120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
13079 17| küzdelme volt istennel a pusztában! Isten engedte, hogy az „
13080 2| felkönyökölve az asztalra Pusztafi-, Béla túl esik azon, hogy
13081 2| aztán kissé magához térve, Pusztafihoz fordult, s ünnepélyes állást
13082 2| jó humorba jött: rábízta Pusztafira, hogy mondja meg mindenütt,
13083 35| másik, az igazi, kinn a zöld pusztaságban itta az ég harmatját, őszi
13084 4| árvíz pusztította el; a pusztaságnak újra lakói lettek. Harminc
13085 33| hoztak volna neki egypár pusztázó betyárt a buckákból, vagy
13086 1| kapitány, ki leveses kanállal pusztít egy tányérba halmozott ananászfagylaltot,
13087 24| hogy a gyászos forradalom pusztításai közben az okirat elégett.
13088 4| Ötvenkét év előtt az árvíz pusztította el; a pusztaságnak újra
13089 29| ereklyéid között, és ne pusztítsd el; mert még szükség lehet
13090 8| menekülni? Drága jószág hogyan pusztul el mind?~Kapor uram csendesen
13091 10| bírt nyomozni az akkori pusztulás idejében, az nagyon kevés
13092 8| Holnap? De hisz a város pusztulása…?~– Mi akadályozza önt,
13093 13| átvonul. És ami több halálnál, pusztulásnál: az az ellen, aki a fegyver
13094 8| amíg nézte a siralmas nagy pusztulást, még csak a szemöldöke sem
13095 15| volna: egyszer az itató puttony fülét is megfogatta vele,
13096 31| szívük sugallt, s aztán „quis quid optat, cito credit”: ki
13097 34| mopszlikutyáé. Hiszen ha egy quincunxnyi részecskéje a szemérmes
13098 31| szívük sugallt, s aztán „quis quid optat, cito credit”:
13099 15| V-t idomítani, a kis n-ből r-et… akkor lesz „Vir”… Azt fogják
13100 25| tolvaj el nem vinné, ha ráakadna, olyan igénytelen külsejű.
13101 29| amit rég kerestünk. Én most ráakadtam. E név „Neuburg”.~Melchior
13102 10| reggelig nem kaphat. Kész volt ráállni.~A vendéglőben szobát nyittatott
13103 35| leghűtlenebb volt!’~Hogy fog rábámulni minden ember! Hát ez a zord
13104 17| fekete szemét, s mereven rábámult a tagadó szó kiejtőjére.~
13105 21| virágágyak között; ültetgeti a rabatokat, metéli a fattyúhajtásokat,
13106 1| fellépni. S hogy minden további rábeszéléstől, szabódástól, magyarázástól
13107 10| Bárzsing barátját sikerült rábeszélnie, hogy mint futár küldesse
13108 13| a fuvarosát arra akarta rábírni, hogy fordítsa meg ő is
13109 1| Róbert boldog volt, hogy ez rábízatott. Szerafin is boldog volt,
13110 13| s pénzestül, ahogy van, rábízza, kezet szorít a cseléddel,
13111 14| egészen azon nő akaratának rabjává lenni érzé magát…~Nyolcadnapra
13112 6| nagyon értéktelen tárgyak rablására adta magát kegyed.~– Bemutatom
13113 1| lehetne.~– Engemet is e rablók közé ért? – kérdi Zeleji.~–
13114 6| hogy idejét és eszméit rablom? – szólt Judit, megszorítva
13115 10| pénzemet tartom benne. Akárki rabolna ki az úton, a mankómat csak
13116 34| a világ előtt! Mit tett? Rabolt? Nem. Ajándékot osztott.
13117 16| Béla”. Óh, istenem!~Azzal ráborult arra a hideg, nedves fára,
13118 Ut| azokat is rendre fűzik rabszíjakra közcsendháborítás miatt.
13119 13| szolgállak híven, mint egy rabszolga.~– Lesz bátorságod egy fényes
13120 30| Hiszen mármost e szóval rabszolgájává tett; már most parancsolhat
13121 34| alatt? Vagy beálljak igavonó rabszolgának valamelyik lepedő hírlaphoz,
13122 1| meggyőződés. Olyan, mint ha valaki racionalista; azért nem szűnt meg keresztyén
13123 18| az az egy ujj előtűnik a rács közül.~Egyszer aztán Szerafin
13124 11| lábszárcsontokat a régi ráctemető helyén heverni, a gyermekek
13125 33| sietni, ha ráérsz.~– Ha ráérek-e? Micsoda beszéd?~– És elmondani
13126 31| tíz ujja hegyét csendesen ráereszté, az asztalka mozogni, járni
13127 30| regényekben vannak hősök, akik ráérnek mindig egy tárgyról gondolkozni.
