Fejezet
1 1| sem volt Pestben, Budában. Majd talán akkor kibékülünk azzal
2 4| előtti hídig. A kocsiban ülők majd kirepültek az üléseikből;
3 5| stációig, vagy gyere el hozzám, majd visszatérett fölvesz.~–
4 5| legyek Gyöngyöm Miska! Majd produkálok én nektek olyan
5 5| krónikus nyavalya kezd lenni. Majd si friget, majd ha fagy.
6 5| kezd lenni. Majd si friget, majd ha fagy. Stante pede kell
7 5| utoljára bizonyosan még majd azt is nekem kell tartanom.
8 5| Jól van, ha te nem adsz, majd kérek mástul – mondá nagy
9 6| számlálni, s a két orcája majd beszakad a soványságtul.
10 6| nekem azt a „valaki”-t, majd megtanítom a Corpus Jurisra,
11 6| építésére. Megálljon kee csak, majd mindjárt megbecsülöm a kee
12 6| kiharangozni.~Bíró uram egyszer majd el is szólta magát.~– De,
13 6| szegény nyavalyások nyáron majd megvesznek éhen, télen majd
14 6| majd megvesznek éhen, télen majd megfagynak a hidegben, míg
15 7| commissio azt várta tőle, hogy majd ezrével adja elő az aranyakat,
16 7| rászánt.~Fölment Bécsbe, hogy majd eligazítja ő azt a dolgot
17 7| ő csak várjon egy kissé, majd mindjárt bejelenti a császárnak.~
18 7| választja el a császártól, majd lerogyott a lábáról. S ezen
19 7| kend azt az instantiát; majd visszaviszem a császárhoz,
20 7| visszaviszem a császárhoz, ő majd maga helyrepótolja, ami
21 7| azt gondolta, hogy onnan majd magától is kitalál. Hanem
22 8| fölvenni, egymás után emeli föl majd a fejeit. Az egyik feje
23 8| jöjjön el a szállásomra, ott majd beszélhetünk róla. Otthon
24 9| No, megálljatok, rigók, majd csinálok én nektek ide egy
25 9| én Matyi öcsém Bécsből! Majd alig ismertelek meg ebben
26 9| öccsének.~Az meg bámultában majd belelépett a sarkával a
27 9| a contractuscsinálásnál majd gondoskodunk róla, hogy
28 10| végy belé; mert a feleség majd hoz eleget. Magadnak nem
29 10| panaszkodott a „másikra”; hát még majd ha a „másik” kezd el panaszkodni
30 10| azonban azt hitte, hogy majd könnyen segít ő azon, hogy
31 10| Édesapám megígérte, hogy majd későbben a Zrínyiászt is
32 10| a szív dobogása diktált. Majd máskor! Majd később.~Ilyen
33 10| dobogása diktált. Majd máskor! Majd később.~Ilyen máskor pedig
34 11| Ha a nép szenved, a nép majd kigyógyul; ember meghal,
35 12| szövetű kartonfrakkban; majd egymásba ütötték az orraikat.
