120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
9071 11| mozdulatlan maradt, mint a kőoroszláné ott a kúton.~– Nem volt
9072 9| akar.~Ott azután leült a kőpadra, elhatározva, hogy várni
9073 10| tegezzék egymást.~– Te nagy kópé vagy. Te nemcsak Erdélyben
9074 29| egész publikum hordja, mikor kopik, leveti, zsibvásárra jut;
9075 2| hangja is, még a lépéseinek a kopogása is ugyanaz. Még az ellenségei
9076 9| Azután sarkantyús lépések kopogtak, s kilépett a várkormányzó.~
9077 1| oroszlánfej fogai közt levő kopogtatót megemelje, s vele éppen
9078 14| szerényen, olyan szelíden kopogtattak az ajtaján, hogy nem vehette
9079 34| Ne fuss, szép hölgy, a koponya elől, ~Mely ellöketve ott,
9080 31| hogy egy asszony, aki a koporsóba feküdt le érette, még most
9081 17| alatti sírvájó vakondok koporsója körül, s ha napok múlva
9082 23| Ki az urát nem szereti: Kopotnyikot főzzön neki”.~Én úgy haragudtam
9083 18| meglátná, majd a körmére koppantana – jegyzé meg Blumné tovasétáltában.~–
9084 33| figura! Ki futsz, fáradsz, koptatod magadat egy féleszű, hiú
9085 17| magánkívül volt; mire a kór megfordult, midőn eszmélete,
9086 33| szállására hajtatott.~Számára ily korai órában is nyitva volt a
9087 3| dohánydöbözzel. A falakon egypár kőrajzú kép: Balogh János és Wesselényi
9088 11| állatnövényei között, s tán ha a korallok piros erdejében egy tört
9089 29| sokat törődjék az ember; korán-vén töpörödött zsenik, akik
9090 28| állna önre nézve a per?~– Korántsem.~– Tehát csupa atyafiságos
9091 15| egész felszíne ősz volt a korbácsolt hullámok fehér sörényétől;
9092 13| ellen, aki a fegyver mellett korbácsot hord kezében, s nemcsak
9093 14| lovait, befogott, előhítta a korcsmárost, s kifizette, elővevén ez
9094 10| kérdé Melchior a mentegetőző korcsmárostól.~– Bizony amit reggel hoznak,
9095 4| válogatatlan tömeg előtt; a kordont két-két városi és megyei
9096 30| barna, mint a legszebb kordovány. Tüskés szakálla, szemöldöke,
9097 8| közepén a tűz! – A tábori kórház is kigyulladt.~– A kórházról
9098 24| iskolákat, templomokat, kórházakat és szegényeket. Én e tényben
9099 33| Hol jársz te itt?~– A kórházból híttak ide; Fertőy úron
9100 8| kórház is kigyulladt.~– A kórházról átcsapott a tűz a megyeházára! –
9101 6| másik ellen izgatja, egy korifeust vagy kettőt meghódít, talán
9102 8| néha-néha, mikor egy-egy korlátfára akad, mely most nemzetiszínűre
9103 4| ellenállhatlan néphatalom, s a korlátok recsegni kezdtek. Hargitayné
9104 1| veszteségei, sőt még az akkori korlátolt divatlapirodalmi üzlet mellett
9105 21| hogy most rögtön minden korlátozó körülményen keresztültörve
9106 Ut| hanem aztán előfogták a kormány által szubvencionált schmerlingiánus
9107 29| módon kezébe vette sorsod kormányát, s a hajótörésből parthoz
9108 24| nézetei, kivált ha a kérdés a kormányközegek ellen van intézve. Itt a
9109 Ut| rajtunk erőszakot, s ha Bach kormányozni ránk küldte a németeket
9110 Ut| vezércikket írt, akár a kormánypolitika mellett, akár ellene, az
9111 9| is van adva a rendelet a kormánytól, hogy mindannyian tiszti
9112 5| szigetpart csendes volt. Arra kormányzá Pusztafi a csónakot, szemeit
9113 Ut| mellett, hogy a katonai kormányzat valóságos oltalom volt ránk,
9114 10| közvélemény asztala. Azon kornak sok tragikuma és komikuma
9115 33| el fogja árulni. Jurátus koromban, mikor a királyi tábla levéltárában
9116 32| rangviselő férj, hercegi koronát viselő imádó után, a világ
9117 1| címerrel, a görbült keresztes koronával s afölé fehér-veres lapidár
9118 19| Szerencséje volt a tömérdek korpa, mely megőrizte attól, hogy
9119 Ut| pedig egészen elvész, a korrajz elhalaványul, az előadás
9120 19| székből. Egyéb utenziliák egy korsóra és egy bádog gyertyatartóra
9121 14| megtöltöm a számodra ezt a zöld korsót a kútnál vízzel – monda
9122 22| cselédjét látta kilépni, korsóval kezében, ki dalolva ment
9123 34| alig van életünknek olyan korszaka, melyben te benne nem vagy.
