120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
13582 6| alászolgája, orvossegéd a Rókus-kórháznál.~– No, hát adja ide az esernyőjét.
13583 8| támadni fog valaki, aki ezért rólunk megemlékezik.”~És amíg nézte
13584 9| tudtak magyarul. Bihari román újonc volt mind a kettő.
13585 10| esténként klasszicizmus és romanticizmus fölött; innen indult ki
13586 11| örömcégéréül; ezúttal a bevégzett rombolás örömjelei voltak azok; zászlók,
13587 19| zsúrlására is ellobban, s romboló ereje körülbelül százötvenszerte
13588 15| álljunk meg sehol.”~És a romhalmaz fölött öt csonka torony
13589 9| jellem?~… A leégett város romjainak még a télen sem volt tetejük.
13590 4| Nyolcvanöt év előtt a földindulás rommá döntötte ezt: a romok alapjaira
13591 19| kirohant, küszöbén túl egy romokkal telt mélységbe zuhant, s
13592 9| öreg asszonyság a sötét romutcákon keresztül egyenesen a kávéháznak
13593 13| állt a végtelen alföldi róna, ismerős népével, az eltakarta,
13594 29| juttathatná önnek a kezébe oly roncsolt állapotban, amikor már a
13595 15| sulyokkal és favésűvel faggyús rongyokat tömögetett a ladik repedéseibe. –
13596 22| lehetetlen az, hogy őt e rongyokban valaki észrevegye.~A kapu
13597 11| csapatot, mely ragyogó arccal, rongyolt ruhában halad a romok közt
13598 29| hogy szegény a színház, rongyosak már a színfalai, csak úgy
13599 1| szabálytalanul elütő variációkban rongyosok, – s miután azt emberi ésszel
13600 4| várerődítés egész negyedét rontá le s tette legelővé, a város
13601 29| vér, annak a keserve is rontja azt a tudatot, hogy mi igen
13602 8| Bárzsing úr kedvét éppen nem rontották el.~Mikor letette a levelet
13603 1| ön ügye teljesen el van rontva Hargitayéknál. Még többet
13604 4| Abban a percben egy rögtöni roppanás hallatszott, rá egy rövid,
13605 33| mulaszthatá el, hogy titokban, sub rosa, meg ne súgja Fertőynek,
13606 5| egész tömeg, hidastul együtt roskadni kezdett, Judit lelkének
13607 16| mit jelentenek, le kellene roskadnia a földre.~Azon a fatáblán
13608 15| Ez újabb ijedség alatt roskadozni érzé térdeit.~Mit feleljen?
13609 9| mondja, hogy öreg vagyok, rosszak a szemeim, nem tudok már
13610 20| elhinni, őrnagy úr, annyi rosszakarattal, annyi maliciával, annyi
13611 7| külszépséggel takarva a tartalom rosszaságát.~Úgy volt.~„Kedves unokahúgom! –
13612 11| Szerafin ki hagyta tombolni a rosszkedvű hadastyánt, s remélte kedélyével
13613 2| szerelmes vagy? No az elég rosszkor jön; nem szerelmes embereknek
13614 15| iszik, ő meg az abrakot rostálja. Senki sem gyanakodott volna
13615 18| be fogja dugni a sodrony rostalyukai között.~A félig kidugott
13616 18| harmadik ízig előtűnt a rostély közül, s azon a harmadik
13617 19| esett. Volt ott más is elég: rosztopcsin, curaçao, allash, maraschino;
13618 30| lombos lett és virágzott; a rotonda körül ültetett hibikfák
13619 20| amíg földi pajorból repülő rovarrá átváltozik.~– Megbocsásson,
13620 33| valahára! Óh, sok volt a rováson, de ez mind ki van fizetve.
13621 15| kiszámította, hogy az életkor rovatába huszonegyet fog beíratni.
13622 15| betűkkel volt beírva az évszám rovatba:~„Vierundzwanzig.”~Jól tudta
13623 20| nézte, hogy írnak előtte rovatokba mindenféle ákombákot, hogy
13624 8| Holdvárynét ájulva vitték a Rozália térre, ahova nem jutott
13625 8| s a „Megyercsi” utcai, „Rozmaring” utcai földészekből telt
13626 13| tujabokrokból és jerikói rózsából; a lugasban egy fehér márványasztal;
13627 23| Legelébb is annak a kis rózsafa szekrénynek a kulcsa, melybe
13628 21| első, arasznyi nagyságú rózsáját aznap tárta széjjel, mély
13629 3| egy koszorú, apró halavány rózsákból, egy antik diadém, gyémántos
13630 3| ha a gyöngyfüzért meg a rózsakoszorút a diadém körül fonják, s
13631 3| az ítélet kimondásával.~A rózsakoszorúval fején úgy tűnt fel – mint
13632 25| félig elszáradt jerikói rózsalugas, abban egy korhadt pad és
13633 34| gondolkozni.~„Emlékezel-e rózsám, még mikor ~Fehér ruhám
13634 21| kezemet megszúrom.~– A sárga rózsának nincs tövise.~– Hát akkor
13635 14| köteléket; már akkor egy hosszú rózsaszínű vonal, egy begyógyult seb
13636 7| fehéret, ki feketét, sokan rózsaszínűt is; ők ugyan azt hitték,
13637 15| beszakították a bombák.~A rozsdás ablakvason keresztül benéz
13638 20| Hányja le hirtelen azokat a rőzséket, s aztán vigyen engem fuvarba
13639 20| s egykedvűen hányta le a rőzsekévéket. – De bizony még egyet kellene
13640 20| Kapor uram, elkezdé arról a rőzsekötegeket lehajigálni.~Kolbay odatopogott
13641 20| fel bele valaki, ahogy a rőzsét hozta a szekéren.~– Nem,
13642 20| hepehupás kövezeten egy halom rőzsével megrakodottan bizony nem
13643 20| ember különben.~– De ma rrrosssz akarok lenni! – pattant
13644 21| évenként tíz-húsz millió rubel jövedelmet húzott. – Hogy
13645 30| Fogadjunk.~– Jól van. Ezer rubelbe.~– Eredj, ne légy bolond.
