Fejezet
1 2| plusz meg a mínusz között mi különbség van? Ahhoz mi
2 2| mi különbség van? Ahhoz mi köze van a parasztnak?~Tehát „
3 2| asszesszor úr szavaiként: „Most mi hegedülünk tinektek; aztán
4 2| kórusban röhög fel unisono.~– Mi történt? – kérdé a szolgabíró,
5 3| konihamesternec az eö zaamadaasa, a mi chodalatrameelto leezen!)~
6 4| kergeti a dragonyossaival a mi vidékünkön.~– Nono. Én csak
7 4| Capitalis egy persona ez a mi domicellánk, spectabilis
8 4| hát igen, hát néztem rá! Mi az?~– Tudjuk! „Post visum
9 4| a benevolisáláshoz! Hát mi is történt csak abban a
10 4| összejövök vele. – Hahaha. – Mi lehet abban a medaillonban,
11 4| itt jó volt az út. Vajon mi történhetett vele?~
12 5| aarthatlansaagh, ees hogi woltaceepen mi oca wala az dombon aalloo
13 5| patvarista.~Nevetett is.~– Mi az ördög? Hisz ez a mi Karcsatáji
14 5| Mi az ördög? Hisz ez a mi Karcsatáji Miskánk!~A zsivány
15 5| bársonycsákó volt:~– Hát itt mi csörög, la?~A táblabíró
16 5| berek közé.~Hogy azután mi történt, azt már láttuk.~
17 6| micbenn nem tudatic hogi mi wagion?)~A szentendrei meg
18 6| a borát. Azt pedig, hogy mi legyen az új bornak az ára,
19 6| iskolába is járt. – No, hát mi kell, Marci öcsém? Beszélj!~–
20 6| parasztok meg ne értsék; mi pedig azért írjuk a magunk
21 6| vissza a legény. – De akkor mi magunk pógárok sem értünk
22 6| uraknak pedig sokkal jobb, ha mi fűtünk, mint ha ők fűtenek
23 6| üresen áll.~– Hát tehetünk mi arról, ha nem kapunk bele
24 6| részét a városnak, annyival mi kevesebbet fizetünk a kincstárnak;
25 6| felosztanók rendén, kire mi jut.~Az indítványtevőnek
26 6| kivágták. Ez a „nagy láda” a mi uraságunknak a fundamentuma.
27 6| vagy az „aranybulla”. Ez a mi privilégiumunk – ez a mi
28 6| mi privilégiumunk – ez a mi patrónusunk – ez a mi frigyládánk. –
29 6| a mi patrónusunk – ez a mi frigyládánk. – Amíg ez a
30 6| láda bírja magát, addig mi vagyunk az urak ebben a
31 6| addig akármit kezdenek a mi irigyeink, mind szégyent
32 6| udvari kancellária mind a mi kedvünkre olvassa a törvényt.
33 6| láda beszélni tud, addig a mi fiainkat nem viszik el katonának –
34 6| viszik el katonának – a mi számadásainkat nem kérik
35 6| s ha kijön az inzsellér, mi igazgatjuk a cirkalmát,
36 6| hogy merrefelé kanyarítson. Mi vágatjuk a fát a nagy erdőn,
37 6| vágatjuk a fát a nagy erdőn, mi húzatjuk meg a hálót a Dunában;
38 6| húzatjuk meg a hálót a Dunában; mi limitáljuk meg a bort, mi
39 6| mi limitáljuk meg a bort, mi veszünk, mi adunk el; mi
40 6| meg a bort, mi veszünk, mi adunk el; mi vetjük ki a
41 6| mi veszünk, mi adunk el; mi vetjük ki a porciót. Ezzel
42 7| mondá rá: „Én nem tudom, mi lehet a batyuban!” Ilyenformán
43 7| Miután pedig megértette, hogy mi járatban van itt Ábrahám, „
44 7| belepillantott.~– Aj weh!~– No, mi baj, Ábrahám?~– Őfelsége
45 8| egy” szónak; hát a másik mi lesz?~– Hát a másik meg
