120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
10073 15| nyelvészeti értekezést tartani magunkban, mint ahogy szokott néha
10074 30| szemében, de legalább a magunkéban nem.~– Tán a politikai hangulat
10075 19| mondhatom. Hanem vigyünk fel magunkkal annyit, amennyi magunknak
10076 14| Hiszen tetszik tudni, mikor Magyaráton felyül találkoztunk. De
10077 1| rábeszéléstől, szabódástól, magyarázástól megmeneküljön, még aznap
10078 30| eltalálva. Hanem – ez a magyarázat nagyon jó volt arra, hogy
10079 Ut| lendület kerültetik.~Ennek a magyarázata az, hogy én ezt a regényt
10080 1| kisasszonyt olvasni – siete a magyarázattal Lávay.~– Valaha olvasni,
10081 10| nemzetgazdászatra élénken magyarázgatá a táblakör hallgatóinak.~
10082 22| óta nagyon szórakozott; magyarázgatták, ki jobbra, ki balra.~Annyi
10083 34| hazájának? Hahhaha! Nem magyaráznád meg, kérlek, mi az? Város
10084 29| hogy meg tudja ön magának magyarázni, mit tesz hasonló esetben
10085 1| gúnynév használtatik, meg kell magyaráznunk, hogy ez ettől jön: „Verpflegs-Kommissar”,
10086 17| sem fedezheti fel az éltet magyarázó vegytani működésnek, midőn
10087 33| magához ölelve; de többet nem magyarázott meg neki. Csak a kisgyermek
10088 15| azzal tovább ment, s nem magyarázta meg jobban.~
10089 17| járt gyors hajtással, azt magyarázzák meg azok, akik valaha nagyon
10090 34| Liliputról allegóriákat, s magyarázzam magam mindenkinek, aki el
10091 15| huszonegyből huszonnégyet csinálni; magyarban könnyű, németben lehetetlen
10092 2| színeket, midőn salátazöld magyarkát öltött fel, melynek bő,
10093 21| ajánlhatnék fia mellé. A nevelőnek magyarnak kell lenni, s angolul és
10094 20| közelben a kis telep, melyen Magyarország leghíresebb dohánya terem.
10095 2| nagyon divatozott a „Fiatal Magyarországnál”, különösen oly emberek
10096 Ut| erőszakos keresztülvitel esetén Magyarországot és Ausztriát teljesen tönkretennék.
10097 4| szemei, hosszúdad arca, szép magyaros szénfekete bajusza s egész
10098 Ut| bennünket (mert gyűlölni a magyart csak a magyar tudja igazán).
10099 24| Vajon ki lehet a szép kis magzatkának az apja?~– Én jól ismerem.~–
10100 35| róka!’ És azután ,éljenek a majmok!’~És az nem volt igaz, és
10101 30| ért a tagosztály, úrbér, majorsági földek, regálék és remanenciák
10102 11| épületeken sokszor látni ilyen májusfákat, bevégzett építés örömcégéréül;
10103 11| falak még zászlókkal és májusfákkal is fel vannak díszítve.
10104 13| kocsis átadott ostort és makrapipát; Béla visszafordult nejéhez,
10105 28| változtatta hasznavehetlen makulatúrává, iparkodott visszanyerni
10106 20| annyi rosszakarattal, annyi maliciával, annyi alattomossággal kell
10107 30| diadalmaskodni szomszédját; mosolygó malíciával vett elő tárcájából egy
10108 3| sarkaival megakadván az említett maliciózus bútorban, azon szépen hanyatt
10109 8| Duna-sor végig, a hajók, a malmok a Dunán úsznak égve mind.
10110 15| hangzanak; láncáról letépett malom indult el a vízen, azon
10111 16| nem emlékszem.~– Valami malomgát szakadhatott el, s itt rekedt
10112 8| Tolnai” utcai hajósokból, a „Malomrévi” molnárokból s a „Megyercsi”
10113 1| ezúttal az én vendégem, nem mamáé. Nem is lesz hozzá szerencséje
10114 1| kitalálni, hogy az Szerafin mamája, annyira elütnek egymástól.
10115 18| hozzá, néha férjével, néha mamájával, többször egyedül is.~Ott
10116 35| tartott.~A zaj, a tánc, a mámor, vége felé elűzték Szerafin
10117 33| átvirrasztott éj delejes mámora, ami oly szédítő a férfiakra
10118 5| a víz alá.~Ott, a diadal mámorában, az ünnepély fénykörében,
10119 30| kialudt, nem jó volt.~Azzal mámoros fővel levette a karóról
10120 34| vigalomból vigalomba – kéjt, mámort keresve, és nem tudatva
10121 35| lesz, vagy a pipereárus mamzellje. Időt engedett neki, hogy
10122 30| támaszkodva.~– Az ott, abban a manchester paletotban? Az egyik színésznőnek
10123 8| állítva látni, kiket egy kék mándlis férfi tanogatott katonai
10124 33| meg van nyerve. Scripta manent. A beadott végrendelet minden
10125 10| igen jó ötlet a pénzt a mankóban tartani; egyébiránt ő ajánlkozik
10126 10| Azok is mind a sánta ember mankójában jöttek.~Tehát egyszer Bárzsing
10127 10| közvizsgálatra; csupán csak fénymázas mankójára látszott különösen féltékenynek
10128 10| hozzászoktak ismerői, hogy őt mankón járva lássák, el-eltűnt
10129 10| hónaljvánkost és a rézszorítót a mankóról, s az rögtön kétfelé vált
10130 1| az uraságok után hozott mantille-okat tartják karjaikon, s nagyot
10131 31| nagyot kanyarított; ez volt a manupropria a név végén.~– Nézzék! –
10132 3| Vezúv-kitörést csinálva pipája maradéksziporkáiból, állványára helyezé örök
10133 4| Hát kívánod, hogy veled maradjak?~– Sőt ellenkezőleg, követelem,
10134 29| gondoskodni róla, hogy divatban maradjanak. Óh, ez nagy előnyük az
10135 25| kifütyültetem.~– No, csak maradjunk annál, asszonynéném, hogy
10136 10| hadtesttől jó nagy lőtávolban maradnia.~Egyszer összetalálkozott
10137 15| ablakokkal.~András úgy sietteté a maradozót: „Menjünk, menjünk, ne álljunk
10138 9| két engesztelő hüledezve maradozott el a felingerült asszonyságtól,
10139 22| semmit. Pedig csak azért maradtam Pesten, hogy Lávaynét lássam.”~
10140 12| mérges fogaikkal osztozni maradványaidon. Nem fogják véres fejedet
10141 15| Még ráismerhet a festés maradványairól. Ezüstszínű volt az kék
10142 22| azokban a partra vetett maradványokban, mikről mai világban a napi
10143 12| ott azután később nagy marakodás támadt, mely lassanként
10144 34| megtébolyítana. Hagyj engem marakodni az emberekkel. Majd talán
10145 12| osztozott. A farkasok ott marakodtak közelükben a bőséges lakomán,
10146 19| rosztopcsin, curaçao, allash, maraschino; műértőkre nézve varázserejű
10147 33| többet őrá.~Melchiort ott maraszták ebédre, hogy akik örülnek,
10148 9| kunyhótanyákat, s ma itt, holnap ott marasztalják meg ebédre. Azonkívül meg
10149 2| pályámra indultam, engem is így marasztott, így biztatott egy soha-soha
10150 9| aztán Lávayné mindjárt ott marasztotta őket. „Van itt még uramöcsémék
10151 6| nyakán kétfelé van vetve: Marat; az a fennen fölemelt fő,
10152 8| ágyútűzbe; de csípetni, maratni magunkat nem engedhetjük.