36 12| delfiak is festették magukat, majd finom pemzlivel szemöldököt
37 12| urak, ha renitenskednek, majd megtáncoltassuk őket. Hanem
38 12| hozzád szerencsém, akkor majd kikérem az ítéletedet.~De
39 12| hozzám holnap ebédre, akkor majd beszélhetünk mindenféléről.~
40 13| bosszankodni efelett! Ne búsuljon, majd eljön az idő, amikor meg
41 13| amiért azután a tekintetes úr majd tudni fogja, hogy mit kell
42 13| egész capitalis volt; de majd kiverte azzal Paprika uraimékat
43 13| monda a prefektus. – Akkor majd elővegyük a még nagyobb
44 13| még nagyobb kincset, az majd kielégíti bizonnyal.~Hogy
45 13| a még nagyobb kincs? Az majd a dolgok rendén lassankint
46 14| huszonhatig vitte.~– No, majd a töltött káposztánál revánzsot
47 14| fenekedék az esküdt. – Majd hogy ki vág be több tölteléket?~
48 14| a jámbor parasztnak, hát majd azon lehet ám nevetni.~De
49 14| hát van nekem egy kincsem, majd megveszem azon! S azzal
50 15| Fruzsinkát elveszed, azért majd haragudjál magad magadra –
51 16| meg belőle. Ráby Mátyás majd a kezét-lábát ette meg mérgében
52 17| nem félsz, hogy tégedet majd be kell mutatnom ott a császárnak:
53 17| nyomorultakkal, mert aztán majd nem állhatják meg, hogy
54 17| azután megbiztatták, hogy no, majd közbevetik magukat az elöljáróságnál,
55 17| sem licitálnak. Úgy jár majd, mint az a másik, meg az
56 17| úgy, mintha vadásznánk, majd meglátja az úr, micsoda
57 17| esztendő nem a világ, akkor majd hazakerül megint. Hisz mindjárt
58 17| fenik rá a fogukat, hogy majd mikor elmegy, a város végén
59 17| elhajtasz, tudod, hát akkor majd nagyot iszunk ma.~– Ugyan
60 17| nem húzta belőle.~– Marci! Majd megárt.~– De bizony meghasznál! –
61 18| Azt hitte, hogy hiszen majd nagy hamar visszatér Bécsből.
62 18| figyeltem rá.~– Megállj! Majd kikeresem a számodra, aztán
63 18| talál esküdni, őket sújtja majd amiatt az Isten haragja;
64 18| magánszállásomra, ott van a leányom, az majd ád néked tollat és papirost;
65 18| Eredj fel, ott a leányom.” „Majd odaadja neked a tollat,
66 18| a Fruzsinkának.” „Még majd maga el is viszi, s felteszi
67 18| nem tudok aludni.~Tárhalmy majd mondott neki rá valamit –
68 18| persze nem értettünk semmit. Majd magasra felvitték a hangjukat,
69 18| magasra felvitték a hangjukat, majd meg egyszerre alászálltak,
70 18| keresztül.~Laskóy táblabíró úr majd megpukkadt a nevetésvágy
71 19| kiegyenlíti a termetkülönbséget. Majd megválik, hogy melyikünk
72 19| módjára, kard ki kard! Aztán majd ott lássuk meg, hogy ki
73 19| nem hordod az irhát.~– Azt majd a kard mondja meg. Nekem
74 19| ki hát, ha van lelked.~– Majd csak veled egyszerre, barátom;
75 19| türelmetlenül. – Add ide a tokját, majd én segítek kirántani.~Úgy
76 19| Tessék a törvényszékre menni, majd ott megfelelek magamért.~
77 20| áteshetünk. A fegyverekre nézve majd megegyeznek a secundáns
78 20| Miskával kell végeznem.~Ráby majd kugrott a bőréből erre a
79 21| tessék tagadni, ők maguk majd megmondják.~– Hát hol láttatok
80 21| elmondott az a világon.~Rábyt majd a guta ütötte meg mérgében.
81 21| nagy teketória után kisül majd, hogy ennek a két személynek
82 21| olyat rivallt, hogy az majd ónossá lett ijedtében.~–
83 21| üldöznek miattam. Ne sírj! Majd megadom én ezért nekik!~
84 21| sincs itthon? Aszongya: Majd bezárja ő a konyhaajtót,
85 21| mert attól nem féltek; de majd valami másra esküdtetünk
86 21| nagybátyámhoz a bundámért, azon majd elhálok. – Hát a Káró kutyám
87 22| Böskének azt mondta, hogy majd mindjárt szekeret küld a
88 22| neki. Hát ezt el ne mulaszd majd neki előhozni. A titulusát
89 22| fehérvári vásárra, s ott aztán majd kicsináljuk az egész stratagémát.
