120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
11075 8| Dommiguel-káplártól; most már ő a mester.~Van ugyan a szakaszában
11076 30| Lávay Béla.~– Miféle mesterember?~– Boldogabb időkben publicista; –
11077 5| Amint a gyaloghíd korhadt mestergerendája kettéroppant, az alázuhanó
11078 19| kihízott őspatkány azt a mesterkedést követte el, hogy a szalmaszék
11079 21| nagyságos úrnak, hogy érted a mesterségedet.~Ilyen módon produkálják
11080 9| furfanggal és csodálatos mesterségekkel, egy-egy futár onnan kívülről,
11081 22| mondták, hogy ez Juditnak mesterszerepe. Mások azt állították, hogy
11082 11| szállta meg, ölni és halomra mészároltatni akar. Róbertet azzal unszolja,
11083 1| zsidólakás, se kocsma, se mészárszék nem volt, hanem azokban
11084 9| késsel, amivel most a laskát metéled?”~Szerafin pedig a kereszttűz
11085 21| ültetgeti a rabatokat, metéli a fattyúhajtásokat, s ojtogatja
11086 35| ami a szíven keresztül metsz. Mintha mondta volna: „Ugyan
11087 16| vésve, egy J és egy B, ezt ő metszette ide: „Judit és Béla”. Óh,
11088 30| Csak így tudnak kitörni a mexikói tűzokádók? Én már ilyen
11089 18| illett a fekete özvegyi mez; az eleven arcokat különösen
11090 25| az egész s édes, mint a méz. Nicht wahr, Herr Gruber?~
11091 28| gyakran és erősen a Volozov mezei kastélyába. Az asszony szeretett
11092 10| sánta. – És mikor a tettek mezeje nyitva, mikor a férfi karja,
11093 7| trombitaszó után elment a halál mezejére!~Azután megerősíté szívét,
11094 16| fenyők. A völgy keskeny zöld mezejét hegyi patakok szaggatják
11095 34| Beszélj arról. Még mindig a mézeshetek?~– Még mindig.~– Azt tudtam.
11096 30| az álomtól elnyomottnak mezítelen talpára papirost borítanak,
11097 2| leveleidben írtál, vedd el, ha mezítláb jön is, meglátod, hogy a
11098 4| sikerrel. A szűrös, inges és mezítlábos még most a szigetpartokon
11099 9| télen.~Hanem volt egy kis mező a város szegletében, melyet
11100 16| eltakarta egyszerre a zöld mezőt.~Judit keble úgy szorult
11101 8| monostorra. Hénh! Phatrolra mhenni! Héhn? Jubilátus huszár
11102 12| fogja hordani a gyászruhát miattam, anélkül, hogy azt és nevemet
11103 30| hogy pénzügyi viszonyainak mibenlétét velem bizalmasan megismerteti;
11104 10| beszéltek Louis Blancról, Michelet-ről, a népfenség tanairól; itt
11105 1| Pusztafi – republikánus.~– Micshoda? – kiálta fel a hadastyán
11106 14| egy újságírónak segít.~– Micsodát? Írni?~– Nem; hanem elhordani
11107 25| aztán elmaradt. Ez volt midig az utolsó.~Ezen azután eltépelődött;
11108 2| akkor aztán nem ő uralkodik mifelettünk. Házas emberekkel már lehet
11109 9| rebegé az öreg asszonyság, miközben hevenyén szedte fel ócska
11110 34| dolog. Régi történet az már miközöttünk, hogy mikor egy darab kenyerünk
11111 29| Ez a mérhetlen mélység miköztünk!~Erre már az öreg asszonyság
11112 2| elkezd beszélni dolgokat, mikre a hallgatók egy része éljent
11113 31| lehetett hallani a népek millióinak szimpatetikus ásítását,
11114 20| sok kicsinyből lesznek a milliók; ha minden ember eltagadja
11115 34| büszkeségnek volna kiosztva milliomod dilúcióban e földön, minden
11116 32| vagyonát a dölyf miatt. – Milliomot hagyhatott volna, ha alázatos
11117 2| úgy járt ön, mint Krétai Miló.~– Ördög vigye el a kutyáidat –
11118 29| ismerőseit valódi protektori minákkal szokta fogadni. A poétákat
11119 El| sóhajait, hová repülnek; azok mind-mind országos bajokhoz fognak
11120 25| akik rendesen ártatlanok mindabban, amit róluk pletykáznak,
11121 1| megvan az oka. Hargitay mindamellett is, hogy ahol önérdeke kívánja,
11122 5| nem hallatszik; a rémület mindannyinak elvette szavát. Halálos
11123 1| beszél Szerafin, Charlotte mindannyiról nagy jóslatokat tesz, s
11124 29| hivatalos teendőiben, beszélt mindazokkal, akikkel kénytelen volt
11125 13| idejében sem.~S a vendégek mindegyike olyan különös munkával van
11126 29| elutasítottam.~E rövid mondatok mindegyikére biccentett a fejével Bárzsing,
11127 2| nem győzi magasztalni, s mindegyikhez kétszer lát hozzá. A háziasszony
11128 13| ismerni; fonott szíjkorbácsa mindegyiknek kezére akasztva lógott;
11129 12| Ez életben nem többet. Mindegyre jobban érzem elgyengülésemet.
11130 2| kérek, tisztelt hazafi, mindekkoráig nem adhattam át, mert nem
11131 33| örökös, behelyezendő.~Fertőy mindemellett nagyon törődöttnek látszott
11132 12| hogy nekem e mai napon mindenem elveszett, hát én igazat
11133 15| egyedül változhatatlan, mindenen felülemelkedett szó: a „
11134 25| kezébe adott szilvás kosarat mindenestül el kell vinni búcsúvétel
11135 17| gondolkozik!? Mi az, óh, bölcsei a mindenható anyagnak, midőn a tudomány
11136 34| embertől kérdezem, hogy van, mindenik elkezdi előttem a világot
11137 11| mikor föl fogtok ébredni, mindenitek azt mondja: bánom, hogy
11138 9| akár tréfa, akár valóság, mindenképpen kellemetlen. Jó szelleme
11139 1| ablakmélyedésben, ahonnan mindenkire lehet látni, és horgacsol
11140 33| viteté, mert még nem volt mindennel készen.~Kilenc órakor bérkocsit
11141 2| alakot nyertek. – Én, ki mindennemű zsarnokságnak esküdt ellensége
11142 8| kezdtek: „Házunk, családunk; mindenünk?”~Kapor uram észrevette
11143 13| örömre gerjedten.~– Veled mindenüvé.~– Megfogadod, amit én mondok?
