120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
9571 1| iskolába.~Ez Blumné szava; a legkedvesebb rágalmazóé a két víz közötti
9572 3| Pusztafi ennél a háznál nem a legkedvesebben hangzó név, de minthogy
9573 20| jövedelmi átlaga évenként legkevesebb 120 pengőre tehető.~– S
9574 10| légkörét szívta.~Sajátságos légkör volt az!~Némely embert útnak
9575 23| dicsfényében a családi hűség enyhe légkörébe emelkedjék. És Fertőy nagyon
9576 10| virág egy idegen égitest légkörét szívta.~Sajátságos légkör
9577 El| nemcsak magának élt.~Saját légkörünk ez. Ezt leheljük ki, ezt
9578 3| idomult beszédmód, melyen a legközönyösebb tárgy is úgy hangzik, mintha
9579 10| mellett olvasta fel Pusztafi leglángolóbb költeményeit, amik soha
9580 Ut| tudom; mert énnekem őfelsége legmagasabb kegyével elengedte a hátralevő
9581 24| tanácsát, azt egy Bárzsing legmélyebb indignációval utasítná vissza
9582 30| gondolt, mindig a tenger legmélységesebb fenekére kívánta annak öregét,
9583 3| Hargitayné asszonyság a legnyájasabb mosollyal siet eléje, míg
9584 30| megmentse, a másikban már a legnyomorultabb halállal fog elveszni.~De
9585 30| beszélnek, az ennél a háznál a legokosabb beszéd. De mit keres ön
9586 23| arról ő az egészet szépen legombolyítaná saját motollájára, úgy,
9587 11| szolgálhat önnek a legvénebb, legostobább öreg csont a világon, ami
9588 30| ön iránt megtartottam, a legőszintébb tisztelet.~– Nem hihetem,
9589 7| kimeríthetlen költészetét; a legotrombább cserépedény arról beszél,
9590 18| ki tudja hová? Vagy talán legrövidebb úton börtönbe jutott? Kinek
9591 30| veszély végzetessé válik; a légroham még szítja a tüzet. Két
9592 8| kovácslegény, pedig azok lépnek legrosszabbul, akinek ha Kapor András
9593 3| politika. Atyád e megye legszabadelvűbb férfia. Tudod, milyen fáklyászenét
9594 10| kalitkából; mégpedig egyet a legszebbek közül, aranycsillámos zöld
9595 8| futár, Pestre küldetik. A legszélső háznál útlevelét láttamozták;
9596 24| után végre nem hajthat, legszilárdabb barátaira vélte bízni. Alhatnám-e
9597 18| elfeledték neki, hogy mikor a legszomorúbb napokban menekülni akartak
9598 8| ordít.~És azok, akik ebben legtöbbet veszthettek, akiknek ezt
9599 29| levél borítékán valóban a legtökéletesebben felismerhető volt a megboldogult
9600 21| Dolnay bárónő egyike volt a legünnepeltebb honleányoknak. Ez a szó
9601 12| lépés alatt, pedig alant a legundokabb halál.~Egy nagy, vén fűzfa
9602 11| mivel szolgálhat önnek a legvénebb, legostobább öreg csont
9603 35| áldomást mondjon reám.~Mikor legvígabban fog szólni a zene, a kacaj,
9604 34| csendes, alkalmatos ember legyek. Belőlem az ital szelíd,
9605 10| értesítésekkel.~Akármiket mesélt légyen is Bárzsing a veszélyek
9606 14| bujdosónak tudjam-e? Halottam legyen-e, akinek életéért imádkozom?
9607 1| előtt ha egy hölgy elejti a legyezőjét, hát csak engedi neki, hogy
9608 10| aranycsillámos zöld tollal, legyezős pávafarkkal, hófehér szárnyakkal;
9609 14| esve, látta, hogy ez a nő legyőzhetetlen.~– Nos, kedves barátom,
9610 29| kérdé az öreg asszonyság legyőzhetlen kíváncsisággal.~– Az tökéletes
9611 6| melyet azzal próbálgatok legyőzni, ha egész borzalmát kiaknázom,
9612 33| az öreg asszonyságnál.~– Legyőzte őket; leverte őket! A sárga
9613 22| legfüggetlenebb népnek királynéja s a legzsarnokabb úrnak szolgája: a közönségé.~
9614 29| kozmopolitáknak; és végre egy sereg léha ember, aki sohasem szokott
9615 20| elkezdé arról a rőzsekötegeket lehajigálni.~Kolbay odatopogott a szekérhez,
9616 15| ő is belekapaszkodott a lehajló törzsbe, s András segítségével
9617 15| újra feltevé, s azután lehajolva az előtte fekvő üres lapra,
9618 23| megsimogatta homlokomat.~Azután lehajtá fejét a vánkosra mellém.~
9619 30| kapaszkodva, másik kezét lehajtott feje fölé emelve, melynek
9620 10| ahova a jövevény fejét lehajtsa: úgy tele volt már minden
9621 8| messzeségben, izzadni kezd, s lehány magáról mindent.~Tanyák,
9622 24| arccal Bárzsing, s vígságában leharapott nagy fogaival egy csomót
9623 12| megtetszett. Ketten, hárman lehasalnak, s leterített köpönyegen
9624 6| ellenében az én szavam csak lehelet.~– Azt vártam öntől, hogy
9625 5| világát, midőn egy szabad lehelettel átszívhatá az áldott levegőt,
9626 17| gyógyszere, mint hogy keblére leheltem, és lélegzetem melegétől,
9627 5| tarthat-e? nagy fájdalom lehet-e az? feljön-e a lélek a buborékokkal?
