Fejezet
1 1| milyen lehetett a világ, mikor még egy prókátor sem volt
2 2| nézegetésben, ahol az óra áll, hogy mikor lesz már dél. A többiek
3 2| ítélethozatalban részt vehet, s mikor az elnök úr felhívja a votumáért: „
4 2| szedték le lopva a szőlőjüket, mikor már a hajdúk nem álltak
5 3| muskotálydohány édes füstje.~Mikor aztán asztalbontás előtt
6 4| mást látok én azokban, mint mikor uramöcsém veszi oculata
7 4| Az éjjel lefekvés előtt, mikor a szobámba mentem, hallottam
8 4| következik a fatalis divagatio. Mikor már a tükör előtt álltam,
9 4| egyszerre rákezdeni a nevetést, mikor okot talál rá; elébb recapitulálja
10 5| baktasson a hintó mellett, s mikor azt látja, hogy a kerék
11 5| nem vehették észre, csak mikor rájuk köszöntött:~– Hát
12 5| azzá. Nem emlékezik már rá, mikor tavaly a generális gyűlésen
13 5| mindig hetest kaptunk, mikor ötös kellett volna.~A betyár
14 5| öcsém, tanulj mórest! S mikor azt látod, hogy „urak” beszélnek
15 5| rögtön váltott lovat adni, s mikor az belefúj a trombitájába,
16 5| Elmaradt az úr a lórul!”, s mikor végigvágtat az utcán, minden
17 5| nem lehet az bolondság, mikor egyetlenegy levélnek a kedvéért
18 5| Fruzsinka kisasszonynak, mikor hazatért, kezében volt a
19 6| az adóbehajtásnak. Mint mikor a birkákat esztrengára fogják,
20 6| mint a bőgő a klarinétnak, mikor a paraszttal veszekedik.~–
21 6| uram. – Minden esztendőben, mikor kend megszeleli a garmadánkat,
22 6| Hát már ez hogy lehet, mikor ide idegen vásáros nem jöhet?~–
23 6| mellé a kalamáris körül.~Mikor aztán a zsidó eltávozott,
24 6| hogy ne lássanak semmit. Mikor aztán mind vakká volt téve,
25 6| olyan dolog volna, mint mikor a tót gyerekek úgy osztoztak
26 6| nem kérdjük a paraszttól. Mikor kaszálót, kertiföldet kell
27 7| ősiségük Palesztinában feküdt.~Mikor aztán II. József a zsidókat
28 7| minden ember az Ábrahámnak, mikor az fiatal korában elkezdett
29 7| magában a fabrikában vásárol.~Mikor aztán odafenn volt, meghányta-vetette
30 7| expediturából kiásni az indorsátát, mikor már minden készen van is.~
31 7| Ábrahámnak. (Annak nevezik azt, mikor az utazó éppen indulásra
32 7| bejelenti a császárnak.~Ábrahám, mikor megtudta, hogy őtet csak
33 7| már minek vigyem vissza? Mikor azt az úrfi megérdemelte.
34 8| bizonyos maga felől, hogy mikor hozzákezd ahhoz a kincsfölvételhez,
35 8| vitéznek már ez is elég. Mikor az investigáló uraságnak
36 8| megesik rajta a lelkem; s mikor végigmegyek közötte, s látom,
37 8| úr pokolban is úr – hanem mikor a „pugris” ember maga kaphat
38 8| füleknek meghallani.~Még mikor eltávozott is, lelkére kötötte
39 9| elmésen volt formálva, hogy mikor a szél fújt, a fakard elkezdett
40 9| Csak akkor vette észre, mikor az „szerencsés jó napot”
41 9| belőle második kiadást. Aztán mikor azt látja a magyar, hogy
42 9| Valóságos versailles-i fajta. Mikor megérik, olyan illata van,
43 9| csak egy falatot lenyelni, mikor még éretlen, hát nemcsak
44 9| a hintajába, hazaküldik, mikor aztán kialussza a crapuláját,
45 9| flegmával ejti ki, mint mikor az ember ki akar menni az
46 9| berket? Magad is jól ismered. Mikor patvarista voltál a háznál,
47 9| való feleség, kis öcsém! Mikor legutoljára láttad, akkor
48 9| háromszegletűre behajtott szélű kalap. Mikor ahhoz a múlt század ivadéka
49 10| kérdezősködtek a rácok, hogy mikor lehetne a „nagyságos urat”
50 10| hogy zörgött azon minden. S mikor másodszor kérdezte tőle,
