120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
14613 Ut| Pesti Napló, Magyar Sajtó szerkesztői kidobtak regényemmel együtt
14614 Ut| szubvencionált schmerlingiánus lapok szerkesztőit is, akik minket, védtelen
14615 Ut| cseppenjen belőle.~Az új lap szerkesztősége nagy hamar megalakult, régi,
14616 Ut| képviselje. Engem bíztak meg a szerkesztőséggel. Én adtam az új lapnak a
14617 Ut| hogy a szerzőn kívül még a szerkesztőt is becsukják.)~Én egy nagy
14618 10| észrevehetlen betűkkel; olyan szerrel, mely eltűnik és parancsszóra
14619 Ut| megengedte, hogy a faragó szerszámaimat fölhozassam a börtönbe;
14620 33| minden írószert, kést, ártó szerszámot el kell távolítani, mintha
14621 32| Kegyed özvegy ruhára tett szert, valami kósza menekülő első
14622 7| esernyőjével szolgált. Ok voltak a szertartás tanúi.~Rövid volt az, és
14623 11| se időnk. Csak egy rövid szertartásból fog állni az egész. Bácsinak
14624 3| Ezek jelenlétében rövid szertartással megtörtént a végrendelet
14625 5| fegyveres polgárőrség hogy riadt szerte, mint egy fölvert tábor,
14626 13| ha kell, egy perc múlva szertelőni!…~…Az erdő ritkulni kezdett.~
14627 34| volna, aki e költeményeket szerzé, minő kegyetlenséget követett
14628 25| nem adok – szalmát, én nem szerzek útlevelet.~– Jó, hát majd
14629 34| likvidáltam neki mindazon szerzeményeimet, amik részint cserépedényékben,
14630 3| minden birtokomban, mely szerzeményem és melyről rendelkezni hatalmamban
14631 21| törvények voltak, melyek az ősök szerzette földet nem kötötték a család
14632 19| Huberttal megosztani, miután a szerződés úgysem szól egyébre, mint
14633 Ut| kellett volna aláírnunk a szerződést, aznap este kaptam egy táviratot
14634 15| törvénycikkelyezte, írók, szerzők tollukra nem fogadták; mégis
14635 Ut| politikai divat, hogy a szerzőn kívül még a szerkesztőt
14636 32| de mint jóbarát jövök a szerzőt valamire figyelmeztetni.
14637 34| is vagy bor, vagy égett szesz, de valami erősen érzik
14638 19| válogatás, a mindenféle égetett szeszekből. A választás egy fekete
14639 31| szellemnek különös rossz szeszélye van. Hja, a szellemek szoktak
14640 31| van jelen, kedvetlen, és szeszélyében ilyen balga feleleteket
14641 30| pedig napról napra hervad, s szeszélyei inkább untatók már, mint
14642 32| azt, hogy valaki kegyed szeszélyeinek örök türelmet esküdjék,
14643 31| szellemek szoktak ilyen szeszélyesek lenni. Néha van olyan napja,
14644 15| megint megfordul. Ki bírná szeszélyét kitanulni?~A távolban vészkiáltások
14645 15| Judit sohasem ivott semmi szeszest.~Fenékig kiürítette a poharat.~–
14646 15| iszol? – kérdezé Katicát a szesztől fojtott hangon.~– Jaj, dehogy
14647 12| Azután újra összerakta a szétbontott nádkévéket a vén fűzfa körül.
14648 12| hogy nádkévéit azalatt mind szétbontották a farkasok, s utat akarnak
14649 1| amitől a többi cselédség majd szétesik, aki nem szokta még meg
14650 32| képzelmeknek; mind szétrepült, mind szétfoszlott, hideg köddé vált egy fagyos,
14651 12| Néhány cirmos kölyökfarkas szétfutott közeledtére, de egy vén
14652 11| és nem pattant szét. A széthasadt fa úgy nyomorékul is kivirágzott,
14653 34| napok óta kioldva, sőt azt szétmetszés nélkül aligha lehetne is
14654 16| s azontúl minden percben szétnézegetett az ülésből, mint aki valamiben
14655 16| s a burkoló nagy kendőt szétnyitá homlokán, egyszerre mindannyian
14656 11| hulló rakéták, ablakom alatt szétpattogó bombák, síró asszonysereg,
14657 30| tüneményt, s meggátolni szétpukkanását.~Mikor mindennek vége volt
14658 11| virágok kormos falakon, szétrepedt ablakodúkba tűzve, magányosan
14659 32| csalogató képzelmeknek; mind szétrepült, mind szétfoszlott, hideg
14660 12| Emberi léptek közeledtére szétriadtak a tűz vad gyűlölői, s távolból
14661 11| a túlsó fal mögé, mert a szétrúgott ércdarabok ilyenkor minden
14662 6| palástot, fényes öltönyt, s szétszórt hajakkal rohanni végig sáros
14663 35| aggodalmait. A dáridó hevélye szétszórta vízióit; mulatott, jó kedve
14664 16| juthatott volna eszébe; a szétszórva bujdokló nagynevű emberek
14665 12| járnak – szólt Pusztafi széttekintve.~– Még vissza fognak jönni –
14666 6| dörmögi magában; azután széttépi az egészet, összegyűri markában,
14667 3| megvető ajkpittyesztéssel széttépte, és a virágkosárba hajította
14668 33| ablak felé fordítja azt szétterjesztve, s a fejét csóválja utána.