90 24| is magával vitte, ahogy majd meglátjuk nemsokára.~Megint
91 24| No, jó helyre jöttél ide! Majd lesz itt neked kutya porció
92 24| semmi sem lesz! Ebbe még majd az ország Rendei is bele
93 24| előadását megnézni. „Neked” majd több időd lesz azt megláthatni
94 25| nyílást, vagy ha az nem teszi, majd fel fogja fedezni a pópa
95 25| hát ahhoz kapott volna majd kompanistákat, akik vele
96 25| Hát várjon itt az úr, majd én bemegyek a Botzenhajzliba,
97 26| Kracskó öcsém.~– Semmi baj. Majd eldugom én azt a kis ládát,
98 26| Velem csak könnyen. De majd azokkal odaát!~– Az ellenségeimmel?~–
99 26| vagy a garabonciás diák. Majd meglátod, hogy megváltozott
100 26| tanácsházhoz. Ott aztán majd megteheti, ami kezébe adatott.
101 26| volt olyan sovány, hogy majd keresztül lehetett rajta
102 26| ellenkezően cselekednének, azokat majd a major úr fogja megtanítani
103 28| Rábyra rohanó tömeget. – Majd nem ugattok mindjárt! Én
104 28| itt maradnál közöttünk. Majd meglátod, milyen jó helyed
105 28| elhallgattak, s egymásra néztek. Majd meg valamennyien a Csajkosra
106 30| találkozott II. Józseffel.~Majd egyszer később, ha rákerül
107 30| kellett készülni odahaza.~De majd megette a derék urat őexcellenciája,
108 30| ha csak az a hiba, hát majd segít ő rajta!~Sietett vissza
109 30| kezét a keblére feszíté; majd a szíve szakadt meg. A lélegzet
110 30| egy szippanat tubák, ettül majd eláll a zokogásod.~Mindenképpen
111 30| már most aztán hogyan mégy majd haza? Ha megtudja az apád,
112 30| voltál a Rábyért könyörögni, majd jól megver! – No, ne búsulj. –
113 30| No, ne búsulj. – Hát majd én hazaviszlek magam. Aztán
114 30| hazaviszlek magam. Aztán majd én beszélek vele elébb.
115 30| én beszélek vele elébb. Majd kapacitálom. Én leszek a
116 30| Nem vétett semmi nagyot. Majd kiszabadul, aztán elmegy
117 30| Mariska arra számított, hogy majd ő, amilyen szépen elszökött
118 30| s azt ígérte neki, hogy majd többször is eljön.~Nem engedte
119 30| érzi magát.~– No, hisz az majd ki fog tűnni a processusból.
120 30| megérdemelt csapások elől? Hát majd ha egyszer ez a rossz szíve
121 31| vette a Horatiust, hogy majd ő is olvas valamit. Tiszta
122 31| az időt.~Gondolta, hogy majd csak vége lesz egyszer.
123 31| Janosics uram nevetett rajta.~– Majd megismerkedik velük Garabos
124 31| teknősbékának. Nagyokat nyelt, majd a torkán akadt a falat;
125 32| hallotta volna:~– Aztán majd ha elfogy a dohányom, hát
126 32| bocsátá be fülein.~– No, majd a szakácsom tudja, hogy
127 32| Úgy, igaz! Janosics, majd elfeledtem. Tartson ám készen
128 32| fiaim, szervusz Janosics! Majd ha kell valami, hát kocogtatok
129 32| magát innen! No, megálljon, majd ha én tanítom meg imádkozni,
130 32| Furcsa dolog az nagyon. Majd elhistóriázom egyszer, ha
131 32| olyan nótafikálást csaptak, majd felverték vele a vármegyeházát,
132 33| közbevivátozhasson. – No, megálljatok! Majd ha én rákezdem! Akkor lesz
133 34| zsebében. Paprika Péter uramék majd összeszerzik ahhoz a megkívántató
134 34| izzó tűzláng lett; a szemei majd kiugrottak:~– Azt mondja! –
135 35| hosszat gyötörték; azalatt majd leszédült már egy álló helyéből.
