120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
11575 10| furfang sokat kitalált e nemben anélkül, hogy módszereit
11576 25| eltakarhatatlan gyalázat, amit e némber ősz fejemre, fiam sírjára
11577 25| akarom meglátogatni, azt a némbert. De azt a látogatást nem
11578 10| többször is volt már itt, nemde? Jól van, jól van, tudom
11579 8| Hanem hogy vannak különféle nemei a vér odaadásnak, s azoknak
11580 3| kiváltságos állása van a halál nemeire nézve.~Azután ünnepélyes
11581 2| indulok el az útonállás azon nemére, amit előfizettetésnek hívnak.
11582 8| hadjáratot! S én, tősgyökeres nemesember, robotra menni, utat csinálni!
11583 33| másvilágon be lesz számítva. – Te nemeslelkű prókátor, te nevetséges
11584 3| elvenni, hanem mert sokkal nemeslelkűbb, minthogy azt a nőt, akit
11585 3| az egész ország birtokos nemessége nem kérdi azt tetőled. Nem
11586 Ut| nálamnál. Úgy látom, hogy a nemességét is visszakapta. Hanem az
11587 Ut| folytán megfosztatott a nemességétől (amire Deák Ferenc azt az
11588 21| ott a Kremlben előkérem a nemességi aranykönyvet, s fölkerestetem,
11589 8| odaadásnak, s azoknak nem minden nemét szereti minden ember.~Aztán
11590 15| csinálni; magyarban könnyű, németben lehetetlen az.~Ez újabb
11591 Ut| kormányozni ránk küldte a németeket és a katonákat, azok tisztességes
11592 6| minek tartja itt ezt a sok németet?”, s csak azután borzongott
11593 21| szülöttevárosának neve, a másik németre fordított Béla. Ön még az
11594 30| okaim felől, mert abban a Nemezis keze van, aminek be kell
11595 30| nagy dolog történni. Ön Nemezist emlegetett. Vagyonában fog-e
11596 21| cserjék a diáknál mind a „szép nemhez” tartoznak.~– Nos, ugye,
11597 19| felkeléstől a lefekvésig el lehet némítani; de akkor, midőn más boldog
11598 34| Ne legyünk igazságtalanok nemzetemhez. Pompásan fognak eltemetni.
11599 3| Kívül »Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Füzitői Lávay
11600 20| bevallással, őt mind egész nemzetestül együtt, olyan emberek, mint
11601 Ut| tönkretennék. Különösen nemzetgazdászati tekintetben volt ez fényesen
11602 10| a vegytan befolyását a nemzetgazdászatra élénken magyarázgatá a táblakör
11603 8| korlátfára akad, mely most nemzetiszínűre van festve, csóválja meg
11604 8| katonaságból állt, egy zászlóalj nemzetőrség is rendeltetett oda, mely
11605 8| sietett oda.~Egy csoport nemzetőrtiszt, kiknek csapatjai a belső
11606 7| Sétakocsizásra.~– Kocsin? Néném is velünk jön?~Az sietett
11607 31| gyermeknek pedig játék kellett; a nép-óriások számára a kedves Amerika
11608 6| Azok nem ellenkeztek a népakarattal, kijöttek, nagy sárosan,
11609 20| mennyit jelenleg a magyar népben, de kivált a volt kiváltságolt
11610 5| arról csak a rajta levő népcsoport hömpölygött alá; néhány
11611 9| ez, aminőkben a székely népdal a „felhőben tollászkodó
11612 11| balladákat írtak róla, népdalokat énekelnek a nevéről! De
11613 19| aztán dalolt, egyikére azon népdaloknak gyújtva rá, melyet atyánkfiai „
11614 31| Szinte lehetett hallani a népek millióinak szimpatetikus
11615 8| Ma azonban szokatlanul népes volt az angolkert, s a zenekar
11616 4| ketten tán visszatarthatjuk a népet csak annyi ideig, míg a
11617 13| végtelen alföldi róna, ismerős népével, az eltakarta, elvezette
11618 13| mélyébe vezetnek, ahol dacos népfaj lakik, szívére, nyelvére
11619 10| Blancról, Michelet-ről, a népfenség tanairól; itt mondott egy
11620 1| gyermekeiről, a rettenetes népfenségről – a vér visszafutott ereimből,
11621 4| szorította az ellenállhatlan néphatalom, s a korlátok recsegni kezdtek.
11622 22| szolganő, a legfüggetlenebb népnek királynéja s a legzsarnokabb
11623 4| látható rendes napokon szent Nepomuk János szobra; e rendkívüli
11624 2| kinek neve még azon időkből népszerű, midőn négyéves korában
11625 3| nem ismerő, érdemeire hiú, népszerűségére féltékeny, a hatalmasokkal
11626 3| Egy perc alatt elvesztheti népszerűségét, s abba ő belehal. Gondold
11627 6| közeledik; Judit látta a néptömeget mind közelebb húzódni, s
11628 5| Nemsokára az újratámadó népzaj is hirdette azt.~Ah, az
11629 1| elcsendesült, alig hangzik annyi nesz, mintha valaki egy-egy pompás
11630 22| szánt szivarcsutakját: „Nesze öcsém, légy vele boldog.”~
11631 6| reggel még sötéttel fel kell neszezni, hogy szobáját kitakarítsa,
11632 16| szólt Judit finomult ideggel neszezve a csendben. – Menjünk arra,
11633 1| poéták meg a jó bort, s Neszmély ide közel fekszik. Hát legjobb
11634 8| puskája végével a távol kéklő neszmélyi hegyek felé mutatott.~–
11635 10| dereglyére tétetve, elszállíttatá Neszmélyre; onnan a visszavonulás alkalmával
11636 17| fölébredt a zajra odafenn, neszt fogott, gyanúsnak találta
11637 15| csónak a három menekvővel nesztelenül lubickol két ellenség között:
11638 4| Elteszem emlékeim közé névaláírását; még a keze sem reszketett.