9628 15| oldalról körülfogott városba be lehetend jutni.~– Jóformán éjszaka
9629 1| ön előtt, mik önre nézve lehetetlenné teszik a szomszéd ajtón
9630 Ut| Ily szakértő bíróság előtt lehetetlennek hittem, hogy argumentumaim
9631 15| előtt nincs alku, nincs lehetetlenség; ezzel nem lehet feleselni,
9632 10| hanem ez volt éppen a minden lehetetlenséggel határos feladat.~Fertőy
9633 14| mikor segíteni kell, ha a lehetetlent kísértem is meg.~– Hogy
9634 10| sánta.~De hát éppen nem lehetne-e a sánta embernek semmi hasznát
9635 22| tapsolnak eléje. Vajon kik lehetnek azok? Hogy hívják őket név
9636 1| mind pedig a közönségnek lehetővé tenné a megkülönböztetést,
9637 6| egy esztendő. Ma minden lehetséges, még a képtelenség is. Jöjjön
9638 13| többé.~– De hát mit akarsz? Lehetséges-e élni tovább? – kiálta fel
9639 30| S nem tartaná ön azt lehetségesnek, hogy Fertőyné megtudva
9640 34| fekete hajam? ~Mi szép fiú lehettem akkor én! ~Midőn elváltunk
9641 21| vájni e kéznek, mely az eget lehozni volt hivatva!~– Óh, asszonyom –
9642 10| felviszem a padlásra, s lehozok a dúcból egy fiókgalambot
9643 15| előbb felmentek a padlásra, lehozták vállon a könnyű ladikot,
9644 15| a lovait, azután együtt lehozzuk a csónakot.~– Elsőbb a csónak,
9645 34| e nemzetnek: csillaga.~– Lehullott az már. Csillagok csak az
9646 6| jártak végtelen tömegben lehunyt szemei előtt, s a hevült
9647 6| voltak. Vetélytársairól ma is lehúzatja a bőrt Apolló. Vannak kellemetlen,
9648 17| és nem érzi, mikor azt lehúzták. Hallja a virrasztók énekét,
9649 19| titkot, megtartva a helyiség leírását rejtélynek, s a közös zsákmányt
9650 29| hogysem nőket szenvedései leírásával szomorgasson.~– Nem volt
9651 10| Az ábécé betűi kétszer leíratnak egyenlő távolban, felosztva
9652 1| toalettjét nagy buzgalommal leírja, nem kímélvén a magasztalást
9653 24| kell megindulni, mint egy lejárt váltó, hogy az az egész
9654 25| cuppantásáról s két összefogott ujja lejtéséről annyit megértett, hogy valami
9655 30| a folyosón és lépcsőkön lejutottak, elmesélte neki, miféle
9656 20| előre!~Ahol a Zsitva-hídnál lekanyarodik az út Vék felé, egy pár
9657 23| száztizenhatodiknál sikerült a láncot lekapcsolni a beteg nő kezéről. Szerafin
9658 15| átmehetünk a gázlókon. Akkor lekerülünk Füzesnek. Ott emberséges
9659 5| ki holtan.~Hargitay János lekiáltott a futó asszonyra a megyeház
9660 9| a rongyos szalmaszékre, lekönyökölt a faggyúpettyes asztalra
9661 30| ittas volt, nyájas lett és lekötelező, barátságos, áldozatkész;
9662 2| lemondtam róla.~– Nagyon lekötelezte vele az illetőket, akik
9663 1| félig-meddig a szomszéd házhoz van lekötelezve, de Szerafinnak csak egy
9664 1| vállalat akadályai szerencsésen leküzdettek. Sikerült egy színdarabot
9665 11| talál, vagy egy halottat lel, kinek arca oly ismerős,
9666 17| mindig él. Valami, ami nem „lél”, hanem „lélek”. Valami,
9667 8| egy őr, ki a városra onnan lelátott, s az alant a várudvaron
9668 12| a szádba, azon keresztül lélegezhetel; s azután fogózzál a nád
9669 17| hogy keblére leheltem, és lélegzetem melegétől, és talán szerelmem
9670 11| felbukik a víz felszínére, új lélegzetet venni, már akkor se vihar
9671 29| jelenni, és visszatartja lélegzetét, mozdulatlanul ül; engedi
9672 17| márvány keblén, s hosszú lélegzetével iparkodék azt átmelegíteni,
9673 7| felegyenesedett, nagyot lélegzett, ragyogó nagy sötét szemeivel
9674 14| tudom – beszélt a nő rövid lélegzettel. – Rettegek, ha rá gondolok;
9675 17| nem hagyott nyomot semmi lélegzetvétel.~A férj folytatá a kétségbeesett
9676 5| tette azt a mozdulásra, a lélegzetvevésre; így együtt és egyszerre
9677 10| földteke úszott benne, s minden lélegző tárgy, ember, állat és virág
9678 15| tiltakozék Judit nagyot lélegzve a szabad levegőből –, már
9679 Ut| műveltségben alapos, testben, lélekben fiatal: gróf Zichy Nándor.~
9680 5| Jézus Máriám!”~Amint ennek lélekborzogató sikongásai elhangzottak
9681 19| orvosoktól körülvéve, elég lélekerővel, bírt volna nem titkolni
9682 7| nem azon büszke átlátszó lélekhez férő gondolat. – És mégis –
9683 15| szüntelen újra megtölté a lélekvesztőt.~Egy-egy villámlobbanás
9684 15| halász nagyot sóhajtott lelkéből.~– Már hiszen, ha „muszáj”,
9685 7| tudnia a te szívednek, a te lelkednek, amire én most gondolok;
9686 31| Én nem hiszek hazajáró lelkekben. Én nem hiszem, hogy a megboldogult
9687 31| Mit?~– A jövendőmondó lelkeket bizonnyal nem. Tudod, kedves
9688 31| hiszem, hogy a megboldogult lelkeknek minden dibdáb halandó ember
9689 21| igazán; teljes szívemből és lelkemből; igazán és titokban. Hogy
9690 25| Eléggé át vagyok én már lelkemig fagylalva.~A házinő szemrehányásokat
9691 13| magam is. Isten úgy legyen lelkemnek irgalmas…~– Köszönöm – szólt
9692 15| veszedelmét nem vehetem a lelkemre. De különben is a csónakomat
9693 24| ah! kedves barátom. Az én lelkiismeretem meg van efelől nyugtatva.