13128 33| szíves nőmhöz sietni, ha ráérsz.~– Ha ráérek-e? Micsoda
13129 7| hogy mi ennek az ára.~– Ráérsz-e velem jönni? – kérdé Lávay.~–
13130 35| még akkor nem volt senki.~Ráért körültekinteni.~Selyemszőnyeg
13131 15| odabenn komájával tanakodik, ráérünk egy rövid nyelvészeti értekezést
13132 12| vizében, s lompos bundáikról ráfecskendték a nyirkot a parázsra. Kettőt
13133 29| szívére tudta venni, hogy a rafinált cukorban hány százalék kutyacsont
13134 25| asszonynéném, hogy sokat ráfognak a szegény színésznőkre,
13135 8| meg azon, hogy alig merjük ráfogni, hogy ez ismerősünk, hogy
13136 14| mögötte az ajtót, kétszer is ráfordítva a zárra a kulcsot, s aztán
13137 15| komparációt. Sem elöl, sem utol rag nem férhet hozzá.~Ez a rendkívüli,
13138 17| győzzön.~A házigazda áhítattal ragadá meg Béla kezét, s ajkához
13139 1| mely fenyegetve, magával ragadva beszélt eddig ismeretlen,
13140 33| vetett a nálamnál rosszabbak rágalma, ön került engem, ön megvetett
13141 22| Hisz mindazok, kik sérték, rágalmazák, gúnnyal illeték, csak a
13142 9| járhassa be az országot a fiam rágalmazásával.~Ha beszéde elején tökéletes
13143 18| istennél az oltalom”.~– Ne rágalmazd a férjemet, kérlek – szólt
13144 25| is. Én nem tudom, mivel rágalmazhatták őt kegyed előtt, de azt
13145 14| sokat irigykednek egymásra, rágalmaznak, cselt szőnek, de akinek
13146 21| rövid időn önnek a nejét rágalmazni fogják, az cselédszájra
13147 1| Blumné szava; a legkedvesebb rágalmazóé a két víz közötti téren.~–
13148 1| mit mond!~– Hogy rútul rágalmazok egy lyányt, akit ön szeret,
13149 1| Blumnét.~– Ti az imént engem rágalmaztatok Fertőyvel.~– Igen. Azon
13150 1| folyvást a szomszédaikat rágalmazzák-e, mikor oly nekitüzesedve
13151 21| sem kellett menni!~De ne rágalmazzunk senkit idejekorán. Hiszen
13152 19| falon, az asztallábak dühös rágása, mindig növekedő mérvben
13153 5| az ősi honszerelem és a ragaszkodó hűség szavai azok. Ki tudja,
13154 10| másikat meg úgy egy helyhez ragasztott, hogy még csak sétálni sem
13155 30| leszakított szőlőkacsot rágcsált fogai közt, a legfanyarabb
13156 9| melyet az éjjel az egér rágott rajta! Mennyit lehet ezen
13157 7| Tehát ennyire meg van már rágva jó hírneve? Tehát ennyibe
13158 1| idegen szabású férfi, erősen ragyavert veres arccal, de kinek szemeiből
13159 22| életvidám, szemeiben boldogság ragyog; bizonyos óráin túl a napnak
13160 5| még pirosabb lenni, mindig ragyogóbb, mindig mosolygóbb lett.
13161 33| arca titkos megelégedéstől ragyogott, mely kitörő jókedvvé fokozódott,
13162 33| mely a színtelen arcot ragyogóvá teszi. Reggeli pongyolája
13163 17| közelléte még hidegebb. A gazda ráhagyta, hogy jó lesz.~Az óra ismét
13164 19| darab nyíradékot.~Pusztafi ráírta, hogy ő is érthesse, németül
13165 30| Ugyanaz, tökéletesen ráismerek, s most már értem az egész
13166 15| forrott emlék köti. Még ráismerhet a festés maradványairól.
13167 29| Hargitay írását, rögtön ráismerhetett a posztumusz levélre.~Judit
13168 8| sűrű vörös szeplők.~Most ráismerhetünk: ez Bárzsing.~Az almási
13169 22| érte menni, ahol rögtön ráismernének? Hogyan?~Talán játék vége
13170 19| s aztán majd apródonként rájárogathatunk.~Hubert helyeselte ez indítványt.~
13171 30| mindenféle bántó találgatások raját támasztja fel maga és neje
13172 1| mindenkit tegez a háznál), én rájöttem, meglásd ez az X. fogja
13173 32| ön biztosítása nélkül is rájövök. Ön ismerte Fertőy rossz
13174 1| egyenruhát varratnának, az mind rájok nézve sokkal ildomosabb
13175 30| fürdőkön, divaturacsok rajongák körül a nőt, de a herceg
13176 6| Lehet ez tőlem nevetséges rajongás, de én úgy vagyok meggyőződve.
13177 31| válaszokról, s egy neme a rajongásnak támadt belőle, mely politikai
13178 10| annál rövidebben büntetni rajtavesztés esetében.~Igen régi axióma
13179 34| akartam előtted rejtegetni, s rajtavesztettem. Nem ez az oka, amiért Fertőynét
13180 5| fölötte azok az apró halacskák rajzanak, mik ezrivel úszkálnak a
13181 13| csak egy átvonuló álomkép rajzata volna, mely nem tud semmit
13182 22| képzelem véres vonással rajzolja, villámtűzzel és pokolfeketével
13183 34| elevenebben kezdte magát rajzolni:~„Találkoztunk már az utcán: – ~
13184 34| vonás Szerafin képzelmébe rajzolt?~„Ócska sírboltot tisztogatnak: ~
13185 6| királyné hazajön, tüzet rak, rántást készít, mert a
13186 15| legfőbb szüksége volt.~Végre rákerült a sor, hogy az ajtóhoz juthatott,
13187 1| tiszteletére rendezett tűzijáték rakétái elpattogtak. E napon túl
13188 11| volna. Várostrom, hulló rakéták, ablakom alatt szétpattogó
13189 30| hanem ha egyszer a cigány rákezdi odakinn, az már csak mégis
13190 22| nagy melegséget.~Nemsokára rákezdték a zenét. Az öreg dob keresztülhallatszik
