120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
15617 9| házak között hevenyészett tetőzettel egy kávéházat szereltek
15618 3| az ilyen emberek jobban tetszenek, akkor maradjon neki. Atyád
15619 35| felső kabátját?~– Az már tetszenék, mert meleg; de mivel egyúttal
15620 14| akartam szólni, hogy nem tetszenék-e valamit izenni odahaza az
15621 1| közül; amelyik neki fog tetszeni, azt tanulja be.~Róbert
15622 24| igen híven le tudja tenni tetszés szerinti üres papírra.~Fertőy
15623 1| rokokó észrevétele általános tetszésben részesül; maga Lávay is
15624 6| Szándékom nem nyerte meg tetszését.~– Óh, miért nem? – szólt
15625 29| volna elő, hogy ment vissza tetszhalott nejéhez, ha Melchior el
15626 21| gunyoros hangulatába.~– Tetszik-e önnek a terv?~Béla némán
15627 20| elővegyelek, hol jártál, mit tettél ezelőtt egy esztendővel.
15628 11| mikor okosat akar mondani, s tettesse magát süketnek, mikor valami
15629 21| nem láthatá Szerafinnek e tettét, s mikor egy perc múlva
15630 9| volna. Nem tudtak semmi tettetéshez.~– Nos hát? – kérdezé megragadva
15631 20| alattomos egykézre játszást, tettetést, az állam megrövidítésére
15632 19| nyaka szegetett, s tartalma tettleges vizsgálat alá véteték. Fejedelmi
15633 19| kétséges, lehet igaz, lehet tévedés; ha nem hallgatta volna
15634 20| minden bizonnyal átlátandja tévedését, s mindig kész hűséggel
15635 33| mint még sohasem.~– Én is tévedhettem. Azért kérem kegyedet, olvassa
15636 9| mely kalapja alól homlokára tévedt, s egy ős vértanú magasztosságával
15637 14| fehérnép.~– Kapor bácsi, nem tévedtünk mink el?~– Hallgass, te
15638 10| testületnek tartották magukat, s tevékeny ifjúi hevük által a contrapondiumot
15639 4| bizonyosan senki sem fog tévelyedni, találjuk Pusztafit és Lávayt.
15640 30| láthatólag nagyobb utat tévén azon cél megközelítéséig,
15641 23| némi igaza, az mindenesetre téves felfogás, mintha Szerafinnak
15642 14| rajta, hogy mással össze ne tévessze. Piros kendő lesz a fején,
15643 24| kezét, ami Bárzsingot arra a téveszmére vezette, mintha barátja
15644 2| növelne, össze lehetne őket téveszteni.~Pusztafi egész az udvariatlanságig
15645 33| heljönni. Nagyonh hörülök, hogy thalálkozunk! A húgomat thettszik keressni?
15646 21| szépséget, hogy „reine du théâtre, madame Lávay…?”~Abban a
15647 2| önmegtagadást, hogy én könyörögtem Therszitésznek, hogy fogja, pártomat Pénelopédnél.~–
15648 33| Halásszolgája huraságodnak! Thettszett heljönni. Nagyonh hörülök,
15649 33| thalálkozunk! A húgomat thettszik keressni? Tessék besétálni,
15650 13| mint az enyim, kötöttem a tiedet; szülőid óvtak tőlem, és
15651 13| ellennek egy csókja vagy a tiédet egy ütése érhetné, az egyik
15652 31| választ, hogy Calcuttából, Tifliszből vagy Connecticutból.~A szellemek
15653 2| jámbor szűcsmester, ki a tigrisek farkát is meg meri cibálni,
15654 16| le is ült egy mohos kőre tikkadtan; hanem azután fölkelt megint,
15655 15| Megyercsi utcán végighaladva egy til-túl befödelezett házcsoporthoz
15656 18| magát, írószereket pedig tilos nekik adni, mert valami
15657 25| szekeresgazda, ki ottkapta a tilosban. – Hogy az előkelő kisasszonyok
15658 24| eszközöket, az majd az ő tiltakozása dacára is fel fogja azokat
15659 30| megkacagták. Csak egy rekedt hang tiltakozott ellene az udvarból, melyen
15660 34| hogy „a koldulás és házalás tiltatik”, hanem azért tán csak nem
15661 34| valami túlvilági mulatság! – -Tinálatok én első nap elmetszeném
15662 15| megváltoztatni?~A kénszesz kiveszi a tintának a színét… A nagy E-ből lehet
15663 9| heverő tollat, beleverte a tintatartóba, s papirost rántott elő.~–
15664 29| hogy ez az ember sárba tiporta azoknak a neveit, kik tettek
15665 32| nagyon feltűnő; ez őneki már típusa volt. Azért Szerafin fogadhatta
15666 2| adott gyermekeik felett, ezt tirannizmussá engedik fajulni, én a lázítás
15667 30| nemsokára megtudjuk.~Annyiról tisztában lehetünk, hogy amikor Fertőy
15668 9| Lávayné előtt. Most már tisztább szobába lépett, bár azt
15669 22| felelgettek vissza; s amitől lelke tisztaságában irtózott, azt mutogatta
15670 8| miszerint szükségtelen a tiszteknek odáig vinni az önfeláldozást,
15671 2| földön”, én azt mondom: „Tiszteld fiadat és leányodat, hogy
15672 9| Én e helyet sokkal jobban tisztelem, mint hogy asszonyságoddal
