120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
12579 30| ott, abban a manchester paletotban? Az egyik színésznőnek az
12580 19| referál, hogy biz egy palack pálinka eltörött, tartalma elment
12581 15| A palackban valami erős pálinkaféle volt, aminek mindenféle
12582 19| megtalálod azokat a jó borokat és pálinkákat, miket mi egy időben oda
12583 8| azokat is ki fogják vágni pallizádáknak.~– Hiszen, ha kell nekik,
12584 10| fajárdán, amit akkor még pallónak neveztek.~– Áh, jó napot
12585 1| Akinek már feje felett függ a pallos. Aki fel akarja forgatni
12586 33| mérik egymás nyakának a pallost, inte a törvény szolgáinak,
12587 18| Blumné efölött tréfált.~– A pálmák, hiába, mindenütt diadal
12588 34| Mostan futó szederinda.~Pálmasudár, égjáró sas; – ~Nagyratörő
12589 23| Mintha a cári palotában lettünk volna Moszkovában.
12590 8| azok fenn álltak a vár palotái tetején, s azokat védték
12591 6| a megvilágított térre, a palotát ábrázoló papirosok közé,
12592 Ut| lapom főpártolóját, Almássy Pált is elfogták, állítólagos
12593 6| szólt a költő iróniával. – A pálya ellen semmi kifogásom. Hisz
12594 6| kell minden egy színésznő pályafutásához.~A jó nagynéne sietett mindjárt
12595 30| hangulat változik, s Fertőy pályája hanyatló meredélyre jut?~–
12596 13| újra. Elhagyjuk a ragyogó pályákat, amiken eddig jártunk, s
12597 3| ellenvetését illeti (nyilvános pályámon megszoktam semmi ellenvetést
12598 2| elátkozott, de mindig imádott pályámra indultam, engem is így marasztott,
12599 2| dologban jelesek. Te a szónoki pályán aratsz babérokat. – Itt
12600 7| mostani izgalmas időket, olyan pályát választott, gyámi engedélyt
12601 2| múlva visszatért. A két ifjú pályatárs a nyílt ajtóban találkozott.
12602 32| az.~Kolbay hátraesett a pamlag támlájáig e szóra.~– Szerafin?
12603 6| szólt Pusztafi a hölgyeket pamlagához vezetve –, s attól föltételezem,
12604 29| akkor Bárzsing ott ült a pamlagon, az egyik lábát maga alá
12605 32| asszonyság leülteté Kolbayt a pamlagra, maga pedig rokkájához ült,
12606 15| volna még otthon az anyádnál pamutgombolításban segíteni.”~Judit megemelé
12607 20| mindennap keserűbbé vált panasza az ifjú asszony ellen, ki
12608 9| mozdulva, folyvást nyögött és panaszkodott, válogatott bajokat találva
12609 1| elkésik tőlünk – ismétlődik panaszos hangon a szemrehányás, mire
12610 16| Aztán ment türelmesen, panasztalanul odább.~És az út mégsem akart
12611 14| azoknak mind sokkal kevesebb panaszuk van, mint őneki, és ha gondolt
12612 23| alabárdosok álltak ókori páncélöltözetben; nem mehettem sehova. Elbújtam
12613 2| készítmény, 1846-ban”, kívül a pantallonjára varratta hosszában csík
12614 2| et, s viseltünk frakkot, pantallont és fényes kürtőkalapot,
12615 20| téve magát s két kezét a pantalon zsebébe, s egyet-egyet emelkedve
12616 5| esett, míg a másik rész pántjainál fogva fennakadva, arról
12617 3| maradt; az utóbbi azt a pantomímiai mulatságot szerezve magának,
12618 2| állani, kivont karddal és panyókás mentében; azt okvetlenül
12619 12| lakomáról kicsapott a kozákok pányván legelésző lovaira, azokkal
12620 1| volna benne, hogy az se nem pap, se nem katona, hanem színész.~
12621 29| Komáromból jön, az édes papa írja.~– Az atyám? – kérdé
12622 31| De hogy egy ilyen ostoba papagáj megcsaljon, mint a Perflexné
12623 24| Judit nagysám fiacskájának a papája?~– Hát senki sem más, mint
12624 20| egy másik úrral, akinek pápaszem volt az orrán, s aki tud
12625 25| Fertőy úgy volt, mint mikor a pápaszemes kígyót ingerlik, annál kékebb
12626 19| szeletet abból a sok rossz papírból.~Vencel adott neki egy darab
12627 8| mintájára, pálcapuskákkal, papírcsákós vezérekkel. Minden ember,
12628 33| melyről ez okmány szól, mert e papírgyár 1851-ben épült, és így 1847-
12629 33| jelen volt, mikor azt a papírgyárt Csehországban nagy ünnepéllyel
12630 19| gyullad meg apródonként a papírhalmaz, arról a tábori ágy, arról
12631 19| belevitte az égő gyertyát a papírhalmazba; a papiros meggyúlt. Pusztafinak
12632 33| antedatálva, a későbbi év papírja el fogja árulni. Jurátus
12633 15| és kacagás közben azt a papírlapot csókolni és csókjai közt
12634 19| ki a szobából azt a sok papírlomot.~Az ordináncot Vencelnek
12635 19| gyertyát a papírhalmazba; a papiros meggyúlt. Pusztafinak ott
12636 19| persze jó dolguk volt. A papiros-korszakban ezt aztán annál jobban megsínylették.~
12637 34| prózai egy fátum! Egy árkus papirosban kitörni az embernek a nyakát.
