120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
14082 31| válaszra, amelyet tán szívük sugallt, s aztán „quis quid optat,
14083 9| ekkor, ki neki e szókat sugallta, azt ő maga sem tudta volna
14084 5| felszálló buborékban megtört sugáritól szivárvány dicskör képződött
14085 5| Hargitay arcán az élet maga sugárzik. Ilyen tekintet az, mely
14086 12| eltűnt férje hollétéről, nem súghatja-e neki az emberkínzó álomtündér: „
14087 13| komoly férfiak titkosan súgnak-búgnak; kisírt szemű asszonyok
14088 14| művész, kontár, zenész, súgó, öltöztető és cseléd. Judit
14089 6| akkor Pusztafi kilépett a súgólyuk elé, s kezét fölemelte.~„
14090 10| benne?~Melchior bizalmasan súgott a vámos fülébe:~– Csendesen,
14091 34| hozzá a költő, és fülébe súgta:~– Tegnap este óta a mai
14092 29| egész haragjában le fog sújtani. A férj büszkén utasítá
14093 4| következnek az úrlovagok, pompás sujtásos paripákon, aranysujtásos
14094 29| gyermekeiket védjék vagy sújtsák. E láthatatlan kéz eltünteté
14095 29| csak elviselem megvetéstek súlyát. Addig higgyétek felőlem
14096 19| törve, mintha mozsárban sulykolták volna szét.~Pusztafi mintegy
14097 15| míg komája kinn járt, egy sulyokkal és favésűvel faggyús rongyokat
14098 34| vagy segített nekik a vádat súlyosbítani.~Egy névtelen vádló állt
14099 19| legalábbis nyolc fontnyi súlyosnak tetszett, amint fölemelte.~
14100 19| százötvenszerte nagyobb ugyanannyi súlyú lőporénál.~Tehát nyolc fontnyi
14101 12| hátán felborzolva sertéit, sunda pofával várta oldalogva
14102 23| napja van ma.’~Be akartam surranni a néptömeg között a palota
14103 22| csak a fátyolt segítének sűrűbbre vonni, mely Béla rejtekét
14104 28| rododendronok levelei nem olyan sűrűek, hogy azokon keresztül ne
14105 29| Melchiort. A kis doktor sűrűen használta az alkalmat, melyet
14106 29| s keserű gyöngédséggel susogott a szendergőhöz:~– Úgy, úgy,
14107 17| gyászharangszót, a látogatók érzékeny suttogását egymás között; hallja, hogy
14108 14| kulcsot, s aztán a rémülés suttogásával kérdezé: – Kegyed az?~A
14109 35| hasztalan a herceg nyájas suttogási, a pohárban habzó bor; –
14110 17| midőn az öltöztető asszonyok suttogják: „Milyen szép halott, hogy
14111 1| kérdhetnék máskor azt: mit suttognak? mit sóhajtanak? mit sírnak?
14112 34| poéták, szomorún fogják suttogni: „Ez is nagy ember volt,
14113 Ut| este kimentem vacsorálni a Sváb-hegyre, a porkolábot is elvittem
14114 4| gyaloghídon is annyi volt már a szabadalmazott néző, hogy munkájába került
14115 31| szellemek természetesen mind szabadelvűek. Ők nem barátjai a konzervativizmusnak,
14116 29| oppozicionális szarvaikkal, a szabadelvűen elszalasztott betűszárak,
14117 13| Ha szabadulsz, engem is szabadítasz, ha elbukol, veled bukom,
14118 17| imádni a halált mint örök szabadítót.~Még ekkor sem arra gondolt.~
14119 18| egyhirtelen özvegynek és szabadnak.~Szerafin nem szokott az
14120 32| barátjának, míg mindketten szabadok voltak, módjukban állt egymáshoz
14121 21| lakott, akinek darabját szabadságában állt száz rubelével eladni;
14122 Ut| nagyobb regényt írni, mely a szabadságharcot tünteti vissza. Még ekkor
14123 Ut| azokat a részleteket, amik a szabadságharcra vonatkoztak, amik hőseimnek
14124 Ut| éltünk, soha életemben több szabadságom nem volt, mint fogságomban,
14125 21| Hanem ezért vendégeinek szabadságukban állott magukat mulatni kényük-kedvük
14126 10| Melchior egy fogadj istennel szabadulni akart tőle, de Bárzsing
14127 13| tész, velem is teszed. Ha szabadulsz, engem is szabadítasz, ha
14128 15| lesz a legfőbb veszélytől szabadulva.~Azt hitte, minden bajon
14129 1| alakú arcszakállt hagyva meg szabály szerint.~A zöld kapunál
14130 25| fölbontá a levelet. Egy szabályszerűen kiállított útlevél volt
14131 1| tényleg létező koldusok szabályszerűleg mind, azonban szabálytalanul
14132 1| szabályszerűleg mind, azonban szabálytalanul elütő variációkban rongyosok, –
14133 25| gazdájuk, éppen úgy összevissza szabdalva, fűrészelve, egyik sem terem
14134 4| forgós kalpagokkal, villogó szablyákkal, miknek aranyos tokja a
14135 1| minden további rábeszéléstől, szabódástól, magyarázástól megmeneküljön,
14136 2| tegye.~– De kérem alássan – szabódék megszeppenve a nemzetiszínű
14137 18| Holdváry mama a helybeli szabójának felmondott, mivel az oly
14138 15| szemedet, s tartsd zárva a szádat!~– Ej no, András bátya,
14139 12| Végy egy nádszálat a szádba, azon keresztül lélegezhetel;
14140 21| lángvirágnak” mért nincsen szaga? Én Olaszországban illatosakat
14141 16| zöld mezejét hegyi patakok szaggatják keresztül, miken a döcögős
14142 21| Ahelyett, hogy tépném, szaggatnám a fonalakat, amik önt Judithoz
14143 Ut| sorsát. Így készült, foltokra szaggatva, újra összefoltozva a Politikai
14144 12| polyvás bugák közé tette a szájában elhozott parázsvégű tekercset,
14145 15| közben mohón beszélve, tele szájal, és ökle bötykével törülve
14146 25| Herr Gruber a kis menyecske szájának cuppantásáról s két összefogott
14147 15| színt ad az arcnak, s egy szájba dugott szivar befejezi a
14148 13| ellenség, kinek rémneve a Szajnától az Amurig, s a Bering úttól
14149 20| leszállni a szekérről. Egy pár szájtátó ember volt a faluháza előtt,
14150 12| szemekkel rohant a véres szájú fenevadra, mely görbe hátán
14151 12| Róbertnek. A nádszálakat ismét szájukba fogták, s hanyatt ereszkedtek
14152 20| a földet, megforgatják a szájukban, s aztán megint kiköpik.
