120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
16119 Ut| kért ránk kiméretni.~– Das übrige ist für die schöne Verteidigung! –
16120 2| körülárnyékolva, a gyep késő nyáron is üde és süppedező, az árkok még
16121 32| úgy hatott rá, mint egy üdülő betegre a régi bajnak újra
16122 2| rosszul gondoskodott mennybeli üdvéről az apa, ki poklot készített
16123 2| nem tudná, ott vannak az üdviratok, a kronosztichonok háromszínű
16124 35| egymást megelőzni válogatott üdvkívánatokkal; hoztak ajándékokat, ünnepi
16125 17| vele.~Óh, ami kezdete az üdvnek, Judit e percben érezé azt.~
16126 34| szívem tágul bele. Nem tudom, üdvösség előíze-e az vagy kárhozaté;
16127 4| Hargitay nem a kiszálláskor üdvözlendi a magas vendéget, hanem
16128 30| észrevette azt, akinek az üdvözlés szólt. Nem kérdezősködött
16129 4| mosolygások közül, mikkel az a nép üdvözletét viszonozza?~A nádori hintó
16130 3| hallgatózó úrfinak kedélyes üdvözletül jót csapott a hátára e szókkal:~„
16131 1| érnek, elbűvölő mosollyal üdvözli.~– Hozta isten. Már kétkedtem
16132 11| Ha engemet szeret, egy üdvözlő szót se!~És azzal a leány
16133 30| jótékony hatása van a bornak.~– Üdvözlöm önt, kedves Lávay – szólt
16134 29| tíz ember közül kilencet üdvözöl, címét is hozzá kiáltva;
16135 30| Szerafin egészen titkolózva üdvözölne ott alant a földszinten
16136 20| indulnak meg, anélkül, hogy őt üdvözölnék, s járnak végtül végig a
16137 35| Ő ismerős mosolygással üdvözölt. E mosolygásban volt valami
16138 5| ez az eszme egy percig üdvözültté tette. Csak egy percig.~
16139 11| érkezőkre mint dal, mint üdvrivallás, mint virágzápor, mint könny,
16140 33| egymásba. – Hol álmodta ön ez üdvtelen gondolatot? Én most jövök
16141 12| félig-meddig csatárláncban ügetett kifelé a mocsárból.~Pusztafi
16142 16| számlálni, amint egymás után ügettek. Egy őzet üldöztek mind
16143 14| cselédet a szekérre, ami nagy üggyel-bajjal járt, elébb a felhércre
16144 9| pillanatban.~– Valami országos ügyben?~– Igenis, abban.~– Akkor
16145 16| mellől a vasvilláját, s keze ügyébe rakni az ülésbe.~– Kutyaugatást
16146 28| érdekli magát családunk ügyeiért, tudja meg, hogy Béla nagyon
16147 33| Ha prókátor vagy, a szív ügyeihez ne legyen közöd.” Ön pedig
16148 30| Végezd be legfontosabb ügyeit, amily rövid idő alatt lehet.
16149 8| sem jobbra, sem balra, nem ügyel a mellette elhaladó nemzetőri
16150 8| toallettjére. Olyankor nemigen ügyelhet az ember erre.~– A megyeházát
16151 22| Annyi bizonyos, hogy az ügyelőnek kellett ezúttal is minden
16152 10| lepecsételvén egy fiatal tiszti ügyész még a tűzveszedelem hevében
16153 34| is volna kedve politikai ügyfelei közé számítani egy közönséges
16154 30| civakodom egy nap, ahányszor ügyfeleim óhajtják, pedig nem haragszom
16155 1| kímélvén a magasztalást saját ügyfelétől s az oldalvágásokat az ellenfél
16156 29| s az énáltalam képviselt ügyfélnek átengedik, ön nem tud többről
16157 29| neki előhozza.~– Halljuk az ügyletet, uram; mindkettőnk ideje
16158 9| nekem, hogy valami országos ügyről akar velem szólni.~– Azt
16159 29| végezhetik el önök, ami ügyük van? – kérdezé Judit, visszaültetve
16160 10| osztogatott az embereknek: ügyvédből tett hadbírót, bíróból tett
16161 7| barátai, pályatársai közül. Ügyvédek, orvosok, tanult férfiak.~
16162 28| egészet nem tarthatja meg?~– Ügyvédhez méltó kérdés; felelni fogok
16163 24| hogy a kívánt végrendelet ügyvédje által eredetiben bemutattatott.~
16164 32| rá fogok találni kegyed ügyvédjére. Azok férfiak, akiknek érdemes
16165 23| eszközölhető. Bárzsing, az ügyvivő, ugyan azt replikázta, hogy
16166 13| fátum alul, mely bennem üldöz. Jövendő napjaidat nem fogja
16167 4| tér lakóit minden csapás üldözé, maga az alattuk álló föld
16168 20| szalmaszálat sem. Valakinek az üldözésére nem adok semmi segítséget.~–
16169 12| nem tarthatott többé az üldözéstől, akkor ismét csóvát készített
16170 2| saját magam, tehát nem is üldözhetem.~E pillanatban a kutyák
16171 4| meghunyászkodik az, s csak a gyávákat üldözi, mint az ugató eb. Csak
16172 13| asszonyt megmenteni; vagy talán üldözőbe venni. Ne féltse azt az
16173 28| felgyógyulok, újra megvívok vele; üldözöm, harapom, ahol érem; s nem
16174 12| vízi rózsa jó oltalma az üldözöttnek, a széles kerek levelek,
16175 12| újakat.~Pusztafi észrevéve üldözőik eltávozását kiemelte bajtársát
16176 22| eltakarta.~De mit vihar, mit üldözők neki! mit a kifáradt test
16177 34| társalgott azzal a kegyetlen üldözővel, amit az érző ember saját
16178 23| közül.~Pedig milyen hévvel üldözte ezt a felfedezést! Nem azért,
16179 16| egymás után ügettek. Egy őzet üldöztek mind a heten, melynek csak
16180 13| a félelemtől. Ezeket már üldözték a kozákok, lövöldöztek is
16181 22| lerogyott a székre.~Béla üldözve és őhozzá menekülőben; nyomában
16182 30| Talán, hogy féltése dühével üldözze? Éppen nem; ezt a valakit
16183 24| hogy egy gazdag házibarátot üldözzön.~Mióta megtudta, ki van
16184 14| is szólítá már a hátulsó ülésben kapaszkodó fehérnép.~– Kapor
16185 14| szólt semmit, felugrott az ülésébe, s el-kihajtott a faluból,
16186 8| összerezzenve fordul meg ülésében, s arca, mely most a holdfénnyel
16187 13| pedig gyönyörtelten nézett üléséből férje szöghajú fejére, melynek
16188 15| melyen belől a bizottmány ülésezett.~Bebocsáttaték.~Egy hosszú
16189 20| utolérjük. Nincs szükség egyéb ülésre, mint egy kéve zsúpra, azt
16190 20| aztán meg kiváltképpen ülést is kellene csinálni a saroglyában,
16191 34| tanultam megismerni e magas ülésű férfiút, mikor látogatáson
16192 20| saroglyában, mert így csak nem ülhet fel bele valaki, ahogy a
16193 4| végéig, s ott hintaikba ülhetnek.~– Jól lesz, tensuram.~Azzal
16194 11| besétálni hozzám, ott le is ülhetünk. Halljuk, mit tehetek én
16195 12| ellenállókat.~– Hágj kengyelembe, s ülj mögém! – kiálta Pusztafi
16196 1| mintha megannyi halott ülne ott körül, néma és halovány.