51 10| kisleány szépen elpirul, mikor megszólítják. Most megszólításra
52 10| Nem tud németül? Hát aztán mikor a pesti burgerek bált adnak,
53 10| Hát mivel mulatja magát?~– Mikor ráérek, olvasok.~– De hát
54 10| gavallérnak!~Szinte jólesett már, mikor a fecsegő madár a sok „Matyi
55 10| számára szokta fenntartani. Mikor az belép a szobába, annak
56 11| vérré teremteni akar.~– Mikor Jézus elkezdte a maga tanait
57 12| Ráby jól kitudakolta, hogy mikor kell őexcellenciájához látogatóba
58 12| mit akart ő most mondani.~Mikor Ráby Mátyás őexcellenciájának
59 12| vizsgapillantásokat.~Csak mikor az utolsó cseppet is kihörpenté
60 12| nagyméltóságú sétáló társát.~Mikor aztán vége volt az előadásnak,
61 12| odailleszteni a szépségflastromot.~S mikor készen volt a remekmű, csak
62 12| Parhammerünk Bécsben! Tudod, mikor nagypénteken odavitette
63 13| vágnak a kísértőnek; hanem mikor az ember magára marad, egyedül
64 13| híveknek a megrökönyödésük, mikor a következő vasárnap valamennyi
65 14| aztán kigyőzte végig.~Tehát mikor a körjáró bizottság Szentendrére
66 14| mondá bíró uram, és ivék.~Mikor újra szóhoz lehetett jutni,
67 14| ért a hangjegyekhez is, s mikor rákerül a sor, el tudja
68 14| tudja fordítani a lapot.~Mikor aztán ketten maradtak egyedül,
69 15| szerették egymást, hogy mikor az egyik meghalt, a másik
70 15| szállhatok perbe az Úristennel, mikor azt kérdezem, hogy holott
71 15| hogy úgy legyünk, hogy mikor egymásnak a háza előtt elmegyünk,
72 15| miattam. – Nem, kisasszony, mikor idejöttöm után felismertem
73 15| később e jogot kodifikálta.~Mikor vége volt az esküvőnek,
74 16| le magadat!” De bizony, mikor nagy veszedelemről van szó,
75 16| az urát a szoknyájával, mikor híni jönnek, s azt mondja: „
76 16| egymást. Minek az a civakodás? Mikor békében is megélhetnének.~
77 16| mondjuk már, hogy „bagatell”!~Mikor azonban vége lett a nagy
78 16| járni az erdőt.~Jaj, de mikor azok a kocsisok olyan nehezen
79 16| nyitogatni sem a háznál.~Mikor aztán hozzájárulható volt
80 17| történtekről; csak azt tette, hogy mikor a vendég urak eltávozának,
81 17| iskolában is. Emlékezel rá, mikor a gyújtó üveggel lyukat
82 17| csájával meg mustos tökkel, mikor szombaton délután a labdázásból
83 17| félve köszöngettek Rábynak, mikor meglátták, s észre lehetett
84 17| tavaszi időre a betetőzést, mikor még az ősszel megkapták
85 17| jót akart vele a császár, mikor elrendelte, hogy az egész
86 17| ment tovább a maga dolgára.~Mikor a Hosszú utcáról a piac
87 17| ki lakodalmaskodik most?”~Mikor aztán a piacra kiért, mindjárt
88 17| verbunknak a vásártéren. Mikor ott karikába állva, elkezdték
89 17| zsinórra rántanák – aztán mikor jött a kopogóssa, nem ám
90 17| nekem forspontba mennem? Mikor itt van még hetven szekeres
91 17| nincsen, mint majmot nézni, mikor ti. egymásra bámul.~– Hát
92 17| rá a fogukat, hogy majd mikor elmegy, a város végén rálesnek
93 17| bolondság az embertől, hogy mikor van neki egy jó, szép, takaros,
94 17| szokta útnak ereszteni. Mikor a fogat a néptömeg között
95 17| erőszakoskodás nem érte a bennülőket.~Mikor a kocsi utolérte Rábyt,
96 17| szigetségi révbe vezet. Mikor a Marci bricskája ehhez
97 17| kavargó Dunában. Akkor aztán, mikor már nyakig ért a víz, visszakiáltott
98 17| magával, mely olyan volt, mint mikor a kétségbeesés kacajra fakad.~
99 18| magához a belső szobájába, s mikor egyedül voltak, azt mondta
