120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
12076 11| májusfákat, bevégzett építés örömcégéréül; ezúttal a bevégzett rombolás
12077 6| hangjai, remegése és kitörő örömei.~Az utcákon hullámzó tömegek
12078 2| az ő Bélája.~Az is nagy örömére vált, mikor látta, mennyire
12079 32| nőül venni, s azért a múló örömért, hogy kegyed szép mosolygásában
12080 31| elvette tőle, s a viszontlátás örömétől elragadtatva ölelte összevissza
12081 11| ezúttal a bevégzett rombolás örömjelei voltak azok; zászlók, virágok
12082 13| Mindennek, ami téged ér, örömnek, bánatnak, jó és balszerencsének,
12083 30| nekem lenne legnagyobb örömöm, ha Fertőyt baj nem érné.
12084 17| minden idegét.~A halottak örömöt is éreznek.~– Az istenért,
12085 13| velem fogsz jőni? – szólt az örömre gerjedten.~– Veled mindenüvé.~–
12086 4| tetejéig és a háztetőkig; s az örömriadal úgy hömpölyög odább-odább,
12087 16| mezőn.~Judit megállt, s örömtelt, reszkető hangon monda egyszerű
12088 28| idebenn boldog nők kacagtak örömükben, föld feletti szerelmükben.
12089 33| tette; mi asszonyok vagyunk, örömünkben még kibeszéltük volna; azok
12090 34| egész országban! Hazatérők örömünnepe. Nő, gyermek, testvérek,
12091 4| díszhintó a hídra ért, az örömujjongó tömeg egy perc alatt elfoglalta
12092 14| éri. Melchior agyán egy örömvillám cikázott keresztül.~– Bélának
12093 6| kitalálni, hogy mi az. Nem örömzaj, nem tisztelgés, nem harag,
12094 4| egész veszélyt, csupán az örömzajt hallották belőle, az érkező
12095 2| számára; mert hiszen csak őérte készül az mind.~Béla is
12096 34| volna neki parancsolni: most örülj, most vigadj, most légy
12097 23| magára vállalta azt.~Én úgy örültem neki, hogy nem engem bántanak,
12098 16| megmutatta: aminek csak örültünk, abból mind siralom lett.~
12099 33| Hogyan? – szólt nagyot örülve a kis sánta ember. – Te
12100 1| összetalálkozik, sejtelmes örvendéssel mondja neki: „Te Lina (ő
12101 20| valóban meg volt lepetve, de örvendetesen meglepetve.~– Ah! Ez nagyon
12102 29| elfelejteni, ha semmi más választó örvény nem volna kettőjök között,
12103 33| nyújtani, hogy kiragadjam az örvényből, melybe magával együtt fogja
12104 12| egyikébe azon feneketlen örvényeknek lépett, mik a mocsárok hínárjában
12105 30| nem látja maga előtt az örvényt, és bele fog hullani.~–
12106 30| egy okos szót válthatni. Összeakasztott Fertőyvel, hogy ki issza
12107 19| szögletekben felhalmozva most is, összeaprított, tépett és gyűrt papírrakás
12108 16| átkelés a Vágon amikor egészen összeázott, rá a nyugtalan, izgalmas
12109 29| megvolna, felém se jönnétek; összebeszéltetek, szeretnétek a szememet
12110 30| körül ültetett hibikfák összeborultak már, s a vadszőlő elszabadult
12111 8| volna.~Néha önkénytelenül összeborzad, s mintha fáznék, összehúzza
12112 32| Róbertről – szólt Szerafin összeborzadva.~– Nem beszélek húgom. Csupán
12113 5| hallása nem melegít, hanem összeborzaszt.~És senki sem jő onnan,
12114 31| nevetett Blumné, tenyereit összecsapva. – Béla társalkodik szeráfokkal
12115 5| lesimítá homlokaikról az összecsapzott hajfürtöket; a leány fején
12116 32| szomszédok, utcán járók összecsődülnek rá, mikor kegyed ki fog
12117 33| asztalkára lerakta, a többit összecsomagolá, s másik asztalra tette.~–
12118 9| beavathatta; de sok lisztet összecsomósított azalatt!~„Bizony, édes kincsem,
12119 Ut| is elfogták, állítólagos összeesküvés miatt. Erre a többi pártoló
12120 32| két ilyen öreg, mint mi, összefog, ki állhat nekünk ellent?