11639 2| Csakhogy neked akkor más neved volt.~– Apám megtiltotta
11640 14| magukban is a lovak. Hát még a nevedet sem kérdeztem, hogy hínak.~–
11641 13| rántasz. Ne félj: szégyent én nevedre nem hozok; s ha úgy körülhálózna
11642 21| földet nem kötötték a család nevéhez; minden egyes ember rendelkezhetett
11643 10| ismerhették egymást, anélkül, hogy neveik után kölcsönösen tudakozódtak
11644 15| miket az egymás után jövők neveivel, s személyleírásával betöltött.
11645 29| volnának felírva mindazok a nevek, számok és kombinációk,
11646 29| te megnősz, én kézművest nevelek belőled; ne félj, nem fogsz
11647 22| ember nem megy nyugodalmas nevelői állást keresni arra várva,
11648 34| No, annak én leszek a nevelője.~– Dajka kell annak még,
11649 22| Szélaknaynéhoz, ki őt, mint fia nevelőjét, külföldre kiviendi, s oda
11650 21| ajánlhatnék fia mellé. A nevelőnek magyarnak kell lenni, s
11651 21| ismerőseim között valaki, akit nevelőül ajánlhatnék fia mellé. A
11652 25| volna, ha Bélát mérnöknek nevelte volna, ahogy először akarta
11653 8| katonának. Pedig én nem arra neveltem.~Azzal nagyot fohászkodott,
11654 8| Mi akadályozza önt, az én nevemben jelen lenni a felnyitásnál?
11655 12| áll szent képe előtt, s nevemről szólít, s talán ez órában
11656 23| neki, hogy ha meghalt, ne nevessen így, s ha él, ne legyen
11657 1| visszajön.~– No mármost nevessünk tovább, hanem az uraság
11658 30| szemem közé, még rám ragad a nevetése. Ön sohasem veszi észre,
11659 34| tudta, hogy könnyekre vagy nevetésre fakadjon-e?~Pusztafi határozott.
11660 30| Lávay? Ah!~És azzal pajzán nevetést erőltetett.~– Én valóban
11661 14| ismer rám senki? – kérdé nevetgélve a leányzó.~– Nem oda bizony.~–
11662 29| ismét felülkerült, s most neveti őket, mint ábrándos bolondokat.
11663 1| kérdé Blumné inasa.~– Azt nevetik – felele Venci –, hogy a
11664 13| eltorzított arcaikon valaki nevetne; némelyik mozdulatlanul
11665 1| szó, s versenyt kacag a nevetőkkel a mondottakon, amikből ő
11666 30| lesz az, ha Lávay Bélát nevezem ki jogigazgatómnak, s jövőre
11667 8| amiket „gyors parasztok” nevezet alatt ismert a vasúttalan
11668 23| vagy városi boltos tőkének nevezett volna, de a tudvalevő fényűzéshez
11669 10| barátunk.~Igazán barátunknak nevezhetjük, mert derék ember. Tört
11670 31| esztendeit; s ha csodának nevezhető az, hogy egy férj ébren
11671 32| estély, soirée, vagy hogy nevezik, a sok koncert. Aztán mindennap
11672 34| ideje már, hogy őt „fiú”-nak nevezték, ahhoz is csak egy ember
11673 30| különös tanulmányaid, téged neveztelek meg neki, s ő mindjárt kezet
11674 28| becstelennek?~– Semminek sem neveztem, édes rokon, amiért ön párbajra
11675 24| kezére működött, s doktornak nevezteté magát, peres felek nagy
11676 33| készült papírra, hanem mint a névjegy után tett E betű tanúsítja,
11677 30| birtoka?~– Birtoka annak a névnek, melyet a magáé helyett
11678 2| Lávay arca tűzveres lett e névnél. Minek hozza ez most azt
11679 6| az ablakon át hivalkodva nézegetni, rég észre kellett volna
11680 14| Judit cselédje megérkezik, s nézegette aközben a Göncöl szekerét,
11681 2| ismerőik, rokonaik után nézelődtek. Ilyenkor pedig nehéz valakit
11682 32| szemmel tekintem. Régóta nézem kritikai szemmel; egyéb
11683 17| hanem egy halottnak kőmerev nézése, mellyel élőket ijeszt.~–
11684 3| maga.~Bárzsing úr abban a nézetben volt, hogy a „jó társasághoz
11685 24| annak megvannak a saját nézetei, kivált ha a kérdés a kormányközegek
11686 Ut| sajtóorgánumot hoznak létre, mely nézeteiket képviselje. Engem bíztak
11687 13| homlokáról, hogy jobban szemébe nézhessen a parancsolónak.~– Menjünk
11688 6| előtt, s melyen függetlenül nézhetek a sors elé, ha az kedvét
11689 23| függött a kulcs, ékszernek is nézhette, akinek tetszett.~Hanem
11690 30| hangján –, de kegyedet bátran nézhettem volna e liget hamadriádjának,
11691 2| eszik igazán, csak szótlanul nézi tányérját, s ha a jó öreg
11692 4| szilfidi termetétől.~– Ide nem nézne egy világért, pedig tudja,
11693 4| volt már a szabadalmazott néző, hogy munkájába került a
11694 2| önnek mi szerep jutott?~– A nézőé. Szó volt róla, hogy a fáklyászenénél
11695 6| ember előre tudhatná, hogy nézőjáték lesz-e a vége vagy tragédia.~
11696 22| haragudni: mit háborgatja a „nézők” figyelmét ilyenkor.~És
11697 22| képzelmében maga is ott volt a nézőkkel zsúfolt teremben, s várta
11698 34| Kilenc éve, hogy tükörbe nem néztem. De megint csak magamról
11699 31| manupropria a név végén.~– Nézzék! – szólt Blumné benső meggyőződés
11700 2| ti diadalkapuitokat sorra nézzem, s kisasszonyaitoknak hogyléte
11701 21| neje életében volt két „nièce”-e a kastélyban, akik igen
11702 21| úrhölgyek csakugyan a herceg „niècei”.~Mind a kettő hercegi szépség.