100 18| Tripartitumnak2 így szól: „A zsidót, mikor esküt akar letenni, a nap
101 18| jól a dolgot. Sötét volt, mikor őt a rabló megállította,
102 18| erőltetnie magát a hazudásban, mikor azt válaszolta erre a szíves
103 18| már a vármegye tömlöcét. Mikor aztán azt kérdezték tőle,
104 18| volna kend rám a hangomrul, mikor én kenddel sohasem beszéltem.~
105 18| emlékezik már rá az úr, mikor azt a négy lovat az új bricskával
106 18| az egész utcát jajgatni.~Mikor vége volt, Ábrahám megtörlé
107 19| törte a fejét, hogy vajon mikor az ember egy síró feleséget
108 19| szokták a kapura kiszegezni, mikor a megidézettnek vagy a hozzátartozandóknak
109 19| nyissák ki.~A szegény Böske, mikor kinyitotta az ajtót, azt
110 19| Ez bizony cudar állapot. Mikor az ember repül a szerelem
111 19| hozzá, öcsém. Azt szeretem, mikor legény vagy a talpadon!~
112 19| akkor szállt le a szekérből, mikor a szolgabíró indulni akart
113 19| pallosra akart elítélni.)~Mikor aztán Petray kastélyának
114 19| párbeszédet; meglehet, hogy mikor Ráby eltávozott, előjött
115 20| leteszi a zsiványkosztümöt, s mikor az ember keresi, már akkor
116 20| mégis a falnak támolyogtam, mikor azt a levelet elolvastam.
117 20| korából. Talán le is rajzolta, mikor egy esztendeig patvarista
118 20| füstöt mégis kellene látnia.~Mikor aztán az utolsó öt perc
119 20| óramutató éppen a XII-sen állt, mikor ő a bejáratot elzáró bokrok
120 20| újra mind a négy pisztolyt.~Mikor készen voltak vele, a másik
121 20| a négy lövés kárba ment.~Mikor aztán vége volt, akkor a
122 21| annak meg tevbb adatic.)~Mikor Ráby Mátyás ezt a történetet
123 21| meg volt háborodva, hogy mikor a folyosó végén a lépcsőkhöz
124 21| akkor vette észre magát, mikor már rátette a kilincsre
125 21| hogy ha más leány ül alá, mikor tele van a sajtár, úgy felrúgja
126 21| nyelvével a leány piros karján, mikor odament a kötőfékét megigazítani,
127 21| se adott neki a Zsuzska, mikor fejte.” Aztán kimosta a
128 21| azt is mosatlanul hagyta! Mikor aztán ellátta mindennel
129 21| hagyom itt magára a házat, mikor a tensúr sincs itthon? Aszongya:
130 21| kigyelmetek; tudom én, mi az. Mikor iskolásgyerekek voltunk,
131 21| úgy repült, mint a felhő, mikor az ajtót kinyitották.~–
132 21| markával a száját.~– De mikor az én ládámat is feltörték! –
133 21| ember ám ez a Ráby Mátyás – mikor másvalakinek kell tanácsot
134 21| zsemlye.~Este volt már, mikor az utcán végigbandukolt.~
135 21| az utcán végigbandukolt.~Mikor a Paprika Péter háza előtt
136 22| ajándékozott meg az armálissal, mikor Magyarország királya volt,
137 23| azért megtörténik, hogy mikor Reviczky uram őkegyelme (
138 23| a gyilkos fenyegetőzést, mikor már biztos helyen érezték
139 23| Ahol megy, ni!”, aztán meg mikor egy-egy kedvenc jó emberét,
140 23| hogy csak úgy nyekken, mikor a földet éri. Jaj, de nehezen
141 23| kibontani, hogy kiszabadítsák, mikor vége volt a reoccupatiónak.~
142 23| vége volt a reoccupatiónak.~Mikor aztán tiszta volt a fundus,
143 23| hogy a jámbor paraszt, mikor azt látja, hogy az elöljáróságot
144 24| volt újabb a köntöse, mint mikor legutoljára volt szerencsénk
145 24| küldöz nekem intimatumokat, mikor tudja, hogy nem olvasom
146 24| filiájuk a vizafogóban, s mikor a talpakat leeresztik a
147 24| Visszacsaholt, mint a kiskutya, mikor a farkára találtak lépni.~
148 25| észre sem vette volna, mikor a Disznófőhöz megérkezett.
