván, fizetvén, s
7342 18| rágalmaz.~– Miért?~– Annak a jele, hogy védelmezi magát ellene.~–
7343 Ut| az élcet csinálta, hogy jelenben nagy Magyarországon a leggazdagabb
7344 2| ünnepélyesen kihagytak e jelenésből.~– Az nem jó gondolat –
7345 22| játék elkezdődött! A kegyed jelenése következik! – hangzott az
7346 1| azon nyalka ifjaknak volt jelenésük, kiket azon időben patvaristáknak
7347 22| Akik látták őt abban a jelenetben, amidőn egyedül marad, és
7348 32| szenvedély, a féltés minden jeleneteiben.~És Róbert rémképe végképp
7349 21| fájdalmas hatása volt e jelenetnek, szeretett volna menekülni
7350 28| Nem emlékezik ön azon jelenetre, midőn Volozov herceg kertésze
7351 10| soha nyomtatásban meg nem jelenhettek; itt beszéltek Louis Blancról,
7352 1| vigalomban honi kelmékben jelenjenek meg.~Hanem az újabb időkben
7353 16| dúl már, az idegek érzik jelenlétét, de egy hatalmasabb erő,
7354 29| néha Melchior szaporított jelenlétével.~Itthon viselte aztán mindenki
7355 29| hogy meg fognak előtte jelenni, és visszatartja lélegzetét,
7356 16| meg a szalmacsutak mit jelentenek, le kellene roskadnia a
7357 8| vajon a várkormányzónak jelentessék-e be az vagy a hadügyminiszternek?~
7358 3| volna itthon, akkor nem jelenteti be magát, hanem csak látogatójegyét
7359 35| vezetni a terembe.~Éjfélig nem jelentkezett.~Hiszen éjfél éppen a hazajáró
7360 10| kérdé Melchior sokat jelentő hangnyomattal.~– Bizony
7361 1| karzatról neje is jól látá a jelentős mozdulatot. Aznap délután
7362 1| ezeknek mélyebb közjogi jelentőségük volt valaha.~Ez a szó „nemes
7363 35| sokat válogass bennem, hanem jelents be.~– Van uraságodnak látogatójegye?~–
7364 3| hogy pedig e részben mit jelentsen e szó: »kinyilatkoztatott
7365 2| mindnyájan egy dologban jelesek. Te a szónoki pályán aratsz
7366 6| markolatra tették kezeiket, annak jeléül, hogy ha még magátul akarna
7367 32| éppen rendkívüli időket jelez. Nagy bajának kell lenni.~
7368 1| tudja ön, hogy mit szoktak jelezni. Ezt nemcsak hallotta Hargitay,
7369 12| itt-amott egy olyan özvegy fűz; jelezvén, hogy ott szilárdabb a földtalaj.~
7370 21| arcvonásai visszanyerik eredeti jellegüket, s az utolsó szavaknál annyira
7371 30| Egyes-egyedül Juditban. Az ő jelleme legerősebb valamennyié között.~
7372 29| valaki, aztán a nyilvános jellemével ne sokat törődjék az ember;
7373 30| ömledezéseit a cigányok jellemrajzai fölött félbeszakíta a nagy
7374 9| átolvasták a csalhatatlan jellemző okiratot, azalatt az öreg
7375 6| pillanatban feledve van jelmez, színpad, körülálló nép;
7376 9| melyik változandóbb? A jelmez-e vagy a jellem?~… A leégett
7377 32| özvegyruha nagy alázatosság jelmeze; de azon időkben, akik azt
7378 22| jött, egy cselédjével, ki jelmezeit vitte előtte, nagy kétfogantyús
7379 1| koldusok ezentúl is szokott jelmezekben.~Ez elhatározás elég rejtélyes;
7380 1| igazító-, emlék-, díszlet-, és jelmezpróbák megtartattak, az előadás
7381 11| hajtókáján három aranycsík jelölé az ezredesi rangot.~– Van
7382 1| helyessége felől.~Lávay is a jelöltek sorába tartozik. Igaz ugyan,
7383 34| akarja elhinni, hogy más jelszavak igazgatják a napok történetét.
