120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
8071 5| tudja, mi vár rá.~Csak nagy későre fut végig az utcán egy öregasszony,
8072 23| hitvesi megtérés; ez mind készakarva rendezett alakoskodás, színjáték,
8073 10| barátságos harmadik számára készítendő meglepetések felől.~Az emberi
8074 21| odabenn apró faragványocskákat készítettek, hogy hosszú idejük teljék,
8075 2| az özvegy egész éven át készítget fia számára; mert hiszen
8076 34| viselt dolgaimnak indexét készíti a sors. Testem, lelkem csak
8077 19| szer, mellyel a gyutacsokat készítik; az a fehérsárgás por, mely
8078 15| valami jó meleg reggelit készítsen, elmondá nagyjából, hol
8079 10| elment volna a holdba is.~Készíttetett magának egy mankót, mely
8080 30| Fertőy úr az egész puskaporos készletet meggyújtja, csak vesse magát
8081 20| többé kiadni, s a haszonbér készpénzül behajtása maradt nagyon
8082 1| előszobában fogja észrevenni, hogy kesztyűit otthon feledte, s azzal
8083 1| lakája, nagy kötött fehér kesztyűjében nyújtogatva az öt ujját,
8084 25| kartonruhájával, kötött kesztyűjével; – és más egyébben is különbözött
8085 1| úr, ki néhány perc múlva kesztyűsen tér vissza, semmi nyomát
8086 15| katonák jöttek elő, teljes készülékben, s sorakoztak az utcákon;
8087 6| költő, sietett útját vágni e készületnek, egyenesen a tárgyhoz látva.~–
8088 15| volt tatarozva.~– No komám, készüljünk az időnek – szólt az öreg,
8089 4| mintha az egész város repülni készülne.~És az utcákon az ünnepi
8090 2| gondoljuk. Ahogy a választások készülnek az új országgyűlésre, azt
8091 25| tovább ebben a társaságban. Készülődött.~Blumné asszony még marasztalta,
8092 33| szólt Szerafin az indulni készülőhöz lépve s megfogva kezét és
8093 34| Te? Egy szépasszonyhoz készülsz?~– Igen, Fertőynéhez. Hisz
8094 7| kokárdák most már bársonyból is készültek, középett ezüst országcímerrel;
8095 Ut| Én egy nagy plaidoyerre készültem, melyben napnál fényesebben
8096 21| négyszögmértföldre terjedtek; s amikben két- vagy hárommillió jobbágya
8097 4| válogatatlan tömeg előtt; a kordont két-két városi és megyei drabant
8098 11| Egyik főtéren állt egy régi kétágú akácfa; egy bomba úgy esett
8099 18| bizonyosnak venni, senki sem kételkedhetett annak valóságában.~Erre
8100 15| legutoljára látta, s melynek kétévi távollét után egy utcájára
8101 21| amik ezer, vagy tán éppen kétezer, ha nem háromezer négyszögmértföldre
8102 8| sógor uram innen-onnan kétezred magával ült már a várban,
8103 1| az, aki minden kérdésre kétféle válasszal ne volna készen.
8104 10| mikben külhoni borszeszt, a kétfenekű hordók, mikben lőport, a
8105 22| jelmezeit vitte előtte, nagy kétfogantyús fehér kosárban.~Az eső folyvást
8106 28| elfoglalhat? S miért tartaná meg kétharmadát, ha az egészet nem tarthatja
8107 32| első mendemondájára. Nem kétkedem, hogy igaz oka volt rá,
8108 7| az ágyúdörgés után?~Aki kétkedik, jöjjön el, én elvezethetem
8109 1| üdvözli.~– Hozta isten. Már kétkedtem önben, hogy nem jön el.~–
8110 30| erre az ötletre.~A herceg kétkedve tekinte szomszédjára.~–
8111 29| kétharmad rész több, mint kétnegyed rész, s önnek ajánlatot
8112 30| nem védencem ellen van-e. Kétnyelvű nem lehet az ügyvéd, mert
8113 12| leszúrtak.~Egy lovas csapat alig kétölnyire lubickol végig a helytől,
8114 8| átment a városba, melyet kétoldalt vár vesz körül, minden utcán
8115 2| azt tanácslom, hogy van a Kétsas utcában egy özvegy szappanosné,
8116 13| elbukol, veled bukom, ha kétségbeesel, magaddal rántasz. Ne félj:
8117 22| élethűséggel visszaadni a nő kétségbeesését, midőn a királynő és a szerető
8118 17| fogcsikorgatás kínját; óh, de mi ez a kétségbeeséshez, melynek nincsen szava,
8119 13| s e rettentő órájában a kétségbeesésnek boldogabbnak érzé magát,
8120 28| árulja el Bélámat; ne tegyen kétségbeesetté.~A szegény agg nő Fertőy
8121 31| precízióval, melynek helyességét kétségbehozni nagy tisztelethiány lett
8122 33| uram, ami felől eddig talán kétségben volt. Én önnek gyermekkori
8123 15| tegyen? – Oh, mit tegyen?~Kétségeiben alá s föl járkált a szobában,
8124 33| beadott végrendelet minden kétséget eloszlat, a törvényszék
8125 5| A víz alatt~Kétszázharminc ember bukott egyszerre a
8126 10| reggelenként csak egyedül ült kétszer-fehér kávéjánál a közvélemény
8127 35| kezdeni, hanem most már kétszer-háromszor megrántotta a csengettyűt.~
8128 16| hó sárra esett; a járás kétszeresen fárasztó. Judit kénytelen
8129 1| címer szárnyai védelmezik, kétszerte több az évbére, mint más
8130 15| Minden hullám, mely előttük kettényílik, sírjuk fenekét mutatja;
8131 5| korhadt mestergerendája kettéroppant, az alázuhanó szakasznak
8132 23| Róberttel álmodom.”~„Ahogy kettészakadt közöttünk az élet, úgy folytatja
8133 6| valamelyikhez szegődik vagy mind a kettőhöz; egyik primadonnát a másik
8134 29| választó örvény nem volna kettőjök között, nem kérdeném, számolt-e
8135 14| Akarni akarnék én már kettőkor éjfél után, de arra, akit
8136 30| utasítani, s az megért mind a kettőnket. De milyen mulatságos fordulat
8137 31| kisgyermek mosolygott mind a kettőre.~
8138 11| mind ott égtek el a szép kéttornyú templomban.~És ezen a napon
8139 24| aláírások? Hát a pecsétek?~– Kettőről azt hiszem, hogy biztosítva
8140 1| szól az öreg, még most is kettősre véve minden mássalhangzót,
8141 20| uram! Siessen azokkal a kévékkel, megyünk embervadászni!~
8142 32| bennünket, azt mondták, hogy kevélyek vagyunk. Én nem kívántam
8143 8| üres pavilont, amit ők nagy kevélyen „Babilon”-nak kereszteltek
8144 8| terül egy kis sétány, melyet kevélységből angolkertnek is neveznek;
8145 32| asszony, ferde utat vett ugyan kevélysége, ambíciója, de mégis ambíció
8146 1| szólt Szerafin hideg kevélységgel nézve le a parányi asszonykára,
8147 3| oka, hogy rossz társaságba keveredett. – Micsoda rossz társaságba?
