120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
7571 23| midőn a lánc kezére volt kapcsolva, hirtelen elkapta azt férje
7572 10| előfogatot reggelig nem kaphat. Kész volt ráállni.~A vendéglőben
7573 29| megelőzheti őt, s kezébe kaphatja a veszélyes okmányt szinte
7574 17| nyomozni?~– Amíg csak meg nem kaphatják. Első osztályú szökevény.~–
7575 19| kapott; már amennyit éppen kaphatott.~A bútorzat állt egy asztalból,
7576 32| dolgában. De ha meg nem kaphattam őt, rá fogok találni a gazdag
7577 30| asszonynál van az a lelki kapitális, mely fölér az ő gyűlöletével,
7578 15| mint bizonyost, hogy a kapituláció alá van írva; holnap fogják
7579 28| veszedelem alól; ő a komáromi vár kapitulációjakor jelen volt, íme itt van
7580 15| társaktól, hogy ma fogják a kapituláló hadseregnek kiosztani az
7581 29| divatot, úgy, ahogy készen kapja a boltban.~Azért természetesen
7582 5| tehetetlen erőködéssel kapkodva mentő tárgyak után. Legiszonyúbb
7583 17| ha azt mondja – felelt a káplár. – Ne is beszéljünk erről
7584 Ut| alhadnagyból, egy őrmesterből, egy káplárból, egy frájterből és egy közbakából.~
7585 16| fakalapáccsal jelt adni a káplárok a lovas katonáknak az abrakolásra.~
7586 34| velem összevesztek, epelázt kapnak utána. Azok közé szeretek
7587 30| ügyvéd volnék, két kézzel kapnék az ilyen alkalom után. Mit
7588 11| felvonva, tornyok lecsüggő kapocsvasaiba felaggatva.~Egy kert az
7589 22| esemény után, midőn levelet kapok Szélaknaynétól, melyben
7590 11| mellett; abban az utolsó kápolnában esküdtek meg, mely körül
7591 17| Hiszen saját szemei is kápráztak már. Ez észvesztő jelenet,
7592 25| kisasszonyok mostanában azt kapták fel, hogy a katonai uszodában
7593 14| nekivetve a hátát a „Két kecske” kapubálványának, ott várta, míg Judit cselédje
7594 22| hogy az ő lábnyomai a te kapudban fognak végződni…”~Judit
7595 11| intett, s a messze elnyílt kapuhasadékon bekémelt az udvarra; azután
7596 2| személyesen Bárzsing vitézt a kapuig, behítta a szobába Cickét,
7597 11| mind repülni készül, az ő kapujából nem bámészkodik ki látvágyó
7598 5| hajadonfővel a megyeház kapujáig; nagy nehezen bírta elszilajult
7599 1| az olyan háznak, melynek kapuját ily hatalmas címer szárnyai
7600 1| zsinóros huszárja.~Mikor a kapuk ismét bezárultak a hintók
7601 15| sietni! Holnap megnyitják a kapukat, s mindenki mehet egyenesen
7602 1| családjával.~A két átellenes kapunak, ha nyíltak is, megvoltak
7603 35| meg a többi cselédektől, a kapustól.~Vencel elment tudakozódni,
7604 6| ne hínák ki annyit, hogy kapuzárás előtt meghalhatna a harmadik
7605 3| leányomat érni. Ismerem Lávay karakterét. Ha ő megtudandja, hogy
7606 29| megnyugszik abban, hogy ő még ráér karaktert kifejteni; mindig kész mulatók,
7607 31| örül valaki megtörténendő kárának.~Mikor aztán az asztalka
7608 4| Úgysem fogja senki meghallani kárba veszett dikciódat; legalább
7609 2| feledtetni a műkedvelői előadás kárbamentét. Nem elég, hogy Hargitay
7610 1| kalappal, esős időben fekete karbonári köpönyegben, s csupán egészen
7611 14| mélyen, mint egy tű véletlen karcolása; hogy én ezt az arcot vérezni
7612 14| alabástrom szépségű homlokon egy karcolást ejtsek éles vassal, bárcsak
7613 17| kilenc volt.~A házajtóban kardcsörtetés hangzott, mely egész a szobaajtóig
7614 8| csendesen a fal mellett, ez a kardcsörtető elém toppan, s a vállamra
7615 2| hajdú fog állani, kivont karddal és panyókás mentében; azt
7616 1| gomb, lánc, sarkantyú és kardhüvely, valódi, igazi ezüst, nem
7617 12| cudar halottevők iránt, hogy kardjához nem nyúlt ellenük, hanem
7618 12| sírt ásni?… Megvan-e még kardod? Az nagyon jó… Hajamból
7619 4| nemsokára, a csákókat és kardokat bizonyosan belelökték a
7620 4| kék mentékben, tarsolyos kardokkal; török muzsikával haladó
7621 5| hömpölygött alá; néhány karfa utánuk esett; akit ott talált,
7622 5| ágastul letört, egymásba és a karfába kétségbeesetten kapaszkodva;
7623 35| tegnapi lakomán használt ezüst kargyertyatartókat, s ingujjra volt vetkőzve.~
7624 34| üdvösség előíze-e az vagy kárhozaté; de az valami túlvilági
7625 15| megragadta és vonta le magával a kárhozatos sírba.~E kéz szorítása most
7626 31| járnak, s az ember fiát kárhozatra viszik.~– Anyám! Nem hiszi
7627 5| villant át agyán, ami rokon a kárhozattal.~– Hát az anyám!~S mintha
7628 21| Pedig nincs. Az egész világ kárhoztat, rágalmaz, megítél. És az
7629 19| olajfestékkel van festve egy karika. Ott azon a helyen kezdd
7630 21| világ minden bolond lapja karikatúrában örökít, hanem éppen a szabadelvű
7631 2| és rojtos csizma, feltűrt karimájú kalap. Egészen 1861-iki
