120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
16622 21| igen-igen szép asszony nevére? Valld ki. Segítsek az emlékezeteden?~
16623 17| halcsont közé a viselt öltöny vállfűzőjébe. Ki jönne ott valaha rá?
16624 20| foglalkozunk. De ugyan hogy is vallhatta be uraságod az itteni földeit
16625 2| csak Pusztafi úr, nekem nem vallja meg, mivel szokott Béla
16626 9| leütni a főkérdést, s nagy vállmozgatással eléállt, hogy no azt nem
16627 21| hallgassa meg, amit gyónok, s vallomás után ítéljen. Nekem semmi
16628 34| átírt, észrevételeivel, vallomásaival kísért; mik ellen védte
16629 15| felmentek a padlásra, lehozták vállon a könnyű ladikot, azt fenékkel
16630 20| vallván a birtokát, s ehhez vallották azután a többi tulajdonosok
16631 18| meg amolyan nagy emberek vállpereccsontjából készült fogantyúkkal, sőt
16632 11| valamely megölt hadvezér vállperecéből készült, s a jó, szelíd
16633 8| alakult. Békés polgárok vállukra vették a puskát és satöbbi.~
16634 20| intézni; harmadik osztályban vallván a birtokát, s ehhez vallották
16635 3| örült olyan nagyon – szólt vállvonítva a büszke honfi, s nem is
16636 31| nélkül.~A leírt szó ez volt:~„Váló.”~– Ezek a válaszok egyre
16637 20| birtokát egy osztállyal a valódinál hátrább, abból az államnak
16638 30| nagyon jó volt arra, hogy a valódit eltakarja mindenki szeme
16639 35| kosztüm. Azért ne sokat válogass bennem, hanem jelents be.~–
16640 19| csak a kérdés, hogy mit válogassanak ki. A megkezdett muskotályhoz
16641 1| végigolvasnia, hogy belőle válogasson. Nők, kiknek sok saját eszméjük
16642 3| Ott pedig nagy mód volt a válogatásban: az asztalon hevert egy
16643 4| mindkét oldalán zárva a válogatatlan tömeg előtt; a kordont két-két
16644 9| veszedelemmel. Az ember csak abban válogathat, melyikbe menjen bele inkább;
16645 29| odúikba, otthon ülnek, nagyon válogatják a magukhoz hasonlókat, s
16646 32| nagybátyjától, ki különben nyers, válogatlan szavú volt, s most még eszébe
16647 2| mondtam. Hát szoktam én válogatni a titulusokban? Tán megtekintetesurazzak
16648 30| legyünk per tu. Van is mit válogatnunk a címekben mai világban.
16649 2| A jeles ifjú nagyon jól válogatta arcához a színeket, midőn
16650 23| veteményből; amint a gyökereket válogattam, egy kettős gyökér akadt
16651 19| rettentő gondolatot, mely egész valóját betölté; ha nem iszonyodott
16652 32| Igen. Béla Fertőy Szerafin válópere miatt utazik egész Erdélyig,
16653 30| Akkor elvállalja ön az én válóperemet?~– El. Biztosítom róla,
16654 33| kellett Bélának Szerafin válóperét úgy siettetni. Ma reggel
16655 33| osztani akarja balsorsát, és a válópört megsemmisíté. Szerencsétlenségében
16656 22| férjének anyját nem tudósítá a valóról.~Szerafin levele óta Judit
16657 18| sem kételkedhetett annak valóságában.~Erre aztán az egész család
16658 20| tévedésből írt bevallásába a valóságtól eltérő adatokat.~Megint
16659 9| Erdélyben van, ami annál valószínűbb, mert Pusztafi is ott van;
16660 10| fogja hozni; hanem az is a valószínűségek közé tartozik, hogy a megmentett
16661 10| helyet.~Hanem a vacsorálni valóval nagyon szűken voltak. Korábban
16662 18| lefolyással, aggodalmas válsággal; hanem – azután kigyógyul
16663 16| Újra erdők, hegyek, bércek váltakoztak. Semmi nyoma emberi közellétnek.~
16664 30| kastélyában; nem is igen szépen váltál meg, mert búcsú fejében
16665 29| még sok szót fogok vele váltani – szólt Béla felkelve helyéről.~
16666 29| azt, hogy Béla valaha szót válthasson azzal az emberrel. Mással
16667 30| nem fog ma egy okos szót válthatni. Összeakasztott Fertőyvel,
16668 24| megindulni, mint egy lejárt váltó, hogy az az egész lavina
16669 29| utriusque, amilyen csak valaha a váltó-első-bírósági-törvényszék kapuja alatt elfogdosta
16670 17| időre, melyben éj és nappal váltogatják egymást; van gondolatja
16671 32| jövék, hogy megtudjam, miért váltok.~– Ismeri ön Fertőyt?~–
16672 30| ügyvéd másképp, mintha vagy a váltók után szaladgál, vagy az
16673 2| forró nyáron olyan ruhát váltott, melyen szürke pontok is
16674 28| Odakinn komoly férfiak váltottak egymással nehéz szavakat,
16675 9| Férfiak divatjait. Óh, milyen változandó a nők ízlése, színben, ruhában,
16676 9| Melyik állandóbb, melyik változandóbb? A jelmez-e vagy a jellem?~…
16677 31| Mikor fog ilyen vagy amolyan változás történni? Mikor látjuk meg
16678 32| körülírásokat használjon. Ezzel nagy változásnak kellett történni.~– Kedves
16679 14| alatt annyi viszontagságos változáson vitt keresztül a sors, s
16680 19| nincsenek megelégedve a változással.~Pusztafi hagyta őket dühösködni.~
16681 18| haláláróli monda, százféle változataival, szerteszét révedezett,
16682 4| vőlegénynek. Ő egyedül maradt változatlan irántai érzelmeiben, politikai
16683 20| annálfogva ez szarkasztikus változatokban forgatta ellene a fegyvert.~–
16684 10| annál több izgalommal és változatossággal jár, amit nagyon bőkezűleg
16685 20| őrnagy életrendébe némi kis változatosságot hozott az új időszak. Olyan
16686 34| elalváskor alakjának proteuszi változékonyságával, s egészen betölté a két
16687 29| mert annak szükségképpen változnia kell; hogy az embernek új
16688 23| A nap mindennap más, változó; az álom mindennap ugyanaz.”~„
16689 4| programjában a múlt éjjel az a változtatás történt, hogy Hargitay nem
16690 32| változtatnak kalapot, miért ne változtathatnának nők főkötőt.~– Biztosítom
16691 32| magas állásért férfiak is változtatnak kalapot, miért ne változtathatnának
16692 3| szoktam meggyőződésemet változtatni. Amit kimondtam, azt kimondtam.