12638 2| jegyet bontani a szép aranyos papirosból.~– No hát csak legyen olyan
12639 19| valamit.~A zörgés, motozás a papiroshalomban, az aprózott futó léptek,
12640 6| térre, a palotát ábrázoló papirosok közé, s úgy szeretett volna –
12641 19| egyszer egy szép cifra papirosos cinklappal borított üveg
12642 19| összeaprított, tépett és gyűrt papírrakás mivoltában.~A szoba minden
12643 19| legkisebb ütésre, néha csak a papírról leseprő toll zsúrlására
12644 10| távolban, felosztva két külön papírszeletre. Akkor felvesznek egy szót,
12645 19| ezalatt összetakarította a papírszemetet, s kiseperte az ajtón.~–
12646 18| lélek, aki egy kis irónt és papírtekercset, vagy egy pár forintost
12647 21| azért tesznek így, hogy a papmacska az inggallérukba ne essék.
12648 24| én, kedves barátom; az a papok dolga, hanem a világi hatóságokról.
12649 15| vitéz kapitány uram, egy kis papramorgót! – szólt teletöltve a pohárkát
12650 15| mikor készen volt a kávé, paprikás szalonnát hozott elé, s
12651 34| tőlem a feleségének, aki par excellence szépasszony. „
12652 18| elvérzeni, lángokban, füstben, párában elrepülni, aki el tudna
12653 30| féljenek, velük van elég parachute, amivel a levegőbül megint
12654 34| fajomnak szemére, hogy ahol parádét lehet csapni, azt az alkalmat
12655 28| már nyitva levő családi paradicsomba, ahol annyi boldog, annyi
12656 33| vette mind a kettőt, s a paradicsomot vélte karjai közt tartani.~
12657 3| Igazolja azt a kemény hang, a parancs- és ellenmondásban rekedtté
12658 15| vagy a megszálló sereg parancsnokai fogák a jegyeket kiosztani.
12659 1| rendező, maga a zöld kapu parancsnoknéja kijelenté, hogy leánya,
12660 5| közel voltak és hallották a parancsokat, vágtattak azokat teljesíteni;
12661 13| Hajtson „kend” előre! – parancsolá Judit.~Béla a lovak közé
12662 8| Kapor uramat felszólítani.~– Parancsolatjára állván.~– Megvannak a lovai
12663 31| minden dibdáb halandó ember parancsolhasson, hogy azok neki felelgessenek,
12664 30| rabszolgájává tett; már most parancsolhat velem, amit akar. Le vagyok
12665 9| jöttem kormányzó úrhoz, hogy parancsolja őt elé.~– Az könnyű; éppen
12666 2| behemót kitárta keblét, hogy parancsoljak vele, ő elvisz mindent.
12667 3| szerencsénk.~– Ha nagysádtok parancsolják; csókolom kegyes kezeiket.
12668 21| hogy mindent elhiszek, csak parancsoljanak velem.~Tehát a hercegre
12669 15| hogy zsibbadó idegeinek parancsoljon, hogy e válságos percben
12670 2| Azután nagyobb ábrándok parancsolnak velünk.~– Szülői elutasítottak.~–
12671 13| ládával.~– Paraszt! Most azt parancsolom, hogy engedelmeskedjél! –
12672 13| jobban szemébe nézhessen a parancsolónak.~– Menjünk bele a kozákokba?~–
12673 20| Igenis. Hát magukkal parancsolták a bírót, meg két esküdtet,
12674 8| tartottak, szűrdolmányos vezető parancsszavára lépve, fordulva, célozva,
12675 32| neki harci munka, nemesi parancsszó, fényes ruhák, fényes napok
12676 10| szerrel, mely eltűnik és parancsszóra ismét megjelen.~Vannak azonban
12677 23| Odakinn az ablak alatt a parasztasszonyok daloltak: „Ki az urát nem
12678 2| négyéves korában az alcsuti parasztgyerekekkel együtt játszott, s fekete
12679 16| álmát elűzze.~A pirospozsgás parasztleány, kit Kapor András elhozott
12680 30| a parasztlegények meg a parasztleányok táncolni fognak, s végezetül
12681 8| azok között szűrdolmányos parasztlegény, kékbeli polgárember, kabátos
12682 30| ami gyönyörűség lesz; a parasztlegények meg a parasztleányok táncolni
12683 30| országokat adna érte, tele muszka parasztokkal, ha Fertőyné arca pirosabb
12684 1| mondaná ő meg ezeknek a parasztoknak az igazat? Egy perc alatt
12685 2| amiben azt mondta, hogy a parasztot fel kell szabadítani az
12686 20| meggondolja, mit tesz az: rázós parasztszekéren végighajtatni rajta, köszvénytől
12687 12| a tűzbe, mely csak izzó parázs volt már. A csóva lobbot
12688 12| ráfecskendték a nyirkot a parázsra. Kettőt a három őrtűz közül
12689 12| a reggfuvallat, még izzó parázsszem fénylett ki belőle.~Az égett
12690 12| tette a szájában elhozott parázsvégű tekercset, s egyet csóválva
12691 28| keresztül, vagy abba bele: ez a párbaj. Örömest bizony senki sem
12692 2| sebhellyen homlokán jön haza, mit párbajban kapott, s még dicsekszik
12693 14| Én voltam az orvos azon párbajnál, melyben azt kapta.~– Ön
12694 28| neveztem, édes rokon, amiért ön párbajra kihíhasson. Semmit sem mondtam
12695 9| azzal a szándékkal, hogy ő párbajt víjon egy délceg fiatal
12696 3| nyújtand azon levelem, melyet párban iderekesztek, másolatát
12697 30| per tu, mint te vagy.~– Parbleu! Hiszen ez igaz. Ez a felelet
12698 35| öcsém, én most jövök egy bal parée-ból, ahol ez a kosztüm. Azért
12699 20| szívességgel egyébiránt, intra parenthesim, kénytelen is leend.~Kolbay
12700 33| levelet.~– Ennek volt hát az a parfümillata, amit olyan idegennek találtam
12701 2| hirdeti jöttét kiállhatlan parfümillatával. A jeles ifjú nagyon jól
12702 12| hanem beljebb terelték paripáikat a sík mezőre, s elhagyva
12703 11| lábnyomaikat csókoló hölgyek és a paripák lábai elé boruló hajadonok
12704 4| úrlovagok, pompás sujtásos paripákon, aranysujtásos bársonyöltözetben;
12705 13| találkoztak; ez négy vágtató paripával jött oly gyorsan, mintha
12706 21| én saját magam hoztam a párizsi jardin des plantes-ból tulajdon
12707 30| nem akar vele. Én megyek a parkba. Szükségem van az egyedüllétre.