7632 31| dicsőségtől van környezve, karjaiba vetette magát, s nőül ment
7633 6| úgyis kiragadták Bélát Judit karjaiból, s látnia kellett, hogy
7634 11| ki csonka, félig száraz karjaikat, mintha azok is mind rokkantak
7635 5| költő kiemelte őket erős karjaival mint két gyermeket a bölcsőbül,
7636 5| gondolatja. Kedvesét, ki őt eddig karjánál fogva emelte és vitte fáradságosan
7637 5| előbb térdével, azután karjával, azután homlokával koccantva
7638 16| András, hogy az a kettős karó, meg a tábla, meg a szalmacsutak
7639 29| azt?~– Óh, kérlek. Mikor karodba fogózva megyek veled az
7640 8| majd dikciózni a tekintetes karok és rendek?~A harmadik pohár
7641 Ut| csendháborítás által okozott károk megtérítésére.~Hát ez idáig
7642 30| ezt tehesse, át kellett karolnia a hölgy térdeit, s annak
7643 34| ének már az, csak rímes káromkodás. Mikor meg fogok halni,
7644 13| legkisebb alkalom van rá, káromkodjék bőven és hangosan; aztán
7645 15| kellett arra, hogy most káromkodni kell; mindjárt megértette
7646 16| egy kisgyereket vinnék a karomon.~Judit elkezde csendesen
7647 30| A herceg vitte magával karonfogva Lávayt, s míg a folyosón
7648 30| mámoros fővel levette a karóról a röppentyűt, s ki akarta
7649 16| előtt meglátott két levert karót, a két karóra kötve lógó
7650 29| melltűkben, inggombokon, karpereceken, pálcafogantyúkon; másik
7651 23| kedélyes delnő közelében nagy kárpótlást leltek leereszkedésükért.~
7652 32| semmit. Gondoltam: Fertőy karriert fog csinálni, tárt útja
7653 14| végezni, s szép fejét a karszék támlájára hajtva, nagy eleven
7654 23| kényelmesen végigdűlt a karszékben, és olvasá neje titkait.
7655 24| találok.~E szónál felpattant a karszékből Bárzsing, hogy erkölcsi
7656 11| térdekkel kelt fel csikorgó karszékéből, s rideg, kenetlen hangon,
7657 7| edények; ez a zsámolyka karszéked alatt, ez a szőnyeg ágyad
7658 1| míg velük átellenben egy karszéken Charlotte foglalt helyet,
7659 34| Elfelejtesz mindent! A kart, mely küzdött, a szívet,
7660 12| meg volt ő halva jól.~A kartács combját zúzta szét, s a
7661 12| fordítottak ellenük, s egy kartácslövés a mocsárba verte az ellenállókat.~–
7662 12| magával be a mocsárba; még egy kartácslövést küldtek utánuk, az megsebesíté
7663 25| nem illett volna szürke kartonruhájával, kötött kesztyűjével; –
7664 34| hőse Volozov herceg; tánc, kártya mellett tölteni az éjt,
7665 1| nem is szivarozom, s semmi kártyához sem értek.~– Nincs vagyoni
7666 12| leterített köpönyegen zsíros kártyával játszanak ismeretlen pénzjegyekre.
7667 9| Óh, igen. Most ment be a kártyázó szobába.~– Ugyan édes lelkem,
7668 23| helyett inkább a férfiakkal kártyázott, s még ott is azt a gorombaságot
7669 9| egyetlen cipő a világon, mely a kárvallottat tulajdonosának ismeri. Vagy
7670 30| látni szokás; még tán a karzaton ülőket is.~– Te Elemér,
7671 1| hallotta Hargitay, de a karzatról neje is jól látá a jelentős
7672 22| ötszáz forint „purum”.~– Ez kasszadarab lesz.~Az utca egészen csöndes
7673 21| szájról szájra adni, kinek kastélya egy időben valódi sebesültek
7674 22| jelenet után rögtön eltűnt a kastélyból, senki sem tudta meg, merre;
7675 30| ha ezt a napot túléli a kastélyom, anélkül, hogy fel legyen
7676 21| meglátogatták Fertőynét, s meghívták kastélyukba, s úgy illett, hogy Szerafin
7677 4| elkapva, mint a vihar a kaszált füvet. Néhány percig lehete
7678 15| esztendeig lett volna a kaszárnyában, s ott tanított volna huszárújoncokat!~
7679 21| időben valódi sebesültek kaszárnyája volt, ki később menekültek
7680 8| a nagy városok, várak és kaszárnyák átka, az amerikai plága,
7681 6| első emeletét a nemzeti kaszinó tartá kibérelve, a földszintet
7682 30| alatt megtette a körutat a kaszinóban.~Mindenki igen zseniálisnak
7683 30| búcsút vett tőle, s lement a kaszinóerkélyre, helyet foglalva Dombay
7684 23| közepén találták magukat: katangkórót fogva nyúl helyett.~Fertőy
7685 20| úr hivatalos minőségben katasztrális-bizottsági-reklamacionális-törvényszéki segédbiztos.~Kolbay csak
7686 1| egészen véletlenül jött. A katasztróf onnan eredt, hogy Hargitayné
7687 10| Vajon elégett-e a nagy tűz katasztrófa alatt? Vagy valaki megmentette
7688 El| kiemelkedését, elbukását – politikai katasztrófokat fogtok találni.~Kérdezzétek
7689 6| élettörténet volt ez rá nézve, tele katasztrófokkal, mik egy évtizedet betöltenének,
7690 2| ebédelni híva a perlekedőket, e kategorikus intéssel:~– Hagyjátok már
7691 8| uram pedig igen nagyhitű katolikus vala, s annálfogva azt felelé,
7692 9| felelt szilárdul Lávayné. – Katonadolog ez; éppen ide tartozik.