16693 2| ünnepélyes állást véve, változtatott hangon így kezde szónokolni: „
16694 19| raktárul használtatott; úr változtával valami iroda szorult bele,
16695 13| sors, hogy nem volna más váltság, mint vagy a fej, vagy a
16696 30| én kifizettem a markába a váltságot, ő azt beitta, s kitörte
16697 14| vannak, azoknak sorsa meg van váltva, azoknak élete biztos lesz,
16698 35| öcsém. Porrá vagyok én válva egészen. Ne haragudjál a
16699 30| vén brugóst nézzed! Tegnap vályogot vetett, még most is sáros
16700 14| hátunk mögött húgám? Az ott a vám. Azt kikerültük szépen.
16701 22| megszólítás nélkül beeresztettek a vámon.~Legelső hely, ahova sietett,
16702 10| egy-egy szürke köpönyeges vámőrt látott sétálni, azt is gondolhatta,
16703 20| hídnál kérdezősködni kezde a vámosoktól, nem láttak-e egy zöldre
16704 14| hivatalos nyelvét, embergyilkos „ván” „vén”-jeivel, számlálván,
16705 22| vidéken, akkor kezébe fogta a vándorbotot, és indult országot, világot
16706 2| kezét, a néptömeg a közeledő vándornak éljenez, minden tekintet
16707 6| lép gyűlölt deszkáira, s vándorol más által elhagyott helyekre;
16708 30| csigautat végig kellett vándorolnia, hogy a hátulsó ajtóig eljusson,
16709 1| diadalra jutottnak, midőn vándorszínészek pártolása, műkedvelői előadások,
16710 30| az mind versenytársam a „vanity fair”-en, és én imádom az
16711 23| kérdeznem: ,Hogy akarsz te az én vánkosaimon aludni, mikor te már meg
16712 17| bizonyosan oda tette fejét az ő vánkosára.~– Szegény. Így rendelte
16713 9| árokpartot keresni feje alá vánkosnak; míg a nőnemen levő százezrek
16714 23| Azután lehajtá fejét a vánkosra mellém.~Fehér zubbony volt
16715 19| meg őt Pusztafi, két kezét vánkosul rakva a tarkója alá. – Te
16716 16| gyermeke, másik kettő a padkán ványolgott, egy kis zsámolyon ült a
16717 9| helyen van, benn ül Eszék várában, semmi baja, el van látva;
16718 8| Óh, az a nagy városok, várak és kaszárnyák átka, az amerikai
16719 8| Aztán meg, hogy az ilyen várakat nem építik olyan komforttal,
16720 33| mondaná: „Tartson sokáig a várakozás.” De nem akarom tartóztatni.
16721 21| csárdánál egész napestig befogva várakozik önre. Az ajánlólevél itt
16722 15| java volt, amik még reá várakoznak.~Rövid idő múlva visszatért
16723 33| Jó félóráig kellett rá várakozni mindenkinek.~Blum úr nem
16724 5| utcákon minden ablak tele várakozó főkkel, akik sápadtan kérdik
16725 35| Időt engedett neki, hogy várakozzék, míg ő a frakkját felölti.~
16726 14| szerencsétlenség órája oly váratlanul; a nagy úr leánya a színpadon;
16727 2| nem bírta e tekintet fájó varázsát kiállani, s asztalt bontott;
16728 19| maraschino; műértőkre nézve varázserejű hangok. Valóban mesés kincs
16729 20| pedig, mikor hazafelé ment a várból, rendesen bekocogtatott
16730 4| újra támadt. Húsz év óta a várerődítés egész negyedét rontá le
16731 9| összefogják, s előre küldik a várfalnak, hogy őket lőjék, ha lőnek;
16732 4| hat dördülés egymás után a várfokon, és újra ágyú ágyú után;
16733 15| szőlők, kertek alatt; amit e vargabetűkkel vesztett, bőven igyekezve
16734 16| nem lehet. Az éjjelt nem várhatjuk itt be.~– Akkor nem tehetek
16735 21| szolgálhatok, s miután azt nem várhatni tőlem, hogy most rögtön
16736 2| vidéki ismerős érkezése várható.~A kiszállás helye különben
16737 1| azonban szabálytalanul elütő variációkban rongyosok, – s miután azt
16738 12| a vér tódul ki rajta.~– Várj, én majd kendőmmel bekötöm
16739 3| előszobában.~Mit csináljon ekkor? Várjon-e ott egy óra hosszat, s azalatt
16740 1| szépen szalmaszín kesztyűt, s várjuk meg azt az ismerős barátunkat,
16741 9| nem bírta érni.~Mikor a várkapuhoz ért, az őr útját állta.~–
16742 9| harkálymadár! Jól látta, hogy a várkapun bement. De utol nem bírta
16743 8| Bárzsing úr be a várba.~A várkapunál kék egyenruhás nemzetőr
16744 32| tartotta magát a főispánnál a vármegyében. E büszkeség sok pénzébe
16745 1| híres szavaló! A minap a vármegyegyűlésen ahogy szónokolt, bizonyomra,
16746 7| szolgálatot, amit az ember várna tőle; sem az a toll, mely
16747 3| csendesen, ágyban fekve várnia halálra; egy perc, egy fuvallat
16748 14| küldeni őtet akármikor, én rá várok.~– Köszönöm, jó Kapor bácsi,
16749 4| jönni kellett.~A Duna a váron felül két ágra szakad, s
16750 14| őhelyette kell magát beíratni a várőrség közé, az ő nevével kell
16751 8| Most a megyeháza ég; most a városháza gyúlt ki; most a szentegyházba
16752 5| Óh, Jézus Máriám!”~Ez a városházához siet, a tiszti sebésznek
16753 1| vivő utcáján ez ezüstös városkának, ilyen ünnepnap délelőttén
16754 8| ellenség? Óh, az a nagy városok, várak és kaszárnyák átka,
16755 11| nagy riadal végigmegy a városon. Kapu és ablak zárva marad.~
16756 11| mintha mind csak álom volna. Várostrom, hulló rakéták, ablakom
16757 1| készen. E napokban fogja városunkat meglátogatni Pusztafi; arról
16758 2| jegenyék szegélyeznek körül, a váróterem és környéke vidám zöld bignoniákkal
16759 20| másikhoz, porkolábtól a várparancsnokig; mindenkinél otthonos volt.