14669 10| egyesített, még gyorsabban szétválasztott, menyasszonyból egy nap
14670 5| karját, midőn egy perc múlva szétváltak a habok feje körül, midőn
14671 34| amit a mennykő egyszerre szétzúzott, s beleedződtetek már a
14672 23| Moszkovában. Róbertet elhurcolták Szibériába.~Egy szökevény, ki onnan
14673 1| valami távollevőt unisono szidnak, s te azt akarod, hogy még
14674 34| elkezdi előttem a világot szidni, de senki oly kegyetlen
14675 33| nehezteltem, te nem. Én szidtam Bélát, te védelmezted.~–
14676 33| visszavonulnak. Mikor mi szidtuk Bélát, mért áll velük szóba,
14677 31| Béla úr ilyenkor délutáni sziesztát tart, s álmában társalog
14678 20| egyet kellene fordulnom a szigetbe a nagyasszonynak.~– Azt
14679 8| nagy jegenyefákat ott a szigetben; pedig azt beszélik, hogy
14680 21| Kérem alássan, Madagaszkár szigete.~– Az hazugság. Ezt már
14681 4| három lövés hallatszik a szigeten és arra hat dördülés egymás
14682 25| öreg asszonyság a város szigetén levő gyümölcsöskertéből
14683 25| történt, nem adná ezért a szigetért, ha asszonynénjét ma ide
14684 4| két ágra szakad, s egy kis szigetet képez; a városból e szigetre
14685 8| folyampartra, majd a közbeeső szigetnek. Az ilyen hadgyakorlatnak
14686 5| csendesen vitte alá a hullám, a szigetpart csendes volt. Arra kormányzá
14687 4| és mezítlábos még most a szigetpartokon ácsorog, s a nagy jegenyék
14688 15| a kis felhágóra, mely a szigetről a dobogóhídra felvezet.~–
14689 8| Zrínyi Miklós védhette Szigetvárt kétszázezer török ellen,
14690 14| porzott bele az út, mely rövid szigor után ismét visszadugta ostorát
14691 7| ki nő. Ez nem vétetik ott szigorúan. Azonban vannak kellemetlen
14692 13| lehet őket ismerni; fonott szíjkorbácsa mindegyiknek kezére akasztva
14693 21| hogy belőle olyan mérget szíjon, mely ellenfelének igazi
14694 1| nyugalmazott őrnagy. Magas, szikár vénlegény; ki most is azon
14695 34| tetteinek homokos, atkás, szikes krumpliföldjét?~– Nem. Azt
14696 12| füst a szemfödél, millió szikra a gyászkíséret. Az emberi
14697 3| A szív, mely szikrát ád az ütésre~Bárzsing úr
14698 30| lelkületében, ötletei elmésségtől szikráztak, akkor szabadelvű volt és
14699 12| táncol hozzá, a táncoló alak szilaj árnyképeit messze hajigálja
14700 14| Itt leskelődnek rám!~Azzal szilajon ugrott fel helyéből a hallgató
14701 10| hogy S. orosz tábornok Szilisztria ostroma alatt még a kopogó
14702 30| ebből olyan szép láncos szillogizmusokat tudnának szőni, fonni.~Ha
14703 25| egy kosárkában érettebb szilvákkal kínálta meg látogatóját,
14704 25| úr, hogy a kezébe adott szilvás kosarat mindenestül el kell
14705 20| résein áttörve, végre egy szilvásba értek, mely éppen Kolbay
14706 16| asszonyságok nem értik a falusi szimbolisztikát. Elment mellette hidegvérrel;
14707 31| hallani a népek millióinak szimpatetikus ásítását, mellyel egyik
14708 21| van e noble nemzet iránti szimpátiákkal; hanem csupán az a kifogásom
14709 32| régi bajnak újra jelentkező szimptómái.~Vajon miért jöhet Kolbay?~
14710 9| változandó a nők ízlése, színben, ruhában, kelmében, fejékben,
14711 9| egyetértenek, mert csak színből verekesznek, s csákóik mellett
14712 29| ördöngösen; nem szeretem a színdarabokat, a poétázást, hahaha! Nem
14713 2| jól válogatta arcához a színeket, midőn salátazöld magyarkát
14714 12| arc ismét felmerült a víz színére.~– Távol járnak – szólt
14715 22| ebben a sárban.~Azután a színészek kezdtek hazaszállingózni,
14716 1| tűszúrás! Egy megyei szónokot színészhez hasonlítani.~Már erre egy
14717 7| istennőit nem sokat zsenírozzák. Színésznőknél nem szokták azt kérdezni,
14718 25| sokat ráfognak a szegény színésznőkre, akik rendesen ártatlanok
14719 25| Tudja, édes uramöcsém, színésznőkről sokat beszélnek, ami nem
14720 30| volna rárakva. Mily mélabús színezet minden vonása. Egy olyan
14721 6| Már elsőt csengetnek a színfal gépészeinek.~– Judit! Itt
14722 29| színház, rongyosak már a színfalai, csak úgy csügg róluk a
14723 6| az öltözőszobák előtt; a színfalak között már gyülekezni kezdtek
14724 6| Kérem. Méltóztassék.~– A színháznál meg foga kapni.~– Óh, nem
14725 22| hosszú falanxot állnak a színházzal szemben, uraságokra várva.~
14726 30| egykori kertészeti működése színhelyére érve, érzé, hogy önkéntelenül
14727 30| elvégződni. Én eltűntem a csata színhelyéről; maradt még ott nő elég,
14728 23| készakarva rendezett alakoskodás, színjáték, mely egy mélyebb titok
14729 22| előtt ki volt függesztve a színlap, a lámpavilágnál olvasá: „
14730 10| illetőnek keresztül kell magát színlelni; kivált mikor az ellenfél
14731 22| falának támaszkodva, amíg a színmű elkezdődik, és nézte az
14732 6| amikor nem leendnek betiltott színművek.~– Akkor az ilyen világnak
14733 12| barnul, fű, fa hamvától elütő színnel.~E barna hamv Zeleji Róbert.~
14734 33| öntudatos mosoly, mely a színtelen arcot ragyogóvá teszi. Reggeli
14735 2| és duzzadtak, jellemtelen színű haja vasárnap és ünnepélyes
14736 24| írva, s éppen olyan kék színűre; éppen olyan nagy kétfejű
14737 7| lenni; melyek azonban a színvilág istennőit nem sokat zsenírozzák.