12708 21| közelítettek, a kerten és a parkon végighaladva Fertőy felismerte
12709 11| ember; kell oda egy vén paróka is, akin nevessenek a többiek;
12710 8| a várba; én azt a várat parolám ellenére tíz hónapig és
12711 6| s azután a gyászkíséret párosával végiglépdelt az ablak alatt.
12712 1| gyöngíteni, hanem a komoly és pártatlan szemlélő előtt meghamisíthatlan
12713 2| terjessze ki rám becses pártfogását.~– Te? – kérdé Béla elcsodálkozva.~–
12714 23| de még nagyobb erszényű pártfogó, ki a felismert házibarát
12715 4| huszár nagy tisztelője és pártfogója volt a kiadott vőlegénynek.
12716 34| szívek kedve; – ~Szederinda, parti bogár! – ~Földön fekszem; –
12717 8| nagy kedve volt örökösen participiumokat használni.~– Valamire akartam
12718 1| tűnik ki, hogy a sárga kapu pártja volt győzedelmesebb a fényes
12719 28| mesében a látszat ellenfele pártján van.~– Kedves rokon, amit
12720 19| hüvelyestül együtt a Maros túlsó partjára esett le. Szerencséje volt
12721 8| láng a széles Duna egyik partjáról a másikra csapott át, elborítva
12722 Ut| politikáját nem osztom, pártodhoz nem tartozom, mégis nem
12723 34| kegyelemdöfés.~„Még nyílik a partokon a nefelejcs: ~Gyűrűmet,
12724 1| jutottnak, midőn vándorszínészek pártolása, műkedvelői előadások, jótékony
12725 Ut| hogy lapjában a kormányt pártolni fogja.~– Kérem: itt van
12726 Ut| összeesküvés miatt. Erre a többi pártoló hívek is itthagyták a fővárost.~
12727 2| Therszitésznek, hogy fogja, pártomat Pénelopédnél.~– Énértem?~–
12728 12| hullámokon, kik keresik a partot.~Mindennek vége van már,
12729 1| két tökéletesen organizált pártot képviselt, melynek voltak
12730 15| megmutatta nekik, hogy mind a két parttól egyenlő távolban vannak
12731 2| fajulni, én a lázítás és pártütés jogát emelem fel ellenük;
12732 28| akit tegnap a falhoz ígért paskolni, s akit most csókjaival,
12733 Ut| Mórichoz, bejelenteni, hogy van passzusom az új lap kiadásához.~–
12734 2| amilyen hosszan eltart egy pászma vékony fonala, míg az orsónként
12735 6| gyülekezni kezdtek a fényes paszomántos, históriai orrokkal ellátott
12736 8| aranysujtás, tele aranyzsinórral, paszománttal; zöld csákóján rettenetes
12737 16| keskeny zöld mezejét hegyi patakok szaggatják keresztül, miken
12738 33| fogadta el?~Inkább beteg patkányokat gyógyítottál volna ez idő
12739 19| szalonna-korszak idejében a patkányoknak persze jó dolguk volt. A
12740 24| szivarját, s zúgolódott, hogy patkányszőrt tesznek a dohánylevelek
12741 15| a kávé előtt, azután meg patkót rá, az a kávé után való
12742 1| kiálta fel a hadastyán magas pátosszal. – Rephublikhánush! S szabadon
12743 24| a „bíró” szónál véletlen pátoszból mellére találta tenni kezét,
12744 34| nálánál kevésbé radikális patrióták felett. Őrá még nagy szerepek
12745 8| mangalétát, s éjszakára menjek patrolra, mint más, holnapra pedig
12746 29| komisz színpad?~– No, no, ne pattanjon fel; azt értettem, hogy
12747 1| öccsém uram a Béla névhez – pattog a hadastyán. – Tudtomra
12748 29| az atyja. De azért, hogy pattogni, gorombáskodni szegény atyja
12749 3| ellenmondásban rekedtté és pattogóvá idomult beszédmód, melyen
12750 13| tovább gördült, a kocsis pattogtatni kezdett az ostorral, s egy
12751 30| hamar kezet.~– Hát mi a patvar!? Gondolkozol tán rajta,
12752 1| jelenésük, kiket azon időben patvaristáknak és „vármegye urainak” szoktak
12753 30| színésznőnek az ura.~– De patvart! Az túlnan rajta. Abban
12754 10| aranycsillámos zöld tollal, legyezős pávafarkkal, hófehér szárnyakkal; szép,
12755 10| hát tudja meg, hogy nem a pávafarkú galambot süttettem ám meg,
12756 10| hogy mikor a régi nagy urak pávát süttettek, a fejét meg a
12757 15| ekkor Judit is bement a pavilonba, ahol a védleveleket oszták.~
12758 8| fekvés ezekben a várbeli pavilonokban tarthatatlan.~Egy sztentorhangú
12759 8| elfoglalta az első számú üres pavilont, amit ők nagy kevélyen „
12760 34| gyűjtöttek, én is adtam pazaron; – de egy jó szót, egy kérdő
12761 18| gondolt, hogy a szép zöld pázsit alatt, mely lábaik alatt
12762 10| vagyok. Teringettét, nekem pecsenye kell.~A többi vendégek egy
12763 24| hát az aláírások? Hát a pecsétek?~– Kettőről azt hiszem,
12764 3| eredeti levél már le volt pecsételve, azt tehát Bárzsing úrnak
12765 22| elhajítani való gyűrű; itt a pecsétes levelek. Mindezeket úgy
12766 24| szivaccsal könnyen letörölhetni a pecséthez ragadt papirost, s magát
12767 3| neki, azt fogják mondani: pecsovics. Úgy jár, mint Nagy Pál;
12768 29| küzdelmét; nálunk már csak pecsovicsok és kubinszkiak sincsenek;
12769 2| országgyűlésre. „Megverjük a pecsovicsokat, fenséges uram, hogy csak
12770 11| Szerafin kedvéért.~Az öreg pedáns feszességgel válaszolt:~–
12771 5| csendesen, mint légben a pehely, másik eltorzult arccal,
12772 3| elhatározám: azért, hogy példa adassék az „ifjú óriásoknak”,
12773 10| cserélve.~Akadtak gyöngédtelen példálózók, akik felemlegették, hogy
12774 29| az öreg asszonyság, mire példálózott annyiszor a mogorva hadastyán,
12775 34| költött névvel, s ennyi példánynak az árával biztosította a
12776 30| demokrata.~Vannak ritka példányok, akikre ilyen jótékony hatása
12777 3| én szívesen aláírok egy példányra.~Azzal íróasztalához sietett;
12778 2| helyzetben; magam aláírok egy példányt«, s azzal küldje vissza
12779 7| a toll, melynek fosztott pelyhein olyan szépeket lehet álmodni.