13646 21| szabadságában állt száz rubelével eladni; s amely jószágért
13647 16| szót, kifogta a lovait a rúd mellől, s azokat gyeplűszárnál
13648 13| akkor összevissza járnak; a rudast kell mindig szólongatni,
13649 13| hogy fordítsa meg ő is a rudat, s hajtasson amazok után.~
13650 4| emelte nyolc rúdon, a középső rúddal maga a céhmester tartá az
13651 8| alattvalóit a hadtudomány rudimentáiban.~Lakatos koma egy megállapodás
13652 14| szekerét, merre áll már a rúdjával.~Amint a józsefvárosi toronyban
13653 4| férfi válla emelte nyolc rúdon, a középső rúddal maga a
13654 16| ő ment elöl; könnyeden, ruganyos léptekkel, mint kinek semmi
13655 30| előbb kidűlttel csillagot rúgat. Áll pedig a csillagrúgatás
13656 8| sütögetik; vonaglani kezd, rugdalódzik, ledobja magát a tábori
13657 28| Juditra.~Judit lelkének minden rugékonyságát vissza érzé térni ez ingerlő
13658 34| ismerőst, mint a veszett ló, rúgnom, harapnom, és kiállnom a
13659 29| helyéről, mintha titkos rugók lökték volna fel onnan,
13660 17| akkor felöltözteték halotti ruhába, koporsót csináltattak neki,
13661 15| menni. A Katica leányom ruháiból felvehet egyet.~– Köszönöm.
13662 35| már egészen, s nem engedi ruháiról leveretni a port. Hozzá
13663 29| hadastyán, ki Juditra férje ruhájában ráismert.~– Hát azután sokat
13664 1| eltartva magától, hogy piros ruháját be ne fenje.~– Min röhögnek
13665 22| haladt el mellette, hogy ruhájával érinté.~Béla figyelmesen
13666 1| áttört munkával, a fekete ruháké filigrán; amazok a hajósok
13667 32| beszélek. Kegyed özvegy ruhára tett szert, valami kósza
13668 18| az őr mögött, hogy az a ruhasuhogásról azt higgye, mintha mind
13669 8| rendek?~A harmadik pohár rumnál maga Bárzsing úr is tréfásan
13670 8| egyszer hozzá folyamodni a rumos palackhoz.~– Tehát ott most
13671 8| Bárzsing.~– Igyék egy kis rumot, az helyrehozza.~Bárzsing
13672 8| magát kétszer; csakhogy a rumtól még rekedtebb lett a hangja.~–
13673 12| arcomhoz verődnek!… Óh, be rút!…~A szenvedő bajnok idegein
13674 35| az elájulás elég színpadi rutinnal van adva; fölemelte a tisztelt
13675 1| tudja, mit mond!~– Hogy rútul rágalmazok egy lyányt, akit
13676 32| bele megszokott környezete sablonjaiba. Víg legyen, tréfás, enyelgő?
13677 21| úgy ápolta, mint a bibliai sáfár a rábízott talentumot, aminek
13678 2| arcod mennyire hasonlít Saint-Justéhez? S még én tégedet kedves
13679 2| S még én tégedet kedves Saint-Justömnek szoktalak címezgetni? Vagy
13680 34| hét esztendei kurzus alatt sajátommá lettek. (Kérlek, üss oldalba,
13681 1| megvoltak a maguk külön sajátságai. A sárga kapun többnyire
13682 28| gavalléron nem sérelem, hanem sajnálatos gonosztett; azért a finom
13683 30| egyik szemét, az sokkal sajnálatraméltóbb volna, mintha mind a kettőt
13684 17| futás közben meg is lőnék?~– Sajnálnám a magam részéről, mert én
13685 14| szükséges, amit csak azért sajnálnék, mert a bekövetkezendő seblázzal
13686 25| úgy marasztalta még, úgy sajnálta, hogy ez így történt, nem
13687 2| holnapi szónoklattól? Úgy sajnáltuk valamennyien. Még okát sem
13688 1| őrnagy inkvizítori arccal.~– Sajnos, hogy azt a nevet magyar
13689 10| minden megehetőt. Éppen csak sajt és kenyér közt volt a válogatás.~–
13690 30| égő ruháit össze kellett sajtolnia kezeivel, s megakadályozni,
13691 Ut| vezérférfiai elhatározták, hogy egy sajtóorgánumot hoznak létre, mely nézeteiket
13692 Ut| egész ítéletben, hogy nem sajtóvétségért lettünk ám elítélve; nem
13693 11| mindennapos voltam a házadnál, itt sakkoztunk együtt óra hosszat”, azonban
13694 El| edződik acéllá vagy olvad salakká; ennek saját kultusza van,
13695 3| nyomdokába léphetni bölcs Salamonnak, ha a szépségeket nyalábra
13696 2| arcához a színeket, midőn salátazöld magyarkát öltött fel, melynek
13697 1| Mért nem hoztál melegebb sált, János? Úgy fázom.”~Úgy
13698 29| új.~Nemcsak a kabátnak, a salüpnek, a krinolinnak van divatja,
13699 15| ragadta, két ellenséges sánc között, melyeknek ágyúi
13700 8| város és az ó fellegvár sáncai közt terül egy kis sétány,
13701 8| mint más, holnapra pedig sáncásni robotba, ki a monostorra.
