120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
10575 20| baja, mert őneki rögtön megmondanák, akármely részében az országnak
10576 21| hogy ezt nekem kell önnek megmondanom?~– Köszönöm – rebegé Béla,
10577 32| kegyetek maguk legjobban megmondhatnák; de hogy miért közelítenek
10578 32| büszke gondolat: No ugye megmondtam, hogy az a menyecske derék
10579 17| kerülne, és nyelvem nem tud megmozdulni… Halott vagyok… Elevenen
10580 22| megfagyott már; az élő szobor megmozdult, két kezét összeszorítva
10581 12| kockáztatnod… Megígérted nekem… Ha megmozdulunk, észrevesznek… Nem akarok
10582 7| tegyen? Kihez meneküljön?~Megmutassa-e e levelet Bélának? Soha!~
10583 7| fűzve, szerény gazdaságát megmutogatja neki: „Ez itt a konyha,
10584 25| vendégeinek végre minden fát megmutogatott, s minden érett gyümölcséből
10585 22| elhíresztelé, hogy férje meghalt.~Megmutogatta ismerőseinek férje levelét,
10586 30| terhére válni kezdő férjnek megnehezíti a szekrényéhez vezető utat.~
10587 30| tagosztályi ügyek nagyon megnehezültek a jószágain, s a bécsi doktor,
10588 15| dobszó hangzott, s erre megnépesült a város. Minden házból katonák
10589 24| talált kifejezést a tény megnevezésére.~– Ha az elégett okiratot
10590 18| amiknek lakói nincsenek megnevezve. Talán elfogták a muszkák,
10591 33| egész pör éppen; ha akarja, megnézheti.~Béla bámulva nézett a delnőre.
10592 23| vagyok a bűnös.~Még azt is megnéztem, mikor a koporsóban feküdt.
10593 2| kürtőkalapot, s annálfogva nagyon megnéztük az olyan embert, ki viseletében
10594 29| óráját kihúzva, s elébb megnézve, hány rajta az óra; azután
10595 25| hanem itt annyival nagyobbra megnő, s mikor ideje van, annál
10596 29| úgy, lelkem kisfiam, ha te megnősz, én kézművest nevelek belőled;
10597 30| társaságra.~A tulipánfa azóta megnőtt, lombos lett és virágzott;
10598 30| az elmúlás fölött.~Vajon megnőtt-e, vajon virágzik-e gazdagon
10599 30| nyelvével a hajtás széleit megnyálazá; s figyelmesen leszakított
10600 28| egyezségemet elfogadják, megnyerik egyharmadát. Nos, rokon,
10601 30| kívánt e percben, önnek perét megnyerni a világ ellen.~– Ön valóban
10602 30| politikai divat volt.~– Megnyerted – szólt Dombay elé téve
10603 33| peremet a világ ellen.” Én megnyertem volna azt. – Én vissza akartam
10604 29| többek ellenében, melyet megnyerünk.~– No és mit nyertetek? –
10605 7| Minden virágbimbónak szabad megnyílni a napsugárra; minden leánynak
10606 31| tárgytalan semmibe, s ajkai félig megnyílva látszottak hallgatni a füllel
10607 15| minek úgy sietni! Holnap megnyitják a kapukat, s mindenki mehet
10608 33| Csehországban nagy ünnepéllyel megnyitották három évvel később, mint
10609 32| hozzánk?”~– Hozzátok? – szólt megnyomva a végső szótagot az öreg. –
10610 17| sors végzetében nem akar megnyugodni, a föltámadást készül erőszakolni,
10611 29| aki fiatalsága öntudatában megnyugszik abban, hogy ő még ráér karaktert
10612 21| tehát legjobb lesz, ha megnyugszunk abban, hogy Olga és Feodora
10613 28| Fiának nyugodt, emelt alakja megnyugtatá, hogy annak semmi férfi
10614 10| annak a tudósítása kevesebb megnyugtatására szolgált az elébbi tudatlanságnál.~
10615 34| anyag bölcsei oly szépen megnyugtatják hívőiket, hogy a lélek is
10616 28| mint férjre nézve, nagyon megnyugtató volt.~– Azért nevezte ön
10617 15| róla a veszély. Az anya megnyugvása elárulná őt. Az anyának
10618 8| csak vigyék – szólt kegyes megnyugvással a jó öregasszony –, az én
10619 10| akik kikísérték, vajon megöli-e azt a szép galambot.~– Van
10620 29| emberek között? Első nap megölne valakit vagy őtet valaki.~–
10621 13| tenni, ha a végpontra érsz! Megölöd magadat. Azért jöttem utánad,
10622 2| ellenfelének egyért: – de hátha megöltek volna?~„Legalább takarnád
10623 18| elsöpörte-e a harci vihar? Valahol megölték tán az erdőben bujdokoltában.
10624 35| aminőkkel az olyan ember szokta megörökíteni magát egy szépasszony szobájában,
10625 3| Igenis, tekintetes uram; úgy megörült neki, mikor a levelet kibontotta,
10626 5| tehát meghalunk!”~Ez tehát megoldása a fájdalmas kérdésnek: meghalni.
10627 31| talánynak pontos és helyes megoldását adassa a fenntisztelt szellem
10628 24| talán kevésbé kockáztatott megoldásra fogok juthatni – amicaliter.~–
10629 10| iratból nem okul senki, mert a megoldó szót maga az izenetvivő
10630 6| titkát nem fogja előtte megőrizhetni.~– Isten önnel a viszontlátásig.~ ~
10631 9| hálhatnak a konyhában; legalább megőriznek bennünket.”~Fiskális úr,
10632 19| volt a tömérdek korpa, mely megőrizte attól, hogy agyonzúzza magát.