11144 33| úr, a hajdani Perflex. Én minderre éppen úgy nem emlékezem,
11145 1| illető”. Kitelik tőle. Mindezek után Hargitay egész meggyőződéssel
11146 33| meresztve.~– És ön nem látott mindezekben egyebet, mint egy aljas,
11147 23| dobogott, hogy dobogását mindezeken keresztül hallottam.~Egyszer
11148 22| itt a pecsétes levelek. Mindezeket úgy híják színpadi nyelven,
11149 6| Nos tehát tud kegyed mindezekhez?~– Akarok tudni, tehát fogok
11150 24| engedjen ön nekem két hetet mindezeknek a meggondolására; akkor
11151 29| írótollnak az életébe került; mindezekről akárki is, aki egyszer látta
11152 34| részeg is maradsz te már mindhalálig; de nem a bortól, hanem
11153 24| ismerem.~– Ugyan ki lehet?~– Mindhogy ön is beavatott saját titkába,
11154 2| téged? Igen vagy nem? Ha mindkétszer igen, akkor ő a tied, te
11155 2| nyílt ajtóban találkozott. Mindkettő egyszerre nyújtá egymásnak
11156 14| viseltes felét leszelve magának mindkettőből, a frisséből megkínálta
11157 22| őhozzá menekülőben; nyomában mindkettőjük esküdt ellensége. Ha elébb
11158 7| másikat nagynénjének. Judit mindkettőn megismerte Fertőy írását.
11159 13| csók után életpiros lett mindkettőnek arca, mely oly halvány volt
11160 29| Halljuk az ügyletet, uram; mindkettőnk ideje drága.~– Az igaz –
11161 Ut| kell bennünket állítani, s mindkettőnket háromhavi börtönre elítélni.” (
11162 7| levelet borítékba tette, mindkettőre felírta a címet, és lepecsételé.
11163 29| teljességében kitöltessék mindnyájok fejére. Gondolja meg ezt,
11164 30| mulatság, amely valószínűleg mindnyájuk levegőbe vettetésével fog
11165 22| Valaki más lehet az, aki mindnyájuknál hatalmasabb, akivel egyikük
11166 8| óra ütni fog, az bizonyára mindnyájunkat helyén fog találni!~A szónokot
11167 34| a mérhetlen kegyelmű úr mindnyájunknak azt, amit vétettünk őellene;
11168 34| egyik izenete nagyon rövid, mindössze ennyiből áll: „Violám; én
11169 4| mert aki azon belül van, az mindvégig sérthetetlen!”~Pusztafi
11170 3| talál lenni a szoba közepén; minélfogva Bárzsing úr sarkaival megakadván
11171 20| nem a dohányföldemnek a minéműségét megtudni vágtattam én ide
11172 10| országgyűlési szónokok, későbbi miniszterek, reggelijöket elkölteni;
11173 6| nem olyan nagy, hogy abból minisztériumot tarthassanak; a királynénak
11174 14| Kapor bácsi, nem tévedtünk mink el?~– Hallgass, te húgám!
11175 22| fogják, hogy olyan tövissel, minőnek hegyét Fertőy Béla szívében
11176 23| ki a felismert házibarát minőségében kénytelen volt elismerni
11177 8| hadgyakorlatokat, az öregek mintájára, pálcapuskákkal, papírcsákós
11178 Ut| Haymerle, kívül-belül valóságos mintaképe volt egy magyar vicispánnak.~
11179 3| miként egy istenasszony.~S a mirtusszal olyan szép volt – miként
11180 3| és nefelejcsekből és egy mirtuszgally.~Hargitayné mindegyik díszítményt
11181 5| akkor is ott volt a zöld mirtuszkoszorú. Most már egészen illett
11182 17| homlokára a mirtusz”, és a mirtuszlevelek szúrását már nem érzi homlokán;
11183 3| nem tudtad már még azt a mirtuszt is odamarkolni?~Judit hideg
11184 1| ott is „lurida terribiles miscent aconita novercae”.)~Egyik,
11185 Ut| börtönből kimehetni hajnali misére a templomba.~A jó Haymerle
11186 32| miatta, ami tetszett. Nem misztérium a világ előtt semmi; de
11187 20| őrnagy úr?~– Mit csinálok? Mith cshinálokh! Kurrrtha vasssra
11188 34| ki egyszarvú fejét valami mítoszi remény szörnyalakja. – Bort
11189 31| teóriája, hogy ki mennyire míveli ki szellemét életében, annyira
11190 21| hiszen a herceg igen derék, mívelt ember volt; nem azoknak
11191 17| ajkához szorítá azt.~– Csodát míveltél. Az erős szerelem halottakat
11192 19| tépett és gyűrt papírrakás mivoltában.~A szoba minden szegletében
11193 12| örvényeknek lépett, mik a mocsárok hínárjában olyan jól rejtve
11194 12| nem messze. Ott voltak a mocsárparton az őrtüzek, miket a kozákok
11195 34| Erdélybe: felkeressük azt a mocsárt, rávezetlek a leégett fűzfára,
11196 29| történhetett; az ön híre, neve mocsoktalan marad isten és ember előtt.~–
11197 32| belebújni egyikébe azon ostoba módi table movingoknak, s mint
11198 29| szerencséjéről van szó. Még módjában van megakadályozni, hogy
11199 7| igen ügyes és furfangos módját találta ki e végrendelet
11200 32| mindketten szabadok voltak, módjukban állt egymáshoz annyira közelíteni,
11201 Ut| emlékei között).~Most azután módomban volt a Politikai divatok-at
11202 Ut| keveset módosítottam rajta. (A módosítás szelídítés volt a kifejezésekben;