16197 29| félrevonultak odúikba, otthon ülnek, nagyon válogatják a magukhoz
16198 10| játszani, neki félre kell ülnie és nézni társait, hogy mulatnak;
16199 33| csóválja utána. Egy kopasz ülnök éppen azt állítja, hogy
16200 10| közvélemény asztala” rendes ülnökeinek.~Így neveztek egy kerek
16201 33| okiratot, ami a törvényszék ülnökeinél kézről kézre jár; mind valamennyi
16202 33| határtalan jókedve.~Minden ülnökkel kezet szorongatott, sőt
16203 10| közvélemény asztalánál rendes ülnökséggel bírt, kit a többiek doktornak
16204 2| gyerek volt, félénk, otthon ülő kisfiú; hanem hát biz ez
16205 33| hamis.~Fertőy összerázkódik ülőhelyén, míg Bárzsing indulatosan
16206 30| szokás; még tán a karzaton ülőket is.~– Te Elemér, mondd meg
16207 16| falut érünk mégis.~– Én nem ültem lovon soha, s félnék rajta.
16208 21| kertész a virágágyak között; ültetgeti a rabatokat, metéli a fattyúhajtásokat,
16209 30| bokrokat csigatekervény sorjába ültetnek, mely először befelé csavarodik,
16210 30| oszlopaihoz még az ő idejében ültették a szőlővesszőket. Azok már
16211 16| itt a kő, melyen együtt ültünk! Idáig kísért el, midőn
16212 31| várni.~Blumné, asztal mellé ülvén, nem állhatta meg, hogy
16213 33| papírgyárt Csehországban nagy ünnepéllyel megnyitották három évvel
16214 4| keveset lehet látni az egész ünnepélyből, áll egy vén, százévesnél
16215 5| legszebb idő kedvezett az ünnepélynek, a nap forrón sütött, az
16216 4| Tudod, hogy én minden ilyen ünnepélynél úgy érzem magamat, mint
16217 2| midőn a holnap leendő nagy ünnepélyre sok vidéki ismerős érkezése
16218 4| díszes csoportozatot az ünnepjárat hevélyében meg ne bolygassa.~
16219 5| csapat felbomlik, s zenész és ünnepjáró fut visszafelé a folyamhoz…
16220 25| látogatást nem fogja felírni az ünnepnapjai közé.~– Nono, asszonyom,
16221 1| sarkantyús csizmát húznak ünnepnapon, és az mind ezüst; gomb,
16222 11| reggel óta harangoztak benne ünnepre, pedig ki tudja, tán nem
16223 9| paradicsom volna a négy deszkafal ürege; akkor olyan tökéletes volna
16224 12| a hullát, s az odvas fa üregébe elhelyezé. Az üreg éppen
16225 5| nyíltak, még a szemek forogtak üregeikben… és az már a halál országa
16226 32| méreg van is benne, fenékig üríti a pohárt.~– Három nap óta
16227 19| választás egy fekete üvegű ürömlélre s egy öblös hasú arrakra
16228 10| volt a szemészet; azt adta ürügyül, ha kérdezték, hogy vidékre
16229 1| csorbát eklatáns cserével üsse helyre. Mint ön tudja, Bárzsing
16230 30| bámuljuk, s gondolja magában: „Üssön meg a devla! Adnátok inkább
16231 1| egyenesre tartja; bajuszát, üstökét most is úgy kiviaszkolja,
16232 3| azt kopasz homloka, kondor üstökétől kezdve lenyomott tokája
16233 10| tizenhatodik századbeli üstökös három napra elborította
16234 11| virágerdő takarja el a kormos üszköket, zöld fű is sarjadt már
16235 13| siralomszavát meg nem érti; az, aki üszköt vet az elfoglalt városra,
16236 8| Tegnap a hízó kergette meg az üszőborjút, a héten egyik kanári megölte
16237 29| hogy vajon ugyanannyit üt-e. – Pedig tizenegy órakor
16238 23| nem ismer rá, megtapintá üterét, az száztizenhatot ütött
16239 31| tudni, hogy honnan jön az ütés.~– Anyám – szólt Judit határozottan –,
16240 13| keresztülázott rajta; azt nemrég üthették ki a viadalban.~A közlovasok
16241 30| fölfedezze előtte e titkot?~– Nem ütköznék meg rajta, s ha elhárítaná
16242 34| valahol. Ne félj, dehogy ütnek. Kikerül engem minden. Hiszen
16243 5| ünnepélyes termekben; – „Tűz ütött-e ki?”~A magas épület ablakaiból
16244 31| hogy soha rossz helyre nem ütöttem. Valakinek megfizetek ezért
16245 34| Kérlek, Béla fiam, nem ütsz még oldalba?~– Csak folytasd.~–
16246 15| számára a gyógyszertárból egy üvegcse kénszeszt és kék alizarin
16247 Ut| ezer forintot az összetört üvegekért. Így lett az megmagyarázva –
16248 22| üresen állt előtte; a lámpa üvegét nézte merően, és kezeit