8148 7| hogy a botrányba bele ne keveredjék.~Tehát ennyire meg van már
8149 32| férfival akarja még magát hírbe keverni? No, asszonyom, ezt köszönöm,
8150 6| jajgassanak helyette, ez kevésbe kerül, egy szép szó, egy
8151 2| kedvetlenül –, különben még kevesebbet fogok enni.~– No, no; ne
8152 7| menyegzői lakomát is rendezett; kevesen voltak hozzá. Pusztafit
8153 11| amilyent láthattatok eleget, kéz-, lábszárcsontokat a régi
8154 6| vernek, míg utoljára olyan kézbe akadnak, mely azokat megtartja.
8155 10| kell kitalálni, és a kulcs kézben van!~Hanem van azután egy
8156 3| hites ügyvéd úrra bízván kézbesítés végett az illetőnek.~A levél
8157 2| ki levelemet kegyednek kézbesíti, hogy az, kiben barátom
8158 20| csak hagyta magát egyik kézből a másikba dobatni. Csak
8159 23| az acélláncot a hófehér kézcsuklóra visszacsatolta.~Amint a
8160 19| karika. Ott azon a helyen kezdd el a földet felvájni. Majd
8161 3| újságíró, ki tudósítását ekként kezdené: „A titkos értekezlet részleteiből
8162 11| kellett kukucskálnia, s újra kezdenie a zörgetést, míg egy mogorva
8163 14| csak a szegleteken van némi kezdetleges kísérlete. Egyszer meg is
8164 12| A végzet kezdete s a kezdetnek a vége~Olyan vagyok, mint
8165 29| látogatója a „tegezésen” kezdhesse.~– Ah! Jó napot Béla – úr,
8166 30| támasztott.~– Ah, Fertőy kezdi a mulatságot. No, ha ezt
8167 7| mondanivalója van, nem tudja, hogy kezdjen hozzá.~– Kedves Judit –
8168 30| udvarló egy terhére válni kezdő férjnek megnehezíti a szekrényéhez
8169 29| protestánsi keménységgel hátravető kezdőbetű s a végsorok vastag alákanyarítása,
8170 32| silány, jellemtelen emberek kezdődnek, de bújik előlem, és eltagadja
8171 6| világnak holnap kellene kezdődni.~– Ki tudhatja azt? Holnap
8172 7| középett ezüst országcímerrel; kezdték őket csillag alakúra is
8173 1| valóban finom, selyempuha kezecskét, szép rózsaszín körmökkel,
8174 7| kezemen keresztül és a te kezeden át, meg kell azt tudnia
8175 28| azokban a mindennap dolgozó kezeiben.~– Megmondta ezt nekem egy
8176 12| észrevesznek… Nem akarok kezeikbe jutni halva sem. Érted?
8177 8| sorba állítva, fapuskával kezeikben, hadgyakorlatokat tartottak,
8178 24| valóságos jogos igényeket adott kezeinkbe, nem csaltuk ki, nem erőszakoltuk
8179 30| össze kellett sajtolnia kezeivel, s megakadályozni, hogy
8180 14| lecsüggesztett fővel, ölébe eresztett kezekkel. Judit volt az.~Melchior
8181 23| nagyon felelősség nélkül kezel olyan pénztárakat, amik
8182 7| valóban, igazán egy, úgy az én kezemen keresztül és a te kezeden
8183 11| a vállamhoz, mert fáj. A kezemhez se, az is fáj. Tudja már,
8184 28| megver az isten a saját kezemmel. Minek mondta ön nekem,
8185 25| késő őszig nem kímélem a kezemtől a munkát.~– Már az igaz,
8186 31| mert ércnek nem szabad a kézen lenni.~Judit mosolyogva
8187 23| láncot lekapcsolni a beteg nő kezéről. Szerafin nem vette azt
8188 9| el lehetett lenni. Volt kezes, lábas ember az utcán elég,
8189 29| a megboldogult Hargitay kézírása. Ugyanazok az egymást öklelő
8190 29| hordott, hanem még azoknak a kézírását is, akik ezeknek írni szoktak,
8191 29| tintával írva, ugyanolyan kézirat, mint meghalt atyjáé és
8192 29| Judit arca elsápadt; atyja kéziratára ismert minden betűben. Annak
8193 24| Azután van itt egy ügyes kéziratmásoló, aki az aláírásokat igen
8194 2| férfiak, asszonyok, megrakodva kézitáskákkal, bőrtokos díszkardokkal,
8195 29| színész, mint anyád, hanem kézműves, aki boldog.~Judit a bölcső
8196 29| kisfiam, ha te megnősz, én kézművest nevelek belőled; ne félj,
8197 31| láthattunk minden családnál, a kézművestől a hercegekig s a művésztől
8198 33| a törvényszék ülnökeinél kézről kézre jár; mind valamennyi
8199 7| kerül egy nyájas mosoly, egy kézszorítás? – És ő ezt mind nem mondhatja
8200 12| E szomorú ígéretet egy kézszorításban meg kelle néki tenni.~A
8201 3| puha kenyeret is kiejtjük kezünkből!”~„…hogy teneked a száraz
8202 13| kezükkel keresik a kenyeret. Kezünkön kéreg fog támadni, s az
8203 3| előfizetési ívét, egy általa saját kezűleg írt ajánlólevele mellett.
