Fejezet
1 2| Tehát „viginti solidos” neki! – Ez is olyan „plusz”,
2 3| egoizmus tökéletes mintaképe. Neki minden ember ellensége,
3 3| tőle! De szívesen megadná neki a paraphernumot. (Azaz,
4 3| asszesszor úr elé, azt mondá neki:~– Domine spectabilis. No,
5 4| prefektus titokban visszaadta neki. – Ez úgy volt szokás, hogy
6 4| férjhez akarna menni, akik neki már declaratiót tettek.
7 5| A patvarista nem győzött neki kicsiholni.~Csak legalább
8 5| kiszalad a háza kapujába. Van neki veres frakkja, szarvasbőr
9 5| kifizette a postást, meghagyta neki, hogy egypárszor a nap folytán
10 5| summát dato holnapi napig neki recompensálom. Item insistál
11 5| ha fagy. Stante pede kell neki, ugye? Különben főbe lövi
12 5| őtet is tartanom. Hogy van neki egy öreg tantéja. Azt se
13 5| tartanom. Csak írj vissza neki szépen: „Centurio” = „kapitány”; „
14 6| pópa sekrestyése teszi meg neki ezt a barátságot.~Akkor
15 6| vakmerőségért.~Megfelel neki nótárius uram ex tripode.~
16 6| igen okos embernek kellett neki lenni.~A vörös zsidó is
17 6| mázsára téve számolták át neki; hanem azt a mindenféle „
18 7| minden ember azt mondta neki: „Szamár vagy!” – És minden
19 7| búfelejtőnket ne engedjük neki exportálni.~Annálfogva egész
20 7| Ábrahám egyet gondolt. Volt neki „egy” ismeretsége a magas
21 7| jöjjön üres kézzel, vitt neki körtét. – Abban az időben
22 7| munícióval ellátva indult neki Ábrahám bevenni a Burgot.
23 7| az egész dolog!” – monda neki. S azzal megfogta a kezét,
24 7| szobán keresztül, ahová neki minden kocogtatás nélkül
25 7| urambátyámat, mondja meg neki: semmi bajom. Kívánok neki
26 7| neki: semmi bajom. Kívánok neki is minden jókat, kendnek
27 8| zsidó. (Most már nem mondta neki, hogy „ifjú úr”.) – De mármost
28 8| ellopják, azt se szabad neki meglátni; mert ő zsidó.
29 9| szerencsés jó napot” kívánt neki. – Visszatekintett. – Hát
30 9| fel; de elvégre is örült neki, hogy láthatja; mert nagyon
31 9| rongyos paraplénál, hát neki hogyne volna szabad, akinek
32 9| lelkét, s egy garast se ád neki belőle vissza. Ettül kéz
33 9| valami ráfizetéssel úgy, hogy neki is maradjon, s a contractuscsinálásnál
34 9| mindennap „nyögvenyelőt”7 főzött neki ebédre. De a te praetextusod
35 9| cifra iskátulát csináltál neki! Minden accidentiádat cifra
36 9| lép be a szobába: ő siet neki kezet csókolni. Aztán nem
37 10| Nagybátyja aztán utasítást adott neki, hogy melyik vendégfogadóba
38 10| csatos cipő megmagyarázta neki, hogy hol a hiba. Visszafordult
39 10| s olyat prezentírozott neki a puskával, hogy zörgött
40 10| lépéssel egy félkört kellett neki csinálni maga körül a lábával
41 10| pukkedlivel, kezet csókolt neki.~Ráby csaknem megharagudott
42 10| elbolondítottak), az kell neki, hogy egyszer eltaszítsák,
43 11| a patvarista azt mondá neki, hogy a principális ott
44 12| a hajdúhoz, s azt mondta neki:~– Hallja kend, Mihály,
45 12| erdő. – Aztán mondja meg neki, hogy köszöntetem, szívesen
46 12| és odalépve, azt mondá neki:~– Sind Sie ein Graf?~Ráby
47 12| is mit tett? Nem tudtatok neki szólni? Akik közel vagytok
48 12| hogy az meg ne adta volna neki a barátságos jó tanácsot: „
49 12| őexcellenciája ezt mondá neki:~– Melyik törvénycikk az,
50 13| atyafiaknak a szívességét; de neki az ekvipázs még ilyen olcsón
51 13| amekkora.~Azok csak nem hagytak neki békét, utoljára még szénát,
52 13| Mátyás házához, és előadták neki világosan a dolgot. Hogy „
53 13| Az atyafiak kezdtek már neki confidens mosolygásokkal
54 13| Kissé több madárlép kellett neki a talpára, mint a többinek;
55 14| hosszabb fogat csináljon neki a lakomához (helyén levő
56 14| pálcához, egészen odaadta neki, amidőn aztán az okos kutya,
