120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
15114 30| amelyik ivás mellett tovább talpon marad, az előbb kidűlttel
15115 10| helyen van, mintha csak talppal állna feléje a föld túlsó
15116 22| kocsisruhát, zsírszagút, fontos talpút és a – megfelelő szolgálatot
15117 8| bátorság, ha egy orozva támadó undok ellenségnek áldozatul
15118 16| eső mohos fák oldalához támaszkodni, hogy megpihenjen. Egyszer
15119 16| gondolat által. Nem volt támaszra, segítségre szüksége többé.~–
15120 12| válláról, fejét a fa derekához támasztá, és bátorítva monda neki: „
15121 30| bántó találgatások raját támasztja fel maga és neje ellen.
15122 32| bennem és más akárkiben is támasztottak. Azt mondtam magamban; ez
15123 32| Kolbay hátraesett a pamlag támlájáig e szóra.~– Szerafin? Az
15124 35| halványan csüggött a szék támláján alá, hanem Pusztafi abban
15125 14| s szép fejét a karszék támlájára hajtva, nagy eleven szemeivel
15126 18| felszerelve, miket kerekes támlányokon gördíthetni előre, hátra,
15127 Ut| intézkedéseiben teljes erőmmel támogatni.~A kormányzó nagyon csóválta
15128 Ut| voltak előkelő, nagybirtokú támogatói: azok között első rendben
15129 1| csak teóriából szólok; a tan alkalmazásáról te többet
15130 5| előre-hátra, mint kinek jó tanács nem jut eszébe. Egy csoport,
15131 30| rémület mindenkinek elvette tanácsadó eszét, hogy elnémulva nézett
15132 6| kegyednek szolgálatára?~– Jó tanácsával.~– Azt előre adhatok, mielőtt
15133 1| honoráciorok, közöttök a tanácsbeliek és táblabírák kardot is
15134 35| most tartottunk orvosi tanácskozást Fertőyné asszonynál.~– Tán
15135 8| gyülekezet tehát nem egyébről tanácskozott, mint arról, hogy ez az
15136 25| visszaadom a kölcsönt; most én tanácsolom, ne menjen embervadászatra,
15137 11| engem? Ki kérdezi az én tanácsomat? De nem is adnék. Maradok,
15138 10| igen érvényes okai, amik tanácsosabbnak mutatták e hadtesttől jó
15139 35| gyertyatartókra, mintha nem tartaná tanácsosnak egyedül hagyni őket ilyen
15140 31| avandzsérozott: pénzügyi tanácsossá léptettetett elő. Ő igen
15141 10| Michelet-ről, a népfenség tanairól; itt mondott egy fiatalember
15142 15| gazda odabenn komájával tanakodik, ráérünk egy rövid nyelvészeti
15143 1| szemeibe, mintha magával tanakodnék, szóljon-e neki többet,
15144 2| illetőket, akik három nap óta tanakodtak rajta, hogy adják önnek
15145 1| Fertőyvel.~– Igen. Azon tanakodtunk, melyik lesz a kettő közül
15146 29| lábáról megfeledkezett, táncolva ugrált barátjáig, annak
15147 23| táncos és egy fekete ruhás táncosné egymás körül forogva. Pokolbeli
15148 29| másik évben aztán jön egy táncosnő, egy énekesnő, egy lovarművésznő,
15149 23| gondolatom volt, hogy az én táncosom hóhér…”~ ~„Ma a tegnapi
15150 1| kisasszonnyal nyitotta meg a táncot, s emlékül egy szép opálgyűrűt
15151 30| hölgyeim, aki ebből épkézláb a táncterembe visszajut, az nevezetes
15152 23| táncterem.~A cári palota táncterme volt az, száz csillár által
15153 1| hajadon leánya, ki az illető táncvigalmakban és társas körökben a bálkirálynői
15154 18| közül valamelyiknek, mikor táncvigalom volt.~Csak éppen azt várták
15155 29| meg az a divat, hogy egyik táncvigalomból ki, a másikba be. Egyszer
15156 10| kinek sok évi gyakorlat tanítá meg már mindazon fortélyokat,
15157 15| amíg a szél haragos dalát tanítja a jegenyefák zenekarának,
15158 1| közötti téren.~– Amennyiben én tanítottam Szerafin kisasszonyt olvasni –
15159 24| Bárzsing úrért Fertőy.~A hű tanítvány, ki most már maga kezére
15160 8| uram nagy munkában volt a tanítványaival, folyton kiabálva rájuk:~–
15161 1| mint a jó vívómester, ha tanítványától egy egészségeset kap a plasztronjára.~–
15162 8| kiket egy kék mándlis férfi tanogatott katonai gyakorlatokra.~Volt
15163 2| Béla mindig első volt a tanosztályban. Mikor más gyerek még szótagolt,
15164 14| leplet, s aztán elfulladtan tántorodott vissza, kábult homlokához
15165 29| végrendeletet, az atyai átok tanúbizonyságát. Egy régi barátja a családnak
15166 33| nem maradtak volna fenn tanúbizonyságot tenni, hogy volt egyszer
15167 7| Ok voltak a szertartás tanúi.~Rövid volt az, és kevés
15168 2| iskolatársunk volt; készen vár tanúival, s egy óra alatt kegyetek
15169 29| Bélának. És azután, hogy tanújelét adja, mennyire nem tart
15170 2| hacsak én nem mondom; azt már tanuld meg. Te azt hiszed, hogy
15171 14| egy csontváz volt, orvosi tanulmány hideg tárgya, egy nagyon
15172 6| nem lett volna mélyedve tanulmányában, ha érdemesnek tartotta
15173 30| urbariális ügyek neked különös tanulmányaid, téged neveztelek meg neki,
15174 31| az mindig azt írja, hogy tanulmányaival foglalkodik.~– Kis asztalt? –
15175 29| őket statisztikai és kémiai tanulmányokkal, amiket senki sem hallgatott
15176 6| egyes részletein kellett tanulmányoznia.~A könyvvel kezében ott
15177 25| katonai uszodában úszni tanulnak, s nagy próbatétet is fognak
15178 31| földön már nem volt mit tanulni, áttértünk a földöntúli
15179 22| kis benyíló ajtaját, mely tanulószobájául szolgált, s Bélát elrejté,
15180 31| időmben kevés geográfiát tanultak, az igaz, a leányok, hanem
15181 34| húzódó alakokra, akik nem tanulták még meg, hogyan kell az
15182 21| kívülről hangzó kettős kacaj tanúsítá, hogy a sikoltást odakinn
15183 33| névjegy után tett E betű tanúsítja, az okirat készült 1856-
15184 13| árkon-völgyön átnyargaló szekerek tanúsítják, hogy a sietség erős. Úgy
15185 30| melyet kegyed balsorsomon tanúsított irántam, kötelességemmé
15186 24| levélben a három távollévő tanút a végrendelet ügyében; körülbelül
15187 10| kölcsönözte, másodszor mint tanúval Judit és Béla menyegzőjén.