13702 11| amint ott a hadifoglyok a sáncépítésnél dolgoznak, a konyhaedényeket
13703 18| lisztneműek számára, néha aztán a sáncfoglyokat is itt tartják, s ilyenkor
13704 15| helyükön. Másutt hosszú sor sánckaró zár el ismerős téreket,
13705 13| alakú utazó jármű volt ott sáncnak tolulva, ha egy eltűnt közülük,
13706 8| helyéből meg ne mozduljon.~A sáncon állt egy őr, ki a városra
13707 10| van ez? – kérdé kegyetlen sandítással a biztos. – Mi van benne?~
13708 10| utánanézett az ablakon az eltávozó sántának, s öklével fenyegetőzött
13709 13| vágtatott; mire aztán Bárzsing sántikálva kérezkedék fel az utána
13710 5| tele várakozó főkkel, akik sápadtan kérdik a járókelőktől: mi
13711 10| tudnak”?~E szóra megemelinté sapkáját a korcsmáros a jövevény
13712 14| felhércre kellvén lépni, arról a saraglyára, a lőcsbe fogózva, onnan
13713 22| gyalog megy haza ebben a sárban.~Azután a színészek kezdtek
13714 9| gunyhósora. Egy csoport sárból rakott putri. Mit? Putri?
13715 34| újabb találkozáskor mindig sárgább, mindig cserszínűbb pofával
13716 1| tanulmányozni. Az egyik kapu sárgára volt festve, s egy óriási
13717 11| kormos üszköket, zöld fű is sarjadt már a falakon.~És a természet
13718 20| ostort ne kíméljen kegyelmed. Sarkában vagyunk; fogjuk a gallérját.
13719 19| nyakánál, hozzáüti a csizmája sarkához, az kétfelé esik, az arany
13720 11| zárban, nyikorgott az ajtó sarkaiban, s amint a fiatal hölgy
13721 10| volt a világ forgatva a sarkaiból; minden ember mással küzdött,
13722 10| álló tárgyat kiforgattak sarkaikból. Akinek semmi köze nem volt
13723 3| minélfogva Bárzsing úr sarkaival megakadván az említett maliciózus
13724 3| szeretett, azért, mert az eddigi sarkalatos elvek ellen szavat emelt;
13725 20| egyet-egyet emelkedve a sarkán. – Én tudom, minő tisztelettel
13726 1| mind ezüst; gomb, lánc, sarkantyú és kardhüvely, valódi, igazi
13727 15| felpattanva a széles tűzhelyre, sarkantyúit nótára veregette össze.~
13728 6| vagy éppen az egész hétfejű sárkányt? Hisz ezzel a híre egy cseppet
13729 1| kétfejű sas terjedt egyik sarkától a másikig, a sas két csőrében
13730 15| testnek állva és lépve mindig sarkon kell nyugodni, nem a láb
13731 29| üzleti természetű. Másvalami sarlatán ugyan azt mondaná, hogy
13732 20| ülést is kellene csinálni a saroglyában, mert így csak nem ülhet
13733 1| levegője drágább.~Az, aki a sarokházban lakik, egy gazdag terménykereskedő
13734 6| önnek nagynénémet, Gyöngyi Saroltát.~A kis eleven asszonyság,
13735 6| népakarattal, kijöttek, nagy sárosan, összegyűrt kalapokkal a
13736 16| Az út csúszós volt, a hó sárra esett; a járás kétszeresen
13737 34| kitaszított őrjöngő volt az, ki sárral dobálja be azon ház ablakát,
13738 3| hepehupás kövezeten, ha sártalan orrú csizmával akar eljutni
13739 12| menekvők után vadászva.~Sásliliom, vízi rózsa jó oltalma az
13740 21| tengeri isten, hínárral és sásliliommal koszorúzva, s elkezdett
13741 8| zöld csákóján rettenetes sastoll. Az ember alig ismerne rá
13742 23| görög megcsalja magát a sátánt; titokban elfoglalja a szép
13743 8| vállukra vették a puskát és satöbbi.~Hanem ez a várba fészkelt
13744 9| öreg asszonyság kiült a sátorajtóba, s a szép meleg márciusi
13745 9| a kívánság, lépett be a sátorba éppen a kis pletykahordó
13746 9| magát.~Egy ilyen vásári sátorban lakott az öreg Lávayné és
13747 10| beszorult a cigánymezői sátorutcába, de annak a tudósítása kevesebb
13748 11| esküdtek meg, mely körül a téli sátrak voltak építve, s amit épen
13749 31| nem felejtettem el, hogy Saul király saját kardjával verte
13750 2| szeplőkkel arcán, melyet savószínű szakáll és bajusz tarkított;
13751 Ut| korszaknak. Jött az átokterhelt Schmerling-éra. Százszorta rosszabb a Bach-korszaknál;
13752 Ut| Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék egy hazudott alkotmányosság
13753 Ut| kormány által szubvencionált schmerlingiánus lapok szerkesztőit is, akik
13754 Ut| Das übrige ist für die schöne Verteidigung! – mondá nevetve
13755 29| igaz – szólt Bárzsing nagy schweici óráját kihúzva, s elébb
13756 21| múlva a grófné kiutazik Schweizba, s ön ez úton kimenekül
13757 28| hogy amit beszélek, nem „Schwindel”, nem szédítés, hanem igen
13758 33| kétségtelenül meg van nyerve. Scripta manent. A beadott végrendelet
13759 34| elmondja, hogy volt, mint volt! Sebaj. Jól van minden. Szép az
13760 12| alatt elvérzett e nehéz sebben.~A költő még sokáig elmelengeté
13761 12| én majd kendőmmel bekötöm sebedet, hogy a vérvesztés miatt
13762 12| mely a víz alá rejtőzött sebeiből feltör, s elárulja ottlétét
13763 11| csontjait, s kenegette be a sebeket iszapos agyaggal.~Néhány
13764 34| befoldom, legyen jó;~Sebes a vállad; bekötöm, gyógyuljon:~