10633 3| kávémalomban hagyott kávét megőrölje? Torokköszörüléssel vagy
10634 3| Pusztafinak?! – kiálta fel megorrolva Hargitay. – Ön is azon emberrel
10635 5| pillanatig nem lehete tudni, megőrül-e vagy meghal. Hanem azután
10636 32| szeretőnek.” Ez a gondolat elég a megőrülésre.~
10637 3| hogy a megye levéltárába megőrzés végett letegye. Ezalatt
10638 13| isten, ki a víz fenekén is megőrzött és visszahozott. Elhozott
10639 2| a bujdosás kenyerét is megossza veled, akkor, ha mind való
10640 19| bolondság volna Huberttal megosztani, miután a szerződés úgysem
10641 34| volt, azt kétfelé törtük, megosztottuk. Csak folytatása lesz ez.
10642 34| szenvedett, a főt, mely megőszült; csak a nyelv marad előtted
10643 34| nagyon jól élnek.~– Nem, de megőszültél.~– Azt tudhattad. Nem tegnap
10644 8| csataszíját, s legénységének megparancsolá, hogy kemény töltéseket
10645 30| benne, ha siker után békén megpihenhet. Ez a rettenetes próza az
10646 16| oldalához támaszkodni, hogy megpihenjen. Egyszer le is ült egy mohos
10647 5| feje körül, midőn szemei megpillanták az isten szép világát, midőn
10648 32| egyszer-egyszer a városban megpillanthatja őket valaki. Aztán az is
10649 14| szoba zugait.~Egyszerre megpillantott a könyvszekrény mellett
10650 15| bátya, nem kell a leányt megpirítani férfi előtt – szólt Judit. –
10651 8| benn a várban egyszerre megpördültek a dobok. Veszély van!~A
10652 1| volt egy ajánlkozó pillanat megragadására, de Béla úgy látszik az
10653 3| képzelt alaknak a gallérját megragadná, azután egyet rántana rajta,
10654 33| annak kezét még egyszer megragadni, kit éppen akkor ily gúnyosan
10655 6| hogy aki ama rossz napon megragadott a víz alatt, anyám volt –
10656 20| kövezeten egy halom rőzsével megrakodottan bizony nem is igen gyorsan
10657 2| izzadó férfiak, asszonyok, megrakodva kézitáskákkal, bőrtokos
10658 29| utcán, hányszor kell kezedet megrántanom, hogy ne fogadd el ennek
10659 16| kell lenni közel.~András megrázta búsan a fejét, s erősebben
10660 14| oly rettegő vagyok. Minden megrémít.~Az orvos sietett letakarni
10661 23| hogy ne lássam. A föld megrendült alattam, s én éreztem a
10662 22| események, mik mindenkit megreszkettetének, akkor ismét arcán közönyt
10663 35| borzadályból, ami úrnőjét megreszketteti, ha ez alakra gondol, aki
10664 2| babérokat. – Itt maga is megrettent Bárzsing úr saját mondásától;
10665 32| felőle, hogy ő amennyire megrezzent, midőn ön először azt mondá
10666 20| viszonyt ugyan egy kissé megrigázta a dolgok újabb rende; mint
10667 20| játszást, tettetést, az állam megrövidítésére célzott hamiskodást, az
10668 20| alattomos rászedéssel, a közjó megrövidítésével, hamis bevallással, őt mind
10669 15| szeglethez érnek, melynél Judit megroskadva áll meg. E ház mellett nem
10670 12| felső ínyéből elővillogtatá megsárgult fogait. Nősténye háta mögött
10671 28| vele életre-halálra; ha megsebesít s felgyógyulok, újra megvívok
10672 12| kartácslövést küldtek utánuk, az megsebesíté Róbertet, s megölte alattuk
10673 15| álló veszedelembe, az isten megsegíthet és keresztülvisz rajta;
10674 33| balsorsát, és a válópört megsemmisíté. Szerencsétlenségében nem
10675 15| megfosztaná érvényétől – megsemmisítené azt? – Mit tegyen? – Oh,
10676 29| okmányt, eldugnám azt, vagy megsemmisíteném?~Bárzsing zavarba jött.
10677 30| helyezni, s általa az egészet megsemmisíteni.~Hogy mi volt ez expediens?
10678 3| eljegyzést ünnepélyesen megsemmisítvén és minden egyéb ebből származható
10679 30| hogy mivel lehetne önt megsérteni?~– Kegyednek semmivel sem.~–
10680 28| bizonyítsam be azt, hogy önt megsértettem?~– Természetesen. Én nem
10681 19| papiros-korszakban ezt aztán annál jobban megsínylették.~Ablaka nem volt az alkalmatosságnak,
10682 9| semmirekellő…”~Bárzsing úr mégis megsokallta az egymásután következő
10683 10| fiókgalambot; azt le is hozta és megsütteté. Mikor készen volt, bevitte
10684 18| előttük. Kisvárosban nagyon megsüvegelik, aki kocsiban jár. Fertőy
10685 34| keresitek a barátságát, azt megsüvegelitek; de ha egy asszony, akinek
10686 13| halvány volt eddig. Béla megsuhintotta az ostort, a szekér tovább
10687 14| gyakorolja, elővette az ostorát, megsuhogtatta mind a kettő fölött, hogy
10688 33| tetted Béla, hogy Szerafint megszabadítád. Őt most nem éri a csapás.~–
10689 21| önről; önnek azért kell megszabadítnia magát, hogy őt megvédhesse;
10690 12| Majd éjszaka lesz; abban te megszabadulsz, én pedig meghalok… Ha lesz
10691 19| nagyon sok rossz álomtól megszabadult volna. Mert vannak üldöző
10692 20| a földeken; felmarkolva, megszaglászva, megkóstolva a porondot;
10693 25| úgy járt, hogy egy virágot megszagolt, s attól született a fia,