16760 15| gondolkodott, hogy vagy a várparancsnokság, vagy a megszálló sereg
16761 1| koldusok számára egyenruhát varratnának, az mind rájok nézve sokkal
16762 2| kívül a pantallonjára varratta hosszában csík helyett,
16763 33| hegyedül van, huraságodat várrrja héppenséggel.~Soha annyi
16764 22| kellett megmondani „Mennyit vártalak, mennyit szenvedtem érted,
16765 9| az őröktől, mert neki a vártát elhagyni nem szabad.~A várkormányzó
16766 19| tartalmú palack után.~Hogy ez a vártatás Hubertre nézve nagyon okosan
16767 11| zaj, zúgás lecsendesült, a vártér felől egy fiatal pár közeledett
16768 8| volt, azokat oltalmazta.~A vártetőről borzasztó volt a városra
16769 8| Bárzsing úr becsörtetett a várudvarra, Kapor András uram nagy
16770 19| felnyílt lábaik előtt egy vasajtó, mely tán hat négyszöglábnyi
16771 29| átlátta, hogy itt nincsen vásár.~– Ez önnek az ultimátuma?~–
16772 4| az utcákon az ünnepi zaj; vasárnapi öltözetű nép, ezüstgombos,
16773 1| boldogságban, mint a dicsőségben; vasárnaponként a vidékről bevetődő utas
16774 9| szoktak használni országos vásárok alkalmával, azt felállítja
16775 31| Ahhaha! Ön csirkéket vásárol? Ön gazdasszonykodik! Az
16776 14| tarisznyájából a Pesten vásárolt sonkát és kenyeret, s elébb
16777 28| míg hallgatását meg nem vásároltam. Én látom, hogy ön rossz
16778 9| szomszédjaival társaságban egyet azon vásáros bódék közül, miket bécsi
16779 10| táblabírót, aki egy lepecsételt vasas ládával a szekerén jár mindenütt
16780 3| ezüstös fringia; annak a vasát is nehezen lehete már a
16781 Ut| esztendei tömlöc, nehéz vasban.”~– Mi a kakukk? – mondám
16782 30| kedvenc mulatóhelye egy vasból és üvegből alkotott kínai
16783 11| felszántva bombáktul, s bevetve vascserepekkel, a piacok bezöldülve a legszebb
16784 11| ablakkal. A ház ablakait kiülő vaskosarak védik, s redőnyei le vannak
16785 10| levéltárban hirtelen egy vasládába pakoltak; azt lepecsételvén
16786 10| szorították, hátrahagyta a vasládát, s ami benne volt, azt szélnek
16787 19| lapáttal, meg egy tűzhelyi vaslapockával elkezdék a földet félrehárítani
16788 18| Szerafin hirtelen odasuhant a vasrácsos ablakhoz.~A pénzjegyet összegöngyölítve
16789 Ut| volt „harminchárom fontos vasról, kezére lábára”. Pompásan
16790 14| egy karcolást ejtsek éles vassal, bárcsak olyan mélyen, mint
16791 20| Ahhogy ő akkarrt engem, engem vassra verretni, öregh emberrth!
16792 19| utána; a vékony lánc – egy vastagabb láncot húz fel maga után,
16793 5| minden harang, vékonyan, vastagon, szomorúan elkezd kongani: „
16794 18| következik, annak oldalai öles vastagságú falak, e falakon keskeny
16795 34| hogy Bárzsing barátja a vasúti szállítás alatt megszökött.~–
16796 8| nevezet alatt ismert a vasúttalan hajdankor.~A szekér hátuljában
16797 23| amik nem az övéi; meg holmi vasúttársaságokról, s több afféle, amiket nem
16798 34| pofával látok elém jönni; akik vasvilla szemekkel néznek rám, s
16799 16| előszedni a lőcs mellől a vasvilláját, s keze ügyébe rakni az
16800 15| magukról, hogy éppen csak a vászonköntös maradt rajtuk.~Azzal Tuba
16801 9| a farsangi divatot, hogy vászonszöveteket szedtek szét szálanként
16802 34| zsellérek hadd menjenek, ~A vázak vigyék zörgő csontjaik, ~
16803 18| jsz az, barátném, meg nem véd. Nem mondom, hogy valami
16804 Ut| tökéletes igaza van.~Ezt a védbeszédet (ékes német nyelven) elő
16805 1| tény marad, hogy midőn a védegylet esztendeje volt, Hargitayné
16806 1| odaterrorizálni, hogy a védegyleti vigalomban honi kelmékben
16807 9| Rágalom ellen most más védelem nincsen, hírlapok nem járnak,
16808 11| amiket ország és fejedelem védelmében kaptam, s amik kiújulnak,
16809 18| Miért?~– Annak a jele, hogy védelmezi magát ellene.~– Óh, ha!
