Fejezet
1 1| az ügyét ki védelmezte? Itt van a „hiátus”.~Ezt a hiányzó
2 1| rajzát akarja feltüntetni az itt következő nagy részben igaz
3 3| négyen négy nap alatt?~– Itt az elenchus:~Elfogyott kávé
4 4| elindultam az ollót keresni, de itt következik a fatalis divagatio.
5 4| nála a letiltott jókedv, itt aztán kitört a bírói zár
6 4| százlépésnyire megállt: pedig még itt jó volt az út. Vajon mi
7 5| öcsém, megunt rád várni, s itt hagyott faképnél. Azt mondta,
8 5| Melyik sonkából?~– Amelyik itt a kezemben van.~– Dehogy
9 5| Melyik borból?~– Aki itt az üvegben van.~– Dehogy
10 5| pénzt, amit elnyernek tőlem. Itt van, öcsém, keresd össze
11 5| máriásnál, legyen mind a tied. Itt a tarsolyom is. Nézd, nincs
12 5| bársonycsákó volt:~– Hát itt mi csörög, la?~A táblabíró
13 6| a „trigesima”? Ami mind itt van a törvényben. Akarja
14 6| kiválogatott hamis pénz, ami itt hagyatik.~– Nem venné meg
15 6| hogy ezt az aprópénzt itt váltottam be, s igaz járatban
16 6| másikat a nótárus.~– Na, itt vannak a kulcsok, nyissa
17 7| megértette, hogy mi járatban van itt Ábrahám, „Tréfaság az egész
18 7| annak a jeléül, hogy ő itt helyben van, s aztán azt
19 7| sem tudta, hogyan kezdje: „Itt van, megvan! A császár maga
20 7| instantiára, hogy »fiat«. Itt van a neve. Maga írta bele
21 7| betűt a nevem közepébe. Itt van! Lelkem, dicsérd az
22 7| úrfi sietve jött vissza.~– Itt van kendnek az igazsága.
23 9| akkor se mennék el egyhamar. Itt telelek az idén.~– No, de
24 9| éppen azt parancsolta, hogy itt maradjak; mégpedig nagyon
25 9| kínálja meg vele a népet: itt van, tessék, neked termesztettem –
26 9| commissariust. Az három nap itt fog együtt tractálózni az
27 9| telket, szőlőt veszek, itt letelepülök, mint itteni
28 9| arravaló házat is kommendálni. Itt van a nótárius öccsének
29 9| ellen, hogy megházasodjál. Itt is az ideje. Embernyi ember
30 9| ebben a habitusban, amiben itt állsz, velem a templomba
31 10| aztán otthon főzetned, mert itt nincs se kávéház, se vendégfogadó,
32 10| hogy az az úr, aki most itt letelepedett, a császártól
33 10| No, öreg, hát még mindig itt szolgálja a vármegyét?” – „
34 11| alkalmával szokott nyitva lenni. Itt már fénymázos bútorok is
35 11| jól, hogy miben jársz te itt most.~– Itt? (Tudná talán?)~–
36 11| miben jársz te itt most.~– Itt? (Tudná talán?)~– No – nem
37 11| Tudná talán?)~– No – nem itt: énnálam; hanem itt: az
38 11| nem itt: énnálam; hanem itt: az országban, s nem kések
39 11| előre, amelyen elindultál, itt fogsz megrohadni Pest vármegye
40 11| szüksége van arra, hogy itt, ezen a helyen, létezzék
41 11| nyomorgatott nép maga.~– Itt van a hiba. Ennek a kettőnek
42 11| Mátyásnak arról beszélni, hogy ő itt most háztűznézőben járt,
43 12| Persze, hogy mondtam. Holnap itt ebédel nálunk Matyi bátyád.
