Fejezet
1 3| neki:~– Domine spectabilis. No, még ezt a kis számadást
2 4| denegálni, ami factum.~– No, hát igen, hát néztem rá!
3 5| hogy „Jaj, gyöngyöm Miska!” No, hát mondék: legyek Gyöngyöm
4 5| Ugye, hogy emlegetnek?1~– No, de engemet csak nem akarsz
5 5| Micsoda sárga csikót?~– No, azt a tíz körmöci máriás
6 6| ihassam a magam borábul.~No, hiszen megkapja a magáét
7 6| forintokat?~– „Valaki”-e? No, iszen hozza kee ide nekem
8 6| forint meg cselédbér után; no, meg a „bellica cassa”;
9 6| hogy iskolába is járt. – No, hát mi kell, Marci öcsém?
10 6| fiú ez a vén Ábrahám!~– No, mármost aztán, nótárus
11 6| azt mondá bíró uram:~– No, mármost az érdemes külső
12 6| dirigálta az egész vonatot: „No, most grádics jön! Nagyot
13 6| azt kell nekik mondanom: „No, jertek, ti árvák, elviszlek
14 6| az egész presbitérium.~– No, hát kendtek is táncoljanak
15 7| belepillantott.~– Aj weh!~– No, mi baj, Ábrahám?~– Őfelsége
16 7| mosolygásra fogta a dolgot.~– No hát igen. Egy kis körtét
17 7| hogy elvörösödött rá! – No, hát költse el, traktálja
18 8| Bort! Búzát! Szalonnát!”~– No, hát halljuk azt a három
19 8| semmi új sincs a nap alatt. No, ez új! Azután akit még
20 8| meg kellett mondanom.~– No, ez elég hosszú volt „egy”
21 9| mondá a postamester úr: „No, megálljatok, rigók, majd
22 9| csinálná vele a hatvágást.~No, ettül csak elijed a határbul
23 9| ugass rá, mert megütlek! No, de most már csak nem eresztelek
24 9| Itt telelek az idén.~– No, de a kutyámat tedd bolonddá,
25 9| teneked parancsoljon.~– No hát, most az éppen azt parancsolta,
26 9| melegágy meg üvegharang. No, hát ilyen melegágyban,
27 9| ápolja azt elejitől végig. No, hát ilyen magvető vagyok
28 9| tehát egészen serio megy. No, ha azt akarod, akkor mindjárt
29 9| olyan nevetésnek eredt.~– No már, öcsém, sok mindenféle
30 9| hogy „Esik az eső.” – „No, hát akkor köpönyeget veszek.”
31 9| azokat a neologizálókat. No, hát nekem bizony semmi –
32 9| Jó lesz, urambátyám.~– No, hát ha nem tréfa a dolog,
33 9| magyaroknál, hogy „háztűznézés”.~– No, hát háztűznézni.~Az atyafiságos
34 9| ütnének tempóra kalapáccsal.~– No, édes öcsém, most már megengedj:
35 10| az unokaöccse számára.~– No, én már megházasítottalak,
36 10| hírhedett lókötő volt: „No, öreg, hát még mindig itt
37 10| koronáztatta meg magát.”~No lám: még a rabnak is az
38 10| nem vagyok kisasszony.~– No, hát én sem vagyok nagy
39 11| principális arca felderült.~– No, lásd – mondá tiszta mély
40 11| Itt? (Tudná talán?)~– No – nem itt: énnálam; hanem
41 12| mintha pörpatvar volna. No, gyere be hát egészen.~A
42 12| ételeit elkészíthesd számára. No, hát csak láss hozzá. Kell
43 12| gyanakodva a látogatóját.~– No hát – ilyen a bihászman?
44 12| széles másli is a cipőcsaton. No, jól van. – Tudom már, hogy
45 12| Mi véleményed van felőle? No, nem kívánom, hogy rögtön
46 12| nagyobb, vagy Kutzeloch.~– No, de most már színházba menetel
47 12| Ne irkálj te Bécsbe! – No, ha nem akarsz ma velem
48 12| ígérkezett holnapra ebédre.~– No, kisleányom – monda aztán
49 13| jelenté hüledezve, hogy no, most küldtek ám a nyakukra
50 14| egy „friand morceau!”~No, képzelte magában Ráby,
51 14| kisasszonyt, akit sohasem látott.~No, de közel volt a segítség.