15673 30| beszélt volna valamit „híréből tisztelés s rég óhajtott szerencse”
15674 31| helyességét kétségbehozni nagy tisztelethiány lett volna, aminthogy ha
15675 33| többi urak is mind igen tiszteletre méltó férfiak lehettek,
15676 6| mi az. Nem örömzaj, nem tisztelgés, nem harag, nem ijedelem
15677 3| megcsókolt; azt mondta, hogy tiszteli a tekintetes Bárzsing urat,
15678 2| írás szavai azt mondják: „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy
15679 19| atyánkfiai „gassenhauer” névvel tisztelnek meg. Talán azért dalolt
15680 25| kerültem, de mátul fogva tisztelni fogom, mint egyedüli jóakarómat.~
15681 34| barátjaival, szeretőivel, tisztelőivel, alázatos szolgáival, akiknek
15682 33| mondani ez ember nejének, ha tiszteltem valaha e nőt: „Térj félre,
15683 30| nem kívánom én ezt a nagy tisztességet: megyek a magam lábán, ahová
15684 11| s közelebb vonva az ifjú tisztet a hadastyánhoz.~Ez még jobban
15685 9| ő kinn járt a zöldséget tisztítani, ott benn ki hagyta futni
15686 15| muszáj”!~Hiába a nyelvújítók tisztítási hadjárata: e szó kineveti
15687 Ut| mely a szereplő alakok tisztító tüzét képezte, semmi sem
15688 34| rajzolt?~„Ócska sírboltot tisztogatnak: ~Régi zsellérek hadd menjenek, ~
15689 35| komornyik az előszobában tisztogatta egy darab krétás posztóval
15690 15| rá nem mert volna nézni a tisztre, s az nagyon jól történt
15691 9| radikális és republikánus tiszttársakat maguk közül elüldözik, hogy
15692 8| elszállásoltatása. Bárzsing maga négy tiszttársat ajánlkozott szállásán elhelyezni,
15693 29| a lég gőzzel, ki sem tud tisztulni, be sem tud borulni; az
15694 4| ország legelső választott tisztviselőjének, s elfoghatni egyet azon
15695 23| előtte annak jól őrzött titkai, amikből annyi előnyt ígért
15696 1| nem szabad e konspiráció titkaiba beavatkoznunk? – interpellálta
15697 34| hű bolond!~Viszontlátás titkaiból ~Egyet megtanult a rab:~
15698 31| azon sötét hangulat mély titkaira, amik érthetővé teszik,
15699 23| karszékben, és olvasá neje titkait. A napló így kezdődött:~„
15700 6| szemeiben.~– S kegyed igen rossz titkárt arcvonásaiban. Szándékom
15701 15| mert arcodról leolvassák titkodat!”; hát ő megfogadta volna
15702 9| lehetett venni, hogy valamit titkolnak, el akarnak simítani, félrevinni
15703 22| értesítelek, melyet mindeddig titkolnom kelle előtted, mivel azt
15704 25| többi mind hazudott, mind titkolódzott előttem, míg egyszer a fejem
15705 20| sejtettem volna annyi ravasz titkolózást, alattomos egykézre játszást,
15706 15| nem vagyok szegény. Nem titkolózom kegyelmed előtt. Itt van
15707 30| azt, s Szerafin egészen titkolózva üdvözölne ott alant a földszinten
15708 2| bánatod van, amit előlem titkolsz. Ugyebár Pusztafi úr; neki
15709 24| Annálfogva önt nagyon kérem, hogy titkomat el ne árulja. Mi ne zavarjuk
15710 7| minden leánynak szabad titkon sóhajtani; minden szívnek
15711 13| elfoglalva; komoly férfiak titkosan súgnak-búgnak; kisírt szemű
15712 10| bízni nem szabad.~Tehát titkosírást használnak hozzá.~Sokféle
15713 22| támad, s a legármányosabb titkosrendőrség a szerencsétlen imádó s
15714 28| ember pedig kevés van, aki titokért verekedjék, s zajt csináljon
15715 23| naplójából.~Mennyire féltett titoknak kell e naplóban lenni, az
15716 29| tartania saját neje előtt is. E titoktartás sok szenvedésébe került
15717 34| papírt sem, mely pedig oly jó titoktartó.~Ama jelenet óta azonban,
15718 30| herceg.~– De ugyan kérem, ne titulázzuk egymást, legyünk per tu.
15719 32| férje mindent elnéz. Csekély titulus, de még mindig jó. Most
15720 32| akik ragyogni szeretnek. Titulusért, magas állásért férfiak
15721 2| Hát szoktam én válogatni a titulusokban? Tán megtekintetesurazzak
15722 Ut| ajándékoztatott meg egy minden titulusoknál méltóságosabb címmel, az „
15723 34| után. Mit csináljak én itt tiveletek? Segítsek bélyeget ragasztani
15724 21| amely jószágért évenként tíz-húsz millió rubel jövedelmet
15725 34| fel, hogy nappal aludjék. Tíz-tizenegy óráig színházban, cirkuszban
15726 9| feltalálva magát.~Erre már egy tizedes vált ki a többi közül, ki
15727 34| minden embernek, csak minden tizediknek, kiben bíznak, hogy nem
15728 6| mikor próbára kell menni. Tizenegykor a királyné hazajön, tüzet
15729 8| Számlálták: – hát ez meg tizenhármat ütött.~No annyi óra nincsen.