16249 25| melegágyban keltik ki a dinnyét, üvegharang alá takarják, hát azért
16250 30| hogy egyszer Fertőyt az üvegházadban belelökte az akváriumba,
16251 25| asszony letette kezéből a kis üvegkést, melyet az uzsonnához használt.~–
16252 34| behozták a vizet. Az egész üvegkorsóval kiitta.~– Így; látod, mármost
16253 19| Olyan bor, melyből egy üvegre való nyolc fontot akar nyomni,
16254 19| A választás egy fekete üvegű ürömlélre s egy öblös hasú
16255 8| percre rémesebb tudósításokat üvölte alá.~– Már két utca ég! –
16256 12| hangzottak, vad lárma, szitok, üvöltés, lónyerítés támadt; egy
16257 16| messzünnen elhangzik csiholó üvöltésük, míg a hajha egy más völgyben
16258 19| kívánok érte. Csupán csak egy üzenetet kellene megírni egy szép
16259 29| hasonló esetben egy ügyes üzér szokott tenni. Adja ön el
16260 28| mégsem abból. Ez szárazan üzlet-dolog. Én bizonyosan meg fogom
16261 El| jobb sorsát, a kereskedő üzlete felvirágzását; a tudománynak
16262 30| bajokkal, mestersége után lát; üzletét viszi, tanul, oktat, tapasztal,
16263 29| beszélni óhajték, csupán üzleti természetű. Másvalami sarlatán
16264 2| működésük van azonban ez üzletnél a lelkes honleányoknak,
16265 22| vadászkutyái, akik előtte, mögötte ugatnak, kergetik, megmarják, pihenni
16266 2| E pillanatban a kutyák ugatni kezdtek az udvaron, s Béla
16267 4| gyávákat üldözi, mint az ugató eb. Csak olyan soká ne volna
16268 32| inkább tátogott már, mint ugatott.~Az öreg diadalmasan szorítá
16269 3| A zöld kapus háznál nem ugattak a kutyák az emberre, sőt
16270 20| Mintha kutyába se venne. Nem ugorhatott meg előlem. Még nem lehet
16271 32| fel az ablaktáblákat, s ne ugorjék-e le az ablakból azok elől,
16272 15| kiálta a gazda készséggel ugorva elé.~Mikor aztán a szobába
16273 29| megfeledkezett, táncolva ugrált barátjáig, annak megszorítá
16274 30| sikoltozás támadt; a hölgyek ugráltak fel a padokra.~El kell taposni! –
16275 2| hajigálni őket, ha maguktól nem ugranak.~– No nekem nem sok biztatás
16276 12| lappangott közelebb; a fekete, ugrándozó tárgyak élő alakok voltak –
16277 28| menekülhet másként, mint egy ugrással a háta mögött álló síron
16278 32| Nem talál Bécstől Pestig ugrifüles gavallért eleget, akiket
16279 33| míg Bárzsing indulatosan ugrik fel helyéből, s olyasmit
16280 28| önt külföldre szöktetni, ugyanakkor ő maga is fürdőkre készült –
16281 11| libegni látszott rajta, mint ugyanannak másik karjára akasztott
16282 19| százötvenszerte nagyobb ugyanannyi súlyú lőporénál.~Tehát nyolc
16283 29| füléhez tartva, hogy vajon ugyanannyit üt-e. – Pedig tizenegy órakor
16284 20| is így folyt, mindennap ugyanarról a tárgyról, s mindennap
16285 29| a levél borítékát. Benne ugyanazzal a vastag fénylő tintával
16286 2| az ajtóhoz, mert valaki ugyancsak védelmezte magát a kemény
16287 34| ülni óra hosszat és mindig ugyane tárgyról gondolkozni.~„Emlékezel-e
16288 20| elbeszélgettek, rendesen ugyanerről a tárgyról. Kolbay biztosítá
16289 31| névre mutatva. – Mindig ugyanez a név: „Talleyrand.” És
16290 1| szemű ábrázat. Vencinek ugyanis az a megbecsülhetetlen nagy
16291 29| vastag fénylő tintával írva, ugyanolyan kézirat, mint meghalt atyjáé
16292 22| négy-öt kicsiny szállást tart; ugyanott egy lefátyolozott úrnő is
16293 9| vele? Hogy mit akarok vele ugyé? – mondogatá csendesen. –
16294 31| kérdést kockáztatott az úgynevezett szellemhez.~– Hát ki ellen
16295 32| mondanám kegyednek ezt, úgysegéljen, kényszerítve volnék holtom
16296 31| megvendégelte, mint hogy most újabban és erősebben föl ne támadt
16297 34| másik férjével pedig, az újabbikkal (no azt ugyan szépen belemártottad
16298 12| őrtüzeiket, távolabb raktak újakat.~Pusztafi észrevéve üldözőik
16299 6| nemsokára ugyanazon tömegek újakkal szaporodva jönnek vissza