57 14| visszanyújtá a lovagnak. Neki már volt egy pálca a kezében,
58 14| leszakítja a madzagról, s odaadja neki. A minapi nagy patécsjárvány
59 14| Ennyi excessust meg lehetett neki engedni – azokért a szép
60 14| vissza a kezet, hanem adott neki egy forró szorítást vele,
61 14| Hagyjon ön el most! – súgá neki, de szemei azt mondták: „
62 15| János úr aztán megmagyarázta neki diákul.~– Dixit tibi omnia;
63 15| Jézus mind megbocsátotta neki.~– De nem vette feleségül…
64 15| által; végre is csak kellett neki a pantomimia mellé valami
65 15| prefektushoz, s röviden előadá neki, hogy mi járatban van: a
66 15| hozzá, s magyarázza meg ezt neki. Ha neki tetszeni fog, nekem
67 15| magyarázza meg ezt neki. Ha neki tetszeni fog, nekem semmi
68 15| Fruzsinka kisasszony nem felelt neki mást, mint hogy a keblére
69 16| törvénycikkelyek címeit is megküldte neki, hogy tanulja meg, mitől
70 16| nem megyünk odább! – monda neki Ráby. – Gondolja meg méltóságod,
71 16| őméltósága, akkor jöttek neki jelenteni a kávézásnál,
72 17| császárhoz, s elmondanám neki tisztára, hogy miféle gonoszságok
73 17| s aztán azt mondanám neki: „S mármost uram, küldj
74 17| vadászköntösébe, előhozta neki a nagy sárgyúró csizmákat;
75 17| utcán, köszöntek is azok neki; de ő el nem tudta volna
76 17| aztán verseket mondtunk neki?~– Él biz az. Vasárnaponkint
77 17| elhúzták tőle, ami eddig kijárt neki. Úgyhogy az öreg most abból
78 17| őt magával, odadörmögve neki:~– Nem mondják ám ezek,
79 17| iskolatársával; az megmutogatott neki mindent. Biz itt, ha az
80 17| ide vele. – Marci megtette neki, hogy ivott.~– Aztán csókolj
81 17| kocsislegénynek? – No hát, Isten neki, nem bánom; beviszem. Mindjárt
82 17| kötötte a kocsi oldalához. Jól neki volt öltözve a hidegnek,
83 17| embertől, hogy mikor van neki egy jó, szép, takaros, szerelmes
84 17| akarta tőlük megkérdeni, neki úgysem mondanák meg.~De
85 18| beszélhetett vele Ráby. Elmondhatta neki élőszóval, amiket odalenn
86 18| folytassa tovább. Adott neki mindent (hát ami telt szegénytől),
87 18| tartózkodjanak. Hanem az megmondatott neki, hogy az oltalomlevelet
88 18| egyedül voltak, azt mondta neki:~– No, ugyan jó, hogy compareáltál,
89 18| Talmudja is megnehezíti azt neki. A Schulchan Aruch törvényei
90 18| eskületehetés megítéltetik neki. Törvények szerint az, aki
91 18| könyvet. Abból felolvassa neki azokat a rettenetes bosszúállásokat,
92 18| nélkül betöltött. Elmondja neki, hogy milyen könnyen eshetik
93 18| Mátyást, tán nem fájt volna neki olyan nagyon, mint ez a
94 18| aludni.~Tárhalmy majd mondott neki rá valamit – de csak elhallgatta.~–
95 18| a tanúhoz, s azt mondva neki magyarul: – De hát hogy
96 18| oda hozzá, úgy könyörögtek neki, hogy hát, ugyan, mondja
97 19| visszajönni velem a házba – mondá neki Ráby –, egypár rövid szavam
98 20| cartelvivőm aztán elmondta neki az izenetemet: „Ez elfogott
99 20| jelenni a kihívásomra, mert neki sem szokása vetélytársakat
100 20| secundánsaim azt fogják neki mondani: „Tessék még egy
101 20| felköltse az urat, és hozzon neki mosdóvizet. Azzal a segédeivel
102 20| a szabadba. Nem kellett neki vezető a régi templomhoz,
103 20| Hát hiszen nem is volt neki szándéka elszaladni. Ott
104 21| talán meg is bocsátani neki mindent; háromszoros hűtlenségét,
105 21| ellenfelének a fejét.~Nem is fog neki irgalmazni! Ha a szigorú
106 21| a kezével, hogy a szája neki ne szaladjon a nevetésnek.)~–
107 21| idejött. Hát kellett ez neki?~Alig tette be a törvényszék
108 21| s tökéletesen sikerült neki. Leányfalvy úr nem hallott
109 21| valami dolog megtetszett neki, hát azon – mosolygott.