12121 9| városba, az asszonyokat összefogják, s előre küldik a várfalnak,
12122 Ut| foltokra szaggatva, újra összefoltozva a Politikai divatok.~A hírlapom
12123 7| abból egy indát letört, összefonta koszorúnak, az arckép körül
12124 2| íróasztalának támaszkodott, karjait összefonva. Pusztafi feleletet várt
12125 22| Judit most értette a mese összefüggését.~– Igen, a gyűrűt meghozták,
12126 28| bizonyíthatná be, aki az összefüggést érti, de az hallgatni fog;
12127 1| szavakra, amiknek semmi összefüggésük sem volt a beszélgetés előbbi
12128 23| hogy az írott és meglevő összegek közötti viszony nem „rím”,
12129 1| ügy; az áldozatot a nemzet összegének kell hozni, a magánvagyon
12130 18| vasrácsos ablakhoz.~A pénzjegyet összegöngyölítve kezében tartá, hogy majd
12131 Ut| a lap megszűnjék: mennyi összegre van szükséged, hogy azt
12132 6| azután széttépi az egészet, összegyűri markában, s a kemence mögé
12133 33| azzal a két sor írással összehajtogatá, megcsókolta, és eltevé
12134 10| Melchior kivett tárcájából egy összehajtogatott tízpengőst, s átadta neki.~
12135 9| előttemezik.~Azután csendesen összehajtogatta az írást, eltette keblébe
12136 29| talán erényünk ez!~Béla összeharapta ajkait, s duzzogott nejére
12137 32| ön szerepéből. A véletlen összehozta önt egy emberrel, kihez
12138 5| másik eltorzult arccal, összehúzott szemekkel vonaglott, tehetetlen
12139 8| összeborzad, s mintha fáznék, összehúzza magán szélben repkedő köpönyegét;
12140 1| ügyetlen alakot mutatna a jól összeismerkedett társaság közepett, ha Szerafin
12141 9| Táncvigalmak helyett egészen más összejövetelekről volt szokás beszélni, s
12142 11| hogy addig nem egyezik összekelésünkbe, míg neki egy olyan napernyőt
12143 2| szellemtől, mely önnel rokon, összeköttetésbe lépjen egyikével azon állatoknak,
12144 30| balsors fogja kegyedet ez összeköttetésben érni, amelyből azután nincs
12145 25| nekem nincsenek előkelő összeköttetéseim, nekem még csak fiam sincs,
12146 20| élettörténetét, családi összeköttetéseit, jellemét; mindent a legjobb
12147 23| termeket tartott, magas összeköttetések előkelő köröket vontak össze
12148 21| hiszen van nekem annyi összeköttetésem, hogy önnek sorsán akkor
12149 7| megtilták önnek szüléi családi összeköttetésre lépni egy férfival, kinek
12150 3| emberekkel vége van minden összeköttetésünknek. Hogy mi is becsültük Lávayt,
12151 3| ami Pusztafi névvel van összekötve.~Ezt az elébb hallottak
12152 17| egymáshoz fűzve, lassan összekulcsolá ujjait, mint akik imádkoznak.~
12153 15| kegyelmedet – szólt Judit kezeit összekulcsolva a halász előtt –, nekem
12154 18| A két nő ennél a szónál összenézett, s most már Blumné nem mondta
12155 1| ön mozgat, az ő házuknak összeomlását okozza.~– Ejh. Nem értenek
12156 12| lappanghat még abban!~Azután újra összerakta a szétbontott nádkévéket
12157 6| lenni.~Pusztafi kegyetlenül összeráncolta szemöldeit. Mondta magában:
12158 33| az okirat hamis.~Fertőy összerázkódik ülőhelyén, míg Bárzsing
12159 15| hamisítani!~Egész teste összerázkódott ennél a gondolatnál. E hamisítás
12160 8| a lovak előtt.~Az utazó összerezzenve fordul meg ülésében, s arca,
12161 11| ágyúdörej, árboctörés, gályák összeroppanása, elmerülő hajók lakosságának
12162 23| hogy vigyem haza. Százszor összeroskadtam a teher alatt, míg hazáig
12163 2| szívességet. Tudja, hogy én az összes költeményeimet szándékozom
12164 20| gúnyolják, hogy dicsérik, és összesen milyen semminek veszik az
12165 19| fel voltak dúlva, a sáncok összeszaggatva; ezer ölnyire az egész környék
12166 28| rosszat, amit kósza hírekből összeszedett; hanem azért hallgassa meg
12167 13| engedelmeskedjél! – kiálta összeszedve tekintélyét az aranyzsinóros
12168 25| gorombáskodnék velem, s én jól összeszidnám.~– Tehát az kellene, hogy
12169 22| Béláddal szerencsétlenül összeszólalkozva, általa oly módon sértetett
12170 12| szabad hallatszani.~Pusztafi összeszorított ajakkal, az undor és irtózat
12171 19| Meglesz.~Vencel ezalatt összetakarította a papírszemetet, s kiseperte
12172 4| azután Márton huszárral összetalálkozva, e kellemes társaságban
12173 9| tanácslom, hogy az anyjával összetalálkozzék, mert ha az megtudja, hogy
12174 22| Juditnak.~A nő két kezét összetartva, tenyerébe fekteté a kis
12175 29| kaphatta az írást, azt hirtelen összetépi, elnyeli vagy tűzbe hányja,
12176 3| nem kellett volna levelét összetépned – feddé őt anyja.~– Nem
12177 12| Pusztafi arca.~A harc viszálya összeterelte őket; mikor már vége volt
12178 30| mely kettőjük között áll.~Összetette kezeit, fölnézett Bélára,
12179 5| ellenkezett vele; csendesen összetevé mellén kezeit, és szemeit
12180 15| ez ebből a két szóból van összetéve: „muss sein”.~Nemcsak a
12181 6| közönség, mint hogy a délig összetódult néptömeg nemzeti zászlókkal
12182 2| hisz a rohanó néptömeg összetöri ott az asszonyokat.~– Afelől
12183 13| valaha.~…A Hit s a Remény összetörnek, meghalnak, de a Szerelem
12184 24| a borítékon nem szükség összetörni, hanem ollóval szépen felmetszeni.
12185 18| jutalmul; a személyleírás is összevágó, a három tanú kész akármikor
12186 9| divat volt akkor. Két ember összeveszett valamin; egymást rögtön
12187 34| mikor beszélek, s ha velem összevesztek, epelázt kapnak utána. Azok
12188 5| fájdalomra önkénytelenül összevonaglott a test, egy erőszakos rándulással
12189 21| ami még efelett lesújt, összezúz, az a gondolat, hogy van
12190 5| esett; akit ott talált, azt összezúzta.~Néhány, az örökkévalósághoz
12191 1| részvétek törekvései egyedül oda összpontosulhatnak, hogy a nyomorúságba némi
12192 17| még, nem is gondolat tán: ösztön, érzelem, megdicsőülés;
12193 13| vakmerőség között; lelkem ösztöne vezetett, és fejem fölött
12194 2| áhítattal Pusztafi.~Mint ösztönünk súgja, az égiek nem értik
12195 2| akkor engem valaki arra ösztönzött volna, hogy ne hallgassak
12196 3| melyre aztán kívül mind az öten felírták, hogy ez a boríték
12197 34| a világból a másikat. Ha öten-hatan rohannak rám, mint a csahos
12198 30| Áll. Teneked ez a bizarr ötleted jött most: az én Fertőy
12199 30| nyílt meg lelkületében, ötletei elmésségtől szikráztak,
12200 32| enyelgő? Hagyja játszani ötleteit, mint otthon kisleány korában?