14153 10| legyen, nem adott-e fel a szakács pulykát a páva helyett.~
14154 13| király nagybátyja hírhedett szakácsának idejében sem.~S a vendégek
14155 25| egy előkelő úr elvette a szakácsnéját, s most senki sem akarja
14156 El| Kérdezzétek meg a családi szakadások okait – közélet viszályaira
14157 13| látni az úton végig, az szakadatlan láncolatban volt rakva közeledő
14158 16| emlékszem.~– Valami malomgát szakadhatott el, s itt rekedt meg a víz.
14159 15| e pillanatban kisütött a szakadozó felhők közül, mik elbúsult
14160 30| világon. A könyöke ki van szakadva, de az őt nem zsenírozza;
14161 2| arcán, melyet savószínű szakáll és bajusz tarkított; szemei
14162 32| bozontos, őszbe csavarodó szakállakat eresztettek, mintha még
14163 34| csókolták az arcot, mely fekete szakállal vált meg, fehérrel tért
14164 6| földön; nem azon jó bajuszos, szakállas arcok, kik kardot kötöttek
14165 34| alatt van, nem festhette se szakállát, se bajuszát, ami azóta
14166 15| a vállára annak a szürke szakállú tüzértisztnek, ki egy pohár
14167 13| égetnek hamuvá; mások hajukat, szakállukat vagdalják le, anélkül, hogy
14168 8| Ez így történt.~Egy-egy szakasz minden reggel kivonult szép
14169 8| ő a mester.~Van ugyan a szakaszában egy rossz béreslegény, aki
14170 34| antológia lenni e költemény szakaszaiból, miket ő abba átírt, észrevételeivel,
14171 8| Vigyázz!”-t ordított a szakaszára, s azzal „Szuronyszegezz!
14172 8| uralgott barázdás orcáján. Szakaszát tanította be.~Mert ámbátor
14173 8| megvárta, míg Kapor uram a szakaszával ismét visszaérkezik valami
14174 5| kettéroppant, az alázuhanó szakasznak egyik fele minden rajta
14175 13| vadászosztályok, dzsidás szakaszok, poggyászszekerek és fedezetük,
14176 Ut| memorandumot hozott, melyben mély szakavatottsággal voltak kimutatva a politikai
14177 Ut| frájterből és egy közbakából.~Ily szakértő bíróság előtt lehetetlennek
14178 28| Béla igen röviden végét szakítá az egész alkunak.~– Uram.
14179 32| mintha még külsejükben is szakítani akarnának a múlttal.~A kereskedők,
14180 21| mondom önnek. Egy-egy ízt szakítok le saját szívemből, midőn
14181 17| engem. Ne szólj hozzám. Ne szakíts félbe. Az elébb, ha tovább
14182 21| Friedrich, legyen olyan jó, szakítsa le nekem azt a halavány
14183 32| mintha azon gondolkoznék, ne szakítsa-e fel az ablaktáblákat, s
14184 10| nem dicsekedett senkinek. Szakmája volt a szemészet; azt adta
14185 30| mintha vagy a váltók után szaladgál, vagy az urodalmi ügyek
14186 2| hazafiakra, akik nem restellik a szaladgálást, s egykönnyen le nem hagyják
14187 6| esett. Judit esernyő nélkül szaladgált az utcán. Pusztafi egy kis
14188 34| deklamálni, s mennyiszer láttam szaladni; ahol valami kapni való
14189 9| csak a nagy süstörgésre szaladt már be, akkor volt mit hallani
14190 33| hímzett hófehér öltöny, kék szalagövvel, nyakán és karjain körülfutó
14191 4| virágfüzérekkel, zászlókkal és szalagokkal azon úrhölgyek számára,
14192 1| sas két csőrében egy fehér szalagot tartott, s arra a szalagra
14193 1| szalagot tartott, s arra a szalagra nagy kék betűkkel volt felírva
14194 25| bennem idáig! Minden hajam szálának a hegyéig. Igenis, őhozzá
14195 9| vászonszöveteket szedtek szét szálanként mentül apróbbra tépegetve.~
14196 5| egy égből alásuhanó alak szállana le hozzá! Kedvesének arca
14197 22| régi kényelmes belvárosi szállás felé mentek: az özvegy királynénak
14198 20| kinek meg nedves volt a szállása; ezeknek a megbízásait ő
14199 9| zsellérje is van a vendégszerető szállásnak, mégpedig férfiak; igaz,
14200 34| Ah, hiszen neked már úri szállásod van – szólt Pusztafi, midőn
14201 15| köszönöm.~– No hát eredj a szállásodra, s feküdjél le. Itt van
14202 8| miután a városban kinn szállásolva is éppen úgy közel érik
14203 34| belemártottad az enyvbe!) a régi szállásomon találkoztam. Oda hozták
14204 14| fejét, ott elaludt. Amint a szállásra ért, lefeküdt szekerébe,
14205 7| célzott ma reggel az új szállással. Judit érezé, hogy ez nem
14206 13| a futó szekerek, hanem a szállingózók annál sebesebben vágtattak.~
14207 8| várudvaron állók fejeire szállingózott. Saját házaiknak hamva volt
14208 15| most rögtön engem át nem szállít a városba, az két ember
14209 22| mely Juditot haza fogja szállítani.~Azt ő majd futva fogja
14210 34| Bárzsing barátja a vasúti szállítás alatt megszökött.~– Megszökött?~–
14211 10| magánvállalatokat is intézett, s szállítmányosoknak szívesen szolgált, illendő
14212 13| kötötte helyébe. A pénztárt szállította idáig, melyhez Bárzsing
14213 15| Mind jutalmul adom, csak szállítson most rögtön a vízen keresztül.~–
14214 22| gyalog járni nem tudó urakat szállítva tovább; de az öltözőszobák
14215 3| akkor minekünk aztán csak ,Szállj le Balázs a hintóbul!’ „~„…
14216 13| gorombáskodjék.~– Ha nem tetszik, szálljon le a szekeremről. Én a pénztárt
14217 12| körülem, ismerős halott arcok szállnak a vízfenékre alá, s tört
14218 16| bevallani.~Mikor le kellett szállnia a szekérről, Kapor András
14219 11| mentve, valami kegyetlenség szállta meg, ölni és halomra mészároltatni
14220 16| karó, meg a tábla, meg a szalmacsutak mit jelentenek, le kellene
14221 35| ráismertem.~Lelkem, mint a mentő szalmaszálhoz, kapaszkodik egy tétova
14222 1| a házban; húzzunk szépen szalmaszín kesztyűt, s várjuk meg azt
14223 32| pontosan megérkezett. Már a szalonban hallá Szerafin ismeretes,
14224 19| helyeken; a patkányok lyukai.~A szalonna-korszak idejében a patkányoknak
14225 19| amelybe került, több hónapig szalonnás raktárul használtatott;
14226 19| lesz a kiszedett palackok száma ez alkalomra; ő csak vigye
14227 2| idejött gorombáskodni, mert a számadásaiban kimutatta a csempészkedést;
14228 24| minden áron pénz kellett, számadásokat követeltek tőle.~Még ugyan
14229 2| hiába mondtam neki, hogy szamárságok, eszeveszettségek: nem használt;
14230 2| dolgod. Hanem hát én ettől a szamártól tudakozódtam felőled meg
14231 29| az önnek az együgyűségére számít. A végrendelet nálam van.