15730 8| nemzetőr állt az őrsön, nagy, tizenhat fontos kohás puskával, ami
15731 10| gőzkörében, mint mikor a tizenhatodik századbeli üstökös három
15732 8| ugyan már elütötte ám a tizenkettőt éppen mostan. Kapor András
15733 8| hiteles! Utánaszámláltak: – az tizennégyet ütött.~Megdöbbenve néztek
15734 6| előttük, hogy ez a nap március tizenötödike volt. Valószínűleg nagyon
15735 1| mert tárgyakról, a nemzet tízmilliónyi mostoha gyermekeiről, a
15736 1| azokban működők bájait és toalettjét nagy buzgalommal leírja,
15737 8| Hm. Kíváncsi vagyok a toallettjére. Olyankor nemigen ügyelhet
15738 7| sipkákat viselni.~Éppen a toborzó zenéje vonul végig Judit
15739 12| lüktetését, amint a vér tódul ki rajta.~– Várj, én majd
15740 15| minden vérét fejébe érzé tódulni, midőn ez ismerős arcot
15741 10| korcsmáros ravaszul az utána tódulóknak –, ezt felviszem a padlásra,
15742 7| kettős lét, a „fejedelmi többes” kezdődik, a magányos tulajdonnév
15743 23| ezután kimentem játszani a többiekhez.~Még álmomban is milyen
15744 34| fordulj félre. Látod, tinektek többieknek igazatok van. Azt mondjátok,
15745 23| Rajtam fekete ruha volt, a többin mind színes, aranyos, hímzetes.~
15746 22| csak egy tárgyat Iát, a többire nézve vak. Azért kérve figyelmeztetlek,
15747 29| ügyfélnek átengedik, ön nem tud többről semmit. A végrendelet a
15748 8| viharrá nőtt már, s forgó tölcsérré kavarta a zsarátnokot; a
15749 31| érnek, nincs az a nehéz tölgyfaasztal, amely rögtön két lábra
15750 5| fájdalom ezerszavú ordítása tölté be a levegőt.~Óh, milyen
15751 14| jutottak, melyen túl egy nagy töltés volt: az volt az országút.~–
15752 8| megparancsolá, hogy kemény töltéseket eresztvén a csőbe, puskáját
15753 29| vadászni, nemcsak azt a töltést viszi magával, amit a puskacsőbe
15754 10| a maguk mulatsága végett töltik ott az időt.~Hiszen egészen
15755 23| éjszakát bolond víg társaságban töltöm. Kábító italokba fojtom
15756 El| volt ideálja, az csak félig töltötte be a szívet, s egész embernek
15757 33| gyújtsa a házat, s mérget töltsön a közös tálba, melyből családoddal
15758 6| tömegek ott jártak végtelen tömegben lehunyt szemei előtt, s
15759 5| bontakozott ki a lassan húzódó tömegből egy vágtató lovas; egyike
15760 5| nyomást a mellen, amit a víz tömege okoz.~S eközben úgy érzé,
15761 1| voltak kortesvezérei és nyers tömegei, zászlói, előharcosai, csatái,
15762 5| keresztülsütött a víz átlátszó tömegén, oly zöldnek látszott körüle
15763 9| pincért elfoghatott az emberi tömkelegben, aki tizennégy tele poharat
15764 14| tekervényes, háztalan utcák tömkelegébe, amikben még derék nyáron
15765 Ut| ítéletet.~„Egy esztendei tömlöc, nehéz vasban.”~– Mi a kakukk? –
15766 34| gondold, hogy ezentúl a tömlöci élményeimmel foglak mulattatni,
15767 34| arról az esetről, mikor tömlöcöstül együtt a levegőbe repültem?
15768 15| favésűvel faggyús rongyokat tömögetett a ladik repedéseibe. – Hadd
15769 18| hajladozik, egy ölnyivel alább tömör boltozat következik, annak
15770 4| ezernyi rohanó alakból tömörült emberoszlop nyomását egy
15771 4| azt a közeledő ár mind tömte jobban a tribün felé.~–
15772 1| hozzá, akkor meg téged tehet tönkre.~– Azt hiszed? – szólt Szerafin
15773 21| elfelejtett, még a Semiramide tönkrejutását is.~
15774 1| nézve, mert egy év alatt tönkretenné.~– De hogyha magad mégy
15775 Ut| Magyarországot és Ausztriát teljesen tönkretennék. Különösen nemzetgazdászati
15776 31| amilyenhez hozzáment. Ez tönkretette őt vagyonában. Ezek az emberek
15777 29| törődjék az ember; korán-vén töpörödött zsenik, akik fiatalságuk
15778 16| a várban, a kétségbeejtő töprengés, mindez sokkal több volt,
15779 15| Vierundzwanzigot” varázsolni?~Amint e töprengéseiből egyszerre felpillantott,
15780 22| lakosztályába vezet.~Míg itt töprengett magában, hirtelen kinyílt
15781 30| kegyed sorsán igen sokat töprengtem, azt egy szavamból meg fogja
15782 22| amidőn egyedül marad, és töprengve vár küldötteinek visszatérésére,
15783 19| az egész környék beszórva töredék kövekkel, téglákkal.~Vencelt
15784 5| De hát akik a híd túlsó töredékéről mentő darab fa nélkül omlottak
15785 12| Pusztafi egy huszárszakasz töredékével segélyére rohant, s kiszabadítá,
15786 5| mond nekik, arra a zene töredezetten megszakad, a csapat felbomlik,
15787 25| És még csak annyira sem törekedik titkolni a dolgot, hogy
15788 10| árgus tekintetét megcsalni törekesznek. A kettős bőrű uszkárok,
15789 16| jár; mért siet, mi után törekszik.~A sietség, az átöltözés,
15790 1| az emberbaráti részvétek törekvései egyedül oda összpontosulhatnak,
15791 28| egészen igazolttá önnek azon törekvését, hogy megsértőjét mindenáron
15792 20| intézmények meghiúsítására törekvést, a hatósági közegek szántszándékos
15793 32| vette ki azokat bérbe; ajtót töretett az ablakok helyén, árul
15794 12| a mocsárból, beljebb nem törhettek már.~– Gyorsan merüljünk
15795 35| másikig azon a mondaton törik a fejöket, amivel odabenn
15796 16| annyi viszontagság össze ne törje.~Kapor András maga se tudta,
15797 13| útfélen, hogy tengelyét ne törjék.~Még senki sem mondta nekik,
15798 3| ifjú óriásoknak”, mint törjenek az ősi jogok bajnokai ellen.