10153 22| jött is már kifelé egypár maraudeur nagy zajongva. Béla összeszorítá
10154 6| révedezik előttük, hogy ez a nap március tizenötödike volt. Valószínűleg
10155 13| kezére akasztva lógott; marcona vad tekintet jellemzé valamennyit.~
10156 15| tüdejével belefújt. Egy vastag marhabél volt az, mely egyszerre
10157 16| mindannyian felkiáltának: – Jézus Mária!~De ez nem az örvendő meglepetés,
10158 14| még olyan kicsike volt, de máris olyan vakmerő volt; mindig
10159 6| széttépi az egészet, összegyűri markában, s a kemence mögé veti.
10160 6| az arcfestőnek ültek, s a markolatra tették kezeiket, annak jeléül,
10161 3| ami mellé volt adva, a markomba nyomta borravalónak.~– Akkor
10162 32| én láttam, hogy szórta marokkal vagyonát a dölyf miatt. –
10163 12| egy hírét bevégzett hős maroknyi hamva barnul, fű, fa hamvától
10164 19| s hüvelyestül együtt a Maros túlsó partjára esett le.
10165 6| Apollóval egyben, már Arachne és Marsyas idejében is irigyek voltak.
10166 10| otthagyta a saját bámulatának martalékát, ki sehogy sem tudta elképzelni,
10167 11| alácsap, mint az ölyv a martalékra, föld rendül, ég csattan
10168 13| ellenségét, akit oly biztos martalékul látott már a sors tőreiben
10169 1| Ott fogja végezni, ahol Martinovics.”~– De hisz ezek mind igen
10170 3| vinni.~Rögtön csengetett is Mártonnak a büszke hazafi, s elmondta,
10171 4| mellé.~Már ekkor Lávayt és Mártont egész a tribünig szorította
10172 13| rózsából; a lugasban egy fehér márványasztal; a mellett ül Lávay Béla
10173 33| selyemfürtökkel, azzal a márványfehér kebellel, zokogástól vonagló
10174 33| fürtei hófehér vállain, márványkeblén játszottak egymással.~Ragyogó
10175 23| hidegségét.~Nagy széles márványlépcsőkön, szűk, összeszorult folyosókon
10176 21| levelei veres és sárga erektől márványozva a víz tükrén lebegtek.~E
10177 5| azután homlokával koccantva a márványpallót.~Csakugyan igaza volt. Az
10178 22| a reménytelen bánat oly márványszerűvé változtatja az élő tekintetet.
10179 14| seb hegedése látszott a márványtiszta homlokon. Az is úgy illett
10180 9| Posta nem járt. Azon idők mása volt ez, aminőkben a székely
10181 13| sem saját bajomat, sem a másét, én csak téged látlak; a
10182 El| divatjai.~Ki ne tudná, csak másfél évtized alatt hány politikai
10183 22| öltött, más házhoz szegődött, másféle parasztnak adta ki magát.~
10184 1| kereszt volt alakulva; míg másfelől az is históriailag megállapított
10185 10| csak sétálni sem mehetett máshova.~Szeretőket összehozott,
10186 1| előbb férjhez fogják adni – máshoz.~– Igen?~– S találja ki,
10187 7| annak egyik felén egy férfi, másikán egy nő arcképe volt.~A férfi
10188 30| fölhasználja, hogy őt megmentse, a másikban már a legnyomorultabb halállal
10189 12| s csereberélnek, ami a másiknál valamelyiknek megtetszett.