13191 13| ernyős szekér gyékénye alól rákiált a szemközt jövőkre egy kellemetlenül
13192 15| neki, hogy rögtön tüzet rakjon, és valami jó meleg reggelit
13193 12| éjszakázni!~És még tüzet raknak, hogy elűzzék az éj jóltevő
13194 16| vasvilláját, s keze ügyébe rakni az ülésbe.~– Kutyaugatást
13195 Ut| eladtam, az örökségemet ráköltöttem a lapra, folyvást bízva
13196 32| menet sokkal büszkébben rakta előre merev lábait, mint
13197 12| eddigi őrtüzeiket, távolabb raktak újakat.~Pusztafi észrevéve
13198 18| hátra, más időben pedig mint raktárak használtatnak gabona és
13199 19| több hónapig szalonnás raktárul használtatott; úr változtával
13200 7| férjének arcképe, kis kerek rámában, azt levette és összecsókolá;
13201 14| falról, üresen hagyta a rámáikat, s egész éjjel fűtött idei
13202 17| halott magához tért – szól rámutatva a gazda.~– Segítsen a koporsót
13203 33| elkezdenek véneknek mutatkozni. Ráncok, amiket azelőtt senki sem
13204 6| aláírásokat olvasá; – az a ráncoktól áterelt, epés, gunyoros
13205 5| elsimítottak homlokáról minden ráncot; annyival is ifjabb. Egész
13206 5| összevonaglott a test, egy erőszakos rándulással felveté magát: e rándulástól
13207 5| rándulással felveté magát: e rándulástól az üldöző elmaradt tőle,
13208 14| szájából e hang hallatára. Ránézett a beszélőre; egy percre
13209 7| rá, mint aki nem kerüli a ránéző tekintetét, szép fejével
13210 31| eleven asszonyság, akit a rang és cím nem kapatott el,
13211 8| vagy kvietálhatott volna ranggal, ha a felesége nem akar
13212 30| besorozni magát a nemes küzdők rangsorába, vagy inkább itt maradni
13213 32| de mégis ambíció volt az, rangviselő férj, hercegi koronát viselő
13214 3| megragadná, azután egyet rántana rajta, olyanformán, mint
13215 9| asszonyságnak, míg ifjú segédjét a rántáskészítés titkába beavathatta; de
13216 6| királyné hazajön, tüzet rak, rántást készít, mert a vendéglői
13217 13| ha kétségbeesel, magaddal rántasz. Ne félj: szégyent én nevedre
13218 33| kiálta Béla, haraggal rántva vissza kezét. – Önnek rossz
13219 30| mintha gyapotból volna rárakva. Mily mélabús színezet minden
13220 30| lenne-e belőle ajtó, amíg rászánják magukat, hogy az eleven
13221 20| csalfasággal, alattomos rászedéssel, a közjó megrövidítésével,
13222 34| élcet, mellyel a cenzúrát rászedhetem? Írjak Kínáról, a holdról,
13223 10| hogy ebben a korcsmában rászedték, hát tudja meg, hogy nem
13224 33| hozni az alperesi ügyvédet, rászegzi azt, és felszólítja, hogy
13225 6| balsorsában védje, ki, ha rászorul, oltalmazza, és ha veszni
13226 10| próbálgatják, míg csakugyan rátalálnak a nyitjára.~Minden nyelvben
13227 18| Azt teszi, hogy ott könnyű rátalálni.~– Kinek? Csak nem engem
13228 10| tartalmazott Fertőy úrra nézve.~Rátalált ugyan a régi levéltárnokra,
13229 2| nevét hallá említtetni s rátekinte, örvendve kiálta fel:~–
13230 31| nyugvó asztalok eleinte rátett tenyerek delejes láncolata
13231 16| terítek, a tensasszony arra ráül, s így megyünk odább. Valahára
13232 3| Ismerheted, mert hiszen ráütött a természeted; éppen olyan
13233 1| embert. Aki a szűrös embert ráuszítja a kabátosra, akinek a nevét
13234 19| úgyis.~– Hát hol van az?~– Ráutasítlak, hanem elébb ígérd meg,
13235 13| repesett, és keze a pisztoly ravaszán volt.~Hogy fogja ő e szép
13236 10| azokat megfejteni, s ezek oly ravaszok, oly kitanultak, hogy az
13237 13| Ezer veszély, merénylet, ravaszság, futás, vakmerőség között;
13238 31| szólt cselszövő asszonyi ravaszsággal Blumné –, vajon kivel beszélhet
13239 13| magadat reám. Engem sok ravaszságra tanított már a kénytelen
13240 12| lesznek a dobszó, az ének, a ravatal és az engesztelő áldozat;
13241 17| úristen!…~Valaki odarohant a ravatalhoz; Judit hallá, de nem érzé
13242 17| kísérteteké.~A másik pedig – már a ravatalon fekszik.~A jó emberek, kiknek
13243 34| derék bajtársunk nyugszik, s rávéssük a nevét.~– Szavadon foglak.
13244 34| felkeressük azt a mocsárt, rávezetlek a leégett fűzfára, s egy
13245 34| meg azt, hogy valahányszor rávisz a bűnöm, hogy a börtöni
13246 17| eszelősnek, de én nem engedem rázárni a koporsó födelét, s megölöm,
13247 2| egykönnyen le nem hagyják magukat rázatni a megtámadott áldozat nyakáról;
13248 9| valahogy le kellett őt rázni a nyakunkról.~Hanem a parancsnok
13249 5| felől jő, s lázhidegtől rázott hangon rebegi: „Óh, Jézus
13250 10| tapasztalt embereknek kémiai reagenseik, amik még az üres lapból
13251 32| asszonyhoz, ki budoárjában vár reája.~Az, hogy Kolbay megjelenése
13252 34| s ismét újra visszatért reájok. El tudott mellette ülni
13253 8| megmutatja ő, hogy az ily vén reakcionáriusokkal, mint én, hogyan kell bánni.
13254 28| ez rám nézve mind kevés reális alappal bíró indítvány.