16810 33| Önnek ma feleségét kell védelmeznie Fertőy ellen; kemény munkája
16811 28| ellenében nincs szüksége védelmezőre.~– Jöjjön, anyám – erőlteté
16812 33| nem. Én szidtam Bélát, te védelmezted.~– Hiszen csak nem engedheté,
16813 20| tettem senkivel. Mentettem, védelmeztem, magam is elősegítettem
16814 30| elégedve magával, mikor e védelmi hadjárat részleteit kifőzte.~
16815 29| aki legilletékesebb: önnek védencéhez.~– Nőmhöz? Ugyan tegye azt.~–
16816 30| Az a kérdés, hogy nem védencem ellen van-e. Kétnyelvű nem
16817 30| Óh, ne törődjék ön most védencével, ha a herceget érti alatta.
16818 30| hogy mindkét nő erényét védeni fogja; Szerafinét Béla ellen,
16819 12| Utálat!… Egy hullát, aki nem védheti magát, megtépni. Mélyen
16820 31| ellen ez a kis parányi kéz védhetné meg őt.~Az öreg Lávayné
16821 28| saját érdekében. Mindenki védi magát, ahogy tudja. Lássa,
16822 11| ablakait kiülő vaskosarak védik, s redőnyei le vannak zárva
16823 29| kiér, hogy gyermekeiket védjék vagy sújtsák. E láthatatlan
16824 30| meg. Én kértem önt, hogy védjen. Mint a gyermek a mesében,
16825 15| lássa, azután beleírta a védlevélbe: „egy sebhely a homlokon.”~
16826 15| s feküdjél le. Itt van a védleveled meg a pénzed.~– Micsoda
16827 14| még nem elég. Az illető védlevelekben személyleírást is adnak.
16828 15| bement a pavilonba, ahol a védleveleket oszták.~Ugyanazon szobák
16829 8| palotái tetején, s azokat védték az elözönlő zsarátnokhullás
16830 Ut| szerkesztőit is, akik minket, védtelen ellenfeleket, megtámadtak;
16831 24| legáltatott, óh, nem. De a holtak végakarata előttem szent. E tény végrehajtásával
16832 24| én nyugodtan, ha Hargitay végakaratát nem teljesíteném? Minő arccal
16833 3| megrakott pipatartó az íróasztal végében áll, antik ezüstkupakos
16834 24| fogaival egy csomót szivarja végéből, s azt köpködte mindenfelé. –
16835 16| útjukat, amikben a keskeny út végéhez érni látszott.~– Menjünk-e
16836 3| írótollakkal, miknek zászlós végei azon gyanú nyomait viselik,
16837 4| eljuthatnak a híd túlsó végéig, s ott hintaikba ülhetnek.~–
16838 16| neki, hogy elviszi a világ végére is. Sietni kelle nagyon,
16839 16| odább.~És az út mégsem akart véget érni. Újra erdők, hegyek,
16840 9| amiért idejöttem, be nem végezém. Én csendes, békés asszonyember
16841 30| parasztleányok táncolni fognak, s végezetül tűzijáték lesz, amiből fényes
16842 29| folytasd, amit mi be nem végezheténk, légy művész, légy költő,
16843 29| melyet elfoglalt.~– Itt nem végezhetik el önök, ami ügyük van? –
16844 30| Nekem gyorsan kell itt végeznem; otthon is kötelességeim
16845 1| lehet. Mikor ön beszédét végezte, egyik magas állású úr,
16846 35| hallgatózott, de olyan csendesen végeztek odabenn, hogy semmit sem
16847 12| És Róbert életereje már végfogyatékán volt; vízből kiemelt feje
16848 28| egy egész nap eseményeit végigálmodjuk.~Az öreg Lávayné pedig odacsúszott
16849 31| Judit, nagy fekete szemeivel végigbámulva a kis fürgenc asszonyt,
16850 10| egész életét nyomorékul kell végigbicegnie?~Mikor más gyermekek elmennek
16851 5| morajnál: az emberen úgy végigborzong valami. Azután egyszerre
16852 23| a férj pedig kényelmesen végigdűlt a karszékben, és olvasá
16853 12| hogy világítson.~Amíg az végigégett, kardjával körül levagdalta
16854 29| ezt a talányt.~Amint Béla végigfutotta a levelet, neje elsápadt
16855 35| lobogó lángja, amik közt végigfuvallja őt a sírbolti szellő?~Óh,
16856 6| mikor a két halottas szekér végiggördült a kövezeten, s azután a
16857 20| az: rázós parasztszekéren végighajtatni rajta, köszvénytől merev
16858 8| szörnyen figyelmezteti az utcát végighaladtára; egyébiránt két pisztoly
16859 28| lehet beszélni. Kegyed elébb végighallgatja az előadást, azután mond
16860 18| Fertőy és ifjú neje, ha végigkocsikáztak az utcán, minden ember ismerős
16861 6| a gyászkíséret párosával végiglépdelt az ablak alatt. Én még halva
16862 32| lakott vidám családjával. Aki végigment az utcán, minden ablakon
16863 15| porig.~A kopasz falakat végigmossa az eső; az udvart telenőtte
16864 1| egész hosszú verseskönyvet végigolvasnia, hogy belőle válogasson.
16865 3| akarják nőül adni.~Mikor pedig végigolvasta, akkor fogta a levelet s
16866 22| Egy-egy hintóra, mely az utcán végigrobog, úgy tud haragudni: mit
16867 18| őr nyomában, egypárszor végigsétáltak mögötte jobbra-balra néhány
16868 20| állapotban látták az utcán végigsietni a hadastyánt. Úgy tetszék,
16869 15| batyuját.~A sziget partján végigsiettek, s a fűzbokrok között rátaláltak
16870 6| hangzatos jambusok helyett, végigsikoltani: „Ne bántsátok, ne bántsátok
16871 28| tehát leült, tenyerével végigsimítá homlokát, mintha gondolatát
16872 34| volnék, akkor őrülten kellene végigszaladgálnom az utcákon, s akit elől-utól
16873 33| valami csillag.~– Tessék végigvárni. E szokásnak nagyon ésszerű
16874 6| örökkévalóság napja. A fenyegető végintézet a megye levéltárában van,
16875 33| Bélához.~– Ügyvéd úr, tessék a végiratot leírni a jegyzőkönyvbe,
16876 33| munkában.~– Ugye, elkéstél a végirattal Judit pörében.~– Juditéban?