13765 33| nyögött, mint a halálra sebesült, a halavány asszony, s kezeit
13766 21| kastélya egy időben valódi sebesültek kaszárnyája volt, ki később
13767 13| szegzi. Az, aki a csatában sebesültet megöli, s a foglyul esettet
13768 18| De bizony vitéz katona, sebet is kapott.~– Borotválkozás
13769 2| hogy fiacskája egy behegedt sebhellyen homlokán jön haza, mit párbajban
13770 28| Béla szeme azon vékony sebhelyen akadt meg, melyet Judit
13771 14| öltöztető és cseléd. Judit sebhelyéről homlokán nem beszélt senki,
13772 15| tekintetét odaszegzé a még piros sebhelyre, közelebb hajolt, hogy még
13773 14| sajnálnék, mert a bekövetkezendő seblázzal nincs sok időm fekve maradni.~
13774 14| hirtelen föltette; azután sebtében felszerszámozta a lovait,
13775 29| gyermekeit, és meghalt.~Ő sebtén átadta a leveleket, a tizenhárom
13776 22| szemközt találkozni. Érzette sebző célzások nyilait pályatársai
13777 20| katasztrális-bizottsági-reklamacionális-törvényszéki segédbiztos.~Kolbay csak elámult.~Hiszen
13778 9| mellékteremben.~Azzal inte segédjének, hogy hívja ki Bárzsingot
13779 16| Judit.~– De már azt, úgy segéljen, nem teszem, amíg emberlakta
13780 15| a lég; ott nem kiáltanak segély után.~Pedig a halál kezében
13781 15| a vízen, azon kiáltoznak segélyért; a csónak a három menekvővel
13782 10| sem ismeri.~A „Helion” szó segélyével például e betűkből: „nacut
13783 8| kétségbeesett ajk sírása, segélykiáltása, ijedelme támaszt; s amit
13784 30| mesében, aki éppen attól kér segélyt, akitől retteg.~– Kegyed
13785 15| küzdelem a fojtogató elemmel, a segélytelen kétségbeesés, a hangtalan
13786 5| megfeszített erővel sietett segélyükre. Béla nem hallotta már szavát;
13787 15| kegyes csalás okát, s inkább segélyül lesz, mint akadályul. Ha
13788 18| várnunk lehetett.~Mikor a segesvári csatának híre jött, s vele
13789 35| hölgyet, s egy karszékbe segíté ülni. És azután őmaga eléje
13790 21| fűzik, még összébb kötözni segítek.~– S ki az, aki őt rágalmazza? –
13791 30| szobáiba; s azután a nők, kik segíték őt ágyba fektetni, biztosíták
13792 1| közepett, ha Szerafin ki nem segítené.~– Kérem. Lávay ezúttal
13793 22| illeték, csak a fátyolt segítének sűrűbbre vonni, mely Béla
13794 17| Óh, isten! isten!… Nem segítesz-e rajtam többé?… Örökké a
13795 11| tán idő mosta le, vagy segítettek is kaparni) a salva guardia
13796 17| Üldözik őt, és én nem segíthetek rajta… Kergetik, és én nem
13797 12| facsarónak ázva, különben azokkal segíthetett volna magán; erről más ötlete
13798 11| nem hiszem, és nem fogok segíthetni rajtunk.~– Jerünk innen,
13799 3| hercegnél biztos állomásba segíti; nem ő utasította-e azt
13800 14| akarom. És ez sikerülni fog. Segítségemre lesz-e ön?~– Önnek le kell
13801 16| által. Nem volt támaszra, segítségre szüksége többé.~– Most már
13802 9| leszek én. Nincs szükségem segítségükre. Feltalálom azt az embert
13803 29| vége a dolognak az, hogy segítsem a végrendeletet elsikkasztani,
13804 4| Az bizonyos. Mármost segítsünk, ahogy lehet. Adja ide Márton
13805 15| szóból van összetéve: „muss sein”.~Nemcsak a magyar nyelv,
13806 32| rendben van már. És a nő sejt mindent, mert nem volna
13807 7| Kedves szerettem!~Te nem sejtéd, hogy amidőn utolszor megcsókolál,
13808 7| boldogult húgom közlé azt önnel. Sejtelemszerű aggodalomból, melynek látnoki
13809 22| megsértőjét, azt bizonyosan tudom. Sejtelme ugyanaz, ami az enyém. Ő
13810 1| mindannyiszor meg van győződve sejtelmei helyessége felől.~Lávay
13811 1| Blumnéval összetalálkozik, sejtelmes örvendéssel mondja neki: „
13812 19| volna el azt az álomrontó sejtelmet, aminek hatása alatt idegei
13813 22| tudta meg, merre; én egyedül sejtém, hogy utasításom szerint
13814 32| mert nem volna nő, ha nem sejtene. Érzi, mindennap látja,
13815 21| Szerafin rosszat kezdett sejteni. Ő tudta, hogy Fertőy semmilyen
13816 30| mint magát ezt az asszonyt.~Sejtette talán, hogy ennél az asszonynál
13817 22| előjöjjön magát meghajtani, azok sejtették, hogy az több, mint játék!~
13818 20| irányában elkeseredik. Sohasem sejtettem volna annyi ravasz titkolózást,
13819 29| elbeszélni, vagy legalább sejttetni, miről van szó; de Béla
13820 6| elijesztésemre írtak, nem sejtve, hogy a holnapi nap már
13821 15| felfordította volna azt. Valami sekély helyet kelle keresni, hová
13822 3| akkor a gumi felcipők – seligen Angedenkens – melyek magukat
13823 9| találkozott vele. Odafenn jár Selmec tájékán. Biz a sokat fázik,
13824 2| nyitott ujjából rózsaszín selyembélés hajnallott elő, hozzá meggyszín
13825 35| selymet! Mindenkit, aki selyemben járt; azt az egész régiót,
13826 35| Selyemszőnyeg a falakon, selyemfüggöny az ablakokon. Körös-körül
13827 30| feje fölé emelve, melynek selyemfürtei közé a vadszőlő éretlen