14232 32| állapotjában. A szomszédok hiába számítanak rá, hogy majd hozzáveszik
14233 7| kegyedet, hogy nekem mától számítandó négy nap alatt válaszoljon
14234 34| politikai ügyfelei közé számítani egy közönséges bűnöst? Ez
14235 30| igen természetes, egyenes számítás, s hogy én előre tudva dolgokat,
14236 5| Hargitay János magában számítgatja a tőle távol történtek folyamát.
14237 30| a szerencsés esetek közé számítható.~– Barátom, jó újságot hozok;
14238 21| kertészeket pedig Moszkauban nem számítják a lelkek közé, ugyebár,
14239 11| szomszédjába hullottakat nem számította. Egy sem gyújtott, csak
14240 12| oltalmára a menekvők úgy számítottak; alig puskalövésnyi távolban
14241 32| ismerős utcán, szomorúan számlálgatja magában: „Már itt is boltajtót
14242 7| hullott-e rá több, mint csók; ki számlálhatta meg?~És azután összekulcsolt
14243 16| veszély előtt rejtőző férj, és számlálja a pillanatokat, amik kedvese
14244 16| úton; meg lehetett őket számlálni, amint egymás után ügettek.
14245 8| Ez mondja meg az igazat.~Számlálták: – hát ez meg tizenhármat
14246 14| embergyilkos „ván” „vén”-jeivel, számlálván, fizetvén, s megiván utoljára
14247 15| beíratni. Abból azután akár számmal, akár betűvel lesz írva,
14248 33| húztak, s az ajtókat ellátták számokkal.~Ne ítéljen meg a kegyes
14249 29| kettőjök között, nem kérdeném, számolt-e vele; kiegyenlítette-e tartozásait;
14250 El| regényem, melynek bizonyosan számos hibái között első helyet
14251 8| egészen elfoglalta az első számú üres pavilont, amit ők nagy
14252 1| Egy perc alatt talált ki a számukra valamit.~– Hát hogyne röhögnének,
14253 10| minden szentimentalizmust száműz.~A korcsmáros aztán kivitte
14254 17| másik kétkedő férfi oly szánakozva tekinte le rá: „Mi hasztalan
14255 31| Semmi egyéb nem volt a szándéka vele, mint tudatni velünk,
14256 6| gyakorlati kezdete van e szándéknak. Kihez és hová kell fordulnom?~
14257 1| Hargitayék oly egyszerre szándékosan kerülni igyekeznek. Nem
14258 20| csitítva. – Én az őrnagy urat szándékossággal nem vádolom. Régóta ismerem,
14259 30| látni. Fertőy két hetet szándékozik itt tölteni.~Ezt elég érthető
14260 2| az összes költeményeimet szándékozom kiadni. Könyvárus az ilyesmire
14261 29| meglátta, ki éppen akkor szándékozott az asszonyok előtt bebizonyítani,
14262 9| válaszadásra; hiszen neki a kegyes szándékú elferdítések diplomatice
14263 30| egymással, én projektálok, és ő szankcionálja, de neki „nihil de me, sine
14264 16| fogják azokat majd járni, szánnal.~Déltől estig jártak már,
14265 33| embert hirtelen fölébresztik.~Szánom, bánom, bevallom rokkant
14266 8| magáról mindent.~Tanyák, szántóföldek, hidak elmaradoznak az útfélen,
14267 13| árkon keresztültörve a sík szántóföldre, hogy társait megelőzze.
14268 20| törekvést, a hatósági közegek szántszándékos félrevezetését, mint mennyit
14269 34| vén fecsegő lettem. – Úgy szaporítom a szót, mintha ívszámra
14270 29| s melyet néha Melchior szaporított jelenlétével.~Itthon viselte
14271 4| összeszorult. Itt már erősen meg is szaporodott azokkal az elemekkel, mik
14272 6| ugyanazon tömegek újakkal szaporodva jönnek vissza a Hatvani
14273 2| Kétsas utcában egy özvegy szappanosné, annak van három leánya,
14274 16| széltől kicsavart fát, egy száradó virágot.~Az képzelheti Judit
14275 12| nádgúláknak, miket a rétvágók a szárazabb magaslatokra felhalmoztak.
14276 31| Örülni fogok – szólt Judit szárazon.~– Hová indult most? Elkísérem
14277 31| az öreg Lávayné puritán szarkazmusaival mechanikus érdemeikre redukálni.~–
14278 34| kedélye mindenütt a legélesebb szarkazmusokban tört ki; egy utcára kitaszított
14279 2| el kegyed – szóla nyers szarkazmussal Pusztafi. – Az az egész,
14280 3| megsemmisítvén és minden egyéb ebből származható következtetést elutasítván.