149 25| jutalmat is megosszák; de mikor minden ember előtt azon
150 25| tökéletesen igaza volt, mikor a győri kalendáriumcsináló
151 25| gyűlöletessé volt már téve, hogy mikor megmérgezték, nem akadt
152 25| város!~Csak másnap, későn, mikor már besötétedett, kopogtatott
153 26| embernek a beteg háborgatását.~Mikor nyár vége felé a szőlő zsendülni
154 26| jajveszékelt a prefektus, mikor a nótárius urammal együtt
155 26| mit beszéltek egymással, mikor odalenn spaciroztak a labirintusban.
156 26| beszélgetni a gavallérokkal, mikor egyedül maradnak. Aztán
157 26| maradnak. Aztán bizonyosan, mikor egyszer-másszor az ember
158 26| esztendő alatt azt a sok pénzt, mikor idejöttemkor még a magam
159 26| hozasz valamit, aztán hogy mikor elmégy s látják, hogy elviszesz
160 26| akkora öltésekkel, mint mikor a pipiske fut végig a havon:
161 26| igazi Demoszthenész. Máskor, mikor meglátták, messziről levették
162 26| utat sem nyitnak előtte, s mikor megszólítja őket nyájasan: „
163 26| kísérik. Rettenetes érzés! Mikor az ember ugyanazt az ágrulszakadt
164 26| csókolta tegnapelőtt; s aztán mikor annak semmit sem vétett,
165 26| csak a javára törekedett; mikor valósággal szerette azt
166 26| tudja, minő alkalommal. Mikor itt sírt előtte az asszony;
167 26| félrehúzza magát, hogy ne lássa, mikor Lievenkopp meg Petray benéznek
168 26| kanál vízben elvesztenék. Mikor Ráby ebbe a Zsidrák–Mizsák–
169 26| zsidókkal egy kézre játszik, mikor azok keresztyén gyerekek
170 26| életrehozásához.~De nem engedte magát.~Mikor aztán kezdték észrevenni,
171 26| maradt volna ott Ráby tovább.~Mikor a szekerével visszafelé
172 26| nagybátyjával.~Az öreg nagyon örült, mikor épkézláb láthatta az öccsét.~–
173 27| képe az igazi jókedvtől, mikor a szolgabírót kínálta, hogy
174 27| őket végtől végig. Hiszen mikor valakit így „visznek”, az
175 28| nem a szegény emberekre. Mikor az urak lopnak meg rabolnak,
176 28| Pápis.~Dehogy hiányzott! Mikor a porkoláb a nevét kiáltá,
177 28| jobban elbámult azután Ráby, mikor a porkoláb újra rájuk zárta
178 29| amíg minden elcsendesedik.~Mikor aztán a harmadik „válts
179 30| derék urat őexcellenciája, mikor a szeme elé került.~– Hát
180 30| de mégis emberhang volt.~Mikor becsapták rá az ajtót, ez
181 30| Pedig mégis jött.~Délután, mikor a hivatalos ügyeknek vége
182 30| kisleányoknak ott a helye, mikor a keresztatyjukkal ülnek
183 30| semmit, s egészen elbámult, mikor a helytartósági elnököt
184 30| Fél óráig nem távozott el. Mikor újra bejött a leány a szobába,
185 30| csontocskát is leszopogatta.~Mikor az elnököt belépni látta,
186 30| s magára hagyta a rabot.~Mikor Rab Ráby egyedül maradt,
187 31| imádkozott. Csak akkor hagyta el, mikor elaludt. Aztán nagyon rossz
188 31| addig is könyörgött, s mikor délben az ételt behozták,
189 31| akart velük még tovább is, s mikor hatalmukban volt is, diadaláról
190 31| Különösen haragos volt, mikor ezt a verset kezdte elszavalni