9694 24| nagyon is nevetett.~– Nem a lelkiismeretről beszélek én, kedves barátom;
9695 9| rokona. Nem volt testüknek, lelküknek hová lenni, hát aztán Lávayné
9696 32| megváltozott e szeszélyes asszony lelkülete. Nappal ábrándokba, álmokba
9697 6| beleélheti magát szerepe lelkületébe. Azután következik a dicsőség.
9698 30| Akkor költői ér nyílt meg lelkületében, ötletei elmésségtől szikráztak,
9699 29| akkor írt, aligha ki nem lelné tőle a hideg e békeszerető
9700 2| pipázik! Egy gyufát nem lelni az egész háznál! Nohát.
9701 30| humorisztikus hieroglif. Lelógó kondor haja egy sebhelyet
9702 23| közelében nagy kárpótlást leltek leereszkedésükért.~A Fertőy
9703 19| téglákkal.~Vencelt a pince falán lelték meg. Egy odamázolt tömeg
9704 4| fenn libegő díszkoszorúk és lemaradt zászlók. A többi a víz alatt
9705 12| annyiszor feljön, ahányszor lemegy; nem fullad az éjszakába
9706 19| mellett mindjárt, ahogy lemégy, balra van két hosszú ászokfa.
9707 8| terjedő láng helyettesíté a lemenő napot, s egy mértföldnyi
9708 2| barátjának, ezt kérdé tőle:~– Lemondtál-e a holnap esti dikciózásrul?~–
9709 2| szónokoljak, hanem tegnap lemondtam róla.~– Nagyon lekötelezte
9710 Ut| hangulatában a hazafias lendület kerültetik.~Ennek a magyarázata
9711 9| húst, lisztet osztogatnak, lenézeget a Vághoz, s ott halat rekvirál,
9712 29| szemöldökkel körültekint, s a lenézett vidéki tapsoló elszégyenli
9713 34| bíznak, hogy nem fogja őket lenézni, elutasítani, nem mondja
9714 21| kertészemről ne tessék oly lenézőleg beszélni. Nekem őt a megboldogult
9715 12| szérű fedve hamuval, melynek lengeteg felszínét ha olykor megbolygatta
9716 30| sorba próbálgatnak, hogy nem lenne-e belőle ajtó, amíg rászánják
9717 12| elhagynák, rögtön észre lennének véve.~Egyik csoport olyan
9718 9| férjed volna, és együtt lennénk.”~És azután olyan jólesik
9719 2| melyet fia visel, minden lenszálát az ő kezei fonták. Mennyi
9720 3| aki revolúciót csinál? Azt lenyakazzák! – Már most mit csináljon
9721 33| Judit átsóhajta az alaktalan lények hazájába:~„Anyám, lásd!
9722 10| helybe ért a követ, ismét lenyírták a fejét, s elolvasták róla
9723 3| kondor üstökétől kezdve lenyomott tokája kettős barázdájáig
9724 6| páholyokból az úri bérlők lenyújtották kezeiket, hogy a földszinten
9725 23| fejemet a nyakammal össze, ha leoldanám, leesnék.’~És azzal felém
9726 15| mutasd magad, mert arcodról leolvassák titkodat!”; hát ő megfogadta
9727 22| legördült, s midőn a királyné leomlik a porba, koronáját messze
9728 8| áldozatul esnek a daliák. Leónidasz küzdött egymillió perzsa
9729 32| szobájában, mint egy szép leopárd az állatigéző jelenléte
9730 1| telek” vagy mint még II. Leopold idejéből hagyva maradt: „
9731 19| reményteljes fiatalember leosont a kazamata alatti pince
9732 19| tudtam. Tehát ide figyelj. A lépcső mellett mindjárt, ahogy
9733 17| ajtó nyikorgott, a padlás lépcsői recsegtek, azután a padlás
9734 23| Eljutottam egész a trón lépcsőjéig.~A cár intett, hogy szóljak,
9735 23| a háttérben a trón magas lépcsőjével, melyen az óriás termetű
9736 6| Pusztafi kikísérte vendégeit a lépcsőkig, ott kezet szorított velük,
9737 22| ajtaját nyitva hagyta.~Béla a lépcsőtornác ajtaja mögé húzta magát,
9738 2| néptömeg őrá várt volna, lépdelt el a félig kész diadalívek
9739 23| végtelenségből.~A foglyok egyenként lépdeltek fel az emelvényre, mely
9740 3| megtörtént a végrendelet lepecsételése, melyre aztán kívül mind
9741 10| vasládába pakoltak; azt lepecsételvén egy fiatal tiszti ügyész
9742 34| rabszolgának valamelyik lepedő hírlaphoz, s ott kapáljam
9743 34| örömeit gúnyolni kikelt lepedői közül.~„Tíz évi távollét
9744 14| emberi alakú tárgyat, mely lepellel volt leterítve, de úgy,
9745 19| hogy haja és szakálla mind leperzselődött, semmi baja sem történt.~
9746 22| hordozásáról, árnyékáról, lépése hangjáról. Judit volt.~Csak
9747 2| még a hangja is, még a lépéseinek a kopogása is ugyanaz. Még
9748 22| kérdezősködnie.~Most azonban minden lépést meg kelle gondolni jól,
9749 Ut| helytartóságnál, azzal a jó hírrel lepett meg, hogy „Pálffy Móric
9750 3| úr azzal vélt nyomdokába léphetni bölcs Salamonnak, ha a szépségeket
9751 33| amik egyszerre csak azzal lepik meg ismerőseiket, hogy elkezdenek
9752 25| a kelepcébe; leszidtak, lepiszkoltak, kigúnyoltak, mint egy gyereket,
9753 23| felesége titkos imádóját lepje meg egy kis kényszerített
9754 35| ragyogó, illatfűszeres, lepkearanyporos világba milyen jól fog illeni
9755 14| alakhoz, letépte róla a leplet, s aztán elfulladtan tántorodott
9756 8| kovácslegény, pedig azok lépnek legrosszabbul, akinek ha
9757 1| másvalami állásba, holnap újak lépnének az elhagyott állomásokba,
9758 7| hogy kedvesét még meg fogja lepni ébresztő csókjával, ha visszajő.
