120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
8571 15| félig felnyílt, s Judit kiszólt rajta:~– András gazda!~–
8572 28| esetek, mikor az embert úgy kiszorítják a világ szeme elé, hogy
8573 29| Béla miatt megátkozta és kitagadá. A halál meggátlá az apát,
8574 24| s melyből apja valóban kitagadta.~Bárzsing úr most kezdett
8575 14| ahelyett, amit elvesztett, kitagadva; a fényes napok, a hírhedett
8576 2| mindennap eljárok a csizmáját kitakarítani; én tehát magam indulok
8577 6| neszezni, hogy szobáját kitakarítsa, mert bejáró cselédje még
8578 28| kegyed lángesze könnyen kitalálhatja, hogy mi hajtja ide Fertőyt.
8579 33| valaki (most már könnyen kitalálhatom, ki), arra kértelek, hogy
8580 14| nem is lesz. Hát csak majd kitalálok én azért innen.~Azután még
8581 30| csal meg. Egyébiránt én kitalálom, hogy miért jöttél e percben
8582 10| Az emberi furfang sokat kitalált e nemben anélkül, hogy módszereit
8583 10| akinek a rejtett szavát kitalálták. Elnevette magát.~– Biz
8584 35| elítélt a hóhér bárdcsapását.~Kitaláltam.~Holnap születésem napja
8585 21| produkálják a nagy urak a kitanított vizsláikat is.~Az úri társaság
8586 22| eredj, a te urad vár.~Judit kitántorgott a színpadra. Hosszú taps
8587 15| megfordul. Ki bírná szeszélyét kitanulni?~A távolban vészkiáltások
8588 21| húzni a fejét, mint ahogy kitanult kertészek szokták, akik
8589 10| s ezek oly ravaszok, oly kitanultak, hogy az eléjük tett titkot
8590 15| meg szemberohan, sokáig kitart, egyszerre megáll, s megint
8591 5| mint az elébbeni. Nem az a kitartó zengés, mely egyetlen „éljen”
8592 10| állatkát, s tenyerére fektetve kitartotta a házhéj ablakán.~A galamb
8593 23| volt a rejtélyes napló, kitárultak előtte annak jól őrzött
8594 6| girondisták története van kitárva.~A költő íróasztala előtt
8595 34| szarkazmusokban tört ki; egy utcára kitaszított őrjöngő volt az, ki sárral
8596 10| nyittatott magának, s ha kitekintett az ablakán, vagy az ajtaján
8597 3| állt meg, hogy a levélből kitekintsen, s egy öldöklő pillantást
8598 13| idéztél-e elő? – szólt Judit a kitépett lapot felmutatva. – Nem
8599 3| is utána akart szakadni, kitépte azt is; átlátandják akkor,
8600 14| egy rövid ellenvetéssel kitérítsen határozatomból. Én így akarom.
8601 1| asszonyság egy ízben, mindenre kiterjedő figyelme mellett, azon felfedezésre
8602 15| elővette a védlevelet, s kiterjeszté azt az asztalon. A bámulat,
8603 29| a tükörből, hogy Béla a kiterjesztett okiratot a világosság felé
8604 22| kelle hallgatni és tartani kitérő válaszokkal.~Ahány udvarló
8605 30| magát.~– Tudod – szólt Béla kitérőleg –, van valami kellemetlen
8606 19| Hanem amint a füst kezdett kitódulni az ajtó fölötti résen, jött
8607 29| átka a maga teljességében kitöltessék mindnyájok fejére. Gondolja
8608 18| felelnének meg talán.~Hiszen egy kitömött mókusra is visszaemlékezik
8609 30| rózsa, égett az indulatos kitörés után a felgyúlt szenvedély.~–
8610 33| volt az izzó vas, mellyel a kitörölhetlen bélyeget egy ember nevére
8611 30| váltságot, ő azt beitta, s kitörte két ép fogát, hogy itthon
8612 29| szeretnétek a szememet kitörülni közakarattal.” Én ezt előre
8613 3| maradjon a háziasszonnyal, kitől búcsúzik” – ehhez tartá
8614 1| hallhatja, figyel arcvonásaira, kitud mindent szemeiből, s ahány
8615 18| összeköttetései folytán sikerült kitudakolnia Erdélyben azt a három embert,
8616 9| majd hírül hozzák, amit kitudnak belőle.~Mint a kívánság,
8617 18| iróniát csak azért rejté, hogy kitüntesse. – Tudod, hogy minő gyöngéd
8618 6| Tűrni és igyekezet által kitűnni.~– És már most mondja meg
8619 11| ablakkal. A ház ablakait kiülő vaskosarak védik, s redőnyei
8620 2| tarkított; szemei vízkékek és kiülők, ajkai szélesek és duzzadtak,
8621 9| mentek; az öreg asszonyság kiült a sátorajtóba, s a szép
8622 15| semmi szeszest.~Fenékig kiürítette a poharat.~– Hát te húgám,
8623 33| asztal lábához verje azt, és kiürítse belőle az egész tartalmat,
8624 31| férfi”. De a maszlagot – azt kiüthetem a kezéből még most is!~Az
8625 16| azt észrevette, hirtelen kiugrott a kertre nyíló ablakon,
8626 11| védelmében kaptam, s amik kiújulnak, kivált „ilyenkor” – tavasszal.~–
8627 21| Két nap múlva a grófné kiutazik Schweizba, s ön ez úton
8628 31| midőn a jövendőmondó lelket kiűzte a filippibeli leányból;
8629 33| csipkefodrokkal divat szerinti merész kivágással. Hosszú leeresztett angolos
8630 32| dilemmából egy bonmot-val kivágja magát, azt kérdezni nagybátyjától:
8631 8| én kertemből már eddig is kivágtak minden mogyorófabokrot,
8632 22| eljutottak, hogy a boldog kiválasztott nem az ő soraikból való.