11203 Ut| beleegyezésével valami keveset módosítottam rajta. (A módosítás szelídítés
11204 10| kitalált e nemben anélkül, hogy módszereit kimerítette volna.~Tamerlán
11205 23| Szerafinnak ez úton jutnának a módszerek a divatkirálynői szerephez,
11206 30| igen zseniálisnak találta a módszert, mellyel egy szerencsés
11207 12| Hágj kengyelembe, s ülj mögém! – kiálta Pusztafi barátjának;
11208 13| vont elő.~– Légy nyugodt. Mögötted ülök. Mielőtt megtörténhetnék
11209 8| eddig is kivágtak minden mogyorófabokrot, azt mondták puskaport csinálnak
11210 11| egymást hajigálták, diót, mogyorót törtek velök. A vén csont
11211 10| gyanúra méltót. Az utazó mohó készséggel forgatá ki zsebeit,
11212 18| talán.~Hiszen egy kitömött mókusra is visszaemlékezik az ember,
11213 8| kereskedőlegény, szürke molnármester, diák, csizmadialegény és
11214 1| filigrán; amazok a hajósok és molnárok, ezek a honoráciorok, közöttök
11215 8| hajósokból, a „Malomrévi” molnárokból s a „Megyercsi” utcai, „
11216 6| főzés közben szerepe főbb momentumait átgondolja, s azután iparkodik
11217 30| nem kérdené, vajon igazat mond-e. Nem győzhetem meg kegyedet
11218 22| nézve sincs honn. E két mondából könnyű egy kört alakítani.~
11219 30| azt mondaná: azaz, hogy ne mondana semmit. Mi szükség önnek
11220 10| a páva helyett.~Ámbátor, mondának mások, a csalódás nem kár.
11221 34| Ha látnál most, vajon mit mondanál? ~Rajtam most minden megfordítva
11222 31| valamit kell Béla védelmére mondania.~– Hiszen Béla ügyvéd.~–
11223 35| hanem „hozzá” van valami mondanivalóm.~Vencel tetőtül talpig végignézte
11224 29| kettőt, nekünk kell azt mondanunk: itt maradj, hű maradj,
11225 2| megrettent Bárzsing úr saját mondásától; Lávay e szóra nagyon leráncolta
11226 9| Napóleon azt a históriai mondást örökíté, hogy ezeknek a
11227 22| nyilait pályatársai elvetett mondataiban; rájött, hogy őt egy nagy
11228 29| én elutasítottam.~E rövid mondatok mindegyikére biccentett
11229 35| csengetéstől a másikig azon a mondaton törik a fejöket, amivel
11230 3| kegyesen egy-egy körmönfont mondatot holnap tartandó beszédjéből.
11231 10| a titkot.~Melchiornak az mondatott, hogy várjon addig a vendéglőben,
11232 8| Szervusz öreg? Én?” – mondék neki. – Édes amice, nem
11233 33| ütni a Fertőy névre, ön azt mondhassa: „Ez a név már nem az enyém,
11234 17| akik ennyire szeretnek, mondhatják azt: „Én nem hiszek a halálnak!
11235 25| amiért az elég gyorsan nem mondhatván „jawohlt” a nem értett témára,
11236 35| asszonyod fehércselédeit, s mondjad nekik, hogy hozzanak illatos
11237 14| kívánom tudni, vajon azt mondjam-e erre a kérdésre, hogy „igen”,
11238 1| versenyt kacag a nevetőkkel a mondottakon, amikből ő egy szót sem
11239 10| munka volt.~Hanem hiszen mondtuk, hogy a sánta embernek a
11240 11| elmúló álom.~– De az, amit mi mondtunk e percben, az mégsem álom;
11241 1| divatlapirodalmi üzlet mellett is külön moniteurjei; mindkét félnek meg levén
11242 5| pillanatot vet belé, midőn a monostori első ágyúszó eldördül.~„
11243 8| pedig sáncásni robotba, ki a monostorra. Hénh! Phatrolra mhenni!
11244 34| annak a faja is, mint a mopszlikutyáé. Hiszen ha egy quincunxnyi
11245 6| nem harag, nem ijedelem moraja; mi tehát?~A tömeg nagy
11246 5| élesebb, áthatóbb az eddigi morajnál: az emberen úgy végigborzong
11247 9| visszarakva zöld köpenye zsebébe a mordályokat. – Tessék írni: „Én – a
11248 15| felhők közül, mik elbúsult morgással távoztak az almási hegyek
11249 19| porkoláb fejet csóvált, morgolódott; végül az ordináncon gyakorolta
11250 Ut| lepett meg, hogy „Pálffy Móric dühös ránk a Zichy Nándor
11251 Ut| írásommal fel Budára gróf Pálffy Mórichoz, bejelenteni, hogy van passzusom
11252 15| tiszt.~„Ismertető jelei – mormogá magában a hadastyán: – ,
11253 Ut| Azok aztán azonfölül, hogy mortifikáltak bennünket, még gúnyt is
11254 Ut| lett az megmagyarázva – a morva cserepárnak, a mi törvénybíránknak.~
11255 34| legyünk hangyák, hordjuk össze morzsánként, amit a mennykő egyszerre
11256 32| mutatta két ujja sajátságos morzsolásával az eszközt, amivel ez elhallgattatás
11257 33| sárga földig verte őket. Úgy morzsolta őket össze, ahogy mi nem
11258 10| le, míg azt hitték, hogy mosakodik.~A korcsmáros mindjárt kifogott
11259 2| mert mikor kicsiny volt, ő mosdatta piros arcáját, ő fésülte
11260 16| terítve az éjszaki záporok mosnak. Most ezek az utak is elhagyottak,
11261 6| Azt kérdeztem, tud kegyed mosni, vasalni; tud varrni, főzni.