10190 30| melyet egyik oldalról kékre, másikról vörösre festett a bengáli
10191 30| találtál, megkérdezed a másiktól. Úgy is illik. Nőd bizonyosan
10192 Ut| aztán egyre-másra törülnöm, másítanom kellett benne; kihagynom
10193 3| amit ő kimond, azt meg nem másítja soha. Ma három órára jön
10194 30| már nem élhet az ügyvéd másképp, mintha vagy a váltók után
10195 20| nagyasszonynak.~– Azt hagyja máskorra; most velem kell jönni.~–
10196 1| hatott, az nála annyi, mint másnál a meggyőződés. Az bizonyos,
10197 9| helyen, hanem inkább itthon!” Másnapra fordult már az idő, midőn
10198 8| egy cseppet, aztán meg a másodikat, a harmadikat.~Az ember
10199 33| íven látható az A betű, a másodikon a B, és így tovább. Ha már
10200 29| szentimentalizmust – szólt Bárzsing úr a másodszori száraz interpellációra. –
10201 32| Én be fogom önnek is és másoknak is bizonyítani, hogy a vén
10202 3| melyet párban iderekesztek, másolatát tekintetes Bárzsing Vilmos
10203 24| géppapírt használt hozzá a másoló, akkor beleütött a száraz
10204 15| kérdezősködni nem volna illendő.~Másrészről ő maga teljes bizalommal
10205 1| is kettősre véve minden mássalhangzót, mint mikor még eszkadront
10206 14| Hát itt van a szekerem: mássz fel az ülésbe, én csak a
10207 29| honleányok tépést csinálnak, másszor meg az a divat, hogy egyik
10208 31| És így a tudós embernek másvilági jutalma az, hogy holta után
10209 31| készséggel hozzáfogott, hogy e matematikai talánynak pontos és helyes
10210 2| már lehet beszélni, de a mátkások, kivált a boldogtalanul
10211 7| fel kegyedet, hogy nekem mától számítandó négy nap alatt
10212 32| nem látja a tisztes öreg matrónát kinézni ablakán, s nem mondhat
10213 25| önt, mindig kerültem, de mátul fogva tisztelni fogom, mint
10214 Ut| magunkat: „Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék
10215 32| le arcképét, s a tavalyit mázoltassa be, mert az rossz.~Szerafin
10216 1| körülhordtam:~„Ugyebár, ez tök mazsolaszőlővel?”~Gondolja magában Venci:
10217 3| megtagadni.~S azzal nagy mecénási elhatározással vevé ki kebléből
10218 31| puritán szarkazmusaival mechanikus érdemeikre redukálni.~–
10219 22| tolvaj.~Az előszobában éjjeli mécs égett; annak világánál három
10220 28| eszembe.~– Ott a lótusz medencéje mellett.~– Ah igen. Szegénynek
10221 7| olyat mutasson, mint egy mediatizált herceg rendjele; sőt mikor
10222 31| velük szövetségben élő „médium” érintése mellett válaszokat
10223 31| tanácsot.~Voltak hírhedett médiumok, akiket messze földről fölkerestek;
10224 32| hanem egy hárpia volna, Medúzafővel, és ostoba, mint a kő, még
10225 3| ezüstkupakos tajtékokkal s a medvefejű dohánydöbözzel. A falakon
10226 30| ráismerni.~– Ne tessék félni! Mefisztó tud bánni a tűzzel.~Abban
10227 15| emelkedni az égen, miket meg-megvilágított egy-egy villámlobbanás,
10228 Ut| kancelláriánál, hogy az engedély megadassék rá. Gróf Forgách Antal első
10229 10| pengőnél alább.~– Én pedig megadom a tíz pengőt, mert éhes
10230 21| eljárt más gazdag úrnőket is megadóztatva, eladván neki mesés áron
10231 Ut| intézni az iránt Bécsbe.~Megadták-e Bécsből e kegyes óhajtására
10232 22| vihar.~„Fertőy közbejötte megakadályozá e tervet, ki Béláddal szerencsétlenül
10233 21| büntetni, s a megsértett neje megakadályozza a büntető kezet. Ki értene
10234 3| minélfogva Bárzsing úr sarkaival megakadván az említett maliciózus bútorban,
10235 19| napra való szerencséjét megalapítani. De hogyan hozzányúlni,
10236 32| tudtam, hogy ennek majd megaláztatás lesz a vége.~– Kérem, bátyám,
10237 22| fokoz, s a büszkeség, mely a megaláztatással verseng. Minden taps, melyet
10238 32| asszonyért férjétől így megalázva van! Én nem láttam ezt az
10239 13| robogott; a cseléd egy „megáldj isten”-t kiáltott utánuk,
10240 25| Lávayné, s félvállról „isten megáldjá”-t dörmögve a hadastyánnak,
10241 13| Béla kénytelen volt sokszor megállani az útfélen, hogy tengelyét
10242 8| rudimentáiban.~Lakatos koma egy megállapodás percében bátorkodott illően
10243 22| Béla nem fog már sehol megállapodni az országban: ő Pestre fog
10244 20| behajtott, s az udvaron megállapodva, a szekér gazdája, Kapor
10245 13| tizenkét éves fiú. Azok is megállíták Judit kocsiját. Arcaik el
10246 20| szemközt jön rá a kerülő. Azt megállítja. Persze a sokat emlegetett
10247 5| felé, kiket minden ablaknál megállítottak, s nagy sokára bontakozott
10248 30| érchangon kiálta rá:~– Szerafin! Megálljon!~S a nő, mintha lebűvölték
10249 16| örvendve kiálta fel.~– Megálljunk, barátom.~– Mi tetszik?~–
10250 11| ilyenkor az ablaka alatt megálló ismerősöknek, mert a kaput
10251 16| figyelmezteté: hideg a kő, megárt vele magának. Aztán ment
10252 6| fegyver, hogy valakinek megártson, ők nem engednék, visszatolnák.~
10253 22| éhes vagyok.~A nőcseléd megbámulta e szónál úrnőjét. Hogy ő
10254 18| álmában. (Ez óhajtását később megbánhatta nagyon.)~A világ új fordultával