12201 9| kifogyhatatlan volt az elmés ötletekből. Az igaz, hogy ha a főzésben
12202 10| vámos nevetett az elmés ötleten.~– Le lehet ennek a tetejét
12203 2| beszélnünk, de azt a jó ötletét csakugyan örökre kár volna
12204 30| jöttél e percben erre az ötletre.~A herceg kétkedve tekinte
12205 29| Hozzátehetted volna még: és ötödik nap te mégy oda hozzá, és
12206 22| ez jó nap volt.~– Maradt ötszáz forint „purum”.~– Ez kasszadarab
12207 15| gömbölyű hölgyidom s az ötszegletű férfinyak között; egy kis
12208 21| házasság ellen, hogy a bárónő ötvenhárom, a herceg pedig harminchárom
12209 4| alapjaira új város épült. Ötvenkét év előtt az árvíz pusztította
12210 8| két pisztoly van dugva az övébe.~Nem messze ide van Lávayné
12211 23| pénztárakat, amik nem az övéi; meg holmi vasúttársaságokról,
12212 17| ezek azzal, hiszen nem az övék! Nem nekik fáj.~– De az
12213 6| elválhatlanná tették sorsomat az övétől. Neki szüksége lesz valakire,
12214 15| besegíté Juditot, azután övig gázolva a vízben, betaszítá
12215 12| sem fogja megtudni, hogy özveggyé lett. Évekig fogja hordani
12216 10| menyasszonyból egy nap alatt özvegyasszonyt csinált, újra férjhez adta. –
12217 El| vissza.~Tudakoljátok az özvegyek könnyeit, miért hullanak,
12218 12| van nőm, és holnap lesz özvegyem, így van az megírva a csillagokban.
12219 25| hallja, minő híre van fia özvegyének a világ előtt. Az almák,
12220 32| azóta nyolc év lefolyt. Az özvegyruha nagy alázatosság jelmeze;
12221 Ut| nem tudom; mert énnekem őfelsége legmagasabb kegyével elengedte
12222 3| előtt?”~– Semmit.~– De ha őfensége szólítja meg kegyedet, akkor
12223 6| az a szellemdús női arc: ógörög hajdíszével: madame Roland.
12224 22| látni őt most! és mégis úgy óhajtaná azt.~Látni őt, általa látatlanul,
12225 6| pillanatában valódi gyönyört; hanem óhajtanám előbb tudni, számot vetett-e
12226 24| Nagyon örülök rajta, hogy óhajtásaink ekként találkoznak. Magam
12227 Ut| Megadták-e Bécsből e kegyes óhajtására az engedélyt az én mélyen
12228 18| adja tudtul álmában. (Ez óhajtását később megbánhatta nagyon.)~
12229 Ut| szószék és a sajtó.~Régi óhajtásom volt olyan nagyobb regényt
12230 29| melyben önnel beszélni óhajték, csupán üzleti természetű.
12231 30| nap, ahányszor ügyfeleim óhajtják, pedig nem haragszom az
12232 25| rendetlenek.)~– Köszönöm, óhajtok is leülni, pedig nem vagyok
12233 30| kifelé.~– Ön megdöbbent.~– Óhajtom, hogy megdöbbenjen. Egykor
12234 18| pillanatai, amikben szíve szerint óhajtotta, hogy bár halhatna meg szívszakadásban,
12235 31| moving szellemétől, akik óhajtottak egy kézvonást, egy leírt
12236 29| tud borulni; az ember úgy óhajtozik egy kis zivatar után.~Mert
12237 5| hódolatát az oly forrón óhajtva várt vendég színe előtt
12238 14| kell történni?~– Valakinek őhelyette kell magát beíratni a várőrség
12239 21| hogyan kell dinnyét ananászba ojtani?~Béla e szóra nem felelt
12240 21| metéli a fattyúhajtásokat, s ojtogatja az egzotikus virágokat nagy
12241 El| meg a családi szakadások okait – közélet viszályaira fognak
12242 2| nem volt!” El is eblábolt őkelme, alig találta ijedtében
12243 22| hívják őket név szerint? Mi okért tapsolnak? Mi joguk van
12244 23| ottveszett, a megmentett okiratok között semmi nyomára sem
12245 34| bélyeget ragasztani pörös okiratokra valamelyik prókátornál?
12246 29| Pedig nem azt nézte az okiraton, hanem a merített papír
12247 29| a rejtélyesen megkerült okiratról; ha megvolna, felém se jönnétek;
12248 24| írta, hogy ő az ajánlott oklevél-reprodukcióba semmi szín alatt bele nem
12249 8| kipkapkodva előkeresni igazoló okleveleit. Mondta, hogy eresszék gyorsan
12250 15| magára a szobában.~Tehát oklevelet fog hamisítani!~Egész teste
12251 2| letette, s praeclarumos oklevelét a megyeházánál ünnepélyesen
12252 33| lehet ezen többé. A válópör okmányai elégtek, s újra kezdeni
12253 32| S ha azt tudom, hogy mi okod volt hozzámenni, akkor azt
12254 24| egyezkedés Judittal, bizonyos okok miatt, végképp dugába dűlt.