14738 30| kezdte el szórni színes sziporkáit, s a démoni világítás közepett
14739 8| fordul. A várat borítják el a sziporkák.~– Fel a Babilon tetejére,
14740 33| megkínálja belőle még egy szippanattal, hanem hogy felfordítva
14741 21| burnótszelencét, nagyot szippantott belőle, s megint a hercegre
14742 16| Eleinte csak apró darában szitált alá, utóbb sűrű pelyhekben
14743 30| végzetessé válik; a légroham még szítja a tüzet. Két pillanat csak
14744 12| lövések hangzottak, vad lárma, szitok, üvöltés, lónyerítés támadt;
14745 35| hogy a kandallóba tüzet szítson, mert fázik.~Azután komornáját
14746 8| nem mosolygott, a fogait szítta.~– Az úri ismerősök mit
14747 1| hogy ez a Perflex valami szittya keresztnév, se azt ne ítélje,
14748 24| felmetszeni. Akkor egy vizes szivaccsal könnyen letörölhetni a pecséthez
14749 15| meggyújtotta a tűznél a szivarát, aminek ízét sohasem ismerte
14750 22| odaadta neki elhajításra szánt szivarcsutakját: „Nesze öcsém, légy vele
14751 12| lehet a tüzet odább vinni.~Szivarjai is mind össze voltak facsarónak
14752 24| haragudni.~Bárzsing úr a szivarjának utolsó csutakját is megette
14753 24| derekán harapta ketté a szivarját, s zúgolódott, hogy patkányszőrt
14754 10| korcsmáros.~Melchior még ott szivarozgatott egy ideig, azután alunni
14755 22| ember; bort iszik, sőt még szivarozik is.~Juditnak azt kellett
14756 2| Most tudom már, hogy szivarozni szeretne, hát küldöm a kávét
14757 1| tudja, hogy még csak nem is szivarozom, s semmi kártyához sem értek.~–
14758 22| hogy dőzsöl, hogy dobzódik, szivarral, borral él; azért, hogy
14759 24| volna szó, mint abból ismét szivart állítani elő.~Fertőy némán
14760 5| buborékban megtört sugáritól szivárvány dicskör képződött itt alant.~
14761 21| és a herceg között valami szívbeli viszony létezik, mégpedig
14762 17| hiába kerestétek: a főben, a szívben, a vér melegében van-e,
14763 30| akire sohasem gondolhatott szívdobogás nélkül, kívánja, hogy hárítson
14764 22| szégyené volt, a másik fele a szívé, a szeretőé, a vigasztalásé.~
14765 22| csüggetegség volt látható. Ez a kép szívébe égette magát annak, aki
14766 2| neked nemcsak szeretőd van a szíveden, hanem – még jobban az anyád.
14767 7| meg kell azt tudnia a te szívednek, a te lelkednek, amire én
14768 2| enni.~– No, no; ne vedd ezt szívedre, édes fiam. Nem akartalak
14769 23| közelítenek, az tart hideget szíveik között.~A beteg nyugtalanul
14770 13| kéreg fog támadni, s az szíveinket is bevonja. Elvonulunk olyan
14771 11| fejemet lázas szédülés, szívemet sok év hideg gondja, tollamat
14772 9| velem; a várkormányzó úr szíveskedik néhány pillanatra kijönni
14773 9| neki, hogy itt van Lávayné, szíveskedjék egy szóra kijönni hozzám,
14774 20| hibát helyrehozni.~– Amely szívességgel egyébiránt, intra parenthesim,
14775 25| elfelejteni, és mindig nagy szívességnek számítom. Azt mondom, hogy
14776 2| időben nem jó, ha valaki a szívével van elfoglalva.~– Te mint
14777 17| Judit gyakran szenvedett szívgörcsökben. Olyankor nem volt más gyógyszere,
14778 10| belőle nem lesz se táncos, se szívhódító; az ő lába sánta. – És mikor
14779 22| fagyon keresztüllövellő szívmelegség oly élethűen volt világnak
14780 20| amit ő évről évre el is szívogatott, s elosztogatott.~Ezt a
14781 18| óhajtotta, hogy bár halhatna meg szívszakadásban, ne élne tovább ezen a világon,
14782 10| idegen égitest légkörét szívta.~Sajátságos légkör volt
14783 9| imádkozni jó, elrebegi magában szívtől szakadt imáját, hogy az
14784 10| fiatalember nagyon dobogó szívvel elragadó beszédeket; ide
14785 31| asszonyság pedig nagyon szkeptikus volt erre a mai napra. Először
14786 17| kardcsörtetés hangzott, mely egész a szobaajtóig jött. Valaki belépett sarkantyús
14787 3| képest túlságosan egyszerű szobácska; ugyanazon festett bútorokkal,
14788 34| nálunk. Lesz egy kis csöndes szobád, ahol senki sem háborít,
14789 34| szeretem, hogy tükör nincs a szobádban. Nem férfiszobába való.