7693 Ut| küldte a németeket és a katonákat, azok tisztességes idegenek
7694 9| beront egy idegen férfiakkal, katonákkal tömött házba, hogy ott egy
7695 16| adni a káplárok a lovas katonáknak az abrakolásra.~Tehát baj
7696 11| feszülten nézett végig a fiatal katonán, ki barna, vörös zsinóros
7697 8| hazatalálni. Tartották magukat a katonaregulához.~A sereg zöme és java a „
7698 32| keményebben tartva fel nyakát katonás nyakörvében. – Az emberek
7699 8| akkoriban igen kevés rendes katonaságból állt, egy zászlóalj nemzetőrség
7700 8| süvegéhez emelve kezét katonásan.~– Hát csak gyakorolja rekrutáit?~–
7701 8| Mangalétát fogni, gyalog katonasorba állni és dob után menni,
7702 1| A sárga kapun többnyire katonatisztek jártak ki és be, kik azon
7703 9| tájékára, aki sohasem beszélt katonával, éjszaka be akar rontani
7704 16| Egyszer aztán egy mély kátyúba vágott le a kerék, ahonnan
7705 16| alá, utóbb sűrű pelyhekben kavargott, s eltakarta egyszerre a
7706 8| nőtt már, s forgó tölcsérré kavarta a zsarátnokot; a füst, a
7707 9| hevenyészett tetőzettel egy kávéházat szereltek fel, mely az ostromágyúk
7708 10| kerek asztalt az Úri utcai kávéházban, melyet reggelenként költők,
7709 9| romutcákon keresztül egyenesen a kávéháznak tartott.~A két kísérő látta
7710 10| egyedül ült kétszer-fehér kávéjánál a közvélemény asztala mellett,
7711 3| hosszat, s azalatt untában a kávémalomban hagyott kávét megőrölje?
7712 15| Jó lesz sarkantyút adni a kávénak. Előbb sarkantyút neki!
7713 25| nemcsak friss dinnyével és kávéval, hanem friss pletykákkal
7714 8| tüsszögve vágtat előre a kavicsos országúton, kezével a saraglyába
7715 30| gyermekkorunkban, mikor ön egy kavicsot, amit öntől el akartam venni,
7716 19| együtt.~Így jutott a k…i kazamatákba.~Ő volt az, ki miután hiába
7717 18| Szerafin meggyszín piros kázsmér ruhát viselt pálma szegélyzettel.
7718 33| selyemfürtökkel, azzal a márványfehér kebellel, zokogástól vonagló vállakkal: „
7719 6| szentélyhez, mely annyi fiatal kebelnek áhított Olympja, a nemzeti
7720 7| egy kis médaillont viselt keblében, annak egyik felén egy férfi,
7721 9| egészen más moraj, ami a kebleket hevíté.~De nem akarom én
7722 28| orangériában egy szép asszonyt kebléről felriasztott?~– Uram!~–
7723 El| ha rokonszenv után vágyó kebletek egy ideálért sóhajt, férfi
7724 21| nejével, s a herceg igen nemes keblű férfi volt, ki még a hatodik
7725 14| nekivetve a hátát a „Két kecske” kapubálványának, ott várta,
7726 22| gyalogösvényeken, miket kecskék vertek a hegyoldalakba.~
7727 14| az jó messze van; a „Két kecskénél”. Szívesen ideállnék a szekérrel,
7728 2| nálunk szokatlan spanyol kecskeszakállal. Viselete: sűrű gombos dolmány,
7729 15| bekecs eltakarja ugyan a női kecsteljes formákat, a magas katonai
7730 34| világ jelen állapotát saját kedélyében iparkodott visszatükröztetni,
7731 29| inggombokra. Vannak túlfogékony kedélyek, kik az elsőbb eseteknél
7732 1| tudhatsz praxis után.~Blumné kedélyesen nevetett rajta, hogy úgy
7733 Ut| viszonyok között, ilyen kedélyhangulat mellett jött létre a Politikai
7734 16| ősz lett. Hideg, borongós, kedvehagyott ősz. Az ember jól tudta,
7735 31| porhüvelyeiket; ellenben nagyon is kedvelői a gyors haladásnak, amiről
7736 3| megbízásokkal nem foglalkozom; sem kedvem, sem alkalmam hozzá.~– De
7737 2| csizmadia-lakozás, melyet az „én kedvemért” rendeznek, oda el fogok
7738 25| fiam sincs, akiért valaki kedvemet keresse.”~Ennél az utolsó
7739 2| felsóhajtva –, ki még istenében s kedvesében bízik.~
7740 4| ellenkezőleg, követelem, hogy kedvesed közelében légy, mert én
7741 2| akkor, ha mind való az, amit kedvesedről leveleidben írtál, vedd
7742 16| milyen hű lesz e férj örökké kedveséhez; mert hisz a halottak, akik
7743 31| asszonyoknak, akik távollevő kedveseik után tudakozódtak a table
7744 11| szeretők örömét, kik rég látott kedveseikre ismernek; és azt az önfeledt
7745 7| kettőt, a vagyont is és kedvesemet is.« Hasonló ott még csak
7746 29| az, akinek a leveleit oly kedvesen várták egykor, régen megátkozta
7747 8| kényszeríteni foga a végrendelet kedveséről lemondani s őt fogadni el
7748 15| amott függött arcképe a kedvesnek, rejtett függönytől takarva.
7749 2| emlékezetnek; ami ismét derült kedvet hozott a társaságba. A jó
7750 18| kocsiban jár. Fertőy rossz kedvétől pedig jó volt félni.~A régi
7751 1| terv kivitelére szokásos és kedvezékeny eszköz egy műkedvelői előadás
7752 5| Egyébiránt a legszebb idő kedvezett az ünnepélynek, a nap forrón
7753 1| ismerős világ általánosan igen kedvezőleg nyilatkozott az ön tehetségei
7754 7| más embernek is van esze. Kegyednél Lávay Béla úr mindennapos;
7755 32| Nem beszélek húgom. Csupán kegyedről beszélek. Kegyed özvegy
7756 23| azokat halmozá el látható kegyeivel, akikért sohasem kellend
7757 34| ismerne.~Végre ott volt e kegyelemdöfés.~„Még nyílik a partokon
7758 29| sem hallgatott olyan nagy kegyelettel, mint az öreg asszonyság,
7759 15| magam.~– Hát ki van még itt kegyelmeddel?~– Majd megmondom, ha elment.