14281 10| zsineggel átszorítva, a galamb szárnya alá kötötte; akkor megsimogatta,
14282 30| közé, akik elébb minden szárnyablakot sorba próbálgatnak, hogy
14283 1| kapuját ily hatalmas címer szárnyai védelmezik, kétszerte több
14284 11| óriás szörnyei verik egymást szárnyaikkal, tán a vihar robajába emberi
14285 12| minden porszemed a szél szárnyain, s förödhetik az isteni
14286 10| korcsmáros utánanézett, míg fehér szárnyait az est ködében kiveheté,
14287 4| hölgyek pedig a baldachin szárnyaitól takarva, nem látták ezt
14288 22| előpitvarból, a másik szemközt levő szárnyajtó volt, a harmadik a konyhába
14289 3| meglepetés után jutott el a szárnyajtóhoz, melynek két kilincse közül
14290 10| adhatott-e neki lábak helyett szárnyakat, lángészt?~Hát Tamerlán
14291 10| legyezős pávafarkkal, hófehér szárnyakkal; szép, okos, nyúlánk fejjel.
14292 El| tudománynak ez ad vállára szárnyat vagy lábára láncot; a jellem
14293 22| a vihart, mely fergeteg szárnyával hajtói elől eltakarta.~De
14294 10| emelte fel fejét, perc múlva szárnycsattogtatva emelkedett a magasba, s
14295 9| kunyhó mögött volt egy kis szárnyék, ott állt egyetlen tehene,
14296 29| öklelő betűk, oppozicionális szarvaikkal, a szabadelvűen elszalasztott
14297 18| mind a háromnak (hiteles szászföldi polgártársak) autentikus
14298 29| publikumot, s az utóbbiaknál szatírákkal ostorozzák; a józan filozóf
14299 30| világ azt fogja hinni, hogy szatírát lát, és nem veszi észre
14300 12| társához:~– Bajtárs, légy hű szavadhoz, és eltemess… Eltemess,
14301 34| nyugszik, s rávéssük a nevét.~– Szavadon foglak. Még e télen. Mikor
14302 30| ellen.~– Ön valóban saját szavaimmal fog meg. Én kértem önt,
14303 6| folytatása volna Petur bán szavainak.~Ha annyira el nem lett
14304 2| hogy koszorús költőnknek szavajárása volt, ha valami nagyon hiábavaló
14305 13| egymásnak mindazt, amit a szív szavakba foglalni nem tanított. Az
14306 15| tekintetben, mozdulatban, szavakban untalan nyilatkozni kell
14307 17| aki hozzája nyúl.”~Óh, e szavaknak melegét érzi a lélek az
14308 31| mint mindig jambusokat szaval otthon. Valahányszor ön
14309 22| közönség figyel. Judit játékát, szavalatát senki sem kíséri oly figyelemmel,
14310 6| ahogy kegyed költeményeit szavalja Judit! Az a hang, az az
14311 1| bizonyomra, Anschütz nem szavalt volna jobban.~Ez aztán a
14312 14| leány vagyok, megtartom a szavamat.~– Azt jól teszed – hagyá
14313 30| sokat töprengtem, azt egy szavamból meg fogja ítélhetni. Én
14314 30| mely magával söpörné, ha szavamra nem figyelmez. Kegyed jövőjének
14315 10| olyformán, hogy az izenet első szavánál a „H” betű vétetik „A” helyett,
14316 3| eddigi sarkalatos elvek ellen szavat emelt; s ha tulajdon gyermeke
14317 9| asszonyságtól, ki zajos szavával már az őrjáratok figyelmét
14318 32| különben nyers, válogatlan szavú volt, s most még eszébe
14319 10| mint mikor a tizenhatodik századbeli üstökös három napra elborította
14320 33| felfedezést hasonló múlt századi pöresetnél. A jelen esetnél
14321 Ut| ezredesből, egy őrnagyból, egy századosból, egy főhadnagyból, egy alhadnagyból,
14322 29| a rafinált cukorban hány százalék kutyacsont van; s hogy a
14323 10| kihullott belőle – tíz darab százas bankjegy – és egyéb semmi.
14324 10| addig a vendéglőben, amíg a százasait felváltják; különben is
14325 10| ő ajánlkozik a tíz darab százast egy ezeresre fölváltani
14326 4| ünnepélyből, áll egy vén, százévesnél öregebb, terepély fűzfa,
14327 17| de hátha az ezredik, a százezredik még akkor gondolkozik!?
14328 9| vánkosnak; míg a nőnemen levő százezrek abban találták a farsangi
14329 33| könnyhullatások közt.~Azután százfelé tépte saját levelét, s a
14330 18| Róbert haláláróli monda, százféle változataival, szerteszét
14331 16| lábaik előtt a falu, alig százlépésnyire az ereszkedőn túl az első
14332 31| őt, mert olyan őszinte. Százmilliomszor feltettem magamban, hogy
14333 5| alól.~Minő látvány volt az!~Száznál több nő és férfi, egy kuszált
14334 19| romboló ereje körülbelül százötvenszerte nagyobb ugyanannyi súlyú
14335 Ut| átokterhelt Schmerling-éra. Százszorta rosszabb a Bach-korszaknál;
14336 23| ütött egy perc alatt, a száztizenhatodiknál sikerült a láncot lekapcsolni
14337 23| rá, megtapintá üterét, az száztizenhatot ütött egy perc alatt, a
14338 23| meghasonlás, a viszontlátási szcénák, a bizarr fantáziák és a
14339 14| illett rajta. Őt még az is szebbé tette.~Hét napig betegnek
14340 29| kalappal a fejükön, hogy szebbet se lehetett kívánni, s megint
14341 30| fehér kerti padra, mintha szédelegne valamitől.~Nagyon is nő
14342 15| volt hova leülni. Judit szédelegni érzé fejét: a zsibbasztó
14343 29| És ön?~– Semmit.~Bárzsing szédelgett a nem várt válasz után.
14344 5| mosolygás, a piros arcszín szederjesre vált, a szép délceg alak
14345 31| gyermek volt, maszlagot szedett a kertben, és én megvertem
14346 28| beszélek, nem „Schwindel”, nem szédítés, hanem igen alapos üzlet.