13255 8| Itt és ott szükség van reánk, s mikor az óra ütni fog,
13256 12| farkasüvöltés elnyomta a halk rebegést.~– Nézd, bajtárs, az ég
13257 5| lázhidegtől rázott hangon rebegi: „Óh, Jézus Máriám! Óh,
13258 22| a tóduló könny, s ajkai rebegni látszottak, mintha beszélnének
13259 22| hozta a képecskét a némán rebegő ajkakhoz. Midőn ajkaihoz
13260 2| öreg ajkai síráshoz közel rebegtek elkeseredésében; Béla engesztelőleg
13261 30| veranda alatt nyakon önteni a rebellis égi tüneményt, s meggátolni
13262 21| és csoda folyékonysággal recitálta el minden növénynek a nevét,
13263 5| percben, midőn az ijesztő recsegés közepett az egész tömeg,
13264 17| úr egészségére!~Egy szék recsegése hallatszott. A csendőr altiszt
13265 4| néphatalom, s a korlátok recsegni kezdtek. Hargitayné nem
13266 17| nyikorgott, a padlás lépcsői recsegtek, azután a padlás deszkáin
13267 12| meggyújtá a máglyát.~A lángok recsegve iparkodtak elérni a máglya
13268 33| mondani ezt a szót: „apa”.~A redők elmúltak minden homlokról,
13269 22| egyezett.”~Judit homloka redőkbe vonult. Mi szükség e magas
13270 11| kiülő vaskosarak védik, s redőnyei le vannak zárva az utca
13271 11| És azzal betette az ablak redőnyeit a legjobb ismerőse orra
13272 31| szarkazmusaival mechanikus érdemeikre redukálni.~– Jöjjön, barátném – szólt
13273 19| zsebre rakja azt, s Hubertnek referál, hogy biz egy palack pálinka
13274 1| lapozgatá a „hazai börtönök reformjáról”, e szókkal nyújtá vissza
13275 30| úrbér, majorsági földek, regálék és remanenciák kérdéseihez,
13276 30| mikor azzal végzé leánykoruk regéjét: „Most Judit boldog.” Volozov
13277 33| az beszél titkos tündéri regékről, amik egymást csodálatosan
13278 Ut| Mire aztán elkészültem a regénnyel, akkorra vége lett az alkotmányos
13279 33| tagjai tudni fogják, hogy régente az okmányokat nem géppapírra,
13280 2| citoyen Picotin valami francia regénybeli jámbor szűcsmester, ki a
13281 El| egyébiránt ne keressen e regényben az olvasó. A fényképezés
13282 9| zongorahangjegyekről, francia regényekről és tájképfestésről, mint
13283 Ut| folytattam a lapkiadást. A regényemért sem kaptam semmi honoráriumot.
13284 Ut| Sajtó szerkesztői kidobtak regényemmel együtt az ajtón, mikor belepillantottak. „
13285 Ut| természetes, hogy ennek az én regényemnek ebben a korszakban nem akadt
13286 32| prenumerálok”.~– No, és az én regényemnél az volna az eset? – szólt
13287 13| keresett ki levélírásra.~A regényes, ábrándos kis lugas éppen
13288 Ut| epizódok helyét. Soha még regényírónak keservesebb vajúdása nem
13289 28| pillanat alatt egy hosszú regét mondott el neki. Egy olyan
13290 24| Még e szomorú felfedezés reggelén elküldött Bárzsing úrért
13291 6| Akkor a királyné megfőzi reggelijét, s azalatt ráér szerepét
13292 10| szónokok, későbbi miniszterek, reggelijöket elkölteni; itt folyt a művészi
13293 2| levest, s kávé helyett azt reggelizett, hogy Béla úri módon élhessen.~
13294 30| az élet! Az entr’act. Ott reggeltől estig fut, fárad az ember,
13295 12| ha olykor megbolygatta a reggfuvallat, még izzó parázsszem fénylett
13296 1| munkakedv.~– Nem jöhettek régibb viszonyára?~– Az nem volt
13297 8| igazi puskáik voltak, de régiek, még hagyományos kohákkal
13298 32| egyik lába már belépett ama régióba, ahol a silány, jellemtelen
13299 35| selyemben járt; azt az egész régiót, mely a közönséges emberek
13300 29| múzeumba, hol a tisztes régiségeket őrzik.~Bárzsing úr például
13301 34| ember él itt,~Feledte a régit.~Gyászruhát, szerelmet egyszerre
13302 8| be.~Mert ámbátor legjobb regula az a haditudományban, hogy „
13303 10| utászt; korhely embereket rehabilitált, nagy fényes celebritásokat
13304 28| tudtam, hogy ön ok nélkül rejtegeti magát, de megvallom őszintén,
13305 21| volt, ki később menekültek rejtegetője, bujdosók táplálója, államfoglyok
13306 30| új ismerősöket, ezt csak rejtegetve.~A herceg követte Szerafin
13307 19| Vencel magára vállalja a rejtekajtó helyretevését, s az egész
13308 16| veszedelmes volt fegyvert hordani rejtekben; bottal kellett menni az
13309 30| hogy valaki más van lelke rejtekében, aki őt elfoglalva tartja,
13310 23| eszembe, hogy kirohanjak rejtekemből, és a kegyetlenek lábaihoz
13311 22| sűrűbbre vonni, mely Béla rejtekét eltakarta. A feleség rossz
13312 24| hanem pénzre. Ha én Béla rejtekhelyét elárulnám, mit nyernék vele?
