Fejezet
1 2| irgalmazni látszik, lekiált rá a szolgabíró: „fortius!”
2 2| egész társaság érdemes volt rá, hogy a szolgabíró ítéletét
3 4| markába.~– Aztán vigyázzon rá, bácsi – tréfált vele a
4 4| No, hát igen, hát néztem rá! Mi az?~– Tudjuk! „Post
5 4| nevetést, mikor okot talál rá; elébb recapitulálja a dolgot:~–
6 5| Miska?~– Tán nem emlékezik rá? Hisz urambátyám tett meg
7 5| azzá. Nem emlékezik már rá, mikor tavaly a generális
8 5| a vásárosokra legjobban rá lehetett azt bízni. De a „
9 5| tituláztak, s megtanították rá az egész világot, hogy az „
10 6| körmére keríteni.~– Lesz rá gondom.~A beszámolás aztán
11 6| Úgy van biz a! – kiálta rá az egész presbitérium.~–
12 7| úton-útfélen ragasztott rá a nép csúfondáros ajka.~
13 7| Mit hozott?”, azt mondá rá: „Én nem tudom, mi lehet
14 7| megvan! A császár maga írta rá az instantiára, hogy »fiat«.
15 7| szeme elé, s mérgesen rivall rá:~– Kend hagyta ezt ott az
16 7| leányasszonyhoz? Ni, hogy elvörösödött rá! – No, hát költse el, traktálja
17 8| még csak annyira sem visz rá a lelke, hogy a más írásában
18 8| vert kincshalmaz, amire én rá akarom az én egyetlen választott
19 8| Mert akár azt felelte rá, hogy „A biz az egy batkába
20 8| akár pedig azt felelte rá, hogy „Százezer forintba
21 9| én öcsém az; s ne ugass rá, mert megütlek! No, de most
22 9| érjék, mint az Isten elhozza rá a maga Lőrinc-napját; van
23 9| s üvegharangot borítani rá? Várjátok meg, míg elhozza
24 9| saját kertésznyelvén felelek rá vissza. Ha valaki dinnyét
25 9| dinnye sem érett meg: várjunk rá türelmesen. Patientia: baráttánc.
26 10| cipője közé, azt mondta rá nagy fumigálva:~– Ha tudná,
27 10| kirakott folyosón szemközt jött rá nagy csörömpöléssel a vármegyeház
28 10| Pedig hiszen nem vártak rá, nem voltak ez emlékek az
29 12| Őexcellenciája nagyot dörmögött rá, s a fogai közt rágogatta
30 12| egész szentendrei ügyre rá sem hallgatna, a Rondellába
31 13| szépen ott hagyják. Nincs rá eset, hogy utánaküldjék
32 13| a biz arany: azt mondja rá, hogy „Az Isten adta hát.” –
33 14| alispán (ha az első nem ér rá, a második, ha az sem, a
34 14| magától sohasem akadt volna rá Fruzsinka kisasszonyra Ráby
35 14| összeszámítani.~Bíró uram kiitta rá a poharát.~– Az Isten éltesse
36 14| amiért áldomást lehetett rá mondani.~Ez aztán éppen
37 15| sikerül, akkor azt mondják rá, hogy „Hűbele Balázs”.~Ha
38 15| nem hiszi, esküdjék meg rá, hogy sohasem látott hasonló
39 15| leszünk, akik vigyázunk rá, hogy „róka be ne törjön
40 15| áldást. Aki nagyon kíváncsi rá, hogy miben állt a hajdankori
41 16| ült, s aztán hiába pörölt rá: „Vidd el innen a fejedet,
42 16| valahol kárt tegyenek benne. Rá kezdett jönni, hogy biz
43 16| vádjával. Sokan haragudtak rá; de azokat mind a kezében
44 16| őméltóságát.~– Bagatell! – felelt rá őméltósága. – Menjünk tovább!~
45 16| kimutatni.~– Bagatell! – monda rá őméltósága. – Menjünk odább.~–
46 16| Az elnök úr azt mondta rá, hogy ez már igaz. Már azt
47 16| elfojtani, nem hallgattak rá, vége lett a sessiónak,
48 16| Más kerék meg nem megy rá a tengelyre. Mivel hordjanak
49 17| De hát nem gondoltál rá, hogy ha valaki egész a
50 17| Ha egy szót nem szólna is rá, ha csak rám nézne is azokkal
51 17| esztendeje, hogy nem ismer rá akkori iskolatársaira? Hát
52 17| éppen egy olyan alak jött rá szemközt az utcán, akinek
53 17| iskolában is. Emlékezel rá, mikor a gyújtó üveggel
54 17| ember, hogy ki haragszik rá.~– De bosszút állhatnak
55 17| tartom. Hanem mondok valamit. Rá lehetne arra mégis jönni.~–
56 17| dühös őkelmére. Rég fenik rá a fogukat, hogy majd mikor
57 17| mellékút kanyarodik fel rá, mely a szigetségi révbe
58 18| érvényes, ha megesküszik rá.~– Rotheisel meg fog esküdni.~–
59 18| nagyon nehezen szánja el rá magát, hogy az esküt letegye.