11262 1| de Szerafinnak csak egy mosolyába kerül őt idehódítani. Nem
11263 5| vendég előtt, ki kegyteljes mosolyát árasztja reájuk. Ekkor egyszerre
11264 32| örömért, hogy kegyed szép mosolygásában gyönyörködhessék, szívét,
11265 35| mosolygással üdvözölt. E mosolygásban volt valami démoni, valami
11266 10| s Melchior ezért az egy mosolygásért elment volna a holdba is.~
11267 4| elfoghatni egyet azon szíves mosolygások közül, mikkel az a nép üdvözletét
11268 1| kérdésre egyszerre elhagyja a mosolygást, s komoly arcot ölt; oly
11269 28| vissza érzé térni ez ingerlő mosolygástól.~– Béla! – szólt szilárd
11270 5| mindig ragyogóbb, mindig mosolygóbb lett. Néhány pillanatig
11271 35| be a terem ajtaján, olyan mosolygóval tért vissza.~– Őnagysága
11272 17| ilyenek-e a halottak? Így mosolyog-e azoknak az arcuk? Nem igaz,
11273 1| Venci velük.~– Hát ti min „mosolyogtatok” idekinn? Behallatszott.~–
11274 1| magának Vencinek is oly vidám mosolyra van nyitva a szája, hogy
11275 29| amely porig égett, az eső mossa most is a romjait.~– Tehát
11276 11| alig látható már (tán idő mosta le, vagy segítettek is kaparni)
11277 25| az előkelő kisasszonyok mostanában azt kapták fel, hogy a katonai
11278 21| körülményen keresztültörve Moszkauba fogok utazni, ott a Kremlben
11279 21| Szerafin. – A kertészeket pedig Moszkauban nem számítják a lelkek közé,
11280 23| palotában lettünk volna Moszkovában. Róbertet elhurcolták Szibériába.~
11281 23| szépen legombolyítaná saját motollájára, úgy, hogy a pillebáb pusztán
11282 19| rajtuk valamit.~A zörgés, motozás a papiroshalomban, az aprózott
11283 11| hagyott ajtót, s halkan motyogta magában nyugodt, mogorva
11284 10| kapaszkodott le, ki minden motyóját legnagyobb önbizalommal
11285 32| egyikébe azon ostoba módi table movingoknak, s mint kopogó szellem adni
11286 31| magasból.~– No igen; a table movingot. Hát önnek még nincs ilyen?
11287 31| többet nem is beszélt a table movingról; azt mondta, hogy most itt
11288 3| fel, én őt ujjamnak egy mozdításával lesújtom a porba.~Bárzsing
11289 17| elátkozva, ez valami démoni!~Nem mozdíthatni meg egy izmot, nem kiálthatni
11290 5| öleléssel képtelenné tette azt a mozdulásra, a lélegzetvevésre; így
11291 17| melynek nincsen szava, nincsen mozdulata. Hisz a fájdalom adta őrültségben,
11292 21| Bélára, hanem annak legelső mozdulatánál meg volt nyugtatva; Béla
11293 15| és amellett tekintetben, mozdulatban, szavakban untalan nyilatkozni
11294 30| megakadályozni, hogy a nő mozdulhasson.~És mikor a nő meg volt
11295 8| kezéből, s helyéből meg ne mozduljon.~A sáncon állt egy őr, ki
11296 29| Neuburg”, akkor meg sem kell mozdulnunk a helyünkből. Hiszen az (
11297 11| Meghaltam, nem érzek semmit, nem mozdulok helyemből se előre, se hátra. –
11298 30| Hanem azért a hölgyek nem mozdultak.~– Nézzed – szólt a herceg
11299 8| amerikai plága, amit még Mózes nem ismert, különben bizonyosan
11300 2| Jelenleg éppen szokatlan mozgalom van körül; itt gúlákat emelnek
11301 31| neki, mintha az asztalka mozgása egészen önkéntes volna,
11302 13| kancsukájához kapva, gyorsabb mozgásba hozta lovait, s azzal – –
11303 1| bírja, s az a kő, amit ön mozgat, az ő házuknak összeomlását
11304 1| asszonyság, ki olyan apró és mozgékony volt, mint egy kanárimadár,
11305 15| ezüst húr közepett három mozgó árny sietne végig a parton.~
11306 5| száz arc és alak élt! Még mozgott, még hánykódott, még vonaglott
11307 23| a feketeség, a semmi él, mozog, nő, közelít!~És egyszer
11308 31| szegletét letűzni, hogy ne mozogjon.~Lávayné figyelmezteté,
11309 19| oly apróra törve, mintha mozsárban sulykolták volna szét.~Pusztafi
11310 17| midőn a tudomány semmi mozzanatát sem fedezheti fel az éltet
11311 14| megígért, teljesítse. Egy műértő vágást homlokomra.~– Ah!
11312 19| curaçao, allash, maraschino; műértőkre nézve varázserejű hangok.
11313 30| Béla egykori kertészeti működése színhelyére érve, érzé,
11314 17| éltet magyarázó vegytani működésnek, midőn az anyag már bevégzé
11315 2| nyakáról; még sikeresebb működésük van azonban ez üzletnél
11316 10| hogy két különböző ponton működő barátságos hadvezér hogyan
11317 24| ki most már maga kezére működött, s doktornak nevezteté magát,
11318 1| előadásokat, az azokban működők bájait és toalettjét nagy
11319 33| mindenkinek.~Blum úr nem mulaszthatá el, hogy titokban, sub rosa,
11320 20| minekünk, bár kellemetlen, de mulaszthatlan kötelességünk, s annak lelkiismeretes
11321 23| nem történtek~Szerafin jól mulat!~Ezt tartá felőle minden
11322 30| Tudta, hogy annak kedvenc mulatóhelye egy vasból és üvegből alkotott
11323 29| karaktert kifejteni; mindig kész mulatók, kik azt tartják, hogy csak
11324 18| egyik szögleten kis kínai mulatóka van felállítva; ezen a gyepes
11325 18| barátnéjával, abban a kínai mulatókában sokat nevettek együtt mindenféle
11326 30| és üvegből alkotott kínai mulatólak, melynek oszlopaihoz még
11327 21| tréfásnak találta, hogy efölötti mulatságában mindent elfelejtett, még
11328 Ut| megvolt vele az a kegyetlen mulatságom, hogy a cenzor minden lépten-nyomon
11329 25| előhozni. Nekünk az egész mulatságunkat elrontotta vele. Olyan jól
11330 7| ezek a könyvek, amikkel mulatsz – ablakod kertre nyílik.