8204 31| szellemétől, akik óhajtottak egy kézvonást, egy leírt nevet látni sokszor
8205 25| mint ahogy van. Más asszony ki-kitérhet jobbra-balra, azt senki
8206 13| kér a korcsmában, erősen kiabáljon; ha más kocsissal összejön
8207 13| hátulján kibújva is utánuk kiabált, hogy ne menjenek arra,
8208 30| padokra.~El kell taposni! – kiabáltak a távolabb állók, míg végre
8209 8| tanítványaival, folyton kiabálva rájuk:~– Egy kettő, egy
8210 Ut| van passzusom az új lap kiadásához.~– Hjaj, barátom – mondta
8211 Ut| nyomdászom vállalkozott az együtt kiadásra, s attól fogva a Hon virágzásnak
8212 25| jutottam ma eszébe? Nekem nincs kiadó pénzem, amivel uzsoráskodnám,
8213 34| költeményt, mely kiadótól kiadóhoz vándorolt, de mert nevét
8214 Ut| forradalomban játszik!” Voltak kiadóim, akiknek szintén bemutattam. „
8215 Ut| ebben a korszakban nem akadt kiadója. Pesti Napló, Magyar Sajtó
8216 34| csak kalendáriumot, tehát a kiadók nem mertek belevágni; hanem
8217 34| egész kötet költeményt, mely kiadótól kiadóhoz vándorolt, de mert
8218 Ut| Nándor gróf cikke miatt, s kiadta a parancsot, hogy katonai
8219 6| legyőzni, ha egész borzalmát kiaknázom, ez az; most is azt hiszem,
8220 2| e tekintet fájó varázsát kiállani, s asztalt bontott; pedig
8221 22| kellett a legelső próbát kiállania.~– A színháztól jövök, én
8222 1| ismerek valakit, aki nagyon kiállhatja.~Blumné nagy szemekkel meredt
8223 33| merített papíron rajta van a kiállító gyárnak a neve, és a név
8224 25| levelet. Egy szabályszerűen kiállított útlevél volt abban számára,
8225 34| ló, rúgnom, harapnom, és kiállnom a piac közepére, és átkozódnom
8226 11| aki az ottlakás rémeit kiállta volna, de ő ki nem mozdult
8227 15| víz, másik a lég; ott nem kiáltanak segély után.~Pedig a halál
8228 12| száját, talán társainak akart kiáltani: „itt vannak, fogjátok meg!” –
8229 17| rajta… Kergetik, és én nem kiálthatom el, íme itt van az oltalom,
8230 29| hányt-vetett emberek.~Ma azt kiáltják, hogy „éljen!”, s egy év
8231 15| indult el a vízen, azon kiáltoznak segélyért; a csónak a három
8232 15| tovább.~András egy ideig még kiáltozott eltűnt komája után, végre
8233 5| fövegvesztve, észvesztve, s kiáltoztak nejeik, gyermekeik után!
8234 28| De uram!~– Kérem, ne kiáltsunk olyan nagyokat, gondolja
8235 29| üdvözöl, címét is hozzá kiáltva; hattal okvetlen kezet szorít,
8236 30| vele. Látta, hogy a kanóc kialudt, nem jó volt.~Azzal mámoros
8237 13| hogy te megbocsátasz nekem, kibékülsz irántam, anélkül, hogy elfelednél;
8238 6| a nemzeti kaszinó tartá kibérelve, a földszintet pedig egyike
8239 29| Ez önnek az ultimátuma?~– Kibeszéltem magamat.~– Még én nem. Én
8240 33| vagyunk, örömünkben még kibeszéltük volna; azok megtudják, és
8241 3| megörült neki, mikor a levelet kibontotta, s ami benne volt, meglátta,
8242 30| korában kötve felejtett, kibontson?~– Az is meglehet. Egyébiránt
8243 11| úgy retteg, és nem mer kibújni a kucikból?~– Sőt ennek
8244 13| a gyékényernyő hátulján kibújva is utánuk kiabált, hogy
8245 13| tekinte a gyékényernyő alól kibukkanó arcra. Bárzsing volt az.~–
8246 33| ő jobban gyűlölte őket, kicsalta a rókákat odúikból, hogy
8247 12| éhezett, s a hideg lakomáról kicsapott a kozákok pányván legelésző
8248 3| hirdeti arcán minden vonás: a kicsattanásig piros kőkemény orcák, a
8249 16| vergődő madarat, egy széltől kicsavart fát, egy száradó virágot.~
8250 20| akarják átlátni, hogy sok kicsinyből lesznek a milliók; ha minden
8251 2| jó volna, ha mindig olyan kicsinyek tudnának maradni!~Lávayné
8252 1| tör elő, kinek sima arca, kicsinyre borotvált bajuszkái, szépen
8253 8| nóta felett, amit az egyik kicsúfolt; alig lehetett őket lecsillapítani.~–
8254 24| hatóságokról. Az ilyen tréfának, ha kiderül, nagy az ára.~– Lehetetlen
8255 24| az ára.~– Lehetetlen neki kiderülni, ha minden óvatossági rendszabályt
8256 32| pillanta fel, és egészen kiderült feszes arca, amint az ablakban
8257 Ut| Magyar Sajtó szerkesztői kidobtak regényemmel együtt az ajtón,
8258 Ut| Nándor.~Egy terjedelmes, jól kidolgozott memorandumot hozott, melyben
8259 2| alkalmakkor fodrász remekéül van kidolgozva; az egész alak messziről
8260 5| agóniájával, némelyik mereven kidülledt szemekkel, duzzadt arccal
8261 11| pompája nem volt elég, a kidűlt-bedűlt falak még zászlókkal és
8262 30| tovább talpon marad, az előbb kidűlttel csillagot rúgat. Áll pedig
8263 19| Kié volt hát az a gyűrű?~Ha
8264 9| ő a várba ment; s azzal kieblábolt a kisajtón. Nem hiszem,
8265 30| vezető utat.~Volozov pedig kiegészíté magában a történetnek azon
8266 33| kegyed aláírása szükséges, kiegészíthessek.~– Tehát még az én aláírásom
8267 29| röppentyűszikra két helyen kiégetett.~Azután meg Bélát iparkodott
8268 15| takarózva a kínálás elől. – Kiégetné az az én gyomromat.~Judit
8269 21| elkezd görnyedt állásából kiegyenesedni, arcvonásai visszanyerik
8270 23| csak „asszonánc”. E baj kiegyenlítésére okvetlenül szükséges volna
8271 29| kérdeném, számolt-e vele; kiegyenlítette-e tartozásait; de gondoljon
8272 24| az örökösödési per felőli kiegyezés az eltűnt végrendelet értelmében.”