7384 Ut| mely kimondta az őszinte jelszót, amihez tartsuk magunkat: „
7385 11| kaparni) a salva guardia jelvénye. Két oldalán kertek vannak,
7386 34| Szerafin.~„Hajdan sas volt a jelvényem, ~Most bogár szól dalaimba; ~
7387 10| helyet találni a kálvinista Jeruzsálemben, ahova a jövevény fejét
7388 6| mintha e zsibongás, mely Jeruzsálemi Endre trónját mint háborodott
7389 21| az üvegház közelében.~– Jézusom! – sikolta fel Szerafin,
7390 24| hogy ön egyszerre olyan jóakarójuk lett.~– Magam is. Hanem
7391 25| tisztelni fogom, mint egyedüli jóakarómat.~Azzal nyakába keríté nagykendőjét,
7392 21| amikben két- vagy hárommillió jobbágya lakott, akinek darabját
7393 1| megyegyűlésen tartott a jobbágyfelszabadítás kérdésében.~– Ah!~– Nem
7394 2| Ugye nem szereted. Pesten jobbat kapni. Mondja csak Pusztafi
7395 2| kevesebb cselédet tartott, s jobbnak találta a rántott levest,
7396 29| utasítá vissza az engesztelő jobbot, s kihívást intézett balsorsa
7397 14| fővárost oldalba fogja.~Itt jobbról-balról egy jótékony akácfaültetvény
7398 28| változtatta arcát.~Hogy jöhetett ez az asszony ily védlevél
7399 13| semmivé lenni látott?~– Hogy jöhettél utánam?~– Csodálatos utakon.
7400 25| asszonynéném, hogy be ne jöjjek, oly kínálgatólag tekingetnek
7401 32| férjül. Kérem, még mindig ne jöjjünk indulatba, se kegyed, se
7402 16| mértföldnyire gyalogolva, ha nem jön-e szemközt Juditja? Mint fog
7403 8| elmennék innen, soha vissza nem jönnék többet. De nem tudok már
7404 31| vannak? Mit csinál a kicsike? Jönnek-e már a fogai? Vigyázzon rá,
7405 29| okiratról; ha megvolna, felém se jönnétek; összebeszéltetek, szeretnétek
7406 1| azt feledtem honn, amiért jönnöm kellett – szólt az ifjú
7407 2| egész alak messziről hirdeti jöttét kiállhatlan parfümillatával.
7408 29| őnagysága saját úri jószága jövedelméből élhetne. Nos azonban, ha
7409 10| gazdag nélkülözni tanult; jövedelméhez nem nyúlhatott, azok a holdon
7410 21| évenként tíz-húsz millió rubel jövedelmet húzott. – Hogy egész pontossággal
7411 20| termékeny homok.~– Aminek a jövedelmi átlaga évenként legkevesebb
7412 32| Köszönöm. Éppen csak azért jövék, hogy megtudjam, miért váltok.~–
7413 32| semmiféle alakkal nem bíró jövendőbe, hogy az ismerős múlt újra
7414 28| kezét megcsókolni. Csak a jövendölés teljesedik bé. És az nagyon
7415 5| szelétől, mely nem mondja a jövendőkre: „ha élünk.”~Daliás zsinóros
7416 10| volt, hogy soha neki se jövet, se menet, egy hajaszála
7417 30| hogy mi kifogásai vannak a jövetel ellen, s azután, ha másképpen
7418 33| nejének, gyermekének vagyona, jövője áll kockán, annak a másik
7419 30| szavamra nem figyelmez. Kegyed jövőjének tartoztam e szóval, Szerafin.
7420 30| világi állásáért munkál, jövőjét építi, kötelességeit rója
7421 13| alól rákiált a szemközt jövőkre egy kellemetlenül ismerős
7422 13| távolban volt a szemközt jövőktől, s széltében elfogta az
7423 30| nevezem ki jogigazgatómnak, s jövőre Fertőy barátomat a legártatlanabb
7424 4| ezt szeretem. Ne gondolj a jövővel; a bátor szív előtt meghunyászkodik
7425 15| városba be lehetend jutni.~– Jóformán éjszaka lesz, mire a Mátyás
7426 2| szülők, kiknek az isteni jog királyi hatalmat adott gyermekeik
7427 30| igen nagy úr! És micsoda jogalapon?~– Osztályújítás. Osztályt
7428 2| én a lázítás és pártütés jogát emelem fel ellenük; s ha
7429 30| Volozov herceg uradalma jogigazgatásával kínáltatott meg; mit szólsz
7430 30| viszonyban.~– Ön felmondaná a jogigazgatói állomást?~– Elhatározásom
7431 30| magyar ügyvédet választani jogigazgatónak; kit ajánlanék neki? Én,
7432 30| egy tekintélyes urodalom jogigazgatóságát csak úgy egy álom alatt
7433 24| mienk volt, mely valóságos jogos igényeket adott kezeinkbe,
7434 22| Mi okért tapsolnak? Mi joguk van hozzá?~Azután csendesség
7435 23| kénytelen volt elismerni azt a jogviszonyt, mely szerint a más szobájához
7436 30| mindig kegyelt emléke, a jóindulat, melyet kegyed balsorsomon
7437 28| Tehát csupa atyafiságos jóindulatból?~– Nem. Ámbár az irónia
7438 13| hiányzik; minden kenyér jóízű nekem, ha téged látlak.