10694 5| arra a zene töredezetten megszakad, a csapat felbomlik, s zenész
10695 5| lélek a buborékokkal? elébb megszakad-e a szív, mint a fő gondolkodni
10696 31| csodálatosnak? – kérdé Judit megszakítva a hosszú hallgatást.~– Óh,
10697 15| várparancsnokság, vagy a megszálló sereg parancsnokai fogák
10698 5| halott…~És most Judit idegeit megszállta amaz öntudaton kívüli erőszak,
10699 4| eddig a jegenyéket tarták megszállva, s amiknek meggyőződésük
10700 4| van olyan ember is, aki megszámlálja, hányat lőnek.~A városban
10701 8| hónap alatt csodálatosan megszaporodott, anélkül, hogy világosan
10702 21| most azonban vagy annyira megszaporodtak a haza viszontagságai, vagy
10703 7| nap még le sem telt, már megszegém eskümet. A trombitaszó,
10704 14| hozza a leányzót fogadásának megszegésére, azt cselekedte, hogy a
10705 31| fiamat. És miután az isten megszégyeníté őket, most konkolyt akarnak
10706 34| az ember, aki életemben megszégyenített, mert az még nyolc krajcárt
10707 3| idejön egy ilyen tacskó és megszégyeníti. Túl akar rajta tenni! Egy
10708 14| akarná, hogy a másik előtt megszégyenítse; néha meg aztán eszébe jutott,
10709 2| Gondoltam, hogy így fogsz megszeppenni; azért nem is kérdeztem
10710 2| kérem alássan – szabódék megszeppenve a nemzetiszínű ifjú –, nem
10711 14| Hanem szó ami szó, nagyon megszépültél te, amióta idefenn vagy;
10712 32| odamarad azon a Pesten. Nagyon megszerethette az ottlakást.~Az öreg asszonyság
10713 21| és a társalkodóné egymást megszeretik? – folytatá Szerafin kacagva. –
10714 23| kellett Fertőynek minél előbb megszerezni.~A kulcsot Szerafin mindig
10715 28| választás: ha én az okiratot megszerzem a mondott áldozattal, kegyetek
10716 15| ilyen adta szedtevette, megszidom én, mert az én leányom.~–
10717 Ut| hőseimnek a jellemét kiemelték, megszöknöm a legjobb gondolataimtól,
10718 5| történik meg az elfogadás. Most megszólalnak a harangok. A menet az első
10719 14| csendesen visszafordítá a fejét, megszólalván.~– Tensasszony… – többet
10720 29| emelsz valaki előtt, holnap megszólít, s szóba állsz vele, másnap
10721 32| hang az ismerős ablakból megszólítja:~– Jó napot, őrnagy uram!~
10722 34| nekik aprópénzt adni, ha megszólítják, de nem szokott rájuk nézni.
10723 14| tensasszony? – mondá örvendve a megszólító.~– Pedig de régen látott.~–
10724 14| Azonban hangjáról ráismert a megszólítóra.~– Ön az Kapor bácsi?~–
10725 18| Fertőyhez.~Egy-két ember megszólta érte, hogy biz az még korán
10726 33| utánzó névtelen levéllel úgy megszomorított valaki (most már könnyen
10727 12| elrejtve.~Azok ott lenn megszoríták egymás kezét, hallották
10728 6| költemény, de a vége nem tud megszületni. Nincs, nincs eszme, ami
10729 Ut| előtt álltam, hogy a lapot megszüntessem. Megegyeztem Keménnyel,
10730 3| örökváltság’, hanem rögtöni megszüntetése az ,úrbér’-nek! Tudod-e,
10731 15| magas katonai nyakszorító megszünteti a különbséget a gömbölyű
10732 34| ritkaság, egy-egy olyan félig megszürkült, de azért egy kissé ismerős
10733 Ut| engedhetem, hogy ez a lap megszűnjék: mennyi összegre van szükséged,
10734 21| én félek, hogy a kezemet megszúrom.~– A sárga rózsának nincs
10735 3| mellett. Az ilyesmit nem lehet megtagadni.~S azzal nagy mecénási elhatározással
10736 10| mostoha természet, hogy amit megtagadott a lábától, azt kipótolja
10737 23| eszembe juttatni, elmém megtagadta a szolgálatot; ott álltam,
10738 8| ember odaadja mindenét. Kis megtakargatott ezüstjét, még a gyermekét
10739 17| levélkét senki sem fogja megtalálhatni, mert az jól el van rejtve.
10740 11| közelebbi rokonaim nincsenek megtalálható állapotban.~– Tehát az asszonyság
10741 35| veszhet el, mert mindjárt megtalálnák.~– Mit szólna ön hozzá herceg,
10742 19| fölemelkedni, s azon ajtó alatt megtalálod azokat a jó borokat és pálinkákat,
10743 23| egy rég elfeledett s újra megtalált ismerőssel ábrándozik, míg
10744 12| menekültet saját vére után megtaláltak és leszúrtak.~Egy lovas
10745 18| Róbertet a csata helyén megtalálták és eltemették; itt van mind
10746 22| jövök, én vagyok a szolga. Megtaláltam a tensasszony smaragdgyűrűjét,
10747 16| Ősszel nemigen szokták megtámadni az embert, csak a téli éhség
10748 12| pofával várta oldalogva megtámadóját, s felső ínyéből elővillogtatá
10749 2| hagyják magukat rázatni a megtámadott áldozat nyakáról; még sikeresebb
10750 3| rendszert olyan hatalmasan megtámadta! Hát még, mikor a vegyes
10751 Ut| védtelen ellenfeleket, megtámadtak; azokat is elítélték, becsukatták: „
10752 11| hadastyánhoz.~Ez még jobban megtámasztá állát a gőgtartó szőrnyakravalóba,
10753 34| Szerafint e szomorú bölcsességre megtanítá.~Fertőy nyomorultul elesett.