7760 15| tőle:~– András gazda! Van kegyelmednek egy hányt-vetett kardja?~
7761 21| asszonyról van szó, akinek kegyelmességed udvarol; jól ismerjük azt.~–
7762 34| egymás ellen, s a mérhetlen kegyelmű úr mindnyájunknak azt, amit
7763 30| nem hoz. A múltak mindig kegyelt emléke, a jóindulat, melyet
7764 22| Óh, az nem a nagy urak kegyence, aki még jutalomjátéka után
7765 4| huszár nem szűnt meg egykori kegyencét pártfogolni.~– Csak ide
7766 3| Hargitay is ejtegetett kegyesen egy-egy körmönfont mondatot
7767 31| magamban, hogy meglátogatom kegyeteket, de holnap lesz a napja,
7768 25| szólt az öreg asszonyság –, kegyeteknél melegágyban keltik ki a
7769 32| Dobasson ki, kérem; mert még kegyetlenebb is leszek.~– Hallgatni fogok.~–
7770 23| kirohanjak rejtekemből, és a kegyetlenek lábaihoz vessem magamat,
7771 34| költeményeket szerzé, minő kegyetlenséget követett el egy nő iránt,
7772 Ut| énnekem őfelsége legmagasabb kegyével elengedte a hátralevő fogházbüntetésemet,
7773 5| a magas vendég előtt, ki kegyteljes mosolyát árasztja reájuk.
7774 30| szerelem, bánat, féltés, kéjérzet és sötét búskomorság; melynek
7775 30| hogy annak, aki be akart a kéjlakba jutni, elébb az egész kacskaringós
7776 34| jár vigalomból vigalomba – kéjt, mámort keresve, és nem
7777 34| tudhattad. Nem tegnap óta vagyok kéjutazáson. Mondd ki igazán: nagyon
7778 8| szűrdolmányos parasztlegény, kékbeli polgárember, kabátos kereskedőlegény,
7779 25| pápaszemes kígyót ingerlik, annál kékebb lett a taréja.~– Igaz, asszonynéném,
7780 1| hogyne röhögnének, mikor az a kékhajtókás cserepár tiszt azt kérdezte
7781 8| puskája végével a távol kéklő neszmélyi hegyek felé mutatott.~–
7782 30| orcával, melyet egyik oldalról kékre, másikról vörösre festett
7783 25| akartam. Én magam estem a kelepcébe; leszidtak, lepiszkoltak,
7784 33| hogy belevesszenek saját kelepcéikbe. Bele is vesztek! Így jó.
7785 13| Nyugatnak, északnak orosz hadak; kelet felé ismeretlen hegyi utak,
7786 9| ilyen embernek volt nagy kelete. Utánajártak, felkeresték,
7787 1| akkor! S ami beszéde után keletkezett, az a hevült zaj, amiből
7788 1| még jobban rágalmazzák, kelj védelmére.~Szerafin azután
7789 18| Új név! Még ezzel is meg kell-e ismerkednünk?~Szerafin kacagott.~–
7790 22| is minden apró színpadi kellékre figyelmeztetnie, hogy el
7791 6| ki évei dacára igen sok kellem birtokában érzé magát, valami
7792 3| kezét.~– Remélem, hogy ön kellemesnek találandja e küldetését,
7793 13| rákiált a szemközt jövőkre egy kellemetlenül ismerős hang: „Judit nagysád!”~
7794 34| vagytok. Nekem olyan emberek kellenek, akik gyűlölnek, akik elhúzzák
7795 32| kellettél neki feleségnek; de kellenél szeretőnek.” Ez a gondolat
7796 32| rideg mondás előtt.~„Nem kellettél neki feleségnek; de kellenél
7797 8| vita tárgya, hogy kinek kelljen bejelenteni azt a határozatot,
7798 14| járt, elébb a felhércre kellvén lépni, arról a saraglyára,
7799 9| ízlése, színben, ruhában, kelmében, fejékben, hajfodrozatban!
7800 21| hatodik hónapban is borsos kelméből készült kabátot viselt,
7801 1| védegyleti vigalomban honi kelmékben jelenjenek meg.~Hanem az
7802 5| éljen” szónak szájról szájra kelő ismétléséből támad; hanem
7803 33| évvel később, mint ez okirat kelte szól.~Blum úr kiveszi zsebéből
7804 8| csapatjaik élén jártak, keltek; Kapor András uram is lecsatolta
7805 23| uralhegyi ólombányákban.~Én útra keltem, és utaztam mindaddig, míg
7806 25| kegyeteknél melegágyban keltik ki a dinnyét, üvegharang
7807 19| idővesztéssel és gyanút keltő zajjal járna. Szükségtelen
7808 21| széjjel, mély rózsaszín kelyhét aranysárga hímporbojtjával
7809 10| tudományában, hogy a legjobb tábori kém az, aki mind a két felnek
7810 21| kegyetlen szívet egy még keményebb, még hidegebb vas átszegez,
7811 32| folytatá az öregúr, még keményebben tartva fel nyakát katonás
7812 16| hosszú völgyön végig; a kémények füstöltek, s az ablakokban
7813 29| kutyacsont van; s hogy a keményített alsószoknyák hány millió
7814 29| betűszárak, a nyakát protestánsi keménységgel hátravető kezdőbetű s a
7815 17| mindent kimagyaráztak már a kémiából, kifejtették, hogy az életerő
7816 15| minden bolond emberrel. Kendnek kell komám segíteni.~– Hisz
7817 14| össze ne tévessze. Piros kendő lesz a fején, tarka pruszlik
7818 22| elkésett kegyelem fehér kendőjét lobogtatják; amint a rémjelenetet
7819 12| ki rajta.~– Várj, én majd kendőmmel bekötöm sebedet, hogy a
7820 16| lépett, s a burkoló nagy kendőt szétnyitá homlokán, egyszerre
7821 34| tanulmányozza; – szép volt ő kendőzés nélkül is; hanem ilyenkor
7822 35| másnak, ki arcát és lelkét kendőzi.~Azt mondtam, hogy ,meghalt
7823 11| bombasértett fák tört csontjait, s kenegette be a sebeket iszapos agyaggal.~
7824 11| csikorgó karszékéből, s rideg, kenetlen hangon, mely éppen úgy csikorgott,
7825 20| tartozik.~Most Bárzsing kenetteljes hangon szólt:~– Mert tessék
7826 12| az ellenállókat.~– Hágj kengyelembe, s ülj mögém! – kiálta Pusztafi
7827 4| miknek aranyos tokja a fényes kengyelhez verődik. És ennyi deli lovag
7828 29| eseteknél hízelgő diatribákkal kenik a lelkes publikumot, s az
7829 33| mindent Fertőyre akar majd kenni. Annál rosszabb. Te már
7830 15| évszámban megváltoztatni?~A kénszesz kiveszi a tintának a színét…
7831 15| gyógyszertárból egy üvegcse kénszeszt és kék alizarin tintát.