7439 9| tisztelt urak lesznek olyan jók, hogy ezt mint tanúk, előttemezik.~
7440 9| leterített gubára, akkor olyan jókat nevetnek mindezen, mintha
7441 29| egész sorral kilátszottak jókedvében.~– No, ezt vártam öntől;
7442 33| megelégedéstől ragyogott, mely kitörő jókedvvé fokozódott, midőn Bélát
7443 14| ostorát maga mellé, s egy jókora kulacsból nagyokat húzott,
7444 3| nagyon.~– No, ennek ugyan jóleshetett az a két forint! – döcögött
7445 18| összehajtogatva. Milyen jóleshetik az valakinek, aki most tizenhét
7446 1| szerezhetett magának a lakosság jólétéről, midőn a templomokból kijövő
7447 33| visszanyert vagyonukra, sem jóllakott bosszújokra, sem szerelmük
7448 31| napaasszonyt olyan erősen jóltartotta. Alig várta ő maga is, hogy
7449 35| szépasszony’-t üdvözölni jőnek.~Nem kerülhetem ki a fényt,
7450 19| zsákmányt megfelezni vele jópajtásilag.~Úgy tett tehát.~Hubert,
7451 34| rettenetes pénz. Egy szőnyegész Josefstadtban, ki együtt volt velem bezárva,
7452 1| a szomszédba – felelt rá Jóska, Baraczkyék lakája, nagy
7453 1| Charlotte mindannyiról nagy jóslatokat tesz, s mikor Blumnéval
7454 30| ügyek nagyon megnehezültek a jószágain, s a bécsi doktor, ki eddig
7455 21| rubelével eladni; s amely jószágért évenként tíz-húsz millió
7456 2| fiam; van nekünk kis falusi jószágunk, kimegyünk oda; te jó gazda
7457 14| ajánlom.~A szekeres ember jószívűen kezet szorított hajdani
7458 1| szemeiből csupa ügyetlen jószívűség néz ki.~– Mutasson be hát
7459 15| dióhéj ebben a zivatarban. Jótét lélek arra rá nem ül ma.~–
7460 34| regényekben, hogy az emberek a jótéteményeket meg szokták hálálni, s azokra
7461 8| Addig is pedig, utólagos jóváhagyás reményében, elhatároztatik,
7462 12| előrehanyatlott, mintha jóváhagyást intene rá.~A költő azzal
7463 11| más – dörmögött odabenn jóval szelídülten a fogatlan oroszlán,
7464 1| Ha ön valakit megsértett, jóváteheti, megkövetheti, megverekedhetik,
7465 30| mondhatok kegyednek, hogy oly jóvátehetlen balsors fogja kegyedet ez
7466 13| tőlem, és igazuk volt. De jóváteszem hibámat: meghalok. Feloldalak
7467 1| látni, amint a templom felől jőve, két átelleni kapun begördültek.
7468 20| foghatja fel, aki ismeri egy József császár idejében lerakott,
7469 14| már a rúdjával.~Amint a józsefvárosi toronyban ütötte a háromnegyedet
7470 18| ellen védelmezni.~– De ’jsz az, barátném, meg nem véd.
7471 8| Phatrolra mhenni! Héhn? Jubilátus huszár major! Mangalétát
7472 14| mindig azt mondtam: jaj, Juci kisasszony, lelkem, bizony
7473 30| itt bízni? Egyes-egyedül Juditban. Az ő jelleme legerősebb
7474 33| szólt Szerafin.~– Igen, Judité.~– Az én „férjem” ellen?~–
7475 30| Szerafinét Béla ellen, Juditét pedig a herceg ellen.~Lám
7476 2| tudakozódtam felőled meg Juditod felől; a bivaly elmondott
7477 2| kalappal kezében, amíg írtam) Juditodhoz egy levelet, mely szóról
7478 7| címlapján e szót olvasá:~„Juditomnak.”~Nem tudta mire vélni ezt.