8633 10| amik még az üres lapból is kivallatják a titkot.~Melchiornak az
8634 33| kérdezte tőle, mit nevet, kiválogatta számára az okmányokat, miket
8635 20| ha itt volna; aztán meg kiváltképpen ülést is kellene csinálni
8636 7| közepett lemondott a férfiak kiváltságairól, mik megengedik, hogy ők
8637 20| népben, de kivált a volt kiváltságolt osztálynál tapasztalok.~–
8638 3| hogy az ő családjának ily kiváltságos állása van a halál nemeire
8639 20| Azután eljárt azoknak az apró kívánalmaikban egyik hivataltól a másikhoz,
8640 30| terebélyfa lett már.~Béla kíváncsibb volt e percben a tulipánfára,
8641 29| asszonyság legyőzhetlen kíváncsisággal.~– Az tökéletes diadal! –
8642 31| szellemprodukciót.~Azonban Judit már kíváncsivá volt téve; a játék újdonsága
8643 34| A világ tökéletes. Hova kívánhatnék magamnak nagyobb szerencsét,
8644 11| kinyitnia, s azt csak nem kívánhatták tőle, de nem is tette volna.~
8645 20| amidőn a státus érdekei kívánják, mellőzni kényszeríttetem
8646 6| dolga nincs odakinn, nem kívánkozik el hazulról. Judit nagyon
8647 9| egy helyen maradt, és nem kívánkozott sehova.~Szerafin kisasszony
8648 35| asszonynak hosszú életet kívánnak, késő évekkel, amikor már
8649 9| alig találna még valami kívánnivalót.~Hanem hát azt most ki tudja,
8650 9| kitudnak belőle.~Mint a kívánság, lépett be a sátorba éppen
8651 20| Az egyik fogolynak az a kívánsága volt, hogy olvashasson,
8652 Ut| felajánlani, hogy bárminő kívánságai lesznek a fogoly úrnak,
8653 29| talán nem is olyan, amilyet kívánunk, de mindenesetre új.~Nemcsak
8654 35| megtalálja. Tovább pedig nem kívánván alkalmatlankodni, magamat
8655 22| ember, aki a színpadi hősök kivégeztetésénél többre becsüli a friss bifszteket,
8656 1| nyomorúságot? S ha sorsa eléri, egy kivégzett neje akarsz-e lenni? S ha
8657 10| szárnyait az est ködében kiveheté, azután elégülten szállt
8658 5| éljenriadás mind jobban kivehető a part felől. Most egyszerre
8659 14| könyökök, vállak tisztán kivehetők voltak.~– Ott valaki van
8660 15| pillanatig tartó fénynél kivehették a part hosszában felállított
8661 34| izente meg; pedig annyit kivehettem a beszédéből, hogy saját
8662 34| rengett alatta, s a szemei kiveresedtek bele; amiket aztán egy nagyon
8663 12| megint felszínre jött s kivergődött, hanem a kozák elmaradt.
8664 28| Azóta sok történt, ami kiverhette fejemből.~– Nézzen ön meg
8665 14| inni.~Majd meg ismét, hogy kiverje az álmot szeméből, maga
8666 15| amikor a jó kutyát sem szokás kiverni a házból.~Testének azon
8667 34| Én azt hittem, hogy rég kiveszett már annak a faja is, mint
8668 22| bevégzett már. Hulláját majd kivetik a habok valahol a partra.~
8669 16| mely egy erdős domb mögül kivezetett, ott állt lábaik előtt a
8670 1| bajuszát, üstökét most is úgy kiviaszkolja, hogy ég felé áll mind a
8671 22| fia nevelőjét, külföldre kiviendi, s oda azután te is utána
8672 Ut| rendszerét Magyarországon kivihetlenné teszik, s erőszakos keresztülvitel
8673 23| volt az, száz csillár által kivilágítva.~A fényes udvaroncsereg,
8674 11| széthasadt fa úgy nyomorékul is kivirágzott, s valaki a beleékelt bomba
8675 1| igen helyes volt, a terv kivitelére szokásos és kedvezékeny
8676 17| házigazda fejtül emelte azt, s kivitték együtt a halottas házból.~
8677 21| ön már azt a kést?~Béla kivonta kebléből a rejtett vasat,
8678 8| Egy-egy szakasz minden reggel kivonult szép polgári zeneszóval
8679 8| Férjhez ment – szólt Fertőy kivonva zsebéből Judit levelét s
8680 Ut| Térparancsnokunk, a jó Haymerle, kívül-belül valóságos mintaképe volt
8681 14| itt valaki?~– Senki sincs kívülem a szobában.~– Hát a kandalló
8682 5| megszállta amaz öntudaton kívüli erőszak, minő a kínos halállal
8683 8| ahol ő minden vagyonából kizárja, a házat oly feltétellel
8684 3| fűszerezett; a beszéd tárgya kizárólag a holnapi nagy ünnepély.
8685 3| mindenből merően és egyenesen kizárom és kitagadom; hogy pedig
8686 10| a művészi vita esténként klasszicizmus és romanticizmus fölött;
8687 6| angol, francia és német klasszikusok remekei mind pompás díszkötésekben
8688 30| meggazdagodik egy főúri kliens mellett, aki koszorúkat
8689 29| kapuja alatt elfogdosta a klienseket.~Igen nagy ismeretköre van.~
8690 30| nem fogadja el a főurat kliensének, ki koszorúkat szokott hajigálni
8691 34| ezt az állatot ez alatt a klíma alatt? Én azt hittem, hogy
8692 1| Hargitaynéra nézve egész klimakterikus természetváltozást idéztek
8693 17| körül van véve; az odvas kőbe ne menj, az már fel van
8694 17| gyanítom, hogy az odvas kőben van egy barlang, abban tartózkodhatik,
8695 21| jutni, hogy „én ebből a kőből gyémántot alakíthattam volna”.