16300 30| húzni a kanócát, hogy majd újat tesz bele.~A röppentyű abban
16301 19| helyretevését, s az egész kincsnek újbóli betakarását. Addig ő rejtse
16302 30| vett elő tárcájából egy újdonatúj egyforintost, azt négyrét
16303 31| kíváncsivá volt téve; a játék újdonsága érdekelte. Aztán ő nem evett
16304 10| mesélt Bárzsingnak mindenféle újdonságokat titok fejében, amiknek egy
16305 22| beszélnek már, mint megszokott újdonságrovatról. Egyszer aztán Tolna körül
16306 Ut| szabadelvű tehetségekből. Újévre oly nagy előfizető közönség
16307 2| fel, melynek bő, nyitott ujjából rózsaszín selyembélés hajnallott
16308 24| hunyorított félszemével, s ujjaival füttyöt vetett.~– Ilyen
16309 31| őszbecsavarodott férfiakat, reszkető ujjakkal állani a table moving előtt,
16310 1| azt akarod-e, hogy azokra ujjal mutogassanak: íme ezek egy
16311 30| ez?~– Semmi, semmi. Egy ujjam nem mozdul, hogy őt űzze;
16312 3| tusára hívni fel, én őt ujjamnak egy mozdításával lesújtom
16313 12| menyegzőm napján… Ezt vond le ujjamról, és rejtsd el magadnál…
16314 19| ki van odabenn, akinek az ujján Róbert gyűrűjét megismeré,
16315 12| gyűrűt, s felhúzta saját ujjára. Onnan csak levágott kezével
16316 31| folytatott valami munkát; tán egy ujjas mellénykét kis unokája számára.~–
16317 11| felzászlózott romok, az ujjongó tömeg: mind álom, ami fejemet
16318 11| kormos házfalakra, onnan ujjongtak és daloltak alá.~Egyetlen
16319 11| Sok vendég lesz. Sok vidám újmódi ember; kell oda egy vén
16320 22| adott most szállást.~Ott egy újon épült ház előtt becsöngettek,
16321 5| vész, vész!” Nemsokára az újratámadó népzaj is hirdette azt.~
16322 15| födelezve, csak nem volt még újravakolva.~Az ablakok azonban már
16323 3| bizonyos lehetett volna az az újságíró, ki tudósítását ekként kezdené: „
16324 6| intrikázik: fog magának újságírókat, akik jajgassanak helyette,
16325 14| gyütt az is Pestre; egy újságírónak segít.~– Micsodát? Írni?~–
16326 Ut| közönség elé hozni a saját újságomban.~Folyt a munka akadálytalanul
16327 29| nincsen vásár.~– Ez önnek az ultimátuma?~– Kibeszéltem magamat.~–
16328 10| és”, „az”, „der”, „le”, „un”; csak egy ilyen magányosan
16329 11| bagolyodút, már csak az élet unalmai végett is, a veszélyt nem
16330 32| kegyednek azon észrevételeim unalmas előadásával, amiket kegyed
16331 31| ásítását, mellyel egyik unatkozó ország a másik életunt országnak
16332 Ut| tartsuk magunkat: „Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék
16333 12| összeszorított ajakkal, az undor és irtózat dühétől szikrázó
16334 29| kezére szállt, s melytől undorodik.~Az alkusz átlátta, hogy
16335 7| valami kimagyarázhatlan undort érzett ezen betűk iránt,
16336 20| nevét aláírni; száz emberrel ungorkodni. Nem ilyen öreg asszonynak
16337 7| rendjele; sőt mikor az erdélyi unió kimondatott, akkor még a
16338 1| társaságban valami távollevőt unisono szidnak, s te azt akarod,
16339 8| ember, apa, nagyapa, fiú és unoka ebben az egyben töri most
16340 30| lehetünk, hogy amikor Fertőy unokahúgára és annak családjára gondolt,
16341 21| fogva voltak a herceggel unokahúgaságban, azzal bizony hirtelen nem
16342 32| baja lehet. És hogy éppen unokahúgát jön látogatni, akit még
16343 15| senki. Az elment gyermekei s unokái után.~Judit a veszély által
16344 31| egy ujjas mellénykét kis unokája számára.~– Nem találja édesanyám
16345 28| szeretik azokat a kicsi unokákat.~Az a másik.~Egy perc múlva
16346 15| tavaly halt meg; utolsó unokámat a múlt hónapban hordta el
16347 11| mészároltatni akar. Róbertet azzal unszolja, hogy addig nem egyezik
16348 31| időszak, amikor az egész világ unta magát. Szinte lehetett hallani
16349 3| egy óra hosszat, s azalatt untában a kávémalomban hagyott kávét
16350 15| mozdulatban, szavakban untalan nyilatkozni kell azon önállóságnak,
16351 30| hervad, s szeszélyei inkább untatók már, mint bámulatra méltók.