7832 21| egyes ember rendelkezhetett kénye szerint a rábízott darabjával
7833 21| faemlékeket, s a foglyok kényelmesebb ellátására fordítva az így
7834 23| fantaziált; a férj pedig kényelmesen végigdűlt a karszékben,
7835 29| szerencsét, vagyoni állást, kényelmet, rangot, elfelejthetnéd-e,
7836 3| csak Judit nem vett részt. Kenyéren kívül nem evett semmit,
7837 34| miközöttünk, hogy mikor egy darab kenyerünk volt, azt kétfelé törtük,
7838 29| hogy prókátor vagyok, s nem kényeskedem.~Cseléd jött be az ajtón
7839 2| adni a társalgásnak.~– Ne kényeztesse kegyed olyan nagyon ezt
7840 2| mikor énnekem nincs kit kényeztetni más. Aztán mikor meglátom,
7841 29| meghallgatjátok.~– Életmódunk kényszerít, hogy a világgal érintkezzünk.~–
7842 31| közveszedelem egy kunyhóban kényszeríte bennünket lakni egy hosszú
7843 35| alakra. Pedig valami úgy kényszeríté, hogy hozzá lépésről lépésre
7844 24| erősen nyomhatja a lelkét, s kényszerítendi a kellő erkölcsi felmagasulásra.~
7845 24| szabadítani. Hanem arra kell őt kényszerítenem, hogy előttem megjelenjen.
7846 9| hagytak neki szeretni; ne kényszerítette volna a sorsát.~Kivált mikor
7847 6| Aki a sorsot kényszeríti~Pusztafi valahol a belváros
7848 28| hogy megsértőjét mindenáron kényszerítse helyt állani elégtétel végett,
7849 20| érdekei kívánják, mellőzni kényszeríttetem minden személyes tekinteteket.
7850 31| láncolata által körültáncolni ne kényszeríttettek volna, később pedig, midőn
7851 6| nemzeti színházhoz.~Judit kényszerülve volt elfogadni a helyzetet,
7852 Ut| kontóra nyomatni, az előtt a kényszerűség előtt álltam, hogy a lapot
7853 21| szabadságukban állott magukat mulatni kényük-kedvük szerint.~Aminthogy Fertőy
7854 10| levegőn keresztül madár képében, mint a föld alatt vakond
7855 22| mindig közelebb hozta a képecskét a némán rebegő ajkakhoz.
7856 6| arcok, simára borotvált képek, állig kötött fehér tászlis
7857 2| hiszem, hogy nincs álarc a képemen.~– De hisz ez képtelen bolondság
7858 31| életében, annyira fokozódnak képességei halála után. Óh, erről egész
7859 3| többi termek fényűzéséhez képest túlságosan egyszerű szobácska;
7860 7| megcsókolá Béla, azután anyja képét, s magában így szólt hozzá:~„
7861 4| szakad, s egy kis szigetet képez; a városból e szigetre állóhíd
7862 9| kívülről, az valódi eseményt képezett a város lakóinak életében.
7863 4| városi és megyei drabant képezi a két bejárásnál, és most
7864 6| dolgozószoba és egy hálókamra képezik lakosztályát.~Bútorzata
7865 10| a contrapondiumot vélték képezni a tudós akadémiával szemben.~
7866 Ut| szereplő alakok tisztító tüzét képezte, semmi sem jut érvényre,
7867 22| mintha beszélnének ahhoz a képhez, mintha intéseket, szemrehányásokat
7868 7| igyekezettel vannak írva, mintha képmásai akarnának lenni írójuk kifestett,
7869 7| sokáig elmerengett, azon képre nézve, és lassan letörlé
7870 5| halálos csókkal, öleléssel képtelenné tette azt a mozdulásra,
7871 14| nem látogatott. Egészen képtelenségnek hivé, hogy mikor ilyen nagy
7872 1| Gondoljon ki valami nagyon képtelent, valami igen furcsát.~–
7873 15| s elvonszolta a szomorú képtől.~Judit nagyot sóhajta magában,
7874 5| hanem azon elvek, miket ő képvisel, tartják ma diadalnapjukat.~
7875 35| Haha. Nincs bruder; – magam képviselem magamat.~– Tehát a nevét
7876 6| egyszerű, csupán könyvtára képviseli a fényűzést, mikben az angol,
7877 6| deszkákon, mik a világot képviselik, midőn ott künn maga a külvilág
7878 Ut| hoznak létre, mely nézeteiket képviselje. Engem bíztak meg a szerkesztőséggel.
7879 11| az egész. Bácsinak kell képviselni családunkat, mert anyám
7880 6| ablaknál. Egészen elmélyedt a képzelemtől elevenné tett kor nagy csoportozataiban,
7881 6| szellemektől jő, ez nem képzelet, ez való. Az utcákon hallik
7882 19| őrült óriásként magasult fel képzelete előtt, nagyon sok rossz
7883 16| egy száradó virágot.~Az képzelheti Judit örömét.~Nem várt holnapot;
7884 1| helyére téve.~– Önnek erős képzelme van Szerafin, de ez nyilvános
7885 34| melyet néhány vonás Szerafin képzelmébe rajzolt?~„Ócska sírboltot
7886 32| álomképeknek, a csábító, csalogató képzelmeknek; mind szétrepült, mind szétfoszlott,
7887 El| az emlékezetnek, mint a képzelmi erőnek.~Ismerős alakokat
7888 12| bajnok idegein már a láz képzelődése vett uralmat, ami végjelenése
7889 1| még ki?~– Túljár minden képzelődésemen.~– Nincsenek költséges szenvedélyei?~–
7890 2| úszáshoz; s még én arról képzelődöm, hogy a te arcod mennyire
7891 5| sugáritól szivárvány dicskör képződött itt alant.~E szivárványos
7892 35| nevét fogom kérni.~– Sohase kérd biz azt, mit nyernél vele.
