Fejezet

  1     5|        nyöszörögte:~– Jaj, tekintetes uram! A Gyöngyöm Miska.~A lovas
  2     6|               látok belőle, hogy bíró uram, nótárus uram egészségére
  3     6|               hogy bíró uram, nótárus uram egészségére egyet ihassam
  4     6|                Megfelel neki nótárius uram ex tripode.~Kracskó Mátyás
  5     6|          meghallhatja a paraszt. Bíró uram, a kövér termetű, piros
  6     6|               piros orrú Bikács János uram meg a maga rekedt borízű
  7     6|           foglaltak helyet, s nótárus uram előhozá a protocollumot,
  8     6|             otténg? – mordul fel bíró uram.~– A Bacsó Marci! – dörmögi
  9     6|              azt írhatja bele nótárus uram, ami tetszik.~Erre a goromba
 10     6|               a fickót – dörmögé bíró uram a nótárusnak –, mihelyt
 11     6|        Ábrahám szomszéd? – mondá bíró uram.~– Nem biz én, hallja kee
 12     6|               biz én, hallja kee bíró uram, mert ha én adom ki a hamis
 13     6|               szaporodik – mondá bíró uram. – Minden esztendőben, mikor
 14     6|              végzett munka után, bíró uram.~– Ej, ej, bíró uram, én
 15     6|             bíró uram.~– Ej, ej, bíró uram, én sem kérdeztem kendtektől,
 16     6|                mármost aztán, nótárus uram, adjon nekem egy kis igazságlevelet –
 17     6|              igazságot”, azalatt bíró uram halhólyagokba csomagolá
 18     6|            eltávozott, azt mondá bíró uram:~– No, mármost az érdemes
 19     6|             magukra maradtak, nótárus uram elővett a faliszekrényből
 20     6|         asztalról, a botja végét bíró uram kezébe adta, bíró uram viszont
 21     6|           bíró uram kezébe adta, bíró uram viszont a maga botja végét
 22     6|               nyissa kend ki, nótárus uram, kend annak a mestere.~Az
 23     6|              lehet kiharangozni.~Bíró uram egyszer majd el is szólta
 24     6|             rossz kenyér – ugye, bíró uram? – tréfálkozék a nótárus.~–
 25     6|              rossz” ember tisztelendő uram! – mondá a bíró megnyugasztalt
 26     6|           deputáció fejére, s nótárus uram visszavezette megint valamennyi
 27     6|       csináljon egyszer – évődék bíró uram. – Mert mind ilyenek ezek
 28     6|      vándoroltak.~– Már az igaz, bíró uram. Én magam is sokkal jobbnak
 29     6|           lábáról valamennyit nótárus uram a maga ékesen szólásával.~–
 30     8|            mint kegyelmed, tekintetes uram. Aki először is bizonyos
 31     8|                tekintetes Ráby Mátyás uram, hogy nehéz iga volt ezen
 32    10|               Ruha: tisztesség!” Ráby uram!)~Ráby sietett föl az ismerős
 33    12|        Tüstüllést indulok, tekintetes uram; csak elébb a dolgomat elvégzem –
 34    12|           humillimus”-t, excellenciás uram. Mert nekem excellenciádhoz
 35    12|                  Köszönöm, méltóságos uram, sajnálom, hogy nem használhatom
 36    13|   jónap-kívánásra Ráby úrhoz. Paprika uram mindjárt azon kezdé, hogy
 37    13|            nem térítik.~Paprika Péter uram nagy hüledezve tért vissza
 38    13|  végrehajtásával megint Paprika Péter uram és esküdt társa levének
 39    13|       dolognak az, hogy Paprika Péter uram a magisztrátus nevében,
 40    13|        dunnyogá magában Paprika Péter uram. – Láttam én már ilyen haragos
 41    13|         Eltelt egy hét és Ráby Mátyás uram csak nem ment panaszra sehova
 42    13|           uraimék. Nosza, futott bíró uram, nótárius uram, Paprika