10754 8| Ilyen időben azt is hamar megtanulja az ember. Nincs az a kovácslegény,
10755 34| leckét veszünk; míg utoljára megtanuljuk, hogy az egész világ ez
10756 6| s azalatt ráér szerepét megtanulni, hogy nyolc órára készen
10757 2| készíteni, ha nem tudom, hát megtanulom; előteremtem a világ végéről
10758 5| keserű nyugalomban egészen megtartá öntudatát, még akkor is,
10759 18| följegyezték, a tárcáját megtarták maguknak érdemlett jutalmul;
10760 20| s annak lelkiismeretes megtartására eskünk és becsületszavunk
10761 1| díszlet-, és jelmezpróbák megtartattak, az előadás napja is ki
10762 29| sokat! Majd annak idejében megtartjuk annak az áldomását. Hanem
10763 30| érzelem, melyet ön iránt megtartottam, a legőszintébb tisztelet.~–
10764 19| őszintén közölni a titkot, megtartva a helyiség leírását rejtélynek,
10765 34| elbukott, azt legjobban megtaszigálják azok, akik ki akarják irtani
10766 34| szürke világot… az engem megtébolyítana. Hagyj engem marakodni az
10767 30| holnap, ha kipárolgott, ismét megtekintetesurazlak. A bor énnálam nem autokrata,
10768 2| válogatni a titulusokban? Tán megtekintetesurazzak valakit, aki három napig
10769 10| hónap alatt négy városban is megtelepített, megint odább utaztatott; –
10770 2| fonala, míg az orsónként megtelik, olyan hosszan gondolkozott
10771 12| aki nem védheti magát, megtépni. Mélyen eltemess!… Mivel
10772 Ut| csendháborítás által okozott károk megtérítésére.~Hát ez idáig egész humorisztikus
10773 31| téríteni. Óh, én már sokakat megtérítettem, okos, filozófus férfiakat,
10774 28| egyenesen hazajött, szépen megtért a feleségéhez. S én nem
10775 2| gyilkolt drámáival, én most megteszem a kedvéért, hogy elviszem
10776 10| szemeinek nagyon kezdett megtetszeni ez a mankó.~Kezébe vette
10777 12| a másiknál valamelyiknek megtetszett. Ketten, hárman lehasalnak,
10778 Ut| szemben.~Először is a katonák megtették azt a kitűnő tréfát, hogy
10779 7| következett idők igazolták, megtilták önnek szüléi családi összeköttetésre
10780 18| várparancsnok megtudja, megtiltja az itt sétálást.~– Hát hiszen
10781 7| amit akar, de jó híremhez megtiltom önnek nyúlni. Ez utolsó
10782 2| akkor más neved volt.~– Apám megtiltotta viselni, mert korhely életre
10783 3| még Hargitayné előtt is megtiszteltetésnek fog vétetni.~– Tisztelt
10784 15| keresztülcsapó hullám szüntelen újra megtölté a lélekvesztőt.~Egy-egy
10785 14| borfélét nem iszol, hát megtöltöm a számodra ezt a zöld korsót
10786 2| dicsőségüknek tartják, hogy ha megtöltve küldhetik vissza az ívet.
10787 15| a felesége!”~A hadastyán megtörlé szemüvegeit, újra feltevé,
10788 3| mutatni, hogy van erőm őt megtörni, hogy eszére térítem; s
10789 5| millió felszálló buborékban megtört sugáritól szivárvány dicskör
10790 22| fel, s szobájáig vezették megtörten és onnan ismét vissza, hogy
10791 31| mint aki előre örül valaki megtörténendő kárának.~Mikor aztán az
10792 10| föld túlsó oldalán, s néha megtörténhetett, hogy ha keresett egy okmányt
10793 13| Mögötted ülök. Mielőtt megtörténhetnék az, hogy az én arcomat ez
10794 34| tarka selyemzsebkendővel megtörülgetett.~– Látod, milyen bolond
10795 3| Ismerem Lávay karakterét. Ha ő megtudandja, hogy én Juditot kitagadom
10796 30| bámulatra méltók. A herceg megtudhatta könnyen, hogy Béla valamikor
10797 33| kibeszéltük volna; azok megtudják, és hirtelen visszavonulnak.
10798 32| Éppen csak azért jövék, hogy megtudjam, miért váltok.~– Ismeri
10799 19| attól az eszmétől, hogy megtudjon valamit, ami kétséges, lehet
10800 30| expediens? Azt nemsokára megtudjuk.~Annyiról tisztában lehetünk,
10801 31| miután rövid idő múlva úgyis megtudnak mindent.~– Hja, kedves asszonynéném,
10802 29| pörlekedő rokonaiddal. Majd megtudod egyszer, hogy ki írta ezt
10803 19| gyűrűjét megismeré, hát akkor megtudott volna ilyenforma történetet.~
10804 22| a fényes hintófalanxtól megüresült. És ez Bélának olyan jólesett.