10255 6| aláírni a kívánságát.~– Ön megbánta, hogy előre helyeslé akaratomat?~–
10256 33| fogja azt Szerafin oktalan megbántásnak venni?~– Oh, te boldoggá
10257 8| az asszony engem egyszer megbántott. Azt kérdezte tőlem, mi
10258 33| nehogy az én kezem téged is megbecstelenítsen?”~– Óh! – nyögött, mint
10259 33| én fiam megint! Asszony, megbecsüld fiamat, aki ily jól tud
10260 23| egyszer Szerafin súlyosan megbetegült, fejgörcsei eszméletlen
10261 32| tárcaregényeket nem szokás addig megbírálni, míg be nincsenek végezve.~–
10262 16| terült el a földön.~Többet megbírni nem adatott nőnek…~
10263 3| felőle, hogy ily celebritás megbízása még Hargitayné előtt is
10264 20| volt a szállása; ezeknek a megbízásait ő mind rendre szedte, s
10265 3| Pusztafi úrnak, hogy én ilyen megbízásokkal nem foglalkozom; sem kedvem,
10266 14| Ha a cselédjében jobban megbízik, mint énbennem…~– Nem a
10267 9| Öcsémuram a fiskális aztán megbiztatá: „Várjon asszonynéném, majd
10268 15| észrevette a sebhelyet.~– Megbocsáss! – szólt hirtelen kezét
10269 33| megbocsáthatok önnek, csak ön tudjon megbocsátani magának. Amit én akartam,
10270 33| ön, csupán maga ellen. Én megbocsáthatok önnek, csak ön tudjon megbocsátani
10271 21| bocsátanám.~– S Fertőynek megbocsátja? – kérdé tréfásan a herceg.~–
10272 34| ott van, ahol mindnyájan megbocsátjuk egymásnak, amit vétettünk
10273 22| hogy Lávaynét lássam.”~Béla megbocsátott nekik, s ismét visszatámaszkodott
10274 20| Bárzsingra, a mutatóujja hegyével megbökve a jeles ifjú vállát, amitől
10275 24| tény végrehajtásával mi egy megboldogultnak tartozunk, ki azt, mit ember
10276 25| hogy mit teszek. Talán megbolondulok bele, s talán letépem öléből
10277 12| lengeteg felszínét ha olykor megbolygatta a reggfuvallat, még izzó
10278 22| Hanem a kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá!~
10279 6| nélkül az első föllépés után megbukik az ember, s aztán kigyógyul
10280 31| világért sem merte volna megcáfolni a szellemet, sőt inkább
10281 2| neki cukrot, megsimogatta, megcirógatta a fejét: „Óh, te okos, te
10282 31| a hitem erős; a szememet megcsalhattad, de a lelkem azért nem hisz.”
10283 23| tapasztalá, hogy a ravasz görög megcsalja magát a sátánt; titokban
10284 31| egy ilyen ostoba papagáj megcsaljon, mint a Perflexné asszonyom,
10285 25| sírját meggyalázni. Önt megcsalták, asszonyom.~– Nem lehet.
10286 7| búcsúcsókod volt. En tégedet megcsaltalak. Azt fogadtam, hogy nem
10287 14| ne félj semmit – s azzal megcsapkodva lovait bámulatos mesterséggel
10288 17| Baja lett volna neki, ha megcsípik?~– Nagyon kereskednek utána.~–
10289 31| megnézte az alvó kisgyermeket, megcsodálta, hogy milyen aprók a kezei,
10290 7| sejtéd, hogy amidőn utolszor megcsókolál, az búcsúcsókod volt. En
10291 10| kötötte; akkor megsimogatta, megcsókolgatta a kedves állatkát, s tenyerére
10292 30| elefántcsontokat, csakhogy legyen miért megcsókolhatnunk azokat; hanem ha egyszer
10293 3| benne volt, meglátta, majd megcsókolt; azt mondta, hogy tiszteli
10294 8| meg az isten. Lássa, hogy megcsúfoltak! Jó étvágyat kívánok; –
10295 17| gondolat tán: ösztön, érzelem, megdicsőülés; e gondolat a lelki béke
10296 30| megdöbbent.~– Óhajtom, hogy megdöbbenjen. Egykor igen jól meg fog
10297 30| nincs több út kifelé.~– Ön megdöbbent.~– Óhajtom, hogy megdöbbenjen.
10298 9| örökíté, hogy ezeknek a hűsége megdönthetetlen.~– Mit kíván ön nekem mondani,
10299 14| felpillantott; szép csendesen megdorgálta a restet, mintha nem akarná,
10300 1| már a vármegye dolgát is megegzercírozza. Tudja-e még, mikor úgy
10301 10| elfogyasztának már minden megehetőt. Éppen csak sajt és kenyér
10302 32| kép; a biztatás, a csáb, megelégedés, a családi nyugalom, a szenvedély,
10303 8| afféle felsőbbség, magas megelégedéssel nézte az evolúciókat, s
10304 33| Az öreg úr arca titkos megelégedéstől ragyogott, mely kitörő jókedvvé
10305 8| találni!~A szónokot erősen megéljenezték. Bárzsing legjobban.~Az
10306 29| feleérték díjáért, addig ön megelőzheti őt, s kezébe kaphatja a
10307 21| igaz. A világ rossz nyelve megelőzi az embernek a rossz gondolatját.~
10308 33| okiratot készít később, egy megelőző időre antedatálva, a későbbi
10309 13| szántóföldre, hogy társait megelőzze. Béla kénytelen volt sokszor
10310 2| meglátod, hogy a jég hátán is megélsz. Óh, a szerelem sok embert
10311 2| magunk szegény telkén, mint megéltek őseid, kik közül egy sem
10312 2| gazda vagy, én takarékos, megélünk a magunk szegény telkén,
10313 Ut| a magyarországi ellenzék megemberelte magát, vezérférfiai elhatározták,
10314 15| pamutgombolításban segíteni.”~Judit megemelé köszönés közben sipkáját.
10315 10| beszélni is tudnak”?~E szóra megemelinté sapkáját a korcsmáros a
10316 1| fogai közt levő kopogtatót megemelje, s vele éppen oda, ahol
10317 13| szuronynégyszöget ostromolt, s azt soká megemlegeti.~– Mindegy!~Béla előrehajtott.