15188 32| el egykor oly mulatságos tanyáikat. A tűz után egész utcák
15189 31| egy megdicsőült szellem tanyája. A fiókokban laknak. Az
15190 8| lehány magáról mindent.~Tanyák, szántóföldek, hidak elmaradoznak
15191 15| szépen. Kocsi, ló ott marad a tanyán halász komámnál. Nem fél
15192 12| s azokat meggyújtva, ott tanyát ütöttek.~Ezek itt fognak
15193 19| mikor egy hónap előtt itt tanyáztunk.~– Hisz ez éppen a II. kazamata.~–
15194 1| leveses kanállal pusztít egy tányérba halmozott ananászfagylaltot,
15195 2| igazán, csak szótlanul nézi tányérját, s ha a jó öreg erőszakkal
15196 21| a víz színe fölött, míg tányérnyi sötétzöld levelei veres
15197 13| hosszú kabátos sorgyalogok, tányérsüvegű vadászosztályok, dzsidás
15198 3| némajáték után indult Márton tányért törülgetni.~A terembe lépő
15199 30| üzletét viszi, tanul, oktat, tapasztal, világi állásáért munkál,
15200 19| magunkat. Pincében inni nem jó, tapasztalásból mondhatom. Hanem vigyünk
15201 34| cserépedényékben, részint tapasztalásokban hét esztendei kurzus alatt
15202 11| tollamat igen jól ismert tapasztalatok figyelmeztetik, hogy írjunk
15203 20| kiváltságolt osztálynál tapasztalok.~– Még azoknál is – sietett
15204 22| sárba taposni. Pedig akkor tapasztalta volna, hogy az nem kertészlegény,
15205 33| asszony, s kezeit halántékára tapasztva, egy karszékbe rogyott.~–
15206 30| jó tanácsot.~Hiába, a nők tapintata legfinomabb.~Egy kis világi
15207 16| élő hússal, meleg vérrel táplál.~Az erdők bánatos csendjében
15208 21| menekültek rejtegetője, bujdosók táplálója, államfoglyok vigasztalója
15209 35| valahol a „Kék macskában”, s tápláltatta magát az ő dajkája, a kocsmáros
15210 30| és nem fél tőle, hogy reá tapos. Isten önnel Béla.~Most
15211 29| ki, s ha kedve ellenére tapsol a profanus nép, magas szemöldökkel
15212 29| valami nagy, eldöntő sikernek tapsolna most, azután felöltözött,
15213 21| játszotta szerepét, hogy tapsolni lehetett volna neki érte.~
15214 29| körültekint, s a lenézett vidéki tapsoló elszégyenli magát, és elsompolyodik.~
15215 22| ez a művészet remeke; és tapsoltak annak, aki így tudja játszani
15216 22| nimbuszba lépett, de Béla minden tapsra oly féltékeny azért. A szerelem
15217 22| soha gladiátort méltóbb tapssal nem fogadtak, aki szépen
15218 22| függöny fellebbenését.~A tapsvihar, mely keresztülzengett a
15219 Ut| lépten-nyomon lefoglalta a lapot a Tárcában folyó regény miatt; nekem
15220 13| leírt lapot kiszakítá a tárcából.~Béla meglepetten ragadta
15221 13| látni.~Levelét irónnal írta tárcája pergamen lapjára.~„Kedves
15222 18| ki a zsebeit, meglelték a tárcájában a nevét; a nevét följegyezték,
15223 15| kegyelmed előtt. Itt van tárcám, ékszereim. Mind jutalmul
15224 28| jelen volt, íme itt van tárcámban a védlevele, amit akkor
15225 32| szólt bele Szerafin –, a tárcaregényeket nem szokás addig megbírálni,
15226 25| ingerlik, annál kékebb lett a taréja.~– Igaz, asszonynéném, hogy
15227 34| gusztusom. Így is bámulatom tárgyai, amióta Menysikov föltett
15228 31| Lesz-e még ilyen meg amolyan tárgyaknak divatja? És figyeltek nagy
15229 1| soha kimondani nem mert tárgyakról, a nemzet tízmilliónyi mostoha
15230 33| hogy ily korán jövök, de tárgyalásra kell sietnem, s mint többször
15231 33| az a másik, melyikben ma tárgyalnom kell.~– Ön „nejének” a pere
15232 1| volt a beszélgetés előbbi tárgyával, s csak azután érté meg
15233 21| összerezzent; – ez veszélyes tárgyba kezd.~Fertőy gúnyosan nevetett.~
15234 2| Tudja jól, hogy ezért a tárgyért elhagy lakomát, követséget
15235 6| készületnek, egyenesen a tárgyhoz látva.~– Miben lehetek kegyednek
15236 31| szemei mereven néztek a tárgytalan semmibe, s ajkai félig megnyílva
15237 14| cselekedjem én? – szólt e tárgytól kínozva az orvos.~– Figyeljen
15238 14| maga is elővette posztószél tarisznyájából a Pesten vásárolt sonkát
15239 20| sokfele baja volt még; a tarisznyát is el kellett volna készíteni
15240 2| savószínű szakáll és bajusz tarkított; szemei vízkékek és kiülők,
15241 19| két kezét vánkosul rakva a tarkója alá. – Te ugyebár valósággal
15242 6| előtt függ, az a kopasz tarkójú kedélyes arc: az Béranger.