9759 14| nyolcadikon már fel kellett lépnie. A sebhelyet eltakarta a
9760 4| vendéget, hanem a megyeházába lépte után. Amott rövid szavakkal
9761 22| ezer gyanakodó szem kíséri lépteidet, s mindenki tudja jól, hogy
9762 30| Béla szobájához közeledő lépteket hallott. Kocogtattak: Szabad-e?
9763 16| elöl; könnyeden, ruganyos léptekkel, mint kinek semmi baja sincs;
9764 Ut| mulatságom, hogy a cenzor minden lépten-nyomon lefoglalta a lapot a Tárcában
9765 31| avandzsérozott: pénzügyi tanácsossá léptettetett elő. Ő igen jó ember, aki
9766 10| mindenféle tudósítások, egész lerajzolt térképek, ugyebár. Hehehe!
9767 23| amiket annyiszor láttam lerajzolva, s mikről oly elevenen tudtam
9768 20| József császár idejében lerakott, s azóta nem renovált kövezet
9769 29| aki egy rossz versírót leránt, hisz az is a mi vérünkből
9770 19| gyertyát, s tartóstól együtt lerántotta a székről a földre, s iramodott
9771 22| világ elsötétült előtte; lerogyott a székre.~Béla üldözve és
9772 16| tartotta fenn, mely nem engedte leroskadni. Sokszor van ez így. A láz
9773 13| szavaknál férje karját, hogy az leroskadt előtte.~– Mondom én neked –
9774 25| kihajtó víz-sarj, mely őszre lesárgul. A fű sem akar már benne
9775 29| kimondania. Vadász volt, aki lesben áll veszélyes és óvatos
9776 19| ütésre, néha csak a papírról leseprő toll zsúrlására is ellobban,
9777 5| tapadó főt odavette az ölébe, lesimítá homlokaikról az összecsapzott
9778 15| lelkét; e kéz talán most is leskelődik reá ott alant!…~A szél és
9779 1| felkapaszkodnunk nem illik, hogy onnan leskelődjünk be, mi látni és hallani
9780 14| kiálta ijedten. – Itt leskelődnek rám!~Azzal szilajon ugrott
9781 22| hegyoldalakba.~Óvakodva leskődött be az útjába került falvakba:
9782 11| gyanánt, mintha azt akarná lesni alatta: tréfa-e ez vagy
9783 21| gondolat, ami még efelett lesújt, összezúz, az a gondolat,
9784 18| napon aztán Fertőy azzal a lesújtó hírrel lepte meg az asszonyságokat,
9785 3| ujjamnak egy mozdításával lesújtom a porba.~Bárzsing úr el
9786 13| fel tud állni, ha a sors lesújtotta. Újra fogjuk kezdeni az
9787 13| egykor ismét oly boldog lész, mint ahogy én imádkozom
9788 21| leszakítom magam.~Szerafin leszakítá a rózsát, a kertész dolgához
9789 21| nincs tövise.~– Hát akkor leszakítom magam.~Szerafin leszakítá
9790 33| küldetett, s a lépcsőn való leszaladásban csakugyan megelőzte sánta
9791 15| tétovázással segített neki a leszállásban, s úgy szerette volna valamivel
9792 30| amivel a levegőbül megint leszállhatnak.~A szüreti élcet megkacagták.
9793 20| iparkodott mentül előbb leszállni a szekérről. Egy pár szájtátó
9794 14| hogy majd mikor otthon leszállok a szekeremről, a legelső
9795 15| hirtelen elhagyva helyét s leszállva a szekérről.~Kapor uram
9796 18| okos asszony lett megint; leszámítva azt a csekély hajlamot,
9797 21| voltak.~Hogy minő családi leszármazásnál fogva voltak a herceggel
9798 30| mikor jól akart mulatni, leszedette a kéjlak első három ajtajáról
9799 14| kellett neki a világból semmi.~Leszedte a régi arcképeket a falról,
9800 33| után.~Fertőy e szavaknál leszédült a székről, melyen ült; ájultan
9801 14| s elébb a viseltes felét leszelve magának mindkettőből, a
9802 25| magam estem a kelepcébe; leszidtak, lepiszkoltak, kigúnyoltak,
9803 15| semmit se félj.~Azzal gyorsan leszökött helyéről s bement a halászház
9804 2| Juditnak írjon; bizonyosan jól leszólta előtte volt menyasszonyát.
9805 13| már el az országúton; sok leszorult az árkon keresztültörve
9806 12| vére után megtaláltak és leszúrtak.~Egy lovas csapat alig kétölnyire
9807 14| megrémít.~Az orvos sietett letakarni a csontvázt, s a könyvtár
9808 22| bokrétát visz a kötényével letakarva, azt bizonyosan Juditnak
9809 10| adta át tárcáját, s eközben letámasztá mankóját egy szék mellé.~
9810 14| vesztőhelyre kísérték. Így letarolva!~Óh, mennyire lehet szeretni
9811 31| férfiak akarnák is erővel letartani.~Az öreg asszonyság csak
9812 17| keresett magának; végre letelepült aludni. Éppen a halott feje
9813 15| közélet, bárha a tudomány lételét sehol el nem ismeré, szótár
9814 19| gyertyát a szalmaszékre kellett letennie.~Onnan aztán azzal a nyugalommal
9815 15| vészkiáltások hangzanak; láncáról letépett malom indult el a vízen,
9816 14| szerető nő hűsége, másik a letéphetlen koszorú, mit a művészet
9817 6| s úgy szeretett volna – letépni magáról palástot, fényes
9818 14| odarohant a hallgató alakhoz, letépte róla a leplet, s aztán elfulladtan