12780 16| szitált alá, utóbb sűrű pelyhekben kavargott, s eltakarta egyszerre
12781 13| ebből a világból; néhol pendülés hangzik: valaki a kardját
12782 2| Therszitésznek, hogy fogja, pártomat Pénelopédnél.~– Énértem?~– De ugyan hallgass.
12783 31| nő ki, belül hamu van és penész. Béla jó ember; nagy hibája,
12784 Ut| magáról húzatni?”~A regény ott penészedett a fiókomban.~Egyszer aztán
12785 10| adnék belőlük egyet tíz pengőnél alább.~– Én pedig megadom
12786 20| évenként legkevesebb 120 pengőre tehető.~– S igen természetes,
12787 18| naponként, s aki talán húsz pengős bokrétát nyújtott valaha
12788 10| Én pedig megadom a tíz pengőt, mert éhes vagyok. Teringettét,
12789 10| puliszkát is fizetett tíz pengővel. Éhes ember jó fizető.~A
12790 Ut| újságot. De vigyázzon a pennájára, hogy valami ki ne cseppenjen
12791 32| apja nemcsak születési, de pénzarisztokrata is volt; nagyobbra tartotta
12792 29| volna megtudni, mekkora pénzben szokott Béla fogadni, nem
12793 32| vármegyében. E büszkeség sok pénzébe is került; én láttam, hogy
12794 15| Itt van a védleveled meg a pénzed.~– Micsoda pénz?~– Hát az
12795 25| eszébe? Nekem nincs kiadó pénzem, amivel uzsoráskodnám, nekem
12796 10| fülébe:~– Csendesen, uram, a pénzemet tartom benne. Akárki rabolna
12797 13| szekérrel; de minket elfognak a pénzes ládával.~– Paraszt! Most
12798 13| szót, kiveszi tárcáját, s pénzestül, ahogy van, rábízza, kezet
12799 23| követte el, hogy a házigazda pénzét elnyerte. Így nem tesznek
12800 10| voltak; – más meg annyi pénzhez jutott, alig tudta, hogy
12801 32| kvietált rózsabokrokkal, a penzióba tett kaktuszokkal, az amputált
12802 12| kártyával játszanak ismeretlen pénzjegyekre. Némelyiknek jó kedve támad,
12803 18| a vasrácsos ablakhoz.~A pénzjegyet összegöngyölítve kezében
12804 24| szükségem, kedves barátom, hanem pénzre. Ha én Béla rejtekhelyét
12805 23| felelősség nélkül kezel olyan pénztárakat, amik nem az övéi; meg holmi
12806 22| jegyet kapni úgy, hogy a pénztárhoz ne kellene érte menni, ahol
12807 19| nincs; azt láthatod, hogy én pénzzel nem járok; hanem tudlak
12808 15| szenvedett nőnek azon rettenetes percek, miket egyszer már e hideg
12809 10| szívesen szolgált, illendő percentekért, szükséges tudakozásokkal
12810 5| élén várta az ünnepélyes percet, melyben a nép hódolatát
12811 20| szekéren.~– Nem, nem; egy percnyi haladékot sem. Menjünk rögtön,
12812 8| sem mozdult többet.~Az őr percről percre rémesebb tudósításokat
12813 3| van az ilyenekben. Azon perelek éppen a leányommal, tán
12814 30| ügyvéd úr, nekem is van egy perem. Szabad önt megkérnem, hogy
12815 33| maga kívánta: „Védje ön peremet a világ ellen.” Én megnyertem
12816 12| szembeállt a közeledővel, peressé téve a vitatott tért.~Emberhangnak
12817 3| hajdú –, azt gondoltam, a Perflexék inasa. – Mindjárt bejelentem
12818 31| s nem híják őket többé Perflexéknek, hanem Finanzratéknak. A
12819 9| szerint nem híják többé Perflexnek, hanem élelmezési biztosnak.