11703 30| szankcionálja, de neki „nihil de me, sine me”.~– No hát
11704 21| s azok között egy pompás nílusi lótusz, mely első, arasznyi
11705 22| harmadiknak, ki a lámpa nimbuszba lépett, de Béla minden tapsra
11706 21| szeretetreméltó durcával sietett a nimródok elé, s követelte, hogy ki
11707 22| tekinte szét a szobában.~– Nini, már el is ment Tihamér?~–
11708 30| talál magával szemközt e nőben, mint amilyen engesztelhetlen
11709 21| hanem azért tele van e noble nemzet iránti szimpátiákkal;
11710 33| vigyem meg legelőször e hírt nődnek és anyádnak? Barátom, hiszen
11711 19| asztallábak dühös rágása, mindig növekedő mérvben jelenté, hogy a
11712 13| szemközt jövők arcán egyre növekvő rémület tükrözött. A vágtató
11713 2| mind a kettő körszakállt növelne, össze lehetne őket téveszteni.~
11714 5| mások az ünnepély zaját növelni siettek, ő volt a legelső,
11715 31| embereket keresztyéneknek növelték, azért, hogy a világosságot
11716 13| lövöldöztek is utánuk; a növendék fiú mutatta a lyukat kalapján,
11717 31| leányom, én még az óvilág növendéke vagyok, amikor az embereket
11718 4| az egyensúlyt; az iskolák növendékei hosszú orgonasípsorban és
11719 21| folyékonysággal recitálta el minden növénynek a nevét, amit csak Fertőy
11720 16| András gyorsabb kocogásra nógatta lovait; utoljára mégis csak
11721 29| haza. Nem tudom, ki adta a nőknek ezt a jogot; annyi bizonyos,
11722 28| Azért nevezte ön anyám előtt nőmet becstelennek?~– Semminek
11723 12| kereszt, ez jegygyűrűm… Nőmtől kaptam azt menyegzőm napján…
11724 13| melynek neve: „lucus a non lucendo”.~E várrom alatt
11725 9| feje alá vánkosnak; míg a nőnemen levő százezrek abban találták
11726 25| A fű sem akar már benne nőni, s a virágok nem akarnak
11727 28| azt az embert, mint egy nőoroszlán.~Fiának nyugodt, emelt alakja
11728 34| csak fogadásból hordaná, s normális időkben pőrén szokott volna
11729 12| elővillogtatá megsárgult fogait. Nősténye háta mögött állt, s fejét
11730 12| pofával keresztülszökött nőstényén s a nádkötegeken, s vadul
11731 8| konyhában valami nemzeti nóta felett, amit az egyik kicsúfolt;
11732 15| széles tűzhelyre, sarkantyúit nótára veregette össze.~András
11733 3| bútorokkal, miket még fiatal, nőtlen ügyvéd korában szerzett,
11734 31| egészen politikai divattá nőtte ki magát.~A szellemek természetesen
11735 El| dráma annyira össze van nőve a nemzet közéletével, az
11736 1| higgye el, hogy ha már nővé kell lenni, akkor nagyon
11737 1| terribiles miscent aconita novercae”.)~Egyik, a főtérre vivő
11738 33| mondani az okát, miért volt Nro XIV-ben az a hely, ahol
11739 31| mint az újabbkori hazai numizmatikát tanulmányozni valakinek
11740 24| ezúttal a szokottnál is nyájasabban fogadta.~– Kedves barátom!
11741 31| zsinórra fűzte, melyen a nyakában függő medaillont viselte,
11742 34| emlékezzél, ha majd egyszer nyakad a guillotine alá fog kerülni,
11743 12| elsötétül, te kapaszkodjál nyakamba, s én utat vesztek hirtelen.~–
11744 23| mert ez tartja a fejemet a nyakammal össze, ha leoldanám, leesnék.’~
11745 23| valami meleg kezdett el nyakamra csepegni onnan felülről.
11746 33| harcoló királyok mérik egymás nyakának a pallost, inte a törvény
11747 19| megfogja majd az üveget a nyakánál, hozzáüti a csizmája sarkához,
11748 34| Majd én a te derék nőd nyakára ilyen iszákos cimborát engedek
11749 10| néhányat bólintott karcsú nyakával, aztán vizsgálódva emelte
11750 34| fog kerülni, hogy Bárzsing nyakaztat le, mint náladnál derekabb
11751 23| akarsz, miért nem veted le nyakkendődet?’~Erre ő mosolyogva azt
11752 6| állig kötött fehér tászlis nyakkendőkkel, ódivatú frakkokban. Nem
11753 1| halovány. Ön vékony piros nyakkendőt viselt, s úgy tetszett abban
11754 8| huszárdolmány, ugyanaz a feszes nyakörv, ugyanaz a világnézet egészíti
11755 32| tartva fel nyakát katonás nyakörvében. – Az emberek nem szerettek
11756 1| lehúzni; azt a feszes lószőr nyakörvet, mely fejét egyenesre tartja;
11757 23| rajta és a nyakán piros nyakravaló.~Én azt kérdeztem tőle: ,
11758 15| formákat, a magas katonai nyakszorító megszünteti a különbséget
11759 9| valahogy le kellett őt rázni a nyakunkról.~Hanem a parancsnok azt
11760 3| Márton huszár bejött egy nyaláb porcelántányérral, s a hallgatózó
11761 3| Salamonnak, ha a szépségeket nyalábra foga, s úgy oldá meg a kérdést,
11762 34| nő mint csókoland! ~Hogy nyalja gazdája kezét ~A vén eb,
11763 7| ragyogó volt.~Hanem azután úgy nyár vége felé kezdett úgy látszani,
11764 25| úron kívül senki a kerti nyaralóban. Blumné igen jól mulattatá
11765 16| áthűtötték a levegőt, hogy a nyárból egyszerre ősz lett. Hideg,
11766 15| este lett, midőn a füzesi nyárfaerdőhöz és az árvafűzfákhoz elérkeztek.~
11767 35| Biz úgy, öcsém, csak nyargalj, ha én csengetek, mert a