136 35| volt, azután lett negyven, majd felnőtt hatvanra, végre
137 36| szövetségesem.~– No, hát majd szűkebbre fogjuk vonni az
138 36| mintha sajnálkoznék rajta. Majd meg ittasnak tetette magát,
139 36| közülök aztán először rácul, majd meg magyarul szólt hozzá:~–
140 37| származik nagyobb baj, mint hogy majd felkísérik Bécsbe, ott azután
141 37| felkísérik Bécsbe, ott azután majd megismerteti magát.~Útközben
142 37| egész vezényletet átveszi majd az öreg Laudon.~Mindebből
143 37| el, akik formásak, hogy majd elszerzi jó kondícióba,
144 37| látszottak, hogy a leányasszonyt majd beviszi a maga szobájába
145 37| határon túl nem érsz. Kísérőid majd utánad mennek; de ne higgy
146 38| hátráljatok a fenyves felé, mi majd utolérünk. – No, tubicám,
147 38| lábával egyszerre, hogy majd a mestergerendát ütötte
148 39| meg dragonyosokkal, hát majd meglátod, hogy milyen parádét
149 39| Zsámbékra, az én portámra; majd meglátod, hogyan fogadlak!
150 39| a császárnál, az aztán majd parancsol a policájnak.
151 39| hanem elteszem az ajándékot, majd jó lesz a regement fiának,
152 40| abban a jó hitben, hogy majd attul kap azért egy magyar
153 40| neki ezt a medicinát, attul majd elmegy a másvilágra, aztán
154 40| itthon ne főzess, hanem majd hozatok én a traktirtól
155 41| számított, hogy őexcellenciája majd ebéd után, öregurak szokásakint,
156 41| ágynál a szobában.~Reggelig majd az Isten hidege vette meg
157 43| gödröket ástak, s azokbul majd itt, majd amott egy hörcsököt
158 43| ástak, s azokbul majd itt, majd amott egy hörcsököt vertek
159 43| Úgy volt a rendelés, hogy majd Rábyval együtt ott maradnak
160 43| csak a fejét lógatta.~– Majd meglátják az urak. Furcsa
161 43| kell maradni.~– Jól van. Majd én addig becsukom az inquisit-szobába,
162 43| fennhangon Plötzlich úr.~– Majd meglátja az úr.~A kormányos
163 43| láncokat?~– Levették; de majd visszaadják.~– Holnap esik
164 43| doktor úr, mindjárt kijön, az majd megmondja.~Nem kellett rá
165 44| azt a baját Rab Rábynak majd elmondjuk nehány szóval.~
166 44| aranysarkantyút se? No, hát majd adunk mi láncot is, sarkantyút
167 44| van a két commissarius; majd hátulköti az a sarkát a
168 44| esetben jön maga a császár, s majd akkor lesz aztán haddelhadd!
169 45| békókat a nemes vármegye? Majd megszokja őkeme, ha soká
170 47| találjon sehol. Ha odább megy, majd megint kibontják a falat,
171 47| biztosan, hogy felséged majd személyesen fogja megtekinteni
172 48| láncai, kinyújtózhatott.) – Majd ha kinyugodta magát a szegény
173 48| Azt hiszed tán, hogy majd én úgy foglak védelmezni,
174 49| megirodott wala.)~– No, majd én megmutatom neked, hogy
175 49| látásbul ismert a rab.~– No, majd én megpuhítom azt a kemény
176 50| volt a katasztrófája, azt majd elmondjuk később; hanem
177 51| én most kálomista papot? Majd én most mindjárt szaladok
178 51| csak tessék itt hagyni. Majd elolvasom. Ráérek.~– Nem
179 51| akaratlanul okozta, amiatt majd földönfutóvá lesz, s minden
180 52| drágalátos szép madár! No, majd mindjárt lekopasszuk rólad
181 52| ennyire engedje vinni.~Pedig majd rávette ez a leány; olyan
182 53| reszkető kezéből az ítéletet.~– Majd kihirdetem én!~S azzal a
183 54| mákuccse nem marad! Már arrul majd teszek én! Ha ők most azt
184 54| a galléromhoz varratni. Majd segítek én egyszerre magunkon
185 54| Dehogynem mégy, szegény Ráby! Majd megmutatom én, hogy milyen
186 55| segélyével az ítéletet. Ezen meg majd rajtavesztett. Neszét fogták,
|