10805 13| valaki egy férfit neje előtt megüt, vagy a nőt férje előtt
10806 13| hogy most az ismeretséget megújítsa. Szótlanul vágtattak el
10807 13| munkát szeretem, s ha te megvagy, semmim sem hiányzik; minden
10808 23| Én még akkor sem mertem megvallani, hogy én vagyok a bűnös.~
10809 16| Itt hagytam őt!~Most már megvallhatta. Hiszen már helyben voltak.~
10810 6| halva sem láthattam őket. Megváltak tőlem haraggal; elátkozó
10811 33| a név már nem az enyém, megváltam tőle, mielőtt be lett volna
10812 2| kisfiú; hanem hát biz ez megváltozik, ha a fiúk megnőnek, s a
10813 34| én rád ismertem.~– Nagyon megváltoztál.~– Meghíztam, ugye? Hja,
10814 34| egy esztendő alatt hétszer megváltoztatja hitét, istenét, meggyőződéseit,
10815 15| különbséget az évszámban megváltoztatni?~A kénszesz kiveszi a tintának
10816 12| Mivel fogsz sírt ásni?… Megvan-e még kardod? Az nagyon jó…
10817 15| kapacitálható, ezt nem szabad megvárakoztatni: ami „muszáj” – az „muszáj”!~
10818 33| Itt van a zsebemben. Megvártalak vele.~Judit elővette köténykéje
10819 9| nem fér, úgy segít magán, megvásárol szomszédjaival társaságban
10820 21| megszabadítnia magát, hogy őt megvédhesse; önnek azért kell élnie,
10821 21| Mintha öntestével akarná megvédni.~A kívülről hangzó kettős
10822 25| ez engem holnap dinnyével megvendégelni? Vajon miért látogatott
10823 31| egyszer Blumné a kis kertben megvendégelte, mint hogy most újabban
10824 35| éppen nem hasonlítunk. Én megvénültem, ő pedig fiatal maradt:
10825 15| Köszönöm.~Az öreg tüzér megveregette a fiatal társ vállát, s
10826 1| jóváteheti, megkövetheti, megverekedhetik, megint jó barátok lesznek;
10827 23| lefektették a földre, hogy megverjék, akkor úgy fájt a szívem,
10828 31| nem tehetem többé, hogy megverjem a kezét, mert Béla „úr”
10829 2| a jövő országgyűlésre. „Megverjük a pecsovicsokat, fenséges
10830 31| annak a gyermeknek ott, s megverné az isten, ha valamelyikünk
10831 31| szedett a kertben, és én megvertem a kezét, hogy meg ne mérgezze
10832 2| ahogy még soha rokkanyéllel megverve nem volt!” El is eblábolt
10833 8| alatt. Hisz így tisztán megvesz az ember! Mit használ minden
10834 23| siralmas.”~„Amazt utálom, megvetem; emettől irtózom.”~„A nap
10835 33| egyebet, mint egy aljas, megvetendő hajlam ébredését. A leckét
10836 30| nem mérhet rám: az emberek megvetése, ha nem tisztán, őszintén
10837 34| innen az utcáról!~– Hm. Minő megvetéssel beszélsz az utcáról! Könnyű
10838 29| addig majd csak elviselem megvetéstek súlyát. Addig higgyétek
10839 33| rágalma, ön került engem, ön megvetett engem, de én azért még jobban
10840 1| Hogy Judit ezt az embert megveti, … azt akarta ön mondani.
10841 21| hosszabb volta?~– Ön velem megvetően bánik. És azt hiszi, hogy
10842 34| megköszönni, hogy műveidet megvették? Hová hagyott el büszkeséged?~–
10843 14| barátom, az engem nagyon megvigasztal.~Kapor uramnak kiesett a
10844 22| elől.~Béla még künn maradt, megvigyázni, hogy minő ablakok fognak
10845 6| fejére a diadémot, kilépett a megvilágított térre, a palotát ábrázoló
10846 15| mikor a villámlobbanás megvilágította a tájat, mintha millió ezüst
10847 22| amiket egy percre a lámpák megvilágítottak. Sok ismerőse volt köztük.
10848 Ut| tekintetben volt ez fényesen megvilágítva.~Zichy Nándor elébb a Pesti
10849 22| hogy minő ablakok fognak megvilágosodni. Második emelet, balra.
10850 15| hinném”.~Eközben csendesen megvirradt; az utcán az ébresztő dobszó
10851 3| kihúzni a hüvelyéből.~A megviselt fekete bőrpamlagon ülve
10852 29| nézte végig az okmányt, megvizsgálta a pecséteket rajta, s nem
10853 1| kapunak, ha nyíltak is, megvoltak a maguk külön sajátságai.
10854 1| által, melyet ön a múlt megyegyűlésen tartott a jobbágyfelszabadítás
10855 8| sorozgatá magában: „Most a megyeháza ég; most a városháza gyúlt
10856 4| magas vendéget, hanem a megyeházába lépte után. Amott rövid
10857 2| praeclarumos oklevelét a megyeházánál ünnepélyesen kihirdeték.~
10858 8| kórházról átcsapott a tűz a megyeházára! – A tűz erre fordul. A
10859 8| ügyelhet az ember erre.~– A megyeházát sokáig oltalmazták, de végre
10860 4| hintve zöld fűvel a hídtól a megyeházig; a házak oldalai fellombozva
10861 3| ügyében kikelt! Megyéről megyére hordták mint Balogh Jánost
10862 3| házasságok ügyében kikelt! Megyéről megyére hordták mint Balogh
10863 29| midőn beteg voltál, most megzavarnád-e álmát egy éjszakai ajtóbecsapással,
10864 5| jött át. A nép üdvkiáltása megzendül, az induló zenéje közbehangzik;
10865 5| Ismét lőnek; az ágyúdördülés megzörrenti az ablakokat. Hargitay János
10866 12| átokkal fertőzetes föld méhe helyett temetőd lesz a tiszta
10867 9| a négy víz közül el nem meherni: benn voltak a városban.
10868 23| utat nyitott előttem, hogy mehessek a cárig.~Rajtam fekete ruha
10869 34| vérrel, önzéssel vádolta a méhet, aki az utókor számára fárad.
10870 22| s oda azután te is utána mehetsz. Ebbe ő bele is egyezett.”~
10871 15| legelső újság az, hogy nem mehetünk át a Vág-Dunán, mert a csónakokat,
10872 4| távol emberi zaj, mint egy méhköpű zúgása, hallatszik idáig;
10873 30| gyapotból volna rárakva. Mily mélabús színezet minden vonása.
10874 10| Jó lesz-e ez? – kérdé Melchiortól.~– Csak sietve, mert az
10875 25| asszonyság –, kegyeteknél melegágyban keltik ki a dinnyét, üvegharang
10876 15| Nem csoda. Abban a pogány melegben, s ebben az állig begombolt
10877 1| inasnak: „Mért nem hoztál melegebb sált, János? Úgy fázom.”~
10878 9| háznál épen maradt; arról melegedett az egész tanya.~Cseléd nélkül
10879 15| kijönni a konyhába, hadd melegedjünk meg a tűznél; ott főzi már
10880 17| leheltem, és lélegzetem melegétől, és talán szerelmem forróságától
10881 5| közeledik, melynek hallása nem melegít, hanem összeborzaszt.~És
10882 33| hogy az égő válóper tüzénél melegítse azt.~– Boldogtalan asszony,
10883 22| nem tűrheti odabenn a nagy melegséget.~Nemsokára rákezdték a zenét.