13828 33| bársonyruhában, azokkal az omló selyemfürtökkel, azzal a márványfehér kebellel,
13829 35| öltönybélésnek, hanem ha selyemhez juthatott, azt viselte kapcának
13830 9| zöld köpönyegben, ócska selyemkalapban, azzal a szándékkal, hogy
13831 9| hevenyén szedte fel ócska selyemkalapját, zöld merinó köpönyegét. –
13832 1| neki, egy valóban finom, selyempuha kezecskét, szép rózsaszín
13833 23| megerősíti. Csak egy gyönge selyemszál akadna a kezébe ebből a
13834 17| össze voltak téve keblén, selyemszalaggal egymáshoz fűzve, lassan
13835 34| gyűjtött mérgéből szivárványos selyemszálakat ereszt; vagy tán egy más
13836 17| csendesen lezárta ismét hosszú selyemszálas szempilláit a halott, és
13837 35| senki.~Ráért körültekinteni.~Selyemszőnyeg a falakon, selyemfüggöny
13838 22| aminőt most viselni divat, selyemutánzatát az abaposztónak, hanem valódi,
13839 34| amiket aztán egy nagyon tarka selyemzsebkendővel megtörülgetett.~– Látod,
13840 13| táboron, mikor körös-körül semerre sem lehet többé menekülni.~
13841 2| háromszor!! Hát Béla, ki semmiből sem eszik igazán, csak szótlanul
13842 15| azok szabadon mehetnek, s semmiért kérdőre nem vonatnak.~–
13843 8| Adjon isten! Ilyen adta semmiházia! Hallotta ezt?~– Hallottam,
13844 7| megengedik, hogy ők ne értsenek semmihez, ami a házi kör prózáját
13845 24| azért ő Bárzsing úr tervébe semmiképpen nem egyezik.~Bárzsing úr
13846 21| sejteni. Ő tudta, hogy Fertőy semmilyen sem virágismerőnek. Ez bele
13847 3| de a dicső könyv nem ad semminemű utasítást arra az esetre,
13848 8| szavait.~– Nézd el, nézd, a semmirevaló tacskóját! Így bánni énvelem.~–
13849 30| Dombay Elemér mellett, aki semmiről egyébről nem nevezetes,
13850 28| elmondott, mind alaptalan semmiségek. Nem azokért jött ön ide.
13851 25| bár látom is.~– Uram. Én semmiségeken meg nem indulok; én a mende-mondák
13852 33| akarod, hogy én is lássam, semmisítsd meg.~– Nálad e levél? –
13853 30| hogy nem ok nélkül, nem semmiskedésből mondtam ezt. El voltam szánva
13854 5| vonaglik, reszket és harcol semmivélétele ellen.~S a halálba vivő
13855 11| egoizmussal:~– Tehát nem tartozom senkihez a világon.~ ~Zeleji
13856 9| jelenleg itt ebben a városban senkije sincs Lávaynak, aki védelmére
13857 22| bizonyos óráin túl a napnak senkire nézve sincs honn. E két
13858 29| tartozik ön saját magának, hogy senkiről se tegye föl, miszerint
13859 30| vendéget a már „elkészült” seregnek. Nincs is kiismerhetlenebb
13860 9| milyen iszonyúnak kell a sérelemnek lenni, mely engem felháborított
13861 28| nem tud semmit fennforgó sérelemről. Igazán kétsége volna a
13862 29| halt korán szegény a nagy serénységbe.~– Alázatos szolgája, jó
13863 1| szoktak nevezni; fiatal serkedő bajusszal ajkaikon, büszke
13864 15| tűz vígan pattogott már, a serpenyőben süstörékelt valami jó, midőn
13865 22| Juditnak, hanem egy pohár sert valamelyik muzsikusnak,
13866 2| hazudik, de igazat sem mond; sért, de rajta nem kapatja magát.~–
13867 12| görbe hátán felborzolva sertéit, sunda pofával várta oldalogva
13868 22| dicsekedést.~Hisz mindazok, kik sérték, rágalmazák, gúnnyal illeték,
13869 30| Ön kiállhatatlan! Én önt sérteni akarom, s ön nevet fölötte.
13870 28| természetesnek találom. Vannak sértések, amiket ha rajtam valaki
13871 22| összeszólalkozva, általa oly módon sértetett meg, aminőt férfi soha meg
13872 8| Csak a hetedik állt még sértetlen, és hangoztatá egyre szomorú
13873 28| meghalt.~– De én, remélem, nem sértettem meg önt ennyire? – sietett
13874 4| belül van, az mindvégig sérthetetlen!”~Pusztafi meglökte tenyerével
13875 32| vénember végigmegy szokott sétája után a hajdan oly ismerős
13876 18| benn a várban igen szép séták esnek; a bombamentes kazamaták
13877 32| lepve, midőn egy délután sétakocsizásából hazatérve, asztalán Kolbay
13878 7| vagyok). Igen; hová akarsz?~– Sétakocsizásra.~– Kocsin? Néném is velünk
13879 18| megtudja, megtiltja az itt sétálást.~– Hát hiszen csak egy pár
13880 8| sáncai közt terül egy kis sétány, melyet kevélységből angolkertnek
13881 18| míg Blumné folytatta a sétát az őr mögött, hogy az a
13882 14| befogok és megyünk; jobb setétben elhagyni ezt a várost. Hát
13883 Ut| leggazdagabb paraszt Zicsi [sic] Nándor, ugyanazon a napon
13884 1| Szerafin kisasszonyt olvasni – siete a magyarázattal Lávay.~–
13885 3| alkalmatlankodom nagysádtoknak; sietek át hozzá. Magamat alázatosan
13886 12| bennünket a ló hullája.~– Én nem siethetek – viszonza Róbert. – Bal
13887 15| közepett három mozgó árny sietne végig a parton.~A meredélyről
13888 4| korán az idő; nincs mért sietned. Szeretném hallani, mivel
13889 33| jövök, de tárgyalásra kell sietnem, s mint többször mondám,