12820 18| a várban lakott, megint Perflexnének hítták, s Szerafin gyakran
12821 13| Levelét irónnal írta tárcája pergamen lapjára.~„Kedves Juditom.~
12822 2| nem nyit, ebédelni híva a perlekedőket, e kategorikus intéssel:~–
12823 6| óranegyed óta, dacára a permetező esőnek, egyes férfitömegek
12824 8| Néhány perc múlva a tüzes pernye a várudvaron állók fejeire
12825 1| ne ítélje, hogy tán mint „perplexitás”-ra célzó gúnynév használtatik,
12826 12| várt második köszöntőt; perzselt pofával keresztülszökött
12827 32| hogy tudja megszokni azt a Pestet?~Kolbay nagyon nélkülözte
12828 32| megháborítani? Nem talál Bécstől Pestig ugrifüles gavallért eleget,
12829 8| sétálni. Nappal dajkák és pesztonkák választák azt bakancsos
12830 6| mintha folytatása volna Petur bán szavainak.~Ha annyira
12831 19| volt nagyobb egy közönséges pezsgősüvegnél, legalábbis nyolc fontnyi
12832 8| ki a monostorra. Hénh! Phatrolra mhenni! Héhn? Jubilátus
12833 34| harapnom, és kiállnom a piac közepére, és átkozódnom
12834 11| bevetve vascserepekkel, a piacok bezöldülve a legszebb zabvetéssel.~
12835 1| hazudott, nem kínaezüst; és a piacokon ami pénz forog, az mind
12836 25| csak ment és évődött, míg a piacra ért. Itt aztán körültekintett,
12837 33| azonfelül, hogy nevetett, piciny atlasztopánkás lábacskáját
12838 30| a herceg. – Mi volt az a pièce? – kérdé a rendezőtől, mikor
12839 9| üljön le.~– Köszönöm, nem pihenek, míg azt, amiért idejöttem,
12840 16| azután megint tovább, tovább, pihenés nélkül.~Mikor már harmadnapi
12841 34| Éhes vagy, fáradt vagy; – pihenj meg, lakjál jól; ~De ha
12842 30| milyen nyugodt méltósággal pihennek rajtunk. Tudja jól, hogy
12843 1| táncvigalmak, a kedélyes piknikek, s a feledhetlen emlékű
12844 9| látogatni. A nagyúri család piknikjei meglehettek anélkül, hogy
12845 30| egyiknek vezére a hírhedett Pikó, a másiké a nyalka Dundi.
12846 6| egyedül ez ád a teremtés pillanatában valódi gyönyört; hanem óhajtanám
12847 18| nagyon sokat sírt, s voltak pillanatai, amikben szíve szerint óhajtotta,
12848 9| Olyan sürgetős, hogy egy pillanatnyi haladékot sem tűr.~– És
12849 5| szónoklat, s Hargitay még egy pillanatot vet belé, midőn a monostori
12850 21| gyorsan célba véve. Egy pillanattal elébb, mint lőhetett volna,
12851 13| gondolkozom. Nekem csak egyik pillanattól a másikig van gondolatom.
12852 35| Rosszul érezte magát itt a pillangó lakásában, aki csupa selyem
12853 23| motollájára, úgy, hogy a pillebáb pusztán maradna ott magában;
12854 29| szokta fogadni. A poétákat a Pilvaxból csak úgy köszönti, hogy „
12855 19| pince lépcsőin.~Mikor a pinceajtót betette maga mögött, Vencel
12856 19| kivitelben, hogy ahhoz a pincéhez neki nem volt bejárása,
12857 19| ahogy valami magyar dinaszta pincéjéből kiszabadíták.~– Hallod-e,
12858 19| el a II. kazamata alatti pincének egyik szegletébe, mikor
12859 9| idő kellett hozzá, míg egy pincért elfoghatott az emberi tömkelegben,
12860 15| udvart telenőtte a fű; a pincét beszakították a bombák.~
12861 14| Kapor uramnak kiesett a pipa a szájából e hang hallatára.
12862 3| kérdé tőle Hargitay, pipáját szája szegletébe vágva.~–
12863 14| Amíg azt megeszik, ő maga pipára gyújtott, s nekivetve a
12864 3| azokkal rosszul szelelő pipaszopókák bajain is szoktak volna
12865 3| volna segíteni. A megrakott pipatartó az íróasztal végében áll,
12866 2| az olyan ember, aki nem pipázik! Egy gyufát nem lelni az
12867 35| vagy a posta lesz, vagy a pipereárus mamzellje. Időt engedett
12868 23| idő, akkor mielőtt reggeli piperéjéhez fogna, íróasztalához ül,
12869 25| bővebb szóba állni; odabenn piperés társaság volt rendesen,
12870 17| szempilláit a halott, és halvány pír kezdett átderengeni arcán.~
12871 9| csudálatosan egyensúlyozott piramidba rakva.~– Nem ismeri ön Bárzsing
12872 35| vagyok; óh, ezentúl a szégyen pírja örökkétartó lesz arcomon;
12873 22| azt a szerepet, melynek pirosítója a szégyen.~A gúnypillantást,
12874 12| csillagokban. Nézd, hogy pirosodnak a habok körülöttünk; – ez
12875 16| feketekávéval, hogy álmát elűzze.~A pirospozsgás parasztleány, kit Kapor
12876 17| veszed-e észre, hogy arca pirul?~A gazda fejét rázta, nem
12877 25| zokulnám annyira, mint ezt a pirulást. – Most, asszonyom, visszaadom
12878 29| szerencsés arca volt, hogy nem pirulhatott el jobban, mint amennyire
12879 34| papucskormány alatt van. Ne pirulj el, fiam, ne szégyelld a
12880 25| kellett érnem azt, hogy piruljak. Ha kezem, lábam törött
12881 25| Az almák, körték szépen pirulnak, de nem az ő szégyene miatt.~
12882 2| akkor kellene kegyednek pirulni miatta.~– No ugye? – kapott
12883 29| és arca egészen ki volt pirulva –, ha „csak” Bélának volna
12884 19| karjára leült, és onnan pislogott az égő gyertyába. Nem mintha
12885 10| innen indult ki a taps és pissz – előbb csak a színpad,