8273 24| Remél ön az ifjasszonnyal kiegyezhetni?~– Bizonyos vagyok felőle.
8274 30| megjelenned, hogy a parasztjaival kiegyeztesd.~– Jól van; majd gondolkodni
8275 30| hogy merész szó volt, amit kiejtettem, de kegyed „becsültetésről”
8276 3| De még a puha kenyeret is kiejtjük kezünkből!”~„…hogy teneked
8277 17| mereven rábámult a tagadó szó kiejtőjére.~Az hörgő ijedelem fuldoklásával
8278 6| azt, s ami a szenvedély kielégítését illeti, minden alkotó művészet
8279 19| palackokkal.~A legelsőnek, melyet kiemelének, rövid úton nyaka szegetett,
8280 El| Kérdezzétek meg nagy jellemek kiemelkedését, elbukását – politikai katasztrófokat
8281 4| még látni a néptömeg közül kiemelkedni egypár küszködő tollbokrétát
8282 12| végfogyatékán volt; vízből kiemelt feje alatt Pusztafinak kellett
8283 Ut| amik hőseimnek a jellemét kiemelték, megszöknöm a legjobb gondolataimtól,
8284 29| láthatlan keze a sírból is kiér, hogy gyermekeiket védjék
8285 9| halálos fegyverrel kezében kierőszakolni valamit, ami nélkül pedig
8286 13| kocsim. Amint a szabadba kiérünk, az álruhát felveheted.
8287 13| ki gondolt vele.~A mezőre kiérve, Judit kocsisa leszállt,
8288 34| is megemlékeznek. Talán kieszközli, hogy úrnője színe elé juthassak.~
8289 20| egy-egy súlyosan fenyítettnek kieszközölhette, hogy beszélhet a feleségével,
8290 2| aztán azalatt, míg Béla kieszkortálta személyesen Bárzsing vitézt
8291 34| Pusztafinak ez indulatos kifakadása. Nevetett rajta.~– Ne mennydörögj,
8292 22| a végtelenség eszméjének kifejezése, mellyel a reménytelen bánat
8293 32| szabad.~Szerafint meglepte a kifejezések gondossága nagybátyjától,
8294 Ut| módosítás szelídítés volt a kifejezésekben; szerző igen erősen bánt
8295 24| gonosz volt abbeli aggodalmát kifejezni, hogy vajon nem fél-e, hogy
8296 32| lehet rajta. Még most a kifejlődés en famille intézhető el;
8297 29| hogy ő még ráér karaktert kifejteni; mindig kész mulatók, kik
8298 17| kimagyaráztak már a kémiából, kifejtették, hogy az életerő semmi más,
8299 13| akar látszani: a bajuszát kifenje bajuszkenőccsel, s a kurta
8300 7| képmásai akarnának lenni írójuk kifestett, kiborotvált arcának; külszépséggel
8301 22| pokolfeketével riasztón kifesti, és amidőn megjönnek a hírrel,
8302 30| katonának akarták vinni; én kifizettem a markába a váltságot, ő
8303 15| elenyészik minden emberi kifogás: ez előtt nincs alku, nincs
8304 30| mondja el szaporán, hogy mi kifogásai vannak a jövetel ellen,
8305 13| odább ment. Bizonyosan sok kifogást talált benne.~Már most merre
8306 16| tehetek egyebet, mint hogy kifogom a lovakat, a szekeret itt
8307 10| mosakodik.~A korcsmáros mindjárt kifogott egyet a galambok közül a
8308 16| András megfogadta a szót, kifogta a lovait a rúd mellől, s
8309 31| országnak felelt.~Egészen kifogyott a beszélgetésre való tárgy,
8310 31| nagyobb igazság kedvéért kifordítá példás természetességgel
8311 20| pofára ráismer az ember, ha kifordítja is.~Lávayné elszomorodott.
8312 10| idők minden álló tárgyat kiforgattak sarkaikból. Akinek semmi
8313 24| sas volt a papír közepén kiformálva vízjeggyel, mint amilyenre
8314 15| volt.~Tehát mindent jól kifőzött előre.~Délfelé gyérülni
8315 30| védelmi hadjárat részleteit kifőzte.~A helyzet igen bonyolódott
8316 25| hagymakoszorút hajíttatok neki, és kifütyültetem.~– No, csak maradjunk annál,
8317 16| alig engedte lovainak, hogy kifúják magukat, s hajtott odább.~
8318 16| a térdig érő pocsolyából kigázolt a partos oldalig.~Ott kérte
8319 35| őt!…~Mikor kocsim a kapun kigördült, ott állt előttem. A lovak
8320 34| maga se tudná azt tán újra kigondolni már.~– Azonban most adass
8321 16| olyan asszonya, hogy ezt kigondolta volna; férfitól pedig ez
8322 23| mélyebb titok elrejtésére van kigondolva, minek nyomára akadni nem
8323 25| leszidtak, lepiszkoltak, kigúnyoltak, mint egy gyereket, mint
8324 32| lehet.~Szerafin, mintha kígyó csípte volna meg, sikoltott
8325 18| az ember. Vajon „egészen” kigyógyulhat-e?~Erre csak a kérdező orvosnak
8326 30| volt, azután pedig elkezde kigyulladni, hogy szinte lángolt. Bámulva
8327 8| tűz! – A tábori kórház is kigyulladt.~– A kórházról átcsapott
8328 Ut| másítanom kellett benne; kihagynom ívszámra azokat a részleteket,
8329 2| lesz. Minket ünnepélyesen kihagytak e jelenésből.~– Az nem jó
8330 34| előtt jöttem el, mikor azon kihajtatott. Majd elgázoltak a lovai.
