120-aloml | alomr-bamul | ban-bihar | bikfi-csapa | csapk-donto | dordu-elfog | elfoj-eltev | eltit-eszme | eszre-felol | felot-fogla | fogly-gyema | gyeng-harco | hargi-holgy | holle-irasa | iraso-kapca | kapcs-keson | kesor-kisze | kiszo-konze | kooro-legiz | legke-maguk | magun-megme | megmo-messz | meste-nemaj | nembe-oroks | oromc-palca | palet-puska | puszt-rokon | rokus-sug | sugal-szere | szerk-talpa | talpo-tetov | tetoz-udvar | ubrig-valla | valld-viasz | vicis-zuzva
Fejezet
17122 Ut| mintaképe volt egy magyar vicispánnak.~Én egy héttel elébb kezdtem
17123 30| lehet az; de a másik, a vidámabb társ, az legyen életkedvű.~
17124 30| barátságos, áldozatkész; vidámsága elragadó volt, és arcvonásai
17125 22| nagyon elterjedt a híre egy vidéken, akkor kezébe fogta a vándorbotot,
17126 23| titokban elfoglalja a szép vidéket, s a szenzálról utólagosan
17127 10| ürügyül, ha kérdezték, hogy vidékre volt beteghez híva, akinek
17128 34| ha nincs, nincs. Alios vidi ego ventos! Tizenhét krajcárja
17129 1| urak azt mondák: ez magasra viendi, ez nagy kapacitás; még
17130 15| beírva az évszám rovatba:~„Vierundzwanzig.”~Jól tudta azt Kolbay,
17131 15| német „Einundzwanzig”-ból „Vierundzwanzigot” varázsolni?~Amint e töprengéseiből
17132 30| sorsszeszély.~Szerafin majd vígabb lesz, ha élni kezd, a művésznő
17133 34| parancsolni: most örülj, most vigadj, most légy csendes, most
17134 34| mosolygó képpel jár vigalomból vigalomba – kéjt, mámort keresve,
17135 1| odaterrorizálni, hogy a védegyleti vigalomban honi kelmékben jelenjenek
17136 34| amely mosolygó képpel jár vigalomból vigalomba – kéjt, mámort
17137 14| fején, tarka pruszlik és kék viganó lesz rajta. Beszédéről is
17138 14| vannak ott jó barátjai – vigasztalá Juditot.~– Az neki keveset
17139 28| miért hagyta őt ily soká vigasztalanul, hirtelen megfordult, s
17140 18| már aztán tudta, hogy ez a vigasztalás arra való, hogy Szerafin
17141 22| és fogadta az együttérzők vigasztalását; sokáig keresteté férjét
17142 22| fele a szívé, a szeretőé, a vigasztalásé.~Ha a nap egyik felében
17143 22| ha híre futamodik, hogy vigasztalást keres, az hamar felkeresi
17144 34| mint aki erős italokkal vigasztalja magát. Azután minden ruha
17145 21| táplálója, államfoglyok vigasztalója lett, s amit azok odabenn
17146 10| idejében, az nagyon kevés vigasztalót tartalmazott Fertőy úrra
17147 2| mondta, hogy „csinos kis vígjáték”.~(Azt persze nem tudhatta
17148 2| használt; harmadik nap egy vígjátékot hozott hozzám, attól kilelt
17149 2| S mit mondott rájuk?~– A vígjátékra azt mondta, hogy „csinos
17150 34| találunk számára.~Öröm, vígság, könnyelmű élet! Ki mondaná,
17151 24| kárörvendő arccal Bárzsing, s vígságában leharapott nagy fogaival
17152 12| hirtelen.~– Nem lehet… Ne vígy engemet innen tovább… Hagyj
17153 12| kivenni, mi lehet az.~Fokozott vigyázattal lappangott közelebb; a fekete,
17154 13| bízhatott.~„Nem érhet semmi: én vigyázok rád, én öllek meg.”~A kozák
17155 12| Tüzet „orozni” éjszaka! Éber vigyázók szeme láttára! Pedig annak
17156 17| Most szólítsd nődet, vigyétek őt e hideg szobából, és
17157 30| alakja félrecsapott kalappal, vigyorgó orcával, melyet egyik oldalról
17158 9| utánamegyek.~Néhány perc múlva vigyorogva jött vissza a pincér Lávaynéhoz,
17159 19| tapasztalásból mondhatom. Hanem vigyünk fel magunkkal annyit, amennyi
17160 El| urát – a közélet kuszált viharaira utalnak vissza.~Tudakoljátok
17161 15| haláldajka ringatásából.~S a viharnak nincs rendes észjárása.~
17162 7| ilyenre is volt gondja, aki a viharos országdöntő idők közepett
17163 15| semmit – dörmögé a közeledő viharra tekintve András gazda. –
17164 8| melynek hullámja láng. A szél viharrá nőtt már, s forgó tölcsérré
17165 22| lélek aluszik, s áldotta a vihart, mely fergeteg szárnyával
17166 8| győzte őt szemével kísérni.~A víhatatlan vár őrsége akkoriban igen
17167 8| mutatott.~– Arra lévén.~– Nem vihetne el engemet a szekerével
17168 8| esztendő alatt hadnagyságra vihette volna, transzferáltathatta
17169 9| szándékkal, hogy ő párbajt víjon egy délceg fiatal férfival.~
17170 22| midőn az a kettős lámpa világába érve, mint egy tünemény
17171 5| az átkozott zöld elem híg világában; még a kezek nyúltak egymás
17172 2| Béla anyja azon jó régi világbeli asszonyok közé tartozott,
17173 33| bürókra van felosztva. Olyan világdivat állt be, amikor nincs többé
17174 10| Duna-parti helységeknek, melyek a világhírű erőddel átellenben feküsznek.