12886 33| tőle, mielőtt be lett volna piszkolva.”~Szerafin reszketve emelkedék
12887 17| fejéért nem adnék egy fületlen pitykét.~– Tessék még egy pohárral,
12888 12| Nézd, bajtárs, az ég már pitymallik… Az ugye ott a hajnalcsillag?…
12889 8| kaszárnyák átka, az amerikai plága, amit még Mózes nem ismert,
12890 1| kérdésekről, ön törvényes ügyekben plaidírozott; magas állású urak azt mondák:
12891 Ut| becsukják.)~Én egy nagy plaidoyerre készültem, melyben napnál
12892 20| természeti nagyságában, s egy plajbásszal, melynek egyik vége kék,
12893 21| hoztam a párizsi jardin des plantes-ból tulajdon felügyeletem alatt,
12894 1| tanítványától egy egészségeset kap a plasztronjára.~– De hát ha az első nem,
12895 30| ott termett Béla, s széles plédjével hirtelen körültakarta a
12896 9| be a sátorba éppen a kis pletykahordó Blumné, kinek férje a várban
12897 2| Ah, nem kell a kisvárosi pletykahordókra hallgatni – szólt közbe
12898 25| és kávéval, hanem friss pletykákkal is elhalmozta a vendégséget,
12899 9| az asszonyok fegyverét, a pletykát használta eszközül, lemondott
12900 25| ártatlanok mindabban, amit róluk pletykáznak, hanem már én mégis bajosan
12901 14| még derék nyáron is sár és pocséta van, s lámpásnak csak a
12902 16| ott hagyva a térdig érő pocsolyából kigázolt a partos oldalig.~
12903 28| előtt.~– Eddig csak az ön pöre volt az; mi nem jártunk
12904 33| elkéstél a végirattal Judit pörében.~– Juditéban? Óh, azon nem
12905 33| felfedezést hasonló múlt századi pöresetnél. A jelen esetnél a hamisítás
12906 32| férjétől, s Béla az asszony pörét viszi.~– Ah, kegyed milyen
12907 1| egyenruhában; a másiknak pörge kalapos kocsisa és veres
12908 19| mellett.~Vencel azalatt, míg a pörkölt hulladékot takarította,
12909 29| Szép vagyon! Megérdemli a pörlekedést. Őnagysága nem volna kénytelen
12910 29| vád. Hogy nem egyezem ki pörlekedő rokonaiddal. Majd megtudod
12911 33| lenni.~– Holnap van a te pöröd végtárgyalása Fertőyvel –
12912 33| természetes kötelessége.~– Ma lesz pörödben a végtárgyalás – szólt Juditot
12913 3| csengő hangjával nagyon pöröl valakire. És mikor az a
12914 1| sóhajtanak? mit sírnak? mit pörölnek? s ugyan már minek mondaná
12915 33| nagylelkű, ne légy kedélyes. Aki pört bíz rád, mondd neki: Fizessen
12916 28| más áron, mint az egész pörtárgy feléért. Mármost a kegyed
12917 28| Meghallgatom.~– Nekünk egy pörünk folyik a bíróságok előtt.~–
12918 34| mulatság, ha az ember a poétáit fényesen eltemetheti. Lesz
12919 2| korhely életre adtam magamat, poétává lettem. Most aztán ő kért,
12920 29| szeretem a színdarabokat, a poétázást, hahaha! Nem vagyok teátrumíró.~
12921 7| Ki hinné azt, mennyi poézis van az élet prózájában!~
12922 34| való. Mert tudod sok olyan pofa van a világon, amivel nem
12923 1| amaz iménti keresztbe nyúlt pofából egyszerre ez a hosszú meredt
12924 1| megint hosszúra kapva a pofáját – ezt meg kell mondanom
12925 34| igazán: nagyon rezes lett a pofám, amióta nem láttál.~– De
12926 20| borotválva az álla, de az ilyen pofára ráismer az ember, ha kifordítja
12927 15| pajtás. Nem csoda. Abban a pogány melegben, s ebben az állig
12928 31| édesanyjáéval.~– „Öröködbe uram pogányok jöttek” – dörmögé magában
12929 13| vadászosztályok, dzsidás szakaszok, poggyászszekerek és fedezetük, fényes törzstisztek
12930 13| hadcsapatokkal, ágyúkkal és poggyászszekerekkel.~Az előcsapat alig kétszáz
12931 8| teljék be rajta a keserűség pohara.~– Már most tehát nincs
12932 30| egészségéért; a bor úgy villogott poharában, mintha az is csupa tűz
12933 1| kezdődött.~Venci inas egy tálcán poharakkal lépett ki a teremből.~–
12934 9| dolog az, mikor az ember a poharát reggel fel akarja emelni
12935 35| herceg nyájas suttogási, a pohárban habzó bor; – a szép asszony
12936 15| papramorgót! – szólt teletöltve a pohárkát a smaragdszínű nedvvel. –
12937 32| is benne, fenékig üríti a pohárt.~– Három nap óta keresem
12938 34| bortól, hanem attól a keserű pohártól, amit fenékig ki kelle innod!~–
12939 34| volt az; egy magába zárt pók szövevénye, ki gyűjtött
12940 32| egy nőnek, ki férjéért a poklokon tört keresztül? ki el merné,
12941 2| mennybeli üdvéről az apa, ki poklot készített itt lenn gyermekének.
12942 31| meg bennünket ez ideig? Pokolba dobom az ő egész táncoló
12943 33| magát, mint akit egyszerre pokolból a mennyországba felragadnak.~
12944 22| rajzolja, villámtűzzel és pokolfeketével riasztón kifesti, és amidőn
12945 29| arccal dobta azt le, mint egy pókot vagy egy hernyót, mely véletlenül
12946 16| hagyom; az egyik lóra két pokrócot terítek, a tensasszony arra
12947 29| gyermeknek, mint ez itt a pólában, és olyan szelíd férfi most,
12948 1| hogy a büszke Hargitay egy polgár – sőt pór eredetű ifjút
12949 8| átkozott csimazt. Kisvárosok polgárai még nem ismerik ezt a fenevadat;
12950 8| szűrdolmányos parasztlegény, kékbeli polgárember, kabátos kereskedőlegény,