15799 14| hatalmas egyest abból a törkölypálinkából, azzal felkapván a szekerébe,
15800 32| famille intézhető el; a törlés még most szabad.~Szerafint
15801 35| örökkétartó lesz arcomon; le nem törli azt onnan még a halál keze
15802 32| magában: „Már itt is boltajtót törnek, amott is üveget árulnak;
15803 15| menni. Magammal nem sokat törődném; úgysem sokat ér már ezután
15804 33| Fertőy mindemellett nagyon törődöttnek látszott ma. Vannak arcok,
15805 12| farkas jár ott megint, s nem törődtek vele. Így nem lehet a tüzet
15806 28| volt. Vonásaival nemigen törődtem.~– Pedig az nagyon közel
15807 10| szép újak voltak, keveset törődve.~A vámbiztos nagy bonhomiával
15808 18| hercegek ellenében azt tartja a törökökkel, hogy „egyedül istennél
15809 20| Hogyan fogott Kolbay őrnagy törököt?~Kolbay őrnagy életrendébe
15810 25| piruljak. Ha kezem, lábam törött volna, nem zokulnám annyira,
15811 11| hajigálták, diót, mogyorót törtek velök. A vén csont engedte
15812 2| barátjának a száját betömni; törték biz ezek magukat illendően,
15813 El| általános bú és öröm, a történelmet alkotó közemelkedés és süllyedés
15814 34| nem is egyedül Szerafin történetéhez.~A dorgált nő tán nem is
15815 22| érzelmekre, amikben az ilyen történetek születtek, aminőket én itt
15816 34| megbolondult verseket szerelmes történetekről, meg épületes gyermekregényeket
15817 1| szerencséje is.~Azon időben, hogy történetkénk kezdődik, még több része
15818 9| szót.~– De hát hol van? Nem történt-e valami veszedelem?~– Nem,
15819 34| kenyerünk volt, azt kétfelé törtük, megosztottuk. Csak folytatása
15820 3| után indult Márton tányért törülgetni.~A terembe lépő Bárzsing
15821 Ut| nekem aztán egyre-másra törülnöm, másítanom kellett benne;
15822 9| többé.~Az agg nő nyugodtan törülte félre azt a néhány ősz hajszált,
15823 6| elfordultak, szemeiket törülték. Kinn az udvaron énekeltek,
15824 Ut| morva cserepárnak, a mi törvénybíránknak.~És én azért mégis maradok
15825 15| nem ismeré, szótár be nem törvénycikkelyezte, írók, szerzők tollukra
15826 21| meghalt. Akkor már olyan törvények voltak, melyek az ősök szerzette
15827 7| legközelebb álló rokon, törvényesen helybenhagyott gyámja. Ön,
15828 3| ehhez tartá magát; a fatális törvénykönyv azonban elfelede utasítást
15829 3| avított. A szekrényekben csupa törvénykönyvek, országgyűlési naplók, protokollumok,
15830 28| Volt az ön neve a hadi törvényszékek elé idézettek sorában? Sohasem!
15831 33| majd csak ott írom le a törvényszéken.~– Hát ez a nagy tekercs
15832 15| belekapaszkodott a lehajló törzsbe, s András segítségével a
15833 12| tövig leégett vén fa csonka törzse; kormos öble mint egy gyászhamvveder,
15834 13| poggyászszekerek és fedezetük, fényes törzstisztek és rongyos munkásosztály,
15835 15| zár el ismerős téreket, s törzsvár épült hevenyészett sáncok
15836 12| s azután fogózzál a nád tövébe, s húzd le magadat a vízfenékre –
15837 12| sásliliomok és nymphaeák tövéhez. A kozák csapat zajongva
15838 1| hármas zöld halomra a kereszt tövén a korona van festve, hármat
15839 33| csóktól. Béla lelkében még egy tövis volt: Szerafin méltatlan
15840 21| A sárga rózsának nincs tövise.~– Hát akkor leszakítom
15841 34| vele, mint egy ausztráliai töviskes disznó, félig fehér, félig
15842 22| tudni fogják, hogy olyan tövissel, minőnek hegyét Fertőy Béla
15843 13| egyszerű az, mint a Columbus tojásának története. Egy utazó, ki
15844 10| Tepelenti Ali Janinából főtt tojásokra vegytani tintával írt tudósításokat
15845 10| kívül nem látszott meg a tojáson semmi, de a kemény héj feltörésével
15846 3| látogatóba menő dandynak tojástáncot kell járni a hepehupás kövezeten,
15847 3| üstökétől kezdve lenyomott tokája kettős barázdájáig hirdeti
15848 23| éles vas vágna be kemény tőkébe; azután hallottam valamit
15849 23| földesúr vagy városi boltos tőkének nevezett volna, de a tudvalevő
15850 16| füleiket, s minden útban eső tőkétől félve kezdtek oldalogni.~–
15851 32| Kegyed jól gazdálkodott azon tőkével, amit egy semmirekellő férj
15852 4| szablyákkal, miknek aranyos tokja a fényes kengyelhez verődik.
15853 29| uraságodnak így tetszik, én nem tolakodom; nem akarok alkalmatlankodni
15854 15| oltalomleveleket.~Nemigen tolakodott előre, úgy számítva, hogy
15855 10| közül, aranycsillámos zöld tollal, legyezős pávafarkkal, hófehér
15856 31| tévedésből eleinte „amik”-re ment tollam, elfelejtve, hogy az asztal
15857 11| szívemet sok év hideg gondja, tollamat igen jól ismert tapasztalatok
15858 9| székely népdal a „felhőben tollászkodó hollóra bízza” az ő izenetét.~
15859 7| kinek van szebb, hullámzóbb tollbokrétája. Ami pedig a nemzetiszín
15860 4| kiemelkedni egypár küszködő tollbokrétát és fenyegetőleg fölemelt
15861 1| vidéki levelezői rangra emelt tollfogható embere, aki a „Pesti Divatlap”
15862 15| törvénycikkelyezte, írók, szerzők tollukra nem fogadták; mégis ott
15863 5| várt vendég színe előtt tolmácsolhatja.~Ma elragadóan fog szónokolni,
15864 22| újdonságrovatról. Egyszer aztán Tolna körül egy halottban sokan
15865 8| A sereg zöme és java a „Tolnai” utcai hajósokból, a „Malomrévi”
15866 2| utcákon ilyenkor nagy néptömeg tolong; könnyű lesz néhány lépésnyire
15867 6| vagy tragédia.~A legnagyobb tolongásban találkozott Pusztafi Judittal.