11331 1| arcokon, hogy az ő balesetein mulattak. Az inasok az előszobában
11332 25| kedélyű emberek egymást mulattassák.~Amint legjobban benne vannak
11333 25| ami asszonyokat ártatlanul mulattat.~A jó öreg asszonyság végtére
11334 23| Szerafin estélyein, a nők mulattatása helyett inkább a férfiakkal
11335 8| esténként játszani a közönség mulattatására. Divat volt olyankor itten
11336 1| asszonyának; Blumné pedig most mulattatta vele éppen a társaságot,
11337 6| egészen nekikeseredve. Akinek múlhatlan dolga nincs odakinn, nem
11338 32| kegyedet nőül venni, s azért a múló örömért, hogy kegyed szép
11339 30| véletlen össze nem hoz. A múltak mindig kegyelt emléke, a
11340 29| hivatkozással. Vessünk fátyolt a múltakra.~– Mivel szolgálhatok?~–
11341 15| felelt az öreg. – A nyáron múltam hetvenkilenc esztendős;
11342 13| uram szekere már a távol múltban vágtatott; mire aztán Bárzsing
11343 34| bennem a fejét egy emlék a múltból, hajrá! egy pohár bort a
11344 30| még valamire a jövevény múltjából.~A herceg után kérdezősködve,
11345 32| is szakítani akarnának a múlttal.~A kereskedők, a tősgyökeres
11346 11| gyermek is kinevet. Egy múmia. Ki ért engem? Ki kérdezi
11347 6| veti. Ő így szokott örülni munkáiban.~Az ajtót nyikorgatja az
11348 4| szabadalmazott néző, hogy munkájába került a baldachin közelébe
11349 15| szemekkel a járókelőket.~A nap munkájában kifáradva haladt végig az
11350 Ut| keservesebb vajúdása nem volt a munkájával, mint nekem ezzel az elbeszéléssel.
11351 1| előttem az élet, s velem a munkakedv.~– Nem jöhettek régibb viszonyára?~–
11352 30| tapasztal, világi állásáért munkál, jövőjét építi, kötelességeit
11353 Ut| Utóhang~Ha valamely munkámhoz, úgy bizonyára a Politikai
11354 2| minden nélkülözésre s minden munkára kész vagyok, de nincs bátorságom
11355 El| benne él a közéletben; a munkás ettől várja jobb sorsát,
11356 13| törzstisztek és rongyos munkásosztály, mind halkan, trombitaszó
11357 Ut| hat hétig.~Ekkor egy új munkatárs kocogtatott be hozzánk.~
11358 21| mely barna volt és kérges a munkától, s mielőtt az akadályozhatta
11359 2| költőkritikus valami költői műre azt mondta, hogy „mérges
11360 32| láttam egyebet ezeknél a muskátliknál. Meg is látogatom kegyedet
11361 19| Fejedelmi bor volt! Valami muskotályféle. Bezzeg nem olyan bor, amelyik
11362 19| válogassanak ki. A megkezdett muskotályhoz még igen jól illett egy
11363 15| két szóból van összetéve: „muss sein”.~Nemcsak a magyar
11364 22| Béla gyanakodó szemmel mustrálgatta őket: vajon melyik lesz
11365 33| érzi magát, mint akit igen műszabályosan főbe ütöttek.~– Elhiszem.
11366 5| hírül adni, hogy siessen műszereivel a szerencsétleneken segíteni;
11367 21| nem azért szólom meg, hogy muszkához ment; mert hiszen a herceg
11368 18| megnevezve. Talán elfogták a muszkák, s magukkal vitték, ki tudja
11369 34| szerelmes tudnék lenni a muszkákba. Az nekem gusztusom. Így
11370 29| nem aposztázia, hanem csak mutare consilium in melius, hogy
11371 10| kétfelé válik.~– Ugyan kérem, mutassa meg.~Melchior kész volt
11372 2| odább Győrig.~– Jer, hadd mutassalak be Holdváryéknak.~Pusztafi
11373 33| hogy elkezdenek véneknek mutatkozni. Ráncok, amiket azelőtt
11374 1| annálfogva nagyon ügyetlen alakot mutatna a jól összeismerkedett társaság
11375 32| órakor itt leszek. Addig nem mutatom magamat az utcán.~Az öreg
11376 10| okai, amik tanácsosabbnak mutatták e hadtesttől jó nagy lőtávolban
11377 25| minden érett gyümölcséből mutatványt adott, s azután kikísérte
11378 10| Meddig marad ott?~– Amikor műtételemnek sikeréről bizonyos leszek.~–
11379 1| akarod-e, hogy azokra ujjal mutogassanak: íme ezek egy elítélt ivadékai.”