 43    13|            futott bíró uram, nótárius uram, Paprika Péter uram a prefektushoz,
 44    13|          nótárius uram, Paprika Péter uram a prefektushoz, s jelenté
 45    14|              a muszkának valami.~Bíró uram erre kiüríté a poharát:~–
 46    14|          magokat összeszámítani.~Bíró uram kiitta rá a poharát.~– Az
 47    14|               Miska urat – mondá bíró uram, és ivék.~Mikor újra szóhoz
 48    14|       Mindenki nevet rajta, csak bíró uram iszik híven.~– Az Isten
 49    14|         hallgat-e oda félfüllel. Bíró uram azonban sietett a maga áldomásával
 50    15|               De nem vette feleségül… Uram bocsá, hogy ilyen bolond
 51    16|           őreá vártak.~– No hát, bíró uram! – parancsolá a kerületi
 52    16|               a titkos vasládát!~Bíró uram engedelmesen fölkelt a helyéből,
 53    16|            asztalra.~– Íme, kegyelmes uram, itt a mi titkos vasládánk,
 54    16|              mi kincsünk – monda bíró uram hipokrita szomorúsággal,
 55    16|               rajta.~– No, méltóságos uram, erre mondjuk már, hogy „
 56    17|             mondanám neki: „S mármost uram, küldj helyettem oda olyan
 57    17|            azzal a szóval, hogy „Íme, uram, én is az vagyok, aki a
 58    17|               No, hát mármost, káplár uram, gyerünk, menjünk; kinyúlunk
 59    17|            Azt parancsolja neked bíró uram, hogy a verbunk még egy
 60    17|        hajigáltak volna.~– Tekintetes uram – szólt a Marci borrekedt
 61    17|               mindjárt nagyot, kegyes uram!”~Ráby csak azt látta, hogy
 62    18|         hével-lével, hogy „Tekintetes uram! Jönnek a zsidók!”~Ah! Tehát
 63    18|             mondom biz én, tekintetes uram, mert én nem jöttem ide
 64    19|               levelét!~– Lassan csak, uram. Nem kell kiabálni. Nem
 65    21|               énrám nézett. A nótárus uram azon kezdte aztán, hogy
 66    21|           parasztok járnak, akiket az uram arra biztat, hogy csak lázadjanak
 67    21|               volt, aki mondta! Az én uram nem csinál ribilliót. –
 68    21|        kérdezte tőlem, hogy nem az én uram biztatta-e fel a Dacsó Marcit,
 69    21|              tudok felőle, hogy az én uram bűbájos, ördöngös, hogy
 70    21|               Arra azt mondta nótárus uram: Tudom, hogy a szent feszületre
 71    21|         kérdésre: „Igaz-e, hogy az én uram ördöngös és istenkáromló?
 72    21|            megesküszöm rá, hogy az én uram kegyes, istenfélő ember,
 73    21|   étlen-szomjan, amíg csak tekintetes uram értem nem jött, hogy kiszabadítson.
 74    22|             Nemes Kadarcsi Keő István uram. Eredeti egy alak. Az egész
 75    22|          nemzetes Kadarcsi Keő István uram. Mert vannak Aknasugatagi
 76    23|      megtörténik, hogy mikor Reviczky uram őkegyelme (onnan Nagyváradról)
 77    23|             nemes Kadarcsi Keő István uram és Leányváry postamester
 78    23|          nemzetes Kadarcsi Keő István uram. – Elébb csináljuk meg a
 79    23|        ömledeztetve kegyes ajkaikról.~Uram, büntesd meg a hagymát!~     
 80    23|          Nemzetes Kadarcsi Keő István uram maga nem szállt le a szekérből;
 81    23|              Odabenn az udvarban bíró uram meg nótárius uram parancsoló
 82    23|       udvarban bíró uram meg nótárius uram parancsoló szava hangzott,
 83    23|          nemzetes Kadarcsi Keő István uram. – A nép röhög és rettenetes
 84    23|             sajnálják! Pedig nótárius uram is az utóbbiak között van.