8696 9| Szerafin, nekem a lábam kőbül van; te Szerafin, ez az
8697 5| karjával, azután homlokával koccantva a márványpallót.~Csakugyan
8698 6| ajtaja előtt, s egy gyöngéd koccintás ajtaján.~– Szabad!~Két hölgy
8699 30| volt nagyobb urakra”, akkor koccints velem, s vágd fejéhez a
8700 2| egymásnak kezét.~– Te sorsod kockáját elvetetted – szólt Pusztafi.~–
8701 33| gyermekének vagyona, jövője áll kockán, annak a másik asszonynak
8702 2| mind azt hajtják, hogy te kockára tetted a fejedet. De az
8703 12| elesettek zsákmányörökségén kockázott egy csoport, a másik csoport
8704 1| útféli bókokat, e kérdést kockáztatá hozzá:~– Mit hisz nagysád,
8705 12| nőmnek… Neked nem szabad kockáztatnod… Megígérted nekem… Ha megmozdulunk,
8706 29| szokott Béla fogadni, nem kockáztatott-e sokat.~– Óh, igen sokat!
8707 16| tagja.~Kapor András gyorsabb kocogásra nógatta lovait; utoljára
8708 14| A lovak azért egyformán kocogtak; ha szekér közeledett szemközt,
8709 1| korona van festve, hármat kocogtasson, úgy az nagyon rossz szem
8710 29| egy év múlva alázatosan kocogtatnak az előszobája ajtaján.~Nem
8711 Ut| Ekkor egy új munkatárs kocogtatott be hozzánk.~Egyike a legelőkelőbb
8712 30| közeledő lépteket hallott. Kocogtattak: Szabad-e? Lehet.~Volozov
8713 4| aranysujtásos bársonyöltözetben; kócsagos, forgós kalpagokkal, villogó
8714 18| nagyon megsüvegelik, aki kocsiban jár. Fertőy rossz kedvétől
8715 34| oly félve húzódott előle kocsija mélyébe. Ha ez találna lenni!~
8716 13| Azok is megállíták Judit kocsiját. Arcaik el voltak sápadva,
8717 13| utasítások alatt Béla felvette a kocsisjelmezt; a fényes díszes öltözetet
8718 22| abaposztónak, hanem valódi, igazi kocsisruhát, zsírszagút, fontos talpút
8719 13| erősen kiabáljon; ha más kocsissal összejön a csárdában meg
8720 13| öltözetet Judit elzárta a kocsiszekrénybe; a kocsis átadott ostort
8721 20| No András, most már se kocsit, se lovat, se ostort ne
8722 14| lőcsbe fogózva, onnan a kocsiülésen átlépni, s úgy a hátulsó
8723 14| öreg tensasszonynak?~– Ön kocsival van itten?~– No igen. Hiszen
8724 1| azonban se zsidólakás, se kocsma, se mészárszék nem volt,
8725 22| Ismerősök bejárhatnak a kocsmaajtón is.~A házmester azzal visszament
8726 30| csatában kapott, vagy tán a kocsmában. Szemei milyen nyugodt méltósággal
8727 22| szükséges; hiszen maga kimehet a kocsmán keresztül; kár is volt nekem
8728 19| szereti; ezzel ugyan még semmi kocsmárosnak se volt semmiféle liaisonja,
8729 19| feleségét. Didldumdáj. A kocsmárosné szeret engem, én szeretem
8730 19| folyosón: „Engem szeret a kocsmárosnő, én szeretem a bort, a bor
8731 1| szabad lakni zsidónak, szabad kocsmát nyitni, húst kimérni; amiért
8732 Ut| támasztani a hamuból, a ködből.~Mire aztán elkészültem
8733 32| mind szétfoszlott, hideg köddé vált egy fagyos, rideg mondás
8734 10| míg fehér szárnyait az est ködében kiveheté, azután elégülten
8735 1| épületektől, hogy tulajdonosaik ködös időben hazataláljanak, hanem
8736 34| valami nagyon beteg ember köhögne egész erejéből.~– A hazájának?
8737 33| kérdezősködött, hogy nem köhögött-e az éjjel.~– Azt te legjobban
8738 35| itta az ég harmatját, őszi kökörcsin alakjában…~…A vigalom aztán
8739 34| hamvában olyan szép őszi kökörcsinek nyílnak, amilyenek csak
8740 23| meg egy kis kényszerített kölcsön tervezetével.~Hanem ehhez
8741 24| férfi kezet szorított, s kölcsönös hallgatást fogadott elváláskor.~
8742 13| nem lesz, tőled fogom azt kölcsönözni.~– Jó. Én hiszek neked.
8743 10| napon Juditnak esernyőjét kölcsönözte, másodszor mint tanúval
8744 25| asszonyom, visszaadom a kölcsönt; most én tanácsolom, ne
8745 1| amit ön ígért: Pusztafi költeményei. Köszönöm.~– Lávay úr megint
8746 2| Tudja, hogy én az összes költeményeimet szándékozom kiadni. Könyvárus
8747 34| Szerafin tovább olvasott a költeményekben.~A költő sötét kedélye mindenütt
8748 34| igen nagy betege lett e költeményeknek. Utóbb már gyalog nem is
8749 34| levő ember egy egész kötet költeményt, mely kiadótól kiadóhoz
8750 34| szíven találva érezte magát e költeménytől.~Mintha maga előtt látnál
8751 22| sírjon! Ha nem sírna, gyanút költene.~…Hanem a kihullott könny
8752 El| van, saját dogmái, saját költészete és különösen saját divatjai.~
8753 30| kegyed még mindig az élet költészetében él, s elfeledi, hogy annak
8754 7| megtalálja a lélek kimeríthetlen költészetét; a legotrombább cserépedény
8755 El| historikus feladata, nem a költőé. Regényem nem élő személyeket,
8756 Ut| ben) azt a csalóka reményt költötte fel, hogy az elmúlt szabadság
8757 32| hanem egészen más nép is költözött a régi helyébe.~A megye
8758 29| uram, ön még mindig nagyon költőileg fogja fel ezt a kérdést.