12255 30| cselédemre ismerni, ki politikai okokból öltött livrét? Én szeretném
12256 9| valahonnan a vidékről, bizonyos okoknál fogva, jónak látták idebenn
12257 8| Azt kérdezte tőlem, mi okon szólok bele a város dolgába,
12258 20| derék, lojális férfit.~– Ókonzervatív lojális? – tréfálózék az
12259 23| végén alabárdosok álltak ókori páncélöltözetben; nem mehettem
12260 11| bolondokat mondjon, mikor okosat akar mondani, s tettesse
12261 5| mellen, amit a víz tömege okoz.~S eközben úgy érzé, mintha
12262 22| megbosszulja magát azon, aki okozá!~
12263 Ut| maradt csendháborítás által okozott károk megtérítésére.~Hát
12264 21| Szerafinnek ez az öröm úgy fájt; ő okozta azt, de nem akarta látni.~–
12265 8| tartsa, hogy botránykozást ne okozzon vele.~Ilyen időben azt is
12266 33| Nem fogja azt Szerafin oktalan megbántásnak venni?~– Oh,
12267 30| lát; üzletét viszi, tanul, oktat, tapasztal, világi állásáért
12268 34| amilyenek csak nyílhatnak október vége felé. Majd egyszer,
12269 34| az már.~ ~Egy hideg októberi reggelen Béla sietve jött
12270 9| Bizony azoknak nagyon erős okuk volt a négy víz közül el
12271 10| nézve baj; az iratból nem okul senki, mert a megoldó szót
12272 31| azokban nem volt egyéb egy okuláriomnál és egy gyűszűnél.~Ezalatt
12273 19| felemeled, annak az aljára veres olajfestékkel van festve egy karika. Ott
12274 21| mért nincsen szaga? Én Olaszországban illatosakat találtam.~–
12275 3| szépségeket nyalábra foga, s úgy oldá meg a kérdést, hogy a legszebb
12276 16| sokszor az útba eső mohos fák oldalához támaszkodni, hogy megpihenjen.
12277 25| újra alakítani, csak az oldalain teng minden tavasszal kihajtó
12278 23| leterítve; végre egy szűk oldalajtóhoz jutottam el, azon benyitottam,
12279 16| jutottak el. A völgy két oldalát meredek hegyek állják el,
12280 21| mikor szeretett nejétől egy oldaldöfést kapott, azt rendesen nem
12281 16| pocsolyából kigázolt a partos oldalig.~Ott kérte Judit, hogy tegye
12282 16| eső tőkétől félve kezdtek oldalogni.~– Ugyebár, az kutyaugatás?~–
12283 12| sertéit, sunda pofával várta oldalogva megtámadóját, s felső ínyéből
12284 13| találkozott, szemközt és az oldalutakon jött felé, arra, amerre
12285 1| magasztalást saját ügyfelétől s az oldalvágásokat az ellenfél számára.~Ahogy
12286 29| mutassam meg.~Azzal elővonta oldalzsebéből az okiratot, s odanyújtá
12287 30| tudja, hogy nagyobb művész Ole-Bullnál. Csak úgy félszemmel kacsint
12288 25| Judit húgom kedvéért Juno olimpuszi meséje Mars fiával ismétlődhetett
12289 25| lábaim oly nehezek, mint az ólom.~– Tehát miben lehetek szolgálatjára?~–
12290 23| ott dolgozik az uralhegyi ólombányákban.~Én útra keltem, és utaztam
12291 3| íróasztalon mogorva vén ólomkalamáris, belemártott írótollakkal,
12292 22| érted, mint féltelek, mint oltalmazlak! Mennyire erős vagyok, mennyire
12293 8| vár laktetőin volt, azokat oltalmazta.~A vártetőről borzasztó
12294 8| erre.~– A megyeházát sokáig oltalmazták, de végre mégsem bírták
12295 6| védje, ki, ha rászorul, oltalmazza, és ha veszni indul, megszabadítsa.
12296 15| percben vette észre, hogy az oltalomlevél németül van írva, s az évszámot
12297 15| akkor Béla nem veheti az oltalomlevélnek hasznát, ha pedig huszonnégyet
12298 22| óta Judit nem tartá elég oltalomnak Bélára nézve az oly küzdelmesen
12299 8| kíváncsian Fertőy.~– Óh…~– Oltásra természetesen a nagy viharban
12300 7| meggyújtottál, azt én nem olthatom el.”~ ~Hiszitek, hogy
12301 21| egymást; ön menjen azáleákat oltogatni, s szolgáljon az uraságoknak
12302 19| ami történt.~– Miért nem oltotta ön el a tüzet? – kérdé a
12303 12| három őrtűz közül már ki is oltottak így szépen.~Emberi léptek
12304 31| Hiszen én tudom, hogy mit oltottam a fába! Az nem teremhet
12305 El| ebben edződik acéllá vagy olvad salakká; ennek saját kultusza
12306 8| haragvörös lett e sorok olvasásakor; ő még mindig remélte, hogy
12307 2| helyett, hogy azt messziről olvashassa minden ember.~– Hozta isten! –
12308 20| az a kívánsága volt, hogy olvashasson, adjanak neki könyveket;
12309 20| beszélhet a feleségével, vagy olvashat könyveket, vagy hogy éppen
12310 32| panaszkodni, pedig a homlokáról olvashatom, hogy szüntelenül efelől
12311 29| hatást tanulmányozza, amit az olvasmány az ifjú arcvonásaira gyakorol.~
12312 1| kiosztattak, betanultattak, az olvasó-, igazító-, emlék-, díszlet-,
12313 13| tovább élnem. Midőn soraimat olvasod, én már azzá lettem, amivé
12314 Ut| szenzációt idézett elő az olvasóközönség táborában.~Két nap múlva
12315 25| felől.~– De az újságokat olvasom, s azok dicsérik.~– Remélem,
12316 Ut| Valószínűleg föltűnik az olvasónak az a sok hézag, ami e regény
12317 32| régiókba száll alá, amik az olvasót azon nyilatkozatra bírják,
12318 33| címzett levelet elébb te olvass el, s aztán, ha nem akarod,
12319 10| valakinek a gondolatában is olvassanak.~Bárzsing utánanézett az
12320 33| kézvonását ismerém fel.~– Nem olvastad? – kérdé Béla.~– Tudod,
12321 34| borravalót adtam neki; és én úgy olvastam a regényekben, hogy az emberek
12322 9| csendesen ülve rokkája mellett, olvasva ájtatos könyvét, kertében
12323 31| politikai és vallásos eszméket olvasztott össze.~Ilyen hírhedett szellemidéző
12324 4| mondta, hogy már ezután olyanhoz akar szokni.~Lávay szemei
12325 9| helyen, mint kell lenni olyannál, aki ezt most tanulja.~Sok
12326 23| ezt el lehete érni, mégis olyannemű volt, hogy Fertőy egy kicsit
12327 2| anyjuktól; s nagy kérdés, fog-e olyanra találni, aki őt úgy szeresse,
12328 9| világba; ne szeretett volna olyant, akit nem hagytak neki szeretni;
12329 10| egymás alá helyeztetik, olyformán, hogy az izenet első szavánál
12330 12| melynek lengeteg felszínét ha olykor megbolygatta a reggfuvallat,
12331 6| fiatal kebelnek áhított Olympja, a nemzeti színházhoz.~Judit
12332 35| karszékbe segíté ülni. És azután őmaga eléje állt, és elmondá neki
12333 33| bársonyruhában, azokkal az omló selyemfürtökkel, azzal a
12334 5| töredékéről mentő darab fa nélkül omlottak alá egy gomolyba keveredve,
12335 29| Pedig tizenegy órakor őnagyságához, a Vorstandhoz kell mennem.