13313 12| lobog közelükben, amint rejteküket elhagynák, rögtön észre
13314 12| egyölnyi távolban saját rejteküktől; az is meglátta őket, s
13315 5| életnek és az élet hosszú rejtelmeinek rabolja vissza; ez a hideg
13316 10| ez idő szerint éppen azon rejtelmes életmódot követte, mely
13317 29| Béla nagyon jól tudta e rejtély alapját; ismerte jól azt
13318 29| bizonyos emberről, arról a rejtélyesen megkerült okiratról; ha
13319 19| megtartva a helyiség leírását rejtélynek, s a közös zsákmányt megfelezni
13320 30| most már értem az egész rejtélyt. Fertőy arról beszélt az
13321 15| Hisz addig, míg ő Bélát rejthelyén újra fölkeresheti, nincs
13322 18| hamvvederhez, mely Róbert hamvait rejti: Pusztafi, a költő, nem
13323 14| kandalló ott?~– Ott senki sem rejtőzhetik, most is ég benne a tűz.~–
13324 16| Ott vár a veszély előtt rejtőző férj, és számlálja a pillanatokat,
13325 12| rekettyésig. Éppen jókor rejtőztek el a sötétzöld zsombikok
13326 16| hátrahagyta, arra kérve, hogy rejtőzzék el addig, míg ő visszatér.~
13327 12| Ezt vond le ujjamról, és rejtsd el magadnál… Ha azután egyszer
13328 19| újbóli betakarását. Addig ő rejtse el a palackokat a felső
13329 13| kísérgette a lelkemet. Hogy rejtsük el a pénztárt valami faodúba;
13330 9| várost, s Szerafin a várban reked, ki fogja utánavinni a fehérneműit?~
13331 Ut| az öt forint, ha én ott rekedek; talán attól is tartottak,
13332 8| kétszer; csakhogy a rumtól még rekedtebb lett a hangja.~– Hát mi
13333 6| hogy beszéljenek; azok nagy rekedten szónokoltak; a közönség
13334 13| visszafordult nejéhez, s rekedtes hangon kérdezé:~– Merre
13335 3| parancs- és ellenmondásban rekedtté és pattogóvá idomult beszédmód,
13336 16| többé kimozdítani.~– Itt rekedtünk – dörmögé kétségbeesett
13337 20| mögött.~Tovább a Zsitva rekesztéseinél halászokkal találkozott;
13338 9| fasátor közepén el volt rekesztve deszkával; a belseje volt
13339 12| hullottak.~– Siessünk a rekettye közé jutni – monda ekkor
13340 12| kellett magával vonszolni a rekettyésig. Éppen jókor rejtőztek el
13341 35| vagyok Róbert, nem jövök reklamálni. Hasonlítottunk ugyan egymáshoz
13342 8| katonásan.~– Hát csak gyakorolja rekrutáit?~– Igenis, igenis, így lévén.~
13343 9| lenézeget a Vághoz, s ott halat rekvirál, azt asszonynénjének hazahordja,
13344 22| közé a tálcára.~– De ez nem rekvizitum-levél, kegyednek szól, most hozta
13345 22| híják színpadi nyelven, hogy rekvizitumok.~Judit fel volt már öltözve
13346 29| Az a becsületesség igen relatív fogalom.~– Tehát fordítsunk
13347 30| majorsági földek, regálék és remanenciák kérdéseihez, mint a tyúk
13348 6| A mai nap képe, hangjai, remegése és kitörő örömei.~Az utcákon
13349 30| oly könyörögve, oly benső remegéssel kérdezé tőle:~– Béla! Komolyan
13350 30| hölgy térdeit, s annak egész remegő testét erőszakosan sokáig
13351 12| ne felejtsd.~Az éjszaka rémeihez még újak szövetkeztek; amíg
13352 11| kapott, aki az ottlakás rémeit kiállta volna, de ő ki nem
13353 31| van, ez pedig kalligráfiai remek. Lássák, ez Talleyrand írása.
13354 22| hinniök, hogy ez a művészet remeke; és tapsoltak annak, aki
13355 6| francia és német klasszikusok remekei mind pompás díszkötésekben
13356 14| amelyben Melchior műtői remekeit szokta végezni, s szép fejét
13357 2| ünnepélyes alkalmakkor fodrász remekéül van kidolgozva; az egész
13358 Ut| alakja a dicsőséggel és rémekkel teljes korszaknak ott élt,
13359 24| amicaliter.~– Hogyan? Remél ön az ifjasszonnyal kiegyezhetni?~–
13360 14| kísértem is meg.~– Hogy reméli kegyed őt megmenthetni?
13361 8| pedig, utólagos jóváhagyás reményében, elhatároztatik, hogy ideiglenesen
13362 2| azt kérdezte tőle: minő reményei vannak a jövő országgyűlésre. „
13363 21| Juditról, a vele találkozás reményéről kezdett előtte beszélni,
13364 15| verje őket a parthoz. Az a reménységük volt, hogy ha a szélre és
13365 Ut| 1861-ben) azt a csalóka reményt költötte fel, hogy az elmúlt
13366 19| állt; a takarodó után a két reményteljes fiatalember leosont a kazamata
13367 8| füst, a láng közepéből mint rémes fáklyák emelkedtek ki a
13368 8| többet.~Az őr percről percre rémesebb tudósításokat üvölte alá.~–
13369 23| Sokáig kerülgettem ezt a rémet, el akartam magammal hitetni,
13370 22| kendőjét lobogtatják; amint a rémjelenetet lelke előtt az izgult képzelem
13371 8| ezt már láttuk valaha. A rémlátványra meredő szemek mintha maguk
13372 17| ajka zárt, melynek minden rémlelke egy mozdulatlan testbe van
13373 12| pont felé közelítve úgy rémlett előtte, mintha e tűzfény
13374 19| volna szemébe nézni egy rémnek, mely őrült óriásként magasult
13375 13| közelít azon ellenség, kinek rémneve a Szajnától az Amurig, s
13376 14| zárra a kulcsot, s aztán a rémülés suttogásával kérdezé: –
13377 14| el senkinek.~Judit egyik rémületből a másikba esve önkénytelen
13378 18| azután is sokáig, több hétig, rémületes volt, ahogy szenvedett,
13379 18| eljegyzéskor.~Szerafin egy rémületeset sikoltott, és ájultan rogyott
13380 35| előtt állani, csak az én rémült lelkem előtt, s nem fog
13381 19| hogy miért sikoltott oly rémülten, midőn amaz ablakhoz lépett,
13382 30| hallik, s az odatekintők rémülve látják, hogy Szerafin ruhája
13383 8| torzképe enyhülne, amint a rémvilágítás távolodik, s a tájat mind
13384 19| aludni fogok.~– De az ám a rend, hogy idebenn gyertyának
13385 35| tessék várni, míg öltözékét rendbe szedi. Addig tessék besétálni
13386 34| az ám”. Hát biz én két rendbeli izenetet hoztam számára
13387 8| dikciózni a tekintetes karok és rendek?~A harmadik pohár rumnál
13388 33| éppen olyan közönyös arccal rendeli el a porkolábnál, hogy ettől
13389 21| nevéhez; minden egyes ember rendelkezhetett kénye szerint a rábízott
13390 29| ön dolgozószobájában is rendelkezik.~– Igen. – Mondja ön uram
13391 3| szerzeményem és melyről rendelkezni hatalmamban állott, az én
13392 9| mindjárt vizsgálatot fogok rendelni e tárgyban.~– Óh, uram,
13393 21| herceg? Egy-egy virágbokrétát rendeltem meg hármunk számára.~– Óh,
13394 8| zászlóalj nemzetőrség is rendeltetett oda, mely nagyobb részt
13395 25| akarta bevezetni, mert szobái rendetlenek.)~– Köszönöm, óhajtok is
13396 3| magát, nincsen-e valamije rendetlenségben. Az inas visszatértével
13397 1| eszköz egy műkedvelői előadás rendezése, melynek tiszta jövedelme
13398 30| Fertőy vállalta magára a rendezését, aki pedig oly részeg már,
13399 33| szédítő a férfiakra nézve; rendezetlen hajfürtei gyöngyös hálóba
13400 23| ceremónia-mester, ki a csoportokat rendezi; a katonai zenekar, mely
13401 2| melyet az „én kedvemért” rendeznek, oda el fogok menni. S már
13402 6| kettőt meghódít, talán a rendezőt is, miért ne az igazgatót
13403 30| volt az a pièce? – kérdé a rendezőtől, mikor ismét sötét lett
13404 7| mint egy mediatizált herceg rendjele; sőt mikor az erdélyi unió
13405 21| nemes – hanem „ló”.~Szerafin rendkívül meg volt elégedve Bélával.