16352 34| Az én fiam a szabadság urában; és te is aláírod a zsarnok
16353 22| lenni. Rab vagy, eredj, a te urad vár.~Judit kitántorgott
16354 30| Kedvesem. Volozov herceg uradalma jogigazgatásával kínáltatott
16355 21| egy magyarországi rongyos uradalom birtokát elfogadni, mely
16356 3| Sem pedig hiblihubli ifjú uraimékra. Az ilyen emberekkel vége
16357 1| patvaristáknak és „vármegye urainak” szoktak nevezni; fiatal
16358 30| nálunknál volt nagyobb urakra”, akkor koccints velem,
16359 23| Róbert él, és ott dolgozik az uralhegyi ólombányákban.~Én útra keltem,
16360 2| szerelmet, akkor aztán nem ő uralkodik mifelettünk. Házas emberekkel
16361 12| már a láz képzelődése vett uralmat, ami végjelenése az életnek,
16362 9| marasztotta őket. „Van itt még uramöcsémék számára hely elég: itt hálhatnak
16363 25| egész világ űzi-fűzi. Kedves uramöcsémnek ha olyan nagy kedve volna
16364 13| gyeplűt Bélának. Elmondta urának, hogy viselje magát, ha
16365 1| nevessünk tovább, hanem az uraság azt izeni, hogy idekinn
16366 1| ünnepnap délelőttén két urasági hintót is lehete látni,
16367 18| tudom már micsoda? Annak az uraságnak a nevét sem örökítette a
16368 1| az inasok között, kik az uraságok után hozott mantille-okat
16369 29| a legelőkelőbb hivatalos uraságokhoz; azokhoz ebédre is el szokott
16370 21| oltogatni, s szolgáljon az uraságoknak bouquetokkal, este pedig
16371 22| állnak a színházzal szemben, uraságokra várva.~Béla gyanakodó szemmel
16372 9| mondtam mindenütt.~– Hallották uraságtok ezt? Jól van, adja ön ezt
16373 4| látszott a víz tükrén más, mint uratlan fövegek, fenn libegő díszkoszorúk
16374 30| Én, tudva azt, hogy az urbariális ügyek neked különös tanulmányaid,
16375 3| mindenütt szónokoljon. Az úrbéri kérdésekben is nem atyád
16376 1| vagyonának legnagyobb részét úrbériségekben bírja, s az a kő, amit ön
16377 24| reggelén elküldött Bárzsing úrért Fertőy.~A hű tanítvány,
16378 21| viseli-e valamely magas úrhölgy nevét?~– Óh, igen – bizonyítá
16379 1| ozsonnaasztal végéről egy női hang úrias szenvelgéssel. A szót emelő
16380 17| hangzott.~– Szentháromság egy úristen!…~Valaki odarohant a ravatalhoz;
16381 4| És azután következnek az úrlovagok, pompás sujtásos paripákon,
16382 1| csak kettő van a választói urnában?~– Értettük Lávayt és Róbertet.~–
16383 3| bizonyosan a tekintetes úrnál van elfoglalva, a szobaleány
16384 11| néptömeg hullámzott, mint úrnapján szokott, mikor azokat a
16385 16| nem akarta elijeszteni úrnéját; de magában évelődött: rossz
16386 22| ugyanott egy lefátyolozott úrnő is szokott megjelenni, ki
16387 25| van.~– Alázatos szolgájuk, úrnőim, csókolom kezét, szép nagysád;
16388 35| furcsa vendég körül lenni; úrnőjén bizonyosan észrevette, hogy
16389 21| házra eljárt más gazdag úrnőket is megadóztatva, eladván
16390 22| vonult. Mi szükség e magas úrnőnek Bélát védelmezni? Tudta,
16391 30| Márpedig egy tekintélyes urodalom jogigazgatóságát csak úgy
16392 1| a világ.~– Bizzon öccsém urram – szól az öreg, még most
16393 3| rendszabályainak 39-ik §-usára, mely így szól: „Eltávozáskor
16394 6| mindig királyné, hanem holnap uszályt visz magánál kisebbek után.
16395 2| sincs, mint a tyúknak az úszáshoz; s még én arról képzelődöm,
16396 10| törekesznek. A kettős bőrű uszkárok, miknek felső bőre alatt
16397 8| hajók, a malmok a Dunán úsznak égve mind. Koldusokká leszünk,
16398 8| látszott, mintha vértengerben úsznék.~E rém világította környéken,
16399 15| megnyugodott abban, hogy az híres úszó, majd kikap valahol, s ismét
16400 25| kapták fel, hogy a katonai uszodában úszni tanulnak, s nagy próbatétet
16401 12| eltűnik, tört deszkadarabokon úszók maradnak csak fenn a haragos
16402 34| mindig csak bort reá! Míg úszom az árban, mint a bolond,
16403 10| hogy az egész földteke úszott benne, s minden lélegző
16404 5| emelte és vitte fáradságosan úszva a hullámok között, hirtelen
16405 12| vele egyikén azon keskeny utaknak, miket nádvágók szoktak
16406 12| harapás, a gúnyolás éget… Utálat!… Egy hullát, aki nem védheti
16407 12| üvöltéssel.~Pusztafi oly utálattal volt e cudar halottevők
16408 El| közélet kuszált viharaira utalnak vissza.~Tudakoljátok az
16409 23| ijesztő, siralmas.”~„Amazt utálom, megvetem; emettől irtózom.”~„
16410 20| megver az isten ebben az utamban; ugyan megvert.”~Csak nézte,
16411 9| embernek volt nagy kelete. Utánajártak, felkeresték, magukkal vitték,
16412 9| fáradságot, hát majd én utánamegyek.~Néhány perc múlva vigyorogva
16413 9| sötétben egy másik halk fohász utánamondja az „ámen”-t, mintha tudná,
16414 8| asszonyság kijött a kapun, utánanézni a csörtető lovagnak, mert
16415 12| Társai azután lóhátról utánanyújtogatták dárdáikat, keresték a víz
16416 8| tornyában. Ez a hiteles! Utánaszámláltak: – az tizennégyet ütött.~
16417 9| a várban reked, ki fogja utánavinni a fehérneműit?~Maga Szerafin
16418 29| híven tud idegen aláírásokat utánozni; de még nem volt szabad
16419 3| sürgetős. Halaszthatja ebéd utánra.~– De megígértem, hogy négy
16420 15| velünk. Arra pedig, hogy utánunk jöjjön, nem hiszem, hogy
16421 33| óta, amikor atyám írását utánzó névtelen levéllel úgy megszomorított
16422 29| szoktak tenni.~Ez furcsa utasítás.~– Nem értek én ebből semmit.~–
16423 13| két nap is meglátszik.~Ez utasítások alatt Béla felvette a kocsisjelmezt;
16424 22| én egyedül sejtém, hogy utasításom szerint Szélaknaynéhoz menekült.
16425 33| fogsz eléje kerülni? Nem utasítja-e vissza csókodat, és méltán,
16426 24| legmélyebb indignációval utasítná vissza magától; azt egy
16427 30| vettetésével fog végződni. Előre utasítok mindenkit, hogy amint látni
16428 3| állomásba segíti; nem ő utasította-e azt vissza? Pedig atyádnak
16429 35| leírt alak a házban, nem utasították-e el. Menjen, kérdezze meg
16430 35| mutatkozott.~Azt valahogy el ne utasítsák. Be kell vezetni a terembe.~
16431 10| sebésznek, mérnökből csinált utászt; korhely embereket rehabilitált,
16432 21| a grófné keresni, ki őt utazásaiban kövesse, s ön egy napon
16433 13| erdő takarta el őket még az utazóktól.~Midőn az erdő szélihez
16434 20| hajtatni, szürke köpönyeges utazóval.~Azok is látták. Egy jó
16435 16| már harmadnapi járóföldön utaztak, akkor egy sűrű erdős völgybe
16436 10| megtelepített, megint odább utaztatott; – másikat meg úgy egy helyhez
16437 25| senkinek jó tanácsot adni; ne utazzék el Pestre; maradjon itthon.