8759 1| a magyar nemzet legelső költője.~– Ah! Hát versíró? Mint
8760 2| kötve, hogy mikor a kedélyes költőkritikus valami költői műre azt mondta,
8761 6| Nem egy falusi ismerője a költőnek, ki hozzá látogatóba feljött,
8762 2| egész világ, hogy koszorús költőnknek szavajárása volt, ha valami
8763 23| bányái e hangadó életmód költségeit fedezik?~Ezt maga a férj
8764 22| ismerni; Judit azt saját költségén eltemetteté, sírkövet is
8765 1| képzelődésemen.~– Nincsenek költséges szenvedélyei?~– Kegyed tudja,
8766 21| célokra kevesebb anyagi költséget fordíthatott, hanem bőven
8767 22| követte azután, hogy gyanút ne költsön kísérgetésével.~Nem a régi
8768 30| legyen.~– Nézzed ezt a fiatal kölyket, alig húszéves, aztán az
8769 30| maradhasson. Gyémánt egy kölyök! Hát azt a vén brugóst nézzed!
8770 12| bajtársa fekszik. Néhány cirmos kölyökfarkas szétfutott közeledtére,
8771 8| Összefolynak szemeinek könnyeiben.~„Teremtő úr isten! Mit
8772 22| sírja le, úgy vérezzék el könnyein keresztül; de lát-e a nő
8773 32| nyugalmáról, az ifjú Lávayné könnyeiről? Bánom is én azokat! Mi
8774 13| állhatott volna ellen a könnyeknek, aki ennyire szeretve volt,
8775 34| dajkám.~Béla nem tudta, hogy könnyekre vagy nevetésre fakadjon-e?~
8776 1| lesz a harmadik? Szerafin könnyelműen vállat vonított.~– Leghamarabb
8777 32| szívét, nevét, sorsát kegyed könnyelműségére bízni; hanem mikor már a
8778 34| sokáig magához szorongatá, és könnyezett.~– Bolond fiú vagy te, Béla.
8779 31| lángolt; az ifjú nő szemei könnyeztek, és a kisgyermek mosolygott
8780 33| térdre rogyott, és imádkozott könnyhullatások közt.~Azután százfelé tépte
8781 15| fényehagyott zászlót, hanem hogy könnyítse a menekülők útját.~Mikor
8782 9| szemrehányólag néz Szerafin szemébe könnylepte szemével, mintha azt akarná
8783 2| gyűle szemébe ez emléknél; e könnyragyogáson keresztül oly féltve, oly
8784 5| élünk.”~Daliás zsinóros köntöse még tíz évvel fiatalabbnak
8785 30| pillanat alatt elfojtotta égő köntösein a lángot.~Hogy ezt tehesse,
8786 25| miatt.~Másnap mégis ünnepi köntöst vett magára, ami abban különbözött
8787 30| játszanék az egész világon. A könyöke ki van szakadva, de az őt
8788 13| Kapor uram úgy kilökte a fél könyökével maga mellől az ülésből,
8789 8| lángveres prémmel körös-körül, könyökig aranysujtás, tele aranyzsinórral,
8790 14| úgy, hogy a fej, a térdek, könyökök, vállak tisztán kivehetők
8791 11| találták a hadastyánt ablakában könyökölve, amint nézte nagy gyönyörűséggel,
8792 28| fiamat. Nézze, a porban könyörgök ön előtt: ne árulja el Bélámat;
8793 23| elfelejtettem a férfi nevét, akiért könyörögni jöttem, el a helyet, ahol
8794 30| fölnézett Bélára, s oly könyörögve, oly benső remegéssel kérdezé
8795 2| költeményeimet szándékozom kiadni. Könyvárus az ilyesmire nem vállalkozik,
8796 1| ember, egy aranymetszésű könyvecskét nyújtva át Szerafinnek.~–
8797 34| hazafiúi bánatában semmi könyvet sem vesz, csak kalendáriumot,
8798 9| mellett, olvasva ájtatos könyvét, kertében gyomlálgatva virágait,
8799 14| Egyszerre megpillantott a könyvszekrény mellett egy emberi alakú
8800 14| letakarni a csontvázt, s a könyvtár mögé tolta azt, s aztán
8801 6| Bútorzata igen egyszerű, csupán könyvtára képviseli a fényűzést, mikben
8802 6| kellett tanulmányoznia.~A könyvvel kezében ott ült az ablaknál.
8803 9| pisztolyt a zöld merinó köpeny zsebéből, s letette szépen
8804 9| tetszik? – kérdé Lávayné a köpenyegzsebbe nyúlva.~– „Semmirekellő.”~– „
8805 9| azt az ócska tisztes zöld köpenyt, annak belső zsebéből két
8806 24| szivarja végéből, s azt köpködte mindenfelé. – Gyönyörű skandalum!
8807 9| keríti a köpönyegét, s a köpönyeg alatt fát, szénát cipel
8808 8| A szekér hátuljában egy köpönyegbe burkolt férfi ül, ki azalatt,
8809 19| napfényre szánt palackokat köpönyege alá rejté, s felballagott
8810 12| lehasalnak, s leterített köpönyegen zsíros kártyával játszanak
8811 7| értsenek semmihez, ami a házi kör prózáját illeti; ki minden
8812 29| hazajutott szűk családi körébe, melyet anyja, neje és gyermeke
8813 29| feszültség volt a család körében, mint mikor hosszú száraz
8814 30| még most is sáros minden körme tőle. Nézzed, mily patriarkális
8815 1| kezecskét, szép rózsaszín körmökkel, s közel hajolva hozzá,
8816 3| ejtegetett kegyesen egy-egy körmönfont mondatot holnap tartandó
8817 19| összeszaggatva; ezer ölnyire az egész környék beszórva töredék kövekkel,
8818 32| kívántam tőlük egyebet. A környékben mi voltunk a haute volée.