9124 33| bosszújokra, sem szerelmük új korszakára, azoknak most már minden
9125 Ut| az én regényemnek ebben a korszakban nem akadt kiadója. Pesti
9126 6| díszítményt kell varrni, másikat korszakhoz idomítani, némelyiket ki
9127 El| már kimentek a divatból?~E korszakot igyekezett visszatüntetni
9128 El| élő személyeket, hanem a kort igyekezett híven visszaadni.~
9129 1| képviselt, melynek voltak kortesvezérei és nyers tömegei, zászlói,
9130 Ut| vele dicsekedni, hogy ifjú korukban együtt hajigáltak be ablakokat
9131 25| hogy a kezébe adott szilvás kosarat mindenestül el kell vinni
9132 22| nagy kétfogantyús fehér kosárban.~Az eső folyvást esett;
9133 25| foly a beszéd.~Lávayné egy kosárkában érettebb szilvákkal kínálta
9134 25| szégyenkedve.~– No azt meg kell kóstoltatnom kedves asszonynénémmel;
9135 12| is a föld felett jár – és koszorúját fonja.”~ ~Pusztafi
9136 5| éljenkiáltást, és egy perc múlva a koszorúk úsztak a víz színén, és
9137 7| indát letört, összefonta koszorúnak, az arckép körül fűzte,
9138 21| hínárral és sásliliommal koszorúzva, s elkezdett a felvilágon
9139 35| bal parée-ból, ahol ez a kosztüm. Azért ne sokat válogass
9140 15| pedig ez jobb, mint a te kotyvalékod – monda András gazda, miután
9141 8| megtanulja az ember. Nincs az a kovácslegény, pedig azok lépnek legrosszabbul,
9142 30| ilyen Vezuviust akárhány kovácsműhelyben láttam.~– Türelem! Ezek
9143 28| Fertőy el volt sápadva, a düh kővé változtatta arcát.~Hogy
9144 12| még meghallja valaki. A kozákdal, a farkasüvöltés elnyomta
9145 12| kiszabadítá, visszaverve a kozákokat; egy perc múlva aztán ágyút
9146 13| parancsolónak.~– Menjünk bele a kozákokba?~– Nem ismert rá arra az
9147 13| meg forduljunk vissza a kozákokra, valami szép asszonyt megmenteni;
9148 14| szobáját.~Amint a legelső kozákot meglátta sárga uborkát enni
9149 34| világszépítő vegyészek csalhatlan kozmetikumainak hatását tanulmányozza; –
9150 29| már felcsaptak hidegvérű kozmopolitáknak; és végre egy sereg léha
9151 29| leveleket, a tizenhárom krajcárért majd eljön máskor, mert
9152 34| vidi ego ventos! Tizenhét krajcárja jár naponként egy státusrabnak,
9153 21| Moszkauba fogok utazni, ott a Kremlben előkérem a nemességi aranykönyvet,
9154 2| Majd úgy járt ön, mint Krétai Miló.~– Ördög vigye el a
9155 35| előszobában tisztogatta egy darab krétás posztóval a tegnapi lakomán
9156 20| eszébe. „Megmondta az a kriminális asszony, hogy megver az
9157 31| kalapban, volantokkal rakott krinolinban járnak, s az ember fiát
9158 29| kabátnak, a salüpnek, a krinolinnak van divatja, jámbor barátim –
9159 21| átmérőjű márvány vízmedence kristályában a legbujább tenyészetű vízi
9160 31| tudta eddig, hogy nagyapja Kristóf volt, világért sem merte
9161 29| mondott, olyan kimerítő kritikája az egész politikai divatunknak.
9162 32| éppen azért én nem mint kritikus, de mint jóbarát jövök a
9163 10| költők, lapszerkesztők, kritikusok, ügyvédi és orvosi celebritások
9164 29| szeretjük egymást, hogy még a kritikusra is haragszunk, aki egy rossz
9165 2| ott vannak az üdviratok, a kronosztichonok háromszínű betűkből kirakva,
9166 31| Holnap elviszem doktor Krukfusznak, az nagy orientalista, az
9167 34| tetteinek homokos, atkás, szikes krumpliföldjét?~– Nem. Azt egyiket sem
9168 31| fárassza vele kegyed doktor Kruxfuxot – kiálta bele kitörő jókedvvel
9169 29| már csak pecsovicsok és kubinszkiak sincsenek; mi annyira szeretjük
9170 11| retteg, és nem mer kibújni a kucikból?~– Sőt ennek éppen az ellenkezőjébe
9171 29| Most az a bizonyos másik küld engemet önhöz, tudja: az
9172 19| ezt a postára, s a címre küldd el.~– Jó. Hisz azért csak
9173 2| el, barátja az erénynek, küldeményemet azon derék lyánykához, s
9174 10| rábeszélnie, hogy mint futár küldesse be magát, s akkor aztán
9175 25| után járást, ő régen el is küldeté azt a jó asszonyság házához.~
9176 3| Márton huszár visszakerült a küldetésből.~– Nos, megkaptad azt az
9177 12| felelt rá a költő. – Embernek küldetése van, amíg él. Légy nyugodt,
9178 6| velem, hogy a sors valami küldetést bízott rám. Lehet ez tőlem
9179 8| odább, mert ő futár, Pestre küldetik. A legszélső háznál útlevelét
9180 30| hogy egy intésével oda küldhet, ahova akar; ön tudja, hogy
9181 2| tartják, hogy ha megtöltve küldhetik vissza az ívet. Ily magasztos
9182 9| asszonyokat összefogják, s előre küldik a várfalnak, hogy őket lőjék,
9183 17| mint isten ajándékát.~– Küldj az orvosért.~– Magam megyek
9184 2| aláírok egy példányt«, s azzal küldje vissza hozzám, ki itt leszek,
9185 28| kívánom, öt lépésről lőhetünk; küldjem a szekundánsaimat; határozzanak
9186 2| Igenis, én a fiatalság küldötte vagyok, s városunk nevében
9187 22| marad, és töprengve vár küldötteinek visszatérésére, kik az elítélt
9188 4| rövid szavakkal a városi küldöttség fogadja.~A sziget hegyén,
9189 30| a legártatlanabb orcával küldözöm őhozzá, hogy értekezzék
9190 Ut| ha Bach kormányozni ránk küldte a németeket és a katonákat,
9191 12| mocsárba; még egy kartácslövést küldtek utánuk, az megsebesíté Róbertet,
9192 6| játszani akkor, midőn a külesemények is játszottak azzal.~Délutánra
9193 10| a bádogcsecsemők, mikben külhoni borszeszt, a kétfenekű hordók,
9194 9| ami a férfit az asszonynál különbbé teszi. Azt se mondja, hogy
9195 1| simára borotvált arcaikkal különbözteték meg magukat a polgáriaktól,
9196 1| odafestve, nem is azért különböztetik meg a házakat a többi mellettök
9197 24| én kezem írása, tehát a különbség a múlt és jövendő között
9198 8| védelmére.~Hanem hogy vannak különféle nemei a vér odaadásnak,
9199 21| hatalom.~Ebben sincs semmi különösebben megjegyeznivaló.~A hercegnek
9200 10| végre is nem találták valami különösnek. Volt közöttük elég olyan,
9201 5| midőn a test és a lélek már különválva élnek; a lélek még eszmél,
9202 32| eresztettek, mintha még külsejükben is szakítani akarnának a
9203 19| hosszú ászokfa. Amint a külsőt felemeled, annak az aljára
9204 7| kifestett, kiborotvált arcának; külszépséggel takarva a tartalom rosszaságát.~
9205 6| képviselik, midőn ott künn maga a külvilág is új életet kezdett; lelkével
9206 2| frakkot, pantallont és fényes kürtőkalapot, s annálfogva nagyon megnéztük
9207 18| inkább széles, mint magas kürtőnyílásból állanak, ostrom idején álló
9208 4| közül kiemelkedni egypár küszködő tollbokrétát és fenyegetőleg
9209 22| Béla ott állt előtte a küszöbhöz támaszkodva. Judit olyan
9210 22| ismét visszatámaszkodott a küszöbnek.~Megint jött valaki a színházból.