15243 12| A haldokló beszélgetett társához:~– Bajtárs, légy hű szavadhoz,
15244 7| nekem indulást parancsol; én társaimmal együtt a táborba megyek.
15245 2| túltesz fiacskája többi társain a testgyakorlatban; magánál
15246 12| felnyitotta száját, talán társainak akart kiáltani: „itt vannak,
15247 15| megtudta hirtelen akadt társaktól, hogy ma fogják a kapituláló
15248 8| zenekar tribünjén igen élénk társalgás folyt javában, midőn Bárzsing
15249 3| nem fordul. Az a hiányos társalgási könyv erről sem mond egy
15250 2| hangulatot akart adni a társalgásnak.~– Ne kényeztesse kegyed
15251 1| örök éber felvigyázója. Társalgónő, ki Szerafint sehol el nem
15252 34| nélkül is; hanem ilyenkor társalgott azzal a kegyetlen üldözővel,
15253 31| tenyereit összecsapva. – Béla társalkodik szeráfokkal pörös ügyekben.
15254 3| állványára helyezé örök társalkodóját, s felhívta vendégeit, hogy
15255 34| gondold, hogy spiritusokkal társalkodom, más, mint folyékony alakban.~–
15256 21| tehetni róla, ha a nevelő és a társalkodóné egymást megszeretik? – folytatá
15257 25| csakugyan nem volt rajta és társalkodónéján meg Gruber úron kívül senki
15258 21| Két hónap múlva azután társalkodónét fog a grófné keresni, ki
15259 13| országot átutazza, hogy hitves társára találjon?!~A nő oly erővel
15260 1| illető táncvigalmakban és társas körökben a bálkirálynői
15261 30| mentek le ozsonnázni az egész társasággal. Sokan vannak itt a környékből;
15262 23| celebritás tud mesélni e társaságok vidám szelleméről; hanem
15263 1| arcvonásaival beszélt láthatatlan társaságoknak, amik figyelmesen hallgatták
15264 28| Az asszony szeretett a társaságtól elmaradozni; legjobban érezte
15265 30| önt is levigyem magammal társaságunkba, azért csak kérem, mondja
15266 12| vén odvas fához elérve, társát letette válláról, fejét
15267 29| várt kedves levél van a tarsolyában, hármat-hármat ugrott a
15268 4| falvakból jő, kék mentékben, tarsolyos kardokkal; török muzsikával
15269 13| törve. A szembejövő ágyúk, társzekerek mind rendes sorban jöttek
15270 32| Fertőy karriert fog csinálni, tárt útja van reá; Szerafin kevély,
15271 21| nagyságú rózsáját aznap tárta széjjel, mély rózsaszín
15272 33| levelet nem olvasta senki; tartalmáért meg van bocsátva mindenkitől.”~
15273 19| hogy hirtelen hozzájusson a tartalmához; megfogja majd az üveget
15274 15| bizonyossá lett egy pohár tartalmának minősége felől. – Azt akár
15275 33| kiürítse belőle az egész tartalmat, melyet egy hamisító ujjai
15276 19| világosságot terjeszt, zsíros tartalmával egy szegény éhező családnak
15277 10| nagyon kevés vigasztalót tartalmazott Fertőy úrra nézve.~Rátalált
15278 3| Hargitay János végrendeletét tartalmazza, s azt Fertőy úrnak átadák,
15279 28| elé a világba, mintha ő tartana mindezen dolgok felett most
15280 20| némán, mozdulatlanul, hogy tartanak neki leckét hűségből, lojalitásból,
15281 31| el akarna hitetni, eleibe tartanám az én tudományomat, és azt
15282 3| körmönfont mondatot holnap tartandó beszédjéből. A pompás ebédben,
15283 23| olyan nehéz volt ölemben tartanom.~És én hiába könyörögtem
15284 15| annyi apró részlet marad tartásban, viseletben, ami az álcán
15285 1| minden igényéről a szépnek tartáshoz, amit divatos toalettje
15286 4| a hídon, büszke, harcias tartással. És azután következnek az
15287 1| világosodik valami.~– Te attul tartasz, hogy anyádat találja nőül
15288 23| időre hivatalos zár alatt tartatván.~Bárzsing meg is mondá Fertőynek,
15289 6| hogy abból minisztériumot tarthassanak; a királynénak mikor nagy
15290 14| Jelenleg igen. De meddig tarthat az? Minden percben elárulhatja
15291 5| lehet oda alant? sokáig tarthat-e? nagy fájdalom lehet-e az?