11380 20| kell járni, azt zsandárnak mutogatni, policájra felküldeni, oda
11381 14| Judit, amelyben Melchior műtői remekeit szokta végezni,
11382 10| hályogot nagyon sokszor kellett műtőzni.~Judit azután nem volt többé
11383 34| Személyesen megköszönni, hogy műveidet megvették? Hová hagyott
11384 Ut| főuraknak; vagyonban gazdag, műveltségben alapos, testben, lélekben
11385 21| akik igen vidám és kitűnő műveltségű hercegasszonykák voltak.~
11386 30| a művésznő pedig annál művésziebben fog játszani, ha egy kis
11387 30| kezek által, melyek olyan művészien billegtették azokat az elefántcsontokat,
11388 31| kézművestől a hercegekig s a művésztől a tudósig olyan apró, kis
11389 29| tisztelet akarja őket érni, a múzeumba, hol a tisztes régiségeket
11390 31| való tárgy, s a história múzsája kezdett a csendes magányéletbe
11391 6| kegyednek előre látni, hogy a múzsák, apjukkal Apollóval egyben,
11392 4| tarsolyos kardokkal; török muzsikával haladó polgári díszőrség;
11393 21| korától fogva mindig orosz muzsikokat rendszabályozott volna.~
11394 22| egy pohár sert valamelyik muzsikusnak, aki nem tűrheti odabenn
11395 29| maga alá téve, mint valami muzulmán. Legalább nem kellett Bélának
11396 9| Ismer ön ez asszonyságot?~– N… nemigen ismerem. Mit akar
11397 15| lehet V-t idomítani, a kis n-ből r-et… akkor lesz „Vir”…
11398 2| ne árulja.~– Hát kedves Náci – szólt könnyű vérrel Béla –,
11399 12| lélegezhetel; s azután fogózzál a nád tövébe, s húzd le magadat
11400 12| ő útja is sietős volt.~A nádas sűrű bozótjain keresztülhatolni
11401 3| egy régi ritka kép, melyen Nádasdy lefejezése látszik. Valaha
11402 9| annyi ezer ember egy sor nádasviskóban el nem fér; aki nem fér,
11403 12| kardjával körül levagdalta a nádat, hogy tovább ne terjedjen
11404 12| veszélyes közelségben a nádberekhez, hanem beljebb terelték
11405 12| Midőn oly messze járt már a nádcsalitban, hogy nem tarthatott többé
11406 12| tartott kezében összefogott nádcsomóból, s azt beledugta a tűzbe,
11407 12| ellenük, hanem amint az égő nádcsóva kezében volt, azzal rohant
11408 12| körülsáncolni egyikével azon nádgúláknak, miket a rétvágók a szárazabb
11409 20| jöttek.~Egypár bűzös árkon és nádkerítés résein áttörve, végre egy
11410 12| visszatért, irtózva látta, hogy nádkévéit azalatt mind szétbontották
11411 12| keresztülszökött nőstényén s a nádkötegeken, s vadul kurrogva rohant
11412 12| erről más ötlete támadt. Nádleveleket csavargott össze szivar
11413 4| üdvözletét viszonozza?~A nádori hintó körül tóduló néptömeg,
11414 3| király koszorús fővel; a nádorok arcképei egy táblán; egy
11415 2| zsinóros felöltővel, magyar nadrág és rojtos csizma, feltűrt
11416 12| súgá Pusztafi Róbertnek. A nádszálakat ismét szájukba fogták, s
11417 12| akkor ismét csóvát készített nádszálakból, a polyvás bugák közé tette
11418 12| azon keskeny utaknak, miket nádvágók szoktak gázolni a berken
11419 8| vezérekkel. Minden ember, apa, nagyapa, fiú és unoka ebben az egyben
11420 35| fogsz lenni. Ki tudja, hátha nagyapád pora ez a csizmámon? Ne
11421 29| ivadékra folytatják apák és nagyapák küzdelmét; nálunk már csak
11422 3| önnek jegyeznem, hogy apám, nagyapám, minden ősöm rögtöni halállal
11423 31| ember úgy tudta eddig, hogy nagyapja Kristóf volt, világért sem
11424 31| kérdésre: mi volt a kérdező nagyapjának keresztneve, azt felelé „
11425 32| megy ki s be küszöbén?~A nagybátya pontosan megérkezett. Már
11426 32| főkötőt.~– Biztosítom önt, nagybátyám, hogy nem azért történt –
11427 32| újra megjelenése, melyet nagybátyjának neve idézett elő, úgy hatott
11428 1| akrosztichont, ami elöl-hátul nagybetűvel megy ki, ha tud.~Lávay arca,
11429 Ut| azonfölül voltak előkelő, nagybirtokú támogatói: azok között első
11430 8| Kapor András uram pedig igen nagyhitű katolikus vala, s annálfogva
11431 5| odafenn mint egy tűzgolyó nagyított képe látszott a vízen keresztül,
11432 15| reggelit készítsen, elmondá nagyjából, hol járt, micsoda viszontagságokon
11433 11| karjára akasztott tarka nagykendője. Meleg volt – kívül is –
11434 25| jóakarómat.~Azzal nyakába keríté nagykendőjét, és menni készült.~Blumné
11435 21| nézve valódi áldozat és nagylelkűség volt egy magyarországi rongyos
11436 10| lenni a tréfa, átcsapott a nagylelkűségbe.~Mikor Melchior készen volt
11437 24| már valamit érteni Fertőy nagylelkűségéből.~– Nekem nem bosszúállásra
11438 34| tettem vele én. Ez volt az én nagylelkűségem. Azoknak, kik az államfoglyok
11439 34| Mikor az ember fiatal, olyan nagynak látja a világot; azt hiszi,
11440 6| kegyed.~– Bemutatom önnek nagynénémet, Gyöngyi Saroltát.~A kis
11441 16| eszébe; a szétszórva bujdokló nagynevű emberek számára akkor olyan
11442 9| helyzetek, mikben a pillanat nagyobbá teszi az embert.~A várkormányzó
11443 10| becsesebb szolgálat, mennél nagyobbak az akadályok, bonyolultabb
11444 2| testgyakorlatban; magánál nagyobbakat is földhöz üt.~Hát még tudományára
11445 13| tartott útitáskájából egy nagyöblű kettős pisztolyt vont elő.~–
11446 33| huraságodnak! Thettszett heljönni. Nagyonh hörülök, hogy thalálkozunk!