14347 33| delejes mámora, ami oly szédítő a férfiakra nézve; rendezetlen
14348 28| betűit iparkodott sorra szedni könnyes szemeivel; s mikor
14349 9| divatot, hogy vászonszöveteket szedtek szét szálanként mentül apróbbra
14350 15| megértette ő azt.~– De ilyen adta szedtevette, megszidom én, mert az én
14351 11| fájdalom, fejemet lázas szédülés, szívemet sok év hideg gondja,
14352 15| érzé, hogy mindjárt el fog szédülni, s lelke minden erejére
14353 23| felemeltem a szőnyeg egyik szegélyét, és kileskelődtem alóla.~
14354 2| melyet nyúlánk olasz jegenyék szegélyeznek körül, a váróterem és környéke
14355 18| kázsmér ruhát viselt pálma szegélyzettel. Blumné efölött tréfált.~–
14356 3| szeretett, egész vagyonával szegényebbé s szülői haragjával gazdagabbá
14357 30| Bizony úgy van. Bizony úgy. Szegények, hová lettek? No majd ha
14358 24| templomokat, kórházakat és szegényeket. Én e tényben erkölcsi magasságot
14359 30| éppen mellette maradna. A szegénység szégyen ugyan a mások szemében,
14360 6| Bélának kezemet nyújtom, a szegénységet viszem a házához. Szegénynek
14361 19| kiemelének, rövid úton nyaka szegetett, s tartalma tettleges vizsgálat
14362 9| Ön egyenesen a mellemnek szegezheti a fegyvert, nem fogok reszketni
14363 9| hanem a lábának fogom szegezni a pisztolyt és ellövöm az
14364 19| dacára az égő kanócnak, a szeglet felé.~Pusztafi mindezt egy
14365 9| pincér Lávaynéhoz, ki egy szegletben a falhoz támaszkodva várt
14366 14| van, s lámpásnak csak a szegleteken van némi kezdetleges kísérlete.
14367 3| látogatójegyét adja át, az illető szegleten behajtva; ha azonban az
14368 15| Minek az már?~Most egy szeglethez érnek, melynél Judit megroskadva
14369 6| párt közül valamelyikhez szegődik vagy mind a kettőhöz; egyik
14370 34| Ne pirulj el, fiam, ne szégyelld a dolgodat. Ez az egy zsarnokság,
14371 3| Egyedül volt, senkitől sem szégyellhette magát. Hogy a beszéd tárgya
14372 22| kínos szerepé, a világé, a szégyené volt, a másik fele a szívé,
14373 9| Tán csak nem tett valami szégyenelni való dolgot? – Tán csak
14374 28| zajt csináljon abból, amit szégyenl. Mit tehettem én ön ellen? –
14375 34| akinek már nem kell „nagyobb” szégyentől féltenie nevét?~Ugyan mi
14376 21| tekintetét Béla arcáról; addig ő szegzé szemeit annak lecsüggesztett
14377 13| csecsemőt anyja kebléhez szegzi. Az, aki a csatában sebesültet
14378 Ut| lapomnak a publikuma úgy széjjelszaladt, hogy a második évnegyedre
14379 34| gyűlölnek, akik elhúzzák a székeiket, ha közéjük leülök, s bedugják
14380 32| beszéd, amikor felugrálunk székeinkről, és úgy fogunk kiabálni
14381 9| mása volt ez, aminőkben a székely népdal a „felhőben tollászkodó
14382 14| helyet foglalt a legelső széken, mely útjába akadt.~– Kegyed
14383 25| kéve zsúpot kértem ülésnek szekérderékba valót, kegyed akkor azt
14384 13| kérezkedék fel az utána érkező szekerekre, először nagy pénzt ígérve
14385 14| leány vagy. Hát itt van a szekerem: mássz fel az ülésbe, én
14386 8| hagyhatván és addig senki fiát a szekeremmel nem fuvarozván.~Azzal Kapor
14387 8| férfiak fegyvert csörtetnek, a szekeresgazdák ágyúk elé gyakorolják lovaikat.~
14388 8| földészekből telt ki, kiket itt „szekeresgazdáknak” neveznek, s akik között
14389 20| lehajigálni.~Kolbay odatopogott a szekérhez, s belekapaszkodott a lőcsbe,
14390 13| testvérnemtőket!…~Egy könnyű szekérke állt az utcán, melyen Judit
14391 13| utat nyitott a közeledő szekérnek.~És azután – – csendesen
14392 15| Judit levetett női ruháit a szekrénybe, hogy senki észre ne vegye.~
14393 7| konyha, ez az éléstár, itt e szekrényben állanak az asztali szerek,
14394 30| kezdő férjnek megnehezíti a szekrényéhez vezető utat.~Volozov pedig
14395 3| szép barnára avított. A szekrényekben csupa törvénykönyvek, országgyűlési
14396 23| Szerafin angol kulcsot tart a szekrénykéhez, mely minden idegen betörés
14397 23| íróasztalához ül, kinyitja szekrénykéjét, s teleír egy lapot vagy
14398 23| Legelébb is annak a kis rózsafa szekrénynek a kulcsa, melybe Szerafin
14399 28| lépésről lőhetünk; küldjem a szekundánsaimat; határozzanak időt és helyet;
14400 17| volt a derék házigazda a székváros felé, hol az orvos lakott.
14401 22| védelmezni? Tudta, hogy Szélaknay grófné is fiatal.~E felhőárnyékot
14402 21| lakik egy jó barátném, gr. Szélaknayné. A grófné özvegy; egyetlen
14403 22| után, midőn levelet kapok Szélaknaynétól, melyben tudatja velem,
14404 8| fáznék, összehúzza magán szélben repkedő köpönyegét; azután
14405 23| távoztam előle, ágyam túlsó szélébe húzva magamat; ő pedig egyre
14406 3| mintha azokkal rosszul szelelő pipaszopókák bajain is szoktak
14407 34| Vojvodinában születtem. Vagy szélesebb hazát értesz? Tán éppen
14408 2| vízkékek és kiülők, ajkai szélesek és duzzadtak, jellemtelen
14409 2| elhallgatnunk, hogy ő azon posztó szélét, amiből inexpressible-je
14410 19| postára teszed fel; adj egy szeletet abból a sok rossz papírból.~
14411 5| az, mely nem fél a holnap szelétől, mely nem mondja a jövendőkre: „
14412 11| nagy gyönyörűséggel, hogy szeli keresztül az eget egy-egy
14413 Ut| módosítottam rajta. (A módosítás szelídítés volt a kifejezésekben; szerző
14414 14| le – szólt Judit meg nem szelídített hangulattal.~– Adná az isten! –
14415 33| szólt Szerafin gúnyos szelídséggel. – Végeztem velök – s azzal
14416 11| dörmögött odabenn jóval szelídülten a fogatlan oroszlán, s kopogó
14417 13| utazóktól.~Midőn az erdő szélihez értek, Béla megállítá a
14418 9| mindenképpen kellemetlen. Jó szelleme egy jó expedienst küldött
14419 31| olyan kevés, a hazajáró szellemekben pedig semmi; hát még a háromban
14420 31| s csináltunk magunknak a szellemekből mulatságot.~Ez a játék is
14421 31| Szerafinéra vagy tán a szellemekére? Nem jutott hozzá. Az öregasszony
14422 23| istent nem hisz, de kopogó szellemeket lát.~Amit keresett, azt
14423 6| volna… Ez nem a felidézett szellemektől jő, ez nem képzelet, ez
14424 31| kegyetek, hogy mi az én szellememnek a neve? Mindjárt le fogja
14425 23| mesélni e társaságok vidám szelleméről; hanem arról az egyről nem
14426 31| hogy ki mennyire míveli ki szellemét életében, annyira fokozódnak
14427 31| kockáztatott az úgynevezett szellemhez.~– Hát ki ellen ez a válóper?~
14428 31| olvasztott össze.~Ilyen hírhedett szellemidéző a többek között a kis Blumné.~
14429 31| önnek még nincs ilyen? A szellemíró asztal; lapokban olvashatott
14430 12| utánad a légbe; még az is szellemmé válik belőled, ami föld.