52 14| szíveskedett megmutatni.~No, már azzal az úrhölggyel,
53 14| csak huszonhatig vitte.~– No, majd a töltött káposztánál
54 14| szolgabíró azt mondá:~– No, kapitány! Ha te a háborúban
55 14| tekintetes doktor urat!~– No, de most már elhallgass,
56 14| prophylacticus módon – gondoskodni.~– No, urak, de már erre a nagy
57 14| sem tudom megmondani.~– No, bizony azt nem volna nehéz
58 14| tudni első találkozóra? No, hát tudjon ön meg annyit,
59 14| mondja erre a szövetség feje: No, hát van nekem egy kincsem,
60 15| Leányfalvy János urabátyját.~– No, kedves urambátyám, itt
61 15| nem mindennapi dolgok.~– No, én nem akarok semmi rosszat
62 15| nem lesz hiányosságod.~– No hát, kedves urambátyám,
63 15| násznagynak a méltóságos urat!~– No, hát nem viszek magammal
64 15| tenyerét dörzsölve mondá:~– No, hála Istennek, nyakában
65 16| a nagyszerű operatióhoz.~No, iszen gyönyörű munka volt,
66 16| kendtek. Nec secus facturi! No, mármost gyerünk ebédelni,
67 16| csak éppen őreá vártak.~– No hát, bíró uram! – parancsolá
68 16| jóízűt nevetett rajta.~– No, méltóságos uram, erre mondjuk
69 16| azt mondá Ráby Mátyás:~– No, hát ez igen jó volt tréfának,
70 16| cassáról (ha nem sajnálja).~No, ez hát jól el lett intézve.~
71 17| asszonyember abban összetörik.~– No én, ha neked volnék, nem
72 17| prefektust fehérre festettem.~No, ez már gorombaság volt,
73 17| fordította enyelgésre a dolgot.~– No, mármost én pakolok a számodra! –
74 17| vagy a Dacsóék Marcija? No, hát meg sem állnál az ember
75 17| mondanom azt, hogy „te”!~– No, hát ahogy neked jobban
76 17| felsegítette a szegényeket!~– No, hát én is odamegyek veled.
77 17| hogy mi az a kontrabont. No, hát elindultak egymás mellett
78 17| azután megbiztatták, hogy no, majd közbevetik magukat
79 17| csak – hogy – így-úgy – no… Ez volt a felelet. Dacsó
80 17| meg tanúbizonyságnak.~– No az úrnak nem fognak egyet
81 17| rajtad alattomos úton…~– No, azt ők nem teszik. Mert
82 17| az ember! – Igyál egyet, no, a kedvemért.~– Iszik az
83 17| húztál a kulacsomból.~– No, hát ide vele. – Marci megtette
84 17| egy szóra. Ide gyere!~– No, mi kell még?~– Tudod, hogy
85 17| vetettem én már arra.~– No, hát azt most már megadom. –
86 17| kisbíró, hozd utánam! – No, hát mármost hadd látom,
87 17| hadd látom, hol az a bor? – No, most cigány, húzd az én
88 17| engemet megláttok ez utcában!” No, hát mármost, káplár uram,
89 17| magisztrátus. Hallottad? No, ha hallottad, hát eredj
90 17| meg a protocollumokat is? No csak azért kérdezem, hogy
91 17| adni a kocsislegénynek? – No hát, Isten neki, nem bánom;
92 17| ezüsthúszast osztogatott.~– No, aztán, Marci öcsém – biztatá
93 17| ki egy kicsit a mezőre.~No, oda meg hát éppen jó helyre
94 17| visszaadva a kulacsot. – No hát – áldja meg a mindenható!~
95 17| Marci a kocsiban ülőre: „No, most iszunk mindjárt nagyot,
96 18| nevetni látja – kovaszív kell.~No, hát Ráby Mátyásnak volt
97 18| voltak, azt mondta neki:~– No, ugyan jó, hogy compareáltál,
98 18| nevessen-e, vagy szörnyűködjék.~– No, de ez már ízetlen tréfa!~–
99 18| Akkor nagy a hited. – No, ennek még ma el kell dőlni;
100 18| de csak elhallgatta.~– No, hát legalább levelet írni
101 18| az, aki engem kirabolt. No, hát azt bizonyítom.~– Gondolja
102 19| Az asszony? Az asszony?~– No igen, a feleségem. Hol van
103 19| nagyokat hmgetett.~– Hm! No, öcsém! Csigavér! Nem veszik
104 19| mehetett – sóhajta fel Ráby.~– No, megállj. Ezen segítünk,
105 19| levelet Leányfalvy elé.~– No, mármost tudod, hogy hányadán
106 19| vagy ő öl meg engem.~– No, azt már szeretem hallani.