13890 33| úgy eltelt az idő, hogy sietnie kellett, ha a mondott időre
13891 2| kezét nyújtotta volna eléje siető barátjának, ezt kérdé tőle:~–
13892 33| időre ott akart lenni. A sietségben egészen felhevült.~Amint
13893 3| éjjel esett zápor engedé a sietséget olyan városban, hol sár
13894 6| vonulnak végig az utcán nagy sietséggel, mint kiknek valami bizonyos
13895 9| a két öcsémuram; a nagy sietségről észre lehetett venni, hogy
13896 15| halálszemű ablakokkal.~András úgy sietteté a maradozót: „Menjünk, menjünk,
13897 33| Bélának Szerafin válóperét úgy siettetni. Ma reggel egy kicsit nehezteltünk
13898 5| vizek fölött. Egy csónak sikamlott a habokon végig, csak egy
13899 11| hogy ne menjenek a jégre sikánkózni. Ilyen vén csont vagyok
13900 22| királynénak egy külvárosi sikátor adott most szállást.~Ott
13901 3| függ, hogy ennek teljes sikere legyen.~Ez már csak érthető
13902 28| közé taszított, a hatás sikerének számítom be; – hanem azután
13903 10| ott?~– Amikor műtételemnek sikeréről bizonyos leszek.~– S innen
13904 2| megtámadott áldozat nyakáról; még sikeresebb működésük van azonban ez
13905 29| mintha valami nagy, eldöntő sikernek tapsolna most, azután felöltözött,
13906 10| semmi kombinációval nem jut sikerre.~Hadjáratokban sokszor használják
13907 4| uralkodó szín, tökéletes sikerrel. A szűrös, inges és mezítlábos
13908 6| Vagy ha éppen nagy és gyors sikert akar aratni, valami magas
13909 4| visszatartóztatni, amely néhány percre sikerülhetett, de amint sűrűbb lett a
13910 15| sírnia kell, hogy a csel sikerüljön. Óh, e kegyetlen gondolatáért
13911 14| határozatomból. Én így akarom. És ez sikerülni fog. Segítségemre lesz-e
13912 5| Eszmélete kezdé elhagyni. Valami siket zúgást érzett füleiben,
13913 23| magamban.~Nagy harangok zúgtak siketítő zajjal. Azt mondták: ,A
13914 6| mögül elősietve.~– Béla! – sikolt fel a leány, s abban a pillanatban
13915 30| volt már, egy szögletben sikoltás hallik, s az odatekintők
13916 15| bámulat, az öröm, a meglepetés sikoltása tört ki ajkán, midőn egy
13917 22| hogy azon percben saját sikoltását és férje szavát hirtelen
13918 30| társaságnak.~Kacaj, lárma, sikoltozás támadt; a hölgyek ugráltak
13919 15| Katicának hítták. Katica örömtől sikoltozva rohant ki a házból, mikor
13920 23| lábaihoz vessem magamat, és sikoltozzak: „kegyelem! kegyelem!” Inkább
13921 13| bokrok elmaradtak, a megnyílt síkon végtül végig belátszott
13922 5| Amint ennek lélekborzogató sikongásai elhangzottak a Városház
13923 32| belépett ama régióba, ahol a silány, jellemtelen emberek kezdődnek,
13924 15| lát senki, ha meglát is a silbak, mit tehet velünk. Arra
13925 9| valamit titkolnak, el akarnak simítani, félrevinni a beszédet.~–
13926 33| derék lesz.~Azzal még meg is simogatá Béla arcszakállát, mint
13927 33| ránc volt, az nem akart simulni semmi csóktól. Béla lelkében
13928 11| feszes öregúrhoz, közelebb simulva hozzá.~– Kérem, kérem –
13929 30| szankcionálja, de neki „nihil de me, sine me”.~– No hát tegezzük egymást –
13930 21| beszélt más nyelven; lapos sipka, hosszú ernyővel volt a
13931 19| virágot viselt a lapos kék sipkája mellett.~Vencel azalatt,
13932 8| percében bátorkodott illően sipkájához emelve kezét megjegyezni,
13933 7| föveg helyett apró zsinóros sipkákat viselni.~Éppen a toborzó
13934 15| nyírt hajjal, kis piros sipkával a fején. Még a hangra sem
13935 8| aki otthon oly hangosan sír.~Kapor András uram a pavilon
13936 16| csak örültünk, abból mind siralom lett.~Már a falu előházainál
13937 13| nem tud, aki a rimánkodó siralomszavát meg nem érti; az, aki üszköt
13938 17| úgy festi az írás, mint sírás és fogcsikorgatás kínját;
13939 8| ezernyi ezer kétségbeesett ajk sírása, segélykiáltása, ijedelme
13940 2| kapható.~A jó öreg ajkai síráshoz közel rebegtek elkeseredésében;
13941 34| nyugodnám ott lenn, ~Te siratnál itt fenn.~Én sem volnék,
13942 35| közt végigfuvallja őt a sírbolti szellő?~Óh, e kép irtózatos
13943 34| képzelmébe rajzolt?~„Ócska sírboltot tisztogatnak: ~Régi zsellérek
13944 7| sírt, sírt sokáig, mint sírhat egy asszony.~Ágya fölött
13945 22| hogy e rövid napokat is úgy sírja le, úgy vérezzék el könnyein
13946 35| ember.~Nem egy halott, aki sírjából visszatér; csak egy kiszabadult
13947 25| némber ősz fejemre, fiam sírjára hozott, hogy Bélámmal nem
13948 25| vitt, az nem fogja férje sírját meggyalázni. Önt megcsalták,
13949 15| mely előttük kettényílik, sírjuk fenekét mutatja; minden
13950 22| saját költségén eltemetteté, sírkövet is emeltetett fölé, de mint
13951 29| minden betűben. Annak a sírkövét pedig már régen befutotta
13952 22| anya hadd sírjon! Ha nem sírna, gyanút költene.~…Hanem
13953 15| őt. Az anyának még sokáig sírnia kell, hogy a csel sikerüljön.