11768 30| azt mondják: vége van a nyárnak, kezdődik az ősz. És azután
11769 10| Milyen kár lesz ezt megölni, nyársra húzni.~– Jó lesz-e ez? –
11770 11| éppen a háromszín lobogó nyelét.~A gyermekek felmásztak
11771 12| lehete tudni, mely föld nyelte el és mikor.~
11772 10| rátalálnak a nyitjára.~Minden nyelvben vannak olyan két, három
11773 21| volt igaz. A világ rossz nyelve megelőzi az embernek a rossz
11774 10| izenet, mert az a hírnök nyelvébe van elrejtve. De hátha ez
11775 18| Ejh! hogy a te rossz nyelvednek ezúttal ne legyen igaza,
11776 17| egy szavamba kerülne, és nyelvem nem tud megmozdulni… Halott
11777 22| kitörni akaró jajkiáltással nyelvén; művészi indulatokat szenvelegni
11778 13| dacos népfaj lakik, szívére, nyelvére nézve idegen. A veszély
11779 15| tanakodik, ráérünk egy rövid nyelvészeti értekezést tartani magunkban,
11780 31| kérem, a szellemek minden nyelvet értenek. Ők tudnak mindent.~–
11781 30| egyforintost, azt négyrét hajtotta, nyelvével a hajtás széleit megnyálazá;
11782 15| fejtegetésével.~Van a magyar nyelvnek egy ismeretes indigénája,
11783 15| szó: a „muszáj”.~Tudják a nyelvtudósok, hogy ez ebből a két szóból
11784 20| kérem alássan. Láttam jól; a nyelvük hegyére veszik a földet,
11785 15| az „muszáj”!~Hiába a nyelvújítók tisztítási hadjárata: e
11786 30| nem lehet az ügyvéd, mert nyelvzárt kap.~– Óh, ne törődjék ön
11787 4| diadalút; egyik dicsőséget nyer belőle, más hivatalokat;
11788 30| szólt Dombay elé téve a nyereményt.~Az anekdota még az előadás
11789 13| lovat Csillagnak híják, a nyergest Vidámnak; el ne cserélje
11790 1| behízelegheti magát, bocsánatot nyerhet; de ha valakit megijesztett,
11791 19| félt, hogy válaszul azt is nyerheti: „A gyűrű viselője első,
11792 1| lépett ki a teremből.~– Min nyerítenek már megint odabenn? – kérdé
11793 24| rejtekhelyét elárulnám, mit nyernék vele? Meglehet, hogy előbb
11794 35| Sohase kérd biz azt, mit nyernél vele. Te sem ismernél rám
11795 6| arcvonásaiban. Szándékom nem nyerte meg tetszését.~– Óh, miért
11796 2| játékából emberi alakot nyertek. – Én, ki mindennemű zsarnokságnak
11797 32| kerestelek, s ott azt a választ nyertem, hogy ti már több hónap
11798 29| megnyerünk.~– No és mit nyertetek? – kérdé az öreg asszonyság,
11799 33| ügye kétségtelenül meg van nyerve. Scripta manent. A beadott
11800 30| ismerte már ez utat; maga nyeste eleget a labirint bokrait;
11801 30| vizslakopó az előszobában nyihogott elé, mintha emlékeznék még
11802 19| míg a nagy dercés láda nyikorgását hallja, s csak akkor nyúlt
11803 6| örülni munkáiban.~Az ajtót nyikorgatja az inas.~– No mi baj? –
11804 17| találta a zajt, megindult; a nyikorgó lépcsőkön hangzanak léptei.
11805 22| Érzette sebző célzások nyilait pályatársai elvetett mondataiban;
11806 19| az ajtó fölött volt egy nyílás, melyen át egy homályos
11807 11| valaki a beleékelt bomba nyílásába tűzte éppen a háromszín
11808 23| előttem, hátával éppen az ágyú nyílásának támaszkodva.~Egy ádáz gondolat
11809 18| ilyenkor a lőrések külső nyílását, a belső kettős keresztvason
11810 18| alkalmat, aminek helyenkénti nyilatkozatait csak az érthette, aki a
11811 32| alá, amik az olvasót azon nyilatkozatra bírják, hogy „Erre a lapra
11812 1| általánosan igen kedvezőleg nyilatkozott az ön tehetségei felől.
11813 34| nyílnak, amilyenek csak nyílhatnak október vége felé. Majd
11814 31| folytatva a munkát azzal a nyílhegyű fegyverrel.~– Aki nem látná,
11815 34| olyan szép őszi kökörcsinek nyílnak, amilyenek csak nyílhatnak
11816 10| megtalálta az irányt, s azzal nyílsebesen repült át a folyamon a távol
11817 10| azt tette, hogy igen nagy nyíltsággal mesélt Bárzsingnak mindenféle
11818 Ut| azt az egyetlen kívánságát nyilvánította a térparancsnok előtt, hogy
11819 19| Vencel adott neki egy darab nyíradékot.~Pusztafi ráírta, hogy ő
11820 12| bundáikról ráfecskendték a nyirkot a parázsra. Kettőt a három
11821 15| teljes egyenruhában, rövidre nyírt hajjal, kis piros sipkával
11822 14| vehette lelkére, hogy ki ne nyissa azt, és be ne bocsássa a
11823 2| Béla anyja maga rájuk nem nyit, ebédelni híva a perlekedőket,
11824 1| Venci ismerős mosolygással nyitja meg előtte a terem ajtaját.~
11825 10| míg csakugyan rátalálnak a nyitjára.~Minden nyelvben vannak
11826 8| szoba számát, ahova be kell nyitnia.~Abban a szobában volt Fertőy.~–
11827 15| tért.)~… Szerencsénkre a Nyitra és Zsitva annyira ki van
11828 8| ügyésznek, s holnap fel fog nyittatni.~– Holnap? De hisz a város
11829 10| ráállni.~A vendéglőben szobát nyittatott magának, s ha kitekintett
11830 12| ereszkedtek a sásliliomok és nymphaeák tövéhez. A kozák csapat
11831 12| Én nem soká állom ki – nyögé társa –, most már érzem
11832 14| jelentve a színlapon, a nyolcadikon már fel kellett lépnie.