14431 31| érthetetlen badarság! Ma ennek a szellemnek különös rossz szeszélye
14432 31| főzni. Ez félbeszakítá a szellemprodukciót.~Azonban Judit már kíváncsivá
14433 35| végigfuvallja őt a sírbolti szellő?~Óh, e kép irtózatos lesz!
14434 12| égett ott magában, csendes, szellőtlen éjben, egyenesen fellobogva
14435 15| reménységük volt, hogy ha a szélre és hullámokra bízzák magukat,
14436 22| nincs-e ottan zsandár? A szélső házaknál szállt, a zsindelyes
14437 13| volt a szemközt jövőktől, s széltében elfogta az utat.~Kozákok
14438 16| egy vergődő madarat, egy széltől kicsavart fát, egy száradó
14439 30| a véletlen így egymással szembeállítá őket. A csigaút úgy hozta,
14440 12| de egy vén csikasz ordas szembeállt a közeledővel, peressé téve
14441 35| gyorsan, egyszerre, egy szembehunyás alatt; de ne ölne meg szemrehányó
14442 13| És ezen ellenséggel kelle szembemenni.~Csak egy erdő takarta el
14443 15| Most oldalt fog, majd meg szemberohan, sokáig kitart, egyszerre
14444 9| magam fiam védelmére önnel szembeszállni.~Bárzsing úr ki akart bújni
14445 13| anélkül, hogy valakivel szembetalálkozott volna; óra hosszat folyton
14446 22| mikor Judit játszik, s szemcsövét le nem veszi róla félóra
14447 7| fáj, lehetetlen, hogy a te szemedből ki ne csorduljon a könny.~
14448 15| jobban a füledet, hunyd be a szemedet, s tartsd zárva a szádat!~–
14449 33| csókodat, és méltán, azt vetve szemedre, hogy azért nyújtod azt,
14450 9| láttára másnak is elveszne a szemefénye. Lávaynénak idő kellett
14451 6| nem feleltek, elfordultak, szemeiket törülték. Kinn az udvaron
14452 23| Azután lassan felnyitottam szemeimet, s Róbert még akkor is előttem
14453 17| Óh, e fehér arcra, fekete szemekre irtózat volt tekinteni,
14454 El| költőé. Regényem nem élő személyeket, hanem a kort igyekezett
14455 14| Ki tenné azt, hogy saját személyét elfelejtse, azért, hogy
14456 25| névhez van már közöm, a személyhez semmi. Hidegvérrel fogok
14457 18| maguknak érdemlett jutalmul; a személyleírás is összevágó, a három tanú
14458 15| egymás után jövők neveivel, s személyleírásával betöltött. E célból szemüvege
14459 14| Az illető védlevelekben személyleírást is adnak. Ön emlékszik rá,
14460 35| vendégsereg.~Az asztalfőnél két személyre volt terítve; az egyik hely
14461 30| kellett volna önnek ezt szemembe mondani. Hiszen mármost
14462 10| szürke hályogot kellett a szeméről levenni.~A szürke hályogot
14463 2| százezer forintot; légy szemes és – vedd el az anyjukat,
14464 10| senkinek. Szakmája volt a szemészet; azt adta ürügyül, ha kérdezték,
14465 30| eszébe jutott, hogy egy alvó szemet, amit kertész korában kötve
14466 19| iroda szorult bele, annak a szemetje látszott a szögletekben
14467 31| hogy az asztalírás csak szemfényvesztés, csak komédia? No ezt nem
14468 12| áldozat; a fekete füst a szemfödél, millió szikra a gyászkíséret.
14469 30| herceg követte Szerafin szemjárását, s észrevette azt, akinek
14470 1| és láttam azt átváltozni szemlátomást egy indulatra gerjedt villogó
14471 1| hanem a komoly és pártatlan szemlélő előtt meghamisíthatlan tény
14472 3| büszke szemek, két sötét szemöld ernyője alatt. Igazolja
14473 3| nagy fekete szemeivel, sűrű szemöldíveivel csak egyszer sem fordítva
14474 1| finom áll, szarkasztikus szemöldök és proteuszi alakulásra
14475 15| leráncolta bozontos ősz szemöldökeit, s kérges kezét szája elé
14476 19| elpörzsölte a bajuszát, meg a szemöldökét. Azon aztán dühbe jött;
14477 29| tapsol a profanus nép, magas szemöldökkel körültekint, s a lenézett
14478 21| vagyonát.~Ezt ismét nem szemrehányásképpen említem fel. A herceg, mint
14479 1| senkit.~Szerafin e találó szemrehányásra szomorún hajtá le szép fejét.~–
14480 9| szegény Bélám!” olyankor olyan szemrehányólag néz Szerafin szemébe könnylepte
14481 33| állítás határos volna a szemtelenséggel.~Blum úr leveszi szemüvegét,
14482 34| legnagyobb potenciája-e az emberi szemtelenségnek az, hogy „mi” még élünk.