16877 12| képzelődése vett uralmat, ami végjelenése az életnek, mindent oly
16878 Ut| sem jut érvényre, csak a végkatasztrófa; az is csak allegóriákban,
16879 29| önök részére döntetik el véglegesen, e birtoknak felét elhasíttatják,
16880 13| te mit fogsz tenni, ha a végpontra érsz! Megölöd magadat. Azért
16881 14| átkozott legyen, mely e tettet végrehajtaná.~– Kérem önt, vonja vissza
16882 24| végakarata előttem szent. E tény végrehajtásával mi egy megboldogultnak tartozunk,
16883 3| elkészíteni. Tudod jól, hogy e végrendeletben úgy meg lesz kötve a kezed,
16884 8| barátom, hogy az öregúr végrendeletében, ahol ő minden vagyonából
16885 3| térnek. En hiszem, hogy e végrendeletem súlya nem fogja leányomat
16886 3| dolog, mihez látni akar, végrendeletének dolga.~Hargitay arca első
16887 7| kegyeddel, hogy én mint gyám és végrendeleti végrehajtó, tudni fogom
16888 24| mint amilyenre az első végrendeletnél mondták a tanúk: „ejnye,
16889 3| van, minek ilyenkor még végrendeletre gondolni.~– Öcsémuram. Tudhatja
16890 29| akar velem.~– Ama bizonyos végrendeletről akarok önnel beszélni.~–
16891 6| saját magam. Szülőimnek egy végrendeletük maradt, melyet ők elijesztésemre
16892 24| csakugyan azt hiszi ön, hogy végrendeletünk elégett?~– Hamuvá lett biz
16893 33| 1856-ban, kilenc évvel a végrendelkező szülők holta után.~Fertőy
16894 29| hátravető kezdőbetű s a végsorok vastag alákanyarítása, mely
16895 Ut| szükséges a felvilágosító végszó.~Valószínűleg föltűnik az
16896 29| meglátogassa, s olyankor a végtelenig mulattatá őket statisztikai
16897 22| mint egy halott. Arcán az a végtelenség eszméjének kifejezése, mellyel
16898 23| fogoly jött elő a sötét végtelenségből.~A foglyok egyenként lépdeltek
16899 25| mulattat.~A jó öreg asszonyság végtére is azt kezdte hinni, hogy
16900 33| semmit. Ott nagyon rövid a végválasz, azt majd csak ott írom
16901 24| ellenségeskedésben élni. Én most önöket végveszélybe dönthetném, de nem teszem.
16902 12| ifjú vitéz rejtve volt.~– Végy egy nádszálat a szádba,
16903 11| valamely akcióban részt vegyek, ami ebben az epochában
16904 8| szolgálatot tenni; tehát csak vegyem fel a mangalétát, s éjszakára
16905 8| csizmadialegény és más egyéb vegyest.~A vezénylő férfi maga az
16906 34| hogy az újkori világszépítő vegyészek csalhatlan kozmetikumainak
16907 10| amikor szerét tehette, a vegytan befolyását a nemzetgazdászatra
16908 29| fogja fel ezt a kérdést. Vegyük a dolgot egészen prókátorosan.
16909 11| napbarnította arcok, a közéjük vegyült ismerők, a lábnyomaikat
16910 28| harapom, ahol érem; s nem végzem be másutt, mint ahol egyikünk
16911 17| háborodott lélek, mert a sors végzetében nem akar megnyugodni, a
16912 30| A futás által a veszély végzetessé válik; a légroham még szítja
16913 13| jöttél? Tudod, hogy itt a végzetnek a vége.~– Miért jöttem?
16914 15| akadályul. Ha pedig az utóbbiak végzik e feladatot, azok között
16915 30| kezdődik a dráma ábrándozással, végződik csalatkozással, s a szereplők
16916 21| szorítkozott, hogy a latin „us”-ba végződő főnevek mellékneveit szinte „
16917 15| de a más veszedelmét nem vehetem a lelkemre. De különben
16918 1| akkor valami hasznát is vehetjük. Írhat mindjárt valami köszöntő
16919 19| nyugodtan várják, hogy ki vehetne még rajtuk valamit.~A zörgés,
16920 12| Onnan csak levágott kezével vehetnék el erőszakkal. Egy fürtöt
16921 1| eredetű ifjút választott vejének.~– De hiszen Judit… (Tovább
16922 20| Zsitva-hídnál lekanyarodik az út Vék felé, egy pár ács dolgozott
16923 5| toronyban, minden harang, vékonyan, vastagon, szomorúan elkezd
16924 1| felváltotta a köznépies „i”-vel; hanem azért a híre meglesz,
16925 1| organizáció hozassék be; úgy vélekedvén Hargitayné asszonyság, hogy
16926 19| volna, hanem mert abban a véleményben volt, hogy milyen jó volna
16927 7| Emancipálni tudniillik a világ véleménye, a szokásos követelések
16928 32| szellem adni tudtára kegyednek véleményemet. De még egyszer mondom,
16929 1| önérdeke kívánja, jónak véli konzervatívnak lenni, azért
16930 7| Juditomnak.”~Nem tudta mire vélni ezt. Reszkető kézzel feltörte
16931 22| egy halottban sokan Bélára véltek ismerni; Judit azt saját
16932 10| által a contrapondiumot vélték képezni a tudós akadémiával
16933 19| töredék kövekkel, téglákkal.~Vencelt a pince falán lelték meg.