191 31| Hát az van benne, hogy mikor valaki imádkozik, aztán
192 31| meg az úr. Az első éjjel, mikor ide bekerültem, álmomban
193 31| Olyan volt az neki, mint mikor az énekes a hanglajtorjában
194 32| volt rá:~– Ugyan, Janosics. Mikor a hordóbul lehúzzák a borokat
195 32| hogy szolgáljon tűzzel, mikor szükség van rá. Maga is
196 32| találgathatta Ráby a maga enigmáját.~Mikor aztán a tekintetes úr egypár
197 32| keltek fel az asztaltól, mikor már Ráby ebédjét hozták;
198 32| ellenszenve van, hát még mikor összefognak.~Karcsatájit
199 33| külső figura. Aztán meg mikor perorálni kell, hát akkor
200 33| vármegyében, mint a Petray sógor, mikor rágyújt a dikcióra, azt
201 33| sokat deklamálnak nekik, mikor egyszer valaki abban a frázisőrölő
202 33| a császárnak, mondék én, mikor az harminc mértföldnyire
203 33| egészen bevilágítá a szálát, mikor bejött, mintha két lámpást
204 33| aztán a szép istenasszony, mikor minden ember felpaprikázva
205 33| somogyi gyerek a zsoltárt, s mikor feltekintettem a karzatra,
206 33| beszélni – az meg olyan, mint mikor a szabólegény lóra ül; tudtam,
207 33| Gyöngyöm Miska!”, s ebéd után, mikor a pipázóba átmentünk, a
208 33| hogy senki rám nem ismert. Mikor aztán a Petray szolgabíró
209 33| asszonyfélét elbolondítani, mikor elcsábítjuk, éppen olyan
210 33| éppen olyan nehéz elámítani, mikor le akarjuk rázni a nyakunkról.
211 33| aki csak akkor kap nevet, mikor família lesz belőle. Frater
212 33| tréfát. Csak akkor tudta, mikor előtte állt az összeadandó
213 33| mondatokat eregetni a szájából. Mikor elvégezte, a fal felé fordult,
214 33| őrült jeleneteket tovább. S mikor felébredt, nem tudta, hogy
215 34| a furcsát is tette, hogy mikor Ráby egyedül ült az asztalnál
216 34| Kalabusz uram.” – Néha mikor Karcsatáji ráerőltetett
217 34| ilyenkor küldték meg a kamatot, mikor maguk is kapták a haszonbért
218 34| kombinációra jött az öregúr.~„Mikor a nótáriust megütötte a
219 34| másik nap „feszítsd meg!” Mikor aztán meg van feszítve,
220 34| szónokok is vannak, mint ő.~Mikor aztán végre gorombáskodni
221 35| láncot, mert úgy illik az, mikor a rabot vallatni viszik.~
222 35| porkolábot is megnevetteté. Hanem mikor a korsót letette Ráby mellé
223 35| tett volna különbséget. Mikor aztán a korsót felvette,
224 35| elfogatása óta történt, s mikor készen volt az irat, ismét
225 35| is nevetteté ez a madár. Mikor a porkoláb belépett a börtönbe,
226 35| ezért?~Egy este azután, mikor ismét visszahozta Rab Rábyt
227 35| indult neki a pityergésnek, mikor kedvenc madárkáját megdermedve
228 35| szegény kisleányra nézve, mint mikor az apja ilyen összehúzott
229 35| a seregélyt.~Egy napon, mikor ismét a vallatásból visszahozták
230 35| Felszaladt a földrül a vállára, s mikor lefeküdt, összevissza szaladgált,
231 35| tudná, hogy mi fáj neki, mikor szemeit lehunyta, nekiállt
232 35| olyankor szaladt odújába haza, mikor az ajtónyikorgást hallotta.