46 9| Wucherer küldöz széjjel a mi urainknak. (Hiszen te magad
47 9| De már, urambátyám, mi baja van magának a házassággal,
48 10| és még nem tudja, hogy mi az.~Óh, beh háládatlan volt
49 11| fejezet~(Mellben elmondatic, mi oknaal fogva kell mindeneknec
50 11| Magyarországon nem lehet. Másutt sem! Mi még csak passzív ellenállással
51 11| Ilyen Izrael vagyunk mi, magyarok, József császárral
52 11| pedig ezek a tisztviselők a mi választottaink, és inkább
53 12| Micsoda?~Ráby tudta már, hogy mi ez a bihászman.~– Az aranyhímzést
54 12| sárfészekben; vagy akár ebben a mi Krähwinkelünkben itt! Noverre
55 12| olyan pap lehet, mint a mi Parhammerünk Bécsben! Tudod,
56 12| muzsikálni mind a kettőt. Mi véleményed van felőle? No,
57 12| tudatta vele, hogy Ráby Mátyás mi járatban van; hogy a császártól
58 13| minden ember tudja, hogy ő mi járatban van itten. Egyszerre
59 13| kielégíti bizonnyal.~Hogy mi volt légyen az a még nagyobb
60 14| felszínre soha. – S ez a mi világunk!~Ráby udvaronc
61 15| röviden előadá neki, hogy mi járatban van: a kisasszony
62 16| Íme, kegyelmes uram, itt a mi titkos vasládánk, itt vannak
63 16| válogatott pénznemekben.~– Ez a mi kincsünk – monda bíró uram
64 17| részét a vád szégyenéből?~– Mi oknál fogva?~– Hát nem emlékezel
65 17| gondold meg, hogy azáltal, ha mi a bátyám ellen fellépünk,
66 17| hát Ráby! Arra esküdtünk-e mi meg egymásnak, hogy a népet
67 17| a tekintetes urat itt a mi szegény városunkban.~– De
68 17| engem! Jó pajtások voltunk mi régente is. Tudod, hogy
69 17| lesz az, ha meglátják, hogy mi itt az utcán egymással így
70 17| kontrabontos ember vagyok.~– Mi az a „kontrabontos”?~Ráby
71 17| hozzáhajazni Ráby, hogy mi az a kontrabont. No, hát
72 17| olyan jómódú asszony volt. Mi érhette?~– Hát – a rossz
73 17| iskoláját is. Kikérdezték, mi hogyan van? Az öreg jó hittel
74 17| Nem mondják ám ezek, hogy mi bajuk van, az úrnak, ha
75 17| szívén hordja az úr ennek a mi nyomorult népünknek a sorsát?
76 17| mármost tudja meg tőlem, hogy mi a legfőbb veszedelme ennek
77 17| mindjárt megtudta, hogy mi az.~Verbunkosok táncoltak
78 17| szóra. Ide gyere!~– No, mi kell még?~– Tudod, hogy
79 17| azt már nem értette, hogy mi tartóztatta őket vissza,
80 18| maga sem tvdhatia, hogi mi lez az weege?)~Ez a katasztrófa
81 18| megennem naponként.~– Hát az mi ellen való?~– Idegizgatottság
82 18| hívják? Hány esztendős? Mi hitű? Nős vagy nőtlen? Volt-e
83 18| Azért, mert nem tudom, hogy mi lesz egyszer még belőle.
84 18| zsidóul felelt vissza, amiből mi persze nem értettünk semmit.
85 19| kalháia volt az elsev, a mi nem tarthatott evrevkkee.)~
86 19| sem találta volna ki, hogy mi vár őrá odahaza.~Hát az
87 19| úgyis tudja az öreg, hogy mi a baja. Hogy ne tudná? Kis
88 20| gondolod.~– Azonban hát mi a magunk dolgával most már
89 20| jön már most másodsorban. Mi végezzük a második ügyet
90 20| mégsem jött. Találgatták, mi oka lehet a késedelmének?