13406 6| Kegyed valóban igen jó rendőrséget tart szép szemeiben.~– S
13407 3| étude”-öt, melyben 333 rendszabály adatik elő, hogy aki azokat
13408 3| társasághoz szokott ifjú” rendszabályainak 39-ik §-usára, mely így
13409 21| mindig orosz muzsikokat rendszabályozott volna.~Most Fertőy oly közel
13410 24| kiderülni, ha minden óvatossági rendszabályt meg fogunk tartani. Először
13411 Ut| hibák, melyek Schmerling rendszerét Magyarországon kivihetlenné
13412 3| mikor az adminisztrátori rendszert olyan hatalmasan megtámadta!
13413 5| lovas huszároknak, kik a rendtartás végett voltak kiküldve.
13414 8| Különben igen csendes és rendtartó emberek voltak, csakhogy
13415 15| sem volt a várban; alsóbb rendű tisztek számát ezernél többre
13416 11| ölyv a martalékra, föld rendül, ég csattan utána.~– Pompásan
13417 10| sorsához, a politikai élet nagy rendületeihez, benne élt azoknak szokatlan
13418 16| mélyebben jutottak be a rengetegbe, és semmi helység nem mutatkozott
13419 34| hahotával kacagni, hogy a szék rengett alatta, s a szemei kiveresedtek
13420 34| Kérlek, üss oldalba, ha renommírozni találok.) Ő pedig viszont
13421 20| idejében lerakott, s azóta nem renovált kövezet minőségét, amit
13422 1| megyei fiatalság vezérének renunciál, egyúttal gondja van rá,
13423 15| rongyokat tömögetett a ladik repedéseibe. – Hadd tudjam, kit áldjak,
13424 13| ismerték csókoló ajkai, s szíve repesett, és keze a pisztoly ravaszán
13425 20| hinném.~– Kicsoda? – kérdé repeső hangon Lávayné, egy percre
13426 11| közé, hogy derékig kétfelé repesztette, ott bennszorult, és nem
13427 1| hadastyán magas pátosszal. – Rephublikhánush! S szabadon jár az ilyen
13428 8| összehúzza magán szélben repkedő köpönyegét; azután megint
13429 4| ablakából széles lobogók repkedtek a derült légben: úgy látszott,
13430 25| körtefákon; ez is tán abból a repkény-füzérből eredt, amit egykor a vitéz
13431 23| Bárzsing, az ügyvivő, ugyan azt replikázta, hogy a végrendeletnek meg
13432 24| megvolt, egy létezett okirat reprodukálása forog csupán fenn; mely
13433 20| kell, amíg földi pajorból repülő rovarrá átváltozik.~– Megbocsásson,
13434 35| hozzanak illatos ecetet, repülősót, mert úgy látszik, hogy
13435 34| tömlöcöstül együtt a levegőbe repültem? De ihol van ni, már megint
13436 23| és elfelejtettem mindent.~Repültünk, keringtünk a hosszú termen
13437 20| bűzös árkon és nádkerítés résein áttörve, végre egy szilvásba
13438 19| kitódulni az ajtó fölötti résen, jött ijedve porkoláb és
13439 2| mentében; azt okvetlenül respektálni fogja a felséges nép, kivált
13440 11| Még családfő is kell? – Respublika! – Egyik őrmester az egyik
13441 8| láncos! Én se voltam aztán rest, eltaszítottam előlem, csak
13442 7| Hogy ilyen komoly ember nem restell azzal bajlódni.~Ugyanaz
13443 2| befolyású hazafiakra, akik nem restellik a szaladgálást, s egykönnyen
13444 9| kijönni hozzám, vagy ha restellné a fáradságot, hát majd én
13445 14| csendesen megdorgálta a restet, mintha nem akarná, hogy
13446 20| volt egy kis őseitől maradt részbirtoka, melynek haszonbére abból
13447 20| rögtön megmondanák, akármely részében az országnak lenne is elfogva.~–
13448 34| Hiszen ha egy quincunxnyi részecskéje a szemérmes büszkeségnek
13449 30| olyankor szeretett bele, mikor részegnek látta. A herceg olyankor,
13450 2| bizalmasságnak vette ez azt a részemről. Hát azt mondtam neki: Maga
13451 29| örökösödési per az önök részére döntetik el véglegesen,
13452 29| hovalettéről semmit; ön nem részese annak, ami azzal történhetett;
13453 29| lenni, hogy ilyen bűntény részesévé avatnám magamat?~Bárzsingnak
13454 1| észrevétele általános tetszésben részesül; maga Lávay is mosolyog
13455 33| most is nagy tiszteletben részesülnek, és azt meg is érdemlik,
13456 4| reszketett. Hát a tied nem reszket-e? No ezt szeretem. Ne gondolj
13457 34| álmodik, mást, mint amit a reszketeg idegek szeretnének; az gyötör,
13458 1| nézze, még most is hogy reszketek, mikor visszagondolok rá.