17175 29| Igaz. De nem volnál ehhez a világhoz való. Te éppen az volnál
17176 23| A termet szurokfáklyák világíták meg.~A veres fáklyafénynél
17177 33| minden szeplője arcán külön világítani látszott, mint valami csillag.~–
17178 30| színes sziporkáit, s a démoni világítás közepett ott állt Fertőy
17179 9| alakot hosszú, homályosan világított folyosókon, nagy, visszhangos,
17180 30| csak a teraszon levő lámpák világítottak.~– Ez volt a „Höllenfahrt
17181 12| meggyújtotta felül, hogy világítson.~Amíg az végigégett, kardjával
17182 8| feszes nyakörv, ugyanaz a világnézet egészíti ki most is.~Oly
17183 7| követelések és egyéb ódon világnézetek alól, miknek más viszonyok
17184 16| füstöltek, s az ablakokban világolt az esti tűz, mint fénybogárkák
17185 5| fölötti zöld tömeg mindig világosabb kezdett lenni, s már látni
17186 29| Hiszed-e, hogy még emlékszem a világosi rossz napra?~– Én én emlékezem
17187 21| önmérséklettel, hogy nem világosította fel, miszerint a fák és
17188 8| vesz körül, minden utcán világoskék dolmányos, csákós csapatrendekkel
17189 1| gombjai csiga alakúak, a világoskékeké laposak áttört munkával,
17190 30| tetejét, s úgy csüggtek le világoszöld indáikkal. E kéjlak hátulsó
17191 24| szemükre, ha ezt tették?~– A világról ne beszéljünk, kedves barátom,
17192 34| nem azért, hogy az újkori világszépítő vegyészek csalhatlan kozmetikumainak
17193 22| bukott angyalok valaha az ég villámaira felelgettek vissza; s amitől
17194 22| véres vonással rajzolja, villámtűzzel és pokolfeketével riasztón
17195 30| hercegtől.~Szerafin, mint a villámvakított, takarta el egyszerre két
17196 15| figyelmeztetve volt, s csak egy újabb villanásra vár, hogy a menekülőkre
17197 30| az egész társaságra egy villanyfolyam árad el róla. Ezt a fickót
17198 22| Judit összerezzent, mintha villanyütés érte volna.~„De nemcsak
17199 2| beneventálhatni a nádor előtt, míg a villásreggelit ebéddé érleli, azonkívül
17200 16| látni zöld tüzű szemeik villogását; az ember tudja, hogy azok,
17201 30| egészségéért; a bor úgy villogott poharában, mintha az is
17202 3| másolatát tekintetes Bárzsing Vilmos hites ügyvéd úrra bízván
17203 25| mint a tök, tolvaj el nem vinné, ha ráakadna, olyan igénytelen
17204 16| mintha csak egy kisgyereket vinnék a karomon.~Judit elkezde
17205 14| No már az más. Hogyne vinném; igen szívesen elviszem.~–
17206 34| mindössze ennyiből áll: „Violám; én már meghaltam, elfelejthetsz.”
17207 15| n-ből r-et… akkor lesz „Vir”… Azt fogják hinni, hogy
17208 21| hogy dolgozik a kertész a virágágyak között; ültetgeti a rabatokat,
17209 7| helyesen cselekedtél.”~És amint virágállványát a repkény körülfutotta,
17210 7| színpadi fénykör? – Minden virágbimbónak szabad megnyílni a napsugárra;
17211 21| ugyebár, herceg? Egy-egy virágbokrétát rendeltem meg hármunk számára.~–
17212 21| kellemes emócióba.~A sűrű virágcsoportozattól, meg az ablakokra sütő nap
17213 11| körül, fehér és rózsaszín virágerdő takarja el a kormos üszköket,
17214 30| fonódtak össze a pompás virágfa gallyaival, mintegy élő
17215 4| s gyönyörűen feldíszítve virágfüzérekkel, zászlókkal és szalagokkal
17216 2| süppedező, az árkok még tele virággal.~Jelenleg éppen szokatlan
17217 21| examinálni, mert én is nagy virágismerő vagyok.~Szerafin rosszat
17218 21| hogy Fertőy semmilyen sem virágismerőnek. Ez bele akar kötni az ifjú
17219 3| ajkpittyesztéssel széttépte, és a virágkosárba hajította azt.~– Mondja
17220 21| s ojtogatja az egzotikus virágokat nagy gonddal és figyelemmel.~
17221 15| Ezüstszínű volt az kék virágokkal. A falak itt-amott még tartogatják
17222 21| nélkül egy vele csendesen virágokról beszélgető urat; valaki
17223 11| annak romjait, tavasz van, virágzanak a fák!~Minden ház kertekkel,
17224 11| mint üdvrivallás, mint virágzápor, mint könny, mint csók;
17225 Ut| kiadásra, s attól fogva a Hon virágzásnak indult.~Ezt az adatot kötelességemnek
17226 21| felügyeletem alatt, és már virágzik.~– Hát ennek mi a neve? –
17227 30| Vajon megnőtt-e, vajon virágzik-e gazdagon az a tulipánfa,
17228 21| kérdezé hirtelen Bélától, egy virágzó tőre mutatva.~– Ez, kérem
17229 30| megnőtt, lombos lett és virágzott; a rotonda körül ültetett
17230 13| Kedves Juditom.~Több nap nem virrad reám; tudod, hogy nincs
17231 23| hamarább, mint mikor már virradni kezd; akkor sem záratja
17232 17| volna a szobába.~Erre a virrasztó férfi felriadó kiáltása
17233 17| lesz, én a halott mellett virrasztok.~– Hideg mulatság. Én inkább
17234 17| mikor azt lehúzták. Hallja a virrasztók énekét, hallja a gyászharangszót,
17235 29| elbocsátanád-e kezét. A nő éjeket virrasztott, midőn rejtve voltál, midőn
17236 14| ellenvetést sem. Nem azért virrasztottam át annyi álmatlan éjszakát
17237 11| A gyermekek felmásztak a viruló fákra s a kormos házfalakra,
17238 11| bár csak egy násznagyság viselése és nem több, egy újkori
17239 15| részlet marad tartásban, viseletben, ami az álcán keresztül
17240 2| megnéztük az olyan embert, ki viseletében tizennégy évvel megelőzte
17241 9| álarcnak viseli, s tavalyi viseletéért az utcán járót kinevetik.