11833 14| rabjává lenni érzé magát…~Nyolcadnapra vehette le Judit homlokáról
11834 17| mindent tudó anyagnak! Az óra nyolcat vert, a halottlátogatók
11835 1| kívül, mind belül, amivel nyolcszáztizenhatban elmaradt, folyvást ugyanazt
11836 2| közül egy sem halt meg a nyolcvan éven alul. Bár szegény édesapád
11837 4| földe egyedül mostoha anya. Nyolcvanöt év előtt a földindulás rommá
11838 4| alakból tömörült emberoszlop nyomását egy négyszögölnyi területen,
11839 5| egyebet, mint azt a nehéz nyomást a mellen, amit a víz tömege
11840 1| kesztyűsen tér vissza, semmi nyomát sem találja az arcokon,
11841 Ut| nem akart tovább kontóra nyomatni, az előtt a kényszerűség
11842 Ut| lapot. Mikor aztán már a nyomdai hitelem is teljesen ki volt
11843 6| pedig egyike az ismert nevű nyomdáknak foglalta el.~Ez a ház volt
11844 6| utcában, átellenben a Landerer nyomdával.~– Fel fogom kegyedet keresni.~–
11845 3| Bárzsing úr azzal vélt nyomdokába léphetni bölcs Salamonnak,
11846 24| sorsa bizonyosan erősen nyomhatja a lelkét, s kényszerítendi
11847 19| üvegre való nyolc fontot akar nyomni, nem lehet a világon.”~„
11848 29| borzalmain keresztül keresé nyomodat; el tudnád-e őt hagyni most,
11849 13| Lelkem, áldásom mindenütt nyomodban jár…~A síron túl is hű szeretőd,
11850 23| sohasem hajtottak az igazi nyomon. Szerafin az emberek szeme
11851 11| is, azoknak fényével és nyomorával, azon a helyen, ahol az
11852 14| Melchior sóhajtva nézett nyomorék lábára, mintha szemrehányást
11853 13| elbukottnak beláthatatlan nyomorral teljes élete. Reám e földön
11854 1| összpontosulhatnak, hogy a nyomorúságba némi organizáció hozassék
11855 1| Szégyent, gyalázatot és nyomorúságot? S ha sorsa eléri, egy kivégzett
11856 10| Bárzsing úr ezen az úton nem nyomozhatta tovább a keresett iratot:
11857 23| beszámolni. Egyszer aztán a nyomozott imádó elutazott vagy megházasodott,
11858 22| tovább, tovább!~„Hogy Fertőy nyomozza megsértőjét, azt bizonyosan
11859 4| tömeg, akként kelle nyomrul nyomra engedniök.~A hölgyek pedig
11860 4| nehezülő tömeg, akként kelle nyomrul nyomra engedniök.~A hölgyek
11861 12| megmenekült bajtárs is eltűnik nyomtalan a halálhíradó gyűrűvel együtt.~
11862 29| láthatatlan kéz eltünteté nyomtalanul az apa haragjának bizonyítékát,
11863 10| költeményeit, amik soha nyomtatásban meg nem jelenhettek; itt
11864 20| benyújtmányi ívén világosan ki van nyomtatva, hogy az illető bevallók
11865 15| hadastyán előtt egy csomó üres nyomtatvány állt, miket az egymás után
11866 29| veszélyes és óvatos vadakra; nyomukra talált már, megtalálta a
11867 5| utcáin, még diadalmas zenével nyomul előre. Egy lovas utoléri
11868 2| kiálta az érkező háttal nyomulva be az ajtón s két kis mérges
11869 22| hátterét egy fehér függönyös nyoszolya foglalta el. Az alcovent
11870 8| Kapor uram észrevette a nyüzsgést, s hidegvérrel monda~– Aki
11871 2| rokonok részvéte, vagyon nyugalma, világi állás, még a kényes
11872 32| tenni egy család felzavart nyugalmáról, az ifjú Lávayné könnyeiről?