14790 25| sem akarta bevezetni, mert szobái rendetlenek.)~– Köszönöm,
14791 9| pillanatra kijönni belső szobáiból.~Ismét egy ajtó nyílt meg
14792 10| s reggelig ki sem nézett szobájából.~Korán reggel fölkeresé
14793 22| félaléltan emelték fel, s szobájáig vezették megtörten és onnan
14794 6| Fel-felkel, egyet jár nyugtalanul szobáján végig, egy tallérnyi emlékpénzt
14795 15| védleveleket oszták.~Ugyanazon szobák voltak azok, mikben az öreg
14796 13| cseléddel, s odább küldi. A szobákban komoly férfiak irományokat
14797 33| többé szükség olyan nagy szobákra, amikben egyszerre ezer
14798 3| úrnál van elfoglalva, a szobaleány pedig az úrhölgyek körül
14799 1| kútforrásaim vannak. Hargitayné szobaleánya elmondta Blumné inasának,
14800 1| háztul.~– Óh, persze! Én a szobaleánytul tudom, hogy jegyben is jár
14801 3| ha csak inasnak és nem szobalyánynak nézték.~Márton hajdú egy
14802 23| velem.~Az éjjel komáromi kis szobánkban voltunk. Én már ágyamban
14803 22| szőrfüggönyök zárták el egy tágasabb szobától, mely világítva volt.~Béla
14804 10| eligazodni.~Legegyszerűbb ugyan a szóbeli izenet, mert az a hírnök
14805 15| nyelvtudósok, hogy ez ebből a két szóból van összetéve: „muss sein”.~
14806 22| megfagyott már; az élő szobor megmozdult, két kezét összeszorítva
14807 21| Lávay Béla…~A megszólított szoborrá merevült e név kimondására.~
14808 4| napokon szent Nepomuk János szobra; e rendkívüli napon pedig
14809 10| fiúnak tartottak, s ki merész szocialista volt, és amikor szerét tehette,
14810 9| virágait, fésülgetve kisfia szöghaját, utcán alázatos fővel járva,
14811 13| gyönyörtelten nézett üléséből férje szöghajú fejére, melynek minden fürtét
14812 18| gyöppel van fedve; az egyik szögleten kis kínai mulatóka van felállítva;
14813 14| félreismerhetlen Duna melléki szóejtéssel –, hát ugye, hogy jókor
14814 12| koronként egyes fekete tömeg szökellne át, de nem bírta a félhomályban
14815 21| agyonzúzott, míg Béla hirtelen egy szökéssel keresztülveté magát az üvegház
14816 21| nem vitték a kastélyba a szökevényt.~Vagy pedig óraszámra elnézte,
14817 22| egyszer neje is utána fog szökni külföldre, hanem megkérdi
14818 28| ki akarta önt külföldre szöktetni, ugyanakkor ő maga is fürdőkre
14819 34| fejét valami mítoszi remény szörnyalakja. – Bort a fejére! Bort,
14820 11| tenger ölelkezik, mesék óriás szörnyei verik egymást szárnyaikkal,
14821 11| gyűlölet, mi a hőstett, mi a szörnytett a mai világban? Én nem tudom
14822 9| olvassák sorba.~Míg azok szörnyülködve ismét és ismét átolvasták
14823 24| Először is a végrendelet szövegét én fogalmaztam, nálam az
14824 22| függönyei mögé rejtőzött, miknek szövetén keresztül a túlsó szobába
14825 12| éjszaka rémeihez még újak szövetkeztek; amíg a parton az őrtűz
14826 31| személy), tehát akik a velük szövetségben élő „médium” érintése mellett
14827 10| tintával írt tudósításokat szövetségeseinek; kívül nem látszott meg
14828 34| Tán éppen az egész rhenusi szövetséget? Szűkebb hazámról beszélsz;
14829 34| az; egy magába zárt pók szövevénye, ki gyűjtött mérgéből szivárványos
14830 34| élünk. Egyébiránt félre a szofisztikával. Titkot akartam előtted
14831 15| át kell jutnom a várba!~E szók a kétségbeesés elszánt látnoki
14832 33| Tessék végigvárni. E szokásnak nagyon ésszerű oka van.
14833 35| hogy „te”-nek szólítlak. Ez szokásom. Tegezz vissza; azt én szeretni
14834 19| szükségesek ugyan, de már szokásosak ilyen helyeken; a patkányok
14835 19| készítmény általában azzal a szokással bír, hogy legkisebb ütésre,
14836 9| szívében ekkor, ki neki e szókat sugallta, azt ő maga sem
14837 2| tégedet kedves Saint-Justömnek szoktalak címezgetni? Vagy te Saint-Just?
14838 2| adok nekik, ha jobban nem szoktatod. Lehetetlen, hogy külön
14839 18| tudom! Néha még együtt is szoktatok ebédelni.~– De hidd el,
14840 14| Kapor uram olyan jól volt szoktatva, hogy ahol letette a fejét,
14841 25| bizony csak a gyepszínbe szoktuk azt vetni; hanem itt annyival
14842 34| Tehát Szerafinról akartam szólani.~– Az ám.~– Az ám. Hidegvérű
14843 33| pallost, inte a törvény szolgáinak, és monda:~– Ezt a két urat,
14844 34| tisztelőivel, alázatos szolgáival, akiknek mind nincsen elébbvaló
14845 25| dinnyeszüret van.~– Alázatos szolgájuk, úrnőim, csókolom kezét,
14846 22| valószínűleg ismeri a színházi szolgákat.~Azután a folyosóra feljutva,
14847 10| juttatni annál becsesebb szolgálat, mennél nagyobbak az akadályok,
14848 22| utolsó bérkocsi is megunta szolgálatait fennhangon ajánlani, s tovarobogott.
14849 21| kikötötte, hogy azokat a szolgálatból soha elbocsátani nem szabad,
14850 10| Egy ilyen üres mankóval jó szolgálatokat lehetne tenni. Elférnének
14851 1| ki és be, kik azon időben szolgálaton kívül nem viseltek egyenruhát,
14852 35| zsebkendőnek, a legalacsonyabb szolgálatra; azt hitte: ezáltal megalázza
14853 29| hogy neme a barátságos szolgálattételnek, de én nem szépítem a dolgot;
14854 11| városban, hát mondja, mivel szolgálhat önnek a legvénebb, legostobább
14855 11| szép húgom? Bámulok! Miben szolgálhatnék én, öreg csont valakinek?