17242 2| kezei fonták. Mennyi áldást viselhetett az magán. Hisz amilyen hosszan
17243 21| azt tudom, de hogy nem viseli-e valamely magas úrhölgy nevét?~–
17244 3| végei azon gyanú nyomait viselik, mintha azokkal rosszul
17245 11| azonban a hadastyán úgy viselkedett iránta, mint akit először
17246 9| csákóik mellett fehér tollat viselnek, kik grófi címekre vágynak,
17247 32| rangviselő férj, hercegi koronát viselő imádó után, a világ asszonyának
17248 19| azt is nyerheti: „A gyűrű viselője első, korán elfeledett férjed,
17249 14| hajazatot tövig simára lenyírva viselték. Judit feje éppen olyan
17250 14| sonkát és kenyeret, s elébb a viseltes felét leszelve magának mindkettőből,
17251 2| az esztendőben 1847-et, s viseltünk frakkot, pantallont és fényes
17252 19| aprózott futó léptek, a visítás, cincogás a szögletekben,
17253 23| én követtem őt a szalmás viskóba.~Nem volt mit ennünk, csak
17254 8| ököllel fenyegetve az öreget vissza-visszafordultában.~A hadastyán nagy dohogva
17255 8| nem látszott már; az utas vissza-visszanézett még, a lángoló tornyokat
17256 15| szónak teljes értelmébeni visszaadására.~„Debet – oportet – il faut –
17257 19| egyszerre nagy hirtelen visszabocsátott megint a helyére.~Az a palack,
17258 23| kellett Szerafin kezére visszacsatolni.~Félve közelített nejéhez.~
17259 23| acélláncot a hófehér kézcsuklóra visszacsatolta.~Amint a hideg lánc érte
17260 18| egy kitömött mókusra is visszaemlékezik az ember, amivel játszani
17261 8| uram a szakaszával ismét visszaérkezik valami rohamból, mert vele
17262 34| végig-végig borzadozott; visszaerőltette emlékezetét azokra a sötét,
17263 14| emberi lakástól, csendesen visszafordítá a fejét, megszólalván.~–
17264 1| feledte, s azzal homlokára üt, visszafordul, azt mondja, valamit otthon
17265 3| van a szobában; vagy pedig visszaforduljon és elmenjen?~Kivált mikor
17266 13| nagy pénzt ígérve nekik, ha visszafordulnak; utóbb aztán beérve azzal,
17267 13| ez úton a menekülést, s visszafordultak sietve, mikor meggyőződtek,
17268 29| érnek; ha észrevennék elébb, visszafutnának, megkerülnék, talán össze
17269 1| rettenetes népfenségről – a vér visszafutott ereimből, minden idegemet
17270 17| eljövendő.~Van eszmélete visszagondolni az időre, mely még napokra
17271 1| is hogy reszketek, mikor visszagondolok rá. Ah, ön irtózatos volt
17272 34| köveket hajigál rá, én azokat visszahajigálom.~Bélára nagyon tréfásan
17273 20| én megharagszom?~– Majd visszaharagszik – monda a jó öreg asszonyság,
17274 20| jó, hogy itt van.~Kolbay visszahökkent. Mit örül ez annak, hogy
17275 34| hajítsak, amennyit egy hangya visszahozhat. Én nekiajándékozom az egész
17276 20| szalad is. De – elcsípem, és visszahozom, azt már fogadom.~– S hát
17277 12| s szájába vette.~Azután visszaindult az elhagyott fűzfához.~A
17278 9| visszatértüket.~Nagyon is hamar visszajöttek, mintha űzve lettek volna.
17279 35| túlvilágon jártál; most te visszajöttél, most én megyek amoda át.”~
17280 22| az ajtót, mert mindjárt visszajövök.~Arra is kelle gondolni,
17281 19| gondolva, hogy jó lesz, ha majd visszajövünk értük.~– No, majd meglátom,
17282 30| ebből épkézláb a táncterembe visszajut, az nevezetes szerencsével
17283 3| letegye. Ezalatt Márton huszár visszakerült a küldetésből.~– Nos, megkaptad
17284 9| visszatérő sóhajban helyét visszaköveteli: „Csak a Bélám köztünk volna!”~„
17285 29| a borítékon az írásomat, visszaküldi; hanem – tessék arról meggyőződve
17286 33| Megengeded, hogy olvasatlan visszaküldjem?~– Nem fogja azt Szerafin
17287 34| akik harapnak, s akiket én visszamarhatok! Akiket minden újabb találkozáskor
17288 32| fogunk utazni, holnap én is visszamegyek.~– Ugyebár? Kegyed pedig
17289 21| kiegyenesedni, arcvonásai visszanyerik eredeti jellegüket, s az
17290 28| makulatúrává, iparkodott visszanyerni szokott önuralmát, s egész
17291 33| pedig nem gondolnak sem visszanyert vagyonukra, sem jóllakott
17292 6| rettentő nap után eszméletemet visszanyertem, azt kérdezém: „hol van
17293 6| iránt; melynek minden szava visszaragadja lelkét a mai izgatott nap
17294 9| szólt Lávayné, csendesen visszarakva zöld köpenye zsebébe a mordályokat. –
17295 13| akartok vesztetekre jutni.~A visszasietők között egy-egy ismerős arc
17296 1| csodabogarat mi lelte, hogy úgy visszaszaladt? – kérdi János, Blum Perflexné
17297 10| szorítani vele.~Amaz is visszaszorította szívélyesen.~– Tehát az
17298 21| akadályozni.~Szerafin most már visszatalált szokott gunyoros hangulatába.~–
17299 22| megbocsátott nekik, s ismét visszatámaszkodott a küszöbnek.~Megint jött
17300 14| kiálta aztán ijedten visszatántorogva. Egy nő állt előtte, lefátyolozott
17301 4| Márton a kezét; ketten tán visszatarthatjuk a népet csak annyi ideig,