15868 14| csontvázt, s a könyvtár mögé tolta azt, s aztán csendes szemrehányással
15869 13| utazó jármű volt ott sáncnak tolulva, ha egy eltűnt közülük,
15870 11| ismernek; és azt az önfeledt tombolást, őrjöngést, mely minden
15871 13| keresztülment, s az egyik ló tompora vérzett. Csak az erdőn túl
15872 31| Ah! Most meg éppen egy tónak a nevét írja ide – szólt
15873 29| meg. Színházban ő adja a tónust; akit akar, ő hívatja ki,
15874 8| tájat.~Reggelre egy kis tóparti város fogadója előtt szállt
15875 20| kerubim lángoló orcájával toppant be az aszalóba.~– Itt van
15876 22| színpadra. Itt a méreg, itt a tőr, itt az elhajítani való
15877 21| hirtelen Bélától, egy virágzó tőre mutatva.~– Ez, kérem alássan,
15878 13| martalékul látott már a sors tőreiben elesni, s aki most újra
15879 22| szenvelegni a kétségbeesés tőrével szívében!~Pedig ennek meg
15880 20| aztán nagyot köszörült a torkán Kolbay, s nem mondott se
15881 30| egymás után eregetésével torkolta le a kacajt, mely valószínűleg
15882 34| én első nap elmetszeném a torkomat. Látni egy embert, aki becsületes,
15883 El| a szőlő édesebb lesz, a torma pedig keserűbb, mint a csendes
15884 30| kettőt ismerem, a vitézi torna nem fog „ma” elvégződni.
15885 33| törvényszéket elhagyta, a tornácon Melchiorral találkozott
15886 16| Judit Andrásnak, s maga a tornácra besuhanva a csendes házikóban
15887 8| mindig csak hátra: a lobogó tornyokra, a gomolygó aranyvörös füstfelhőkre,
15888 14| hogy van egy betege, akinek torokgyíkja van, egy másik ideglázban
15889 34| közepére, és átkozódnom tele torokkal. – Jó szerencse, hogy nem
15890 32| Szerafin ismeretes, rekedt torokköszörülését; a komornyik utasítá őt
15891 3| hagyott kávét megőrölje? Torokköszörüléssel vagy lábdobogással adjon-e
15892 5| kongani: „Vész, vész, vész!”~A toronyból jól láthaták a borzasztó
15893 8| felelé, hogy a kálvinista toronynak semmi szólója abba, hogy
15894 8| látszik, mintha arcvonásainak torzképe enyhülne, amint a rémvilágítás
15895 35| évekkel, amikor már a mostani tósztmondók azt fogják róla beszélni,
15896 35| ünnepélyes, az elmés, a szikrázó tósztok, amikben a szép asszonynak
15897 20| állt, hogy az a becsületes tót ember, aki az egészet használta,
15898 20| volt az orrán, s aki tud tótul. Csakhogy ahelyett, hogy „
15899 13| szorítanak, egy szót mondanak, s továbbmennek; szekerek érkeznek és távoznak;
15900 30| gyújtva, akkor fölösleges lesz továbbra is biztosíttatnom.~Azzal
15901 15| következő percben szél és hullám tovaragadt mint egy forgácsot.~A szél
15902 22| szolgálatait fennhangon ajánlani, s tovarobogott. Az utca a fényes hintófalanxtól
15903 18| koppantana – jegyzé meg Blumné tovasétáltában.~– Vajon miért teszi azt? –
15904 6| nézőjáték lesz-e a vége vagy tragédia.~A legnagyobb tolongásban
15905 6| egyeztünk meg, hogy kegyed egy tragédiában akarja első színi kísérletét
15906 9| meg is fogja tenni.~Ily tragikomikus helyzetben csakugyan nem
15907 10| asztala. Azon kornak sok tragikuma és komikuma kezdődött ez
15908 Ut| világra; minden nagy és apró, tragikus és komikus alakja a dicsőséggel
15909 14| össze, utoljára egy sor trágyakupacon keresztül szerencsésen kijutottak
15910 13| legyen hozzá kevély, de ne is traktálja; ha a tekintetes asszonnyal
15911 8| hadnagyságra vihette volna, transzferáltathatta volna magát ide, vagy kvietálhatott
15912 21| valódi női szépség férfiúvá travesztálva.~Deli termet, finom sima
15913 2| Hagyjátok már abba a trécselést; a derelye mind elázik!~–
15914 1| erénye van, hogy soha, még tréfából sem szokott igazat mondani;
15915 14| homlokomra.~– Ah! Kegyed énvelem tréfál. Hogy én ez alabástrom szépségű
15916 9| Hová akar asszonyság? – tréfálózának vele. – Tán katonának akar
15917 11| vagyok ma. Nálam az enyelgés, tréfálózás napjai nagyon régen elmúltak.