9211 15| hosszú órájában a kétséges küzdelemnek eszébe jutottak a sokat
9212 21| leányágnak is osztozni kellett a küzdelmekben, s azt sokan példás igyekezettel
9213 22| oltalomnak Bélára nézve az oly küzdelmesen szerzett védlevelet. Hatalmas
9214 29| folytatják apák és nagyapák küzdelmét; nálunk már csak pecsovicsok
9215 22| a királynő és a szerető küzdenek szívében egymással, ő sokkal
9216 6| kedvét találja egy nővel küzdeni.~– „Óh, nő, nagy a te szerelmed!” –
9217 2| időket látok, pajtás; nagy küzdés fog ránk várni s hamarább
9218 29| maradj, hű maradj, szenvedj, küzdj azért az eszméért, amiért
9219 5| semmire már; ekkor a vele küzdő alak ott lent haláldühében
9220 30| besorozni magát a nemes küzdők rangsorába, vagy inkább
9221 5| erőszak, minő a kínos halállal küzdőket szokta meglepni. Nem volt
9222 3| magukat később emblemai hírre küzdték fel, Amerikából importálva
9223 5| megismerte barátját, amint az küzdve dolgozott a hullámok között,
9224 11| azután kétszer is be kellett kukucskálnia, s újra kezdenie a zörgetést,
9225 14| maga mellé, s egy jókora kulacsból nagyokat húzott, azt állítva,
9226 10| melynek éppen nem lehet a kulcsára akadni: a dolog pedig nagyon
9227 30| visszatért a kastélyba, s a kulcsárral szobájába vezetteté magát.~
9228 18| aki a családi viszonyok kulcsával bírt, az már aztán tudta,
9229 3| belőle, pedig úgy odatapadt a kulcslyukhoz, hogy észre sem vevé, midőn
9230 15| akkor, amint kezeit fejére kulcsolta, amint szemeivel a magasságban
9231 22| a hírnöktől. Ott volt a kulisszák közt, én találtam meg.~A
9232 El| olvad salakká; ennek saját kultusza van, saját dogmái, saját
9233 21| nejét gyászolva, s valódi kultuszt csinált a megboldogult emlékezetéből.~
9234 9| Lávayné maga főzött, a kunyhó mögött volt egy kis szárnyék,
9235 31| kicsoda! A közveszedelem egy kunyhóban kényszeríte bennünket lakni
9236 9| egymásnak: építsünk egy kunyhót, s lakjunk benne együtt.~
9237 9| követni, hogy sorba járja a kunyhótanyákat, s ma itt, holnap ott marasztalják
9238 14| cselekedte, hogy a pipája kupakját tűzmentesen lezárta, s csendesen
9239 23| azokat a különös hegyes kupolájú tornyokat el nem értem,
9240 1| segítsen; mert ez nemesi kúria, városi hatóságtul, adózástul,
9241 12| a nádkötegeken, s vadul kurrogva rohant a bereknek; ott azután
9242 32| a régi úri házakból mind kurtakereskedők boltja lesz már.”~Ez persze
9243 24| világ előtt az özvegyet és a kurtizánt.~– Ah! Az lehetetlen! Az
9244 34| tapasztalásokban hét esztendei kurzus alatt sajátommá lettek. (
9245 30| mindnyájan; azt mondják: mars! kusti! Elértjük: megyünk és hallgatunk.
9246 22| vette őt észre.~Amint a kút kámváját hallotta zakatolni,
9247 1| feleltem rá: „Nem, ez csak kút-víz.”~Tessék rajta az előszobában
9248 11| minden kulcs, zár, ajtósark, kútágas és szélvitorla a házon,
9249 1| azt a szomszédok fel ne kutassák.~Egy arab példabeszéd azt
9250 12| feltör, s elárulja ottlétét a kutatóknak.~A sárga sásliliomok között
9251 18| autentikus vallomása, ők kutatták ki a zsebeit, meglelték
9252 17| e gondolat a lelki béke kútforrása: „Isten mindenütt jelen
9253 1| tudom, amiket beszéltek. Jó kútforrásaim vannak. Hargitayné szobaleánya
9254 14| számodra ezt a zöld korsót a kútnál vízzel – monda Kapor uram,
9255 11| mint a kőoroszláné ott a kúton.~– Nem volt szerencsém.~
9256 22| lépcsőn; valószínűleg a kútra sietett, s azalatt az előszoba
9257 8| Hengem felakasztat! Ejnye kutya láncos! Én se voltam aztán
9258 20| Még rám mosolygott. Mintha kutyába se venne. Nem ugorhatott
9259 29| rafinált cukorban hány százalék kutyacsont van; s hogy a keményített
9260 34| múlt! Nőd nem csókol, ~És a kutyád megharap.”~Nem álomrontó
9261 1| ha Pusztafi fráter akkor kutyagol le ide, mikor a nádor keresztül
9262 16| ott csörtetnek, a halál kutyái közül valók, kiket gazdájuk
9263 2| Miló.~– Ördög vigye el a kutyáidat – lármázott ez, még nem
9264 2| Béla, kérlek, füttyents a kutyáidnak, hogy ne rohanjanak utánam.