17302 29| fognak előtte jelenni, és visszatartja lélegzetét, mozdulatlanul
17303 9| kitört azzal, amit eddig visszatartogatott.~– Ejh, uraim, ne hímez-hámozzanak
17304 4| területen, ellenvetett vállakkal visszatartóztatni, amely néhány percre sikerülhetett,
17305 22| töprengve vár küldötteinek visszatérésére, kik az elítélt szerető
17306 34| várt már? Hát azok, akiknek visszatérésétől rettegtek?~…Egyszer Szerafinnek
17307 30| erről az egész helyről.~– És visszatérjünk?~– Én tehetem, hogy sohase
17308 8| a többi jókedvű hazafiak visszatérőben körülfogták: Komám uram,
17309 12| kelle néki tenni.~A kozákok visszatértek a mocsárból, beljebb nem
17310 3| rendetlenségben. Az inas visszatértével pálcáját átadja neki, de
17311 9| márciusi napfényen várta visszatértüket.~Nagyon is hamar visszajöttek,
17312 33| keresztüllásson a papíron.~Azután visszateszi azt a törvényszék asztalára.~–
17313 33| eljött.~Bélának ma különösen visszatetszett, hogy Szerafin ily szép „
17314 23| azon valaki ül!”~Fertőy visszatette helyére a naplót, s bezárta
17315 6| megártson, ők nem engednék, visszatolnák.~Ez acélmetszetek itt körül
17316 34| saját kedélyében iparkodott visszatükröztetni, s olyankor még inkább ráismerni
17317 El| E korszakot igyekezett visszatüntetni regényem, melynek bizonyosan
17318 29| ügyük van? – kérdezé Judit, visszaültetve Melchiort a székre.~– Miért
17319 32| kegyed Róberthez nőül ment, visszautasítottam a násznagyságot; tudtam,
17320 1| szokott érte haragudni, ha visszavágták, még inkább szerette azt,
17321 12| segélyére rohant, s kiszabadítá, visszaverve a kozákokat; egy perc múlva
17322 18| szegény Róbert! Bizonyosan visszaveszik abba a charge-ba, amelyikben
17323 El| közélet viszályaira fognak visszavezetni.~Kérdezzétek meg nagy jellemek
17324 3| égre a sötét tenger tükre visszavillámlik.~
17325 29| meggátlá az apát, hogy átkát visszavonja. Azonban az apák láthatlan
17326 2| Holdvárynénak kellett őt visszavonni a társaság valódi centrumához.~–
17327 10| elszállíttatá Neszmélyre; onnan a visszavonulás alkalmával ő is odább vonult,
17328 31| csendes magányéletbe való visszavonulásról gondolkozni.~Az óriás gyermeknek
17329 33| azok megtudják, és hirtelen visszavonulnak. Mikor mi szidtuk Bélát,
17330 1| veszteséggel volt kénytelen visszavonulni, mely annyival leverőbb
17331 11| kísérőjével belépett rajta, ismét visszazuhant az; olyan volt már a járása,
17332 8| távozóig elviszi az égő város visszfényét.~Ettől a látványtól nem
17333 6| sötétségnek népe van, a csend visszhanggal van tele. Minden a fülébe
17334 9| világított folyosókon, nagy, visszhangos, kikövezett udvarokon keresztül,
17335 12| másik Pusztafi arca.~A harc viszálya összeterelte őket; mikor
17336 El| szakadások okait – közélet viszályaira fognak visszavezetni.~Kérdezzétek
17337 29| járt, miket állt ki? Minő viszályokon ment keresztül bujdosása
17338 25| megköszönöm, én pedig majd viszek egy kosár ringlótát.~Nem
17339 31| az ember fiát kárhozatra viszik.~– Anyám! Nem hiszi tán,
17340 21| szorítást érzett kezén. Nem viszonozta, nem örült neki, jól tudta
17341 4| mikkel az a nép üdvözletét viszonozza?~A nádori hintó körül tóduló
17342 16| tarták fenn, hogy annyi viszontagság össze ne törje.~Kapor András
17343 21| annyira megszaporodtak a haza viszontagságai, vagy annyira elfáradtak
17344 29| kifogyhatatlan volt a múlt évek viszontagságainak elbeszélésében, ő ugyan
17345 15| nagyjából, hol járt, micsoda viszontagságokon keresztül jutott hazáig,
17346 14| rövid két év alatt annyi viszontagságos változáson vitt keresztül
17347 16| pillanatokat, amik kedvese viszontlátása és eltávozása közt vannak.
17348 30| a távollétében, öröme a viszontlátásban, keserve az elmúlás fölött.~
17349 23| szenvedély, a meghasonlás, a viszontlátási szcénák, a bizarr fantáziák
17350 6| megőrizhetni.~– Isten önnel a viszontlátásig.~ ~Pusztafi kikísérte
17351 21| mértékben tette érdemessé viszontszerelmére, amilyen mértékben én azt
17352 1| vétett, én megmondom. Az ön viszonya Judittal gyógyíthatlanul
17353 30| megtisztel azzal, hogy pénzügyi viszonyainak mibenlétét velem bizalmasan
17354 1| munkakedv.~– Nem jöhettek régibb viszonyára?~– Az nem volt soha.~– Ez
17355 29| akarok alkalmatlankodni régi viszonyokra való hivatkozással. Vessünk
17356 1| hogy senki sincs otthon.~A vitát félbeszakítja Venci megjelenése (
17357 31| Blumné távol attól, hogy vitatni kezdte volna, miszerint
17358 8| és ragad.~Az öregúr nem vitáz senkivel, enged mindenkit
17359 19| annak az izenetnek postára vitele. A rossz hírnek szabad egy
17360 33| A reggelit is szobájába viteté, mert még nem volt mindennel
17361 30| mind a kettőt ismerem, a vitézi torna nem fog „ma” elvégződni.