16438 14| egy kicsit félreállt az útból, most nem ír senki újságot.~–
16439 5| jó előre haladt a város utcáin, még diadalmas zenével nyomul
16440 1| Egyik, a főtérre vivő utcáján ez ezüstös városkának, ilyen
16441 15| kétévi távollét után egy utcájára sem ismer többé.~Néhol egész
16442 1| barátunkat, aki amott jön az utcaszögleten, ő is ide tart, s majd az
16443 19| ágyból és egy székből. Egyéb utenziliák egy korsóra és egy bádog
16444 1| eközben Blumnénak mondva útféli bókokat, e kérdést kockáztatá
16445 2| sokaság érkezett rajta; úti öltönyeikben izzadó férfiak,
16446 25| azután kikísérte őket az útig, s ismét visszatért csendes
16447 14| viszontagságait elregélni útitársnéjának, ki azt hallgatta nagy figyelemmel,
16448 13| hosszat haladt a szekér, s még útitársra nem talált, ki vele egy
16449 10| A vámbiztos átvizsgálta útitáskáit, s nem talált semmi gyanúra
16450 13| És azzal kezében tartott útitáskájából egy nagyöblű kettős pisztolyt
16451 32| elfogadni, hadd menjen a maga útján. A büszkeség olyan kalauz
16452 16| még magasabb bércek állták útjukat, amikben a keskeny út végéhez
16453 14| értem. Kigyelmednek nincsen útlevele.~– Nincs ám, aztán nem is
16454 8| küldetik. A legszélső háznál útlevelét láttamozták; kérdezték tőle,
16455 10| mindenkinek az eszén.~Az útlevélláttamozó hivatal előtt megállt a
16456 20| Pest ezer mértföld most. Útlevéllel kell járni, azt zsandárnak
16457 30| nagy okaim voltak kegyed útmutatójának lenni. Nézzen úgy kegyed,
16458 15| mint akadályul. Ha pedig az utóbbiak végzik e feladatot, azok
16459 29| lelkes publikumot, s az utóbbiaknál szatírákkal ostorozzák;
16460 23| valahára birtokba keríteni.~Ez utóbbira nézve az a baj forog fenn,
16461 13| aki felőle álmodik.~Az utócsapat lódobogása is elhangzott,
16462 23| hanem azzal a praktikus utógondolattal, hogy a bőkezű imádót ne
16463 Ut| Utóhang~Ha valamely munkámhoz, úgy
16464 23| csendes zuhanást, melynek utóhangjai feszült vonaglások voltak.~
16465 34| vádolta a méhet, aki az utókor számára fárad. Cudar, hálátlan
16466 8| felterjesztés.~Addig is pedig, utólagos jóváhagyás reményében, elhatároztatik,
16467 23| vidéket, s a szenzálról utólagosan semmit sem akar tudni.~A
16468 5| nyomul előre. Egy lovas utoléri őket. Egy szót mond nekik,
16469 9| kisajtón. Nem hiszem, hogy utolérje az asszonyság.~A pincér
16470 3| férjhez, még holtunk után is utolérjen a büntetés. Én nem akartam,
16471 20| sem. Menjünk rögtön, még utolérjük. Nincs szükség egyéb ülésre,
16472 9| érkezett a várba, csodálatos úton-módon. Ez a futár Bárzsing úr.~–
16473 9| Lávay Bélát azzal vádolja úton-útfélen, hogy az hazaáruló. Az úr
16474 2| tehát magam indulok el az útonállás azon nemére, amit előfizettetésnek
16475 29| olyan tökéletes doctor juris utriusque, amilyen csak valaha a váltó-első-bírósági-törvényszék
16476 13| Szajnától az Amurig, s a Bering úttól az Aranyszarv öbléig rettegéssel
16477 25| valakihez, azt az egész világ űzi-fűzi. Kedves uramöcsémnek ha
16478 20| az: talán a földi bolhát űzik el, hogy ne menjen a dohányra.~–
16479 25| talál elejteni, mint akit űzőbe vett; fogadja meg egy vén
16480 25| kis üvegkést, melyet az uzsonnához használt.~– Mit beszél az
16481 25| nincs kiadó pénzem, amivel uzsoráskodnám, nekem nincsenek előkelő
16482 Ut| bennünket, még gúnyt is űztek belőlünk: úgy hogy a katonai
16483 9| hamar visszajöttek, mintha űzve lettek volna. A figyelő
16484 30| ujjam nem mozdul, hogy őt űzze; egy szavam nem riasztja
16485 12| szét bokorbul bokorba… Ne űzzenek belőlem csúfot… A kardcsapás
16486 15| színét… A nagy E-ből lehet V-t idomítani, a kis n-ből r-et…
16487 11| házasság is az; mondjátok: va banque! aztán „vagy hatot,
16488 8| városban, nem felelt, fogai vacogtak, csak a kezével mutatott
16489 14| sopánkodott vagy nevetett.~Vácon fölül, egy kis faluban állt
16490 35| akire várt.~Szerafin a vacsora idejéig háromszor is kiment
16491 10| Mikor Melchior készen volt a vacsorájával, kivett a zsebéből egy tízpengőst (
16492 29| áll veszélyes és óvatos vadakra; nyomukra talált már, megtalálta
16493 12| hallani lehetett néha egy-egy vadállati kacajt, s aztán egy hosszú
16494 3| a Szép Ilonka, s mi az a vadász-tószt, a válasz tehát nem tett
16495 29| No hát – sok szerencsét a vadászathoz.~Azzal hátat fordított neki.~
16496 21| és Fertőy tértek vissza a vadászatról, s amint az üvegház felé
16497 22| sem maradnak el. A lélek vadászkutyái, akik előtte, mögötte ugatnak,
16498 12| visszatérve a tekervényes vadászösvényen az elhagyott őrtüzek felé
16499 21| ennélfogva Fertőy egészen vadászos enyelgésnek találta kilőni
16500 13| sorgyalogok, tányérsüvegű vadászosztályok, dzsidás szakaszok, poggyászszekerek
16501 12| berkébe elbújt menekvők után vadászva.~Sásliliom, vízi rózsa jó
16502 25| embervadászatra, mert más vadat talál elejteni, mint akit
16503 34| magát, vagy segített nekik a vádat súlyosbítani.~Egy névtelen
16504 20| Nyilván az öregre célzott e váddal.~– De nem! – szólt Bárzsing,
16505 34| súlyosbítani.~Egy névtelen vádló állt vele szemben egy láthatlan
16506 29| megteltek könnyel.~– Azzal vádol e levél, hogy vagyonodat
16507 9| bizonyos Lávay Bélát azzal vádolja úton-útfélen, hogy az hazaáruló.