8819 30| társasággal. Sokan vannak itt a környékből; ma végezték éppen a szüretet.~
8820 2| szegélyeznek körül, a váróterem és környéke vidám zöld bignoniákkal
8821 8| úsznék.~E rém világította környéken, a Duna túlsó partján vágtat
8822 32| sem illik bele megszokott környezete sablonjaiba. Víg legyen,
8823 31| hogy az dicsőségtől van környezve, karjaiba vetette magát,
8824 18| volt félni.~A régi baráti körök tehát újra feltalálták egymást:
8825 23| összeköttetések előkelő köröket vontak össze körüle; s azok
8826 12| letört róla emlékül, s akkor köröskörül meggyújtá a máglyát.~A lángok
8827 2| ha egyszer mind a kettő körszakállt növelne, össze lehetne őket
8828 22| két mondából könnyű egy kört alakítani.~Judit egyszer
8829 25| falon, kerítésen és száraz körtefákon; ez is tán abból a repkény-füzérből
8830 25| a világ előtt. Az almák, körték szépen pirulnak, de nem
8831 6| atyám, hol van anyám?” a körülállók nem feleltek, elfordultak,
8832 2| vidám zöld bignoniákkal van körülárnyékolva, a gyep késő nyáron is üde
8833 15| szerint egy minden oldalról körülfogott városba be lehetend jutni.~–
8834 8| jókedvű hazafiak visszatérőben körülfogták: Komám uram, sógor uram,
8835 33| szalagövvel, nyakán és karjain körülfutó csipkefodorral. Olyan volt
8836 7| virágállványát a repkény körülfutotta, abból egy indát letört,
8837 13| nevedre nem hozok; s ha úgy körülhálózna bennünket a sors, hogy nem
8838 1| tőlem, mikor a görögdinnyét körülhordtam:~„Ugyebár, ez tök mazsolaszőlővel?”~
8839 32| eszébe jut, hogy hírlapi körülírásokat használjon. Ezzel nagy változásnak
8840 3| érdemes. 4-ik §-us ugyan körülírja: „ha a jó társasághoz” szokott
8841 10| a magasba, s néhányszor körülkóvályogva a légben megtalálta az irányt,
8842 30| férjéhez hű; ez csábító körülmény. Szerafin pedig napról napra
8843 24| idézett elő, amik rendkívüli körülményekbe sodorták az embereket, amikben
8844 21| rögtön minden korlátozó körülményen keresztültörve Moszkauba
8845 3| bejelenti, azalatt még egyszer körülnézi magát, nincsen-e valamije
8846 11| abból, amik itt történnek körülöttem? Nem; semmit; mint egy napfényre
8847 35| szokták azt hallani, amit körülöttük beszélnek.~És ezzel végezve
8848 12| hogy pirosodnak a habok körülöttünk; – ez mind az én vérem.~
8849 12| azután elkezdé a fűzfát körülsáncolni egyikével azon nádgúláknak,
8850 19| leszállt a szék karjáról, körülszaglászta a gyertyát, felnyalogatta
8851 30| széles plédjével hirtelen körültakarta a nőt, s egy pillanat alatt
8852 31| delejes láncolata által körültáncolni ne kényszeríttettek volna,
8853 29| nép, magas szemöldökkel körültekint, s a lenézett vidéki tapsoló
8854 35| akkor nem volt senki.~Ráért körültekinteni.~Selyemszőnyeg a falakon,
8855 6| feljött, mondá magában első körültekintésre: „ugyan minek tartja itt
8856 25| a piacra ért. Itt aztán körültekintett, hogy merre van az a hivatal,
8857 10| orvosi celebritások szoktak körülülni. Ez asztal mellett olvasta
8858 34| Új családdal régi asztal körülülve.~Nevét elfelejték, ~Híre
8859 23| fel, a gránátok sivítottak körülünk jobbra-balra; egy sem találta.~
8860 18| aki el tudna vezetni a körülzöldült hamvvederhez, mely Róbert
8861 2| ünnepély lesz, bizonyos körút alkalmával, kegyetek lakóhelyén.
8862 30| előadás alatt megtette a körutat a kaszinóban.~Mindenki igen
8863 34| a kísértet mind jobban körvonalazta magát.~Néha egészen alanyivá
8864 15| segíteni.”~Judit megemelé köszönés közben sipkáját. A vén katona
8865 13| Csupán gyors lovaiknak köszönhetik, hogy megmenekültek. Vissza!
8866 34| gyűjtött, azt meg kell neki köszönnöm.~– Te? Személyesen megköszönni,
8867 7| sálját vette; nagynénjének köszönt, ki azt igen hidegen viszonzá;
8868 34| én pedig igen nyájasan köszöntem neki, mire ő hirtelen visszakapta
8869 30| Máskor föltűnőleg szokott köszöntgetni új ismerősöket, ezt csak
8870 1| vehetjük. Írhat mindjárt valami köszöntő verset, valami szép akrosztichont,
8871 35| elgázolták.~Ő mosolygott és köszöntött.~A vér megfagyott ereimben.~
8872 20| haladhatott, de amelyet Kolbay úr köszvényes lábainak mégis elég dolog
8873 20| menekülni.~Kolbay még a köszvényt is elfelejté térdeiben,
8874 20| parasztszekéren végighajtatni rajta, köszvénytől merev tagokkal, egy szál
8875 14| vehette le Judit homlokáról a köteléket; már akkor egy hosszú rózsaszínű
8876 30| itt végeznem; otthon is kötelességeim vannak.~– Ön igen ízetlen
8877 8| a városban kinn lakunk. Kötelességeinket azért híven teljesítjük.