15292 8| ezekben a várbeli pavilonokban tarthatatlan.~Egy sztentorhangú óriás,
15293 12| a nádcsalitban, hogy nem tarthatott többé az üldözéstől, akkor
15294 17| homlokban, a gerinci agyban tartja-e szállását? valami, ami akkor
15295 15| folyam közepén.~A pillanatig tartó fénynél kivehették a part
15296 2| ugyebár, te is helytelennek tartod, hogy egy költő ajánló levelet
15297 15| virágokkal. A falak itt-amott még tartogatják a színt.~Ott állt zongorája,
15298 Ut| ki már egy halálítéletet tartogatott az emlékei között).~Most
15299 6| szomorújátékot?~– Ismerem. De amit én tartok annak, az be van tiltva.~–
15300 19| gyertyát, felnyalogatta a tartórul a faggyúpettyeket. Vágyait
15301 19| az egész szál gyertyát, s tartóstól együtt lerántotta a székről
15302 35| monda a kis doktor –, most tartottunk orvosi tanácskozást Fertőyné
15303 35| leveretni a port. Hozzá tartozandó az.~– Tessék besétálni a
15304 18| nekik, látták, hogy a házhoz tartozandók.~Egy napfényes délután ismét
15305 29| számolt-e vele; kiegyenlítette-e tartozásait; de gondoljon arra, hogy
15306 10| szeme átlátta, hogy túlságos tartózkodás csak gyanút kelt, azért
15307 35| Nem tudom – felelt gyanús tartózkodással a komornyik.~– No, hát tudd
15308 21| nem véve, elvetett minden tartózkodást a nő és lett – nő.~Megragadá
15309 17| kőben van egy barlang, abban tartózkodhatik, egyébiránt ezt csak köztünk
15310 30| ugyanaz szép nejének távol tartózkodó tisztelője.~Az gonosz escamotage
15311 21| diáknál mind a „szép nemhez” tartoznak.~– Nos, ugye, hogy nagy
15312 35| éppen nem látszott azok közé tartozni, kik az egyik csengetéstől
15313 15| többre tehetni, akik nem tartoztak a várőrséghez. Volt közöttük
15314 30| figyelmez. Kegyed jövőjének tartoztam e szóval, Szerafin. Én kegyedet
15315 5| a nádor ragadta meg és tartóztatá vissza, magával vonszolva
15316 33| várakozás.” De nem akarom tartóztatni. Önnek ma feleségét kell
15317 31| az öregasszonyt.~– Óh, ne tarts valami bolondtól. Életemben
15318 33| Udvariasabb ember azt mondaná: „Tartson sokáig a várakozás.” De
15319 Ut| őszinte jelszót, amihez tartsuk magunkat: „Zahlen und’s
15320 25| hogy engem ott jobbra-balra taszigáljanak, kikérdezzenek; németül
15321 34| emberek, akik jobbra-balra taszigálnak, a szép leányok, akik hátranézegetnek,
15322 34| hazafelé.~– Hahó, fiú! Fel ne taszíts! – kiálta rá valami rekedt
15323 6| képek, állig kötött fehér tászlis nyakkendőkkel, ódivatú frakkokban.
15324 8| erődítésekhez.~– Én szeretnék Tatára utazni.~Kapor uram kinyújtott
15325 15| András; a ladik is ki volt tatarozva.~– No komám, készüljünk
15326 32| kenyerét, pedig csak inkább tátogott már, mint ugatott.~Az öreg
15327 15| teteje; a többi meztelen rom, tátongó halálszemű ablakokkal.~András
15328 9| csak álarcnak viseli, s tavalyi viseletéért az utcán járót
15329 32| festesse le arcképét, s a tavalyit mázoltassa be, mert az rossz.~
15330 18| valami ismerősünk a „múlt” tavaszról.~A két nő ennél a szónál
15331 Ut| szerződést, aznap este kaptam egy táviratot Zichy Nándortól: „Lapodat
15332 12| nevettek.~Azután valamivel távolabbról valami mérges, parancsoló
15333 30| búskomorság; melynek van vágya a távollétében, öröme a viszontlátásban,
15334 24| felszólítja egy levélben a három távollévő tanút a végrendelet ügyében;
15335 9| imádkozott.~Hírt hallani a távollevők felől ez idők divatja szerint
15336 1| ha egy társaságban valami távollevőt unisono szidnak, s te azt
15337 8| enyhülne, amint a rémvilágítás távolodik, s a tájat mind jobban elfoglalja
15338 8| vérben fénylenének, s a távolról lobogó fény és árny mintha
15339 18| jobbra-balra néhány ölnyi távolságban tőle, s mindannyiszor láthaták,
15340 30| ugyanaz szép unokahúgának távoltartott tisztelője.~Viszont szép
15341 13| továbbmennek; szekerek érkeznek és távoznak; némelyik érkező vendég
15342 8| folyamra, melynek tükre egész a távozóig elviszi az égő város visszfényét.~
15343 1| helyet, ki nyomban követte a távozókat.~Ez a Charlotte igen kellemes
15344 15| utolsó havidíjt osztá a távozóknak.~Lehetetlen volt az alakoskodás.~
15345 29| rögtön dolgozószobájába távozott. Fél óra múlva neje utána
15346 15| mik elbúsult morgással távoztak az almási hegyek felé.~Judit
15347 23| akart ölelni.~Én irtózva távoztam előle, ágyam túlsó szélébe
15348 31| jutalma az, hogy holta után a teaestélyeken a társaságot tartozik mulattatni.~–
15349 29| poétázást, hahaha! Nem vagyok teátrumíró.~Bélának eszébe jutott,
15350 16| alig evett valamit; csak teával élt és erős feketekávéval,
15351 17| van valami emberi, de a tébolyodás, melynek ajka zárt, melynek
15352 23| sötét volna, meg kellene tébolyodnom.”~ ~„Ma kisgyermekek
15353 25| bukófélben van. – Hogy Y. úr hogy tébolyodott meg, s futott végig az utcán
15354 14| átkozta meg, mert ha ön nem teendi meg nekem e szolgálatot,
15355 8| hogy a hadügyminiszternek teendő a felterjesztés.~Addig is
15356 29| ügyvéd, eljárt hivatalos teendőiben, beszélt mindazokkal, akikkel
15357 19| kérdést, csakugyan elébbvaló a teendők sorozatában a borok felfedezése,