9265 9| nem szokás verekedni; a kutyának is szabad védni a kölykét,
9266 15| olyan idő volt, amikor a jó kutyát sem szokás kiverni a házból.~
9267 1| azt kérdezte tőlem: „Ez kutyavíz?” Én feleltem rá: „Nem,
9268 2| az ajtón s két kis mérges kuvasz ellen botjával védve magát. –
9269 8| transzferáltathatta volna magát ide, vagy kvietálhatott volna ranggal, ha a felesége
9270 32| kert a invalidus fákkal, a kvietált rózsabokrokkal, a penzióba
9271 15| sarkon kell nyugodni, nem a láb elején; a csípőnek nem szabad
9272 10| adta ki a természet, amit a lábában elvont tőle.~Vacsorálni
9273 33| nevetett, piciny atlasztopánkás lábacskáját feltette a kandalló rézkorlátjára,
9274 33| hogy felfordítva az asztal lábához verje azt, és kiürítse belőle
9275 25| nem vagyok elfáradva, de lábaim oly nehezek, mint az ólom.~–
9276 20| amelyet Kolbay úr köszvényes lábainak mégis elég dolog lett volna
9277 32| büszkébben rakta előre merev lábait, mint máskor, s még a kapuja
9278 28| Emeld fel anyádat amaz ember lábaitól, és csókold meg. Ő becsületedet
9279 33| csakugyan megelőzte sánta lábaival barátját.~Lávay Béla pedig
9280 10| agyában? Nem adhatott-e neki lábak helyett szárnyakat, lángészt?~
9281 12| viszonza Róbert. – Bal lábamat nem bírom; bizonyosan lövés
9282 9| vinni az Úr elé; – hanem a lábának fogom szegezni a pisztolyt
9283 29| onnan, s mint aki sánta lábáról megfeledkezett, táncolva
9284 9| lehetett lenni. Volt kezes, lábas ember az utcán elég, aki
9285 9| utána, hogy ki ne fusson a lábasból a tej. Ha nem voltak önök
9286 8| otthon felesége, kisfiai, sok lábasjószág az akolban; asszony, gyerek
9287 10| hogy amit megtagadott a lábától, azt kipótolja az agyában?
9288 31| az írt szó elejére irónos lábával.~– Aha! Most valamelyik
9289 10| ön nem viselt mankót.~– Lábbajom azóta inkább kifejlett.~–
9290 10| sánta, s nem harcolt-e sánta lábbal a fél világ ellen? Hát Byron
9291 19| rögtön nekiállt egy patkány a lábbelijének, s kezdte róla a talpat
9292 3| Torokköszörüléssel vagy lábdobogással adjon-e jelt, hogy valaki
9293 30| utat; maga nyeste eleget a labirint bokrait; nem tartozott azon
9294 22| mindenki tudja jól, hogy az ő lábnyomai a te kapudban fognak végződni…”~
9295 11| közéjük vegyült ismerők, a lábnyomaikat csókoló hölgyek és a paripák
9296 10| betegségének gyógyszere Béla lábnyomain terem. Én elmegyek Bélát
9297 15| embermagasságnyi dudva és laboda hajlik az ablakon keresztül,
9298 31| tölgyfaasztal, amely rögtön két lábra ne emelkedjék, ha mindjárt
9299 11| láthattatok eleget, kéz-, lábszárcsontokat a régi ráctemető helyén
9300 3| bálványa a nemzetnek, ma lábtörlője. Egy perc alatt elvesztheti
9301 17| elhagyta, amiért jött, megfogta lábtul a koporsót, a házigazda
9302 15| rajtuk.~Azzal Tuba uram ládája fenekéből kivett valami
9303 23| tartani együtt jár a saját ládájáhozi mellékkulcs átengedésével,
9304 19| dercés ládába vágatott, onnan ládástul együtt a levegőbe felrepült,
9305 10| alkalmával ő is odább vonult, a ládát is magával vitte.~Hová lett
9306 34| Pusztafi, s arcát, mely már lágyulni kezdett, újra az elébbi
9307 2| hogy mit mondott Batthyány Lajos a nádornak, mikor azt kérdezte
9308 16| anélkül, hogy egy emberi lak látszanék valahol. Néhol
9309 28| arra gondolnia, hogy saját lakában van. Ennyi merészség egészen
9310 1| felelt rá Jóska, Baraczkyék lakája, nagy kötött fehér kesztyűjében
9311 17| amidőn az egész porhüvely lakálytalan és rideg; melynek van öntudata,
9312 35| érezte magát itt a pillangó lakásában, aki csupa selyem között
9313 9| kíséretül az asszonysággal annak lakásáig. Ő maga a legutolsó ajtóig
9314 11| Szomszédai mind otthagyták lakásaikat, mert ezt a részt különösen
9315 24| óta rejtve tartogatja őt lakásán Judit, s játssza a világ
9316 14| fölkeresni; nem akartam a lakására menni, mert hogy magam sem
9317 6| fiatalemberekből áll.~Judit lakásával szemben állt egy háromemeletes
9318 16| csak kell valami emberi lakáshoz érni ezen a kétségbeejtő
9319 14| messze voltak minden emberi lakástól, csendesen visszafordítá
9320 30| antipedeseimet.~A kínai lakból kitörő bacchanáli zaj megzavarta
9321 8| végső ínség esetére maga lakhassék. Ez volt egyetlen, utolsó
9322 32| tősgyökeres magyar financierek nem lakják többé a Vág-Duna hosszát;
9323 34| fáradt vagy; – pihenj meg, lakjál jól; ~De ha a szíved fáj; –
9324 9| építsünk egy kunyhót, s lakjunk benne együtt.~És ott elfértek
9325 7| egyházfi s egy templomlépcsőt lakó koldusasszony.~És az Isten!~ ~
9326 11| több, egy újkori ezredes lakodalmán. Vén csont vagyok, vén hányt-vetett
9327 11| násznagyom.~– Ah, ah, tehát lakodalom lesz! Táncolni fognak! Sok
9328 2| körút alkalmával, kegyetek lakóhelyén. Este ünnepélyes kivilágítás.