91 20| Énnekem úgy tetszik, hogy a mi lovainkat ellopják!~Nosza,
92 21| Petrayval?~– Bepereljük.~– Mi vétségeért?~– Nőrablásért.~–
93 21| hát van-e nagy istállód?~– Mi a hét ménkűnek nekem az
94 21| belépve Ráby. – Mondd el, mi történt veled.~– Jaj, dehogy
95 21| most is elmondhatod, hogy mi történt.~– Ha nem restelli
96 21| bolondozzanak kigyelmetek; tudom én, mi az. Mikor iskolásgyerekek
97 21| odahoztak ám egy üveget, a mi fejül szarvasbőrrel volt
98 21| Meg nem foghatta, hogy mi lehetett ez a fütty, meg
99 22| arra kerül a sor.~– Hát mi történt itt? – kérdezé tőle
100 22| vessen.~– De hát hol vegyük mi azt az erőt, amivel mi ezeket
101 22| vegyük mi azt az erőt, amivel mi ezeket innen erőszakkal
102 22| ideátok sincs. Nem megyünk mi se a vármegyére, se a tanácsházra,
103 23| meg a másik hadd fújja a mi nótánkat.~– Váltogatva,
104 24| Látom. Hát abból, bihászman, mi lesz?~– Őfelsége elrendelé,
105 24| mozgalmához közelebb tolni. Mi volna Budapest, mi volna
106 24| tolni. Mi volna Budapest, mi volna Magyarország most,
107 24| national-economiát! Mondd el inkább, mi szépet láttál Bécsben? Hiszen
108 25| Hát tudja az úr, hogy mi lesz odaépítve, ahol az
109 25| Mert hát minek szenvedjünk mi, pesti polgárok folyvást
110 25| kalendáriumot.~– Hát ide nézzen. Mi áll erre az egész hónapra?~
111 25| fehér salak van. Megijedt.~– Mi volt ebben a pohárban? –
112 26| nem jegyezni fel, hogy mi volt az, amivel most hátba
113 26| Elmondta a császárnak, hogy mi történt vele. A császár
114 26| spion az egész világ! Csak mi ketten vagyunk még becsületes
115 26| több becsületes ember, csak mi ketten; de mi ketten is
116 26| ember, csak mi ketten; de mi ketten is nagyon jól tesszük,
117 26| kis ládámat!~– De hát a mi nagy ládánkat? – jajveszékelt
118 27| Hát ki tudja azt, hogy mi van az én levelemben?~–
119 27| az én levelemben?~– Hát mi, akik leveledet lefoglaltuk
120 27| már nem tudta meg, hogy mi történt a pópával, mert
121 28| fickó lett belőled! Hát mi van a saraglyában, öcsécském!
122 28| mind ártatlanok vagyunk mi odafenn; s eb, aki rávall
123 28| csak rukkolj ki vele, hogy mi jó hozott ide.~Rábyt megnémítá
124 28| fakadsz tán sírva, vagy mi? Csak nem csúfolod meg vele
125 28| Hát akkor tudom én, hogy mi a bűne. Megmondták nekem
126 29| leiratic az rabok traficája, mi modonn evk az welaggal corespondealnac
127 29| falakról is le tudtak surranni; mi ehhez képest a régi pesti
128 29| mindennapi történetektől a mi históriánk különbözik. A
129 29| mondá magában. Vajon mi lakhatik azon belül? Egy
130 30| Kibevl meghtvdivc, hogi mi hatalmasabb az chaazaar
131 30| rákerül a sor, leírjuk, hogy mi volt ez a híres „corridorfolyosó”?
132 30| mert hozzá nyitni.~– No, mi baj? – förmedt rá a kegyelmes
133 30| tudok complimentirozni. Mi az ördögöt jön énrám? Bizonyosan
134 30| elfogtak volna az utcán? Hát mi kell? Mondd! Nem tudsz beszélni?