 85    23|       eresztik el a kert felé. – Bíró uram, maga nagy veszedelmére,
 86    23|          nemzetes Kadarcsi Keő István uram, pipáját kiverve a tenyerébe.~
 87    23|          nemzetes Kadarcsi Keő István uram Ráby Mátyásnak: ami elég
 88    24|              megmondta neki Leányváry uram, hogy a budai „Fehér farkas”
 89    24|           esztendő múlva ceglédi bíró uram a dolmánya helyett a meztelen
 90    24|        megadja a competens „kegyelmes uram”-at. Hogy felejtkezhetett
 91    26|               azokra ne számíts. Bíró uram, nótárius uram, Paprika
 92    26|          számíts. Bíró uram, nótárius uram, Paprika Péter uram nem
 93    26|          nótárius uram, Paprika Péter uram nem sajnálták három hét
 94    26|               nem érkezik Avakumovics uram, aki aztán karja alá öltve
 95    26|        megcsípte a dér. – Avakumovics uram nem tudott már semmiről,
 96    26|              magát a tanács. Nótárius uram vette fel a szót, hogy az
 97    27|              főporkoláb, Janosics Pál uram odarohant hozzá, s felszólítá,
 98    30|                  De hiszen, kegyelmes uram, ezek a császár intimátumai,
 99    30|             ezzel vége még, kegyelmes uram. Mert őfelsége még egy másik
100    30|        pokolba!~– Kérem, excellenciás uram. Egy fiatal kisasszony.~–
101    30|          mellett.~A várnagy, Janosics uram, süveglevéve jött a főúr
102    31|         udvarán. A börtönőr, Janosics uram Rab Rábyt is megkínálta,
103    31|      nemesurakat illeti meg. Kalabusz uram is ilyenfajta. El van ítélve
104    31|   bekövetkezett, lefeküdtek. Kalabusz uram még azalatt, hogy a csizmáját
105    31|              börtönéletében.~Janosics uram egy reggel azzal jött be,
106    31|             pofájú bébillér?~Janosics uram nevetett rajta.~– Majd megismerkedik
107    31|           megismerkedik velük Garabos uram, lesz rá ideje.~Az újon
108    31|              melletti ágyra. Janosics uram figyelmezteté, hogy nem
109    31|            névre megnyugodott Garabos uram. Úgy látszik, respectusa
110    31|               mint a nyúl.~De Garabos uram tudott magában is káromkodni.
111    31|           ebédre harangoztak. Garabos uram már tudta régi praxisból,
112    31| vicispányostól!~– Péntek van! Garabos uram! – magyarázá a porkoláb. –
113    31|           csak ne káromkodjék Garabos uram olyan csúnyául!~– Mért ne
114    31|            habarékkal együtt.~Garabos uram elvégre mégiscsak palástul
115    31|            másik asztaltárs, Kalabusz uram, előkapva rögtön a „Szentek
116    31|       mondandó ájtatoskodást.~Garabos uram csak nézett rá egy darabig.
117    31|              félbeszakításra Kalabusz uram elkezdte csendes hidegvérrel
118    31|     nyakravalóját a torkáról.~Garabos uram csak bámult, hogy mi lesz
119    31|             Hanem arra, hogy Kalabusz uram a két kapcáját összegyűrte
120    31|          nélkül…)~Utoljára is Garabos uram lett az, aki nem állhatta
121    31|         alleluja!~De biz azt Kalabusz uram nem tette.~Mire aztán Garabos
122    31|             tette.~Mire aztán Garabos uram kirúgta a széket maga alól;
123    31|               az ágyban fekve Garabos uram kidűlt a maga munkájából;
124    32|           egész vármegyeház.~Janosics uram pedig sietett neki elmondani
125    32|          mesteremet – dörmögé Garabos uram, mely felelet annyira megtetszett
126    32|            kínálta meg.~– No, kollega uram, hát maga is gyújtson rá
127    32|              gulyáshúsillatra Garabos uram elfelejtette a káromkodást;
128    32|           lett volna rá oka. Kalabusz uram meg az asztaláldást tartotta
129    32|               mint idebenn. – Garabos uram most már csak úgy fűszerképpen
130    32|            közben járt rá a szája az „Uram, irgalmazz!”-ra.~A nagy
131    32|             vitte őket, hogy Kalabusz uram kezdett „teringettéket”
132    32|              beszédje közé, s Garabos uram végzé a mondatait „Uram,
133    32|               uram végzé a mondatait „Uram, irgalmazz”-zal; amin Karcsatáji
134    32|             mívelt; vége felé Garabos uram kezdett imádkozni, keservesen
135    32|            bűnbánatában, míg Kalabusz uram a gyáva mivoltát szidta
136    32|         magától eltámogatni; Janosics uram bornedves bajusza esküvel
137    33|               hallja meg, amit Petray uram beszél; aztán aki csak a
138    33|            hát mondja meg az úr, Ráby uram, hogy kettőnk közül melyikünknek
139    34|             neki. „Mi lelte, Kalabusz uram?” A kegyes férfiú aztán
140    34|                 Megbocsátok, Kalabusz uram.” – Néha mikor Karcsatáji
141    35|          hanem az az ajtóban Janosics uram megragadta a karját s visszarántotta.~–
142    35|            visszarántotta.~– Ohó! Rab uram. Nem oda Buda! A vasban
143    35|          rosszak az emberek!~Janosics uram nevetett rajta.~– Nem mondja
144    36|                Ezalatt pedig Janosics uram mindig úgy tett, mintha
145    36|         hírrel jött be hozzá Janosics uram, hogy nagy kegyelem érte
146    37|          félős szegényke. De Kurovics uram megköszönte szépen a szívességet,
147    37|           rágyújtani belőle.~Janosics uram megtöltötte a pipáját, s
148    37|           Hagyjon neki békét, várnagy uram, el van pilledve szegényke.