9329 9| eseményt képezett a város lakóinak életében. Arról két hétig
9330 4| újra fölépült. E kis tér lakóit minden csapás üldözé, maga
9331 19| jelenté, hogy a mélyben lakók nincsenek megelégedve a
9332 15| szemeivel a magasságban lakókat kereste, amint keble nyugtalanul
9333 15| meg kelle Juditnak egykor lakolni.~Hisz az anyától mégsem
9334 32| miután egy városban, ahol lakom, nem találok egynél több
9335 30| édességektől túlterhelt lakoma után. – Tehát lássuk az
9336 12| attól. Hogy ne égjen ott lakomáik mellett, megfürödtek a mocsár
9337 12| vérre éhezett, s a hideg lakomáról kicsapott a kozákok pányván
9338 9| sem volt tetejük. Hát a lakosok hol laktak? Bizony azoknak
9339 29| a közönségnek, nemcsak a lakosokat ismerte, akiknek leveleket
9340 11| összeroppanása, elmerülő hajók lakosságának halálkardala… Idelenn nincs
9341 8| mely nagyobb részt a városi lakosságból alakult. Békés polgárok
9342 15| alacsony ház konyhájából a lakószobába nyitva egy magas, ősz hajú
9343 22| melyik lesz az, amely Judit lakosztályába vezet.~Míg itt töprengett
9344 6| és egy hálókamra képezik lakosztályát.~Bútorzata igen egyszerű,
9345 9| úton.~Ő, aki harmincévi itt laktában sohasem volt a várnak tájékára,
9346 8| múlva az őrség fele a vár laktetőin volt, azokat oltalmazta.~
9347 32| már több hónap óta külön laktok.~– Igen, mi válunk. De hát
9348 Ut| egymással szomszéd szobában laktunk) egész udvariassággal felajánlani,
9349 8| benn, akár a városban kinn lakunk. Kötelességeinket azért
9350 22| játszani indulni! Kiállni a lámpafény elé, ezzel a dúlt arccal;
9351 6| amint fekhelyre ledűlt, lámpáját eloltá, szemeit lehunyta,
9352 30| valók. Most jönnek elébb a lámparöppentyűk és a csillagrúgók.~– A csillagrúgó
9353 14| is sár és pocséta van, s lámpásnak csak a szegleteken van némi
9354 14| ostora végével.~– Látod azt a lámpást ott a hátunk mögött húgám?
9355 22| függesztve a színlap, a lámpavilágnál olvasá: „Lávayné jutalomjátéka.”~
9356 15| vészkiáltások hangzanak; láncáról letépett malom indult el
9357 23| csapatlépteket, dobpörgést, lánccsörrenést; felemeltem a szőnyeg egyik
9358 31| rátett tenyerek delejes láncolata által körültáncolni ne kényszeríttettek
9359 13| úton végig, az szakadatlan láncolatban volt rakva közeledő lovas
9360 6| Hatvani utcában, átellenben a Landerer nyomdával.~– Fel fogom kegyedet
9361 12| veszélyes helyet, s azontúl lándzsáikkal vizsgálták elébb a víz fenekét,
9362 23| menekülni akartam előle. Lándzsája hegyével utánam nyúlt, s
9363 28| feléért. Mármost a kegyed lángesze könnyen kitalálhatja, hogy
9364 10| lábak helyett szárnyakat, lángészt?~Hát Tamerlán nem volt-e
9365 32| azon est óta, melyben őt a lánghalálból kiragadta, egészen megváltozott
9366 35| szívem és a gyertyák lobogó lángja, amik közt végigfuvallja
9367 19| Felágaskodott hozzá; a lángnál elpörzsölte a bajuszát,
9368 18| látta meghalni, elvérzeni, lángokban, füstben, párában elrepülni,
9369 8| most mind a két torony lángol; most az egész Duna-sor
9370 30| elfojtotta égő köntösein a lángot.~Hogy ezt tehesse, át kellett
9371 8| szemközt. Zöld dolmány, széles lángveres prémmel körös-körül, könyökig
9372 21| Kedves Friedrich, ennek a „lángvirágnak” mért nincsen szaga? Én
9373 8| tudott keresztültörni a lángvörös ég bíborán, csak a félhold
9374 2| kezei közé, azt ezzel a kis langyos epithetonnal keresztelni
9375 7| különbséget tenni: ki a lány, ki nő. Ez nem vétetik ott
9376 15| hátraszólt Judithoz:~– No Örzsi lányom, csak te maradj itt addig
9377 2| Neked el kell venned azt a lányt, aztán azzal vége legyen
9378 El| keserűbb, mint a csendes lapályi kertben.~Nálunk mindenki
9379 16| utat.~Egyszer aztán egy lapályra értek, mely egészen sík
9380 15| megindult.~– Hát a vízmerő lapát?~– Azt majd viszem én –
9381 19| felfedezéséhez.~Egy lisztkeverő lapáttal, meg egy tűzhelyi vaslapockával
9382 10| reagenseik, amik még az üres lapból is kivallatják a titkot.~
9383 11| helyén heverni, a gyermekek lapdáztak velök, egymást hajigálták,
9384 1| koronával s afölé fehér-veres lapidár betűkkel írva e szavak: „
9385 21| akiket a világ minden bolond lapja karikatúrában örökít, hanem
9386 Ut| kell adni magáról, hogy lapjában a kormányt pártolni fogja.~–
9387 10| nincsen-e valami a túlsó lapjukra írva. Mert sokszor azt hazudja
9388 Ut| veszteséggel folytattam a lapkiadást. A regényemért sem kaptam
9389 Ut| szerkesztőséggel. Én adtam az új lapnak a Hon nevet. Magam jártam
9390 Ut| a találkozásunk.~– Ámbár lapod politikáját nem osztom,
9391 Ut| táviratot Zichy Nándortól: „Lapodat meg ne szüntesd, holnap
9392 Ut| szubvencionált schmerlingiánus lapok szerkesztőit is, akik minket,
9393 31| ilyen? A szellemíró asztal; lapokban olvashatott felőle eleget.