10318 8| valaki, aki ezért rólunk megemlékezik.”~És amíg nézte a siralmas
10319 34| azokra hosszú idők múlva is megemlékeznek. Talán kieszközli, hogy
10320 3| kezeiket. Azzal Bárzsing úr, megemlékezvén a „jó társasághoz szokott
10321 33| történjék e levéllel?~– Megengeded, hogy olvasatlan visszaküldjem?~–
10322 7| férfiak kiváltságairól, mik megengedik, hogy ők ne értsenek semmihez,
10323 1| szerencsétlenség.~– Kivált nálad.~– Megengedj, én még csak teóriából szólok;
10324 17| igaz.~– Hívattál-e orvost? Megengedte-e, hogy eltemessék?~– Itt
10325 33| nevére kelle sütnöm, aki azt megérdemelte; nem volt-e kötelességem
10326 33| közt tartani.~Annál jobban megeredt a zivatar hangja az öreg
10327 30| az ember a csillagrúgásra megérett, mint vetélytársa.~Egy röppentyű
10328 2| Hargitayék tegnap este megérkeztek; Hargitay fogja a kiszállásnál
10329 3| Fertőy urakat, Bárzsing úr megérkeztekor, kik mindketten nyájasan
10330 15| lesz, mire a Mátyás földére megérkezünk. (Az emlékező köznép még
10331 15| a helyesírás hiánya az.~Megérkezve gazdája házához, rögtön
10332 23| feltűnőnek, ami őt gyanújában megerősíti. Csak egy gyönge selyemszál
10333 30| szoktam utasítani, s az megért mind a kettőnket. De milyen
10334 15| vagyok.~E rövid életírásból megérthető volt, hogy amiért az öreg
10335 3| ismétlé, hogy Bárzsing úr is megérthette.~„…azt mondod, hogy hiszen
10336 23| Sírni akartam azt talán megértik; hanem a zene közbezendült;
10337 29| érteni, de egyszer majd megértitek, addig majd csak elviselem
10338 9| míg valakire talál, aki megértse.~Nagy sokára közelített
10339 34| nem szeretném, ha a bor megérzenék rajtam.~– Te? Egy szépasszonyhoz
10340 25| van, hogy még másnap is megérzik a szobában; azután egy turkesztáni
10341 9| pisztolyt kezébe vette, megesküdhetett rá akárki, hogy bizony meg
10342 14| óra éjfél után.~Amíg azt megeszik, ő maga pipára gyújtott,
10343 24| szivarjának utolsó csutakját is megette már; annálfogva fölkelt,
10344 9| egyetlen tehene, azt maga megfejte, s csinált reggelit az egész
10345 17| itt a minden élet titkának megfejtője, a halál.~Aki maga olyan
10346 29| s mint aki sánta lábáról megfeledkezett, táncolva ugrált barátjáig,
10347 20| azokról soha nem fogok megfeledkezni; de amidőn a státus érdekei
10348 21| egyszerre herceg és kertész megfelelni, mintegy neheztelve azon,
10349 23| lélegzete; arcán iszonyat, megfélemlés verítékes vonaglása küzdött,
10350 19| rejtélynek, s a közös zsákmányt megfelezni vele jópajtásilag.~Úgy tett
10351 33| melyet egy hamisító ujjai megfertőztettek.~Azután csenget. Két drabant,
10352 5| dolgozott a hullámok között, s megfeszített erővel sietett segélyükre.
10353 15| hajtja le a falrepedésben megfészkelt bógács.~Ez volt a boldog
10354 1| társaságban részt vesz, megfigyeli a beszélők arcán, miről
10355 31| helyre nem ütöttem. Valakinek megfizetek ezért a rossz óráért, és
10356 8| Lásson dolga után.” Erre megfog, s azt mondja: de nem addig
10357 13| gerjedten.~– Veled mindenüvé.~– Megfogadod, amit én mondok? Rám bízod
10358 14| tudakozódjék, mert mikor eljöttem, megfogadtam neki, hogy róla egy teremtett
10359 15| az itató puttony fülét is megfogatta vele, hogy tartsa addig,
10360 25| mondom, hogy ha azt, mint megfogható igazságot a kezembe tennék
10361 25| letépem öléből kölykét, és megfojtom a szeme előtt; talán megölöm
10362 12| fogjátok meg!” – az iszap megfojtotta.~Társai azután lóhátról
10363 34| mondanál? ~Rajtam most minden megfordítva áll: ~Hajam fehér most s
10364 20| hegyére veszik a földet, megforgatják a szájukban, s aztán megint
10365 30| melytől a pörös ügyek halmaza megfoszt. Nekem gyorsan kell itt
10366 15| elrontaná a védlevelet – megfosztaná érvényétől – megsemmisítené
10367 9| mindannyian tiszti bojtjuktól megfosztassanak, s haditörvényszék elé legyenek
10368 Ut| kegyetlen ítélet folytán megfosztatott a nemességétől (amire Deák
10369 6| alszik. Akkor a királyné megfőzi reggelijét, s azalatt ráér
10370 12| égjen ott lakomáik mellett, megfürödtek a mocsár vizében, s lompos
10371 25| cantalouptól, abban a kínban majd megfulladt.~Fertőy úgy volt, mint mikor
10372 29| megátkozta és kitagadá. A halál meggátlá az apát, hogy átkát visszavonja.
10373 30| rebellis égi tüneményt, s meggátolni szétpukkanását.~Mikor mindennek
10374 30| újra? Egy ügyvédférj, aki meggazdagodik egy főúri kliens mellett,
10375 10| egy hajaszála sem szokott meggörbülni.~Amit azonban a városban
10376 24| két hetet mindezeknek a meggondolására; akkor majd bővebben beszélünk
10377 3| ajtón dobnak ki; ott megint meggondolná magát, s az ablakon hajítaná
10378 25| az nem fogja férje sírját meggyalázni. Önt megcsalták, asszonyom.~–
10379 28| melyen át családja vélt meggyalázójára akart törni, visszarettent;
10380 25| letegye azt a nevet, melyet meggyalázott.~– Igaza van. Nekem csak
10381 33| által legyen férjével együtt meggyalázva. Azt nagyon jól tetted Béla,
10382 13| nem: arra, hogy előtted meggyalázzanak. Ha valaki egy férfit neje
10383 33| hogy még a sánta lába is meggyógyult mai nap; táncolni szeretne.~
10384 Ut| hittem, hogy argumentumaim meggyőző hatást ne eszközöljenek.~
10385 34| megváltoztatja hitét, istenét, meggyőződéseit, az azért tisztességes ember,
10386 3| országos ügyekben sem szoktam meggyőződésemet változtatni. Amit kimondtam,
10387 1| divatlapi adatok nyomán meggyőződésre lehet jutni, úgy tűnik ki,
10388 1| Mindezek után Hargitay egész meggyőződéssel azt mondá önrül neje előtt: „
10389 4| tarták megszállva, s amiknek meggyőződésük az, hogy amikor ilyen jó
10390 31| gyors haladásnak, amiről meggyőződhetett mindenki, ha megkérdezte
10391 34| s minden sornál jobban meggyőződött felőle, hogy ez a kísértet – „
10392 13| visszafordultak sietve, mikor meggyőződtek, hogy az már lehetetlen.~
10393 28| megvan. Én magam láttam, meggyőződtem felőle, hogy ugyanaz, melyet
10394 31| akik nevetve jöttek oda, s meggyőzve tértek vissza. Holnap elviszem
10395 12| emlékül, s akkor köröskörül meggyújtá a máglyát.~A lángok recsegve
10396 30| egész puskaporos készletet meggyújtja, csak vesse magát a földre.