44 12| excellenciádnak azt meghallgatni. Itt a császár credentionalisa.~
45 12| ebben a mi Krähwinkelünkben itt! Noverre balettjei után
46 12| kérdezhetem, mert énnekem itt kell töltenem a telet számadások
47 12| Pozsonyban! Csak nekünk kell itt az ország fővárosában ezzel
48 13| kalács, ami egyszer csak itt termett az asztalon. Azt
49 13| uraimék – mondta a küldött –, itt nem teszi meg a kis láda!
50 13| világosan a dolgot. Hogy „itt van egy kis teher a saraglyában” –
51 14| eltemetett kincsre bukkant itt ebben a falusi városban.
52 14| hányni az ellenséget, mint itt a töltött káposztát, akkor
53 14| Rábynak:~– Ön bornemissza: itt ebben a pintes üvegben van
54 14| restséggel és a kapzsisággal. Itt mérnök, orvos, bíró és katonatiszt
55 14| sem családos ember. Akiket itt látott ön az asztalnál,
56 14| kútforrását ezek az urak, akik itt az asztalnál ültek, mind
57 14| eklézsiástul ebédelt volna itt. – Mindazt fizeti a kamarai
58 14| hogy mért kell most önnek itt lenni? – Jöjjön be velem
59 14| velem a belső szobába: mert itt ki találna valaki hallgatni.~
60 14| Követte őt a boudoirba.~Itt leültek a causese-re, s
61 14| rossz emberek közé tévedt. Itt képesek önt megölni. Én
62 14| Így nem vívok!”~– De az itt lehetetlen.~– Jó! Hát hogy
63 14| Most fogok csak igazán itt maradni! – felelt Ráby,
64 15| találta, hogy először is itt van egy magas erényű lélek,
65 15| No, kedves urambátyám, itt vagyok az ígéretéért. Násznagyra
66 15| Nem kell oda befogatni. Itt van az a város végén.~–
67 15| kancellistáskodást ott fenn Bécsben, itt a visegrádi tiszttartóság
68 15| pillanatra azt mondtam: „Itt az én saját lelkemnek e
69 16| ragadt e bajba, s ezeknek itt azt mondjuk, hogy „Bagatell!”,
70 16| folytatni fogjuk, az a láda itt nem lesz előttem, mind az
71 16| Íme, kegyelmes uram, itt a mi titkos vasládánk, itt
72 16| itt a mi titkos vasládánk, itt vannak a hozzá való kulcsok,
73 16| titkos kijáratot? Ha talál, itt a nyakam, vágja le!~– Hiszen
74 16| egy másik bejárata is van.~Itt aztán diákra fogta a beszédet,
75 16| Mátyás az óráját nézte.~– Itt eszerint semmi tennivaló
76 17| népet nem ismertem. Veled itt szerencsétlenség fog történni.
77 17| mutatnom ott a császárnak: Íme, itt a feleségem – akinek az
78 17| eddig a városban? Pedig itt járta ki az elemi iskolát (
79 17| láthatom a tekintetes urat itt a mi szegény városunkban.~–
80 17| az, ha meglátják, hogy mi itt az utcán egymással így parolázunk.~–
81 17| el tudta számlálni: „Ez itt a Tóth Pál szűcsnek a háza.” – „
82 17| Sánta Gábor csizmadiáé.” – „Itt lakik a Zöld Mihály takács”.