135 30| én beszéljek helyetted? Mi? Én találjam ki, hogy mi
136 30| Mi? Én találjam ki, hogy mi hozott ide? Azért a gaz
137 30| odakinn, s kitalálta, hogy mi történik. Azért is ott maradt
138 30| elveszni.~– Jól ismeri a mi fölséges urunkat. Ő valóban
139 30| Mert tudja az úr, hogy mi történt a császár levelével?~–
140 30| történt a császár levelével?~– Mi történt?~– Ez, ni.~A főúr
141 31| beszéltek különben egymással.~– Mi rosszat talál az úr ebben
142 31| non” és „neque”.~– Hát mi rossz van abban?~– Mi rossz
143 31| Hát mi rossz van abban?~– Mi rossz van abban? Hát az
144 31| ítélve két esztendőre.~– Mi a vétke?~– Blasphemia. (
145 31| Garabos uram csak bámult, hogy mi lesz ebből.~– E biz, a mákos
146 32| Hát magát, Garabos atyafi, mi lelte, hogy még egy teremtettéjét
147 32| tekintetes úr meglepetve szólt:~– Mi a mente? Hisz ez az úr Ráby
148 33| egymásnak a baját elmondhatja. Mi pedig egy bajban szenvedünk
149 33| felébredt, nem tudta, hogy mi volt belőle az álom, mi
150 33| mi volt belőle az álom, mi volt a való?~
151 34| orozva kezet csókoljon neki. „Mi lelte, Kalabusz uram?” A
152 34| volt a megboldogulttól. Mi lehetett volna abban egyéb,
153 34| semmit sem tudott arról, hogy mi történik odalent a földszinten.~
154 35| rá, s mintha tudná, hogy mi fáj neki, mikor szemeit
155 36| volt megparancsolva, hogy mi történjék a szentendrei
156 37| jöttem.~– Csak idáig? Hát mi hozott idáig?~– Lassabban
157 37| kegyelmedet, várnagy uram, mi hordja erre? Nincs már itten
158 37| Azzal körülnézett.~– No, hát mi ez? Nincs több gyertya a
159 38| hátráljatok a fenyves felé, mi majd utolérünk. – No, tubicám,
160 38| valaha. Ki tudja, hol és mi módon találkozunk vele még
161 39| hogy milyen parádét csapunk mi akkor teveled! El kell hozzám
162 39| a controllor-folyosóra, mi is veled megyünk a Burgba.
163 39| retirádát kommandírozott, a mi regementünk maradt hátul,
164 39| gyereket visszavigyem. Azt mi neveljük föl, prófunton,
165 40| eszébe jutott, hogy ugyan mi lehet ebben az újságban,
166 40| emberi igazsággal.~– De hát mi lehet ez az országos ügy,
167 40| hogy a földi országért is mi okbul kell szenvednünk?~
168 40| Tudod, kisleányom, hogy mi ez? Hiszen én tanítottalak
169 40| Magyarország mappája.~– Az. – Ez a mi őseink országa, a mi hazánk,
170 40| Ez a mi őseink országa, a mi hazánk, a mi egyetlen szülőföldünk. –
171 40| országa, a mi hazánk, a mi egyetlen szülőföldünk. –
172 40| nem talál.~– Ezt tesszük mi. A mi császárnak igen jó
173 40| talál.~– Ezt tesszük mi. A mi császárnak igen jó ember.
174 40| nem akar megérteni. Ezt a mi kínzó gyermeki szeretetünket
175 40| gyermeki szeretetünket a mi szenvedő anyánk iránt! Vajon
176 40| hatalom parancsszavával. Mi védelem van ez ellen? Találd
177 40| Hát azt gondolod, hogy mi vén, viharokban megedzett
178 40| férfiak lágyabbak lehetünk? Mi is azt feleljük: „Ezt nem
179 40| nem Magyarország többé. Mi pedig küzdünk mind az ellen!~
180 40| folytatá az apa. – Ennek a mi ősi alkotmányunknak van
181 40| mikor azt kérdezted tőlem, mi okbul illuminálják az ablakokat
182 40| győzött, hogy megverte a mi saját seregünket Karánsebesnél:
183 40| seregünket Karánsebesnél: a mi tulajdon fiainknak holttestei
184 40| Megértetted-e hát, hogy mi az az országos ügy, amiben
185 41| Hát, főtisztelendő úr, mi szerencse hozta ide Fő-Buda
186 41| kettő bement! Verlauf! Hát mi történt tovább azzal a stafétával?~–
187 41| nem bírtam kivenni, hogy mi van ebbe a levélbe írva.