10397 30| papirost borítanak, s azt meggyújtják. Ezért a nagy nevetés.~Fertőy
10398 7| vagy tán gondolá: „Amit te meggyújtottál, azt én nem olthatom el.”~ ~
10399 12| rakott csomókból, s azokat meggyújtva, ott tanyát ütöttek.~Ezek
10400 30| látják, hogy Szerafin ruhája meggyulladt.~A felriadt nő, mint ilyenkor
10401 19| papírhalmazba; a papiros meggyúlt. Pusztafinak ott volt mellette
10402 32| Szerafinnek egy család nyugalmát megháborítani? Nem talál Bécstől Pestig
10403 7| neki.~De hát elhagyja-e őt? Meghagyja-e cselédének, hogy mikor jönni
10404 15| újra előszólítá leányát, s meghagyva neki, hogy rögtön tüzet
10405 9| a komikummal. Egy öreg, meghajlott termetű asszonyság, régi
10406 3| hátratartani, fenn tartott arccal meghajolva, hátrafelé lépni, hogy egész
10407 22| kihívására előjöjjön magát meghajtani, azok sejtették, hogy az
10408 11| küszöbén állva, zászlóját meghajtva előtte, és mind a ketten
10409 6| annyit, hogy kapuzárás előtt meghalhatna a harmadik felvonásban;
10410 8| követelheti tőlünk a nemzet, hogy meghaljunk, de azt nem, hogy ne aludjunk.
10411 29| asszonyoknál, mert akárki udvarol, meghallgatjátok.~– Életmódunk kényszerít,
10412 21| hogy a sikoltást odakinn is meghallották, s a tréfa tökéletes.~A
10413 17| a házban a csendőrök.~– Meghallottam a kondásoktól az erdőben,
10414 13| s a Remény összetörnek, meghalnak, de a Szerelem még akkor
10415 12| innen tovább… Hagyj itt meghalnom… Neked meg „kell” menekülnöd,
10416 23| legjobban, aki annyiszor meghaltál, és mégsem akarsz halva
10417 5| gondolatja volt: „Ah, tehát meghalunk!”~Ez tehát megoldása a fájdalmas
10418 1| pártatlan szemlélő előtt meghamisíthatlan tény marad az, hogy midőn **
10419 30| Én önt szeretném egyszer megharagítani; szeretném rám haragítani,
10420 20| szalmát sem.~– De hátha én megharagszom?~– Majd visszaharagszik –
10421 2| nekem, hogy az urak hogy megharagudtak a beszédéért, amit a gyűlésen
10422 34| nem csókol, ~És a kutyád megharap.”~Nem álomrontó volt-e e
10423 5| lent haláldühében kínosan megharapta lábát.~E fájdalomra önkénytelenül
10424 2| Picotin név még mélyebb meghasonlásra adhatott volna okot, ha
10425 9| nem lett – gyáva!?~Olyan megható volt az öregasszonynak ez
10426 29| vennie, hogy e levél Juditot meghatotta.~– Úgy látszik, hogy engemet
10427 23| nyomozott imádó elutazott vagy megházasodott, vagy egészen elmaradt a
10428 20| hamiskodást, az üdvös intézmények meghiúsítására törekvést, a hatósági közegek
10429 21| illett, hogy Szerafin a meghívást elfogadja, s a látogatást
10430 9| hogy az öreg asszonyságot meghívják bennük részt venni, hanem
10431 2| holnapi nagy díszlakomára meghívó jegyet vagyok szerencsés
10432 2| városban, aki nem töri magát meghívójegyek után a bankettre.~Lávay
10433 21| meglátogatták Fertőynét, s meghívták kastélyukba, s úgy illett,
10434 34| Nagyon megváltoztál.~– Meghíztam, ugye? Hja, a szegény rabok
10435 6| egy korifeust vagy kettőt meghódít, talán a rendezőt is, miért
10436 34| Ellenséggel cimborált? Nem: – meghódította azt. Hanem azért az ingatag
10437 9| ember?~Szolgabíró öcsémuram meghökkent.~– Mit akar vele asszonynéném?~–
10438 22| összefüggését.~– Igen, a gyűrűt meghozták, de az nem Tihamér volt,
10439 21| büszkeséget, hanem azért a meghunyászkodást mégsem annyira vinni, hogy
10440 4| jövővel; a bátor szív előtt meghunyászkodik az, s csak a gyávákat üldözi,
10441 13| amerre én megyek.~– Gyáván? Meghunyászkodva?…~– Nem úgy. Álruhában.