83 17| mindenikre meghallja: „Itt vagyok!” A presbiter is
84 17| én őrájuk; s ha akarom, itt hagyom őket, más városban
85 17| megmutogatott neki mindent. Biz itt, ha az új felmérés foganatba
86 17| magad kerested magadnak. Itt a jutalma a tegnapi sétafikálásnak
87 17| a verbunk még egy hétig itt lesz, addig te itthon maradsz;
88 17| forspontba mennem? Mikor itt van még hetven szekeres
89 17| ne gondold, hogy az ember itt most tégedet kujonérozni
90 18| szeretetére a gyávaságommal.~– Itt csak az én szeretetemről
91 18| is, hogy már most maradj itt, és várd be a történendőket.~–
92 18| Megbocsáss, édes öcsém, de neked itt az én hivatalszobámban levelet
93 18| Hát tán fogoly vagyok már itt?~– Az még nem; de vádlott,
94 18| erre közbeszólt, hogy íme, itt egyik tanúvallomása invalidálja
95 18| farizeusi jámborsággal –, itt a törvény, a Tripartitum
96 18| lármát csinált itten. Hát itt vagyok én. Készen vagyok,
97 19| segítünk, ha csak ez kell. Itt hever nálam egy levél már
98 19| kell kiabálni. Nem ijed itt meg senki. A törvény szerint „
99 19| Látod ezt a két pisztolyt itt az övemben?~Most már ő kezdte
100 19| vágni, se öklöződni. Az itt nem szokás! Győzné azt az
101 20| Donner und Doria! Hiszen itt lakik Szenttornyán, két
102 20| találkozójára. Te azalatt, pajtás, itt maradsz a szállásomon egy
103 20| mondani: „Tessék még egy óráig itt időzni, most következik
104 20| változtatásába. S miután itt éppen semmi helye nem volt
105 20| nélkül?~– Hát hol is venne itt falun secundánst? Számít
106 21| Petray komoly ábrázattal. – Itt vannak mind a ketten. Kérem
107 21| el akarod tagadni, hogy itt meg itt – hogy ekkor meg
108 21| akarod tagadni, hogy itt meg itt – hogy ekkor meg ekkor, –
109 21| bizonyítványa hamis, akkorra már itt lesz három-négy új feleséged,
110 21| lett ijedtében.~– Hol van itt bíró, nótárius, várnagy
111 21| kisbíró ám mondta, hogy itt van, meg ott van; de Ráby
112 21| Ha nem restelli a tensúr itt az istállóban meghallgatni.
113 21| Mondok: De hát hogy hagyom itt magára a házat, mikor a
114 21| elordítá magát: – Jézus Mária! Itt zsiványok jártak!~Biz ott
115 21| kilyukasztani a bundáját itt az oldalán?~Hát arról bizony
116 21| szépen be volnának fejezve.~Itt mindenre készen kell már
117 22| mondá magában Ráby. – Itt nem péterbácsizunk többet
118 22| a sor.~– Hát mi történt itt? – kérdezé tőle Ráby.~–
119 22| az úrnak semmi keresete itt ebben a városban többé,
120 22| primipilusokkal. Te azalatt itt maradsz a helyemben, s tartod
121 23| kinevetik; nem paripázik itt azon a púpos hátú állaton
122 23| külföldi áruk behozatalát. Ami itt libeg-lobog, mind hazai
123 23| ez a derék nemesúr, akit itt láttok; tekintetes nemes,
124 23| Hát valamennyien, akik itt vagytok. Fizeti ez az úr
125 24| dolog ám ez, amit ők most itt csináltak.~Megrohanni egy
126 24| helyre jöttél ide! Majd lesz itt neked kutya porció mindjárt.”~
127 24| háromemeletes házaik lesznek itt, s látni fog a világ nemcsak
128 24| városában. Hiszen meg nem tűr itt a polgárság a maga falai
129 24| aki gonosz életet él. Az itt eklézsiát követ, annak fejét
130 24| éhhalállal elpusztíttatni! Hogy itt nekünk angolok, hollandiak
131 24| csináltuk. Hahaha! Hahaha!~Itt valami jutott őméltóságának
132 24| kegyelmességed számára is van itt – monda a titkár a districtualis
133 24| küldjem, vagy át méltóztatik itt venni? Kívül az áll rajta: „
134 25| arra nem elég, hogy azzal itt Pesten megéljen az ember.