15358 2| nagyságát, ha elgondolod, hogy teérted cselekvém azt a rettenetes
15359 1| neki: „Te Lina (ő mindenkit tegez a háznál), én rájöttem,
15360 29| kezdeni, nehogy látogatója a „tegezésen” kezdhesse.~– Ah! Jó napot
15361 7| színpadra feljár, egymást tegezik, karöltve járnak stb. A
15362 32| rossz néven (most már nem tegezte többé), nem is veheti, ha
15363 29| alászolgája. Mi ugyan valaha tegeztük egymást, hanem ha uraságodnak
15364 35| szólítlak. Ez szokásom. Tegezz vissza; azt én szeretni
15365 10| Bárzsing Melchiornak, hogy tegezzék egymást.~– Te nagy kópé
15366 30| de me, sine me”.~– No hát tegezzük egymást – szólt Béla. –
15367 19| beszórva töredék kövekkel, téglákkal.~Vencelt a pince falán lelték
15368 22| utolsó napot már a kerepesi téglavetők agyagvermeiben várta végig.~
15369 16| is oly kegyetlen volt.~A tegnapelőtti zivatar s az az átkozott
15370 9| nappal pedig szükséges a tehén számára, s mikor aztán mind
15371 9| szárnyék, ott állt egyetlen tehene, azt maga megfejte, s csinált
15372 30| köntösein a lángot.~Hogy ezt tehesse, át kellett karolnia a hölgy
15373 25| hogy valakinek szívességet tehessek még ebben az életben. Siessünk,
15374 3| hozzájutni, hogy ellenvetéseket tehessen.~– Hagyja csak, így lesz
15375 30| Fertőynek valami ármánya? Tehet-e velem még több rosszat,
15376 21| vas és a szív közé állok. Tehetek-e róla? De most hallgassa
15377 5| összehúzott szemekkel vonaglott, tehetetlen erőködéssel kapkodva mentő
15378 34| így tudnám bosszantani!~– Tehetnéd. Foglald vissza magadat,
15379 10| Egy igen jó szolgálatot tehetnél nekem. Ha még egyszer oda
15380 18| nekik adni, mert valami kárt tehetnének vele.~– Micsoda kárt? Nem
15381 20| legkevesebb 120 pengőre tehető.~– S igen természetes, hogy
15382 1| kedvezőleg nyilatkozott az ön tehetségei felől. Ön brochure-öket
15383 6| vetett-e kegyed magával és tehetségeivel; tudja-e, átmérlegelte-e,
15384 Ut| politikusokból és új szabadelvű tehetségekből. Újévre oly nagy előfizető
15385 9| ki ne fusson a lábasból a tej. Ha nem voltak önök férfiak,
15386 34| dajkaságon vagyok. Csupán tejjel élek. A jámbor kocsmáros
15387 12| szájában elhozott parázsvégű tekercset, s egyet csóválva rajta,
15388 15| bekötötte a végét, s minden teketória nélkül odalépve Judithoz,
15389 25| jöjjek, oly kínálgatólag tekingetnek ki az útra szép gyümölcsfái;
15390 29| nem hajtja el őket, nem tekint félre, vár csendesen a pillanatra,
15391 24| követeltek tőle.~Még ugyan tekintélye és hitele nagy volt, de
15392 32| életét kritikai szemmel tekintem. Régóta nézem kritikai szemmel;
15393 20| adataikat esküvel egyértékűnek tekintendik.~Bárzsing szólt:~– Én ugyan
15394 17| fekete szemekre irtózat volt tekinteni, őrjöngés annak száját csókkal
15395 17| szemeivel.~Nem az élet öntudó tekintése volt az, hanem egy halottnak
15396 14| orvosra tekintett, ki e tekintéstől egészen azon nő akaratának
15397 20| szólt aztán Bárzsing úr, tekintetadó pozitúrába téve magát s
15398 20| kényszeríttetem minden személyes tekinteteket. Ezt előre kell bocsátanom.~
15399 4| szénfekete bajusza s egész tekintetének férfias nyájassága olyan
15400 30| indulva a halavány nő esdő tekintetétől, s megfogta annak összekulcsolt
15401 1| indulatra gerjedt villogó tekintetté, ön ismeretes lágy hangját
15402 6| az a fiatal, gyermeteg tekintetű tojásdad arc, a rettenetes
15403 28| azért csak haragosok. Ne tekintsük egymást rokonoknak. Higgyen
15404 11| egy perc múlva koszorúkkal telefűzve mindkét karja. Azután a
15405 1| szegény, egy időben a legtöbb telegramot hordták szét a világot összekötő
15406 23| kinyitja szekrénykéjét, s teleír egy lapot vagy kettőt naplójából.~
15407 31| a folyvást előtte fekvő teleírt papírlap fölött.~Az öreg
15408 34| átvett egy aláírási ívet, azt teleírta kétszáz költött névvel,
15409 34| előtted becses emlékben, mely telelármázta füledet. Kérlek, Béla fiam,
15410 15| végigmossa az eső; az udvart telenőtte a fű; a pincét beszakították
15411 20| meglátszott a közelben a kis telep, melyen Magyarország leghíresebb
15412 10| néha egy-egy olyan arc is telepedett le, aminek látása őt menten
15413 14| úgy a hátulsó szénaülésre telepedni, ami asszonyfélének nagy
15414 8| bizonyára azzal a szándékkal telepedtek meg abban, hogy ha kell,
15415 35| sültekkel megrakott asztal mellé települt le a vendégsereg.~Az asztalfőnél
15416 34| a hátán. A szúnyog, aki teleszítta magát vérrel, önzéssel vádolta
15417 15| kis papramorgót! – szólt teletöltve a pohárkát a smaragdszínű
15418 19| nyílt meg szemeik előtt, telides-tele minden alakú boros palackokkal.~
15419 16| férfitól pedig ez ki nem telik.~Azért Kapor András semmi
15420 29| lehetett kívánni, s megint telivér flamingókat éppen semmi
15421 28| megcsókolni. Csak a jövendölés teljesedik bé. És az nagyon jól van.~
15422 21| sokan példás igyekezettel teljesíték is.~Dolnay bárónő is egyike
15423 24| Hargitay végakaratát nem teljesíteném? Minő arccal találkoznám
15424 8| Kötelességeinket azért híven teljesítjük. Itt és ott szükség van