10442 17| koporsót csináltattak neki, s meghúzatták a harangokat, holnap el
10443 14| Judit kívánni fog tőle.~– Megígéri ön, mindenre, ami szent,
10444 2| vendégünk fog lenni, ezt már megígérte Lávay.~– Tehát nagysádtok
10445 12| nem szabad kockáztatnod… Megígérted nekem… Ha megmozdulunk,
10446 21| ijedek meg.~– S valóban megijedt nagysád?~– De hogyne! Ha
10447 Ut| évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek a tisztelt hazafiak, hogy
10448 28| mondta férje előtt: „Úgy megijedtem, hogy ha lett volna itt
10449 7| is írt, s fenyegetéseivel megijeszté. Az most el akarja őt magától
10450 1| bocsánatot nyerhet; de ha valakit megijesztett, azt soha többet nem kapacitálhatja
10451 17| beszélték, hogy látták a megillanás óta, még nem lehet nagyon
10452 20| ember által, s az még eleve megillanjon. Sikerült is elállnia az
10453 30| olyan jogok, amik mindenkit megilletnek.~– Jaj, kérem, ne akarjon
10454 33| idő elfoglalja a homlokon megillető helyét. Fertőy vénebbnek
10455 30| történetnek, mintha annak megindításában nagy részük lett volna.
10456 Ut| történet, mely egy irányban megindul, egyszerre csak más irányt
10457 24| akkora hógomolynak kell megindulni, mint egy lejárt váltó,
10458 31| ember, aki felől akárki megírhat akármekkora regényt, anélkül,
10459 12| lesz özvegyem, így van az megírva a csillagokban. Nézd, hogy
10460 7| követ; azok között sokakat megismer Béla barátai, pályatársai
10461 10| szokták hagyni, hogy azokról megismerhető legyen, nem adott-e fel
10462 10| senkinek. De mikor Pesten megismerkedtünk, akkor még ön nem viselt
10463 22| kit Béla a félhomályban is megismert. Megismerte járásáról, meg
10464 30| mibenlétét velem bizalmasan megismerteti; olyankor én őt mindig a
10465 14| Kapor uram aztán rendén megitatta a lovait, befogott, előhítta
10466 21| világ kárhoztat, rágalmaz, megítél. És az egész világnak igaza
10467 2| elcsodálkozva.~– Igen, én. Megítélheted hozzá való atyai szeretetem
10468 14| számlálván, fizetvén, s megiván utoljára még egy hatalmas
10469 34| előttem, milyen fatálisan megjárta veled. Már az igaz, hogy
10470 2| az ilyen célzatok egészen megjárták kettőjük közötti forgandó
10471 21| sincs semmi különösebben megjegyeznivaló.~A hercegnek még neje életében
10472 34| hogy a lovai elé kerültem. Megjegyeztem magamnak a házat és odatalálok.
10473 3| hallgatózni szokott.~És itt ismét megjegyzendő, hogy ez tizenöt év előtt
10474 1| ananászfagylaltot, jókedvű megjegyzéssel mond:~– Ah! ez a név nekem
10475 2| nézte a két beszélő arcát, e megjegyzést tevé Lávayhoz:~– Nem veszi
10476 33| igyekezetet fejtettek ki a pontos megjelenésben, mint Lávay Béla. Jó félóráig
10477 34| biztosította a költeményfüzér megjelenését, mely azután nemsokára ily
10478 24| kényszerítenem, hogy előttem megjelenjen. Erre megvan a jó tervem.
10479 30| mikor a helyszínén kell megjelenned, hogy a parasztjaival kiegyeztesd.~–
10480 4| jegenyeágakkal, az ablakokban megjelentek a nemzetiszín zászlók, a
10481 23| zajongna mind.~Amint én megjelentem, mindenki utat nyitott előttem,
10482 1| örvendetes meglepetést mutat megjelentén, Szerafin kisasszony eléje
10483 22| riasztón kifesti, és amidőn megjönnek a hírrel, hogy a kegyelem
10484 17| kondásoktól az erdőben, hogy nőm megjött, és itt halt meg – szólt
10485 2| Üres mentség. Tegnap este megjöttek már.~– De, de, én nem mehettem
10486 30| leszállhatnak.~A szüreti élcet megkacagták. Csak egy rekedt hang tiltakozott
10487 20| lelkem. Csakhogy egyszer megkaphattam azt az embert.~– Kit kapott
10488 23| elveszett végrendeletet megkapni. Tökéletesen beszélt. Csak
10489 31| elsiratott halottaktól, s ha megkapták, úgy elhitték, hogy az mennyire
10490 14| fűtől, fától, madártól megkérdett. Hát csak azt kívánom tudni,
10491 30| egyikkel ki nem találtál, megkérdezed a másiktól. Úgy is illik.
10492 3| érkezik látogatóba, az inastól megkérdezi: itthon van-e a házi asszonyság
10493 31| meghallani?~Judit nem bánta, ha megkérdezik: hiszen ha tréfa, hát annál
10494 8| amikor minden falu végén megkérdezték minden embertől, mi járatban
10495 2| erre bátorságod, azért – megkérdeztem én.~– Hogyan?~– Ismersz
10496 22| szökni külföldre, hanem megkérdi a legelső éjszaka csillagaitól,
10497 2| mellé, amelyben alázatosan megkérem, hogy terjessze ki rám becses
10498 20| De – utána hajtatok. De – megkergetem, ha Liliputig szalad is.
10499 25| embervadászatomra! „Aki az őzet megkergeti, szemközt találja az oroszlányt”,
10500 20| mégis elég dolog lett volna megkeríteni.~Nem is foghatta el hamarább
10501 30| van egy perem. Szabad önt megkérnem, hogy vállalja el?~– Az
10502 25| hogy az visszautasította; megkérte a leányát, az pedig hozzáment! –
10503 29| észrevennék elébb, visszafutnának, megkerülnék, talán össze is tépnék.~
10504 2| tud valaki mondani, amivel megkeseríthet, azzal helyembe jön. Előre
10505 6| helyzetet, melyet önmaga kívánt. Megkezdeni az új életet azon a deszkákon,
10506 19| csend van, azok előjőnek, és megkezdik rendszer nélküli kínzásaikat,
10507 Ut| jellemek széles alapon vannak megkezdve, s erre az alapra alig van
10508 19| nagyon sok fájdalomtól megkímélte volna magát, amit később
10509 33| azért, hogy Bárzsing urat megkínálja belőle még egy szippanattal,
10510 28| személy azonossága felől? Megkísérté segítségére jőni.~– Nem
10511 28| egyezkedést.~– Már pedig megkísértem. Legyünk azért csak haragosok.