16508 35| magamat? Hogyan állom ki vádoló tekintetét?~Megöl.~Óh, bár
16509 20| urat szándékossággal nem vádolom. Régóta ismerem, mint igazi
16510 34| teleszítta magát vérrel, önzéssel vádolta a méhet, aki az utókor számára
16511 32| szemrehányást férjének, s ha én vádoltam, ő védelmezte előttem.~–
16512 34| táncterem; hallat a puszta vadon.”~Óh, ha tudta volna, aki
16513 16| zuhatagot kétfelől belé hajló vadrózsabokrok árnyazták.~Amint Judit ezt
16514 12| És ha azután évek múlva a vadszederinda ki fog hajtani az égett
16515 2| mondtam neki: „Hallja maga vadtulok…”~– Ezt csak nem mondtad
16516 32| financierek nem lakják többé a Vág-Duna hosszát; átköltöztek élénkebb
16517 15| hogy nem mehetünk át a Vág-Dunán, mert a csónakokat, dereglyéket
16518 14| irányban vonult, mekkora volt e vágás?~– Hiszen én kötöztem be.~–
16519 19| helyéből a dercés ládába vágatott, onnan ládástul együtt a
16520 30| akkor koccints velem, s vágd fejéhez a poharat annak,
16521 13| mások hajukat, szakállukat vagdalják le, anélkül, hogy eltorzított
16522 13| Judit.~Béla a lovak közé vagdalt.~Bárzsing még a gyékényernyő
16523 9| nem járnak, hogy azokban vághatná valaki a szemébe; törvényszék
16524 9| osztogatnak, lenézeget a Vághoz, s ott halat rekvirál, azt
16525 23| mintha valami éles vas vágna be kemény tőkébe; azután
16526 33| Fertőy úron kellett eret vágnom. Már magához tért, de még
16527 15| zsibbasztó helyzet, az életbe vágó pillanat közelgése, annyi
16528 16| haragjában történt átkelés a Vágon amikor egészen összeázott,
16529 2| nem mondtad neki?~– De mit vágsz a szavamba? Persze, hogy
16530 20| dohányföldemnek a minéműségét megtudni vágtattam én ide utánad lóhalálában,
16531 29| elábrándozó tekintettel.~– Babonás vagy-e?~– Nem. De az írás mégis
16532 19| tartórul a faggyúpettyeket. Vágyait ez még jobban megerősíté.
16533 17| nem érez, a teher a földre vágyik, a por rokonai közé siet…
16534 9| viselnek, kik grófi címekre vágynak, a radikális és republikánus
16535 33| tulajdon nejének, gyermekének vagyona, jövője áll kockán, annak
16536 8| végrendeletében, ahol ő minden vagyonából kizárja, a házat oly feltétellel
16537 7| ha nejévé lenne annak, vagyonaikból kirekesztették. Kegyed igen
16538 34| a beszédéből, hogy saját vagyonára holmi törvényes nazarénusok
16539 3| nőt, akit szeretett, egész vagyonával szegényebbé s szülői haragjával
16540 Ut| legelőkelőbb magyar főuraknak; vagyonban gazdag, műveltségben alapos,
16541 29| Azzal vádol e levél, hogy vagyonodat kockáztatom. Súlyos vád.
16542 1| Anyám él, tehát saját vagyonom nincs, de terheim sincsenek;
16543 7| törvényes hitvese vagyok. Vagyonommal tehet ön, amit akar, de
16544 33| gondolnak sem visszanyert vagyonukra, sem jóllakott bosszújokra,
16545 22| égette magát annak, aki úgy vágyott azt meglátni.~Judit félre
16546 22| érkezik, annyi féltékeny vágytársnő is támad, s a legármányosabb
16547 21| az ifjú tekintetét, akkor vágyva leste a szót Szerafin ajkairól,
16548 12| lesz annyi időd, hogy sírt vájhass, temess el… Ujjamon van
16549 21| munkát végezni most! A földet vájni e kéznek, mely az eget lehozni
16550 15| padlásán, egy olyan egy fából vájt alkotmány, amit felvitetett
16551 Ut| regényírónak keservesebb vajúdása nem volt a munkájával, mint
16552 10| kérdezőnek.~– Az ám. Ki van vájva belől.~– S mi célra van
16553 29| fordítja.~– Nincs benne semmi vakarás! – sietett féltréfásan rendre
16554 8| harcolni, de nem a hazáért vakarózni. Azt követelheti tőlünk
16555 22| a dandy, a hős lovakat vakart.~S ha egy álmezben felismerték,
16556 18| kezdeni rá a nászzenét. Olyan vakmerők is voltak, kik otthon bizalmas
16557 16| a téli éhség teszi őket vakmerőkké.~Hanem azért mégis borzalom
16558 13| merénylet, ravaszság, futás, vakmerőség között; lelkem ösztöne vezetett,
16559 5| lovastul a porba gázolt a vakon rohanó néptömeg. Csákója
16560 10| képében, mint a föld alatt vakond alakjában.~Egy ilyen keserű
16561 17| túrnak a föld alatti sírvájó vakondok koporsója körül, s ha napok
16562 11| aztán „vagy hatot, vagy vakot!” Még ceremónia is kell?