107 19| tudja jobban forgatni.~– No, hát biz az jó lesz. Hanem
108 19| azt fogadtad volna meg. No, de most már szeretlek!
109 19| demoralizálja az embert. No, hát, ha csak kard meg pisztoly
110 19| asszony a házamhoz soha. No, de régen volt az! Sok szerencsét
111 19| kezdte el azt tegezni.~– No, hát tudd meg, hogy vagy
112 19| aprítom a selyem úrfit.~– No, hát menjünk egy szál kardra –
113 19| duelláns egészen beleizzadt.~No, ilyen párbajt se látott
114 20| csodálom, hogy meg nem tették. No, hanem hát most az egyszer
115 20| mindenikben három golyó van.~– No, hát, egy, kettő. Tessék
116 21| törvény lesz az asszonyra.~– No, azt visszakapod, ha van
117 21| rövideden a fejét kell venni.~No, hát ennek az alapján meg
118 21| úrral confrontáltatni.~– No, erre magam is kuriózus
119 21| szaladjon a nevetésnek.)~– No, asszonyság, elég volt a
120 21| csak, hogy vérzik belül!~– No, látod, öcsém, mondtam,
121 21| mind nem observáltam.~– No, én pedig azt mondom, hogy
122 21| borocskát valahogy leszorítani. No, de hamar segített rajta
123 21| Böske!~– Jól van, jól, no – szabódott a kisbíró –,
124 21| közepére kioldalogni előle.~– No, megálljatok!~Az urak elrabolják
125 21| nevezni közreműködésnek.~– No, gyere be! – mondá a házba
126 21| azon kezdte aztán, hogy no, Böske hugám, hát tudod-e,
127 21| mondta a nótárus úr, hogy no, hát tegyem rá a hüvelykujjamat
128 21| ott a palackban magátul. No, én is megharagudtam ám
129 21| kétszél kötényét telesírja.~No, ez elég sok tarka meglepetés
130 21| kendőmet, pillangós cipőmet!~– No, csak ne jajgass. Holnap
131 21| Böske megvigasztalódott.~– No, most csak takarítsd össze
132 22| keresztültörve a labancon – no, meg az ecsedi lápon. Hanem
133 23| érjenek oda a velenceiekkel.~– No, de minekelőtte elindulnánk –
134 23| képűt hítták kántornak.~– No, hát azt a Szent Dávidné
135 24| taglejtésekből kivehette, hogy „No, jó helyre jöttél ide! Majd
136 24| őexcellenciája a belső szobájában.~– No, látja, kamarás úr, lehet
137 24| nagyot akart vele mondani.~– No, hát az elég szép volt bevezetésnek!
138 24| alatta megy át a csatorna.~– No, de már, édes fiam, kamarás
139 24| jókedve azután is megmaradt.~– No, de beszélj a bécsi dolgokrul
140 25| Pestnek. Tud az úr diákul? No, mert én tudok.~Azzal kihúzta
141 25| szépen; ő csak vizet iszik.~– No, azt is fölségeset kapni
142 26| lassan döcögött utánuk.~– No, ugyan régen nem láttuk
143 26| Úgy? A szegény izbégiek. – No, azokat, az igaz, hogy nem
144 26| aki megölte a nótáriust!~– No, csak lassan a testtel –
145 26| épkézláb láthatta az öccsét.~– No, hát szerencsésen jártál?
146 27| levelet írtál a császárnak?~– No, és ha írtam volna?~– Tudod,
147 27| haragosan felmgorva.~– No, látod, hogy haragba jöttél!