11873 1| megszólal. Ez Kolbay bácsi, nyugalmazott őrnagy. Magas, szikár vénlegény;
11874 32| megelégedés, a családi nyugalom, a szenvedély, a féltés
11875 5| történik az legjobban.~E keserű nyugalomban egészen megtartá öntudatát,
11876 30| becsültetésből, abból a nyugalomból, ami a világon mindenkinek
11877 32| Meglehet, hogy holnap örök nyugalomra kell letenni öreg csontjaimat,
11878 13| Már most merre a világba?~Nyugatnak, északnak orosz hadak; kelet
11879 34| De jól jártunk volna.~Én nyugodnám ott lenn, ~Te siratnál itt
11880 15| lépve mindig sarkon kell nyugodni, nem a láb elején; a csípőnek
11881 14| stádiumában, hát akkor abban nyugodott meg, hogy azoknak mind sokkal
11882 2| olyankor, mikor foguk jön, nyűgösködni szoktak.~Az öreg asszonyság
11883 7| sírokhoz is, ahol ilyen emberek nyugosznak.~
11884 8| volt az. A sorban állók nyugtalankodni kezdtek: „Házunk, családunk;
11885 24| Itt a bíró, akit meg kell nyugtatni.~Fertőy a „bíró” szónál
11886 17| érez semmit.~– Hagyj nekem nyugtot. Ne törődjél velem. Én holt
11887 31| ház, ahol eddigelé békében nyugvó asztalok eleinte rátett
11888 29| melyet a háziorvos minősége nyújt, hogy régi barátjait meglátogassa,
11889 35| és szeretett, s kezemet nyújtám egy másnak, ki arcát és
11890 3| aziránt felvilágosítást nyújtand azon levelem, melyet párban
11891 1| kisasszony eléje lebben, s kezét nyújtja neki, egy valóban finom,
11892 33| vetve szemedre, hogy azért nyújtod azt, mert más nem fogadta
11893 11| gyümölcsfái a kerítésen át nyújtogatják ki csonka, félig száraz
11894 1| kötött fehér kesztyűjében nyújtogatva az öt ujját, mintha szűk
11895 6| akkor, midőn Bélának kezemet nyújtom, a szegénységet viszem a
11896 2| a divatot.~Mielőtt kezét nyújtotta volna eléje siető barátjának,
11897 30| megyünk és hallgatunk. No hát nyújtsd a kezedet bruder! Ne tartsd
11898 10| tanult; jövedelméhez nem nyúlhatott, azok a holdon is túl voltak; –
11899 11| kérem – húzódozék ez –, ne nyúljon ahhoz a vállamhoz, mert
11900 7| híremhez megtiltom önnek nyúlni. Ez utolsó szavam önhöz
11901 5| híg világában; még a kezek nyúltak egymás után, még az ajkak
11902 5| délceg alak aranyzsinóros, nyusztos díszöltözetében, ezüstmarkolatú
11903 8| vár felé.~A város és az ó fellegvár sáncai közt terül
11904 23| delnők; a prémes kaftánok az ó-nemesek vállain; a feszes ceremónia-mester,
11905 2| látom, sokra vitted, engem obsitoltak mint közlegényt.~– Csakhogy
11906 9| férfi bámulatából magához ocsúdott, a csodálatra méltó nő már
11907 8| vannak különféle nemei a vér odaadásnak, s azoknak nem minden nemét
11908 8| hogy ha kell, vérüket is odaadják annak védelmére.~Hanem hogy
11909 30| nekem való, ma az ingemet is odaadnám, ha kérnék, s nem tudnék
11910 28| pénz kell. Adok azt is. Íme odaajándékozom önnek azt, amit Juditnak
11911 21| mint a kertész, okvetlenül odaájultam volna a karjai közé.~(Valakinek
11912 4| örömriadal úgy hömpölyög odább-odább, amint a sziget felől a
11913 4| tette legelővé, a város odábbment, és újra fölépült. E kis
11914 13| volt.~Felszökött helyéből, odaborult lábaihoz, átölelte, megcsókolta,
11915 28| végigálmodjuk.~Az öreg Lávayné pedig odacsúszott térden, s megfogva két kezével
11916 8| javában, midőn Bárzsing odaérkezett.~Tudta jól, hogy miről foly
11917 1| csupán díszítményül vannak odafestve, nem is azért különböztetik
11918 23| fényes teremből, melyen át odajutottam.~Ugyanazon rejtélyes állványtömkeleg
11919 9| ez az asszonyság?~Lávayné odalépett hozzá közel.~– Ez asszony
11920 15| minden teketória nélkül odalépve Judithoz, azt mondá, hogy
11921 32| már azt hittem, végképp odamarad azon a Pesten. Nagyon megszerethette
11922 6| a többiek után, és mind odamaradtak, egy sem jött vissza.~És
11923 3| már még azt a mirtuszt is odamarkolni?~Judit hideg mosollyal nyúlt
11924 19| pince falán lelték meg. Egy odamázolt tömeg volt; minden csontja
11925 25| meg fogunk győződhetni, ha odamegyünk.~– Igen, igen, oda fogok
11926 25| számára, anélkül, hogy maga odamenne? Hisz az nagyon könnyű.~–
11927 16| asszony és gyermekek mind odanéztek, hogy ki jön, s amint Judit
11928 33| fölidézett.~A szép büszke delnő odaomlott a férfi lábaihoz.~Nem iparkodott
11929 2| utolsó nap aztán az ostobát odarendeltem magamhoz, s azt mondtam
11930 33| fel akarta emelni; csak odarogyott eléje, és azt rebegé: „Taposson
11931 18| azalatt Szerafin hirtelen odasuhant a vasrácsos ablakhoz.~A
11932 15| Kolbay rideg tekintetét odaszegzé a még piros sebhelyre, közelebb
11933 23| álmodni.~Nem kellett vezető, odataláltam magamban.~Nagy harangok
11934 3| vehetett ki belőle, pedig úgy odatapadt a kulcslyukhoz, hogy észre
11935 13| elfeledkezék magáról, s odatekinte. Bárzsing egyszerre ráismert.~–
11936 18| között.~Szerafin futólag odatekintett; valóban egy kidugott ujj
11937 30| szögletben sikoltás hallik, s az odatekintők rémülve látják, hogy Szerafin
11938 1| kivétel nélkül sikerült odaterrorizálni, hogy a védegyleti vigalomban
11939 20| rőzsekötegeket lehajigálni.~Kolbay odatopogott a szekérhez, s belekapaszkodott
11940 7| ajtó előtt várt, s azután odaült mellé.~– Tudod, hová! –
11941 14| mert komáromiasan beszél; odavaló.~– No annak még jobban örülök.
11942 Ut| tisztelt hazafiak, hogy odavész az öt forint, ha én ott
11943 29| nem várt válasz után. Béla odaveté eléje az asztalra az okiratot,
11944 5| két, egymáshoz tapadó főt odavette az ölébe, lesimítá homlokaikról
11945 16| emlékezem. Vigyen oda.~András odavitte a nőt, s le hagyta szállni
11946 11| szónak.~Így élte végig az ódivat embere az új korszak divatjait
11947 6| fehér tászlis nyakkendőkkel, ódivatú frakkokban. Nem egy falusi
11948 34| Szép az élet. Hát vezess az odúdba, hol van.~Béla karjára ölelte
11949 29| csakhogy azok félrevonultak odúikba, otthon ülnek, nagyon válogatják
11950 33| őket, kicsalta a rókákat odúikból, hogy belevesszenek saját
11951 15| merő fordultával előjött odújából, s helyet foglalt, nem azért,
11952 9| békés asszonyember vagyok; odúmból soha senki sem lát kimozdulni.