15425 14| Azt, hogy amit megígért, teljesítse. Egy műértő vágást homlokomra.~–
15426 21| kellend adnia, mikor az idők teljessége eljő.~Az egész világ beszélt
15427 33| azon bámult, hogy őrajta teljesül ilyen fátum, hanem hogy
15428 30| keze van, aminek be kell teljesülni; de annyit mondhatok kegyednek,
15429 32| majd hozzáveszik a maguk telkeihez, átalakítják, újra beültetik;
15430 1| épült, következőleg ezen a telken szabad lakni zsidónak, szabad
15431 2| megélünk a magunk szegény telkén, mint megéltek őseid, kik
15432 6| melynek címe:~„Cassius”~„Tell”~„Desmoulin”~„Hát a negyedik
15433 25| mondhatván „jawohlt” a nem értett témára, a szájába dugott cantalouptól,
15434 12| időd, hogy sírt vájhass, temess el… Ujjamon van egy gyűrű,
15435 18| Hiszen valóban meghalt! De temetéséről csak a felhők tudnak, akik
15436 22| botránkozva vevék észre, sem a temetésre el nem ment, sem későbben
15437 17| föld alá, hatlábnyi agyagot temetnek feje fölé, és ő hallani
15438 12| fertőzetes föld méhe helyett temetőd lesz a tiszta lég. Nem fog
15439 13| Az, aki irt, ahol győz, temetőt hágy, ahol átvonul. És ami
15440 19| elesett S… alatt, Pusztafi temette el; gyűrűje nála van.”~–
15441 6| zúgtak a harangok, akkor temették mind a kettőt. Hallottam
15442 34| meghalt?~– Meg biz az. Én temettem el. Római temetést adtam
15443 7| másiknak feleletet ád?~A templomajtóban várt Pusztafi s a kis orvossegéd,
15444 7| lelkész, az egyházfi s egy templomlépcsőt lakó koldusasszony.~És az
15445 24| intézvényeket is, iskolákat, templomokat, kórházakat és szegényeket.
15446 1| lakosság jólétéről, midőn a templomokból kijövő köznépet végignézte:
15447 25| alakítani, csak az oldalain teng minden tavasszal kihajtó
15448 13| megállani az útfélen, hogy tengelyét ne törjék.~Még senki sem
15449 11| gyöngyök termenek, jár a tengerfenék állatnövényei között, s
15450 16| zsámolyba ékelt késlemezen tengerit zsúrolt. Ezeken kívül senki
15451 14| lábára, mintha szemrehányást tenne neki, s magában mondá: ne
15452 25| megfogható igazságot a kezembe tennék is, én azt mondanám rá:
15453 22| intéseket, szemrehányásokat tennének neki, mintha figyelmeztetnék,
15454 8| Már most tehát nincs mit tennünk, mint a végrendelet fölnyitását
15455 15| ha engedé.~– Már hiszen, tensasszonyság, ami muszáj, annak neki
15456 14| András uram. – Azért jöttem a tensasszonyt fölkeresni; nem akartam
15457 3| Mindjárt bejelentem a tensurat.~A tensúr pedig kénytelen
15458 24| kórházakat és szegényeket. Én e tényben erkölcsi magasságot találok.~
15459 Ut| fejezetbe csap át. Köztudomású tényeken átugrik a mese, s lesz belőle
15460 24| embereket, amikben rendkívüli tényeket volt kénytelen elkövetni.
15461 31| mulatságos! – nevetett Blumné, tenyereit összecsapva. – Béla társalkodik
15462 15| a vállát vonogatta, s a tenyereivel mentegette keblét.~– Hallja
15463 31| asztalok eleinte rátett tenyerek delejes láncolata által
15464 32| becsületes embernek, mint Béla, tenyerén kellene őt hordoznia azokért,
15465 10| megcsókolgatta a kedves állatkát, s tenyerére fektetve kitartotta a házhéj
15466 10| A korcsmáros tartotta a tenyerét az ígért pénzért.~Melchior
15467 25| tiszta fehér a húsa, és tenyérnyi széles és csupa lé az egész
15468 14| mindent, mindent… Az a kérges tenyerű ember is érezé, hogy e nagy
15469 21| kristályában a legbujább tenyészetű vízi növények úsztak, s
15470 21| szamár beszéd. Én magam tenyésztettem, s olyan fügék termettek
15471 34| Pusztafi cinikus gúnnyal. – Hát tenyésztik még ezt az állatot ez alatt
15472 1| felfedezésre jött, hogy a városban tényleg létező koldusok szabályszerűleg
15473 1| Megengedj, én még csak teóriából szólok; a tan alkalmazásáról
15474 31| asszonynéném, ennek az a teóriája, hogy ki mennyire míveli
15475 1| De én kikérem az ilyen teóriákat! Tréfáljon, bolondozzon
15476 9| szálanként mentül apróbbra tépegetve.~Táncvigalmak helyett egészen
15477 10| elolvasták róla az izenetet. Tepelenti Ali Janinából főtt tojásokra
15478 25| hallgató fái alá, elővette a tépelődés: „Vajon miért akar ez engem
15479 25| Amint így határozatlanul tépelődnék, meglátja öreg ismerősét,
15480 29| divat, hogy a honleányok tépést csinálnak, másszor meg az
15481 19| most is, összeaprított, tépett és gyűrt papírrakás mivoltában.~
15482 17| akármi történik velem. Tépjenek széjjel! De amíg egy ízem
15483 29| megkerülnék, talán össze is tépnék.~Ezért titkot kellett tartania
15484 21| vagyok én. Ahelyett, hogy tépném, szaggatnám a fonalakat,
15485 28| segélyére. Ő össze tudná tépni azt az embert, mint egy
15486 16| ölelése helyett a kétség tépő karjai közé jutott: akkor
15487 33| könnyhullatások közt.~Azután százfelé tépte saját levelét, s a tűzbe
15488 1| gyógyíthatlanul szét van tépve azon beszéd által, melyet
15489 30| lett az udvaron, csak a teraszon levő lámpák világítottak.~–
15490 20| a köszvényt is elfelejté térdeiben, úgy iparkodott mentül előbb
15491 28| A szegény agg nő Fertőy térdeihez csuklott le, s azokat ölelte
15492 14| leterítve, de úgy, hogy a fej, a térdek, könyökök, vállak tisztán