60 18| Ismered-e?~– Nem figyeltem rá.~– Megállj! Majd kikeresem
61 18| rettenetes büntetést szab rá. Egyéb vétkekért csak harmad-
62 18| Tárhalmy majd mondott neki rá valamit – de csak elhallgatta.~–
63 18| kedves iskolatársára ismert rá; az volt a tiszti ügyész.
64 18| nyolcszor – nemigen emlékezik rá pontosan, de hamarább kilencszer
65 18| készséggel:~– Hogy ne ismernék rá? Szakasztott ugyanaz. Csakhogy
66 18| a fiskus hogy hunyorgat rá a szemöldökével; kapott
67 18| Micsoda? Hát nem emlékezik már rá az úr, mikor azt a négy
68 18| bír valorral, ha leteszi rá az esküt.~Erre a szóra,
69 18| fűzött bocskorokat; feladatta rá a halotti köntösét, fejébe
70 18| valaki megfogja.~– Most már rá lehet kezdeni a nevetést,
71 19| őrá odahaza.~Hát az várt rá, hogy amint a kocsiból leugrott,
72 19| vigyáznod kell vele. Ügyelj rá hogy hamarább ki ne rántsd
73 20| falun secundánst? Számít rá, hogy kettőnk közül egyik
74 20| Megállj, gaz rabló! – ordíta rá a kapitány, s vele duettben
75 20| odahaza; három felcser rakta rá a köppölyt, s két kolduló
76 21| nagybátyjának, az azt mondta rá, hogy ennél még Gyöngyösiben
77 21| vétségeért?~– Nőrablásért.~– Van rá törvény. „Raptus” Szent
78 21| házasságtörésről. Emlékezem én rá, hogy Ulászló azt mondja
79 21| csak el sem halaványodott rá.~Következett az ő replicája.~
80 21| a bundájába, hogy valaki rá ne ismerjen, amíg az utcán
81 21| összetalálkozik, magának kezdeni rá a nevetést, s ha az még
82 21| hamis.~– Most jövök már rá, hogy miért hozták olyan
83 21| több beférjen, s ordított rá torkaszakadtából:~– Pimasz,
84 21| az uraság ellen? Aszontam rá: Hazudott, akasztófára való
85 21| úr, hogy no, hát tegyem rá a hüvelykujjamat jó erősen
86 21| háromszor is megesküszöm rá, hogy az én uram kegyes,
87 21| aztán még egyet jót tapostam rá a csizmám sarkával, hogy
88 21| Böskéből: addig nem ért rá a fejés miatt, de amint
89 21| Nem hallgatsz? – kiálta rá a gazdája, s befogta a markával
90 22| vajon miféle csoda várakozik rá megint ez újabb visszatéréskor?~
91 22| Nem találta ki. Pedig várt rá.~Amint a kocsijával a háza
92 22| szükség a Böskének megfelelni rá, mert erre a szóra már megnyílt
93 22| a vízig szárazon!~Azzal rá is nyomatta a pipakupakkal
94 23| kertek alól? Szalmát húztak rá. A rövidebb szál jutott
95 23| többet is; de most nem érünk rá; csülökre, fiúk! Aztán hadd
96 23| Csak akkor kezdték aztán rá a gyilkos fenyegetőzést,
97 24| Ráby Mátyás borait megitták rá. Még sincs jókedvük.~És
98 24| mérgesen végigsandított a rá várakozó tömegen, s nem
99 24| kegyelmes úrnak.~– Én nem értem rá Dandin György előadását
100 25| udvariasan, s ő is mondott rá valamit németül. Hanem arra
101 25| most?~Ráby kíváncsi volt rá, a leghitelesebb kútforrásból
102 25| izzadtságba hozni; dunnát rakott rá, aztán odaült az ágya mellé
103 25| lábát kidugta, jót húzott rá, hogy menten visszakapta,
104 25| könnyhullató könyörgésére adta rá a fejét, hogy hozzá eljöjjön,
105 26| teremtett lélek sem nyitotta rá az ajtót, hogy felőle tudakozódjék,
106 26| De az vagy azt felelte rá, hogy volt itt, de éppen
107 26| őket hozzám? – zsémbelt rá a lábadozó. S aztán addig
108 26| bár ne emlékezett volna rá! Héj, drága aranyok lesznek
109 26| hogy ítéletnapig sem talál rá senki.~– Hát’sz azért kérdeztem,
110 26| ítéletnapig ne találjon rá senki; hanem, hogy nekem
111 26| úgy, hogy semmi commissió rá ne találhasson.~Amint a
112 26| hogy más embernek is volt rá gondja, nemcsak saját magának.