11447 2| kár, hogy a gyermekek oly nagyra megnőnek! Oh, milyen jó
11448 34| Pálmasudár, égjáró sas; – ~Nagyratörő szívek kedve; – ~Szederinda,
11449 32| van reá; Szerafin kevély, nagyravágyó; akar ragyogni. És én szeretem
11450 3| honleányi buzgalmát, hozzam el nagysádhoz egy előfizetési ívét, egy
11451 35| mégis a csizmáiról leverném nagysádnak ezt a port?~– Sohse bánts,
11452 3| hát nem alkalmatlankodom nagysádtoknak; sietek át hozzá. Magamat
11453 20| padja előtt egész természeti nagyságában, s egy plajbásszal, melynek
11454 2| hozzá való atyai szeretetem nagyságát, ha elgondolod, hogy teérted
11455 21| önmegadással felelte:~– Ha nagyságod úgy találja, én abban is
11456 21| lótusz, mely első, arasznyi nagyságú rózsáját aznap tárta széjjel,
11457 24| De hát ki legyen Judit nagysám fiacskájának a papája?~–
11458 1| vers miatt, végre azt a nagyszerű engedményt tevé neki, hogy
11459 9| kellene egymást látogatni. A nagyúri család piknikjei meglehettek
11460 12| azután egyszer valamikor a nagyvilágban őt feltalálhatod, add át
11461 5| A folyam túlsó partján nagyvolt a riadal; csónakok, dereglyék
11462 1| mulatott, engedve magát naivul faggatni Róbert által a
11463 34| Bárzsing nyakaztat le, mint náladnál derekabb hazafi.~Pusztafi
11464 34| emigráns, és ítélni fog nálánál kevésbé radikális patrióták
11465 12| sem undok féreg, sem a náluknál rosszabb ember meg nem háboríthat
11466 30| egyszer egy tósztot mondok „nálunknál volt nagyobb urakra”, akkor
11467 Ut| kaptam egy táviratot Zichy Nándortól: „Lapodat meg ne szüntesd,
11468 31| amivel egyszer Blumné a jó napaasszonyt olyan erősen jóltartotta.
11469 33| Lássa édesanyánk – szólt napához –, most már azt is tudjuk,
11470 33| Judit szófogadó menye volt napának; Bélát átölelé, megcsókolta.~
11471 28| Judit fölemelé gyöngéden napát.~– Jöjjön velem anyám a
11472 6| össze vannak tömve egyetlen napba!~Csoda-e, ha e napnak nem
11473 11| mint csók; a képet, mely a napbarnította arcok, a közéjük vegyült
11474 22| Tihamér volt, hanem egy napdíjas kisegítő, akit magam sem
11475 18| Holdváry mama sem kívánt többé napernyőket ilyen meg amolyan nagy emberek
11476 11| összekelésünkbe, míg neki egy olyan napernyőt nem szerez, melynek a fogantyúja
11477 21| faluvégi csárdánál egész napestig befogva várakozik önre.
11478 18| emberek néznek ki a távol napfény után, s ezek az emberek
11479 9| s a szép meleg márciusi napfényen várta visszatértüket.~Nagyon
11480 18| házhoz tartozandók.~Egy napfényes délután ismét nagyon jó
11481 23| beható napvilágot. Csak napfénynél tud aludni. „Bizarr bolondság!” –
11482 31| csudáira térhessen vissza a napirend, bármennyire iparkodott
11483 11| az enyelgés, tréfálózás napjai nagyon régen elmúltak. Nekem
11484 9| együtt! A nagy boldogság napjaiban nemigen gondoltak arra,
11485 13| mely bennem üldöz. Jövendő napjaidat nem fogja megmérgezni egy
11486 7| akartam várni menyegzőnk napját, míg a gyászév letelt, de
11487 23| féltett titoknak kell e naplóban lenni, az onnan is gyanítható,
11488 23| nappali élményeit. Semmi szó naplójában szeretőkről. Most már értette
11489 23| teleír egy lapot vagy kettőt naplójából.~Mennyire féltett titoknak
11490 35| volt.~Mivel mulatta magát? Naplójával.~Egy új fejezet készült
11491 3| törvénykönyvek, országgyűlési naplók, protokollumok, közjogi
11492 Ut| Hon előfizetőit a Pesti Naplóval fogja kielégíteni. Barátaim
11493 Ut| plaidoyerre készültem, melyben napnál fényesebben bebizonyítottam,
11494 22| tenni vele, hogy e rövid napokat is úgy sírja le, úgy vérezzék
11495 6| az utcán lenni.~Az ilyen napoknak pedig nincs megállapított
11496 4| hátuljában látható rendes napokon szent Nepomuk János szobra;
11497 17| visszagondolni az időre, mely még napokra és órákra volt felosztva;
11498 12| bajtársát, beszélt neki szép napokról, szép feleségről; nem felelt
11499 9| orral, amilyen orrokról I. Napóleon azt a históriai mondást
11500 6| föltételezem, milyen lesz egész napom, hogy kedves vagy gyűlöletes
11501 6| legelőször. Ma tehát epochális jó napomnak kell lenni!~– Megbocsát
11502 23| álomlátó nem jegyzé föl nappali élményeit. Semmi szó naplójában
11503 30| mint kegyed, ki a tisztelet napsugarában fejlődött, kinek vonására
11504 7| virágbimbónak szabad megnyílni a napsugárra; minden leánynak szabad
11505 17| süssön arcára a nap, és a napsugárt nem érzi arcán, nem tudnak
11506 22| közévegyülhetett egy csoport napszámosnak, kiket megszólítás nélkül
11507 21| Egyszer, mikor az öntöző napszámosok jó tova mentek, Szerafin
11508 30| Ez óra életemnek egyik naptérítője, amikor azt mondják: vége
11509 12| s förödhetik az isteni napvilágban. Öreg bajtárs, én eltemetlek
11510 23| csipkefüggönyök szűrik meg a beható napvilágot. Csak napfénynél tud aludni. „
11511 11| másik oldalon, s megvan a násznagy. Minek arra az én öreg csontom?~