11953 12| fa csonka törzse; kormos öble mint egy gyászhamvveder,
11954 12| fog hajtani az égett fa öbléből, futó folyondárját messze
11955 13| Bering úttól az Aranyszarv öbléig rettegéssel és irtózattal
11956 19| fekete üvegű ürömlélre s egy öblös hasú arrakra esett. Volt
11957 15| beszélve, tele szájal, és ökle bötykével törülve meg a
11958 29| kézírása. Ugyanazok az egymást öklelő betűk, oppozicionális szarvaikkal,
11959 22| zajongva. Béla összeszorítá öklét, s eléjük akart menni, valószínűleg
11960 21| termettek rajta, mint az öklöm. Ostoba beszéd.~– Teringettét! –
11961 8| errefelé, amaz meg odább megy, ököllel fenyegetve az öreget vissza-visszafordultában.~
11962 19| szegletében voltak olyan kis ökölnyi lyukacskák, amik nem éppen
11963 13| hord kezében, s nemcsak öl, hanem üt! Mert nem a kardcsapás,
11964 3| levélből kitekintsen, s egy öldöklő pillantást vessen Bárzsingra.
11965 11| borítja azt, akit magához ölel, mert hízeleg önnek, ha
11966 13| sóhajta Béla, s kebléhez ölelé a drága nőt, kinek szerelme
11967 5| hallotta már szavát; az őrült ölelés őt is vesztébe ragadta.~
11968 16| hogy a viszontlátás forró ölelése helyett a kétség tépő karjai
11969 28| gyermeke bölcsőjétől, felesége ölelésétől, el az oltár elől, ha imádkozik;
11970 5| egy végső halálos csókkal, öleléssel képtelenné tette azt a mozdulásra,
11971 13| megszorítva neje kezét.~– És most ölelj meg, csókolj meg.~Béla hátrahajolt,
11972 34| a feleségem…” Jer, hadd öleljelek meg.~Béla egy szóval sem
11973 11| vihar zúg; ég és tenger ölelkezik, mesék óriás szörnyei verik
11974 23| felém fordult, és meg akart ölelni.~Én irtózva távoztam előle,
11975 23| nevetett; olyan nehéz volt ölemben tartanom.~És én hiába könyörögtem
11976 13| semmi: én vigyázok rád, én öllek meg.”~A kozák csapat és
11977 34| mindnyájunknak azt, amit vétettünk őellene; és onnan senki bosszút
11978 35| szembehunyás alatt; de ne ölne meg szemrehányó tekintetével,
11979 18| lábaik alatt hajladozik, egy ölnyivel alább tömör boltozat következik,
11980 1| mosolygást, s komoly arcot ölt; oly rögtöni átmenettel,
11981 23| fenyegetőbb alakot kezdtek ölteni. Holmi deficitek, miknek
11982 1| Lávay.~Szerafin erre karjába ölti kezét.~– Menjünk innen,
11983 35| visel. Sohasem tűrte azt öltönybélésnek, hanem ha selyemhez juthatott,
11984 12| Meztelen kardját elrejté öltönye alá, hogy ne csillogjon
11985 2| sokaság érkezett rajta; úti öltönyeikben izzadó férfiak, asszonyok,
11986 6| rövid. Azután előkeresi öltönyeit, mik estére szükségesek,
11987 2| s bár nem illik bizonyos öltönyrészekről beszélnünk, de azt a jó
11988 6| magáról palástot, fényes öltönyt, s szétszórt hajakkal rohanni
11989 35| szürke, zilált hajú, kopott öltönyű alak és egy asszony, ki
11990 29| mellett dolgozva színpadi öltözékén, hallgatta ezt a beszédet,
11991 35| percig tessék várni, míg öltözékét rendbe szedi. Addig tessék
11992 15| látszott; ami nagy művészet. Az öltözet sokat tesz, de nem mindent.
11993 2| vezérlete alatt, ünnepi öltözetekben, a dobogóhíd gyalogáróján
11994 13| kocsisjelmezt; a fényes díszes öltözetet Judit elzárta a kocsiszekrénybe;
11995 22| Judit már rég itt van és öltözik.~Valami kertészlegény bokrétát
11996 35| mintha útra vagy falura öltöznék, ahol az ember csak magának
11997 15| észrevétlen bejöhet.~– Át akarnék öltözni, mert csurom víz vagyok –
11998 22| midőn utolszor nyílt az öltöző ajtaja, s egy női alak lépett
11999 22| Judit reszketve támaszkodott öltözőasztalához.~„Én siettem Fertőyt megelőzni,
12000 23| akkor egy skarlátvörösbe öltözött férfi lépett oda mellém,
12001 11| hirtelen alácsap, mint az ölyv a martalékra, föld rendül,
12002 30| egy pohár bort!”~A herceg ömledezéseit a cigányok jellemrajzai
12003 2| fogom, de elébb vagyoni önállást kell magamnak biztosítanom.~–
12004 15| untalan nyilatkozni kell azon önállóságnak, merészségnek, mi a férfiak
12005 10| minden motyóját legnagyobb önbizalommal bocsátá közvizsgálatra;
12006 33| volt, de én imádtam önt. Önből más asszony férje lett,
12007 1| mindamellett is, hogy ahol önérdeke kívánja, jónak véli konzervatívnak
12008 24| tartani, mint én fogom az önét.~– Óh, az természetes. De
12009 16| barátság, jellem, bátorság és önfeláldozás, emberek közt oly ritka
12010 8| tiszteknek odáig vinni az önfeláldozást, hogy a legénységgel együtt
12011 30| nem tehet arról.~Ő igazán önfeláldozó imádó; ő csak dicsvágyból
12012 17| fájdalom adta őrültségben, mely öngyilkossá teszen még van valami emberi,
12013 33| mint egy hajadon.~Bélának önkéntelen eszébe jutott, hogy valaha
12014 31| asztalka mozgása egészen önkéntes volna, minden emberi indítóerőtől