8331 25| oldalain teng minden tavasszal kihajtó víz-sarj, mely őszre lesárgul.
8332 1| szabad az önök konspirációját kihallgatni?~Szerafinnek már akkor a
8333 28| rokon, amiért ön párbajra kihíhasson. Semmit sem mondtam a tisztelt
8334 6| felvonás után háromszor kihíják, a királyné sóhajtva gondol
8335 2| megyeházánál ünnepélyesen kihirdeték.~Mennyit gondolkozott ő
8336 Ut| meglepetésem, mikor az auditor kihirdette az egyhangúlag hozott ítéletet.~„
8337 6| beszéd, felvonás végeztével kihítták Juditot vagy hatszor; azután
8338 22| hogy a jutalmazó közönség kihívására előjöjjön magát meghajtani,
8339 29| az engesztelő jobbot, s kihívást intézett balsorsa ellen.
8340 19| dühösködni.~Egyszer egy kihízott őspatkány azt a mesterkedést
8341 31| hogy egy asszony keze által kihozta őt a sírból, hogy egy asszony
8342 19| az kétfelé esik, az arany kihull; ő zsebre rakja azt, s Hubertnek
8343 3| lehete már a rozsda miatt kihúzni a hüvelyéből.~A megviselt
8344 29| Bárzsing nagy schweici óráját kihúzva, s elébb megnézve, hány
8345 23| bele, melyből nem tudtam kiigazodni. Mintha sok állvány volna
8346 30| elkészült” seregnek. Nincs is kiismerhetlenebb helyzet, mint egy tökéletesen
8347 34| vizet. Az egész üvegkorsóval kiitta.~– Így; látod, mármost még
8348 29| bejelenttetem magamat, azt fogja kiizenni, hogy a feje fáj, vagy szerepet
8349 23| ott.~Az volt a vérpad.~A kijárás minden végén alabárdosok
8350 13| nyugtalanul jár-kel, mintha kijárást keresne ebből a világból;
8351 22| tovább; de az öltözőszobák kijáratához egy sem hajtatott.~Az utolsó
8352 25| felismerhetlenül közelít, míg annak kijáratánál a társaság elé nem toppan.
8353 19| tehát más expediens, mint a kijáró sütőlegény ismeretségét
8354 22| ugyanegy helyen sohasem.~Judit kijátssza minden udvarlóját, csak
8355 7| találta ki e végrendelet kijátszásának. Kegyed azt mondá: »Nem
8356 1| zöld kapu parancsnoknéja kijelenté, hogy leánya, Judit kisasszony
8357 6| ellenkeztek a népakarattal, kijöttek, nagy sárosan, összegyűrt
8358 1| jólétéről, midőn a templomokból kijövő köznépet végignézte: csupa
8359 25| kertészem pedig azt teszi, hogy kijövök kora tavasszal, s késő őszig
8360 34| hogyha csak egy óranegyedre kijózanodnám egyszer egészen úgy, hogy
8361 15| Vág közepén esik, valahogy kijutnak, s onnan aztán állóhíd vezet
8362 15| hogy az híres úszó, majd kikap valahol, s ismét előkerül;
8363 10| ellen van intézve.~Azzal kikapta Bárzsing kezéből a mankóját,
8364 2| beszélni, mint amaz, no kikaptam ám a guzsalyszárat a rokka
8365 9| nyoma az öcsémuramék arcain, kikből nagyon rossz komédiás lett
8366 9| tudja, ki vagyok, én majd kikérdezem.”~Szolgabíró öcsémuram mellé
8367 25| jobbra-balra taszigáljanak, kikérdezzenek; németül se tudok. Nevessenek
8368 31| nem kell a látogatásra úgy kikeresnünk éppen az etikett óráját.~
8369 32| látogatása alkalmával csaknem kikergettem a házamból, s azt kegyed
8370 34| Ne félj, dehogy ütnek. Kikerül engem minden. Hiszen ellátogatok
8371 33| nőm előtt, hogy amidőn a kikerülhetlen csapással le fogok ütni
8372 14| titokban a rudas lovának, az kikerült szépen; ha a gyeplűszár
8373 12| csapat most már óvatosan kikerülte a veszélyes helyet, hol
8374 12| a víz alatt.~Azok azután kikerülték a veszélyes helyet, s azontúl
8375 14| húgám? Az ott a vám. Azt kikerültük szépen. No mármost semmi
8376 10| a konyhába; voltak, akik kikísérték, vajon megöli-e azt a szép
8377 33| amíg hazáig ért. Ismerősei, kikkel találkozott, s kiknek köszönését
8378 20| szájukban, s aztán megint kiköpik. Valami babona lesz az:
8379 2| még jobb.~A gőzös azalatt kikötött, tenger sokaság érkezett
8380 21| meghalt hercegnő hagyatékilag kikötötte, hogy azokat a szolgálatból
8381 9| folyosókon, nagy, visszhangos, kikövezett udvarokon keresztül, míg
8382 21| egyike volt azon cselédeknek, kikről a meghalt hercegnő hagyatékilag
8383 5| rendtartás végett voltak kiküldve. A huszár ruhája csupa por,
8384 20| maradt nagyon problematikus kilátásban.~Kolbay valahányszor a véki
8385 1| hogy mind a két sor foga kilátszik, éppen mint Blaubart agyoncsiklandott
8386 29| hosszú fogai egész sorral kilátszottak jókedvében.~– No, ezt vártam
8387 2| vígjátékot hozott hozzám, attól kilelt a hideg. No ez nem a te
8388 34| családjának küldött belőle, ő maga kilencből hercegileg élt. De kérlek,
8389 29| beszél, tíz ember közül kilencet üdvözöl, címét is hozzá
8390 28| ön itt elmondott, azoknak kilenctized része nem volt igaz; én
8391 23| szőnyeg egyik szegélyét, és kileskelődtem alóla.~A termet szurokfáklyák
8392 1| Lávay, ez az alattomos ember kileste, hogy melyik költeményét
8393 22| megjelenni, ki erősen titkolózik kiléte felől; majd az egyik, majd
8394 3| szárnyajtóhoz, melynek két kilincse közül mindenáron azt akarta