8878 30| állásáért munkál, jövőjét építi, kötelességeit rója le, s öröme van benne,
8879 20| lojalitásból, állam iránti kötelességekből, olyan emberek, mint Bárzsing;
8880 7| végrehajtó, tudni fogom kötelességemet, hogy egy botránynak, mely
8881 30| balsorsomon tanúsított irántam, kötelességemmé tették, hogy sürgessem kegyedet
8882 Ut| virágzásnak indult.~Ezt az adatot kötelességemnek tartottam az emlékezetnek
8883 31| ha valamelyikünk iránti kötelességét elfelejtené.~Judit odafutott
8884 20| kellemetlen, de mulaszthatlan kötelességünk, s annak lelkiismeretes
8885 8| valamennyien. De azért kötelességünkről meg nem feledkeztünk. Talán
8886 15| András tartotta azalatt a kötelet, míg a halász besegíté Juditot,
8887 Ut| a reverzálisban, hogy én kötelezem magamat a magas kormányt
8888 30| táncolni, azzal le fogod kötelezni, aztán hagyd ott. Amott
8889 20| becsületszavunk által vagyunk kötelezve.~A másik úr szólt:~– Különben
8890 24| a helyzetbe, hogy hamis kötelezvények mellett álhitelezők által
8891 11| horgonyra bukkan elszakadt kötéllel, egy iszapba elsüllyedt
8892 22| kertészlegény bokrétát visz a kötényével letakarva, azt bizonyosan
8893 33| Megvártalak vele.~Judit elővette köténykéje zsebéből a zöld papírra
8894 34| börtönben levő ember egy egész kötet költeményt, mely kiadótól
8895 15| annyi életéhez forrott emlék köti. Még ráismerhet a festés
8896 1| és táblabírák kardot is kötnek fel, sarkantyús csizmát
8897 21| virágismerőnek. Ez bele akar kötni az ifjú emberbe.~– Tessék
8898 21| tréfáljon velem a herceg – kötődék naiv enyelgés hangján Fertőy. –
8899 2| vállalkozik, hacsak azt is le nem kötöm, hogy mindennap eljárok
8900 21| ősök szerzette földet nem kötötték a család nevéhez; minden
8901 21| Judithoz fűzik, még összébb kötözni segítek.~– S ki az, aki
8902 14| volt e vágás?~– Hiszen én kötöztem be.~– Jó. Tehát most csináljon
8903 8| szénát, a másikra szalmát köttetett, s akként kommandírozza: „
8904 1| ajándékozott neki, melynek kövében egy természetes kereszt
8905 34| pártját fogom. S ha a világ köveket hajigál rá, én azokat visszahajigálom.~
8906 19| környék beszórva töredék kövekkel, téglákkal.~Vencelt a pince
8907 15| halászház ajtaján.~Amíg a zápor kövér cseppjei egyhangúan verik
8908 13| fussak; én?~– Azt, hogy kövess, amerre én megyek.~– Gyáván?
8909 28| elégtétel-adást-vevést nem követel. Azt pedig, hogy ama paraszt,
8910 7| világ véleménye, a szokásos követelések és egyéb ódon világnézetek
8911 8| a hazáért vakarózni. Azt követelheti tőlünk a nemzet, hogy meghaljunk,
8912 21| sietett a nimródok elé, s követelte, hogy ki volt az a szerencsétlen,
8913 24| pénz kellett, számadásokat követeltek tőle.~Még ugyan tekintélye
8914 30| ajkai, égető szemei úgy követelték még az életet.~Szerafin
8915 34| szerzé, minő kegyetlenséget követett el egy nő iránt, aki neki
8916 21| hitte magát elrejtve egy következetesen játszott szerep mögött:
8917 19| nagyon okosan történt, azt a következmény majd mindjárt igazolni fogja.~
8918 2| nem lesz annak semmi rossz következménye. Azt csak tessék rám bízni.
8919 4| harcias tartással. És azután következnek az úrlovagok, pompás sujtásos
8920 1| a vármegye földén épült, következőleg ezen a telken szabad lakni
8921 25| szomszédi és kertészi viszony következtében támad, s semmi egyéb cél
8922 3| egyéb ebből származható következtetést elutasítván. Kelt stb. Hargitay
8923 33| Melchior boldog volt, hogy ily követségbe küldetett, s a lépcsőn való
8924 2| tárgyért elhagy lakomát, követséget és dikciót.~– Igenis? Kinél
8925 Ut| alkotmányosság színe alatt követtek el rajtunk erőszakot, s
8926 3| vele történni, ami a honti követtel Pesten a Szép utcában történt.
8927 17| messzire elér!… Óh, miért nem követtelek le a víz fenekére… Az a
8928 23| magát a világ elől, s én követtem őt a szalmás viskóba.~Nem
8929 20| lerakott, s azóta nem renovált kövezet minőségét, amit még a bombák
8930 8| úgy megszoktam ezt a rossz kövezetet, ezeket a rágalmazó embereket,
8931 29| szeretnétek a szememet kitörülni közakarattal.” Én ezt előre tudtam. És
8932 Ut| káplárból, egy frájterből és egy közbakából.~Ily szakértő bíróság előtt
8933 8| majd a folyampartra, majd a közbeeső szigetnek. Az ilyen hadgyakorlatnak
8934 5| megzendül, az induló zenéje közbehangzik; most érkeztek a hídra fel.