110 21| Ez még jobban megtetszett neki, mint a minapi duellum-história.
111 21| duellum-história. De az tetszett neki az egészben legjobban, hogy
112 21| Tudom, hogy ezt se adott neki a Zsuzska, mikor fejte.”
113 21| fejéshez, akkor azt mondá neki a tekintetes úr, aki be
114 21| Akik olyan sok bort adtak neki, azok vessenek magukra érte,
115 21| zsirban sült ispongyiát adtak neki. Még ettül sem maradhattak.~
116 21| cselédet a házba, s azt mondá neki:~– S már most azt mondom,
117 21| az úti sártól, azt mondta neki a Böske:~– Ejnye, tensuram
118 22| tanácsválasztás rendeltessék el. Ezt neki, mint ottani közbirtokosnak,
119 22| hagyta a háznál, s megengedte neki, hogy bátorságnak okáért
120 22| debreceni flegmával veté neki a vállát a kapufélfának,
121 22| nagybátyjához. Elpanaszolta neki az esetet.~– De már ez több,
122 22| ezt jó lesz, ha előhozod neki, hogy ő nem olyan nemesember,
123 22| egyszerre nagy embere lesz neki. Hát ezt el ne mulaszd majd
124 22| Hát ezt el ne mulaszd majd neki előhozni. A titulusát is
125 23| áldomását isszák! – kontrázik neki egy köpcös termetű ragyabunkó.~
126 23| küldjünk előre, s adjunk neki nagy egérutat, hogy vigye
127 23| egyenesen az országúton neki Szentendrének.~Már messziről
128 23| dobot? – S megmutatta aztán neki, hogyan kell, olyat ütött
129 23| hogyan kell, olyat ütött neki az ólmos botjával a dobjára,
130 23| vaktában a csás lónak ment neki, az meg felrúgta, hogy csak
131 23| ágasról, nemes barátaim. Aztán neki a kapunak vele!~Négy legény
132 24| vesztére; pedig, lám, megmondta neki Leányváry uram, hogy a budai „
133 24| őexcellenciája azt vágta neki vissza, hogy igenis, jó
134 24| otahajti kacika; mert nem lesz neki más; a Szent Domingóban
135 24| volt felőle győződve, hogy neki van igaza.~Végre őexcellenciája
136 24| és mellényét, azt mondá neki:~– Ez nem kiskutya, aki
137 25| másik bejáratot, amiről csak neki van tudomása, ahogy eziránt
138 25| asztalára, s azt mondják neki: „Nézd: ezt igazságtalanul
139 25| fölséges duplasert.~Ráby mondta neki, hogy ő nem iszik semmi „
140 25| csizmaszárnyi sert kurálni neki. Elő is vette az erszényét
141 25| kötötte; aztán eszébe jutott neki, hogy egyszer valamikor
142 25| bevett mindent. S az használt neki. Pedig a parasztleányt nem
143 25| találta mentségét, mely neki a megyei betegek dolgába
144 25| orvos, aki segélyt nyújtson neki.~Huszonnégy óráig nem volt
145 26| gazdája, s aztán elmondott neki mindent a maga védelmére.