8395 30| kéjlak első három ajtajáról a kilincseket, lebocsáttatá a festett
8396 22| vezetett.~Béla a szőnyegajtó kilincsét próbálta; nem volt zárva;
8397 19| égni.~– Hát akkor akaszd a kilincsre. Jó éjszakát.~Vencel is
8398 13| a földön; Kapor uram úgy kilökte a fél könyökével maga mellől
8399 34| a szobába, ahonnan engem kilöktek. Én ráismertem, pedig csak
8400 12| felvetette a víz, azt azután kilökték a partra, pedig ha feléleszthették
8401 30| volna, mintha mind a kettőt kilőné.~Béla mindezt egyik fülén
8402 21| vadászos enyelgésnek találta kilőni fegyverét, hogy a delnők
8403 7| felbontá a levelet, valami kimagyarázhatlan undort érzett ezen betűk
8404 17| anyag bölcsei, akik mindent kimagyaráztak már a kémiából, kifejtették,
8405 9| kétségbe voltak esve hosszas kimaradása miatt. Hol járt az istenért?~–
8406 20| aki már régen meghalt, rég kimaradt a századból; csakhogy elfeledte
8407 2| nekünk kis falusi jószágunk, kimegyünk oda; te jó gazda vagy, én
8408 22| Nem szükséges; hiszen maga kimehet a kocsmán keresztül; kár
8409 Ut| neki minden nap a börtönből kimehetni hajnali misére a templomba.~
8410 25| tavasszal, s késő őszig nem kímélem a kezemtől a munkát.~– Már
8411 32| tette össze kezét, mintha kíméletért esdene.~– Folytatom. Kegyed
8412 20| se lovat, se ostort ne kíméljen kegyelmed. Sarkában vagyunk;
8413 19| ily találmánynál az üveget kímélni. Ő tehát röviden fog vele
8414 22| föl súlyos betegségből, kímélnie kell idegeit. Sokan azt
8415 1| buzgalommal leírja, nem kímélvén a magasztalást saját ügyfelétől
8416 21| Schweizba, s ön ez úton kimenekül az országból. Két hónap
8417 19| napon, hogy a mocsárból kimenekült, véletlenül egy csoport
8418 32| előzékeny lett a válóper gyors kimenetele dolgában. De ha meg nem
8419 33| beszéd?~– És elmondani neki e kimenetelét az ügynek.~– Hogyan? – szólt
8420 6| folyik most odaát, aminek kimenetelétől függ, hogy koszorút fognak-e
8421 5| tudja, mi lesz, ha ezek mind kimennek a divatból? Ma bizonnyal
8422 14| merre járok. Ott kell nekünk kimennünk, ahol a városnak nincsen
8423 33| Szerafintől.~Béla még most is kimenté őt a világ előtt.~Hanem
8424 El| eszméikhez, midőn azok már kimentek a divatból?~E korszakot
8425 Ut| hónapi fogságot kért ránk kiméretni.~– Das übrige ist für die
8426 10| anélkül, hogy módszereit kimerítette volna.~Tamerlán izeneteit
8427 7| keresztül megtalálja a lélek kimeríthetlen költészetét; a legotrombább
8428 29| az asszony mondott, olyan kimerítő kritikája az egész politikai
8429 1| szabad kocsmát nyitni, húst kimérni; amiért is az olyan háznak,
8430 3| nagyon szigorú ember: amit ő kimond, azt meg nem másítja soha.
8431 32| fejét csóválta, azután csak kimondá nagy elszántan:~– Az én
8432 1| beszélt eddig ismeretlen, soha kimondani nem mert tárgyakról, a nemzet
8433 29| még nem volt szabad azt kimondania. Vadász volt, aki lesben
8434 3| zavarban lenni az ítélet kimondásával.~A rózsakoszorúval fején
8435 7| sőt mikor az erdélyi unió kimondatott, akkor még a veres-fehér-zöld
8436 35| az ismerős vonásokat, és kimondja azt a nevet, mely szívén
8437 11| Mondja ki világosan.~– Kimondom világosan. Kegyed, tündéri
8438 35| zárva tartja, s melyet ha kimondott, akkor meg kell halnia.~
8439 16| a két ló nem bírta többé kimozdítani.~– Itt rekedtünk – dörmögé
8440 32| látogatójegyét találta.~Kolbay kimozdult fészkéből! Ő, aki húsz év
8441 7| egyszerre oly gyászos halállal kimúltak. Kegyed megboldogult édesatyjától
8442 12| meg neki a napot, melyen kimúltam, s tudasd vele a helyet,
8443 2| gorombáskodni, mert a számadásaiban kimutatta a csempészkedést; szegény
8444 Ut| szakavatottsággal voltak kimutatva a politikai hibák, melyek
8445 1| ezüst, nem hazudott, nem kínaezüst; és a piacokon ami pénz
8446 15| tiltakozék a leány takarózva a kínálás elől. – Kiégetné az az én
8447 25| hogy be ne jöjjek, oly kínálgatólag tekingetnek ki az útra szép
8448 2| háziasszony mégsem fogy ki a kínálkozásból; baja, hogy mért nem vesz
8449 29| Legalább nem kellett Bélának kínálni, hogy üljön le.~Béla sietett
8450 28| ajánlatomat. Én egyezkedést kínálok önnek a per alatti vagyon
8451 25| adni.~Fertőy elfogadta a kínált dinnyét, de azért nem ejtette
8452 30| uradalma jogigazgatásával kínáltatott meg; mit szólsz hozzá.~Judit
8453 8| helyrehozza.~Bárzsing nem kínáltatta magát kétszer; csakhogy
8454 34| cenzúrát rászedhetem? Írjak Kínáról, a holdról, meg Liliputról
8455 25| dugott cantalouptól, abban a kínban majd megfulladt.~Fertőy
8456 9| vegyen. Máskor a világ minden kincse rá nem bírta volna, hogy
8457 9| összecsomósított azalatt!~„Bizony, édes kincsem, az nem cotillonfigura!” –
8458 19| helyretevését, s az egész kincsnek újbóli betakarását. Addig
8459 11| felvilágosodott gyermek is kinevet. Egy múmia. Ki ért engem?