17362 2| készül fenyőágból, dália vitézkötéssel; azt már senki sem kérdi,
17363 1| némelyik kék dolmánynak ezüst vitézlánc egyik vállátul a másikig,
17364 3| Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Füzitői Lávay Béla úrnak;
17365 2| kieszkortálta személyesen Bárzsing vitézt a kapuig, behítta a szobába
17366 12| gyalog, néhány szuronyos vitézzel; Pusztafi egy huszárszakasz
17367 2| fel; te, úgy látom, sokra vitted, engem obsitoltak mint közlegényt.~–
17368 31| akik rendes protokollumot vittek a table moving által adott
17369 1| kerültek szőnyegre.~Ezen vívmányokat ugyan mind a két fél ismét
17370 1| szerette azt, mint a jó vívómester, ha tanítványától egy egészségeset
17371 25| minden tavasszal kihajtó víz-sarj, mely őszre lesárgul. A
17372 15| sörényétől; a zöldessárga vízbarázdák között el-eltűnt a kis lélekvesztő,
17373 12| zúzta szét, s a hosszas vízbenlét alatt elvérzett e nehéz
17374 12| mellett, megfürödtek a mocsár vizében, s lompos bundáikról ráfecskendték
17375 30| liliomkenőcsre, hercegnők vizére; neki van egy tündére, aki
17376 23| körül forogva. Pokolbeli vízió!~Nekem az a gondolatom volt,
17377 35| dáridó hevélye szétszórta vízióit; mulatott, jó kedve lett,
17378 24| papír közepén kiformálva vízjeggyel, mint amilyenre az első
17379 33| feltűnőbb, hogy ami az okmány vízjegyén feltűnik, a gyár neve nem
17380 29| hanem a merített papír gyári vízjegyét.~– Nos, mit tegyünk tehát? –
17381 2| bajusz tarkított; szemei vízkékek és kiülők, ajkai szélesek
17382 21| gyönyörű öles átmérőjű márvány vízmedence kristályában a legbujább
17383 15| evezőlapátot, s megindult.~– Hát a vízmerő lapát?~– Azt majd viszem
17384 16| alig különböző azoktól a vízmosásoktól, amiket görgeteggel terítve
17385 14| affélék.~Judit egy üldözött vizsga tekintetével fürkészte körül
17386 19| szegetett, s tartalma tettleges vizsgálat alá véteték. Fejedelmi bor
17387 9| tárgyban.~– Óh, uram, nem vizsgálatért jöttem én és nem holnapi
17388 33| szobába elzárva, ideiglenesen vizsgálati fogságba kell helyezni.~
17389 9| van, én holnap mindjárt vizsgálatot fogok rendelni e tárgyban.~–
17390 10| bólintott karcsú nyakával, aztán vizsgálódva emelte fel fejét, perc múlva
17391 29| féltréfásan rendre igazítani a vizsgálót.~– Igaz, nincs – szólt Béla
17392 12| s azontúl lándzsáikkal vizsgálták elébb a víz fenekét, úgy
17393 23| Fertőy és a világi mendemonda vizslái sohasem hajtottak az igazi
17394 21| a nagy urak a kitanított vizsláikat is.~Az úri társaság belépett
17395 30| megváltozott. Csak a vén vizslakopó az előszobában nyihogott
17396 18| nem tudom, hogy jutott a Vlagyimir-rendhez?~– A herceg egészen itt
17397 16| utaztak, akkor egy sűrű erdős völgybe jutottak el. A völgy két
17398 16| üvöltésük, míg a hajha egy más völgyben el nem mélyed. Judit idegeire
17399 31| fogai? Vigyázzon rá, mert a vörhenyhimlő nagyon grasszál a városban.
17400 3| magán Hargitayn kívül, ki Vörösmartyt nagyon szerette, senki sem
17401 9| járókelő egyenruha között egy vörösprémes mentét. Ez a harkálymadár!
17402 30| oldalról kékre, másikról vörösre festett a bengáli fény,
17403 34| Gondold meg, hogy én a Vojvodinában születtem. Vagy szélesebb
17404 31| szép strucctollas kalapban, volantokkal rakott krinolinban járnak,
17405 32| környékben mi voltunk a haute volée. Gúnyoltak bennünket vele,
17406 25| nem a menyasszony, hanem a vőlegény. – Hogy Q. úr hogy esküdtette
17407 7| nem történhetett meg, hogy vőlegények az esküvő napja után elhagyták
17408 11| rangot.~– Van szerencsém vőlegényemet bemutatni Kolbay bácsinak –
17409 11| leány hevesen karjára öltve vőlegényét, elhagyta nagybátyja szobáját.~
17410 2| fog járni, kit szülői új vőlegényeül tűztek ki. Az utcákon ilyenkor
17411 4| pártfogója volt a kiadott vőlegénynek. Ő egyedül maradt változatlan
17412 1| tréfás mendemonda a kiadott vőlegényről, ki a zöld asztal mellett
17413 6| szeretője keblére omlik.~Tett volna-e nő másképpen?~Az ifjú arcán
17414 30| mint amit már tett? Nem volnék-e miatta rég a másé, akárkié,
17415 21| harminchárom éves volt.~Azért Volozovné tovább is nagy honleány
17416 30| vissza. Ma nem lehet önnek Volozovval beszélni, mulatni pedig
17417 21| életemnek rövidebb vagy hosszabb volta?~– Ön velem megvetően bánik.