13459 35| halvány asszony.~Alig bírta reszketését eltitkolni; alig merte szemeit
13460 22| királynéi dölyföt ezzel a reszketéssel minden tagján; mondani szerepet
13461 3| lehetett észrevenni, hogy kezei reszketnének azalatt, amíg olvas.~Csak
13462 3| kezdené: „A titkos értekezlet részleteiből hiteles tudósítónk nyomán
13463 6| foglalkozott, s most már csak egyes részletein kellett tanulmányoznia.~
13464 Ut| kihagynom ívszámra azokat a részleteket, amik a szabadságharcra
13465 15| És azután az ellenkező részről is többen; hanem azok közül
13466 30| annak megindításában nagy részük lett volna. Márpedig egy
13467 2| ismerősök nyájassága, rokonok részvéte, vagyon nyugalma, világi
13468 1| eszerint az emberbaráti részvétek törekvései egyedül oda összpontosulhatnak,
13469 2| Melyik volt az? – kérdé részvétteljesen Pusztafi.~– Az a vörös,
13470 1| felfedezni, melyben minden részvevő tagnak olyan szerepe legyen,
13471 10| időjártával közöttük.~A részvevők valódi megalakult testületnek
13472 6| kérdi Pusztafi félretolva a reteszt.~– Két asszonyság akar bejönni.~–
13473 14| elárulhatja valaki. Örökké rettegek-e életéért? Örökké bujdosónak
13474 6| kísérte őket; a kétségbeesett rettegés, az elkapó büszkeség dicsőített
13475 15| volna be senki.~De Judit rettegése oly nagy volt, hogy nem
13476 17| és félt, még akkor sem az rettegéseinek központja, hogy nemsokára
13477 13| úttól az Aranyszarv öbléig rettegéssel és irtózattal tölti be a
13478 14| ha rá gondolok; de mit ér rettegni, mikor segíteni szükség,
13479 14| Megbocsásson ön, én oly rettegő vagyok. Minden megrémít.~
13480 34| akiknek visszatérésétől rettegtek?~…Egyszer Szerafinnek egy
13481 17| a halálos veszélytől nem rettegve, hogy nejét a legirtózatosabb
13482 15| ha vissza hagyom magamat rettenteni tőle: akkor a másik veszély
13483 33| magasztalására nagy osztentációval rettentőket trüsszentett.~Blum úr igen
13484 12| azon nádgúláknak, miket a rétvágók a szárazabb magaslatokra
13485 18| változataival, szerteszét révedezett, akkor Szerafin kétségbe
13486 6| emlékezetük van, még talán révedezik előttük, hogy ez a nap március
13487 Ut| itt van már a zsebemben a reverzális. Tudtam, hogy ez is szükséges.~
13488 Ut| szükséges.~Az volt pedig ebben a reverzálisban, hogy én kötelezem magamat
13489 Ut| itt vagyok. Önnek elébb reverzálist kell adni magáról, hogy
13490 3| hogy ez mit jelent? Ez revolúció! S tudod-e, hogy mi lesz
13491 3| hogy mi lesz abból, aki revolúciót csinál? Azt lenyakazzák! –
13492 1| nyugtalan fejecskéjét, számtalan rezgő fürteivel, s minthogy már
13493 3| antik diadém, gyémántos rezgőkkel, egy füzér gyöngyökből és
13494 19| csakhamar ráakadtak a megígért rézgombra is.~A gomb fülén ott volt
13495 33| lábacskáját feltette a kandalló rézkorlátjára, tán hogy az égő válóper
13496 19| fehérsárgás por, mely azon kis rézkupakok fenekén szokott lenni, amikkel
13497 19| Majd nemsokára találsz egy rézpitykét, azt mikor fel akarod venni,
13498 15| kísérteni mennek.~A zápor rézsút vágott alá a szél rohamában;
13499 21| Szerafin, s a rémület önfeledt rezzenetében hirtelen Béla keblére borult,
13500 34| értesz? Tán éppen az egész rhenusi szövetséget? Szűkebb hazámról
13501 2| hallgatók egy része éljent riad, más elretten, és „feszítsd
13502 2| csinos kis”.)~– Igen! – riada ragyogó szemmel Bárzsing
13503 4| üdvkiáltása túlzengi az emberi riadalt, mely ezernyi ezer szóval
13504 12| rivallással felelt az őr riadó szavára.~Az őrök azt hitték,
13505 8| ágyúlövés a vár fokáról felelt a riadóra, míg künn a városban és
13506 12| felriadt had sűrű tüzeléssel riasztá el új ellenségét; a golyók
13507 30| őt űzze; egy szavam nem riasztja előre. Ő megy, megy, és
13508 22| villámtűzzel és pokolfeketével riasztón kifesti, és amidőn megjönnek
13509 6| vele, amit akartak. Nem riasztottak el, sőt inkább most már
13510 22| udvarlók közelítettek.~Azokat ridegen elutasítani gyanúgerjesztés
13511 4| kiáltás helyett valami szép rigmust mondjon a nyújtott koszorú
13512 30| akarja, megteszi, hogy én itt rikoltozni fogok, mint egy bolond,
13513 23| összegek közötti viszony nem „rím”, csak „asszonánc”. E baj
13514 34| ellenkezőleg éppen azon rimánkodik, nehogy el találja őt az
13515 13| beszélni nem tud, aki a rimánkodó siralomszavát meg nem érti;
13516 34| csontváz kacagása hangzott rímeiben, ki az itthon maradtak örömeit
13517 34| méreg; nem ének már az, csak rímes káromkodás. Mikor meg fogok
13518 18| halálharang utolsó kondulásának ringása, azután kezdeni rá a nászzenét.