13954 11| alatt szétpattogó bombák, síró asszonysereg, csörömpölő
13955 7| elvezethetem még azokhoz a sírokhoz is, ahol ilyen emberek nyugosznak.~
13956 15| borulva elkezde sírni és sírtában kacagni és kacagás közben
13957 17| hogy túrnak a föld alatti sírvájó vakondok koporsója körül,
13958 13| csupa fehér lovon, hegyes sisakú, hosszú kabátos sorgyalogok,
13959 12| az elhagyott fűzfához.~A siska-tekercset színi kellett odáig, hogy
13960 16| hogy erőt ne vegyen rajta a sivatag félelme.~Kapor uram csak
13961 23| előttem alá s fel, a gránátok sivítottak körülünk jobbra-balra; egy
13962 4| bandérium, melynek zenekara skarlát ruhás cigánytrombitások
13963 23| oly borzasztó volt. Egy skarlátvörös táncos és egy fekete ruhás
13964 23| táncra húztak. És akkor egy skarlátvörösbe öltözött férfi lépett oda
13965 32| gazdag ember” önzésének skrupulusait elhallgatá (az öreg mutatta
13966 31| a szellemet, sőt inkább skrupulusokat támasztott magában, hogy
13967 22| megnézte a gyűrűt. Valóságos smaragd volt; ugyanazon gyűrű, melyet
13968 22| Megtaláltam a tensasszony smaragdgyűrűjét, amit a színpadon elejtett,
13969 15| teletöltve a pohárkát a smaragdszínű nedvvel. – Jó lesz sarkantyút
13970 24| rendkívüli körülményekbe sodorták az embereket, amikben rendkívüli
13971 20| ez a váratlan riposzt a sodrából, hogy nem tudott rá mit
13972 1| szét a világot összekötő sodronyok; melynek azonban jó híre
13973 18| keresztvason kívül, még sodronyráccsal is el, szokás látni.~Szerafin
13974 25| ha olyan nagy kedve volna söpörgetni, tudom, találna söpörnivalót
13975 30| balsors elől, mely magával söpörné, ha szavamra nem figyelmez.
13976 25| söpörgetni, tudom, találna söpörnivalót a maga háza előtt is eleget.
13977 14| hollófekete haj, mely a színpadot söpörte, mikor Juditot mint halálra
13978 15| korbácsolt hullámok fehér sörényétől; a zöldessárga vízbarázdák
13979 10| három napra elborította sörényével a földet, hogy az egész
13980 16| semmit.~Egyszer aztán egy még sötétebb rengeteg, még magasabb bércek
13981 9| meg mindennap, este, mikor sötétedik, nyakába keríti a köpönyegét,
13982 16| csak a hó világította meg a sötétet.~Egyszerre egy kerek térre
13983 12| hogy elűzzék az éj jóltevő sötétjét, melynek oltalmára a menekvők
13984 1| római fejes csatokkal, a sötétkék dolmányok gombjai csiga
13985 10| repült át a folyamon a távol sötétlő város csonka tornyai felé.~
13986 14| hírhedett férj; azután az a nagy sötétség, mely mindent elborít; mindent,
13987 14| ember is érezé, hogy e nagy sötétségen mégis világít keresztül
13988 6| vette észre, hogy hisz a sötétségnek népe van, a csend visszhanggal
13989 6| szerepe van, reggel még sötéttel fel kell neszezni, hogy
13990 1| Az átelleni kapu pedig sötétzöldre volt festve, közepén nagy
13991 30| magukat, hogy az eleven sövényútnak nekiinduljanak.~A pagodában
13992 3| hatalmamban állott, az én kedves sógoromat, Fertői Fertőy Boldizsárt
13993 2| marasztott, így biztatott egy soha-soha vissza nem álmodható édes,
13994 15| nagyot sóhajta magában, s e sóhaj gondolatja ez volt: „Anyám!
13995 El| miért hullanak, az árvák sóhajait, hová repülnek; azok mind-mind
13996 9| után egy-egy visszatérő sóhajban helyét visszaköveteli: „
13997 El| vágyó kebletek egy ideálért sóhajt, férfi vagy nő eszménykép
13998 1| azt: mit suttognak? mit sóhajtanak? mit sírnak? mit pörölnek?
13999 7| minden leánynak szabad titkon sóhajtani; minden szívnek szabad ábrándozni;
14000 31| nem adott választ semmi sóhajtásra, a holt fától kérdezett
14001 18| Róbertet; miért magasztalja oly sóhajtozva; miért mondja minden reggel: „
14002 35| nagysádnak ezt a port?~– Sohse bánts, öcsém. Porrá vagyok
14003 32| másikat éri; a sok estély, soirée, vagy hogy nevezik, a sok
14004 2| azalatt kikötött, tenger sokaság érkezett rajta; úti öltönyeikben
14005 6| mert a vendéglői háztartás sokba kerül, s a bejáró cseléd
14006 20| szekerével, pedig annak sokfele baja volt még; a tarisznyát
14007 10| titkosírást használnak hozzá.~Sokféle neme van a titkosírásnak;
14008 18| Zeleji Róbert halála felől. Soknemű összeköttetései folytán
14009 2| csaptunk fel; te, úgy látom, sokra vitted, engem obsitoltak
14010 15| annyit jelent, hogy „kell” – „soll”.~A „kell” nem olyan nagy
14011 14| tarisznyájából a Pesten vásárolt sonkát és kenyeret, s elébb a viseltes
14012 14| kellett, leányok módjára sopánkodott vagy nevetett.~Vácon fölül,
14013 2| sem veszem ki a többiek sorából; s ha a szülők, kiknek az
14014 Ut| allegóriákban, amiknek a sorai között kell keresni a komoly
14015 22| boldog kiválasztott nem az ő soraikból való. Valaki más lehet az,
14016 4| ácsorog, s a nagy jegenyék soraira kapaszkodott fel; onnan
14017 15| elő, teljes készülékben, s sorakoztak az utcákon; tisztek egyenruháikban
14018 34| Szerafin annak minden sorát keresztültanulmányozta,
14019 8| szalmás lábad! Ne lépj ki a sorból, te lakatos!~Bárzsing úr,
14020 13| hegyes sisakú, hosszú kabátos sorgyalogok, tányérsüvegű vadászosztályok,
14021 30| bokrokat csigatekervény sorjába ültetnek, mely először befelé
14022 34| azzal ébredt, s minden sornál jobban meggyőződött felőle,
14023 22| letörlé arcáról a további sorokból felidézett vihar.~„Fertőy
14024 4| fogják törni ezt a vékony sorompót, mint a pozdorját, de legalább
14025 19| csakugyan elébbvaló a teendők sorozatában a borok felfedezése, mint
14026 8| ülve, mint egy paripán, sorozgatá magában: „Most a megyeháza
14027 10| celebritásokat elfelejtett emberekké sorozott be.~A gazdag nélkülözni
14028 29| Nagy hosszú fogai egész sorral kilátszottak jókedvében.~–
14029 28| amióta gyermekünk van, az ő sorsáért a pör a mienk is. Most már
14030 10| köze nem volt is a csaták sorsához, a politikai élet nagy rendületeihez,
14031 10| hozzáférni.~A végrendelet sorsáról nem lehetett semmi felvilágosításhoz
14032 9| hogy él-e? Ki tudja, mi sorsba jutott? Tele a világ veszedelemmel.