12336 29| lesz az általános örökös; őnagyságának nem hagyatott más, mint
12337 29| csekély eszemmel, hogy ha én őnagyságánál személyes értekezés végett
12338 30| Más arcod is van most, és őnála soha nem fogod észrevenni,
12339 24| nem vétetett-e ki általa onnét ismét ama zivataros időben,
12340 12| gyűrű, közepén opállal, az opálkőben egy fekete kereszt, ez jegygyűrűm…
12341 12| Ujjamon van egy gyűrű, közepén opállal, az opálkőben egy fekete
12342 2| nagyon hiábavaló költői operatumot kapott kezei közé, azt ezzel
12343 15| visszaadására.~„Debet – oportet – il faut – deve”, – stb.
12344 3| mit csináljon az atyád? Ha opponál neki, azt fogják mondani:
12345 29| az egymást öklelő betűk, oppozicionális szarvaikkal, a szabadelvűen
12346 31| sugallt, s aztán „quis quid optat, cito credit”: ki mit óhajt,
12347 29| volt egyéb, mint valakit in optima forma szemtül szemben legazemberezni.~–
12348 31| megfizetek ezért a rossz óráért, és az nem is fogja tudni,
12349 8| határozata levén tizenkét órai harangütésig gyakorolni
12350 6| én is?~Voltak kedvetlen órái, amikben a cinizmusig ment
12351 22| boldogság ragyog; bizonyos óráin túl a napnak senkire nézve
12352 34| óta a mai találkozásunk órájáig folyvást ittam. Hol bort,
12353 34| farkas üldözött. Halála óráján rám bízott egy izenetet,
12354 30| cigányokhoz mentek.~Vannak órák, amikben a cigánynak elsőbbsége
12355 34| ébrenlét közötti nyugtalan órákat.~Ez időtől kezdve ismét
12356 16| a völgy mentében végig; órákig vezetve, anélkül, hogy egy
12357 17| hegyeken keresztül, hogy bírta órákkal megelőzni házigazdáját,
12358 17| időre, mely még napokra és órákra volt felosztva; a szép földi
12359 8| Kapor András uram volt az orákulum.~Bárzsing úr eltűnt a térről,
12360 13| ahogy én imádkozom utolsó órámban érte; még akkor is becsülni
12361 6| kellett volna vennie, hogy egy óranegyed óta, dacára a permetező
12362 34| nagyon. Mert hogyha csak egy óranegyedre kijózanodnám egyszer egészen
12363 28| kertésze mutogatta önnek az orangéria virágait?~– De – igen, úgy
12364 28| Fertőy közt Volozov herceg orangériájában történt; mert ha Juditnak
12365 21| a szökevényt.~Vagy pedig óraszámra elnézte, hogy dolgozik a
12366 2| leszek! Azaz, hogy: három órától négyig terminusom van: végrendeletet
12367 8| ez nem délharangszó, nem óraütés, ez tűzilárma!~Egy hirtelen
12368 8| komolyság uralgott barázdás orcáján. Szakaszát tanította be.~
12369 30| s egyre fehérebbé festi orcáját; olyan már, mint a liliom.~
12370 20| bosszúálló kerubim lángoló orcájával toppant be az aszalóba.~–
12371 3| kicsattanásig piros kőkemény orcák, a felkunkorodó bajusz;
12372 19| csóvált, morgolódott; végül az ordináncon gyakorolta hatalmát, azt
12373 19| azt a sok papírlomot.~Az ordináncot Vencelnek hítták, fiatal
12374 8| tomboló vihar hahotája túl nem ordít.~És azok, akik ebben legtöbbet
12375 4| egy rövid, egy borzasztó ordítás, minő száz meg száz megölt
12376 5| és a fájdalom ezerszavú ordítása tölté be a levegőt.~Óh,
12377 8| egy irtózatos „Vigyázz!”-t ordított a szakaszára, s azzal „Szuronyszegezz!
12378 12| zajgott fejük fölött vad ordítozással fürkészve a menekülteket.