9819 15| úriasszony.~Bátorkeszin alól már letért Kapor uram a rendes járt
9820 21| egyszerű az, és könnyen létesíthető. Nem messze innen a hamvasi
9821 35| átadta jegygyűrűjét. Azt ide leteszem az asztalra, majd ha fel
9822 24| illető okirat annak idejében letétetett-e Bárzsing által, kire bízva
9823 34| Gyászruhát, szerelmet egyszerre letettek. ~Minek jön az vissza, kit
9824 15| azt fenékkel felfordítva letették a szoba közepére; azután
9825 6| ellátott férfialakok. Judit letevé szerepét, felvette aranyos
9826 8| csapatokra, mintha nem is léteznének rá nézve; csak néha-néha,
9827 1| hogy a városban tényleg létező koldusok szabályszerűleg
9828 Ut| legérdekesebbnek ígérkezik, hirtelen letörik, s új fejezetbe csap át.
9829 33| el sem hinne senki, ha e letörölhetlen jegyek nem maradtak volna
9830 24| vizes szivaccsal könnyen letörölhetni a pecséthez ragadt papirost,
9831 8| kohás puskával, ami majd letörte a vállát, s úgy elbámult
9832 21| csipkekendőjével hirtelen letörülve könnyeit. – Én láttam Fertőy
9833 24| soha nem létezett okmány létrehozásáról volna szó, arra egy Bárzsing
9834 31| gombostűt, a négy szegletét letűzni, hogy ne mozogjon.~Lávayné
9835 6| elkapkodva; azután ismét leül és ír tovább.~Félig kész
9836 28| üzlet. Nem engedné meg, hogy leüljek? Így mindig azt hiszem,
9837 Ut| börtönt bizony együtt kellett leülnünk.~S a legszebb az volt az
9838 34| a székeiket, ha közéjük leülök, s bedugják a füleiket,
9839 32| ottlakást.~Az öreg asszonyság leülteté Kolbayt a pamlagra, maga
9840 25| korhadt pad és asztal; oda leültette Lávaynét a hadastyán.~–
9841 30| prózája is van – szólt Béla leülve Szerafin mellé, s annak
9842 12| mely az utolsó hőst lováról leüté. Halottakkal fedve a csatatér,
9843 9| vállalkozott valami exceptívával leütni a főkérdést, s nagy vállmozgatással
9844 12| kiértek a kokojszásból, leugráltak lovaikról, azokat kipányvázták,
9845 5| nádor kíséretéhez; ő maga leugrott a hintajából. Egy ember,
9846 12| végigégett, kardjával körül levagdalta a nádat, hogy tovább ne
9847 12| jó… Hajamból egy fürtöt levágj, és azt is tedd a gyűrű
9848 15| nagyot lélegzve a szabad levegőből –, már semmi bajom, köszönöm.~–
9849 30| elég parachute, amivel a levegőbül megint leszállhatnak.~A
9850 1| mert az olyan háznak a levegője drágább.~Az, aki a sarokházban
9851 3| idvezült, ki már repül a levegőkön keresztül.~– Tehát e mellett
9852 34| vannak dagadva az átkozott levegőváltoztatás miatt.~– Ah, hiszen neked
9853 13| tekintetes asszonnyal beszél, levegye a kalapját; mihelyt legkisebb
9854 6| Hogy élek, hogy őrült nem levék ez iszonyú óra után, azt
9855 2| való az, amit kedvesedről leveleidben írtál, vedd el, ha mezítláb
9856 29| tudni, hogy az, akinek a leveleit oly kedvesen várták egykor,
9857 24| ugyanazok szinte rajta lesznek a leveleken. Evégett azokat a borítékon
9858 2| megtudtam ez embertől, ki levelemet kegyednek kézbesíti, hogy
9859 2| erénynek; mit csinált ön a levelemmel, amit önre bíztam. Ez ám
9860 7| szólt Fertőynek.~„Uram!~Levelére válaszolok. Én Lávay Bélának
9861 10| duplatalpú csizmák, mikben titkos levelezést szoktak átcsempészni, őelőtte
9862 28| mit felelni.~– Az asszony levelezett az ön érdekében barátnéival;
9863 10| úr is, bárcsak vidéki és levelező tag minőségben, itt ismerkedék
9864 1| meg levén a maga vidéki levelezői rangra emelt tollfogható
9865 13| félreeső helyet keresett ki levélírásra.~A regényes, ábrándos kis
9866 3| olvasni kezdé azt.~Még csak a levélpapír hegyén sem lehetett észrevenni,
9867 29| ráismerhetett a posztumusz levélre.~Judit egészen elhalványult;
9868 10| megtudta, hogy az egész levéltár utazik, szekérre rakva egyik
9869 30| kis szoba volt az, mely a levéltárba nyílt; a szokott házi zajtól
9870 10| nézve.~Rátalált ugyan a régi levéltárnokra, aki faluról szinte beszorult
9871 10| hályogot kellett a szeméről levenni.~A szürke hályogot nagyon
9872 35| egészen, s nem engedi ruháiról leveretni a port. Hozzá tartozandó
9873 35| talán mégis a csizmáiról leverném nagysádnak ezt a port?~–
9874 1| visszavonulni, mely annyival leverőbb lehetett a hívekre, miután
9875 33| asszonyságnál.~– Legyőzte őket; leverte őket! A sárga földig verte
9876 9| el-kifuthat az embernek a levese a fazékból.~Az öreg asszonyság
9877 1| szorítnak, míg a kapitány, ki leveses kanállal pusztít egy tányérba
9878 9| hiányában Szerafinnak a nagy levesmerő kanállal kell enni.~Óh,
9879 2| jobbnak találta a rántott levest, s kávé helyett azt reggelizett,
9880 25| találkozom, de ez előtt leveszem, ha csak a neve eszembe
9881 33| szemtelenséggel.~Blum úr leveszi szemüvegét, s azzal int
9882 32| a gyászév letelt volna, leveté a fátyolt, s felvevé a menyasszonyruhát
9883 15| leányom.~Ő pedig elzárta Judit levetett női ruháit a szekrénybe,
9884 15| gazda hasonlót tett.~Azután levetettek minden nehezebb gúnyát magukról,
9885 12| hogy azt és nevemet valaha levethetné. Kötve lesz egy halott emberhez