11512 11| legyen az bár csak egy násznagyság viselése és nem több, egy
11513 32| ment, visszautasítottam a násznagyságot; tudtam, hogy ennek majd
11514 18| ringása, azután kezdeni rá a nászzenét. Olyan vakmerők is voltak,
11515 34| vagyonára holmi törvényes nazarénusok tették a kezeiket, s hogy
11516 15| pohárkát a smaragdszínű nedvvel. – Jó lesz sarkantyút adni
11517 3| egy füzér gyöngyökből és nefelejcsekből és egy mirtuszgally.~Hargitayné
11518 22| külvárosi keresztutcákba, ahol négy-öt kicsiny szállást tart; ugyanott
11519 30| figyelmesen leszakított belőle egy negyedet. Ez is egyik politikai divat
11520 4| óta a várerődítés egész negyedét rontá le s tette legelővé,
11521 16| míg ő visszatér.~Valahol a negyedik-ötödik megyében lehet az a menhely;
11522 8| állnak, alig maradt meg egy negyedrésze az egésznek.~– Hm. Ha a
11523 20| asszonyság hangja, ki már negyedszer kívánt szerencsés jó napot
11524 2| időkből népszerű, midőn négyéves korában az alcsuti parasztgyerekekkel
11525 2| Azaz, hogy: három órától négyig terminusom van: végrendeletet
11526 12| hahóh!” Pusztafi hirtelen négykézláb termett a földön, a csóvát
11527 8| amice, nem őrizénk mi együtt négylábú csürhét soha. Erre azt mondja
11528 8| túlsó partján vágtat egy négylovas szekér az almási hegyek
11529 29| okvetlen kezet szorít, s négynek csak úgy int a kezével,
11530 13| melyen Judit idáig utazott; négyoszlopú ernyővel, amit nálunk ekhónak
11531 30| újdonatúj egyforintost, azt négyrét hajtotta, nyelvével a hajtás
11532 15| kijött utána, s hozott egy négyszegletű palackot, meg egy kis poharat
11533 19| egy vasajtó, mely tán hat négyszöglábnyi lehetett.~A látvány felülmúlta
11534 21| kétezer, ha nem háromezer négyszögmértföldre terjedtek; s amikben két-
11535 4| emberoszlop nyomását egy négyszögölnyi területen, ellenvetett vállakkal
11536 25| már azóta voltak heten.~Negyvenkilencben többször látták egymást,
11537 10| házhéj ablakán.~A galamb néhányat bólintott karcsú nyakával,
11538 10| emelkedett a magasba, s néhányszor körülkóvályogva a légben
11539 30| gondolkozik. – Mikor beszél, akkor nehezebben tudom kitalálni.~Béla nevetett.~–
11540 7| ember nehéz sorsának a súlya nehezedik női vállaira, és talán mondta
11541 25| elfáradva, de lábaim oly nehezek, mint az ólom.~– Tehát miben
11542 34| mint a fekete szál; termete nehézkes és elterült, homloka barázdás,
11543 19| heverni.~Csak az az egy nehézsége volt a kivitelben, hogy
11544 1| fordíttassék.~A hasonló nehézségű vállalat akadályai szerencsésen
11545 31| Blumné úgy tett, mint aki neheztel, ha asztalszellemeiről közönséges
11546 9| Béla.~A várkormányzó kissé neheztelni kezdett.~– De asszonyom,
11547 14| Kapor András uram egy kicsit neheztelt.~– Ha a cselédjében jobban
11548 33| nehezteltünk is érte.~– Csak én nehezteltem, te nem. Én szidtam Bélát,
11549 33| siettetni. Ma reggel egy kicsit nehezteltünk is érte.~– Csak én nehezteltem,
11550 15| Judit az eget érzé vállára nehezülni minden terhes fellegével,
11551 4| amint sűrűbb lett a rájuk nehezülő tömeg, akként kelle nyomrul
11552 7| válaszoljon e kérdésemre: »Neje-e kegyed Lávaynak, vagy nem?
11553 34| aztán egy elítélt hamisító nejéből?~Mi lehet egy szépasszonyból,
11554 5| észvesztve, s kiáltoztak nejeik, gyermekeik után! A szép
11555 23| sohasem szokta tárcáját nejénél feledni.~Szerafin anyja
11556 21| volt, hogy mikor szeretett nejétől egy oldaldöfést kapott,
11557 12| kézszorításban meg kelle néki tenni.~A kozákok visszatértek
11558 18| nőül menni, mint a leányát nekiadni.~Ez adott is némi kis feszültségre
11559 34| hangya visszahozhat. Én nekiajándékozom az egész szép világot; azt
11560 19| maradhatott soká, mert ott rögtön nekiállt egy patkány a lábbelijének,
11561 2| guzsalyszárat a rokka mellől, s nekiálltam Fertőynek: „Eltakarodjék
11562 16| hol van Béla.~A házigazda nekibátorítá magát a feleletre:~– Béla
11563 34| valamelyik prókátornál? Vagy nekiinduljak bús hazafiakkal együtt „
11564 30| hogy az eleven sövényútnak nekiinduljanak.~A pagodában nagy férfizaj
11565 6| volt a sár, az ég egészen nekikeseredve. Akinek múlhatlan dolga
11566 15| halász a kész veszedelemnek nekimenni vonakodott, az nem a napok
11567 2| Az özvegy arca egészen nekipirult ez emlékezetnek; ami ismét
11568 1| rágalmazzák-e, mikor oly nekitüzesedve fecsegnek.~– S a második –
11569 14| maga pipára gyújtott, s nekivetve a hátát a „Két kecske” kapubálványának,
11570 1| Gondolja magában Venci: nektek ez is jó.~Jó is, mert nagyon
11571 2| hidd el, hogy én minden nélkülözésre s minden munkára kész vagyok,
11572 10| emberekké sorozott be.~A gazdag nélkülözni tanult; jövedelméhez nem
11573 32| a Pestet?~Kolbay nagyon nélkülözte azt, hogy déltájon nem látja
11574 3| az öklével. E jelentékeny némajáték után indult Márton tányért
|