10884 1| közönyös volt, e szóra át kezde melegülni.~– Alig hiszem, hogy tudjon
10885 29| csak mutare consilium in melius, hogy ami tegnapelőtt okos
10886 34| torzonborz alak fél kézzel mellbe ragadta. Béla meg volt lepetve
10887 Ut| előfizető közönség gyűlt össze melléje, mely annak fennállását
10888 35| csupa selyem között él.~A mellékajtó nyílt, s kilépett rajta
10889 3| borítékba, írja rá a címet, mellékelje a hat húszast, majd a hajdú
10890 14| leány félreismerhetlen Duna melléki szóejtéssel –, hát ugye,
10891 23| együtt jár a saját ládájáhozi mellékkulcs átengedésével, vagy pedig
10892 23| szerint a más szobájához mellékkulcsot tartani együtt jár a saját
10893 21| us”-ba végződő főnevek mellékneveit szinte „us”-ra igazítgatta
10894 28| Jöjjön velem anyám a mellékszobába. A többit ezen úrral majd
10895 9| hogy hívja ki Bárzsingot a mellékszobából.~A kilépő ifjú óriás csodálatosan
10896 1| rájuk! – s átsétált vele a mellékterembe, ott leültek egy causeuse-re,
10897 3| elmenjen?~Kivált mikor a mellékteremnek azon ajtaja, mely a hölgyek
10898 2| fog függni; kegyetek egy mellékutcán a Duna-partra sietnek; ott
10899 12| foltokat látok mindenütt. Mellemet szorítja össze valami. Bajtárs,
10900 9| adom oda. Ön egyenesen a mellemnek szegezheti a fegyvert, nem
10901 5| mint azt a nehéz nyomást a mellen, amit a víz tömege okoz.~
10902 21| sipkáját hóna alá szorította, mellénye zsebéből kivett égy burnótszelencét,
10903 31| valami munkát; tán egy ujjas mellénykét kis unokája számára.~– Nem
10904 24| szónál véletlen pátoszból mellére találta tenni kezét, ami
10905 1| különböztetik meg a házakat a többi mellettök levő épületektől, hogy tulajdonosaik
10906 22| Az egy aranyba foglalt mellkép volt.~Béla jól ismerte e
10907 22| volt.~Béla jól ismerte e mellképet; hiszen ő adta azt Juditnak.~
10908 El| alaphangot semmi költő nem mellőzheti, anélkül, hogy élethűtelen
10909 20| státus érdekei kívánják, mellőzni kényszeríttetem minden személyes
10910 3| most egy poéta által így mellőztetik.~Judit tehát felnyitá a
10911 32| Érzi, mindennap látja, hogy mellőzve van, és nem mutatja azt
10912 Ut| faragtam ki a feleségem mellszobrát fából.)~Zichy Nándor azt
10913 29| szónokok arcképeit hordják melltűkben, inggombokon, karpereceken,
10914 29| annak az arcképe kerül a melltűkre, az inggombokra. Vannak
10915 33| utasítja-e vissza csókodat, és méltán, azt vetve szemedre, hogy
10916 9| nevelésű férfiú volt, tudta méltánylani az öreg asszonyság bánatát.~–
10917 21| Legyen ön csendesen. Méltatlanul rágalmazzák. Én mondom önnek.