12379 35| és összeborzadt. – Ez „őreá” vár.~Hasztalan volt a szomszédok
12380 1| hogy a nyomorúságba némi organizáció hozassék be; úgy vélekedvén
12381 1| szomszéd kapu két tökéletesen organizált pártot képviselt, melynek
12382 4| iskolák növendékei hosszú orgonasípsorban és a mindenféle látni, tudni
12383 15| meglepte Andrást, hogy az őrhelyen senki sincsen. Nem őrizte
12384 19| nézni egy rémnek, mely őrült óriásként magasult fel képzelete előtt,
12385 16| hegyek állják el, miken oly óriásokká nőttek a bükkfák, mint másutt
12386 3| hogy példa adassék az „ifjú óriásoknak”, mint törjenek az ősi jogok
12387 31| doktor Krukfusznak, az nagy orientalista, az szokta énnekem az ilyen
12388 29| szükségem rá; neked adom, őrizd te, ha akarod.~– S nem bánod,
12389 8| neki. – Édes amice, nem őrizénk mi együtt négylábú csürhét
12390 15| lefoglalták, elvitték és őrizet alatt tartják.~– Mind? Mind?~–
12391 30| fölemelhetne; de akinek őrizkedik ujja hegyét nyújtani, mert
12392 22| sietett, volt a színház. Pedig őrizkednie kellett, ott legtöbb ismerőse
12393 17| ápoljátok.~– Bízd ránk. Őrizni foguk, mint isten ajándékát.~–
12394 13| melyhez Bárzsing volt adva őrizőnek.~– Forduljunk vissza, s
12395 15| őrhelyen senki sincsen. Nem őrizte már az előőrs állomását,
12396 17| Holnap újra kezdődik. Isten őrizz.~A puskaagy csörrenése hangzott,
12397 9| szakadt imáját, hogy az isten őrizze meg, védje meg, vezesse
12398 15| Menjünk, menjünk.”~Egy őrjárattal sem találkozhatni az utcán.
12399 17| irtózat volt tekinteni, őrjöngés annak száját csókkal illetni!~
12400 11| azt az önfeledt tombolást, őrjöngést, mely minden ház faláról
12401 1| sincsen egyedül. Charlotte őrködik fölötte; s ha szavait nem
12402 Ut| főhadnagyból, egy alhadnagyból, egy őrmesterből, egy káplárból, egy frájterből
12403 Ut| állt egy ezredesből, egy őrnagyból, egy századosból, egy főhadnagyból,
12404 11| Ez a ház az öreg Kolbay őrnagyé.~Az öreg most is a régi
12405 8| Egy sztentorhangú óriás, őrnagyi gallérral, deklamált a zenekar
12406 20| dohánytelepen magának Kolbay őrnagynak is volt egy kis őseitől
12407 20| vasra veret. Engem! Kolbay őrnagyot! Hiszen kegyed előtt történt,
12408 9| hogy tudakozódjék tovább az őröktől, mert neki a vártát elhagyni
12409 2| és sohasem másról, mint őróla.~Gagyogó kisgyermek volt
12410 1| zöld kapu felé, hogy az oroszlánfej fogai közt levő kopogtatót
12411 3| bőrbe kötött fóliánsok, az oroszlánlábú íróasztalon mogorva vén
12412 25| megkergeti, szemközt találja az oroszlányt”, azt mondja az írás. Nagy
12413 21| hanem éppen a szabadelvű Oroszország új ivadéka; Herzen és Bakunin
12414 21| ennek folytán lemondani oroszországi roppant terjedelmű birtokairól,
12415 23| mondani. Akartam szólni oroszul, és azt is elfelejtettem;
12416 12| visszatér tüzet hozni.~Tüzet „orozni” éjszaka! Éber vigyázók
12417 8| minden hősi bátorság, ha egy orozva támadó undok ellenségnek
12418 11| redőnyeit a legjobb ismerőse orra előtt is, s nem állt többet
12419 21| Bélához, hogy csaknem az orraik érték egymást.~– Hát lieber
12420 6| festett királyok históriai orraikkal, s az álgyémántos hercegnők
12421 9| határozottan kifejlett orral, amilyen orrokról I. Napóleon
12422 35| Nono: azért ne húzd fel az orrod, hogy „te”-nek szólítlak.
12423 6| fényes paszomántos, históriai orrokkal ellátott férfialakok. Judit
12424 9| kifejlett orral, amilyen orrokról I. Napóleon azt a históriai
12425 18| négy fal között még azt is orrolták, hogy mint lehetett Zeleji
12426 12| kezében a hosszú dárda. Ez az őrs.~Az ifjaknak lehetetlen
12427 8| néhány pillanat múlva az őrség fele a vár laktetőin volt,
12428 8| kísérni.~A víhatatlan vár őrsége akkoriban igen kevés rendes
12429 4| gyaloghidat, az ellenálló őrséget elkapva, mint a vihar a
12430 8| egyenruhás nemzetőr állt az őrsön, nagy, tizenhat fontos kohás
12431 32| gördült végig; eltitkolta; orsóján igazított egyet.~– Őrnagy
12432 2| pászma vékony fonala, míg az orsónként megtelik, olyan hosszan
12433 5| üregeikben… és az már a halál országa volt.~Judit látta, és még
12434 5| kérdésre onnan a hullámsírok országából, hirtelen a vizek alól egy
12435 19| előlük az álomlét boldog országaiba; oda is követik.~Ha Szerafin
12436 33| szabadalom. Jó lesz önnek más országba menni. Engedje, hadd emeljem
12437 21| ön ez úton kimenekül az országból. Két hónap múlva azután
12438 7| készültek, középett ezüst országcímerrel; kezdték őket csillag alakúra
12439 7| volt gondja, aki a viharos országdöntő idők közepett lemondott
12440 Ut| Almássy Pál (a debreceni országgyűlés volt elnöke, ki már egy
12441 3| szónoklat által. Ilyen szépen az országgyűlésen is aligha beszélnek.~– No,
12442 3| de milyen költő! Lázító, országháborító, akit más országban régen
12443 30| pirosabb. Volozov herceg országokat adna érte, tele muszka parasztokkal,
12444 3| minthogy azért mégis elég országosan hangzó, bizonyos lehetett
12445 23| között a palota kapuján; egy őrt álló kozák észrevett, s
12446 18| rácsos lőrések előtt; az őrtálló katonák nem szóltak nekik,
12447 12| mezőre, s elhagyva eddigi őrtüzeiket, távolabb raktak újakat.~
12448 21| fölött. Ezen meg lehetne őrülni.~– Óh, nem, asszonyom; ettől
12449 34| gondolatomnak ura volnék, akkor őrülten kellene végigszaladgálnom
12450 17| mozdulata. Hisz a fájdalom adta őrültségben, mely öngyilkossá teszen
12451 34| zúgásával körül, mely máskor őrültté tett volna. Bort, mindig
12452 17| isten ajándékát.~– Küldj az orvosért.~– Magam megyek érte, nem
12453 7| pályatársai közül. Ügyvédek, orvosok, tanult férfiak.~A postakihordó
12454 19| otthon puha ágyban fekve, orvosoktól körülvéve, elég lélekerővel,
12455 14| nagy eleven szemeivel az orvosra tekintett, ki e tekintéstől
12456 17| szemközt találkozott az orvossal, s midőn megállítá, hogy
12457 12| két beszélő fő körül.~Ez orvtámadásnak mégis annyi haszna volt,
12458 29| hol a tisztes régiségeket őrzik.~Bárzsing úr például olyan
12459 23| kitárultak előtte annak jól őrzött titkai, amikből annyi előnyt
12460 9| homlokára tévedt, s egy ős vértanú magasztosságával
12461 20| földön, melyet hetvenhét ősapjának vére öntözött, aki mind
12462 5| Csakugyan igaza volt. Az ő ősei mind szemközt állva szokták
12463 2| szegény telkén, mint megéltek őseid, kik közül egy sem halt
12464 20| őrnagynak is volt egy kis őseitől maradt részbirtoka, melynek
12465 21| törvények voltak, melyek az ősök szerzette földet nem kötötték
12466 3| hogy apám, nagyapám, minden ősöm rögtöni halállal halt meg.