15918 20| Ókonzervatív lojális? – tréfálózék az a másik úr.~– Aki minden
15919 18| szegélyzettel. Blumné efölött tréfált.~– A pálmák, hiába, mindenütt
15920 9| néhány körülálló nevetett a tréfán. Lávayné a másik percben
15921 9| kikísérte Lávaynét.~Bárzsing úr tréfára akarta venni a dolgot a
15922 21| a jelenetet a herceg oly tréfásnak találta, hogy efölötti mulatságában
15923 23| mikor alszom, amaz víg, tréfával örömmel, élvezettel tele;
15924 4| közeledő ár mind tömte jobban a tribün felé.~– Tensuram, itt baj
15925 4| Lávayt és Mártont egész a tribünig szorította az ellenállhatlan
15926 8| az angolkert, s a zenekar tribünjén igen élénk társalgás folyt
15927 4| a többi delnők között a tribünön áll.~– Bizony gyönyörű teremtés! –
15928 4| volt a hídra állítani a tribünt; de te mit fogsz addig csinálni?~–
15929 32| kaktuszokkal, az amputált trillage-okkal még csak mindig megvan a
15930 21| valaha.~– Igen valaha, a triumvirátus idejében; de itt egy mostani
15931 11| is fülembe a feltámadás trombitáját.~Szerafin ki hagyta tombolni
15932 6| mely Jeruzsálemi Endre trónját mint háborodott tenger csapkodta
15933 33| osztentációval rettentőket trüsszentett.~Blum úr igen jó barátja
15934 33| vetemedett, hogy Blum úrtól tubákot is kérjen, s az elnök úr
15935 23| Volozov. Hisz ő maga húzta tűbe azt a fonalat, hanem azután
15936 29| az idejében, amilyen csak tucatszámra szedte a honleányoktól a
15937 8| akolban; asszony, gyerek vajon tud-e menekülni? Drága jószág
15938 El| viharaira utalnak vissza.~Tudakoljátok az özvegyek könnyeit, miért
15939 29| fáztál, bujdokoltál? – tudakozá tovább fiától.~Béla gyöngédebb
15940 10| percentekért, szükséges tudakozásokkal és értesítésekkel.~Akármiket
15941 14| uram meg akarta előzni a tudakozást, s messziről köszönté.~–
15942 10| fogsz menni, járj utána, tudakozd meg szépszerével attól a
15943 8| nagy az ijedség, ugye? – tudakozódék kíváncsian Fertőy.~– Óh…~–
15944 2| kisasszonyaitoknak hogyléte felől tudakozódjam, hanem hogy valami elhatározó
15945 2| lenned; barátaink egyre tudakozódnak felőled, hova lettél; s
15946 2| hát én ettől a szamártól tudakozódtam felőled meg Juditod felől;
15947 12| napot, melyen kimúltam, s tudasd vele a helyet, ahol el vagyok
15948 30| sietnek elsők lenni, akik azt tudassák vele, s olyanforma genezist
15949 29| megmutatta azt a férjnek, s tudatá vele, hogy most már az átok
15950 10| megnyugtatására szolgált az elébbi tudatlanságnál.~A nagy gyulladás alatt
15951 7| akar, akkor határozottan tudatom kegyeddel, hogy én mint
15952 29| keserve is rontja azt a tudatot, hogy mi igen jó emberek
15953 34| mámort keresve, és nem tudatva senkivel, mi féreg emészti
15954 18| akarok neki beadni, azt miről tudhatnák meg?~– Ejh. Ne tégy ilyeneket.
15955 1| alkalmazásáról te többet tudhatsz praxis után.~Blumné kedélyesen
15956 34| Nem, de megőszültél.~– Azt tudhattad. Nem tegnap óta vagyok kéjutazáson.
15957 15| ladik repedéseibe. – Hadd tudjam, kit áldjak, ha egyszer
15958 14| életéért? Örökké bujdosónak tudjam-e? Halottam legyen-e, akinek
15959 10| felfedeznék az izenetet, ne tudjanak rajta eligazodni.~Legegyszerűbb
15960 El| magányéletet a közélettől; tudjatok érzelmesek lenni, mint a
15961 3| végrendelet készen. Ti ketten tudjátok meg, mi van benne, mert
15962 9| hogyne ismerte volna! Nem tudná-e megmondani, hogy merre van?
15963 29| keresztül keresé nyomodat; el tudnád-e őt hagyni most, víg cimborák
15964 30| Tegyünk úgy, mintha semmit se tudnánk az azonosságról. Mi szükség
15965 35| volt igaz, és ezt nekem tudnom kellett volna.~Hogyan fog
15966 3| meg, mi van benne, mert tudnotok kell; majd a másik három
15967 11| napfényre került csontkoponya. Tudom-e én, mi a hűség, mi az árulás,
15968 10| régi axióma a hadviselés tudományában, hogy a legjobb tábori kém
15969 2| nagyobbakat is földhöz üt.~Hát még tudományára mily büszke volt. Béla mindig
15970 El| üzlete felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára szárnyat vagy
15971 21| volt, aki annak idejében a tudományokkal gyötrött. Én gyakran bámulom
15972 29| dolgom volt. Mikor minden tudományom elhagyott, a kertészség,
15973 31| hitetni, eleibe tartanám az én tudományomat, és azt mondanám neki: „
15974 8| héten tanulta meg az egész tudományt egy Dommiguel-káplártól;
15975 24| hozzájuk, vajon nincs-e tudomásuk róla, hogy az illető okirat
15976 10| A hadtudomány akadémikus tudósai előtt legfontosabb probléma
15977 31| hercegekig s a művésztől a tudósig olyan apró, kis háromlábú
15978 20| kétsége. – Ha élne, csak tudósítana.~– Nehéz ám most levelet
15979 34| ábrándjairól nem volt szabad tudósítani még azt a papírt sem, mely
15980 10| végrendelet.~Ez a bizonytalan tudósítás rosszabb volt a legrosszabb
15981 10| sátorutcába, de annak a tudósítása kevesebb megnyugtatására
15982 3| volna az az újságíró, ki tudósítását ekként kezdené: „A titkos
15983 10| Elférnének benne mindenféle tudósítások, egész lerajzolt térképek,
15984 3| értekezlet részleteiből hiteles tudósítónk nyomán közöljük”, hogy az
15985 31| ennek az oka Béla; Fertőy tudósította erről Blumnét, s Blumné
15986 9| mondott. Nem tehetett róla, tudtán kívül történt meg rajta.~
15987 1| pattog a hadastyán. – Tudtomra Albertnek keresztelték.~–
15988 24| nem. Adhatnak az emberek tudtukon kívül is aláírást és pecsétet.~–
15989 Ut| lehetett beszélni, ha németül tudtunk; de Schmerling ránk eresztette
15990 25| mondá Herr Gruber, nem tudván különben, hogy miről foly
15991 15| az egyik végébe hatalmas tüdejével belefújt. Egy vastag marhabél
15992 34| magamé. Kilenc éve, hogy tükörbe nem néztem. De megint csak
15993 23| mindenütt láttam magamat a tükrökben. Az oly borzasztó volt.