113 26| közé. Fölvette. Emlékezett rá. Fruzsinka ruhájáról szakadt
114 26| az édes nép azt kiáltja rá: „Feszítsd meg! – Nekünk
115 26| eldugta a rábízott ládát, hogy rá ne találjon senki a legközelebbi
116 26| inte, hogy hallgassanak rá.~– Az igaz – mondá –, hogy
117 27| velünk, aztán gyújtsunk rá a „Mnoga ja létá”-ra.~A
118 28| hát ide, Pápis! – kiáltott rá a vén Csajkos; mire az előmászott
119 28| akasztófahumor. Azt mondá rá:~– Még nem is sok.~Ezzel
120 28| Aztán, ha pénzt bíznak is rá, ha száz arany lesz is,
121 28| Persze, hogy nem felelt rá neki.~Azután a porkoláb
122 30| corridorfolyosó”? De most nincs időnk rá, sietnünk kell lóhalálában
123 30| izéket. Úgy. Most írja rá kívül veres plajbásszal: „
124 30| a perceket, mennyi kell rá, hogy a császárnak a parancsa
125 30| emberhang volt.~Mikor becsapták rá az ajtót, ez a sötétség,
126 30| No, mi baj? – förmedt rá a kegyelmes úr, az asztala
127 30| még jobban? Hogy veressek rá ötvenfontos vasat, hogy
128 30| a főúr. – Aztán nem kell rá haragudni. Képzelje, domine
129 31| levegőn? Még fél órája van rá.~Hogy aztán Ráby megköszönte
130 31| Hallotta az azt mind, felelt is rá; de aztán megint csak folytatta,
131 31| innen mind a kettőt Isten! rá nézve is, azokra is? Hiszen
132 31| megátalkodott buzgósággal? El van rá ítélve?~– Hát – csak!~–
133 31| velük Garabos uram, lesz rá ideje.~Az újon érkezett
134 31| Garabos uram csak nézett rá egy darabig. A szemei kimeredtek,
135 31| mákos, belül üres!” Mondjad rá, hogy alleluja!~De biz azt
136 32| csakugyan kíváncsi volt rá, hogy hát az miféle új felvonást
137 32| physionomiából; de nem tudott rá tökéletesen visszaemlékezni.
138 32| hogy figyelmeztetve volt rá:~– Ugyan, Janosics. Mikor
139 32| bedugaszolásnál. Aztán gondja legyen rá, hogy a hűtővederben mindig
140 32| tűzzel, mikor szükség van rá. Maga is kiszeleltette a
141 32| uram, hát maga is gyújtson rá ebből a kóspallagiból!~Ráby
142 32| egyszer.~– Nem emlékezem rá.~– Nem, mert másképpen voltam
143 32| káromkodást; nem is lett volna rá oka. Kalabusz uram meg az
144 32| csak a nevetés közben járt rá a szája az „Uram, irgalmazz!”-
145 33| mindjárt. Készen voltam rá, hogy amint én elkezdek
146 34| most megbízta vele, ítélt rá egykor ötesztendei fogságot.~
147 35| készítette étek sem várt itt rá; sőt még a nemesuraknak
148 35| felvette, hogy nagyot igyék rá, akkor ütődött csak meg
149 35| az úr magára! – rivallt rá Laskóy. – Gondolja meg a
150 35| szemöldökeit, s úgy nézne rá; s lehet-e valami iszontatóbb
151 35| összehúzott szemöldökkel néz rá, és nem szól semmit? – Azért
152 35| hítta, cincogásával felelt rá, s mintha tudná, hogy mi
153 36| lekaszabolja: nem hajtottak rá! Utoljára egy hórihorgas
154 36| a currensben, soha senki rá nem talál. Afelől ugyan
155 37| személyleírás után nem találhattak rá. Kurovics uramnak volt rá
156 37| rá. Kurovics uramnak volt rá gondja, hogy minden reggel
157 37| mindig egy kis utam – felelt rá a megszólított, egy cseppet
158 37| felemeli az arcát, ez az ember rá fog ismerni.~Az a gondolata
159 37| semmi vétket sem lehetett rá kisütni, erőszakkal megszöktették,
160 37| feszült a testén, mintha rá volna öntve, cifraszűr a
161 38| emberekkel.” Megtanították rá, hogy ne szeressen, ne becsüljön
162 39| nagy sorskedvezmény volt ez rá nézve, mert ha lóháton állít
163 39| ez nem konyított őhozzá, rá sem igen nézett, s mikor
164 39| porontynak, hogy feltűzi rá. Azt lelőttem a pisztolyommal,
165 39| hagyd itt a gyermeket, lesz rá gondom, hogy a katonaiskolában
166 39| volt, most pedig még csak rá sem néz. Minő dicső napokat
167 40| azok mind előfizessenek rá. Elég, ha egy városban egy
168 40| szabad volt.~Persze, hogy rá nézve az mind hieroglif
169 40| Tárhalmy szomorúan tekinte rá: kitalálta ő azt jól, hogy
170 40| leány bámulva tekinte fel rá:~– Az én kedves apám – azoknak
171 40| Eldugnám, ahol senki rá nem talál.~– Ezt tesszük
172 40| főznek; ez a jó; mit felelnél rá?~– Azt, hogy nem tehetem,
173 40| moszkovitával. Emlékezel rá, tavaly, mikor azt kérdezted
174 40| Pesten? Akkor azt mondtam rá: Nem értik azt a kisleányok.