10918 33| van!~Azzal egy szóra sem méltatva tovább e nőt, kalapját ragadta
10919 22| fogadta; soha gladiátort méltóbb tapssal nem fogadtak, aki
10920 30| untatók már, mint bámulatra méltók. A herceg megtudhatta könnyen,
10921 30| kocsmában. Szemei milyen nyugodt méltósággal pihennek rajtunk. Tudja
10922 Ut| egy minden titulusoknál méltóságosabb címmel, az „apa” címével.
10923 10| nem talált semmi gyanúra méltót. Az utazó mohó készséggel
10924 6| Ki ne ismerné önt? Kérem. Méltóztassék.~– A színháznál meg foga
10925 19| mérvben jelenté, hogy a mélyben lakók nincsenek megelégedve
10926 33| akartál mondani.~A redő mélyebbre vágott.~– No, no, csak tréfa
10927 30| önkéntelenül bocsátkozék le a lugas mélyében levő fehér kerti padra,
10928 16| egy más völgyben el nem mélyed. Judit idegeire oly lázítólap
10929 15| ellenséges sánc között, melyeknek ágyúi egyaránt fenékre lőhették,
10930 17| maga olyan titok, melynek mélyét emberi gondolat még meg
10931 9| ember csak abban válogathat, melyikbe menjen bele inkább; s nem
10932 33| bocsátva, mint az a másik, melyikben ma tárgyalnom kell.~– Ön „
10933 9| inkább; s nem abban, hogy melyiket kerülje jobban.~Pedig hát
10934 3| meglássuk, Bárzsing úr melyikünknek ad igazat.~Ott pedig nagy
10935 29| bolondok. Ez a mérhetlen mélység miköztünk!~Erre már az öreg
10936 19| küszöbén túl egy romokkal telt mélységbe zuhant, s ott halálra zúzta
10937 Ut| rendszer vezérférfiaival.) A memorandum egy számban jelent meg.
10938 Ut| terjedelmes, jól kidolgozott memorandumot hozott, melyben mély szakavatottsággal
10939 25| semmiségeken meg nem indulok; én a mende-mondák után nem járok; de az oly
10940 32| valami kósza menekülő első mendemondájára. Nem kétkedem, hogy igaz
10941 2| jönnek, mert van valami mendemondájuk Béla felől. Elmondták nekem,
10942 22| angyalszárny a bujdokló férj menedéke fölött.~És aztán – nem volt-e
10943 22| Erdők mélyéből, odvas fák menedékéből hallgatta a vihar zúgását,
10944 16| olyan könnyű lett volna menedéket szerezni. De hát nem lehetett
10945 20| forintért. Most már nem menekül meg tőlem.~Amint a fűzfásból
10946 12| ifjaknak lehetetlen volt a menekülés.~És Róbert életereje már
10947 20| magam is elősegítettem a menekülésben a szegény szerencsétlen
10948 13| bizonyosan megkísérték ez úton a menekülést, s visszafordultak sietve,
10949 7| szeretője”.~Mit tegyen? Kihez meneküljön?~Megmutassa-e e levelet
10950 24| vele? Meglehet, hogy előbb menekülne, mint elfoghatnák, s végre
10951 12| meghalnom… Neked meg „kell” menekülnöd, hogy hírt adj halálom felől
10952 32| tett szert, valami kósza menekülő első mendemondájára. Nem
10953 22| Béla üldözve és őhozzá menekülőben; nyomában mindkettőjük esküdt
10954 35| hogy nem futok előle; nem menekülök; bevárom, mint az elítélt
10955 15| hanem hogy könnyítse a menekülők útját.~Mikor Lávayné ablaka
10956 12| s a napvilág már nem a menekülőké.~„Bajtárs, szép temetésed
10957 13| az eltakarta, elvezette a menekülőket.~Ki tudja, hol pihentek
10958 13| lódobogása is elhangzott, és a menekülőkhöz egy szót sem intézett senki.~
10959 15| újabb villanásra vár, hogy a menekülőkre tüzeljen.~Hanem ez a villámlobbanás
10960 13| oldalán, háromölnyi távolban a menekülőktől, s senki azok közül még
10961 5| elindulni, a hídtöredék menekülteit csendesen vitte alá a hullám,
10962 21| kaszárnyája volt, ki később menekültek rejtegetője, bujdosók táplálója,
10963 12| ordítozással fürkészve a menekülteket. A lovak lubickolva gázoltak
10964 12| amint egy víz alá bújt menekültet saját vére után megtaláltak
10965 15| tegnap nem volt katona. A menekvésnek olyan neme volt ez, melyet
10966 21| puskáját, s arcához emelé a menekvőt gyorsan célba véve. Egy
10967 15| segélyért; a csónak a három menekvővel nesztelenül lubickol két
10968 19| illett egy karcsú derekú ménesi, villogó, mint a gránát.
10969 2| gyalogáróján fogják várni a menetet baldachin alatt, s a nádornak
10970 2| Aki nem megy, de menettetik~Lávay másnap a gőzhajókiállásnál
10971 16| negyedik-ötödik megyében lehet az a menhely; olyan helységben, mely
10972 29| mulatságból, kenyeret és menhelyet szerzett számomra.~És azzal
10973 16| végéhez érni látszott.~– Menjünk-e még odább? – kérdezé András
10974 2| Zelejitől, kinek a várba kellett mennie, s Pusztafi Lávayt karjára
10975 22| arcán, a másik felében a menny nyugalmát hordozá szívében;
10976 2| Mert rosszul gondoskodott mennybeli üdvéről az apa, ki poklot
10977 15| zuhogott kegyetlenül; a mennydörgő mennykő benyargalázta az
10978 34| kifakadása. Nevetett rajta.~– Ne mennydörögj, öreg, olyan nagyon. Észem
10979 4| pedig ugyanaz előtt egy mennyezet van emelve s gyönyörűen
10980 29| önt figyelmeztessem arra, mennyivel nagyobb boldogság volna,
10981 15| lelke!~– De már azt kikérem, mennykőhordta!~– De én meg azt mondom,
10982 33| akit egyszerre pokolból a mennyországba felragadnak.~Judit kevés
10983 1| eljöttére betanulni.~Róbert mennyre-földre esküdött, hogy ő nem hallotta,
10984 3| sár idején a látogatóba menő dandynak tojástáncot kell
10985 23| ilyen szépnek. Ugyanazon mente volt rajta, melyben az oltár
10986 34| sokáig folyt így.~„Rongyos a mentéd; – befoldom, legyen jó;~
10987 20| hogy gyanúsítják, hogy mentegetik, hogy vallatják, hogy konvinkálják,
10988 10| háznál? – kérdé Melchior a mentegetőző korcsmárostól.~– Bizony
10989 15| vonogatta, s a tenyereivel mentegette keblét.~– Hallja kegyelmed! –
10990 4| közeli falvakból jő, kék mentékben, tarsolyos kardokkal; török
10991 32| azt nem értem, hogy miért mentél hozzá? S ha azt tudom, hogy
10992 10| telepedett le, aminek látása őt menten hazakergette.~Egyetlen öröme
10993 9| egyenruha között egy vörösprémes mentét. Ez a harkálymadár! Jól
10994 5| Éppen annak erős karja által mentetni meg a halálból, akiért meg
10995 20| Sohasem tettem senkivel. Mentettem, védelmeztem, magam is elősegítettem