17418 20| mégis el nem tudta gondolni, voltaképpen mi hozhatta Bárzsingot erre
17419 1| Ugyan kérem – szól előre voltigírozva egy fiatal főhadnagy –,
17420 25| az érkező elé: – Ah, Herr von Fertőy, ezer esztendeje,
17421 8| kínpadra vonták, sütögetik; vonaglani kezd, rugdalódzik, ledobja
17422 23| melynek utóhangjai feszült vonaglások voltak.~Én ezt hallgattam
17423 33| márványfehér kebellel, zokogástól vonagló vállakkal: „Taposson el
17424 32| sohasem viszi.~Szerafin ajkai vonaglottak e szavakra; nem felelt,
17425 15| veszedelemnek nekimenni vonakodott, az nem a napok java volt,
17426 14| akkor egy hosszú rózsaszínű vonal, egy begyógyult seb hegedése
17427 30| mélabús színezet minden vonása. Egy olyan életfilozófia,
17428 22| reá, tekintete ellágyult, vonásai a rideg bánatból méla keservbe
17429 22| látatlanul, és fürkészni vonásaiban a valót, akkor, amidőn alakoskodik.~
17430 30| napsugarában fejlődött, kinek vonására büszkeséget lehelt a természet,
17431 33| hálóba szorítva. És a sápadt vonásokon az az öntudatos mosoly,
17432 35| nyomor, a szenvedés sok vonást írtak arcára, ami azelőtt
17433 6| mely tele van fájdalmas vonatkozásokkal egy lázadó iránt; melynek
17434 3| tessék megérteni az e tárgyra vonatkozó pontot:~„…Ha pedig Judit
17435 Ut| amik a szabadságharcra vonatkoztak, amik hőseimnek a jellemét
17436 15| s semmiért kérdőre nem vonatnak.~– Óh, istenem! Nekem még
17437 12| azt menyegzőm napján… Ezt vond le ujjamról, és rejtsd el
17438 12| vad gyűlölői, s távolból vonítottak az érkező felé. Pusztafi
17439 14| végrehajtaná.~– Kérem önt, vonja vissza ez átkot, mert meglehet,
17440 4| nyájassága olyan önkénytelen vonják felé minden szem tekintetét.~
17441 17| midőn mondják: „Jegygyűrűjét vonjuk le ujjáról, hogy majd ha
17442 15| előtte, bár vezetője úgy vonná el onnan.~Ez a ház – szülőinek
17443 12| Pusztafinak úgy kellett magával vonszolni a rekettyésig. Éppen jókor
17444 5| tartóztatá vissza, magával vonszolva a félőrültet: „A dereglyékhez,
17445 23| összeköttetések előkelő köröket vontak össze körüle; s azok az
17446 8| hogy elfogták, kínpadra vonták, sütögetik; vonaglani kezd,
17447 13| trombitaszó nélkül, dobszótlanul vonultak az út túlsó oldalán, háromölnyi
17448 11| mosolyogva Szerafin, s közelebb vonva az ifjú tisztet a hadastyánhoz.~
17449 28| sem volt előttem titok, mi vonzza az asszonyt oly gyakran
17450 29| tizenegy órakor őnagyságához, a Vorstandhoz kell mennem. Tehát szabad,
17451 3| kőrajzú kép: Balogh János és Wesselényi Miklós karöltve; Mátyás
17452 1| már azalatt zongorához és whistasztalhoz kezde oszlani; látta, hogy
17453 33| az okát, miért volt Nro XIV-ben az a hely, ahol a Fertőy
17454 1| Szerafint.” Persze másnap Y. Z. Q. stb. jön a kándidáltak
17455 11| piacok bezöldülve a legszebb zabvetéssel.~Egyik főtéren állt egy
17456 Ut| amihez tartsuk magunkat: „Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék
17457 30| elmúlva a süvöltő tűzlövegek zajában.~– No ezt túléltük – szólt
17458 5| horogra; míg mások az ünnepély zaját növelni siettek, ő volt
17459 11| már régen.~Távol a főutcák zajától, a városnak azon szegletében,
17460 9| teremből hangos férfibeszéd zajlott át arra a pillanatra, míg
17461 23| szemem előtt állna, fülembe zajongna mind.~Amint én megjelentem,
17462 17| A csendőr fölébredt a zajra odafenn, neszt fogott, gyanúsnak
17463 30| levéltárba nyílt; a szokott házi zajtól elzárva.~Béla azt hivé,
17464 22| a kút kámváját hallotta zakatolni, hirtelen a nyitva maradt
17465 16| görgeteggel terítve az éjszaki záporok mosnak. Most ezek az utak
17466 15| az idő nagyon jó hozzá. A záportul nem lát senki, ha meglát
17467 23| virradni kezd; akkor sem záratja be ablaktábláit, csupán
17468 11| után nyikorgott a kulcs a zárban, nyikorgott az ajtó sarkaiban,
17469 28| elkövet, én azt fölkeresem, ha zárdába bújt is előlem; elrántom
17470 34| ágyban, hanem azért délig zárkózva maradt.~De nem azért, hogy
17471 15| míg ez az ő kezébe jut, zárkózzál el, ne mutasd magad, mert
17472 13| Azon nyugodt gondolattal zárom be soraimat, hogy te megbocsátasz
17473 14| kétszer is ráfordítva a zárra a kulcsot, s aztán a rémülés
17474 22| Az alcovent szőrfüggönyök zárták el egy tágasabb szobától,
17475 8| odabenn van a víg élet.~A zászlóaljparancsnok el nem tudta gondolni, hogyan
17476 1| kortesvezérei és nyers tömegei, zászlói, előharcosai, csatái, győzelmei
17477 4| becsületes céhek pompás zászlóikkal, miknek egyikét nyolc férfi
17478 4| leszakadt, s hölgyeivel, zászlóival, szentképével együtt a Duna
17479 11| felmentett város küszöbén állva, zászlóját meghajtva előtte, és mind
17480 11| szokott, mikor azokat a díszes zászlókat hordták a céhek, amiken
17481 30| volt a „Höllenfahrt des Zauberkönigs” – hangzott fel a rekedt
17482 4| hallatszik idáig; senki sem zavarja a beszélgetőket.~– Látod,
17483 24| titkomat el ne árulja. Mi ne zavarjuk meg az ő boldogságukat.