14033 1| műkedvelői előadások, jótékony sorsjátékok s egyéb hazafias mulatságok
14034 2| politikai meghasonlás miatt azon sorsnak megy eléje, hogy elszakítva
14035 13| én már azzá lettem, amivé sorsom: porrá. Elismerem, hogy
14036 30| asszony-boldogság csak emberi tréfa és sorsszeszély.~Szerafin majd vígabb lesz,
14037 14| fekszik, egy harmadik a sorvadás utolsó stádiumában, hát
14038 35| jelenteni: – no igen azt, hogy a soupé fel van tálalva.~A másik
14039 25| dinnyéhez? Kóstolja inkább sóval, úgy jobb.~– Köszönöm a
14040 8| látszott járni az időben; sovány, de izmos alkata munkával
14041 2| bajusszal s nálunk szokatlan spanyol kecskeszakállal. Viselete:
14042 21| mégsem annyira vinni, hogy a speciális kertészi büszkeség keresztül
14043 34| Valahogy azt ne gondold, hogy spiritusokkal társalkodom, más, mint folyékony
14044 2| hogy egyszer zsírban főtt spongyát adok nekik, ha jobban nem
14045 21| öröme akkora volt ezen a „sport”-on mintha borzebe minden
14046 14| harmadik a sorvadás utolsó stádiumában, hát akkor abban nyugodott
14047 34| az álmoknak is voltak új stádiumai. Ahogy a külélet alakult.~
14048 29| végtelenig mulattatá őket statisztikai és kémiai tanulmányokkal,
14049 20| megfeledkezni; de amidőn a státus érdekei kívánják, mellőzni
14050 34| krajcárja jár naponként egy státusrabnak, s az rettenetes pénz. Egy
14051 31| ezen a földön, akik szép strucctollas kalapban, volantokkal rakott
14052 33| mulaszthatá el, hogy titokban, sub rosa, meg ne súgja Fertőynek,
14053 15| szavak közt, hol verbum, hol substantivum, hol adiectivum, néha éppen
14054 1| kisasszony már húsz év óta nagyon süket; egy hangnak ő nem hallója;
14055 11| mondani, s tettesse magát süketnek, mikor valami lefőzés érte,
14056 32| azt az egyet nem látom, süketnéma vagyok.~– De hát beszéljen
14057 El| történelmet alkotó közemelkedés és süllyedés minden egyes életregény
14058 35| süteményekkel, drága halakkal és sültekkel megrakott asztal mellé települt
14059 10| forintjáért. Nem ismeri meg sülve.~Ez igen természetes ötlet
14060 2| gyep késő nyáron is üde és süppedező, az árkok még tele virággal.~
14061 12| veszélyesebb volt ez út. Mindenütt süppedt, ingadozott a lépés alatt,
14062 30| kötelességemmé tették, hogy sürgessem kegyedet egy olyan lépésre,
14063 1| hát bennünket egymásnak – sürgeti Szerafin kisasszonyt az
14064 24| találkoznak. Magam is nagyon sürgetősnek találom az időt.~– Hiszen
14065 1| illető” helyről rögtön sürgöny küldetett a kancelláriához
14066 17| leeresztik az ablakon, hogy ne süssön arcára a nap, és a napsugárt
14067 30| fölött félbeszakíta a nagy süstörékelés, amit a legelső elbocsátott
14068 15| pattogott már, a serpenyőben süstörékelt valami jó, midőn az első
14069 9| öreg asszonyság csak a nagy süstörgésre szaladt már be, akkor volt
14070 35| tálalva.~A másik teremben süteményekkel, drága halakkal és sültekkel
14071 33| bélyeget egy ember nevére kelle sütnöm, aki azt megérdemelte; nem
14072 8| elfogták, kínpadra vonták, sütögetik; vonaglani kezd, rugdalódzik,
14073 5| ünnepélynek, a nap forrón sütött, az ég derült volt, az elszórt
14074 10| mikor a régi nagy urak pávát süttettek, a fejét meg a farkát épen
14075 10| nem a pávafarkú galambot süttettem ám meg, hanem csak egy fiókot,
14076 8| Szolgálatjára – mondá az, süvegéhez emelve kezét katonásan.~–
14077 13| voltak.~Nagy prémes veres süvegeikről, hosszú dárdáikról messziről
14078 14| beszélőre; egy percre lekapta a süvegét, meg hirtelen föltette;
14079 30| kísérte a tósztot; elmúlva a süvöltő tűzlövegek zajában.~– No
14080 30| azzal az egész röppentyű süvöltve ment neki a mulató társaságnak.~
14081 13| érkező vendég kocsisának súg néhány szót, kiveszi tárcáját,
|