8460 33| közelített hozzám. És most – én kinevetem önt.~Béla meg volt fagyva.
8461 15| tisztítási hadjárata: e szó kineveti őket: „a muszáj sohasem
8462 9| viseletéért az utcán járót kinevetik. Ilyenek a nők a maguk divatjával.
8463 22| ami e mesékből igaz, s kinevette büszkén az egész világot.~ ~
8464 34| választanod.~– Hát mit?~– Kinevettél, mikor azt mondtam, hogy
8465 2| rettegek, hogy egyszer csak kineveznek valami urodalmi ügyésznek,
8466 35| egyedül hagyni őket ilyen kinézésű alakkal; hanem eszében volt,
8467 10| ablakán, vagy az ajtaján kinézett a folyosóra, s itt is, ott
8468 32| a tisztes öreg matrónát kinézni ablakán, s nem mondhat neki
8469 17| sírás és fogcsikorgatás kínját; óh, de mi ez a kétségbeeséshez,
8470 14| hangon az orvos.~– Majd kinő az újra. De az még nem elég.
8471 5| alak ott lent haláldühében kínosan megharapta lábát.~E fájdalomra
8472 10| íratta fel; a hosszú útban kinőtt a leborotvált haj, s eltakarta
8473 28| öreg anyját évekig tudja kínozni azzal a hírrel, hogy meghalt?
8474 29| időben mennyi rossz drámával kínozta Pusztafit a jeles férfiú,
8475 14| cselekedjem én? – szólt e tárgytól kínozva az orvos.~– Figyeljen ön
8476 8| álmodja, hogy elfogták, kínpadra vonták, sütögetik; vonaglani
8477 21| érzi-e ön azt a rettenetes kínt, hogy ezt nekem kell önnek
8478 22| töprengett magában, hirtelen kinyílt egy ajtó, s azon keresztül
8479 23| fogna, íróasztalához ül, kinyitja szekrénykéjét, s teleír
8480 30| hasztalan erőlködtem kezét kinyitni: erősebb volt. Ön érzi,
8481 11| kaput magának kellett volna kinyitnia, s azt csak nem kívánhatták
8482 10| Judit öröksége után akarta kinyújtani kezét.~A gyümölcs az ő számára
8483 30| fának, egyik kezével annak kinyúló ágába kapaszkodva, másik
8484 19| megkezdik rendszer nélküli kínzásaikat, s a lélek nem menekülhet
8485 22| elveszett múlt emléke, s egy kínzó jövő réme szeme előtt. Ezek
8486 34| lehetne is egyáltalában kioldani. Úgy tetszett, hogy most
8487 34| valószínűleg nem lehetett napok óta kioldva, sőt azt szétmetszés nélkül
8488 9| feküdni mentek, a gyertyát kioltották, minden elcsendesült, a
8489 1| amilyent óhajt; a szerepek kiosztattak, betanultattak, az olvasó-,
8490 34| szemérmes büszkeségnek volna kiosztva milliomod dilúcióban e földön,
8491 12| leugráltak lovaikról, azokat kipányvázták, maguk nádkévéket hoztak
8492 30| beszél, s majd holnap, ha kipárolgott, ismét megtekintetesurazlak.
8493 8| kezével alig bírta nagy kipkapkodva előkeresni igazoló okleveleit.
8494 10| megtagadott a lábától, azt kipótolja az agyában? Nem adhatott-e
8495 Ut| hamar megalakult, régi, kipróbált ellenzéki politikusokból
8496 33| siettem kezemet nyújtani, hogy kiragadjam az örvényből, melybe magával
8497 32| melyben őt a lánghalálból kiragadta, egészen megváltozott e
8498 20| csomagokba az aszaló hídjára kirakott hosszú iratokat; hogy indulnak
8499 2| kronosztichonok háromszínű betűkből kirakva, amik megmagyarázzák, hogy
8500 1| herceg, ki a portugalli királlyal rokon, itt keresztülutazott,
8501 22| ezzel a dúlt arccal; hazudni királynéi dölyföt ezzel a reszketéssel
8502 22| a legfüggetlenebb népnek királynéja s a legzsarnokabb úrnak
8503 6| ez a fődolog. A színpadi királynék civillistája nálunk nem
8504 21| nincsen szó.~– Vagy színpadi királynékról.~– Nono, azzal hagyjon békét,
8505 22| női szerelmében azt, kit királynői haragjában vérpadra taszított,
8506 3| ismeretlen vadász Mátyás királyt.~A társaságban magán Hargitayn
8507 19| üveget dugójánál, s egyenként kirázogatni belőle az aranypénzeket,
8508 7| lenne annak, vagyonaikból kirekesztették. Kegyed igen ügyes és furfangos
8509 23| nem jutott eszembe, hogy kirohanjak rejtekemből, és a kegyetlenek
8510 19| lobbanásra szobája ajtaján kirohant, küszöbén túl egy romokkal
8511 3| kép, mely Zrínyi Miklós kirontását ábrázolja; s végre egy függönytől
8512 9| ment; s azzal kieblábolt a kisajtón. Nem hiszem, hogy utolérje
8513 2| diadalkapuitokat sorra nézzem, s kisasszonyaitoknak hogyléte felől tudakozódjam,
8514 25| Lávayné Blumnénak három kisasszonyáról, akik már azóta voltak heten.~
8515 2| kíséretében küldöm Hargitay kisasszonyhoz.~Béla nyugodtan felelt rá: „
8516 25| tilosban. – Hogy az előkelő kisasszonyok mostanában azt kapták fel,
8517 31| el.~Judit arcához szorítá kisdede mosolygó arcát, úgy védelmezte
8518 34| kocsmáros a Kék macskánál a kisdedóvó dajkám.~Béla nem tudta,
8519 6| holnap uszályt visz magánál kisebbek után. Kedvetlenül lép gyűlölt
8520 15| egyszer isten a veszedelemből kisegít.~– Az én nevem Tuba János –
8521 22| volt, hanem egy napdíjas kisegítő, akit magam sem ismerek.~–
8522 19| összetakarította a papírszemetet, s kiseperte az ajtón.~– Hová tegyem
8523 2| kik kegyedet úgyis biztos kíséretben hiendik. Ha én azon embernek
8524 29| Ellenkezőleg, mindig akad elég nagy kísérete a hangadó egyéniségnek,
8525 5| dereglyékhez – kiálta a nádor kíséretéhez; ő maga leugrott a hintajából.