13519 15| tűnve ki újra a haláldajka ringatásából.~S a viharnak nincs rendes
13520 25| pedig majd viszek egy kosár ringlótát.~Nem akart adós maradni
13521 29| számomra.~És azzal bölcsőben ringó kisfiához fordult, s keserű
13522 20| annyira kivette ez a váratlan riposzt a sodrából, hogy nem tudott
13523 34| ami ez időben nem volt ritkaság, egy-egy olyan félig megszürkült,
13524 10| farkúak; nem látja? Csak ritkaságnak tartom a szobában.~– Tán
13525 13| múlva szertelőni!…~…Az erdő ritkulni kezdett.~Az út kiért a fák
13526 30| Minden trombita és hegedű rivallása kísérte a tósztot; elmúlva
13527 12| s a farkasokéhoz hasonló rivallással felelt az őr riadó szavára.~
13528 11| szárnyaikkal, tán a vihar robajába emberi harc is elegyíti
13529 19| meg. Őt is felvetette a robbanás, de nem messze egy zsuppasztagra
13530 21| félelem volt, ami meghalt Róbertemhez kötött, az végtelen becsülés,
13531 11| utcán: íme itt megy Zeleji Róbertné, akinek férje ilyen meg
13532 19| németül e szavakat „Zeleji Róbertnénak K…ban. Önnek férje elesett
13533 23| neki”.~Én úgy haragudtam Róbertre, amiért ilyen szegény lett.~
13534 6| Danton; az a cicomás alak: Robespierre; az a fiatal, gyermeteg
13535 22| ebben a rossz időben, azért robog annyi fényes hintó a kapu
13536 22| lett, a hintók egymás után robogtak a színház csarnoka elé,
13537 8| holnapra pedig sáncásni robotba, ki a monostorra. Hénh!
13538 8| tősgyökeres nemesember, robotra menni, utat csinálni! De
13539 28| gyanít. Higgye el ön, hogy a rododendronok levelei nem olyan sűrűek,
13540 1| ruháját be ne fenje.~– Min röhögnek odabenn? – kérdi a Perflexné
13541 1| számukra valamit.~– Hát hogyne röhögnének, mikor az a kékhajtókás
13542 30| gyújtani vagy egy pajtát a röppentyűkkel, amilyen állapotban van,
13543 29| barna felöltönyt, melyet egy röppentyűszikra két helyen kiégetett.~Azután
13544 30| fővel levette a karóról a röppentyűt, s ki akarta húzni a kanócát,
13545 30| A férj meglövi a nejét röppentyűvel, s az ideál ott terem, hogy
13546 21| asszonyom, az én életemnek rövidebb vagy hosszabb volta?~– Ön
13547 10| jutalmazni, ha sikerül, annál rövidebben büntetni rajtavesztés esetében.~
13548 15| katonatiszt, teljes egyenruhában, rövidre nyírt hajjal, kis piros
13549 34| Római temetést adtam neki. Roguson. Nem volt más. A kozák meg
13550 28| mint a kertész, keblére rogytam volna.”~– De uram!~– Kérem,
13551 15| feszíteni, hogy az ellenkező roham vissza ne verje őket a parthoz.
13552 15| rézsút vágott alá a szél rohamában; mikor a villámlobbanás
13553 8| ismét visszaérkezik valami rohamból, mert vele versenyt futni
13554 13| bizonyos, hogy ez minden csatai rohamnál nagyobb merénylet volt!
13555 8| s azzal „Szuronyszegezz! Rohamra!” úgy elszelelt Bárzsing
13556 34| a másikat. Ha öten-hatan rohannak rám, mint a csahos ebek,
13557 8| élétől mi nem irtózunk, rohanunk ha kell az ágyútűzbe; de
13558 30| jövőjét építi, kötelességeit rója le, s öröme van benne, ha
13559 2| felöltővel, magyar nadrág és rojtos csizma, feltűrt karimájú
13560 35| meghalt az oroszlán, éljen a róka!’ És azután ,éljenek a majmok!’~
13561 33| gyűlölte őket, kicsalta a rókákat odúikból, hogy belevesszenek
13562 2| kikaptam ám a guzsalyszárat a rokka mellől, s nekiálltam Fertőynek: „
13563 32| Kolbayt a pamlagra, maga pedig rokkájához ült, és nem felelt erre
13564 32| hosszú szálat eresztett rokkáján, s fejét csóválta, azután
13565 11| karjaikat, mintha azok is mind rokkantak volnának gazdájukkal együtt.~
13566 2| hátához verem egybe ezt a rokkanyelet, ahogy még soha rokkanyéllel
13567 2| rokkanyelet, ahogy még soha rokkanyéllel megverve nem volt!” El is
13568 1| zsidóemancipációrul beszél!~Az öreg úr rokokó észrevétele általános tetszésben
13569 14| utcán, piros kendővel, kék rokolyával; kezében kis összekötött
13570 9| Lávayné, másik Holdváryné rokona. Nem volt testüknek, lelküknek
13571 32| legyen, mint szokott az ember rokonához lenni, akit rég nem látott?
13572 17| teher a földre vágyik, a por rokonai közé siet… de hátha az ezredik,
13573 29| nem egyezem ki pörlekedő rokonaiddal. Majd megtudod egyszer,
13574 2| díszkardokkal, kik mind ismerőik, rokonaik után nézelődtek. Ilyenkor
13575 11| anyám beteg, s közelebbi rokonaim nincsenek megtalálható állapotban.~–
13576 2| lépésnyire megelőzni a kísérő rokonokat, kik kegyedet úgyis biztos
13577 28| haragosok. Ne tekintsük egymást rokonoknak. Higgyen ön felőlem minden
13578 1| nekem is van egy kedves rokonom, akinek neve Bella, hanem
13579 6| kegyedet. Hol van szállva?~– Rokonomnál, a Hatvani utcában, átellenben
13580 25| Ámbár ez a mi szerencsétlen rokonságunk erősen bomladozni kezd már.~–
13581 El| bajokhoz fognak elvezetni.~S ha rokonszenv után vágyó kebletek egy
|