188 41| kezdőbetűtől, de akiről nem tudni, mi nemzetiségből való, cirill-e
189 41| nevetve:~– Tudja patvar, mi van benne? Bihászman? Régen
190 41| sem magyar szó, hát akkor mi volna ez: „Kan biz ez!”,
191 43| attul kérdezte meg, hogy mi az a kegyetlen fenevad?~
192 43| mellé fekteti az ágyba.~– Mi a manót akar azzal a karddal,
193 43| egértül is úgy megszeppensz, mi lesz még, ha a magyar oroszlánnal
194 43| szolgáltassam át Pest vármegyének.~– Mi pedig a császár parancsát
195 43| nem eszi meg.~– Hát’szen mi is ott leszünk. Csak nem
196 43| nem ijedünk meg tőle. De mi történik addig nemes Ráby
197 43| bátor vagyok tagadni! Ő a mi személves felelősségünk
198 43| violentia! Ez rebellió! Mi protestálunk. Ellenállunk.~–
199 43| mondá Plötzlich úr. – De mi vele megyünk, ahogy a császár
200 43| padokon.~– Hogy megyünk mi ezen a jégen keresztül? –
201 43| Ez hallatlan vakmerőség! Mi ünnepélyesen protestálunk.~
202 43| lábamra is.~– Ne féljen ön; mi itt vagyunk, s ezt nem fogjuk
203 43| Jégvermet töltet.~– Hát mi lesz Ráby úr confrontatiójával?~–
204 43| szegény. Igen nagy beteg.~– Mi látni akarjuk, és beszélni
205 43| folyosót kifüstölnöm.~– De hát mi baja van?~– Nem tudom én.
206 43| merje szólítani a doktort.~– Mi baja van a páciensnek?~A
207 44| aranysarkantyút se? No, hát majd adunk mi láncot is, sarkantyút is.
208 44| hanem feleljen a kérdésre! Mi történt az előtt, hogy Rab
209 45| Kibeol megtanvlivc, hogi mi leegien az az neheez wass?)~
210 45| Rábynak a jobb kezén egy lánc, mi azt a bal lábához csatolta,
211 45| ilyen derék úrral! Volnánk mi csak férfiak! Bizony nem
212 46| megtalálta az utat Rab Rábyhoz – mi lett volna az egyéb, mint
213 46| esküdt mind összeröffentek. Mi történt? Mitévők legyenek?~„
214 46| szobába.~– Nohát, bihászman? Mi történt?~Laskóy úr nagy
215 46| kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi lesz a vége.~
216 47| felelé Laskóy.~– Feleljen ön, mi történt az én kiküldött
217 47| felségedhez felküldözi.~– S mi célja lehetne azzal ennek
218 49| nádszálra, amit lebocsátok.~Mi férhet bele egy nádszálba? –
219 50| kifundálta magában, hogy mi lenne, ha egy nap vagy több
220 50| kezdőhangot: „dol – re – mi – fa”. Azután rázendíték
221 50| allegrettóban van tartva – de ezek a mi kálvinistáink úgy kikeresik
222 50| hangon hörgécselé:~– Oh, a mi áldott jó kisasszonyunkat,
223 50| Bocsáss meg minékünk, mint mi is megbocsátunk az ellenünk
224 50| került Fruzsinka e helyre, s mi volt a katasztrófája, azt
225 50| megtudná Rab Ráby, hogy mi történt a nagyméltóságú
226 51| mulatság.~De ne leskelődjünk mi e titokban tartandó jelenet
227 51| hanem inkább lássuk, hogy mi történt ezalatt a külső
228 51| sietség a Rab Ráby dolgaival.~Mi történt a szalmaszállal?~
229 51| azonnal bocsássa szabadon; mi ha holnap reggel tíz óráig
230 52| Ötvenegyedik fejezet~(Mi tevrteent wala az titokteliess
231 54| No, de semmi! Elég, ha mi tudjuk.~A veres frakkos
232 54| tőrvényes fóruma előtt, a mi törvény szerinti nemes areopágunk
233 54| találtatik. Ítélni fog fölöttük a mi visszatért urunk: a nemzet!~–
234 54| gazdája, s az egész cudarság a mi kettőnk nyakában marad.~–
235 55| Nagy lármát csapott, hogy mi dolog ez. Arra előjött a
236 55| kancelláriához, aztán lássa, hogy mi lesz belőle.~Beadta, és
237 55| Behozták. A verekedés a mi dolgunk, te csak kávézzál
238 55| nekik bárhol és bármikor.~Mi történt a rendkívüli emberrel
|