9886 29| publikum hordja, mikor kopik, leveti, zsibvásárra jut; egy-két
9887 35| érdekli őt.~– Nem tetszik levetni a felső kabátját?~– Az már
9888 7| e levéllel szobájába, s levetve magát özvegy fekhelyére,
9889 30| azért jöttem, hogy önt is levigyem magammal társaságunkba,
9890 5| engedi azt megtörténni, hanem leviszi őt ismét magával, le a csendes,
9891 5| egyik fele minden rajta levőkkel egyben a hídlábak alá esett,
9892 30| fölvett. Az fölemelheti, az levonhatja magával a sárba, anélkül,
9893 12| intene rá.~A költő azzal levonta ujjáról a sokszor emlegetett
9894 17| mely egy jégtetembe van lezárva!~– Üldözik őt, és én nem
9895 23| magával a földre, míg együtt lezuhantam vele, és fölébredtem.~Milyen
9896 19| kocsmárosnak se volt semmiféle liaisonja, mert ez úgy jelent meg,
9897 11| karjába fogózott, s mintegy libegni látszott rajta, mint ugyanannak
9898 4| mint uratlan fövegek, fenn libegő díszkoszorúk és lemaradt
9899 5| női alakok lebomlott haját libegteti hosszan a hullám.~És egy
9900 3| liberális és egy „még annál is” liberálisabb.~Ezek jelenlétében rövid
9901 25| melyet az imént hozott egy libériás inas.~Lávayné fölbontá a
9902 15| körül kötötte az egyszerű „life preservert”. A mentőöv,
9903 3| a Pusztafi, meg annak a ligája? Költő? Igen, de milyen
9904 30| bátran nézhettem volna e liget hamadriádjának, ily egyedül
9905 34| fekete tüskékkel. Én szépen likvidáltam neki mindazon szerzeményeimet,
9906 33| elfogadáshoz volt öltözve, sötét lilaszín bársonyruha volt rajta,
9907 30| orcáját; olyan már, mint a liliom.~Volozov herceg nem tehet
9908 30| mely oly idegen vendége a liliomarcnak, elborítaná azt, s Szerafin
9909 30| Neki bezzeg nincs szüksége liliomkenőcsre, hercegnők vizére; neki
9910 12| sötétzöld zsombikok s a halvány liliomok közé; a vad kozák csapat
9911 20| hajtatok. De – megkergetem, ha Liliputig szalad is. De – elcsípem,
9912 34| Kínáról, a holdról, meg Liliputról allegóriákat, s magyarázzam
9913 1| örvendéssel mondja neki: „Te Lina (ő mindenkit tegez a háznál),
9914 2| Mikor katonák voltunk, Linzben; együtt csaptunk fel; te,
9915 19| Vencelnek hítták, fiatal linzi fiú volt, csinált virágot
9916 19| Pusztafi felfedezéséhez.~Egy lisztkeverő lapáttal, meg egy tűzhelyi
9917 18| használtatnak gabona és lisztneműek számára, néha aztán a sáncfoglyokat
9918 30| politikai okokból öltött livrét? Én szeretném őt jogigazgatómnak
9919 23| lebocsátanám a lőlyukra, egy lobbanás, egy pukkanás, s ő szerteszét
9920 19| levegőbe. A várparancsnok, ki a lobbanásra szobája ajtaján kirohant,
9921 12| volt szabad, hogy lángra ne lobbanjon; a fanyar füst leette a
9922 12| parázs volt már. A csóva lobbot vetett.~Ez rossz kísérlet
9923 12| távolban három őrtűz is lobog közelükben, amint rejteküket
9924 4| minden ablakából széles lobogók repkedtek a derült légben:
9925 11| céhek, amiken annyi szalag lobogott, ahány leány férjhez ment
9926 22| kegyelem fehér kendőjét lobogtatják; amint a rémjelenetet lelke
9927 12| hangzott már.~Hirtelen egy loccsanó zuhanat, s egy halálordítás
9928 16| aztán kezdte előszedni a lőcs mellől a vasvilláját, s
9929 14| országút.~– Fogózzál meg a lőcsben jól, húgám – dörmögé pipája
9930 13| felőle álmodik.~Az utócsapat lódobogása is elhangzott, és a menekülőkhöz
9931 28| tökéletesen sikerült. Azt a lökést, amivel ön engem a tengeri
9932 32| rá, mikor kegyed ki fog löketni innen az inasaival, s én
9933 29| helyéről, mintha titkos rugók lökték volna fel onnan, s mint
9934 18| állanak, ostrom idején álló lövegekkel vannak felszerelve, miket
9935 12| felejtsd.~Most hirtelen lövések hangzottak, vad lárma, szitok,
9936 28| kertészlegény arra a kettős lövésre, mely ott az orangériában
9937 30| kezét, és visszatartóztatá a lövést.~Szerafin egyedül volt akkor
9938 8| helyét elhagyván, az főbe lövettetvén.~Senki sem mozdult többet.~
9939 13| már üldözték a kozákok, lövöldöztek is utánuk; a növendék fiú
9940 19| szokott lenni, amikkel a lőfegyvereket elsütik. Ez a vegytani készítmény
9941 14| szépen; ha a gyeplűszár lógásáról észrevették a kezei, hogy
9942 16| karót, a két karóra kötve lógó keskeny táblát, s az egyik
9943 13| veszett már a nagy útba; a lógóst kötötte helyébe. A pénztárt
9944 13| mindegyiknek kezére akasztva lógott; marcona vad tekintet jellemzé
9945 20| vágtattam én ide utánad lóhalálában, hanem hogy elővegyelek,
9946 12| megfojtotta.~Társai azután lóhátról utánanyújtogatták dárdáikat,
9947 21| pillanattal elébb, mint lőhetett volna, Szerafin megragadta
9948 15| melyeknek ágyúi egyaránt fenékre lőhették, ha észreveszik.~Egyszerre
9949 20| tartanak neki leckét hűségből, lojalitásból, állam iránti kötelességekből,
9950 9| küldik a várfalnak, hogy őket lőjék, ha lőnek; nem jó volna,
9951 29| csendesen a pillanatra, amikor lőközelébe érnek; ha észrevennék elébb,
9952 13| Kapor uram.~– Különben főbe lőlek!~De csak éppen, hogy kimondta
9953 30| tulipánfa azóta megnőtt, lombos lett és virágzott; a rotonda