14483 3| kiáltott volna fel: „Nézd a szemtelent! Még hallgatózott!”~Bárzsing
14484 30| észre egymást, midőn már szemtől szemben álltak.~Szerafin,
14485 24| fraus? S vetette-e a világ szemükre, ha ezt tették?~– A világról
14486 15| személyleírásával betöltött. E célból szemüvege is föl volt téve.~Egy másik
14487 10| belül”.~Azzal élesen tekinte szemüvegein keresztül az utas szemébe.~
14488 15| felesége!”~A hadastyán megtörlé szemüvegeit, újra feltevé, s azután
14489 33| démoni bosszúállás diadalmas szemvillogásával fordult a nő az előtte álló
14490 9| fát, szénát cipel haza; a széna éjszakára jó fekhelynek,
14491 17| fölfekszem a padlásra, ott a szénában is jól alhatom.~– Jó éjszakát,
14492 14| átlépni, s úgy a hátulsó szénaülésre telepedni, ami asszonyfélének
14493 29| gyöngédséggel susogott a szendergőhöz:~– Úgy, úgy, lelkem kisfiam,
14494 4| hosszúdad arca, szép magyaros szénfekete bajusza s egész tekintetének
14495 8| városháza gyúlt ki; most a szentegyházba kapott bele; most mind a
14496 15| boldogtalan szerelem álmainak szentélye. Valami zörög alant a gyom
14497 6| közelebb értek azon bűvös szentélyhez, mely annyi fiatal kebelnek
14498 17| felriadó kiáltása hangzott.~– Szentháromság egy úristen!…~Valaki odarohant
14499 4| hölgyeivel, zászlóival, szentképével együtt a Duna közepébe zuhant.~
14500 3| eléje, míg Judit kisasszony szenv nélküli közönnyel áll egy
14501 1| képzelődésemen.~– Nincsenek költséges szenvedélyei?~– Kegyed tudja, hogy még
14502 9| lelkemmel istenem előtt – szólt szenvedélytelen hangon. – Nem sokat ígérek
14503 29| előtt is. E titoktartás sok szenvedésébe került azután mind a kettőnek;
14504 29| gyöngédebb volt, hogysem nőket szenvedései leírásával szomorgasson.~–
14505 31| idéztetett; én emlékezem a szenvedésekre, a meg dicsőülésre, mely
14506 29| itt maradj, hű maradj, szenvedj, küzdj azért az eszméért,
14507 Ut| töltött héttel kellett tovább szenvedni nálamnál. Úgy látom, hogy
14508 19| amit később ki kellett szenvednie.~Ha Szerafin nem iszonyodott
14509 22| Mennyit vártalak, mennyit szenvedtem érted, mennyit álmodtam
14510 22| nyelvén; művészi indulatokat szenvelegni a kétségbeesés tőrével szívében!~
14511 1| végéről egy női hang úrias szenvelgéssel. A szót emelő asszonyságról
14512 Ut| számban jelent meg. Roppant szenzációt idézett elő az olvasóközönség
14513 23| elfoglalja a szép vidéket, s a szenzálról utólagosan semmit sem akar
14514 34| hamisító nejéből?~Mi lehet egy szépasszonyból, akinek már nem kell „nagyobb”
14515 34| megérzenék rajtam.~– Te? Egy szépasszonyhoz készülsz?~– Igen, Fertőynéhez.
14516 34| innom; vizet. Még ma egy szépasszonynál kell látogatást tennem,
14517 34| száll fokrul fokra alá”…~„A szépasszonyok szégyene rettentő szabadalom.”~
14518 34| ám. Hidegvérű férj! Egy szépasszonyra azt mondja, hogy „az ám”.
14519 9| volt gyáva.~A két öcsémuram szepegve nézett össze, és nem tudott
14520 1| Hargitayné asszonyságnak a város szépeit kivétel nélkül sikerült
14521 21| amik beszéd közben oly szépek voltak, s Szerafinnek ez
14522 7| fosztott pelyhein olyan szépeket lehet álmodni. Más felé
14523 7| igen jó magyar fiú onnan a Szepességből; azután Gyöngyinét és senkit
14524 29| szolgálattételnek, de én nem szépítem a dolgot; én ördöngösen
14525 33| közbe Bárzsing, kinek minden szeplője arcán külön világítani látszott,
14526 8| rajta más, csak a sűrű vörös szeplők.~Most ráismerhetünk: ez
14527 2| ifjú ember volt, sűrű veres szeplőkkel arcán, melyet savószínű
14528 23| tetőről megmutatta a vidék szépségeit, hanem azután bosszúsan
14529 3| léphetni bölcs Salamonnak, ha a szépségeket nyalábra foga, s úgy oldá
14530 21| ahogy Adoniszokat festenek. Szépségéről ő maga is teljes öntudattal
14531 21| nem úgy híják-e ezt az új szépséget, hogy „reine du théâtre,
14532 14| tréfál. Hogy én ez alabástrom szépségű homlokon egy karcolást ejtsek
14533 31| Ez már kiállhatatlan! Szeráf, válópör, Fertő; érthetetlen
14534 31| mentségére? Béláéra, Blumnééra, Szerafinéra vagy tán a szellemekére?
14535 9| tehát Blumné ismét eljött Szerafinért, öcsémuramék kíséretül vele
14536 30| nő erényét védeni fogja; Szerafinét Béla ellen, Juditét pedig
14537 34| másról. Ugyebár eljössz velem Szerafinhoz?~– Nem megyek.~– Nem jössz?~–
14538 19| törekedett holt barátja izenetét Szerafinnal tudatni, midőn ott látta
14539 33| Amint ily izgatottan benyit Szerafinnál az előszobába, szemközt
14540 34| költő bizonyosan nem gondolt Szerafinra; tán nem is tudott annak
14541 1| Blumné nagy szemekkel meredt Szerafinre, mint aki előtt most világosodik
14542 34| kamatjaiból éldegéljek. Tehát Szerafinról akartam szólani.~– Az ám.~–
14543 7| szekrényben állanak az asztali szerek, amott az edények; ez a
14544 1| szeret mint udvarló, abból szerelemféltő férj lesz; az pedig nagy
14545 6| küzdeni.~– „Óh, nő, nagy a te szerelmed!” – kiálta elragadtatással
14546 33| és egy asszony, akiknek szerelmén nem fogott semmi rozsda.~
14547 22| hibázott a nő. Hibázott éppen szerelmének nagysága miatt. Abban, hogy
14548 15| legerősebb oltalma az, amit a nők szerelmére bízott!~A túltömött termekben
14549 23| azok, akik a háziasszonyba szerelmesek.~Pedig Volozov az! Ezt senki
14550 22| keresztül; de lát-e a nő valakit szerelmesén kívül. Érez-e irgalmat apa,
14551 22| hogy a szép özvegy valakit szerelmével titokban boldogít. Ahány,
14552 12| csillagsugára: a hősi öntudat s a szerelmi hűség.~– Talán most rólam
14553 33| jóllakott bosszújokra, sem szerelmük új korszakára, azoknak most
14554 28| örömükben, föld feletti szerelmükben. A néma ember ott a bölcsőben
14555 7| napja után elhagyták ifjú szerelmüket, és mentek egyenesen az
14556 34| magasztalni, karjaikon hordani, szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé
14557 34| sem volnék, te sem volnál ~Szerelmünkhöz hűtlen.”~Szólhat-e ez másnak?~
14558 9| tetőzettel egy kávéházat szereltek fel, mely az ostromágyúk
14559 30| gondolsz? Egy ilyen állás szerencsédet alapítja meg. Mai világban
14560 11| világban áldás is valamire? Szerencsejáték minden, kocka, istenkísértés.