12951 1| különbözteték meg magukat a polgáriaktól, csak egy félhold alakú
12952 4| jó nap van, akkor minden polgárnak kötelessége semmi szóra
12953 4| ezüstláncos férfiak, selyemruhás polgárnők, közbe egy-egy daliás alak,
12954 22| fényes hercegekből fakó polgárokká való átalakulást.~Béla mohón
12955 6| előre.~– Álljon meg kedves polgártársam. Mi neve önnek?~– Glanz
12956 20| azt zsandárnak mutogatni, policájra felküldeni, oda személyesen
12957 3| nem érted, miért, mert az politika. Atyád e megye legszabadelvűbb
12958 Ut| találkozásunk.~– Ámbár lapod politikáját nem osztom, pártodhoz nem
12959 30| Azt tudja kegyed, hogy a politikáról ebben az országban senki
12960 Ut| régi, kipróbált ellenzéki politikusokból és új szabadelvű tehetségekből.
12961 34| kérlek, üss oldalba, hogy ne politizáljak. Látod, milyen vén fecsegő
12962 El| költők azok, anélkül, hogy politizálnának. Írjatok úgy, hogy az elmondott
12963 8| egyiptomi csapások közé: a poloska.~A honfi csak akkor vette
12964 8| nem volt neki kétszázezer poloskája odabenn. Uraim! Az utoljára
12965 18| hisz Zeleji és Fertőy két pólus! Hanem az utcára senki sem
12966 33| volt fagyva. Lehetett is. A pólusi éjszakák nem oly hidegek,
12967 21| cselédekkel gorombáskodni, mintha pólyás korától fogva mindig orosz
12968 12| készített nádszálakból, a polyvás bugák közé tette a szájában
12969 4| közelebb húzódik.~Mennyi pompa! Mennyi igaz lelkesülés!~
12970 11| falakon.~És a természet pompája nem volt elég, a kidűlt-bedűlt
12971 33| ragyogóvá teszi. Reggeli pongyolája ízléssel volt választva;
12972 12| legközelebb eső zsarátnak pont felé közelítve úgy rémlett
12973 2| ruhát váltott, melyen szürke pontok is voltak a fekete alaphoz.~
12974 10| probléma az, hogy két különböző ponton működő barátságos hadvezér
12975 21| jövedelmet húzott. – Hogy egész pontossággal így vannak-e a számok, azt
12976 3| megérteni az e tárgyra vonatkozó pontot:~„…Ha pedig Judit leányom,
12977 29| csak úgy csügg róluk a ponyva. Biz az keserves kenyér;
12978 1| Hargitay egy polgár – sőt pór eredetű ifjút választott
12979 35| Ki tudja, hátha nagyapád pora ez a csizmámon? Ne üsd.~
12980 28| adja fel fiamat. Nézze, a porban könyörgök ön előtt: ne árulja
12981 3| huszár bejött egy nyaláb porcelántányérral, s a hallgatózó úrfinak
12982 34| hordaná, s normális időkben pőrén szokott volna járni. A csomóra
12983 17| tud lenni, amidőn az egész porhüvely lakálytalan és rideg; melynek
12984 31| volnának, nem hagyták volna itt porhüvelyeiket; ellenben nagyon is kedvelői
12985 22| ember darócruhát öltött, pórköntöst, nem olyat, mint aminőt
12986 33| közönyös arccal rendeli el a porkolábnál, hogy ettől a két úrtól
12987 Ut| vacsorálni a Sváb-hegyre, a porkolábot is elvittem magammal. Térparancsnokunk,
12988 20| egyik hivataltól a másikhoz, porkolábtól a várparancsnokig; mindenkinél
12989 20| megszaglászva, megkóstolva a porondot; hogy veszik jegyzőkönyvbe
12990 16| valaha itt járt?~– Nem. Akkor poros út volt mindenütt; e vízre
12991 35| egészen. Ne haragudjál a porra; magad is az fogsz lenni.
12992 12| szabadon járhat minden porszemed a szél szárnyain, s förödhetik
12993 1| hogy midőn ** herceg, ki a portugalli királlyal rokon, itt keresztülutazott,
12994 12| csak egy csoport kozák portyázik alá s fel a mocsár berkébe
12995 20| volna, meglátszanék, amint porzik az úton.~– No András, most
12996 14| kettő fölött, hogy csak úgy porzott bele az út, mely rövid szigor
12997 34| elalszik. Majd meg a jövő posványából dugja ki egyszarvú fejét
12998 14| amikor maga is elővette posztószél tarisznyájából a Pesten
12999 35| tisztogatta egy darab krétás posztóval a tegnapi lakomán használt
13000 29| rögtön ráismerhetett a posztumusz levélre.~Judit egészen elhalványult;
13001 34| utcán. Hát nem a legnagyobb potenciája-e az emberi szemtelenségnek
13002 9| elég, aki annak a helyét pótolta. Lávayné maga főzött, a
13003 21| fordíthatott, hanem bőven pótolták azt a herceg szabadelvű
13004 34| emléke a szélnek átadott pozdorja. ~Boldog ember él itt,~Feledte
13005 4| vékony sorompót, mint a pozdorját, de legalább azalatt a hölgyek
13006 30| ügyek vezetésének nyugalmas pozíciójába teszi le magát.~– Tudod –
13007 20| Bárzsing úr, tekintetadó pozitúrába téve magát s két kezét a
13008 2| midőn a cenzúrát letette, s praeclarumos oklevelét a megyeházánál
13009 El| érzelmesek lenni, mint a német, praktikusok, mint az angol, elmések,
13010 1| alkalmazásáról te többet tudhatsz praxis után.~Blumné kedélyesen
13011 32| sürgeté Szerafin, kit e hosszú preambulum idegesített.~– Mindjárt
13012 31| legcifrább kérdésekre, bámulatos precízióval, melynek helyességét kétségbehozni
13013 30| A herceg nem vetette oda prédául az új vendéget a már „elkészült”
13014 8| mint a múlt vasárnap a prédikáció alatt. Hisz így tisztán
13015 8| dolmány, széles lángveres prémmel körös-körül, könyökig aranysujtás,
13016 32| Erre a lapra tovább nem prenumerálok”.~– No, és az én regényemnél
13017 Ut| tartottak, hogy most már a prenumeránsokra kerül a sor; azokat is rendre
13018 15| kötötte az egyszerű „life preservert”. A mentőöv, mi férfideréknak
13019 6| vagy mind a kettőhöz; egyik primadonnát a másik ellen izgatja, egy
13020 24| megjelenni nagy befolyású principálisánál, ki őt ezúttal a szokottnál
13021 2| aztán azzal vége legyen a privát ábrándozásnak. Azután nagyobb
13022 3| ha az egész úgyis csak pro forma történik; hiszen időközben
13023 10| titkot addig forgatják, próbálgatják, míg csakugyan rátalálnak
13024 30| minden szárnyablakot sorba próbálgatnak, hogy nem lenne-e belőle
13025 6| visszatér, s melyet azzal próbálgatok legyőzni, ha egész borzalmát
13026 16| új veszély.~– Nem lehet! Próbáljuk a szekeret oldalt fordítani.~–
13027 34| belevágni; hanem majd aláírást próbálnak rá nyitni.~Szerafin rögtön
13028 22| a szőnyegajtó kilincsét próbálta; nem volt zárva; bemehetett
13029 6| órára készen legyen, mikor próbára kell menni. Tizenegykor
13030 14| magam sem egészen tizenhárom próbás vagyok: tetszik érteni ugye?