9954 17| semmi más, mint hogy egy lomha tömeg új fermentációnak
9955 12| megfürödtek a mocsár vizében, s lompos bundáikról ráfecskendték
9956 13| a hasát kell csipkedni a lónak, mert aki a hátára üt vele,
9957 3| utcában történt. Mindjárt főbe lőné magát.”~Judit kisasszony
9958 17| Talán futás közben meg is lőnék?~– Sajnálnám a magam részéről,
9959 12| lárma, szitok, üvöltés, lónyerítés támadt; egy csoport éhes
9960 34| világon. Egy kőhajító gép a lőpor feltalálása után. Mit csináljak
9961 19| mintha valaki tizenkét mázsa lőporba vetne kanócot.~Ami ezentúl
9962 19| nagyobb ugyanannyi súlyú lőporénál.~Tehát nyolc fontnyi durr-higany
9963 10| kétfenekű hordók, mikben lőport, a duplatalpú csizmák, mikben
9964 10| fél világ ellen? Hát Byron lord nem volt-e sánta, s nem
9965 18| előtt haladtak el ama rácsos lőréseknek.~– Nézd, milyen hamisak
9966 1| se lehúzni; azt a feszes lószőr nyakörvet, mely fejét egyenesre
9967 9| fel, mely az ostromágyúk lőtávolán kívül esett. Ez volt az
9968 10| mutatták e hadtesttől jó nagy lőtávolban maradnia.~Egyszer összetalálkozott
9969 21| a szerencsétlen, aki itt lőtt.~A herceg elárulá, hogy
9970 21| hírét annak a hírhedett lótusznak, mely önnek akváriumában
9971 21| hogy lehet valaki, aki egy lótuszt első tekintetre meg nem
9972 10| jelenhettek; itt beszéltek Louis Blancról, Michelet-ről,
9973 13| idáig a szekerével; a rudas lova bele is veszett már a nagy
9974 4| kengyelhez verődik. És ennyi deli lovag közepett, aranyos díszhintóban
9975 4| úrhölgyek számára, kik a lovagias ifjú nádornak bejövetelekor
9976 12| olyan jól rejtve vannak, s lovagjával együtt belezuhant. A paripa
9977 8| kapun, utánanézni a csörtető lovagnak, mert érdemes azt megnézni
9978 5| rémülettel, aranyos, bársonyos lovagok hogy vágtattak, fövegvesztve,
9979 3| kalpaggal fognak a hintó mellett lovagolni. Hargitay is ejtegetett
9980 4| szomszédja azt a bársonyruhás lovagot érti, aki akkor vágtat végig
9981 13| maradtak el tőlük. Csupán gyors lovaiknak köszönhetik, hogy megmenekültek.
9982 12| kokojszásból, leugráltak lovaikról, azokat kipányvázták, maguk
9983 17| megyek érte, nem bízom másra. Lovaim pihentek. Reggelre itt leszek
9984 16| lennünk.~András alig engedte lovainak, hogy kifúják magukat, s
9985 12| kozákok pányván legelésző lovaira, azokkal támadt a csata;
9986 8| Hát mikor állhatna elő a lovakkal?~– Tíz hónap és tizenöt
9987 14| ébredni, mikor ideje volt a lovaknak reggeli abrakot adni. Olyankor
9988 4| cigánytrombitások csapatja fehér lovakon; mind szép rendben vonulnak
9989 12| csapatból, távol a tűztől, lován ül mozdulatlanul, arccal
9990 14| mondott nagy titokban a rudas lovának, az kikerült szépen; ha
9991 29| táncosnő, egy énekesnő, egy lovarművésznő, s annak az arcképe kerül
9992 5| a lovától hánykodtatott lovasra Hargitay.~Az rá sem ért
9993 11| álmodva voltak? Az első lovast, ki keresztülvágtatott a
9994 5| volt, mint akit egyszer lovastul a porba gázolt a vakon rohanó
9995 5| nehezen bírta elszilajult lovát visszatartani.~– Mi történt?!
9996 5| Beszélj! – kiálta le a lovától hánykodtatott lovasra Hargitay.~
9997 12| fenekét, úgy haladtak odább. Lubickolásuk még sokáig hangzott odafenn.~
9998 12| csapat zajongva csörtetett, lubickolt visszafelé.~A visszatérő
9999 12| a menekülteket. A lovak lubickolva gázoltak a vízben, s hallani
10000 13| melynek neve: „lucus a non lucendo”.~E várrom alatt van egy
10001 13| hegytetőkön, melynek neve: „lucus a non lucendo”.~E várrom
10002 10| válogatás.~– Se csirke, se lúd, se más baromfi nincs a
10003 12| most már érzem a seb lüktetését, amint a vér tódul ki rajta.~–
10004 16| sebesen dobogott, erei úgy lüktettek; a nagy öröm volt az vagy
10005 13| tujabokrokból és jerikói rózsából; a lugasban egy fehér márványasztal;
10006 30| szőlővesszőket. Azok már terebély lugassá nőttek fel azóta, s befutották
10007 1| valamit.~(Most már ott is „lurida terribiles miscent aconita
10008 31| hogy mi számok jönnek ki a lutrin; mert azokra nem adnak a
10009 5| őket, míg rájuk talált. A lyányka akkor is ölelve tartá kedvesét,
10010 2| küldeményemet azon derék lyánykához, s hozza majd hírül, hogy
10011 2| Deliségükért elszeretik őket a lyányok anyjuktól; s nagy kérdés,
10012 1| Hogy rútul rágalmazok egy lyányt, akit ön szeret, hogy titkokat
10013 19| voltak olyan kis ökölnyi lyukacskák, amik nem éppen szükségesek
10014 19| ilyen helyeken; a patkányok lyukai.~A szalonna-korszak idejében
10015 21| borzfiút kihúzott volna a lyukból.~– Igazán! – szólt Fertőy –
10016 3| Kelt stb. Hargitay János m. k.«„~Az eredeti levél már
10017 4| úgy érzem magamat, mint a macska földinduláskor. Vigyázz
10018 35| ült ekkor valahol a „Kék macskában”, s tápláltatta magát az
10019 1| kétszer is összecsapta kis macskaláb-kezeit.~– Ah! ah! Hisz azt te ki
10020 34| A jámbor kocsmáros a Kék macskánál a kisdedóvó dajkám.~Béla
10021 21| hazája?~– Kérem alássan, Madagaszkár szigete.~– Az hazugság.