135 25| most itten. Azért, mert itt még csinálatlan utakon lehet
136 25| Ráby Mátyás kísérője. – Itt kapni ám fölséges duplasert.~
137 25| derék férfiú. – Hát várjon itt az úr, majd én bemegyek
138 25| friss vizet. Az nekünk van itt igen jó. Az Illés-kútból.
139 26| hogy ez meg amaz nem volt-e itt látogatóban? De az vagy
140 26| azt felelte rá, hogy volt itt, de éppen akkor jóízűen
141 26| hogy Szentendréről voltak itt az ismerős gazdák, azok
142 26| utoljára kivallotta, hogy biz itt nem járt se ma, se tegnap,
143 26| csak menjen fel Bécsbe, itt ne maradjon ebben az országban.~
144 26| a nyolc sarkán.~– Nohát, itt van. Tedd el, de jól. De
145 26| utasításul adva, hogy vigyázzon itt egy emberre, aki őrült,
146 26| a Böske megmondja, hogy itt egy hajdú bertáfol az ajtód
147 26| azóta Szentendre, mióta itt jártál. Egy jó embered sincs
148 26| hanem csavarogd el az időt itt velem a mezőn, s segíts
149 26| kizsarolt nép ezer panaszait. Itt van, ni, ez a kék ködmen,
150 26| közül, s felvilágosítá, hogy itt most nem jó lesz beszélni;
151 26| minő alkalommal. Mikor itt sírt előtte az asszony;
152 26| jajveszékelt a bíró. – Itt van, ni. Mindig mondtam,
153 28| gyanítható volt abból, hogy itt telepedett meg az öreg Csajkos
154 28| volna még csak Hamlet, hogy „Itt a bökkenő!”, ha Ráby Mátyás
155 28| Az ám a fura dolog! Mert itt már minden hely el van foglalva;
156 28| nyelvével. – Bárcsak soká itt maradnál közöttünk. Majd
157 28| darab plajbászt is.~– Lesz itt mindjárt egész kancellária –
158 28| mintha ki tudja, mióta itt volna már, hogy azokat megronthatta
159 28| fekete kenyérdarabot.~– No, itt a kenyér! Ezzel nem terheli
160 29| hát ez a kötél mit keres itt?”~Ezt a veszedelmet úgy
161 30| kisasszonyok! Mit csináljak én itt egy fiatal kisasszonnyal?
162 30| szólt:~– Bihászman? Az van itt? Ki jött vele?~– Senki.
163 30| hogy elszöktél hazulról, s itt voltál a Rábyért könyörögni,
164 30| együtt belépni látta.~– Itt hozom a kis desertort! –
165 30| amíg a pöre tart az úrnak, itt elég jó helye lesz. Jól
166 30| százlábúk, hanem hagyok én itt az úrnak ahelyett skorpiókat.
167 31| találó volt a vers; mert itt biz nem fénylett.~Egyszer
168 31| szentséges római pápa akarna itt feküdni ezen az ágyon? Négyszer
169 31| szobában, mintha ő volna itt az igazi árendás; még Ráby
170 31| az asztalfőre, mint aki itt a legöregebb, s kihúzta
171 31| komponálta.~– De hiszen itt a kanál hozzá, csak ne haragudjék
172 31| Mért ne káromkodnám? Ez itt az én tömlöcöm! Itt én itthon
173 31| Ez itt az én tömlöcöm! Itt én itthon vagyok! Otthon
174 32| hát kocogtatok az ajtón; itt legyen a strázsa közel.
175 32| Hát maga, Kalabusz, mégis itt van? Azt gondoltam, már
176 32| azt a rab kollegáját, aki itt a szomszéd ágyban fog alunni?~–
177 32| mellett aludniok. S ez még itt a börtönben is urat játszik,
178 32| táncolni. Te meg ne tátogj itt, mint a potyka a szárazon,
179 33| én rákezdem! Akkor lesz itt furcsa ordítás mindjárt.