17484 29| teheti.~– Azaz, hogy – hebegé zavarodva – azt tehetné talán más;
17485 15| András gazda. – Ha egy kicsit zavaros lesz az éjszaka, annál biztosabban
17486 14| biztosítá őt keserves zavarral a kis sánta férfi.~– Ki
17487 6| egy elkésett dalhang sem zavart meg.~De e nyugodt éj Juditot
17488 3| bársonymentében, milyen hattyúprémes zekében, milyen kalpaggal fognak
17489 2| mennyire hasonlít Pusztafi arca Zelejiéhez? Ha az elébbinek le volna
17490 1| tréfás részvéttel fordulva Zelejihez.~– S nekünk nem szabad e
17491 2| delnőket, a kapunál elváltak Zelejitől, kinek a várba kellett mennie,
17492 1| aztán nevetett az öregúr zélusán, csak Lávay nem, amiért
17493 22| figyelmét ilyenkor.~És újra zendül a taps. Talán nem is Juditnak
17494 4| nemesi bandérium, melynek zenekara skarlát ruhás cigánytrombitások
17495 15| dalát tanítja a jegenyefák zenekarának, amíg András gazda odabenn
17496 4| csapatjai, elöl a tábori zenekarral, mely a Hunyady-indulót
17497 11| karja. Azután a harsogó zenekart, mely egy rég várt, rég
17498 29| hangok, amiket csak igen zeneszokott fül vesz észre, de Béla
17499 8| reggel kivonult szép polgári zeneszóval hadgyakorlatokra, majd a
17500 22| melegséget.~Nemsokára rákezdték a zenét. Az öreg dob keresztülhallatszik
17501 5| város utcáin, még diadalmas zenével nyomul előre. Egy lovas
17502 30| magasztaljuk, hogy milyen szépen zenéztek; el is vagyunk ragadtatva
17503 34| kedvesem, visszaadom!~– zeng táncterem; hallat a puszta
17504 5| elébbeni. Nem az a kitartó zengés, mely egyetlen „éljen” szónak
17505 17| mily édes volt e szavak zengése az elrejtőzött léleknek!
17506 5| maga előtt, még hallhatta a zengő éljenkiáltást, és egy perc
17507 Ut| Magyarországon a leggazdagabb paraszt Zicsi [sic] Nándor, ugyanazon
17508 24| ki általa onnét ismét ama zivataros időben, mert önnek alapos
17509 15| helyrevergődni, mert az idő zivatarrá készült válni; dél felől
17510 15| túlsó partra. Nem fél-e a zivatartól? – kérdé Judithoz fordulva.
17511 15| hullámok fehér sörényétől; a zöldessárga vízbarázdák között el-eltűnt
17512 5| víz átlátszó tömegén, oly zöldnek látszott körüle minden arc
17513 20| vámosoktól, nem láttak-e egy zöldre festett bricskát ezen hajtatni,
17514 15| volt, aminek mindenféle zöldségből fűszeres ágya volt vetve.~–
17515 9| azalatt, míg ő kinn járt a zöldséget tisztítani, ott benn ki
17516 34| szíve felett nefelejcs fűve zöldül ~Csak gyűrűs ujja maradt
17517 25| fűztek, s mely úgy nőtt, zöldült tovább évről évre, mint
17518 8| katonaregulához.~A sereg zöme és java a „Tolnai” utcai
17519 19| vehetne még rajtuk valamit.~A zörgés, motozás a papiroshalomban,
17520 11| kukucskálnia, s újra kezdenie a zörgetést, míg egy mogorva rekedt
17521 17| zárva talált ajtón kezdett zörgetni, akkor szökött ki Béla az
17522 11| udvarra; azután megfogta a zörgettyűt az ajtón, s nagyon erősen
17523 34| menjenek, ~A vázak vigyék zörgő csontjaik, ~Az áldott nap
17524 17| arcára hullottak, és a zokogást, mely nevét hangoztatá.~„
17525 33| a márványfehér kebellel, zokogástól vonagló vállakkal: „Taposson
17526 30| arcát a sápadt asszony, s zokogó szemrehányással monda neki:~–
17527 25| lábam törött volna, nem zokulnám annyira, mint ezt a pirulást. –
17528 9| mit hallani Szerafinnek zongorahangjegyekről, francia regényekről és
17529 1| társasághoz, mely már azalatt zongorához és whistasztalhoz kezde
17530 15| tartogatják a színt.~Ott állt zongorája, midőn Béla kedvenc dalát
17531 30| szép asszonyok is tudnak zongorázni, néha még szépen is. Meg
17532 35| rábámulni minden ember! Hát ez a zord alak kicsoda?~Vagy nem fogja
17533 23| ásni.~Mikor tele lett a zsák, Róbert feladta a vállamra,
17534 12| lehetett hallani. Az elesettek zsákmányán osztoztak. Látni lehetett
17535 12| őrtűz mellett az elesettek zsákmányörökségén kockázott egy csoport, a
17536 19| leírását rejtélynek, s a közös zsákmányt megfelezni vele jópajtásilag.~
17537 16| zsámolyon ült a házigazda, s a zsámolyba ékelt késlemezen tengerit
17538 7| amott az edények; ez a zsámolyka karszéked alatt, ez a szőnyeg
17539 16| padkán ványolgott, egy kis zsámolyon ült a házigazda, s a zsámolyba
17540 16| férjére, ki fölkelt azalatt a zsámolyról, s Judithoz lépett.~– Az
17541 22| haragosa-e? nincs-e ottan zsandár? A szélső házaknál szállt,
17542 20| Útlevéllel kell járni, azt zsandárnak mutogatni, policájra felküldeni,
17543 12| tartott.~A legközelebb eső zsarátnak pont felé közelítve úgy
17544 8| azokat védték az elözönlő zsarátnokhullás közepett, és nem hallották
17545 8| forgó tölcsérré kavarta a zsarátnokot; a füst, a láng közepéből
17546 34| szégyelld a dolgodat. Ez az egy zsarnokság, amit tiszteletben kell