13031 25| uszodában úszni tanulnak, s nagy próbatétet is fognak majd letenni. –
13032 10| tudósai előtt legfontosabb probléma az, hogy két különböző ponton
13033 20| behajtása maradt nagyon problematikus kilátásban.~Kolbay valahányszor
13034 4| Kivált az a néhány óra, míg a processzió tart, igen hosszú lesz nekem.~–
13035 31| arra kérte, hogy addig ne produkálja ezt a bűvészetet, amíg a
13036 21| mesterségedet.~Ilyen módon produkálják a nagy urak a kitanított
13037 29| kedve ellenére tapsol a profanus nép, magas szemöldökkel
13038 21| neked öcsém Fritz, hogy professzorrá nem lettél, úgyis annyi
13039 8| alélelmezési biztos. „Úgy? hát prófuntkomisszárius? No hát isten hírével. Lásson
13040 4| ne bolygassa.~Az ünnepély programjában a múlt éjjel az a változtatás
13041 6| pedig nincs megállapított programjuk, amikből az ember előre
13042 30| viszonyban élünk egymással, én projektálok, és ő szankcionálja, de
13043 33| Ejh, mit? Mi köze ahhoz a prókátornak?~– Megbocsát nagysád, hogy
13044 34| pörös okiratokra valamelyik prókátornál? Vagy nekiinduljak bús hazafiakkal
13045 29| Tehát én is mondok önnek egy prókátoros észrevételt. Én nem hiszem,
13046 20| itt vagyok?~– Egészen a propos tetszik érkezni. Éppen uraságod
13047 8| pusztán közlegénynek ex propriis, az már nagyon sok.~– Ha
13048 6| valami magas személyes protekció… Kegyed elpirul: bocsánat,
13049 34| ki. Bízom az inasának a protekciójában, akire ráismertem a bakon.
13050 11| magát ide-oda dobatni, nem protestált azért, hogy nyugalmából
13051 29| elszalasztott betűszárak, a nyakát protestánsi keménységgel hátravető kezdőbetű
13052 3| törvénykönyvek, országgyűlési naplók, protokollumok, közjogi gyűjtemények, tisztességes,
13053 31| fölkerestek; voltak, akik rendes protokollumot vittek a table moving által
13054 18| érdekessé tudja varázsolni a provizórius szomorúság.~De valóban igazságtalanok
13055 2| tudta, hogy ez a kérdés a „provokatőr” cselvetése: vajon mit fog
13056 30| megpihenhet. Ez a rettenetes próza az életben, kedves Szerafin!
13057 7| mennyi poézis van az élet prózájában!~Mikor az ifjú nőt a menyegzőről
13058 7| semmihez, ami a házi kör prózáját illeti; ki minden apróságot
13059 12| egyenesen rájuk hajtott. A ló prüszkölése egyre közelebb hangzott
13060 21| s elkezdett a felvilágon prüszkölni és habuckolni, azt a jelenetet
13061 14| kendő lesz a fején, tarka pruszlik és kék viganó lesz rajta.
13062 30| mesterember?~– Boldogabb időkben publicista; – ilyenkor ügyvéd.~– Te?
13063 Ut| fogságra, az én lapomnak a publikuma úgy széjjelszaladt, hogy
13064 29| diatribákkal kenik a lelkes publikumot, s az utóbbiaknál szatírákkal
13065 20| merev tagokkal, egy szál pucér deszkán ülve s a lőcsbe
13066 10| hadjárat alatt egy tányér puliszkát is fizetett tíz pengővel.
13067 8| gallérral, deklamált a zenekar pulpitusa előtt.~– Uraim! Fegyver
13068 10| nem adott-e fel a szakács pulykát a páva helyett.~Ámbátor,
13069 22| Maradt ötszáz forint „purum”.~– Ez kasszadarab lesz.~
13070 17| kezdődik. Isten őrizz.~A puskaagy csörrenése hangzott, amint
13071 29| töltést viszi magával, amit a puskacsőbe tömött.~– No hát – sok szerencsét
13072 8| találkozott; azoknak már igazi puskáik voltak, de régiek, még hagyományos
13073 8| utazni.~Kapor uram kinyújtott puskája végével a távol kéklő neszmélyi
13074 8| uram csendesen sóhajta, puskájára támaszkodva: „Az Úr adta,
13075 12| menekvők úgy számítottak; alig puskalövésnyi távolban három őrtűz is
13076 30| hogy Fertőy úr az egész puskaporos készletet meggyújtja, csak
13077 8| mogyorófabokrot, azt mondták puskaport csinálnak belőle. Az ember
13078 8| nagy, tizenhat fontos kohás puskával, ami majd letörte a vállát,
|