148 27| odakínálta azt neki.~– Ej, no, spectabilis, ne bolondozzék
149 28| odabámult a szeme közé.~– No, hát, édes selyem úrficskám,
150 28| Eltakarta a kezével a szemeit.~– No, csak nem fakadsz tán sírva,
151 28| fekete kenyérdarabot.~– No, itt a kenyér! Ezzel nem
152 29| Vármegye utca felől elkeríté.~No, hát ilyen megszökési históriát
153 30| plajbásszal: „expediantur”.~No, hát már most expediálva
154 30| nyomorúságból kiszabadítsa.~No, iszen, elérkezett a szabadulás
155 30| jöttek ki a szobájából.~No, most jöjjön valaki instantiával
156 30| be mert hozzá nyitni.~– No, mi baj? – förmedt rá a
157 30| Egy fiatal kisasszony.~– No, most kellenek nekem ide
158 30| elhalt az ajkán.~– Jól van, no. Ne sírj! – szólt a kemény
159 30| most is tudja szeretni! No, hát ne sírj! Tudom, no!
160 30| No, hát ne sírj! Tudom, no! Azt akarod, hogy bánjunk
161 30| ha agyonsírod magadat. No, nesze egy szippanat tubák,
162 30| könyörögni, majd jól megver! – No, ne búsulj. – Hát majd én
163 30| fejedbül kiverd. Jól van, jól, no. – Nem szólok róla semmi
164 30| ártatlannak érzi magát.~– No, hisz az majd ki fog tűnni
165 30| A hajdani szolgálója. – No, jó. – Több hűséges fehérszemélyre
166 30| rázta.~– Nem találja ki? No, jól van. – A tegnapi börtöne,
167 30| micsoda kérdés is ez?~– No, ebben a szobában nincsenek
168 31| felszerszámozva az ajtó mellett.~No, megeredt erre a cifra mondások
169 31| ami elég volt kettőnek.~No, ha még erre se káromkodta
170 31| habarnyicát feltalálta.~– No, csak ne káromkodjék Garabos
171 31| mindig szétválasztani. – No, ez szép mulatság lesz,
172 32| se bocsátá be fülein.~– No, majd a szakácsom tudja,
173 32| nem sokat törődik vele.~– No, mindegy; azért csak négy
174 32| mert azt ki nem állhatom. No, most elmehettek, fiaim,
175 32| kiimádkozta magát innen! No, megálljon, majd ha én tanítom
176 32| fordító Rábyt kínálta meg.~– No, kollega uram, hát maga
177 32| átellenben levő komlókertben.~– No, komáim, üljetek hozzá!~
178 33| gyönyörű quartett után!~– No, ha nem alszik, hát akkor
179 33| Én nem átkozom őt.~– No, akkor hát az úr porcelán
180 33| tündér is azt kérdezte tőlem. No, Karcsatáji, ha maga ezt
181 33| galéria közbevivátozhasson. – No, megálljatok! Majd ha én
182 34| hogy ki a karakteres ember. No, ebbül nagy dolog lesz!~
183 35| contumaciam fejvesztésre!~– No, hát convincáljon, ha mer!~–
184 35| A szolgabíró megtette.~– No, hát arról is adja ki az
185 35| a börtönbe a porkoláb.~– No, iszen, nem adnék az úrnak
186 35| tudják odafenn a főjegyzőék.~No, ugyan jó gondolat a torturázott
187 36| mindenki szövetségesem.~– No, hát majd szűkebbre fogjuk
188 36| porkolábtól elvett kulcsokkal.~– No, most Ráby úr, frissen nyissuk
189 36| naponkint háromszor befűttessék.~No, aztán befűtötték a szobáját
190 37| segítették azt eltakarni.~– No, hát csülökre minden ember!