15493 11| Az öregúr erre csikorgó térdekkel kelt fel csikorgó karszékéből,
15494 15| viselni; a befelé szokott térdeknek szabadon és kifelé kell
15495 28| múlva kis bölcsője előtt térdelt annak a néma teremtésnek,
15496 15| míg a nő a csónak fenekén térdelve meríté ki folytonosan a
15497 28| Lávayné pedig odacsúszott térden, s megfogva két kezével
15498 28| a menyem előtt így fogok térdepelni, s így fogom neki a kezét
15499 12| és elmosolyodott. – Tán térdepelve áll szent képe előtt, s
15500 16| s szekerét ott hagyva a térdig érő pocsolyából kigázolt
15501 12| felkaptak a fűzfa gallyaira; a terebélyes fa, mint egy tűzsátor borult
15502 30| közepébe ültetett? Ezóta egész terebélyfa lett már.~Béla kíváncsibb
15503 15| sánckaró zár el ismerős téreket, s törzsvár épült hevenyészett
15504 12| nádberekhez, hanem beljebb terelték paripáikat a sík mezőre,
15505 35| terembe.~Pusztafi belépett a teremajtón; a teremben még akkor nem
15506 31| oltottam a fába! Az nem teremhet más gyümölcsöt. De gyakran
15507 6| lélek masszív alakokban teremte újra.~Egyszer csak úgy tetszék
15508 34| szívét az alkotó gyöngének teremté, hallgat a szerelem édes
15509 6| életpálya, melyet magam teremtek magam előtt, s melyen függetlenül
15510 35| világot, melyet magam körül teremték.~Ebbe a ragyogó, illatfűszeres,
15511 14| megfogadtam neki, hogy róla egy teremtett léleknek se beszélek, s
15512 8| Összefolynak szemeinek könnyeiben.~„Teremtő úr isten! Mit hoz a te haragod
15513 4| vén, százévesnél öregebb, terepély fűzfa, az alatt van egy
15514 16| Kegyed az?~– Én vagyok, jó Teréz; hol van Béla?~– Óh, irgalmas
15515 1| saját vagyonom nincs, de terheim sincsenek; s előttem az
15516 1| miket vendéghaj gyanúja terhel, egészen ifjatag tekintetet
15517 2| nem akarom a kisasszonyt terhelni vele. Béla öcsém, ugyebár,
15518 28| annyian, akik önnél jobban terhelve voltak, s járnak-kelnek
15519 30| egy szerencsés udvarló egy terhére válni kezdő férjnek megnehezíti
15520 31| a table moving csudáira térhessen vissza a napirend, bármennyire
15521 9| óh, nem, az ön halálának terhét nem akarom lelkemen vinni
15522 5| egymást nyomta, tulajdon esése terhével, le, le egész a Duna mély
15523 29| kabátját, s korán eszére téríté.~– Egy fogadás az – szólt
15524 16| egyik lóra két pokrócot terítek, a tensasszony arra ráül,
15525 3| őt megtörni, hogy eszére térítem; s ha ő vakmerő volt engem
15526 31| el. Kegyedet én meg fogom téríteni. Óh, én már sokakat megtérítettem,
15527 3| húgocskámat is jobb gondolatokra téríthetjük.~– Tehát – szólt Hargitay
15528 33| tiszteltem valaha e nőt: „Térj félre, nehogy az én kezem
15529 Ut| gróf Zichy Nándor.~Egy terjedelmes, jól kidolgozott memorandumot
15530 21| lemondani oroszországi roppant terjedelmű birtokairól, amik ezer,
15531 12| a nádat, hogy tovább ne terjedjen a tűz, fel ne gyújtsa az
15532 8| nem következett éjszaka. A terjedő láng helyettesíté a lemenő
15533 21| háromezer négyszögmértföldre terjedtek; s amikben két- vagy hárommillió
15534 30| Én tehetem, hogy sohase térjek vissza. De ön?~– Én tenni
15535 2| alázatosan megkérem, hogy terjessze ki rám becses pártfogását.~–
15536 22| ügyét.~Holt hírét kellett terjesztenie.~Igaz, hogy Bélának öreg
15537 6| A mai napot bevégeztük. Térjünk szép rendben haza.~Arra
15538 10| tudósítások, egész lerajzolt térképek, ugyebár. Hehehe! No én
15539 16| olyan helységben, mely a térképen sincsen; olyan hegyzugban,
15540 33| Sietett Szerafinhez.~A delnő termében várt reá.~Most már egészen
15541 18| vendégek ismét ellátogattak termeibe. Nem ugyanazok, kik a közelebb
15542 35| Másnap Szerafin termeiben egyik ismerős a másiknak
15543 20| humusz. Televény tartalmú termékeny homok.~– Aminek a jövedelmi
15544 23| Ünnepelt szépség volt, nyílt termeket tartott, magas összeköttetések
15545 23| Repültünk, keringtünk a hosszú termen végig, s amint a terem oldalai
15546 11| kagylókat, mikben a gyöngyök termenek, jár a tengerfenék állatnövényei
15547 1| sarokházban lakik, egy gazdag terménykereskedő özvegye, nagyságos Holdváryné
15548 2| valami nagyon borzasztó terménynek kellett lenni.~– Te nem
15549 20| haszonbért bizonyos epochán túl természetben nem lehete többé kiadni,
15550 18| Csakhogy különböző a betegségek természete. Ugyanaz a fájdalom, ami
15551 29| írnak. Azonban nem volt természetében, hogy ezt neki előhozza.~–
15552 3| Ismerheted, mert hiszen ráütött a természeted; éppen olyan makacs vagy,
15553 31| kedvéért kifordítá példás természetességgel mind a két zsebét; biz azokban
15554 22| változtatja meg némely ember természetét a bánat. Amíg Judit nem
15555 20| aszaló padja előtt egész természeti nagyságában, s egy plajbásszal,
15556 29| beszélni óhajték, csupán üzleti természetű. Másvalami sarlatán ugyan
15557 1| nézve egész klimakterikus természetváltozást idéztek elő. Azon az éjszakán
15558 34| fehér, mint a fekete szál; termete nehézkes és elterült, homloka
15559 15| kétszer is átérte a karcsú termetet.~– Így. Ez nem engedné elmerülni.