12467 19| dühösködni.~Egyszer egy kihízott őspatkány azt a mesterkedést követte
12468 16| venni a szekéren utazókat. Ősszel nemigen szokták megtámadni
12469 34| csodálkozva.~– Hát, tudod, holmi ostobaságokat írtam össze álnév alatt,
12470 2| bolond; utolsó nap aztán az ostobát odarendeltem magamhoz, s
12471 8| fogtak a szekér elé, az ostor pattogott, a szekér robogott
12472 14| voltak, hátramutatott az ostora végével.~– Látod azt a lámpást
12473 29| utóbbiaknál szatírákkal ostorozzák; a józan filozóf azonban
12474 10| orosz tábornok Szilisztria ostroma alatt még a kopogó szellemek
12475 9| kávéházat szereltek fel, mely az ostromágyúk lőtávolán kívül esett. Ez
12476 23| szívem van!”~ ~„Egy ostromlott várban voltunk együtt.~Egyedül
12477 13| valahol szuronynégyszöget ostromolt, s azt soká megemlegeti.~–
12478 11| a fákban tett kárt. Akik ostromszünetek alatt bámlalódni arra vetődtek,
12479 10| amik útját állták, amíg az ostromzárlaton keresztül a hírhedett várba
12480 32| ismerősök mind tüskés, bozontos, őszbe csavarodó szakállakat eresztettek,
12481 31| van igaza.~Láttunk komoly, őszbecsavarodott férfiakat, reszkető ujjakkal
12482 25| kijövök kora tavasszal, s késő őszig nem kímélem a kezemtől a
12483 10| nevettek mind a ketten.~Ez őszinteségre mindjárt azt ajánlotta Bárzsing
12484 1| és whistasztalhoz kezde oszlani; látta, hogy mindenütt abbahagyják
12485 23| feküsznek le hajnal előtt. Akkor oszlik szét a vidám társaság.~Minden
12486 1| olvasni.~Mikor a társaság oszlófélben volt, Fertőy úr félszemüvegével
12487 30| kínai mulatólak, melynek oszlopaihoz még az ő idejében ültették
12488 15| Legrosszabb esetben a dobogóhíd oszlopainál fognak fennakadni, s ott,
12489 20| napot a hadastyánnak az oszlopos folyosóról, de amit az egyszer
12490 25| tavasszal kihajtó víz-sarj, mely őszre lesárgul. A fű sem akar
12491 15| melyből az utolsó havidíjt osztá a távozóknak.~Lehetetlen
12492 15| pavilonba, ahol a védleveleket oszták.~Ugyanazon szobák voltak
12493 20| eltagadja a birtokát egy osztállyal a valódinál hátrább, abból
12494 4| melynek szokás szerint két osztálya van: egy a szekerek, más
12495 35| mely a közönséges emberek osztályán felül és „alul”, selymet
12496 19| ifjú volt; a pince azon osztályának kulcsa nála állt; a takarodó
12497 20| volna, hogy birtoka mely osztályba tartozik.~Most Bárzsing
12498 20| bevallást intézni; harmadik osztályban vallván a birtokát, s ehhez
12499 20| kivált a volt kiváltságolt osztálynál tapasztalok.~– Még azoknál
12500 30| jogalapon?~– Osztályújítás. Osztályt kérek abból a boldogságból,
12501 20| az itteni földeit III-ik osztályúaknak, mikor ezek I-ső osztályú
12502 30| És micsoda jogalapon?~– Osztályújítás. Osztályt kérek abból a
12503 33| férjét e végzet találta, osztani akarja balsorsát, és a válópört
12504 33| burnótjának magasztalására nagy osztentációval rettentőket trüsszentett.~
12505 15| oly nagy volt, hogy nem oszthatta bizalmát senkinek. Azon
12506 9| várba, ahol húst, lisztet osztogatnak, lenézeget a Vághoz, s ott
12507 10| egymásról.~Új életpályát osztogatott az embereknek: ügyvédből
12508 Ut| Ámbár lapod politikáját nem osztom, pártodhoz nem tartozom,
12509 16| eddig rejtve tarták, kik osztották a vészt, mit jelenléte házukra
12510 12| mélyéből, s a meztelen hullákon osztozott. A farkasok ott marakodtak
12511 12| Az elesettek zsákmányán osztoztak. Látni lehetett a tűz világánál,
12512 8| találkozásnál, melyet magunk is osztunk.~Ama gyülekezet tehát nem
12513 30| minden idege, mint akit az ótestamentomi szellem gyötör. Minden porcikája
12514 1| kesztyűt húzni, minket pedig otthágy az előszobában az inasok
12515 25| azzal le fogom nézni, s otthagyom. De nem, nem! Embereket
12516 7| felvette a tollat, melyet Béla otthagyott, s két levelet írt.~Az egyiket
12517 11| ostrom alatt.~Szomszédai mind otthagyták lakásaikat, mert ezt a részt
12518 2| mutatott ez felé, s hirtelen otthagyva úri társaságát, az érkező
12519 7| át az ákászokon, mint az otthoni kerti ablakon át; csak az
12520 32| bújik előlem, és eltagadja otthonlétét. Én tudom bizonyosan felőle,
12521 20| várparancsnokig; mindenkinél otthonos volt. Az egyik fogolynak