146 26| szolgálatából. Kifizette neki az egész esztendei bérét,
147 26| jóhiszeműséggel behordta neki, hogy mit beszélnek felőle
148 26| A császár azt tanácsolta neki, hogy senkin se kereskedjék
149 26| ipsissima verba). Ahelyett adott neki utasításokat és intimatumokat
150 26| jó volna, csak én adnám neki az instructiókat. De még
151 26| kapitánnyal, bizonyosan elmondta neki, hogy „Van ám az én bátyámnak
152 26| az ember nem küldhetett neki mindjárt pénzt, amikor meg
153 26| szorulva, hát azt is elmondta neki a Fruzsinka, hogy most a
154 26| Mátyásnak, hogy jó lesz neki egy órával későbben indulni
155 26| vadászni, vajon mit vétettek neki éppen mai nap az ártatlan
156 26| az meg az öklét mutatja neki vissza helyette; ő magyarul
157 26| hozzá, s az rácul felel neki vissza. Senki sem ért többé
158 26| meg a tilógusért! Muszáj neki még egyszer annyit élni,
159 27| mókázik. Azért poharat töltött neki tele rácürmössel, narancsszeletet
160 27| bor közé, s odakínálta azt neki.~– Ej, no, spectabilis,
161 28| ám. Odacsörömpölt eléje. (Neki nehéz lánc volt a lábán.)
162 28| számára.~Megmutatták aztán neki, hogy lehet az. Egy szálas
163 28| volna. Azután odanyújtá neki a fekete kenyérdarabot.~–
164 28| nem nyúlt érte, odadobta neki a földre.~De azalatt, amíg
165 28| Persze, hogy nem felelt rá neki.~Azután a porkoláb nyers,
166 29| rajta, ámbár sokszor mondták neki, hogy az ilyen nagy fa veszedelmes
167 29| vasrács is volt belül. Az neki nem szokott akadály lenni;
168 29| olyat húzott, hogy elég volt neki. Azzal aztán szaladt „haza”,
169 30| rajta, egy olyan vágást adva neki a szemeivel, aminőt a vívók
170 30| vasaltatni, hogy még ha volna is neki mivel, ne tudjon levelet
171 30| semmiképpen nem akarták neki megmondani, hogy hol van
172 30| titkár egy nevet súgott oda neki.~Arra a haragos ember ledobta
173 30| kisleánykám?~Keresztapja volt neki.~– Hát mért jöttél? De csak
174 30| legnagyobb kedvem kitörni neki a nyakát. – Hanem hát az
175 30| vaskézre, kíséré.~– Hogy tud neki örülni! A bolond gyerek.
176 30| csak ne sírj. Nem lesz neki semmi baja. Nem vétett semmi
177 30| leány homlokát, s azt súgá neki:~– Te tehetted!~Óh, milyen
178 30| tenyerével, s azt ígérte neki, hogy majd többször is eljön.~
179 30| csirkebecsináltat. Jóleshetett neki, mert az utolsó csontocskát
180 30| virágai olyan sokat tudnak neki beszélni arról, akinek a
181 31| Aztán azt is megmagyarázta neki, hogy a két ablak melletti
182 31| már leült belőle, még van neki három.~Hát, biz arra Ráby
183 31| Válogatós volt. Jobban tetszett neki a Pápis cigány meg a Csajkos
184 31| belenyugodott Ráby. Meg kell ezt már neki szokni, mint a molnárnak
185 31| elrontott? Ki adhatja vissza neki azt az ártatlan kedélyt,
186 31| porkoláb aztán megsúgta neki, hogy biz azt az ágyat nem
187 31| azt behozzák. Meg is súgta neki a nevét, hogy a többiek
188 31| káromkodni. Olyan volt az neki, mint mikor az énekes a
189 31| Extrakoszton van, később küldenek neki.~– Fulladjon meg tőle!~A
190 31| aztán csinálhatott, ami neki tetszett. Puritán kedélye
191 32| csakhogy kezet nem csókolt neki.~Rábynak úgy tetszett, mintha
192 32| Janosics uram pedig sietett neki elmondani a maga instructióit,
193 32| komlókertbe; izenje meg neki, hogy négy ember számára
194 32| tekintetes úrnak; mutatni akarta neki, hogy biz ő nem sokat törődik
195 32| hogy rögtön odaajándékozott neki a sok pipái közül egyet.