16934 35| az előszobába megkérdezni Venceltől, nem volt-e itt egy szürke,
16935 10| asztal többnyire fegyveres vendégekkel. Valahogy szorítottak neki
16936 9| rendesen Lávayné is meg szokta vendégelni fagunyhójában.~Messze földről
16937 2| természetesnek találtam, hogy vendégemet és barátomat el nem hagyhatom.~
16938 1| hirtelen jött és eltávozott vendégen.~– Hát ezt a csodabogarat
16939 35| is elrobogott az utolsó vendéggel, s alant becsukták a kaput,
16940 1| előresimított hajfürtei, miket vendéghaj gyanúja terhel, egészen
16941 22| érkeznek!~Ott maradt a szomszéd vendéglő falának támaszkodva, amíg
16942 6| rántást készít, mert a vendéglői háztartás sokba kerül, s
16943 10| volt ragadtatva a derék vendéglős becsületessége és lelkiismeretes
16944 2| részt a holnapi hivatalos vendégségben? – szólt Pusztafi elragadtatva. –
16945 25| pletykákkal is elhalmozta a vendégséget, amit minden időskorú asszonyságok,
16946 22| hamarább Pestről, jöjj e tájra vendégszerepekre. Egy vidéki városban nem
16947 31| asszonyságokat.~Judit a vendégszeretethez tartozó nyájassággal viszonzá
16948 2| Pusztafi úr, holnap délben a mi vendégünk fog lenni, ezt már megígérte
16949 33| megillető helyét. Fertőy vénebbnek látszott ma tíz évvel, mint
16950 33| ismerőseiket, hogy elkezdenek véneknek mutatkozni. Ráncok, amiket
16951 32| küszöbén tűt, cérnát.~Mikor a vénember végigmegy szokott sétája
16952 1| nyugalmazott őrnagy. Magas, szikár vénlegény; ki most is azon divatot
16953 2| fogva viszlek. Neked el kell venned azt a lányt, aztán azzal
16954 15| nekem ajánlaná is, mégsem venném ma éjjel az evezőt a kezembe.
16955 34| nincs, nincs. Alios vidi ego ventos! Tizenhét krajcárja jár
16956 30| állók, míg végre sikerült a veranda alatt nyakon önteni a rebellis
16957 22| lelkének egy-egy elhulló vércseppe volt.~Azt mondta mindenki,
16958 17| egy halott, kinek minden vércseppje jég, még hallja azt, amiről
16959 12| emberhez halálig.~– Ejh, verd ki fejedből ezt a gondot.~–
16960 8| már jönnek követelni a véréből egy kicsit. Nem éppen sokat,
16961 15| tűzhelyre, sarkantyúit nótára veregette össze.~András gazda nemsokára
16962 28| kevés van, aki titokért verekedjék, s zajt csináljon abból,
16963 9| egyetértenek, mert csak színből verekesznek, s csákóik mellett fehér
16964 2| mindjárt, mert úgy a hátához verem egybe ezt a rokkanyelet,
16965 12| körülöttünk; – ez mind az én vérem.~Azután megint sokáig hallgattak.~–
16966 28| A verembe esett vadász~A tisztes öreg
16967 23| sértett becsérzete a csábító vérére szomjazott volna, hanem
16968 7| kimondatott, akkor még a veres-fehér-zöld mellé a kék és aranyszín
16969 20| a tárgyról, s mindennap veresebbre sírt szemmel jelent meg
16970 29| jobban, mint amennyire már veresnek termett; mert biz ez nem
16971 23| alattam, s én éreztem a meleg véresőt, amint nyakamat és vállaimat
16972 8| utcán: „Még engem vasra veretni!”~Lávayné pedig befordult
16973 14| karcolása; hogy én ezt az arcot vérezni lássam kezem alatt? Nem!
16974 22| napokat is úgy sírja le, úgy vérezzék el könnyein keresztül; de
16975 12| két menekült ott látta őt vergődni egyölnyi távolban saját
16976 16| vízben fuldokló ebet, egy vergődő madarat, egy széltől kicsavart
16977 17| a könny és halántékain a veríték csorgott alá. Óh, ez rettenetes
16978 23| arcán iszonyat, megfélemlés verítékes vonaglása küzdött, ajkai
16979 17| Reszketett.~Pedig a hideg verítékgyöngy a márvány homlokon valóban
16980 17| látod?~– Mit?~– Mit? Azt a verítékgyöngyöt homlokán.~A kérdezett azt
16981 3| ajtókat, s neked ki kell őt verned a fejedből. Azt tudod, hogy
16982 6| onnan is a rendező fejéhez vernek, míg utoljára olyan kézbe
16983 4| tokja a fényes kengyelhez verődik. És ennyi deli lovag közepett,
16984 12| hidegek, amint arcomhoz verődnek!… Óh, be rút!…~A szenvedő
16985 18| Blumnéval a szép áprilisi verőfényen a rácsos lőrések előtt;
16986 23| gerendaalkotvány ott.~Az volt a vérpad.~A kijárás minden végén
16987 22| kit királynői haragjában vérpadra taszított, midőn egy külső
16988 1| magyaráznunk, hogy ez ettől jön: „Verpflegs-Kommissar”, ami „ellátási biztost”
16989 12| csoport éhes farkas meleg vérre éhezett, s a hideg lakomáról
16990 20| akkarrt engem, engem vassra verretni, öregh emberrth! Kóstolja
16991 20| cshinálokh! Kurrrtha vasssra verrretem! Kurrrtha vasssra! Ahhogy
16992 25| Claude-ok; nem hiszem, hogy Versailles-ben szebbek legyenek. Nicht
16993 25| is vannak, s különösen a versailles-i, az olyan, mint a cukor.