12522 32| ebbe a mi idegenné vált otthonunkba.~Lávayné arcán két könnycsepp
12523 25| emberséges szekeresgazda, ki ottkapta a tilosban. – Hogy az előkelő
12524 11| cselédet sem kapott, aki az ottlakás rémeit kiállta volna, de
12525 32| Nagyon megszerethette az ottlakást.~Az öreg asszonyság leülteté
12526 12| sebeiből feltör, s elárulja ottlétét a kutatóknak.~A sárga sásliliomok
12527 3| ifjúval, ha a háta mögött egy ottomán talál lenni a szoba közepén;
12528 23| megyeház elégésekor csakugyan ottveszett, a megmentett okiratok között
12529 22| vertek a hegyoldalakba.~Óvakodva leskődött be az útjába került
12530 29| lesben áll veszélyes és óvatos vadakra; nyomukra talált
12531 20| még valakivel.~Kolbay nagy óvatossággal került az aszaló mögé, nehogy
12532 24| neki kiderülni, ha minden óvatossági rendszabályt meg fogunk
12533 1| ezüst időszak, amiről csak Ovid meséiben olvasni még valamit.~(
12534 31| kedves leányom, én még az óvilág növendéke vagyok, amikor
12535 31| pokolbeli kárhozatot, amiről az óvilágban nekünk beszéltek; hanem
12536 22| figyelmeztetnék, kérnék, óvnák valamitől.~A két kéz mindig
12537 25| kegyed embervadászatra indul. Óvom, hogy ne menjen, mert az
12538 13| kötöttem a tiedet; szülőid óvtak tőlem, és igazuk volt. De
12539 25| tegnapi látogatás s a mai ozsonna egyedül csak szomszédi és
12540 1| oly későn jött – szól az ozsonnaasztal végéről egy női hang úrias
12541 9| szállására Szerafint délutáni ozsonnára, amikor a most jött futár,
12542 30| kertbe utasítá; oda mentek le ozsonnázni az egész társasággal. Sokan
12543 7| Még a kis pacsirta is ott van az ablakban,
12544 20| állt Bárzsing az aszaló padja előtt egész természeti nagyságában,
12545 16| gyermeke, másik kettő a padkán ványolgott, egy kis zsámolyon
12546 15| lélekvesztő maradt meg a komám padlásán, egy olyan egy fából vájt
12547 10| kérdezőt. – Azok is elfogytak a padlásról.~– De hisz itt a szobában
12548 30| a hölgyek ugráltak fel a padokra.~El kell taposni! – kiabáltak
12549 23| mellé rakva, azokon egy padozat, szőnyegekkel leterítve;
12550 30| mélyében levő fehér kerti padra, mintha szédelegne valamitől.~
12551 13| harmadik út még nyitva van. Paetus! nem fáj a kés!”~Béla elragadtatva
12552 30| fel azóta, s befutották a pagoda tetejét, s úgy csüggtek
12553 30| sövényútnak nekiinduljanak.~A pagodában nagy férfizaj volt, pohárcsengés
12554 25| nevezetes úri embert hogy páholta el egy emberséges szekeresgazda,
12555 30| földszinten, aki a negyedik páholy alatt áll, a pálcájára támaszkodva.~–
12556 32| Mikor az ember menyének páholya van. Tudom, sokat gyönyörködött
12557 35| vagy éppen csak színházi páholyából ismert. Ma nyitott terme
12558 30| amint új látogató jött a páholyba, búcsút vett tőle, s lement
12559 6| magukhoz, és mikor aztán a páholyok is oly tömve voltak, mint
12560 6| éljenzett, szónokolt, a páholyokból az úri bérlők lenyújtották
12561 20| esztendő kell, amíg földi pajorból repülő rovarrá átváltozik.~–
12562 10| asztalának tagjairól, a régi jó pajtásokról? Hová lett Pusztafi, merre
12563 30| fel fog gyújtani vagy egy pajtát a röppentyűkkel, amilyen
12564 30| ön az Lávay? Ah!~És azzal pajzán nevetést erőltetett.~– Én
12565 10| levéltárban hirtelen egy vasládába pakoltak; azt lepecsételvén egy fiatal
12566 19| mint az arany.”~„Ebbe a palackba arany van eltéve.”~„Most
12567 15| egy kis poharat magával. A palackban valami erős pálinkaféle
12568 8| hozzá folyamodni a rumos palackhoz.~– Tehát ott most nagy az
12569 19| hogy elég lesz a kiszedett palackok száma ez alkalomra; ő csak
12570 19| jutalmad után. A borokat palackokban mi ástuk el a II. kazamata
12571 15| hozott egy négyszegletű palackot, meg egy kis poharat magával.
12572 3| hanyatt esett, a kalapját palacsintává nyomta, s csak e tréfás
12573 6| szerepét, felvette aranyos palástját, feltette fejére a diadémot,
12574 6| volna – letépni magáról palástot, fényes öltönyt, s szétszórt
12575 8| végig most is az utcán, pálca nélkül, mert azt katonának
12576 29| inggombokon, karpereceken, pálcafogantyúkon; másik évben aztán jön egy
12577 30| negyedik páholy alatt áll, a pálcájára támaszkodva.~– Az ott, abban
12578 8| hadgyakorlatokat, az öregek mintájára, pálcapuskákkal, papírcsákós vezérekkel.
|