10022 13| dalt fütyörészett; erdők madarai csevegtek, daloltak hozzá.~
10023 1| nem tudni, vajon a kanári madarak is folyvást a szomszédaikat
10024 16| fuldokló ebet, egy vergődő madarat, egy széltől kicsavart fát,
10025 7| Ugyanaz a népdalt fütyülő madárka ébreszti fel reggel Juditot
10026 8| baja volt azzal a harkály madárral?~– Hahaha! Igaza van. Egészen
10027 14| embertől, fűtől, fától, madártól megkérdett. Hát csak azt
10028 33| Vajon el van-e vetve e mag Judit lelkében is?~Judit
10029 34| semmit. Képzelem volt az; egy magába zárt pók szövevénye, ki
10030 9| oka! Miért nem tudtad őt magadhoz fűzni? Hiszen én is óhajtottam
10031 3| feltöretlenül.~– Csak tartsd meg magadnak, ha hozzád volt bizadalma.
10032 12| le ujjamról, és rejtsd el magadnál… Ha azután egyszer valamikor
10033 7| átvitte annak szobájába, a magáéval visszatért.~Midőn felbontá
10034 21| szabad embert csináltam magamból.~– Az istenért, minő eszméket
10035 6| és én eltaszítottam őt magamtól –, és ő meghalt – és én
10036 1| Honderü” hasábjain az illető magán- és közvigalmakat, műkedvelői
10037 1| Hiszen nem kíván senki magánáldozatot. Ez országos ügy; az áldozatot
10038 1| élet, s mi köze ennek az én magánéletemhez?~– Mindjárt meg fogja ön
10039 28| Uram. Hagyjon ön az én magánéletemnek békét. Amiket ön elmondott,
10040 25| dicsérik.~– Remélem, hogy nem a magánéletét.~Az öreg asszonyság ismerte
10041 34| alkalomszerűen jött, hogy egy magánéleti botrány miatt el lehetne
10042 1| összegének kell hozni, a magánvagyon helyrepótlása mellett.~–
10043 10| az országos ügyek mellett magánvállalatokat is intézett, s szállítmányosoknak
10044 31| múzsája kezdett a csendes magányéletbe való visszavonulásról gondolkozni.~
10045 El| nekünk, válasszátok külön a magányéletet a közélettől; tudjatok érzelmesek
10046 32| álmokba elmerülve kereste a magányt; és éjjel? Hát az éjjeli
10047 21| aranysárga hímporbojtjával magasan emelve ki a víz színe fölött,
10048 31| fürgenc asszonyt, onnan a magasból.~– No igen; a table movingot.
10049 12| miket a rétvágók a szárazabb magaslatokra felhalmoztak. A csillagfénynél
10050 18| felállítva; ezen a gyepes magaslaton sokat sétált Szerafin csevegő
10051 24| Bárzsing, hogy erkölcsi magassága annyival emelkedettebb legyen.~
10052 15| kulcsolta, amint szemeivel a magasságban lakókat kereste, amint keble
10053 24| szegényeket. Én e tényben erkölcsi magasságot találok.~E szónál felpattant
10054 19| rémnek, mely őrült óriásként magasult fel képzelete előtt, nagyon
10055 33| az elnök úr burnótjának magasztalására nagy osztentációval rettentőket
10056 1| Lávay úr híres szavaló! – E magasztalással egy magas, daliás alakú
10057 1| buzgalommal leírja, nem kímélvén a magasztalást saját ügyfelétől s az oldalvágásokat
10058 18| szegény Róbertet; miért magasztalja oly sóhajtozva; miért mondja
10059 30| szép, gömbölyű vállaikat, s magasztaljuk, hogy milyen szépen zenéztek;
10060 1| cantaloupot befalás közben magasztalna.~Lávay úr, ki néhány perc
10061 31| egyebet, mint mindig Bélát magasztalta. Azt kellett hinnem, mennyire
10062 3| elve mellett küzdött? Nem magasztalták-e ezért? És most idejön egy
10063 9| tévedt, s egy ős vértanú magasztosságával arcán állt a bámulók előtt.~–
10064 5| annyival is ifjabb. Egész magatartása azzal dicsekszik, hogy ez
10065 25| dinnye igen jó volt, hanem a magjából nem fogok kérni.~Azzal ment
10066 12| keselyű, akár más.~Csakhogy a máglyához tűz kell, s aki alkonyattól
10067 12| akkor köröskörül meggyújtá a máglyát.~A lángok recsegve iparkodtak
10068 18| akik az áldozat füstjét magukba felvették, s azok nem árulják
10069 14| Mármost csendesen elkocognak magukban is a lovak. Hát még a nevedet
10070 20| többi tulajdonosok is a magukét.~Azután megint Bárzsing
10071 15| levetettek minden nehezebb gúnyát magukról, hogy éppen csak a vászonköntös
10072 2| Dunába hajigálni őket, ha maguktól nem ugranak.~– No nekem
|