16994 1| válasszon hát ő valamit Pusztafi versei közül; amelyik neki fog
16995 2| magányosan a zsoltár ájtatos verseit, s míg fiacskája a fővárosban
16996 34| vagy írjak megbolondult verseket szerelmes történetekről,
16997 22| mely a megaláztatással verseng. Minden taps, melyet a férj
16998 7| hitték, hogy az veres. Valódi verseny volt, kinek van szebb, hullámzóbb
16999 22| hatalmasabb, akivel egyikük sem versenyezhet.~Az vagy mindenkinél szeretetreméltóbb,
17000 30| odalenn. Két cigánybanda fog versenyezni. Az egyiknek vezére a hírhedett
17001 30| hozzám közel esik, az mind versenytársam a „vanity fair”-en, és én
17002 6| használ; többet ér, ha két versenyző párt közül valamelyikhez
17003 1| nem kell az egész hosszú verseskönyvet végigolvasnia, hogy belőle
17004 1| mindjárt valami köszöntő verset, valami szép akrosztichont,
17005 29| haragszunk, aki egy rossz versírót leránt, hisz az is a mi
17006 8| füstfelhőkre, az izzó égre és a vérszínű folyamra, melynek tükre
17007 7| míg a gyászév letelt, de a vérszomjú idő nem vár. Tegnap volt
17008 9| homlokára tévedt, s egy ős vértanú magasztosságával arcán állt
17009 Ut| übrige ist für die schöne Verteidigung! – mondá nevetve az auditor
17010 22| gyalogösvényeken, miket kecskék vertek a hegyoldalakba.~Óvakodva
17011 23| megszakadt.~Róbert nem sírt, amíg verték, hallgatott.~És mikor azt
17012 8| csónakja látszott, mintha vértengerben úsznék.~E rém világította
17013 8| meg abban, hogy ha kell, vérüket is odaadják annak védelmére.~
17014 29| leránt, hisz az is a mi vérünkből való vér, annak a keserve
17015 8| világát; hanem egy felhő, egy vérveres felhő nem akart elmaradni
17016 12| bekötöm sebedet, hogy a vérvesztés miatt el ne alélj. A víz
17017 13| keresztülment, s az egyik ló tompora vérzett. Csak az erdőn túl maradtak
17018 30| készletet meggyújtja, csak vesse magát a földre. A hölgyek
17019 34| tegyem magamat bolondnak, s vessek kilenc bukfencet, hogy mikor
17020 3| s egy öldöklő pillantást vessen Bárzsingra. Ez ott lehetett,
17021 29| viszonyokra való hivatkozással. Vessünk fátyolt a múltakra.~– Mivel
17022 1| akarod ismerni magadat, vessz össze a szomszédaiddal,
17023 12| fűzfa körül. Egy piros szál vesszőt letört róla emlékül, s akkor
17024 16| ezt a két betűt a kéregbe vésve, egy J és egy B, ezt ő metszette
17025 17| Nézzed, nézzed; nem veszed-e észre, hogy arca pirul?~
17026 15| belemegyünk az előttünk álló veszedelembe, az isten megsegíthet és
17027 15| áldjak, ha egyszer isten a veszedelemből kisegít.~– Az én nevem Tuba
17028 9| sorsba jutott? Tele a világ veszedelemmel. Az ember csak abban válogathat,
17029 15| amiért az öreg halász a kész veszedelemnek nekimenni vonakodott, az
17030 1| el nekem. Már a szívére veszedelmet hozott általa, még a fejére
17031 15| ezután az élet; de a más veszedelmét nem vehetem a lelkemre.
17032 30| felcsapná előttem a kalapját, és veszekednék velem.~– No hisz akkor meg
17033 17| Csendesen. Az égre! Te veszélybe döntöd magadat. Ha itt találnak!
17034 15| Facsaró víz volt a nő is. A veszélyben sem veszté el magával hozott
17035 10| mesélt légyen is Bárzsing a veszélyek felől, amik útját állták,
17036 29| utánad, mikor bujdostál, veszélyeken, háborúk borzalmain keresztül
17037 16| hogy belevetette magát a veszélyekkel háborgós világba, hogy mindaz,
17038 12| vadászok gyönyörére, járatlanok veszélyére.~A kettős teher alatt még
17039 12| A kettős teher alatt még veszélyesebb volt ez út. Mindenütt süppedt,
17040 7| Kedvesét bosszúra ingerelné, veszélynek tenné ki, és ami legfőbb,
17041 14| hajótöréstől megkapott, egy veszendő jó barátnak általadjon?~–
17042 2| valakit, aki három napig veszettkutya harapta drámákat olvas fel
17043 35| az ilyen szép asszony nem veszhet el, mert mindjárt megtalálnák.~–
17044 31| Ezek az emberek el akarták veszíteni a fiamat. És miután az isten
17045 15| szeszélyét kitanulni?~A távolban vészkiáltások hangzanak; láncáról letépett
17046 12| az éj beáll, én vállamra veszlek, s keresztülbotorkálok veled
17047 14| akkor még kisebb bajokkal is vesződjék, s ha elgondolta, hogy van
17048 7| Mennyit kellett Bélának vesződnie, míg betanította rá. Hogy
17049 34| halott visszatérő arcával vesződtek többé, ez álmok ábrándjairól
17050 16| tarták, kik osztották a vészt, mit jelenléte házukra hozott.
17051 15| nő is. A veszélyben sem veszté el magával hozott kis batyuját.~
17052 5| szavát; az őrült ölelés őt is vesztébe ragadta.~De a költő nem
17053 31| anyagi érdekek által meg nem vesztegethetők, ellenben annál hajlandóbbak
17054 18| mennyire meg volt hatva a veszteség érzetétől, azt csak azon
17055 20| államnak millió és millió vesztesége fog lenni.~Bárzsing szólt:~–
17056 1| előharcosai, csatái, győzelmei és veszteségei, sőt még az akkori korlátolt
17057 13| semmit, sem veszélyt, sem veszteséget, sem saját bajomat, sem
17058 13| kérdené, hát ti hová akartok vesztetekre jutni.~A visszasietők között
17059 29| kik tettek mindent, és vesztettek mindent, s azután ismét
17060 8| azok, akik ebben legtöbbet veszthettek, akiknek ezt nézni legfájdalmasabb
17061 35| emberre ilyenkor, hogy „vesztit érzi”.~– Óh, az ilyen szép
17062 14| halálra ítélt királynét, a vesztőhelyre kísérték. Így letarolva!~
17063 34| világ; mindennap egy leckét veszünk; míg utoljára megtanuljuk,
17064 15| isten, sem ember ellen nem vét. De mégis csalás, de mégis
17065 23| aludni akarsz, miért nem veted le nyakkendődet?’~Erre ő
17066 6| idejében is irigyek voltak. Vetélytársairól ma is lehúzatja a bőrt Apolló.