15560 4| tudtak válni Judit szilfidi termetétől.~– Ide nem nézne egy világért,
15561 2| hogy: három órától négyig terminusom van: végrendeletet csinálunk
15562 3| leend dolguk, s eszükre térnek. En hiszem, hogy e végrendeletem
15563 Ut| kívánságát nyilvánította a térparancsnok előtt, hogy engedtessék
15564 Ut| porkolábot is elvittem magammal. Térparancsnokunk, a jó Haymerle, kívül-belül
15565 1| Most már ott is „lurida terribiles miscent aconita novercae”.)~
15566 8| orákulum.~Bárzsing úr eltűnt a térről, Kapor uram izzadt tovább;
15567 15| házsorok hiányzanak; üres térség lett helyükön. Másutt hosszú
15568 8| ó fellegvár sáncai közt terül egy kis sétány, melyet kevélységből
15569 34| éppen egy egész helyhatósági terület? Gondold meg, hogy én a
15570 4| nyomását egy négyszögölnyi területen, ellenvetett vállakkal visszatartóztatni,
15571 16| összeroskadt, s élettelenül terült el a földön.~Többet megbírni
15572 24| ön azokat is beavatni a tervbe?~– Óh, nem. Adhatnak az
15573 24| Hanem azért ő Bárzsing úr tervébe semmiképpen nem egyezik.~
15574 10| hadvezér hogyan közölhesse terveit egy nem barátságos harmadik
15575 24| megjelenjen. Erre megvan a jó tervem. Én tudni fogom őket kényszeríteni,
15576 24| Tagsatzungok vártak rá.~– Az ön tervéről tehát két hét múlva; addig
15577 24| Fertőy felhagyott azzal a tervével, hogy egy gazdag házibarátot
15578 23| kis kényszerített kölcsön tervezetével.~Hanem ehhez egy kulcs kellett.~
15579 24| felől. Egyébiránt a minap tervezett egyezkedés Judittal, bizonyos
15580 28| mely egyúttal egy egész tervhalmazát változtatta hasznavehetlen
15581 32| zilált gazdaságot fogok testálhatni, de a nevemet olyan tisztán
15582 24| mert hiszen, ha a számára testált néhány ezer forint nem is,
15583 17| rémlelke egy mozdulatlan testbe van elátkozva, ez valami
15584 34| indexét készíti a sors. Testem, lelkem csak feloszlása
15585 15| szokás kiverni a házból.~Testének azon részét, melyet a szűr
15586 15| megöli a lelket, mint a testet; és azután az a rettenetes
15587 2| fiacskája többi társain a testgyakorlatban; magánál nagyobbakat is
15588 33| ártatlan mosollyal arcán, ilyen testhez tapadó fehér ruhában, ilyen
15589 9| gondolt, hogy ő, a legale testimonium, hogy mondjon ki valamit,
15590 9| öcsémuram mellé állt legale testimoniumnak, hogy ő is vele megy, aztán
15591 15| kifelé kell járni; egész testnek állva és lépve mindig sarkon
15592 9| Holdváryné rokona. Nem volt testüknek, lelküknek hová lenni, hát
15593 10| részvevők valódi megalakult testületnek tartották magukat, s tevékeny
15594 9| Lávay Bélát, mint a tulajdon testvérét, nemrég találkozott vele.
15595 13| akkor is megmarad, túléli a testvérnemtőket!…~Egy könnyű szekérke állt
15596 6| közönség, és még semmi hír a testvérvárosból.~Juditnak szerepére kellett
15597 13| az enyim. Amit magaddal tész, velem is teszed. Ha szabadulsz,
15598 29| nem, hogy barátkozzunk.~– Teszem-e én azt?~– Óh, kérlek. Mikor
15599 17| őrültségben, mely öngyilkossá teszen még van valami emberi, de
15600 29| Bántam-e valaha? Először teszik-e most?~– Bízol-e bennem?~–
15601 8| fenn álltak a vár palotái tetején, s azokat védték az elözönlő
15602 8| sziporkák.~– Fel a Babilon tetejére, legénység! – vezényle Kapor
15603 1| divatos fekete frakkban, magas tetejű kalappal, esős időben fekete
15604 29| jutott; s ugyanazon ajánlatot téteti önnek, amit tett Fertőynek.~–
15605 10| tűzveszedelem hevében dereglyére tétetve, elszállíttatá Neszmélyre;
15606 14| is csak a fél házam van tető alatt, másikba belelát a
15607 8| Kapor András uram a pavilon tetőgerincén ülve, mint egy paripán,
15608 22| házaknál szállt, a zsindelyes tetőket kerülte. Erdők mélyéből,
15609 3| nemessége nem kérdi azt tetőled. Nem is bízták rád – szerencsére.
15610 23| maga volt a kísértő, ki a tetőről megmutatta a vidék szépségeit,
15611 30| a nő lángban fog állani tetőtől talpig az egész társaság
15612 35| valami mondanivalóm.~Vencel tetőtül talpig végignézte az alakot.~–
15613 35| szalmaszálhoz, kapaszkodik egy tétova eszméhez; úgy rémlik, mintha
15614 9| kísérő látta jól, amint tétovázás nélkül belépett a kávéház
15615 15| szekérről.~Kapor uram aggodalmas tétovázással segített neki a leszállásban,
15616 29| igen világos. Amíg Fertőy tétovázik, hogy átvegye a végrendeletet,
|