9394 Ut| neve alatt. Egyszer aztán lapom főpártolóját, Almássy Pált
9395 Ut| elítéltek fogságra, az én lapomnak a publikuma úgy széjjelszaladt,
9396 1| alakúak, a világoskékeké laposak áttört munkával, a fekete
9397 1| éppen önnek brochure-jét lapozgatá a „hazai börtönök reformjáról”,
9398 12| egész berket. Sok jó bajtárs lappanghat még abban!~Azután újra összerakta
9399 22| messzeségből, kerülő utakon, sokat lappangva, sokszor eltévedve, az ország
9400 10| melyet reggelenként költők, lapszerkesztők, kritikusok, ügyvédi és
9401 12| ingadozó bürühíddal egyik láptól a másikhoz kötve; vadászok
9402 El| történet, tele a közélet lármájával; hogy tudja azt élvezni
9403 2| Ördög vigye el a kutyáidat – lármázott ez, még nem térve magához
9404 8| Hallotta ezt?~– Hallottam, hogy lármáztak nagyon. Mi baja volt azzal
9405 9| a késsel, amivel most a laskát metéled?”~Szerafin pedig
9406 19| családi ügy. Mármost hát láss jutalmad után. A borokat
9407 14| a kezei, hogy a nyerges lassabban húz, arra megint felpillantott;
9408 30| őt akár esztendőszámra ne lássad, kivéve mikor a helyszínén
9409 23| bedugtam füleimet, hogy ne lássak, ne halljak semmit. De mégis
9410 9| Menjenek önök vissza. Lássanak utána, hogy ki ne fusson
9411 30| túlterhelt lakoma után. – Tehát lássuk az ügyet, amit rám akar
9412 3| helyes.~– Mármost tehát lássunk a dologhoz – szólt Hargitay,
9413 22| el könnyein keresztül; de lát-e a nő valakit szerelmesén
9414 4| kapaszkodott fel; onnan várja a látandókat.~A gyaloghíd közepén van
9415 10| is telepedett le, aminek látása őt menten hazakergette.~
9416 32| meg, hogy Kolbay őt első látásra tegezni kezdé, amit különben
9417 22| óhajtaná azt.~Látni őt, általa látatlanul, és fürkészni vonásaiban
9418 21| egy kertésznek nagyon sok „lateint” kell tudnia. Én világért
9419 19| Nálam bizony nincs; azt láthatod, hogy én pénzzel nem járok;
9420 30| az ő rovására mehetett; láthatólag nagyobb utat tévén azon
9421 25| kedves asszonynénémet is itt láthatom.~Fertőy látszott észrevenni
9422 21| ablakokra sütő nap miatt nem láthatták, kik vannak jelen.~Mire
9423 11| hányt-vetett csont, amilyent láthattatok eleget, kéz-, lábszárcsontokat
9424 31| haszonra is fordítani óhajtá, láthattunk minden családnál, a kézművestől
9425 30| s az odatekintők rémülve látják, hogy Szerafin ruhája meggyulladt.~
9426 13| daloltak, mintha nem is látnák egymást…~A széles országúton
9427 15| mondott annyit, hogy „ha nem látnám, el nem hinném”.~Eközben
9428 6| Bélát Judit karjaiból, s látnia kellett, hogy a festett
9429 6| beteljesült szerencsétlenség már látnokká tett. Amivel szülőim, ismerőim
9430 22| későbben a sírt egyszer sem látogatá meg.~Judit arcával gyászolta
9431 25| kezdte hinni, hogy a tegnapi látogatás s a mai ozsonna egyedül
9432 32| aki kegyedet legközelebbi látogatása alkalmával csaknem kikergettem
9433 25| s most senki sem akarja látogatásaikat elfogadni. – Hogy egy gazdag
9434 21| az akváriumba, s váratlan látogatásával minden egyiptomi királynét
9435 3| van, az azt jelenti, hogy látogatásokat elfogad, akkor megmondja
9436 3| besétálni.” Pedig ez nem látogatásokhoz alkalmas pillanat!~De már
9437 31| ismerősök vagyunk, nem kell a látogatásra úgy kikeresnünk éppen az
9438 32| már szüksége rá.~– Meg se látogatná az embert, őrnagy úr, ha
9439 2| tudom már, mikor a barátnéim látogatnak, hogy ezek azért jönnek,
9440 29| uram”-on kezdeni, nehogy látogatója a „tegezésen” kezdhesse.~–
9441 25| érettebb szilvákkal kínálta meg látogatóját, ne bántsák a fán azt, ami
9442 35| jelents be.~– Van uraságodnak látogatójegye?~– Haha. Nincs bruder; –
9443 17| hallja a gyászharangszót, a látogatók érzékeny suttogását egymás
9444 32| ezeknél a muskátliknál. Meg is látogatom kegyedet azonnal, ha megengedi.~
9445 1| szívesen látták a háznál, mint látogatót, mint udvarlót – mint kérőt.