7893 29| volna kettőjök között, nem kérdeném, számolt-e vele; kiegyenlítette-e
7894 2| gyermek, aki meg szokta kérdeni, szabad-e valami gyümölcshöz
7895 6| válaszadással ily kényes kérdésben megelőzni Juditot. Hisz
7896 9| volt az öregasszonynak ez a kérdése, ki úgy remegett egyetlen
7897 1| tartott a jobbágyfelszabadítás kérdésében.~– Ah!~– Nem olyan képtelenség
7898 30| regálék és remanenciák kérdéseihez, mint a tyúk az ábécéhez;
7899 3| mindenütt szónokoljon. Az úrbéri kérdésekben is nem atyád volt-e az,
7900 31| ihletett hangon tenni hozzá kérdéseket: Mikor fog ilyen vagy amolyan
7901 31| válaszokat adtak a legcifrább kérdésekre, bámulatos precízióval,
7902 1| brochure-öket írt közjogi kérdésekről, ön törvényes ügyekben plaidírozott;
7903 7| nap alatt válaszoljon e kérdésemre: »Neje-e kegyed Lávaynak,
7904 2| Pusztafi feleletet várt kérdésére.~Béla azt felelte: „Nem.”~–
7905 5| tehát megoldása a fájdalmas kérdésnek: meghalni. Nem ijeszté őt
7906 3| honfi, s nem is törődött e kérdéssel többet, hanem egy hatalmas
7907 5| Mi történhetett ott?” – kérdezék egymástól az elsápadt férfiak
7908 6| eszméletemet visszanyertem, azt kérdezém: „hol van atyám, hol van
7909 22| követni, s megtudja általa kérdezés nélkül Judit szállását.~
7910 21| embert, hogy mit dolgozik, s kérdezgeté tőle, mi ennek a virágnak
7911 23| mintha meg kellett volna tőle kérdeznem: ,Hogy akarsz te az én vánkosaimon
7912 10| nyugodtan felelt vissza a kérdezőnek.~– Az ám. Ki van vájva belől.~–
7913 5| Hargitay.~Az rá sem ért a kérdezőre feltekinteni, mert talán
7914 7| nevez, s hasonló alkalmatlan kérdezősködésekre följogosít. Emlékezni fog
7915 35| hozzá herceg, ha holnap kérdezősködnék felőlem, s azt hallaná,
7916 22| balra. Neki nem volt szabad kérdezősködnie.~Most azonban minden lépést
7917 30| múltjából.~A herceg után kérdezősködve, a vén komornyik a kertbe
7918 31| feleleteket ád. No ma nem kérdezünk tőle semmit.~A kis Finanzratné
7919 35| utasították-e el. Menjen, kérdezze meg a többi cselédektől,
7920 31| Kérdezzen tőle valamit.~– Mit kérdezzek? Hát mondja meg, hogy hány
7921 31| valamelyikkel.~– Nos, hát mit kérdezzünk tőle? Akarják tudni kegyetek,
7922 1| kérdik: mit nevetnek? de kérdhetnék máskor azt: mit suttognak?
7923 15| szabadon mehetnek, s semmiért kérdőre nem vonatnak.~– Óh, istenem!
7924 13| keresik a kenyeret. Kezünkön kéreg fog támadni, s az szíveinket
7925 16| látja itt ezt a két betűt a kéregbe vésve, egy J és egy B, ezt
7926 5| alig egy ölnyire hintaja kerekeitől zuhantak a hullámsírba;
7927 16| az utak is elhagyottak, keréknyom sem látszik rajtuk; télen
7928 21| hozzá, hogy merre van a kerékvágás!~E percben két egymás után
7929 22| megszólított félreérté a kérelmet, s odaadta neki elhajításra
7930 32| pohárt.~– Három nap óta keresem önnek férjét, hogy szemébe
7931 34| soha. Ki venné szorosan a keresést a költők ideáljai után?~
7932 34| azzal kezet fogtok, annak keresitek a barátságát, azt megsüvegelitek;
7933 32| hosszát; átköltöztek élénkebb kereskedelmi városba, s a régi jó családok
7934 17| ha megcsípik?~– Nagyon kereskednek utána.~– Tehát még tovább
7935 El| ettől várja jobb sorsát, a kereskedő üzlete felvirágzását; a
7936 8| kékbeli polgárember, kabátos kereskedőlegény, szürke molnármester, diák,
7937 25| időskorú asszonyságok, ha nem keresnek is, de örömest hallgatnak.~
7938 34| amiért Fertőynét fel kell keresnem.~– Hiába is mondanád, hogy
7939 11| viszonza a nyájas, atyafiságos kérésre.~– Én pedig kegyednek, legszebb
7940 El| Ismerős alakokat egyébiránt ne keressen e regényben az olvasó. A
7941 33| thalálkozunk! A húgomat thettszik keressni? Tessék besétálni, tessék.
7942 28| Igaza van, rokon; én keresve kerestem önt, s akartam feltalálni.
7943 22| együttérzők vigasztalását; sokáig keresteté férjét azokban a partra
7944 17| aminek lakhelyét hiába kerestétek: a főben, a szívben, a vér
7945 29| helységnek a neve, amit rég kerestünk. Én most ráakadtam. E név „
7946 1| mint lehetett amaz iménti keresztbe nyúlt pofából egyszerre
7947 15| forgácsot.~A szél a folyammal keresztben fútt s az evezőkkel szemben.