233 36| megh nem esstec volna.)~Mikor már nyolcvanra felszaporodtak
234 36| börtönbül? Megláncolt kézzel? Mikor a bűnvádat megerősítő irataim
235 36| ellenségeim kezében vannak. Mikor a szentendrei városházát
236 36| felvesszük, nem is rossz kereset.~Mikor a császár augusztusban (
237 36| Mintha kicserélték volna, mikor azt a szőrbozótot érzi az
238 36| beszappanozta! S úgy örült neki, mikor az ujjai hegyével ismét
239 37| kezdett dobogni a szíve.~– Mikor aztán én megtudtam a baklövést,
240 37| úgy tett. Fruzsinka utána.~Mikor odakünn voltak a sötétben,
241 38| az övére tűzték ki.~Hát mikor hírül hozta a Villám Pistának
242 38| erdőben, csak akkor tört elő, mikor egy Pest vármegyei uniformist
243 38| minő álöltözetben szökik, mikor meglátta. Mint a villám,
244 38| visszarúgva a szaladni készülőt. – Mikor Villám Pista van a csárdában,
245 38| van, aztán hazudni talál, mikor nekem felel, hát ez a pisztoly
246 38| kedvére.~Kurovics megszeppent, mikor látta, hogy az élő duda
247 38| a földről felpattant, s mikor aztán a nyeregben ült, széttekintett;
248 38| kantárszárát a fogai közé. S mikor aztán közelébe értek, egymás
249 38| szaladhattok a kis uram után!~S mikor így tapsolt és kacagott,
250 39| elnyögni egy férfinak, hogy mikor ő, gyámoltalan leányképpen,
251 39| venyigével, azt meggyújtom; mikor parázzsá égett, előhozom
252 39| megnyúzom, beleteszem a verembe; mikor megsült, olyat lakunk belőle,
253 39| foglalhatott a sorban, s mikor József kijött a dolgozószobájából,
254 39| a hadnagya volt ő annak, mikor az ezrednél szolgált; de
255 39| őhozzá, rá sem igen nézett, s mikor egyszer a kis nyughatatlan
256 39| harmadmagammal az ellenség közül, mikor már el volt fogva.~– Miért
257 39| Parancsolatjára, fölség. Mikor a karánsebesi attak után
258 39| cepelt egy kis gyereket. Mikor már a török lovasság rikoltozása
259 39| még ő kiabált a legjobban, mikor egy-egy olyan egészségre
260 39| akkor se tesz le a karjáról, mikor a legfőbb hadúr előtt áll,
261 39| észre sem látszott venni.~Mikor a császár odább lépett,
262 39| császár –, minek az a tagadás? Mikor én tudom, hogy önök igen
263 40| commákat és kérdőjeleket is; mikor ez megvan, akkor azt kulimásszal
264 40| megfordult a Magyar Híradó. S mikor aztán a vége felé a sarkain
265 40| gyakran rajtakapta a leányát, mikor betoppant a szobába, hogy
266 40| el engemet is magaddal.~Mikor arrul az emberrül volt szó,
267 40| őket, hogy „nemzet”, hogy mikor az a nemzet szenved, akkor
268 40| embernek nem lehet örülni; hogy mikor ez panaszra emeli fel a
269 40| moszkovitával. Emlékezel rá, tavaly, mikor azt kérdezted tőlem, mi
270 41| szegény megnyomorgatott báró, mikor a hajdú elvégre megjelent
271 41| egy kenetlen szárazmalom. Mikor fölébredt, azt kérdé az
272 42| furcsa kalandjairól beszélni, mikor a keleten Oroszország diadalai
273 42| rendítik meg alapjaiban, mikor benn az országban új hadjárat
274 42| hadjárat előkészületei folynak, mikor a németalföldi lázadás az
275 42| tartományától készül megfosztani, s mikor mindezeknél óriásibb, általánosabb
276 42| Ráby sejtette jól, hogy mikor ennek a nagy mennykőhullásnak
277 42| mezőn olyan nagyon cirpelni, mikor érzik a vihar közeledtét;
278 42| akkor veszi aztán észre, mikor eleven ellenjátszóval kerül
279 42| tiszta igazság szerint.~Mikor Ráby Mátyás átadta a császárnak
280 42| egész országon keresztül? Mikor enélkül minden ellehetne;
281 42| aztán csak magában pirulni, mikor e helyrehozhatatlan két
282 43| jobban megjárta Plötzlich úr, mikor Magyarországra beérve, meglátta,
283 43| ungarischer Maus”.~Este aztán, mikor Győr városába bevergődtek,
284 43| oroszlánnal összekerülsz, mikor azt ordítja a füledbe, hogy „
285 43| rendőrfőnök ugyan megijedt, mikor Plötzlich úr elmondta neki,
286 43| járni télen is, éjjel is. Mikor aztán meglátta maga előtt
287 43| egymás hátára torlódtak, mikor olyan két úszó jégsziget
288 43| többek között arra is, hogy mikor a jég zajlik, másokat nem
289 43| átvergődött a pesti partra; mikor már a révészek nem bírták
290 43| nekünk, régi embereknek. Hát mikor a magyar színészek is így
291 43| Habersack úr Plötzlich úrnak, mikor eltávozának.~– Igen, mert
292 43| a folyosót befüstölte.~– Mikor lesz Ráby úr confrontatiója? –
293 43| oltatlan meszet öntöttek e rá, mikor eltemették.~
294 44| fogadta a kamarás urat, mikor beléptették a telepipafüstölt
295 44| mindent; még azt is, hogy mikor a kenyeret a szájába akarja
296 44| biztos. Negyednap után, mikor már nem volt bécsi policájcomissarius
297 44| Ébren voltam és hallottam, mikor a várnagy felszólította
298 44| alássan, ez úgy történt, hogy mikor én december hatodikán ott
299 44| ítéltessék.~Halálra pallos által.~Mikor azt az ítéletet meghallotta
300 44| uralkodói hatalommal szemközt, mikor az a nemzet jogaihoz nyúlt
301 44| Laskóy úr szóhoz jutni, mikor Ráby az utolsó szót elmondta.