10996 34| nyomorultul elesett. Oly menthetetlenül elbukott, hogy még csak
10997 21| egyiptomi királynét egyszerre menthetlenül agyonzúzott, míg Béla hirtelen
10998 3| szorítanak vele. Vártak már rá. Ő menti magát, hogy az asszonyságoknál
10999 17| öntudatát kezdé kábítani; mentől jobban hanyatlott a gondolat
11000 15| egyszerű „life preservert”. A mentőöv, mi férfideréknak szánva
11001 17| a házigazda. – Távozzál, mentsd meg magadat; az erdő körül
11002 7| együtt a táborba megyek. Mentségem nincs: azt te fogsz keresni
11003 1| mire Lávay úr egy hang mentséget sem képes felhozni, s annálfogva
11004 32| történt – szólt bele halk mentséggel Szerafin.~– Én csak azt
11005 31| Judit valamit akart felhozni mentségül. Kinek a mentségére? Béláéra,
11006 7| legénnyel, azt mondják rá: „ez menyasszonya”; ha egy színésznő teszi
11007 10| gyorsabban szétválasztott, menyasszonyból egy nap alatt özvegyasszonyt
11008 5| azután lefekteté őket a menyasszonyi ágyba: a csónak fenekére.~
11009 32| leveté a fátyolt, s felvevé a menyasszonyruhát másodszor, és férjhez ment
11010 4| belőle, más hivatalokat; te menyasszonyt. És az a leány valóban megérdemli,
11011 15| öreg asszonyság, a kegyed menye-asszonya megérdemli, hogy mikor legelőször
11012 34| borért túladni rajta. A menyecskének még Aradról megírtam, hogy
11013 7| fölé.~Egy nő, kinek férje a menyegzőéj hajnalhasadtával trombitaszó
11014 7| én boldog vagyok.”~Béla menyegzői lakomát is rendezett; kevesen
11015 12| jegygyűrűm… Nőmtől kaptam azt menyegzőm napján… Ezt vond le ujjamról,
11016 25| vőlegénye hogy szökött meg a menyegzőnap előtt, megtudva, hogy apósa
11017 7| számomra. Meg akartam várni menyegzőnk napját, míg a gyászév letelt,
11018 7| prózájában!~Mikor az ifjú nőt a menyegzőről hazaviszi a férj kicsiny
11019 25| most rosszat akar beszélni menyéről. Föltette magában, hogy
11020 25| egyszer azt a kedves derék, jó menyét.~– Kedves? Derék? Jó? És
11021 34| bámulatom tárgyai, amióta Menysikov föltett kalappal ment a
11022 11| fél, úgy retteg, és nem mer kibújni a kucikból?~– Sőt
11023 16| el. A völgy két oldalát meredek hegyek állják el, miken
11024 16| a hegyvágányokból egyes meredély út vonul alá, alig különböző
11025 30| Fertőy pályája hanyatló meredélyre jut?~– Azt tudja kegyed,
11026 15| sietne végig a parton.~A meredélyről nem lehetett leereszteni
11027 8| láttuk valaha. A rémlátványra meredő szemek mintha maguk is vérben
11028 31| járt, írt, Blumné szemei meredtek a plafonra, az öreg Lávayné
11029 30| Szerafin, mint aki nagy mély merengésből idült fel, sokáig nézett
11030 20| hajtatott sebesen a hídig; mely merényletnek értelmét csak az foghatja
11031 28| saját lakában van. Ennyi merészség egészen zavarba hozta.~–
11032 20| hinné-e valaki azt a botor merészséget. Éppen ebbe a városba merni
11033 15| kell azon önállóságnak, merészségnek, mi a férfiak sajátja, s
11034 33| esdekléssel voltak Bélára meresztve.~– És ön nem látott mindezekben
11035 12| még, de megtörve, tagjai merevek, a bőr rideg és fagyos.
11036 15| sem ismert rá, mely nyers merevséggel kérdé tőle:~– András gazda!
11037 21| A megszólított szoborrá merevült e név kimondására.~Hisz
11038 13| s a foglyul esettet ezer mérföldnyire hurcolja a jeges, fagyos,
11039 34| szövevénye, ki gyűjtött mérgéből szivárványos selyemszálakat
11040 31| megvertem a kezét, hogy meg ne mérgezze vele magát. Most nem tehetem
11041 30| érjen engem, amit soha nem mérhet rám: az emberek megvetése,
11042 33| meg is érdemlik, de a mi meridiánusunk alatt nem emlékezik reájuk
11043 33| egymással harcoló királyok mérik egymás nyakának a pallost,
11044 15| csónak fenekén térdelve meríté ki folytonosan a vizet,
11045 Ut| hitelem is teljesen ki volt merítve, mikor a nyomdászom nem
11046 8| világít meg azon, hogy alig merjük ráfogni, hogy ez ismerősünk,
11047 32| poklokon tört keresztül? ki el merné, el tudná csábítani Judit
11048 34| kígyót hajtottak fel, de nem mernek hozzákapni, az énnekem a
11049 10| orvost megtette sebésznek, mérnökből csinált utászt; korhely
11050 25| történt volna, ha Bélát mérnöknek nevelte volna, ahogy először
11051 15| Kolbay őrnagy, ki a sors merő fordultával előjött odújából,
11052 34| kalendáriumot, tehát a kiadók nem mertek belevágni; hanem majd aláírást
11053 20| beszélne vele?~– Pest ezer mértföld most. Útlevéllel kell járni,
11054 16| erdei úton sétál, mindennap mértföldnyire gyalogolva, ha nem jön-e
11055 12| törhettek már.~– Gyorsan merüljünk a víz alá ismét – súgá Pusztafi
11056 30| hozzá.~Judit gondolatokba merült.~Azután hirtelen megfogta
11057 33| anyja.~– Nagyon el voltam merülve a munkában.~– Ugye, elkéstél
11058 19| rágása, mindig növekedő mérvben jelenté, hogy a mélyben
11059 15| ifjú alakra, végtől végig mérve őt tekintetével. Azután
11060 29| mondani: „Kedves Bárzsing, mesebeszéd az mind, amit hol te, hol
11061 1| időszak, amiről csak Ovid meséiben olvasni még valamit.~(Most
11062 25| kedvéért Juno olimpuszi meséje Mars fiával ismétlődhetett
11063 22| az ő költött kalandjainak meséjén mulatta magát, ő boldog
11064 11| ég és tenger ölelkezik, mesék óriás szörnyei verik egymást
11065 22| boldog volt abban, ami e mesékből igaz, s kinevette büszkén
11066 22| születtek, aminőket én itt mesélgetek, tudni fogják, hogy olyan
11067 25| nem is akarom hallani, mit mesélhetett önnek valaki; én csak azt
11068 35| meg. Mert attól függ, hogy meséljek-e aztán még neked többet is,
11069 30| kertészem.~– Hogyan? Akiről azt mesélted, hogy egyszer Fertőyt az
11070 28| ért a hallgatáshoz, mint a mesemondáshoz, s ez az asszony nem foga
11071 29| Az ember azt hinné, hogy mesét hall, mikor ezt hallja.~
11072 8| hőségét érezné mértföldnyi messzeségben, izzadni kezd, s lehány
11073 22| abba két hét, míg olyan messzeségből, kerülő utakon, sokat lappangva,
11074 16| bánatos csendjében sokáig és messzünnen elhangzik csiholó üvöltésük,
|