15994 23| s amint a terem oldalai tükrökkel voltak ellepve, én mindenütt
15995 17| Nem lesz-e homályos?~A tükrön nem hagyott nyomot semmi
15996 17| észrevenni semmit.~– Hozz egy tükröt, tartsd szája elé. Nem lesz-e
15997 13| arcán egyre növekvő rémület tükrözött. A vágtató lovak tajtékos
15998 30| hercegnők vizére; neki van egy tündére, aki éjszaka mindig eljön,
15999 11| legszebb és legbájosabb tündérkecsű húgom, nem leszek násznagya
16000 11| ugye galambom; legszebb tündérkisasszony a nap alatt.~– Nem mulatságba,
16001 4| diadalívek alatt egyenként tünedeznek elő a polgárőrség csapatjai,
16002 22| világába érve, mint egy tünemény átvillant előtte. A szép
16003 30| nyakon önteni a rebellis égi tüneményt, s meggátolni szétpukkanását.~
16004 Ut| mely a szabadságharcot tünteti vissza. Még ekkor élénken
16005 30| kovácsműhelyben láttam.~– Türelem! Ezek csak az entr’act betöltésére
16006 16| vele magának. Aztán ment türelmesen, panasztalanul odább.~És
16007 32| kegyed szeszélyeinek örök türelmet esküdjék, kétszer is meggondolja,
16008 3| titka. Hogy dölyfös, hogy türelmetlen, bocsánatot soha nem ismerő,
16009 28| asszonyom! – kiálta Fertőy türelmetlenül.~– Dehogy bocsátom önt el,
16010 34| félig fehér, félig fekete tüskékkel. Én szépen likvidáltam neki
16011 8| azalatt, míg a négy paripa tüsszögve vágtat előre a kavicsos
16012 11| keresztül az eget egy-egy olyan tüszkölő csillag, s jön közelebb,
16013 11| átváltozott világból a leghevesebb tüzelések idejében meglátogatta, rá
16014 12| csata; a felriadt had sűrű tüzeléssel riasztá el új ellenségét;
16015 15| vár, hogy a menekülőkre tüzeljen.~Hanem ez a villámlobbanás
16016 33| tán hogy az égő válóper tüzénél melegítse azt.~– Boldogtalan
16017 15| Igaz. Köszönöm.~Az öreg tüzér megveregette a fiatal társ
16018 23| mienk. Annak én voltam a tüzérje. Szolgálnom kellett, mert
16019 15| annak a szürke szakállú tüzértisztnek, ki egy pohár vízzel kínálta?~–
16020 8| irgalmazz!~Néhány perc múlva a tüzes pernye a várudvaron állók
16021 25| közé.~– Nono, asszonyom, ne tüzeskedjék…~– Nem tűz: – méreg van
16022 Ut| szereplő alakok tisztító tüzét képezte, semmi sem jut érvényre,
16023 8| Mi bajom nekem az önök tüzével.~– Az, hogy ha a megye levéltárában
16024 16| időben. Messziről látni zöld tüzű szemeik villogását; az ember
16025 13| van egy igen szép lugas tujabokrokból és jerikói rózsából; a lugasban
16026 30| alatt háttal fordulva ül egy tujafás edény mellett, hogy semmit
16027 31| asszonyság elővette horgacsoló tűjét, s folytatott valami munkát;
16028 34| alkalmam egy jó ital borért túladni rajta. A menyecskének még
16029 32| rossz tulajdonait, s e rossz tulajdonaiért választotta őt férjül. Kérem,
16030 32| Ön ismerte Fertőy rossz tulajdonait, s e rossz tulajdonaiért
16031 7| többes” kezdődik, a magányos tulajdonnév megszűnt.~És mind e prózai
16032 1| mellettök levő épületektől, hogy tulajdonosaik ködös időben hazataláljanak,
16033 9| világon, mely a kárvallottat tulajdonosának ismeri. Vagy mikor sok a
16034 20| vallották azután a többi tulajdonosok is a magukét.~Azután megint
16035 11| Uram! – kiálta fel Szerafin túláradó indulattal, felhevült szívének
16036 30| tűzlövegek zajában.~– No ezt túléltük – szólt a herceg. – Mi volt
16037 29| az inggombokra. Vannak túlfogékony kedélyek, kik az elsőbb
16038 30| kíváncsibb volt e percben a tulipánfára, mint az egész úri társaságra.~
16039 1| Nem találta ön még ki?~– Túljár minden képzelődésemen.~–
16040 22| akarják a gondolatokat, mik túljárnak a láthatáron.~Az étel elhűlt,
16041 31| ismerője, egyszerre ábrándos, túlmagasztalt kifejezést vett föl; szemei
16042 30| az ura.~– De patvart! Az túlnan rajta. Abban a chamois kabátban.~–
16043 16| egy parancsoló gondolat túlnyomja a test szenvedését, s nem
16044 4| szép.~Egy ágyúdördülés a túlparti hegytetőn jelenté, hogy
16045 29| ajtaján.~Nem estem poétai túlságba, nem mondtam: „ma” ez van, „
16046 10| éles szeme átlátta, hogy túlságos tartózkodás csak gyanút
16047 3| termek fényűzéséhez képest túlságosan egyszerű szobácska; ugyanazon
16048 4| jajkiáltása…~A gyaloghíd a túlteher alatt harminc ölnyi hosszúságban
16049 30| növényt egy édességektől túlterhelt lakoma után. – Tehát lássuk
16050 2| vált, mikor látta, mennyire túltesz fiacskája többi társain
16051 15| nők szerelmére bízott!~A túltömött termekben egyiptomi hőség
16052 5| halottai valóban megindultak a túlvilág felé, ő gyorsabb volt náluk: –
16053 34| kárhozaté; de az valami túlvilági mulatság! – -Tinálatok én
16054 4| megszólal, a tornyok üdvkiáltása túlzengi az emberi riadalt, mely
16055 22| valamelyik muzsikusnak, aki nem tűrheti odabenn a nagy melegséget.~
16056 25| megérzik a szobában; azután egy turkesztáni faj, melynek tiszta fehér
16057 17| sokáig fogja hallgatni, hogy túrnak a föld alatti sírvájó vakondok
16058 35| selymet visel. Sohasem tűrte azt öltönybélésnek, hanem
16059 15| hová a hullám tajtékot túrva járt ki. Itt legelőször
16060 29| verekedést, de a gyűlölködést a tusa után nem folytatjuk. Nálunk
16061 3| vakmerő volt engem nyílt tusára hívni fel, én őt ujjamnak
16062 1| volna jobban.~Ez aztán a tűszúrás! Egy megyei szónokot színészhez
16063 32| a salva guardia küszöbén tűt, cérnát.~Mikor a vénember
16064 5| embertömeg, lélekvesztő tutaján, a víztől csendesen alávitetni.~
16065 12| körös-körül a máglya fölé, tűzágakkal, tűzlevelekkel.~A gyors
16066 23| fedezni, s evégre határidő is tűzetett ki a bíróság által, a per
16067 11| ablakodúkba tűzve, magányosan álló tűzfalakra felvonva, tornyok lecsüggő
16068 12| rémlett előtte, mintha e tűzfény előtt koronként egyes fekete
16069 12| ne csillogjon messziről a tűzfényben, amíg szemben közelít, s
16070 5| A nap odafenn mint egy tűzgolyó nagyított képe látszott
16071 34| karjai kiragadták Szerafint a tűzhalálból, megszűnt naplót vinni álmairól.