302 45| kovácsolják rá az üllőn pöröllyel, mikor le akarják róla verni, akkor
303 45| elítéltnek a pártján van.~Mikor ezt a szép, szenveteg arcú
304 45| lábairól a zsebkendőket.~Mikor aztán készen volt a lakatos
305 45| annál nevetségesebb, mint mikor egy ilyen megvasalt rab
306 46| reggel vigyázzon a feje fölé, mikor kopogtatást hall. Isten
307 46| gyermek anyja keblén. Reggel, mikor fölébredt, azt hitte, hogy
308 46| ami lázas agyában forr!~Mikor készen volt a levél, ismét
309 46| olvassa le a penzumot. Csak mikor végig elmondtam, akkor adott
310 46| szent. A császár aztán, mikor végigolvastatta velem a
311 46| Az első szava az volt, mikor a kocsiból kiomlott:~– Küldjék
312 46| Ne még ez!~Akkor aztán, mikor ilyen szépen felköszöntötte
313 47| vele, elhistorizálja, hogy mikor született ez a bor, s hányféle
314 47| csak szokott mosolyogni, mikor az átlátszó aranyon keresztültekint.~
315 48| szurkálják, éheztetik; mikor aztán jól kidühöngte magát,
316 48| a darab, se az előadás. Mikor a vasaktól mind megszabadították
317 48| Ráby csakugyan azt látta, mikor fölébredt, hogy az állapotja
318 48| s forrt benne a méreg.~Mikor vége volt, s Petray nagy
319 48| olyan az a parasztnak, mint mikor civilizált ember fogat húzat:
320 48| cigánykovácsot, az megtette.~Mikor így visszavitték Rab Rábyt
321 49| dörmögé Janosics uram, mikor e szavak után odaláncolta
322 49| Laskóy úr a porkolábnak.~Mikor a porkoláb behozta a rab
323 49| bízhatott. Azt súgta neki, mikor az ágya körül kotorászott:~–
324 50| hangzottak a felső szobában; mint mikor a kántor, diákok karikába
325 51| téged az meg a pokoltól, mikor maga is odajutandó? Annak
326 51| arany- és ezüstedényeit, mikor elkótyavetyélték? Neki csak
327 51| az ember ölt meg engem.”~Mikor a titkár belépett hozzá,
328 51| Ráby Mátyást gyógyította, mikor megmérgezték, s ki emiatt
329 51| beteget halálra sebesíté.~Mikor erről meggyőződött, elfutott
330 51| között meg kell halnia.~Mikor a nemesúr megtudta, hogy
331 52| Fruzsinka asszonyt akkor, mikor a férjét üldözőitől megszabadította,
332 52| meg, porkoláb, meglátod!~Mikor aztán a várnagy a többi
333 52| Fruzsinkának rendezték be tömlöcül.~Mikor Tárhalmy kiszabadította
334 52| laikusok meg ne értsék.~Mikor ezt az orvostul meghallotta
335 54| mint a megütött harangé, mikor megszólalt, s annyira el
336 55| éppen olyan mulatság, mint mikor valaki egy mókust szelídített
337 55| memoranduma keresésében, mikor már azt hitte, hogy no,
338 55| azzal sietett vissza Bécsbe.~Mikor minden adattal felszerelve,
339 55| Örülök, hogy önt láthatom.~S mikor Ráby elő akarta adni az
340 55| ember a nevüket ismeri; s mikor egy nagy társaságba belépnek,
|