14856 21| menjen azáleákat oltogatni, s szolgáljon az uraságoknak bouquetokkal,
14857 13| Felöltöm cseléded gúnyáját, és szolgállak híven, mint egy rabszolga.~–
14858 18| falakon keskeny ágyúlőrések szolgálnak ablakul, s az ablakon mindenféle
14859 32| vén létére még meg akarta szolgálni kenyerét, pedig csak inkább
14860 23| Annak én voltam a tüzérje. Szolgálnom kellett, mert már az asszonyok
14861 7| azt, az becstelen! Ha egy szolgáló beszél a kapuban egy ifjú
14862 10| olyan cselszövényben nem szolgálok, ami Lávay Béla és neje
14863 30| felvetted a kertészlivrét is; szolgáltál Volozov kastélyában; nem
14864 24| hogy ha ő Bárzsing kezébe szolgáltatja az eszközöket, az majd az
14865 22| e percben királynő „és” szolganő, a legfüggetlenebb népnek
14866 34| Szerelmünkhöz hűtlen.”~Szólhat-e ez másnak?~Szerafin naplója
14867 34| kit már eltemettek?”~Kinek szólhatna e szemrehányás másnak?~„
14868 12| szent képe előtt, s nevemről szólít, s talán ez órában már ott
14869 32| embert, őrnagy úr, ha meg nem szólítaná.~– Bizonyomra, mindennap
14870 2| valami érett elméjű öregurat szólítani fel e célra?~– Úgy? Tehát
14871 11| kedves bácsi, nem arra szólítjuk mi fel, hogy üljön lóra
14872 35| az orrod, hogy „te”-nek szólítlak. Ez szokásom. Tegezz vissza;
14873 7| ezennel hivatalos komolysággal szólítom fel kegyedet, hogy nekem
14874 15| mindennek. Az érkezőket meg sem szólította senki.~– Tensasszonyom, „
14875 32| Óh, én azért soha meg nem szólítottam. Mikor kegyed Róberthez
14876 17| halottakat támaszt fel.~– Most szólítsd nődet, vigyétek őt e hideg
14877 23| lépcsőjéig.~A cár intett, hogy szóljak, mit akarok.~És én akkor
14878 21| hogy Juditot ártatlanul szólják. Óh, nekem jól esnék az,
14879 9| hirtelen mit felelni.~– Nos; szóljanak; mit beszélt az az ember
14880 1| mintha magával tanakodnék, szóljon-e neki többet, vagy sem.~–
14881 2| Kérem, édesanyám, ne szóljunk erről – szólt Béla kedvetlenül –,
14882 35| mindjárt megtalálnák.~– Mit szólna ön hozzá herceg, ha holnap
14883 30| Arról nem tudok. Nem is szólnék felőle. Jól tudom, hogy
14884 El| gyümölcsöt a hegyi lég, melytől a szőlő édesebb lesz, a torma pedig
14885 8| kálvinista toronynak semmi szólója abba, hogy mikor van dél;
14886 15| kanyargásokat tett dűlőutakon, szőlők, kertek alatt; amit e vargabetűkkel
14887 30| mellett, ki egy leszakított szőlőkacsot rágcsált fogai közt, a legfanyarabb
14888 30| keresztülsütött az átlátszó szőlőleveleken, a halványzöldes fény még
14889 25| leugrik belőle egy férfi, ki a szőlőlugason keresztül mindaddig felismerhetlenül
14890 21| látja lelkemet, nem azért szólom meg, hogy muszkához ment;
14891 15| szerepébe. Nyers, nyakas hangon szólongatá vendégét.~– No, vitéz kapitány
14892 13| járnak; a rudast kell mindig szólongatni, mert a nyerges úgyis nagyon
14893 13| Van egy várrom az aradi szőlős hegytetőkön, melynek neve: „
14894 30| a nő, egy csomó éretlen szőlőt hajítva fel a levegőbe.~–
14895 7| lepecsételé. Még a Bélának szólót nem is tudta, hogy hová
14896 30| az ő idejében ültették a szőlővesszőket. Azok már terebély lugassá
14897 30| jogigazgatásával kínáltatott meg; mit szólsz hozzá.~Judit gondolatokba
14898 23| becsérzete a csábító vérére szomjazott volna, hanem azzal a praktikus
14899 15| cseppjei egyhangúan verik a szomjú földet, amíg a szél haragos
14900 29| nőket szenvedései leírásával szomorgasson.~– Nem volt semmi bajom.
14901 34| ugyan, de nagyon szűk.~Béla szomorodva nézett rá, míg hazáig elvezette.
14902 11| van – monda Szerafin kissé szomorúbban.~– Igen, igen. Nagyon megzavarta
14903 34| tán egy más ember életének szomorújátéka, mely történetesen hasonlított –
14904 6| legjobb, a legelső magyar szomorújátékot?~– Ismerem. De amit én tartok
14905 1| hangja, az arc megmaradt szomorúnak.)~– Ennek is megvan az oka.
14906 18| varázsolni a provizórius szomorúság.~De valóban igazságtalanok
14907 11| belőle az egész ostrom alatt.~Szomszédai mind otthagyták lakásaikat,
14908 1| ismerni magadat, vessz össze a szomszédaiddal, majd azok aztán elmondják,
14909 1| kanári madarak is folyvást a szomszédaikat rágalmazzák-e, mikor oly
14910 1| több az évbére, mint más szomszédaiké.~Az említett két ház azonban
14911 25| emlékezem rá, öcsémuram. A szomszédasszonynak igazán pompás dinnyéi termettek;
14912 1| ide akart jönni, hanem a szomszédba – felelt rá Jóska, Baraczkyék
14913 1| úgy félt a vén zsidótul a szomszédban, hogy vérét veszi a gyerekeknek,
14914 25| mai ozsonna egyedül csak szomszédi és kertészi viszony következtében
14915 4| mond Márton hajdú. Bal szomszédja azt a bársonyruhás lovagot
14916 11| az udvarába és kertébe, a szomszédjába hullottakat nem számította.
14917 9| segít magán, megvásárol szomszédjaival társaságban egyet azon vásáros
14918 30| herceg kétkedve tekinte szomszédjára.~– Nem azt.~– Fogadjunk.~–
14919 30| Volozov engedte diadalmaskodni szomszédját; mosolygó malíciával vett
14920 14| egymásra, rágalmaznak, cselt szőnek, de akinek honfibánata van,
14921 30| szillogizmusokat tudnának szőni, fonni.~Ha pedig ott maradna
14922 6| meg Lávayt, meg a mai nap szónokait mind. Azok nem ellenkeztek
14923 2| egy dologban jelesek. Te a szónoki pályán aratsz babérokat. –
14924 2| léptél vissza a holnapi szónoklattól? Úgy sajnáltuk valamennyien.