9446 17| valóban ott volt.~– Mégsem látsz semmit? – kérdé Béla vad
9447 10| mintha hamis gyártmánynak látszanának, hanem, hogy nincsen-e valami
9448 16| anélkül, hogy egy emberi lak látszanék valahol. Néhol a hegyvágányokból
9449 17| hogy bármily halottnak látszassék is, soha el nem hagyod őt
9450 30| erőltetett.~– Én valóban nem látszhatom másnak, mint aki vagyok –
9451 9| túl? Ki él? Ki halt meg? Látta-e ezt, beszélt-e azzal? Az
9452 13| Béla és Judit a fővárosban láttak valaha; de aki nem találta
9453 8| legszélső háznál útlevelét láttamozták; kérdezték tőle, mi történt
9454 31| hátha mégis annak van igaza.~Láttunk komoly, őszbecsavarodott
9455 11| kapujából nem bámészkodik ki látvágyó nőcseléd, az ő ablakai nyitva
9456 8| álló falut.~És e pokoli látványhoz az iszonyat zűrzaja, melyet
9457 32| azokat! Mi gondom nekem Lávayékra? Nekem csak kegyeddel van
9458 2| arcát, e megjegyzést tevé Lávayhoz:~– Nem veszi ön észre, mennyire
9459 24| És nem állt ön bosszút Lávayn?~– Óh, nem. Nekem az nagyon
9460 3| irodalmi koldulás! És Pusztafi Lávaynál van szállva? No azért ne
9461 30| Bámulva és remegve nézett Lávayra.~– Miért? – kérdezé.~– Azt
9462 2| Pusztafit? – kérdé Szerafin Lávaytól.~– Ott jön ni! – mutatott
9463 24| váltó, hogy az az egész lavina aláhömpölyögjön, aminek
9464 1| csupán Hargitayné idegei lázadtak fel ön ellen. Maga a férj
9465 12| attól tartott, hogy ennek lázbeszédét még meghallja valaki. A
9466 5| ez már a part felől jő, s lázhidegtől rázott hangon rebegi: „Óh,
9467 2| tirannizmussá engedik fajulni, én a lázítás és pártütés jogát emelem
9468 3| Igen, de milyen költő! Lázító, országháborító, akit más
9469 16| mélyed. Judit idegeire oly lázítólap hatott e jelenet. Ha most
9470 25| tenyérnyi széles és csupa lé az egész s édes, mint a
9471 21| elfáradtak a férfiak, hogy a leányágnak is osztozni kellett a küzdelmekben,
9472 28| az agg nő, ő, az anya, leányának kezét ajkához szorítá, és
9473 14| szorított hajdani jó ura leányával, kit rövid két év alatt
9474 31| lelket kiűzte a filippibeli leányból; s akármilyen tudós ember
9475 15| Judittal, mintha az valóban leánycselédje volna: egyszer az itató
9476 30| sóhajtott, mikor azzal végzé leánykoruk regéjét: „Most Judit boldog.”
9477 2| mondom: „Tiszteld fiadat és leányodat, hogy boldog életed legyen
9478 3| ilyenekben. Azon perelek éppen a leányommal, tán ki is hallatszott az
9479 1| Szerafin kisasszony eléje lebben, s kezét nyújtja neki, egy
9480 22| alatt Judit szemei előtt lebegett, olyan közel volt már. Ott
9481 15| magával együtt a víz színén lebegve. A vén halászt nem látta
9482 6| vártam öntől, hogy nem fog lebeszélni. Tanácsát aziránt jöttem
9483 23| kínoz.~Ha most a kanócot lebocsátanám a lőlyukra, egy lobbanás,
9484 23| lássam többé. A kanócot lebocsátottam a lőlyukra. Szememet eltakartam,
9485 30| ajtajáról a kilincseket, lebocsáttatá a festett kínai függönyöket,
9486 5| víz alól; ájult női alakok lebomlott haját libegteti hosszan
9487 10| a hosszú útban kinőtt a leborotvált haj, s eltakarta az írást;
9488 30| és félrefordulva Bélától, leborult, és elkezde sírni.~Béla
9489 33| hatkrajcáros-készítőket valamelyik külvárosi lebujból.~Azután hasonló hidegvérrel
9490 30| Megálljon!~S a nő, mintha lebűvölték volna, megállt e szóra.~
9491 15| fütyült a szél ellenében, s lecsapott a vízbe.~A többi előőrs
9492 8| keltek; Kapor András uram is lecsatolta állára csataszíját, s legénységének
9493 10| volt a felhívásnak engedni; lecsavarta a hónaljvánkost és a rézszorítót
9494 9| felé.~Utána futottak, hogy lecsendesítsék. Nagy haraggal visszautasította
9495 8| tisztes asszonyság a harc lecsendesülése után –, mi lesz már a világból!
9496 8| kicsúfolt; alig lehetett őket lecsillapítani.~– Boldogságos isten – évődék
9497 19| igyunk sokat, mert könnyen lecsípjük magunkat. Pincében inni
9498 11| tűzfalakra felvonva, tornyok lecsüggő kapocsvasaiba felaggatva.~
9499 15| nem volt főkötő. Ősz haja lecsüngött halántékaira. Kisírt szemeivel
9500 8| vonaglani kezd, rugdalódzik, ledobja magát a tábori ágyról; egész
9501 10| táblabírótól, vajon a megyeház leégésekor megmentett iratok közt,
9502 6| bezárva, gyertyái csonkig leégve. Előtte egy megkezdett költemény,
9503 14| megtörtént– szólt Judit, és leemelé kalapját fejéről. Abban
9504 14| mosolygott, mikor kalapját leemelte.~– Ön egy világot tett semmivé
9505 2| alkalommal, midőn a holnap leendő nagy ünnepélyre sok vidéki
9506 2| diadalívek alatt, s valóságos leereszkedéssel nyújtott kezet azoknak sorba,
9507 23| közelében nagy kárpótlást leltek leereszkedésükért.~A Fertőy családnál sohasem
9508 15| meredélyről nem lehetett leereszteni a csónakot, a tomboló hab
9509 33| merész kivágással. Hosszú leeresztett angolos fürtei hófehér vállain,
9510 14| kisasszony, lelkem, bizony leesik! -– Uram és én istenem.~–
9511 23| nyakammal össze, ha leoldanám, leesnék.’~És azzal felém fordult,
9512 12| lobbanjon; a fanyar füst leette a bőrt ajkairól, mire a
9513 3| ritka kép, melyen Nádasdy lefejezése látszik. Valaha ez a kép
9514 19| s kezdte róla a talpat lefejtegetni. Ígérkezett még több is
9515 5| gyermeket a bölcsőbül, s azután lefekteté őket a menyasszonyi ágyba:
9516 23| őtet.~De mikor aztán arccal lefektették a földre, hogy megverjék,
9517 23| lelkemet. Imádkozom, mielőtt lefeküdném. Hasztalan, minden hasztalan.~
9518 19| amiket a felkeléstől a lefekvésig el lehet némítani; de akkor,
9519 Ut| forint bírság.~A bírságot lefizette Zichy Nándor; de a börtönt
9520 Ut| cenzor minden lépten-nyomon lefoglalta a lapot a Tárcában folyó
9521 15| csónakokat, dereglyéket lefoglalták, elvitték és őrizet alatt
9522 18| hevenyláz tör elő, életveszélyes lefolyással, aggodalmas válsággal; hanem –
9523 32| hiszen már azóta nyolc év lefolyt. Az özvegyruha nagy alázatosság
9524 9| össze is vannak égetve és leforrázva számtalan helyen, mint kell
9525 11| magát süketnek, mikor valami lefőzés érte, s nem tudja azt visszaadni.