8935 22| felidézett vihar.~„Fertőy közbejötte megakadályozá e tervet,
8936 20| Még azoknál is – sietett közbekiáltani a másik úr –, akik különben
8937 29| felhő homályosítson el. Közbeszólt, de természetesen ő is Bélának
8938 Ut| mellett, akár ellene, az mind közcsendháborító volt, mind becsukták. Pokoli
8939 20| kiértek, már meglátszott a közelben a kis telep, melyen Magyarország
8940 12| mindig mondtam… A csillagok közelből megannyi szép emberarcok…
8941 12| hajnalcsillag?… Nézd, mint jön közelebb-közelebb… Lásd, amit mindig mondtam…
8942 11| családunkat, mert anyám beteg, s közelebbi rokonaim nincsenek megtalálható
8943 6| borzongott a háta, mikor közelebbről megnézte azokat, s az aláírásokat
8944 30| sokáig nézett merően a közeledőre, csak azután tért meg arcára
8945 12| csikasz ordas szembeállt a közeledővel, peressé téve a vitatott
8946 15| mely harsogva, dulakodva közeleg feléjük, egy-egy paripája
8947 El| Nálunk mindenki benne él a közéletben; a munkás ettől várja jobb
8948 34| kinél segítséget keresnie. Közélete gyűlöletes volt, még egészen
8949 El| össze van nőve a nemzet közéletével, az általános bú és öröm,
8950 El| válasszátok külön a magányéletet a közélettől; tudjatok érzelmesek lenni,
8951 15| az életbe vágó pillanat közelgése, annyi kétség, annyi fenyegető
8952 15| Egyszerre valami sötét tömeg közelíte, a zápor és éjszaka vak
8953 13| csapat és a szekér csendesen közelítének egymáshoz.~Mikor mintegy
8954 32| senkinek semmivel, akkor ismét közelíthetünk egymáshoz. Az asszony szép
8955 12| egymás kezét, hallották a közelítő veszélyt.~Egyik kozák egyenesen
8956 9| szólt a várkormányzó, közellépve az előtte idegen nőhöz. –
8957 17| a szoba hideg, a halott közelléte még hidegebb. A gazda ráhagyta,
8958 35| asszony csak az üres szék közellétét érzé.~Néha, midőn a herceggel
8959 16| váltakoztak. Semmi nyoma emberi közellétnek.~Egyszer ismét utat állt
8960 17| szólt Béla, és szavait olyan közelről vélte hallani az örök álomra
8961 El| öröm, a történelmet alkotó közemelkedés és süllyedés minden egyes
8962 31| konkolyt akarnak hinteni közénk.~– Anyám, ne higgye azt! –
8963 8| zsarátnokot; a füst, a láng közepéből mint rémes fáklyák emelkedtek
8964 7| bársonyból is készültek, középett ezüst országcímerrel; kezdték
8965 6| volt ama nap történetének középpontja.~Ez a nap volt a szabad
8966 4| válla emelte nyolc rúdon, a középső rúddal maga a céhmester
8967 14| csaknem egyforma. Ő férfiúnak középtermetű, én nőnek magas. Ha két
8968 22| átázott, de feltűnés nélkül közévegyülhetett egy csoport napszámosnak,
8969 24| bennünket érdekel, hanem közhasznú intézvényeket is, iskolákat,
8970 1| ment; közvetlen a megyei közigazgatás alatt áll; nem a város,
8971 24| forint nem is, de a szegény közintézetek, iskolák, kórházak sorsa
8972 20| alattomos rászedéssel, a közjó megrövidítésével, hamis
8973 15| olyan őrnagy, akinek egy közkatonája sem volt a várban; alsóbb
8974 7| tartalmát, mert boldogult húgom közlé azt önnel. Sejtelemszerű
8975 8| másikba utazni; de pusztán közlegénynek ex propriis, az már nagyon
8976 2| vitted, engem obsitoltak mint közlegényt.~– Csakhogy neked akkor
8977 9| Igen sürgetős a kegyed közlendője?~– Olyan sürgetős, hogy
8978 22| mikről mai világban a napi közlönyök úgy beszélnek már, mint
8979 13| üthették ki a viadalban.~A közlovasok között is sok volt, aki
8980 15| megérkezünk. (Az emlékező köznép még most is Csák Mátyás
8981 1| midőn a templomokból kijövő köznépet végignézte: csupa ezüstgombos
8982 1| át régen felváltotta a köznépies „i”-vel; hanem azért a híre
8983 33| szív ügyeihez ne legyen közöd.” Ön pedig asszonyom, már
8984 30| meg minél elébb, és aztán közöld velem.~Amint Dombay eltávozott,
8985 10| barátságos hadvezér hogyan közölhesse terveit egy nem barátságos
8986 15| vállalkozzék legény. Hanem ezt nem közölhetjük minden bolond emberrel.
8987 3| hiteles tudósítónk nyomán közöljük”, hogy az olvasó így kiáltott
8988 19| felhasználni, azzal őszintén közölni a titkot, megtartva a helyiség
8989 32| ezt köszönöm, hogy velem közölte. Én be fogom önnek is és
8990 Ut| énhozzám hozta a cikket. Én közöltem azt barátaimmal; nagyon
8991 33| eredeti végrendeletnek vele közöltetését.~Átadják neki.~Ismét azt
8992 25| Nekem csak a névhez van már közöm, a személyhez semmi. Hidegvérrel
8993 3| kisasszony szenv nélküli közönnyel áll egy asztal előtt, mely
8994 Ut| Politikai divatok.~A hírlapom közönsége pedig egyre apadt. Írni
8995 22| legzsarnokabb úrnak szolgája: a közönségé.~Irtóznék odabenn lenni
8996 30| nézte az előadást, hanem a közönséget; a herceg szemközt ült vele,
8997 13| Nem úgy. Álruhában. Közönyösen. Szekeret, lovat vettem,
8998 1| molnárok, ezek a honoráciorok, közöttök a tanácsbeliek és táblabírák
8999 22| megvilágítottak. Sok ismerőse volt köztük. Azok nem néztek őrá.~Judit
9000 2| buzgó volt, mint te. Ő is a közügyek szolgálatára adta magát,
9001 23| tudott, hogy ha van is a közvéleménynek e tekintetben némi igaza,
9002 31| ismerem, hogy kicsoda! A közveszedelem egy kunyhóban kényszeríte
9003 1| hasábjain az illető magán- és közvigalmakat, műkedvelői előadásokat,