7948 2| kis langyos epithetonnal keresztelni meg: „csinos kis”.)~– Igen! –
7949 21| virágnak az igazi neve? Mikor keresztelte el azt a herceg egy igen-igen
7950 8| nagy kevélyen „Babilon”-nak kereszteltek el. Hogy ki ide tartozó,
7951 1| hadastyán. – Tudtomra Albertnek keresztelték.~– Magyarul Béla annyi,
7952 21| egy szépasszony nevére van keresztelve.~– No úgy hiszem, Semiramide
7953 1| nemzeti címerrel, a görbült keresztes koronával s afölé fehér-veres
7954 33| használni kell; a nagy termekben keresztfalakat húztak, s az ajtókat ellátták
7955 25| az utcán, kisgyermekek, keresztfiacskái kezet csókoltak neki mentében,
7956 1| a Perflex valami szittya keresztnév, se azt ne ítélje, hogy
7957 31| volt a kérdező nagyapjának keresztneve, azt felelé „Mátyás”, s
7958 30| vele táncol, páholyában ül, keresztnevén szólítja, ha egyedül van;
7959 9| metéled?”~Szerafin pedig a kereszttűz közepett folyvást derült,
7960 9| szükségesnek tartotta az országot keresztül-kasul beutazni, nagy társaságban,
7961 13| kendővel bekötve, a vér keresztülázott rajta; azt nemrég üthették
7962 16| ugrott ki a bozótból, s keresztülbaktatott az úton; meg lehetett őket
7963 12| én vállamra veszlek, s keresztülbotorkálok veled a mocsáron.~– Mi haszonra?
7964 15| vizet, mivel a zápor s a keresztülcsapó hullám szüntelen újra megtölté
7965 15| nem találhat, s így bizton keresztülcsúszik férje nevével, aki ezáltal
7966 15| Azt hitte, minden bajon keresztülesett, semmi gát sincs terve ellenében.~
7967 22| rákezdték a zenét. Az öreg dob keresztülhallatszik az utcára. Nemsokára kezdődik
7968 12| A nádas sűrű bozótjain keresztülhatolni eltart reggelig, s a napvilág
7969 10| érvényes találmányok voltak. Keresztüljárt mindenkinek az eszén.~Az
7970 9| kinek háromszínű szalag volt keresztülkötve a mellén. Ez bámulva kérdezé
7971 33| világosság felé tartja, hogy keresztüllásson a papíron.~Azután visszateszi
7972 22| arcon, a kegyetlen fagyon keresztüllövellő szívmelegség oly élethűen
7973 13| nagyobb merénylet volt! Keresztülmenni hosszában az egész orosz
7974 13| lyukat kalapján, ahol a golyó keresztülment, s az egyik ló tompora vérzett.
7975 12| köszöntőt; perzselt pofával keresztülszökött nőstényén s a nádkötegeken,
7976 34| Szerafin annak minden sorát keresztültanulmányozta, azzal feküdt, azzal ébredt,
7977 12| háta mögött állt, s fejét keresztültéve hímje hátán, onnan biztatta
7978 8| fáklyavilágától; csillag nem tudott keresztültörni a lángvörös ég bíborán,
7979 16| rekedt meg a víz. Baj lesz keresztültörtetni rajta, hanem azért isten
7980 23| a vidám társaság.~Minden keresztülutazó művész, katonai és polgári
7981 10| douanier vizsgálta meg a keresztülutazókat, kinek sok évi gyakorlat
7982 1| portugalli királlyal rokon, itt keresztülutazott, a tiszteletére rendezett
7983 11| voltak? Az első lovast, ki keresztülvágtatott a hídon, vállán panyókára
7984 21| Béla hirtelen egy szökéssel keresztülveté magát az üvegház nyitott
7985 16| hegyi út minden hajlásnál keresztülvezet; de hidak már ott nem ismeretesek.~
7986 15| az isten megsegíthet és keresztülvisz rajta; de ha vissza hagyom
7987 Ut| kivihetlenné teszik, s erőszakos keresztülvitel esetén Magyarországot és
7988 14| azon különös mesterséggel keresztülvitorlázva, utoljára egy nagy árok
7989 22| fellebbenését.~A tapsvihar, mely keresztülzengett a falakon, jelenté, hogy
7990 22| titokban bérkocsin a külvárosi keresztutcákba, ahol négy-öt kicsiny szállást
7991 18| nyílását, a belső kettős keresztvason kívül, még sodronyráccsal
7992 1| racionalista; azért nem szűnt meg keresztyén lenni.~– De én kikérem az
7993 31| vagyok, amikor az embereket keresztyéneknek növelték, azért, hogy a
7994 7| Judit kivette kebléből a kis keretet, s elébb megcsókolá Béla,
7995 13| aztán Bárzsing sántikálva kérezkedék fel az utána érkező szekerekre,
7996 14| azt, és be ne bocsássa a kérezkedőt.~– Uram, Jézus! – kiálta
7997 20| ő szalad; ön pedig uram kergetni akarja, s nem adok zsúpot.~–
7998 23| egészen elmaradt a háztól, s a kergetők a puszta közepén találták
7999 8| világból! Tegnap a hízó kergette meg az üszőborjút, a héten
8000 33| Béla ügyvédi hidegvérrel kéri az eredeti végrendeletnek
8001 23| oda mellém, és fölkért egy keringőre. Én kezet adtam neki, és
8002 23| elfelejtettem mindent.~Repültünk, keringtünk a hosszú termen végig, s
8003 25| jóakarómat.~Azzal nyakába keríté nagykendőjét, és menni készült.~
8004 23| kellene valahára birtokba keríteni.~Ez utóbbira nézve az a
8005 16| Kapor Andrást, amint egy kerítés előtt meglátott két levert
8006 28| e becses okmányt kézhez kerítette, igen élelmes ember. Mondhatom,
8007 9| mikor sötétedik, nyakába keríti a köpönyegét, s a köpönyeg