180 33| milyen ónodi gyűlés lesz itt egyszeribe! Azt a szcénát
181 33| vándorolni az országból, itt nem volt maradásuk többé;
182 33| lépre kerített, hogy most itt búsulhatok két esztendeig,
183 34| hogy meddig szándékozik itt maradni. Mindennap kétszer,
184 34| gyötretni. Azt mondanám: Itt van, vegyétek fel. De hát
185 34| megjegyzéssel, hogy nem akar arról itt tudni senki. Nem mulasztá
186 35| készítette étek sem várt itt rá; sőt még a nemesuraknak
187 35| darab fekete kenyérrel.~– Itt van, Rab úr! Tessék traktálózni! –
188 36| önöknek ura és bírája, s itt lesz nemsokára Pesten, hogy
189 36| forradalom. De már ezért megint itt kell tartani Rab Rábyt,
190 36| hanem fényes nappal.~– Itt a parancsolat. Itt van!
191 36| nappal.~– Itt a parancsolat. Itt van! A császár saját írása.~
192 36| kíséret nem volt sehol.~Itt már Ráby egészen eszméletén
193 37| társzekeresekről, kiket itt öltek meg. A kocsmáros maga
194 37| A Pest megyei hatóságnak itt semmi keresete nincsen.
195 37| ne! Hát kend hol terem itt, Kurovics gazda? Hová utazik
196 37| Janosics, kapj lóra magad, itt a credentionalis, valamennyi
197 37| pandúr, s elordítja magát:~– Itt vannak a Villám Pista!~Német
198 37| gonoszabb száz pandúrnál. Lesz itt mindjárt mulatság a kendtek
199 37| szál? Senki sem szereti itt a szépet? Héj! Pedig én
200 37| szépet? Héj! Pedig én ma itt mulatni akarok. Azzal rákezdte
201 37| minden pandúrja. Menekülj. Itt az elfutott pandúrok lovai.
202 38| vállvonva veté oda:~– Ejnye, hát itt hagyjam azért a mulatságot?
203 39| újra megláthatták egymást. Itt már nem kellett félniök
204 39| nem olyan ám, mint Pest; itt mindjárt beírják a nagy
205 39| jött a városba, mit akar itt csinálni. A bécsi policáj
206 39| utolértek bennünket a szpáhik. Itt az óbester úr frontba állította
207 39| kapod vissza soha, most már itt marad az, a regement fia
208 39| Jól van, vitéz, hagyd itt a gyermeket, lesz rá gondom,
209 39| nevető ellenséggel, s most itt állani asszonyruhába bujtatva
210 39| Honnan képzel ilyet?~– Íme, itt vannak fölséged instructiói.~
211 40| hanem az első magyar újság itt ezen a földön, sőt nem is
212 40| ezen a földön, sőt nem is itt, hanem Bécsben.~Mert a csudával
213 40| legmélyebb börtönbe temesse!~Itt elhallgatott a főjegyző,
214 41| karmantyúja kanavászból? Mert itt sok írnivaló lesz. Aztán
215 41| kisöpörni az instánsok után itt maradt sarat, s a komornyik
216 41| gondolni, hogy mit írdogáljon ő itt egyre-másra. Hiszen már
217 41| úgy odább áll, mintha soha itt se lett volna. De nagyon
218 41| jelenté a komornyik, hogy itt van a tudós orientalista,
219 42| országcsaló gazember, aki itt le van írva? S csak most
220 42| pályafutás várna reá; míg itt nevetség, szidalmazás és
221 42| indulataival a dúsgazdag szívnek. Itt a testvér szeretete a bátyához,
222 42| bizalmas közlékeny nyájasság, itt az aggódó anya szeretete
223 42| tanácsaival féltőn betakargat; itt az ábrándos szűz szerelme
224 42| öntudatlan vallomásra téved; és itt a hitves lángoló szerelme
225 43| gödröket ástak, s azokbul majd itt, majd amott egy hörcsököt
226 43| kamarás úrral? Neki addig itt kell maradni.~– Jól van.