8526 22| hogy gyanút ne költsön kísérgetésével.~Nem a régi kényelmes belvárosi
8527 13| olyan furcsa javaslatokkal kísérgette a lelkemet. Hogy rejtsük
8528 14| őrjáratok elhangzó léptei kísérik az elcsillapuló estmorajt.
8529 3| engedett magával mindent kísérleni csendesen; hosszúdad halavány
8530 14| szegleteken van némi kezdetleges kísérlete. Egyszer meg is szólítá
8531 17| folytatá a kétségbeesett kísérletet.~– Hagyj engem. Ne szólj
8532 10| ellenfél is ügyes és éber.~A kísérletnek legaggasztóbb esélye az,
8533 11| A hölgy mindkét kezével kísérője karjába fogózott, s mintegy
8534 16| reszkető hangon monda egyszerű kísérőjének:~– Ez az. Itt hagytam őt!~
8535 11| s amint a fiatal hölgy kísérőjével belépett rajta, ismét visszazuhant
8536 14| segíteni kell, ha a lehetetlent kísértem is meg.~– Hogy reméli kegyed
8537 15| veszni induló emberek istent kísérteni mennek.~A zápor rézsút vágott
8538 14| Kapor uram, s hogy még csak kísértetbe se hozza a leányzót fogadásának
8539 31| ölébe vette. Mintha volnának kísértetek, amik ellen ez a kis parányi
8540 17| ideje is az éjfél, mint a kísérteteké.~A másik pedig – már a ravatalon
8541 Ut| korszaknak ott élt, ott kísértett a lelkemben; és én elég
8542 17| szerelem csendes halottját kísértetté változtatta volna át.~Egy
8543 17| Mit cselekszel? – Ne kísérts istent!~Óh, e fehér arcra,
8544 12| tartania, hogy el ne bukjék.~– Kísértsünk szerencsét, bajtárs – suttogá
8545 9| gyomlálgatva virágait, fésülgetve kisfia szöghaját, utcán alázatos
8546 29| És azzal bölcsőben ringó kisfiához fordult, s keserű gyöngédséggel
8547 8| háza van, otthon felesége, kisfiai, sok lábasjószág az akolban;
8548 29| szendergőhöz:~– Úgy, úgy, lelkem kisfiam, ha te megnősz, én kézművest
8549 2| jönnek a bölcsességfogai, s a kisgyerekek olyankor, mikor foguk jön,
8550 16| az nekem, mintha csak egy kisgyereket vinnék a karomon.~Judit
8551 31| tovább, megnézte az alvó kisgyermeket, megcsodálta, hogy milyen
8552 33| beszédű volt ma. Felölelte kisgyermekét, azt vitte oda férjéhez,
8553 32| játszani ötleteit, mint otthon kisleány korában? Vagy mutasson gravitást,
8554 30| amiből fényes skandalum fog kisülni, mert Fertőy vállalta magára
8555 15| vagyunk.~A hold e pillanatban kisütött a szakadozó felhők közül,
8556 31| szólt Blumné –, úgy, hogy a kisujjai az én kezem ujjait érintsék.
8557 32| ismerőse a városban.~Az egész kisváros népe átváltozott. Nemcsak
8558 2| nem igaz.~– Ah, nem kell a kisvárosi pletykahordókra hallgatni –
8559 8| mennyiségű átkozott csimazt. Kisvárosok polgárai még nem ismerik
8560 12| töredékével segélyére rohant, s kiszabadítá, visszaverve a kozákokat;
8561 19| magyar dinaszta pincéjéből kiszabadíták.~– Hallod-e, Hubert, itt
8562 35| sírjából visszatér; csak egy kiszabadult rab, kit neje elfelejtett.~
8563 2| ismerős érkezése várható.~A kiszállás helye különben is igen kellemes
8564 4| történt, hogy Hargitay nem a kiszálláskor üdvözlendi a magas vendéget,
8565 2| megérkeztek; Hargitay fogja a kiszállásnál a nádort üdvözölni. Nagy
8566 2| elég, hogy Hargitay maga a kiszálló híd előtt addig fog beneventálhatni
8567 15| eszerint nem lehet úgy, mint ő kiszámítá, a huszonegyből huszonnégyet
8568 20| az évenkénti haszonbérből kiszámíthatta volna, hogy birtoka mely
8569 15| szemügyre az embert.~Azt is kiszámította, hogy az életkor rovatába
8570 19| bajtársának, hogy elég lesz a kiszedett palackok száma ez alkalomra;
|