14925 2| hogy a fáklyászenénél én szónokoljak, hanem tegnap lemondtam
14926 3| Forintost, hogy mindenütt szónokoljon. Az úrbéri kérdésekben is
14927 8| felfordult. Az asszonyok szónokolnak, a férfiak fegyvert csörtetnek,
14928 2| egyszerűen bejelentéd, hogy nem szónokolsz.~Pusztafi aggodalmasan tekinte
14929 6| beszéljenek; azok nagy rekedten szónokoltak; a közönség kívánta a Rákóczi-indulót,
14930 10| csak a színpad, azután a szónokszék, végre a csatatér hőseinek
14931 23| rakva, azokon egy padozat, szőnyegekkel leterítve; végre egy szűk
14932 34| az rettenetes pénz. Egy szőnyegész Josefstadtban, ki együtt
14933 1| hazafias mulatságok kerültek szőnyegre.~Ezen vívmányokat ugyan
14934 14| zöld korsó csőbimbójából szopva inni, hogy az ember a felső
14935 22| foglalta el. Az alcovent szőrfüggönyök zárták el egy tágasabb szobától,
14936 8| végrendelet fölnyitását szorgalmaznunk – szólt fogait összeszorítva,
14937 15| kárhozatos sírba.~E kéz szorítása most is elzsibbasztá testét,
14938 21| mellett.~Szerafin egy forró szorítást érzett kezén. Nem viszonozta,
14939 12| látok mindenütt. Mellemet szorítja össze valami. Bajtárs, nekem
14940 21| tőle; ki eleinte csak arra szorítkozott, hogy a latin „us”-ba végződő
14941 1| Zeleji és Lávay erre kezet szorítnak, míg a kapitány, ki leveses
14942 10| fegyveres vendégekkel. Valahogy szorítottak neki mégis egy kis helyet.~
14943 10| lehetetlen, hogy ha nagyon szorították, hátrahagyta a vasládát,
14944 13| szárú pipát a szája végébe szorítsa; igyék pálinkát, hogy a
14945 30| négy római fáklya kezdte el szórni színes sziporkáit, s a démoni
14946 11| megtámasztá állát a gőgtartó szőrnyakravalóba, s száraz rövidséggel mondá:~–
14947 2| Juditodhoz egy levelet, mely szóról szóra ekképp hangzik:~„Igen
14948 3| terembe lépő Bárzsing nagy szorongást érze magában, ha elgondolá,
14949 30| forgó szemű bús hazafi már szorongatni is kezdé Béla kezét, s beszélt
14950 23| rá nézve. Voltak különös szorongató helyzetek, amik mindig fenyegetőbb
14951 33| jókedve.~Minden ülnökkel kezet szorongatott, sőt annyira vetemedett,
14952 31| nem bizonyos – szólt Judit szorongva.~– Bizonyos, mert ez az
14953 32| került; én láttam, hogy szórta marokkal vagyonát a dölyf
14954 34| Lassanként aztán mind összébb szorul a világ; mindennap egy leckét
14955 9| fogva, jónak látták idebenn szorulni; egyiket szolgabíró úrnak,
14956 34| beszélnek arról, hogy nem szorulsz rájuk. A méreg eszi őket
14957 2| epeszted velük magadat? Nem szorultál te rájuk, nem fogsz te közöttük
14958 21| szeret, az ön oltalmára van szorulva. Átadja-e ön már azt a kést?~
14959 23| pukkanás, s ő szerteszét volna szórva. Örökre megmenekülnék tőle,
14960 Ut| Fölszabadult a politikai szószék és a sajtó.~Régi óhajtásom
14961 10| egy ilyen magányosan álló szótagocskát kell kitalálni, és a kulcs
14962 2| tanosztályban. Mikor más gyerek még szótagolt, ő már olvasni tudott; hogy
14963 32| szólt megnyomva a végső szótagot az öreg. – Én úgy tudom,
14964 12| ahogy óhajtá; de fehéren és szótalanul, s a csóktól, mely arcát
14965 15| lételét sehol el nem ismeré, szótár be nem törvénycikkelyezte,
14966 29| kombinációk, amik emlékezete nagy szótárában felhalmoztattak; azután
14967 18| veszett. Pedig már egy árva szotnyája sincs az országban.~– Te,
14968 34| bús hazafiakkal együtt „Szózat”-ot énekelni ünnepélyes
14969 8| pavilonokban tarthatatlan.~Egy sztentorhangú óriás, őrnagyi gallérral,
14970 29| magánál tartogatja, csak a szubsztrátum feléért akarta neki átadni; –
14971 Ut| előfogták a kormány által szubvencionált schmerlingiánus lapok szerkesztőit
14972 2| francia regénybeli jámbor szűcsmester, ki a tigrisek farkát is
14973 13| A vágtató lovak tajtékos szügye, az árkon-völgyön átnyargaló
14974 Ut| megszűnjék: mennyi összegre van szükséged, hogy azt folytathasd?~Mondtam
14975 Ut| Volt egy kis örökségem a szüleim után, az egy Magyar utcai
14976 30| volt, de nem az ő agyában szülemlett. Kacagott, de a fejét rázta;
14977 13| volt ily szerelmes eszmék születését látni.~Levelét irónnal írta
14978 32| tetszett. Önnek az apja nemcsak születési, de pénzarisztokrata is
14979 22| amikben az ilyen történetek születtek, aminőket én itt mesélgetek,
14980 El| azt élvezni akármi nemzet szülötte is, egyszóval: ne írjatok
14981 4| imádja és nem hagyja el szülötteföldét. Uram, e csodás honszerelem
14982 21| Komáromi Albert: egyik az ön szülöttevárosának neve, a másik németre fordított
14983 13| enyim, kötöttem a tiedet; szülőid óvtak tőlem, és igazuk volt.