8008 33| hogy Blum úrtól tubákot is kérjen, s az elnök úr burnótjának
8009 1| ezüst korszak; nem a fényes, kérkedő arany idő, de az valódi,
8010 29| férjének a levelet, mintha kérné, hogy fejtse meg ezt a talányt.~
8011 22| szégyenkedve megszólítá: „kérném a térti jegyét.” A megszólított
8012 1| látogatót, mint udvarlót – mint kérőt. Az ismerős világ általánosan
8013 25| egy úri cséza áll meg a kertajtó előtt, s leugrik belőle
8014 25| a hadastyánnak, indult a kertből kifelé.~Kolbay még utána
8015 11| talált be az udvarába és kertébe, a szomszédjába hullottakat
8016 9| felkeresték, magukkal vitték, kérték, hogy beszéljen. Esküvetten
8017 11| virágzanak a fák!~Minden ház kertekkel, fákkal van körül, fehér
8018 33| kitalálhatom, ki), arra kértelek, hogy ezentúl minden hozzám
8019 25| legyen szerencsém holnap a kertemben.~– Igen megköszönöm, én
8020 8| jó öregasszony –, az én kertemből már eddig is kivágtak minden
8021 Ut| Gróf Forgách Antal első kértemre megadta az engedélyt. Én
8022 21| üvegház felé közelítettek, a kerten és a parkon végighaladva
8023 28| jelenetre, midőn Volozov herceg kertésze mutogatta önnek az orangéria
8024 22| kastélyában voltunk, annak udvari kertészében ráismertem Béládra.”~Judit
8025 21| fejét, mint ahogy kitanult kertészek szokták, akik tán azért
8026 21| sem – felelt Szerafin. – A kertészeket pedig Moszkauban nem számítják
8027 21| Óh, szép nagysád, az én kertészemről ne tessék oly lenézőleg
8028 30| valószínűleg.~Béla egykori kertészeti működése színhelyére érve,
8029 11| látták a hadastyánt, amint kertészlábtójára felmászva, nagy nyugalommal
8030 30| között egyszer felvetted a kertészlivrét is; szolgáltál Volozov kastélyában;
8031 28| jól. Nem emlékezik azon kertészre többé?~– De igen. Tanult,
8032 29| tudományom elhagyott, a kertészség, mire jó apám tanított mulatságból,
8033 21| mentek, Szerafin megszólítá a kertészt.~– Hogy híják önt?~– Friedrich.~–
8034 25| meglátogatta a Perflexné kertjét.~A kis vidám asszonyság
8035 30| kéjlak hátulsó ajtaja egy kertlabirintra nyílt, mely mint tudjuk,
8036 20| papirosra.~Kolbay egy bosszúálló kerubim lángoló orcájával toppant
8037 24| mely konfiskáció alá volt kerülendő? Hát ez nem volt-e pia fraus?
8038 8| napot, s egy mértföldnyi kerületben nappal volt az égő tornyok
8039 7| alakúra is idomítani, nagy kerülettel, hogy messziről olyat mutasson,
8040 23| de Fertőy tudja. Éppen e kerülgetése minden feltűnőnek, ami őt
8041 23| maradt még ki.”~„Sokáig kerülgettem ezt a rémet, el akartam
8042 24| afelől, hogy az többé elő nem kerülhet?~– Kétségtelenül tudom.~–
8043 9| figyelő anya szemeit nem kerülheté ki az izgatott felhangoltság,
8044 35| t üdvözölni jőnek.~Nem kerülhetem ki a fényt, a mulatságot,
8045 7| vissza rá, mint aki nem kerüli a ránéző tekintetét, szép
8046 9| nem abban, hogy melyiket kerülje jobban.~Pedig hát most ő
8047 17| van!… Élete egy szavamba kerülne, és nyelvem nem tud megmozdulni…
8048 29| belátású emberek, akik sohasem kerülnek a zsibvásárba, vagy ha nagy
8049 3| szemű társaság elé kell kerülnie; azonban meglepetésére úgy
8050 15| hogy nem kell a hidakat kerülnünk, ahol bizonyosan előőrsök
8051 34| Oda nem megyek. Ezt a nőt kerülöm.~– Te is? Micsoda? Az én
8052 1| egyéb hazafias mulatságok kerültek szőnyegre.~Ezen vívmányokat
8053 Ut| hangulatában a hazafias lendület kerültetik.~Ennek a magyarázata az,
8054 34| nemsokára ily módon világra kerülvén, az ő kezébe is eljutott.~
8055 13| nyitva van. Paetus! nem fáj a kés!”~Béla elragadtatva szorítá
8056 12| jöhet akár a farkas, akár a keselyű, akár más.~Csakhogy a máglyához
8057 El| éltetőt, mint fojtót; ez keserít, ez édesít, mint a gyümölcsöt
8058 9| csak azért, hogy engemet keserítsen vele.~Öcsémuram a fiskális
8059 El| édesebb lesz, a torma pedig keserűbb, mint a csendes lapályi
8060 20| tudat magáról, s mindennap keserűbbé vált panasza az ifjú asszony
8061 34| szólt a torzonborz alak, keserűn nevetve. – No csak mégsem
8062 8| szerencsétlen; teljék be rajta a keserűség pohara.~– Már most tehát
8063 22| vonásai a rideg bánatból méla keservbe mentek át, szempilláit lezárta
8064 Ut| helyét. Soha még regényírónak keservesebb vajúdása nem volt a munkájával,
8065 25| menyem? – kiálta fel gúnyos keservvel Lávayné. – Mért nem mondja
8066 24| magától; azt egy Bárzsing nem késlekednék csalásnak nevezni, de itt
8067 16| házigazda, s a zsámolyba ékelt késlemezen tengerit zsúrolt. Ezeken
8068 19| hírnek szabad egy éjszakát késni, a jó bornak pedig kár csak
8069 22| temetésre el nem ment, sem későbben a sírt egyszer sem látogatá
8070 7| lásd, én boldog vagyok.”~Későnek kell az időnek lenni, mert
|