149    37|              hát kegyelmedet, várnagy uram, mi hordja erre? Nincs már
150    37|               vicispánhoz: Tekintetes uram! Ezzel a currenssel sohasem
151    37|             pénz – bizonyítá Kurovics uram. – Magam is megérdemelném,
152    37|             megnézni – mondá Janosics uram, s Ráby Mátyás egy jéghideg
153    37|             De már ebben nem Janosics uram volt a hős. Dehogy volt.
154    37|         jajgatás is kísérte; Janosics uram hangja. Azután feltárult
155    38|              Tágítsuk meg szegény kis uram számára ezt a szűk világot!” –
156    38|              sem értem utol.~Kurovics uram nagyon megijedt erre a szóra.~–
157    38|           Most már szaladhattok a kis uram után!~S mikor így tapsolt
158    39|       maradjon.~A Lajtán túl Kurovics uram egészen beszédes lett, s
159    39|              ba szálltak be. Kurovics uram teljes jártasságot tanúsított
160    39|                 Vitéz ezredeskapitány uram! Engedje meg, hadd szedjem
161    39|               Kurovicséktul.~Kurovics uram néma fejhajtással mutatta,
162    43|         rögtön a porkolábot.~Janosics uram megjelent; még most is sántított
163    44|             urak és a többi; Janosics uram sem maradván el közülök.~
164    44| vízvezetőgépnek tartja. Mire Janosics uram csak a vállait mozgatta,
165    45|           mindjárt! – kiálta Janosics uram, megszeppenve, hogy most
166    46|         császárhoz?~…Hm! Hát Kalabusz uram mire való?~Ő sem eszi hiába
167    47|            császárnak:~– Oh, felséges uram, nagyon világos magyarázatja
168    48|            foganatosított is Janosics uram. – És addig is hozzanak
169    49|          meghalsz! – dörmögé Janosics uram, mikor e szavak után odaláncolta
170    50|           ismét bejött hozzá Janosics uram vizitálni.~Ráby rávetette
171    51|            kínálgatá a rabot Janosics uram. – Feküdj’ neki! – odatolta
172    51|              fontos vasakat.~Janosics uram pedig csak azért sem nyitotta
173    52|          olcsón adták.~Amint Janosics uram megpillantá a behozott foglyot,
174    52|   összeroskadó nő azt suttogá neki:~– Uram! Önnek van egy szép, fiatal
175    54|            rémülten az őrszobába Nagy uram (a pseudo Kurovics) , ott
176    54|          várnagyot.~– Hühühü! Várnagy uram; micsoda nagy patália van
177    54|             mástul félek én, Janosics uram. Az urak nem ölik megy egymást;
178    54|              a kaput kinyitá Janosics uram, s arra a négy hajdú kivitte (
179    54|          alatta.~Ezt mondva, Janosics uram a négy hajdúval diadalmasan
180    54|              Rab Ráby sehol!~Janosics uram nagy fütyürészve tért meg
181    55|               a haldokló császárhoz:~„Uram! Mielőtt az Isten szigorú