227 43| Hát mit keresnek az urak itt Budán?~– Megbízattunk őfelsége
228 43| ünnepélyesen protestálok! Itt van nálam a császár plenipotentiája.~–
229 43| császár parancsol Bécsben: itt pedig én parancsolok!~E
230 43| persze azt gondolta, hogy itt is két kőhíd van, ami Budáról
231 43| mondá az alporkoláb. – Itt van a csónakunk. Mink is
232 43| beszélhessen a rabbal.~– Itt van ön, Ráby úr?~– Igenis,
233 43| van ön, Ráby úr?~– Igenis, itt vagyok.~– Mit csinál itt
234 43| itt vagyok.~– Mit csinál itt az úr?~– Mulatom magamat
235 43| lábamra is.~– Ne féljen ön; mi itt vagyunk, s ezt nem fogjuk
236 44| No, de nem tart ez soká! Itt van a két commissarius;
237 44| már mind kézre kerültek, s itt ülnek a vármegye börtönében.”~
238 44| úr. – Azt gondoljuk, hogy itt protocollum vezettetik efelől?~–
239 46| számítgatta, hogy ki lakhatik itt a feje fölött. A törvényszék
240 46| köszönheti, hogy meg nem kapta.~Itt már csinálni kell valamit!~
241 46| kézen fogva.« Még most is itt vagyok.”~A hét nap még nem
242 47| jól, hogy azok mind, akik itt körüle járnak, hajlongnak,
243 47| kellemetlen ügyek.~– Ön itt a megyefőnök? – kérdé Laskóytól.~–
244 47| hívének írását. Tehát mégis itt kellett neki lenni.~Aztán
245 47| semmi ösztön, hogy most itt mellette, körülötte, fölötte,
246 47| azok mondták volna meg: „Itt vagyunk!”~Sikerült a tréfa.~
247 47| azt mondta volna neki: „Itt van, akit keressz!”~Erre
248 48| másodalispán szállása alatt van; itt nem fogja ő hallani az ő
249 49| nem engedte.~– A császár itt volt – beszélte a hang –,
250 49| tegye kend a kötelességét. Itt az izzó harapófogó. Csipkedje
251 51| a tájon terem?~Mert hát itt az a dicséretes szokás uralkodik,
252 51| Alig került fordult, már itt is volt vele a siralomházban.
253 51| ezredes úr, csak tessék itt hagyni. Majd elolvasom.
254 52| atyjának, hogy hadd maradjon ő itt; hadd ápolja ő maga azt
255 53| megvédessék az erőhatalom ellen; s itt nincs különbség jó és rossz
256 53| jó és rossz ember között. Itt csak az a kérdés, ki a hű,
257 53| galvanizáló erő szállt. Itt van a szabadító! Ah, most
258 54| délibáb, úgy ez is éppen csak itt Hunniában szemlélhető –
259 54| mondta. Én mit tehettem? Itt a vicefiskális; ő tudja
260 54| Aki tiszta ember, ezekkel itt többé egy asztalnál nem
261 54| Nem megyek el innen! – Itt akarok meghalni! – Nem megyek
262 55| egyharmad mint feladórész. Itt az utalvány, fizettesse
263 55| személyesen elfogadhatá.~Itt látta őt újra Ráby. A császár
264 55| rajtavesztett. Neszét fogták, hogy itt lappang a városban; alig
265 55| mármost a kezébe kapja.~Hanem itt akadt fenn megint.~A dolog
266 55| szabad lesz választania, hogy itt akarja-e magát elítéltetni
267 55| vonalán keresztülhatolhatott.~Itt társzekerekkel szövetkezett,
268 55| amin Strassburgig mehessen.~Itt érezte (saját szavai) húsz
269 55| igaz nemesek elismerésében.~Itt fejezte be életrajzát, melyből
|