9004 2| ember lesz, s miként egykor közvizsgákon, most is kiáll a közélet
9005 10| legnagyobb önbizalommal bocsátá közvizsgálatra; csupán csak fénymázas mankójára
9006 34| eszköz vagyok a világon. Egy kőhajító gép a lőpor feltalálása
9007 8| régiek, még hagyományos kohákkal ellátva; azok is hadgyakorlatra
9008 8| őrsön, nagy, tizenhat fontos kohás puskával, ami majd letörte
9009 7| aranyszín is fölvétetett a kokárdába; ami már csakugyan elég
9010 7| fényűzés fejlődött ki, a kokárdák most már bársonyból is készültek,
9011 12| kozákok, amint kiértek a kokojszásból, leugráltak lovaikról, azokat
9012 11| kívül is – belül is.~A Kolbay-ház elé érve, a fiatal hölgy
9013 33| előszobába, szemközt találkozott Kolbayval.~Az már jött visszafelé.~
9014 34| meg, hogyan kell az utcán koldulni, csak annyit mondanak: „
9015 7| egy templomlépcsőt lakó koldusasszony.~És az Isten!~ ~Ki
9016 8| Dunán úsznak égve mind. Koldusokká leszünk, én is, más is,
9017 10| tudakozódtak volna. Bizonyos neme a kollegialitásnak támadt időjártával közöttük.~
9018 8| emelkedtek ki a templomok, a kolostorok, a városház tornyai; hat
9019 8| hadtudomány rudimentáiban.~Lakatos koma egy megállapodás percében
9020 15| amíg András gazda odabenn komájával tanakodik, ráérünk egy rövid
9021 15| jutnom a városba.~– Mondtam a komámnak; de azt felelte rá, hogy
9022 15| ott marad a tanyán halász komámnál. Nem fél tensasszonyom a
9023 14| egyetlen biztos hely van még: Komárom.~– Azt is fel fogják adni.~–
9024 14| Én magam akarok bejutni Komáromba, mint nő, s ott aztán magamat
9025 30| könnyű föléleszteni.”~Ez a kombináció nem elégíté ki Fertőyt.~
9026 29| mindazok a nevek, számok és kombinációk, amik emlékezete nagy szótárában
9027 10| magát nem tudja, az semmi kombinációval nem jut sikerre.~Hadjáratokban
9028 29| embereknek tartja azokat, akik komédiákat írnak. Azonban nem volt
9029 28| tapsolt az ügyesen improvizált komédiának.~– Én aznap megtudtam, amely
9030 31| régi ismerőseit, még ha komédiásnék lettek is, meg ne ismerje –
9031 17| az, hanem egy halottnak kőmerev nézése, mellyel élőket ijeszt.~–
9032 8| várakat nem építik olyan komforttal, hogy aki otthon kényelmes
9033 10| kornak sok tragikuma és komikuma kezdődött ez asztal mellett.~
9034 9| kezdett. Ez nagyon határos a komikummal. Egy öreg, meghajlott termetű
9035 Ut| nagy és apró, tragikus és komikus alakja a dicsőséggel és
9036 33| megéhezett; éppen most küldött a Komlókertbe egy adag bifsztekért.~–
9037 1| mint mikor még eszkadront kommandírozott – csak az imént volt, hogy
9038 8| szalmát köttetett, s akként kommandírozza: „Szénás lábad, szalmás
9039 8| ezúttal helyzetéhez illő komolyság uralgott barázdás orcáján.
9040 33| Érni fogja – felelt Béla komoran. – Miután férjét e végzet
9041 35| szítson, mert fázik.~Azután komornáját hívatta, és felöltözött.~
9042 23| ott tovább: csengetett a komornának, s rábízta, hogy maradjon
9043 35| szokottnál korábban becsengeté komornyikját, hogy a kandallóba tüzet
9044 32| Vajon miért jöhet Kolbay?~A komornyiknak azt ígérte, hogy egy óra
9045 35| egyszer megkérdezte a vén komornyiktól, nem volt-e a leírt alak
9046 15| konjugációt, mint adiectivum nem komparációt. Sem elöl, sem utol rag
9047 29| szegődött bér, osztott konc. Felét feléért.~– Nem értem.~–
9048 32| vagy hogy nevezik, a sok koncert. Aztán mindennap színházba.
9049 17| felfedezni?~– Óh, igen. A kondások az erdőn beszélték, hogy
9050 17| csendőrök.~– Meghallottam a kondásoktól az erdőben, hogy nőm megjött,
9051 8| hangoztatá egyre szomorú kondulásait. A szép város háromnegyed
9052 18| elhangzik a halálharang utolsó kondulásának ringása, azután kezdeni
9053 2| menyasszonyát. Ez is jó lesz egy kőnek Béla ellen a Hargitay háznál.~–
9054 24| vétesse a vagyonát, mely konfiskáció alá volt kerülendő? Hát
9055 5| vastagon, szomorúan elkezd kongani: „Vész, vész, vész!”~A toronyból
9056 1| ott állt meg, ahol a bécsi kongresszuson a fejedelmek tiszteletére
9057 15| interjekció: mint verbum nem tűr konjugációt, mint adiectivum nem komparációt.
9058 31| megszégyeníté őket, most konkolyt akarnak hinteni közénk.~–
9059 1| S nekünk nem szabad e konspiráció titkaiba beavatkoznunk? –
9060 1| ajtón.~– Nem szabad az önök konspirációját kihallgatni?~Szerafinnek
9061 31| hajlandóbbak mindenféle konspirációkra, s e tekintetben valódi
9062 30| nem autokrata, mi egészen konstitucionális viszonyban élünk egymással,
9063 Ut| nyomdászom nem akart tovább kontóra nyomatni, az előtt a kényszerűség
9064 20| mentegetik, hogy vallatják, hogy konvinkálják, hogy gúnyolják, hogy dicsérik,
9065 7| megmutogatja neki: „Ez itt a konyha, ez az éléstár, itt e szekrényben
9066 15| teremtette!~Katica elszaladt a konyhából; András gazda pedig majd
9067 11| sáncépítésnél dolgoznak, a konyhaedényeket a fejükhöz hajigálja. Szegény
9068 15| törődött azzal.~Az alacsony ház konyhájából a lakószobába nyitva egy
9069 31| szabadelvűek. Ők nem barátjai a konzervativizmusnak, mert ha azok volnának,
9070 1| önérdeke kívánja, jónak véli konzervatívnak lenni, azért a világ előtt
|