7479 21| lecsüggesztett arcára, de midőn Juditról, a vele találkozás reményéről
7480 34| eltemetheti. Lesz fáklya, kivont jurátuskard, cifra koporsó, babérkoszorú,
7481 29| pedig olyan tökéletes doctor juris utriusque, amilyen csak
7482 14| hogy egy távollevő barátjáé jusson eszébe? Ki tenné azt, hogy
7483 19| családi ügy. Mármost hát láss jutalmad után. A borokat palackokban
7484 2| írásáért! Hát mikor az első jutalmat kapta! Hát mikor iskoláit
7485 33| azért, hogy majd öntudatod jutalmaz, a világ becsülni fog, s
7486 10| nagyon bőkezűleg szoktak jutalmazni, ha sikerül, annál rövidebben
7487 22| onnan ismét vissza, hogy a jutalmazó közönség kihívására előjöjjön
7488 34| kieszközli, hogy úrnője színe elé juthassak.~Hahhahhaha!~
7489 33| nevet hallottam, ami nem juthat többé eszembe.~Annyit bizonyosan
7490 17| találhatná azt ki? Hogyan juthatna az az üldözött kezébe?~A
7491 21| franciául érteni. Amint ilyenhez juthatnak, rögtön utazni fognak külföldre.
7492 23| mintha Szerafinnak ez úton jutnának a módszerek a divatkirálynői
7493 13| eljutottam, innen ki is jutok: ahhoz nem gyávaság kell,
7494 1| pártját találjuk diadalra jutottnak, midőn vándorszínészek pártolása,
7495 16| valamerre; bolond helyre jutottunk itt. Most mindjárt vége
7496 29| bizonyos, akinél most van, juttathatná önnek a kezébe oly roncsolt
7497 33| ha e levelet feltöretlen juttatod kezébe.~– Tégy vele, ahogy
7498 13| Mi lesz velünk? hogyan jutunk tovább? hol állunk meg?
7499 3| lépni, hogy egész az ajtóig jutván, mindig szemben maradjon
7500 30| túlnan rajta. Abban a chamois kabátban.~– Úgy? Az is egy színésznőnek
7501 29| mindenesetre új.~Nemcsak a kabátnak, a salüpnek, a krinolinnak
7502 35| mivel egyúttal ez az alsó kabátom is, hát csak hagyd rajtam.~–
7503 1| szűrös embert ráuszítja a kabátosra, akinek a nevét úgy fogják
7504 21| borsos kelméből készült kabátot viselt, megholt nejét gyászolva,
7505 31| történik itt meg amott a zárt kabinetekben? Hol jár most ez meg az?
7506 17| a lélek öntudatát kezdé kábítani; mentől jobban hanyatlott
7507 5| elvette szavát. Halálos kábulatban engedi magát az egész embertömeg,
7508 3| a két forint! – döcögött kacagásformán Hargitay.~– Nem mondhatnám –
7509 9| mint a nyomorúság.~Milyen kacagásra méltó dolog az, mikor az
7510 30| Ole-Bullnál. Csak úgy félszemmel kacsint le ránk, de azért már kitalálta,
7511 8| ott. Lett volna legalább kadét. De egyenesen közlegény!
7512 23| rakott delnők; a prémes kaftánok az ó-nemesek vállain; a
7513 5| Duna mély fenekéig, ahol a kagylók teremnek!~E szerencsétlen
7514 11| nincs semmi; a búvár szedi a kagylókat, mikben a gyöngyök termenek,
7515 10| kár. Aki úgy lakott jól a kakassal, mintha fácánhúst evett
7516 32| rózsabokrokkal, a penzióba tett kaktuszokkal, az amputált trillage-okkal
7517 Ut| tömlöc, nehéz vasban.”~– Mi a kakukk? – mondám én az auditornak –,
7518 22| jókedvű társaság az ő költött kalandjainak meséjén mulatta magát, ő
7519 25| az érdekesnél érdekesebb kalandok közrebocsátásában, egy úri
7520 10| gondviselője a felső hadsereggel kalandoz, ő oda utána nem megy. Voltak
7521 31| akik szép strucctollas kalapban, volantokkal rakott krinolinban
7522 29| Ez csak külső illem. A kalapemelés nem kötelez még semmire.~–
7523 7| tőle; sem az a toll, mely a kalapokat ékesíti, sem az a toll,
7524 6| nagy sárosan, összegyűrt kalapokkal a színpadra; a nép kívánta,
7525 32| útján. A büszkeség olyan kalauz az életben, mely az embert
7526 34| semmi könyvet sem vesz, csak kalendáriumot, tehát a kiadók nem mertek
7527 8| kanári megölte a másikat a kalickában, s ma már a fehércselédek
7528 23| mesélni, hogy hol van az a Kalifornia, amelynek bányái e hangadó
7529 8| eltaszítottam előlem, csak úgy kalimpázott. Még ő engem vasra veret!