16563 1| a nevét arisztokrát „gh”-val írni, míg ön ősi „y”-át
16564 8| igen nagyhitű katolikus vala, s annálfogva azt felelé,
16565 9| hogy házas emberek, kik valahonnan a vidékről, bizonyos okoknál
16566 8| a falhoz húzódva, hogy valakibe bele ne botoljék, egy csörtető
16567 9| senki az ellenkezőt hinni valakiről –, tehát kénytelen vagyok
16568 32| magamban; ez a nő úgyis büszke valakitől tanácsot elfogadni, hadd
16569 6| két versenyző párt közül valamelyikhez szegődik vagy mind a kettőhöz;
16570 31| s megverné az isten, ha valamelyikünk iránti kötelességét elfelejtené.~
16571 33| ülnökeinél kézről kézre jár; mind valamennyi az ablak felé fordítja azt
16572 30| Az ő jelleme legerősebb valamennyié között.~Fertőy gondolt ki
16573 16| szétnézegetett az ülésből, mint aki valamiben gyanús.~– Csak siessünk,
16574 12| mondok. De neked még maradt valamid. Neked van nőd.~Róbert nagyot
16575 9| melyet Szerafin arca elárult, valamint a levert kedély nyoma az
16576 El| Előszó~Hiába mondják nekünk, válasszátok külön a magányéletet a közélettől;
16577 1| engedményt tevé neki, hogy válasszon hát ő valamit Pusztafi versei
16578 9| öcsém inkább vállalkozott a válaszadásra; hiszen neki a kegyes szándékú
16579 6| nagynéne sietett mindjárt a válaszadással ily kényes kérdésben megelőzni
16580 24| figyelemmel, hogy a három válaszadó levél borítékjain a pecséteket
16581 7| önhöz az életben, melyre válaszát nem várom, s nem fogadom
16582 31| ez volt:~„Váló.”~– Ezek a válaszok egyre érthetetlenebbek kezdenek
16583 22| hallgatni és tartani kitérő válaszokkal.~Ahány udvarló érkezik,
16584 31| table moving által adott válaszokról, s egy neme a rajongásnak
16585 7| számítandó négy nap alatt válaszoljon e kérdésemre: »Neje-e kegyed
16586 14| emlékére fogadom – sietett válaszolni Melchior, forrón szorítva
16587 3| kegyedet, akkor mégis kell rá válaszolnia.~– Akkor tudok egy szép
16588 7| Fertőynek.~„Uram!~Levelére válaszolok. Én Lávay Bélának törvényes
16589 31| nagy érdekeltséggel a kért válaszra, amelyet tán szívük sugallt,
16590 17| Éppen a halott feje fölött választá fekhelyét.~És a halott mindezt
16591 8| Nappal dajkák és pesztonkák választák azt bakancsos idillek ábrándozó
16592 3| kinyilatkoztatott akaratom ellenére választana férjet, és ahhoz nőül menne,
16593 34| Azt egyiket sem szükség választanod.~– Hát mit?~– Kinevettél,
16594 2| mint gondoljuk. Ahogy a választások készülnek az új országgyűlésre,
16595 21| azt mondhatnám, most már választhatsz ismét; de nem igaz; Judit
16596 29| elfelejteni, ha semmi más választó örvény nem volna kettőjök
16597 1| Hát csak kettő van a választói urnában?~– Értettük Lávayt
16598 7| Kegyed azt mondá: »Nem választom sem az egyiket, sem a másikat;
16599 28| aritmetika megmagyarázza, miért választottam az egyezséget. Kétharmad
16600 19| kérdezősködött, mert félt, hogy válaszul azt is nyerheti: „A gyűrű
16601 34| befoldom, legyen jó;~Sebes a vállad; bekötöm, gyógyuljon:~Éhes
16602 5| dermedt erőszakkal fonta vállai körül, átkulcsolta karjait,
16603 1| frizurjával sem ért fel válláig. – Akkor te nem ismersz
16604 30| csudáljuk – szép, gömbölyű vállaikat, s magasztaljuk, hogy milyen
16605 23| véresőt, amint nyakamat és vállaimat elborította.~Azután lassan
16606 7| sorsának a súlya nehezedik női vállaira, és talán mondta magában: „
16607 14| fej, a térdek, könyökök, vállak tisztán kivehetők voltak.~–
16608 15| szabad hajlékonynak lenni; a vállaknak pedig szét kell feszülni,
16609 1| fordíttassék.~A hasonló nehézségű vállalat akadályai szerencsésen leküzdettek.
16610 29| Béla a csodával határos vállalatra adta fejét, midőn e nagy
16611 2| Könyvárus az ilyesmire nem vállalkozik, hacsak azt is le nem kötöm,
16612 6| Valamelyik fényes fejedelemnek vállalkozni kellett, hogy azt impromptu
16613 15| jöjjön, nem hiszem, hogy vállalkozzék legény. Hanem ezt nem közölhetjük
16614 19| Feladom uram, amit én magamra vállalok.~– De arra kérlek, édes
16615 23| utánam nyúlt, s elérte vele a vállamat, de meg nem tudott szúrni.
16616 11| ez –, ne nyúljon ahhoz a vállamhoz, mert fáj. A kezemhez se,
16617 30| másképpen nem lehet, hát majd a vállamon viszem le.~– Köszönöm, herceg –
16618 34| derült homlokkal meg meri vallani, hogy „nem megyek, mert
16619 31| belőle, mely politikai és vallásos eszméket olvasztott össze.~
16620 20| gyanúsítják, hogy mentegetik, hogy vallatják, hogy konvinkálják, hogy
16621 1| dolmánynak ezüst vitézlánc egyik vállátul a másikig, nagy római fejes
|