14561 3| magát meglepetni, aminőben szerencséjének tarthatja, ha csak inasnak
14562 22| agyagvermeiben várta végig.~Szerencséjére esős idő támadt; bőrig átázott,
14563 29| hogy saját és gyermeke szerencséjéről van szó. Még módjában van
14564 25| örülnek egymásnak, hogy szerencséjök volt találkozhatni, s mikor
14565 32| mentem volna el oda.~– Nagy szerencsémnek tartottam volna. Ezzel tartozott
14566 3| Hiszen ebédre lesz önhöz szerencsénk.~– Ha nagysádtok parancsolják;
14567 15| általa vitatott tért.)~… Szerencsénkre a Nyitra és Zsitva annyira
14568 2| Tartsa magát az a hölgy szerencsésnek, kit Béla hajlamával megtisztel.
14569 5| hogy siessen műszereivel a szerencsétleneken segíteni; saját nejét is
14570 11| akit most dicsőít, és a szerencsétlenségben meg fogja őt vetni – és
14571 18| Fertőyt keresi.~– S különös szerencsétlensége van őt sohasem találni,
14572 33| a válópört megsemmisíté. Szerencsétlenségében nem hagyhatja el.~– Ah,
14573 22| megakadályozá e tervet, ki Béláddal szerencsétlenül összeszólalkozva, általa
14574 30| visszajut, az nevezetes szerencsével fog dicsekedhetni.~Hanem
14575 22| érte?~A nap fele a kínos szerepé, a világé, a szégyené volt,
14576 15| Bele is találta magát saját szerepébe. Nyers, nyakas hangon szólongatá
14577 32| Most egyszerre kiesett ön szerepéből. A véletlen összehozta önt
14578 21| már akkor Szerafin egészen szerepénél volt; szeretetreméltó durcával
14579 6| testvérvárosból.~Juditnak szerepére kellett gondolni. Arra a
14580 23| módszerek a divatkirálynői szerephez, mert ő sohasem szokta tárcáját
14581 Ut| dicsőségteljes harcból, mely a szereplő alakok tisztító tüzét képezte,
14582 30| végződik csalatkozással, s a szereplők öt felvonáson keresztül
14583 22| házicselédet már nehezebb volt e szereppel kijátszani, mert az valószínűleg
14584 6| kellett gondolni. Arra a szerepre, mely tele van fájdalmas
14585 6| színháztól, akik a próbán szerepüket végezték, siettek a többiek
14586 2| olyanra találni, aki őt úgy szeresse, mint anyja szerette. Bátorságuk,
14587 2| szereted-e őt? Igen vagy nem? Szeret-e ő téged? Igen vagy nem?
14588 2| beleegyezel-e. Ez a kérdés: szereted-e őt? Igen vagy nem? Szeret-e
14589 11| hűség, mi az árulás, mi a szeretet, mi a gyűlölet, mi a hőstett,
14590 2| Megítélheted hozzá való atyai szeretetem nagyságát, ha elgondolod,
14591 33| nyomorult már arra, hogy szeretetre méltó lehessen, akkor közelített
14592 21| egészen szerepénél volt; szeretetreméltó durcával sietett a nimródok
14593 22| versenyezhet.~Az vagy mindenkinél szeretetreméltóbb, vagy mindenkinél gazdagabb.~
14594 35| mondá, hogy sohasem látta szeretetreméltóbbnak, mint ma.~– Ez szép nap
14595 3| Judit leányom, mindezen szeretetteljes szülői gondoskodásaim dacára,
14596 13| becsülni fogsz, midőn nem szerethetsz többé. Lelkem, áldásom mindenütt
14597 33| gondolatai.~– Tehát ön azt szeretné, ha ez a pör sietve menne
14598 8| hordván az erődítésekhez.~– Én szeretnék Tatára utazni.~Kapor uram
14599 29| jönnétek; összebeszéltetek, szeretnétek a szememet kitörülni közakarattal.”
14600 22| a másik fele a szívé, a szeretőé, a vigasztalásé.~Ha a nap
14601 34| van az ő jó barátjaival, szeretőivel, tisztelőivel, alázatos
14602 1| megint jó barátok lesznek; ha szeretőjéhez hűtelen volt, újra behízelegheti
14603 22| rájött, hogy őt egy nagy úr szeretőjének tartják.~És – játszotta
14604 10| sétálni sem mehetett máshova.~Szeretőket összehozott, gyorsan egyesített,
14605 23| élményeit. Semmi szó naplójában szeretőkről. Most már értette Fertőy,
14606 15| leányom.~– De hátha nekem meg szeretőm lesz; eszem a lelke!~– De
14607 14| elhagyni ezt a várost. Hát te szeretsz-e hazajönni?~– No, de még!…~–
14608 12| után? Óh, mi nagyon, nagyon szerettük egymást.~– Találkozni fogtok
14609 1| utas igen jó fogalmakat szerezhetett magának a lakosság jólétéről,
14610 25| kellene, hogy útlevelet szereznék a számára, anélkül, hogy
14611 2| viselje ő is azt, amit magam szereztem.~– Azt elhiszem, te már
14612 3| a pantomímiai mulatságot szerezve magának, hogy a belépett
|