10512 21| az ifjú emberbe.~– Tessék megkísérteni! – ajánlá a herceg. – Lieber
10513 14| engedhetném, hogy ő azt megkísértse. Más kell ide, egészen más.
10514 11| az ajtón, s nagyon erősen megkocogtatta vele a hangadó vasat.~De
10515 Ut| kezembe adta; nem várta, hogy megköszönjem: eltávozott.~Én aztán folytattam
10516 20| Mit csinálnak ott?~– Megkövetem: a földet eszik.~– Bolond
10517 1| megsértett, jóváteheti, megkövetheti, megverekedhetik, megint
10518 30| nagyobb utat tévén azon cél megközelítéséig, ahol az ember a csillagrúgásra
10519 15| elballagott, megállt egy percre, megkopogtatá az üveget mutatóujja hegyével
10520 6| szólt a mai munkában kissé megkopott hangon Pusztafi. – A mai
10521 20| felmarkolva, megszaglászva, megkóstolva a porondot; hogy veszik
10522 1| közönségnek lehetővé tenné a megkülönböztetést, hogy ki az igazi koldus
10523 9| alakokat; de Lávayné mégis megkülönböztetett annyi járókelő egyenruha
10524 20| biztatá őt Lávayné –, bizony meglássa, hogy nem lesz istenáldás
10525 15| záportul nem lát senki, ha meglát is a silbak, mit tehet velünk.
10526 25| gyermekét; ott van nála, megláthatja, akinek tetszik.~– De hisz
10527 18| rostélyon kívül.~– Ha az őr meglátná, majd a körmére koppantana –
10528 29| nyújt, hogy régi barátjait meglátogassa, s olyankor a végtelenig
10529 31| asszonyság ma megint ráismer, és meglátogatja az embert. A délutáni vendéget
10530 31| feltettem magamban, hogy meglátogatom kegyeteket, de holnap lesz
10531 25| találkozhatni, s mikor elválnak, a meglátogatott azon töri a fejét, vajon
10532 21| hercegnők a beiktatás után meglátogatták Fertőynét, s meghívták kastélyukba,
10533 20| a fűzfás ott nem volna, meglátszanék, amint porzik az úton.~–
10534 12| színét ellepik, nem engedik meglátszani a felszivárgó vért, mely
10535 13| paripa bőrén két nap is meglátszik.~Ez utasítások alatt Béla
10536 31| az íze a dinnyének, amint megláttam bejönni hozzád.~Judit valamit
10537 10| jött jó étvágyú vendégek meglehetősen elfogyasztának már minden
10538 9| nagyúri család piknikjei meglehettek anélkül, hogy az öreg asszonyságot
10539 22| A házmester mondta, hogy meglelte a tensasszony elejtett gyűrűjét,
10540 18| ők kutatták ki a zsebeit, meglelték a tárcájában a nevét; a
10541 Ut| Annál nagyobb volt aztán a meglepetésem, mikor az auditor kihirdette
10542 3| elé kell kerülnie; azonban meglepetésére úgy találta, hogy a hallott
10543 1| Odabenn mindenki örvendetes meglepetést mutat megjelentén, Szerafin
10544 3| helyzetben hagyta magát meglepetni, aminőben szerencséjének
10545 32| amiket kegyed életének meglepő fordulatai bennem és más
10546 8| uramnak ugye?~– Igenis, meglévén, most is követ hordván az
10547 23| jutni, hogy az írott és meglevő összegek közötti viszony
10548 1| világon, mert ha a most meglevőket ma rögtön felszülné valami
10549 4| sérthetetlen!”~Pusztafi meglökte tenyerével barátja vállát.~–
10550 30| Pompásan kezdődik! A férj meglövi a nejét röppentyűvel, s
10551 12| bekötötte zsebkendőjével társa meglőtt lábát.~– Hasztalan fáradsz
10552 13| csattanás szól; talán valaki meglőtte magát.~A szomorú kastély
10553 9| sem tudta volna magának megmagyarázni soha. Vannak rendkívüli
10554 16| várőrséghez csatlakozás megmagyarázták előtte, amit nem hallott
10555 Ut| összetört üvegekért. Így lett az megmagyarázva – a morva cserepárnak, a
10556 28| átengedésével. Az aritmetika megmagyarázza, miért választottam az egyezséget.
10557 2| háromszínű betűkből kirakva, amik megmagyarázzák, hogy holnapra magas vendéget
10558 29| divatot nem hordják; akik megmaradtak amellett, amit egyszer szépnek,
10559 22| mögötte ugatnak, kergetik, megmarják, pihenni nem hagyják!~S
10560 8| Kapor uram izzadt tovább; megmásíthatlan határozata levén tizenkét
10561 13| sem intézett senki.~Béla megmenekülése a csodával volt határos;
10562 15| csónak felfordul is, maguk megmenekülhetnek.~Tehát az egész emberi tudomány
10563 23| szerteszét volna szórva. Örökre megmenekülnék tőle, sohase jönne többé
10564 12| tudhatná meg ezt?~És ha a megmenekült bajtárs is eltűnik nyomtalan
10565 13| lovaiknak köszönhetik, hogy megmenekültek. Vissza! vissza!~– Csak
10566 6| és ő meghalt – és én megmenekültem. Hogy élek, hogy őrült nem
10567 17| levelet, mely annak életét megmentené. De azt a kis levélkét senki
10568 30| szorítva tartani; életének megmentéséért tette ezt; égő ruháit össze
10569 16| világba, hogy mindaz, amit megmentésére tett, bevégzettnek hitt,
10570 10| katasztrófa alatt? Vagy valaki megmentette talán? Efelől kellett volna
10571 14| Hogy reméli kegyed őt megmenthetni? Van valami gondolatja?~–
10572 30| mentve, akkor ájultan rogyott megmentője vállára.~Hiszen nem volt
10573 8| várban mikor már benne volt. Megmérhetetlen mennyiségű átkozott csimazt.
10574 2| kegyedet, azt onnan lehet megmérnem, hogy mióta kegyedhez közel
|