175 41| Y).~– Igenis, emlékezem rá, conducat sanitati. Tessék
176 41| kartácslövéseitől. Azt mondta rá a báró úr, hogy ha mindjárt
177 41| asztalra a házigazda; volt rá alapos diaeteticai rendszabálya: „
178 42| ezeket az eszméket, amik rá nézve oly idegenek voltak,
179 43| majd megmondja.~Nem kellett rá soká várni; az ajtó nyílt,
180 43| oltatlan meszet öntöttek e rá, mikor eltemették.~
181 44| hogy fel ne akaszthassa rá magát, s aztán bekísérték
182 44| öten-hatan is elkezdtek rá kiabálni:~– Ez vakmerőség!
183 44| után két órakor? – förmedt rá Laskóy úr. – Azt gondoljuk,
184 44| a pernahájdert! – ítélte rá brevi manu Laskóy úr. S
185 44| Hallgasson az úr! – rivallt rá Laskóy. – Nem tanulunk az
186 44| azonban világosan kiderül rá: ördögi segítséggel és boszorkány
187 45| lábra, hanem úgy kovácsolják rá az üllőn pöröllyel, mikor
188 45| csodájára, hogyan verik rá a huszonöt fontos vasat
189 45| tarthassa; aztán megtanította rá, hogy hogyan kell lépegetni
190 45| Rab Rábyhoz, amint egyszer rá volt zárva a vasajtó, egy
191 46| rabot. Nagy szüksége volt rá ebben a hideg szobában,
192 46| lepecsételteté, s ő maga írta rá a császár címét, mégpedig
193 46| magunk is kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi lesz a vége.~
194 47| császár, ha keresni fogja, rá ne találjon sehol. Ha odább
195 47| tovább ment. Karcsatájira rá sem nézett. Pedig az sem
196 47| lakó nagynénjéhez. Ok volt rá elég. A császár idejöttével
197 48| papírlapot elrejtette, ami rá nézve kincs volt. – S ennek
198 48| Meglátod a végén azt fogod rá mondani: „Ez a Petray Péter
199 48| mit beszélsz! – harsant rá a fiskus. – Ha ezt elutasítod,
200 48| semmi fájdalom és iszonyat rá nem vesz arra, hogy megtagadjam
201 48| derék embernek.~– Én ugyan rá nem verem! – szólt, a bőrköténye
202 48| tovább a vármegyét; verjék rá az urak maguk a vasat, ha
203 49| olyan furcsán vigyorgott rá.~Rábynak feltűnt, hogy az
204 49| neki veszni!”, ő azt mondta rá: „Én nem engedem!” És nem
205 49| önt, de nem találhatott rá; azt mondták neki: már kiszabadult
206 49| Kinevették vele. Azt mondták rá, hogy álmodta azt.~
207 51| megízlelé azt, s azt mondta rá „vere valet”, s le is nyomtatta
208 51| egektől! Nem másért mérte rá a gondviselés ezt a mostani
209 51| ezt a barátot, s rakják rá vissza helyette inkább a
210 51| elolvasom. Ráérek.~– Nem ér rá, excellenciád. Mert nekem
211 51| ez, de el kell mondanom) rá fogják adni a kényszerzubbonyt,
212 52| megye rendei azt mondták rá: „Nem!” – El kell neki ítéltetni
213 55| Pestet, Budát, és senki rá nem tette a kezét. Leutazott
214 55| Egyetlen jóakarójára talált rá véletlenül, s az meg a saját
|