14984 6| már látnokká tett. Amivel szülőim, ismerőim fenyegettek, hogy
14985 6| sincs, mint saját magam. Szülőimnek egy végrendeletük maradt,
14986 Ut| Nándortól: „Lapodat meg ne szüntesd, holnap reggel nálad leszek.”
14987 30| Csalatkozott.~Alig esteledett, a szüretelők távoli danája kezdett felhangzani,
14988 30| környékből; ma végezték éppen a szüretet.~Béla sietett a herceget
14989 8| támadt, a zápor egyhangú szürkére festette a tájat.~Reggelre
14990 34| egész rhenusi szövetséget? Szűkebb hazámról beszélsz; vagy
14991 10| vacsorálni valóval nagyon szűken voltak. Korábban jött jó
14992 24| én őket feldicsérem, nem szűntem meg rájuk haragudni.~Bárzsing
14993 34| aki elhordja a hátán. A szúnyog, aki teleszítta magát vérrel,
14994 14| tűzmentesen lezárta, s csendesen szunyókálni kezdett.~Azért nem lett
14995 15| Testének azon részét, melyet a szűr nem takart, a gyékény alá
14996 17| mirtusz”, és a mirtuszlevelek szúrását már nem érzi homlokán; hallja,
14997 23| a vékony csipkefüggönyök szűrik meg a beható napvilágot.
14998 23| vállamat, de meg nem tudott szúrni. Úgy érzettem a vas hidegségét.~
14999 7| a hajnalsugár éppen úgy szűrődik át az ákászokon, mint az
15000 23| kileskelődtem alóla.~A termet szurokfáklyák világíták meg.~A veres fáklyafénynél
15001 8| Jöjjenek ránk százezer szuronnyal, de ne százezer gombostűvel!
15002 13| lehetett ez, mely valahol szuronynégyszöget ostromolt, s azt soká megemlegeti.~–
15003 12| védte magát gyalog, néhány szuronyos vitézzel; Pusztafi egy huszárszakasz
15004 8| ordított a szakaszára, s azzal „Szuronyszegezz! Rohamra!” úgy elszelelt
15005 8| fogait összeszorítva, úgy szűrve a levegőt azokon keresztül.~–
15006 1| közöttök a tanácsbeliek és táblabírák kardot is kötnek fel, sarkantyús
15007 2| hogy te egy hájnak induló táblabíró vagy, akinek annyi bátorságod
15008 32| helyébe.~A megye vezérei, a táblabíró-világ, ott künn búsulnak faluikon,
15009 10| láttál ott valami komáromi táblabírót, aki egy lepecsételt vasas
15010 10| meg szépszerével attól a táblabírótól, vajon a megyeház leégésekor
15011 10| nemzetgazdászatra élénken magyarázgatá a táblakör hallgatóinak.~Mi is kétszer
15012 3| a nádorok arcképei egy táblán; egy tarka, illuminált kép,
15013 16| karóra kötve lógó keskeny táblát, s az egyik karóra felkötött
15014 5| szerte, mint egy fölvert tábor, s mindenki a part hosszában,
15015 Ut| idézett elő az olvasóközönség táborában.~Két nap múlva azonban egy
15016 7| én társaimmal együtt a táborba megyek. Mentségem nincs:
15017 13| éjszakán, álutakon, csatázó táborokon keresztül, egyedül a fél
15018 13| hosszában az egész orosz táboron, mikor körös-körül semerre
15019 13| menjenek arra, az egész orosz tábort útban találják, halál torkába
15020 3| És most idejön egy ilyen tacskó és megszégyeníti. Túl akar
15021 8| el, nézd, a semmirevaló tacskóját! Így bánni énvelem.~– Mi
15022 10| bárcsak vidéki és levelező tag minőségben, itt ismerkedék
15023 34| hazámról beszélsz; vagy tágabb hazámról? Mert nem tudom,
15024 11| talál lenni, ha el kell tagadni a nevét, el, hogy tud róla
15025 17| szemét, s mereven rábámult a tagadó szó kiejtőjére.~Az hörgő
15026 34| meg.~Béla egy szóval sem tagadta az állapotot.~– Bajtárs:
15027 17| mint ahogy meghalok én, tagadva az istent… Óh, anyám, anyám!…
15028 10| a közvélemény asztalának tagjairól, a régi jó pajtásokról?
15029 22| ezzel a reszketéssel minden tagján; mondani szerepet egy kitörni
15030 1| melyben minden részvevő tagnak olyan szerepe legyen, amilyent
15031 14| vehette észre, s a színházi tagok között sohasem volt árulkodó.
15032 20| rajta, köszvénytől merev tagokkal, egy szál pucér deszkán
15033 11| Tudja már, hogy minden tagom fáj. Régi sebek, amiket
15034 30| ügyét vitte, annyit ért a tagosztály, úrbér, majorsági földek,
15035 30| herceg előhozta, hogy a tagosztályi ügyek nagyon megnehezültek
15036 24| nagy félelmére, amint a „Tagsatzung”-ok sora engedé, sietett
15037 24| fölkelt, és menni készült. Tagsatzungok vártak rá.~– Az ön tervéről
15038 34| mondok nekik, hogy a szívem tágul bele. Nem tudom, üdvösség
15039 9| vele. Odafenn jár Selmec tájékán. Biz a sokat fázik, és fárad,
15040 9| francia regényekről és tájképfestésről, mint amelyek miatt mindig
15041 8| város a várban~Ha ez idő tájon az ember a Duna mentében
15042 22| hamarább Pestről, jöjj e tájra vendégszerepekre. Egy vidéki
15043 3| áll, antik ezüstkupakos tajtékokkal s a medvefejű dohánydöbözzel.
15044 13| tükrözött. A vágtató lovak tajtékos szügye, az árkon-völgyön
15045 15| kelle keresni, hová a hullám tajtékot túrva járt ki. Itt legelőször
15046 15| fenekét mutatja; minden tajtéksörényes habverés, mely harsogva,
15047 2| oda; te jó gazda vagy, én takarékos, megélünk a magunk szegény
15048 9| rekesztékben állt egy vas takaréktűzhely, mely valamelyik háznál
15049 30| kondor haja egy sebhelyet takargat homlokán, melyet tán a csatában
15050 9| keblébe a fehér zsebkendőbe takargatva.~– Mármost ki vagyok elégítve.