196 32| sarkantyúkkal, azt mondá neki mosolyogva:~– Hát nem mondták
197 32| magától ezt az ötletet. Neki ezt az embert meg kellett
198 33| volna a talpát. Jólesett neki, hogy egyszer valahára mást
199 34| szolgai készséggel igyekezett neki felszolgálni, a tányérját
200 34| hogy orozva kezet csókoljon neki. „Mi lelte, Kalabusz uram?”
201 34| háborodva, s azt felelte neki: „Megbocsátok, Kalabusz
202 34| stratagémával, ha nem lett volna neki egy jó embere, Leányváry
203 34| a hitelezőnek. Kifizetik neki a tőkét, ha előadja a kötelezvényüket.”~
204 34| postamester előtt, előhozta neki az unokaöccsét.~– Hát arról
205 34| ezzel a titokkal. Hát én, ha neki volnék, nem is hagynám magamat
206 35| arról mind meg kellett neki felelni, hogy mit tud róla.
207 35| dühös ember ez! El kell neki fogadni a vádlevelet!~De
208 35| mondta Laskóy úr: – Dobja neki oda a lába elé, szolgabíró
209 35| vétek. Azért nem is indult neki a pityergésnek, mikor kedvenc
210 35| saját cinegéjét hozná oda neki vigasztalásul.~Mintha nem
211 35| mondta, hogy ne hozzanak neki több madarat; ne legyen
212 35| mintha tudná, hogy mi fáj neki, mikor szemeit lehunyta,
213 35| kegyes oktatásokat adni neki, hogy ne legyen bizalma
214 36| Hanem erre azt felelte neki a vizsgálóbíró, hogy:~–
215 36| tudatva vele, megparancsolá neki, hogy Ráby Mátyást azonnal
216 36| azt mondta, hogy hagyjon neki békét; tudta, hogy ez csak
217 36| s kegyetlenül meghagyta neki, hogy ezentúl a Rab Ráby
218 36| tömlöcajtón át megszökjék.~Nem! Neki diadallal és felemelt homlokkal
219 36| régóta nélkülözött, megadatik neki, megborotválkozhatik.~Ez
220 36| beszappanozta! S úgy örült neki, mikor az ujjai hegyével
221 36| napon tűrhető ételt is adtak neki, amit már esztendő óta nem
222 36| öltözetet; készíttettek neki gyönge betegnek való ételt,
223 37| vendégfogadójában, ahol nem ő mér, hanem neki mérnek. A kocsmárosné csak
224 37| felemelintve.~– Hagyjon neki békét, várnagy uram, el
225 37| s olyan sima képe lett neki, mint egy kisasszonynak.~–
226 37| Villám Pista olyan sok volt neki, hogy büntetlenül véthetett
227 39| Egy rablóvezér által, aki neki felesége – és talán egy
228 39| becsületes német elhitt neki mindent, s még aztán maga
229 39| de Kurovics nem hagyott neki nyugtot.~– Csak te láss
230 39| elhitette, hogy jó lesz neki a leányruhát oly rögtön
231 39| népbarát; annyi adatot tudott neki bediktálni a császárhoz
232 39| tökéletesen meg kellett neki magát fogni.~Kurovics alig
233 39| dolgozószobájából, elmondhatta neki a dolgát élőszóval, ha tudta,
234 39| a nyeregben. Megmondtam neki, hogy no, kis kölyök, csak
235 39| Az járt az eszében, hogy neki is jobb lett volna ott lenni
236 39| maradt szomorú. A tréfából neki a legrosszabb rész jutott.~
237 40| zsémbes anya, nesze, add be neki ezt a medicinát, attul majd
238 40| jó dolgotok lesz! Beadnád neki azt a medicinát?~– Eldugnám,
239 40| amibe egy rést nem lehet neki törni. Az ősi alkotmányt
240 40| nagy írás, ő maga vágott neki új kalamust hozzá.~
241 41| ifjú gavallér, azt mondta neki:~– Bihászman! Tehát holnap
242 41| kamarás úr? Johann! Gyújtson neki két gyertyát. Tessék kérem
243 41| kamarás úr, azt nem mondta meg neki senki. Ráért cifra betűket
244 41| secretárius aztán adott neki egy csinálatlan lúdtollat;
245 41| a szakácsot, s izengette neki, hogy elkergeti. S ezt annak
246 42| vagy pap; az mindegy, nincs neki kegyelem; agyonnevetik,
247 42| császár a legfőbb ítélő bíró. Neki nem szabad az ilyen dologban
248 42| inge, se gallérja nem volt neki egyik is, s most ez a rongy
249 42| tartozom valamivel.” „Tartozom neki bebizonyítani, hogy férfi
250 42| szívnek kell annak lenni, mely neki ezen szavakat diktálta?”~„
251 42| éjszakájába kerülhetett neki, amíg gondolatait ilyen
252 43| mikor Plötzlich úr elmondta neki, hogy kit hozott hozzá.