12015 8| felajánlkozván egy esztendőre önkéntesnek ide a várba; én azt a várat
12016 2| jobb felére talált, szülői önkény s politikai meghasonlás
12017 6| elfogadni a helyzetet, melyet önmaga kívánt. Megkezdeni az új
12018 21| meghajtotta magát, s nagy önmegadással felelte:~– Ha nagyságod
12019 2| cselekvém azt a rettenetes önmegtagadást, hogy én könyörögtem Therszitésznek,
12020 21| igazítgatta ki, s Béla bírt annyi önmérséklettel, hogy nem világosította
12021 28| akart, mint annyian, akik önnél jobban terhelve voltak,
12022 24| ellenségeskedésben élni. Én most önöket végveszélybe dönthetném,
12023 24| barátságomnak az ára, s az önökre nézve sokat ér, az örökösödési
12024 1| meggyőződéssel azt mondá önrül neje előtt: „Ott fogja végezni,
12025 1| bajusszal ajkaikon, büszke öntelt kedéllyel hamvas arcukon,
12026 30| sikerült a veranda alatt nyakon önteni a rebellis égi tüneményt,
12027 21| fejét takarva el. Mintha öntestével akarná megvédni.~A kívülről
12028 21| készséggel.~Egyszer, mikor az öntöző napszámosok jó tova mentek,
12029 20| hetvenhét ősapjának vére öntözött, aki mind katona volt, és
12030 14| szájából meg a szeme közé ne öntse a vizet. – Ej, de meg is
12031 17| lakálytalan és rideg; melynek van öntudata, eszmélete, akarata, vágya
12032 29| fiatalember, aki fiatalsága öntudatában megnyugszik abban, hogy
12033 1| bálkirálynői rangot tudva és öntudatlanul viselte.~Ilyenformán a két
12034 33| semmit azért, hogy majd öntudatod jutalmaz, a világ becsülni
12035 5| idegeit megszállta amaz öntudaton kívüli erőszak, minő a kínos
12036 33| a sápadt vonásokon az az öntudatos mosoly, mely a színtelen
12037 21| Szépségéről ő maga is teljes öntudattal bírt, s azt úgy ápolta,
12038 17| fekete szemeivel.~Nem az élet öntudó tekintése volt az, hanem
12039 1| kapacitálhatja afelől, hogy ne féljen öntül. Az ön ügye teljesen el
12040 22| kérdé Judit, s minden önuralkodása dacára elkezdett minden
12041 28| iparkodott visszanyerni szokott önuralmát, s egész udvariassággal
12042 23| le neje naplóját.~Fásult önzése mellett babonás volt; sok
12043 32| miután „egy gazdag ember” önzésének skrupulusait elhallgatá (
12044 34| teleszítta magát vérrel, önzéssel vádolta a méhet, aki az
12045 34| engemet az istenek; hogy az ördögbe ne szeretnének?”~Pusztafi
12046 20| tartozom vele a bennem levő ördögnek; annak emberhús kell ma.
12047 28| öregasszonyt. – Mikor az öreganyák úgy szeretik azokat a kicsi
12048 6| helyekre; játszik dajkákat, öregasszonyokat, tréfás fecsegőket, mik
12049 4| áll egy vén, százévesnél öregebb, terepély fűzfa, az alatt
12050 32| asszonyokból, férfiakból öregek, az öregekből „csendes emberek” lettek,
12051 30| legmélységesebb fenekére kívánta annak öregét, apraját; és senkit sem
12052 32| Szerafin ismét leült szembe az öreggel, mint aki elhatározta, hogy
12053 20| engem vassra verretni, öregh emberrth! Kóstolja meg ő,
12054 11| Róbert mondhatta volna az öregnek: „Hiszen jól tudom én ez
12055 20| intézményeket. – Nyilván az öregre célzott e váddal.~– De nem! –
12056 11| bevezetéssel Szerafin a feszes öregúrhoz, közelebb simulva hozzá.~–
12057 1| amiért ki is kapott az öregúrtól.~– Mikor minden ember nevet,
12058 21| bolond lapja karikatúrában örökít, hanem éppen a szabadelvű
12059 9| azt a históriai mondást örökíté, hogy ezeknek a hűsége megdönthetetlen.~–
12060 34| Hisz azokat a kínos álmokat örökíteni kellett.~És azután az álmoknak
12061 18| az uraságnak a nevét sem örökítette a história.~Fertőy igen
12062 35| ezentúl a szégyen pírja örökkétartó lesz arcomon; le nem törli
12063 17| maradt, a halál fehér színe örökkévalónak látszott az arcon, akkor
12064 6| hogy a holnapi nap már az örökkévalóság napja. A fenyegető végintézet
12065 5| azt összezúzta.~Néhány, az örökkévalósághoz számított perc múlva, több
12066 31| másikon édesanyjáéval.~– „Öröködbe uram pogányok jöttek” –
12067 23| Szerafin anyja halála után örökölt ugyan szép vagyont, melyet
12068 8| uramnak nagy kedve volt örökösen participiumokat használni.~–
12069 24| hagyományosok és a természetes örökösök által.~Fertőy mosolygott
12070 3| Boldizsárt helyezem be általános örökösül, s említett Judit leányomat
12071 10| amidőn unokahúga, Judit öröksége után akarta kinyújtani kezét.~
12072 Ut| a regényt. Volt egy kis örökségem a szüleim után, az egy Magyar
12073 Ut| feküdt. A házat eladtam, az örökségemet ráköltöttem a lapra, folyvást
12074 23| vagy pedig a Hargitay-féle örökséget kellene valahára birtokba
12075 32| elhanyagolja. Nejének van egy örökségi pere ugyanazon Fertőy ellen;
|