17067 24| elzárkózik: azóta nem volt kedve vetélytársakat fürkészni.~Pedig az élet
17068 22| sohasem ismeri el senki vetélytársáról; tehát az utóbbi.~Volozov
17069 30| város azt is hitte, hogy vetélytársnők.~Most már emlékezett arra
17070 33| szorongatott, sőt annyira vetemedett, hogy Blum úrtól tubákot
17071 23| kellett főznöm a hazahozott veteményből; amint a gyökereket válogattam,
17072 23| mennem Róberttel a mezőre veteménygyökereket ásni.~Mikor tele lett a
17073 24| álhitelezők által csőd alá vétesse a vagyonát, mely konfiskáció
17074 19| tettleges vizsgálat alá véteték. Fejedelmi bor volt! Valami
17075 24| a megye levéltárába, nem vétetett-e ki általa onnét ismét ama
17076 3| is megtiszteltetésnek fog vétetni.~– Tisztelt nagysád; Pesten
17077 6| óhajtanám előbb tudni, számot vetett-e kegyed magával és tehetségeivel;
17078 24| nem volt-e pia fraus? S vetette-e a világ szemükre, ha ezt
17079 33| hamisítót, rögtön fogságra vetették.~Szerafin felsikoltott,
17080 33| én az „ön” perét a tűzbe vetettem.~S azzal a démoni bosszúállás
17081 33| gázoljon rajtam keresztül. Én vétettem ön ellen is; és ez a legnagyobb
17082 34| eltemetni. Mert hisz azt nem vethetem imádott fajomnak szemére,
17083 35| várhatom, s annyira mégsem vethetett meg, hogy még csak rajtam
17084 6| markában, s a kemence mögé veti. Ő így szokott örülni munkáiban.~
17085 13| porrá. Elismerem, hogy vétkezém ellened, midőn ily balsorshoz,
17086 6| felöltözni?~– Hiszen le sem vetkőztem tegnap óta.~– Legalább csizmát
17087 35| kargyertyatartókat, s ingujjra volt vetkőzve.~Ma nem vártak vendégeket.
17088 19| valaki tizenkét mázsa lőporba vetne kanócot.~Ami ezentúl történt,
17089 29| emlegessünk. De hát ugyan, ki vetné neki ezt szemére! Ha akkor
17090 12| egyszer a tűzre új nádkévét vetnek, akkor rövid időre elsötétül,
17091 30| társaság közepett. Néhány útba vetődő emberről megmondta neki,
17092 25| hívta volna, de minek is vetődött ő be tegnap a kertjébe.
17093 11| ostromszünetek alatt bámlalódni arra vetődtek, gyakran látták a hadastyánt,
17094 30| valószínűleg mindnyájuk levegőbe vettetésével fog végződni. Előre utasítok
17095 22| sokan már akkor botránkozva vevék észre, sem a temetésre el
17096 8| Babilon tetejére, legénység! – vezényle Kapor András uram, s néhány
17097 13| lépésnyire voltak, a félszemű vezénytiszt rekedt, durva hangon valamit
17098 7| a toll, mellyel a mérges vezércikkeket írják, sem az a toll, melynek
17099 Ut| közcsendháborításért”. Aki csak vezércikket írt, akár a kormánypolitika
17100 30| versenyezni. Az egyiknek vezére a hírhedett Pikó, a másiké
17101 32| a régi helyébe.~A megye vezérei, a táblabíró-világ, ott
17102 8| pálcapuskákkal, papírcsákós vezérekkel. Minden ember, apa, nagyapa,
17103 1| önnek, a megyei fiatalság vezérének renunciál, egyúttal gondja
17104 Ut| ellenzék megemberelte magát, vezérférfiai elhatározták, hogy egy sajtóorgánumot
17105 Ut| uralkodó politikai rendszer vezérférfiaival.) A memorandum egy számban
17106 2| szerint, a város delnői, az ő vezérlete alatt, ünnepi öltözetekben,
17107 29| dugni.~– Mindjárt megyek; vezesd ez urat dolgozószobámba.~
17108 34| minden. Szép az élet. Hát vezess az odúdba, hol van.~Béla
17109 22| levelem valakit nyomára vezessen. Szinte két hét múlt el
17110 9| tiszt gyanakodó tekintettel vezeté az ismeretlen alakot hosszú,
17111 4| lóháton, mely hadnagya vezetése alatt a közeli falvakból
17112 30| vagy az urodalmi ügyek vezetésének nyugalmas pozíciójába teszi
17113 13| rossz hírű erdők mélyébe vezetnek, ahol dacos népfaj lakik,
17114 15| meg ne állna előtte, bár vezetője úgy vonná el onnan.~Ez a
17115 13| tekintet jellemzé valamennyit.~Vezetőjük ősz, himlőhelyes arcú férfi
17116 22| emelték fel, s szobájáig vezették megtörten és onnan ismét
17117 30| s a kulcsárral szobájába vezetteté magát.~Jó, félreeső kis
17118 3| hanem egy hatalmas fúvással Vezúv-kitörést csinálva pipája maradéksziporkáiból,
17119 30| tűzokádók? Én már ilyen Vezuviust akárhány kovácsműhelyben
17120 13| azt nemrég üthették ki a viadalban.~A közlovasok között is
17121 1| agyoncsiklandott feleségének a viaszbáb-bódéban; egy nagy tálcát hoz ki
|