253 43| nemes Ráby kamarás úrral? Neki addig itt kell maradni.~–
254 43| vele megyünk! – szekundált neki a második biztos.~Amire
255 43| az alporkoláb azt mondta neki egész prosopopoeával, hogy „
256 43| az aztán nemcsak megadta neki a kívánt feleletet, hanem
257 43| hajdú hirtelen oda nem hozta neki a mosdómedencét, melyben
258 44| Janosicsnak, s a nyelvét mutatta neki. – Az ostoba!~A két hajdú
259 44| hányadán van. Jó volt-e neki ezekre hivatkozni?~Az igazságszerető
260 44| levelére, aki előre megmondta neki, hogy őellene az okos emberek
261 45| patyolatkendőiket, s azt hajigálták oda neki. Az pedig csak bámult, s
262 45| hogy miért dobálják ezeket neki. Egyszer aztán egy fehérszemély (
263 45| letérdelve mellé, megmutatta neki, hogy mire valók azok a
264 45| Egyet-egyet odacsavart neki a bokája körül, hogy a nehéz
265 45| kettős fenekű korsót hozta neki, felsegítette őt a földről.
266 45| amiben eddig volt. Meg volt neki mondva, hogy sok gradatio
267 46| csendességében úgy tetszett neki, mintha a feje fölött levő
268 46| hétig (előre megmondták neki) nem fogják rányitni az
269 46| illico a domestica cassából neki kifizettetem. S azoknak
270 46| fülek.~Laskóy úr nem szólt neki semmit, csak azt tette vele,
271 46| ajtón belépett, megfogta neki két kézzel azt a két speciosus
272 46| tarkóját úgy odaütögette neki az ajtófélhez, hogy a két
273 46| bizony mondom, ördöggel kell neki szövetségben lenni! Nem
274 46| ismert módon ismét nyújtott neki írószereket. Ezúttal Ráby
275 46| s még aznap küldött le neki a szalmaszállal vászondarabkákat
276 46| ajtaját megnyitni. Hoztak neki nagyon sok felaprózott kenyeret
277 47| körüle járnak, hajlongnak, neki nem hívei; nincs egy szív,
278 47| aranysújtásosan, s szolgálnak neki, aki kopott, foltos könyökű
279 47| Tehát mégis itt kellett neki lenni.~Aztán tovább ment.
280 47| Azokat is megmutogatták neki, lakókkal és üresen. Minden „
281 47| falat, s azt mondta volna neki: „Itt van, akit keressz!”~
282 48| elkezd rajta sajnálkozni, ád neki rizskását, mézes pogácsát,
283 48| volt rekedve.~– Hozzanak neki meleg tojásos borlevest –
284 48| nyomorult testre! Miért esik neki olyan jól az, ami édes és
285 48| tette le az írást, azt mondá neki:~– Hát azt hiszi az úr,
286 48| számára előhozni! – secundált neki Laskóy úr. – Hol vannak
287 48| fontosaknál.~– No, hát hozzák neki ide azt a harminchárom fontosat!~
288 49| az ő szerettére: „El kell neki veszni!”, ő azt mondta rá: „
289 49| találhatott rá; azt mondták neki: már kiszabadult ön; aztán
290 49| Ebben bízhatott. Azt súgta neki, mikor az ágya körül kotorászott:~–
291 50| jég!~Úgy számított, hogy neki meg kell érni még a legközelebbi
292 50| Janosics nem mondja meg neki, hanem engedi, hogy hadd
293 50| fejét a hideg falhoz. Ez jó neki!~
294 51| Janosics uram. – Feküdj’ neki! – odatolta a rakott asztalt
295 51| ígérte, hogy mindjárt hoz neki egy papot. Alig került fordult,
296 51| szépen kérte, hogy hagyjon neki békét, ő nem tartozik a
297 51| mikor elkótyavetyélték? Neki csak tudni kell, aki az
298 51| a tizenháromból elenged neki.~Utoljára annyira dühbe
299 51| ott megtalálta, átadta neki Rab Rábynak vérrel írott
300 51| katonás üdvözlés után átad neki egy lepecsételt levelet
301 51| tesz egy tucetet. S még neki parancsolgat!~– Bihászman?