7530 32| állatigéző jelenléte alatt kalitjában; keble hevesen hullámzott,
7531 10| szobában is látok vagy hatot a kalitkában.~– Ah, uram azok drága galambok,
7532 10| egyet a galambok közül a kalitkából; mégpedig egyet a legszebbek
7533 3| hattyúprémes zekében, milyen kalpaggal fognak a hintó mellett lovagolni.
7534 4| bársonyöltözetben; kócsagos, forgós kalpagokkal, villogó szablyákkal, miknek
7535 2| valahára mégis egy gyufát a kályha vállán. – Azzal szépen időt
7536 34| anekdota-kapitálist csináljak, s a kamatjaiból éldegéljek. Tehát Szerafinról
7537 22| vette őt észre.~Amint a kút kámváját hallotta zakatolni, hirtelen
7538 9| Vagy mikor sok a vendég, s kanál hiányában Szerafinnak a
7539 1| mozgékony volt, mint egy kanárimadár, és éppen olyan kifogyhatatlan
7540 Ut| az még nem elég, hogy a kancellár beleegyezett; még én is
7541 1| rögtön sürgöny küldetett a kancelláriához önnek denunciációjával.
7542 Ut| utána Bécsben az udvari kancelláriánál, hogy az engedély megadassék
7543 2| mondja, hogy már ezentúl kancellistájának sem veszik be sehova az
7544 13| kiáltott csapatjának, mire ez kancsukájához kapva, gyorsabb mozgásba
7545 13| Mert nem a kardcsapás, a kancsukaütés az, ami nem gyógyul be.~
7546 35| becsengeté komornyikját, hogy a kandallóba tüzet szítson, mert fázik.~
7547 33| Végeztem velök – s azzal a kandallóra mutatott. – Itt ég az egész
7548 33| felsikoltott, s visszakapta lábát a kandallótól, mintha az égette volna
7549 22| kezdett.~A belépő nőcseléd kandian tekinte szét a szobában.~–
7550 1| másnap Y. Z. Q. stb. jön a kándidáltak sorába, s Charlotte mindannyiszor
7551 30| történt vele. Látta, hogy a kanóc kialudt, nem jó volt.~Azzal
7552 30| röppentyűt, s ki akarta húzni a kanócát, hogy majd újat tesz bele.~
7553 19| iramodott vele, dacára az égő kanócnak, a szeglet felé.~Pusztafi
7554 15| rendes járt útról, s nagy kanyargásokat tett dűlőutakon, szőlők,
7555 31| szavakat.~Az asztalka nagyot kanyarított; ez volt a manupropria a
7556 8| nézz! Balra nézz! Jobbra kanyarodj! Állj! Indulj! Egy kettő,
7557 16| Az egyetlen út hosszan kanyarog a völgy mentében végig;
7558 16| emléke nem csalt. Az első kanyarulatnál, mely egy erdős domb mögül
7559 1| megijesztett, azt soha többet nem kapacitálhatja afelől, hogy ne féljen öntül.
7560 1| magasra viendi, ez nagy kapacitás; még alkancellár is lehet.
7561 34| lepedő hírlaphoz, s ott kapáljam az európai diplomácia tetteinek
7562 19| cincogás a szögletekben, a kaparás a falon, az asztallábak
7563 11| mosta le, vagy segítettek is kaparni) a salva guardia jelvénye.
7564 14| elfog az utcán?~– Ki is kapartam volna a két szemét.~– No
7565 35| mint a mentő szalmaszálhoz, kapaszkodik egy tétova eszméhez; úgy
7566 12| rövid időre elsötétül, te kapaszkodjál nyakamba, s én utat vesztek
7567 14| szólítá már a hátulsó ülésben kapaszkodó fehérnép.~– Kapor bácsi,
7568 2| mond; sért, de rajta nem kapatja magát.~– Hanem hát beszéljünk
7569 31| akit a rang és cím nem kapatott el, hogy régi ismerőseit,
7570 35| selyemhez juthatott, azt viselte kapcának és zsebkendőnek, a legalacsonyabb
|