191 37| szegényke. Hadd aludjék.~– No, hát aludjék! Hej, csaplárné,
192 37| meg, hogy nem oláh fáta. No, hát fiam, Janosics, kapj
193 37| véthetett a singularis ellen.~No, vége lett egyszerre az
194 37| Mátyás a két kísérőjével.~– No, iszen, most jutottak már
195 37| puskám.~Azzal körülnézett.~– No, hát mi ez? Nincs több gyertya
196 38| elhagyott társaságnak, hogy „No, ha ti kiraboljátok a szegény
197 38| felé, mi majd utolérünk. – No, tubicám, hát megy-e már
198 38| nagyon szépen tudod már! No, látod, most tanítottalak
199 38| mestergerendát ütötte a fejével.~– No, látod, hogy tudod a rókatáncot! –
200 38| ekkor elkiáltá magát:~– No, hollók! Ha pandúrhúsra
201 38| bozótjában eltűnt a csudálatos nő alakja, amihez hasonlót
202 39| barátságot kötött Rábyval.~– No, csak te még egyszer triumfussal
203 39| karján. Rögtön felé indult.~– No, most gyerek, riktájk! Jön
204 39| nyeregben. Megmondtam neki, hogy no, kis kölyök, csak jól megfogózz
205 39| zászlótartó lesz, extramundurra. No, porontyom, kiáltsd háromszor,
206 39| eléjük a leányalakot.~– No, urak, hát ismerik-e ezt
207 40| egyébre, mint az édesapjára?~– No hát – készebb volnál engemet
208 40| leány a fejével bólintott.~– No látod: és vannak bölcs emberek,
209 41| könyöke a sok írásban. – No, hát holnap reggel fél hat
210 41| viszonoz az elnök úr. No, Johann, mit jelent a hétfőn
211 41| feljegyezte-e ezt a munkálatába?~– No, ha készen van a fölöstököm,
212 41| annak az encomiumával.~– No, mármost menjünk a hivatalszobába –
213 41| fogpiszkáló lett belőle.~No, annál pedig célszerűtlenebb
214 41| az ebéd fel van tálalva.~No, mármost ő is szaladhat
215 41| adlatus in militaribus.~No, hát valahára kapott a báró
216 41| nehezen ráállt a tudós. – No, most már, gondolá a kamarás,
217 41| kérdé az adlatus úrtól:~– No, kamarás úr, hát készen
218 43| őexcellenciája pedig közel van.~– No, de mégis a császár csak
219 43| állítok az ajtaja elé.~– No, az lesz a legjobb.~Ráby
220 43| utolsó szeletig elfogy.~No meg aztán, amíg három parti „
221 43| ami rendes napokon volt.~– No hát, bihászman? Mit akarnak
222 43| úr?~– Ik bin gelernt.~– No, ha tanult az úr, hát beszéljen,
223 44| Megérkezett – nagyságos úr! No, hát kaptunk-e a császártól
224 44| Még aranysarkantyút se? No, hát majd adunk mi láncot
225 44| lába láncolva a kezéhez.~No, de nem tart ez soká! Itt
226 44| én nem beszélek tovább.~– No, hát beszéljünk. Nem doboltatik
227 44| kíván, elő ne vezessék.~– No, hát hozzák be őket! – mormogá
228 44| mint akit a hideg ráz.~– No, hát megnémult kend?~Dehogy
229 44| melyiknek tegyen eleget.~– No, hát megmondok mindent úgy,
230 44| Egy szó se legyen több!~No, de még annak a szegény
231 46| Quid hoc est? – rebegé.~– No, ugye? Most már rajtatok
232 47| még mindig fogva tartatik.~No, táblabíró! Most mutasd
233 48| meleg pokróctakaróval.~– No, csak pihenje ki magát a
234 48| nagylelkű ember volt, igazán”. No, csak hallgasd meg!~Mit
235 48| harminchárom fontosaknál.~– No, hát hozzák neki ide azt
236 49| melylyel megirodott wala.)~– No, majd én megmutatom neked,
237 49| látásbul ismert a rab.~– No, majd én megpuhítom azt
238 50| haldoklik a feje fölött… Egy nő… Talán reggelt sem ér… Nem
239 51| nagyokat a maga halálára.~– No, Ráby! Most jóllakhatol
240 51| úgyis pokolra megy már. – No, bizony! Éppen most volt
241 51| barátok~– Dehogy lesznek!~– No, akkor én odamegyek.~Erre
242 52| drágalátos szép madár! No, majd mindjárt lekopasszuk
243 52| fogoly nem férfi, hanem nő. Ő ismeri a családját; ez
244 52| szolgálatára, az összeroskadó nő azt suttogá neki:~– Uram!
245 52| megtiltotta Mariskának, hogy azon nő szobájába belépjen.~De Fruzsinka
246 54| amik az orruk előtt vannak.~No, de semmi! Elég, ha mi tudjuk.~
247 54| hajókötélhez láncolni.~– No, Ráby! Áldjad a Jehova Istenedet! –
248 55| s azt mondta neki, hogy no, hát adja be a memorandumát
249 55| mikor már azt hitte, hogy no, most leborítja a sipkájával,
250 55| volt mindig a digának.~– No, hát mit akarnak kendtek? –
251 55| a rendőrfőnökhöz Ráby.~– No, lássa az úr – monda neki
|