302 51| balesetet okozá?~Mondták neki, hogy a Dunába akarta magát
303 51| elveszti, annálfogva adják át neki egész évi bennmaradt fizetésemet;
304 51| kis házam Budán, azt is neki hagyom – legyen holtig hol
305 52| megparancsolá, hogy hagyjanak neki békét, mert az a fogoly
306 52| közül, az lihegve mondá neki:~– Ezt én még meghálálom
307 52| összeroskadó nő azt suttogá neki:~– Uram! Önnek van egy szép,
308 52| leányának. Azt is megmondta neki, hogy a behozott kalandornő –
309 52| mondták rá: „Nem!” – El kell neki ítéltetni a maga törvényszéke
310 53| szívükben igazat adtak neki; de ő egy eszmét testesített
311 54| az fojtja meg.~Megmondta neki az az asszony: „Ne nyúlj
312 55| a kelepcébe, s elküldte neki a nagy percsomagot. Csakugyan
313 55| kegyesen. Akkor azt mondta neki a kancellár:~– Önnek tökéletesen
314 55| csak azt követelte, hogy neki állítsák vissza a becsületét!
315 55| kancellár, s azt mondta neki, hogy no, hát adja be a
316 55| s egy cédulát adott át neki, azt a császár diktálta
317 55| adni az ügyet, azt mondta neki:~– Mindenről értesítve vagyok,
318 55| kapujának. Nem kellett már neki se pénz, se bosszúállás,
319 55| Ezt sohasem kézbesítették neki. És semmi utánajárásra nem
320 55| látta. Annak elmondta, hogy neki Ráby Mátyás ellen valami
321 55| ártatlan ember, de azért mégis neki azt az ítéletet nem lehet
322 55| király kezét, úgy könyörgött neki, hogy ne tartsa tovább kriptába
323 55| támasztva.~A király azt mondta neki:~– Fiam, én most már nem
324 55| ítéletét.~A nádor azt felelte neki:~– Azt az ítéletet nem lehet
325 55| nádornak. Akkor azt tanácsolta neki, hogy indítson az ellenfelei
326 55| igazságszolgáltatásbul is adjanak neki egy kis kóstolót, amitől
327 55| rendőrfőnökhöz, aki elmondja neki, hogy, íme, azzal van vádolva
328 55| a vádlott! Nem hitték el neki. Az ő dolga bebizonyítani,
329 55| akart vesztegetni. Adnak neki három napot. Ha azalatt
330 55| haladék világosan arra volt neki engedve, hogy szedje a sátorfát,
331 55| barátjához, elpanaszolni neki ezt a keserves baját. Annál
332 55| No, lássa az úr – monda neki az –, ugye, hogy tud az
333 55| szélpuska.~Átlátta, hogy neki innen futnia kell. De merre?~
334 55| jakobinusok, mert azt tanácsolták neki, hogy meneküljön Franciaországba,
335 55| ajánlóleveleket is adtak neki a Konvent előkelő tagjaihoz.~
336 55| elé. Az sehogy sem akarta neki elhinni, hogy könyvkötőlegény.
337 55| azt előhívatta, s átadta neki az emlékiratot, hogy mondja
338 55| mellé az asztalhoz, adatott neki ételt és italt, s azután
339 55| hadsegéde hozzá, s átadott neki huszonnégy arany caroline-t
340 55| hazájából a zsarnokság.”~Adtak neki egy lovat is, amin Strassburgig
|