16072 19| lisztkeverő lapáttal, meg egy tűzhelyi vaslapockával elkezdék a
16073 15| azzal felpattanva a széles tűzhelyre, sarkantyúit nótára veregette
16074 8| délharangszó, nem óraütés, ez tűzilárma!~Egy hirtelen magasra felkanyarodó
16075 30| Abban a pillanatban két tűzkerék és négy római fáklya kezdte
16076 30| állapotban van, s ha valami tűzkerékkel ki találná lőni az egyik
16077 23| Szerafin csélcsap; ma csupa tűzláng egy új arc iránt, holnap
16078 12| máglya fölé, tűzágakkal, tűzlevelekkel.~A gyors láng gyorsan emészt,
16079 30| tósztot; elmúlva a süvöltő tűzlövegek zajában.~– No ezt túléltük –
16080 14| hogy a pipája kupakját tűzmentesen lezárta, s csendesen szunyókálni
16081 35| tekintetével, e lassan emésztő tűzön.~De miért nem jő hát, ha
16082 30| tudnak kitörni a mexikói tűzokádók? Én már ilyen Vezuviust
16083 34| látni fogsz, mind régi, tűzpróbálta alakok: anyám, nőm és a
16084 12| Pusztafi. – Mikor egyszer a tűzre új nádkévét vetnek, akkor
16085 8| támaszt; s amit a pattogó tűzrobaj elnémítani nem bír, sem
16086 12| terebélyes fa, mint egy tűzsátor borult körös-körül a máglya
16087 12| éjfélig a vízben feküdt, az tűzszereit hiába fogja előkeresni.~
16088 11| beleékelt bomba nyílásába tűzte éppen a háromszín lobogó
16089 2| kit szülői új vőlegényeül tűztek ki. Az utcákon ilyenkor
16090 2| fiatal embert?~Lávay arca tűzveres lett e névnél. Minek hozza
16091 11| ház nem égett le a nagy tűzvészben, s Kolbay nem mozdult ki
16092 10| fiatal tiszti ügyész még a tűzveszedelem hevében dereglyére tétetve,
16093 23| mindannyiszor fölébredsz. Jer, tűzzük ki a fehér zászlót. Nézd,
16094 Ut| nézve, az administrationalis tyrannokkal szemben.~Először is a katonák
16095 30| remanenciák kérdéseihez, mint a tyúk az ábécéhez; kénytelen magyar
16096 2| bátorságod sincs, mint a tyúknak az úszáshoz; s még én arról
16097 14| látványtól – talán nem is az uborka miatt.~Akkor hazament, bezárkózott,
16098 14| legelső kozákot meglátta sárga uborkát enni a nemzeti színház előtt,
16099 11| Tizennégy bomba talált be az udvarába és kertébe, a szomszédjába
16100 8| Indulj! Állj!”~Az iskolák udvarain is sorakozott gyermekcsapatok
16101 30| hang tiltakozott ellene az udvarból, melyen Fertőy hangára nehezen
16102 22| esernyőt tartani. Ha egy udvarias férfi volna közelében, nem
16103 33| Ön elszokott a bókoktól. Udvariasabb ember azt mondaná: „Tartson
16104 2| téveszteni.~Pusztafi egész az udvariatlanságig el volt foglalva véletlenül
16105 30| más.~A szép nő elfogadja udvarlásait, karján sétál, vele táncol,
16106 22| vette észre, hogy ismerősei, udvarlói kezdenek elmaradozni tőle.
16107 2| lelkes honleányoknak, kik udvarlóikat egyenként elfogdossák, s
16108 1| rég fixírozva Szerafint és udvarlóit, s eközben Blumnénak mondva
16109 22| Judit kijátssza minden udvarlóját, csak egymást elosztani
16110 23| szeme láttára mindig oly udvarlókat vont maga körül, azokat
16111 1| háznál, mint látogatót, mint udvarlót – mint kérőt. Az ismerős
16112 30| szabadba futni: neki az udvarnak.~A futás által a veszély
16113 30| vendégével. – Most hallom udvarnokomtól, hogy ön megérkezett. Ennek
16114 9| visszhangos, kikövezett udvarokon keresztül, míg végre egy
16115 30| könnyen, hogy Béla valamikor udvarolt Szerafinnek, s Szerafin
16116 23| által kivilágítva.~A fényes udvaroncsereg, a feszes egyenruhák, a
16117 15| falakat végigmossa az eső; az udvart telenőtte a fű; a pincét
16118 16| őt meglepni, midőn a kis udvartelkes házban gondolatokban elmélyedve
|