17547 2| nyertek. – Én, ki mindennemű zsarnokságnak esküdt ellensége vagyok,
17548 31| tanulmányozni valakinek a zsebében, rögtön egész készséggel
17549 31| természetességgel mind a két zsebét; biz azokban nem volt egyéb
17550 9| tudok már célozni. Itt ez a zsebkendő: ennek az egyik végét fogom
17551 9| eltette keblébe a fehér zsebkendőbe takargatva.~– Mármost ki
17552 12| vért. Pusztafi bekötötte zsebkendőjével társa meglőtt lábát.~– Hasztalan
17553 35| azt viselte kapcának és zsebkendőnek, a legalacsonyabb szolgálatra;
17554 9| csendesen kivont egy fehér zsebkendőt köpenye alól, s annak egyik
17555 34| sírboltot tisztogatnak: ~Régi zsellérek hadd menjenek, ~A vázak
17556 9| Azonkívül meg két rendes zsellérje is van a vendégszerető szállásnak,
17557 30| kaszinóban.~Mindenki igen zseniálisnak találta a módszert, mellyel
17558 29| ember; korán-vén töpörödött zsenik, akik fiatalságuk ábrándjait
17559 30| van szakadva, de az őt nem zsenírozza; ő azért tudja, hogy nagyobb
17560 7| színvilág istennőit nem sokat zsenírozzák. Színésznőknél nem szokták
17561 17| léleknek! Judit valami jóltevő zsibbadást érze, mely a lélek öntudatát
17562 5| ragadta meg a lábát…~Judit zsibbadni érzé minden idegét. Nem
17563 15| erejére szüksége volt, hogy zsibbadó idegeinek parancsoljon,
17564 15| szédelegni érzé fejét: a zsibbasztó helyzet, az életbe vágó
17565 6| úgy tetszék neki, mintha e zsibongás, mely Jeruzsálemi Endre
17566 29| akik sohasem kerülnek a zsibvásárba, vagy ha nagy tisztelet
17567 29| hordja, mikor kopik, leveti, zsibvásárra jut; egy-két elkésett ember
17568 1| s ihol van ni; ma már a zsidóemancipációrul beszél!~Az öreg úr rokokó
17569 1| említett két ház azonban se zsidólakás, se kocsma, se mészárszék
17570 1| ezen a telken szabad lakni zsidónak, szabad kocsmát nyitni,
17571 1| még, mikor úgy félt a vén zsidótul a szomszédban, hogy vérét
17572 Ut| emlékirattal, de Kemény Zsigmondnak nem volt kedve a fejét az
17573 22| szélső házaknál szállt, a zsindelyes tetőket kerülte. Erdők mélyéből,
17574 10| kapott bankjegyet vékony zsineggel átszorítva, a galamb szárnya
17575 31| jegygyűrűjét azon vékony zsinórra fűzte, melyen a nyakában
17576 2| Mondtam már, hogy egyszer zsírban főtt spongyát adok nekik,
17577 22| valódi, igazi kocsisruhát, zsírszagút, fontos talpút és a – megfelelő
17578 20| Csak sebesen előre!~Ahol a Zsitva-hídnál lekanyarodik az út Vék felé,
17579 5| támad; hanem egy zűrzavaros zsivaj, mely nő, de nem közeledik,
17580 9| asszonyság odakünn folyton zsörtölődött; Holdváry mama benn a rekesztékben
17581 12| rejtőztek el a sötétzöld zsombikok s a halvány liliomok közé;
17582 22| maga is ott volt a nézőkkel zsúfolt teremben, s várta a függöny
17583 15| Köszönöm, tensasszonyom; nem zsugoriságból alkuszom. De nem lehet.
17584 19| robbanás, de nem messze egy zsuppasztagra hajította le; azonkívül,
17585 20| egyéb ülésre, mint egy kéve zsúpra, azt pedig ád a nagyasszony.~–
17586 16| karóra felkötött félmaroknyi zsúpszalmát.~Az ifjúasszony is láthatta
17587 19| a papírról leseprő toll zsúrlására is ellobban, s romboló ereje
17588 16| ékelt késlemezen tengerit zsúrolt. Ezeken kívül senki sem
17589 23| a vánkosra mellém.~Fehér zubbony volt rajta és a nyakán piros
17590 12| botlik lábam.~A vihar utolsót zúdul odafenn; árbocvitorla eltűnik,
17591 10| úgy tele volt már minden zug hírneves férfiakkal és hozzátartozóikkal.~–
17592 13| bevonja. Elvonulunk olyan zugába a hazának, ahová hír sem
17593 14| fürkészte körül a szoba zugait.~Egyszerre megpillantott
17594 4| emberi zaj, mint egy méhköpű zúgása, hallatszik idáig; senki
17595 22| menedékéből hallgatta a vihar zúgását, szíve dobogását. Vándorolt
17596 34| cilinderkalapos jelen vesz egyhangú zúgásával körül, mely máskor őrültté
17597 5| kezdé elhagyni. Valami siket zúgást érzett füleiben, mely agyát
17598 24| harapta ketté a szivarját, s zúgolódott, hogy patkányszőrt tesznek
17599 6| van tele. Minden a fülébe zúgott, minden a szeme előtt volt.
17600 17| sem amott…~…… Egy tompa zuhanás verte föl az éji csendet,
17601 23| fejem fölött, és egy csendes zuhanást, melynek utóhangjai feszült
17602 12| már.~Hirtelen egy loccsanó zuhanat, s egy halálordítás támadt.
17603 5| ölnyire hintaja kerekeitől zuhantak a hullámsírba; az ünnepelt
17604 15| azonban visszaérkezett.~Az eső zuhogott kegyetlenül; a mennydörgő
17605 1| ellenmondás vagy lelkesülés zűrhangja-e. S mikor az lecsendesült,
17606 8| pokoli látványhoz az iszonyat zűrzaja, melyet ezernyi ezer kétségbeesett
17607 5| ismétléséből támad; hanem egy zűrzavaros zsivaj, mely nő, de nem
17608 7| vessem!”~Judit lelke le volt zúzva e sorok alatt!~Mily alacsony
|