15051 11| magam vagyok, aki szolgál és takarít; cselédnek nem tetszett
15052 19| míg a pörkölt hulladékot takarította, elébb fütyült, aztán dalolt,
15053 19| azt hangyva hátra, hogy takarítsa ki a szobából azt a sok
15054 11| fehér és rózsaszín virágerdő takarja el a kormos üszköket, zöld
15055 25| dinnyét, üvegharang alá takarják, hát azért elébbre van,
15056 19| magunknak elég, a többit pedig takarjuk le ismét, s aztán majd apródonként
15057 2| megöltek volna?~„Legalább takarnád el a hajaddal, ne látná
15058 19| osztályának kulcsa nála állt; a takarodó után a két reményteljes
15059 15| kell! – tiltakozék a leány takarózva a kínálás elől. – Kiégetné
15060 15| részét, melyet a szűr nem takart, a gyékény alá dugván, így
15061 33| Fizessen előre, tegye le a taksát, a bélyegdíjt, a honoráriumot. –
15062 3| Remélem, hogy ön kellemesnek találandja e küldetését, s önön függ,
15063 16| két kezével, s kérdezi: találd ki, ki van itt? Vagy talán
15064 31| kínai számok – erősíté kész találékonysággal Blumné asszony –, ne tessék
15065 30| ajánlatot, mindenféle bántó találgatások raját támasztja fel maga
15066 30| mondanom.~– Engedjen ön találgatnom. Fertőyvel fog valami nagy
15067 30| mikor hallgat; olyankor találgatom, hogy miről gondolkozik. –
15068 33| tele a feje, minthogy azt találgatta volna, vajon miért ez az
15069 15| azok között ismerősére nem találhat, s így bizton keresztülcsúszik
15070 17| jönne ott valaha rá? Ki találhatná azt ki? Hogyan juthatna
15071 13| egész orosz tábort útban találják, halál torkába sietnek;
15072 12| Eltemess, úgy, hogy rám ne találjanak: se ezek, se amazok. Ne
15073 21| de midőn Juditról, a vele találkozás reményéről kezdett előtte
15074 25| fordultával ismét elaludjék.~Találkozásaik legfeljebb is arra szorítkoztak
15075 34| visszamarhatok! Akiket minden újabb találkozáskor mindig sárgább, mindig cserszínűbb
15076 24| is késett barátjával első találkozásuk alkalmával tudatni.~– Vajon „
15077 29| interpellációra. – Mint a minapi találkozásunkkor említém, az ügy, melyben
15078 21| és nejével újra szabadon találkozhassék.~Most már elfordítá Szerafin
15079 25| hozott, hogy Bélámmal nem találkozhatnám a másvilágon, ha ezt meg
15080 22| az üldöző, mint nejével találkozhatott? Judit úgy érzé, hogy e
15081 16| Bélára gondolt; Bélával találkoznia kell. Odáig nem szabad beteggé
15082 20| annyi alattomossággal kell találkoznunk ezen a téren, hogy nem csoda,
15083 8| múlva nagy lárma támad a két találkozó között; elébb csak mintha
15084 25| kalapot emelek, ha vele találkozom, de ez előtt leveszem, ha
15085 6| kedves vagy gyűlöletes arccal találkozom-e legelőször. Ma tehát epochális
15086 2| másnap a gőzhajókiállásnál találkozot Holdváryékkal. Az asszonyság,
15087 34| enyvbe!) a régi szállásomon találkoztam. Oda hozták a derék embert
15088 30| legyen ön rajta, hogy ne találkozzunk itt többet. Magamra nem
15089 30| utat kellett tennie. Ez jó találmány rögtöni meglepetések ellen.~
15090 19| Szükségtelen is volna ily találmánynál az üveget kímélni. Ő tehát
15091 10| őelőtte rég nem érvényes találmányok voltak. Keresztüljárt mindenkinek
15092 30| ha valami tűzkerékkel ki találná lőni az egyik szemét, az
15093 17| veszélybe döntöd magadat. Ha itt találnak! A csendőr itt alszik a
15094 32| szavát meghallani érdemesnek találnám, mikor azt az egyet nem
15095 19| felvájni. Majd nemsokára találsz egy rézpitykét, azt mikor
15096 32| nem volt-e igazam? Hát nem találta-e gyermekeit a legboldogabbaknak
15097 30| amit az egyikkel ki nem találtál, megkérdezed a másiktól.
15098 34| volt. Más epithetont nem találunk számára.~Öröm, vígság, könnyelmű
15099 35| azt, hogy a soupé fel van tálalva.~A másik teremben süteményekkel,
15100 31| hozzáfogott, hogy e matematikai talánynak pontos és helyes megoldását
15101 29| kérné, hogy fejtse meg ezt a talányt.~Amint Béla végigfutotta
15102 33| s mérget töltsön a közös tálba, melyből családoddal ebédelsz.
15103 1| kezdődött.~Venci inas egy tálcán poharakkal lépett ki a teremből.~–
15104 22| Tegye kérem a többi közé a tálcára.~– De ez nem rekvizitum-levél,
15105 1| viaszbáb-bódéban; egy nagy tálcát hoz ki feldarabolt dinnyehéjakkal,
15106 3| megyében előfizetőfogdosási talentumairól, most egy poéta által így
15107 6| nem dicsekedhetik saját talentumaival.~– Óh, Pusztafi úr, ha hallaná
15108 21| bibliai sáfár a rábízott talentumot, aminek jól felhasználásáról
15109 1| pengő, fényes új húszas és tallér, és abban a földszinti házakban
15110 6| nyugtalanul szobáján végig, egy tallérnyi emlékpénzt hajigálva s tenyerével
15111 3| szilárdabb tért keresni talpainak, s az volt a Pusztafi által
15112 30| álomtól elnyomottnak mezítelen talpára papirost borítanak, s azt
15113 19| lábbelijének, s kezdte róla a talpat lefejtegetni. Ígérkezett
|