9526 10| ügyes és éber.~A kísérletnek legaggasztóbb esélye az, hogy hátha az
9527 19| közönséges pezsgősüvegnél, legalábbis nyolc fontnyi súlyosnak
9528 35| kapcának és zsebkendőnek, a legalacsonyabb szolgálatra; azt hitte:
9529 24| történetesen az újabb időben legalizált géppapírt használt hozzá
9530 24| ezer forint, ami számomra legáltatott, óh, nem. De a holtak végakarata
9531 22| vágytársnő is támad, s a legármányosabb titkosrendőrség a szerencsétlen
9532 30| jövőre Fertőy barátomat a legártatlanabb orcával küldözöm őhozzá,
9533 29| optima forma szemtül szemben legazemberezni.~– De tisztelt uram, ön
9534 11| pedig kegyednek, legszebb és legbájosabb tündérkecsű húgom, nem leszek
9535 12| atomjai felszállnak utánad a légbe; még az is szellemmé válik
9536 32| nem találta-e gyermekeit a legboldogabbaknak a földön?~Az öregasszony
9537 6| Judit a színpadra, ő maga legbüszkébb, legfölmagasztaltabb az
9538 21| vízmedence kristályában a legbujább tenyészetű vízi növények
9539 31| mellett válaszokat adtak a legcifrább kérdésekre, bámulatos precízióval,
9540 11| bácsi – szólalt meg erre a legcsengőbb, leghamiskásabb hang –,
9541 9| nevetnek mindezen, mintha ez a legderekabb adoma volna.~Nem is volna
9542 21| az ifjú –, a földmunka a legédesebb, s a zöld levél a legjobb
9543 34| sötét kedélye mindenütt a legélesebb szarkazmusokban tört ki;
9544 12| kicsapott a kozákok pányván legelésző lovaira, azokkal támadt
9545 4| negyedét rontá le s tette legelővé, a város odábbment, és újra
9546 19| alakú boros palackokkal.~A legelsőnek, melyet kiemelének, rövid
9547 7| beszél a kapuban egy ifjú legénnyel, azt mondják rá: „ez menyasszonya”;
9548 2| erejük arra viszi, hogy legénykedjenek; a szegény anya egyszer
9549 8| Fel a Babilon tetejére, legénység! – vezényle Kapor András
9550 8| lecsatolta állára csataszíját, s legénységének megparancsolá, hogy kemény
9551 8| az önfeláldozást, hogy a legénységgel együtt benn a várban háljanak,
9552 Ut| az elbeszélés ott, ahol legérdekesebbnek ígérkezik, hirtelen letörik,
9553 4| dacára; pedig hiszen ő volt legérzékenyebbül sértve általa; mert ha a
9554 32| között, akiket becsülök, a legeslegutolsónak tartom, s hogy az egyik
9555 8| veszthettek, akiknek ezt nézni legfájdalmasabb volt, azok fenn álltak a
9556 30| szőlőkacsot rágcsált fogai közt, a legfanyarabb növényt egy édességektől
9557 30| Hiába, a nők tapintata legfinomabb.~Egy kis világi mendemonda,
9558 6| színpadra, ő maga legbüszkébb, legfölmagasztaltabb az örömtől.~De tetszett
9559 22| királynő „és” szolganő, a legfüggetlenebb népnek királynéja s a legzsarnokabb
9560 Ut| jelenben nagy Magyarországon a leggazdagabb paraszt Zicsi [sic] Nándor,
9561 1| könnyelműen vállat vonított.~– Leghamarabb Fertőy maga.~Blumné kétszer
9562 11| meg erre a legcsengőbb, leghamiskásabb hang –, én vagyok itt Szerafin.~–
9563 11| az átváltozott világból a leghevesebb tüzelések idejében meglátogatta,
9564 20| telep, melyen Magyarország leghíresebb dohánya terem. Kevés rendetlen
9565 35| vigalom:~,Éljen az a nő, aki leghűtlenebb volt!’~Hogy fog rábámulni
9566 29| Ugyan kihez?~– Ahhoz, aki legilletékesebb: önnek védencéhez.~– Nőmhöz?
9567 17| nem rettegve, hogy nejét a legirtózatosabb végtől megszabadítsa. Hiszen
9568 21| tanulta volna. És ami a legismerhetlenebbé tette: nyájas és alázatos
9569 5| kapkodva mentő tárgyak után. Legiszonyúbb volt két ismerős barátnéjának
9570 2| öreg erőszakkal rakja elé legízletesb falatjait, ott feledi azokat,
|